Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)
1871-12-01 / 276. szám
276-ik szám. V. évfolyai Péntek, 1871. deczember 1. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben hoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — Félévre.....................10 ,Negyedévre ... 5 „ — Egy hónapra ... 1970 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 0 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. Adakozások. Az 1848/49-ki rokkant honvédek menházára adakoztak: Szabadka sz. kir város hatósága 2000 frt — kr. Vácz város közönsége 1 151 frt 39 kr. Átvettem Vidacs János, menház-bizotts. elnök. Felszóntély Pestváros ellenzéki szabadelvű polgáraihoz! A főváros közhatósági rendezésének ügye rövid időn a törvényhozás elé kerülvén, e fontos életkérdés tárgyában kötelességünknek tartjuk a fővárosi ellenzéki szabadelvű polgárokat, elvbaráti értekezletre összehívni. Az értekezlet ideje decz. hó 3-án vasárnap d. e. 10 óra; helye Pest vármegye gyűlésterme. Pest, nov. 30. 1871. Csernátony Lajos, Pest, józsefvárosi orsz. képv. Jókai Mór, Pest, terézvárosi orsz. képv. Vidacs János, Pest, ferenczvárosi orsz. képv Pest, november 30. Alább közöljük az osztrák uj közösügyes miniszter első körsürgönyét, melynek közzététele mindennap váratott s mely a belpolitika terén első helyen áll. A ma reggeli bécsi lapok elismerőleg szólnak a körsürgönyről. A galicziai kérdés még nincs megoldva s az osztrák bonyodalmaknak ez képezi jelenleg tátongó sebét. Auersperg a lengyelekkel az alkudozásokat még nem szakítá ugyan félbe, de ezeknek aligha lesz kedvező eredménye, miután minden követelés, ami a lengyelek részéről létezik, a reichsrath elé tartozónak mondatik. A lengyel miniszteri hely sincs még eddig betöltve. Az új osztrák miniszterek közül Inger azzal kezdte meg hivatalos működését, hogy az eddigi sajtóosztály főnökét elbocsájta, Banhans pedig a cseh éjszaki vasút s több banknál viselt hivatalairól tényleg lemondott. Francziaországban a közbeszéd tárgyát azon üzenet képezi, melyet Thiers az ismét egybejött nemzetgyűléshez fog intézni. Azon véleményben vannak, hogy Thiers a mostani állapot consolidálásának szükségességét s a nemzetgyűlés részbeni megújítását fogja hangsúlyozni. A kegyelmezési bizottság még mindig titkolódzik, Thiers hétfőn, midőn Rouenből visszatért, Rossel atyját fogadá. Rossel maga is kérelmet intézett Thiershez, melyben azt kéri, hogy legalább a katonai degradatiótól kíméljék meg. Általánosan azt hiszik, hogy a kegyelmezési bizottmány, mely deczember 4-ikig napolta el magát, felhatalmazását visszaadja a nemzetgyűlésnek, és erre bízza az elhatározást. E hosszú bizonytalanság úgy a közvéleményt, mint az elítélteket kínos izgatottságban tartja. Különben ma már mint bizonyost állítják, hogy a nemzetgyűlés fog határozni a halálra ítélt kommunisták fölött. Brüsselben az izgatottság folyton növekedőben van, mert a minisztérium még nem mondott le. A vidékről küldöttségek érkeztek zászlókkal. A kormány komolyabb zavaroktól tart s a város helyőrségét folyton szaporítja. Az a hir van elterjedve, hogy a minisztérium elbocsájtatott s Thovisen a kabinet alakítására vonatkozó indítványt elfogadó,de nem találtatik jobboldali képviselő, ki tárczát vállalni akarna. A porosz képviselőház Benigsent második alelnökké választotta. — A képviselőház elé számos kormányi javaslat, terjesztetett. Köztük egy az államkincstár megszüntetése érdekében. Az 1872-ik évi államháztartási költségvetésben, mely nagy bevételi többletet mutat fel, 8 s fél millió tallér fordittatik a hivatalnok, tanítók, tanárok fizetéseinek javítására és egyetemek és adók reformjára. A havannai kormányzó jelentése folytán ott nagy az izgatottság 8 orvos tanhallgató hadbirósági elitélése miatt, kik egy temetőt megbecstelenítettek, hol Castanon spanyol hó van eltemetve, ki a múlt évben amerikai párbajnak lett áldozata, mert Cubát illetőleg a spanyol uralmat védte. A haditörvényszék többeket súlyos börtönre ss halálra ítélt. Az ítélet azonnal végrehajtatott. Havannában ez esemény mély benyomást szült. A „Moniteur Universel“ tudósítása szerint a pápa elnöklete alatt tartott consistoriumban szóba jött a pápa elutazása. A bíbornokok majdnem egyhangúlag az elutazás mellett nyilatkoztak, mert a szent collegium conclave-tartás esetén nem határozhatna szabadon. A pápa ezt válaszolá: „Francziaország be fog minket fogadni, ha vendégszeretetét igénybe vesszük , de mi nem szeretnők a vatiánt itt hagyni, annak (Francziaországnak) politikai állapota is sokkal bizonytalanabb, hogy sem reá és reánk nézve kellemetlenség nélkül Pauban letelepedhetnénk. E tekintetek, melyek visszatartanak a Francziaországba való meneteltől, irányadók Ausztria irányában is. Anglia Máltát ajánlotta nekünk és kedvünk van ajánlatát elfogadni, de elfogadhatjuk-e egy protestáns nemzet vendégszeretetét és elszigeteljük-e magunkat Európától ama szigeten?“ Ezen allocutio következtében a bibornokok felhagytak kívánságukkal. Az „angol új szövetség“, mely annyi bajt hozott, majt hétfőn végképen fölbomlott. Scot Russel, Popper s több mások összejöttek, hogy tanácskozzanak, mitevők legyenek, s végre is abban állapodtak meg, hogy egyelőre semmit sem tesznek. Andrásy gr. körsürgönye. Andrásy gr. alább közlött körsürgönyében óvatosan kerülve van azon programnak, azon új rendszernek vagy feladatnak, melylyel Andrásy megbizatott, még csak érintése is. A közsürgöny, hogy az uj aera beléptét minél inkább elleplezze, épen azt akarja indokolni, miért kell Andrásy grófnak oly politikát követnie, miszerint: el ne térjen azon kitűnő államférfi által követett úttól, kinek ő utódja. Pedig hát miért mozdittatott el vagyis mentetett fel állomásától Beust ur, ha épen csak az ő politikáját kell követni ? holott Beust ur politikáját bizonyosan a legjobban és leghivebben tudja követni önmaga, nem pedig Andrásy gr. ? „Ezen politika a béke világos nyílt és szilárd politikája mondja a körsürgöny épen oly nyíltan (?) oly megbizhatólag (?) mint tette ezt a világ minden külügyére, diplomatája és döntő befolyással bíró államférfia még akkor is, sőt leginkább akkor midőn leginkább készülődött a támadásra, vagyis: „a támadó fellépés viszszautasítására“ mert hiszen köztudomású dolog, hogy mai világban rendesen sikerül a kezdeményezés színét vagy vádját ellenfelükre hárítni ugyannyira, hogy tulajdonkép csak utólagosan tudja meg a világ, ki csinálta a casus bellit? A birodalomnak, mondja, nem kiterjedése, hanem ereje az, minek nevelésére törekednünk kell: a rendelkezésre álló csodás (prodigieuses) segélyforrások (!) fejlesztése által, melynek haladását, mint alább mondja: „még a belválságok sora sem állította meg — csak egy (!) pillanatig is.“ Ez t. i. a birodalom erejének fejlesztése azon indok, mely a grófot arra bírja, hogy Beust úr, vagyis a béke politikáját kövesse. Hogy Andrássy gróf ezen politika lehetőségében csakugyan hisz, azt ugyancsak erélyesen hangoztatja, eme nevezetes szavakkal: „Feltétlen hitem az osztrák-magyar monarchia életképességében és erejében“ — stb. Andrássy grófnak tehát feltétlen hite van az „osztrák-magyar monarchia“ életképességének és erejének továbbfejleszthetésében. Ez azon első ok, melynél fogva bizalommal fog a neki jutott „küldetés“ teljesítéséhez. Magyarországról Andrássy gr. körsürgönyében egy árva szó sem fordul elő. Alatta értetődik ez mindig a „birodalom“ a „monarchia“ szó alatt. Sőt hogy megérthessük és megérthessék a csehek s lengyelek is, miszerint az egység eszméje ellen küzdeni mai nap még hasztalan kérdés, azt mondja a körsürgöny, hogy: „A nehézségek, melyekkel a monarchia megküzdött, és még most is (!) küzd, napról-napra kevesbedni fognak; — azt bizton remélhetjük“ t.i. remélhetik a centralisatio emberei Andrássy gr. kül- s belkormányrendszere alatt. Kül- és belkormányzatról egyaránt beszélünk, mert hiszen, tessék megolvasni: Andrássy gr. távsürgönye csakis annyiban foglalkozik a „birodalom“ külügyivel, mennyiben azok a belügyeket, a birodalom erejének növelését t. i. a nagyhatalmi politikának továbbfejlesztését czélozzák. Ezen politika űzése köztudomás szerint évenkint 120 — 150 millióba kerülvén s a munkás kezek nagyrészét a termelő és értékesbitő pályák helyett fegyverforgatásra kényszerítvén, merőben ellenkezik az anyagi segélyforrások fejlesztésével s a jólét fokozatos emelkedésével, melyekről a körsürgöny szól. Nem akarunk Ausztriáról beszélni. Magyarország megérdemelte volna, hogy sajátságait, külön érdekeit, a magyar miniszterelnökből lett külügyét megelítse , kiemelje s alattasainak kitűnő figyelmekbe ajánlja. — De a volt magyar miniszterelnök nem ismer csak egy „nagy hazát“ , a „birodalmat“, melynek érdekeit teljesen azonosoknak hiszi (!) Magyarország érdekeivel. Ezért nem veszi észre hogy, habár Ausztriában sőt Magyarországon is a németelem javára csakugyan mutatkozik valamely anyagi segélyforrás, jólét és gyarapulás, de ez épen nem mutatkozik s nem is jöhet létre Magyarországra nézve átalánosan épen a centralisatio az egységesítés politikája miatt. Sőt az ország bár gazdagabb leen a nagyszerű vasúti vállalatok s államadósságok papírjaiban, de napról-napra szegényedik a termelés, feldolgozás és értékesítés terén, miszerint a tőzsérek, consortiumok s más hívek gyors meggazdagodása legfeljebb arra szolgálhat zsinórmértékül , mily gyorsan megy tönkre az állam. Mi pedig a külügyér azon reményét illeti, hogy azon nehézségek, melyekkel a „monarchia“ (értsd Magyarország és Ausztria) megküzdött és most is küzd napról-napra, kevesbedni fog s hogy ama bizonyos „ellentétek“ és keserűségek,t. i. az autonomikus küzdelmek „a monarchia átalános érdekei igazságos méltánylatának“ t. i. az öszbirodalmi eszme elfogadásának fognak helyt adni, ezekre nézve a külügyér okvetlen csalatkozik. A külügyér hatályo s tekintélye legalább a mostani európai diplomatia szemében ugyan úgy kívánná, hogy Ausztria minden népeivel, sőt Magyarországgal s ennek népeivel is együttesen úgy szerepeljen, mint „egy test s egy lélek“, melyet természetesen a külügyér tart fen és vezet s akkor dobhatja szava mérlegébe, mikor nekie tetszik. Kérdjük most a mi jobboldalunktól s jobboldali sajtónktól, mely oly lelkes hymnusokat zengett el azon szerinte igen nagy jelentőségű esemény felett, hogy a monarchia külügyéri állására egy magyar államférfin hivatott —: mi hát a különbség e magyar és az előbbeni még az 1867 előtti osztrák miniszterek között is? Andrássy ép úgy hangoztatja a monarchiai „észbirodalom“ eszméjét, mint akár Bach vagy Schmerling. Hogy ő magyar ember, az nem örömünkre, hanem csak annál nagyobb szégyenünkre válik. Íme a körsürgöny szövege: Bécs, nov. 23. Ő felsége, a császár és király méltóztatott engem külügyminiszterének kinevezni. Midőn hozzáfogok a feladathoz, melylyel felséges urunk akarata meghízott, teljes tudatával teszem ezt azon nagy nehézségeknek, melyekkel az egybe van kötve. Mindazonáltal két ok van, melynél fogva bizalommal fogok a nekem jutott küldetés teljesítéséhez. Az első : feltétlen hitem az osztrák-magyar monarchia életképességében és erejében, mely monarchia ma inkább, mint valaha az európai egyensúlyra nézve szükségesnek és az átalános béke egyik nélkülözhetlen biztosítékának bizonyul. A második az, hogy legbensőbb meggyőződésem szerint, miként elődöm elé, úgy elém is a birodalom életérdekei szabják a követendő politikát. Ezen politika a béke világos, nyilt és szilárd politikája. Sokkal jelentékenyebb lévén, semhogy küldetését máshol, mint önmagában keresse, — sokkal nagyobb kiterjedésre, sem hogy területi nagyobbodásra volna szüksége, az osztrák-magyar birodalom nem vágyhatik határainak semmiféle kiterjesztése után, úgy hogy nehéz volna bármely területi gyarapodást megjelölni, mely nem inkább zavarok forrásává válnék a birodalom két felére nézve. A birodalomnak nem kiterjedése, hanem ereje az, minek nevelésére törekednünk kell a rendelkezésére álló csodás segélyforrások fejlesztése által. Azon előnyök, melyeket bár a legszerencsésebb háború is nyújthatna nekünk, sohasem érnének fel azokkal, miket a jóllét fokozatos emelkedéséből meríthetünk, melynek haladását még a belválságok sorsa sem állította meg csak egy pillanatig is. A nehézségek, melyekkel a monarchia megküzdött és még most is küzd, és melyek különben csak természetes következményei minden nagy átalakulásnak, napról-napra kevesbedni fognak, azt bizton remélhetjük ; mindazonáltal nem fognak elütni anélkül, hogy az irányokban bizonyos ellentétet, a kedélyekben bizonyos keserűséget ne hagyjanak. Én bízom abban, hogy ez érzelmek a monarchia általános érdekei igazságosabb méltánylásának fognak helyet engedni, de az eredményt csak annyiban remélhetjük nem túlságosan hosszú idő alatt elérhetni, amennyiben lehető lesz külbonyodalmakat megelőznünk, melyek a belbéke megszilárdulásának elhalasztása mellett akadályoznák a kormány engesztelő eszméjét és annak szilárd határozott alkalmazását. Nem kétlem, miszerint e politikai vonal, melyet elutasíthatlan érdekei szabnak a monarchia elé, teljes összhangzásban áll a többi hatalmasságok óhajaival, melyek az utóbbi évek folyama alatt fokozatosan egész Európán átvonult iszonyú rázkódások után mindnyájan parancsoló szükségét érzik annak, hogy a mostani oly keményen megpróbált nemzedékeknek a nyugalom és biztonság korszaka biztosíttassék. A fentebbiekben jeleztem önnek azon fő indokokat, melyeknek engem arra kell bírniok, hogy el ne térjek azon kitűnő államférfi által követett úttól, kinek utódja vagyok. Azért nem is tartom szükségesnek, hogy hivatalom elfoglalása pillanatában módosítsam azon általános utasításokat, melyekkel ön el van látva és ön csak célzataimnak fog megfelelni, midőn azokat jövőre is zsinórmértékül veendi magatartására nézve. Midőn felhívnám önt, hogy jelen sürgönyönyömet ön által czélszerűnek ítélendő módon felhasználja, befejezés előtt constatálni akarom megelégedésemet a fölött, hogy önnel ezentúl ügyleti összeköttetésben fogok állni. Azon reményt táplálom, miszerint ön szíves lesz engem odaadó támogatásában részesíteni és a feladat teljesítésében segíteni, melyet ő felsége a császár és király bizalma elém jelölt. Méltóztassék elhinni, én magam részéről nem mulasztandok el semmit, mi által jogokat szerezhessek magamnak azon bizalomra és becsülésre, melyben elődöm annyi joggal részesült azok részéről, kik alatta szolgáltak. Fogadja, uram stb. Andrásy s. k. — A pestmegyei baloldal tegnapi értekezletén a bizottmányi tagok választásánál követendő eljárás fölött volt élénk vita, mely akkor dőlt el, hogy a jobboldalnak a választási elnökök kiküldésénél, a mennyiben a párt érdekei nem veszélyeztetnek általa, engedmények fognak létezni. Ezután kijelöltettek a kerületek, hova jobboldali elnökök küldése határoztatott el. E kerületek következők : Gyömrő, Vörösvár, Bogdán, N.-Körös két kerülete, Kis-Vácz, Solt, Sz. Szt. Márton, Ó-Buda, Promontor, Tápió- Bicske, Soroksár, Ság, Czegléd két kerülete,— összesen 15. Elvül kimondatott, hogy helyettes elnökök is választatnak, nehogy valamiképen a választás meghiusittassék. — A választások megejtése egy napra határoztatik, hogy a korteskedésnek ne legyen tág tere. Ezután minden választókerület számára az elnökök kijelöltettek és a választás megejtésére decz. 20-ika tűzetett ki. Megyei élet. — Pest megye most tartja utolsó közgyűlését, melylyel kapcsolatban Nyáry Pál életnagyságú képe a megyeház nagytermében felállíttatván Gullner Gyula főjegyző meleg szavakban emlékezett meg a szerencsétlen halált ért jeles férfiról. Tevékeny életének ismertetése után így végző beszédét: És a nagy szellem nincs többé közöttünk, porait visszavette az anyaföld, lelke fölszállt az úr elé, és nekünk nem hagyott volna belőle semmit a halál ? Nem! A halálnak van uralma az élőkön, ki birja tépni sorainkból a legrősebbet is, nagyot kicsinynyel vegyest sújt kegyetlen keze, de a hátra hagyott eszméken és érdemeken nagyjaink emléke felett hatalma megtörik, hatalma nincs. Ez a mienk most is, halhatatlanok az ő érdemei Pest megyében s Pest megyének ezt elfeledni nem volt szabad, nem lesz szabad. Emléke mondta nekünk, hogy mienk a fájdalom joga, mienk a fájdalom kötelessége is. — E kép legyen itt Pest megye tanácskozási termében egy kis tanujel arra, hogy emlékét nem feledtük el, ez szóljon hozzánk, szóljon utódainkhoz, s tanítson meg mint hazafiakat férfi erővel lépni a jövő elé. — Emléke, szelleme maradjon közöttünk! A zajosan éljenzéssel fogadott beszédet Keglevich Béla gr. indítványára ki fogják nyomatni és a községeknek megküldetni. Ezután Gullner felolvasta a Nyáry emlékbizottság jelentését, mely szerint a Than Mór által festett kép és ennek kerete 682 frtba került ; a megyeház udvarán felállítandó szobor ügyében a bizottság a képzőművészeti társulattal lépett érintkezésbe, s ez pályázatot fog hirdetni a szoborra és azok megbírálásáról is gondoskodni fog. A Nyáregyházán felállítandó síremlék ügyében addig nem határoznak, míg a szobor költségei iránt nem tájékozhatják magukat, hogy ahhoz mérten intézkedhessenek. Az eddigi gyűjtések eredménye 4589 frt, mely öszszeg takarékpénztárba van helyezve, a gyűjtések tovább folynak. Következett a belügyminiszter leirata a szervezési munkálatnak a megye beosztása, a tisztikar, a segédkezelő s a szolgaszemélyzet létszáma, a fizetések mennyisége és a napi díjak fokozatára vonatkozó részét illetőleg. A miniszter megjegyzései közül elfogadták azon módosítást, mely a kerületi szolgabirák elnevezése helyett a járási szolgabirói elnevezést ajánlja. A többi módosítást elvetette és ragaszkodott munkálatához. Ezután az igazoló és választó bizottsági tagok iránt folyt a tanácskozás. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, nov. 30. Az 1872. évi költségvetési előirányzat tárgyalásának megkezdése nagy számmal hozta a házba képviselőinket. Teljes számban volt képviselve a kormány, a honatyák — sőt az esős idő daczára a közönség is a karzatokon. ---------------------------------------------------------- Érdekesnek mondhatni a gyűlés előzményei is. Andrássy Gyula gróf közös külügyminiszter úrnak ugyanis tetszett az elnökhöz intézni egy levélkét, melyben lemond sátoraljaújhelyi képviselőségéről, minthogy az annak betöltésével járó kötelességeknek új hivatalában nem képes megfelelni. Ilyenformán tehát kényétől tette volna függővé lemondását, ha a baloldalnak azon helyeslése, melylyel Csernátony felszólalását kísérte, meg nem győzi valam excját arról, hogy itt nem passióról, hanem olyan kötelességről van szó, melynek teljesítése egy kissé más motoroktól is függ, mint amilyen ő excellentiájának akarata. Az interpellációk közül horderejére nézve nagyobb fontosságú a Maximovítsé, ki a határőrvidéki ügyben tett intézkedésekre vonatkozó eljárás felderítését sürgeti. (Tisza indítványa ugyanide megy ki.) Továbbá Vidlicskayé, ki az igazságügyminiszter úr kinevezési késedelmezésének politikus kombinációi közé röpített egy kis bombát, végül pedig Pachy Tamásé, ki a nógrádi ismeretes főispáni gazdálkodás tárgyában pengette meg a vastag hurt. A figyelem, melylyel a ház ez interpellációt végighallgatta, mutatja, hogy érdekelten várja Tóth Vilmos úr feleletét. A Bujanovics Sándor lemondása következtében megüresedett jegyzői széket is betöltötték még pedig úgy, hogy a távozó nem mondhatja : pogány jött örökömbe. Megválasztatott ugyanis az irodalmi téren szép névvel dicsekedő Huszár Imre 108 szavazata ellenében Szeniczey Ödön 139 szavazattal. Déli 12 óra körül kezdették meg a budgettárgyalást. Az előzmények után következtetve az ostrom kitartó és heves lesz. Ghyczy Kálmán kezdte meg, mekkora sikerrel: a beszédnek elolvasása után ítélje meg maga az olvasó. * A képviselőház ülése. Nov. 30. d. e. 10 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést bemutatja a Hajdúkerület közönségének feliratát, melyben a közigazgatási költségeket más kulcs szerint megállapittatni kéri Sz. Fehérvár városát, az iránt, hogy e költségekben a városok is részeltessenek. Bemutatja végül Andrássy Gyula gróf külügyminiszter levelét, melyben a sátoralja-ujhelyi képviselői székről lemond, miután nincs azon helyzetben, hogy a tanácskozásokon részt vehessen. (Éljenzés.) Csernátony csatlakozik ugyan az éljenzőkhöz, de kinyilatkoztatja, hogy levelét a lemondás indokolására nézve nem tartja kielégítőnek. Ő ugyanis azt mondja, hogy azért mond le, mert kötelességének teljesítésére nincs ideje. Ebben azonban téved. Mert constitutionális fogalmak szerint a magyarországi képviselői állás nem fér össze a közös külügyérséggel, s ezt kellett volna levelében megjegyezni. Egyébiránt e lemondás példáját ajánlja a házban levő azon képviselőknek, kik azt még ekkorig nem követték. (Helyeslés.) Elnök. A lemondás tudomásul vétetik. — Binder Lajos hasonlag lemond. Az elnök a választások elrendelése iránt intézkedni fog. Deák Ferencz a tiszáninneni evang res. egyházkerület kérvényét mutatja be, melyben a Palocsai-Horváth Mária-féle alapítványnak a sárospataki iskola részére adományozott összeg után járó illetéket elengedtetni kérik. Zahornáczky Bálint Farkas Máriának magánkérvényét nyújtja be. Ivánka Imre az 1869-iki trónbeszédből merített rövid indokolás kíséretében a következő interpellációt intézi az összes minisztériumhoz. Szándékozik-e a 1. ministérium a főrendiháznak szervezetét célzó törvényjavaslatot még ez ülésszak tartama alatt, a képviselőház elé terjeszteni. Paczolay János a hazai magyar gőzhajótársaságok nevében helyez le egy kérvényt a ház asztalára, melyben onnan kiindulva, hogy a szabad, osztrák gőzhajótársaság a sodronyvontatás eszközlése végett már több helyen lerakott a Dunának medrébe sodrony köteleket és ezzel is növelni óhajtja privilégiumait, azt kérik, hogy vájjon ezen uj kísérlet tanulmányoztassék előbb alaposan s ha czélszerűnek bizonynl be, ne engedélyeztessék ez előzetesen a dunagőzhajó-társulatnak , hanem alkottassák oly módszer, hogy azt bizonyos díjért minden hajótulajdonos alkalmazhassa. A kérvényt praeferenter tárgyaltatni kéri. (Helyeslés). Vidlicskay József tekintettel arra, hogy az igazságügy rendezése nem halad oly gyorsan előre, mint ezt az igazságszolgáltatás érdeke megkívánná, és hogy a helyzet bizonytalansága az igazságszolgáltatásra zavarólag hat, és végül, hogy az igazságszolgáltatás folytonossága emiatt lényegesen szenved, a következő interpellációt intézi az igazságügyérhez: 1- ér. Szándékozik-e a t. igazságügyminiszter úr az uj bírósági szervezést jövő 1872-ik évi január 1-én életbe léptetni ? és ha nem, mi okon marad el annak a mondott határidőben való életbe léptetése. 2- ér. Micsoda intézkedéseket tett, s fog tenni jövőre miniszter úr azon czélra, hogy az igazságszolgáltatás folytonossága az új bírósági