Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)

1871-12-03 / 278. szám

­kodik. Addig pedig kérném a t. miniszter uat, kövesse egyik bölcs királyunk példáját s tu­djon körlevelet a rendőrfőnökökhöz, hogy Ma­yarországban nem szabad munkás­kérdésről szólni, mert nem létezik. Rövid megjegyzéseim vannak az igazság- ügyminiszter előadására. Megvártam volna,hogy felelt volna azon kérdésre, hogy micsoda bíró­­ság ítélt azok fölött, kik szabadon bocsáttattak, és kinek a parancsára utasíttattak ki az idege­nek. Ez igazságtalanság és túlságos kegyelem volt a kormány részéről, mert tudta, hogy ez importált mozgalom volt. Maga a kormány állít­­ja és mégis az importálók kibocsáttattak, termé­szetesen Ausztriában a törvényszék nincs fel­hatalmazva megbüntetni őket olyasmiért, a­mit Magyarországban elkövettek, s így azok a kik szilső okai a bajnak, sokkal fénye­sebb állapotban vannak, mint azon szegény emberek, kik tévútra vezettettek — erre sem az egyik sem a másik miniszer nem felelt. A­mi a per folyamát illeti, erre semmi észrevételt nem teszek, tiszteletben tartom, és tiszteletben óhaj­tom tartatni a mi bíróságainkat; erre nézve tehát semmi észrevételt nem teszek, csak egyre va­gyok bátor fölkérni az. igazságü­gyminister urat, ne feledkezzék meg azon szenvedésekről, melye­ken e szegény emberek már csak­nem 6 hóna­pon át keresztülmentek. Alig néhány napja, hogy a t. jobboldal egyik érdemes tagja, Érkövy Adolf, itt e házban hangoztatta ama szép és igaz szavakat, hogy: „a legértékesebb gyön­gyök azon verejték cseppek, melyek a munkás arczáról legyöngyöznek.“ Szent és igaz szavak. Igen ám,de e gyöngyökkel szemben vannak ama más gyöngyök, melyek nagyon fájdalmasan hatnak minden érző emberre, az ártatlanul szen­vedő asszonyok és gyermekek arczairól lefolyó könycseppek. Szárítsuk fel ezeket, hadd folyjon minél több verejték­csepp Magyarországon, et­től hazánk fel fog virágozni, de szárítsuk fel a szegény munkás családok könnyeit. Ezt aján­lom a miniszter úr szíves figyelmébe. Tóth Vilmos belügyér­­ T. ház! Hogy mi­ként és mikor fog a munkás­kérdés Európa tör­vényhozásai által rendeztetni, az azt hiszem a mai interpelláció és az arra adott válasznak tárgyát nem képezheti, és épen azért ez­en tér­re a t. képviselő urat követni nem fogom. Az általa elmondottak egy részére azonban kell, hogy megjegyzést tegyek. Nevezetesen vádolt engem azért, mert nem bizonyítottam be, vál­jon a­’aposak-e a vádak, melyek a befogottak ellen létettek. Engedje meg a t. képv. ur, az ne­kem nem feladatom. Én a törvényes hatóság in­tézkedéseit tudomásul vettem, és ennek jelen­tése alapján mondtam el azt, a­mit épen a tiszt, képviselő úr által tett interpellációra válaszolni szerencsém volt. A kir. ügyésznek kötelessége immár a bizo­­nyítékokat felhozni a bíróság előtt és a bíróság­nak lesz kötelessége majdan ítélni a felett, hogy ezen bizonyítékok helyesek-e vagy nem, és en­nek folytán az illető vádlottak elítélendők-e vagy felmentendők. A t. képv. ur továbbá azon vádat emelte ellenem, hogy én a Simonyi Ernő képv. ur által tett interpellációra adott válaszomban szóval sem említettem meg, azt, hogy az eljárás gyor­­síttassék.Engedelmet kérdek én válaszomban fel­említettem, hogy akkor, midőn a munkások fel­folyamodást intéztek hozzám, hogy a börtönből kibocsáttassanak,azt feleltem, nekem erre jogom nincs, de igen­is megtettem kötelességszerűleg azt, hogy a város hatóságot utasítani, miként a vizsgálatot a lehető gyorsan teljesítse és fejezze be. Hogy 38 ember kihallgatása több heti időt igényelt, arról én nem tehetek. A belügyminiszter Tóth Vilmos az állam­titkár Tóth Vilmost egyáltaljában nem szándé­kozik dejavoylálni, és igen köszönöm a t. képv. arnak, hogy felolvassa azon valóban liberális eljárását a kormánynak, amely által az általa említett alapszabályokat megerősítette. Ezzel bebizonyította az államtitkár Tóth Vilmos azt, hogy szabad tért akar engedni a munkásegyleteknek. Ám működjenek azok a tör­vényes körben, a kormánynak ez ellen bizonyo­san nem lesz kifogása. A t. képviselő úr ezenkívül még azon taná­csot adta nekem, hogy jó lett volna meetinget összehívnom és abban talán ellenirányú demon­strate rendeznem. Engedjen meg a t. képviselő úr, Magyarország belügyminiszterének nem fel­adata az, hogy meetingeket hívjon össze, hanem felügyeljen arra, hogy ezen meetingek a törvé­nyek határai közt maradjanak. A ház többsége erre tudomásul veszi a bel­ügyminiszter feleletét. Tóth V. ezután Babes V. interpellációjára felel. Tudomása van, hogy Torontál és Temes­­megyékben az árvíz sok kárt tett, és hogy en­nek folytán több községben érezhető lesz a ga­bonahiány. Szóló e calamitásokra vonatkozólag a tárgyalást az érintett megyékkel megindította és az árvíz által sújtottakat kölcsönnel fogja megkínálni, sőt ha a szükség megkívánná, kor­mánybiztost is küld a hely­színére. Nem tudja, a pénzügyminiszter minő intézkedéseket szándé­kozik tenni az adó elengedése körül, de tudja, hogy a pénzügyminiszter a károkat már föl is vetette. Babes megnyugodnék a feleletben, ha a belügyminiszter kiterjeszti figyelmét Krassó­­megyére is, és ha átalában inkább gabonával segít, mint pénzzel, mert e körül könnyebb a visszaélés. A ház a miniszter feleletét tudomásul veszi. A nógrádi botrány ügye az országgyű­lésen. Tóth Vilmos belügyminiszter , Plachy Ta­más képviselő úr interpellátiót intézett hozzám, mely így szól: (Olvassa). (Az interpellátió teg­­napelőtti számunk országgyűlési rovatában ol­vasható. Szerk.) T. ház ! (Halljuk !) Midőn ezen interpellátió­ra válaszomat egész készséggel megadom, szük­ségesnek tartom mindenekelőtt elmondani azt, a­mi Nógrád megye szervezésére vonatkozólag annak megindításától kezdve a mai napig tör­tént. (Halljuk!) Valamint az ország összes törvényhatósá­gaihoz úgy Nógrád megyén­ez is f. évi május 15. rendeletet bocsátottam ki,amelyben a szervezési munkálatok megindítására hívtam fel, kifejezést adva azon jogos várakozásomnak, hogy oly munkálatot fognak jóváhagyás végett elém ter­jeszteni, a­mely egy­részt az adózók érdekeit figyelemben tartja. Nógrád megye 1. évi aug. 23-án hazám felterjesztette ezen munkálatát. Én azt gondosan átvizsgálván a törvény értelménél fogva és egyszersmind egy felfolyamodvány alapján, a­mely panaszképpen hozzám a mun­kálat ellen beterjesztetett, megtettem ezen mun­kálat ellenében, a törvény által nekem meg­adott jog és kötelességnél fogva észrevételei­met és miután ezen munkálatnak némely pont­jai olyanok voltak, melyek a törvénynyel ellen­keztek. Nevezetesen, hogy a virilis voksok nem a népesség számarányához lettek megállapítva, hogy a virilisták lajstro­mából a legtöbb adott fizetők közül többen kihagyattak, kik nem a megyében laknak, mondom miután törvényelle­nes intézkedések foglaltattak a munkálatban, én a munkálat ezen pontjainak megváltoztatá­sát határozottan követeltem. Voltak azonban a munkálat ellen a czélsze­­rűség szempontjából is kifogásaim. Nevezetesen Nógrád megye ezen munkálata a megyét 12. szolgabirói kerületre osztotta fel, minden kerü­let élére állítván egy önálló szolgabírót. Én azt hittem, hogy tekintettel Nógrád megye lakossá­gának számára és a megye területére, ezen intéz­kedés által az adózók érdekei nem vetettek figyelembe, azért azt tanácsoltam Nógrád me­­gyének, hogy vegye a munkálatnak egy részét újabb tanácskozás alá, határozottan kijelentvén, miszerint ez a megye autonóm jogköréhez tar­tozik, és én annak praejudicálni nem akarok, de jó lesz a felett még egyszer határozni. Egy­szersmind azt is mondottam Nógrád megyének, hogy nem ellenzem, hogy a 92. §. értelmében addig, míg ezen újabb határozatokat meghozni és hozzám felterjeszteni fogja, a további intéz­kedéseket megtegye. Nógrád megye közönsége ezen rendeletemet okt. hó 23—24-én tartott közgyűlésén tárgyalta és észrevételeimet alaposaknak találván, a viri­lis voksok lajstromának kiigazítását egyik vá­lasztmányára bizta. A 12. szolgabiró helyett 6. szolgabirót vélt felállíttatni, s eziránt munkála­tát hozzám felterjesztette. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon gyűlésben megválasztotta az igazoló és bíráló bizottsági tagjait és a bizott­sági tagok választásának vezérletére hivatott elnököket is. Miután Nógrád megye az általam törvényesség szempontjából tett észrevételeket tárgyalta és elfogadta. Én ezen felterjesztését tudomásul vettem, a­­ szolgabíróra nézve azon­ban megjegyzem, hogy akkor, midőn Nógrád­megye 12 szolgabirót állította fel, akkor nem vette tekintetbe az adózók érdekeit, akkor pe­dig, midőn 6 szolgabirót állított fel, nem felelt meg, a jó közigazgatás érdekeinek, és azt hi­szem, hogy tekintve Nógrád megye lakosságát és topográfiai helyzetét, leghelyesebben csele­kednék, ha a megyét 8 szolgabirói kerületre osztaná, ezt azonban csak mint tanácsot adtam, mert ez a megye autonóm jogköréhez tartozván, nekem abba beavatkozásom nincs. Fölszántot­tam a megyét, hogy a felett újból tanácskozzék, s hozza tudomásomra határozatát. Ezen újabb rendeletemet Nógrád megye nov. 21-én tárgyalta. — A virilis szavazatokat ezen gyűlésben állapította meg véglegesen. A szolga­­birákra nézve tett észrevételemet alaposaknak ismerte el, nem fogadta el ugyanazon nézetemet, hogy 8 szolgabirói kerületre oszsza fel a megyét, de adott a 6 izgabiró mellé segédet. — Végre ugyanazon közgyűlés tárgyalta azon rendele­temet, melylyel az árvaszék szervezését vég­legesen jóváhagytam. Ezek után inditványoztatott Nógrádmegye közgyűlésén, hogy miután az 1870. 42. t. ez. 30. és 92. §§. értelmében a megye közönségének csakis akkor lehet a bíráló és igazoló bizottsá­gokat,és a válsztásra kiküldött elnököket meg­választani, midőn a megye szervezési munkálat a belügyminiszter által véglegesen helyben van hagyva, — miután október 23—24-én e munká­latok véglegesen helybenhagyva nem voltak, így az akkori közgyűlés nem járt ki törvényesen akkor, mikor az igazoló és bíráló bizottságokat megválasztotta; ennélfogva október 23—24-ei gyűlés határozatait semmisítse meg a nov. 21-ei gyűlés. Ez indítványt a többség elfogadta, a ki­sebbség azonban sérelmesnek látván, a gyűlés­­termet odahagyta, és hozzám felfolyamodást intézett, és melyre nézve én megadom válaszo­mat. (Halljuk !) Nem tagadom tisztelt ház, hogy midőn én a törvény értelmében a megye­szerve­zési munkálatot megindítottam,és folytattam,azon praxist vettem fel, hogy megtévén ezen munkála­tokra úgy a törvényesség, — mint a czélsze­­rüség szempontjából észrevételeimet, — ezen észrevételeket a megyék közönségeivel kö­zöltem, felhiván őket a munkálatok ekkénti megváltoztatására s egyszersmind tudtul adtam azt, hogy addig is míg erre nézve a határozato­kat velem közölnék, a 92-ik szakasz értelmében a további intézkedéseket megtehetik. Tettem ezt két oknál fogva, j­ör azért, hogy a szervezési munkálatok befejezését siettessem és elősegít­sem, tettem továbbá azért, hogy elhárítsam a kormányról azon sok oldalról támasztott gyanút mintha a kormány a megyék szervezését a jövő képviselői választások utáni időre kívánná ha­lasztani. Nem tagadhatom azt sem, hogy a me­gyék legnagyobb része talán csekély kivétellel utasításom szerint járt el, de nem tagadhatom másrészt te­hát! hogyha a törvényt betű szerint akarjuk értelmezni, akkor csakugyan áll, hogy mindaddig, míg a szervezési munkálatok végle­gesen helyben hagyva nincsenek, a 92. szakasz értelmében az igazoló és bíráló bizottságokat és az elnököket megválasztani nem lehet, nem ta­gadhatom továbbá azt sem, hogy a régi megyei praxis szerint, melynek, a t. ház igen jól tudja — én nem tartozom feltétlen imádói közé, azt bizonyítja, hogy egyik megyei közgyűlés a megelőző közgyűlés határozatait megváltoztatta, s hogy igen sok eset fordult elő, midőn az egyik közgyűlés által és ugyanazon tárgyra kiküldött deputatió helyett, a másik közgyűlés más depu­­tatiót küldött ki, így állván a dolog­­. hát ! én nem tehetek egyebet, miután nekem a törvényt egy törvény­­hatósággal szemben lazábban értelmeznem nem lehet, mint azt maga a törvényhatóság teszi, mondom nem tehetek egyebet, minthogy Nógrád megye nov. 21-ki azon határozatát, amelylyel az októberi 23 án és 24-én tett határozatokat halomra döntötte, megváltoztatta a törvényre való hivatkozással, ismétlem, hogy nem tehetek egyebet, minthogy egyszerűen Nógrád megye november 21-i közgyűlésének ezen határozatát tudomásul vegyem. (Helyeslés jobb felől.) Plachy Tamás: T. ház! Mindenek előtt bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ma a szokott­nál kevesebb hanggal rendelkezvén,talán beszé­dem minden része e­­szemben kivehető nem is esz (Halljuk !) De tüdőm megerőltetésével is iparkodni fogok magamat érthetővé tenni. A belügyminiszter úr midőn interpellátiomra szíves volt h­istoricus és choronologikus rendben helyesen válaszolni, adta elő mindazt, melyek Nógrád megye szervezésének szempontjából a törvény kihirdetése, illetőleg a miniszteri ren­delet keltétől kezdve történtek s ezt megvallom a tényállással megegyezőleg adta elő némely kivétellel. Kivételt képez én felfogásom s tudo­másom szerint a valóságtól az, midőn belügy­miniszter úr azt állította, hogy az október 23--i közgyűlés, akkor t. i. midőn a miniszteri jóvá­hagy­ás folytán a megyei szervezési munkálatok a törvény rendelete s a miniszter kivonata szerint Nógrád megye alakította, ugyanekkor válasz­totta meg a bíráló és igazoló bizottságot s nem úgy van. Ez az október 24-iki közgyűlési napi­rend tárgya volt. A főispán választások megejtése végett a következő napra halasztotta a tárgya­lásokat és akkor történtek meg a választások. Maga a belügyminiszer úr is elismeri, hogy azon rendeletében, amelyben Nógrád megyének szer­vezési munkálata némely részeiben neheztelve az a törvényhez rendelte, egyszersmind per­­mustio és többet mondok nem permisive, ha­nem meghagyólag méltóztatott intézkedni arról is, hogy Nógrád megye az 1870. 42. t. ez. 92-ik szakasza értelmében, a további teendőket me­gyében eszközölje. — Erre méltóztatott a me­gyét a főispáni körözvénye megelőzőleg egyene­sen felhívni. Ily tartalmú leirattal, melyben az mondatik, hogy mindenek előtt a jóváhagyott megye szer­vezeti munkálat és az abban felállított nehézsé­gek tárgyalandók, csak azután ejtendők meg a választások a törvény értelmében. A főispán, ki a köztörvényhatósági törvény értelmében közvetítő közege a kormánynak kétségtelenül köteles volt tudni, de tudta is azon intézkedéseket, melyek a kormányt vezérelték és ő öntudatosan tűzte ki a határidőt a válasz­tásra s midőn Nógrád­ megye közgyűlése 1871. octoc. 25-én megtette a választásokat. (Élénk helyeslés bal felöl) Mindaz, a mi ezentúl történt, csak az erő­szak kifolyása és törvényellenes marad (Szon­­tagh Pál — Csanádi — közbeszól: megyei in­ternational) mert az 1871. 42. törvényczikk 92. § azt mondja, hogy a helybenhagyott határoza­tok alapja egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és többi bizottságokat. Lehet, a­mint mi­niszter úr mondja van pr­ecedens arra, hogy a megyében talán egyes statútumok újabb statú­tumokkal helyettesíttettek, ott, a­hol ezek elle­nében a törvény világos szava nem intézkedett, különösen azon időben, midőn a csengeri és tyu­­kodi álmosbotok játszották a szerepet, hogy voltak arra esetek. De tagadom, hogy erre prae­cedens lenne, miszerint törvény szerint és tör­vény mellett megejtett választások megsemmi­­síttessenek. (Élénk helyeslés balfelől.­ Erre nincs pr­ecedens. Álláspontját indokolja a miniszter úr és azt mondja, hogy szemben a nógrádi kérdéssel ál­láspontja a megyei autonómiának tisztelete és a non interventio. Ha gúny nem volna, igazságnak igen jó len­ne. Én azt hiszem, hogy a non interventio elvé­nek ezen vörös támlás székből a belügyér által való pronuntiatiója hasonlít a mythologiai Janus arezhoz, melynek jobbfele kegyesen néz ke­gyeltjeire és czukorsüteményeket osztogat, a mig balkezében kancsukát tart s szemében mér­ges levelleteket. Hasonlít a mesebeli báránybőr­be bujt farkashoz (Derültség) Mert mig Heves­megyében vad, addig Nógrád megyében igen szelíd. Amott a kormány biztos, illetőleg királyi biztos itt a non interventio azon közeg, mely a képet illustrálja. Mert a miniszter úrnak nem volt elég bátorsága az egykori rómaival azt ki­­áltani föl: amicus Pulszky, amicus Huszár, ami­cus Forgách, amicus Muzslay, sed major am­ica Veritas ! (Zajos helyeslés balfelől) Arczul csap­ta a törvényt, melynek végrehajtására nem volt hivatva. De mit fog eredményezni ezen a mi­niszteri padtól oly ezimek után proklamált non interventio? Eredményezni fogja első­sorban azt, hogy még azok is, kik legőszintébb és leg­tisztább barátjai voltak a megyei önkormány­zatnak, a megyei intézményt a múltban tisztelni fogják ugyan, de jövőben perhorreskálni fog­ják (Élénk helyeslés balról) eredményezni fogja azt,hogy a nép,mely eddigi megyei képviseletében az értelem és nem az erőszak közegét tisztelő, jövőben undorral fordul el azon cselszövények­­től, melyeknek színhelye jövőben a megyék ta­nácskozási helye leend ; végre eredményezni fogja azt, hogy legálisaivá lesz a törvénysértés és az erőszak a noninterventió ürügye alatt. És csodálatos, hogy épen azok és közöttük minde­­nekfelett a belügyminiszter úr, kik a törvényha­tóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalása alkalmával itt e házban a megyék om­­nipotentiáját, azoknak túlkapásait hangsúlyoz­ták, leginkább most egyszerre a legmelegebb barátjai lettek egész a noninterventióig a me­gyei autonómiának. Sajátságos jelensége ez az időnek és úgy hasonlít a politikai corruptióhoz, mint h­asonlít egyik tojás a másikhoz. (Tetszés balról.) Pedig a politikai corruptio ragály, mi­niszter úr, mely terjed feltarthatlanul, és jaj azon nemzetnek, mely törvényeibe vetett bizalmát el­vesztette ! (ügy van a balról!) Azért vigyázza­nak azok, akiké ma a dicsőség, akiké ma a hatalom, mert én azt hiszem, hogy a jövőé a nemezis , és ez a politikai bűnök lajstro­mának kérlelhetlen számlájából előbb-utóbb, de mindenesetre le fogja vezetni azon fő­összeget , mely nem lesz más , mint közös megsemmisülésünk. Én ettől félek, és mert mind­azokat, miket itt elmondottam, a törvénynyel merőben ellenkezőknek tudom és vallom, és mert azt így tudom. (Tetszés balról) talán feles­leges lesz kijelentenem, hogy a miniszter úr vá­laszával egyáltalában megelégedve nem lehe­tek, hanem a tárgyat napirendre tűzetni kérem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől; a bal­oldali képviselők szónokhoz sietnek és kezet szorítanak vele.) Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Da­czára azon lelkes éljeneknek , melyekkel a tisztelt baloldal az előttem szólót üdvözölte . (Felkiáltások balfelől : Joggal !) Kötelessé­gemnek tartom mégis némi megjegyzéseket tenni a tisztelt képviselő úr előadására. (Halljuk !) Mindenekelőtt újabban és hatá­rozottan hivatkoznom kell arra , amit mond­tam, hogy én a törvényhatósággal szemben lazábban egy törvényt értelmezni nem tudok, azt lazábban értelmeznem nem szabad. A tör­vénynek 92-ik §-a világosan azt mondja, hogy a helybenhagyott határozat alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és bíráló bi­zottságnak választás alá eső tagjait. (Zaj): Volt szerencsém előadni, chronologicus rendben a dolog menetét Nógrád megye szervezeti munká­latára nézve és abból világosan kitetszik, hogy Nógrád megye szervezési munkálatának végle­ges helybenhagyása csak november 21-ikén tör­tént volt, mert november 21-ikén tárgyaltatott azon rendeletem, melyben az árva ügyek ren­dezésére vonatkozó munkálatot helyben hagy­tam. Kijelentettem továbbá, hogy én egyál­talában nem tartom törvénysértésnek vala­mint a többi megyék megtették is a 92. §. értelmében az intézkedéseket, mielőtt véglege­sen helyben lett volna hagyva a munkálat. (Folytonos nyugtalanság és ellenmondás bal­felől.) De nekem te­hát,mint miniszternek, hogy ha valamely megye a törvényt betű szerint értel­mezi, nem szabad azt lazábban magyarázni. (Zajos ellenmondás balfelöl. Helyeslés jobb­felöl.) Én t. ház, valóban nem érzem magamat hi­vatva a régi megyék védelmére felszólalni, a házban eléggé hangosan elmondottam e részben argumentumaimat, mindaz­által kénytelen va­gyok constatálni, hogy nem áll a t. képviselő úr azon állítása, miszerint a megye egyik közgyű­lése által megejtett választásokat nem semmi­sítette volna meg. (Zajos ellenmondás balfelől. Úgy van jobbfelől!) Megsemmisítette igenis, tudjuk, hogy a régi megye egyik közgyűlésén adott követi utasításokat a másik közgyűlés megváltoztatta (Felkiáltások balfelöl: ez egé­szen más!) sőt a követeket vissza is hívta, (Folytonos zaj és közbeszólás a baloldalon) és azok, a­kik a megyében éltek, megmondhatnák jobban talán, mint én, hogy nagyon gyakran előfordult azon eset, hogy a megye egyik köz­gyűlésén bizonyos tárgyban kiküldött egy depu­­tatiót és a másik közgyűlésen ugyanazon tárgy­ban egy másik deputatiót (Igaz ! Úgy van! jobb­felől. Ellenmondás balfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én talán helyeslem ezen eljárást; nem helyeslem, s épen ezért küzdöttem azon törvény mellett, mely­nek 46-ik §-a az ilyen dolgokat elhárítja a jövőre (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Igen­is a jövőre, mert a régi megye a régi tör­vény allapján áll és az új megye ezen törvény alapján fog szerveztetni, melynek 46-ik §-ában világosan ki van mondva, hogy a napi­rendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24. §-sával előbb be nem jelen­tetett, a közgyűlésen tárgyalni nem szabad. Ugyanazon §. határozza meg azt, hogy a me­gyék szabályokat fognak tanácskozásaikra alkotni, melyek jövőre irányadók lesznek. Tehát nekem ne tessék szemrehányást tenni, hogy a régi megyét nem védelmeztem, melynek 46. §-a jövőre gondoskodik az ily eshetőségekről. (Zaj.) A t. képviselő úr a mythologiából hozva fel fel példát engem Janushoz hasonlított, mely balra kancsukát jobbra pedig czukrot, kenyeret osztogat. Engedelmet kérek, de visszautasítom ezen vádat. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj bal­felől.) Keresztül vezettem úgy­szólván végleg a megye rendezését a nélkül, hogy ebből a legki­sebb collisium támadt volna a megyékkel. A képviselő úr talán azt állítja, hogy Ma­gyarországon csak egyetlenegy baloldali megye van, és ez Nógrád megye ? Engedelmet kérek, ellenkezőleg hivatkoznom kell arra,hogy néhány ellenzéki megyénk, nevezetesen Bihar megyének szervezési munkálatát példányképül állítottam fel a többi megyéknek, hogy több megye mun­kálatában változást idéztem elő az­által, hogy Bihar megye munkálatát megküldöttem nekik, hogy a szerint vigyék keresztül a szervezési munkálatokat. Ez tehát nem Janus arcz, mert igazságot szolgáltattam Bihar megyének, daczá­ra, hogy ellenzéki megye, akkor, midőn igaz­sága volt. (Helyeslés jobbelől, Zaj bal felől.) Azt mondja a képviselő úr,hogy csodálkozik felettem, hogy én, ki mindig a megyék túlkapá­sai ellen beszéltem, most a megyék autonómiája mellett szólok. Megfordítom a phrazist, és azt mondom, hogy csodálkozom, hogy a képviselő úr, ki a megyei autonómiát védeni akarja, meg­támadja azt, midőn a törvényre hivatkozva, ha­tározatát fentartatni kívánja (Helyeslés jobb — zaj és ellenmondás balfelől.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter úr válaszát ? (Igen! Nem !) Azok kik tudomá­sul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtör­tént.) A többség tudomásul veszi. (Nagy zaj.) Tisza Kálmán. T. ház ! A házszabályok ér­telmében, mielőtt a napirendre térnénk egy in­dítványt szándékozom beadni. Ezen indítvány vonatkozik az épen most lefolyt interpellációra és az arra adott feleletre. Nem fogom a fele­letnek, melyet a miniszter úr adott többi részét érinteni, csak azt, mely jelen indítványomra tar­tozik. A miniszter úr azt mutatta ki, hogy ő Nó­­grád megyében a novemberi határozat felfüg­gesztését azért nem mondhatja ki, azért nem avatkozhatik bele, mert kétségtelen, hogy az od­a­végzés a törvény szoros magyarázata szerint, annak meg nem felel. Úgy látszik a t. többség is ezen nézetben van, mert ezen alapon a mi­niszter válaszát tudomásul vette. De a miniszter úr elismeri azt is,amit mindnyájan tudunk, hogy a megyéket az oly eljárásra minőt, Nógrád me­gye októberben követett, köriratában ő szólí­totta fel. Tisztán áll tehát, hogy saját elismerése is a többségnek épen mostani szavazata szerint Ma­gyarország belügyminisztere a törvényhatósá­gokat törvénymegsértésre utasította. (Élénk he­lyeslés a baloldalon ; felkiáltások: igaz ! Éljen­zés ! ellenmondás jobb felől.) Most méltóztatott ezt maga a miniszter úr is elismerni s a több­ség szavazatával ezen elismerést magáévá tenni. (Egy hang jobb felől : Ejnye ! ejnye !) Már akár ejnye , akár nem ejnye , de a minisz­ter igenis mondotta, hogy azért kell bele­nyugodni abba, hogy a nógrádmegyei no­vemberi végzés megváltoztassa az októberit, mert az októberi a törvény szoros értelmének meg nem felel és elismeri ő maga, hogy az oly eljárásra, minőt Nógrád megye októberben kö­vetett, ő hívta fel a törvényhatóságokat. Itt te­hát nem kell bizonyítgatás, nem kell argumen­tum, itt van a miniszter úr saját nyilatkozata. Ennek folytán, miután azt tartom, hogy egy miniszter minden hibája fölött áll az, ha maga a törvénysértésre hív fel egyeseket vagy ható­ságokat, s miután a miniszter ezt saját bevallá­sa szerint tette, indítványom a következő: „Miután a belügyminiszter, saját bevallása és a többség már is kifejezett nézete szerint a törvényhatóságokat a törvény megsértésére hívta fel indítványozom, hogy ezen alapon vád alá helyeztessék“. (Élénk helyeslés balfelöl: Él­jenzés. Derültség jobbfelöl) Kérem ezen indítvá­nyomat kinyomatni és napirendre kitűzni. Napirendre térvén a ház. Hajdú Ignácz, mint a kérvénybizottság előadója olvassa e jelentést, éspedig először is a magyar gőzhajótársaságok nevében Paczolay János által benyújtott kérvény tárgyában. A bizottság véleménye oda megy ki, hogy a ház az új sodrony találmány tanulmányozására hívja föl a közlekedési minisztériumot és ter­­jeszsze ez ügyet a dunagőzhajó társaság többi ügyeivel egyidejűleg a ház elé. Ivánka Imre bejelentvén még a győri gőz­hajótársulat és számos hajótulajdonosnak utó­lagos hozzájárulását e kérvényhez, hosszasan és behatón ismerteti azon helyzetet, melyben a magyar hajózási vállalatok állanak a szabad, osztrák dunagőzhajótársasággal szemben. El­mondja történetét annak, mind szorultak le a folytonos concurentia által a magyar vállalatok a Dunáról. A fusió előtt folyamodtak a kor­mányhoz segélyezésért s ezt meg is nyerték. Ebben meg is nyugodtak volna e társula­tok, mondja szóló, ámde szerencséltetett meg egy atyjai gondoskodással, mely tökéletesen elég arra, hogy a magyar társulatokat tönkre tegye és azok egész vagyonát rövid idő alatt a pusztulásnak adja át. Ez ajándék semmi más, mint azon üzleti engedély, melyet néhány nap előtt a közlekedésügyi minisztérium a lánczha­­józás tekintetéből az első szab. cs. kir. gőzhajó­­zási társulatnak adott. A kérelmet oly igazságosnak hiszi, melyet megtagadni a h­it igazságszeretete nem fog meg­engedni. (Helyeslés.) Ürményi Miksa úgy látja, hogy Ivánka formailag nem támadta ugyan meg a kérvényi bizottság jelentését, de lényegileg igen, meg­kezdvén a discussiót oly dolog fölött, melyről a ház nincs kellőleg informálva. Ivánka Imre a házszabályokra hivatkozva szólal föl, megjegyezvén, hogy Ürményi őt nem értette meg. Ő csak azt kívánta, hogy a tár­gyalás alkalmával hallgassák ki az érdeklett feleket. Kerkápolyi leghelyesebbnek tartja, ha a ház megmarad a kérvényi bizottság jelenté­sénél. Paczolay János a kérvény benyújtója szintén megnyugszik a jelentésben, föntartva magának a tárgyalás alkalmára e szót. Zsedényi is hasonló értelemben nyilatkoz­ván a kérvénybizottság jelentését a ház többsé­ge elfogadja. Olvastatik a 7598. számú kérvény a pol­gári házasság behozatala iránt. A bizott­ság a kérvényt tanulmányozás és használat végett a cultusminisztériumnak kiadatni véle­ményezi. Irányi Dániel: T. hát ! Azon miniszternek, ki azon törvényjavaslatot, mely egyik czélja a polgári házasság behozatala, nincs mit tenni ezen kérvénynyel, mert ezen törvényjavaslat már az osztályhoz van utasítva. A polgári há­zasság szükségképpeni kiegészítése a vallás­­szabadság gyakorlatának , következőleg nem kell a minisztert tanulmányozásra utasítani, ha­nem oda kell utasítani, hogy a vallás­szabadság gyakorlatáról beadott törvényjavaslat kiegészí­tését képező polgári házasságról szóló törvény­­javaslatot minél előbb beadni kötelességének tartsa. (Helyeslés.) Péchy Tamás e kérvényt nem a cultus, hanem az igazságyminiszterhez kívánná uta­sítani. A határozatot úgy mondja ki, hogy a kér­vény az igazságügyi és cultusminiszterekhez uta­­sittatik. Olvastatik a 25. sz. kérvény. Lengyeltóti községi lakosok maradvány­földeik megváltá­sában szenvedett sérelmeik orvoslását kérik. A kérvénybizottság javasolja, hogy az a köz­munka és pénzügyi miniszterekhez adassék ki. dementis Gábor a kérvényt azon utasí­tással kéri az illető miniszterekhez utasítani, hogy eljárásukról jelentést tegyenek annak ide­jén a háznak. Madarász József hasonló értelemben nyi­latkozván, elnök igy mondja ki a végzést. Olvastatik a 7671. számú kérvény, melyben Németh Antal az ellene foganatosított adóvég­rehajtás megszüntetését kéri. Az igazságügymi­niszterhez volna utasítandó. Madarász József a pénzügyminiszternek is kiadatni kéri szint azon megjegyzéssel, hogy ezek később jelentést tegyenek a háznak. Elfogadtatik. Ezzel a ház napirendre tér. Folytattatik a k­öltségvetés fölötti átalános vita. Trefort Ágost üres háznak nem akarván beszélni, röviden elfogadja a pénzügyi bizottság jelentését. (Elnök: becsöngeti és a catalogue olvasás­sal való fenyegetés mellett behivatja a folyosók­ról a képviselőket.) Simonyi Ernő kezdette meg ekkor nagy­­fontosságú mindvégig figyelemmel hallgatott beszédét, melyet azonban az idő rövidsége miatt csak hétfőn fog befejezhetni. Keddi számunkban egyszerre hozzuk mind a két részt. Ülés vége 3 órakor. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. DECZEMBER 3. KÜLFÖLD. A versailles-i kivégzések. Paris, nov. 29. Európa összes sajtó a legmélyebb megüt­közéssel értesült a commune három emberének Versaillesban történt kivégeztetéséről. A fran­­czia köztársasági kormány e tettével a mellette nyilvánult rokonszenvet megsemmisítő, mert ama gyalázatosság elkövetését az eszélyesség s hu­manitás egyiránt tilták. A versailles-i szomorú eseményre vonat­kozólag a lapok a következő részleteket is közlik: Rossel a kivégeztetést megelőző éjjelen több levelet irt, igy nagy anyjának anyai ágról a kö­vetkezőt irá: Mistress Izabelle Campbell! Isten veled keresztanyám, szeretlek. 1871. nov. 28. Épen most gyóntam meg Pássá atyának s isten e gyónást megáldá. Úgy érzem magam, mintha most gyóntam volna először s áldom Jézus Krisztust, hogy számunkra e jelvényt hagyá. A te kis fizetted.

Next