Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)
1871-12-03 / 278. szám
kodik. Addig pedig kérném a t. miniszter uat, kövesse egyik bölcs királyunk példáját s tudjon körlevelet a rendőrfőnökökhöz, hogy Mayarországban nem szabad munkáskérdésről szólni, mert nem létezik. Rövid megjegyzéseim vannak az igazság- ügyminiszter előadására. Megvártam volna,hogy felelt volna azon kérdésre, hogy micsoda bíróság ítélt azok fölött, kik szabadon bocsáttattak, és kinek a parancsára utasíttattak ki az idegenek. Ez igazságtalanság és túlságos kegyelem volt a kormány részéről, mert tudta, hogy ez importált mozgalom volt. Maga a kormány állítja és mégis az importálók kibocsáttattak, természetesen Ausztriában a törvényszék nincs felhatalmazva megbüntetni őket olyasmiért, amit Magyarországban elkövettek, s így azok a kik szilső okai a bajnak, sokkal fényesebb állapotban vannak, mint azon szegény emberek, kik tévútra vezettettek — erre sem az egyik sem a másik miniszer nem felelt. Ami a per folyamát illeti, erre semmi észrevételt nem teszek, tiszteletben tartom, és tiszteletben óhajtom tartatni a mi bíróságainkat; erre nézve tehát semmi észrevételt nem teszek, csak egyre vagyok bátor fölkérni az. igazságügyminister urat, ne feledkezzék meg azon szenvedésekről, melyeken e szegény emberek már csaknem 6 hónapon át keresztülmentek. Alig néhány napja, hogy a t. jobboldal egyik érdemes tagja, Érkövy Adolf, itt e házban hangoztatta ama szép és igaz szavakat, hogy: „a legértékesebb gyöngyök azon verejték cseppek, melyek a munkás arczáról legyöngyöznek.“ Szent és igaz szavak. Igen ám,de e gyöngyökkel szemben vannak ama más gyöngyök, melyek nagyon fájdalmasan hatnak minden érző emberre, az ártatlanul szenvedő asszonyok és gyermekek arczairól lefolyó könycseppek. Szárítsuk fel ezeket, hadd folyjon minél több verejtékcsepp Magyarországon, ettől hazánk fel fog virágozni, de szárítsuk fel a szegény munkás családok könnyeit. Ezt ajánlom a miniszter úr szíves figyelmébe. Tóth Vilmos belügyér T. ház! Hogy miként és mikor fog a munkáskérdés Európa törvényhozásai által rendeztetni, az azt hiszem a mai interpelláció és az arra adott válasznak tárgyát nem képezheti, és épen azért ezen térre a t. képviselő urat követni nem fogom. Az általa elmondottak egy részére azonban kell, hogy megjegyzést tegyek. Nevezetesen vádolt engem azért, mert nem bizonyítottam be, váljon a’aposak-e a vádak, melyek a befogottak ellen létettek. Engedje meg a t. képv. ur, az nekem nem feladatom. Én a törvényes hatóság intézkedéseit tudomásul vettem, és ennek jelentése alapján mondtam el azt, amit épen a tiszt, képviselő úr által tett interpellációra válaszolni szerencsém volt. A kir. ügyésznek kötelessége immár a bizonyítékokat felhozni a bíróság előtt és a bíróságnak lesz kötelessége majdan ítélni a felett, hogy ezen bizonyítékok helyesek-e vagy nem, és ennek folytán az illető vádlottak elítélendők-e vagy felmentendők. A t. képv. ur továbbá azon vádat emelte ellenem, hogy én a Simonyi Ernő képv. ur által tett interpellációra adott válaszomban szóval sem említettem meg, azt, hogy az eljárás gyorsíttassék.Engedelmet kérdek én válaszomban felemlítettem, hogy akkor, midőn a munkások felfolyamodást intéztek hozzám, hogy a börtönből kibocsáttassanak,azt feleltem, nekem erre jogom nincs, de igenis megtettem kötelességszerűleg azt, hogy a város hatóságot utasítani, miként a vizsgálatot a lehető gyorsan teljesítse és fejezze be. Hogy 38 ember kihallgatása több heti időt igényelt, arról én nem tehetek. A belügyminiszter Tóth Vilmos az államtitkár Tóth Vilmost egyáltaljában nem szándékozik dejavoylálni, és igen köszönöm a t. képv. arnak, hogy felolvassa azon valóban liberális eljárását a kormánynak, amely által az általa említett alapszabályokat megerősítette. Ezzel bebizonyította az államtitkár Tóth Vilmos azt, hogy szabad tért akar engedni a munkásegyleteknek. Ám működjenek azok a törvényes körben, a kormánynak ez ellen bizonyosan nem lesz kifogása. A t. képviselő úr ezenkívül még azon tanácsot adta nekem, hogy jó lett volna meetinget összehívnom és abban talán ellenirányú demonstrate rendeznem. Engedjen meg a t. képviselő úr, Magyarország belügyminiszterének nem feladata az, hogy meetingeket hívjon össze, hanem felügyeljen arra, hogy ezen meetingek a törvények határai közt maradjanak. A ház többsége erre tudomásul veszi a belügyminiszter feleletét. Tóth V. ezután Babes V. interpellációjára felel. Tudomása van, hogy Torontál és Temesmegyékben az árvíz sok kárt tett, és hogy ennek folytán több községben érezhető lesz a gabonahiány. Szóló e calamitásokra vonatkozólag a tárgyalást az érintett megyékkel megindította és az árvíz által sújtottakat kölcsönnel fogja megkínálni, sőt ha a szükség megkívánná, kormánybiztost is küld a helyszínére. Nem tudja, a pénzügyminiszter minő intézkedéseket szándékozik tenni az adó elengedése körül, de tudja, hogy a pénzügyminiszter a károkat már föl is vetette. Babes megnyugodnék a feleletben, ha a belügyminiszter kiterjeszti figyelmét Krassómegyére is, és ha átalában inkább gabonával segít, mint pénzzel, mert e körül könnyebb a visszaélés. A ház a miniszter feleletét tudomásul veszi. A nógrádi botrány ügye az országgyűlésen. Tóth Vilmos belügyminiszter , Plachy Tamás képviselő úr interpellátiót intézett hozzám, mely így szól: (Olvassa). (Az interpellátió tegnapelőtti számunk országgyűlési rovatában olvasható. Szerk.) T. ház ! (Halljuk !) Midőn ezen interpellátióra válaszomat egész készséggel megadom, szükségesnek tartom mindenekelőtt elmondani azt, ami Nógrád megye szervezésére vonatkozólag annak megindításától kezdve a mai napig történt. (Halljuk!) Valamint az ország összes törvényhatóságaihoz úgy Nógrád megyénez is f. évi május 15. rendeletet bocsátottam ki,amelyben a szervezési munkálatok megindítására hívtam fel, kifejezést adva azon jogos várakozásomnak, hogy oly munkálatot fognak jóváhagyás végett elém terjeszteni, amely egyrészt az adózók érdekeit figyelemben tartja. Nógrád megye 1. évi aug. 23-án hazám felterjesztette ezen munkálatát. Én azt gondosan átvizsgálván a törvény értelménél fogva és egyszersmind egy felfolyamodvány alapján, amely panaszképpen hozzám a munkálat ellen beterjesztetett, megtettem ezen munkálat ellenében, a törvény által nekem megadott jog és kötelességnél fogva észrevételeimet és miután ezen munkálatnak némely pontjai olyanok voltak, melyek a törvénynyel ellenkeztek. Nevezetesen, hogy a virilis voksok nem a népesség számarányához lettek megállapítva, hogy a virilisták lajstromából a legtöbb adott fizetők közül többen kihagyattak, kik nem a megyében laknak, mondom miután törvényellenes intézkedések foglaltattak a munkálatban, én a munkálat ezen pontjainak megváltoztatását határozottan követeltem. Voltak azonban a munkálat ellen a czélszerűség szempontjából is kifogásaim. Nevezetesen Nógrád megye ezen munkálata a megyét 12. szolgabirói kerületre osztotta fel, minden kerület élére állítván egy önálló szolgabírót. Én azt hittem, hogy tekintettel Nógrád megye lakosságának számára és a megye területére, ezen intézkedés által az adózók érdekei nem vetettek figyelembe, azért azt tanácsoltam Nógrád megyének, hogy vegye a munkálatnak egy részét újabb tanácskozás alá, határozottan kijelentvén, miszerint ez a megye autonóm jogköréhez tartozik, és én annak praejudicálni nem akarok, de jó lesz a felett még egyszer határozni. Egyszersmind azt is mondottam Nógrád megyének, hogy nem ellenzem, hogy a 92. §. értelmében addig, míg ezen újabb határozatokat meghozni és hozzám felterjeszteni fogja, a további intézkedéseket megtegye. Nógrád megye közönsége ezen rendeletemet okt. hó 23—24-én tartott közgyűlésén tárgyalta és észrevételeimet alaposaknak találván, a virilis voksok lajstromának kiigazítását egyik választmányára bizta. A 12. szolgabiró helyett 6. szolgabirót vélt felállíttatni, s eziránt munkálatát hozzám felterjesztette. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon gyűlésben megválasztotta az igazoló és bíráló bizottsági tagjait és a bizottsági tagok választásának vezérletére hivatott elnököket is. Miután Nógrád megye az általam törvényesség szempontjából tett észrevételeket tárgyalta és elfogadta. Én ezen felterjesztését tudomásul vettem, a szolgabíróra nézve azonban megjegyzem, hogy akkor, midőn Nógrádmegye 12 szolgabirót állította fel, akkor nem vette tekintetbe az adózók érdekeit, akkor pedig, midőn 6 szolgabirót állított fel, nem felelt meg, a jó közigazgatás érdekeinek, és azt hiszem, hogy tekintve Nógrád megye lakosságát és topográfiai helyzetét, leghelyesebben cselekednék, ha a megyét 8 szolgabirói kerületre osztaná, ezt azonban csak mint tanácsot adtam, mert ez a megye autonóm jogköréhez tartozván, nekem abba beavatkozásom nincs. Fölszántottam a megyét, hogy a felett újból tanácskozzék, s hozza tudomásomra határozatát. Ezen újabb rendeletemet Nógrád megye nov. 21-én tárgyalta. — A virilis szavazatokat ezen gyűlésben állapította meg véglegesen. A szolgabirákra nézve tett észrevételemet alaposaknak ismerte el, nem fogadta el ugyanazon nézetemet, hogy 8 szolgabirói kerületre oszsza fel a megyét, de adott a 6 izgabiró mellé segédet. — Végre ugyanazon közgyűlés tárgyalta azon rendeletemet, melylyel az árvaszék szervezését véglegesen jóváhagytam. Ezek után inditványoztatott Nógrádmegye közgyűlésén, hogy miután az 1870. 42. t. ez. 30. és 92. §§. értelmében a megye közönségének csakis akkor lehet a bíráló és igazoló bizottságokat,és a válsztásra kiküldött elnököket megválasztani, midőn a megye szervezési munkálat a belügyminiszter által véglegesen helyben van hagyva, — miután október 23—24-én e munkálatok véglegesen helybenhagyva nem voltak, így az akkori közgyűlés nem járt ki törvényesen akkor, mikor az igazoló és bíráló bizottságokat megválasztotta; ennélfogva október 23—24-ei gyűlés határozatait semmisítse meg a nov. 21-ei gyűlés. Ez indítványt a többség elfogadta, a kisebbség azonban sérelmesnek látván, a gyűléstermet odahagyta, és hozzám felfolyamodást intézett, és melyre nézve én megadom válaszomat. (Halljuk !) Nem tagadom tisztelt ház, hogy midőn én a törvény értelmében a megyeszervezési munkálatot megindítottam,és folytattam,azon praxist vettem fel, hogy megtévén ezen munkálatokra úgy a törvényesség, — mint a czélszerüség szempontjából észrevételeimet, — ezen észrevételeket a megyék közönségeivel közöltem, felhiván őket a munkálatok ekkénti megváltoztatására s egyszersmind tudtul adtam azt, hogy addig is míg erre nézve a határozatokat velem közölnék, a 92-ik szakasz értelmében a további intézkedéseket megtehetik. Tettem ezt két oknál fogva, jör azért, hogy a szervezési munkálatok befejezését siettessem és elősegítsem, tettem továbbá azért, hogy elhárítsam a kormányról azon sok oldalról támasztott gyanút mintha a kormány a megyék szervezését a jövő képviselői választások utáni időre kívánná halasztani. Nem tagadhatom azt sem, hogy a megyék legnagyobb része talán csekély kivétellel utasításom szerint járt el, de nem tagadhatom másrészt tehát! hogyha a törvényt betű szerint akarjuk értelmezni, akkor csakugyan áll, hogy mindaddig, míg a szervezési munkálatok véglegesen helyben hagyva nincsenek, a 92. szakasz értelmében az igazoló és bíráló bizottságokat és az elnököket megválasztani nem lehet, nem tagadhatom továbbá azt sem, hogy a régi megyei praxis szerint, melynek, a t. ház igen jól tudja — én nem tartozom feltétlen imádói közé, azt bizonyítja, hogy egyik megyei közgyűlés a megelőző közgyűlés határozatait megváltoztatta, s hogy igen sok eset fordult elő, midőn az egyik közgyűlés által és ugyanazon tárgyra kiküldött deputatió helyett, a másik közgyűlés más deputatiót küldött ki, így állván a dolog. hát ! én nem tehetek egyebet, miután nekem a törvényt egy törvényhatósággal szemben lazábban értelmeznem nem lehet, mint azt maga a törvényhatóság teszi, mondom nem tehetek egyebet, minthogy Nógrád megye nov. 21-ki azon határozatát, amelylyel az októberi 23 án és 24-én tett határozatokat halomra döntötte, megváltoztatta a törvényre való hivatkozással, ismétlem, hogy nem tehetek egyebet, minthogy egyszerűen Nógrád megye november 21-i közgyűlésének ezen határozatát tudomásul vegyem. (Helyeslés jobb felől.) Plachy Tamás: T. ház! Mindenek előtt bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ma a szokottnál kevesebb hanggal rendelkezvén,talán beszédem minden része eszemben kivehető nem is esz (Halljuk !) De tüdőm megerőltetésével is iparkodni fogok magamat érthetővé tenni. A belügyminiszter úr midőn interpellátiomra szíves volt historicus és choronologikus rendben helyesen válaszolni, adta elő mindazt, melyek Nógrád megye szervezésének szempontjából a törvény kihirdetése, illetőleg a miniszteri rendelet keltétől kezdve történtek s ezt megvallom a tényállással megegyezőleg adta elő némely kivétellel. Kivételt képez én felfogásom s tudomásom szerint a valóságtól az, midőn belügyminiszter úr azt állította, hogy az október 23--i közgyűlés, akkor t. i. midőn a miniszteri jóváhagyás folytán a megyei szervezési munkálatok a törvény rendelete s a miniszter kivonata szerint Nógrád megye alakította, ugyanekkor választotta meg a bíráló és igazoló bizottságot s nem úgy van. Ez az október 24-iki közgyűlési napirend tárgya volt. A főispán választások megejtése végett a következő napra halasztotta a tárgyalásokat és akkor történtek meg a választások. Maga a belügyminiszer úr is elismeri, hogy azon rendeletében, amelyben Nógrád megyének szervezési munkálata némely részeiben neheztelve az a törvényhez rendelte, egyszersmind permustio és többet mondok nem permisive, hanem meghagyólag méltóztatott intézkedni arról is, hogy Nógrád megye az 1870. 42. t. ez. 92-ik szakasza értelmében, a további teendőket megyében eszközölje. — Erre méltóztatott a megyét a főispáni körözvénye megelőzőleg egyenesen felhívni. Ily tartalmú leirattal, melyben az mondatik, hogy mindenek előtt a jóváhagyott megye szervezeti munkálat és az abban felállított nehézségek tárgyalandók, csak azután ejtendők meg a választások a törvény értelmében. A főispán, ki a köztörvényhatósági törvény értelmében közvetítő közege a kormánynak kétségtelenül köteles volt tudni, de tudta is azon intézkedéseket, melyek a kormányt vezérelték és ő öntudatosan tűzte ki a határidőt a választásra s midőn Nógrád megye közgyűlése 1871. octoc. 25-én megtette a választásokat. (Élénk helyeslés bal felöl) Mindaz, a mi ezentúl történt, csak az erőszak kifolyása és törvényellenes marad (Szontagh Pál — Csanádi — közbeszól: megyei international) mert az 1871. 42. törvényczikk 92. § azt mondja, hogy a helybenhagyott határozatok alapja egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és többi bizottságokat. Lehet, amint miniszter úr mondja van precedens arra, hogy a megyében talán egyes statútumok újabb statútumokkal helyettesíttettek, ott, ahol ezek ellenében a törvény világos szava nem intézkedett, különösen azon időben, midőn a csengeri és tyukodi álmosbotok játszották a szerepet, hogy voltak arra esetek. De tagadom, hogy erre praecedens lenne, miszerint törvény szerint és törvény mellett megejtett választások megsemmisíttessenek. (Élénk helyeslés balfelől. Erre nincs precedens. Álláspontját indokolja a miniszter úr és azt mondja, hogy szemben a nógrádi kérdéssel álláspontja a megyei autonómiának tisztelete és a non interventio. Ha gúny nem volna, igazságnak igen jó lenne. Én azt hiszem, hogy a non interventio elvének ezen vörös támlás székből a belügyér által való pronuntiatiója hasonlít a mythologiai Janus arezhoz, melynek jobbfele kegyesen néz kegyeltjeire és czukorsüteményeket osztogat, a mig balkezében kancsukát tart s szemében mérges levelleteket. Hasonlít a mesebeli báránybőrbe bujt farkashoz (Derültség) Mert mig Hevesmegyében vad, addig Nógrád megyében igen szelíd. Amott a kormány biztos, illetőleg királyi biztos itt a non interventio azon közeg, mely a képet illustrálja. Mert a miniszter úrnak nem volt elég bátorsága az egykori rómaival azt kiáltani föl: amicus Pulszky, amicus Huszár, amicus Forgách, amicus Muzslay, sed major amica Veritas ! (Zajos helyeslés balfelől) Arczul csapta a törvényt, melynek végrehajtására nem volt hivatva. De mit fog eredményezni ezen a miniszteri padtól oly ezimek után proklamált non interventio? Eredményezni fogja elsősorban azt, hogy még azok is, kik legőszintébb és legtisztább barátjai voltak a megyei önkormányzatnak, a megyei intézményt a múltban tisztelni fogják ugyan, de jövőben perhorreskálni fogják (Élénk helyeslés balról) eredményezni fogja azt,hogy a nép,mely eddigi megyei képviseletében az értelem és nem az erőszak közegét tisztelő, jövőben undorral fordul el azon cselszövényektől, melyeknek színhelye jövőben a megyék tanácskozási helye leend ; végre eredményezni fogja azt, hogy legálisaivá lesz a törvénysértés és az erőszak a noninterventió ürügye alatt. És csodálatos, hogy épen azok és közöttük mindenekfelett a belügyminiszter úr, kik a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával itt e házban a megyék omnipotentiáját, azoknak túlkapásait hangsúlyozták, leginkább most egyszerre a legmelegebb barátjai lettek egész a noninterventióig a megyei autonómiának. Sajátságos jelensége ez az időnek és úgy hasonlít a politikai corruptióhoz, mint hasonlít egyik tojás a másikhoz. (Tetszés balról.) Pedig a politikai corruptio ragály, miniszter úr, mely terjed feltarthatlanul, és jaj azon nemzetnek, mely törvényeibe vetett bizalmát elvesztette ! (ügy van a balról!) Azért vigyázzanak azok, akiké ma a dicsőség, akiké ma a hatalom, mert én azt hiszem, hogy a jövőé a nemezis , és ez a politikai bűnök lajstromának kérlelhetlen számlájából előbb-utóbb, de mindenesetre le fogja vezetni azon főösszeget , mely nem lesz más , mint közös megsemmisülésünk. Én ettől félek, és mert mindazokat, miket itt elmondottam, a törvénynyel merőben ellenkezőknek tudom és vallom, és mert azt így tudom. (Tetszés balról) talán felesleges lesz kijelentenem, hogy a miniszter úr válaszával egyáltalában megelégedve nem lehetek, hanem a tárgyat napirendre tűzetni kérem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől; a baloldali képviselők szónokhoz sietnek és kezet szorítanak vele.) Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Daczára azon lelkes éljeneknek , melyekkel a tisztelt baloldal az előttem szólót üdvözölte . (Felkiáltások balfelől : Joggal !) Kötelességemnek tartom mégis némi megjegyzéseket tenni a tisztelt képviselő úr előadására. (Halljuk !) Mindenekelőtt újabban és határozottan hivatkoznom kell arra , amit mondtam, hogy én a törvényhatósággal szemben lazábban egy törvényt értelmezni nem tudok, azt lazábban értelmeznem nem szabad. A törvénynek 92-ik §-a világosan azt mondja, hogy a helybenhagyott határozat alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és bíráló bizottságnak választás alá eső tagjait. (Zaj): Volt szerencsém előadni, chronologicus rendben a dolog menetét Nógrád megye szervezeti munkálatára nézve és abból világosan kitetszik, hogy Nógrád megye szervezési munkálatának végleges helybenhagyása csak november 21-ikén történt volt, mert november 21-ikén tárgyaltatott azon rendeletem, melyben az árva ügyek rendezésére vonatkozó munkálatot helyben hagytam. Kijelentettem továbbá, hogy én egyáltalában nem tartom törvénysértésnek valamint a többi megyék megtették is a 92. §. értelmében az intézkedéseket, mielőtt véglegesen helyben lett volna hagyva a munkálat. (Folytonos nyugtalanság és ellenmondás balfelől.) De nekem tehát,mint miniszternek, hogy ha valamely megye a törvényt betű szerint értelmezi, nem szabad azt lazábban magyarázni. (Zajos ellenmondás balfelöl. Helyeslés jobbfelöl.) Én t. ház, valóban nem érzem magamat hivatva a régi megyék védelmére felszólalni, a házban eléggé hangosan elmondottam e részben argumentumaimat, mindazáltal kénytelen vagyok constatálni, hogy nem áll a t. képviselő úr azon állítása, miszerint a megye egyik közgyűlése által megejtett választásokat nem semmisítette volna meg. (Zajos ellenmondás balfelől. Úgy van jobbfelől!) Megsemmisítette igenis, tudjuk, hogy a régi megye egyik közgyűlésén adott követi utasításokat a másik közgyűlés megváltoztatta (Felkiáltások balfelöl: ez egészen más!) sőt a követeket vissza is hívta, (Folytonos zaj és közbeszólás a baloldalon) és azok, akik a megyében éltek, megmondhatnák jobban talán, mint én, hogy nagyon gyakran előfordult azon eset, hogy a megye egyik közgyűlésén bizonyos tárgyban kiküldött egy deputatiót és a másik közgyűlésen ugyanazon tárgyban egy másik deputatiót (Igaz ! Úgy van! jobbfelől. Ellenmondás balfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én talán helyeslem ezen eljárást; nem helyeslem, s épen ezért küzdöttem azon törvény mellett, melynek 46-ik §-a az ilyen dolgokat elhárítja a jövőre (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Igenis a jövőre, mert a régi megye a régi törvény allapján áll és az új megye ezen törvény alapján fog szerveztetni, melynek 46-ik §-ában világosan ki van mondva, hogy a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24. §-sával előbb be nem jelentetett, a közgyűlésen tárgyalni nem szabad. Ugyanazon §. határozza meg azt, hogy a megyék szabályokat fognak tanácskozásaikra alkotni, melyek jövőre irányadók lesznek. Tehát nekem ne tessék szemrehányást tenni, hogy a régi megyét nem védelmeztem, melynek 46. §-a jövőre gondoskodik az ily eshetőségekről. (Zaj.) A t. képviselő úr a mythologiából hozva fel fel példát engem Janushoz hasonlított, mely balra kancsukát jobbra pedig czukrot, kenyeret osztogat. Engedelmet kérek, de visszautasítom ezen vádat. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj balfelől.) Keresztül vezettem úgyszólván végleg a megye rendezését a nélkül, hogy ebből a legkisebb collisium támadt volna a megyékkel. A képviselő úr talán azt állítja, hogy Magyarországon csak egyetlenegy baloldali megye van, és ez Nógrád megye ? Engedelmet kérek, ellenkezőleg hivatkoznom kell arra,hogy néhány ellenzéki megyénk, nevezetesen Bihar megyének szervezési munkálatát példányképül állítottam fel a többi megyéknek, hogy több megye munkálatában változást idéztem elő azáltal, hogy Bihar megye munkálatát megküldöttem nekik, hogy a szerint vigyék keresztül a szervezési munkálatokat. Ez tehát nem Janus arcz, mert igazságot szolgáltattam Bihar megyének, daczára, hogy ellenzéki megye, akkor, midőn igazsága volt. (Helyeslés jobbelől, Zaj bal felől.) Azt mondja a képviselő úr,hogy csodálkozik felettem, hogy én, ki mindig a megyék túlkapásai ellen beszéltem, most a megyék autonómiája mellett szólok. Megfordítom a phrazist, és azt mondom, hogy csodálkozom, hogy a képviselő úr, ki a megyei autonómiát védeni akarja, megtámadja azt, midőn a törvényre hivatkozva, határozatát fentartatni kívánja (Helyeslés jobb — zaj és ellenmondás balfelől.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter úr válaszát ? (Igen! Nem !) Azok kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörtént.) A többség tudomásul veszi. (Nagy zaj.) Tisza Kálmán. T. ház ! A házszabályok értelmében, mielőtt a napirendre térnénk egy indítványt szándékozom beadni. Ezen indítvány vonatkozik az épen most lefolyt interpellációra és az arra adott feleletre. Nem fogom a feleletnek, melyet a miniszter úr adott többi részét érinteni, csak azt, mely jelen indítványomra tartozik. A miniszter úr azt mutatta ki, hogy ő Nógrád megyében a novemberi határozat felfüggesztését azért nem mondhatja ki, azért nem avatkozhatik bele, mert kétségtelen, hogy az odavégzés a törvény szoros magyarázata szerint, annak meg nem felel. Úgy látszik a t. többség is ezen nézetben van, mert ezen alapon a miniszter válaszát tudomásul vette. De a miniszter úr elismeri azt is,amit mindnyájan tudunk, hogy a megyéket az oly eljárásra minőt, Nógrád megye októberben követett, köriratában ő szólította fel. Tisztán áll tehát, hogy saját elismerése is a többségnek épen mostani szavazata szerint Magyarország belügyminisztere a törvényhatóságokat törvénymegsértésre utasította. (Élénk helyeslés a baloldalon ; felkiáltások: igaz ! Éljenzés ! ellenmondás jobb felől.) Most méltóztatott ezt maga a miniszter úr is elismerni s a többség szavazatával ezen elismerést magáévá tenni. (Egy hang jobb felől : Ejnye ! ejnye !) Már akár ejnye , akár nem ejnye , de a miniszter igenis mondotta, hogy azért kell belenyugodni abba, hogy a nógrádmegyei novemberi végzés megváltoztassa az októberit, mert az októberi a törvény szoros értelmének meg nem felel és elismeri ő maga, hogy az oly eljárásra, minőt Nógrád megye októberben követett, ő hívta fel a törvényhatóságokat. Itt tehát nem kell bizonyítgatás, nem kell argumentum, itt van a miniszter úr saját nyilatkozata. Ennek folytán, miután azt tartom, hogy egy miniszter minden hibája fölött áll az, ha maga a törvénysértésre hív fel egyeseket vagy hatóságokat, s miután a miniszter ezt saját bevallása szerint tette, indítványom a következő: „Miután a belügyminiszter, saját bevallása és a többség már is kifejezett nézete szerint a törvényhatóságokat a törvény megsértésére hívta fel indítványozom, hogy ezen alapon vád alá helyeztessék“. (Élénk helyeslés balfelöl: Éljenzés. Derültség jobbfelöl) Kérem ezen indítványomat kinyomatni és napirendre kitűzni. Napirendre térvén a ház. Hajdú Ignácz, mint a kérvénybizottság előadója olvassa e jelentést, éspedig először is a magyar gőzhajótársaságok nevében Paczolay János által benyújtott kérvény tárgyában. A bizottság véleménye oda megy ki, hogy a ház az új sodrony találmány tanulmányozására hívja föl a közlekedési minisztériumot és terjeszsze ez ügyet a dunagőzhajó társaság többi ügyeivel egyidejűleg a ház elé. Ivánka Imre bejelentvén még a győri gőzhajótársulat és számos hajótulajdonosnak utólagos hozzájárulását e kérvényhez, hosszasan és behatón ismerteti azon helyzetet, melyben a magyar hajózási vállalatok állanak a szabad, osztrák dunagőzhajótársasággal szemben. Elmondja történetét annak, mind szorultak le a folytonos concurentia által a magyar vállalatok a Dunáról. A fusió előtt folyamodtak a kormányhoz segélyezésért s ezt meg is nyerték. Ebben meg is nyugodtak volna e társulatok, mondja szóló, ámde szerencséltetett meg egy atyjai gondoskodással, mely tökéletesen elég arra, hogy a magyar társulatokat tönkre tegye és azok egész vagyonát rövid idő alatt a pusztulásnak adja át. Ez ajándék semmi más, mint azon üzleti engedély, melyet néhány nap előtt a közlekedésügyi minisztérium a lánczhajózás tekintetéből az első szab. cs. kir. gőzhajózási társulatnak adott. A kérelmet oly igazságosnak hiszi, melyet megtagadni a hit igazságszeretete nem fog megengedni. (Helyeslés.) Ürményi Miksa úgy látja, hogy Ivánka formailag nem támadta ugyan meg a kérvényi bizottság jelentését, de lényegileg igen, megkezdvén a discussiót oly dolog fölött, melyről a ház nincs kellőleg informálva. Ivánka Imre a házszabályokra hivatkozva szólal föl, megjegyezvén, hogy Ürményi őt nem értette meg. Ő csak azt kívánta, hogy a tárgyalás alkalmával hallgassák ki az érdeklett feleket. Kerkápolyi leghelyesebbnek tartja, ha a ház megmarad a kérvényi bizottság jelentésénél. Paczolay János a kérvény benyújtója szintén megnyugszik a jelentésben, föntartva magának a tárgyalás alkalmára e szót. Zsedényi is hasonló értelemben nyilatkozván a kérvénybizottság jelentését a ház többsége elfogadja. Olvastatik a 7598. számú kérvény a polgári házasság behozatala iránt. A bizottság a kérvényt tanulmányozás és használat végett a cultusminisztériumnak kiadatni véleményezi. Irányi Dániel: T. hát ! Azon miniszternek, ki azon törvényjavaslatot, mely egyik czélja a polgári házasság behozatala, nincs mit tenni ezen kérvénynyel, mert ezen törvényjavaslat már az osztályhoz van utasítva. A polgári házasság szükségképpeni kiegészítése a vallásszabadság gyakorlatának , következőleg nem kell a minisztert tanulmányozásra utasítani, hanem oda kell utasítani, hogy a vallásszabadság gyakorlatáról beadott törvényjavaslat kiegészítését képező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot minél előbb beadni kötelességének tartsa. (Helyeslés.) Péchy Tamás e kérvényt nem a cultus, hanem az igazságyminiszterhez kívánná utasítani. A határozatot úgy mondja ki, hogy a kérvény az igazságügyi és cultusminiszterekhez utasittatik. Olvastatik a 25. sz. kérvény. Lengyeltóti községi lakosok maradványföldeik megváltásában szenvedett sérelmeik orvoslását kérik. A kérvénybizottság javasolja, hogy az a közmunka és pénzügyi miniszterekhez adassék ki. dementis Gábor a kérvényt azon utasítással kéri az illető miniszterekhez utasítani, hogy eljárásukról jelentést tegyenek annak idején a háznak. Madarász József hasonló értelemben nyilatkozván, elnök igy mondja ki a végzést. Olvastatik a 7671. számú kérvény, melyben Németh Antal az ellene foganatosított adóvégrehajtás megszüntetését kéri. Az igazságügyminiszterhez volna utasítandó. Madarász József a pénzügyminiszternek is kiadatni kéri szint azon megjegyzéssel, hogy ezek később jelentést tegyenek a háznak. Elfogadtatik. Ezzel a ház napirendre tér. Folytattatik a költségvetés fölötti átalános vita. Trefort Ágost üres háznak nem akarván beszélni, röviden elfogadja a pénzügyi bizottság jelentését. (Elnök: becsöngeti és a catalogue olvasással való fenyegetés mellett behivatja a folyosókról a képviselőket.) Simonyi Ernő kezdette meg ekkor nagyfontosságú mindvégig figyelemmel hallgatott beszédét, melyet azonban az idő rövidsége miatt csak hétfőn fog befejezhetni. Keddi számunkban egyszerre hozzuk mind a két részt. Ülés vége 3 órakor. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. DECZEMBER 3. KÜLFÖLD. A versailles-i kivégzések. Paris, nov. 29. Európa összes sajtó a legmélyebb megütközéssel értesült a commune három emberének Versaillesban történt kivégeztetéséről. A franczia köztársasági kormány e tettével a mellette nyilvánult rokonszenvet megsemmisítő, mert ama gyalázatosság elkövetését az eszélyesség s humanitás egyiránt tilták. A versailles-i szomorú eseményre vonatkozólag a lapok a következő részleteket is közlik: Rossel a kivégeztetést megelőző éjjelen több levelet irt, igy nagy anyjának anyai ágról a következőt irá: Mistress Izabelle Campbell! Isten veled keresztanyám, szeretlek. 1871. nov. 28. Épen most gyóntam meg Pássá atyának s isten e gyónást megáldá. Úgy érzem magam, mintha most gyóntam volna először s áldom Jézus Krisztust, hogy számunkra e jelvényt hagyá. A te kis fizetted.