Magyar Ujság, 1872. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1872-01-14 / 10. szám
tézelben kezeltetik s erről a jelentés nemsokára közzé fog tétetni. A tanítók árvái és özvegyei a népnevelési szükségletből segélyeztetnek. Bobory Károly, ki felemlítvén, hogy az egyetemi alapból számos oly kiadások létetnek, (pl. a Csanádi papnöveldére, a varasdi Orsolya szüzeknek, a budai leánytanodára stb.) melyek az egyetem czéljával semmi összeköttetésben nem állanak, következő hat javaslatot ad be. Minthogy a kir. egyetemi alapot terhelő sok oly különféle kisebb nagyobb tételek fordulnak elő, melyeknek részint a változott viszonyok által nincs többé értelmük, részint idegen célokra vonatkoznak: uttasíttatik a minisztérium az egyetemi alap tisztázására a kellő módozatokról gondoskodni és azt a törvényhozás elé terjeszteni.“ Fauler Tivadar főkép arra utal, hogy az egyetemi alap főkép Mária Terézia javadalmaiból keletkezett s ez alkalommal különböző terhek és feltételek rovattak az egyetemi alapra, melyeket az alapítványi kötvény értelmében most is teljesitnie kell. Horn Ede: tisztelet becsület M. Teréziának, de azt tartja, hogy az egyetem rendeltetésével össze nem hangzó feltételek teljesítése inkább akkor volna helyén, ha magánál nem országos alapítványról volna szó. Sajnálattal említi fel,hogy az egyetemi alap megvizsgálására kiküldött bizottság nem haladott semmit előmunkálataiban, kijelenti továbbá, hogy ha az egyetemi alap helyesen és jól volna kezelve, minden szükségest fedezne és nem kellene még a jövedelemhez 200.000 forintot hozzáadni. Ennélfogva azt kérdi, nem volna-e sokkal helyesebb az ingatlanokat eladni, hogy ezután csak tisztán pénzalapja legyen az egyetemnek. Patay István: T. ház! Az előttem szólott képviselő úr úgy beszédének kezdetén, mint régén figyelmeztetett minket, hogy az alapítványok megvizsgálására már régen egy bizottmány van kiküldve, de ez mindeddig életjelt nem adott magáról. Én keretű a t. házat, méltóztassék felhatalmazni igen t. elnökünket, hogy azon bizottságot szigorúan utasítsa kötelességének teljesítésére. (Helyeslés balfelöl.) Féchy Tamás erre azt jelenti ki, hogy e bizottság főleg azért nem működhetett, mivel a miniszter nagyon késett azon adatok beszolgáltatásával, melyek nélkül nem lehetett mozogni, vagy ha be is terjesztett néhányt, ezeknek nem nagy hasznát lehetet venni. Pauler Tivadar Hornnal szemben hangsúlyozza, hogy az ingatlanok eladásának kérdése oly czélból, hogy valamely intézetnek csak pénztőkéje legyen, vitás kérdés még a tudományban nincs eldöntve és itt per tingentem még kevésbé lehetne ezt tenni. Péchinek azt jegyzi meg, hogy az adatok kellő be nem szolgáltatását nem ő, hanem a dolgok nehézkes természete okozza. Madocsányi Pál, mint a közalapok megvizsgálására kiküldött bizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság a budget tárgyalás után azonnal hozzá fog látni ismét a munkálatokhoz. Schvarcz Gyula kérdést intéz a közoktatásügyi miniszterhez, hogy a tudori szigorlatnak díjaiból miért nincs semmi a fedezetbe felvéve s miért kap azokból különösen a famulus két forintot? Pauler T. miniszter ezt azzal indokolja, mert a tudori szigorlati díjak a vizsgáló tanárokat illetvén, azokból az állampénztárba nem folyik be egy krajcrár sem, s így ezen díjak a fedezet rovatában sem fordulhatnak elő. • A többség ezután megszavazza a fedezetet s elejti Bobori javaslatát : „az ösztöndíjak“ tételénél Fulszky Ágost indítványoz segélyt ama magántanároknak, kik rendszeresetlen tantárgyakat adnak elő. — Ez indítvány a p. n. bizottsághoz utasittatik, mire a ház elfogadja a következő tételeket egész a „nagyszebeni Teresianum“-ig. Lázár Ádám : T. ház ! A pénzügyi bizottság felolvasott jelentése ellenében, másik indítványnyal kívánok fellépni, miután sem a közoktatási miniszter úr, sem pedig a pénzügyi bizottság jelentésében nyoma sem látszik annak, hogy az amit a volt közoktatási miniszter a múlt évi költségvetés tárgyalásakor a nagyszebeni Teréz árvaházra vonatkozólag annak eredetére és jelenlegi nevelészeti viszonyára nézve tüzetesen a t. ház elé terjesztett, a jelenlegi miniszter által figyelembe vétetett volna. Szükségesnek látom tehát az érintett előterjesztés lemozzanatait a t. képr.ház emlékébe felidézni, mégpedig először is azon árvaház eredetére nézve, mert abból fog kiviláglani, hogy jelenleg itt többé nincs helye a vizsgálatnak az iránt, váljon az intézet állami-e vagy felekezeti. Itt azonnal anélkül, hogy a miniszter úr további kísérleteit bevárná, kimondhatja a képház, hogy az intézet valósággal állami intézet, következőleg annak felekezeti színezete megszűntnek tekintendő. Ugyanis tekintve az intézet eredetét, több mint egy századdal ezelőtt protestáns külföldi családok bevándorolván Erdélybe, azok befogadására állíttatott fel azon épület. Azon családok azonban nem látván elegendőnek a helyiséget, oly feltétel alatt, hogy az általuk megtérített építési költséget az állam nekik visszaadja, az épületet átengedték az államnak. Önként következik tehát, hogy úgy a fő- mint a melléképületek az állam tulajdonát képezik. Azonkívül magánokmányokból kitűnik, hogy ezen intézetés területe, melyen az áll,legkevésbé sem katholikus eredetű, mert protestánsok által protestánsok részére emeltetvén, ezektől az állam váltotta azt magához. Ami másodszor az intézet czélját illeti, 1770-ben egy Parlammer nevű közbenjárására Delphini nevű jezsuita kinyerte az épületet azon czélra, hogy benne katholikus jellegű árvaházat állítson fel. Elébe tűzetett az alapítványi levélbe, hogy mindkét nemű lelenczek és árvák neveltessenek az intézetben, mégpedig mindenesetre a kath. vallásban. Azonkívül az alapítvány levél azon sajátságos kiváltságot adta az intézetnek, hogy a törvénytelen gyermekek, ha oda felvétettek, törvényeseknek voltak tekintendők. Mennyiben egyez az meg a mai felfogással, arról nem szólok, elég az hozzá, hogy a kath. vallás volt kitűzve a nevelésre. Ezen jelleget az intézet fentartotta 48 után is az absolutismus korában, midőn ott az alapítmány értelmében a germanizatió teljes mértékben életbe volt léptetve, amennyiben minden egyébb tudományokat kiválólag a német nyelven taníttatott, de a magyar nyelvre, a magyar történelemre fájdalom figyelem sem fordittatott és a legutóbbi időben sem, a mi a felekezeti jelleget hangosan bizonyítja, — harmadszor tekintve az intézetnek vagyoni állását még pedig állami alaptőke mintegy 880.000 frtra megy, azon segély, mely az állam részéről évek óta szerepel a közoktatási miniszter költségvetésében 22650 ftra megy. Azon kívül vannak még magánbevételei az intézetnek, melyek részint a kamatokból, részint az épület béreiből folynak be, így összesen 42000 frtra rúg az évi bevétele még pedig ehez mint emlitém az állami segély czimén 22650 frt járul. — A többi bevétel szintén tekintettel az épületnek szerkezetére és eredetére nézve hasonlókép állami alapoknak tekinthetők. Vannak ugyan magán alapítványok is és ezen alapítványok 38 ezer ft osztrák értékben többre nem mennek s e szerint első tekintetre kiviláglik, hogy ezen árvaintézet vagyoni állapota az állami 88% míg a magán 12%-t et tesz. De ez magában, ezen vagyoni állapot mit sem változtat az állami jellegen, mert tudjuk, tehát, hogy a pesti kir. egyetemet épen egy katholikus főpap alapította és hogy az intézet ne állami intézet hanem felekezeti vagy magánintézet lenne legkevésbbé sem állíthatja senki. Ami továbbá negyedszer se lényeges részét illeti mire különösen bátor vagyok a t. közoktatási miniszter úr figyelmét felkérni, ez azon intézetnek igazgatása, mely a legrégibb időben mint emlitém jezsuita páterek kezében volt és később került katonatisztek kezébe, azután világi igazgató kezébe és a legutóbbi időben 1848 innen és az előtt mint jelenleg papok igazgatása alatt van. Maga a papi igazgatás különösen katholikus jellegű, mely igazgatás különösen az erdélyi sajátságos és eléggé nem fájlalható anomális állapotnak kifolyása. E részben is feltűnnek a múlt irányai, mert ezen hittérítő jelleget újból felkarolta, melyre eredetben ezen intézet szervezve volt. Mert ugyanis jelenleg a magyar kormány korában az erdélyi püspök által betett a közoktatási ministernek hite és tudtával működő katholikus pap igazgató nem átallotta az intézet kebelében a tanárok közül azokat, kiknek protestáns nejeik vannak, felszólítani arra, hogy ha a legrövidebb idő alatt katholika vallásra át nem térnek, professori állásukról a püspök rendeleténél fogva elbocsáttatnak. Úgyszintén a legközelebbi időben az intézet ellenére meg akarván nősülni, midőn egy protestáns nőt akart elvenni, ezen eset feljelentetvén, az igazgató által az erdélyi püspöknek, az erdélyi püspök kimondotta, hogy ez concubinatus lévén, meg nem engedtetik. Ezen esetek mind azt mutatják, hogy ott daczára az 1868. LIII-ik törvényczikk által kimondott vallásfelekezeti különbséget eltörlő intézkedéseknek, még mindig katholikus hittérítő jellege áll fenn. Hogy miért nem intézkedik e részben egyfelöl a kormány, másfelől az országgyűlés akkor, midőn 1868-tól kezdve ismételve meg lön hagyva a minisztériumnak, hogy ezen intézetnek minden viszonyait tanulmányozni igyekezzék és azon tanintézetet az 1868. 38. t. sz. értelmében újjá alakítsa. E részben csak annyi történt, hogy a minisztérium 1871-ben a részletes adatokat felsorolta, a jelen költségvetésben valamint előterjesztésben azonban mélyen hallgat róla, és csakis a pénzügyi bizottság mondja ki, hogy az Országgyűlés meghagyandónak tartja a tételt, a rendkívüli rovatba áttéve, megjegyezvén, hogy jövőre nézve terjesztessék elő indítvány, hogy az államsegély megszüntetendő-e vagy pedig az intézet mint felekezeti intézet máskép szervezendő. Hogy minő helyzetben van e „nagyszebeni terézárvaház“ arra nézve szükségesnek tartom megjegyezni, miszerint legrégebben a.szebeni kir. teréz árvaháznak neveztetett, úgy de e püspök e nevezetet is a magyar kormány fellépése óta jónak látta a „nagyszebeni római katholikus árvaháznak keresztelni, ez által czéloztatván, hogy valamint az intézetben további hittérítő jelleget, úgyszintén azon vagyont, mely minden számadás nélkül általa kezeltetik, t. i. a 21,650 frt államsegélyt, többi 20,000 frtnyi összeget minden felelősség nélkül oly czélokra és kiadásokra fordíthassa, melyek a nemzeti oktatással homlokegyenest ellenkeznek. T. képviselőház ! Az elősoroltakból kiviláglik, hogy a nagyszebeni Teréz árvaház igazgatása az alkotmányos kormányzattal szemben mily viszonyban áll ; absolut kormányok az ország vagyonával önkényüleg szoktak rendelkezni, egy alkotmányos országban minden fillér hovafordításáról számot kell vetni és azután az illetők felelősségre vonattatnak. Itt jelenleg az a kérdés, hogy ki legyen itt a nagyszebeni Teréz árvaházban, a magyar kormány avagy pedig az erdélyi püspök ? ha tekintjük azt, hogy az erdélyi püspök miatt az ily ügyekben akkor,midőn a lelkiismeret szabadságának fentartásában, midőn ingyenes köteles, de egyszersmind a világi oktatás meghonosításában oly nehezen tudunk előhaladó lépéseket felmutatni; ha tekintjük, hogy az erdélyi részekben ezen nagyszebeni Teréz árvaháznak hittérítő jellege mai napig is kitűnik az által, hogy az alapítványból egy összeg fordittatik bizonyos kath. német tanítók kiképzésére, habár boldogult Eötvös által a szükségfelettiség kimondatott is, nem lévén arra Erdélynek szüksége, mindazáltal a viszonyok további fenállása lehetetlenné teszi a nemzeti közoktatás ügyének azon értelmében fejlését, melyet a miniszter úr minden a harommal, különösen a jelen költségvetésben oly ékes szavakkal hangsúlyozott; kívánatos lenne, hogy ezen intézet azon hivatásának megfeleljen, hogy benne a nemzeti oktatás az 1868. 38. t. sz. értemében rendeztetvén, mint állami intézet jellegéhez nem illő felekezeti papi befolyás alól felmentessék. És e tekintetben bátor vagyok a pénzügyi bizottság javaslatával szemben indítványt terjeszteni a képviselőház elé, mely oda céloz, hogy eléggé meg lévén vizsgálva az ügy állása, miután a tisztelt miniszter úr elődének múlt évben előadott jelentése szerint az intézet állami jellegére nézve bővebb nyomozások nem szükségesek, miután mindez ki van mutatva az előbbi évi előterjesztésekben, mondja ki ez alkalommal a t. képviselőház azt, hogy ezen árvaház mint állami Intézet a papok igazgatása alól kivétetvén, a kormány közvetlen igazgatása alá adatik, a fenálló törvények értelmében való újjászervezésére nézve pedig a miniszter javaslatot terjesszen a ház elé. Jámbor Pál jegyző (Olvassa:) Indítvány (az 1872-iki ösztöndíjak stb 3-ik rovatához.) Mondja ki a képviselőház határozatilag, miszerint a nagyszebeni királyi Teréz árvaház — mint tisztán állami tanintézet az egyházi kormányzat teljes kizárásával közvetlen kormányi felügyelet alá helyeztetik, és annak ezen alapon a fenállt törvények értelmében leendő újjászerezése iránt a közoktatás ügyét úz a legközelebbi költségvetéskor elterjesztendő javaslattételre utasíttatik. Pauler Tivadar közoktatási miniszter azt válaszolja, hogy mindaddig, míg folyamatban levő tárgyalások végeredményre nem jutnak, mélyebben beható szervezeti változásokat tenni nemcsak nem tanácsos, de bizonytalan alapra fektetve, csakis az intézet ügyét bonyodalmak veszélyének tenné ki. Szándéka lévén ezen intézet keblében létező elemi tanodákat egy hat osztályú minta elemi tanodává átalakítani, az intézetben az 1869/70 tanévben még létezett néptanító képezde meg fog szüntetni. P. Szathmáry Károly e tételt okvetlen a rendkívülibe hiszi teendőnek, mert csak is így fog ez ügy egy év előtt eldőlni. Madarász József : T. ház! Én magam sem kívánom az árváktól legkevésbbé is megvonni azon segélyt, melyet a közoktatásügyi miniszer úr is megadatni kíván, hozzájárulok tehát ahhoz, hogy a rendkívüliben szavaztassék meg ezen összeg, de a pénzügyi bizottság előadására van észrevételem. Ugyanis, ha a bizottság véleménye szóról szóra úgy elfogadtatik, akkor nézetem szerint a miniszerre magára van bízva az, váljon ez intézetet felekezetivé akarja-e egészen declarálni, és akkor többé államsegély nem adatik. Nézetem szerint ez volna következése azon utasításnak. Én tisztán az összes okiratok megvizsgálása után láthatom eldönthetőnek és pedig először a közoktatásügyi miniszter előtt, azután azoknak ide terjesztése által a házhoz. Csak azután határoztassék el, hogy felekezetivé legyen-e vagy nem, mert amint Lázár képviselőtársam előadta, most már határozottan lehet kimondani, hogy ez állam intézet, mert az legnagyobb részben az állam által tartatik fenn. Nem mondom, hogy fogadja el ezt a t.ház, mint teljesen valót, miután a vizsgálatok még teljesen meg nem tétettek, nem akarom az állam részére igénybe venni azt ami a felekezeté, de ha az csakugyan megtörtént, ami előadatott, hogy t. i. az állam a főépületeket megvette és a jövedelem körülbelül 20000 ftot tesz, akkor meg nem foghatnám, hogy azon nagy pénzösszeg, amely kiadatott, hogyan adathatnék oda a felekezeteknek Szontágh Pál (Csanádi) kénytelen a mellett nyilatkozni, hogy a közönség érdekeinek kielégítése végett a subventionálás összege töröltessék. A ház ezután megszavazza a következő tételeket egész a „Közmivelődési czélok: Nemzeti múzeumig. Lázár Ádám a Csángó-magyarok ügyére hívja fel a ház figyelmét, mire nézve már a telepítvényesekről szóló jajaslat tárgyalásánál nyilatkozott. Itt nem valami magyarizáló, annál kevésbbé valamely más állam alattvalóit Magyarországra visszahozni szándékozó czélról, hanem csakis humanisztikus és nemzeti rokonszenvünket biró ügyben, bizonyos országos teendőkről van szó. Ezen ügyben a legsürgősebb teendőkre nézve különböző utak kínálkoznak. — Ugyanis először a társadalmi tér, mely után t. i. a Csángók érdekében, kite részint a szomszéd Romániában részint pedig Bukovinában szétszórva laknak,, és a kik ott nemzetiségüket, vallásukat, nyelvöket, szokásaikat, szóval ősi jellegöket mindeddig híven megőrizték, de a kik részint a túlszaporodás, részint pedig gyengébb vagyoni viszonyaik miatt egy idegen területen a közoktatás, közmivelődés, illetőleg a népnevelés érdekében azon kellékeknek nem képesek megfelelni, melyre mint jóravaló nép különben hivatva lenne; azon kívül hogy túlnyomóiag a római kath. valláshoz tartozók levéli és ezen felekezeti ágát csak annyiban említem fel, amennyiben az ő nemzeti oktatásuknak mintegy elsatnyítására czéloznak, mindazon törekvések, melyeknél fogva rég idő óta a római curia által úgynevezett olasz missionariusok lévén befészkelve azon utasítással ugyan, hogy fél év alatt tartoznak a hívek nyelvének tudásáról magokat igazolni, kik azonban csak olasz, vagyis rájok, mint magyarokra nézve idegen nyelven tartják egyházi oktatásaikat, melyekből ezen fajrokonaink — kik csak románul tudnak, — mit sem értenek. Azonkívül az ottani községi iskolában nem engedtetik meg nekik az, hogy a román nyelv mellett a magyarnyelv tanulására és némileg nemzeti történeti ismereteik gyarapítására saját erejükből járulhassanak. Mindezen viszonyokon segíteni társadalmi úton lehetne megkísérleni, volt is szó itt a fővárosban magánkörökben egy úgynevezett „csángó társulat“ alakítása, mely feladatául tűzte volna ki magának önkéntes adakozások gyűjtését, és ennek czélszerű után felhasználása által a csángómagyarok nemzeties oktatására segédkezet nyújtani. Ámde az ily társadalmi utáni segélyezés napjainkban, midőn anyagi különböző társadalmi czélra emberiségi szempontból vagyunk utalva, nagyon nehéz, és ezzel biztos eredmény alig vagy későn lenne elérhető. A másik mód, amelyivel érdemlegesen intézkedni lehetne érdekükben, az úgynevezett nemzetközi tárgyalás volna, melyet részint a román kormány, részint a római curiával lehetne megkezdeni, hogy a csángó magyarok nemzeti oktatása figyelembe vétessék, ami bizonyosan idővel czélra is vezet ; de ezen nemzetközi tárgyalások is oly hirtelen bizonyos siker és biztos jövővel nem kecsegtetnek, hogy arra most, habár a kül-ügyek vezetése más kezekben van, hirtelen valami nagy súlyt fektethetnénk és így meg kell elégedni a harmadik úttal, mely a törvényhozásnak emberiség és nemzeti oktatás érdekében való segélyezésével kénytelen eleget tenni. És épen ez országos segélyezés és így bizonyos ösztöndíjak rendszeresítése tűnik fel azon útnak, mely által azon fajrokonainkon segíthetünk. Szóló ezután az indítványa ellen felhozható ellenvetéseknek veszi élét már előre s következő írásbeli indítványt nyújt be: „Tekintve, hogy a szomszéd Romániában és Bukovinában közel egy százezer eredeti magyar faj, az úgynevezett csángók léteznek, kik azon területen is nemzeti jellegüket, nyelvüket, vallásukat és szokásukat híven megőrizve, azokhoz minden idegen befolyásuk daczára rendületlenül ragaszkodnak, tekintve, hogy a csángó magyaroknak nemzeti és vallásos oktatása nemcsak silány állapotban van, sőt az olasz papi missió őket ősi jellegükből lassan kint kivetkeztetni törekszik, hacsak mielőbb nemzetibb szellemű lelkészek és néptanítók sorsukat fel nem karolják, tekintve végre, hogy ezen ferde viszonyok rendezése rögtönözve sem nemzetközi tárgyalások, sem pedig társadalmi segélyezés útján nem eszközölhető,— ezen rokonszenvüket biró fajrokonainknak nemzeti oktatása iránt azonban lehetőleg mielőbb gondoskodni emberi és hazafi kötelesség, mely a magyar országgyűlést is közelebbről érdekli; ugyanazért ez ügy fölkarolása érdekében indítványozom, mondja ki a képviselőház: 1) hogy a csángó-magyar tanulók számára az erdélyi tanodákban összesen 25 állami ösztöndíj egyenként 200 írtjával rendszeresíttetik, mely kiadás az ösztöndíjak stb 13 ik rovatában lesz beigtatandó, és 2)utasítsa a közoktatásügyér urat, hogy ezen ösztöndíjakat az erdélyi közelebb eső középtanodákban, jelesen a székelyudvarhelyi és dévai reáltanodákban, valamint a székelykeresztúri állami tanítóképezdében, a szükséghez képest kellő számmal beosztani, és mielőbb hazaszállítani igyekezzék.“ (Helyeslés.) — A ház a pénzügyi bizottsághoz utasítja. P. Szathmáry Károly a nemzeti múzeumnál tapasztalható hiányokat és rendetlenségeket sorolja fel. Elsősorban a leltárak hiányát hozza fel, melyek már sokszor hangoztatva voltak, de az igazgató bár eziránt fölkéretett , mindekkoráig nem segített. Másik a rendezetlenség, az általános terv nélküliség. Nemzeti múzeumunk általában úgy látszik, nem követ bizonyos organikus és körülírt tervszerű előirányzatot. Ha pl. mostani helyzetét vesszük, látjuk ott az állattani osztály közepébe beékelve a különben igen becses etnographiai gyűjteményt, látunk, legalább az én nézetem szerint, nem a múzeumba tartozó gyászöntvényeket, melyek némelyike nem is nagyon aesthetikailag van felállítva. Egyáltalában azon tervszerűség, melynek ily nagy gyűjteményeknél uralkodni kell, s még sokkal kevésbé mutatkozik, mint azon régi felfogásnál, mely a múzeumokra nézve uralkodott, s melynélfogva azok nem tartottak egyébnek mint ritkasági kabineteknek. Harmadszor a legfontosabb tévedés, vagyis a helyes útról való eltérés az országos szempont szem elől tévesztése, szerinte ugyanis elsősorban az ország szempontjait érdekeit és termékeit kellene a múzeum igazgatóságának figyelembe venni és ezek után de nem mellőzve a tudományos érdeket. Szóló ezután részletesen fejtegeti a múzeum célját s a módot melyen e fontos intézet rendezendő volna. E szervtelenségnek és némileg hiányos kezelésnek, úgymond, okát én a következőkben keresem és találom. (Halljuk !) Első oka az általam indítványozott enquête commissio hiánya, vagy hiánya annak, hogy az igazgató úr még eddig nem tartotta fáradságra méltónak oly szerves nagyobbszerű tervet és irányt adni gyűjteményünknek, mint amilyen azt megilleti. A második ok után javítmány lenne az, hogy a most felelőségséggel nem bíró osztályfőnökök bizonyos jogkörrel, de bizonyos felelősséggel lennének felruházandók, mert azt, és kivált akkor midőn a leltárak nem voltak elkészíthetők — az egyes osztályok főnökének felelőssége nagyon is kívánatos. A harmadik ok pedig nézetem szerint az, hogy helyiség nincsen és ezt bizonyosan az igazgató úr is be fogja vallani. Különösen sajnos az állattani gyűjteménynél azon sajátságos eset fordul elő, hogy a külföldi gyűjtemények mind ki vannak állítva, a belföldiek pedig fiókokba zárva, pedig kétségtelen, hogy a hazafinak első érdeke tudományos szempontból hazája termékeit ismerni, a külföldi még azért jön hozzánk, hogy a mi termékünket lássa, mert japáni és chinai gyűjteményeket sokkal szebbeket lát a külföldön, míg Magyarország gyűjteményét csak itt fogja találni. Azonban ha jól körültekintünk mégis lehet ott helyet találni, sokat ki lehet onnan tenni. A gyps gyűjteményt pl. ki lehet tenni a folyosóra a képtár classicus műveit az eszterházi képtárral lehet egyesíteni, vagy elhelyezni a festészeti és szobrászati helyiségeibe , a többi tárgyak közül egy technikai gyűjteményt, iparmúzeumot lehetne létesíteni.Van ott még egy régészettárgy, melynek áthelyezése által szintén sok tért lehetne nyerni, egy igazán a régészet körébe tartozó gyűjtemény máshova helyezése által, ez a főrendiház. (Derültség.) Elismerem hogy a régészeti osztályba tartozik de már csak azért sem ajánlhatom megtartását mert sohasem complet. (Derültség.) A szervtelenségek oka nézetem szerint a tisztviselőknek bokros elfoghltatása, többen igen sok hivatalt viselnek. Ezek között első sorban van az igazgató, kit a tudományos téren tisztelek, de én most félek attól, hogy nehezen érhet reá országgyűlési képviselő is lenni, a legfontosabb bizottságokban nagy ügyszeretettel részt venni, azonkívül a megyében igen fontos szerepet játszani, több pénzügyi társulatok részint elnöke, részint igazgató tagja lenni, nem numismatikai társulatokat értek, (nagy derültség) hanem pénztársulatokat, továbbá mint tudományos férfiú részt venni az akadémiai üléseken. Nekem mindez ellen észrevételem nincs, ez csak az igazgató urnak sokoldalúságát és fényes képességeit mutatja , de mégis azt hiiszen,hogy ha a magyar nemzeti múzeum ezen sok fényes képességet egyedül bírná és nem kellene annyi intézettel megosztania, bizonynyal nem fordulnának elő némely sajnos események és hamarább elérnék azon intézetnek felvirágzását, melyet mindnyájan óhajtunk. (Helyeslés balfelöl.) Fulszky Ferencz előtte szólónak kívánt felelni s eleinte csakugyan múzeumi igazgatói működéséről kezdett beszélni, de e téma csakhamar öntetszelgő pöffeszkedését tükrözte vissza s hosszú beszéde nem volt egyéb mint az ellenzék és a különvélemény beadójának kicsinyes s a gályarab humorával előadott sértegetése. Szontágh Pál (csanádi) röviden visszautasítja Pulszky támadásait, már csak azért is, mert a különvélemény nem szól a múzeum előirányzatáról. Az más dolog, úgymond, hogy a múzeum igazgatója különben sem olyan férfiú, kinek — bármily oldalról jöjjön is, — még sokkal nagyobb tekintélyek különvéleménye sem imponál, nemhogy a pénzügyi bizottság kissebbségi véleménye imponálna. Azt hiszem, hogy alakom (Pulszky erre ezélzást tett) előtte mégis kimagasodni látszott az öntudat súlyánál fogva és a képviselő úr azt önkénytelenül mondta, arra reflectálva, amit Szatmáry képviselőtársam nem a museumról, hanem a pénzügyi vállalatok körüli functióról mondott. E tekintetben öntudatosan elismerhette, hogy a lakom mig vele itt szemben ülök neki imponálni fog. A többi önmagának mondott bók. (Helyeslés balfelöl. Zaj, Pulszky személyes kérdésben akar szólani s kijelenti hogy ő a czélzást nem érti. Felkiáltások: Holnap.) Elnök az idő előrehaladottsága miatt az ülést feloszlatja. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor. Holnap 10-kor osztályülés. Törvényjavaslat a dohánylöveték tárgyában. (Vége.) VII. Fejezet. A dohány egyedáruságra vonatkozó jelen törvény áthágásaié azokra szabott büntetésekről. Külföldi csempészet. 119. §. Ha a dohány a külföldről, vagy valamely vámkürzetből a vámterületbe a törvényes feltételek megtartása nélkül hozatik be, legyen az ezen területben elhasználásra, eladásra, forgalombavételre, eltételre, átvételre szánva, csempészet követtetik el. A csempészet büntetése: 120. §. Külföldről való dohány csempészet az az által megrövidített, vagy károsodásnak kitett vám és fogyasztási illetéknek ötszörössétől annak tízszereséig terjedő mennyiségével büntettetik. Ha azonban oly enyhítő körülmények léteznek, melyeket más terhelő körülmények ki nem egyenlítnek, ez esetben a büntetés az említett illetékek kétszeres mennyiségéig enyhittethetik. Az itt megszabott büntetésnek akkor is van helye, ha a csempészet véghez nem vitetett ugyan, de megkisértetett. Tilos dohány termelés. 121. Tilos dohány termelésnek tekintetik: A) Ha valaki az illetékes hatóság engedelme nélkül dohányt ültet, vagy azon termelt dohányt művel. B) Ha az, kinek az illetékes hatóság részéről a dohánytermelés megengedtetett, erre 1. az engedményben kimért földtérnél nagyobbat, 2. az engedményben kijelölt földektől különböző területeket használ. Előbbi esetben a dohánytermelés csak azon téren tekintetik tilosnak, mely az engedélyezetten felül ültettetett be. Büntetés, ha valaki engedély nélkül dohányt termel. 122. §. Ha valaki engedély nélkül dohányt ültet (121. §. A) pont), minden jogtalanul beültetett f ölnyi földtér után 30 krajczár, s ha a növények elzárva ültettettettek, minden növény után 10 krajczárnyi bírság szabatik , a legkisebb büntetés azonban 5 forintnál kevesebbet nem tehet. Ha azonban a tilalomellenes dohánytermelés kertekben, vagy bekerített területeken űzetett, akkor a büntetés minden négyszögöltől egy forinttal szabatik meg. Azonkívül minden egyes esetben a tilalomellenesen ültetett, s még a mezőn, illetőleg kertekben létező dohány megsemmisíttetik. Büntetés a túlültetés esetében. 123. §. A 121. §. B) pontjában érintett esetben. a) ha az engedély a kincstár számára vagy kivitelre való termelésre szól, minden n öl után, mely jogtalanul beültetteknek tekintendő, 10 krnyi birság szabatik, ez esetben azonban a dohány megsemmisítésének nincsen helye. b) ha az engedély saját használatra való dohánytermelésre adatott, minden öl után egy forinttal, az azon levő dohánynövények megsemmisítése mellett szabatik meg. Kivételek: 124. §. Ha a kincstár számára vagy kivitelre való dohánytermelés az engedélyben megnevezett téren történt, az engedélyezett téren túli leültetések következő mérvben büntetlenül maradnak: a) két telekzeti holdat meg nem haladó engedélyeknél az engedélyezett tér húsz százalékával; b) két telekzeti holdat túlhaladó engedélyeknél két hold után húsz százalékkal, a további nyolc holdtól hat százalékkal,az azontúl engedélyezett tér után pedig négy százalékkal. Ha pedig a túlültetés nagyobb mérvben fordulna elő, az esetben csak az engedélyezett, és a büntetlennek kijelentett téren felül mutatkozó többlet után szabandó ki a bírság. Büntetés, ha a kijelölt földektől különbözők használtatnak. 125. §. Ha a dohánytermelésre az engedélyben kijelölt földektől különbözők (121. §. B. 2. pontja) használtatnak, az illető a beültetett földterületre eső felügyeleti illeték (16. §.) kétszeresével büntettetik. A dohánynak élvezetre való tilos készítése. 126. §. A dohánynak élvezetre való elkészítése, amennyiben jelen törvény kivételt nem enged, kizárólag az állam gyárainak van fentartva. Tilos tehát: A) oly dohányt, mely nem a kincstár raktáraiban vétetett, vágni. Ezen tilalom azokra ki nem terjed, ki az illetékes hatóság engedelmével: a) dohányt saját használatukra ültetnek (89. §.) 1. b) dohányt jelen törvény alapján (92. §.) saját használatukra vissza kapnak. b) dohányt külföldről törvényszerűleg saját használatukra behozatnak. Mind a három esetben azonban csak azon dohányokra nézve, melyek törvényszerüleg saját használatukra általuk termeltettek, illetőleg nekik kiszolgáltattak, vagy általuk külföldről behozattak. B) nyers dohány leveleket vagy vágó pipadohányt, akár a kincstár raktáraiba vétettek, akár nem, őrleni vagy barnóttá vagy szivarokká átalakítani. Tilalomellenes forgalom, 127. §. Tilalomellenes forgalomnak tekintetik, ha valaki: A) a kincstár számára való beszállításra vagy kivitelre, illetőleg az ezen czélra engedélyezett kereskedők raktáraiba beszállításra termelt dohányt, a törvényszerű beszállítás vagy beraktározás alól elvonja, bár fogyasztotta el azt maga, vagy másoknak adta, akár pedig azon időn túl visszatartotta, amikor a kincstárhoz való beszállításnak meg kellett volna történni, anélkül, hogy ezen beszállításban el nem hárítható ok által lett volna akadályozva. B dohányt a kincstári vagyonnak bizományosai raktáraiból jogtalanul elvisz. C) saját használatra termelt, vagy a törvény határozatai szerint saját használatra termelt, vagy külföldről engedélylyel behozott dohányt vagy dohánygyártmányokat oly egyéneknek enged át, kik az engedélyben megnevezve nincsenek; D) ha azok, kik kivitelkép a dohányt a kincstári raktárból vagy dohánytőzsértől kedvezményi áron kapnak, azt másoknak engedik át, kiknek ily kedvezményre igényük nincsen; E) ha valaki dohányt árul, ki erre az illetékes hatóságoktól világos felhatalmazást nem nyert; F) ha valaki oly egyénektől vesz dohányt kik az eladásra, és pedig azon helyiségre nézve, hol az eladás történt, az illetékes hatóságtól engedelemmel ellátva nincsenek; G) ha valaki oly dohánynemet, mely az ország bizonyos részében a kincstári árudákban, a közönséges árnál olcsóbban adatik el, más országrészbe, hol ezen dohánynemnek magasabb ára van, átvisz vagy elszállít . H) ha valaki oly dohánynemeket,melyek csak az ország bizonyos részeiben árulhatók, más országrészekbe viszik át, hol azoknak árulása megengedve nincsen. B U n tje tés. 128. §. Az élvezetekre való tilalomellenes dohánykészítés és dohányforgalom büntettetik. a) a fogyasztási illetéknek felével annak kétszereséig, ha a dohány, mely az áthágás tárgyát képezi, a kincstár raktáraiból származik , vagy törvényszerűen a törvényes illetékek lefizetése mellett külföldről beszállittatott, b) a fogyasztási illeték kétszeresével annak négyszereséig minden más esetben. Dohánynyal való házalás, vagy dohánynak nyilvános helyeken tilos árulása a fentebbi bírságokon felül még egy havi fogsággal is büntettetik. Tilalom elleni birtoklás. 129. §. Tilalom elleni birtoklásnak tekintetik : 1) ha valakinél oly dohánygyártmányok találtatnak, melyek kincstári raktárakból nem származnak, s a birtoklás sem a törvényszerű megszerzés kimutatása, sem az illetékes hatóság engedélye által a nála talált egész mennyiségre nem igazoltatik. 2) ha olyanoknál, kik dohánytermelésre engedélylyel nem bírnak,dohánylevelek átalában, vagy 3) ha olyanoknál, kik saját használatra dohánytermelési engedélylyel bírnak, vagy azt a kincstár részéről saját használatra kikapják termelésükből, dohánylevele, a lehető termést, vagy a kikapott járandóságot túlhaladó mennyiségben, hivatalos ellenzár vagy felügyelet nélkül találtatnak, a nélkül hogy a tulajdonos képes volna magát birtoklási engedélylyel igazolni. Büntetés, 130. §. A tilalomellenes birtoklás a fogyasztási illetéknek kétszeresével annak négyszereséig büntetettetik. A hivatalos eljárás megtagadása. 131. §. Ha valaki törvényes ok nélkül vonakodik a pénzügyi közegnek: a) megengedni a kutatást, melynek foganatosítása, amennyiben háznál történik, hatósági tisztviselő, vagy községi elöljáró, vagy pedig két érdekletlen tanú jelenlétében eszközlendő. b) azon tartályokat és helyiségeket, melyek kinyitása követeltetik, kinyitni; c) az iparkönyveket, a tárczákat vagy más okiratokat, melyek a dohánykészlet származását és megadóztatását igazolják, előmutatni, 10 főtól 100 írtig terjedő rendszegési bírságban marasztalandó el, amenynyiben az eset minőségéhez képest, a bünető törvény szerinti eljárásnak helye nincs. A hivatalos zár megsértésének büntetése. 132. §. Ki a hivatalos felügyelet alatt álló raktárra, vagy bárminemű tartályra, melyben dohány létezik, alkalmazott hivatalos zárt megsért, amennyiben a rendes büntető törvény szerinti büntetésnek nincs helye, öt forinttól kétszáz forintig terjedő büntetésben marasztaltatik el. A kihágás ismétlésének büntetése. 133. §. A csempészet ismétlése esetében és olyannál, aki e miatt már büntetve volt, ellene a büntetés, a megrövidített, avagy rövidítésnek kitett illeték tizenötszörös értékéig, oly kihágások ismétlése esetében pedig, melyek a fogyasztási illeték kétszeresétől négyszereséig bűntetteinek, ugyan az említett illeték nyolcszorosáig emelhető fel. Az engedély elvesztése. 34. §. Engedély melletti dohánytermelők, kereskedők és kincstári dohányárusok, ha a jelen törvényben megjelölt kihágások közül egyiket vagy másikat elkövetik, a törvényes büntetésen felül engedélyüket elvesztik. A büntetések elévülése. 135. §. Jelen törvény áthágásai miatt a vádlott ellen semmi vizsgálatnak sem büntetésnek helye nem lehet, ha azok elkövetése óta három év telt el a nélkül, hogy a jövedéki bűnvádi eljárás megkezdetett volna, s ha a tettes ezen időközben jövedéki kihágást nem követett el. Ha pedig ezen idő alatt újabb jövedéki kihágást követett volna el, a korábbi kihá- MAGYAR UJSÁG 1872. JANUÁR 14.