Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)

1872-02-23 / 43. szám

Péntek, 8asorU.e»astol iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Kia­dó-lalvántal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás kört­li panaszok és a hirdet­mények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. füüüüiük­üvi VI. évfolyam. 1872. február 23. Előfizetési ár . Vidékre poétán vagy­ helyben házhol hordva. Egész évre....................................20 frt — kr. Félévre........................................10 „ — Negyedévre..................................5 „ — ” Egy hónapra.......................... . 1 „ 70 „ Egyed szám­ára 10 kr. E­irdetési díj­­ 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyílttér: 0 hasábos petitsor 25 kr Pest, február 22. Politikai szemle. Francziaországban még mindig a párt­mozgalom van napirenden. A „Journal de Paris“ a két jobboldal fuzionális mozgal­mairól a következőket írja : „A Chambord gróf nyilatkozata , mint mondók, megérkezettt, s díszére válik eszé­­lyességének s hazafiságának. A herczeg, a nélkül hogy személyesen elfogadta volna a 80-ak manifestumát, a mit egyátalán nem is követelt tőle senki, — kinyilatkoztatta, hogy legbensőbb barátai is alájegyezhe­tik azt. A 80 nyilatkozata tehát minden valószí­nűség szerint az egész jobb nyilatkozata lesz. Másrészről, a jobbközép részéről egy új manifesztum készült egy levél alakjában, mely lényeges részeiben megegyezik a jobb nyilatkozatával, jobban hangsúlyozván ter­mészetesen a szabadelvűséget, s határozot­tabban szólván a zászló kérdésében. Kétségbevonhatlan tehát, hogy jelenté­keny közeledés történt a monarchikus párt két nagy szabadelvű és conservatív töredé­ke közt. Azonban a monarchikus párt, a szabad­elvű, s a conservativ, nem szándékozik meg­zavarni a dolgok amaz ideiglenes állapotát, mely Bordeauxban megállapittatott. Nem akarja zavarni a házat semminő időszerűt­len vagy korai javaslat által. Megelégszik azzal, hogy megszilárdítja monarchikus esz­méi jelentőségét. És így ha valamely válság jönne az or­szág s a nemzetgyűlés fölé, nem találná az a többséget elhülve s tétlenségre kárhoztat­va. Egyesülve találná azt, vagy legalább késznek az egyesülésre. Íme a történteknek ez a praktikus eredménye. A köztársasági párt töredékei szintén kö­zös eljárásra készülnek a jobboldallal szem­ben. Legközelebb a „köztársasági unió“, a radikálisok klubbja tartott értekezletet, s választott egy háromtagú bizottságot, mely a köztársasági bal s a közép-bal klubjai küldötteivel egyező eljárás fölött tanácskoz­zék. E bizottság tagjai lettek: Gambetta, Alphonse Gent és Louis Blanc. A porosz felsőházban az iskola­felügye­leti törvényjavaslat elfogadása biztosítva van, minek folytán az új pairek kinevezése biztosítva van. A spanyol miniszterválság indokáról Mad­ridból a következőket írják : Topete tenger­nagy az unionisták által rávetetvén, a f. hó 16-án közzétett tiszti kinevezések követ­keztében négy miniszter s Gamvides vissza­lépését követelte a királytól. Visszautasító válasz esetében saját lemondásával fenye­getett. A minisztertanács egész éjen át ér­tekezett s nem sikerült neki Topetet szán­dékáról lebeszélni s a kabinetben való meg­maradásra bírni. Másrészről Gamindes tbk. is vonakodott lemondani, ha csak vele együtt az egész kabinet vissza nem lép. Hogy a krízis könnyebben megoldathassák, a miniszterek végre mind benyújtották le­mondásukat. A meggyilkolt indiai alkirály, Mayo lord temetése 18-án ment végbe Kalkuttában nagy díszszel, s az angol és benszülött la­kosság részéről nagy részvét mellett. Amint a „Times“ Kalkuttából táviratilag értesül, a gyilkos megígérte volna, hogy kivégezte­tése előtt még vallomásokat fog tenni. La­kásán perzsa nyelven folyt magánlevelezé­seit megtalálták, de még eddig közzé nem tették. Shir Ali ugyanazon törzsből való, melyhez Norman királybíró gyilkosa is tar­tozott. • • A kormány közlekedési politikája. A kormány vasutalapítási láza most is tart. A nagy vasúti terv ugyan fé­lig megbukott t. i. azon boldog embe­rek kezéből, kik létesí­ésén nyerész­kedni óhajtottak, az építés terve kivé­tetett, de a terv nem lett semmivé — sem az ígérkező nyeremény. A ter­vezett vasutakat ugyanis a kormány maga fogja kiépíteni, hanem „kölcsön pénzen“ — mi annyit tesz, hogy a re­ménylett nyereményeknek legalább egy része az arra számító bankok s vállalkozók kezeibe esik. A magy. kir. kormány tehát önma­gának tartja fen azon dicsőséget, hogy elmondhassa a történelem színe előtt­: „mi egészítettük ki Magyarország vasúthálózatát.“ De ugyan kérdjük: hozott-e létre 5 év óta tartó vasútalapítási láza mel­lett is csak legalább egyetlen nem­zetközi vasutat? A pest-oder­­bergi összeköttetés még máig sem jött létre, pedig kiépítését az „állam“ ve­zeti. A keleti pálya, mely Magyarorszá­got valahára összeköthetné Romániá­val, aszkórságba esett, 8—10 millió defic­itnek néz elő, s úgy lát­szik hosszabb időközre kiépíthetlen maradt. Hasonló aszkórság jelei mutatkoz­nak azon pályákon, melyek Magyar­­országot másik kedves szomszédjává Lengyelországgal akarnák összekötni. Aránylag még nagyobb hátralék kezd mutatkozni a Károlyváros és Fiume közt építendő pályánál: 4,5 millió hiány 20 milliónál, holott Ma­gyarországnak egyetlen világpiaczá­­val, a fiumei tengerparttal leendő ösz­­szeköttetése a legfontosabb nemzet­közi ügy. A magy. kir. kormány és mostani országgyűlési többség tehát, habár elvezett is némely nemzetközi von­­­at, de ezt létesítni nem bírja s a most említett esetek emlékeztetnek azon időszakra, melyben a keletkező magyar gyor­i iparvállalatok a lát­szólagos legkedvezőbb körülmények közt is megbuktak. Egyiknek igaz­gatója, másiknak titkára állott odább stb. stb. És mindezen szerencsétlenségek közt nincs kisebb, sem nagyobb gondja a magy. kir. kormánynak, mint újabb terveket, újabb alapításokat tenni, újabb vonalakat vonni nem épen nem­zetközi, hanem úgy látszik stratégiai szempontokból mindig csak Bécs felé, mintha a bécsi arsenal hálózatának kiterjesztése tenné egyedüli főgondját. Ilyen színben tűnik fel mindenek­előtt a zimony-bécsi­ vonal a horvát­­szlavónországi hálóz­atal együtt. Keletkeztek ugyan tisztán keres­kedelmi érdekű tervek is,­­ de min­dig csak egy s ugyanazon irányban : a Dunától Bécs felé, holott a Duná­nak hajózhatóvá tételéről nem gon­doskodik sem a bécsi sem a pesti kor­mány : a vaskapu áll s elzárja Ma­gyarország forgalmát a Feketetenger irányában most is úgy, mint elzárta Árpád apánk idejében. Nem ez volna-e az az alap, az első szükség Magyarország közlekedési rendszerének kiépítéséhez t. i. arra nézve, mit gőzerővel akarunk létesí­teni. Mert mi az állami­­ közutak je­lentőségét illeti azt, maga a kormány sem fogja kétségbe vonni, hogy ipar­­i kereskedelmi szempontokból az átalános belforgalom s tevékenység élénkítése végett ezek kiépítése az első szükség. Ezt kívánná az anyagi fejlődés, a szabad mozgás, a fejlődő nemzeti élet, a felvirágzás lehetségesítése, melyekről mint a kormány által be­­végzett tényekről beszélt tegnap dr. Lónyay Menyhért miniszterelnök. Idézzük szavait: „Pár nap előtt, február 17-én múlt 5 éve, hogy hazánk alkotmányos jogainak gya­korlatába ismét visszalépett; azóta szellemi és anyagi fejlődés évről-évre, sőt lehet mondani, napról-napra gyarapodott. (Ellen­mondás balfelől. Halljuk ! Halljuk !) Igenis, az alkotmányos önállás meghozta a szabad mozgást az anyagi téren is. (Ellenmondás és mozgás balfelől. Élénk helyeslés jobb fe­lől.) Kézzel foghatók az ipar- és kereskedés terén elért eredmények, (ügy van­ jobb felől,­ és ezen fejlődött nemzeti életünk meg­követeli, hogy hazánk mindazon hitelintéz­ményekben részesüljön, melyek a művelt államokat joggal megilletik, s melyek az anyagi felvirágzás egyik életfeltételét ké­pezik. A­mi ezelőtt 5 évvel még nem volt első szükség, az most már elkerülhetlenné vált. (Élénk helyeslés jobb felől.) Első szükség volt lesz a bank, a pénzügy­i előtt is, mert pénz nélkül mai világban nemhogy egy ország, de egyes család sem élhet meg. Első szükség a közlekedési rend­szer kiegészítésénél a vasutaknak, víziutaknak, államutaknak és köz­­utaknak egymással kellő irányban, kellő összhangzásban létesítése. A magy. kir. kormány közlekedési politikája azonban nem ismeri ezen arányokat. Csak Bécs s mint másod­rendű főváros Pest-Buda érdekeit, a­mennyiben t. i. Pestbuda emelkedése jó szolgálatot tehet Bécsnek. Holott Bécs és Pest-Buda részére is csak akkor tehetnek jó szolgálatokat a vasutak, ha a nekiek megfelelő állam és közutak, sőt víziutak és csatornák is ki vannak építve. Mert csak az összes közlekedési rendszer kellő arányokban kiépítése által pezsdü­lhet fel valahára egész nemzettestben azon tevékenység, mely az országot gazdaggá tehetné — ha jövedelemforrásai nem főkép Bécsbe folynának s hogyan állunk példáu eme szomszédunk Ausztria irányában állam s közutak dolgában. Ausztriának jóval kisebb területén mint Magyarországé, van 2008 mért­­föld államot s 6,856 másféle közutja, jó állapotban. Magyarországnak pedig van 741 mértföld államot s 2,408 mértföd megyei útja s ki tudná mennyi min­denféle kerékvágása a lehető legro­­szabb állapotban. Pedig eme mindenféle utak jóváté­teléhez az országgyűlés is megsza­vazgat évenkint 5—6 milliót és ott vannak a közmunkák u. m. 1,502,523 cétfogat, 380 egyfogat, és 4,741,944 rézi napszám, melyek értéke 15—20 millióra megy, s váltságdíja megkö­zelíti az 5 milliót. Eme több mint 1 x­ 2 milliónyi két­­fgat szerencsétlen párái azonban t. i. a 3—4 millió darabra menő vonómai -­ía erő nagyrészt elpusztul elsoványo­­dik a rosz utak miatt, mert a kor­mány közlekedési politikája ignorálja az alsóbbrendű közlekedési eszközöket csak vasutakat akar s mindenáron akar építeni. Csak Bécset s Buda­pestet tartja szem előtt, miért is aztán elhanyagolja a haza nagy területének érdekeit, hollott szegény országnak szegény marad fővárosa is, akár mint felczifrázzuk sugárutakkal és középü­letekkel­, kölcsön vett pénzekből. Mit mondjon aztán az ily politikára a vidéki ember? Mit mondjon Hor­­vát-Szlavonország, melynek csak most először akarják munkába venni utait, holott az ínség, a kenyér nélkülözése most már az ottani megyékre is ki­terjedt. Jól tudja a kormány, hogy nincs Európában állam, mely oly arányta­lanságokat mutatna fel népességben birtokterületben, munkaerőben, erdő, rét s legelőben, ipar és kereskedelmi foglalkozásban mint Magyarország. Hogyan dolgozzék egymás kezére az egymástól járhatlan utak által el­szaggatott népesség? Hogyan nyújt­sák át felesleg terményeiket azon vi­dékek, melyek erdőben, rétben, lege­lőben, vagy kenyérterményekben bő­velkednek, azoknak, kik ezekben szű­kölködnek ? És hogyan szerezzék be a szükséges czikkeket azoktól miben azok bővelkednek ? Emitt 1,815,234 kisbirtokosai szí­vesen vállalna­k—30 holdnyi bir­toka kezelése mellett bérletet, amott ugyanoly nagy terület 4,332 nagy­­birtokos kezén, kik nem bírják kel­lően művelni 1000—10,000 holdas birtokaikat. Sőt van 166 latifundiu­munk, melyek összege 2,700,000 hold, tehát az ország 7% százaléka, mely munkaerő hiányában senyved. Tíz megyénk van, melyben az er­dőterület 1000 hold földből 500— 700 holdat foglal el. Öt megyében az erdőterület már csak 6—17 ez­redrészt tesz; 6 megyében 16—100 ezredrészt s 8 megyében 100—200 ezredrészt azaz : 1—2 százalékot, mi még mindig ínséges nélkülözése a fának. így vagyunk a rétek s legelőkre és igy vagyunk az ipar s kereske­delmi tényezők megoszlására nézve. Ezen aránytalanságokat a terve­zett nagy vasúti vállalatok nem fog­ják átalában tűrhetőbbé tenni, habár kivételes esetekben jó szolgálatot te­hetnek a kölcsönös érintkezésnek. Ama adatok pedig meggyőzhetik a történelmet is arról, hogy nálunk a vasúti tervek nem az ország érde­keinek szükségességeiből, hanem más érdekeltségekből keletkeznek. A kor­mány közlekedési politikájának nem a köztevékenység pezsgésbe hozása, hanem más czéljai vannak holott bár­hány száz mértföld vasutat építsen, azzal nem pótolja helyre azon héza­got, melyet az ország 2000 mért­­földnyi államot s 4000 mértföldnyi közút hiányzása miatt szenved. S hát a víziutak és csatornák­ miért nem szerepelnek ? Miért nem vállal­koznak ezek létesítésére ama pénz­intézetek, melyek egymást törik a vasúti építkezés ügyében ? A kormányférfiak erre azt mond­ják, mert azon nem nyerhetnek annyit. De hiszen épen ez a kormány po­litikájának egyik ferdesége. Ne engedjen a vasutakon annyit nyerni, mint mennyi most már szo­kásossá vált. És viszont engedjen a víziutakon s csatornákon is annyit nyerni, mennyit a vasutakon. Végre használja fel a kezeiben levő munka­erőt, miután azt a megyék kezeiből úgy is kivette, használja fel czélsze­­rű­bben, az államtól nyert segélyzé­sekkel együtt s nem leend oly bot­rányos a történelem előtt közlekedési politikája, mint minőnek lennie kell — ha ugyan a történelem híven át­adja a világnak s utódainak a mos­tani Geschüttelések viselt dolgait. Kubonyi Lajos. — A 48-as kör szombaton d. u. 5 órakor ülést tart. A bécsi „Wanderer“ i. h. 20-iki esti lap­jában a következő táviratot tette közzé: „Henszlmann Imre és Schwarz Gyula a szélsőbalról az úgynevezett „reformpártira lépnek át.“ E bit merőben alaptalan. Henszlmann hű tagja marad a 48-as pártnak mint volt ed­­digelé — ami pedig Schwarz Gyulát illeti, tudtunkkal többek előtt kijelentette, misze­rint ő minden párton kívül áll s hogy e füg­getlen állását jövőre ig­yentartani szándé­kozik. — Hír szerint a magyar kormány az egyesült Duna gőzhajózási társulatnak 2 millió forint előleget szándékozik adni ré­szint részvényekre, részint elsőbbségi köt­vényekre. — Horvátországban a kormány ugyan­csak hatalmas korteseszközt ragadott meg. Vakanovics, a báni helytartó, az egyes fő­ispánokat nyugdíj nélküli elcsapatással fe­nyegeti, ha a kormánypárt mellett erélye­sen nem izgatnak.­S ha még így sem lesz meg a többség ? — Szlavónia több vidékén az éhszükség szintén beállt. A nemzeti inségi bizottság mindent elkövet a nyomor enyhítésére, de hol oly nagy a nyomor, ott egyesek jó aka­rata minden törekvés daczára sem képes a szenvedőkön segíteni. Vajjon van-e a kor­mánynak tudomása e szomorú esetről? — Dalmátiának is lesz vasútja. Az osz­trák kereskedelmi miniszter — no, mert Dalmatia még most is osztrák tartomány — elrendeli, hogy a dalmatiai vasút létesí­tése végett az előmunkálatok megtétesse­nek. Egyúttal a dalmát vasútnak a hor­­vát vasúthálózathoz való csatlakozása iránt a kellő lépések megtétettek.­­ A pénzügyi bizottság tegnapelőtt este tartott ülésében abban állapodott meg, hogy a földadó catasterről szóló törvényja­vaslat tárgyalását elhalasztván, előlegesen a zárszámadásokat és erről szóló számszéki jelentést veszi tanulmányozás alá.­­ A táviratok érthetetlenségéről majd mindennap érkeznek panaszok, a­minek az az oka, hogy a lapok többszöri fölszólalá­­sai daczára a táviratok sok helyütt még mindig olyanok által kezeltetnek, kik a ma­gyar nyelvet nem értik. S mintegy a közön­ség általános óhajtásának kigúnyolásául, hogy a táviratoknak a botrányig való elfer­dítése valahára megszűnjék, Takács János országos távirdai főigazgató, mint halljuk, újabban ismét több egyént nevezett ki ma­gyar távirdai állomásokra, még­pedig Laj­­tántúlról, kik egy árva szót sem tudnak magyarul. Mily érdemeket akar ily kárhoz­tatandó eljárása által az országos távirdai főigazgató szerezni ? úgy tudjuk, hogy van számos képzett magyar távirási gyakornok mind a két nemből, miért szorítja ezeket háttérbe s veszi el az által másoknak is a kedvét, kik a távirászi pályán kívánják te­hetségüket­ érvényesíteni ? — Kecskeméten tegnapelőtt volt a bi­zottsági tagok választása s daczára a kor­mánypárti viriliseknek, az ellenzék győzel­met aratott. — Uj vasutak. Csak nem­régiben volt jelentve, hogy Erlanger Viktor engedélyt nyert a Győr-Sopron-Eb­enfurth szt.-pöl­­teni vasútvonalnak kiépítésére, mely szárny­vonal által Bécscsel lenne összekötve; újab­ban ismét egy consortium, mely a boroszlói leszámitoló-társulat, a bécsi váltóbank s az anglohungárián bankból áll, engedélyt nyert a sopron—pozsony—­nagyszombat—zsolnai 42 mértföld hosszú vasútvonal kiépítésére. — A nagy vasúti üzletben létrejött egyez­ményt illetőleg több bécsi lap azt írja, hogy az a pest-zimonyi, a károlyvár-fiumei, zá­kány-zágrábi s a horvátországi vonalakra vonatkozik. Az előteremtendő tőke 200 mil­liót teend, melyből 100 millió elsőbbségi köt­vények, 50 millió A sorozatos s 50 millió B sorozatos részvényekben fog kibocsáttatni. Az 5°­­/ezüstben biztosított elsőbbségi kötvények a bankok által egy bizonyos meghatározott árfolyamban fognak átvétetni. A consor­­tiumnak megígért pár százaléknyi illetéken felüli nyeremény többlete a kormánynyal megosztatik. A consortiumnak két évi idő engedtetik az A sorozatú részvények átvé­telére. A B sorozatú részvényeket a kor­mány veszi át. — Vasutaink gazdálkodása körül követett botrányos eljárásról a „Hon“ tegnapi esti lapjában a következőket olvassuk: „A m. kir. közlekedési minisztérium ren­delete következtében Langer Károly és Tol­­nay Lajos veendik át a magy. kir. állam­vasutak vezetését, és pedig Langer mint a forgalmi és kereskedelmi — Tolnay pedig mint az összes műszaki ágnak igazgatója. Hogy ez mennyire megfontolatlan és botrá­nyos határozat, elég legyen az által illus­­trálnom, miszerint Langer úr a m. kir. vas­úti és hajózási felügyelőség főnöke, a m. kir. államvasutak igazgatótanácsának tagja és ennek alelnöke, a m. kir. államvasutak forgalmi és kereskedelmi osztály­főnökének, Langer Bódog főfelügyelőnek atyja. Itt a részletesebb értelmezés fölösleges ugyan, de miután a közönség nagy része, a vasúti ügyekben mostanság még nem bír a kellő tájékozottsággal, c­élszerű lesz, hogy ezen Langer Károly úr által viselt több rendbeli és semminemű körülmények között össze nem férő, hanem egymást merőben kizáró vasúti hivatalok természetét némileg földe­rítsem. Mindenek­előtt ki kell emelnem, hogy nem létezhetik eset, a­midőn a m. k. vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke bármely vasútnál, bárminemű hivatalt is viselhessen, miután a m. kir. vasúti és hajózási főfel­ügyelőség, mint a kormány képviselője, az összes vasutak üzlet­kezelésének ellenőrzé­sére s a biztonság és rend tekintetében való magasabb körű felügyeletre van hivatva; — miként lehetséges tehát, a vasúti és ha­józási főfelügyelőség főnökét, a m. kir. ál­lamvasutak igazgató tanácsának tagját és alelnökét és ezen intézet üzletigazgatóját, úgy­szintén ezen intézet üzleti­ osztály főfel­ügyelőjének édes­apját egy személyben egyesíteni ?! Szomorú kép lesz ez! Valóban nagyon szomorú! Hát már ennyire jutot­tunk, hogy nem tudunk másként magunkon segíteni, csupán ily soha nem látott és nem hallott machinatióval ? De igen­is tudnánk, ha azon férfiak, a­kik közlekedési ügyein­ket kezükben tartják, nem aludnák a hét alvó szentek álmát, hanem azon szakértel­met, a­melylyel bírnak, a haza szolgálatá­ban lelkiismeretesebben használnák. De mit mondjon az ember! Itt csak két alternatíva létezhetik: vagy nem értik az irányadó kö­rök állásuk fontosságát, vagy pedig tág teret nyitnak a saját és velük szoros össze­köttetésben álló egyének személyes érdeké­nek a netovábbig való kizsákmányolásában. Már­pedig én úgy hiszem, hogy vasutain­­kat nem azért építettük, miszerint azok ke­zelésénél egyesek a hatalmat és befolyást összpontosítva, visszaélve állásukkal, s ily badar, a törvény és minden észtani sza­­bálylyal homlokegyenest ellenkező és a közvéleményt arczul csapó bitorlást köves­senek el. Ideje lenne már, hogy a vasúti hivata­lokat monopolisáló czimboraság végre va­lahára , fondorkodó üzelmeinek éle letö­retnék. Tolnay úr a m. k. vasutépítészeti igazga­tóság vezetője, és a m. k. államvasutak mű­szaki ágának igazgatója. Mily állást foglal­hat el az építészeti igazgatóság vezetője, a m. k. államvasutak műszaki igazgatójával szemközt, a m. k. államvasutak több vona­lainak építésénél, nehéz megmondani, erre csak az a felelet,a­kinek agyában e merész és szellemdús gondolat megvillant. Ugyan ki lehet ez? Általános titok, hogy azon a közlekedési minisztériumot vezető miniszteri tanácsos az, a­ki a Hollánokat, Tockokat, Mihalikokat stb. túlélni bírta, s ezek élő te­temei felett vig­­orokat ünnepel. Általánosan rég óhajtott kívánság, hogy a magyar kir. államvasutak ügyét a kor­mány komolyan tanulmányozza, s ezen Augias istállót kitisztítsa, — e rendezés pe­dig — csak egy jól választott vezérigazga­tótól függ, kit pedig feltalálni nem nagy fá­radságba kerül, — ehhez nem kell egyéb, mint a mérnöki egylet tagjainak lajstroma, melyben ezen állásra elég alkalmas egyén nevét lehet elolvasni.“ MEGYEI ÉLET. Marosvásárhely, febr. 19. A városi képviselő-testület újraszervezése f. hó 15-én megtörtént. Főispán T­h­u­r­y Gergely (egy­kori baloldali), tófalvi báró Apor Károly (híres Bachhuszár), a kir. törvényszék és marosszéki tisztség B­o­d­o­ll­a Jánossal és csatlósaival egyesülve minden hatalmukat és befolyásukat ugyancsak megkísértették a választóknak elcsábítására, az újdonsült Reformpárt honboldogító törekvéseit is rózsa­színben feszegetvén; de a szabadelvű füg­getlen polgárság férfias büszkeséggel veté meg ámításaikat, és szabad meggyőződését követve választott 25 képviselőt, kik közül 23 baloldali, 2, mondd csak kettő jobb­oldali, miután Csernáth és Almási közül bi­zonyosan az első fog igazoltatni, m­ily fé­nyes diadalt Erdély egyik törvényhatósá­gában sem tud felmutatni a balpárt, mely vívmányban Kovács Ároné a fődicsőség, ki elvtársainkkal együtt férfiasan küzdött. A virslisek (vagy mint nálunk nevezik, virslisek) közül 8, szintén baloldali lévén, e szerint az 50-ből legalább 30 ellenzéki tag van, kiknek kezébe van letéve váro­sunk szellemi és anyagi előhaladása körül tevékenyen működni. Van öröm és lelkesedés a polgárságnál, a népnél, míg ellenben a jobboldaliaknál hosszú képet, lekonyult orrokat, s titkos bosszutervelést láthatni, kik a tisztikart mind mamelukokból szeretnék összeteremteni; no de reméljük a főispán nem fog annyira ve­temedni, hogy a többséget ignorálja, és ké­nye szerint tegye az ajánlatokat, mit annál inkább elvártunk és követeltünk tőle, mivel úgy is mindig a baloldallal kacsingatva a jó egyetértést hangoztatja. Simonyi Ernő költségvetési beszéde, úgy a 48-as program a maga idejében jött, és a polgárságnál megtette jó hatását, az elvszilárdság, kötelességérzet és egyetértés bizonyosan diadalra vezetend. Úgy legyen, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 22-én d. e. 10 órakor, Somsich Pál elnök d. e. 10 órakor meg nyitván az ülést bemutatja Gaál István ilyefalvi képviselő választási jegyzőköny­vét. Továbbá bejelenti, hogy Toldy Ferencz az egyetem rektora, meghívta a házat a vegytani intézet ünnepélyes megnyitására. Csiky Sándor beadja Laczháza város 81 választó­polgárának a képviselőházhoz intézett kérvényét, melyben kérik, hogy a tárgyalás alá veendő választási törvényben a vesztegetésekre és lélekvásárlásokra bün­tetés szabassék. Széll Kálmán Wahrmann képv. megbí­zásából, bemutatja az első magyarországi molnár gyűlés állandó bizottságának kérvé­nyét, melyben az országos közraktárak fel­építésének még az országgyűlési időtartam alatt való biztosítását kéri. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Ezután Széll Kálmán beterjeszti a pénz­ügyi bizottság jelentését a pénzügyminisz­ter által az 1870. évben létesített előlege­­zési hitel­műveletek költségeiről előterjesz­tett törvényjavaslat tárgyában, mely ki­nyomatni határoztatik. Nyáry Gyula­­, a főrendiház jegy­zője átnyújtja a megszavazott költségve­tést és a budapesti összekötő vasúti hídra vonatkozó tvjavaslatot, mely utóbbira a fő­rendek azt a módosítást tették, hogy „lánczhid“ helyet „állandó“ hid tétessék. Széll Kálmán arra utalván, hogy a „lánczhid“ szó tévedésből került a tör­vényjavaslatba azt mindjárt kiigazítandó­­nak tartja. Csanády Sándor: T. ház ! Én nem sze­retném gyakorlatba hozni azt, hogy a kép­viselőház által hozott határozatok így rög­tönözve megváltoztassanak, ez okból indít­ványozom, hogy a tárgy utasítassék az osz­tályokhoz tárgyalás végett. (Helyeslés a szélsőbalon). Halász Boldizsár: T. ház ! Miután a t. jegyző úr megmagyarázta, hogy ez valósá­gos sajtóhiba, miután egyszer hitelesítés alkalmával igazítottuk ki a jegyzőkönyvet, ha oly hiba csúszott bele, és ha elhisszük azt, mint el kell hinnünk, hogy ez valósá­gos sajtóhiba, ne csináljunk formalitást be­lőle. (Helyeslés jobbfelől.) Ghyczy Kálmán: Én belátván a dolog sürgős voltát, azt az osztályokban tárgyal­tatni nem kívánnám, de azt még­sem tar­tanám helyesnek, hogy ily incidentaliter ha­­tározzunk oly tárgyról mely napirendre nem volt tűzve. (Helyeslés balfelől,­ hanem határozza el a ház, hogy a főrendek jegyző­könyve vagy üzenete kinyomassék s legkö­zelebb tárgyalásra tűzessék. Akkor aztán szólhat ki ki hozzá, kinek tetszik, és igy röviden áteshetünk rajta. (Általános he­lyeslés.) — Elfogadtatik. Következik napirenden: a választási törvényjavaslat tárgyalása. Szapáry Gyula gróf a központi bizott­ság előadója a bizottság indokait ismerteti, melyeknél fogva a törvényjavaslat elfoga­dását ajánlja. Elősorolja e törvény képzelt czélszerűségét s fontos intézkedéseit élét igyekezvén venni az ellene fölhozott érvek­nek. Körvonalazza ezután az eredeti törvényjavaslat és a központi bizott­ság szövegezése közti különbséget.­­ A­mi magát a választási törvény általános reformját illeti, úgymond, annak e törvény­­javaslat útját nem állja. Ha majd meg lesz­nek az erre megkívántató adatok, ha majd meg lesz állapítva, a behozandó adórend­szer, ha majd az összeírások alapján az állandó névjegyzék elkészíttetik, ha majd azon statistikai adatok birtokában leszünk, melyek szerint a kerületek újra felosztha­tók, akkor lesz ideje ezen adatok alapján megállapítani azon lehetőleg egységes adó­alapot, mely a választói jogosultság meg­adásában az egész országra ki lesz terjeszt­hető , akkor lesz czélszerű és lehetséges, a­hol szükséges, a választókerületek rectifi­­catiója, a­mit sokkal helyesebben fog te­hetni az országgyűlés akkor, ha ezen ada­tok birtokában leend, mint ha azt most tenné. Nehogy azonban addig is, míg ezen adatok beszerezhetők leendőnek, azon visz­­­­szaélések és félremagyarázások, melyek eddig léteztek, fennmaradjanak, a központi bizottság ezen törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja azon szerkezetben, a­mint az a köz­ponti bizottság által a háznak előterjeszte­tett. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán: Midőn én e tervjavasla­tot a részletes vita alapjául sem tartom el­fogadhatónak, nem indulok ki azon nézet­ből, mintha az 1848-iki, különben is csak

Next