Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)
1872-02-23 / 43. szám
Péntek, 8asorU.e»astol iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-lalvántal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körtli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. füüüüiüküvi VI. évfolyam. 1872. február 23. Előfizetési ár . Vidékre poétán vagy helyben házhol hordva. Egész évre....................................20 frt — kr. Félévre........................................10 „ — Negyedévre..................................5 „ — ” Egy hónapra.......................... . 1 „ 70 „ Egyed számára 10 kr. Eirdetési díj 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyílttér: 0 hasábos petitsor 25 kr Pest, február 22. Politikai szemle. Francziaországban még mindig a pártmozgalom van napirenden. A „Journal de Paris“ a két jobboldal fuzionális mozgalmairól a következőket írja : „A Chambord gróf nyilatkozata , mint mondók, megérkezettt, s díszére válik eszélyességének s hazafiságának. A herczeg, a nélkül hogy személyesen elfogadta volna a 80-ak manifestumát, a mit egyátalán nem is követelt tőle senki, — kinyilatkoztatta, hogy legbensőbb barátai is alájegyezhetik azt. A 80 nyilatkozata tehát minden valószínűség szerint az egész jobb nyilatkozata lesz. Másrészről, a jobbközép részéről egy új manifesztum készült egy levél alakjában, mely lényeges részeiben megegyezik a jobb nyilatkozatával, jobban hangsúlyozván természetesen a szabadelvűséget, s határozottabban szólván a zászló kérdésében. Kétségbevonhatlan tehát, hogy jelentékeny közeledés történt a monarchikus párt két nagy szabadelvű és conservatív töredéke közt. Azonban a monarchikus párt, a szabadelvű, s a conservativ, nem szándékozik megzavarni a dolgok amaz ideiglenes állapotát, mely Bordeauxban megállapittatott. Nem akarja zavarni a házat semminő időszerűtlen vagy korai javaslat által. Megelégszik azzal, hogy megszilárdítja monarchikus eszméi jelentőségét. És így ha valamely válság jönne az ország s a nemzetgyűlés fölé, nem találná az a többséget elhülve s tétlenségre kárhoztatva. Egyesülve találná azt, vagy legalább késznek az egyesülésre. Íme a történteknek ez a praktikus eredménye. A köztársasági párt töredékei szintén közös eljárásra készülnek a jobboldallal szemben. Legközelebb a „köztársasági unió“, a radikálisok klubbja tartott értekezletet, s választott egy háromtagú bizottságot, mely a köztársasági bal s a közép-bal klubjai küldötteivel egyező eljárás fölött tanácskozzék. E bizottság tagjai lettek: Gambetta, Alphonse Gent és Louis Blanc. A porosz felsőházban az iskolafelügyeleti törvényjavaslat elfogadása biztosítva van, minek folytán az új pairek kinevezése biztosítva van. A spanyol miniszterválság indokáról Madridból a következőket írják : Topete tengernagy az unionisták által rávetetvén, a f. hó 16-án közzétett tiszti kinevezések következtében négy miniszter s Gamvides visszalépését követelte a királytól. Visszautasító válasz esetében saját lemondásával fenyegetett. A minisztertanács egész éjen át értekezett s nem sikerült neki Topetet szándékáról lebeszélni s a kabinetben való megmaradásra bírni. Másrészről Gamindes tbk. is vonakodott lemondani, ha csak vele együtt az egész kabinet vissza nem lép. Hogy a krízis könnyebben megoldathassák, a miniszterek végre mind benyújtották lemondásukat. A meggyilkolt indiai alkirály, Mayo lord temetése 18-án ment végbe Kalkuttában nagy díszszel, s az angol és benszülött lakosság részéről nagy részvét mellett. Amint a „Times“ Kalkuttából táviratilag értesül, a gyilkos megígérte volna, hogy kivégeztetése előtt még vallomásokat fog tenni. Lakásán perzsa nyelven folyt magánlevelezéseit megtalálták, de még eddig közzé nem tették. Shir Ali ugyanazon törzsből való, melyhez Norman királybíró gyilkosa is tartozott. • • A kormány közlekedési politikája. A kormány vasutalapítási láza most is tart. A nagy vasúti terv ugyan félig megbukott t. i. azon boldog emberek kezéből, kik létesíésén nyerészkedni óhajtottak, az építés terve kivétetett, de a terv nem lett semmivé — sem az ígérkező nyeremény. A tervezett vasutakat ugyanis a kormány maga fogja kiépíteni, hanem „kölcsön pénzen“ — mi annyit tesz, hogy a reménylett nyereményeknek legalább egy része az arra számító bankok s vállalkozók kezeibe esik. A magy. kir. kormány tehát önmagának tartja fen azon dicsőséget, hogy elmondhassa a történelem színe előtt: „mi egészítettük ki Magyarország vasúthálózatát.“ De ugyan kérdjük: hozott-e létre 5 év óta tartó vasútalapítási láza mellett is csak legalább egyetlen nemzetközi vasutat? A pest-oderbergi összeköttetés még máig sem jött létre, pedig kiépítését az „állam“ vezeti. A keleti pálya, mely Magyarországot valahára összeköthetné Romániával, aszkórságba esett, 8—10 millió deficitnek néz elő, s úgy látszik hosszabb időközre kiépíthetlen maradt. Hasonló aszkórság jelei mutatkoznak azon pályákon, melyek Magyarországot másik kedves szomszédjává Lengyelországgal akarnák összekötni. Aránylag még nagyobb hátralék kezd mutatkozni a Károlyváros és Fiume közt építendő pályánál: 4,5 millió hiány 20 milliónál, holott Magyarországnak egyetlen világpiaczával, a fiumei tengerparttal leendő öszszeköttetése a legfontosabb nemzetközi ügy. A magy. kir. kormány és mostani országgyűlési többség tehát, habár elvezett is némely nemzetközi vonat, de ezt létesítni nem bírja s a most említett esetek emlékeztetnek azon időszakra, melyben a keletkező magyar gyori iparvállalatok a látszólagos legkedvezőbb körülmények közt is megbuktak. Egyiknek igazgatója, másiknak titkára állott odább stb. stb. És mindezen szerencsétlenségek közt nincs kisebb, sem nagyobb gondja a magy. kir. kormánynak, mint újabb terveket, újabb alapításokat tenni, újabb vonalakat vonni nem épen nemzetközi, hanem úgy látszik stratégiai szempontokból mindig csak Bécs felé, mintha a bécsi arsenal hálózatának kiterjesztése tenné egyedüli főgondját. Ilyen színben tűnik fel mindenekelőtt a zimony-bécsi vonal a horvátszlavónországi hálózatal együtt. Keletkeztek ugyan tisztán kereskedelmi érdekű tervek is, de mindig csak egy s ugyanazon irányban : a Dunától Bécs felé, holott a Dunának hajózhatóvá tételéről nem gondoskodik sem a bécsi sem a pesti kormány : a vaskapu áll s elzárja Magyarország forgalmát a Feketetenger irányában most is úgy, mint elzárta Árpád apánk idejében. Nem ez volna-e az az alap, az első szükség Magyarország közlekedési rendszerének kiépítéséhez t. i. arra nézve, mit gőzerővel akarunk létesíteni. Mert mi az állami közutak jelentőségét illeti azt, maga a kormány sem fogja kétségbe vonni, hogy ipari kereskedelmi szempontokból az átalános belforgalom s tevékenység élénkítése végett ezek kiépítése az első szükség. Ezt kívánná az anyagi fejlődés, a szabad mozgás, a fejlődő nemzeti élet, a felvirágzás lehetségesítése, melyekről mint a kormány által bevégzett tényekről beszélt tegnap dr. Lónyay Menyhért miniszterelnök. Idézzük szavait: „Pár nap előtt, február 17-én múlt 5 éve, hogy hazánk alkotmányos jogainak gyakorlatába ismét visszalépett; azóta szellemi és anyagi fejlődés évről-évre, sőt lehet mondani, napról-napra gyarapodott. (Ellenmondás balfelől. Halljuk ! Halljuk !) Igenis, az alkotmányos önállás meghozta a szabad mozgást az anyagi téren is. (Ellenmondás és mozgás balfelől. Élénk helyeslés jobb felől.) Kézzel foghatók az ipar- és kereskedés terén elért eredmények, (ügy van jobb felől, és ezen fejlődött nemzeti életünk megköveteli, hogy hazánk mindazon hitelintézményekben részesüljön, melyek a művelt államokat joggal megilletik, s melyek az anyagi felvirágzás egyik életfeltételét képezik. Ami ezelőtt 5 évvel még nem volt első szükség, az most már elkerülhetlenné vált. (Élénk helyeslés jobb felől.) Első szükség volt lesz a bank, a pénzügyi előtt is, mert pénz nélkül mai világban nemhogy egy ország, de egyes család sem élhet meg. Első szükség a közlekedési rendszer kiegészítésénél a vasutaknak, víziutaknak, államutaknak és közutaknak egymással kellő irányban, kellő összhangzásban létesítése. A magy. kir. kormány közlekedési politikája azonban nem ismeri ezen arányokat. Csak Bécs s mint másodrendű főváros Pest-Buda érdekeit, amennyiben t. i. Pestbuda emelkedése jó szolgálatot tehet Bécsnek. Holott Bécs és Pest-Buda részére is csak akkor tehetnek jó szolgálatokat a vasutak, ha a nekiek megfelelő állam és közutak, sőt víziutak és csatornák is ki vannak építve. Mert csak az összes közlekedési rendszer kellő arányokban kiépítése által pezsdülhet fel valahára egész nemzettestben azon tevékenység, mely az országot gazdaggá tehetné — ha jövedelemforrásai nem főkép Bécsbe folynának s hogyan állunk példáu eme szomszédunk Ausztria irányában állam s közutak dolgában. Ausztriának jóval kisebb területén mint Magyarországé, van 2008 mértföld államot s 6,856 másféle közutja, jó állapotban. Magyarországnak pedig van 741 mértföld államot s 2,408 mértföd megyei útja s ki tudná mennyi mindenféle kerékvágása a lehető legroszabb állapotban. Pedig eme mindenféle utak jóvátételéhez az országgyűlés is megszavazgat évenkint 5—6 milliót és ott vannak a közmunkák u. m. 1,502,523 cétfogat, 380 egyfogat, és 4,741,944 rézi napszám, melyek értéke 15—20 millióra megy, s váltságdíja megközelíti az 5 milliót. Eme több mint 1 x 2 milliónyi kétfgat szerencsétlen párái azonban t. i. a 3—4 millió darabra menő vonómai -ía erő nagyrészt elpusztul elsoványodik a rosz utak miatt, mert a kormány közlekedési politikája ignorálja az alsóbbrendű közlekedési eszközöket csak vasutakat akar s mindenáron akar építeni. Csak Bécset s Budapestet tartja szem előtt, miért is aztán elhanyagolja a haza nagy területének érdekeit, hollott szegény országnak szegény marad fővárosa is, akár mint felczifrázzuk sugárutakkal és középületekkel, kölcsön vett pénzekből. Mit mondjon aztán az ily politikára a vidéki ember? Mit mondjon Horvát-Szlavonország, melynek csak most először akarják munkába venni utait, holott az ínség, a kenyér nélkülözése most már az ottani megyékre is kiterjedt. Jól tudja a kormány, hogy nincs Európában állam, mely oly aránytalanságokat mutatna fel népességben birtokterületben, munkaerőben, erdő, rét s legelőben, ipar és kereskedelmi foglalkozásban mint Magyarország. Hogyan dolgozzék egymás kezére az egymástól járhatlan utak által elszaggatott népesség? Hogyan nyújtsák át felesleg terményeiket azon vidékek, melyek erdőben, rétben, legelőben, vagy kenyérterményekben bővelkednek, azoknak, kik ezekben szűkölködnek ? És hogyan szerezzék be a szükséges czikkeket azoktól miben azok bővelkednek ? Emitt 1,815,234 kisbirtokosai szívesen vállalnak—30 holdnyi birtoka kezelése mellett bérletet, amott ugyanoly nagy terület 4,332 nagybirtokos kezén, kik nem bírják kellően művelni 1000—10,000 holdas birtokaikat. Sőt van 166 latifundiumunk, melyek összege 2,700,000 hold, tehát az ország 7% százaléka, mely munkaerő hiányában senyved. Tíz megyénk van, melyben az erdőterület 1000 hold földből 500— 700 holdat foglal el. Öt megyében az erdőterület már csak 6—17 ezredrészt tesz; 6 megyében 16—100 ezredrészt s 8 megyében 100—200 ezredrészt azaz : 1—2 százalékot, mi még mindig ínséges nélkülözése a fának. így vagyunk a rétek s legelőkre és igy vagyunk az ipar s kereskedelmi tényezők megoszlására nézve. Ezen aránytalanságokat a tervezett nagy vasúti vállalatok nem fogják átalában tűrhetőbbé tenni, habár kivételes esetekben jó szolgálatot tehetnek a kölcsönös érintkezésnek. Ama adatok pedig meggyőzhetik a történelmet is arról, hogy nálunk a vasúti tervek nem az ország érdekeinek szükségességeiből, hanem más érdekeltségekből keletkeznek. A kormány közlekedési politikájának nem a köztevékenység pezsgésbe hozása, hanem más czéljai vannak holott bárhány száz mértföld vasutat építsen, azzal nem pótolja helyre azon hézagot, melyet az ország 2000 mértföldnyi államot s 4000 mértföldnyi közút hiányzása miatt szenved. S hát a víziutak és csatornák miért nem szerepelnek ? Miért nem vállalkoznak ezek létesítésére ama pénzintézetek, melyek egymást törik a vasúti építkezés ügyében ? A kormányférfiak erre azt mondják, mert azon nem nyerhetnek annyit. De hiszen épen ez a kormány politikájának egyik ferdesége. Ne engedjen a vasutakon annyit nyerni, mint mennyi most már szokásossá vált. És viszont engedjen a víziutakon s csatornákon is annyit nyerni, mennyit a vasutakon. Végre használja fel a kezeiben levő munkaerőt, miután azt a megyék kezeiből úgy is kivette, használja fel czélszerűbben, az államtól nyert segélyzésekkel együtt s nem leend oly botrányos a történelem előtt közlekedési politikája, mint minőnek lennie kell — ha ugyan a történelem híven átadja a világnak s utódainak a mostani Geschüttelések viselt dolgait. Kubonyi Lajos. — A 48-as kör szombaton d. u. 5 órakor ülést tart. A bécsi „Wanderer“ i. h. 20-iki esti lapjában a következő táviratot tette közzé: „Henszlmann Imre és Schwarz Gyula a szélsőbalról az úgynevezett „reformpártira lépnek át.“ E bit merőben alaptalan. Henszlmann hű tagja marad a 48-as pártnak mint volt eddigelé — ami pedig Schwarz Gyulát illeti, tudtunkkal többek előtt kijelentette, miszerint ő minden párton kívül áll s hogy e független állását jövőre igyentartani szándékozik. — Hír szerint a magyar kormány az egyesült Duna gőzhajózási társulatnak 2 millió forint előleget szándékozik adni részint részvényekre, részint elsőbbségi kötvényekre. — Horvátországban a kormány ugyancsak hatalmas korteseszközt ragadott meg. Vakanovics, a báni helytartó, az egyes főispánokat nyugdíj nélküli elcsapatással fenyegeti, ha a kormánypárt mellett erélyesen nem izgatnak.S ha még így sem lesz meg a többség ? — Szlavónia több vidékén az éhszükség szintén beállt. A nemzeti inségi bizottság mindent elkövet a nyomor enyhítésére, de hol oly nagy a nyomor, ott egyesek jó akarata minden törekvés daczára sem képes a szenvedőkön segíteni. Vajjon van-e a kormánynak tudomása e szomorú esetről? — Dalmátiának is lesz vasútja. Az osztrák kereskedelmi miniszter — no, mert Dalmatia még most is osztrák tartomány — elrendeli, hogy a dalmatiai vasút létesítése végett az előmunkálatok megtétessenek. Egyúttal a dalmát vasútnak a horvát vasúthálózathoz való csatlakozása iránt a kellő lépések megtétettek. A pénzügyi bizottság tegnapelőtt este tartott ülésében abban állapodott meg, hogy a földadó catasterről szóló törvényjavaslat tárgyalását elhalasztván, előlegesen a zárszámadásokat és erről szóló számszéki jelentést veszi tanulmányozás alá. A táviratok érthetetlenségéről majd mindennap érkeznek panaszok, aminek az az oka, hogy a lapok többszöri fölszólalásai daczára a táviratok sok helyütt még mindig olyanok által kezeltetnek, kik a magyar nyelvet nem értik. S mintegy a közönség általános óhajtásának kigúnyolásául, hogy a táviratoknak a botrányig való elferdítése valahára megszűnjék, Takács János országos távirdai főigazgató, mint halljuk, újabban ismét több egyént nevezett ki magyar távirdai állomásokra, mégpedig Lajtántúlról, kik egy árva szót sem tudnak magyarul. Mily érdemeket akar ily kárhoztatandó eljárása által az országos távirdai főigazgató szerezni ? úgy tudjuk, hogy van számos képzett magyar távirási gyakornok mind a két nemből, miért szorítja ezeket háttérbe s veszi el az által másoknak is a kedvét, kik a távirászi pályán kívánják tehetségüket érvényesíteni ? — Kecskeméten tegnapelőtt volt a bizottsági tagok választása s daczára a kormánypárti viriliseknek, az ellenzék győzelmet aratott. — Uj vasutak. Csak nemrégiben volt jelentve, hogy Erlanger Viktor engedélyt nyert a Győr-Sopron-Ebenfurth szt.-pölteni vasútvonalnak kiépítésére, mely szárnyvonal által Bécscsel lenne összekötve; újabban ismét egy consortium, mely a boroszlói leszámitoló-társulat, a bécsi váltóbank s az anglohungárián bankból áll, engedélyt nyert a sopron—pozsony—nagyszombat—zsolnai 42 mértföld hosszú vasútvonal kiépítésére. — A nagy vasúti üzletben létrejött egyezményt illetőleg több bécsi lap azt írja, hogy az a pest-zimonyi, a károlyvár-fiumei, zákány-zágrábi s a horvátországi vonalakra vonatkozik. Az előteremtendő tőke 200 milliót teend, melyből 100 millió elsőbbségi kötvények, 50 millió A sorozatos s 50 millió B sorozatos részvényekben fog kibocsáttatni. Az 5°/ezüstben biztosított elsőbbségi kötvények a bankok által egy bizonyos meghatározott árfolyamban fognak átvétetni. A consortiumnak megígért pár százaléknyi illetéken felüli nyeremény többlete a kormánynyal megosztatik. A consortiumnak két évi idő engedtetik az A sorozatú részvények átvételére. A B sorozatú részvényeket a kormány veszi át. — Vasutaink gazdálkodása körül követett botrányos eljárásról a „Hon“ tegnapi esti lapjában a következőket olvassuk: „A m. kir. közlekedési minisztérium rendelete következtében Langer Károly és Tolnay Lajos veendik át a magy. kir. államvasutak vezetését, és pedig Langer mint a forgalmi és kereskedelmi — Tolnay pedig mint az összes műszaki ágnak igazgatója. Hogy ez mennyire megfontolatlan és botrányos határozat, elég legyen az által illustrálnom, miszerint Langer úr a m. kir. vasúti és hajózási felügyelőség főnöke, a m. kir. államvasutak igazgatótanácsának tagja és ennek alelnöke, a m. kir. államvasutak forgalmi és kereskedelmi osztályfőnökének, Langer Bódog főfelügyelőnek atyja. Itt a részletesebb értelmezés fölösleges ugyan, de miután a közönség nagy része, a vasúti ügyekben mostanság még nem bír a kellő tájékozottsággal, célszerű lesz, hogy ezen Langer Károly úr által viselt több rendbeli és semminemű körülmények között össze nem férő, hanem egymást merőben kizáró vasúti hivatalok természetét némileg földerítsem. Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy nem létezhetik eset, amidőn a m. k. vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke bármely vasútnál, bárminemű hivatalt is viselhessen, miután a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség, mint a kormány képviselője, az összes vasutak üzletkezelésének ellenőrzésére s a biztonság és rend tekintetében való magasabb körű felügyeletre van hivatva; — miként lehetséges tehát, a vasúti és hajózási főfelügyelőség főnökét, a m. kir. államvasutak igazgató tanácsának tagját és alelnökét és ezen intézet üzletigazgatóját, úgyszintén ezen intézet üzleti osztály főfelügyelőjének édesapját egy személyben egyesíteni ?! Szomorú kép lesz ez! Valóban nagyon szomorú! Hát már ennyire jutottunk, hogy nem tudunk másként magunkon segíteni, csupán ily soha nem látott és nem hallott machinatióval ? De igenis tudnánk, ha azon férfiak, akik közlekedési ügyeinket kezükben tartják, nem aludnák a hét alvó szentek álmát, hanem azon szakértelmet, amelylyel bírnak, a haza szolgálatában lelkiismeretesebben használnák. De mit mondjon az ember! Itt csak két alternatíva létezhetik: vagy nem értik az irányadó körök állásuk fontosságát, vagy pedig tág teret nyitnak a saját és velük szoros összeköttetésben álló egyének személyes érdekének a netovábbig való kizsákmányolásában. Márpedig én úgy hiszem, hogy vasutainkat nem azért építettük, miszerint azok kezelésénél egyesek a hatalmat és befolyást összpontosítva, visszaélve állásukkal, s ily badar, a törvény és minden észtani szabálylyal homlokegyenest ellenkező és a közvéleményt arczul csapó bitorlást kövessenek el. Ideje lenne már, hogy a vasúti hivatalokat monopolisáló czimboraság végre valahára , fondorkodó üzelmeinek éle letöretnék. Tolnay úr a m. k. vasutépítészeti igazgatóság vezetője, és a m. k. államvasutak műszaki ágának igazgatója. Mily állást foglalhat el az építészeti igazgatóság vezetője, a m. k. államvasutak műszaki igazgatójával szemközt, a m. k. államvasutak több vonalainak építésénél, nehéz megmondani, erre csak az a felelet,akinek agyában e merész és szellemdús gondolat megvillant. Ugyan ki lehet ez? Általános titok, hogy azon a közlekedési minisztériumot vezető miniszteri tanácsos az, aki a Hollánokat, Tockokat, Mihalikokat stb. túlélni bírta, s ezek élő tetemei felett vigorokat ünnepel. Általánosan rég óhajtott kívánság, hogy a magyar kir. államvasutak ügyét a kormány komolyan tanulmányozza, s ezen Augias istállót kitisztítsa, — e rendezés pedig — csak egy jól választott vezérigazgatótól függ, kit pedig feltalálni nem nagy fáradságba kerül, — ehhez nem kell egyéb, mint a mérnöki egylet tagjainak lajstroma, melyben ezen állásra elég alkalmas egyén nevét lehet elolvasni.“ MEGYEI ÉLET. Marosvásárhely, febr. 19. A városi képviselő-testület újraszervezése f. hó 15-én megtörtént. Főispán Thury Gergely (egykori baloldali), tófalvi báró Apor Károly (híres Bachhuszár), a kir. törvényszék és marosszéki tisztség Bodolla Jánossal és csatlósaival egyesülve minden hatalmukat és befolyásukat ugyancsak megkísértették a választóknak elcsábítására, az újdonsült Reformpárt honboldogító törekvéseit is rózsaszínben feszegetvén; de a szabadelvű független polgárság férfias büszkeséggel veté meg ámításaikat, és szabad meggyőződését követve választott 25 képviselőt, kik közül 23 baloldali, 2, mondd csak kettő jobboldali, miután Csernáth és Almási közül bizonyosan az első fog igazoltatni, mily fényes diadalt Erdély egyik törvényhatóságában sem tud felmutatni a balpárt, mely vívmányban Kovács Ároné a fődicsőség, ki elvtársainkkal együtt férfiasan küzdött. A virslisek (vagy mint nálunk nevezik, virslisek) közül 8, szintén baloldali lévén, e szerint az 50-ből legalább 30 ellenzéki tag van, kiknek kezébe van letéve városunk szellemi és anyagi előhaladása körül tevékenyen működni. Van öröm és lelkesedés a polgárságnál, a népnél, míg ellenben a jobboldaliaknál hosszú képet, lekonyult orrokat, s titkos bosszutervelést láthatni, kik a tisztikart mind mamelukokból szeretnék összeteremteni; no de reméljük a főispán nem fog annyira vetemedni, hogy a többséget ignorálja, és kénye szerint tegye az ajánlatokat, mit annál inkább elvártunk és követeltünk tőle, mivel úgy is mindig a baloldallal kacsingatva a jó egyetértést hangoztatja. Simonyi Ernő költségvetési beszéde, úgy a 48-as program a maga idejében jött, és a polgárságnál megtette jó hatását, az elvszilárdság, kötelességérzet és egyetértés bizonyosan diadalra vezetend. Úgy legyen, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 22-én d. e. 10 órakor, Somsich Pál elnök d. e. 10 órakor meg nyitván az ülést bemutatja Gaál István ilyefalvi képviselő választási jegyzőkönyvét. Továbbá bejelenti, hogy Toldy Ferencz az egyetem rektora, meghívta a házat a vegytani intézet ünnepélyes megnyitására. Csiky Sándor beadja Laczháza város 81 választópolgárának a képviselőházhoz intézett kérvényét, melyben kérik, hogy a tárgyalás alá veendő választási törvényben a vesztegetésekre és lélekvásárlásokra büntetés szabassék. Széll Kálmán Wahrmann képv. megbízásából, bemutatja az első magyarországi molnár gyűlés állandó bizottságának kérvényét, melyben az országos közraktárak felépítésének még az országgyűlési időtartam alatt való biztosítását kéri. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Ezután Széll Kálmán beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a pénzügyminiszter által az 1870. évben létesített előlegezési hitelműveletek költségeiről előterjesztett törvényjavaslat tárgyában, mely kinyomatni határoztatik. Nyáry Gyula, a főrendiház jegyzője átnyújtja a megszavazott költségvetést és a budapesti összekötő vasúti hídra vonatkozó tvjavaslatot, mely utóbbira a főrendek azt a módosítást tették, hogy „lánczhid“ helyet „állandó“ hid tétessék. Széll Kálmán arra utalván, hogy a „lánczhid“ szó tévedésből került a törvényjavaslatba azt mindjárt kiigazítandónak tartja. Csanády Sándor: T. ház ! Én nem szeretném gyakorlatba hozni azt, hogy a képviselőház által hozott határozatok így rögtönözve megváltoztassanak, ez okból indítványozom, hogy a tárgy utasítassék az osztályokhoz tárgyalás végett. (Helyeslés a szélsőbalon). Halász Boldizsár: T. ház ! Miután a t. jegyző úr megmagyarázta, hogy ez valóságos sajtóhiba, miután egyszer hitelesítés alkalmával igazítottuk ki a jegyzőkönyvet, ha oly hiba csúszott bele, és ha elhisszük azt, mint el kell hinnünk, hogy ez valóságos sajtóhiba, ne csináljunk formalitást belőle. (Helyeslés jobbfelől.) Ghyczy Kálmán: Én belátván a dolog sürgős voltát, azt az osztályokban tárgyaltatni nem kívánnám, de azt mégsem tartanám helyesnek, hogy ily incidentaliter határozzunk oly tárgyról mely napirendre nem volt tűzve. (Helyeslés balfelől, hanem határozza el a ház, hogy a főrendek jegyzőkönyve vagy üzenete kinyomassék s legközelebb tárgyalásra tűzessék. Akkor aztán szólhat ki ki hozzá, kinek tetszik, és igy röviden áteshetünk rajta. (Általános helyeslés.) — Elfogadtatik. Következik napirenden: a választási törvényjavaslat tárgyalása. Szapáry Gyula gróf a központi bizottság előadója a bizottság indokait ismerteti, melyeknél fogva a törvényjavaslat elfogadását ajánlja. Elősorolja e törvény képzelt czélszerűségét s fontos intézkedéseit élét igyekezvén venni az ellene fölhozott érveknek. Körvonalazza ezután az eredeti törvényjavaslat és a központi bizottság szövegezése közti különbséget. Ami magát a választási törvény általános reformját illeti, úgymond, annak e törvényjavaslat útját nem állja. Ha majd meg lesznek az erre megkívántató adatok, ha majd meg lesz állapítva, a behozandó adórendszer, ha majd az összeírások alapján az állandó névjegyzék elkészíttetik, ha majd azon statistikai adatok birtokában leszünk, melyek szerint a kerületek újra feloszthatók, akkor lesz ideje ezen adatok alapján megállapítani azon lehetőleg egységes adóalapot, mely a választói jogosultság megadásában az egész országra ki lesz terjeszthető , akkor lesz czélszerű és lehetséges, ahol szükséges, a választókerületek rectificatiója, amit sokkal helyesebben fog tehetni az országgyűlés akkor, ha ezen adatok birtokában leend, mint ha azt most tenné. Nehogy azonban addig is, míg ezen adatok beszerezhetők leendőnek, azon viszszaélések és félremagyarázások, melyek eddig léteztek, fennmaradjanak, a központi bizottság ezen törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja azon szerkezetben, amint az a központi bizottság által a háznak előterjesztetett. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán: Midőn én e tervjavaslatot a részletes vita alapjául sem tartom elfogadhatónak, nem indulok ki azon nézetből, mintha az 1848-iki, különben is csak