Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)
1872-02-25 / 45. szám
Vasárnap, Csereaztol iroda : Lipót-utcza 11. szám. földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kincó-Kixvatal: Lipót-utcza 11. szám. földszint, ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. ..... ■■■ mmM—m—mmmmmmz—mmi ^ 45. ss&axn. MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP.—■———————————XVI. évfolyam. 1872. február 25. Szokasotási áru Vidékre postán vagy helyben bárhol hordva, kgés?. évre......................................20 frt — kr Félévre..........................................|o ___ Negyedévre ..................................5 — ’’ Egy hónapra.....................................1 , 70 ’ Egyes szám ára 10 kr hirdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésér külön 30 kr. Nyi itt ér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, február 24. Politikai szemle. A franczia kormány a nemzetgyűlés elé már régebben beterjeszti azon törvényjavaslatot, melyben megállapíttatnak azon szabályok, miket az „Internationale“ ellen életbeléptetni kívánnak. A kormány javaslatát a bizottság, mely a javaslatot tárgyalta, még szigorúbbá tette. Ugyanis a bizottság javaslata szerint mindenki, aki a nemzetközi munkás-egyesületnek, vagy más ily célú nemzetközi egyletnek tagja, két hónaptól két évig terjedő fogsággal s 50—1000 franknyi pénzbírsággal büntetethetik. Ezenkívül minden polgári és politikai jogát elveszti, s öt évig rendőri felügyelet alá helyeztethetik. A fogság öt évre és 2000 frankra terjedhet olyanoknál, kik az Internationalenál hivatalt vállalnak, az Internationale részére tagokat toborzanak vagy tanait terjesztik. Akik helyiséget adnak ki bérbe a nemzetközi munkás-egyesület valamely osztálya részére — egy évtől hat évig terjedhető fogsággal s 50—500 franknyi pénzbírsággal büntethetők. Bonaparte Lajos a londoni piacon öt milliónyi kölcsönt akart kötni, miután azt hiszi, hogy a császári restaurátió napjai előbb utóbb be fognak következni. Az ajánlatot azonban senki sem fogadta el. A spanyol kormány is az „Internazionale“ társulattal foglalkozik s e tárgyban külföldi képviselőihez egy köriratot intézett, melyben a többek közt ezeket mondja: A spanyol kortes második ülésszakában — mondja a köztudosítvány — egy igen fontos kérdés merült föl: a munkások nemzetközi egyesülete valódi jelentőségének politikai szempontból meghatározása. A hatalmas szervezet s a gyors fejlődés, mely ez egyesületnél észlelhető, mindazok figyelmét élénken igényli, kik a társadalmi rend fentartására súlyt fektetnek. Ön előtt ismeretes lesz a vita, melyben a kortes fő-fő szónokai vettek részt, s tudva lesz ön előtt az is, hogy a kormány végül a kamara szavazatában nézeteinek kedvező eldöntést nyert. A kormány csatlakozott azon szónokok nyilatkozataihoz, kik az Internationale-t az alkotmányon kívül állónak jelentették ki, s el van határova elnyomni minden ily irányú mozgalmat, s kész a kortes elé, ha szükséges lesz, javaslatot terjeszteni a mondott társulat végleges feloszlatására. Ön előtt már ismeretesek a kormány ezen nézetei is, s a felfogásunk elmondásának most czélja, hogy ön küldetése gyakorlásában a kormánynál, melynél alkalmazva van, mindent, elkövessen hasonszellemű intézkedések tételére. Mert nem elég, hogy egy kormány izoláltan járjon el, s hozzon rendelkezéseket ; itt együttes eljárás szükséges.“ Dilke és Hoare angol republikánusok e hó 19-én választóikat meglátogatták, hogy a parlamentben tanúsított eljárásukról számot adjanak. Dilke az Alabama-kérdéssel kezdte beszédét annak történetére visszatekintve, azt oly államférfiak magatartásának eredménye gyanánt, jelezte, kik, hogy az ország aristocratiájának tetszelegjenek , mindent elkövettek, hogy az Egyesült Államok köztársasági intézményeit zavarják. A baj jelenlegi complicatióját a titkos diplomatának tulajdonította. Ha háború lenne a viszály következménye, — mondá — akkor az államférfiaknak, kiknek tudatlansága és balgasága által az előidéztetett, nem csak befolyásoktól kellene mindenkorra megfosztatniok, hanem a közvélemény itélőszéke elé állittatniok. (Helyeslés.) Ezután czélzással a közelmúltra, nevetségesnek állitá a fölfogást, hogy az, ki nyilvánosan kinyilatkoztatja, hogy köztársasági, már szükségszerűleg árulást követett volna el a monarchián. Sokszor zajos tetszésnyilatkozatokkal félbeszakított beszédének végén a democratia elveit és a nép jogait védelmezte s kifejezte meggyőződését, hogy eljő az idő, midőn a nép nem tűzijátékok és illuminatiók, hanem értelmesség és becsületesség által fog kormányoztatni. Granville jegyzéke Washingtonba érkezett. A rendkívüli kabinettanács azonnal tanácskozás alá vette. A pápa ismét kapott péterfilléreket s az ezt átadó küldöttséghez sok tekintetben mulatságos beszédet intézett. Miután elmondta volna, hogy a forradalom démona világszerte szerződésre lépett, s hogy Olaszországban ez egyezség föltétele az egyház üldözése volt, s hogy ez áron lett a „forradalom“ az Itáliában, Így folytatja: Elfogadtatott tehát az egyezség, de oh, mily borzasztók eredményei! Minő következményeket vont maga után ama végzetteljes rész (Melyet az olasz sereg Róma falaira lőtt.) Oh, ha akkor azon küldetéssel bírtam volna, mint Leo pápa, ki Attila előtt megjelent! Oda állottam volna a forradalom és a forradalmárok elé s igy szólottam volna hozzátok; megáldjatok, mielőtt lábaitokat a szent város falaira tennétek ; gondolkozatok vellem együtt egy pillanatig azon következmények fölött, melyeket e szentségtelen occupatio maga után von és csak úgy hágjatok fel a Capitoliumra. Ha be fogtok lépni, rombolás és nem építés leend művetek, mindennemű egyenetlenséget fogtok elárasztani eme szent falak között, oly csapásokat fogtok felidézni, melyek titeket is sújtani fognak és igy saját nagyravágyástoknak estek áldozatul. Szent isten! Én nem beszélt gyűlöletből, nem haragból, sőt inkább felhívlak mindnyájatokat, imádkozzatok velem együtt először is az általam imént említett forradalmárokért és az ő megtérésükért, másodszor imádkozzatok egy nagy nemzet nemzetgyűléséért, melyben a közelebbi napokban a mi viszonyainkról leend szó s melyben többen a mi pártunkon fognak sikra szállni; harmadszor imádkozzatok a németországi katolikusokért, hogy tántorithatlanul megmaradhassanak hitökben, végül imádkozzatok az egyháznak a föld egész kerekségén való szélesebb elterjedéséért. Az iparos nagygyűlés. Ma tartja az iparos osztály nagygyűlését az ország fővárosában. Teljesen méltányolják az eszmét, föltéve, hogy a tanácskozás tárgyát az iparosok valódi érdekei és csakis ezek fogják képezni. De azon programm után ítélve, melyet a központi bizottság bocsátott közre, attól tartunk, hogy nem anyyjára az ipar fejlesztésének módjai, mint inkább bizonyos párt czéljainak előmozdításáról lesz ott voltaképen szó. A programm ugyanis arra hívja fel az iparosokat, hogy eddigi politikai meggyőződéseket abbanhagyva, iparospártot alakítsanak, s ahol csak lehet, iparosokat igyekezzenek képviselőkké elválasztatni a jövő országgyűlésre. Mi szívesen megengedjük azt, hogy az iparos osztálynak épen úgy mint a földműves s a kereskedői és minden más osztálynak vannak saját érdekei. De azt nem engedhetjük meg, hogy valaki azért, mert iparos, földmives, kereskedő, ne gondoljon a haza magasabb, hanem csak a maga saját érdekeivel. Ilyesmit hazafiról föltenni sem lehet, nem lehet sértés nélkül. Aztán mi lenne abból, ha az iparosok példájára, majdan a földmivesek, kereskedők, ügyvédek sat, mind azt határoznák, hogy hasonlóan járnak el, és nem gondolva semmi magasabb érdekkel, csak földmivesőt, ügyvédet fognak megtisztelni bizodalmukkal ? Nemde az osztályok egymás elleni harcra idéztetnék-e így elő, vagy legalább is az érdekképviselet hozatnék be, amely Lajthán túl uralkodik, ahol ugyanis a nagybirtokosok, a középbirtokosok, a kisbirtokosok és az iparos-kereskedők külön-külön választanak? Hát osztásokra akarják szaggatni az urak az országot politikai tekintetben? Ám válasszanak, ha és ahol arra alkalmas egyén van, iparost országgyűlési képviselőnek; ez ellen nem csak semmi kifogásunk, de sőt kívánatosnak tartjuk azt. De csupán azért választani valakit, mert iparos, ezt sem hazafias, sem ildomos dolognak nem tartjuk. Reméljük is, hogy iparosaink nem fogják saját, roszul felfogott érdekeit, a hazai közérdekei fölé helyezni, s nem fogják elfelejteni, hogy az iparos is mindenekelőtt hazafi. S reméljük különösen a baloldali elveket valló iparosoktól, hogy ezen a jobboldal által kigondolt s álarcz alá rejtett kelepczét észrevenni, s abba beleesni nem fognak. uj közjogi alapban megnyugvása előtt kormányképes nem lehet, — az által pedig a parlamenti rendszer jövőjét saját kezével tönkre tenné. — „Anyag — sajnos a nyugdíj alap számára" föliratu czikkében a zágrábi „Sudslav. Corr." febr. 22-ki számában a jelen horvátországi ügyeket illustrálván, azon következtetésre jut, hogy a mostani horvát kormányzatban beállt változás vagyis ideiglenesség mintegy arra számítva történt, hogy azalatt számos nyugdíjaztatások eszközöltessenek s a czikk e szavakkal végződik : „Bár mint csűrjék — csavarják is a dolgot, az ideiglenességben csakis a nyugdíjaztatások számára leljük meg az anyagot. Ez annak egyedüli komoly, mégpedig nagyon komoly oldala. A nyugdíjalap, hála a lángeszű kísérleteknek, mik Horvátországban tétettek, néhány év alatt 40,000 írtról 140,000 frtra hágott. E tekintetben a jövő törvényhozás dolga leend,nem engedni meg, hogy az ideiglenesség a megengedett tréfa korlátait átlépje." — Vukovics Sebő a „Hou“ ma reggeli számában a három balközépi képviselőnek a pártjukból lett kiválása okait vizsgálja s úgy találja, hogy azt a jelen körülmények közt helyes érvvel nem lehet indokolni. A parlamentáris életben igenis szokás, hogy egyes tagok a pártból kiválnak, ha az programmját megváltoztatja , de arra a parlament évkönyveiben nincs példa, hogy egy párt tagjai oly ügyben elváljanak pártjuktól, mely addig általuk is támogattatott. Egy uj párt alakítása az ország önállásáért küzdők számát csökkentené s a közjogi alap fentartóit szaporítaná. Az Angliára való hivatkozást helytelennek tartja, mert midőn ott a nép érdek, s a szabadság hasznára hozatik meg valamely törvény, annak kihirdetésével az ellene harcolt párt küzdelme megszűnik, mert Angliában van conservatív párt, mely a létező helyzetet a változtatás ellen védi, de reactionarius párt, mely a nép által megnyert jogot vissza akarná foglalni, ott nincs. Az ellenzék nem állhat el programmjától, hacsak pályáját nem akarja elhomályosítani, hanem előidézné azon az 1861. évben jósolt korszakot, melyben „elenyésznének a jogok, miután maga a nemzet róluk lemondott“, mert addig, mig egy kutörő ellenzék résen áll, a nemzet nem mondott le jogairól, és végre diadalt szerezne a többség azon igényének, miszerint az ellenzék az Még 80 millió. Hallod-e Magyarország? Dumba úr a reichszábban azt mondja, hogy miután azon 80 millió függő adósságra nézve, melyet az osztrák absolut kormánya az osztrák nemzeti banktól kölcsönzött: „az itteni t. i.osztrák képviselőtestület minden időben szigorúan ragaszkodott azon többször nyilvánított felfogásához, hogy azon államadósság, melylyel az „állam“ a nemzeti (t. i. osztrák nemzeti) banknak tartozik, közös adósság, melyre nézve a kiegyenlítés megkötésekor a birodalom itteni felével nem jött létre egyesség s ennélfogva interpellálja az osztrá kormányt: „Mit gondol, mi módon fogja megóvni ezen ügyben az itteni országok jogait és érdekeit Magyarország ellenében? Beszélhet a magyar miniszterelnök, hogy’ hiszen ez a 80 millió már egyszer be volt számítva az államadósságok jegyzékén, beszélhetünk mi, hogy abból a 80 millióból soha egy garast sem láttunk javunkra, sőt ami csak függő államadósság, az nagyrészt Magyarország leigázására volt fordítva, ők, az osztrák urak azt tartják, hogy ők a sértett fél, hogy Ausztria jogai és érdekei vannak veszélyezve, midőn egy ilyféle adósságra Magyarország azt mondja, hoy „nem tudom, nem láttam“, nekem nincsen részem benne. És sarkalják a kormányt s reichsrathot, hogy védje meg jogaikat és érdekeiket Magyarország ellenében. Ilyen az a „nem közös“-nek nevezett közös ügy. A jótállás természeténél fogva a jótálló csak akkor tartozik a maga vagyonát feláldozni, midőn a kiért jótállátt, már teljesen fizetésképtelen. De a bécsi urak egy államnak tekintik Magyarországot Ausztriával, közösnek tekintik azon államadósságokat, melyeket az osztrák kormány csinált, s még majd az lesz a vége, hogy megtoldják az eddigi jótállásokat Magyarország részére 80 millióval, s magukat fizetésképtelennek deklarálván, nem 2/3 részét, hanem csak felét fogják kifizetni t akarni. Nagy megtiszteltetés ez Magyarország fizetésképessége s nagylelküsködése iránt, melynek 5 év óta minden nap újabb jelenségeit s nyilvánulatait láthatjuk és hallhatjuk a jobboldali lapokban és a jobboldali padokról. De mi a fizetésképességet illeti, ettől csakugyan napról-napra távolabb érünk a gyakorlati közéletben, mert bizony a fizetésképtelenség, a jogsérelem csakis Magyarország részén van, s nekünk kellene valahára gondoskodnunk jogaink és érdekeink megóvásáról Ausztria ellenében. Csak keresse az osztrák nemzeti bank azt a 80 milliót azokon, akiknek elég könnyelmüleg kölcsönözte s hiában fenyegeti Magyarországot azzal, hogy hitelét tőle megvonja, ha részt nem vesz ennek letisztázásában, hiszen a „fiókok“ üresen hagyatnak még kevésbbé lehet kedve és tehetsége a magyar kormánynak, hogy bőkezűségének s fizetéskészségének Ausztria irányában újabb tanúságait adja. Kétséget sem szenved ugyan az hogy az osztrák Dumbák, Herbstek, , Kurandák , Knoblochok , Griskrák, Kaiserek stb. biztosítására az osztrák nemzeti bank, melylyel a magyar kormány ezóta alkudozásba bocsátkozhatott , kétszeres erélylyel fogja követelni kiváltságai elismerése mellett eme 80 millióban leendő részvévételét is Magyarországnak. De a magyar kormány reméljük, nem fogja megtagadni a tények állását s bevallott álláspontját, miszerint erről tudni sem akar. Nem is más indokból, csupán az osztrák nemzeti bank iránti érdekeltségből válhatott az osztrák reichsrath urak előtt oly igaz sürgőssé Ausztria jogának és érdekeinek Magyarország ellenében leendő megóvása (?) hogy ezt már a reichsrath utján is szőnyegre hozták. Nagyon megkönnyítették ezen eljárásuknál fogva az osztrák nemzeti bank dolgát. Vérszemet adtak ennek, hogy egyrészről fokozza követeléseit, míg másrészről megvonja hitelét Magyarország irányában. Pedig mi a fizetésképességet illeti, hiszen épen most terjeszti elő az osztrák pénzügyér, mily örvendetes eredményeket ért el 1871-ben, miszerint a bevételek 27 millióval haladták túl az előirányzatot, s így „nincs deficit“ — az államkincstárban pedig 40 millió készpénz hever stb. Minek jönnek tehát hozzánk jótállást konjpurálni, sőt az egyszer meggondolatlanul adott jótállást még 80 millió függő adósságaikra is kiterjeszteni? S mi az államadósság egységes természetét illeti, igazuk van Dumba úréknak, hogy az osztrák államadósság egységes. Ezért nem szakított abból külön vagy ezer milliót az egyezkedő törvényhozás. Az tehát mind őket, az osztrák államot illeti , Magyarország törvényhozása csakis 10 évre vállalta el a quotát. De viszont nagyon csalatkoznak e jó urak abban, hogy az egységes osztrák államban mindig beleértik Magyarországot. Hiszen ők hozták létre a dualizmust. És ha a paritást épen csak abban keresték, hogy Magyarország is oly rendkívül legyen terhelve meddő kiadásokkal mint Ausztria, akkor már 5 év előtt elérték czéljukat ugyannyira, hogy több kívánni valójuk nem maradhatott fenn. Csak tartsák meg tehát az ő 80 milliójukat. És ha az osztrák nemzeti bank emiatt megszakít minden viszonyt minden alkudozást. Ám tegye. Ez esetben legalább kilátásunk nyílik hogy Magyarországot épen azok mentik meg az osztrák n. bank körmei közül, kik azt ezideig legkevesebbé akarták. Kubinyi Lajos, és ennélfogva igen sok, úgynevezett zsellér vagy gyalog ember, ki nem bivételekkel, bejött a választók közzé. Jelenleg máskép fog állani a dolog, a 2. §, az ilyeneket tökéletesen kizárja a szavazati jogból. Mi lesz most ennek következése ? Az, hogy mindazok, kik eddig, mint zsellérek, ház- kert és szőllőbirtokosok bejöttek a szavazók közzé, ezután kimaradnak. Én erre nézve egy példával vagyok bátor szolgálni, mert hiszen hivatalos adataim nincsenek. Azon faluban, amelyben én lakom a választók száma 80 körül volt ekkorig, miután azonban a községnek nagyobb része csak zsellérekből áll, kiknek van házuk, beltelkük, kertjük és szöllejük, azt mondották a favoris ampliaudi lévén ily esetekben a szabály, hogy van 100 frt jövedelmük. Most combináltam a dolgot és úgy találtam hogy 80 szavazó helyett lesz e községben 15 szavazó és igy elesik 65 Nem kétkedem tehát, hogy hasonló esetek lesznek más helyeken is és e szerint az eddigi szavazók azon osztálya, mely zsellérekből állott, elesik. Ez már bizonyítja, hogy e törvény jogfosztogatás. De vegyük a városi birtokokat. Erre nézve az van kimondva, hogy az adóalapul bevallott jövedelem 20-ros összege fogja képezni a választói jogosultság alapját és ha az megfelel 300 főnak, az illető szavazatképes lesz. Mi lesz ennek következménye? Az, hogy amint biztos adataim vannak Miskolc városában 270 ember, kinek értéke megér 3—4000 fitot, el fog esni a szavazási jogtól. Hasonló lesz az eset a házosztályadóra nézve. Tudjuk, hogy egy két szobából álló ház osztályadója 1 ft 20 kr, legyen ez akár fából, akár köböl, városban és faluban egyaránt,már most az egy forint 20 kr. hatvanszor tesz 72 frtot, hol van ehhez a 300 frt? Ennek is az lesz a következése, hogy a kis házbirtokosok a városokban elesnek szavazati joguktól. De legmostohábban bánik a törvényjavaslat t. háza kézműves osztálylyal, mintha csak ezen osztálya népünknek ez egyik legértelmesebb osztálya volna különösen kiszemelve arra, hogy szavazati jogától megfosztassék, nem tudom micsoda érdemeinél, vagy nem érdemeinél, vagy vétkénél fogva. A 10 frt 50 kros ceniusnak, ismét Miskolczot idézve az lesz következése, hogy az összes kézműves osztálynak két ötödrésze fog biztos számítás szerint szavazati jogától megfosztatni. Ez történik ««pn *. b*» a melyre nézve a meghozott ipartörvény semmi esetre sem kedvező, melynek érdemeiről egyátalában mindeddig nem gondoskodtunk, s mely most azon felül, arra lesz kárhoztatva, hogy szavazati jogától is megfosztassék. Ennyit voltam bátor idézni annak bebizonyítására, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat valóságos jogfosztogatás. S most már bátor vagyok azon kérdést intézni a t. belügyminiszter úrhoz, ki oly nagyon kiemelte az 1848-diki törvényhozóknak czélszerű és szabadelvű eljárását , hogy ha oly igen jónak tartja azon eljárást, melyet követtek, és ha oly jónak találja az 1848-diki választási törvény alapját, miért változtatta meg és miért terjesztett elénk oly törvényjavaslatot, mely hazánk lakosainak és e közt épen a legértelmesebb osztályok egyikének ezreit szorítja meg szavazási jogától, azon jogától, melyet neki az 1848-ki törvény adott, s melyet az azóta előfordult választások alkalmával is bona fide gyakorolt. (Helyeslés balfelől). Ez egyik legfőbb oka annak t. ház, melynél fogva én a tárgyalás alatt álló törv.javaslatot általánosságban sem lehetek hajlandó elfogadni. Van azonban még egy igen fontos körülmény, és ez az, hogy az erdélyi választási ügyet ezen törvjavaslat igen csekély részben módosítja csak, melyet megemlíteni is alig érdemes, t. i. hogy a falusi lelkészek és tanítók szavazati joggal ruháztatnak fel, tökéletesen meghagyatik az eddigi állapotban. Papp Zsigmond t. képviselőtársam tegnap igen becses adatokat hozott fel Erdély állapotának felvilágosítására nézve. Megtámadtatott e tekintetben Kemény Gábor t. barátom által, én megvallom, nem nagy kedvet érzek magamban Papp Zsigmond t. képr. társam védelmére kelni, miután ő beszéde végén egy bátor férfiúi fordulattal ott hagyta a faképnél saját argumentátióinak nagy részét. Azonban az ügy érdekében én magamévá teszem mindazt amit ő elhagyott s megfogom kisérteni az ő adatait azon támadás ellenében melyet t. barátom Kemény ellene intézett, védelmezni. Mikép áll Erdélyben a választási ügy. Erdélyben a választás most is a régi municipiális alapon áll, ép úgy mint állott azelőtt Magyarországon, midőn Bihar vármegye az előtt a maga 2000 mf. évek előtt két követet küldött , — Tornavármegye 100 mf. területéről küldött szintén két követet. — így áll ez Erdélyben most is. Alsó-Fehérvármegye 213,000 lakossal birván küld két követet, Ujegyházszéke 12000 lélekkel birván küld szintén két követet. Lehetne több példát idézni t. ház, így mellettem ülő t. barátom Makrai László 90,000 lelket képvisel, míg vannak képviselőtársaink közt olyanok, kik 1400-at képviselnek. Ami a városokat illeti, 18 város van a taksális városokkal együtt, külön képviselői választásra feljogosítva. Ezek közt vannak olyanok, mint pl. Erdélyben Erzsébet városa, melynek 2650 lakosa van és két képv. küld; e szerint egy helyütt 1300 lakosra, míg máshelyt 107— 108 ezerre esik egy képviselő. Ehhez tehát azt hiszem, nem kell commentár. Ezen adatok világosak, s ékesen szólanak. S mivel akarta azokat a tisztelt belügyminiszter úr és mivel akarta tiszt, barátom Kemény Gábor meggyengíteni ? Azt mondták, hogy hiszen Magyarországon sincsenek jól beosztva a kerületek, nevezetesen a belügyminiszter azt mondá, hogy Magyarországon épen oly helytelen a kerületek beosztása és idézte nevezetesen Debreczen városa példáját, mely 3 képviselőt küld 46.000 lakostól. Már, hogy épen oly nagy legyen a különbség egy megyei képviselő, ki rendesen 30.000 lelket képvisel, és Debreczen városának 15.000 lelket képviselő követei közt, hol még az értelmiséget is tekintetbe kell venni, mint azon különbség, hol egyfelől 1300-at és másfelől 90.000 s 108.000 lélekszámot képviselők állunk szemközt ezen állítás feletti csodálkozásomat nem hallgathatom el. A kerületek ily beosztása mellett, bármilyen volna is a census, lehetetlen azt állítani, hogy Erdélyben a képviselet kellő alapon áll. De hát hogy áll a census ? Kemény Gábor t. barátom azt mondá, hogy a censusra nézve 1848-ban felvétetett egy kerek összeg egyébbiránt , erről úgymond nem akar szólani. Ebben tökéletesen Bodóné asszonyom politikáját követte, nem akarván szólani épen arról, ami a dolog velejét képezi.Ezen csinos kis kerek összegnek mi lett a következése? Az, hogy Erdélyben a szegény sorsú nép közül 50.000 lett megfosztva választási jogától, kik hasonló birtok körülményeknél fogva Magyarországon választói joggal bírnának. (Felkiáltás balfelöl: Úgy van !) Mert összehasonlítva az alsóbb rendű erdélyi néposztály viszonyait a magyarországival, biztos adatok nyomán lehet állítani, hogy Erdélyben több mint 60,000 embernek kellett volna bírni szavazati joggal, bir pedig csak 10,700. Kemény Gábor t. barátom azt állította, hogy ő meg fogja cáfolni Papp Zsigmond J. képviselőtársam adatait, és azt vélte tenni, azt állítván, hogy nem áll, hogy csak 81,000 választó van Erdélyben, mert van 110,000. De én úgy hiszem, Papp Zsigmond nem foglalta bele a 81,000-be a szászokat és a városi választókat. És ha nem foglalta bele, akkor adatai tökéletesen összevágnak Kemény Gábor adataival, mert Kemény Gábor t. képviselőtársam azt mondá, hogy az erdélyi szavazók közt van 50,000 székely, 20,000 nemes, ami már 70,000 ha még ehhez hozzáveszük azon 10,700 szavazatot, mely Erdélyben a parasztság között van elosztva, akkor jön a 81,000. E szerint nem méltóztatott megcáfolni Papp Zsigmond adatainak legfontosabbjait (Kemény Gábor b. közbeszól: Hát a szászok ?) A census következése tehát az, hogy Erdélyben 50,000 lélek fosztatott meg szavazati jogától ? Ehhez hozzájárul még az is, hogy Erdélyben ezen testületeken a közvetett választási rendszer is fennáll. Azzal akartak egy kis flastromot a sebre tenni, hogy azt mondták, hogy oly község, mely 100 füstön, azaz 100 házon felül számlál, küld 2 választót, azon alól, pedig egyet-egyet. Sőt még czifrábbak legyenek az ottani viszonyok, Erdélyben az általános szavazatjog is gyakorlatban van, miután tudjuk, hogy a székelyföldön mindenki nemesnek tekintetvén, minden ember bír szavazattal. Ily állapotok ezek, tehát, melyek valósággal mint égető sebek léteznek, és pedig már hosszú idő óta nemzetünk testén, oly állapotok ezek, melyeket egy jól rendezett alkotmányos államban tűrni nem lehet. Bujanovics Sándor politikai jogok gyakorlására csakis az értelmiséget tartja alkalmasnak s azért nem fogadja el az általános szavazás elvét. Nem fogadja el azonban a javaslatnak azon intézkedést sem, mely szerint a nemeseknek kiváltságát ezentúl is fönntartja. A háznak egyhangú elismerése az, hogy a választókerületek jelen beosztása nem felel meg azon elvnek, hogy minden polgár a lehetőségig a jog szén mértékét gyakorolja, melyet a másik. De ő ezt nem nemzetiségi szempontból akarja valósíttatni, hanem általánosan alkotmányos szempontból. A képviselői incompatibilitásról szólva ebben egyetért Csernátonynal, amint azt az Ellenőrben kifejtette, hogy t. i. minden képviselőnek az önérzetére kell bízni, várjon elfogad-e hivatalokat vagy nem, miért is, nem pártolhatja a benyújtott indítványokat, hanem óhajtja, hogy a kormány terjesszen be egyet, mely az incompatibilitást az önérzetre alapítsa. A törvényjavaslatot elfogadja átalánosságban. Csernátony Lajos: Személyes kérdésben kérek szót. T. hát! Nem tudom, hogy igen. képviselőtársam Bujanovics Sándor úrnak credójába miként jutok be én, de azt látom, hogy Pilátust akar belőlem csinálni. (Derültség.) Ezt pedig nem acceptálom. Az meglehet, hogy én az országos képviselőket illetőleg akár itt e házban, akár lapomban azt mondottam, hogy mikor hivatalt vállalnak el és nem kényszeríthetők a ház szabályai által arra, hogy lemondjanak képviselői állásukról, tekintsék ezt magukra nézve becsületkérdésnek és hogy megvárható, hogy a becsület kérdésnek érzete szerint járjanak el és hogy e szerint ne várjanak hetekig a lemondással. De hogy azt mondottam volna, hogy nem kell incompatibilitási törvényt hozni, hanem mindenkinek önérzetére bízni, hogy 3-4 hivatalt vállaljon és a mellett képviselő is legyen, azt kereken tagadom. (Helyeslés balfelöl.) Vukovics Sebő: T/ház! Mielőtt magára a törvényjavaslatra és az a körüli miniszteri eljárásokra tenném csekély észrevételeimet a ház engedelmével csak egy észrevételére kívánok megjegyzést tenni. Kemény Gábor dr. igen. képviselőtársamnak. Ő mintegy gúnyosan említette az ez oldalról barátim által felhozott általános szavazást és az abból következtetett népszuverenitást, állítva, hogy régi országok, melyek már megállapodott alkotmánynyal bírnak, ily elméleti tökélyekre nem vágyódnak. Megvallom ez esetben nem kívánom a ház figyelmét máshova vezetni, hanem ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 24-én d. e. 10 órakor. Somsich Pál elnök meg nyilván az ülést, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Gremon Dezső a közlekedési miniszter által az aldunai gőzkomp ügyében tett inerpellátiójára nyert válaszra felel, ő azt kérdezte, hogy van-e szándéka a kormánynak az egész ügyet alaposan megvizsgáltatni — de ezen kérdésére feleletet nem talált — csakis annyit mondott a miniszter , hogy van tudomása, hogy a gőzkomp czéljának nem felel meg és már foglalkozik azon kérdéssel , mi módon lehetne, általában a forgalomnak ez által okozott akadályait elhárítani, de ez utoljára is oly ígéret mint a melyet a nagyváradeszéki vonal megnyitása alkalmával átkelvén a gőzkompon, azon egyénnek adott, ki a minisztert a bácsi partokat fenyegető vizépitményekre figyelmeztette. Szóló nem lévén megelégedve a válaszszal a tárgyat napirendre kívánja tűzetni. Tisza Lajos miniszter részletekkel felel, mire a ház 74 szavazattal 62 ellenében tudomásul veszi a választ. Ezután a 57. kérvénysorjegyzékre nézve fogadtatik el a kérvényi bizottság jelentése és napirenden következik : a választási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Mocsáry Lajos hosszabb beható beszédben ítélte el a törvényjavaslatot Én, úgymond, fájdalom nem tapasztalok egyebet e törvényjavalatban, mint azt, hogy ez valóságos jogfosztogatás. Bátor leszek az állítást egy pár példával felvilágosítani Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit tartalmaz a 2-ik §. ? Azt mondja, hogy falu helyeken megmarad az 7* telek és azzal egyenlő birtok, s falukon birtok után csak földadó lehet szavazati jog alapja. Ez eddig nem úgy volt, mert eddig oly birtokosokra nézve, akik V4-nyi földbirtokkal nem birtak, a 100 frt jövedelem alkalmaztatott