Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)

1872-02-25 / 45. szám

Vasárnap, Cser­eaztol iroda : Lipót-utcza 11. szám. földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek v­issza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Kinc­ó-K­ixv­atal: Lipót-utcza 11. szám. földszint, ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a k­iadás kö­rü­li pan­as­zok és a hirdet­mények. ..... ■■■ mmM—m—mmmmmmz—mmi ^ 45. ss&axn. MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP.­­—■———————————X­VI. évfolyam. 1872. február 25. Szokasotási ár­u Vidékre postán vagy helyben bárhol hordva, kgés?. évre......................................20 frt — kr Félévre..........................................|o ___ Negyedévre ..................................5 — ’’ Egy hónapra.....................................1 , 70 ’ Egyes szám ára 10 kr hirdetési d­íj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésér külön 30 kr. Nyi itt ér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, február 24. Politikai szemle. A franczia kormány a nemzetgyűlés elé már régebben beterjeszti azon törvényja­vaslatot, melyben megállapíttatnak azon szabályok, miket az „Internationale“ ellen életbeléptetni­ kívánnak. A kormány javaslatát a bizottság, mely a javaslatot tárgyalta, még szigorúb­bá tette. Ugyanis a bizottság javaslata szerint min­denki, a­ki a nemzetközi munkás-egyesü­­­letnek, vagy más ily c­élú nemzetközi egy­letnek tagja, két hónaptól két évig terjedő fogsággal s 50—1000 franknyi pénzbírság­gal büntetethetik. Ezenkívül minden pol­gári és politikai jogát elveszti, s öt évig rend­őri felügyelet alá helyeztethetik. A fogság öt évre és 2000 frankra terjedhet olyanok­nál, kik az Internationalenál hivatalt vál­lalnak, az Internationale részére tagokat toborzanak vagy tanait terjesztik. A­kik helyiséget adnak ki bérbe a nemzetközi munkás-egyesület valamely osztálya ré­szére — egy évtől hat évig terjedhető fog­sággal s 50—500 franknyi pénzbírsággal büntethetők. Bonaparte Lajos a londoni piac­on öt mil­liónyi kölcsönt akart kötni, miután azt hi­szi, hogy a császári restaurátió napjai előbb utóbb be fognak következni. Az ajánlatot azonban senki sem fogadta el. A spanyol kormány is az „Internazionale“ társulattal foglalkozik s e tárgyban külföl­di képviselőihez egy köriratot intézett, mely­ben a többek közt ezeket mondja: A spanyol kortes második ülésszakában — mondja a köztudosítvány — egy igen fontos kérdés merült föl: a munkások nem­zetközi egyesülete valódi jelentőségének po­litikai szempontból meghatározása. A hatal­mas szervezet s a gyors fejlődés, mely ez egyesületnél észlelhető, mindazok figyelmét élénken igényli, kik a társadalmi rend fen­­tartására súlyt fektetnek. Ön előtt ismeretes lesz a vita, melyben a kortes fő-fő szónokai vettek részt, s tudva lesz ön előtt az is, hogy a kormány végül a kamara szavazatában nézeteinek kedvező eldöntést nyert. A kormány csatlakozott azon szónokok nyilatkozataihoz, kik az Internationale-t az alkotmányon kívül állónak jelentették ki, s el van határova elnyomni minden ily irá­nyú mozgalmat, s kész a kortes elé, ha szük­séges lesz, javaslatot terjeszteni a mondott társulat végleges feloszlatására. Ön előtt már ismeretesek a kormány ezen nézetei is, s a felfogásunk elmondásának most czélja, hogy ön küldetése gyakorlásá­ban a kormánynál, melynél alkalmazva van, mindent, elkövessen hasonszellemű­ intézke­dések tételére. Mert nem elég, hogy egy kormány izo­láltan járjon el, s hozzon rendelkezéseket ; itt együttes eljárás szükséges.“ Dilke és Hoare angol republikánusok e hó 19-én választóikat meglátogatták, hogy a parlamentben tanúsított eljárásukról szá­mot adjanak. Dilke az Alabama-kérdéssel kezdte beszé­dét annak történetére visszatekintve, azt oly államférfiak magatartásának eredmé­nye gyanánt, jelezte, kik, hogy az ország aristocratiájának tetszelegjenek , mindent elkövettek, hogy az Egyesült­ Államok köz­­társasági intézményeit zavarják. A baj je­lenlegi complicatióját a titkos diplomatá­nak tulajdonította. Ha háború lenne a vi­szály következménye, — mondá — akkor az államférfiaknak, kiknek tudatlansága és balgasága által az előidéztetett, nem csak befolyásoktól kellene mindenkorra megfosz­­tatniok, hanem a közvélemény itélőszéke elé állittatniok. (Helyeslés.) Ezután czél­­zással a közelmúltra, nevetségesnek állitá a fölfogást, hogy az, ki nyilvánosan kinyi­latkoztatja, hogy köztársasági, már szük­ségszerű­leg árulást követett volna el a mo­narchián. Sokszor zajos tetszésnyilatkoza­tokkal félbeszakított beszédének végén a democratia elveit és a nép jogait védel­mezte s kifejezte meggyőződését, hogy eljő az idő, midőn a nép nem tűzijátékok és illuminatiók, hanem értelmesség és becsü­letesség által fog kormányoztatni. Granville jegyzéke Washingtonba érke­zett. A rendkívüli kabinettanács azonnal tanácskozás alá vette. A pápa ismét kapott péterfilléreket s az ezt átadó küldöttséghez sok tekintetben mu­latságos beszédet intézett. Miután elmondta volna, hogy a forrada­lom démona világszerte szerződésre lépett, s hogy Olaszországban ez egyezség fölté­tele az egyház üldözése volt, s hogy ez áron lett a „forradalom“ az Itáliában, Így folytatja: Elfogadtatott tehát az egyezség, de oh, mily borzasztók eredményei! Minő követ­kezményeket vont maga után ama végzet­teljes rész (Melyet az olasz sereg Róma falaira lőtt.) Oh, ha akkor azon küldetéssel bírtam volna, mint Leo pápa, ki Attila előtt megjelent! Oda állottam volna a forrada­lom és a forradalmárok elé s igy szólottam volna hozzátok; megáldjatok,­­ mielőtt lábaitokat a szent város falaira tennétek ; gondolkozatok vellem együtt egy pillanatig azon következmények fölött, melyeket e szentségtelen occupatio maga után von és csak úgy hágjatok fel a Capitoliumra. Ha be fogtok lépni, rombolás és nem építés leend művetek, mindennemű egyenetlensé­get fogtok elárasztani eme szent falak kö­zött, oly csapásokat fogtok felidézni, melyek titeket is sújtani fognak és igy saját nagy­­ravágyástoknak estek áldozatul. Szent isten! Én nem beszélt­­ gyűlölet­ből, nem haragból, sőt inkáb­b felhívlak mindnyájatokat, imádkozzatok velem együtt először is az általam imént említett forra­dalmárokért és az ő megtérésükért, másod­szor imádkozzatok egy nagy nemzet nem­zetgyűléséért, melyben a közelebbi napok­ban a mi viszonyainkról leend szó s mely­ben többen a mi pártunkon fognak sikra szállni; harmadszor imádkozzatok a német­­országi katolikusokért, hogy tántorithat­­lanul megmaradhassanak hitökben, végül imádkozzatok az egyháznak a föld egész kerekségén való szélesebb elterjedéséért. Az iparos nagygyűlés. Ma tartja az iparos osztály nagy­gyűlését az ország fővárosában. Teljesen méltányolják az eszmét, föltéve, hogy a tanácskozás tárgyát az iparosok valódi érdekei és csakis ezek fogják képezni. De azon programm után ítélve, melyet a központi bizottság bocsátott közre, attól tartunk, hogy nem any­yjára az ipar fejlesztésének módjai, mint inkább bizonyos párt czéljainak előmozdításáról lesz ott voltaképen szó. A programm ugyanis arra hívja fel az iparosokat, hogy eddigi politikai meggy­őződéseket abbanhagyva, i­p­a­­ros­pár­t­o­t alakítsanak, s a­hol csak lehet, iparosokat igyekezzenek kép­viselőkké elválasztatni a jövő ország­gyűlésre. Mi szívesen megengedjük azt, hogy­ az iparos osztálynak épen úgy mint a földműves s a kereskedői és min­den más osztálynak vannak saját ér­dekei. De azt nem engedhetjük meg, hogy valaki azért, mert iparos, föld­mives, kereskedő, ne gondoljon a haza magasabb, hanem csak a maga saját érdekeivel. Ilyesmit hazafiról föltenni sem lehet, nem lehet sértés nélkül. Aztán mi lenne abból, ha az iparo­sok példájára, majdan a földmivesek, kereskedők, ügyvédek sat, mind azt határoznák, hogy hasonlóan járnak el, és nem gondolva semmi magasabb érdekkel, csak földmivesőt, ügyvédet fognak megtisztelni bizodalmukkal ? Nemde az osztályok egymás elleni harcra idéztetnék-e így elő, vagy leg­alább is az érdekképviselet ho­zatnék be, a­mely Lajthán túl uralko­dik, a­hol ugyanis a nagybirtokosok, a középbirtokosok, a kisbirtokosok és az iparos-kereskedők külön-külön vá­lasztanak? Hát osztásokra akarják szaggatni az urak az országot politi­kai tekintetben? Ám válasszanak, ha és a­hol arra alkalmas egyén van, iparost ország­gyűlési képviselőnek; ez ellen nem csak semmi kifogásunk, de sőt kívána­tosnak tartjuk azt. De csupán azért választani valakit, mert iparos, ezt sem hazafias, sem ildomos dolognak nem tartjuk. Reméljük is, hogy iparosaink nem fogják saját, roszul felfogott érdekeit, a hazai közérdekei fölé helyezni, s nem fogják elfelejteni, hogy az iparos is mindenekelőtt hazafi. S reméljük különösen a baloldali elveket valló iparosoktól, hogy ezen a jobboldal által kigondolt s álarcz alá rejtett kelepczét észrevenni, s abba beleesni nem fognak. uj közjogi alapban megnyugvása előtt kor­mányképes nem lehet, — az által pedig a parlamenti rendszer jövőjét saját kezével tönkre tenné. — „Anyag — sajnos a nyugdíj alap szá­mára" föliratu czikkében a zágrábi „Sud­­slav. Corr." febr. 22-ki számában a jelen horvátországi ügyeket illustrálván, azon következtetésre jut, hogy a mostani horvát kormányzatban beállt változás vagyis ideig­lenesség mintegy arra számítva történt, hogy azalatt számos nyugdíjaztatások esz­közöltessenek s a czikk e szavakkal vég­ződik : „Bár mint csűrjék — csavarják is a dolgot, az ideiglenességben csakis a nyug­díjaztatások számára leljük meg az anya­got. Ez annak egyedüli komoly, még­pedig nagyon komoly oldala. A nyugdíjalap, hála a lángeszű kísérleteknek, mik Horvát­országban tétettek, néhány év alatt 40,000 írtról 140,000 frtra hágott. E tekintetben a jövő törvényhozás dolga leend,nem engedni meg, hogy az ideiglenesség a megengedett tréfa korlátait átlépje." — Vukovics Sebő a „Hou“ ma reggeli számában a három balközépi képviselőnek a pártjukból lett kiválása okait vizsgálja s úgy találja, hogy azt a jelen körülmények közt helyes érvvel nem lehet indokolni. A parlamentáris életben igenis szokás, hogy egyes tagok a pártból kiválnak, ha az pro­­grammját megváltoztatja , de arra a parla­ment évkönyveiben nincs példa, hogy egy párt tagjai oly ügyben elváljanak pártjuk­tól, mely addig általuk is támogattatott. Egy uj párt alakítása az ország önállásáért küzdők számát csökkentené s a közjogi alap fentartóit szaporítaná. Az Angliára való hivatkozást helytelennek tartja, mert midőn ott a nép érdek, s a szabadság hasz­nára hozatik meg valamely törvény, annak kihirdetésével az ellene harc­olt párt küz­delme megszűnik, mert Angliában van con­­servatív párt, mely a létező helyzetet a vál­toztatás ellen védi, de reactionarius párt, mely a nép által megnyert jogot vissza akarná foglalni, ott nincs. Az ellenzék nem állhat el programmjától, hacsak pályáját nem akarja elhomályosí­tani, hanem előidézné azon az 1861. évben jósolt korszakot, melyben „elenyésznének a jogok, miután maga a nemzet róluk lemon­dott“, mert addig, mig egy ku­törő ellenzék résen áll, a nem­zet nem mondott le jogai­ról, é­s végre diadalt szerezne a többség azon igényén­ek, miszerint az ellenzék az Még 80 millió. Hallod-e Magyarország? Dumba úr a reichszáb­ban azt mondja, hogy­ miután azon 80 millió függő adós­ságra nézve, melyet az osztrák abso­lut kormánya az osztrák nemzeti bank­tól kölcsönzött: „az itteni t. i.osztrák képviselőtestület minden időben szigo­rúan ragaszkodott azon többször nyil­vánított felfogásához, hogy azon ál­lamadósság, melylyel az „állam“ a nemzeti (t. i. osztrák nemzeti) bank­nak tartozik, közös adósság, melyre nézve a kiegyenlítés megkö­tésekor a birodalom itteni felével nem jött létre egyesség s ennélfogva inter­pellálja az osztr­á kormányt: „Mit gondol, mi módon fogja meg­óvni ezen ügyben az itteni országok jogait és érdekeit Magyarország ellenében? Beszélhet a magyar miniszterelnök, hogy’ hiszen ez a 80 millió már egy­szer be volt számítva az államadóssá­gok jegyzékén, beszélhetünk mi, hogy abból a 80 millióból soha egy garast sem láttunk javunkra, sőt ami csak függő államadósság, az nagyrészt Ma­gyarország leigázására volt fordítva, ők, az osztrák urak azt tartják, hogy ők a sértett fél, hogy Ausztria jogai és érdekei vannak veszélyezve, midőn egy ilyféle adósságra Magyarország azt mondja, ho­y „nem tudom, nem láttam“, nekem nincsen részem benne. És sarkalják a kormányt s reichsra­­thot, hogy védje meg jogaikat és ér­dekeiket Magyarország ellenében. Ilyen az a „nem közös“-nek neve­zett közös ügy. A jótállás természeté­nél fogva a jótálló csak akkor tarto­zik a maga vagyonát feláldozni, midőn a kiért jótállátt, már teljesen fizetés­­képtelen. De a bécsi urak egy államnak te­kintik Magyarországot Ausztriával, közösnek tekintik azon államadóssá­gokat, melyeket az osztrák kormány csinált, s még majd az lesz a vége, hogy megtoldják az eddigi jótálláso­kat Magy­arország részére 80 millió­val, s magukat fizetésképtelennek de­klarálván, nem 2/3 részét, hanem csak felét fogják kifizetni t akarni. Nagy megtiszteltetés ez Magyar­­ország fizetésképessége s nagylelküs­­ködése iránt, melynek 5 év óta min­den nap újabb jelenségeit s nyilvánu­­latait láthatjuk és hallhatjuk a jobb­oldali lapokban és a jobboldali padok­ról. De mi a fizetésképességet illeti, ettől csakugyan napról-napra távo­labb érünk a gyakorlati közéletben, mert bizony a fizetésképtelenség, a jogsérelem csakis Magyarország ré­szén van, s nekünk kellene valahára gondoskodnunk jogaink és érdekeink megóvásáról Ausztria ellenében. Csak keresse az osztrák nemzeti bank azt a 80 milliót azokon, akik­nek elég könnyelmüleg kölcsönözte s hiában fenyegeti Magyarországot az­zal, hogy hitelét tőle megvonja, ha részt nem vesz ennek letisztázásában, hiszen a „fiókok“ üresen hagyatnak még kevésbbé lehet kedve és tehet­sége a magyar kormánynak, hogy bőkezűségének s fizetéskészségének Ausztria irányában újabb tanúságait adja. Kétséget sem szenved ugyan az hogy­ az osztrák Dumbák, Herbstek, , Kurandák , Knoblochok , Griskrák, Kaiserek stb. biztosítására az osztrák nemzeti bank, melylyel a magyar kormány ezóta alkudozásba bocsát­kozhatott , kétszeres erélylyel fogja követelni kiváltságai elismerése mel­lett eme 80 millióban leendő részvé­­vételét is Magyarországnak. De a magyar kormány reméljük, nem fogja megtagadni a tény­ek állását s beval­lott álláspontját, miszerint erről tudni sem akar. Nem is más indokból, csupán az osztrák nemzeti bank iránti érdekelt­ségből válhatott az osztrák reichs­­rath urak előtt oly igaz sürgőssé Ausz­tria jogának és érdekeinek Magyar­­ország ellenében leendő megóvása (?) hogy ezt már a reich­srath utján is szőnyegre hozták. Nagyon megkönnyítették ezen el­járásuknál fogva az osztrák nemzeti bank dolgát. Vérszemet adtak ennek, hogy egyrészről fokozza követeléseit, míg másrészről megvonja hitelét Ma­gyarország irányában. Pedig mi a fizetésképességet illeti, hiszen épen most terjeszti elő az osz­trák pénzügy­ér, mily örvendetes ered­ményeket ért el 1871-ben, miszerint a bevételek 27 millióval haladták túl az előirányzatot, s így „nincs deficit“ — az államkincstárban pedig 40 mil­lió készpénz hever stb. Minek jönnek tehát hozzánk jótál­lást konjpurálni, sőt az egyszer meg­gondolatlanul adott jótállást még 80 millió függő adósságaikra is kiter­jeszteni? S mi az államadósság egységes természetét illeti, igazuk van Dumba úréknak, hogy az osztrák államadós­­ság egységes. Ezért nem szakított abból külön vagy ezer milliót az egyezkedő törvényhozás. Az tehát mind őket, az osztrák államot illeti , Magyarország törvény­hozása csakis 10 évre vállalta el a quotát. De viszont nagyon csalatkoznak e jó urak abban, hogy az egységes osztrák államban mindig beleértik Ma­gyarországot. Hiszen ők hozták létre a dualizmust. És ha a paritást épen csak abban keresték, hogy Magyar­­ország is oly rendkívül legyen ter­helve meddő kiadásokkal mint Ausz­tria, akkor már 5 év előtt elérték czéljukat ugyanny­ira, hogy több kí­vánni valójuk nem maradhatott fenn. Csak tartsák meg tehát az ő 80 mil­liójukat. És ha az osztrák nemzeti bank emiatt megszakít minden vi­szonyt minden alkudozást. Ám tegye. Ez esetben legalább ki­látásunk nyílik hogy Magyarországot épen azok mentik meg az osztrák n. bank körmei közül, kik azt ezideig legkevesebbé akarták. Kubinyi Lajos, és ennélfogva igen sok, úgy­nevezett zsel­lér vagy gyalog ember, ki nem biv­­é­telek­kel, bejött a választók közzé. Jelenleg máskép fog állani a dolog, a 2. §, az ilye­neket tökéletesen kizárja a szavazati jog­ból. Mi lesz most ennek következése ? Az, hogy mindazok, kik eddig, mint zsellérek, ház- kert és szőllőbirtokosok bejöttek a sza­vazók közzé, ezután kimaradnak. Én erre nézve egy példával vagyok bátor szolgálni, mert hiszen hivatalos adataim nincsenek. Azon faluban, a­melyben én lakom a vá­lasztók száma 80 körül volt ekkorig, mi­után azonban a községnek nagyobb része csak zsellérekből áll, kiknek van házuk, beltelkük, kertjük és szöllejük, azt mondot­ták a favoris ampliaudi lévén ily esetekben a szabály, hogy van 100 frt jövedelmük. Most combináltam a dolgot és úgy találtam hogy 80 szavazó helyett lesz e községben 15 szavazó és igy elesik 65 Nem kétkedem te­hát, hogy hasonló esetek lesznek más helyeken is és e szerint az eddigi szavazók azon osztálya, mely zsellérekből állott, el­esik. Ez már bizonyítja, hogy e törvény jogfosztogatás. De vegyük a városi birtokokat. Erre nézve az van kimondva, hogy az adóala­pul bevallott jövedelem 20-ros összege fogja képezni a választói jogosultság alapját és ha az megfelel 300 főnak, az illető szava­zatképes lesz. Mi lesz ennek következmé­nye? Az, hogy a­mint biztos adataim van­nak Miskolc­ városában 270 ember, kinek értéke megér 3—4000 fitot, el fog esni a szavazási jogtól. Hasonló lesz az eset a ház­­osztályadóra nézve. Tudjuk, hogy egy két szobából álló ház osztályadója 1 ft 20 kr, legyen ez akár fából, akár köböl, városban és faluban egyaránt,már most az egy forint 20 kr. hatvanszor tesz 72 frtot, hol van eh­hez a 300 frt? Ennek is az lesz a követke­zése, hogy a kis házbirtokosok a városok­ban elesnek szavazati joguktól. De legmos­tohábban bánik a törvényjavaslat t. ház­­a kézműves osztálylyal, mintha csak ezen osztálya népünknek ez egyik legértelme­sebb osztálya volna különösen kiszemelve arra, hogy szavazati jogától megfosztassék, nem tudom micsoda érdemeinél, vagy nem érdemeinél, vagy vétkénél fogva. A 10 frt 50 kros ceniusnak, ismét Miskolczot idézve az lesz következése, hogy az összes kézmű­ves osztálynak két ötödrésze fog biztos szá­mítás szerint szavazati jogától megfosztat­­ni. Ez történik ««pn *. b*» a melyre nézve a meghozott ipartörvény sem­mi esetre sem kedvező,­­ melynek érdemei­ről egyátalában mindeddig nem gondoskod­tunk, s mely most azon felül, arra lesz kár­hoztatva, hogy szavazati jogától is meg­fosztassék. Ennyit voltam bátor idézni an­nak bebizonyítására, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat valóságos jogfoszto­gatás. S most már bátor vagyok azon kér­dést intézni a t. belügyminiszter úrhoz, ki oly nagyon kiemelte az 1848-diki törvény­hozóknak czélszerű és szabadelvű eljárá­sát , hogy ha oly igen jónak tartja azon eljárást, melyet követtek, és ha oly jónak találja az 1848-diki válasz­tási törvény alapját, miért változtatta meg és miért terjesztett elénk oly törvényjavas­latot, mely hazánk lakosainak és e közt épen a legértelmesebb osztályok egyi­kének ezreit szorítja meg szavazási jo­gától, azon jogától, melyet neki az 1848-ki törvény adott, s melyet az azóta előfordult választások alkalmával is bona fide gyako­rolt. (Helyeslés balfelől). Ez egyik legfőbb oka annak t. ház, melynél fogva én a tárgyalás alatt álló törv.­javaslatot általá­nosságban sem lehetek hajlandó elfogadni. Van azonban még egy igen fontos körül­mény, és ez az, hogy az erdélyi választási ügyet ezen törv­­javaslat igen csekély rész­ben módosítja csak, melyet megemlíteni is alig érdemes, t. i. hogy a falusi lelkészek és tanítók szavazati joggal ruháztatnak fel, tökéletesen meghagyatik az eddigi álla­potban. Papp Zsigmond t. képviselőtársam­ teg­nap igen becses adatokat hozott fel Erdély állapotának felvilágosítására nézve. Megtá­­madtatott e tekintetben Kemény Gábor t. barátom által, én megvallom, nem nagy kedvet érzek magamban Papp Zsigmond t. képr. társam védelmére kelni, miután ő beszéde végén egy bátor férfiúi fordulattal ott hagyta a faképnél saját argumentátiói­­nak nagy részét. Azonban az ügy érdeké­ben én magamévá teszem mindazt amit ő elhagyott s megfogom kisérteni az ő adatait azon támadás ellenében melyet t. barátom Kemény ellene intézett, védelmezni. Mikép áll Erdélyben a választási ügy. Erdélyben a választás most is a régi municipiális ala­pon áll, ép úgy mint állott azelőtt Magyar­­országon, midőn Bihar vármegye az előtt a maga 200­0 mf. évek előtt két követet küldött , — Tornavármegye 10­0 mf. területéről küldött szintén két követet. — így áll ez Erdélyben most is. Alsó-Fehér­vármegye 213,000 lakossal birván küld két követet, Uj­egyházszéke 12000 lélekkel birván küld szintén két követet. Lehetne több példát idézni t. ház, így mellettem ülő t. barátom Makrai László 90,000 lelket kép­visel, míg vannak képviselőtársaink közt olyanok, kik 1400-at képviselnek. A­mi a városokat illeti, 18 város van a taksális vá­rosokkal együtt, külön képviselői válasz­tásra feljogosítva. Ezek közt vannak olyanok, mint pl. Er­délyben Erzsébet városa, melynek 2650 lakosa van és két képv. küld; e szerint egy helyütt 1300 lakosra, míg máshelyt 107— 108 ezerre esik egy képviselő. Ehhez te­hát azt hiszem, nem kell commentár. Ezen adatok világosak, s ékesen szólanak. S mi­vel akarta azokat a tisztelt belügymi­niszter úr és mivel akarta tiszt, barátom Kemény Gábor meggyengíteni ? Azt mond­ták, hogy hiszen Magyarországon sincse­nek jól beosztva a kerületek, nevezetesen a belügyminiszter azt mondá, hogy Magyar­­országon épen oly helytelen a kerületek beosztása és idézte nevezetesen Debreczen városa példáját, mely 3 képviselőt küld 46.000 lakostól. Már, hogy épen oly nagy legyen a különbség egy megyei képviselő, ki rendesen 30.000 lelket képvisel, és De­breczen városának 15.000 lelket képviselő követei közt, hol még az értelmiséget is tekintetbe kell venni, mint azon különbség, hol egyfelől 1300-at és másfelől 90.000 s 108.000 lélekszámot képviselők állunk szemközt ezen állítás feletti csodálkozáso­mat nem hallgathatom el. A kerületek ily beosztása mellett, bármilyen volna is a census, lehetetlen azt állítani, hogy Erdély­ben a képviselet kellő alapon áll. De hát hogy áll a census ? Kemény Gá­bor t. barátom azt mondá, hogy a censusra nézve 1848-ban felvétetett egy kerek összeg egyébbiránt , erről úgymond nem akar szó­lani. Ebben tökéletesen Bodóné asszonyom politikáját követte, nem akarván szólani épen arról, a­mi a dolog velejét képezi.Ezen csinos kis kerek összegnek mi lett a követ­kezése? Az, hogy Erdélyben a szegény sorsú nép közül 50.000 lett megfosztva választási jogától, kik hasonló birtok körülményeknél fogva Magyarországon választói joggal bír­nának. (Felkiáltás balfelöl: Úgy van !) Mert összehasonlítva az alsóbb rendű erdélyi néposztály viszonyait a magyarországival, biztos adatok nyomán lehet állítani, hogy Erdélyben több mint 60,000 embernek kel­lett volna bírni szavazati joggal, bir pedig csak 10,700. Kemény Gábor t. barátom azt állította, hogy ő meg fogja c­áfolni Papp Zsigmond J. képviselő­társam adatait, és azt vélte tenni, azt állítván, hogy nem áll, hogy csak 81,000 választó van Erdélyben, mert van 110,000. De én úgy hiszem, Papp Zsigmond nem foglalta bele a 81,000-be a szászokat és a városi választókat. És ha nem foglalta bele, akkor adatai tökéletesen összevágnak Kemény Gábor adataival, mert Kemény Gábor t. képviselő­társam azt mon­dá, hogy az erdélyi szavazók közt van 50,000 székely, 20,000 nemes, a­mi már 70,000 ha még ehhez hozzá­veszük azon 10,700 szavazatot, mely Erdélyben a parasztság között van elosztva, akkor jön a 81,000. E szerint nem méltóztatott megc­áfolni Papp Zsigmond adatainak legfontosabbjait (Ke­mény Gábor b. közbeszól: Hát a szászok ?) A census következése tehát az, hogy Er­délyben 50,000 lélek fosztatott meg szava­zati jogától ? Ehhez hozzájárul még az is, hogy Erdély­ben ezen testületeken a közvetett választási rendszer is fennáll. Azzal akartak egy kis flastromot a sebre tenni, hogy azt mondták, hogy oly község, mely 100 füstön, azaz 100 házon felül számlál, küld 2 választót, azon alól, pedig egyet-egyet. Sőt még czifrábbak legyenek az ottani viszonyok, Erdélyben az általános szavazatjog is gyakorlatban van, miután tudjuk, hogy a székelyföldön minden­ki nemesnek tekintetvén, minden ember bír szavazattal. Ily állapotok ezek, te­hát, melyek való­sággal mint égető sebek léteznek, és pedig már hosszú idő óta nemzetünk testén, oly állapotok ezek, melyeket egy jól rendezett alkotmányos államban tűrni nem lehet. Bujanovics Sándor politikai jogok gyakorlására csakis az értelmiséget tartja alkalmasnak s azért nem fogadja el az ál­talános szavazás elvét. Nem fogadja el azonban a javaslatnak azon intézkedést sem, mely szerint a nemeseknek kiváltsá­­gát ezentúl is fönntartja. A háznak egy­hangú elismerése az, hogy a választó­kerü­letek jelen beosztása nem felel meg azon elvnek, hogy minden polgár a lehetőségig a jog szén mértékét gyakorolja, melyet a másik. De ő ezt nem nemzetiségi szem­­pontból akarja valósíttatni, hanem általá­nosan alkotmányos szempontból. A képvi­selői incompatibilitásról szólva ebben egyet­ért Csernátonynal, a­mint azt az Ellenőrben kifejtette, hogy t. i. minden képviselőnek az önérzetére kell bízni, várjon elfogad-e hivatalokat vagy nem, miért is, nem pár­tolhatja a benyújtott indítványokat, ha­nem óhajtja, hogy a kormány terjesszen be egyet, mely az incompatibilitást az önérzetre alapítsa. A törvényjavaslatot elfogadja áta­­lánosságban. Csernátony Lajos: Személyes kérdés­ben kérek szót. T. hát! Nem tudom, hogy igen­­. képviselő­társam Bujanovics Sándor úrnak credójába miként jutok be én, de azt látom, hogy Pilátust akar belőlem csinálni. (Derültség.) Ezt pedig nem acceptálom. Az meglehet, hogy én az országos képviselőket illetőleg akár itt e házban, akár lapomban azt mondottam, hogy mikor hivatalt vállal­nak el és nem kényszeríthetők a ház sza­bályai által arra, hogy lemondjanak képvi­selői állásukról, tekintsék ezt magukra néz­ve becsületkérdésnek és hogy megvár­ható, hogy a becsület kérdésnek érzete sze­rint járjanak el és hogy e szerint ne várjanak hetekig a lemondással. De hogy azt mon­dottam volna, hogy nem kell incompatibili­­tási törvényt hozni, hanem mindenkinek ön­érzetére bízni, hogy 3-4 hivatalt vállaljon és a mellett képviselő is legyen, azt kere­ken tagadom. (Helyeslés balfelöl.) Vukovics Sebő: T/­ház! Mielőtt ma­gára a törvényjavaslatra és az a körüli mi­niszteri eljárásokra tenném csekély észre­vételeimet a ház engedelmével csak egy észrevételére kívánok megjegyzést tenni. Kemény Gábor dr. igen­­. képviselő­tár­samnak. Ő mintegy gúnyosan említette az ez oldalról barátim által felhozott általános szavazást és az abból következtetett nép­­szuverenitást, állítva, hogy régi országok, melyek már megállapodott alkotm­ánynyal bírnak, ily elméleti tökélyekre nem vágyód­nak. Megvallom ez esetben nem kívánom a­­ ház figyelmét máshova vezetni, hanem ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 24-én d. e. 10 órakor. Somsich Pál elnök meg nyilván az ülést, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Gremon Dezső a közlekedési miniszter által az aldunai gőzkomp ügyében tett in­­erpellátiójára nyert válaszra felel, ő azt kérdezte, hogy van-e szándéka a kormány­nak az egész ügyet alaposan megvizsgál­tatni — de ezen kérdésére feleletet nem talált — csakis annyit mondott a mi­niszter , hogy van tudomása, hogy a gőzkomp czéljának nem felel meg és már foglalkozik azon kérdéssel , mi módon lehetne, általában a forgalomnak ez által okozott akadályait elhárítani, de ez utoljára is oly ígéret mint a melyet a nagyvárad­­eszéki vonal megnyitása alkalmával átkel­vén a gőzkompon, azon egyénnek adott, ki a minisztert a bácsi partokat fenyegető vizépitményekre figyelmeztette. Szóló nem lévén megelégedve a válaszszal a tárgyat napirendre kívánja tűzetni. Tisza Lajos miniszter részletekkel felel, mire a ház 74 szavazattal 62 ellenében tu­domásul veszi a választ.­­ Ezután a 57. kérvénysorjegyzékre nézve fogadtatik el a kérvényi bizottság jelentése és napirenden következik : a választási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Mocsáry Lajos hosszabb beható be­szédben ítélte el a törvényjavaslatot Én, úgymond, fájdalom nem tapasztalok egye­bet e törvényjavalatban, mint azt, hogy ez valóságos jogfosztogatás. Bátor leszek az állítást egy pár példával felvilágosítani Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit tartalmaz a 2-ik §. ? Azt mondja, hogy falu helyeken megmarad az 7* telek és azzal egyenlő birtok, s falukon birtok után csak földadó lehet szavazati jog alapja. Ez ed­dig nem úgy volt, mert eddig oly birtoko­sokra nézve, a­kik V4-nyi földbirtokkal nem birtak, a 100 frt jövedelem alkalmaztatott

Next