Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1872-03-28 / 71. szám

Csötörtök, Laserlessszel írod*: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Bindó-hivatal] Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 1872. márczius 28. Zilosis Beténl úr ■ Vidékre postán vagy helyben házhos hordva. Egész évre............... ...............20 frt —kr. Félévre................... ...............10 „ „ Negyedévre .... Egy hónapra .... ............... .. 70 . Birdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyílttér: 6 hasábos petitsor 25 kr Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. Előfizetési feltételek: April—deczemberi */* évre 15 frt. April—szeptemberi 1/ évre 10 frt. April—júniusi 7* évre 5 frt. Egy hóra 1 frt 70 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Újság“ kiadó hivatalához (Pest Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben eszközölhetni postautalvány által. Pest, merczs. 27. Politikai szemle. Anglia uralkodó nélkül maradt. A királynő múlt vasárnap Németországba utazott s így Angliának vagy három hétig az államfő nélkül kell meglenni. Az angoloknak most alkalmuk lesz tapasztalni, hogy a nélkül is nagyon jól meg tudnak lenni. A régi időben az uralkodó a parlament engedelme nélkül nem távozhatott az országból s ha ennek az elutazás meg is engedtetett, a trónörököst otthon kellett hagyni, ha netán az uralkodót útközben valami baj érné, legyen valaki ki hamar az üres trónra ül. Ma már ez is másképen van. A királynő nem fél, daczára a parlamentben nem rég ő miatta folyt zajos jelenetnek, sőt még a trónörököst is magával vitte, mert tudja, hogy az angol nép oly annyira monarchikus érzelmű, hogy ha az összes minisztériumot magával vitte volna is, még akkor sem tarthatna attól, hogy otthon trónját veszély fenyegesse. Az angol alsóház 25-iki ülésében a pénzügyminiszter kimerítő jelentést tett a múlt év kiadási költségvetéséről. Az összes bevételek 74,535,000 fontra és pedig az előirányzatnál 2,815,000 fonttal többre rúgtak. Az államadósság 1869. óta 12,740,000 fonttal csökkent. A jövő évi kiadások 71,313,000 fontra előirányozvák; az összeg 1,423,000 fonttal kisebb a múlt évi előirányzatnál. Az előirányzott bevételek 74,915,000 fontra mennek; így a jövő évi fölösleg 3,602,000 fontot tesz. A kormány különböző adónemek leszállítását vagy eltörlését ajánlja; így pél-dául a jövedelmi adónak 2 peaccal való le-szállítását, minek folytán a felesleg 362,000 fontra reducáltatik. A képviselőház elfo- tgadta a kormány javaslatat és 26-án ápril . 4-ig elnapolta magát. Az alsóház 26-án tartott ülésében a kor- írvány kijelente, hogy noha Írországban ja j vultak a viszonyok, a szabályos állapot helyreállítása még most lehetetlen ; a kor- mány tanácskozik a fölött, váljon a kivételes állapot részleges megszüntetése megengedhető-e ? Az alsóház Maesine indítványát, miszerint a védelmi intézkedések a skót parton és az angol kereskedelmi kikötőkben azonnal megindítandók, elvetette, és elfogadta azon indítványt, hogy a dublini egyetemen minden hitfelekezetű hallgatók befogadtathassanak. A franczia nemzetgyűlés 23-án a commune foglyainak deportatiójára vonatkozó tv.javaslatot rövid vita után elfogadta. A kormány kijelenti, hogy azon indítványt, miszerint a deportáltak minden rokona államköltségen követheti az elitélteket, pénzügyi szempontokból el nem fogadhatja. Már 1300-nál több egyén ítéltetett deportatióra, e szám még szaporodni fog s igy mindenféle rokonnak államköltségen való átszállítása igen sok kiadással terhelné az államkincstárt. Ezen ügyet külön törvény fogja szabályozni. A költségvetés tárgyalása alkalmával kijelente a kormány, hogy a tengerészeti budgetnek 30 millióval való leszállítása nem lesz hátrányos a tengerészet fejlődésére nézve. A bajor kamrában is érdekes jelenet volt. A miniszterelnök azon nyilatkozata folytán, hogy a kormány a sajtóban való képviseltetésére meg fogja magának szerezni az eszközöket, akár megszavazza a kamra a kért összegeket akár nem, Schmied előadó így szól: A miniszerelnök ezen nyilatkozata új illustratiója a közmondának: „A hatalom jogot győz.“ A kamara be fogja ezt várni és mindenesetre most mint később kötelességét rója tenni. Szavazás alkalmával a kormány előterjesztvénye jelentékeny többséggel elvettetik. A miniszterelnök kijelenti, hogy ő nem akarta az idézett közmondás illustrátióját adni, és a volt előadó, Lerchenfeld egy nyilatkozatára emlékeztet, melyben a kamara általános helyeslése mellett elismertetett a kormány azon joga, hogy a birodalmi tartalékalapból előlegesen és az indemnitás fentartása mellett rendelkezhessék. Romániai hírek szerint a hadseregben a fejedelem ellen tervezett összeesküvés fedöztetett föl, minek folytán több elfogatás történt. Jégvásár. A mai esti ülés után a helyzet immár annyira tisztázva van, hogy többé semmi kétely, sem félreértés nem létezhet. A kormány és vele az egész jobboldal ledobta az álarctot. Nyiltan s félre nem magyarázhatlanul bevallotta, hogy azon országos érdekű törvényjavaslatok, melyeket a kormány az utóbbi időkben beterjesztett, nem voltak egyéb mint ürügy a két jogfosztó törvényjavaslat keresztülvitelére. Az ellenzék minden utat-módot megkísértett a végett, hogy ama hasznos törvények létrejöhessenek: javaslatba hozta a párhuzamos üléseket, javaslatba a vasárnapi s ünnepnapi külön üléseket — mind híjában! A kormány megmarad a jogvásár terén. Adjátok ide nekem a választók jogait , én jutalmul megengedem, hogy néhány hasznos törvény jöhessen létre. Én, kormány, nem az országért vagyok itt, hanem pártomért és Bécsért; ha nem vagyok képes biztosítani pártomat és, ami ezzel egyértelmű, Bécset, ám veszszen az ország! így szól a mi kormányunk, enynyit jelent immár a jobboldal magatartása. És mindez még nem jelzi utolsó fokát azon politikai erkölcstelenségnek, mely kormányunkat és kormánypártunkat bélyegzi, mert ez utóvégre is csak féktelen hatalomvágynak mondható ; igaz, hogy hazafiatlansággal párosult hatalomvágy — ami azonban az erkölcstelenség és erkölcstelenítésnek netovábbját tünteti fel, az, hogy be nem érve saját sülyedésük glóriájával, belerántják a posványba magát a népet, és csúszómászó állattá változtatva át a választókat, arra bírják, hogy ők maguk esedezzenek alázatosan az országgyűléshez : legyen oly kegyes és foszsza meg őket a választási jogtól! Mint a példák mutatják, az ily kérvényezők rendesen egy kis vasutat , folyószabályozást vagy más hasonló valamit kérnek egyidejűleg, mintha csak így szólnának az országgyűléshez: „Íme küldjük a főispán által ránk parancsolt kérvényt és elvárjuk az érette kialkudott árt.“ Az ily kérvényezők aztán tökéletesen érdemesek azon sorsra, mely rájok vár ; azaz, hogy fosztassanak meg választói joguktól s azonfelül a nekik tett ígéretbe ne váltassák. Szerencse, hogy ezeknek száma vajmi csekély, ami leginkább fog kiderülni a mindinkább közeledő választásoknál, akkor meg fog győződni a mi graftelő jobboldalunk, hogy a mi népünk nem eladó; meg fog győződni Lónyay gróf, hogy az ő klassicus praedicatuma, „vásáros“, megfelel ugyan ő grófságának, de nem a magyar nép jellemének.“ Lehetetlen ez alkalommal fel nem említenünk egy másik dolgot, mely leginkább mutatja, mennyi mindenfélét képes feláldozni a Lónyay-kabinet a pártérdeknek, a pártszenvedélynek, képes t. i. compromittálni magát a koronát. Ellentétben minden alkotmányos és eddig nálunk is gyakorlatban volt szokássává fejedelem ebédeire most kizárólag jobboldaliak hivatnak meg, s igy tehát a Lónyay-kabinet magából a fejedelemből is pártembert csinál. Mi nem vágyódunk udvari ebédekre, azt mindeki tudja, de jelezzük e tényt annak kimutatására, hogy kabinetünkben jelenleg kizárólag a szenvedély uralkodik — az ész alszik, ha csakugyan van benne egy szikra, időben pénzügyi meg közoktatási miniszter is. Csak az a kérdés tehát, hogy hozza-e e fizetést, — amiről legföljebb az országos pénztárnál tudhatnának, — s így formulázva nagyot is jelenthet ez a kis kérdés. Az osztrák kormány most tanítja a cseheket arra, hogyan lehet a polgárnak választói jogát szabadon gyakorolni. Az oly kerületbe, melyben előreláthatólag a kormányjelölt bukása bizonyosnak látszik, nagy számú katonaság helyeztetik el, természetesen csak azért, hogy a választásoknál fölmerülhető szenvedélyességek lecsillapíttassanak. Az egész dologban az a legczifrább, hogy a katonaság az ellenzéki választóknál szállásoltatik el. Ez aztán már csakugyan osztrák furfangosságú kortesfogás. íme egy rendelet, melyet az osztrák kormány a választásnál szereplő katonaság elszállásolása tárgyában a kolini polgármesterhez intézett. „Tekintettel a közrendet veszélyeztető tüntetésekre, melyek az utóbbi időben kivált Kolin környékén fordultak elő, amenynyiben törvénytelen engedély folytán több száz személyből álló küldöttségek néhány nagybirtokosnál a jövő országgyűlési választásokra vonatkozólag izgatni merészkedtek, a helytartó az ő exclája indíttatva látta magát egy gyalog zászlóaljat határozatlan időre ide elhelyezni. A katonaság ma délután ide fog érkezni, s az alább megnevezett kolini polgároknál elszálásoltatni. (Itt elő vannak sorolva az ellenzék főbbjei, kihez 20—30 katona helyeztetik el). Az elszállásolt katonaságnak lakás, élelem és a megszabott pótlék jár. A ki a megnevezettek közöl az elszállásolásra szükséges helyiségekkel nem bírna, annak magának gondoskodnia kell, hogy a katonák az ő költségén illendően elszállásoltassanak. Az egész beszállásolás költségét később azon polgárok fedezendik, kik az illető tüntetést rendezték és azokban részt vettek. Felszólítom önt, hogy az illető polgárokat, kik beszállásolást kapnak, erről haladék nélkül értesítse és délután, mikor a katonaság be fog vonulni, három rendőrkatonát küldjön ki, kik az egyes szakaszokat szállásaikra fogják elvezetni. Kolin 1872. márt. 21. Brechler cs. kir. kerület, főnök.“ Váljon az osztrák kormány komolyan hiszi-e hogy a szuronyok közt választott képviselő a választópolgárok többségének akaratát fogja képviselni? Hatására s a nagyhatalmi üres dicsőség fentartására fordítsa, mikép erre példákkal szolgálhatunk. Megfeledkeznek e drága urak arról, hogy épen a magyar országgyűlés tulajdonképeni feladata az úgynevezett kiegyezkedés, Ausztria terheinek jórészben átvállalása s az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítése volt oly mérvben, hogy az erre kívánt áldozatok miatt az ország saját érdekeit el kell hanyagolnia vagy halasztania határtalan időkre. A magyar országgyűlés emiatt az eddig lefolyt 5 év alatt sem volt áldásos, holott az lehetett volna. Nem önmagáért, hanem főkép Ausztriáért dolgozott. Tért nyitott ugyan a tevékenységnek, de nem a legkedvezőbb irányzatban. Nem karolta fel a termelés és értékesítés, nem a kellő közművelődés irányzatát, hanem csak az un. üzleti irányzatot, mely miként láthatjuk, naponta veszélyes szédelgéssé válik épen azért, mert nélkülözi a kellő alapokat. És a köztevékenység javarésze most is elzárva áll azon céloktól, melyek felé természetszerűleg törekszik. A köztevékenység gyümölcseit felemésztik Ausztria politikai agyrémei s a kormányhatalom mélven túl terjeszkedése. És midőn a nemzet szükségérzete majd a gazdászat terén, majd a bankügyben, majd az ipar terén, majd közgazdasági érdekeink mellett felfelszóllal, s gyűléseket küld Pestre : a kormány s az országyűlési többség legfelebb csak szép szóval vigasztalja a küldötteket. Tudomásul veszik az enquetek munkálatait, ígérik hogy mindent elkövetnek, mi tőlök telhetik stb. De a tények szólnak, hogy tőlök igen kevés telhetik mindazon kivonatok kielégítésére, melyek „alulról“ t. i. a nemzetből önmagából keletkeznek, mert fődolguk épen csak azokat elégitni ki, melyek „felülről“ti. egyrészt a magyar, másrészt az u. n. közös harmadrendben pedig az osztrák kormánytól s a régi kabinetpolitika hagyományaiból származnak. Eme három rendbeli kormányzatnak pedig legfőbb gondja most sem más,mint volt 5 év előtt. i. a ki nem elégített országoknak, királyságoknak és tartományoknak s a bécsi sajtó által egymás ellenében ingerlett nemzeteknek s törzsnépeknek együttartása. Temérdek pénzt, anyagi erőt s fáradságot igényel ezen meddő politika, s ha a hatalom emberei mégis jajveszékelnek, hogy ime, az országgyűlés már végére jár, holott a teendő még ennyi meg ennyi — az csak azért történik, mert fáj nektek, hogy a kormányhatalom terjesztését kedvek szerint be nem fejezhetik. Pedig épen ez az, min csak örülnie lehet a polgári szabadság iránt fogékony polgárságnak. A kormány s törvényhozás legnagyobb látszólagos érdeme kizárólag csak a vasutak s főváros építkezésére szorítkozik. Utat nyitnak az új közlekedési vonalak a köztevékenységnek, legalább azon vidékeken, hol a vasutak mellett járható közutak léteznek. De mivé törpül ezen érdem, ha felgondoljuk, hogy" minden új közlekedési vonal egyszersmind utat nyitott az idegen tőkéknek, hogy saját értéküket tízszeresen szivattyúzzák vissza 80—90 év alatt az országból, holott ha előbb rendezzük bankpénzviszonyainkat s hitelünket, mindezen vonalakat önerőnkből s nagyrészt kamatbiztositás nélkül építhettük volna ki. Oly szerencsétlen eljárás volt ez, mint volt p. o. az 1840-iki országgyűlésé, midőn előbb hozta be a váltóüzletet, csak azután gondoskodott a földhitel felszabadításáról, bankokról pedig nem is gondoskodott s igy maga taszította bukása lejtőjére a földbirtokos osztály nagyrészét t. i. egyrészt azokat, kik szorgalmas kölcsönzők, de hanyag fizetők voltak, másrészt azokat, kik rövid lejáratú kölcsön útján vállalkoztak birtokbérlésre s vásárlásra, mely csak 10—15 évben egyenlíthetné ki a drága kamatokat. Az országgyűlések ilynemű tevékenysége nagyon kétes érdem, mely fölött a jövő kor aligha kedvezően fog ítélni. Oly elcserélése ez a teenndők sorozatának, miszerint a bankügynek 5 éven át háttérben maradása, gonosz ajándékká teheti azon új vonalakat s új osztrák-magyar hitelintézeteket, melyeket mint a köztevékenység fokozóit jelenleg mindenki dicsér. Ily országgyűlések összes működése nagyon kétes sikert ígér még a közlekedési akadályok elhárításában s a közgazdasági szükséges intézmények létrehozásában is, kivált ha felgondoljuk, hogy itt a főczél mindig csak Bécs, az intézkedések főczélja mindig csak az egységesítés és öszszeolvasztás egy patrimoniummá. Felényi idő, felényi tevékenységgel is sokkal több s valóban üdvös dolgokat vihetett volna véghez a kormány s országgyűlési többség, ha tevékenysége végczéljait nem Bécsben, de önmagában az országban keresi. És ha eme tevékenység utolsó óráinak egy perezében megérlelődik országszerte azon eszme, miszerint a kormány a törvényhozás teendői sorozatát összezavarta, czélját eltévesztette s igy megérlelik a nemzetben azon elhatározást, miszerint ez a jövő évi országgyűlést egy szívvel egy lélekkel más alapokra fektesse. . . . Ezen egy pereznyi idő több üdvös dolgot fog létesíteni mint mennyit az eddigi országgyűlés létesíthetett. —..— — Szerény kérdés ahoz a kit illet. Mivel épen ma egy hónapja, hogy az országgyűlésen a szentesitett budget törvény kihirdettetett, már csak elkezdjük azoktól, akik tudnak hozzá, hogy mi történik a honvédelmi miniszter fizetésével? Andrássy miniszterelnöksége alatt ugyanis a honvédelmi miniszter fizetése nem volt fölvéve a költségvetésbe, mivel a miniszterelnök saját tisztével kötötte össze e tárcát, amikép ilyen kettős miniszter most Lónyay gróf is. A különbség csak az, hogy míg Andrássy nem húzta a honvédelmi tárca tizenkét ezer forintnyi fizetését, Lónyay gr. a képviselőház jan. 19-iki ülésében megszavaztatta magának ez összeget azon indokolással, hogy a honvédelmi miniszter „a legrövidebb idő alatt“ ki fog neveztetni. Azóta harmadfél hónap múlt el, a honvédelmi miniszter még ma sincs kinevezve. A budget törvény kihirdetése óta pedig egy hó telt le és Lónyay gróf — ha különben tetszik neki — húzhatja a honvédelmi tárcza fizetését, mert hisz ő a honvédelmi miniszter, amint hogy lehetne egy — A kormánypárti lapok ma esti számaikban egy communiquét közölnek, melynek eredete a lapoknak a kormányhoz való viszonyuknál fogva nagyon is magán hordja a forrás bélyegét. E communiquéban az mondatik, hogy a Zágrábból a szept. manifestum aláírói ellen felségsértés miatti perbefogásról s több másról világgá eresztett hírek nélkülöznek minden alapot s „közel fekszik azon gyanú, hogy Zágrábban egy állandó forrás létezik, mely alarmirozó hírekkel rendszeresen meg akarja a közönséget ijeszteni.“ Talán bizony az is csak alarmirozó hír, hogy Vukanovics neveztetvén ki báni helytartónak, ez az országban nagy visszatetszést szült ? vagy az is alarmirozó hír, hogy Horvátországnak az alkotmányiság ellenére ez évre még mindig nincs megszavazott budgetje ? vagy az is alarmirozó hír, hogy a nemzeti pártból alakult inségügyi bizottság a kormány által föloszlattatott, a kormány részéről pedig a szűkölködők nyomorának enyhítésére semmi sem tétezik ? hát a Bella vármegyében történtek szintén csak alarm hírek ? Az országgyűlés végórái. A kormányhatalom imádói és dicsőítői szeretnék azzal ámitni az egész országot, mintha minden üdvös tevékenységnek egyedüli forrása a kormány s az általa vezénylett törvényhozás volna, holott a törvényhozásnak nem is kellene magát vezényeltetni engednie. A kormányhatalom emelői megfeledkeznek arról, hogy bármely nemzet vagy ország anyagi és szellemi felvirulásának főtényezője, ha abban akadályozva nincsen, önmaga a nemzet, a polgárság, s a kormányhatalom keveset segíthet, leginkább csak gátakat emelhet ezen tevékenység kellő irányíítása végett. Gátakat emelhet azon czélból, hogy a ferde irányzatra törekvő tevékenységet korlátolja s a kívánt intézményeket létrejönni elősegítse. De emelhet gátakat azért is, hogy a helyes irányzatú tevékenységet korlátolja, annak gyümölcseit megérlelni se engedje, vagy meddő czélokra, más államok táma MEGYEI ÉLET. Szathmármegye, Farkasaszón márcz. 21. (A vesztegetések themájához! A „Magyar Újság f.h. 17. megjelent számában olvasva Irányi Dániel képviselő úrnak a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslatát, a választásnál előfordulni szokott vesztegetések és csalások ellen, s a vidékünkön épen most folyamatban levő választási mozgalomról e lapok hasábjain kívántam megemlékezni. Nagyon közel járnak a mozgalmak a vesztegetések témájához. A régi megyei bizottmány határozata következtében Degenfeld Sándor gr. választási elnök, múlt év november 20-ikán megtartá alkerületünkben a megyei bizottmányi tagok választását, mely alakalommal 187 szavazattal 3 ellenében mind a 4 választandó tag az ellenzék soraiból választatott; azonban nevezett elnök urnak atyja Degenfeld Pál gr., s ki mint műkedvelő elnök szinte megtisztelt bennünket jelenlétével s egész odaadással segített fiának az elnöki teendők végzésében. Miután látta, hogy délután 1 órától kezdve a szavazásra senki sem jelentkezett 3 óra felé azon kérdést tette, hogy talán jó volna a jegyzőkönyvet bezárni, minthogy már úgysem jelentkeznek szavazók?“ Mi tudomással birván, hogy megelőző nap az erdőszádai kerületben nevezett gróf úr, mint választási elnök szinte 6 óra előtt zárta be a jegyzőkönyvet, hol pedig mind jobboldaliak választottak, semmi roszat sem gyanítva, belenyugodtunk. E választás a megyei igazoló bizottság által akönyv 3 órakor történt bezárása miatt, megsemmisíttetett, pedig mint a végzés is bizonyítja, ez senki által sem sérelmeztetet ; az ugyanígy végrehajtott erdőszádai választás pedig igazoltatott. Mi azon reményben, hogy mihamarább megtartatik az uj választás s igy még módunk lesz a megyei szervezkedésbe befolyni, a végzést nem fellebbeztük, de csalódtunk. A megyei szervezkedés január 8-án s következő napjain befolytatásunk nélkül megtörtént és az újabb választást csakis múlt hó 19-én tartotta meg választási elnök úr. Azt kérdi talán az olvasó, miért kellett az új választásnak három hónapig húzódni? — egyedül azon okból, mert elnök és segédelnök uraknak épen ennyi időre volt szükségük, hogy 173 választótársainkat megvásárolhassák. Igen, ez idő alatt kortesvezér lett a választási elnökből, kortestanya a büszke grófi kastélyból, korteseket rögtönöztek néhány lekötelezett kereskedő, uradalmi tiszt és megyei alsóbb rendű tisztviselőkből, kik étettek, itattak s pénzen vettek meg minden egyes szavazatot. Az eredmény, hogy 173 szavazattal 152 ellen megbuktatták az első választáson megválasztott ellenzékieket, s lett mind jobboldali s ezek is, egy kivételével, idegen egyéniségek megválasztva. Ezen választás megsemmisítését kértük a megyei igazoló bizottságtól, támogatva 199 választó által aláírt kérvényünket 39 darab hitelesen kiállított bizonylattal, melyekből világosan kitűnik, mindaz, amit föntebb az elnök és eljárásáról mondottam, miszerint, az elnök daczára a 9 óra megjelent 150—160 választó kérelmére a szavazást meg nem kezdette, hanem fél 11-ig várt az Erdőszáda felől két megyei csendbiztos és hat pandúr kíséretében érkező megvásárolt tömegre. Miszerint a szavazóasztal mellett is pénzzel vesztegettek, és több idegen egyéneket szavaztatni megpróbáltak, s az e miatt felszólaló bizalmi férfiak megjegyzéseit jegyzőkönyvbe venni elnök megtagadta, miszerint megyei úti biztos Thoma János a Mogyorós községi választóknak, midőn a falu alatt a veres szavazójegyet kiosztotta, nyilvánosan állitotta, hogy azon ugyanazok nevei vannak, kiket az első választáson megválasztottak, miszerint un!«" »»n-*bár nem szavazók, mégis szavaztak álnév alatt, stb. stb. E hó 17-én kaptuk meg a megyei igazoló bizottság végzését, melyet olvasva ismét csalódtunk. Bizton reméltük, hogy azon igazoló bizottság, mely az első választás igazolásánál annyira rágaszkodott a törvény betűjéhez — lehetetlen, hogy ilyen alapos és igazságos panaszunkat figyelembe ne vegye, s a választást meg ne semmistse. Végzése ugyanis azt mondja, hogy mindezen felhozott és bizonyított panaszaink — bár igen kárhoztatandók — majd minden választásnál előfordulnak, s törvény által nem tiltatván, a választás érvénytelenségére behatással nem lehetvén — figyelembe nem vehetők. Egyedül azon bizonylatokat méltatta figyelmére, melyben 10 Mogyorós községi választó bizonyítja, hogy ők nem voltak a választáson jelen, hanem másokat fogadtak maguk helyett, s ismét ezek bizonylatát, hogy ők bár szavazattal nem birók, küldőik nevében csakugyan be is szavaztak, a veres szavazó jegygyel — erre nézve elrendelte a vizsgálatot s annak befejezteig az igazolást függőben hagyta, de nem terjesztette ki a vizsgálatot tovább, bár mi hitelesen bizonyítottuk, hogy nevezett községből még a név szerint bemondottakon kívül, számos szavazattal nem birók is részt vettek a szavazásban — nem azon oláhtótfalusi két egyénre sem, kik maguk adtak hteles bizonylatot, hogy bár nem szavazók, pénzért azért meg is szavaztak. Váljon nem az e itt a czél, ha e hiányos vizsgálat megejtetik is, hogy maradjon 11 szavazattöbbség, melylyel a választást igazolni lehessen ? —• Nem merem állítani — de félek tőle, hogy eltaláltam ----------Tréfás urak ezek a jobboldaliak ! E végzést mai napon föllebbeztük a megye bíráló bizottságához, és teljes reménynyel várjuk igazságos panaszaink orvoslását Nem tehetjük fel hogy ott figyelembe ne vegyék kérvényünkben fölsorolt és hiteles bizonyítványokkal támogatott sérelmeinket. Végre lehetetlen pár szóval meg nem említenem azon örvendetes tényt, hogy választókerületünk általában román ajkú választói látva megcsalattatásukat, önként adták ki bizonylataikat arról, miként lettek egytől öt forintig menő, s egyéb adományokkal megvásárolva, s miként lett velük elhitetve, hogy veres szavazó jegyeiken, ugyan azok nevei vannak felírva, kiket az első választáson bizalmakkal megajándékoztak, s írták alá beadott kérvényüket is felül 60 an. K. K. — Újabb bírósági végrehajtók. A pestvidéki kir. törvényszék mellé : Derencsény Antal, a gödöllői járásbiróság mellé Iglódy Kálmán, a temesvári törvényszék mellé: Both Antal, a temesvári járásbíróság mellé: Niamesny István és Fejér József, a fogarasi tavszék mellé: Herszényi Imre, a fogarasi járásbíróság mellé: Borosnyai György, a sárkányi járásbíróság mellé: Boer István, a zernegti járásbíróság mellé : Poppy Milós, a szatmárnémeti törvényszék mellé: Kaufler Gusztáv a szinyérváraljai járásbiróság mellé: Csillag János, az almási járásbiróság mellé: Bárczy József és a csikszentmártoni járásbiróság mellé: Bocskor László neveztetett ki bírósági végrehajtónak. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 27-én délelőtt 10 órakor. Somssics Pál elnök megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Wirkner Lajos a temes megyei Geszenyes községtől ad be kérvényt a bánsági folyók szabályozása s az ottani vasút kiépítése iránt. Csanády Sándor a bihar megyei Kaba város 507 polgárának kérvényét adja be, melyben kérik a házat, hogy a kormány által beterjesztett és jelenleg tárgyalás alatt levő választási törvényjavaslatot, mint a nemzet érdekeivel ellentétben állót, utasítsa vissza, továbbá, hogy az országgyűlési időtartamnak 3 évről 5-re meghosszabbítását tárgyazó törvényjavaslatot törvény erejére jutni ne engedjék. Vasutat nem kérnek. Pulszky Ferencz 82 vigai választó folyamodványát adja be az iránt, hogy 5 éves országgyűlés legyen. Madarász József a fehérmegyei Alap község 46 választójának feliratát terjeszti be a választási és 5 éves országgyűlésről szóló törvényjavaslatok visszautasítása iránt. Szontagh Pál (gömöri) egy Rozsnyón felállítandó kir. törvényszéket illetőleg ad be törvényjavaslatot. — Ki fog nyomatni. Vidats János, a pesti nemzeti szálloda főpinczérének folyamodványát adja be, melyben a néhai gróf Szirmay Ferencz országgyűlési képviselő ellen fennálló számlabeli követelésének kiegyenlitését, továbbá Sopron megyei halpárti választóknak kérvényét, melyben a 48. IV. t. ez rendeletnek fenntartását, azon felül Fromm Antal pesti ügynöknek kérvényét, méhben a választói jogot a kereskedő segédeknek is me adatni, és Dalmácziát visszacsatoltatni kéri, végül Pest-Ferenczváros számos polgárának kérvényét az iránt, hogy a 48-ai választási törvény módosításáról szóló, az országgyűlés tartamának 3 évről 5 évre leendő kiterjesztését célzó törvényjavaslatok törvényerőre ne emeltessenek. Jámbor Pál, következő internetjürk.