Magyar Ujság, 1872. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1872-04-03 / 75. szám

Szerda, S2orU.OB2toi Írod» ■ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Dérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Kiad­ó-hi­v­atal Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás kört­li panaszok és a hirdet­mény­ek. 1872. április 3. XVoszotóal Ar : Vidékre postán vagy h­elyben házhoz hordva. Egész évra............... Félévre................... ...............10 „ Negyedévre .... Egy hónapra .... ............... 1 „ 70 „ hirdetési cUJ ■ 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 kr Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. .............­........­■ 1 ............... Előfizetési feltételek: A­pril—deczemberi*/* évre 15 frt. April—szeptemberi 1/2 évre 10 frt. April—júniusi 1/1 évre 5 frt. Egy hóra 1 frt 70 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Újság“ kiadó hi­vatalához (Pest Lipót­ utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerű­bben esz­közölhetni postautalvány által. TE* © s t. ap r. a. Politikai szemle, A Franczia- és Németország között kö­tött postaegyezmény megvizsgálására ki­küldött bizottság befejezte munkáját és jó­­váhagyta a szerződést. Fourton megbizatott a jelentés szerkesztésével, mely a bizottság­nak újra összeülése alkalmával elő fog ter­jesztetni. Remélik, hogy e szerződés tár­gyalása a kamarában idején fog megtör­ténni, hogy az június 1-jén hatályba léphes­sen. A „Journal Officies“ jelenti, hogy az államkincstár bonjainak kamatjai x/2°/o­val leszállítattak. Az „Agence- Havas“ egy versaillesi je­lentése szerint Thiers lemondott volna a tervről, a kormányt Párisba áthelyezni. Va­­lószínűleg azonban ő maga néhány estét Párisban fog tölteni és azokon fogadni. Múlt hó 29-én a nemzetgyűlés egy per­manens bizottságot választott a szünetelés alatt a kormánynyal való érintkezés czél­­jából. E bizottság 25 tagja közül 9 jobbol­dali, 7 középjobbi, 21 középbali, 3 balol­dali, s 2 a kunton republicaineböl. A „Journal des Débats“-ban a kormány nyilatkozik a nemzetgyűlés egy múlt évi határozata értelmében a polgári háború ál­tal kárt szenvedettek kártalanítására nézve. A kormány 6 milliót ad rendelkezésére egy e czélra választandó bizottságnak, mely azután gonddal lesz annak arányos és igaz­ságos fölosztására. A károk megközelítőleg 24 millió 700000 frankra rúgnak. A franczia kormány pénzügyi művele­teire nézve távírják: Páris városa és a kor­mány között erélyesen folynak a tanácsko­zások a poroszoknak hadisarctal fizetett 200 millió frank visszafizetése tárgyában s mint hallatszik, a főváros részletekben fogná visszakapni ez összeget, más részről pedig kötelezné magát, hogy tíz éven át évenként legalább 7 millióval járul a márcz. 18-ai felkelés által megkárosultak kártalanítá­sához. Spanyolországban a cortesválasztások ma vették kezdetüket. A „Siécle“ ez alkalomból a következőket írja : Több ízben hallatszott a hír, hogy Amadé király és neje, előre látva a következő ápril 2-án vivandó választási csata rájuk nézve kedvezőtlen kimenetelét,útikészületeket tesz­nek, hogy elhagyják Spanyolországot. A belügyminiszter e híreket egy, a tartomá­nyok kormányzóihoz intézett köztudósít­­ványban tagadja, s így nyilatkozik : „Sem a királyné nem akar idegen földre utazni, sem a király nem gondol arra, hogy elhagy­ja a trónt, melyet a nemzet teljhatalmánál fogva neki adott. Távol ettől, el van hatá­rozva tiszteletben tartani és tartatni e sou­­verainitást mint király, és védeni mint ka­tona. Ha el van határozva, soha sem he­lyezné magát a törvényesen nyilatkozó nép­akarat fölé, még inkább elhatározva, hogy nem tűri el, ha a népakarat az ő személyé­ben megsértetik.“ Érdekes eset, a­mit egy madridi lap, az „Epoca“ ír: „Mondják — úgy szól e lap, hogy meghallván a közel tervezett Itáliába elutazása felől szállongó híreket, a király úgy nyilatkozott, hogy sohasem hagyja el Madridot, legfölebb . . . bebalzsamozva. Granadában a radikális ayuntamiento fel­­oszlattatott. Midőn ez hírül ment, az utczák megteltek néptömeggel, a katonaság kezé­be lőtt, 4­­ halott s sebesült maradt a téren Madridban s Sevillában a radikális válasz­tási bizottságok feloszlatása szintén kilá­tásba helyeztetett. Még egy lépés a beolvasztáshoz. Minél inkább legördül azon fátyol mely a közösügyeket borította, an­­nál inkább kitűnik ezek végczélja, Magyarország beolvasztása az osz­trák birodalomba, nemcsak a közös­nek nevezett, de ezek folytán a közö­seknek nem nevezett, országos vagy nemzeti életműveletekre nézve is. A közösügyes törvények szerint ugyanis Magyarország és Ausztria közössé tétetett területén csak a vámterület van közösnek mondva és politikai szempontokból, mivel az osztrák császárságot s a magyar ki­rályságot mint mondják nem lehetne külön képviseltetni, (pedig dehogy nem lehetne) a kü­lügy. A vámterület közössége azonban maga után vonja a nemzetközi keres­kedelem közösségét annyival inkább, mert az osztrák konzulságok, mióta léteznek, nem annyira kereskedelmi, mint inkább politikai közegek az osztrák birodalmi nagyhatalmasság érdekében. A nemzetközi kereskedelem közös­sége pedig magával vonja a nemzet­közi áruczikkek, illetőleg a gyor­s ipar közösségét, mint szintén ezek közössége maga után vonja a pénz­ügy, a forgalmi pénznemek azon közösségét, miszerint Magyarország ugyan ott van, szerepel, mint ipar s kereskedelmi kiegészítő része Auszt­riának, de nincs sem ipara sem keres­kedelme, mert nincs pénze , nincs önálló pénzrendszere, ipara s keres­kedelme. Természetes ezek szerint, hogy Magyarországnak nincs sem pénzügyi, sem közlekedési ipar­a kereskedelmi, sem konzulsági statistikája, nincs tudomása azon dolgokról, melyek róla s nélküle történnek „Ausztria“ nevé­ben, hanem csupán Ausztriának van közgazdasági statistikája annyival inkább, mert ama 3 kereskedelmi tényező az állampálya, déli pálya és cs. k. Dunagőzhajózási társulat, mely Magyarország kereskedelmének leg­nagyobb részét monopolizálja, szintén csak a bécsiek, vagy külföldiek ke­zében van, kik nem szeretnék fel­mentve látni Ausztria kötelezettségei­től Magyarországot. Magyarország életmű­veleteinek adatait tehát most is épen úgy Bécs­­ben kell keresnünk, csakis ott lehet feltalálnunk, mint lehetett az egysé­gesítés politikájának nyílt bevallá­sakor s figyelmet érdemel a bécsi cs. k. kereskedelmi minisztérium további összeolvasztási törekvése, miszerint mostanában egy statistikai osztályt állított fel, melynek feladata a statis­­tikát és törvénytudományt oly mérv­ben felkarolni, minőben az a nevezett minisztérium érdekeinek meg fog felelni. Már hogy Bécsben a kereskedelmi minisztérium szemei előtt nem Ausztria, nem a népek, hanem csakis a kormány érdekei szolgálnak kiindulási pont és elérendő czél gyanánt, ezt értjük, mert hiszen ez így volt mindig. Csak azt nem lehet aztán érteni, hogy ezen sta­tisztikai osztály az „Ausztria“ czímű­ hetilapban, mint azután leendő orgá­numában, közrebocsátja munkálatait 1. törvények és rendeletek 2. statisz­tika 3. a konzulságok értesítései 4. közgazdasági hírek és 5. irodalom rovatok alatt. Mi hasznát veheti ezen adatoknak az iparos, pénzes, kereskedelmi Auszt­ria, ha azok az ipar, pénz és keres­­kedelem a szegény Magyarország ada­taival össze leendenek zavarva ? Pedig hogy összezavartassanak, ezt már csakugyan nagy mérvben megkívánja a cs. k. osztrák kormány s kereske­delmi minisztérium. És viszont, mi hasznát vehetjük ezen adatoknak mi, kiknek termelési, iparfogyasztási s hitelviszonyai össze­zavartasak Ausztria termelési, hitel, ipar és kereskedelmi viszonyaival ? Igaz, hogy mint ismeretlen mennyi­séget, ismét ott találjuk Magyaror­szág életmozgalmait az osztrák biro­dalom gyomrában. Az új „Ausztria“ nem fogja elmulasztani még azon ada­tok közlését sem, melyeket saját ha­zánkban fel nem találhatunk s kivált a vasutak, bankok mozgalmaiban, a nagy gyáraknál, új vállalatoknál, társulatoknál stb. a bécsieké az orosz­lánrész s ezeket nem mondhatjuk ma­gunkénak saját hazánkban sem. De ha ez már mindég így megy, ha az eddig nem közösöknek nyilvánított ügyek is mindinkább elközösíttetnek, s az osztrák birodalomról szóló ada­tokban, kivált a nemzetközi viszonyok­ban napról napra gondosabban el le­­end kerülve Magyarországnak még neve is: méltán kérdhetjük, méltán felkiálthatunk: hova lett Magyaror­szág 5 év alatt, és hova fog devalvá­lódni a következő öt év alatt. Beolvadt lesz az, s mindinkább be­olvad az osztrák nagyhatalmiság bi­rodalmába, birtokába. Most már fő­­uraink is jónak látják némely osztrák pénzintézetnek adogálni el birto­kaikat. Minő gazdák lesznek ezek ? Minő gazdálkodás ez ? Valódi osztrák-ma­gyar gazdálkodás, mely ha tovább igy megy, csakugyan más, nép más nemzet áll Ausztria és Magyarország népei helyére : az „osztrák-magyar“ — öszvérnép, mely a természet szi­gorú törvényei szerint, bár mennyire örülne (!) létének, nem tarthatja ma­gát fenn tovaképződés által. — A 48-as kör ma szerdán d. u. 4 órakor értekezletet tart.­­ Az országos 48-as párt tizenket­tes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jö­vő országgyűlési képviselő-választá­sokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, vala­mint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyülések, akár körök, akár pedig csak egyes tagok­tól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek I­r­á­n­y­i Dániel, mint a tizenkettes bizottmány el­nökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót ut­­cza 11. sz. alatt. — Vas megye kis-ezelli választó­kerüle­tének baloldali köre 1. évi ápril hó 5-én dél­előtt 10 órakor Kisszellben a korona fo­gadó nagy termében a képviselő­jelöltség tárgyában közgyűlést fog tartani. Melyre kérem a kerületbeli ellenzéki polgárokat minél számosabban megjelenni annyival inkább, mivel csak az leend a jövő válasz­tásnál ellenzéki követjelölttel felléptetve, a kit a gyűlés többsége ezen állásra kijelöl. Kelt Kis-Czellben 1872. márcz. 30-án. A mai napon tartott választmányi ülés határo­zata és a kerületi elnök megbízásából közli Boda Márton közp. jegyző. — Székes-Fehérvárról tegnap april 1-én a következő ere­d­e­t­i táviratot vettük, melynek eredetiségét aligha vonhatja két­ségbe valaki. A sürgöny igy hangzik : A „Magyar Újság“ szerkesztőségének Pesten. Székesfehérvár, april 1. — Schwarz Gyula független baloldali álláspontját sok ezernyi néptömeg viharos éljenzések közt fejtette ki ma délelőtt saját baloldali prog­­rammjának alapján. Beszédének végén a baloldaliak elragadtatással üdvözölteték. Tisza-part itten legfölebb néhány kortes­ből áll, kiknek journalistikai agitatioit az egész balpárt határozottan roszalja. Hor­váth József, Reiter Sándor baloldali vá­lasztópolgárok. Ugy­e­bár, hogy eredeti ? Schwartz Gyu­la „független baloldali álláspontját a sa­ját haladási programjának alapján“, de mind­ez nem elég az ő dicsőségének, ha­nem „az ő választói“ illetőleg két válasz­tója hozzá­teszi, hogy a Tisza-párt csak pár kortesből áll, kik journalistikával fog­lalkoznak. Sokáig gondolkoztunk e rejtélyes sür­göny megfejtésén, midőn végre eszünkbe jutott, hogy ápril elsején kelt. Ez mindent megmagyaráz, nehezítő körülmények daczára is szépen megteltek. Az értekezletet Irányi Dániel nyitotta meg rövid bevezető szavakkal, mint az el­lenzéki központi választmány kebeléből e czélra kiküldött ötös bizottság elnöke s fel­hívta a jelen voltakat, hogy a mai közgyű­lés vezetésére elnököt és jegyzőt válaszsza­­nak, mire ezek elnökké egyhangú felkiál­tással Irányi Dánielt, jegyzővé pedig Csávolszky Lajost választották meg. Ekkor ismét Irányi vette át a szót, szép beszédben fejtegetvén azon kötelessé­geket, melyek az ország legelső választóke­rületének, Pest belvárosának ellenzéki vá­lasztó­polgáraira várakoznak s meggyőző érveléssel mutatván ki, miszerint a kor­mány, a helyet, hogy 67-ben tett ígéreté­hez képest a közjogi alap tágítására töre­kedett volna, a kormányhatalom merev köz­­pontosításával, az elsőfokú bírák szabad választásának eltörlésével, a községi és me­gyei önkormányzat elpusztításával, s a vi­­rilis szavazatok intézményének behozatalá­val az örvény szélére vitte a nemzetet. Ily körülmények között tehát, szemben az öt éven át szerzett tapasztalatokkal polgári kötelessége a pestbelvárosi ellenzéknek szervezkedni s a hazának megmutatni, hogy nem helyesli, sőt kárhoztatja azon politikát, melynek zászlóvivője épen Pest belvárosá­nak országgyűlési képviselője Deák Fe­­rencz. Mindazon szabadságellenes törekvések, melyek minden szükséges reformot megaka­dályoznak és az országot szellemileg és anya­gilag tönkre teszik, Deák Ferenczben van­­nak megtestesülve. Ő a kormány tanács­adója, s ha egyes apró dolgokban ellene nyilatkozott is annak, a kormány főbűneit képező törvények mind az ő támogatásával létesülnek. Indítványozta tehát, hogy a közgyűlés mondja ki, miszerint az ellenzék Pest beírá­sában megalakult, másodszor válaszszon magának állandó elnököket és jegyzőket végül pedig alakítson egy ötven tagból álló szűkebb, úgynevezett végrehajtó és száz tagból álló nagyobb bizottságot. A közgyűlés lelkes élyenekkel fogadta a a tett előterjesztést, minek következtében elnök határozatilag kimondja ,hogy az ellen­zék Pest belvárosában megalakult. Állandó elnökké Irányi Dániel, má­sodelnökké S­i­m­o­n­y­i Ernő, alelnökökké pedig Horn Ede és S­i­m­o­n­y­i Antal egy­hangú felkiáltással megválasztalak. Jegy­zőkké hasonlag közakarattal Csávolszky Lajos, dr. Krajcsik Feren­c és Szitai­ Dénes választattak meg. Erre a végrehajtó és a nagybizottságba történtek meg a választások, fönnhagyat­­ván mindkét bizottságnak a jog, hogy ma­gát belátása szerint és az igényekhez ké­pest kiegészíthesse. A teljes névsort alkal­milag később fogjuk közölni. Ezzel a közgyűlés túlesett volna már sa­ját képi teendőin, de a jelenvoltak S­i­m­o­­nyi Ernő véleményét kívánták még hallani. Simony­i Ernő annál szívesebben en­gedett a felszólításnak, mivel a személyébe helyezett bizalmat különben is megköszön­ni szándékozott. ígéri, hogy mint megvá­lasztott másodelnök mindent el fog követni ami csak erejétől kitelik arra nézve, hogy az ellenzék által vallott elvek Pest belváro­sában, az ország választó kerületeinek szí­vében is diadalra juthassanak , ha viszont ez ellenzéki polgárok a maguk részéről szintén hasonló buzgalmat és lelkesedést fognak tanúsítani a szent egy iránt. (Zajos felkiáltások, ígérjük.) Mélyen meg van győ­ződve arról, hogy Deák Ferencz becsületes, tiszta kezű és tiszta lelkű ember. Annyira meg van erről győződve, hogy ha akadna ember, ki ennek ellenkezőjét merné állítani, annak szemébe mondaná, hogy hazudik. De itt nem arról van a szó, hogy Deák Ferencz becsületes ember-e, hanem arról, az a politika, mely az ő nevében űzetik már öt év óta, kárhozatos Magyarországra nézve. Ecseteli ezután azt a nagymérvű corruptiót, mely a 67-ben megalakult kormány létezé­se óta a kormányzat minden izébe elhara­pózott s oly alakot öltött, hogy a kormány­párt nem is politikai párt többé, hanem egy nagy geschäftelt consortium. (Zajos tetszés.) Igaz, hogy Deák Ferencz ennek nyeremé­nyeiben nem osztozik, de hát utóvégre is ami történt, azt ő mind látta, tudta s még­sem akadályozta meg, noha ez hatalmában állott volna még régebben. Ma az igaz, Deák Ferencznek egykor példátlanul nagy népszerűsége is alászállott, mint ezt a leg­utolsó kérdésben láttuk, de ha Deák Fe­rencz a legelső piszkos geschaftnél „halt“­­ot mond, megakadályozhatott volna min­dent. De ő ezt nem tette s épenebben rejlik bűne s ezért szükséges, hogy a pest-belvá­rosi ellenzék tömörülve kitűzze ellenében a baloldali zászlót, ők az országgyűlésen el­követtek mindent, egyes botrányosabb ese­tekben sürgették a vizsgálatot, de a kor­mányhivatalnokokból s a gfischertelő con­sortium tagjaiból álló többség mind­annyi­szor meghiúsította e vizsgálatot, ő tudja miért. Most a nemzeten van a sor, kezében lesz az alkalom, hogy e vizsgálatot ő maga teljesítse. (Zajos helyeslés.) Ismételve ajánlja az ellenzéki polgárok­nak a fáradhatatlan buzgalmat, kitartást. (Hoszszas éljenzés.) Egyszeri hallás után csak töredékesen és hézagosan adhatjuk vissza a körülbelül a­ 4 óráig tartó rögtönzött beszédet, melynél meggyőzőbbet és jelesebbet még talán ma­ga Simonyi Ernő sem mondott soha. Csak sajnálhatjuk, hogy gyorsírói följegyzés hiá­nyában azt egész terjedelmében vissza nem adhatjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy annak hatása olvasva széles körben érezhető lett volna. Mondanunk sem kell, hogy e beszédnek meggyőző és felvillanyo­­zó hatása alatt a közgyűlés emelkedett han­gulatban oszlott szét. A jelölt megállapítása a végrehajtó bi­zottság feladatai közé tartozván, erről egy­előre még hallgatnunk kell. — K. — A négynapi szünidőt a kormány tanács­kozásra használta föl, hogy mit kellene a hátralevő 15 nap alatt tenni. Szóba hozatott az országgyűlés föloszlatása, ezt Tóth Vil­mos tette, de a miniszterek többsége s ezek élén Lónyay ezt ellenezte, hogy a kormány ne tűnjék föl ugy, mintha erőszakos eszkö­zökhöz nyúlna. S ha a kormány tovább is makacskodik a hatalmát biztosítani akaró javaslatoknak a napirenden hagyásához ? — A napokban egy cseh küldöttség járt Budán, hogy legfelsőbb helyen a katonai beszállásolás megszüntetését kérje. A ki­hallgatás megtagadtatott, de tudtukra ada­tott, hogy kérelmüket a kabineti irodában átadhatják, amit meg is tettek. A cseh la­pok e körülmény következtében oly czikke­­ket közölnek, melyek a kedélyek nyugal­mát aligha fogják helyreállítani. Ellenzéki szervezkedő gyűlés. — A pestbelvárosi ellenzéknek húsvéthétfőre hirdetett közgyűlése tegnap esti 6 órakor a baloldali kör helyiségeiben megtartatott. A megjelent polgárok száma nem volt igen nagy, mert sem a gyűlés megtartása nem volt kellőleg hirdetve, sem az idő nem volt e gyűlés megtartására szerencsésen vá­­­lasztva, a kör­térés helyiségei azonban e I Bécs, márcz. 31. — Eredeti levél. — Valóban sajátságos azon tapasztalat, me­lyet lajthántuli emberek, viszonyok s han­gulat gondosabb megfigyelése után szerzünk. Mindezt záróiról szemlélve, az ellentétessé­gek koránt sem tennék föl oly nagy mér­­et­eknek, de ha hosszabb ideig köztük va­gyunk, megfordulunk a társadalom minden rétegében, érintkezünk ez emberekkel, kik­nek szűkebb hazája más s tágabb hazája is más nevet visel, akkor látjuk, hogy itt egész osztályok küzdve állnak egymással szemben. Ezt fölülmúló az érdekharcz, mely­nek alapja a szédelgés, azután látjuk, hogy a katonai parancsszó uralkodik, a nemzeti­ségek jogaikat hangosan követelik s vajmi kevés azok száma, kik mint jó hazafiak az egyedül helyes útón haladnak. Azt mond­tam, hogy hazafi, pedig azt­­án nem is lehet alkalmazni, miután ennek itt Bécsben nem annyira tág, mint inkább két értelme van, mert mindenkinek a hazája mellett ott van Ausztria is, hogy ő t. i. osztrák polgár. Kü­lönös, hogy Ausztriában ezek száma a leg­kevesebb s mégis ezek akarnak uralkodni a többiek fölött. íme, ez a folyton hullámzó viszály fő forrása. Önök sokat olvashattak a bécsi lapokban s ezekből a magyar kormánypárti lapokba is átszivárgott heves czikkeket, melyek az ellenzék ellen irányultak annak mostani magatartása miatt. Lehet, hogy ha e czik­­kek itt egy tényleg hatalmas párt közlö­nye által hozattak volna nyilvánosságra, az esetben számba vehetők volnának, de ak­kor is a helyzet nem ismeréséből h­at­­hattak volna,­­ de itt nincs párt oly ér­telemben, mint önöknél, az itteni pártoknak politikai színezete nagyon csekély homá­lyos. íme itt van az osztrák minisztérium; nincs ember, ki meg tudná mondani, hogy tulajdonképen mi frizi azon többséghez, mely látszólag a háta mögött van. A­mi­lyen az országok egymáshozi viszonya, olyan a kormányférfiaknak összeállítása. A véletlen, a sors, vagy bárminek mondjuk azt, a­mi összehozta őket, de bizonyára nem a politikai nézetegység. Nem lehet tagadni, hogy az üzlet­embe­rek rettenetesen el vannak keseredve, hogy a magyar parlament jelen helyzetében a számukra bő nyereséget kilátásba helyező vasúti vonalak kiépítése iránt a kellő intéz­kedést nem teheti meg. Ez az egyedüli ok, mi az itteni pénzvilág köreiben kedvetlen­séget szült. De ez nem lehet mérvadó, mert ez emberek nem a jog, hanem a pénzes zsákok mellett tudnak csak kardoskodni s az absolutistikus országban ép ugy mint a legszabadabb országban csak addig érzik jól magukat, míg hasznot tudnak húzni. Ezekkel szoros összefüggésben állnak a bécsi lapok. Ha azok haragusznak, ez utób­biak is azt teszik, mert ha nincs vállalat, nincs hirdetés s más jövedelmet hajtó üzlet. Itt tehát egyedül a geschaft párt ural­kodik. A politika harmadrendű kérdés a bécsi sajtóban, csak elér , hogy legyen mit szidni, ha a politika, akár a lajthán inneni akár a túli agyschfiftelésre kedvezőtlen. Ez mindent megmagyaráz. Ha az ember maga nem győződik meg, el sem hinné, hogy a vállalatok létesítése mily óriási mérvben növekedik. Alig múlik el nap, hogy 1—2 újabb s czifrábbnál czifrább nevű vállalat ne keletkezzék s minél inkább magán hordja, bécsiesen szólva, a schwin- i del j­ellegét, a közönség annál mohóbban kap rajta, mert a sógorok már annyira vit­ték, hogy azt mondják, hogy nekik más nem is kell, csak a szédelgés, mert itt ha­mar és sokkal lehet nyerni. E tekintetben itt már csakugyan sokra vitték. De e baj már önökhöz is elszármazott s a kormány­párt eltanulta emberül. A politikában szélcsend uralkodik, de ez nem is a mi államférfiainknak való ; a törté­nelem is elég világosan bizonyítja, hogy ah­­­­hoz soha sem értettek. Andrássy a maga­sabb körökben nagyon kedvelt egyéniség, mert ép ugy sehogy sem tudja vezetni, vagy legalább is a reactionariusok kedvére a po­litikát, mint drága s szomorú emlékű elődei. A közvéleményben már erős gyökeret vert, hogy az 1867-iki kiegyezés tarthatat­lan; nem csak hogy a hozzákötött remények nem teljesültek, de az állapotot mindkét félre elviselhetetlenné teszi. S bár mint ir- tón­ia a muszvar 4. •­­ Egyptomi levél. (Eredeti tudósítás.) Alexandria, márcz. 24. Ezelőtt szokásban volt, hogy minden újon­nan megjelent hirlap, vagy folyóirat előfi­zetési hirdetménye külföldre az osztrák-ma­gyar újság kiadó, valamint az összes posta­­hivataloknak is megküldetett. Már többször felemlítem, hogy a Pesten székelő magyar kir. újság­ kiadó postahiva­­tal — ez a külföldön létező társ­hivatalokkal szemben oly rész hírbe hozta magát ren­detlen és bizonytalan kezelése s hanyag el­járása következtében, hogy a külföldön ma­gyar embernek többször pirulnia kell, a­mi­dőn saját hazai közegének ily fontos osztá­lyáról minden mást, csak jót nem lehet hallani. Ismertetésül hadd álljon a követ­kező eset: Midőn bár­ki is külföldön magyar hírla­pot kíván megrendelni az oszt.-magyar pos­ta­hivatalnál, legelsőben is kijelenti az ille­tő postahivatalnok azt, hogy bár szívesen elfogadja az előfizetést a kívánt magyar la­pokra, de egyúttal azt is tudtul adja az ille­tőnek, hogy a megrendelt hírlapok rendes érkezéséért kezességet nem vállal, azt mond­ván , a magyar újságok kiadó postahivatala hanyag és rendetlen a küldési kezelésben, és hogy annálfogva a folytonos nyomozás­nak se vége se hossza nincs, és a­mely ép oly kevés eredményre vezet, miután több­ször megtörténik, hogy nem is válaszolnak, vagy csak igen későre, és többnyire hiá­nyosan és eltérőleg, míg másrészről az elő­fizetők által folytonos ostromnak vagyunk kitéve, kik különben jogosan követelik lap­jaikat, de mi nem segíthetünk a bajon; hozzá­teszi továbbá, hogy többször jönnek hozzám hírlapokat megrendelni, de a­me­lyekről nem is hallottam, s hozzánk azok előfizetési hirdetése el sem küldetett. Min­den, a­mi nálunk van, az a régi közegtől átvett újságok hirdetési lajstroma. Újabban mit sem kapunk s igy nem is fogadhatunk el ismeretlen lapokra előfizetést, miután az sok zavart idéz elő a pénzkezelésben, mint­hogy nemcsak annak az árát, de létezését sem ismerjük, annál fogva nem fogadhatunk el megrendelést. E körülmény indított felszólalásra és hogy kérdést tegyek a tárgyban, hogy váljon nem-e szigorú kötelessége az újság kiadó postahivatalnak minden újabban megjelenő újság előfizetési hirdetését valamennyi társ posta- s újság­ kiadóhivatalának megkülde­ni és pedig a kellő számú példányban, hogy a véghatáron lévő osztrák-magyar posta- és újság­-kiadóhivatalok a velük bármely világ­részből összeköttetésben levőnek azonnal minden újabban megjelenő hírlap megjele­nésének előfizetési hirdetését árjegyzékkel együtt megküldhessék p. o. Pestről Triestbe és onnan Egyptom, China, India és Auszt­ráliával közvetlen összeköttetésben van, hogy az által bármely újságot megrendelni kívánó honpolgár, ne legyen gátolva, és bármily újabb hírlapot megjelenésekor i­ső számtól kezdve a világ minden részében elő­fizetés útján megrendelhesse. Az angol postán helyben még az újabb könyvek hirdetése is feltalálható és meg­rendelhető. Gondoskodni kellene, hogy közlekedé­sünk szomorú helyzetén mielőbb gyökeres változtatás tétessék, őrködjenek a főnökök, hogy az alkalmazott egyéneik teljesítsék kötelességöket. Nem mondhatom azonban, hogy ez álta­lánosságban így van-e, vagy kizárólag egyedül az ellenzéki lapokkal történik ez , de mindenkép igen szomorú. Én egyedül a következő ellenzéki lapokat említem fel az újabbakból: „Szabad Magyarország“ Szom­bati Lapok,“ „Csoda Bogár“, hogy többet ne említsek, mir második évnegyedre ren­deltem meg a fenntnevezett lapokat, de még máig sem tudja a helybeli postahivatalnok az árát és ha mégis megkaphattam kezdet­től, abban egyedül mint igen ismert egyén részesülök e kedvezményben. Óvdry Pető.­ tója, már észrevehető úgy itt, mind a vidé­ken a szabad gondolkozásnak köreiben azon hangulat nyilvánulása, hogy vajha e mes­terséges állapotnak mielőbb vége lenne. Ál­talánosan pedig az a nézet van elterjedve, hogy ha Lónyay az erőszakolt törvényja­vaslatokat még ez ülésszak alatt nem tudja keresztül vinni, le fog mondani az egész magyar minisztérium. Miután a minisztéri­um annyira összeforrt e­­rvj­avaslatokkal, mást nem i­s tehet, ha még jobban nem akarja magát kompromittálni. Vagy ezt önök­­nél nem veszik oly szigorúan ? A galicziai kiegyezés sehogy sem tud létre­jönni. Ez egy újabb hibája készül len­ni az osztrák kormánynak. Ez is oly halvaszülött lesz, ha t. i. lesz, mint a magyar kiegyezés. S vájjon e kivlit alkotmány, belül ki tud­ja miféle egy helyen való forgás meddig fog tartani Ausztriában? (4~ec.) MEGYEI ÉLET. — Kis-Dobsza, (Zemplén) márczius 28. T.. Szerkesztő ur! Ki korunk társadalmi mozgalmait figyelemmel kiséri, annak lehe­tetlen nem észlelnie amaz egymás ellen küzdő két áramlatot, melynek neve: inter­nationale és plutokratia. Ezekkel szemben működnek a reactionarius kormányok, mint ügyetlen orvos, ki nem gyógyítja de elmér­gesíti a sebet, mint ügyetlen mémök­ !»

Next