Magyar Ujság, 1872. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1872-04-20 / 90. szám
menni, s vagy a kozi, vagy a sétatér melletti nagy vendéglőben fogok egész 22-ikén esti 5 óráig tartózkodni; Legyenek szívesek minél számosabban felkeresni a végett, hogy a fehér megyei képviselőválasztásokra nézve velük értekezhessen. Madarász József.* A pest-lipótvárosi ellenzéknek tegnap esti 7 órára hirdetett gyűlését nagyszámú választók előtt ifj. Csicsmanczay Pál nyitotta meg. Miután Csicsmanczay mint terézvárosi választó a reá esett választást el nem fogadta, elnöknek dr. Friedmann Bernát Ügyvéd, alelnökök Zólyomi és Kasznpinovics, jegyzőknek: Grünwald, dr. Tánczos, dr. Reinitz választottak meg. Dr Friedmann ezután egy 7 tagú bizottság és 40 tagból álló tágabb választmány alakítását indítványozza, mi meg is történik. Elnök még azon kijelentést teszi, hogy a képviselőjelölt kitűzése egy későbbi gyűlésen fog megtörténni, midőn a párt már eléggé megerősödött, és szakadástól nem lesz mit tartani; figyelmeztet továbbá, hogy azon lipótvárosi ellenzéki érzelmű választókra nézve, kik szavazati jogukat a Terézvárosban is gyakorolhatják, jelenleg nem forog fenn a szükség, magukat amott beíratni, mert a Terézvárosban az ellenzék ügye nincsen veszélyeztetve. Azonkívül tudtul adja, hogy a párt konsolidálása végett a párttagok neveiket egy nyitva tartott jegyzékbe fogják bevezetni. Erre a gyűlés a baloldal éljenzése mellett eloszlik.* A belügyminiszter ápr. 16-ról valamennyi törvényhatósághoz következő rendeletet intézett .a Az ő cs. és apostoli kir. felsége által 1869 aprilis 20-ára Pestre egybehívott országgyűlés törvényszabta három évi ülésszaka véget érvén, az ő felsége által mai napon ünnepélyesen berekesztetett. Minthogy a megoldásra váró számos nagyfontosságú kérdés sürgős természete a törvényhozás hosszabb szünetelését nem engedi, hogy az országgyűlést egybehívó kegyes királyi leirat kibocsátása után a törvényben előirt határidőben foganatosítandó választások az 1848. V. tez. 7 §. b) pontja értelmében a választási ügynek minden ágazataiban kezelésére s vezérletére hivatott s a velem közvetlen érintkezésbe lépendő központi választmányt azonnal válaszsza meg és oda utasítsa, miszerint az 1848. V. ez. által tüzetesen előirt teendőket a törvényben meghatározott legrövidebb határidők alkalmazása mellett akként teljesítse, hogy a képviselőválasztások a kiválólag mezei gazdászattal foglalkozó választók érdekéből is az aratási nagy munkaidő bekövetkezte előtt foganatosíttassanak. Fölhívom továbbá a törvényhatóságot, hogy ez érdemben hozandó határozatait ugyancsak az 1848. t. cz.20 §-ában foglaltakhoz képest nekem késedelem nélkül küldje meg.“ ❖ Zetaprca megye Sátoraljaújhelyi kerületében Matolay ellen a kormánypártról gr. Andrássy Aladár lép föl. Megint a család személyes összeköttetéseit akarják kiaknázni a jobboldali politika részére. Senynyey a módi kerületbe vonult. * Szenyegye kulai kerületében az ellenzék jelöltje megint Jámbor Pál. A kormány pártja Kármán ügyvédet lépteti föl ellene.* Bajáról tegnapi kelettel ezeket távitják. Tóth Kálmán országgyűlési képviselő városunkba érkezett. A délután négy órakor tartott számadásán a részidő daczára az összes választók megjelentek s újra felkérték képviselőjelöltnek. Estve négyszáz fáklyával menet. — A színházban „Dobó Katicza“ díszelőadásával tisztelték meg. A jobboldal ellenjelöltet nem léptet fel. * Letenyén a baloldal jelöltje Remete Géza ügyvéd, a jobboldalé Királyi Pál. * Felhívás. A Somogy megyei tabi választókerület ellenzéki tagjait folyó évi április 29 én Tab mezővárosban tartandó pártgyűlésre hazafius tisztelettel meghívom, felkérvén polgártársaimat, hogy minél számosabban megjelenni szíveskedjenek, annyival inkább, mert ezen gyűlés lesz hivatva pártunk képviselőjelöltjét megállapítani. — Kelt Gyugyos, ápr. 16. — Hazafius tisztelettel a baloldali kör elnöke: Németh Imre, társulat még most sem vállal jótállást az általa szállított tárgyak, állatok, termények épségben tartásáról vagy legalább ez utóbbiak mennyiségének és minőségének megőrzéséről. Azt mondja alább „Vasútügy“ czím alatt a hivatalos jelentés, hogy a kereskedelmi minisztérium sikerrel(?)oda törekedett, hogy az új engedélyekben a kormánynak döntő befolyás biztosíttassák a tarifák regulatiójánál stb. De köztudomású dolog, hogy ezeket a már meglevő 3 kiváltságos társulat a déli állampálya és Dunagőzhajózási társulat üzlete szabályozta s ezeket most sem birta reá venni a magy. kir. kormány, hogy 3—4 szeres mérvű dijaikat szállítsák alá oda, hol az Európa művelt államaiban van. Ezen kiváltságos társulatokról nem is emlékezik a hivatalos jelentés, holott ezek tartják kezeikben, ezek monopolizálják Magyarország forgalmának i. e. 90 százalékát mind a külföld, mind Ausztria felé. Ezen törzstársulatok kiváltságait nem merészelte megtámadni a magyar kormány, bár igen jól tudhatja, mily igazságtalan, az ország anyagi érdekeit mennyire kizsaroló kedvezményekben részesítette volt ezeket az osztrák absolut kormány. Az áru és pénzforgalom közvetítésére természetesen jelentékeny hatása volt a társulási eszmének, mely most már Európa művelt népeinek átalános szükségérzete, lehetővé, valósíthatóvá tétele a hivatalnokok önkényének némi mellőzésével is. Az áru és értékforgalmat jelentékenyen előmozdította a társulási szabadság korlátainak kitágítása s a vasutügynek erélyes (!) felkarolása. De kivált ez utóbbinak nagyon megadtuk árát s még nem tudnók megmondani, minő s mily mérvű áldástalan következményei lehetnek, mint ezt már a pénzügyminiszter is jelzette némely beszédben. Az áru és pénzforgalom élénkítését azonban legnagyobb mérvben nem eme említett szabadságféle, s nem annyira a drága vasúti közlekedés lehetősége, mint inkább azon irtózatos, minden osztályba, minden tűzhelyhez beható nyomás idézte elő, mit az adó fokozása terén a mindinkább szigorú behajtás következtében észlelhetünk. Ez tette oly élénk kereskedelmi néppé a magyart, hogy vasútra dobta utolsó zsák gabonáját, utolsó darab nélkülözhető gazdasági jószágát. Ez tette oly élénkké a takarékpénztárak forgalmát, mikép most már csakugyan öt vagy tízszeres áru és pénzforgalmat mutatnak statisztikai adataink az 5—10 év előttiekhez képest. A kérdés csak az: üdvös volt-e, lehet-e üdvös a terhek túlcsigázása által előidézett kínos tevékenység. Lehet-e nemzeti vagyonunk gyarapodásának tekinteni a nyers árnczikkek árából bevett összegeket, ha ezen összegek nagy részét Bécs nyeli el? Lehet-e iparunk s kereskedelmünk gyarapodásának mondani azt, ha idegenek alapitnak néhány gyárt hazánkban, drága pénzen s nagy nyereménynyel, saját malomiparunk, szesziparunk s más gazdasági iparunk pedig tönkre megy s gazdasági terményeink saját piaczunkon sem versenyezhetnek például az északamerikaiakkal? Lehet**21 velül azt, ha az ország lakossága kapva kapja a pénzt egymástól ugyannyira, hogy az ma az adófizető holnap a kormány, holnapután az iparos s kereskedő és aztán ismét a kormány kezében van, de kamatai java részét a bécsi pénzintézeteknek adja oda ? Lehet-e üdvösnek vélni a túlcsigázott köztevékenységet, melynek eredményeit végre is a régi osztrák adósságok s a hadsereg emészítik fel? Szerintünk nem lehet. S nem tartjuk jó jelnek az ily tevékenységet, bár ennek túlcsigázását szintén nem akarjuk oly mérvben tulajdonítni a magyar kormánynak, mint minővel a hivatalos emlékirat dicsekszik. Nem tartjuk a szédelgés egyedüli okozójának a magyar kormányt, mert hiszen a szédelgés napirenden van inkább Bécsben, honnan hozzánk áthatott. Egyik tőzsdei lap kimutatása szerint ugyanis Bécsben a közelebb múlt negyedben csak bank 16 lett alapítva 106 millió írttal, s mi ez ha nem szédelgés? az ipar s mezei gazdászat jelenlegi pengása mellett. Ide megy ki az áruk és értékek forgalmának mérven túli gyorsítása a kormány kezeiben levő hatalom és pénzeszközök által. S hogy ez akkor, midőn a termelés és feldolgozás az értékesítés s a népek jólétét jelző fogyasztás nem gyarapodott, legfelebb lázas, beteges tevékenységet jelez s nem épen örvendetes állapot, annak bebizonyítása felesleges, annyival inkább mert azt, hogy a megélhetés országszerte elnehezedett, a kormány által nyújtott életpályákon kívül azt maga az ipar, gazdászat s kereskedelmi minisztérium sem hozhatja kétségbe, mely ezen életforrásokat kezeli s vezényli. —A..— Kereskedelem *). Az áru és pénz forgalom könnyű és gyors közvetítésére újabb időben mi sem volt nagyobb hatással mint a társulási eszme és a vasúti közlekedés. E két emeltyűnek köszöni hazánk is kereskedésének jelenlegi nevezetes fejlődését, az kölcsönözte valamennyi nemzetgazdasági törekvéseinknek termékenyítő befolyását. E meggyőződésből kiindulva a minisztérium a reábízott részvénytársuláti ügyekre kiváló gondot fordított, és a közlekedési miniszter vezetése alatt álló vasutügyekben is tevékeny részt vett. Társulatok és egyletek. Midőn a minisztérium a kormányt átvette, valamennyi társulati ügyekben az 1852. november 26-án kelt császári nyílt parancs volt mérvadó, mely szerint minden alapszabállyal biró társulatnak vagy egyletnek létesítése kormányengedélytől függött, s ezt meg is lehetett tagadni vagy megszorító feltételekhez kötni. A társulatok működése másrészről külön al B’.Agfejedelmi biztosok közvetlen és folytonos felügyelete alatt állott. Az alkotmány helyreállítása után ezen rendszer nem állhatott fenn többé, hanem vissza kellett a minisztériumnak menni a közkereseti társaságokról szóló 1840. 18. t. *) »A földh., ipar és kereskedelem ügyi its. It. roiniszt. öt évi m ti k fr d é s e* Mimii hivatalos jelentéséből, czikkre, mint egyedüli törvényes alapra. Igaz ugyan, hogy e törvény a keletkezése ajta tetemesen megváltozott társulati viszonyokkal szemben hiányosnak mutatkozott, de a benne letett két főeszme: a társulási szabadság és a társulatok önálló szabad működése éppen a jelen idő gyors cselekvési mozzanatainak felelt meg, és mutatkozott legalkalmasabbnak arra, hogy a társulási eszme és annak áldása hátramaradt hazánkban gyors terjedést nyerjen. A minisztérium tehát társulatok keletkezésekor arra szorítkozott, hogy alapszabályaikat a fennálló törvényekkel összeegyeztesse és az azokkal ellenkező határozmányok eltörlését vagy megváltoztatását eszközölje, de másrészről arra is fordította figyelmét, hogy oly társulatoknál, melyekre a nagyközönség vagyonát bízza, az alapszabályok kellő erkölcsi és anyagi biztosítékot nyújtsanak a feleknek. Minden oly alapszabály tehát, mely e tekinteteknek megfelelt vagy azokhoz alkalmaztatott, a bemutatási záradékkal láttatott el, és bár a nagy bankok létesítésénél a legfelsőbb elhatározás alakja még fenn lön tartva, nincs eset reá, hogy a fent jelzett kellékekkel ellátott alapszabályt bemutató társulatok egyike is létesülésében megakadályoztatott volna. Másrészről pedig a külön országfejedelmi biztosok intézménye, tehát a társulati ügyekre való rendszeres kormánybefolyás meg lett szüntetve, és a minisztérium főfelügyeleti jogát csak esetről-esetre s csak akkor gyakorolta, ha az alapszabályok megsértése miatt panaszok intéztettek hozzá társulati tagok részéről. A társulásnak ily módoni könnyítése s a társulási mozgás akadéktalansága, valamint a minisztérium gyors alaki eljárása, sőt jóakarata buzdítása is hihetlen mérvben hatott itt meg uj társulatok keletkezésére, amint azt következő részletes adatok mutatják. 1. Bankok és hitelintézetek. 1867-ben nálunk csak négy bank és hitelintézet létezett, mely összesen mintegy hétmillió forintnyi értéket kezelt. Ezenkivül az osztrák nemzeti banknak pesti, temesvári, kassai, debreczeni, brassói, zágrábi és fiumei fiókintézetei is működtek. Jelenleg hazánkban a bankok száma 68- ra nőtt s a náluk pénztári utalványokra, betéti könyvekre és folyószámlára rövid felmondásra letett, tehát a kereskedelem és ipar számára mindenkor készen álló összegek mintegy 24 millió forintra rúgnak. 1872. áprilió közepéig 28 bankintézet alapszabályai még tárgyalás alatt voltak. 2. Ta ka ré k pén z tá rak. A takarékpénztárak leghatásosabb eszközei a kisebb tőkék nagy tőkékké való egyesítésének s a kisebb kölcsönök általános közvetítésének. — Mint ilyenek tekintélyes állást foglalnak el az üzletvilágban. 1867-ben csak 56 ilyen takarékpénztár létezett hazánkban, mai nap számuk már 175-re (tárgyalás alatt van még 70) szaporodott. Mennyire emelkedett ezen pénzintézetek irányában a közönség bizalma, mutatja az, hogy míg az 1867. évben fenállott 56 takarékpénztárnál, betétek 43 milliót tettek, 1870. év végén, midőn már 147 takarékpénztár működött, a betétek összege 123 millió frtra emelkedett. Az 1872. évi február hóban Pesten egy országos takarékpénztár is keletkezett, azon — ha valósíttatik — felette hasznos programmal, hogy egyrészről az országban levő takarékpénztárak közt közvetítő regulatora leend a pénzforgalomnak és tőkeelhelyezésnek, másrészt a takarékpénztári intézetek összegének külföldi hitelre is fog nyitni utat. E czélból a csatlakozó hazai takarékpénztárak közös értekezletre léptek össze Pesten, hol a küzétő és a központi intézet közt megállapítandó viszony tüzetesen meghatároztatott. 3. B i z t o s i t ó-i u t é z e t e k. A biztosítási üzlet utolsó időben hatalmas lendületet nyert. 1867. évben csak 6 hazai biztositó intézet állott fenn hazánkban, melyek közül 5 részvényekre, 1 a kölcsönösség elvére volt alapítva, 4 tűz,3 jég, 2 szállítmány, 4 tengeri, 4 ingósági károk elleni, egy pedig életbiztosítással foglalkozott. Jelenleg 15 hazai biztositó intézet létezik, és pedig 10 részvényekre, 5 a kölcsönösségre fektetve s ezek közül 10 tűz, 8 jég, 6 szállitmányi, 6 tengeri, 8 ingósági károk elleni, 6 pedig élet- és 1 állatbiztosításokat vállal. Ezeken kivül az 1867. 16. t. czikk által szentesített vámszövetség XX. czikkelye értelmében még 27 osztrák biztosító intézet terjeszti ki hazánkra működését, a minisztérium külön engedélye és az általa megállapított feltételek mellett. Ezek közt van 15 részvénytársulat és 12 kölcsönösségre alapított intézet. Biztosít pedig 15 a tűzkár, 8 a jégverés, 8 a szállítmányi károk, 1 testi sérülés ellen, 13 az élet, 1 az állat, és 1 a tükör- és üvegtáblák biztosítását eszközli. 4. Önsegélyző-egyletek. A Schulze-Delitsch-féle önsegélyzési elven alakult egyletek nálunk csak az utolsó években kezdtek terjedni. Azon üdvös eszme, mely szerint azok, kik mindennapi szerzeményükből rendesen nem bírnak tőkét képezni, csekélyebb, de folytonos havi vagy heti betétek által — melyekről csak bizonyos évek múltával rendelkezhetnek — tekintélyesebb tőkét gyűjthetnek, mely a hozzá csatolt és ismét gyümölcsöző kamatok és üzleti haszonrész által szaporodik, időközben pedig betéteikhez mért olcsó kölcsönt is nyújt. — népünk józan felfogása által csakhamar felkaroltatott és gyakorlatilag alkalmaztatott. 1868-tól 1871. végéig nálunk 436 ily célú egylet keletkezett, részint önsegélyző, részint takarék-egylet, részint népbank neve alatt, s vannak köztük olyanok is, melyek vagy részjegyek kibocsátása vagy részvénytársulattá alakulása s határozott alaptőke képzése által annyira megerősödtek, hogy nem csak idegen betétek elfogadására és kamatoztatására, hanem egyéb banküzletekre is kiterjeszkedtek, és tetemes haszonnal működtek. A társulati élet most részletezett gyors fejlődése közben sajnosan érezte a minisztérium az 1840. 18 .ézv. czikk hiányos voltát, miután e törvény sem alaki, sem anyagi tekintetben nem áll többé összhangzásban a jelenlegi üzleti élet követelményeivel és a társulási eszmének 1840 után kifejtett újabb alakzataival. Mielőtt azonban e fontos tárgyban törvény szövegezéséhez fogott volna a minisztérium, nem csak czélszerűnek, de szükségesnek látta a részvénytársulati ügy jelen állását Európa nagyobb államaiban rendszeresen tanulmányozni, és csak az így nyert és rendezett igen tanulságos adatok alapján dolgoztatott ki egy, a részvénytársaságokról szóló törvényjavaslatot, melynek a német birodalomban már szintén elfogadott s 1840-ki törvényeinkkel tökéletesen egybehangzó főelve az, hogy az engedélyezési és felügyeleti rendszer, mint alkotmányos államhoz nem illő gyámoskodás mellőztetvén, a részvénytársulatok létesítése és működése csak azon feltételekhez van kötve, melyeket maga a törvény jelöl ki, s melyek különösen a részvényesek jogainak lehető megóvását czélozzák. Sajnos, hogy ezen már kész törvényjavaslat a bányatörvény sorsában osztozik és a törvényhozás elébe ez ülésszakban már nem kerülhet — de a tárgy fontossága és sürgőssége annyira el van ismerve, hogy a jövő törvényhozástól e törvényjavaslatnak mielőbbi tárgyalása bizton remélhető. Az üzleti élet egyik ágában maga a minisztérium is működött a vezetése alatt álló pesti királyi zálogház által, melynél azonban nem a közkereseti, hanem a humanistikus czél túlnyomó. Ezen zálogház 1783. évben Budán felállittatván, 1820. évben Pestre tétetett át, és rendeltetése a szegényebb sorsú néposztályoknak ingóságokra mérsékelt kamat mellett pénzt kölcsönözni. A minisztérium ezen közhasznú intézetben úgy a szervezésre, mint a kezelésre és könyvvitelre nézve lényeges javításokat hozott létre, és másrészől azon volt, hogy az intézet forgó tőkéje kibocsátott pénztári utalványok és magánkölcsönök útján a szükséglettel lépést tartó mérvben szaporíttassék, hogy továbbá a Pesten utóbbi időkben keletkezett és nagyobb visszaélésekre alkalmat nyújtott magánzálogházak hatósági szabályrendelet útján rendeztessenek, illetőleg megszüntettessenek. Ezen intézkedéseknek valamint a királyi zálogház mérsékelt kamatlábának tulajdonítható, hogy annak forgalma és jövedelme is kivált az utolsó 2 év alatt tetemesen növekedett, mint azt a következő táblázat mutatja: 1868 évben elzálogosittatott 229,692 zálogdarab 1.821,273 forinttal. Kiváltatott 238,163 zálogdarab 1.900,768 forinttal. Jövedelem 23,479 forint 78 kr. — 1869 évben elzálogosittatott 248,690 zálogdb 2.056,695 forinttal. Kiváltatott 238,747 zálogdarab 1.944,744 forinttal. Jövedelem 21,408 frt. 1870 évben elzálogosittatott 261,333 zálogdarab 2.468,647 írttal. kiváltatott 273,098 zálogdarab 2.324,765 forinttal. Jövedelem 27,119 forint. 1871 évben elzálogosittatott 321,701 zálogdarab 2,672,624 forinttal. Kiváltatott 298,292 zálogdarab 2,526,222 forinttal. Jövedelem 29,123 frt. A tiszta jövedelem az intézeti alaptőke szaporítására fordittatott. Vasutügy. Az országos vasúthálózat kiegészítésére a lefolyt öt év alatt történtekről tanúságot tesz a törvénykönyv, melynek lapjain fel vannak jegyezve a törvényhozás által megszavazott számos és fontos új vasútvonalak és nagymérvű állami beruházások. Ezen ügyek előkészítése és elintézése körül elsősorban szerepelnek ugyan a közlekedési és pénzügyi minisztériumok, de a kereskedelmi minisztérium is élénk részt vett valamennyi vasúttárgyalásnál és jelesül a fennebbik minisztériumok küldöttjeiből alakított kisebb bizottságban, mely a vasúti tervek és engedélyezések felett első vonalban véleményezett. A kereskedelmi minisztériumnak különös missiója volt jelesül a vasúttarifákra nézve a kormány nagyobb befolyását biztosítani, és a tarifatételek okszerű és fokozatos leszállítását közvetíteni. E czélból sikerrel oda törekedett, hogy az új engedélyekben a kormánynak döntő befolyás biztosíttassék a tarifák regulatiojánál azon időszakban, midőn a vasutak még az állambiztosítók élvezetében vannak, és hogy új pályák engedélyesei kötelesek legyenek a tarifákra nézve jövőben hozandó országos törvényekhez alkalmazkodni. Egyúttal külön kezdeményezett alacsony tételek állapíttattak meg, mint a rendes tarifák kivételes, egész kocsirakványban feladott legtöbb és a legszükségesebb nyerstermények és anyagok számára, miáltal a forgalom tetemes könnyítésekben részesült. Ezeken kívül gondja volt a minisztériumnak, hogy a vasútengedélyekbe mindazon határozmányokat iktassanak, melyek az állami posta- és távirdaintézet érdekeinek és a közszolgálat ezen kereskedelmileg oly fontos ágainak biztosítására szolgálnak. Részt vett továbbá a minisztérium azon előkészítő tanácskozmányokban is, melyek a kereskedelmi közönség részéről ismételve sürgetett budapesti közraktárak és docksok felállítása iránt több ízben tartottak és a körvasút és a dunai vasúti híd kérdésének törvényhozási eldöntése után ismét felvetettek. A közraktárak hivatása egyrészt nyersterményeink kivitelét könnyíteni és állandósítani, másrészt pedig a termelőknek a közraktárakba letett és eladásra szánt terményeikről kiadott teljes hitellel bíró raktári jegyek (Warrants) alapján előleget szerezni. A kormány több vállalkozóval alkudozásokat folytatván, azon meggyőződésre jutott, hogy ezen intézmény nagyobb mérvben leendő czélszerű honosítása csak az államnak hozzájárultával lehetséges. Miután tehát a leginkább érdekelt köröket a kereskedői világ igényei iránt kihallgatta volna, ezek és más szakértők véleményeinek alapján megállapíttatja mindenekelőtt azon helyeket, hol a fővárosi közraktárak, tekintettel a főváros igényeire, a technikus szempontokra és a jövedelmezőségre legczélszerűbben volnának felállíthatók, az ügy további fejlődése természetesen a vállalkozók ajánlatairól lévén feltételezve. T ö zs d e. A magyar kereskedelemi forgalom központi főközvetítője a pesti tőzsde és gabonacsarnok lévén, a minisztérium nem mulasztotta el annak működését külön kormánybiztos által ellenőrizni. Ezen 1863-ban alakult s későbben a minisztérium közbenjöttével az addig külön működő gabonacsarnokkal egyesült pesti érték- és terménytőzsde a lefolyt öt évben nagy lendületet adott nemcsak összes terménykereskedésünknek és kereskedelmi és ipari vállalkozásunknak, hanem kereskedésünk hitelét az ország határain túl is megszilárdította, egyrészről gyors és szabatos közvetítése és az abból következett kötelezettségek pontos beváltása, másrészről kiváló sikerrel működő választott bíróság által. Látogatóinak, illetőleg tagjainak száma 1867-ben csak 579 volt, de már 1868-ban 1107, 1869-ben 1456,1870-ben 1092,1871- ben 1181, míg a külföld által is fölötte kedvelt és legtöbb részvénytársulat részéről is alapszabályilag kijelölt választott bírósága, mely az új 1868-diki eltérő perrendtartás mellett is az 1870. 4-dik törvényczikk által kivételesen fentartatott, következő működést fejtett ki, ugyanis: 1867 1868 186918701871 gyalt) 765 878 758 645 708 pan.táregy.utján kiegyenlit.434 729 57 180 193 ügyet, Ítél. által elintézett 334 149 701 465 515 ügyet. A pesti tőzsdén kívül léteznek Magyarország több kereskedelmi városaiban, jelesül Temesvárit, Baján, Győrött, Nyíregyházán, Nagy-Váradon, Nagy-Kanizsán, N.Becskereken, Aradon különböző nevek alatt (Kereskedelemi csarnok, Lloyd, gabonacsarnok) egyesületek, melyeknek czélja leginkább a terményforgalom központosítása és közvetítése. Ezek közül a temesvári Lloyd az 1870. 4. czikk által szintén részesült az általa már leirt választott bíróság kivételes fentartásában. Miután pedig a tőzsde ügyére és viszonyaira nézve országos törvényeink nincsenek, a minisztérium egyik tisztviselője külföldre küldetett ki a nagyobb tőzsdék tanulmányozása végett. Az ezáltal a tőzsdeügy elveire és a tőzsdék szervezetére nézve gyűjtött adatok és kimutatások nagy hasznára lesznek a minisztériumnak egy czélba vett helyes tőzsde-törvényjavaslat kidolgozásában. Vásárügy. A vásárok engedélyezésének feltételei sem törvény, sem rendeletek által eddig megállapítva nem lévén, azoknál a minisztérium életbeléptetése óta is a kereskedés, ipar és mezei gazdaságnak egyes községekben vagy azoknak környékén észlelt fejlődése s így a közforgalom élénkülése szolgált irányadóul, elvül állíttatván fel, sőt közhírré is tétetvén, hogy jövedelmi forrásul vásárokt nem engedélyeztetnek. Minden egyes esetekben megkérdeztettek tehát az illető törvényhatóságok és iparkamrák s a hármaskönyv ilyik rész 10-ik ez. tekintetéből kihallgattattak a vásárjoggal bíró szomszédos községek és birtokosok is, és csak akkor adatott engedély, ha e tényezők a kérést az imént jelzett okokból támogatták, illetőleg ha a minisztérium azok részéről meggyőződött. S miután mindezen tekintetek szigorú figyelemben tartása mellett a lefolyt öt év alatt 148 községnek 383 országos, és 114 hetivásár engedélyeztetett, a minisztérium csak örömmel véli constatkrozottnak azt, hogy hazánk belkereskedelmi s iparüzleti forgalma, valamint mezőgazdasága nem csekély haladást tett az alkotmányos kormányzat új szakában. Azonban nem lehet tagadni, hogy a vásárok szaporítását illetőleg a közvélemény még tökéletes megállapodásra nem jutott. Vannak sokan, kik abban nemzetgazdasági szempontból inkább kárt, mint hasznot látnak, azon feltevésből indulva ki, hogy számos vásár úgy az eladók, mint a vevők kárára szétforgácsolja a forgalmat, hogy továbbá a vásárok elvonják, illetőleg elcsábítják a munkára hivatott kezeket napi foglalatosságaiktól , a mellett alkalmul szolgálnak a dőzsölésre és csekély szerzemények elfecsérelésére. Mások ismét a vásártartást lehető legszabadabbá szeretnék tenni, azon nézetet táplálván, hogy ahol arra csakugyan szükség van, s tehát életrevaló a vásár, meghonosul, míg másutt ellenkező lévén a helyzet, önkényt megszűnik. Egyik, mint a másik nézetnek van némi alapja, és azért a minisztérium feladatául tűzte ki a vásári ügyet bővebben tanulmányoztatni s midőn minden arra hivatottak véleményét is kizondja, nem fog késni a vásárügy szabályozása feletti megállapodásának egy törvényjavaslatban adni kifejezést. Házalás. A házalási engedélyek kiadása is azon ügyek közé tartozván, melyekre nézve az öfelsége többi országaival kötött vám, és kereskedelmi szövetség XV-ik czikke szerint mindkét területen lehetőleg összhangzó elveknek kell alkalmaztatni, — a minisztérium azon meggyőződéstől vezettetve, miszerint az e részben fennálló régi szabályrendeletek az azóta változott körülmények miatt lényeges módosítást igényelnek, e czélból már az 1870-ik évben érintkezésbe tette magát a császári királyi minisztériummal, megállapodását azonban az országgyűlés elé beterjesztett ipartörvényjavaslat tárgyalásának végeredményétől kellett függővé tennie, és mint a következés bebizonyította nem ok nélkül, miután a már végleg megszavazott ipartörvényben egyrészről a teljes iparszabadság, másrészről pedig a 32. §-ban az, hogy minden iparosnak joga van úgy saját, mint mások készítményeit nem csak lakhelyén, hanem azon kívül is az ország bármely helyén tartott vagy országos vásárokra akár személyesen, akár bizományos által eladni, kimondatott, a házalást illető szabályok jövőben nevezetes módosítást fognak szenvedni, s leginkább rendőri, illetőleg pénzügyi tekintetekre lesznek fektetendők. Kereskedelmi szakiskolák. Addig, míg a képviselőház határozatához képest a kereskedelmi szakiskolák is a közoktatási minisztérium hatáskörébe és közvetlen felügyelete alá bocsáttatnak, mire nézve a tárgyalások folynak, úgy az újonnan keletkező szakiskolák tantervei, valamint a régiek szervezésében eszközlött változások a minisztérium által vizsgáltatnak és hagyatnak jóvá. Hogy azonban ezen iskolák úgy a gyakorlati, mint a tudományos szempontnak megfeleljenek, a minisztérium általános tanterv megállapítását tűzte ki feladatául, és e czélra egyik hivatalnokát küldte ki a külföldi legjelesebb keresekedelmi tanitézetek látogatása, és tanterveik tanulmányozása végett. Városi vámok és illetékek. Valamint a régibb gyakorlat, úgy az 1860. XLII. t. sz. 13 §-a szerint a törvényhatóági joggal felruházott városok jogositvák saját területükön a kormány engedélye mellett illetékeket, helypénzeket, és vámokat szedni. Miután a kereskedelem és forgalom ily követett, parti vámok, eladási illetékek és hasonló egyéb megadóztatások által nehezítik, sőt meg is akadályoztatik: a minisztérium folytonosan oda működött, hogy ezen illetékek lehetőleg csekély mértékre szoríttassanak, hogy az illető tarifatételek világosak legyenek és zaklatásokra alkalmat ne adjanak, és hogy a szedett illetékek csupán csak az utak, partok, hidak vagy kövezet jó karban tartására fordíthassanak, és így közvetve megint forgalom könnyítésére szolgáljanak. Kereskedelmi törvényhozás. A minisztérium élénk óhajtása volt országot egy rendszeres kereskedelmi törvény jótéteményeiben részesíteni. Össze is állított egy bizottságot, mely huzamos ideig ízlésesezett és a kereskedelmi törvényjavaslat első szövegét elkészítette. De egyrészről a sürgős legislatív munkák sokasága mellett, s azok legyőzésére szükséges folyvásti erőfeszítés közben nem érezhette az időt alkalmasnak hosszú conificationális munkálatok tárgyalására, másrészről az új kereskedelmi törvény alapelvei és iránya felett még anynyira elágaztak szakavatottabb körökben is a vélemények, miszerint, tanácsosabbnak látszott e fontos feladat megoldását későbbi időnek fentartani. Mindamellett a minisztérium a kereskedelem érdekében egy fontos törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, mely a tizedes mértékrendszer behozatalát czélozza, felette sajnos, hogy az országgyűlés ezen törvényt bár már régen nyújtatott be, nem vette tárgyalás alá, mert a tizedes mérték behozatala nem csak e rendszer czélszerűsége int, hanem annak elfogadására idegen államok példája s nemzetközi kereskedelmünk igényei is sürgősen utalnak. (Vége követ.) Kereskedelmünk. Alább közöljük „kereskedelem“ czim alatt a m. kir. minisztérium ötévi (1867-től 1872-ig terjedő) működése czimű hivatalos jelentése nyomán kereskedelmünk azon mozzanatait, melyeket a minisztérium kiemelni jónak látott s érvelésekkel kommentált. A hivatalos jelentésben felhozott érvelések azonban kötelességünkké teszik, hogy tüzetesen szóljunk hozzá mind az eddig elért eredményhez, mind pedig azon érvelésekhez, melyek szerint a kereskedelem terén történt mozzanatokat a kormány egészen más színben tünteti elő s más tényezőkből származtatja le, sőt sokkal üdvösebbeknek mutatja be, mintsem azt a való életben feltalálhatnánk. A hivatalos jelentés szerint ugyanis „Az áru és pénzforgalom könnyű és gyors közvetítésére mi sem volt nagyobb hatással, mint a társulási eszme és a vasúti közlekedés.“ Pedig dehogy nem volt. A kormány ugyan helyesen tette, hogy az 1862-iki pátens szabványait elvetve az 1840. 18. t. sz. alapjára tért vissza, mert ima szabvány czélja nem volt más, mint a hivatalnokok kezeibe adni, ezek kegyeitől tenni függővé a társulatok hogy és miként alakulását, mely hivatalnoki hatalmat az illetők saját érdekeik, saját vagyonoskodásuk gyarapítására aknázgatták ki. A pátens elveinek elvetése által tehát a megvesztegetés elves rendszere némileg mérsékeltetett, mellőzendővé tétetett, de még mindig távol vagyunk attól, hogy végkép lehetlenné tétetett volna-S mily kevés sikere lett a kormány azon eljárásának, miszerint az alapszabályokat gondosan átvizsgálta, holy társulatoknál, melyekre a nagyközönség vagyonát bízza, az alapszabályok anyagi és erkölcsi biztosítékokat, nyújtsanak — mutatja:közlekedési rendszerűt’’ hol a szab." MAGYAR ÚJSÁG 1872. ÁPRILIS 20 KÜLFÖLD. Spanyol ügyek. A fölkelési mozgalom — a hivatalos távirati tudósítások daczára — úgy látszik, legkevesebbet sem veszített erejéből, legalább a kormány mindig újabb és újabb csapatokat küld annak elnyomására. Mint az „Esperanza“ írja, Vittoriában még tüzérséget is kellett küldeni, s a bask tartományok főkapitánya, Alonse Salazar, személyesen Madridba utazott, miszerint a kormánytól 10,000 főnyi erősbítést kérjen, mi a carlista fölkelés leküzdésére okvetlen szükséges lenne. Egyébiránt e fölkelési mozgalom a spanyol és franczia kormány közt a barátságos érzületek élénk kifejezésére adott alkalmat, így múlt pénteken Amadé király a franczia követet, Bouillé marquist fogadá. A követ, a franczia köztársaság elnökének nevében a király előtt kifejezé a franczia kormány rokonszenvét, s kijelenté, hogy semmit sem fognak elmulasztani a közös határok szemmeltartására. Erre a király megbízta Bouillé marquist, fejezze ki köszönetét Thiers előtt, é s hozzátette, hogy minisztereinek állítása szerint a Franczia- és Spanyolország közti viszonylatok soha sem volának szívélyesebbek, mint épen jelenleg. Ama korábban fölmerült hírre vonatkozólag , hogy Amadé király vissza akar térni Olaszországba, egy párisi lap ezeket írja: „Egy bizonyos, idő előtt forgalomba hozott hír szerint Amadé király Spanyolországból egy csomag fontos irományt küldött egy meghitt embere által Viktor Emánuel királynak. A spanyol trónra áhítozók ebből azt következtették, hogy a király el készül hagyni állását, miután nem érzi magát erősnek azt megvédhetni. A tudakozódásunkra érkezett tudósítások folytán oly helyzetben vagyunk, hogy közölhetjük, miszerint az állítólagos, Viktor Emánuelhez küldött okmányok a szivarküldeményre szorítkoznak. A levél, melyet Amadé király ugyanekkor küldött, a spanyolországi helyzetre czéloz s körülbelül e szavakkal végződik: „Ha ön e szivarokat szívja, legyen szives fiára gondolni, ki azokat önnek küldé, és amint a kis füstfelhők szétoszlanak az ön feje fölött, épen oly gyorsan fognak eltűnni a fellegek is, a melyek politikai helyzetem fölött öszszegyűltek.“ „Ebből láthatni, hogy Amadé király távol van attól, miszerint aggódjék sorsa miatt.“ Hanem azért a spanyolországi helyzet mégsem oly megnyugtató, mint ez ártatlan adoma feltüntetni szeretné. Franczia ügyek. A nemzetgyűlés állandó bizottsága ápril 16-án tartotta harmadik és, ha a kamarai ülésszak megnyitása előtt valami váratlan esemény nem fordul elő, utolsó ülését. Viktor Lefranc belügyminiszter, ki az ülésben egyedül képviselte a kormányt, mindenekelőtt bizonyos általános felvilágosításokt adott: az ország minden részében teljes nyugalom uralkodik, csak a spanyol határon kellett a Spanyolországban kitört zavarok miatt a madridi kormány tudtára némi elővigyázati rendszabályt tenni; e tekintetben a kormány csak a meglevő szerződésekhez tartotta magát, különben miden jel arra mutat, hogy e zavarok szemben vannak. Morney marquis felvilágosítást kért az igazságügyminiszternek az elsass-lothargiai nemzetiségi optio érdekében kibocsát,tott körlevele tekintetében. Ebben ugyanis azt mondja, hogy a Francziaország részéra nyilatkozók ezentúl is maradhatnak az említett tartományokban, és így a német kormány hivatalos nyilatkozataival ellenkezésbe jött, mely szerint az ily egyének az országot elhagyni kénytelenek, ha lakásukat tényleg Francziaországba nem tették át. Humbert a frankfurti békekötésnek ide vonatkozó 2. czikkelyét jogi szempontból fejtegeti és Bertauld, szintén jogász, fiyistan bevsillja, hogy e határozat, bármily szi-