Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-01 / 99. szám
A pesti munkások pere. — Hetedik nap. — A tárgyalást rendkívül számos közönség jelentésében Sebestyén nyitja meg, fölszólítván a feleket, jelöljék meg azon vizsgálati iratokat, melyeknek fölolvasását kívánják. Közvádló nem kiván ilyeneket felolvastatni. Dr Schulhof újra sürgeti azon indokok felsorolását, melyeknek alapján védenczei elfogottak. Ezen kivonatától azonban az elnök néhány megnyugtató szava után eláll Végre Füzesséri constatálni kéri mennyi ideig voltak védenczei elfogva. Ez megtörténvén a közvádló emel szót. Rozgonyi Bertalan hosszasan elősorolván a pör történetét, azt kezdi fejtegetni, hogy MAGYAR ÚJSÁG 1872. MÁJUS 1. --------—bbSBBBBm—----- összeülendő országgyűlés elé feliratot is határozott, s ez óvás mellett a központi választmányt megalakította mintegy 120 tagból, melynek elnökévé Király József tanácsnok választatott, s a jelenlevő tagok fel is eskettettek. A választmány megalakításánál párttekintetek egyik részről sem vetettek figyelembe. Csernátoni Lajos beszédéből, melyet mint a pest-józsefvárosi ellenzék jelöltje múlt vasárnap a lovardában nagy számú hallgatóság előtt mondott. Régóta hangoztatta ez országban minden párt, és 1867 óta különösen, hogy elmaradtunk a világtól, és ez tökéletesen igaz. Elmaradtunk a világtól, nem egészen saját hibánkból, saját bűnünk miatt, mert nagyon jól tudja mindenki, ki e hazában él, hogy e nemzetnek rég időktől fogva mindig saját tétele miatt kellett küzdeni. Márpedig a létküzdelemnek tartós, és megszakadhatlan folyama alatt nagyon nehéz mellékgondolatokkal is foglalkozni, nagyon nehéz arra gondolni, hogy ne maradjunk el másoktól, azoktól, kiknek a létküzdelem nem első feladatuk, mert a létküzdelmen már túl vannak, következőleg már másod és harmadrendű érdekeik kielégítésével lehet foglalkozniok. (Igaz! úgy van!) De daczára ennek, én nem állítom, hogy ezen létküzdelem mellett is nem lehetett volna többet tenni saját haladásunk érdekében, mint amennyit tettük. Ennélfogva elfogadom igenis azon jelszót, hogy elmaradtunk a világtól, tehát haladnunk kell. Többet mondok, nemcsak haladnunk kell, de sietnünk kell, hogy elérjük azokat, akik nagyon előre vannak. (Élénk tetszés.) De miként siessünk, miként haladjunk, ez a kérdés. Mert lehet sietni hátra, lehet haladni visszafelé is. A kérdés tehát az, hogy mily irányban történik a haladás, mily irányban történik a sietség. Másutt azt mondják, hogy a jogokat terjeszteni kell, mert csak jogterjesztés által lehet az elégedetlenséget csökkenteni, mert a jogoknak gyakorlata által az emberek elégedettebbekké lesznek. Ha valaki bizonyos jogot, melyet előbb nem gyakorolt, gyakorol, épen ezen jog gyakorlata által némileg kielégítve érzi magát, még ha ezen jog gyakorlata terhekhez is van kötve. Nálunk a jogokat nem terjeszteni, hanem megszorítani akarják, mint ezt a választási törvénynél is láttuk. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van!) Másutt a népképviseletnek időtartamát csökkenteni akarják, abból indulván ki, hogy a mai világ nem hasonlít a múlthoz. A múlt világban lehettek 5—6—7 éves parlamentek, mert a múlt világban nem voltak vasutak, nem voltak távírdák, következőleg az egyes népek, az egyes államok közti viszonyoknak bonyolódásai nem merülhettek fel oly gyakran és ha valami krízis beállott, ha valamiképen érzelemváltozás történt, ennek következései megérlelésére hoszszú idő kellett. Ma mindenfelé távirdai sodronyok mennek, mindenfelé vasutak robognak, az egész világ közlekedésben van egymással, a gőzsajtó szétküldi az eszméket a föld kerekségén, úgyszólván egy időben mindenfelé, következőleg az egész világ együtt érez, minélfogva az érdekközösség sokkal nagyobb és gyorsabb, mint volt valaha. Mindezekből pedig kifolyólag a nemzeti érzelem sokkal inkább változhat rövidebb idő alatt, mint változott régebben. Más országban igyekeznek lerontani a válaszfalat az osztályok közt, mert a tapasztalás bebizonyította, hogy mentül több válaszfal van egy országban, annál több ellenség áll egymással szemben. (Helyeslés) mentül inkább el vannak különözve az osztályok, annál ellenségesebben állnak egymás ellenében. Mindenfelé, — nézzünk szerte egész Európában a czivilizált népek közt, nézzünk szerte az egész világon, — tapasztalni fogjuk, hogy a válaszfalak ledöntése az állami bölcseségnek egyik legpregnánsabb faladata. Nálunk behozták a virilizmust, behozták mindenfelé és most Pest városára is rá akarják tukmálni. Felemelnek egy uj válaszfalat, mely által mindazok ellenében, kik ezen virilismusba bejönnek, — és bizony nem mindig erényeik, polgári érdemeik és hazafiasságuk által, ámbár nem tagadom, hogy köztük, is lehetnek erényes, hazafias és becsületes emberek, — feltámasztják a szenvedélyek egész seregét mindazokban, kik abba bele nem jönnek. Ugyan kérdem, használhat-e ily eljárás egy államnak, előmozdíthatja-e annak békéjét, szabadságát és jólétét ? Soha, sehol. (Helyeslés.)* S mi akadályoztatja a valódi reformok létesítését? Az, hogy a jobboldali politikának szüksége van a mágnásokra, szüksége van a főpapokra, szüksége van a bécsi bankárokra, szüksége van az osztrák tábornokokra, szüksége van mindezeknek grácziájára, hogy megélhessen. (Igaz! ügy van !elénk tetszés.) Ezeket nem lehet megsérteni, nem lehet boszantani, mert ezek képezik a kormánypárt erejének velejét. Csak a nemzetet lehet számba nem venni, csak a nemzetet merik számba nem venni, mert e nemzet hosszan tűrő; e nemzet lelkesül nagy eszmékért, nagy elvekért, hanem hosszan tűrő. És a nemzetnek ezen hoszszantürési tulajdonságára alapítják azon szolgaságukat, melylyel az imént nevezett nem nemzeties, nem hazánk érdekében dolgozó elemek iránt viseltetnek. (Úgy van ! Éljenzés.)* Azt mondták — és ezt Andrássy Gyula gr. mondta — hogy a delegatio mintaintézmény, melyet még más nemzetek is utánozni fognak. (Gúnyos nevetés.) És mit látunk most? Azt, hogy azon krízis, mely Ausztriának egy vagy más részében kiütött, azért ejtette rettegésbe a mi kormányférfiainkat, államférfiainkat, mert az általa mintaintézmény tönkrejutással fenyegettetik.Az olyan mintaintézmény, melynek, mint minden beteges alkotású embernek őrizkedni kell minden küzdelemtől, mert minden megárthat neki, olyan mint a dáma-óra, nagyon szép lehet parádénak, csakhogy nem mutatja az órát. (Élénk tetszés. Derültség). Mind a cseh, mind az osztrák-német, mind a galicziai lengyel krízis e tökéletes mintának mondott intézményt lételében mindig veszélyeztette, és azért kellett Csehországban rendet csinálni, azért kellett a lengyeleknek engedményeket adni, és azért kell most Horvátországban valamit csinálni, hogy ezen mintaintézmény valahogy meg ne bomoljon. Ami a közös hadsereget illeti, 1870 és 71-ben láttuk, hogy a közös hadsereg,amelyre a monarchiának mindkét fele annyit költ, hogy ha egy tizedrészét, nem is mondom egy tizedét, hanem századrészét költenők a nevelésre, a monarchia a leghatalmasabb monarchiák egyike volna. (Élénk helyeslés.) — mondom— a közös hadsereg 1870 71-ben, midőn ama nagy európai válság beállott, mely a német-franczia háborúnak kezdete, folyama és vége által jeleztetett, oly állapotban volt, hogy nem volt municziója, nem volt elég czipője, nem volt elég köpönyege, következőleg — bár nagyon is szerették volna azon bizonyos osztrák katonai körök — nem mehetett háborúba. Ez igen örvendetes következmény volt, az igaz, és emlékeztet azon, nem tudom, melyik darabban előforduló nótára, hogy így magyarázhatni jóra , hogy Peleskén nincsen óra.“ (Zajos derültség.) Mert az csakugyan nagy áldás volt ránk nézve, hogy nem vitettünk háborúba. De miért nem vitettünk háborúba ? Azért, mert a borzasztó drága, közös osztrák-magyar, vagy minek nevezzük, hadsereg nem volt harczképes állapotban, nem tudott masírozni előre, mert nem volt czipője. (Derültség.) Ennek köszönhetjük, hogy megkíméltettünk ama nagy — már ez nem nevetni való — szerencsétlenségtől, mely a muszkát nyakunkra hozta volna az előre való masírozás által. És így csakugyan elmondhatjuk, hogy „Így magyarázhatni jóra , hogy Peleskén nincsen óra.“ (Élénk helyeslés.)* Van olyan ember is, ki azt állítja, hogy pártunk nem kormányképes. Erre nézve csak egyet kérdek. Tegyük fel, hogy ebben a hazában megvolna a hadügy függetlensége, megvolna pénzügyeink önállósága, s nem volna sem delegátio, sem közös minisztérium : vájjon nem tartatnék-e ez országban mindenki bolondnak vagy épen hazaárulónak, ki a hadügynek függőségét kívánná, ki pénzügyeinknek önállótlanságát akarná, ki követelné, hogy legyen delegátió és legyen közös minisztérium? (Élénk helyeslés.) Ha e kérdésre kétségtelen a felelet — márpedig az, mert senki se kívánhatná az előbb érintett áldások nem létesét és ez utóbbi nem áldások megteremtését , mi következik ebből ? Következik az, hogy mikor az ellenzék programmja ezen áldások létesítését tűzi ki czélul, olyant kíván, mit a nemzetnek kívánnia kell mindaddig, míg nemzet akar maradni. (Helyeslés.) Ha a dolog így áll, akkor kérdem, ugyan minő konstitutió, minő kormánypolitika az, melylyel a nemzet önállósága iránti elvek valósítása nem fér össze; kérdem, ugyan minő kormánypolitika, minő konstitutió az, melylyel az elvhűség, az elvekben való becsületes kitartás nem fér össze, hanem összefér mindenféle elvtelenség, mindenféle hitszegés, mindenféle muszkavezető és provisorium ? (Élénk helyeslés.) Én nem adok kelletén túl sokat ama fecsegésekre, melyek e részben a jobboldali sajtó részéről oly meggondolatlanul és hot nrsin múlt v viszatorlásoknak tette ki magát, melyeknek én barátja nem vagyok. De ismét kérdem, miféle konstitutió az, melylyel a nemzet legszentebb érdekeinek érvényesítése nem férhet össze? Márpedig a baloldal semmi egyebet nem kíván, mint a nemzet szent érdekeinek valósítását, szent jogainak érvényesítését. És még érteném azokat a botor nyilatkozatokat, ha arról volna szó, hogy az ellenzék többségre jutása esetében máról hónapra, erőszakkal, igyekeznek az általa vallott elveket létesíteni. De ki akarja ezt ? Mi nem. Mi nem mondjuk, hogy 24 óra alatt, hogy erőszakkal fogjuk az általunk szükségeseknek tartott változtatásokat eszközölni. Mi tudjuk, hogy nehéz az állás, tudjuk, hogy Ausztriával úgy megkötötték kezeinket, hogy nem könnyű a kibontakozás. De azt mondjuk, hogy az elveket magasan kell tartani, sohasem kell azokat megtagadni vagy feladni. (Helyeslés.) Meg kell választani az időt, az eszközöket, az alkalmat azok létesítésére, és nem elhalasztani a kínálkozó alkalmat, miként ez 67-ben történt, nem meghúzni magunkat, mikor az érvényesítés lehetséges lett volna. Mi tehát törvényes úton, alkotmányos eszközökkel iparkodunk az általunk vallott elveket létesíteni. (Tetszés.) És ez a programm nem kormányképes ? Ha ez nem az, mondhatjuk-e, hogy alkotmányunk van ? (Élénk tetszés.) Ha az ellenzék a bekövetkezendő katasztrófákra alapítaná politikáját, úgy járna el, mint a kormánypolitika, mely nem néz semmit, hímem leszakasztja minden órának virágát nemcsak, de tövestül kitépi a szép virágot. Utána vízözön. Bánja is ő, csak most legyen boldog. Hiszen szép az a boldogság, csak az a kérdés, meddig tart. — Ha az ellenzék katasztrófákra alapítaná politikáját, megkímélhette volna magát s megkímélhetné magát sok keserűségtől és fáradságtól, összetehetné kezét, s azt mondhatná: csinálj jobboldal, amit tetsziik, bizonyos lehetvén benne, hogy be fog következni a katasztrófa úgy, miként a Vezsonak kitörése most váratlanul bekövetkezett, vagy miként a szerelem „Sie kommt nicht, sie ist da !“ (Nagy tetszés.) Mi nem katasztrófákra alapítjuk politikánkat. A mi működésünknek az a czélja, hogy békésen fejlődhessünk, hogy a rend fentartathassék, hogy azok, akik elégületlenek, a joggyakorlatban való részesítés által kielégíttessenek; szóval, hogy becsületes, törvényes, konstutionális uton előrevigyük az országot, melyet mindnyájan szeretünk. (Élénk tetszés.) vádlottak a XIX. század nyílt sebét, a communismust szították. Majd igy folytatja : A belügyminisztérium 1870. jun. 11-én a pesti ált. munkás-egylet hozzá fölterjesztett alapszabályait szentesítvén, az megalakult, s habár az egylet által kitűzött czél a magyar munkások kölcsönös anyagi s szellemi támogatása volt, mégis az államtörvények által tiltott social-democrata elvek valósításán működött. Ezen utóbbi czélt elérendő közegeiül a „Munkás-ujság“, a „Testvériség“ és a „Brüderlichkeit“ czímü tendentiosus lapokat választotta, melyeknek félreismerhetetlen iránya a pártjuk hatalmának — ha kell, erőszak általi fejlesztése, és ebből kifolyólag a jelenleg fennálló kormányforma megdöntése s eszményük a népállam behozatala. Ezek elveik, de ezek egyenlők a communismussal, amit legpraegnánsabban bizonyítnak a „gazdászokhoz“ a vagyontalan fejmunkásokhoz czimzett kiáltványok az „Einstimmiger Beschluss“ czimű Genfben hozott határozat tendentiája, mely oda megy ki, hogy a vagyonosok birtokai köztük közösen feloszlatván, hogy azok jövedelmeinek felosztása által csekély munkabérük növekedjék. Ez megtámadja a fennálló rendet, a kapitálist, megüzeni a harczot az összes emberiségnek, a századnak, melyet vissza akarnak sodorni, egész a 17-dik század sötét világába! A tárgyilagos bűn, az elővizsgálatból s hat napi tárgyalásból eléggé bebizonyult. A pesti általános munkás-egylet czélja volt a tagok kölcsönös anyagi és szellemi támogatását előmozdítani, s e czélból a kisiparost s munkást magukhoz vonni akarták. Ez nem bűn. De ugyanazon elveket tették a magukévá, melyeket a párisi commune, és csak — ami a „Testvériségéből bebizonyul — a jelszóra vártak, hogy mihelyt elég erőseknek érzik magukat, eszméik valósításán fölkorbácsolt szenvedélyeik egész füzével működtek volna. „Socialis democrata“, ez volt jelszavuk, melynek mentő köpenyege alatt a népállamot akarták behozni, melynek védő szárnyai alatt biztosnak vélték sötét szándékukat, a commune behozatalát ! Az alapszabályok ugyan szentesítve voltak, de azok által az egylet bűnös levelezésre nem volt jogosítva, mert ellenkezőleg világosan mondják az alapszabályok, hogy az egylet fő czélja: „a hazának hasznos polgárokat nevelni“, s így az alapszabályok szentesítése által nincs egyszermind szentesítve a bűnös eszköz. Megengedik továbbá az alapszabályok az úgynevezett socialdemocrata iskolát, mely azonban, sajnos, nem tudományos, de igenis forradalmi munkák terjesztését, fordítását tűzte volt ki czéljául. Ilyen a sokszor említett social-democrata, ilyen a józsefvárosi templom melletti sociális iskola s így az „Agitation- Comité.“ Ezek után a közvádló a törvényekkel támogatja állításait, olvasván a corpus juris 1715-ki 7. és 1723-ki 9. törvényczikkeinek latin szövegét, melyek az állam biztonságának föntartása érdekében hozvák. Van egy törvényünk, mely közhites papírok hamisítását akkor is bebizonyítva látja, ha az ábrák még csak a hamisító által föltalált u.v.An la’tp?np,k. Ugyanilyen a fon forgó vád, melynek tényálladéka az előteremtett bizonyítékokban elég erős oszlopokra talál. Emlékezetbe hozza a közvádló a párisi kommune pusztításait, s biztosítja a törvényszéket, hogy a mi kommardjaink se kevésbé veszélyesek. Hisz Becker József genfi levele már azt kérdi! „Vannak-e önök közt tevékeny férfiak ?“ Ez annyit tesz hogy eleget beszéltünk már, most tehát tegyünk, vegyétek be a budai citadellát, s uraljátok a fővárost. Ezek után egyenként szól az egyes vádlottakról. Először Poitz erről szól, kinek bűnténye eléggé igazolva van. Ha tagadja is azokat a vádlott, a törvényszék nem veheti figyelembe, mert két fültanú vallomási jegyzőkönyvében, ha nem is ugyanazon, de igen feltűnően hasonló szavak foglaltatnak. E bűntényálladékára nézve tekintetes törvényszék szükségtelen az eszméket továbbra is fejtegetni, mivel a már írásbelileg tárgyalt adák a legfelsőbb ítélőszék által ide tétettek át elítélés végett. Terheltetik Politzer azzal is, hogy február 19-én a munkás-egylet tanácsülésében a királyi kegyadomány tárgyalásánál sértő szavakat mondott ő felségére; terheltetik továbbá, hogy az internationale törekvéseit s elveit a saját elveivel és törekvéseivel azonosította, hogy a sociál-demokrata iskolát alapította, vádoltatik, hogy ő, Szvoboda és külföldi a fejmunkások osztályát alapították s pedig tették az „Internationale“ 1870. január 6-án kiadott fölhívása alapján. Ezen osztály, amily ártatlannak látszik, ép oly megrögzött, ezen osztály háborút szent az összes létező emberiségnek, háborút szent Magyarország alkotmányának s a társadalomnak. Vádoltatik, hogy a „Reformentwurf“ eszméi szerint oly szervezetet akart nálunk meghonosítani, hogy a tagokat zárt csapatrendszerré átalakítani s ilyennel rendelkezni bármikor hatalmába álljon. Egy szóval „Status in statu“ — ez volt legfőbb eszményképe, ez után törekedett. Ezen „Reformentwurf“ a vádlott állítása szerint en bloc visszautasíttatott volna a munkások által, de a közvádló tagadja, miután úgy ezen vádlott, mint Ihrlinger is az elővizsgálat folyamában ennek ellenkezőjét állították. Vádoltatik továbbá, hogy Bachruch Henrival tanácskozott az iránt, vajon hogyan lehetne a pesti munkásegyletet beleolvasztani a londoni „Internationale“ ba, hogy ott egy külön sectiót képezve, csak magyarok felvételére szolgáljon. A vádlottak másodika Külföldi Victor a genfi szövetség által jan. 6-án „a gazdászokhoz“ czímzett, valamint a vagyontalan fejmunkásokhoz intézett kiáltványát az általa szerkesztett hírlapban közzétette, azt külön füzetben lenyomatta, egy szóval, az azon kiáltványokban foglalt elvekkel való rokonszenvezését és solidaritását bebizonyította, de sőt azok terjesztése czéljából, Szvobodával szövetkezett, azokat több nyelvre lefordították és Szvoboda egy alkalommal az utóbb nevezett kiáltványt a saját eszmeszüleményeként adta ki, miből különben is eléggé kitűnik ambitiója, valamint külföldi intenzióit is eléggé bizonyítják az okiratok. A védelem által ezen állítás ellen fölmerülő azon ellenérvet, hogy azáltal, ha vádlotthoz bűnös tartalmú levelek intéztettek, még mi sincs bebizonyítva, úgy hiszi, eléggé ellensúlyozza, ha rámutatunk az összegördülős épen összeillő körülményekre. Különben is — és erről a közvádló meg van győződve, — hogy külföldi teljes tudatában volt annak, amit tett, tudta, hogy azt hazai törvényeink tiltják, mert különben nem czímeztette volna leveleit egy bizonyos „Ring Rosa“ asszonysághoz, hanem egyenesen magához. Bornhorst és Bracke levelei vannak hivatva arra, hogy ezen vádlott bűnös tevékenységéről bővebb felvilágosítást nyújtsanak. A vádlottak harmadika Farkas Károly a genfi szövetség tagja volt, s Genfből azon megbízást kapta, hogy a szövetség számára a lehető legnagyobb számban toborzon tagokat, továbbá mint ez Becker jan. 13-iki leveléből kitűnik, ily értelemben magyarországi főügynökké is neveztetett ki, és a betegsegélyezés ürügye alatt — saját vallomása szerint — körülbelül 3000 tagot gyűjtött. Leveleiből eléggé igazolva van, hogy a genfi szövetségnek buzgó tagja volt, annak elveit követte és terjesztésében tevékeny részt vett és azoknak propagandát szerzett. Kitűnik ez azon levélből, melyet a „Vorbote“ 1871. máj. 5-iki számához Farkas tollából, s mely a képviselőház előtti tüntetésről szól. Be van bizonyítva, mikép nem tudatlanság vezérelte vádlottakat tetteikben, de sőt teljes tudatában voltak az általuk elkövetett bűntényeknek, s így ha bárki lett volna azon akadály, mely őket az örvény felé irányuló rohamukban föltartóztatni merészelte volna, az menthetlenül áldozatul esett volna, mert el voltak tökélve, hogy erőszak ellenére erőszakot fognak alkalmazni. Ezen bűnös szándékuk az elővizsgálatból eléggé világosan bizonyult be, s helyén van fölemlíteni egyik kiáltványuknak azon passusát, melyben az mondatik, hogy „az uralkodók, de még ha kell, az isten is detronisáltassék.“ Így fejtegeti közvádló még Ihrlinger Antal, Szvoboda Lajos és Eis András bűnlajstromát, és végre a következő indítványt teszi. „Indítványozom tehát, hogy az általam megnevezett hat vádlott ellen a perbefogatási határozatot kimondani méltóztassék az összes többi vádlottak ellenében pedig a vizsgálat elejtését javaslom.“ A tárgyalás esti 7 órakor ért véget. Elnök kijelenti, hogy a tanácskozás nagyon sok időt vévén igénybe, az csak holnap fog megkezdetni, az ítélet pedig csak holnapután szerdán fog kihirdettetni. Külföldi valamint Politzer szabadlábra helyeztettek. Pest város közgyűlése. — April 30-án. — Elnök Gyöngyösi Alajos h. főpolgármester. Simon Flór interpellátiót intéz a főpolgármesterhez : Igaz-e mi a „Hon““ april 26-ki számában állíttatik, hogy a csőd alatt állott Román Román mezei kapitány hivatalába visszahelyeztetett, daczára annak, hogy ellene hivatalos visszaélés és sikkasztás miatt vizsgálat van függőben? Gyöngyössy főpolg.válaszolja, hogy Po»«An all An 0^7 ATI P.££k7. Ifi/) fl.lfl.tt melyben csőd miatt hivatalától felfüggesztve volt, semmiféle vád be nem nyujtatott; Román ellen 1871-ben adatott vád, de ez még ugyanazon évben a teljes tanács által elintéztetett. Felolvastatván a kisajátítási esküdtek 1872. évre összeállított névlajstroma, helybenhagyatik és a pesti kir. törvényszékhez át fog tétetni. A közmunkatanács évi működéséről jelentését átteszi. — Tudomásul vétetik. Szemler Lőrincz rendbiztos szolgálatáról leköszönvén, végkielégítésért folyamodott, de a tanács által elutasittaott, mi ellen ez a közgyűléshez felfolyamodik. — Fenntartatik a tanács végzése. A lipótvárosi takarékpénztár Pest város czimerének irományain használhatására engedélyt kér. 200 forint engedélydij mellett megadatik. Ezzel a gyűlés napirendre tért. Olvastatott a közlekedés és közmunkaügyi miniszternek leirata, melyben a várost az osztrák államvasuttársaság ellen a két szivatezai közlekedés megnyitása iránt folytatott perében a város kereskedelmének érdekében engedékenységre szólítja fel. A közgyűlés múltkori határozatától el nem áll, és erről a közlekedési minisztert értesíteni fogja. A Vrányi ház és Fehérhajó telkek szabályozási és a keletkezendő új háztelkek tervei a tanács által bemutattatnak az eladási feltételekkel együtt. A tervek jóváhagyatnak és az árverés május hóra rendeltetik. A redoutsörház árverésének eredménye helybenhagyatik, és Schallernell a szerződés újra megköttetik. A pesti dunai molnárok, kik hajómalmaikat taval a megkezdett dunaszabályozás miatt állóhelyeikről eltávolítani kényteleníttettek, de az idén malmaik számára újabb állóhelyeket nyertek, kárpótlásért folyamodtak a városi hatósághoz. A közgyűlés kérvényeiket pártolólag a közmunka és közlekedési minisztériumhoz teszi át. Pest városa számtalan feliratot intézvén a honvédelmi minisztériumhoz, melyben a katonai békelétszám megállapítását és a hatóságok beszállásolási kötelezettségét szabályozhatni kéri, a honvédelmi minisztérium számos sürgetés után válaszol; a hatóságot türelemre inti, míg e tárgyban törvény alkottatni fog. — Tudomásul vétetik. Kralovánszky István képviselő indítványt tett, hatósági szabályzat kidolgozása iránt, mely által a közönség a tűzifa és kőszén vételénél az eladók részéről szokásos csalások ellen megvédettessék. Javaslattételre a gazdasági bizottmánynak adatik ki. A koronázási domb tisztán tartására 1600 frt költség merülvén zaval fel, ez megszavaztatik. A lipótvárosi bazár jövedelmei épitési költségeit f. é. aug. le fogván tisztázni, azontúl évenként 30000 forintot tevő jövedelme a templom építésére lesz fordítható. Minthogy a 60-as években ő felsége a vallásalapból évenkint 40000 irtot azon feltét alatt tett folyóvá, ha a város részéről is legalább ily összeg fog ugyane czélra fordittatni, és e 40000 frt a vallásalapból a kupola beomlásáig utalványoztatott is, azóta azonban szünetel, a lipótvárosi templom építési bizottsága a közgyűléshez azon kérelmet intézi, hogy azon évenkénti 10000 fton felül, melylyel a város a lipótvárosi templom építésére felvett 100000 frtos kölcsönt törleszti, az építésre még 10000 frtot szab A közös hadsereg felszerelésére vonatkozólag az országos magyar iparegyesület a következőket teszi közzé: Hogy nemcsak a honvédség, hanem a közös hadsereg felszerelési tárgyainak szállításánál a hazai ipar tekintetbe vétessék, régóta állandó kívánalma az érdekelt köröknek. E kivánalom gyakorlati megvalósításának módozatait az iparegyesület egy emlékiratba foglalta volt, mely még 1870. évi decz. havában a képviselőházhoz benyujtatott. Ez emlékirat az ország számos jelentékeny törvényhatósága részéről is melegen támogattatván, az valamint a támogató kérvények az országgyűlés határozata folytán az illető minisztériumhoz létetett át ügyelembe vétel végett. Miután e hó 29-étől kezdve enquete-bizottsági tanácskozások fognak tartatni, melyeknek feladata a Skene-féle consortiummal kötött szerződés megvizsgálása nyomán a követendő eljárásra nézve módozatokat hozni javaslatba, elérkezettnek véljük az időt, midőn ezen, a hazai iparra nézve igen nagy fontosságú ügyben oly megállapodásokat lehet kezdeményezni, melyek a hazai ipar és közgazdaság érdekeinek megfelelők lesznek, s melyek útját fogják egyengetni azon elv életbeléptetésének, miszerint a hazai véderő felszerelési szükségletei kizárólag a hazai ipar által fedeztessenek. Az iparegyesület azért felkérte a földmivelési ipar- s kereskedelmi minisztériumot, hogy lehetőleg arra szíveskedjék törekedni, miszerint a Bécsben tartandó enquéte valóban a kivánt eredményre vezessen, s nehogy Magyarország érdekeinek képviselői ez alkalommal is szép ígéretekkel halmoztassanak el, melyek azonban soha sem váltatnak be. Mind az érdekelt hazai iparos osztálynak, mind a tudományosan képzett közönségnek közvéleménye a február 25-én tartott iparos gyűlés és a márczius 24—26-ik napján tartott közgazdasági gyűlés alkalmával ez irányban oly határozott kifejezést nyert, miszerint iparunk bizonnyára jogosan számíthat az egész hazai sajtó erélyes támogatására a közös hadügyminisztérium netaláni ellenkező változtatásaival szemben. Azonban nem elegendő az, hogy az érvényben levő monopolisticus szállítási rendszes illellő/slocöck, jagléuyscgeveit módosíttassék, sőt ha a szállításban teljesen életbe lépne a szabad verseny, még akkor is szükséges volna arról gondoskodni, hogy a magyar ajánlattevő ausztriai versenytársai együttes eljárása által háttérbe ne szoríttassék. E tekintetben pedig oly garantiákat kellene követelni, melyek a kijátszást lehetetlenné tennék. Csak ily garantiák mellett lenne lehetséges a hazai ipar versenyzése, és az, hogy a szállítási kedv és a szállítási képesség biztos alapot nyerjen. A hazai sajtó hazafias kötelességét teljesítené, ha az enquete tanácskozásokról azok folyama alatt is közleményeket kívánna, azokat behatóan tárgyalná, s a hazai ipar érdekében erélyesen felszólalna. — A dunafejedelemségi kormány által a horgonyozásért és a műpartok (Quais) használatáért járó illetékek tárgyában 1871. évi november hó 20-án hozott törvény, mely a közönség s nevezetesen a hajózási vállalatok tudomása s miheztartása végett ezennel közzététetik, következő : I. §. A hajózás a Dunán és mellékfolyóin a romániai partok hosszában semmiféle díj vagy illetéktartozással nem terhelhető, és szorosan tiltatik, hogy annak ellenére bárminemű akadály tétessék. Hasonlóképen nem szabad a hajókban levő árukért bárminemű adót vagy illetéket szedni. II. §. Azon díjak, melyeket horgonyozási díjak nevezet alatt jelenleg szednek, vagy eddig szedtek, megszüntetnek. III. §. Mindazon kikötőkben, hol kész vagy épités alatt álló müpartok léteznek, minden és bármely lobogóju uszától bizonyos müpartilleték fog szedetni, mely állandó díjszabályt képezend s pedig az uszáknak (hajóknak, vontáknak, naszádoknak stb.) köböl száma és tartalma szerint. Hasonlón bizonyos megállapított dijak szedetnek a nagy mérlegek (macarale balance) és más révparti építkezések használatáért, melyek a be- és kirakodás könnyítésére hivatvák. IV. §. Mindezen dijak kizárólag egyedül azon Tiszáktól szedetnek, melyek a műpartokat, a nagy mérlegeket és egyéb, a be- és kirakodás könnyítésére minden tisza által, tekintet nélkül, hogy azok honnan jöttek, vagy mivel terhelték, kivétel nélkül használható építményeket tényleg használják. V. A megelőző §§-ok alapján megállapítandó díjszabások iránt való intézkedés érvénye egy külön e végrehozandó törvény által, éspedig olyképen fog meghatároztatni, hogy az azokból befolyó jövedelem a műpartok felállítása költségeinek összegét túl ne lépje, és hogy ez összeg végre is egyedül a javítási, fentartási és felügyeleti költségek fedezésére terjedjen ki. Kivonat a hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter a bajai törvényszékhez írnoknak: Kanyó Jenő bajavárosi kiadót, a sziráki járásbírósághoz írnoknak : Révay Miklós dijnokot, a losonczi járásbírósághoz telekkönyvi írnoknak ; Géczy Gyula dijnokot, a pénzügyminiszter Zuna Ferenczet dohánybeváltó felügyelővé, b. Vlatorpa Tivadart/ Mikschik Ferencz, Willmouth Bódog, Magyar Gyula, Havelka KRÓNIKA. Pest, ápril 30. A m. t. akadémia tegnapi ülésében Szabó Imre szombathelyi püspök tartott emlékbeszédet B 1rucz Lajos elhunyt tiszt, tag fölött. Bittnicz Lajos született 1790-iki jul. 17-én a régészetileg is nevezetes Templomujáton Vas megyében, hol atyja seborvos és egyszersmind falusi jegyző volt. Szegényes anyagi állapota miatt atyja nem igen gondoskodhatott a tudvágyó ifjú kellő kiképeztetéséről,a szombathelyi káptalan taníttatta a fiatal Lajost, ki már ifjú korában nagy szorgalommal tanult és nem csak szoros iskolai, hanem lehetőleg tág műveltség után törekedett. 1811-ben Somogyi Lipót püspök mellé került, de nemsokára 1812-ki April 1-én a szombathelyi lyceumban, mielőtt még áldozatrá szenteltetett volna, a mennyiségtan rendes tanárává len s e tanszéken 34 évig fáradhatlanul tanított. 1819-ben, elég későn, belátták, hogy nemzeti művelődésünk első alapja,a nemzeti nyelv művelése, teljesen el van hanyagolva. Ekkor lett a magyar nyelv az iskolákban rendes tantárgygyá. Szombathelyen sem arra alkalmas tanító, sem alap, melyből az fizetését nyerhette volna, nem volt. Bittnicz Lajos kész örömest vállalkozott annak tanítására és 25 éven át dij nélkül tanított. Azonban mélyen elszomorodott hazai művelődési viszonyaink fölött: nem volt semmiféle segédkönyve, ekkor írta „Magyar nyelvbeni előadásait,amely könyv három kiadást ért. Az akadémia megalakulásakor azonnal rendes taggá lön a mathematikai osztályban, mit azzal hálált meg, hogy a mathematikai műszók magyarításán folytonosan fáradozottt. Kanonok, püspök, akadémiai tiszteletbeli tag lett. Meghalt 1871-iki julius 28-án. Ezután folyó ügyek kerültek tárgyalás alá. A meteorológiai tanár fizetése fölemeltetett 2400 forrintra ; a stockholmi tudományos akadémia kérésére akadémiánk kiadványai megküldése elhatároztatott, a statisztikai bizottmány szükségessége megszűnvén, az közgazdasági bizottsággá alakul át. Végül a titkár bejelenti, hogy Kubay Miksa rimaszombati volt birtokos 3000 frtot hagyott végrendeletileg az akadémiának. Székely Imre közkedvességü művészünk tamásházi birtokára vonult a nyári időszakra s az általunk is jelzett szépsikerű tanfolyamot csak hat hónap múlva kezdi illetőleg újítja meg, a mikor, reméljük, ujult erővel s ujult sikerrel lát a „kis művészek“ tehetségének tovább fejlesztéséhez. Orczy Bódog bárótól a „Budapesti Közlöny“ mai száma következő nyilatkozatot tesz közzé. „Néhány lap hasábjain Némethy Irma kisasszonynak egy levele közöltetett, melyben állítja, hogy én a nemzeti színház tagjairól és a journalistikáról az ő jelenlétében lealázólag nyilatkoztam ; ezen állítást mint teljesen alaptalant visszautasítom.“ Ámbár Orczy b. rég elszoktatott attól hogy nyilatkozatainak hitelt adjunk, — csak a Macsinszky botrány s a színházi tűzvészre vonatkozó s általa inspirált közleményekre utalunk — e nyilatkozatát közöljük, de egyszersmind ama kijelentéssel, hogy az irányában nyilvánult vélemények mellett e nyilatkozatnak semmi fontossága. Mondhatnók ugyan, hogy Orczy bárónak a journalistikáról ejtett s általa most tagadott szavairól nekünk is volt tudomásunk, mégpedig jóval előbb mint sem Némethy Irma k. a. azokat a nyilvánosság elé hozta, de mivel nekünk körülbelül mindegy, hogy az intendáns mikép gondolkozik a sajtóról — amit különben a színházi jegykérdésben eléggé manifestált — nem szólunk róla. A közönség előtt több súlylyal bír, hogy a sajtó mikép gondolkozik b. Orczyról s ez iránt kellően tájékozva is van. De az intendánsnak a nemzeti színház tagjairól állítólag tett nyilatkozata sem olyan, hogy Orczy b. viselt dolgaival ellentétben volna, sőt a színháznál divó rendszer egyenesen föltételezted. Halljuk azonban a hivatkozott tanukat, kiknek egyike az intendáns által drámabírálónak kinevezett Deák Farkas, másika a Pestre szerződni óhajtó T r p u s i ka. A budai tanács megbízása folytán az ottani mérnöki hivatal terven dolgozik, mely szerint a budai hegyek s leginkább a zugliget meredek útjai kígyózó utak által fognak helyettesíttetni. A honvédek közül sokan a behívás daczára sem jelennek meg a fegyvergyakorlatokon, a kerületi és zászlóaljparancsnokok tehát utasítást kaptak, hogy fegyvergyakorlatok után azoknak a névjegyzékét küldjék be a honvédelmi minisztériumhoz, kik a gyakorlatokon meg nem jelentek, s ha azután ezek okmányilag nem adják elmaradásuk elégséges okát, szökevényeknek fognak tekintetni és büntetésül utólagosan, hosszabb ideig tartó tényleges szolgálatra behivatni. A nőképző-egylet közgyűlést tartván, elnökévé újból Glatz Antalnét, alelnökükké Sárkány Józsefnét és Houchard Ferencznét, jegyzőkké: Radó Bélát és Frenkel Sándort és pénztárnokká Ács Károlyt választotta. Nyáry Pál szerencsétlen halálának évfordulóját Izsán gyászistentisztelettel ülték meg, melynek kegyeletességét nem csökkenti az, hogy sem a katholikusok, sem a deákpártiak nem jelentek meg. Kudich János, a 48-iki napokból ismeretes szabadelvű osztrák férfi 23 évi száműzetés után visszatért szülővárosába Linzbe, hol nagy ünnepélyességgel fogadták. vázzon meg, hogy így erre 40000 forint válván fordíthatóvá, ennek alapján a vallás és közoktatásiinisztérium fölkeressék, a vallásalapból az évi subventiót újra folyóvá tétetni. A közgyűlés a kért összeget megszavazza és a vallásalap 40000 frtos subventiójának utalványozása végett a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz felír. Ugyancsak a lipótvárosi templom bazár épületének községi adómentességet szavaz meg a közgyűlés. Ezután az újépület megötti tűzifa telepek eltávolításának és új telepek kijelölésének kérdése jött tárgyalásra. A gazd. biz. e czélra a régi váczi temető megetti városi telket javasolja kijelölni. — Elfogadtatik. Az ülés tovább foly. Antal, Teply Ignácz, Hraszl József, Bielek Ferencz, Feichtinger Miksa és Konrád Sándort dohánybeváltó hivatali kezelővé. —Kohányi Róbert, Leidensfrost Gyula, Tomcsek Ferencz, Simonchich Emil, Kleeberg Osvát, Bathy Zsigmond, Heinlein Tamás és Bruckner Imrét dohánybeváltó hivatali tisztté, Czazik Pétert dohánybeváltó hivatali gyakornokká, Dávid Sándor és Schober János gyakornokokat a hitel-számvevőséghez harmadosztályú számtisztekké nevezte ki.