Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-23 / 116. szám

Nyomdában“. Száza 1 frt 50 kr. — erre 12 forintért. Német nyelven 100 db 1 frt 50 kr., 1000 db 12 frt.­­ — Ghyczy Kálmán Karlsbadból nyilvá­nos köszönetet mondott mindazoknak, kik hozzá intézett levelekben és sürgönyökben az országgyűlés működésében további rész­vételét kérték. Levelét, melyet a „Hon“ és az „Ellenőr“ mai számai közölnek, így fe­jezi be: „Kifejezést adok egyszersmind azon ké­résemnek is, hogy midőn azon esetre, ha sz. kir. Komárom város polgárai eddigelé nyilvánított szándékuk szerint a jövő or­szággyűlési képviselőválasztásnál becses bizalmukkal ismét megtisztelnek, tagja leszek a jövő országgyű­lésnek; a várakozásnak azonban, mely irántam nyilváníttatott, nem csak egészen nem, mert ez nem lehetséges , hanem cse­kély részben sem fogok megfelelhetni, tisz­telt polgártársaim ezt nem szándékom s tö­rekvésem, hanem kegyességükben túlbe­csült tehetségeim hiányának méltóztassa­­nak tulajdonitani.“ Választási mozgalmak. A gentvárosi országgyűlési követek választásának vezérletére rendelt közép­ponti választmány folyó 1872. évi május hó 25-ik napján, esti 7 órakor a városháza el­ső emelet 30 szám termében ülést tart, melyre a választmány tagjai ezennel meg­­hivatnak Pest 1872. május hó 22-én. Havas Ignác­, a középp. választ. elnöke. * A speazi józsefvárosi összeíró bizottság botrányos eljárását a baloldali választókkal mi sem mutatja fel eklatansabb színben, mint az alábbi levél melyet a tizenhárom­­próbás jobboldali Szt­u­p­a György intézett a közp választmány elnökéhez. így szól: „Ngos Havas Ignácz kir. tanácsos urnak, mint a központi bizottság elnökének. Némely kerületi összeiró bizottság, nem egyedül a hírlapok által közölt, de mind­ed­dig meg nem czáfolt téves eljárása, de sa­ját tapasztalatom következtében is, kényte­­telennek érzem magamat a megtiszteltetés­ről lemondani, s kérem nevemet a központi bizottság tagjai közül kiterültetni. Részletes indokolással, ha kívántatnék, szolgálhatok. Ki is stb. stb. 1872 máj. 19. Sztupa György, s. k.“ Tessék e fölött is egy kissé gondolkozni-Zenta, május 19. 1872. Szeretelt képviselőnk Majoros István e hó 5-én tartá hazafiasságtól átlengett beszá­moló beszédét több jobboldali s megszám­­lálhatlan elvtárs választó előtt, kik — gyen­gélkedése miatt, rövid, de mindenkit kielé­g­gitő — beszédét rendkivüli lelkesedés nyi­­atkozat és éljenviharokkal nem egyszer félbeszakították. Ezután fehérbe öltözött ár­tatlan leánykák által gyöngéd érzelmét ta­núsitandó gyönyörű babér koszorúval tisz­telte meg a szép nem s útját virággal hinté­be. 9 órakor este fáklyás zenét rendeztek számára, mely alkalommal Gönczi János ügyvédjelölt ragyogó szavakkal tolmácsold a választó­polgárok s a nép őszinte rokon­­szenvét és köszönetét, s egyszersmind fel­­kéré a követség jövőben elfogadására. Kép­viselő röviden jelző álláspontját és megkö­szönvén a nép többszörös bizalmi nyilatko­zatát, azt elfogadni megígérte. Megválaszta­tása föltétlenül biztosnak mondható, mert a múlt országgyűlésen tanúsított magaviselete s ernyedetlen buzgalma, városunk körüli érdemei, főbíráskodása alatt pedig a jog­szolgáltatás mérlegének önzetlen igazságos egyensúlyozása által — mit a jobboldaliak is nyíltan beismernek — a nép szeretetét annyira kiérdemelte, hogy mint hírlik, ellen­jelöltje sem lesz, hacsak vérmes és tudákos jobboldaliak tisztességes visszavonulás he­lyett csúfos megveretésöket meg nem ki­sértik ? L. * Török as, Miklóson (a me­zőtúri ke­rületben) múlt vasárnap nagy lelkesedéssel fogadták Csávolszky Lajost a baloldal je­löltjét.* Egy sepsi aa.­györgyi távirat je­lenti, hogy Bakcsy Ferencz az ellenzék je­löltje nagy óvatiokkal fogadtatott. * Köbölkút. F. hó 12-kén Simonyay Kál­mán Köbölkút kerületének ellenzéki képvi­selőjelöltje egy pártértekezletet tartott kar­­vai lakásán. A kerületnek mind a 24 községé­ből megjelentek nemcsak a meghívottak, de ezen fölül is 5—10, úgy hogy a 100 egyné­hányra tervezett értekezlet harmadfélszázra nőtte ki magát. A párt ereje számba véte­­kor kitűnt, hogy Hazai reformpártiból kor­mánypártivá szegődött ellenjelölt minden erőködése daczára alig számíthat többet az összes szavazók egy harmadánál. Pedig foly a bor mint a Duna, ünnepek alkalmakor minden főre két font hús járja, s ezen fölül 10 irtokkal szédítik a köz­szavazókat, mig a főbb embereket megvennék a hogy vehetnék. Épittet a Garamon állandó hidat, a mócsi, dunai molnárok ijesztgetésére pe­dig gőzmalmot — képzeletben. Az alis­pán Krumplincz ur sem kiméli befolyását s a hol csak lehet, hóditja az embereket hol szép szóval, hol ráijesztéssel, a hogyan czél­­szerübbnek látszik. Köbölkút kerülete mind­amellett idáig szilárdan áll Simonffy mel­lett, kinek programját idezárom.*­­r. I.* Báttaszék, május 10. Mindeddig azt gondoltuk, hogy egyhá­zaink szószékeit semminemű ultramontán miazma meg nem mérgezte, de ez nincs úgy, csak jött volna Pauler Tivadar minisz­ter úr május 12-én hozzánk nagy misére, hogy örült volna szíve B­rö­h­m káplánnak, hogy dorgálta azt a baloldalt, s hogy kö­tötte az ájtatos közönség szivére: „válassza­*) Közölni fogjuk, mihelyt térü­nk engedi. Szere­­tek egy jobboldalit, egy jobboldalit a ki az egyedül boldogító vallás támasza legyen,“ de hatott is a beszéd, mert a hallgatóság leg­nagyobb része a tisztelendő ur szemébe ne­vetett. — Ad vocem nevetni, valaki mégis nevet, ez pedig folyton boldogító kormá­nyunk. Jöjjenek le Báttaszékre, bízzanak kö­zegeinek túlkapásaiban. Bátaszék mezővá­rosának 6700 lakosa van , ezek között biz­ton 800 választó van, és ezen 800 választó közül mai nap csak 120 kapott az összeíró bizottmánytól szavazó czédulát. Legelőke­lőbb mesteremberek és iparosok nem kap­tak, miért ? mert baloldaliak , de az, ki ban­­kóhamisítás végett csak egynéhány hónap­pal ezelőtt bocsáttatott el, az kapott, qua de causa, mert jobboldali. (Hon.) * Peat illetve központi választmánya fo­lyó évi május 23-kán délutáni 4 órakor a megye­székház nagytermében ülést fog tartani.* Követés­reméltó példa. A „Vácz“ czi­­mü lap legutóbbi számában olvassuk: Nyílt felhívás. Azon úri egyént, ki nekem alá nem irt levélben jobbpárti itatásra 100 frtot o. é. küldött, ezennel felhívom, hogy e lap megjelenése napján, azaz ma délután 4 óráig nálam jelentkezzék és a pénzt vegye át, ellenben azt oly czélra fogom fordítani, melyre én mint megajándékozott jónak lá­­tandom. Csereklye István, telkes gazda. * Szabadkáról Írják lapunknak: Folyó hó 20-án nagyszerű népgyűlésünk volt, melyen mintegy 2000 választó előtt M­u­­kits Ernő közkedvességű követjelöltünk úgy maga, mint Varga Károly jelölt társa nevében előadta a programmbeszé­­det*), melyet a jelenlévők leirhatlan lelke­sedéssel fogadtak. Az itteni baloldal győ­zelme bizonyos. Szentes, 1872. máj. hó 21. Szentesen május hó 20-dikán délután 4 órakor Stammer Sándor alispán a szentesi választó polgárokat összehivó jövő képvi­selő választásra vonatkozó értekezletre. Csukás Benjamin úr állott föl és több „fölvilágosító“ adattal próbálta az egybe­gyűlteket megnyerni Kerkápoly támoga­tására. Ezen értekezleten egybegyült polgárok azonban mind 48-as érzelmüek voltak és miután Szentesen 30,000 lelket számlálunk, ebben pedig jobb és balközép összesen alig háromszáz (ennek is nagy része balközép) úgy látszik, hogy a balközép elvét valló polgárok velünk 48-asokkal összeolvadnak. Igen sokan már ki is jelentették, hogy ve­lünk László Imrére szavaznak. Ez értekezleten jelen volt ifj. Posta János is, a 48-as kör elnöke látva azt, hogy több­ször kitörő lelkesedéssel László Imre kép­viselőt élteti nagy számú választó­sereg, e szavakat ejte: Tisztelt polgártársak ! Úgy látom, hogy ezen pártértekezlet bizal­mával és beleegyezésével találkozom, mi­dőn ezennel bátor vagyok László Imre volt képviselőnket ismét jövendőbeli képvi­­ső jelöltül ajánlani.“ Ekkor szűnni nem aka­ró éljenzés tört ki az értekezlet s aztán leg­szebb rendben feloszlott nem sokára. S a 48 as kör helyiségébe nagy számú közönség vonult be és itt elhatároztatott, hogy László Imre képviselőjelöltünk neve azonnal zászlóra tűzessék, ugy szintén fal­ragaszok által is tudassák. Ezennel nyilt szívvel és lélekkel kijelent­jük, hogy azon férfiú, kit a nagy száműzött helyébe 1869-ben megválasztottunk, és ha föl nem adja soha, továbbra is jelöltünk. Éljen László Imre Szentes város képvi­selőjelöltje.*­ **) A 48-as kör megbízásából az elnökség.* Németh Albert a búcsujárók közt. Mindenki tudja, hogy Németh Albertnek jó ötletei szoktak lenni, s azt is tudhatja min­denki (s a „Magyar Állam“ is megkérdez­heti Egerben) hogy jó katholikus ; az sem titok, hogy ő Heves megye patai kerületé­nek ellenzéki jelöltje. A szeszélyes véletlen úgy akarta, hogy Németh Albert e három ismeretes tulajdona — mint az „Ellenőr“ írja — egy közelebbi alkalommal egymás­nak segítségére lett. Németh Albert elég biztató s­ikerrel találkozott kerületében ar­ra nézve, hogy most már a másik rész vá­lasztóit is meglátogassa, s Kovács László főhadiszállásán , Hatvanban is megje­lenjen. — A kerület többi részéből sokan kisérték , hanem hát Hatvan határá­ban kordont húztak ellene, s nem akarták bebocsátani. — Kovács László emberei oly fenyegető állásban védték a hadiszál­lást, hogy a kísérők egy része már-már vissza akart térni, nehogy tettlegességek forduljanak elő. Ekkor jön egy processió, mert épen a keresztjáró napok voltak. Né­meth Albert leszállt kocsijáról, a bucsúsok közé állt és szépen bement velük egy maga Hatvanba. Az legkevésbbé sem zavarta meg, hogy bent a városban nem találkozott néptömeggel. Talált három embert, s azok­hoz kezdett beszélni. Majd jött a negyedik, a tizedik, az ötvenedik, s negyed óra múlva oly tömeg hallgatta, melyet irigyelhet Ko­­vách László. Ez alatt saját kisérői is meg­jelentek s Németh Albert elmodta programm­­beszédjét, kifejtette elveit, s az eredmény az, hogy a féltékenyen őrzött Hatvanból egy nagy darab rész szintén Némethet vall­ja jelöltjének.* Hev­esm­e­gyéből, máj. 17. Nem csak választókerületünkre, de egész megyénkre (Heves) nézve egy igen neveze­tes és fontos újságot kívántam mielőbb köz­tudomásra juttatni. Tudva levő dolog ugyanis, hogy a heves­megyei gyöngyöspatai orsz. képviselő ke­rületben a jobboldal részéről ismét visontai Kovács László léptettetett fel, ki e kerü­letet már 3 országgyűlésen képviselte. — Ellene e kerületben ugyancsak me­gyénk fia Németh Albert volt, s általáno­san ismert orszá­gyűlési képviselő léptette­tett fel mint baloldali képviselőjelölt, ki e kerület 18 községének személyesen bemu­tatván magát, körútja a kerületben valósá­gos diadalut volt, kisérve a kerület összes intelligenciájától ; megjegyzendő, hogy a Kovács párton alig van 2 intelligens úri­ember, ezeket is nem az elv­i meggyőződés, hanem a jelölt iránti személyes érdek s le­kötelezettség­ köti azon párthoz. Németh Alb­ert pártja annyira növekszik, hogy nem csak hogy megválasztása egész bizonyosnak mondható, hanem Kovács László, s néhány uszályhordozója körül­nézvén s látván a nagy kisebbséget, hogy jóformán a községi lelkészek, kántorok s harangozókon kívül más senki nincsen többé mellette, jónak látta a bizonyos bukás elől azzal menekülni, hogy — s a mit­ a tegnap s ma általánosan elterjedt hit után írhatok — a jelöltségtől végkép visszalé­pett , próbálván talán másutt szerencsét, ha ugyan­azon más helyen is képes lesz magá­nak pártot csinálni. Mint hallatszik, Erdély­ben vagy Árvában próbál szerencsét. Németh Albertnek ellenfele nem lesz te­hát, s patai kerületünk hála Istennek ellen­zéki követet küld. (Ellen.) * Siklós, május 5. *) Volt és leendő képviselőnk Vajda János m. hó 20-án tartotta beszámolási beszédét, és pedig, miután a népgyűlésnek épített nagyterme a közönségnek egy harmadát sem lett volna képes befogadni, a gyűlés a városház előtti nagy térségen tartatott. Volt képviselőnk két óra hosszat tartó, többszöri éljenzéssel, s helyesléssel kísért beszédében kifejtette a 48-as pártnak a le­folyt országgyűlésen követett eljárását, va­lamint azon akadályokat, melek a válasz­tás alkalmával elfogadott hitvallásának a közjogi viszonyra vonatkozó részét tárgya­lás alá vétetni, s annak folytán hazánknak belügyeit szabadelvű szellemben javítani akadályozták ; felemlít, miszerint a legszük­ségesebb törvényjavaslatok azért nem in­tettek keresztül, mivel a minisztérium azo­kat előterjeszteni mulasztotta; egyébiránt el­veit hiven megtartó, és nemcsak eleitől fog­va végig minden törvényjavaslatok tárgya­lásánál a 48-as párti ellenzékkel szavazott, hanem az országgyűlés utolsó szakában fel­vett s a nép választójogának megszorítá­sára irányzott, az 1848. évi V. törvényczikk módosításáról, és az országgyűlés három évi időszakának öt évre emeléséről szóló törvényjavaslatok elleni küzdelemben is az ellenzék harczosai között működvén, segí­tette a népszabadságra nézve veszélyes és káros törvényjavaslatok diadalra jutását meggátolni, és az 1848-iki törvények azon határozatait, a­melyek a választásra vo­natkoznak, sértetlen fentartását, és hogy azoknak további fenmaradása iránt a vá­lasztó­közönség hozott ítéletet­­ kieszkö­zölni ; egyszersmind előadta, hogy a siklósi választókerületnek a hazai ellenzék előtt elődje által szerzett méltánylását fentartani törekedett. Ezután m. hó 28-án Vaiszló vi­dékétől, mely az uj felosztás következtében a siklósi választókerületbe osztatott be, — vévén búcsút, onnan csak esteli hét óra után érkezett vissza, a mikor már a tisztelgők nagy serege óhajtva várta, s alig esteledett be, a midőn zászlókkal a helybeli 48-as kör helyiségéből kiindulva zene kíséretében és fáklyák fénytengere között Siklós és vi­dékének választó polgárai oly számmal lá­togatták meg, hogy a háza előtt elterülő s nagy térségen alig férhettek el. Miután a zenészek által a Kossuth induló befejeztetett­ és a polgári olvasó egyleti dalárda a szó­zatot elénekelte, Szabó Károly ügyvéd és­ Ambrus János okleveles lelkész s helybeli tanító által ü­dvözöltetett. Szónokok kije­lentvén, hogy eljárásával ezen kerület meg van elégedve, őt a jelenvoltak helyeslései között a képviselő­jelöltség elvállalására felkérték. Minek folytán kijelenté, hogy mielőtt a fényes megtiszteltetést, és meg nem érdem­lett bizalmat megköszönné, szükségesnek tartj­a a végett, hogy a vélemény iránt két­ség­ben ne maradjon és hogy félreértés ne származzék, tudtul adni, hogy a 48-as párt, melyhez tartozik, zászlójára első helyre írta fel hazánk önállásának és függetlenségé­nek visszaszerzése és a közös ügyes törvény megváltoztatása feltételét, ezen alapon kí­vánta a belügyeket rendezni, és az 1848-iki évi törvényekben lerakott szabadság, egyen­lőség s testvériség elve értelmében járt el minden törvényjavaslat tárgyalásánál, kü­lönösen a választási és öt­éves országgyű­lési törvényjavaslat elleni küzdelemben, mert a 48-iki törvényeket épségben fentar­­tani nem csak kívánta, hanem a választási jogot minden 20 éves, feddhetetlen jellemű polgárra kiterjeszteni s azonkívül az össze­­férhetlenség iránt és a vesztegetések ellen szigorú törvényeket alkottatni, a testvéri­ség elve alapján pedig a nemzetiségek jo­gos igényeit kielégittetni. Mely itt csak rövid kivonatban és főbb vonásaiban közlött tárgyakat hosszasabban, és több oldalról magyarázván, kérdést inté­zett a jelenvoltakhoz, hogy az előadot­takra nézve a 48-as párt eljárását és néze­teit osztják ?-­ mert csak igenlés esetében hajlik meg akaratjuk előtt, és tekinti felhí­vásokat parancsnak, mire mindannyian ki­törő lelkesedés között igennel felelvén, és ily feltétel alatt a jelöltséget elvállalván, miután a közönséget, a választókerületet éltetve, és hogy a szabadelvűségnek ne csak követője mint eddig, hanem más ke­rületekre nézve előőrse a szabadságnak a zsarnokság elleni csatában legyen, — buz­dítva, az iránta tanúsított bizalmat és ki­tüntetést megköszönte, ezek után a közön­ség a legnagyobb rendben és megelégedés­sel távozott. Május 2-án tartatott Siklós város lakosai részéről a képviselő testület megválasztása, melynek eszközlése végett, minthogy a vá­lasztók száma a nyolczszázat meghaladja, a város két kerületre osztatott fel. I-ső kerü­letben a választás vezetésére elnökül Da­rázsi Gábor, all­ik kerületben pedig Milits János választatta meg, s minthogy Siklós mezőváros lakossága a négyezerét felülha­­ladja a képviselő testület száma negyven­ben állapitatott meg, melynek fele a legtöbb adófizetőkből áll, és fele része esett válasz­tás alá, oly módon mégis, hogy minden ke­rületben még három-három póttag is vá­lasztatott.— ezen választásról azért tar­tottam helyén lévőnek említést tenni, mert ebben a nevezetes, hogy mindegyik kerü­letben négy bizalmi tag is kivántatván a községi törvény szerint, ugy a bizalmi ta­gok, valamint a rendes- és pótképviselők egytől-egyig a balpártból választottak, s a hatszáz szavazatból, mely a két kerü­letben bejött, a jobbpárt minden erőlködése mellett csupán harminc­egy szavazatot ka­pott. A­mely eredmény a kormánypártot annyira elcsüggesztette, hogy részéröl kép­viselőjelölt felállításával végkép felhagyott, magát nagyobb kudarcznak kitenni nem akarván. Most kapom azon hirt, hogy Siklós vá­rosa kül- és beltanácsa, Siklós mezőváros választói érzelmeit tolmácsolva — egyhan­gúlag és lelkesedéssel elhatározta , hogy a városház erkélyére a várost megillető dí­szes zászlót függesztenek ki, melyen Vajda János, mint kijelölt követe neve­t felírva leend. Adja a magyarok istene, hogy Ma­gyarország minden városában és választó­­kerületében hasonló győzelemmel koronáz­tassanak meg a 48-as elvek. r. I. *) Ha terünk engedi, ismertetni fogjuk. Szerk. **) És éljenek a derék szentesi választó­pol­gárok. Szerk. *) Hibás czimzés miatt késve érkezett, de tar­talma kárpótlást nyujt e hibáért. Szerk. MAGYAR ÚJSÁG 13­72 MÁJUS 23. Madarász József a hódmező­vásárhelyi 48 as kör elnökéhez, a képviselő választásra nézve e következő levelet intézte.*) Pesten, 1872 május 18. Tisztelt elnök polgártárs ! s ön által az 1848-as kör tagjai, polgártársak ! Felették sajnálom, hogy személyesen nem találkoz­hattunk, mert kivált a mai korban szüksé­­ges,a szívélyesen váltott élő szó. Örömmel értesültem, hogy Hódmező-Vá­­sárhely honfias érzelmű polgárai Kossuth Lajost szándékoztak képviselőjükké megvá­lasztani. Ez örömöm fő oka az, mert a ma­gyar nép ösztönszerűleg érzi azt, hogy ha­zánk sorsa jóra egyhamar békés után csak az ő hazajövetele által változtathatik át. Békés, alkotmányos utón hiszem és val­lom polgártársak, a népek millióival, a vá­lasztók zömével, hogy csak Kossuth La­jos hazajövetele által biztosíthatjuk a jelen erkölcsi sülyedés korszakában, szemben a jobboldal önző törekvéseivel, Magyaror­szág függetlenségét és népének jólétét, mert hiszen­­ hogy a mint Kossuth Lajos ha­zánk, az ő honának is szent földére, e haza hantjait mint e világon mindenek felett leg­kedvesebbet nekünk csak megcsókolni is megjönne, mint napsugara miatt a köd, úgy foszlanék szét a népeket és nemzeteket nyűgben tartó hályog a választó nép sze­meiről , s megadná e választással már az 1848-as alkotmány az önálló, független sza­bad Magyarország államiságát visszasze­rezni, kivívni és fejleszteni törekvő hű haza­fiaknak a többséget a törvényhozó testben. Annál kevésbbé titkolom el azonban ag­godalmamat elnökpolgártárs ha valósulna azon gyanúsítás, mintha Hódmező-Vásár­­hely választói, vagy megdöbbenve óhajtá­sunk nagyszerűsége, vagy mi roszabb lenne, az ide oda­tapogatók kisszerűsége által fél­re vezettetve, most már amaz a nép szívében önmagától fakadó, és csakis az álokoskodó írástudók által megzavarható lelkesedést szétlohasztani bűnnek nem tartanák. Annál inkább nyilvánítanám polgárelnöki­­ megütköző sajnálatomat, ha azután a nagyi­­ eszme elejtésének még azon szomorítóbb kö­­­vetkezése is lehetne, miként a lapok utján­ értesültem, hogy a balközép jelöltet állítanak fel, hogy azután Hódmező-Vásárhely azon­ választói a kiknek önsugallatok szerint Kossuth Lajos iránti vágyuknál fogva­ 1848-nál egyéb helyes, jogos következmé­­nye nem lehete, tért engednélek a balkörs­zép jelöltjének. Sajnálnám! mert öntudatla­­nul szivek önzetlen sugallata ellenére fog­nák önök engedni magukat felhasználtatni. Én hazám azon önálló állami független­ségének vagyok hive, mit már az 1790: 10- dik törvény megrendelt, mit az 1848 új­ból biztosított, de e törvények szerint Ma­gyarországnak nincs semmi közös ügye az osztrák tartományokkal, irányokban nincs védelmi kötelezettsége, nemcsak hogy nincs, de minden törvényes, se egész 1867 előttig, világosan kikötötték, hogy segélyadásaiból semmi kötelezettség ne vonassék ki. Ha a­z 1848- as párti, a­mit 1861-ben Deák Ferencz önmaga is bizonyított, és hirdetett, és hirdettek mindazok,a­kik akkor képviselők lévén, most a balközépen ülve 1866/6-tól jónak látták és látják ellenezni, arról én nem tehetek ! de ez nem bizonyít mást, mint 1­­ör azt, hogy eltértek mindnyájan ha­zánk törvényeitől, azok szellemétől; m­­or azt, hogy az 1848-as párt és vele én, mi hazánk törvényeinek és szellemének alap­ján állunk. Én a ki fő kötelmemmé ismerem minde­nek előtt a most múlt országgyűlés­­ alatt többségben volt jobboldali pártot s vele a közös ügyes osztrák-magyar kormányt meg­buktatni, nem keltem oly erélyes tevékeny­séggel síkra a balközép ellen, mint azt a múlt választások előtt tettem. Kifejeztem ugyan én lapomban a Zászló­ban (de mit nem pártolt nagyközönség) a köztünk levő e­rő különbséget, de nem mű­ködtem ellenök erélyesen azért, mert elvba­rátim többsége azt vélte, hogy a jelen kor­mányt úgy buktathatjuk meg, ha a lehető legjobb egyetértésben működünk a balközép­­pel; s a közös ügyes kormányt megbuktatni minden honpolgárnak fő kötelme; engedtem barátim e simulékonyabb óhajtásának ; sőt e simulás volt oka annak is, hogy az elmúlt országgyűlés alatt kevésbbé vettem tevé­keny részt,­­ de az engedékenység soha sem terjedhet annyira, hogy például ne kárhoztatnám azt, hogy kerületben, melynek határozott többsége 1848-as, attól feltételeztessék a 48-as képviselő felléptetése, csak egy perciig is, ha váljon a balközepe­­sek is vele tartanak-e? ! De midőn az 1848 as párt ez engesztelé­­keny szelleme a balközépnek ellenünkbeni síkra szállását vonta maga után, mint p. o. hogy balközepes felléptetés szándékoltatik Hódmező-Vásárhelyen is, akkor polgárelnök! akkor polgártársak, én is mint hazám h­ű gyermekeinek egyike kell, hogy megtörjem hallgatásomat, kell, hogy hónukhoz hű szivök magasztos dobba­násaira utalva, felhívjam önöket kötelmük teljesítésére. Önök 48-asok! önöket csak 1848-as kép­viselheti jogosan, és én nem is kétkedem a felett, hogy önöket, Hódmező-Vásárhelyt, csakis az 1848-as párt határozott tántorit­­hatlan tagja fogja képviselni: „tántorithat­­lan“! mert érzem kissé én bű­nbánásom sú­lyát is. Elevenen emlékszem ugyanis arra, hogy nem ugyan 1869-ben, de igen is midőn Olaszországból, Kossuth Lajost 1868 te­lén meglátogatván, visszatértem, és ön több polgártársakkal megkeresett, én is még káprázva szemeimre azon tehetségi felelme­t) Kéretnek az 1848-as heti lapok e levél köz­ésére. M.­rés által, mi Szilágyi Virgil ur irányában kifejeztetett, őt ugy tekintem mint leendő képviselőjüket. 1869-ben már nem ajánlottam volna őt, mert a mint haza érkezett, a Magyar Újság­ban első kötelességének tartotta engem meg­támadni , s mivel az 1865/8 országgyűlésen, a közösügy, az államadósság, s minden ily főbb kérdésekben elvtársaim megbízásából is én támadtam meg leginkább az egyezke­­dőket, tisztában voltam iránta, hogy Szilá­gyi úr bennem az 1790 és 1848 szerénti ön­álló, független Magyarország hivét támadta meg. S 1869-ben ő már tudtomra, a balközép által ajánltatta magát. Bűnbánásomat tehát, mit nem abban ér­zek, hogy akkor ajánlottam midőn nem le­hetett követté ; de érzek abban , hogy 1869- ben fel nem tártam önök előtt azt, miként bi­zalmam benne nem volt, helyre ho­zom most az által, hogy figyeltető szavai­mat intézem önökhöz. Remény­em polgárelnök­ miként szíves­álaszában meg fogja ön nyugtatni aggódó eskületemet, az­által, hogy Kossuth La­os megválasztásával, csatla­koznak önök is a nép azon óhaj­­ásához, mely a nemzet nagy ze­­nének szívében irthatlanul él, hogy térjen vissza gyermekivel hazánkba, hazájába. Azon önzetlen honszeretet, mit én önben polgárelnök több évek óta tapasztaltam, e mellett számos azon lelkes polgároknak tiszta hazafisága, kiket személyesen ismerni szerencsésnek érzem magamat, és a Hód- Mező-Vásárhely választó népének 1848-hoz állhatatos ragaszkodása, biztosítékaim, mi­ként soraimat szívesen veendik, — és biz­tosinak a felől is, hogy az 1848 zászlója fog győzelmesen lengeni Hódmező-Vásár­­helyt, mert hiszem,nincs hatalom, mely meg­tántoríthatná önöket attól, mit Isten oltott szivökbe, a haza s az 1848 fent szere­tetét. Kérem legyen szives tudatni a választó néppel legszivesb üdvözletemet. Tisztelő polgártársuk Madarász József. ----»»-«m .... A reformata egyház egy Szijj Sámuel ál­ Pest város közgyűlése. — Május 22-én. — Elnök G­­y­öngy­ö­s­s­y Alajos h. főpol­gármester az ülést 4­2 órakor megnyitván, napirend előtt bejelentetik L­ó­n­y­a­y Menyhért gr. mint az akadémia elnökének átirata, melyben a város hatósá­gát az akadémiának f. hó 26-án d. e. 10 órakor tartandó XXXII-dik ünnepélyes évi nagygyülésére meghivja. — Tudomásul vé­tetvén az átírat, a nagygyűlésre Békey Imre tanácsnok, Batizfalvy Samu, Kralovánszky István, Weisz B. F. Tavaszy Endre és dr. Borbás József urakból álló küldöttséget ne­­­­vez ki. Az állatkerti részvény­társulat igazgató­sága köszönetet szavaz a közgyűlésnek­­ azon hátralékos 585 frt vételár elengedésé­ért, melylyel a városnak a városligeti csősz­házért tartozott.­­ Tudomásul vétetik. Dobos József a főpolgármesterhez in­­terpellácziót intéz a lapok által közölt azon a tény tárgyában, hogy Havas Ignácz mint a­­ központi bizottság elnöke az adóhivatal fő­nökét eltiltotta attól, hogy a választók ösz­­szeírásának befejeztéig a rovatos adóköny­vecskékbe az adótartozásokat előírja. Kér­di : Tudtával és beleegyezésével történt-e ezen tilalom, mikor jött ezen tény tudo­mására és miféle intézkedéseket tett ennek megszüntetésére ? Főpolgármester előadja, hogy ő a tényről szombaton reggel értesült és a tilalom még az­nap délelőtt meg is szüntet­­tetett. Havas Ignácz mint a központi vá­­lasztmány elnöke bevallja, hogy ő a tilal­mat az adóhivatalnak kiadta, de erre őt azon tapasztalás vezette, hogy különösen a terézvárosban a választói összeírás alapjául oly adókönyvecskék mutattatnak fel, me­lyek az 1871. évi jövedelmi adó tartozásra nézve tájékozást nem nyújtanak, sőt hami­sítva voltak. Ezt sem önkényesen, hanem az összeíró küldöttségekkel egyetértve tette múlt héten pénteken délelőtt. Máttyus Arisz­tid és Dobsa Sámuel megkeresték és ő eze­ket felvilágosította, másnap délelőtt pedig a tilalmat feloldta. Dobos József a felelettel nincs megelé­gedve ; ha hiányos adókönyvecskékkel je­lentek meg a választók, jogában állt az összeíró küldöttségeknek azokat el nem fo­gadva visszautasítani; de az adókönyvecs­kék kiadásának eltiltására sem szükség, sem a központi bizottmány elnökének joga nem volt és a központi bsz. elnökének ez eljárását határozatilag rászaltatni kívánja. A közgyűlés tudomásul veszi a választ. Olvastatott a belügyminiszter intézménye, melyben tudatja, hogy az országgyűlés f. é. szeptember 1-én nyílik meg. Tudomásul vé­tetik. Olvastatott a nemzeti színház igazgatósá­gának átirata, melyben a budai színház se­gélyezésére eddig minden évben megszakí rázott 600 frt subvencziót a folyó évre is kiadatni kéri. Kiadatik:­­ Beiwinkler Károly pesti bányamérnök a p­esti csatornahálózat plasztikai képét elké­szítvén,Pest városának ajándékozá és aján­latot nyújtott be Pest város új csatornázási rendszerének kivitelére. Az adomány kö­szönettel fogadtatik, értesíttetik, hogy aján­latát, akkor adja be, midőn a város csator­názási rendszere a közmunkatanács által megállapítva lesz.­­ Egyúttal a közmun­katanács sürgettetni fog, hogy az évek óta nála heverő ügyet, miután már mind a város általános szabályozási terve elkészült, mind a Dunaszabályozás terve is elkészült, minél előbb elintézze. Kőbányán egy kerületi orvosi állomás szerveztetik 1873. jan. 1-től, az orvosi teen­dők addigi ellátásáról a tanács fog gondos­kodni. Degenfeld Imre grófnak egy háromeme­letes ház építésére az 5 pacsirta és Sándor utcza sarkán az utcza 5 ölnyi szélessége mellett az engedély haladéktalanul kiadatik. A közmunkaváltság 1872 évre egy két fogatú napszámért 2 frt 30, egyfogatuért 1 ft 20, gyalogosért 40 krban állapittatik meg. Heksch Sándornak a közlekedési minis­­terium által a városhoz áttett kérvényére egy Pest-Ráczkeve Dömsödi vasút előmun­kálataira adandó engedély tárgyában, a közgyűlés kijelenti, hogy ez ellen nincs ki­fogása. tal ajándékozott ház után 431 frt 88 kv. át­­iratási díjjal tartozik. Ennek elengedéséért folyamodik. Ezt elengedni nem lehetvén a közgyűlés ennek lerovására ez összeget adományképen adja a reform, egyháznak. Ülés vége 6 óra után.­­ A hivatalos lap mai száma a pénzügy­minisztérium részéről a következőket tu­datja: A török dohánylevelek újabb időben emel­kedett árai elkerülhetlenül szükségessé te­szik, hogy a „legfinomabb valódi török“ és „finom valódi török“ pipadohánynemek el­adási árai is megfelelőleg felemeltessenek, mi azon hozzáadással tétetik közzé, hogy az előbbi dohánynem kicsinyben, azaz egy negyed vámfontnyi csomagban is ezennel áruba bocsáttatik. Az új eladási árak, melyek I. évi május 22-ével életbe lépnek, következők : 1. A „legfinomabb valódi török“ pipado­hányért: 2. vámfontnyi szelenczékben 10 frt 40 kr. oszt. é. 1 vámfontnyi szelenczékben 5 frt 20 kr. oszt. é. csomagokban nagyban, azaz 1 vámfontért 5 frt o. é. és l/é vámfontnyi csomagokban kicsinyben 1 frt 30 kr. o. é. II. A „finom valódi török“ pipadohányért; nagyban 1 vámfontért 3 frt o. é. és kicsinyben egynegyed vámfontért; 78 kr o. é. — A honvédelmi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök a ne­vezett minisztériumhoz Dobokay Ferencz kolozsvárosi tanácsost és katonai előadót, s Herczeg László honvédelmi miniszteri se­gédfogalmazót fogalmazókká, továbbá Edels­pacher A. jogvégzett földbirtokost, honvéd lovas őrmestert és Láhner Gy., Szohner An­tal és Grosschmied Benő honvédelmi mi­nis­zteri fogalmazó­ gyakornokokat május 20-án segédfogalmazókká, továbbá ugyan­ezen minisztérium számvevőségéhez irat­­tárnokká: Lévay Bálint honv. min. I. őszi. számtisztet. I. osztályú számtisztekké : He­­berle Vincze, Entresz Kornél, Szepessy Fe­rencz, Homa Géza, Voltek Antal honvé­delmi, és Kecskeméty István belügyminisz­teri II. osztályú számtiszteket; II. osztályú számtisztekké: Thold Béla p. ti. miniszterin. ősz. számtisztet, Tarkey Antal központi ál­­lampoztári II. osztályú tisztet,Märcz Károly cs. és kir. főhadnagyot, Subáky István cs. és kir. hadnagyot, továbbá Bohn Károly, Juszt J., Havasi J., Krób­er., Nizsalovszky Szil. és Horváth Pál, honv. min. III. osztá­lyú számtiszteket; — végre III. osztályú számtisztekké: Schaffer Sándor m. kir. „adó­hivatali tisztet, Péchy Ernő és Török Ödön dijnokokat, Hoynigg Miksa szab. állomá­nyu cs. és királyi altisztet, és Csák Péter 79. zászlóaljbeli m. kir. honvéd törzs­őr­mestert nevezte ki. KÜLFÖLD. A madridi „Discussion" következő mani­­festumot közöl: „A vezénylő foederalista republikánus bizottság elvtársaihoz. Foede­ralista köztársaságiak ! A mostani idők sú­lyosak, a jövő nem kevésbbé az lesz. A car­­listák a parlamentet a csatatérrel váltották fel; egy restauratió által látjuk magunkat fenyegetve. A kormány színeskedőleg meg­rövidíteni igyekszik szabadságainkat; nem a béke, hanem a háború felé terel minket. Ily körülmények közt nem szabad elveszite­nünk lelki nyugodságunkat s ébren kell őr­ködnünk. Mi még erősebbek vagyunk az eszmék által, melyeket képviselünk, mint a kato­nák száma által, kik mellettünk állnak. Ha a monarchista pártok harczába a kellő idő­ben közbelépünk, egy csapással megment­hetnek a szabadságot és felállíthatnák a köztársaságot. Ehhez nem kell egyéb, mint hogy tudjuk magunkat szervezni és türel­metlenségünket féken tartani. A forradalom korántsem szilárdult meg s korántsem érte el czélját. A spanyol nemzetnél még semmi sincs megállapítva, sem az új alkotmányjog, sem az új monarchia. Minden inog, minden ideiglenesnek látszik, mint a savoyai ház trónralépte előtt. A forradalom még nem küzdte ki utolsó harczát, s épen erre kell elkészülnünk. Ez lesz feladata az új vezénylő bizottságnak. Azt megoldani, ahhoz valamennyinek tá­mogatása, valamennyinek támogatására, valamennyinek erélyére van szükségünk. A mi pártunk magatartásától függ, legalább nagy részben, Spanyolország sorsa. Az út, melyre ma lépnünk kell, telj­esen világos. Semmi sem köt minket a carlistákhoz! Sem szövetségben, sem egyetértésben nem áll­tunk s nem is állhatunk oly párttal, mely elveink megtagadása. De egyszersmind semmi sem köt minket a dynastia híveihez. Eltekintve attól, a­mit a helyi viszonyok tanácsolnak és követel­nek tőlünk, mi sem Don Carlos ügyét nem támogathatjuk,sem bele nem egyezhetünk ab­ba, hogy Amadé zászlói alatt harczoljunk. Republikánusok! Mi csak a köztársaság lobogója alatt küzdhetünk és halhatunk meg! E lobogó árnyában egyesüljenek a spanyolok mind, kik szívből szeretik a ha­zat és a szabadságot. Mindenki irányában vonzó,megnyerő poli­tikát kövessünk; szüntessük meg az előítéle­teket,melyeket a szenvedély s félelem keltett föl ellenünkben; fáradhatlanul ismételjük, hogy eszméink megvalósításának kell befe­jezni a véres forrongások hosszú időszakát, s szervezetünk és az ország támogatása által erősek, meg fogjuk alapítani a köztár­saságok legszilárdabbikát! — Aláírva : Pig Margal, Emilio Castelar, Juan Contre­ras, Jose Forni, Nicolas Estravanez, Figu­­eras, Enrique Perez de Gozman.“ Kivonat a hivatalos lapból. Dr. Gelletich Miklós miniszterelnöki titkárrá neveztetett ki, Vay La­os b. Borsodmegye főis­pánja ez állásától fölmentetett s helyébe Vay Béla b. neveztetett ki. A Csanádi székesegyházi nagyprépostságra Martinszky József eddigi olva­só-kanonok ; az ugyanezen székesegyháznál Sza­­lay Pál éneklő kanonoknak az olvasó kanonok­­ságra,Burghardt István őrkanonoknak az éneklő­­kanonokságra és Gettman József ifj. kanonoknak

Next