Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-28 / 120. szám
Kedd, Szortesztői iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. KiadóhHivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. Limniu 11.iiiiii— 1872. május 28. Xlőfizetést íir: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre....................................20 frt — kr Félévre........................................10 „ — „ Negyedévre..................................5 „ — „ Egy hónapra .............................. 1 „ 70 ,. Egyes szám ára 10 kr. Ehirdetési díj 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését külön 30 kr. Nyilt tér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, május 27. Politikai szemle. A spanyol miniszterválság véget ért. — Miniszterelnökké Serrano lön kinevezve, ki a carlista lázadás elnyomásával nem kis érdemet szerzett. Serrano mult év jan. havában a politikai térről visszavonult s helyét Zorilla, a kortes elnöke foglalá el. Serrano távolléte miatt a kabinet alakításával Topete bízatott s az már meg is alakult. Topete az elnökséget, tengerészetet és ideiglenesen a hadügyet, Ulloa a külügyet, Condau a belügyet és Ayala a gyarmatokat vállalta el. Az új miniszterek holnap teendik le az esküt. Napóleon a sedani capitulatio ügyében egy nyilatkozatot tett közzé, mely felelet akar tenni az ezen ügy megvizsgálására kiküldött bizottság vádjaira. A nyilatkozat így szól: A sedani hadsereg hadtest-parancsnokaihoz ! Miután a császárság intézményei az ország előtt engem tesznek általánosságban felelőssé, nem fogadhatok el más ítéletet, mint azt, melyet a törvényszerűen tanácskozó nemzet hozand. Ennélfogva a sedani capitulatio fölötti enquéte-bizottság jelentését el nem fogadhatom; hivatkozhatom a katastropha leghitelesebb tanúira , azon válságos helyzetre, amelyben találtattunk. A hadsereg, melyet a magentai herczeg vezényelt, fényesen teljesítette kötelességét, hősiesen harczolt a kétszer oly nagy számú ellenséggel, midőn a város falai felé s magába a városba visszaveretett, 14,000 halott és sebesült fedte a harczmezőt, melyen azt küzdeni láttam. A helyzet kétségbeejtő volt. A hadsereg becsületét megmentette ama hősiesség, melyet kifejtett s én uralkodói jogomat gyakoroltam,midőn kiadtam a paarancsot, hogy a parlamentari lobogó kitüzessék s kizárólag a magam számára követelem a felelősséget ez adásért. 60,000 ember feláldozása nem menthette meg Francziaországot; a vezérek és katonák magasztos odaadása haszontalan áldozat lett volna. Mi akkor iszonyú, de kikerülhetlen kényszerűségnek engedtünk ; ez megtörte szivemet, de lelkiismeretemet nyugodtan hagyta. Fogadja tábornok rokonszenvemet, Napoleon. Camdenplace 1872. május 12. A nemzetgyűlés elfogadta ma Goulard törvényjavaslatát, mely által a külföldi értékpapírok bélyegkötelezettségére vonatkozó törvény módosíttatik. A németországi hadsereg számára életbe léptetendő új büntető törvénykönyv nem sokára elkészül. Az e tárgyban kiküldött bizottság elé e hó 25-én terjesztette a hadügyminiszter a szövetségtanács e tekintetben hozott határozatait. A bizottság javaslatai a szigorú fogságra nézve elfogadhatlanoknak mondattak ki, de elfogadtatott azon határozat, hogy a fogság legfölebb négy hétig tartson, az elfogottak szelídebb bánásmódban s meleg ételekben gyakrabban részesüljenek. Ha a bizottsággal a kormány nem fog tudni megállapodásra jutni, a központban való tárgyalás előtt visszavonja a javaslatot. Az amerikai senátus 42 szavazattal 9 ellenében elfogadta a pótczikket,mely a közvetett károk iránt támasztott igényeket viszszavonja. A török szultán e hó 15-én a nagyvezér egy üdvözletére válaszolva, az udvar fogadtatása alkalmával egy trónbeszéd-félét tartott. A külügyi viszonyokra nézve a következőket mondotta: Nagy súlyt helyezek a jó viszonyok fentartására, melyek kormányom és a barátságos hatalmak közt léteznek s remélem, hogy ezek külügyi viszonyainkat a jog s az egyezmények alapján mindegyre szilárdítani fogják. Horváth Boldizsár számoló beszéde. Előttünk fekszik egész terjedelmében a beszéd, melylyel Horváth Boldizsár a volt igazságügymi-niszter szombathelyi választóinak a maga országgyűlési működéséről beszámolt. Azon körülmények találkozása, hogy Horváth Boldizsár egyike a 67-ben kinevezett kormány tagjainak, s azoknak, akiket a „Parlamentarismus elnyűjt“, hogy épen ő az, akit egy jobboldali elménet annak idején esze és munkássága következtében a „minisztérium parádés lovának“ nevezett el; továbbá, hogy az új pártalakítók főfő reményhorgonya gyanánt szerepelt, s mivel a minisztériumból történt kilépése óta az az első nyilatkozat, amelyet tőle vesz a közönség, természetszerű érdeket kölcsönöz e beszédnek. A korrupció pártja, úgy látszik, tartott e beszédtől. Legalább erre mutat az a nagy mohóság, melylyel lapjai sietnek constatálni, hogy Horváth Boldizsár megmaradt telivér deákpártinak, tehát nincs mit tartani tőle, folyhat hegyen völgyön a lakodalom. Ránk, és azt hiszszük, minden figyelmes olvasójára, ez a beszéd sem tett átalánosságban más benyomást, mint a jobboldali számoló beszédek átalán, kezdve a Csengery Antalén s végezve Ányos István bakonyi őrjöngésein. Horváth Boldizsár is beszél választóinak, de ceteris omnibus et quibusdam aliis, csak arról nem, amit egy-egy vezérszerepet játszott jobboldali képviselőtől megvárni méltán lehetett volna azon előzmények után, melyek a 69-ei országgyűlés zárszakában előfordultak. Figyelme sokra kiterjed, van bő szava fölmerült másodrendű kérdések illustrációjához, de a választási törvényről hasztalan keresnénk benne egy sort is. Pedig ez szelíden szólva egy kis perfidia. Ha a harmad és tizedrangú falusi kapacitások, a szavazógép nagy kerekének apró fogai, megtehetik is azt, hogy szellemi szegénységük tudatában, vagy másféle kevésbé szerény, de annál inkább a számításra alapított indokokból hallgatnak az országgyűlés ezen epochájáról, a vezértagoktól méltán megvárhatta volna a haza népe, hogy mondják el neki az indokokat, melyek őket a választói jog megszorítását célzó törvényjavaslat támogatásánál vezérelték; mondják el neki, hogy a javaslatot a kormány a jövő országgyűlésen újból behozni és keresztül vinni szándékozik, ha többségre jut és kérdjék meg tőle : váljon helyesli-e, hogy jogai megszoríttassanak, hogy több mint százezer polgár választóképességétől megfosztassék, s hogy mindaz s úgy megtörténjék egy kormánypárti győzelem esetén amit s ahogy ezt a föladatát tökéletesen eltévesztett trónbeszéd a jövő országgyűlés programmjába fölvette. Ha más tekintetek nem is, már maga az ildom és a politikai becsületesség is megkívánta volna, hogy igy járjanak el kerületeikben a jobboldal vezérférfiai. Hiszen, ha igaz, mit ők és lapjaik állítanak, hogy a múlt érátkelés lehetetlenségét belátva, ismét viszszatért s visszautaztában ama falut érinté, melyben Adrienne ama borzasztó éj után, melynek iszonyatosságáról eszméletlensége miatt mit sem tudott, ápoló kezekre talált. Péter a lelkészt Avignonba kisérte s az orvossal s más szükséges orvosi szerekkel délután visszatért. Adrienne jobban érzé magát s elég erősnek arra, hogy egy kényelmes ladikon Avignonba utazzék. Ott teljes fölgyógyulásáig még nehány napot töltött s azután az utazást Lyonba tovább folytatni határta el magát, miután ezalatt a viz tetemesen apadt s a vasúti közlekedés ismét megnyílt. Ezalatt Adrienne bátyja Thionvillebe utazott, miután a fiatal Beauforttól, ki előtt kíméletből mindent elhallgatott, ami anyja, Solvent s ő közte történt, szívélyesen elbúcsúzik. Trionvillebe érkezve, hallotta, hogy Adrienne valószínűleg Lyonban van , s így nem fúlt a Durance-ba. Midőn útra készen indulóban volt, épen akkor jött hozzá a nizzai lelkész az ügyvéd kíséretében, kihez Adrienne ajánlotta. Clairot előtt még csak most tárult föl teljes valóságában e per állása, s miután az ügyvédnek a Solventel tett esetét elmondá, a további teendők iránt tanácsot kért. A törvény embere a különös eljárás fölött egy cselszövőt ártalmatlanná tenni fejét kissé megrázta ugyan, de megjegyzi, hogy az ügy sikeres megoldása most már nem sokára be fog következni, mert a szággyűlés végén benyújtott választási törvényjavaslatnak nem volt más czélja, mint szabatos mérvet adni a 48-iki V. törvényczikkben megállapított censusnak s elejét venni a választók összeírásánál előfordulni szokott visszaéléseknek — akkor nincs ok a titkolódzó hallgatásra, mert visszaéléseket megörökíteni senki sem akar a baloldalon, már csak azért sem, mert a visszaélések eszközléseinek lehetősége, mint ezt a most folyamatban levő összeírások is untig bizonyítják, a leghatalmasabb fegyver a kormánypárt kezében az ellenzék ellen. Annyival inkább megvárhattuk volna Horváth Boldizsártól, hogy e tekintetben fölvilágosítsa szombathelyi választóit, mert ő beszédének mindjárt befejező részében merészen oda dobta azon állítást, hogy a kormány az 1848. törvények alapján alakult, hivatása volt tehát a 48-iki törvényhozás nagy elveinek érvényt szerezni mind föl és lefelé — és e hivatását ő szerinte teljesítette is mindkét irányban. Ha már H. B. úr megmaradt telivér kormánypártinak, igen lekötelezett volna bennünket,ha a kormánynak a választói jog ellen intézett merényletét szíveskedett volna e 48-as feladatok valamelyik osztályában elhelyezni. Hadd mulattunk volna ezen a furcsa codificatión. Horváth Boldizsár egyébiránt egészben nincs megelégedve a 69-72-iki országgyűlés működésével. Ebben sem tér el az előtte nyilatkozott jobboldali kitűnőségektől. Ezek is egytől egyig sajnálattal emlegették, hogy a honvédség jelen szervezetében meg nem felel feladatának, hogy a közoktatásügy terén történt intézkedések távolról sem merítik ki a szükségletet, hogy egy helyes közúti rendszer nélkül a vasutaknak nyakrafőre való megszavazása és drága kölcsönpénzzel kiépítése a közvagyonosodást nem csak elő nem mozdítja, de sőt annak rovására esik. Az ember azt gondolná, hallva e sopánkodásokat, hogy mégis csak derék emberek ezek a jobboldaliak, mennyire szívükön viselik e hazának erkölcsi és anyagi érdekeit — ha nem tudná, hogy épen e sopánkodók azok, akik hangadók gyanánt szerepelnek az országgyűlésen, mikor a bankügyben Trefort indítványa elfogadtatott, mikor megszavazott a ház arra, hogy a honvédségnek nem szükségesek a műszaki csapatok, ha nem tudja, hogy számot sem tevő dicséretes kivétellel épen ez urak szerepelnek koncessionáriusai és igazgatótanácsosai gyanánt azon girbe görbe családi és érdekvasutaknak, melyeket az országgyűlés nyakrafőre megszavazott. Horváth Boldizsár kijelenti e beszédében, hogy szorosan ragaszkodik a közjogi alaphoz, mert habár valaki tökély és az elmélet szempontjából nem emelkedik is az minden bírálaton fölül, azon gyakorlati események után, amelyeket csak eddigelé is fölszínre hozott, elég jónak bizonyult arra nézve, hogy lehetővé tegye a nemzet regenerációját, nemzeti és államéletünk megszilárdulását.“ Vaknak a színek különbözőségét pörlekedést valószínűleg Beaufort grófné abba fogja hagyni. A lelkész, kit Adrienne sorsa nagyon érdekelt, az ügy menetelének végét Thonvilleben bevárhatni kérte, a mibe természetesen Clairot a legnagyobb készséggel beleegyezett. A fiatal gróf nem sokára megtudta, hogy az idegen hajós kapitány családjával mily közel rokoni viszonyban áll. Ama reggelen, midőn Claimot tőle azon ígérettel bucsuzék el, hogy Tarasconban föl fogja keresni, anyját beteg állapotban lelé. Minden orvosi segély hasztalan volt. A grófné óráról órára gyengébb lett s miután érzé, hogy élte nem sokára véget ér, lelkészt hivatott. Ezután fiát hivatás kényezve vallotta be ama jogtalanságot, a melyet anyagi haszon miatt bátyja nején elkövetett s fölkérte, hogy a mit ereje tenni enged, igyekezzék megtenni, hogy a szégyenfoltot, mely nevére tapadt, lemoshassa. Ezt a fiú örömmel megígéré, mert ezt, mielőtt anyja mondta volna, már elhatárta megtenni. Egy órával későbben a grófné már nem volt az élők közt. Thonville báróné, mielőtt sorsa kedvező fordulatot vett volna, ennek kellemetlenségeit még egyszer kénytelen volt átélni. Lyonba érkezve a fogadóban értésére esett, hogy a bretteaux külváros, hol Cruchy aszszony lakott, egészen halomba dűlve hever. A városban aggodalom s zavai uralkodék, mert ezerei a födél nélkül maradottaknak siránkozva s jajveszékelve kóboroltak a városban s szánakozó emberbarátoknál semagyarázni örök időktől fogva hálátlan munka. Ha H. B. urnak meggyőződése az, amit e szavakkal elmondott, s a közjogi alap előnyös voltát nem úgy értelmezi, hogy a mellett lehetséges bizonyos jövedelmező közmunkák megnyerésének alapos reményében uj meg új pénzintézeteket alakítani, s azoktól dúsan fizetett hivatalokat szervezni, akkor legföljebb csak sajnálkoznunk lehet szemeinek és fölfogásának gyöngeségén; bizonyítanunk azonban, hogy a közjogi alap a H. B. úr állításával homlokegyenest ellenkezőt eredményezett, nem szükséges. Ő azonban még másért is ragaszkodik az alaphoz. Halljuk csak őt magát, amit mond, az eléggé curiózus. „Ragaszkodnom kell a létező közjogi alaphoz — mondja — elvégre még azon okból is, mert nemzetközi jellegénél fogva egyoldalú elhatározásunk által úgysem volna módosítható.“ Mindamellett azonban megenged H. B. úr oly eshetőségeket, melyek közt az a közjogi alap megváltoztathatnék, ha nevezetesen az alkotmányosság Ausztriában megszüntettetnék, vagy (és itt figyelmet kérünk) „ha a szerződést a másik érdekelt fél, t. i. Ausztria óhajtaná módosítani.“ Ez elég őszintén van mondva egy oly kiváló deákpárti egyéniségtől, ki sokáig miniszter volt, s benn ült a korona tanácsában. Tehát a közjogi szerződés csak addig nemzetközi s addig nem módosítható, mig azt mi határoznék el, de a másik szerződő fél, t. i. Ausztria akkor fölrúghatja minden észlelhető és képzelt garantiával egyetemben, amikor neki tetszik. Ilyen tehát az a kétoldalúság, amelyet ennek a szerződésnek tulajdonítanak. Ezt ugyan mi már rég tudjuk, de köszönettel tartozunk Horváth Boldizsár úrnak, hogy ezt ő maga ily félremagyarázhatlanul bevallotta egy tisztán kormánypárti hallgató közönség előtt. Hogy Horváth B. beszédének legnagyobb része az egykori igazságügyminiszternek rehabilitátiójára, terveinek igazolására van szánva, hogy abban keserűn, gúnynyal nyilatkozik azon úgynevezett praktikus kormányférfiakról, kikben több a lelkesedés a hatalom birtoklata, mint eszméi iránt, kik idealizmusnak bélyegzik meg az előítéletek elleni küzdelmet, kik egy átgondolt rendszerről, mely nélkül pedig egy gyárt sem lehet igazgatni, nemhogy országot lehetne kormányozni, még csak eszmélni sem tudnak — ezt Horváth Boldizsár esélyei után természetesnek fogja találni mindenki. Ezek emléksorokut a kormány albumáira igen alkalmasak. Nagy kár is, hogy Horváth Boldizsár úr még nem maradt kizárólag e téren. Hollós László ü gyét kivenni, mert csak így óvhatja meg az alkotmányos eszközt, mely az ország sorsának intézésére befolyást enged neki. Különösen pedig az ellenzéki választók figyelmébe ajánljuk az összeírásra kitűzött határidő utolsó napját. Egy se maradjon hátra és ne tartóztassa magát mostani győzelmi kilátásainktól, melyeknél fogva hiheti, hogy szavazatára nincs szükség. Legyen győzelmünk most minél fényesebb, de biztosítsa kiki szavazatát azért is, mert a jelen összeírás három évre tart s a ki most kimarad három esztendőn át nem gyakorolhatja — eshetőleg követelt — polgári jogát. Éljen a baloldal! A pestbelvárosi ellenzék 1. elnökétől a következő sorokat vettük : Egy tegnap déltájban felragasztott aláirás nélküli falragaszban az foglaltatik, mintha a pest belvárosi ellenzék nagy bizottmánya Kossuth Lajost tűzte volna ki képviselő-jelöltnek, csupán kikiáltását hagyván az összeírás bezárása után tartandó közgyűlésre. Ezen állítás valótlan. A nagy bizottmány ellenkezőleg nem tűzött ki senkit jelöltnek, majdnem egyhangúlag — három szavazat ellen — azt határozván, hogy nem fogja indítványozni a közgyűlésnek ama határozata megváltoztatását, mely szerint jelölt csak az összeírás bevégzése után fog kitüzetni. Egyébiránt azon felhívást, hogy a választók minél számosabban írassák be magukat, természetesen csak helyeselni lehet. Irányi Dániel, a pest-belvárosi ellenzék emöke. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. május 27. — A véletlen játéka. — Beszély francziából. — (Vége.) Még sok egyetmást fülébe súgva mondott el. A lelkész fejével intett s figyelmezteté, hogy sokkal jobb, ha fejéből minden aggodalmat tavasz s minden izgatástól őrizkedik, nehogy lázas állapotát még veszélyesebbé tegye. Ezután elbucsuzik s azon reményét fejeze ki, hogy Adriennét következő nap Avignon-ba viszont fogja látni. Az ügyvéd, ki a báróné ügyeit vezeté, a lelkészt, ki Adriennét tizenkét évvel azelőtt Thonville báróval összeeskető, Nizzából magához hivatá, hogy ez Adrienne Clairot s Tirlemont kisasszony ugyanazonosságáról bizonyságot tegyen, mert tudomására jutott, hogy az ellenpárt a névhamisítást föl akarja használni, a házasság törvényességét megtagadhatni. A lelkész Avignont, hová utazása czélját irányzó, e nap reggelén hagyá el, egy ladikon Tarasconba juthatni és pedig a Durance-on át, mert a Rhone folyón való utazás veszélyesnek látszék. Az ő Budapest választó polgárait figyelmeztetjük, hogy ma (kedden) van az összeírások utolsó napja. Ne midaszsza el senki legfőbb polgári jogának biztosítására szavazati segélyért könyörögtek. Kit kérdezzen, kihez forduljon, hogy szeretett gyermekéről valamit megtudhasson ? A brotteaux külvárosba sietett s csupán a puszta helyet találta meg, hol egykoriban barátnéja lakháza állt. Mindenütt romba dűlt falak s tetők hevertek s zárták el útját. Vigasz nélkül s szivében fájdalmas érzettel tért vissza a fogadóba, hol a nélkül, hogy sejtette volna, bátyja tudakozódott utánna s rá várakozók. A testvér pár viszontlátási örömét nem lehet leírni. Adrienne pillanatra minden bánatát, gyermeke utáni vágyát elfelejté, amint kibékült bátyját keblére szóbta. Ezután azonban hangos zokogásba tört és egymásután kedves gyermeke nevét hangoztatá. Clairot eszélyes rábeszéléssel Adrienne aggodalmát meg tudta nyugtatni, s miután az utolsó napok eseményeit elmondá, megjegyzé, hogy az ég, mely eddig mindent jóra fordított, nemsokára a többit is a legjobban fogja elintézni. Ezután fölkérte nővérét, hogy öltse karját az övébe, hogy a város azon részébe menjenek, hol a hatóság a szerencsétlenek elhelyezéséről gondoskodott s ott, jegyzé meg, a Crudy családról leghamarább fognak valamit megtudni. Adrienne beleegyezett. Kezdetben minden tudakozódás eredménytelen volt. Mindenkinek a saját életéről való gondoskodás oly nagy volt, hogy senki sem mutatott kedvet mások bajával törődni. Az utczákon összevissza hányva hevertek a bútorok, ágyak — Hirdetmény. Sz. kir. Pest város országgyűlési követei választásának vezérletére rendelt középponti választmány részéről, az 1848. V. t. ez. 18. §-nak rendeletéhez képest köztudomásra hozatik, hogy mind az öt választókerület összeíró választmánya által beadandó összeírásoknak egyik példánya. május hó 29., 80., 31. és junius 1-én délelőtt 9—11-ig, délután 3—6 óráig a városház első emelet 30. sz. termében mindenki által megtekinthetés végett ki fog tétetni. Az, ki az összeíró választmány által a bejegyzéstől elmozdittatott, valamint az is, ki másnak bejegyzése ellen észrevételt tenni kiván, az összeírásnak e tekintetbeni kiigazitásáért az 1848. V. t. czikk 19. §-a szerrint a középponti választmányhoz folyamodhatik. Ily folyamodványok írásban vagy szóval, de mindenesetre okmányokkal igazolva, i. é. május 29-től, bezárólag jun. 6-ig naponkint délelőtt 9—12-ig, délután 3—6 óráig a városház első emeleti 30. sz. termében adhatók be. Ezen határidőn túl felszólamlási folyamodványok többé el nem fogadtatnak. A beadandó folyamodványok a középponti választmánynak a végre kiküldött tagjai által fognak átvétetni és sor szerint beigtattatni; a benyújtás igazolásául pedig az igtatói szám az illetőknek azonnal kézbesittetni. Az összeíró választmányok által teljesített összeirásoknak, valamint a felszólamlási folyamodásoknak az 1848. V. t. ez. 21. §-ának rendeletéhez képest leendő megvizsgálása I. évi junius 2-kán veendi kezdetét, és az összeirásoknak minden beadott folyamodások tárgyalása melletti tökéletes kiigazításáig a középponti választmány által i naponkint délelőtt és délután tartandó ülésekben fog folytattatni. Tekintettel egyszersmind a választók öszszeirására kitűzött törvényes határidő közeli s más háziszerek. Könyező anyák, aggódó atyák s gyermekek, kik a veszteség nagyságát még nem is tudták elgondolni, vagyonuk maradványai mellett ültek s álldogáltak. A tanács, segély mindenütt hiányzék, mindenütt zavar, aggodalom, bánat s nyomor uralkodék. Adrienne közel volt a kétségbeeséshez, amint egy ismerni vélt pamlag ötlött szemébe, a melyet még jó régen Madaleine barátnéjának ajándékozott. Fölfedezését bátyjával tudata s ez egy fiatal lánykához fordult, ki, hogy valami el ne vesszen, a holmi fölött őrködni látszék. Mielőtt a lányka a báróné gyanúját megerősíthette volna, a felelet szükségtelenné lett. Adrienne fiát észrevette, ki fejét egy szőrzsákra hajtva csöndesen pihent. Mindent elfelejtett, mi körülötte történt, a gyermekéhez sietett s csókokkal elhalmozva keblére szokta. Crudy nejével a városházát kérése föl, megtudandó, ha várjon nem kaphatna-e alkalmatosabb helyet, mint a gabonakereskedő raktára, hol a szerencsétlenség első két napjaiban kénytelenek voltak magukat meghúzni. Nemsokára azután, hogy Adrienne bátyjával ideiglenes lakásukat föltalálták, kedvező hírrel tértek vissza. Mily örömmel lettek meglepve a jó barátok ily váratlan találkozás fölött. Adrienne s Madeleine forró könnyek közt borultak egymás karjába s a férfiak a meghatottság hatása alatt kezet szorítva sokáig nem tudtak szóhoz jutni, hogy elmondják azt, a mit át- , éltek. — Nagy-Kőrösön, mint lapunknak távirják, a városi képviselő választásnál a baloldal 100 szavazatból 91 többséggel győzött a jobboldal ellen. Az országos 48-as párt tizenkettes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jövő országgyűlési képviselő-választásokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, valamint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyűlések, akár körök, akár pedig csak egyes tagoktól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány elnökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót utcza 11. sz. alatt. Vidéki elvtársainkkal tudatjuk, miszerint a 48-as párt programmja immár német, szerb, tót és román nyelven is megjelent és a Magyar Nyomdában (Lipót utcza 11. sz.) magyar szerb, tót, és román nyelven kapható. Száza 1 frt 50 kr, erre 10 forint. A tömeges megrendelések, melyeket a „Magyar Nyomda“ az utóbbi napokban a 48-as párt programmjára vett, lehetővé teszi, hogy a szerb, tót és román nyelvű programmokat a magyarral egyenlő áron adhatja, miután a drágább kiállítási költségek már fedezve vannak, elteltéve, ezúttal is emlékezetbe hozatik az 1848. V. t. ez. 20. §-ának azon rendelkezése, mely szerint az, ki magát az összeíró választmányok egyik előtt sem jelentette, e végett többé a középponti választmányhoz nem járulhat. Kelt Pesten, a pestvárosi országgyűlési követek választásának vezérletére rendelt központi választmánynak 1872. május 25. tartott üléséből. Győry Elek s. k., Havas Ignácz s. k., jegyző, elnök. — Irányi Dániel jelentése az 1869—72-ki országgyűlésről külön lenyomatban is megjelent, s kapható a „Magyar Nyomdában“. Száza 1 frt 50 kr. — erre 12 forintért. Német nyelven 100 db 1 frt 50 kr., 1000 db 12 frt. Az idei termelés. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium némi tájékozást szándékozott nyújtani hazai termésünkről, midőn a termények ápril havi állásáról beérkezett tudósításokat, melyeket alább mi is közlünk, közzétette. Nem mondja a minisztérium: az ország minden részét, egyenlő részletekben felkarolják-e a hozzáérkezett jelentések s igy nem tudhatjuk hány négyszögmértföldön mondhatjuk, a vetéseket jónak, középszerűnek vagy rosznak? Ezen hivatalos tudósítások nyomán tehát épen nem szerezhetünk határozott fogalmakat, adatokat a termények ápril havi állásáról sem, any-Néhány héttel későbben mindannyit Thonville-ben találjuk. A fiatal Beaufort, ki Adriennet még mindég nem ismerő, Clairnot meghívására Tarascon-ból átjött, s nemsokára nővérének szeretve látott vendége volt, ki szeretetből minden kellemetlenséget szívesen megbocsájtott, a mit neki anyja okozott. Egy este, midőn a fiatal gróf ismét Thonville-be volt látogatóba s Adrienne néhányszor akaratlanul fölsóhajtva az ablakon kitekingetett, Clairot azt a megjegyzést téve, hogy neki úgy tetszik, mintha a Beaufort-család czélját mégis elérné, s hogy Thonville birtokukkal egybe fog olvadni. — Nekem hasonló sejtelmem van, bátyám — viszonzá Adrienne mosolyogva. Tán ellenvetésed van? — Legkevésbé! — Ha a sors így határza, miért akarnék azt megmásítani! A fenntebbi est óta alig telt el hat hét, midőn Beaufort gróf Adrienne-t oltárhoz vezeté. A nizzai lelkész másodszor jön Thonville-be hiva, ezúttal szebb czél végett, mint az első alkalommal, miután Adrienne házassági kötelékére adandó áldást senki mástól, csakis tőle kívánta elfogadni. Solvent-ről többé soha semmit sem lehetett hallani. Azt beszélték, hogy halálát a Rhone vizében kérése. Fordította : Aleh I.