Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)
1872-06-01 / 123. szám
7. §. A kör minden tagjának joga van: az egyleti közgyűlésekben részt venni, ott javaslatokat tenni, és választásoknál és egyéb oly alkalommal, melynél az egyleti tagok szavazata szükséges, határozó, érvényes szavazatot adni. 8. §. A kör minden tagja, az egyletbe lépésekor egyszer mindenkorra . . irtot fizet alapitási dijal. — Az évi tagdíj . . írtban állapittatik meg. 9. §. A kör minden tagja köteles az alapszabályokat, valamint a házrendet is tisztelni és fenntartani. IV. szakasz. A kör alakulása. 10. §. A kör megalakulónak jelenti ki magát, mihelyt aláírás utján .... tag belépését kijelentette. 11. §. A kör alakulása után új tagok felvétele fölött a választmány többség által határoz. P. szakasz. A kör tisztviselői, 12. §. A „kör“-nek egy elnöke, egy alelnöke és . . . választmányi tagja van, kik mindnyájan a közgyűlés által választatnak. 13. §. Az elnökök és választmányi tagok szavazattöbbséggel választatnak. 14. §. Azon egyleti tagok, kik a megválasztottak után legtöbb szavazatot nyertek, póttagoknak tekintetnek, közülök töltetnek be a választmányban, halál vagy egyéb ok miatt támadó üresedések. 15. §. A tisztviselők és a bizottmányi tagok egy évre választatnak, azonban újra választhatók. VI. szakasz. Az elnökség hatásköre. 16. §. Az elnök képviseli a kört külfelé, összehívja a közgyűlést és választmányi ülést, s azon elnököl. Szavazategyenlőség esetében az elnök szava dönt. 17. §. Az elnök akadályoztatása esetében az alelnök veszi át az elnöki teendőket. 18. §. Tíz választmányi tagnak írásban beadott együttes kívánságára az elnök vagy helyettese köteles legfeljebb 3 nap alatt rendkívüli választmányi gyűlést összehívni. VII. szakasz. A választmány hatásköre. 19. §. Az egyleti ügyek vezetése a választmányt illeti. 20. §. Tíz választm. tag javaslatára, a bizottmány valamely tagnak az egyletből kizáratását elhatározhatja, de kizárásra a bizottmányi tagok szavazatának absolut többsége kívántatik a szavazásnál. Az eképen kizárt tagnak joga van , ügyét a legközelebbi közgyűlésre felebb vinni. 21. §. A választmány havonként legalább egy ülést tart. Választmányi határozat hozatalához a választmányi tagok legalább egvének jelenléte szükséges. 22. §. A bizottmány saját kebeléből egy gazdát, egy pénztárnokot s 4 jegyzőt választ, mely jegyzőnek a közgyűlések és a vál. ülések jegyzőkönyvét kell vezetni. VIII. szakasz. Közgyűlések, 23. §. Évenkint egy közgyűlés tartatik. A közgyűlésnél határozat hozatalára az egyleti tagok legalább n/Vének jelenléte szükséges. Ha a kör tagjainak legalább ‘/s része a közgyűlésre meg nem jelent volna, akkor 14 nap múlva uj közgyűlés tartatik, mely aztán mindenesetre határozatképes. 24. §: A választmány kötelezve van, rendkívüli közgyűlést két hét alatt összehívni, mihelyt azt 20 egyleti tag kívánja. 35. §. A közgyűlés főtárgyai: a) tanácskozás és határozathozatal a választmány és számvizsgáló bizottmány jelentése felett. b) a költségvetés megállapítása a következő évre. c) az elnökségi, a választmányi tagok s a választmányon kívül álló számvizsgáló bizottság megválasztása a közgyűlésen. d) tanácskozás és határozathozatal a választmány, vagy pedig az alapszabályilag meghatározott feltételek alatt az egyes tagok által benyújtott javaslatok felett. IX. szakasz. Vendégek. 26. §. A választmányra bizatik annak meghatározása, hogy a helyben lakó nemtagok, mint vendégek, mennyiben, hányszor és mily tartamú időre látogathatják meg a kör helyiségeit. Nem itt lakó látogatók azonban, egy tag ajánlatára elfogadtatnak, s nevüket és lakásukat a vendégkönyvbe bejegyzik. X. szakasz. Választott bíróság. 27. §. A kör tagjai közt a kör helyiségén belül vitás ügyekben 4 tagból álló választott bíróság ítél, melyhez mindegyik fél 2—2 tagot választ, mindenesetre a kör tagjai közül; ezek választják aztán az elnököt, ha pedig az elnök megválasztásánál megegyezni nem tudnának, az elnököt a választmány nevezi ki. Egyenlő szavazatszám esetében az elnök szavazata dönt. A népkör tagjai e választott bíróság ítéleteit magukra nézve kötelezőknek elismerik. XI. szakasz. A kör feloszlása, 33. §. A kör feloszlása csak egy, egyedül e czélból összehívott rendkívüli közgyűlésen tárgyalható. Ezen közgyűlés csak akkor bír határozatképességgel, ha az összes tagok számának legalább kétharmada megjelent. A feloszlást ezen megjelent tagoknak csak kétharmadnyi többsége mondhatja ki véglegesen. 29. §: A köz vagyona csupán közhasznú czélokra fordíttathatik. Választási mozgalmak. A pestvárosi választások hallomás szerint június 24-én hétfői napon fognak megtartatni.* A pestbelvárosi ellenzék nagybizottmánya szerdán este értekezletet tartott, melynek tárgyát követjelölt kitűzése képezte. Irányi elnök Szemere Miklóst ajánlotta jelöltnek, azonban Sidó és Krenedics ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy a belvárosban csak Kossuth neve képes az ellenzéket győzelemre vinni, minden más név — legyen bármily tisztelt is különben — csak szakadásra vagy törpe kisebbségre fog vezetni, ennélfogva Kossuthot azonnal kikiáltani kívánták. Irányi, Farkas György, Simonyi A. és Dobos József azt fejtegetvén, hogy Kossuth nevét csak úgy találomra nem lehet koczkára tenni, s hogy jelöltsége Deákkal szemben sokkal nagyobb horderejű, mint más helyen, ezért e lépés jól megfontolandó : a bizottság azon közvetítő határozatban állapodott meg, hogy a kép• «». . i»_* a A-dlar tartandó gyűlésig halasztja el, amikor az ellenzék tényleges állásáról biztosabb adatok lesznek kéznél.* A pest-belvárosi ellenzék hétfőn, június 3-án esteli 8 órakor a baloldali kör helyiségében (váczi utcza 1. sz. 1-ső emelet jobbra) képviselő-jelölt kitűzése végett közgyűlést tart,melyre oly megjegyzéssel van szerencsém meghívni a tisztelt választókat, hogy minél számosabban megjelenni és szavazati jegyeiket is magukkal hozni méltóztassanak. A nagybizottmány május 29-én hozott határozatából. Irányi Dániel elnök.* A f. hó 25-én Jenőben (Doboka megyében) tartott értekezleten Perényi Aladár léptettetett fel baloldali jelöltnek. Mikor elmondotta programmbeszédét, a választók közül némelyek azt mondák: mi szeretnők, hogy ha 48-as lenne. Mire a követjelölt azt felejé: Igenis, én a 48-as törvények helyreállítását akarom.* Rosnyón Máriássy Andor tűzetett ki hatpárti jelöltnek, miután Máriássy Kálmán, ki ellen Andor fellépni nem akart, a jolsvai kerületbe ment által jobboldali jelöltnek. * Nyilatkozat. A „Reform“ május 25-ki 141-dik számában olvasom , hogy Kégl György bevonulását tartván Velenczére, ott a balpárt által megtámadtatott, kövekkel megdobáltatott s zászlói összetörettek, és hogy mindebben Madarászék izgatásainak eredményét lehet felismerni. Hogy a „Reform“ ezen közléséből mi igaz, mi nem, azt nem tudhatom, miután én Pakson, Tolna megyében lakom, és csak is azon logikát nélkülöző befejezésére akarok megjegyzést tenni, hogy ez a Madarászék izgatásának eredménye. Én midőn képviselői jelentésemet tettem, mindig és mindenütt kértem a polgárokat, hogy : az ellenvéleményüeket hallgassák ki, azokat hasonjogú polgároknak tekintsék, s minden legkevesebb ellenségeskedéstől óvakodjanak. Mindenütt nyilvánítottam, hogy: cselekedjék ki', saját meggyőződése szerint, szavazzom arra a kire akar. Mindenütt arra kértem polgártársaimat, hogy: még ha megtámadtatnának is, még ha czivakodásra ingerelnék is őket, vonuljanak nyugodtan vissza, és nem csak hogy okot ne adjanak a verekedésre, de még netalánt bántalmaztatás esetére is tartsák szem előtt azon igazságos mondatot, hogy : az okosabb enged. Én ezeket mondottam mindenütt, erre kértem minden község polgárait. Ha ez izgatás, akkor a „Reformnak“ igaza van. Azonban: — tartson magának a Reform a történtekről és az előzményekről híven tudósitó levelezőt; — de egyes eshető kihágásokat ne tulajdonítson a Madarászék által elkövetett izgatásnak; — ne nekünk, a kik mindig és mindenhol azt mondják : tiszteljétek az ellenvéleményt, tiszteljétek a szólásszabadságot. Paks, 1872. május 30-án. Madarász Jenő.** Lakócsán a múlt vasárnap délután a deákpártiak értekezlet tartottak, jelen voltak mintegy 100-an, a lakócsai kapatosok, néhány izraelita, Vermes Koharius, néhány iparos. Ezen értekezletre, mint nekünk írják , a helybeli orvos úr azt mondja hogy: „ohne Wärme,blutarm, verdriesslich“ volt az egész. Igmándyt a jelöltség elfogadására nem lehetvén rávenniük, Jakab Istvánt hívták meg, ki azt elfogadta. Beszédje : felhőszerű határozatlanság volt minden kivehető praecisio nélkül, minden pártszinezetet befogadó. A belrt lakócsai választók a tisztek kivételével, az értekezletről tudni sem akartak, noha arra egyenként meghivattak.* Somogyból A kaposvári vár.kerületben Kadarkúton, a jobbpártnak 69-ben még oly meleg fészkében az ott székelő hivatal tutelatusa alatt a balpárt, mint szárnyatlan madár, csak a hedrahelyi sas erős szárnyai árnyékában merte a fészket elhagyni. Körmendy Sándor máj. 23-kán tartó beszámoló és mint a közbizalom által újra felkarolt képviselőjelölt programmbeszédét. A vidékről épen templombucsu alkalmára szép számú közönség érkezett. — Még a jobboldaliak közöl is jelen volt több választópolgár. A hedrahelyi határszélnél nyalka legényekből álló felbokrétázott bandérium élén a jelölt nevét viselő zászló alatt Müller iparos fogadá az érkezőt. Innen a szomszéd Hencsén keresztül Kadarkútra érve, fehérbe öltözött koszorús leányok,zöld koszorúkat szórva vették kíséretük alá. Körmendy a ref. papiak udvarán tartá a néptől tisztán érthető, buzdító igazságokkal teljes beszédét. Több helyen s kiválólag a szónokok szónoka, a „haza atyja“ Kossuth nevének említésénél, lelkes éljenektől kísértetett. Beszéde végeztével, mely másfél óráig tartott, Farkas Sándor úr emelt szót, megköszönve volt képviselőjük tántoríthatlan elvű áldozatkész hazafias szolgálatát a párt nevében, s kérve, hogy miután a párt osztatlan közbizalma újra az ő személyében összpontosult, karolja fel ő is a párt és vele a haza ügyét, magasan emelve azt a zászlót, melyet Kossuth bízott hűségünkre Egy hangos „éljen“ zárta be az ünnepélyt, melynek folyama alatt hallani lehetett az egyszerű nép kebléből kitörő ilyen sóhajtást is: „én istenem! ugyan hogyan tud aztán már valaki jobbpárti lenni ? A kadarkuti biró a beszéd folyama alatt bátorságot véve különben a balpárti nép által is méltán tisztelt szolgabiró jelenlétén, helylyel közel dörmögött ugyan valamit, de figyelem tárgyává nem bírta tenni magát. Osztatlan bizalommal hívtuk fel, mint említem jelöltünket, mert Nemes Józsa,bőszénfai plébános úr önkéntes fellépésének mi semmi hatást sem tulajdonítunk.Nem ő-e az,ki Körmendy ellen 69-ben is bravart indított, és csúfosan a maga által másnak ásott verembe esett ? És most mégis újra kezdi a hősködést rozsdás templariusi fegyverével? — Aljózsuei proféciával hirdeti: „Te katholikus nép, te nem adhatod szavazatodat arra *) Azon lapok, melyek netalán átvették a „Reform“ sorait, e nyilatkozat közlésére kérettt*k M. J. az eretnek vallásu Mózesre, mert ez a katholikus hitet sértené, ha őrá szavaznátok: itt vagyok én, szavazzatok én reám.“ — De ugyan hogyan lehetne józanon feltenni az értelmes katholikus néptől, hogy tőle, politikájától várja hazánk üdvét, holott ő az ellenzékiességbe is belekeveri a jezsuita ultramontanismust. Tallhegyi, * Ugocsa megye u.-szölősi választókerületben az ottani ellenzék Perényi Zsigmond kormánypárti jelölt ellenében Chorn Zsigmond pesti hírlapírót szándékozik fölléptetni.* A ferenczvárosi baloldal kortesdala. Bontsuk fel a békezászlót, Hadd lobogjon csendesen! Jelszavunkat írtuk rája, Hadd lássa meg minden szem ! A szabadság szent nevére esküszünk ! Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk : Jogainkért, igazságért küzdünk békés elvekkel; De ki ennek ellent állna, Csúfosan hadd veszszen el! A magyarok istenére esküszünk : Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk ! Ki kell küzdeni a nép jogát, Igazságos kérelmét! Nem magyar az, ki e jogot Erőszakkal tépi szét. A nép szava Isten szava minekünk : Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk ! Megválasztjuk követünket, A ki a jót akarja; Nem pedig, hogy tőrbe essék Menthetlenül a haza! Őseinknek szent hamvára esküszünk : Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk : Föl polgárok szavazásra! Hadd döntsön el a többség: Győzni kell az igazságnak, Úgy akarja föld és ég ! A szabadság szent nevére esküszünk! Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk ! * Az összeírások történetéhez. Tisztelt Mérő János ügyvéd úrnak a nemzet becsületéből összeállított összeíró bizottság tagjának, Pesten. Teljes tisztelettel fölkérem uraságodat, szíveskedjék nekem megmagyarázni, mily törv. czikken alapul azon eljárás, hogy f. év május 28-ikán délután 6a órakor, midőn az összeíró bizottság a vakok intézetében a kaput bezárató, hogy több beiratkozó be ne jöhessen, uraságod az ablaknál vette be a kinálló jobboldaliak adókönyveit, beiratás végett. Mint jogtudóról, bizton föltehetem, hogy azt is meg fogja nekem magyarázni, hogy az ily eljárás hogyan fér össze a nemzet becsülete és az önök által letett esküvel, tisztelettel: Kaufmann József. * Siklós, május 27. Nálunk az összeírás 26-án fejeztetett be, s eredménye az, hogy 2600 választó íratta be magát, csaknem 400-zal több, mint 1869- ben, ha azonban több községek elöljárói a szolgabíró által meg nem félemlíttettek volna, legalább 500-zal többen iratkoztak volna be, hanem oly helyen, hol az elöljárók el vannak tántorítva, s a népet a kormánypárt mellé csábították, a nép visszavonult, a meg nem vesztegethetett községekben pedig a 69-kinél nagyobb számmal jelentkeztek. Dr. Antal Gyula egyedül Nagy-Harsányban volt képes magának csekély pártot szerezni, de azt is a mellett, hogy az elöljárókat s a vele tartókat többször megvendégelte, és a szolgabiró pandúrok kíséretében mindennap megjelenik köztük, csak azon ürügy alatt, hogy oroszlánbőrbe öltözött s deák- és reformpártiságát eltagadva, égreföldre esküdözött, hogy ő balpárti, s mind a mellett a legutolsó napon (26-án) Nagy- Harsányban történt fellépése teljes kudarcz volt, mert egy pár választó által felszólittatván, hogy az 1848. és 1867. évi törvények közti kölönbséget magyarázza meg annál inkább, mert programmjában az áll, hogy „alkotmányunk az 1848. és 1867-ki törvényeken sarkallik ? — zavarba és dühbe jött, s azzal felelt, hogy tudom úgy is, mikép önök Vajda-pártiak, — a szolgabiró pedig e miatt a közbenszóló egyéneket megidézni és kérdőre vonni elég vakmerő volt, állitván, hogy nagytekintélyű öcscsét megsértették, a miért őket megbüntethetné, de ezek — szörnyűség — bátrak voltak legkevésbé sem ijedni meg s kijelenteni, hogy midőn a doktor urat a törvények megmagyarázására szólították, akkor választói jogukkal éltek, s a magyarázatot felszólítás nélkül is meg kellett volna tennie. De nem csak a szolgabiró és a főnöksége alatt álló s szolgai engedelmességgel bókoló jegyzői sereg, kik között Golfner János jegyző a legdühösebb, megy ki naponta a falukra korteskedni, hanem dr. Antal Gyula tanári állomását is akkér igyekszik megérdemelni, hogy a pécsi jogakadémiában lévő tanítványait a siklósi kerület községeiben korteskedés végett utaztatja, kik ezen szolgálatokért, ha mit sem tanulnak is, bizonyosan kitűnő calculust, a tanár úr pedig azért, hogy az egész tanévet a siklósi járásbani kocsizással és csábítással tölti, érdemjelet és előmozdíttatást nyerendenek, mind a mellett pártot szereznie eddig nem sikerült; micsoda fegyverhez fognak még ezután nyúlni, nem tudom. A siklósi elöljáróság május 11-ére választatott meg egytől egyig halpártiakból; ezek következők : biró: Dósa G., albíró Nehr Márton, közgyám: Dimitrovics Gergely, pénztárnok : Deymek Frigyes, orvos: Troll József, orvostudor, esküdtek: Felmérési Alexics János, Plasztics Döme, Heindlhoffer Antal, Jancsics János, Baka Samu, Király József, Tormásy Sándor, Denke Péter, Tachler József, Gimpli Jakab, Gombárovics Ferencz és Spitzer Márk. Most hallom, hogy a főispán Perczel Miklós jövő pénteken fog itt korteskedés végett megjelenni, mikorra a birák be vannak rendelve. Szives üdvözlettel vagyok tisztelőjel. I. Parliamentarizmus. 1. Midőn a legközelebb letűnt országgyűlés két ellenzéki árnyalata hazafias törvényes kötelességének érzetében a parliament alapját képező 48-ki választási törvény módosításáról és a három éves országgyűlési tartamnak öt évre leendő kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat keresztülvitele ellen oly erélyesen sorakozott, a kormány és pártja azon machiavellistikus vádat emelte, hogy „az ellenzék a parliamentarizmust gyilkolja meg,és hogy hitelt vesztett szavainak súlyt kölcsönözhessen, a koronás magyar királyt „viszhangnak“ használta fel. Nem szándékom ezen különben is pártkülönbség nélkül elítélt indicskrét eljárás felett támadt közindignationak kifejezést adni, sem pedig a két törvényjavaslat általánosan ismert jogfosztó tendentiájáról és reactionárius irányáról értekezni, de ha mindjárt az emberi méltóságot képviselő ész végzetszerű megtagadásában nyilvánuló ostornak kellene is tekinteni annak be nem látását, hogy az oly politika, melynek fegyvere az ámítás, ráfogás és rágalmazás, melynek kenyere a hazafiatlanság, a szabad elvek megsértése, a jogfosztás és feladás, s végre melynek végczélja a representativ gouvernement iránti bizalom kiirtása, a parliamentarismusnak, — melynek legfőbb atributumait a közös ügyes vásáron eladta, — őszinte barátja, támogatója nem lehet; mégsem térhetek ki azon elembe nyomuló kötelesség elől, mely a parliamentarizmus miáltali veszélyeztetésének, és a két törvényjavaslat tárgyalására a volt országgyűlés illetéktelenségének kimutatását szabja elém. Eltekintve attól hogy a representativ gouvernement legfőbb attribútumai a külügyi képviselet, az önálló had és pénzügy az uralkodó kormánypolitika által — hogy a kormánypárt szavaival éljünk — meggyilkoltatván, a megalkotott pseudó parliament veszélyének embrióját korántsem az ellenzék által kifejtett jogos ellenállás, hanem a kormány és pártjának politikai iránya rejti magában. Megmondom és be is bizonyítom miért. Oly országban, hol az alkotmány népképviseleti alapra fektetett törvényhozással, és felelős kormányformával, azaz parliamentarismussal egybekötve van, a törvényhozás joga sem egyes embereket, sem egyes osztályokat, hanem magát a nemzetet illetvén, a parliament nem valami apró zsarnokok, mint sokan még a jogtudósok közül is hinni szeretik, hanem a törvényhozási gyökjoggal bíró nemzetnek, a törvényhozás gyakorlására meghatalmazott küldöttei egyetemes gyülekezete, s mint ilyen, sem több jogot vagy hatalmat, mint mennyivel a megbízó nemzet által felruháztatott, nem igényelhet, sem pedig oly törvényt, vagy határozatot, amely a vett utasítás sarkalatos elveivel ellenkeznék, nem hozhat. Hic Rhodus hic salta ! Ha pedig ez így van, akkor a parliament, jóváhagyás reményében csakis oly törvényeket hozhat, amelyekről igazságos, és szabadságos irányuknál , közhajtást vagy szükséget pótló természetüknél, a haladást vagy korszerűséget magukban ölelő szellemüknél, jó és üdvös czéljaiknál így a vett utasítás elveit valló öszhangzásuknál fogva már a priori feltenni lehet, hogy a nemzetnek, melynek nevében és megbízása folytán hozattak — osztatlan vagy legalább a nagyobb rész tetszésével találkozni fognak, vagy oly törvényeket, mint a 48-diki törvények, melyek míg egyrészről a jogosultak jogát érintetlenül hagyják, addig másrészről az alkotmányos jogokat azokra is , kik azokkal nem birtak — kiterjesztik, mert hiszen mindenki azon jogot, amelylyel bir, másokra átruházhatja. De oly törvényeket, amelyek magát az alkotmányt alapjában érintik, és a nemzettől vagy annak egy részétől törvényhozói gyökjogát elvenni czélozzák — kivéve azt az esetet ha a nemzet abba beleegyezett — soha sem hozhat; merthogy a törvényhozás csupán ideiglenes gyakorlásával megbízott, magától a megbízótól azt a jogot a mely csak gyakorlás végett hibáztatott reá, azt a jogot, a mely hatalmának, képviselőségének forrása, de a mely mint nem az övé, visszabocsájtandó, hogy elvehesse, csak az képes állítani, aki nemcsak semmi jogi ismerettel nem bír, hanem vagy oly tudatlan, hogy annak a mi a másé, sérthetetlenségét felfogni nem birván, mindennemű cselekmény elkövetketését szabadnak hisz, vagy pedig oly gonosz, hogy még a tulajdon sem szent előtte. Hiszen ha a megbizott, a megbizótól azt a jogot,amely a megbizott azt a a mandátum adásra felhatalmazza, elvehetné, akkor önmagát silányítaná tönkre s fosztaná meg a mandátummal együtt a képviselőségtől, mert ahol megbízó nincs, ott meghatal mázott sem lehet, és a parlamentlehetelenné válnék. Az hogy a képviselői mandátum nem egy egyéntől, hanem minden képviselőre nézve több egyéntől, egy választókerülettől származik, a fennebbi logikai érv erejéből mit sem von le, mert a mandátum a választókerület többségben levő pártjának egyetemétől származván, az a választók között egyenlőirányban akként oszlik meg, hogy valamennyinek befolyását, közreműködését teljesen igényli. Drákói régibb törvényeink és más büntető codexben is akadunk szabályokra, amelyek a vagyon, előjogok és czímek elkobzását, elvesztését állítják fel büntetésül, de azok is csak bűntény elkövetése esetében bírói ítélet által alkalmaztatván, ide semmikép sem tartoznak. A salus rei publicae suprema lex esto elven alapuló kisajátítások pedig teljes elégtétel mellett eszközlendők lévén, birtokfosztásnak nem tekinthetők. De a közjogban Montesquieutől le a legújabb korig büntető szabály vagy olyan szabály, mely azt a vagyont, azt a jogot, amelynek birtoklása törvényes alapon nyugszik, elvenni, mégpedig bűn nélkül elvenni engedné, nem fordul elő, s nincs rá példa a magyar történelemben, hogy a kiváltságos osztály bármely tagja, még ha bocskora nem volt is, törvényhozói gyökjogától megfosztatott volna. Lehet, hogy más államokban adta elő eset magát, hogy a törvényhozási jogtól a nemzet egy része eltütetett, de ez nem jogos cselekmény, hanem a hatalommali visszaéllés lévén, az utánzás törvényességét meg nem állapítja. A nemzetre való utólagos hivatkozás pedig — ha mindég helyén van is — ez esetben ámításnál egyébnek nem tekinthető, mert a nemzet azon része, mely a választási jogtól megfosztatott, már nem nyilatkozhatván, sem rászólásának, sem helyességének kifejezést nem adhat, és ez által a többség egészen másként alakulhat, mint különben alakult volna. A jelzett egy eset, midőn a választási jogot census emeléssel vagy más módon korlátozni lehet, a „volenti non fit injuria“ elvén alapszik , azaz ha abba a nemzet szabad akaratából beleegyezik. De hogy ez megtörténhessék, szükséges, miszerint a választási törvényjavaslat, a választások előtt egész nyíltan a nemzet tudomására hozassák, s minden képviselőjelölt választói előtt kijelentse, hogy a választási jog megszorítását czélzó törvényjavaslatnak ellene, vagy mellette szavaz. Ha az ily módon létrejött képviselőházban azok lesznek többségben, akik a választási jog megszorítását célzó törvényjavaslatra leendő szavazás feltétele mellett választottak meg, semmi kétség, hogy a törvényjavaslat jogosan törvényerőre emelhető. Ez a becsületes és jogos eljárás. Miután azonban a múlt országgyűlési választások előtt a hírhedt két törvényjavaslat sem tárgyalásra kitűzve, sem a nemzetnek tudtára adva nem lévén, egy képviselő sem választatott meg azon feltétel alatt, hogy azokra adja szavazatát, és miután továbbá a nemzetnek módot, kellett nyújtani arra, hogy a választásoknál nyilatkozhassal, az ellenzék két árnyalata akkor, midőn a választási törvény módosításával és az országgyűlésnek öt évre leendő kiterjesztéséről szólló törvényjavaslat keresztül vitelét alkotmányos úton meggátolta, a parliamentarismust nemcsak nem veszélyeztette , sőt épen a jogosság és parliamentarismus valódi érdekében cselekedett annál is inkább, miután per absolute nem áll az, hogy a többség bármit is, alkotmányellenesen is, cselekedhessék, a kisebbségnek is megvan a vétójoga, és a nemzetnek a visszahívási joga is; mert ha a többség mindenkor és mindenben határozhatna, akkor egy oly többség, mint a múlt országgyűlésen a mameluk sereg volt — oly határozatot is hozhatna, amely ha nem is a detronisatiót, de a parlamenti kormányforma mint kényelmetlen megszüntetését, és a cancellaria vagy épen az előtte igen kedves emlékű Bach kormányformának felállítását mondaná ki. Az lenne ám aztán igazi parliamentarismus jobboldali értelemben. Nemcsak a mesék országában, hanem a 67-ki politikában is akadunk a bárány elleni farkas szerepre, csakhogy itt is kilátszik a lóláb. Hogy az ellenzék hazafiasan, jogosan, és épen a parliamentarizmus érdekében járt el, azt hiszem eléggé megmutattam, nézzük már most az érem másik oldalait is. P. K. A galicziai kiegyezési munkálat múlt hétfőn nyúttatott be az alkotmányzó bizottsághoz dr. Herbst által szövegezve, a bizottság által tett módosítások fölvétele után. A munkálat lényege következő: A Galicziát, Lodomeriát és a krakói nagyhűséget illető következő tárgyak vétetnek ki a reichsrath hatásköréből és bocsájtatnak a galicziai országgyűlés alkotmányos tárgyalása alá. 1. A kereskedelmi és iparkamrák rendezése. 2. A hitel -s biztosítóintézetek, valamint a bankok feletti intézkedés, a jegybankok és takarékpénztárak kivételével, az államtörvényeknek, úgy a kereskedelmi, mint különösen a részvénytársulatokra vonatkozó intézkedéseinek tekintetbe vételével. 3. Az ország polgárainak polgári jogai és a tanügyre vonatkozó törvénykezés, a népiskolák, gymnasiumok és az egyetemet illetőleg, az állami alaptörvények határain belül. A német nyelv azonban egyenjogú az ország nyelvével a galicziai német községekben, és tannyelv marad folytonosan úgy a sembergi második gymnasiumban, mint a bródi reálgymnasiumban. 4. A galicziai országgyűlést illeti a rendőri büntető tvkezés a büntetések módjának és mértékének meghatározásában. 5. A tolonczozás módjának és költségeinek meghatározása. 6. A polgári törvénykezés fölötti intézkedés az államtörvények határain belül, és igy a. A gyám és gondnoksági ügyek. b. A telekkönyvi ügyek elintézése az általános törvények alapján. c. Békebirák behozatala, de hatáskörük meghatárosan az államtörvényhozásnak tartatik fenn. 7. Az első és második folyamodású politikai hivatalok szervezése. Amennyiben az ország érdekei kellőleg figyelembe nem vétetnének, az állam fogja pótolni a hiányt saját közegeivel. 8. A tanügy költségei azon kiadások tekintetbe vételével fognak megállapittatni, melyek a pénzügyi törvények alapján 1871- ben Galiczia részére az ott felsorolt czimeken valóban kiadattak. Ily alapon fog megállapittatni a közigazgatási költség összege is. Mind a tanügy-, mind az oktatásügyre fordítandó költségek öt évről öt évre állapítandók meg, és a tanügy költségei a többi koronaországok és tartományok tanügyi költségeinek emelkedésével, vagy lejebb szállásával azon irányban fognak emelkedni vagy lejebb szállani, amely irányban van a Galiczia által fizetett egyenes adó, a többi koronaországok és tartományok összes évi adójához. 8. A közigazgatási és iskolafelügyelőt hivatalnokok ellátási és nyugdijainak terheit az ország visel. 9. A reichsrathban képviselt többi királyságok és országok Galiczia képviselőinek távollétében intézik saját tan és közigazgatási ügyeiket. 10. Galiczia, Lodoméria és a krakkói nagyherczegség ügyeinek intézése végett külön minisztérium állíttatik föl, törvénykezési ügyeit pedig egy külön Bécsben felállítandó legfőbb tanács intézi, melynek viszonyát a többi legfőbb törvényszékekhez a Reichsrath szabja meg. 11. Ezen tanács akkor lép életbe stb . . . MAGYAR ÚJSÁG 1872. JUNIUS 1. Baján a képviselőválasztás jun. 16-ára tűzetett ki.* Aradon, mint táviratilag jelentik, az összeírás befejeztetett; a választók száma 5200. Az összeíró küldöttség törvényellenenes minden 100 frt fizetésben részesülő városi, megyei, pénzügyi, távirdai tisztviselőt, írnokot, sőt még a városi és megyei hajdúkat és szolgákat is választóknak felvette, a polgároktól ellenben 10 frt jövedelmi adó kimutatását követelték.* Szegeden hétfőn rekesztetett be a választók összeírása. Az első kerületben beíratott 1838, a másodikban 1095. Esküdtszéki tárgyalás. — Kisajátítási ügyben. — Pest, máj. 31. Elnök : Bogisich Lajos az ülést megnyitja 9 órakor. Jegyző : Fejér Elek. Felperes a m. kir. közlekedési minisztérium jogi megbízottja: Pordán Imre. Alperes: Kanczler Anna; képviselő ügyvéde: Dr. Szelka József. Esküdtek: Czettner Károly, Búzás Károly Feleki Miklós, Mihajlovics Görgy, Thurn Fiús, Beliczay Imre, Hinm Sándor, Szitányi Izidor, Kábel István, Ács Lajos, Wagner János, Ádám Károly. Póttagok: Walthier Ágoston, Sterzl Antal. A mai kisajátítási esküdtszéki eljárás tárgyát Kanczler Annának a rézvárosi retek utczai 1324. számú ingatlannak kisajátítási ügye képezi. A felperes keresetlevelében előadja, hogy a becslés alkalmával a nevezett ingatlan értékét 12,095 frtra becsülte. A felszólamlás alkalmával a tulajdonosnő az ígért becsárral meg nem elégedett, s az ingatlan értékét 25 ezer frtban kérte megállapíttatni. Alperes nyelvén szót, előadja, hogy a közmunkatanács két tagja által eszközölte a becslést, és maga is belátta, hogy tévesen ütött ki, mert több tulajdonosnak a felszólamlás után sokkal nagyobb összeget adott mint mennyit a tulajdonos maga kért. Ezt alperes példákkal igazolja. A pesti realitások értéke tetemesen nagyobbodván, jogos és méltányos, ha a kisajátítandó ingatlanok értéke is nagyobbittassék. A telek 68 négyszögölet tesz, s 200 frtjával számítva négyszögölet az összeg 13,600 frtra rúg, az ingatlanból 57 négyszögöl be van építve szilárd és jó karban levő épülettel. Figyelmébe ajálja az esküdtszéknek, hogy a közmunkatanács a kisajátításoknál eljárásával privát vállalatoknak enged üzérkedést. Ezen igatlan sem esik az út vonalába, s szintén csak a társulat üzérkedésének esik martalékul. Az előadott okok alapján kéri az ingatlan kisajátítási összegét 25.000 frtban megállapítani. Felperes előadja, hogy az alperes állítása, mintha a közmunkatanács a felszólamlás után nagyobb összegen váltott volna meg ingatlanokat, mint aminőt a tulajdonosok kértek, téves felfogáson alapszik , mindazonáltal e téves felfogást meg nem cáfolta. A helyszínen szemlét kér. A vitatkozás be lévén fejezve, a helyszínén teendő szemle elrendeltetett, melynek eszközlése után az esküdtszék az ingatlan kártalanítási összegét 25 ezer frtban állapította meg. KÜLFÖLD: A franczia védtörvény. A franczia nemzetgyűlés május 27-én kezdte meg a hadsereg újjászervezéséről szóló törvényjavaslatot. Elsőben is Chanzy tbk. emelt szót. Január 15-én, így kezdi beszédét, a köztársaság elnöke figyelmeztetett bennünket, a kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmából , hogy igen nagy érdekek parancsolják, hogy ne vitassunk némely kérdéseket e szószéken, mert Európa hall és félreérthet. Azt hiszem, czélszerű ez olyeszélyes és oly hazafias tanácsot ismételni ama törvény alkalmából, melyet most megszavazandók vagyunk. (A legtöbb padról zajos helyeslés. Jobbról: Tovább !) Vagy egy év óta tanulmányozta a bizottság e javaslatot, megvilágította azt minden oldalról; tárgyalásába sohasem vegyített politikai pártszempontokat. Hallgatag, csöndes tanulmányozás tárgya volt e javaslat, s most az önök bizottsága egyhangú megállapodás szerint terjeszti önök elé javaslatát. Teljes egyetértés van a bizottság s a kormány közt is. (Közbeszólások jobbról.) Úgy hiszem uraim, hogy nemzeti bűn lenne akadályozni e vitát. (Tetszés. Izgatottság.) Utána Brunet szólal föl a javaslat ellen, mely szerinte kimeríti a nemzet erejét, ahelyett hogy újjá teremtené a hadsereget.. — Két rendszer között lehetett volna választani : a kormányt, vag a nemzeti hadsereg között. — Ez utóbbi az, melynek Francziaország minden dicsőségét köszöni. A most beterjesztett javaslat nem más mint az 1868-iki törvény megújítása. Látja benne a kötelező hadiszolgálatot papíron, de látja egyszersmind, hogy a hadügyminiszternek joga van 75.000 főnél nem hivi többet be a tényleges szolgálatba. Eltöröltetik, igaz a helyettesítés rendszere, e helyett, azonban behozatott az egy éves önkénytesség, s a szegény paraszt, ki talán csak pénzbeli kellékekkel nem bír ez önkénytességre, három vagy négyszer több ideig lesz kényszerülve szolgálni ténylegesen. Tiltakozik ezután az ellen, hogy nem hadkiegészítési kerületek szerint osztatnak be az ujonczok, s hogy így háború esetén nagyon nehéz az összpontosítás. — Végül a jobboldal zajos tapsai között a vallásos érzületnek a hadseregben ápolását sürgeti. Utána osztatlan figyelem között Trochu tábornok szólal fel. Midőn a múlt háború végén vissza akart vonulni a közéletből, csak az egy szempont birta rá, hogy mandátumot fogadjon el, hogy még egyszer nyilatkozhassék a hadsereg iránt. Érzi, hogy nehéz, némileg veszélyes is, megtámadni elfogadott eszméket, melyek talán több nemzedéken át szilárdultak meg az emberekben, s melyeket az események hoszú sora sem tudott kiirtani. Ezután azt a kérdést teszi föl: mi volt az 1815. és 1872-ki szerencsétlenségek oka, s mi volt eredménye ? Oka a kormányokon-