Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)

1872-06-01 / 123. szám

7. §. A kör minden tagjának joga van: az egyleti közgyűlésekben részt venni, ott javas­latokat tenni, és választásoknál és egyéb oly alkalommal, melynél az egyleti tagok szavazata szükséges, határozó, érvényes szavazatot adni. 8. §. A kör minden tagja, az egyletbe lépésekor egyszer mindenkorra . . irtot fizet alapitási dijal. — Az évi tagdíj . . írtban állapittatik meg. 9. §. A kör minden tagja köteles az alap­szabályokat, valamint a házrendet is tisz­telni és fenntartani. IV. szakasz. A kör alakulása. 10. §. A kör megalakulónak jelenti ki magát, mihelyt aláírás utján .... tag belé­pését kijelentette. 11. §. A kör alakulása után új tagok fel­vétele fölött a választmány többség által határoz. P. szakasz. A kör tisztviselői, 12. §. A „kör“-nek egy elnöke, egy alel­­nöke és . . . választmányi tagja van, kik mindnyájan a közgyűlés által választatnak. 13. §. Az elnökök és választmányi tagok szavazattöbbséggel választatnak. 14. §. Azon egyleti tagok, kik a megvá­lasztottak után legtöbb szavazatot nyertek, póttagoknak tekintetnek,­­ közülök töltet­nek be a választmányban, halál vagy egyéb ok miatt támadó üresedések. 15. §. A tisztviselők és a bizottmányi ta­gok egy évre választatnak, azonban újra választhatók. VI. szakasz. Az elnökség hatásköre. 16. §. Az elnök képviseli a kört külfelé, összehívja a közgyűlést és választmányi ülést, s azon elnököl. Szavazategyenlőség esetében az elnök szava dönt. 17. §. Az elnök akadályoztatása esetében az alelnök veszi át az elnöki teendőket. 18. §. Tíz választmányi tagnak írásban beadott együttes kívánságára az elnök vagy helyettese köteles legfeljebb 3 nap alatt rendkívüli választmányi gyűlést összehívni. VII. szakasz. A választmány hatásköre. 19. §. Az egyleti ügyek vezetése a vá­lasztmányt illeti. 20. §. Tíz választm. tag javaslatára, a bizottmány valamely tagnak az egyletből kizáratását elhatározhatja, de kizárásra a bizottmányi tagok szavazatának absolut többsége kívántatik a szavazásnál. Az eké­­pen kizárt tagnak joga van , ügyét a legkö­zelebbi közgyűlésre felebb vinni. 21. §. A választmány havonként legalább egy ülést tart. Választmányi határozat ho­zatalához a választmányi tagok legalább egvének jelenléte szükséges. 22. §. A bizottmány saját kebeléből egy gazdát, egy pénztárnokot s 4 jegyzőt vá­laszt, mely jegyzőnek a közgyűlések és a vál. ülések jegyzőkönyvét kell vezetni. VIII. szakasz. Közgyűlések, 23. §. Évenkint egy közgyűlés tartatik. A közgyűlésnél határozat hozatalára az egyleti tagok legalább n/Vének jelenléte szükséges. Ha a kör tagjainak legalább ‘/s része a közgyűlésre meg nem jelent volna, akkor 14 nap múlva uj közgyűlés tartatik, mely aztán mindenesetre határozatképes. 24. §: A választmány kötelezve van, rend­kívüli közgyűlést két hét alatt összehívni, mihelyt azt 20 egyleti tag kívánja. 35. §. A közgyűlés főtárgyai: a) tanácskozás és határozathozatal a vá­lasztmány és számvizsgáló bizottmány je­lentése felett. b) a költségvetés megállapítása a követ­kező évre. c) az elnökségi, a választmányi tagok s a választmányon kívül álló számvizsgáló bizottság megválasztása a közgyűlésen. d) tanácskozás és határozathozatal a választmány, vagy pedig az alapszabályi­­lag meghatározott feltételek alatt az egyes tagok által benyújtott javaslatok felett. IX. szakasz. Vendégek. 26. §. A választmányra bizatik annak meghatározása, hogy a helyben lakó nem­tagok, mint vendégek, mennyiben, hány­szor és mily tartamú időre látogathatják meg a kör helyiségeit. Nem itt lakó látoga­tók azonban, egy tag ajánlatára elfogadtat­nak, s nevüket és lakásukat a vendég­könyvbe bejegyzik. X. szakasz. Választott bíróság. 27. §. A kör tagjai közt a kör helyisé­gén belül vitás ügyekben 4 tagból álló vá­lasztott bíróság ítél, melyhez mindegyik fél 2—2 tagot választ, mindenesetre a kör tag­jai közül; ezek választják aztán az elnö­köt, ha pedig az elnök megválasztásánál megegyezni nem tudnának, az elnököt a választmány nevezi ki. Egyenlő szavazat­­szám esetében az elnök szavazata dönt. A népkör tagjai e választott bíróság ítéleteit magukra nézve kötelezőknek elismerik. XI. szakasz. A kör feloszlása, 33. §. A kör feloszlása csak egy, egye­dül e czélból összehívott rendkívüli közgyű­lésen tárgyalható. Ezen közgyűlés csak ak­kor bír határozatképességgel, ha az összes tagok számának legalább két­harmada megjelent. A feloszlást ezen megjelent ta­goknak csak kétharmadnyi többsége mond­hatja ki véglegesen. 29. §: A köz vagyona csupán közhasznú czélokra fordíttathatik. Választási mozgalmak. A pestvárosi választások hallomás sze­rint június 24-én hétfői napon fognak meg­tartatni.* A pestbelvárosi ellenzék nagybizott­mánya szerdán este értekezletet tartott, melynek tárgyát követjelölt kitűzése ké­pezte. Irányi elnök Szemere Miklóst aján­lotta jelöltnek, azonban Sidó és Krenedics ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy a belvárosban csak Kossuth neve képes az ellenzéket győzelemre vinni, minden más név — legyen bármily tisztelt is különben — csak szakadásra vagy törpe kisebbségre fog vezetni, ennélfogva Kossuthot azonnal kikiáltani kívánták. Irányi, Farkas György, Simonyi A. és Dobos József azt fejtegetvén, hogy Kossuth nevét csak úgy találomra nem lehet koczkára tenni, s hogy jelöltsége Deákkal szemben sokkal nagyobb hord­erejű, mint más helyen, ezért e lépés jól megfontolandó : a bizottság azon közvetítő határozatban állapodott meg, hogy a kép­• «»­. . i»_* a A-dl­ar­ tartandó gyűlésig halasztja el, a­mikor az ellenzék tényleges állásáról biztosabb adatok lesz­nek kéznél.* A pest-belvárosi ellenzék hétfőn, jú­nius 3-án esteli 8 órakor a baloldali kör helyiségében (váczi utcza 1. sz. 1-ső eme­let jobbra) képviselő-jelölt kitűzése végett közgyűlést tart,melyre oly megjegyzéssel van szerencsém meghívni a tisztelt választókat, hogy minél számosabban megjelenni és sza­vazati jegyeiket is magukkal hozni méltóz­­tassanak. A nagybizottmány május 29-én hozott ha­tározatából. Irányi Dániel elnök.* A f. hó 25-én Jenőben (Doboka me­­gyében) tartott értekezleten Perényi Aladár léptettetett fel baloldali jelöltnek. Mikor el­mondotta programmbeszédét, a választók közül némelyek azt mondák: mi szeretnők, hogy ha 48-as lenne. Mire a követjelölt azt felejé: Igenis, én a 48-as törvények helyre­állítását akarom.* Rosnyón Máriássy Andor tűzetett ki hatpárti jelöltnek, miután Máriássy Kálmán, ki ellen Andor fellépni nem akart, a jolsvai kerületbe ment által jobboldali jelöltnek. * Nyilatkozat. A „Reform“ május 25-ki 141-dik számában olvasom , hogy Kégl György bevonulását tartván Velenczére, ott a balpárt által megtámadtatott, kövekkel megdobáltatott s zászlói összetörettek, é­s hogy mind­ebben Madarászék izga­­tásainak eredményét lehet felis­­m­er­ni. Hogy a „Reform“ ezen közléséből mi igaz, mi nem, azt nem tudhatom, miután én Pakson, Tolna megyében lakom, é­s csak is azon logikát nélkülöző befejezésére aka­rok megjegyzést tenni, hogy ez a Mada­rászék­ izgatásának eredménye. Én midőn képviselői jelentésemet tettem, mindig és mindenütt kértem a polgárokat, hogy : az ellenvéleményüeket hallgassák ki, azokat hasonjogú polgároknak tekintsék, s minden legkevesebb ellenségeskedéstől óva­kodjanak. Mindenütt nyilvánítottam, hogy: csele­kedjék ki­',­ saját meggyőződése szerint, szavazzom arra a kire akar. Mindenütt arra kértem polgártársaimat, hogy: még ha megtámadtatnának is, még ha czivakodásra ingerelnék is őket, vonul­janak nyugodtan vissza, é­s nem csak hogy okot ne adjanak a verekedésre, de még netalánt bántalmaztatás esetére is tart­sák szem előtt azon igazságos mondatot, hogy : az okosabb enged. Én ezeket mondottam mindenütt, erre kértem minden község polgárait. Ha ez izgatás, akkor a „Reformnak“ igaza van. Azonban: — tartson magának a Reform a történtekről és az előzményekről híven tudósitó levelezőt; — de egyes eshető ki­hágásokat ne tulajdonítson a Madará­szék által elkövetett izgatásnak; — ne nekünk, a kik mindig és mindenhol azt mondják : tiszteljétek az ellenvéleményt, tiszteljétek a szólásszabadságot. Paks, 1872. május 30-án. Madarász Jenő.*­* Lakócsán a múlt vasárnap délután a deákpártiak értekezlet tartottak, jelen vol­tak mintegy 100-an, a lakócsai kapatosok, néhány izraelita, Vermes Koharius, néhány iparos. Ezen értekezletre, mint nekünk írják , a helybeli orvos úr azt mondja hogy: „ohne Wärme,blutarm, verdriesslich“ volt az egész. Igmándyt a jelöltség elfogadására nem le­hetvén rávenniük, Jakab Istvánt hívták meg, ki azt elfogadta. Beszédje : felhőszerű határozatlanság volt minden kivehető praecisio nélkül, minden pártszinezetet befogadó. A belrt lakócsai választók a tisztek kivételével, az értekez­letről tudni sem akartak, noha arra egyen­ként meghivattak.* Somogyból A kaposvári vár.­kerület­ben Kadarkúton, a jobbpártnak 69-ben még oly meleg fészkében az ott székelő hi­vatal tutelatusa alatt a balpárt, mint szár­nyatlan madár, csak a hedrahelyi sas erős szárnyai árnyékában merte a fészket el­hagyni. Körmendy Sándor máj. 23-kán tartó beszámoló és mint a közbizalom által újra felkarolt képviselőjelölt programmbe­szédét. A vidékről épen templombucsu al­kalmára szép számú közönség érkezett. — Még a jobboldaliak közöl is jelen volt több választó­polgár. A hedrahelyi határszélnél nyalka legényekből álló felbokrétázott ban­dérium élén a jelölt nevét viselő zászló alatt Müller iparos fogadá az érkezőt. Innen a szom­széd Hencsén keresztül Kadarkútra érve, fe­hérbe öltözött koszorús leányok,zöld koszorú­kat szórva vették kíséretük alá. Körmendy a ref. papiak udvarán tartá a néptől tisztán érthető, buzdító igazságokkal teljes beszé­dét. Több helyen s kiválólag a szónokok szónoka, a „haza atyja“ Kossuth nevé­nek említésénél, lelkes éljenektől kísér­tetett. Beszéde végeztével, mely másfél óráig tartott, Farkas Sándor úr emelt szót, meg­köszönve volt képviselőjük tántoríthatlan elvű áldozatkész hazafias szolgálatát a párt nevében, s kérve, hogy miután a párt osz­tatlan közbizalma újra az ő személyében összpontosult, karolja fel ő is a párt és ve­le a haza ügyét, magasan emelve azt a zász­lót, melyet Kossuth bízott hű­sé­günkre Egy hangos „éljen“ zárta be az ünnepélyt, melynek folyama alatt hallani lehetett az egyszerű nép kebléből kitörő ilyen sóhajtást is: „én istenem! ugyan hogyan tud aztán már valaki j­o­b­b­p­á­r­t­i lenni ? A kadarku­­ti biró a beszéd folyama alatt bátorságot véve különben a balpárti nép által is mél­tán tisztelt szolgabiró jelenlétén, helylyel közel dörmögött ugyan valamit, de figyelem tárgyává nem bírta tenni magát. Osztatlan bizalommal hívtuk fel, mint em­­lítem jelöltünket, mert Nemes Józsa,bőszénfai plébános úr önkéntes fellépésének mi semmi hatást sem tulajdonítunk.Nem ő-e az,ki Kör­mendy ellen 69-ben is bravart indított, és csúfosan a maga által másnak ásott verem­be esett ? És most mégis újra kezdi a hős­ködést rozsdás templariusi fegyverével? — Aljózsuei proféciával hirdeti: „Te katholi­­kus nép, te nem adhatod szavazatodat arra *) Azon lapok, melyek netalán átvették a „Reform“ sorait, e nyilatkozat közlésére kéret­­tt*k­ M. J. az eretnek vallásu Mózesre, mert ez a ka­­tholikus hitet sértené, ha ő­rá szavaznátok: itt vagyok én, szavazzatok én reám.“ — De ugyan hogyan lehetne józanon feltenni az értelmes katholikus néptől, hogy tőle, po­litikájától várja hazánk üdvét, holott ő az ellenzékiességbe is bele­keveri a jezsuita ultramontanismust. Tallhegyi, * Ugocsa megye u.-szölősi választó­ke­rületben az ottani ellenzék Perényi Zsig­­mond kormánypárti jelölt ellenében C­h­o­­r­­­n Zsigmond pesti hírlapírót szándékozik fölléptetni.* A ferenczvárosi baloldal kortes­dala. Bontsuk fel a békezászlót, Hadd lobogjon csendesen! Jelszavunkat írtuk rája, Hadd lássa meg minden szem ! A szabadság szent nevére esküszünk ! Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk : Jogainkért, igazságért küzdünk békés elvekkel; De ki ennek ellent állna, Csúfosan hadd veszszen el! A magyarok istenére esküszünk : Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk ! Ki kell küzdeni a nép jogát, Igazságos kérelmét! Nem magyar az, ki e jogot Erőszakkal tépi szét. A nép szava Isten szava minekünk : Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk ! Megválasztjuk követünket, A ki a jót akarja; Nem pedig, hogy tőrbe essék Menthetlenül a haza! Őseinknek szent hamvára esküszünk : Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk : Föl polgárok szavazásra! Hadd döntsön el a többség: Győzni kell az igazságnak, Úgy akarja föld és ég ! A szabadság szent nevére esküszünk! Nem Tavaszi, Vidats lesz a követünk ! * Az összeírások történetéhez. Tisz­telt Mérő János ügyvéd úrnak a nemzet becsületéből összeállított összeíró bizottság tagjának, Pesten. Teljes tisztelettel fölkérem uraságodat, szíveskedjék nekem megmagyarázni, mily törv. czikken alapul azon eljárás, hogy f. év május 28-ikán délután 6­­a órakor, mi­dőn az összeíró bizottság a vakok­ intézeté­­ben a kaput bezárató­, hogy több beiratkozó be ne jöhessen, uraságod az ablaknál vette be a kinálló jobboldaliak adókönyveit, be­iratás végett. Mint jogtudóról, bizton föltehetem, hogy azt is meg fogja nekem magyarázni, hogy az ily eljárás hogyan fér össze a nemzet becsülete­ és az önök által letett es­küvel, tisztelettel:­­ Ka­ufmann József. * Siklós, május 27. Nálunk az összeírás 26-án fejeztetett be, s eredménye az, hogy 2600 választó íratta be magát, csaknem 400-zal több, mint 1869- ben, ha azonban több községek elöljárói a szolgabíró által meg nem félemlíttettek vol­na, legalább 500-zal többen iratkoztak vol­na be, hanem oly helyen, hol az elöljárók el vannak tántorítva, s a népet a kormány­párt mellé csábították, a nép visszavonult, a meg nem vesztegethetett községekben pe­dig a 69-kinél nagyobb számmal jelent­keztek. Dr. Antal Gyula egyedül Nagy-Harsány­ban volt képes magának csekély pártot sze­rezni, de azt is a mellett, hogy az elöljáró­kat s a vele tartókat többször megvendé­gelte, és a szolgabiró pandúrok kíséretében mindennap megjelenik köztük, csak azon ürügy alatt, hogy oroszlánbőrbe öltözött s deák- és reformpártiságát eltagadva, égre­­földre esküdözött, hogy ő balpárti, s mind a mellett a legutolsó napon (26-án) Nagy- Harsányban történt fellépése teljes kudarcz volt, mert egy pár választó által felszólittat­­ván, hogy az 1848. és 1867. évi törvények közti kölönbséget magyarázza meg annál inkább, mert programmjában az áll, hogy „alkotmányunk az 1848. és 1867-ki törvé­nyeken sarkallik ? — zavarba és dühbe jött, s azzal felelt, hogy tudom úgy is, mi­kép önök Vajda-pártiak, — a szolgabiró pedig e miatt a közbenszóló egyéneket megidézni és kérdőre vonni elég vakmerő volt, állitván, hogy nagytekintélyű öcscsét megsértették, a miért őket megbüntethetné, de ezek — szörnyűség — bátrak voltak legkevésbé sem ijedni meg s kijelenteni, hogy midőn a doktor urat a törvények meg­magyarázására szólították, akkor választói jogukkal éltek, s a magyarázatot felszólítás nélkül is meg kellett volna tennie. De nem csak a szolgabiró és a főnöksége alatt álló s szolgai engedelmességgel bó­­koló jegyzői sereg, kik között Golfner Já­nos jegyző a legdü­hösebb, megy ki napon­ta a falukra korteskedni, hanem dr. Antal Gyula tanári állomását is akkér igyekszik megérdemelni, hogy a pécsi jogakadémiá­ban lévő tanítványait a siklósi kerület köz­ségeiben korteskedés végett utaztatja, kik ezen szolgálatokért, ha mit sem tanulnak is, bizonyosan kitűnő calculust, a tanár úr pedig azért, hogy az egész tanévet a sik­lósi járásbani kocsizással és csábítással tölti, ér­dem­jelet és előmozdíttatást nyeren­­denek, mind a mellett pártot szereznie ed­dig nem sikerült; micsoda fegyverhez fog­nak még ezután nyúlni, nem tudom. A siklósi elöljáróság május 11-ére vá­lasztatott meg egytől egyig halpártiakból; ezek következők : biró: Dósa G., albíró Nehr Márton, közgyám: Dimitrovics Gergely, pénztárnok : Deymek Frigyes, orvos: Troll József, orvostudor, esküdtek: Felmérési Alexics János, Plasztics Döme, Heindlhoffer Antal, Jancsics János, Baka Samu, Király József, Tormásy Sándor, Denke Péter, Tachler József, Gimpli Jakab, Gombáro­­vics Ferencz és Spitzer Márk. Most hallom, hogy a főispán Perczel Mik­lós jövő pénteken fog itt korteskedés vé­gett megjelenni, mikorra a birák be vannak rendelve. Szives üdvözlettel vagyok tisztelője­l. I. Parliamentarizmus. 1. Midőn a legközelebb letűnt országgyűlés két ellenzéki árnyalata hazafias törvényes kötelességének érzetében a parliament alap­ját képező 48-ki választási törvény módo­sításáról és a három éves országgyűlési tar­tamnak öt évre leendő kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat keresztülvitele ellen oly eré­lyesen sorakozott, a kormány és pártja azon machiavellistikus vádat emelte, hogy „az ellenzék a parliamentarizmust gyilkolja meg,é­s hogy hitelt vesztett szavainak súlyt kölcsönözhessen, a koronás magyar királyt „viszhangnak“ használta fel. Nem szándékom ezen különben is párt­különbség nélkül elítélt indicskrét eljárás fe­lett támadt közindignationak kifejezést adni, sem pedig a két törvényjavaslat általáno­san ismert jogfosztó tendentiájáról és reac­­tionárius irányáról értekezni, de ha mind­járt az emberi méltóságot képviselő ész végzetszerű megtagadásában nyilvánuló os­tornak kellene is tekinteni annak be nem lá­tását, hogy az oly politika, melynek fegyve­re az ámítás, ráfogás és rágalmazás, mely­nek kenyere a hazafiatlanság, a szabad el­vek megsértése, a jogfosztás és feladás, s végre melynek végczélja a representativ gouvern­ement iránti bizalom kiirtása, a parliamentarismusnak, — melynek leg­főbb atributumait a közös ügyes vásáron el­adta, — őszinte barátja, támogatója nem lehet; még­sem térhetek ki azon elembe nyomuló kötelesség elől, mely a parliamen­­tarizmus miáltali veszélyeztetésének, és a két törvényjavaslat tárgyalására a volt or­szággyűlés illetéktelenségének kimutatását szabja elém. Eltekintve attól hogy a representativ gouvernement legfőbb attribútumai a kül­ügyi képviselet, az önálló had és pénzügy az uralkodó kormány­politika által — hogy a kormánypárt szavaival éljünk — meg­gyilkoltatván, a megalkotott pseudó parlia­ment veszélyének embrióját korántsem az ellenzék által kifejtett jogos ellenállás, ha­nem a kormány és pártjának politikai irá­nya rejti magában. Megmondom és be is bi­zonyítom miért. Oly országban, hol az alkotmány népkép­viseleti alapra fektetett törvényhozással, és felelős kormányformával, azaz parlia­­mentarismussal egybekötve van, a törvény­­hozás joga sem egyes embereket, sem egyes osztályokat, hanem magát a nemzetet illet­vén, a parliament nem valami apró zsarno­kok, mint sokan még a jogtudósok közül is hinni szeretik,­­ hanem a törvényhozási gyökjoggal bíró nemzetnek, a törvényhozás gyakorlására meghatalmazott küldöttei egyetemes gyülekezete, s mint i­lyen, sem több jogot vagy hatalmat, mint mennyivel a megbízó nemzet által felruháztatott, nem igényelhet, sem pedig oly törvényt, vagy határozatot, a­mely a vett utasítás sarkala­tos elveivel ellenkeznék, nem hozhat. Hic Rhodus hic salta ! Ha pedig ez így van, akkor a parliament, jóváhagyás reményében csakis oly törvénye­ket hozhat, a­melyekről igazságos, és sza­­badságos irányuknál , köz­hajtást vagy szükséget pótló természetüknél, a haladást vagy korszerűséget magukban ölelő szelle­müknél, jó és üdvös czéljaiknál így a vett utasítás elveit valló öszhangzásuknál fogva már a priori feltenni lehet, hogy a nemzet­nek, melynek nevében és megbízása folytán hozattak — osztatlan vagy legalább a na­gyobb rész tetszésével találkozni fognak, vagy oly törvényeket, mint a 48-diki törvé­nyek, melyek míg egyrészről a jogosultak jogát érintetlenül hagyják, addig másrészről az alkotmányos jogokat azokra is , kik azokkal nem birtak — kiterjesztik, mert hiszen mindenki azon jogot, a­melylyel bir, másokra átruházhatja. De oly törvényeket, a­melyek magát az alkotmányt alapjában érintik, és a nemzettől vagy annak egy ré­szétől törvényhozói gyökjogát elvenni czé­­lozzák — kivéve azt az esetet ha a nemzet abba beleegyezett — soha sem hozhat; mert­hogy a törvényhozás csupán ideiglenes gya­korlásával megbízott, magától a megbízótól azt a jogot a mely csak gyakorlás végett hibáztatott reá, azt a jogot, a mely hatalmá­nak, képviselőségének forrása, de a mely mint nem az övé, visszabocsájtandó,­­ hogy elvehesse, csak az képes állítani, a­ki nem­­csak semmi jogi ismerettel nem bír, hanem vagy oly tudatlan, hogy annak a mi a másé, sérthetetlenségét felfogni nem birván, min­dennemű cselekmény elkövetketését sza­badnak hisz, vagy pedig oly gonosz, hogy még a tulajdon sem szent előtte. Hiszen ha a megb­izott, a megbizótól azt a jogot,amely a megbizott azt a a mandátum adásra felhatalmaz­za, elvehet­né, akkor önmagát si­­lányítaná tönkre s fosztaná meg a mandátummal együtt a képvi­­selőségtől, mert ahol megbízó nincs, ott meghat­al mázott sem lehet, és a parl­ament­­lehete­­lenné válnék. Az hogy a képviselői mandátum nem egy egyéntől, hanem minden képviselőre nézve több egyéntől, egy választó­kerülettől szár­mazik, a fennebbi logikai érv erejéből mit sem von le, mert a mandátum a választó­­kerület többségben levő pártjának egyete­métől származván, az a választók között egyenlő­­irányban akként oszlik meg, hogy valamennyinek befolyását, közreműködését teljesen igényli. Drákói régibb törvényeink és más büntető codexben is akadunk szabályok­ra, amelyek a vagyon, előjogok és czí­­mek elkobzását, elvesztését állítják fel bün­tetésül, de azok is csak bűntény elkövetése esetében bírói ítélet által alkalmaztatván, ide semmikép sem tartoznak. A salus rei publicae suprema lex esto elven alapuló ki­sajátítások pedig teljes elégtétel mellett esz­közlendők lévén, birtok­fosztásnak nem te­kinthetők. De a közjogban Montesquieutől le a legújabb korig büntető szabály vagy olyan szabály, mely azt a vagyont, azt a jogot, amelynek birtoklása törvényes ala­pon nyugszik, elvenni, még­pedig bűn nél­kül elvenni engedné, nem fordul elő, s nincs rá példa a magyar történelemben, hogy a kiváltságos osztály bármely tagja, még ha bocskora nem volt is, törvényhozói gyökjo­gától megfosztatott volna. Lehet, hogy más államokban adta elő eset magát, hogy a törvényhozási jogtól a nemzet egy része el­­tü­tetett, de ez nem jogos cselekmény, hanem a hatalommali visszaéllés lévén, az utánzás törvényességét meg nem állapítja. A nem­zetre való utólagos hivatkozás pedig — ha mindég helyén van is — ez esetben ámítás­nál egyébnek nem tekinthető, mert a nem­zet azon része, mely a választási jogtól megfosztatott, már nem nyilatkozhatván, sem rászólásának, sem helyességének kife­jezést nem adhat, és ez által a többség egé­szen másként alakulhat, mint különben ala­kult volna. A jelzett egy eset, midőn a választási jo­got census emeléssel vagy más módon kor­látozni lehet, a „volenti non fit injuria“ el­vén alapszik , azaz ha abba a nemzet sza­bad akaratából beleegyezik. De hogy ez megtörténhessék, szükséges, miszerint a vá­lasztási törvényjavaslat, a választások előtt egész nyíltan a nemzet tudomására hozas­sák, s minden képviselőjelölt választói előtt kijelentse, hogy a választási jog megszorí­tását czélzó törvényjavaslatnak ellene, vagy mellette szavaz. Ha az ily módon létre­jött képviselőházban azok lesznek többségben, akik a választási jog megszorítását c­élzó törvényjavaslatra leendő szavazás feltétele mellett választottak meg, semmi kétség, hogy a törvényjavaslat jogosan törvény­erőre emelhető. Ez a becsületes és jogos el­járás. Miután azonban a múlt országgyűlési vá­lasztások előtt a hírhedt két törvényjavas­lat sem tárgyalásra kitűzve, sem a nemzet­nek tudtára adva nem lévén, egy képviselő sem választatott meg azon feltétel alatt, hogy azokra adja szavazatát, és miután to­vábbá a nemzetnek módot, kellett nyújtani arra, hogy a választásoknál nyilatkozhas­sal­, az ellenzék két árnyalata akkor, mi­dőn a választási törvény módosításával és az országgyűlésnek öt évre leendő kiter­jesztéséről szólló törvényjavaslat keresz­tül vitelét alkotmányos úton meggátolta, a parliamentarismust nemcsak nem ve­szélyeztette , sőt épen a jogosság és par­­liamentarismus valódi érdekében cseleke­dett annál is inkább, miután per abso­lute nem áll az, hogy a többség bármit is, alkotmányellenesen is, cselek­edhessék, a kisebbségnek is megvan a vétójoga, és a nem­zetnek a visszahívási joga is; mert ha a többség mindenkor és mindenben határoz­hatna, akkor egy oly t­öbbség, mint a múlt országgyűlésen a mameluk sereg volt — oly határozatot is hozhatna, a­mely ha nem is a detronisatiót, de a parl­amenti kormány­forma mint kényelmetlen megszüntetését, és a cancellaria vagy épen az előtte igen ked­ves emlékű Bach kormányformának felállí­tását mondaná ki. Az lenne ám aztán igazi parliamentarismus jobboldali értelemben. Nemcsak a mesék országában, hanem a 67-ki politikában is akadunk a bárány el­leni farkas szerepre, csakhogy itt is kilát­szik a lóláb. Hogy az ellenzék hazafiasan, jogosan, és épen a parliamentarizmus érdekében járt el, azt hiszem eléggé megmutattam, néz­zük már most az érem másik oldalait is. P. K. A galicziai kiegyezési munkálat múlt hétfőn nyúttatott be az alkotmányzó bizottsághoz dr. Herbst által szövegezve, a bizottság által tett módosítások fölvétele után. A munkálat lényege következő: A Galicziát, Lodomeriát és a krakói nagyhűséget illető következő tárgyak vé­tetnek ki a reichsrath hatásköréből és bo­­csájtatnak a galicziai országgyűlés alkot­mányos tárgyalása alá. 1. A kereskedelmi és iparkamrák ren­dezése. 2. A hitel -­s biztosító­intézetek, valamint a bankok feletti intézkedés, a jegybankok és takarékpénztárak kivételével, az állam­törvényeknek, úgy a kereskedelmi, mint kü­lönösen a részvénytársulatokra vonatkozó intézkedéseinek tekintetbe vételével. 3. Az ország polgárainak polgári jogai és a tanü­gyre vonatkozó törvénykezés, a népiskolák, gymnasiumok és az egyetemet illetőleg, az állami alaptörvények határain belül. A német nyelv azonban egyenjogú az or­szág nyelvével a galicziai német községek­ben, és tannyelv marad folytonosan úgy a sembergi második gymnasiumban, mint a bródi reálgymnasiumban. 4. A galicziai országgyűlést illeti a ren­dőri büntető tvkezés a büntetések módjá­nak és mértékének meghatározásában. 5. A tolonczozás módjának és költsége­inek meghatározása. 6. A polgári törvénykezés fölötti intézke­dés az államtörvények határain belül, és igy a. A gyám és gondnoksági ügyek. b. A telekkönyvi ügyek elintézése az ál­talános törvények alapján. c. Békebirák behozatala, de hatáskörük meghatárosan az államtörvényhozásnak tar­tatik fenn. 7. Az első és második folyamodású poli­tikai hivatalok szervezése. A­mennyiben az ország érdekei kellőleg figyelembe nem vétetnének, az állam fogja pótolni a hiányt saját közegeivel. 8. A tanügy költségei azon kiadások te­kintetbe vételével fognak megállapittatni, melyek a pénzügyi törvények alapján 1871- ben Galiczia részére az ott felsorolt czime­­ken valóban kiadattak. Ily alapon fog megállapittatni a közigaz­gatási költség összege is. Mind a tanügy-, mind az oktatásügyre fordítandó költségek öt évről öt évre álla­­pítandók meg, és a tanügy költségei a töb­bi koronaországok és tartományok tanügyi költségeinek emelkedésével, vagy lejebb szállásával azon irányban fognak emel­kedni vagy lejebb szállani, a­mely irányban van a Galiczia által fizetett egyenes adó, a többi koronaországok és tartományok összes évi adójához. 8. A közigazgatási és iskolafelügyelőt hivatalnokok ellátási és nyugdijainak ter­heit az ország visel. 9. A reichsrathban képviselt többi király­ságok és országok Galiczia képviselőinek távollétében intézik saját tan és közigazga­tási ügyeiket. 10. Galiczia, Lodoméria és a krakkói nagyherczegség ügyeinek intézése végett külön minisztérium állíttatik föl, törvényke­zési ügyeit pedig egy külön Bécsben felállí­tandó legfőbb tanács intézi, melynek viszo­nyát a többi legfőbb törvényszékekhez a Reichsrath szabja meg. 11. Ezen tanács akkor lép életbe stb . . . MAGYAR ÚJSÁG 1872. JUNIUS 1. Baján a képviselőválasztás jun. 16-ára tűzetett ki.* Aradon, mint táviratilag jelentik, az összeírás befejeztetett; a választók száma 5200. Az összeíró küldöttség törvényellene­­nes minden 100 frt fizetésben részesülő vá­rosi, megyei, pénzügyi, távirdai tisztviselőt, írnokot, sőt még a városi és megyei hajdú­kat és szolgákat is választóknak felvette, a polgároktól ellenben 10 frt jövedelmi adó kimutatását követelték.* Szegeden hétfőn rekesztetett be a vá­lasztók összeírása. Az első kerületben be­íratott 1838, a másodikban 1095. Esküdtszéki tárgyalás. — Kisajátítási ügyben. — Pest, máj. 31. Elnök : Bogisich Lajos az ülést megnyitja 9 órakor. Jegyző : Fejér Elek. Felperes­ a m. kir. közlekedési minisztérium jogi meg­bízottja: Pordán Imre. Alperes: Kanczler Anna; képviselő ügyvéde: Dr. Szelka József. Esküdtek: Czettner Károly, Búzás Károly Feleki Miklós, Mihajlovics Görgy, Thurn Fiús, Beliczay Imre, Hin­m Sándor, Szitá­nyi Izidor, Kábel István, Ács Lajos, Wagner János, Ádám Károly. Póttagok: Walthier Ágoston, Sterzl Antal. A mai kisajátítási esküdtszéki eljárás tár­gyát Kanczler Annának a­­ rézvárosi retek utczai 1324. számú ingatlannak kisajátítási ügye képezi. A felperes keresetlevelében előadja, hogy a becslés alkalmával a neve­zett ingatlan értékét 12,095 frtra becsülte. A felszólamlás alkalmával a tulajdonosnő az ígért becsárral meg nem elégedett, s az ingatlan értékét 25 ezer frtban kérte meg­állapíttatni. Alperes nyelvén szót, előadja, hogy a közmunkatanács két tagja által eszközölte a becslést, és maga is belátta, hogy tévesen ütött ki, mert több tulajdonosnak a felszó­lamlás után sokkal nagyobb összeget adott mint mennyit a tulajdonos maga kért. Ezt alperes példákkal igazolja. A pesti realitá­­sok értéke tetemesen nagyobbodván, jogos és méltányos, ha a kisajátítandó ingatlanok értéke is nagyobbittassék. A telek 68 négyszög­ölet tesz, s 200 frt­jával számítva négyszög­ölet az összeg 13,600 frtra rúg, az ingatlanból 57 négyszög­öl be van építve szilárd és jó karban levő épülettel. Figyelmébe ajálja az esküdtszék­nek, hogy a közmunkatanács a kisajátítá­soknál eljárásával privát vállalatoknak en­ged üzérkedést. Ezen igatlan sem esik az út vonalába, s szintén csak a társulat üzér­kedésének esik martalékul. Az előadott okok alapján kéri az ingatlan kisajátítási összegét 25.000 frtban megállapítani. Felperes előadja, hogy az alperes állítása, mintha a közmunkatanács a felszólamlás után nagyobb összegen váltott volna meg ingatlanokat, mint a­minőt a tulajdonosok kértek, téves felfogáson alapszik , mindazon­által e téves felfogást meg nem c­áfolta. A hely­színen szemlét kér. A vitatkozás be lévén fejezve, a hely­szí­nén teendő szemle elrendeltetett, melynek eszközlése után az esküdtszék az ingatlan kártalanítási összegét 25 ezer frtban állapí­totta meg. KÜLFÖLD: A franczia védtörvény. A franczia nemzetgyűlés május 27-én kezdte meg a hadsereg újjászervezéséről szóló törvényjavaslatot. Elsőben is Chanzy tbk. emelt szót. Január 15-én, így kezdi beszédét, a köz­társaság elnöke figyelmeztetett bennünket, a kereskedelmi szerződések tárgyalása al­kalmából , hogy igen nagy érdekek pa­rancsolják, hogy ne vitassunk némely kér­déseket e szószéken, mert Európa hall és félreérthet. Azt hiszem, czélszerű ez oly­eszélyes és oly hazafias tanácsot ismételni ama törvény alkalmából, melyet most megszavazandók vagyunk. (A legtöbb padról zajos helyes­lés. Jobbról: Tovább !) Vagy egy év óta tanulmányozta a bizott­ság e javaslatot, megvilágította azt minden oldalról; tárgyalásába sohasem vegyített politikai pártszempontokat.­­ Hallgatag, csöndes tanulmányozás tárgya volt e javas­lat, s most az önök bizottsága egyhangú megállapodás szerint terjeszti önök elé ja­vaslatát. Teljes egyetértés van a bizottság s a kormány közt is. (Közbeszólások jobbról.) Úgy hiszem uraim, hogy nemzeti bűn lenne akadályozni e vitát. (Tetszés. Izgatottság.) Utána Brunet szólal föl a javaslat ellen, mely szerinte kimeríti a nemzet erejét, a­helyett hogy újjá teremtené a hadsereget.. — Két rendszer között lehetett volna vá­lasztani : a kormányt, vag a nemzeti had­sereg között. — Ez utóbbi az, melynek Francziaország minden dicsőségét köszöni. A most beterjesztett javaslat nem más mint az 1868-iki törvény megújítása. Látja benne a kötelező hadiszolgálatot papíron, de látja egyszersmind, hogy a hadü­gymi­niszternek joga van 75.000 főnél nem hivi többet be a tényleges szolgálatba. Eltöröltetik, igaz a helyettesítés rendsze­re, e helyett, azonban behozatott az egy éves önkénytesség, s a szegény paraszt, ki talán csak pénzbeli kellékekkel nem bír ez ön­­kénytességre, három vagy négyszer több ideig lesz kényszerülve szolgálni ténylege­sen. Tiltakozik ezután az ellen, hogy nem hadkiegészítési kerületek szerint osztatnak be az ujonczok, s hogy így háború esetén nagyon nehéz az összpontosítás. — Végül a jobboldal zajos tapsai között a vallásos érzületnek a hadseregben ápolását sür­geti. Utána osztatlan figyelem között Trochu tábornok szólal fel. Midőn a múlt háború végén vissza akart vonulni a közéletből, csak az egy szempont birta rá, hogy man­dátumot fogadjon el, hogy még egyszer nyi­latkozhassék a hadsereg iránt. Érzi, hogy nehéz, némileg veszélyes is, megtámadni el­fogadott eszméket, melyek talán több nem­zedéken át szilárdultak meg az emberekben, s melyeket az események hoszú sora sem tudott kiirtani. Ezután azt a kérdést teszi föl: mi volt az 1815. és 1872-ki szerencsétlenségek oka, s mi volt eredménye ? Oka a kormányok­on-

Next