Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)

1872-06-13 / 133. szám

ezeknek elt,­... kell tenni, ezen új életviszo­nyokat számba kell venni, különben a tár­sadalomban lappangó erők rendes kifejté­sére, új szükségletek ébredésére gondolni se lehet, pedig épen ebben fekszik egyes­­egyedül minden culturális haladás csí­rája. Egy kormánypolitikát azonban, mely a testvérnépek közt a bizalmatlanság magvát hinti el, mely ezáltal az ország mesterséges gyengítését vonja maga után, mely hamis kiindulási pontjánál fogva a szabad fejlő­dést elvileg kizárj­a, és melyet — bár nem szívesen emelek egy egész párt ellen ily súlyos vádat, még­sem jelezhetek máskép, mint — reactionáriust, hazánk igazi szük­ségleteivel és érdekeivel összeegyeztetni nem tudom. Azért azt tartom, hogy kötelessége minden szabadelvű polgárnak, de különö­sen a román népnek, — mely semmi kor­mány kedvéért sem fog lemondani nemzeti fejlődéséről — minden­­ért, legyen az bár­mily csekély is, melyet az alkotmány neki nyújt, elfoglalni és minden törvényes esz­közzel a mai kormánypolitikát ellenezni. Egyet azonban nem szabad felednünk, hogy azon, a román nép jogosult érdekeit mélyen sértő politikáért, — mely bár sokszor a magyar nemzet mesterséges suprematiájá­­nak nevében intéztetik ellenünk — soha a magyar nemzetet, hanem mindig csakis a kormánypártot lehet felelőssé tenni, azért politikai pártharczunknak ezen párt, de so­ha sem szabad a magyar nemzet ellen irá­nyozva lennie, melylyel utóvégre is minden tekintetben solidáris érdekeink vannak. Én részemről csak egy őszinte bizalom­teljes, az egyenjogúság nagy elvéből kiin­duló politikától várom hazánk igazi felvi­rágzását. Csak ez képes megteremteni a testvérnépek azon szoros együtt tartását, melyben Magyarország egész ereje fekszik. Egy ilyen politika csak képes, de — ha Is­ten úgy akarja — fogja is hazánkat virágzó független szabad állammá tenni. Ezek, belpolitikai helyzetünk s különösen a kormánypolitikát illetőleg — mély meg­győződésből kifolyó, többször nyilvánított — nézeteim. Kötelességemnek tartottam ezeket ez al­kalommal is tartózkodás nélkül és egész nyíltsággal elmondani. Önökön van most, t. választók, azokat helyeselni vagy nem. De bármi legyen is az előttünk álló válasz­tás eredménye, én mindig változatlan hála­érzettel fogok vissza­emlékezni azon kerü­let 1. polgáraira, melyet szerencsém volt a lefolyt országgyűlésen képviselni. Bécs, 1872. június 12-én. Mocsonyi Sándor: Választási mozgalmak. A választások határideje közeledvén fülkéjük tisztelt elvtár­sainkat, hogy a választások eredményéről lapunkat minél gyorsabban tudósítsák, miután csak is így vagyunk képesek a választás eredmé­nyéről az ország minden vidékét gyor­san és szabatos összeállításban értesíteni. * A pest-belvárosi ellenzék nagyvá­lasztmányának tegnapi értekezletén H­e­­­f­y indítványára határozatba ment, hogy egy Jókai által összehívandó pestvárosi ellen­zéki nagygyűlés a kormányhoz erélyes til­takozást fog benyújtani, melyben elmon­­dandják, hogy az, mit a kormány s pártja elkövetnek, fellázítja minden magyar em­ber szívét, s ha e hallatlan erőszakoskodá­sok folytán netalán többségre jut is, az egy­­átalán nem lesz a nemzet hamisítatlan aka­rata. — Határozatba ment továbbá, hogy f. hó 15-én, azaz szombaton este 8 órakor a belvárosi ellenzék közgyűlésre fog összehi­vatni.* Adalék az összeírások történetéhez. Hóból, jun. 9. Legközelebb­ „jogegyenlőség és jogkorlá­tozás“ czímű czikkemben futólag megemlí­­tem, hogy Koharics Ferencz a szigetvári vá­lasztó­kerület összeíró küldöttségének egyik tagja, a 48-diki törvényekkel ellenkezőleg, mily önkényüleg járt el az összeírásoknál. Hóból községből két jogosult választót nem irt be; ezek közül egyik Rózán József v4 telkes polgár, kit azon okból utasított vissza, mert telekkönyvileg nem áll */* telke az ő nevén. Hát nem tudja Koharics úr! pedig mint összeirónak tudnia kellene ám, hogy a vá­lasztóképességre nem a birtoknak telek­­könyvezése, mert 1848-ban még telekkönyv nem is létezett, hanem az 1848-diki tör­vény V-ik czikkének 15-ik §-a szolgál zsi­nórmértékül. Ezen 15-ik §-ban pedig világosan kimon­­datik, hogy a választóképesek összeírá­sára alapul szolgálnak: „az adóbeli rová­­sos összeírások.“ Rózán József neve pedig az „adóbeli ro­­vásos összeírásokéban ott áll, s az adót is 4 év óta ő fizeti 1/­ telek birtoka után, mint ezt a községbiró bizonyitá, mégis Koharics úr a világos törvény ellenére, Rózán Józse­fet elutasitá, így utasitá el Fodor Andrást is és pedig azért, mert Fodor András, 1870-ben elhunyt atyja Fodor János után 1/i telket örökölvén, ezen örökölt birtokért testvérhuga Fodor Rákhel pert inditott, mely perindítás miatt Koharics Ferencz elütötte Fodor Andrást a választási jogtól. Híjába mondtam én alulírott, hijjába mondta Fodor András Kőharicsnak, hogy ezen peres 1/i telek birtokon kívül van még v4 telek birtoka, mely a telekkönyvben az ő nevén áll, s melyet szintén 24 év óta bir, s melytől annyi idő óta adózik, s melyért nem is pöröl Rákhel testvére, s melyről a telekkönyvi másolatot nyomban előhozand­­ja , mind hiában ! . . Kőharicsnak tetszett ennyi világos, sőt markolható érvek daczára Fodor Andort visszautasítani. Rózán József és Fodor Adrás önállóan birt V4 telkéről, a telekkönyvi hivataltól a másolat kivétetett és a reclamatióhoz csa­toltatok adó kiskönyveikkel együtt, legki­sebb kétségünk sincs róla, hogy mindkettő be fog íratni, a központi választmány által a választók névsorába. Majd a központi választmány fejet csó­válni és csodálkozni fog rajta, hogy mi ok indíthatta Koharicsot ily kézzel fogható bi­zonyítványok ellenére is, hogy Rózán Jó­zsefet és Fodor Andrást viszszautasítsa. Láttam midőn az elutasított Rózán József arczán föltűnt a méltó harag és bosszúság lángja, mely ezt látszott mondani Koharics­­nak : én évekig szolgáltam mint katona a hazát, mikor te itthon összedugtad keze­det, s most mégis te fosztasz meg engem, Isten és törvényadta polgári jogomtól. De ezen visszautasítások mellett még bán­­tóbb volt az, hogy Koharics, mihelyt valaki az ő ellenvetéseire, választási jogát kimu­tatni akarta, azonnal méregbe jött, s bántó indulatos szavakban tört ki, s semmiképen sem engedte magát a kézzel markolható argumentumokkal is kapac­itálni, mert hát kellenek-e kézzel foghatóbb argumentumok mint Fodor Andráséi ? Mit ő neki argumentumok!? „tessék reklamálni, tessék reklamálni,“ hangoztató ismételve egész dölyfösen, teljes hatalma ér­zetében. íme igy grasszálnak a törvénytudatlan apró zsarnokok a balpárti választó­polgárok fölött!! Sutor ne ultra crepidam! Nagy Sándor. A csákvári kerületben a 48-as Mada­rász Jenő mellett Jagócsi Péterfi­ur is mint balközépi fellépett, ámbár 1869-ben Baján Tóth Kálmán ellen mint jobboldali próbált szerencsét. Ezen az, kiről azt híresz­­teltetik, hogy őt a pesti balközépi végrehajtó bizottság ajánlotta, a­miről itt semmit sem tudnak, semmi esetre sem akar visszalépni, ámbár pártja a Madarászéhoz képest nagy kisebbségben van, s a jobboldali jelölt iszo­nyú mértékben veszteget, és így azon ve­szélynek teszi ki az ellenzéket, hogy meg­­hasonlása miatt a kormánypárti jelölt fog győzni, ez­által is azt bizonyítván, hogy nem az ellenzék diadala, hanem saját érdeke fek­szik inkább szívén. Mi ennek ellenében kinyilatkoztatjuk, hogy hasonló esetben minden igazi ellenzéki embernek az a kötelessége, hogy a többség­ben levő ellenzéki árnyalathoz csatlakozzék, s biztosíthatjuk a csákvári kerület válasz­tóit, hogy ezt nem csak a 48-as párt, de a balközépi végrehajtó bizottság is így taná­csolja nekik.# Kapuvár, jan. 10. T. szerkesztő úr! Mint egyike azoknak, akik képviselője­löltünket Hollós László urat körútjában kisérték, kedves kötelességemnek ismerem a szerkesztő urat e körút főbb mozzanatai­ról értesíteni, habár azon határt nem ismerő lelkesedésnek és örömnek, amely e körút nyomában járt, az én gyenge tollam csak óvatlan tolmácsa lehet. A kapuvári diadal­nap után, melynek le­írását már olvastam e lapok hasábjain, je­löltünk szakadó záporesőben érkezett ked­den déli 12 óra körül kerületünk második főpontjára Fertő Sz.­M­i­k­l­ó­s­r­a. E mező­város derék lakói már díszes bandériummal és hosszú kocsisorral várták a mezőváros határán az érkező kedves vendégeket, kik Üdvlövések és a város szélén együttlevő kö­zönség riadó éljenei közt vonultak a főut­­czán végig néhai boldogemlékű L­u­k­­­n­i­c­h Mihály háza elé, mely előtt a zászlókat tisz­teletük jeléül meghajtották, innen a város­házához mentünk, hol bennünket a község tekintélyes birája és az összes elöljárósága legszivélyesebben fogadott. Folyton zuhog­ván az eső, tér és száraz helyet kelle keres­nünk, s ilyet találtunk a nagyvendéglő ud­varán fölállított óriási kocsiszín alatt, hol jelöltünk az összegyűlt egyezernyi közön­ség előtt megtartotta másfél órát igénybe­vevő programmbeszédét. Milyen volt ennek hatása, azt legjobban bizonyítja az a kö­rülmény, hogy vén emberek pillái megned­­vesültek és a választók vállaikon vitték át jelöltünket szállóhelyére, e nevezetes köz­ségben pedig ma az esperesien kívül Dioge­nes lámpájával sem találni egyetlenegy kormánypárti szavazót sem. Átugrom térkímélés tekintetéből a szer­dahelyi, széplaki, hegykői és endrédi láto­gatások leírását. Ezek a községek vannak legmélyebben sújtva a herczegi uradalom nyomása által, ennek daczára azonban je­löltünk méltányos előadásait nemcsak a leg­nagyobb figyelemmel meghallgatták, de el­értük azt, hogy pártunk még itt is, a­hol arra nem is számítottunk, igen csinos. Csu­pán Széplakon történt annyi, hogy midőn jelöltünk velőket átható szavakkal k­ibá­­csolta a vesztegetőket, és a nép erkölcsei­nek megrontóit, Simpek plébános, a­kit Ka­puváron már a múlt követválasztás alkal­mával úgy mentettek meg a nép dühé­től, felszólította a népet, hogy hagyják ott a jelöltet. A nép felelete pedig az volt, hogy egytő­l egyig mozdulatlanul megmaradt és megéljenezte jelöltünk előadását. Szép nap volt az is, a­melyet B­e­­­e­d ne­vű nagy­községben csütörtökön átéltünk. Itt híre menvén már a kapuvári eredmények­nek, nagy előkészületeket tettek jelöltünk ünnepélyes fogadására. A beledi lovasság és a kocsisor már Vicza községében foga­dott bennünket és a házakban nem maradt a csecsemőkön és a betegeken kívül senki. Jelöltünket egy szépen átgondolt beszéddel az ottani evang. lelkész fogadta, mire Hol­lós úr hét negyed óráig tartó beszédben fej­tette ki politikai hitvallását. Erre közebéd következett, mely után a beledi asszony­ságok küldöttsége három szép koszorúval tisztelgett jelöltünknél. — Beleden, a­hol 145-re megy a szavazók száma, a jobbol­dalt csak híréből ismerik. Ugyan e nap meglátogattuk még Dénes­­fát, Czirákot, Gyórót, a­hol nemcsak meg­hallgatták jelöltünket, de zászlait azonnal ki is tűzték. Pénteken Miháliból kiindulva legelőször H­i­m­o­d­o­n állapodtunk meg. A himodiak már Gyóróig fényes bandériumot küldöttek elénk s a választók nagy része is eljött ko­csikon. A fogadás szívélyessége itt sem ál­lott a beledi mögött s jelöltünk beszéde, melyet a polgárokhoz intézett, az elismerés­nek ünnepélyes kinyilvánítására kénysze­rítő magát a jelenlevő deákpárti kath. lel­készt is. Hasonló eredménynyel járt jelöl­tünk a szomszédos Hevelyen is. De mind­nyájunk várakozását és reményeit messze fölülhaladta azon siker, mely jelöltünk be­szédeit Csapod és Ivány községekben ki­sérte. Itt ugyanis a jobboldal már erősen itatott, s ennek nyomai a választóknak kö­zönyös, inkább kiváncsi, mint lelkes maga­tartásán meglátszottak. Hanem azt azután öröm volt látni, amint a beszéd folytán e közönyös arczok fölmelegültek, e szemek sugárzani majd könnyezni kezdettek, s amint végül a nép, ez a megrontani megki­­sérlett nép úgy könyörgött egy Hollós zászlóért. De jelöltünk körútjának koronája min­denesetre a most vasárnapi volt. Déli 1 óra­kor történt az indulás Mihályból közel negy­ven kocsival és harmincz főnyi bandérium­mal. Baboton csatlakoztak az imposáns menethez a szárföldiek mintegy 20 főnyi lovas bandériummal és ugyanannyi kocsi­val. Szárföld községben taraczklövé­­sekkel és kendőri kalapok lobogtatásával fogadta jelöltünket a piaczon összegyűlt nép. Mielőtt jelöltünk beszédét megkezdet­te volna, fehérbe öltözött leánykák nemzeti szalagos emlékkoszorút nyújtottak át neki alkalmi üdvözlő vers kíséretében. Itt szin­tén csak híréből ismerik a jobboldalt. A menet nagyszerűségét, mely községről községre nőtt,mint a lavina,legjobban mutat­ja azon körülmény, hogy Szárföld és Vesz­­kény községek közt, ami 12 mfldnyi távol­ság, kocsi kocsit ért és a menet eleje már a veszkényi templom előtt állt, mikor az utolsó kocsi Szárföldből kiindulhatott. Elképzelhetni tehát, minő benyomást tett Kapuvár mezővárosára ez imposáns menet megjelenése. Százhúsz kocsi és 80 főnyi ban­dérium kísérte oda be jelöltünket másodszor. Az utczákon ünnepi díszben özönlött a nép, a zene szólt, az ablakokból virágkoszoruk röpültek jelöltünk kocsijába, s midőn a temp­lomtéren harmadfélezernyi népségtől kör­nyezve, megköszönte e nagy kitüntetést és midőn végül a rend, a béke és nyugalom föntartására és a szenvedélyek leküzdésére kérte a népet, az éljenzés véget nem akart érni. Maguk a jobboldali tisztviselők beval­lották, hogy ilyen diadalmenetet Sopron­­megyében még nem láttak, ehhez csak az Eszterházy herczegé hasonlított némileg, csakhogy az 30,000 forintba, ez pedig egy árva krajczárba sem került. A választás f. hó 19-én lesz Eszterházán. Kimenetele iránt senki sincs bizonytalan­ságban. Jobbról iszonyú erőfeszítéssel igye­keznek ugyan életre galvanizálni a Palko­­vits-pártot, de ez már annyira demorali­­zálva van, hogy nagy része szavazni sem megy el, a bort és pecsenyét pedig annyira megunták, hogy Palkovics úr egyik főkor­­tese minap ily szépséges nyilatkozatra fa­kadt : „Ezek az én marháim már se isz­nak, se esznek!“ r.l. * Az eszterházi kerületben folyó vá­lasztási mozgalmakkal szemben a jobbol­dali lapok úgy szeretnének elbánni, mint a szruet­a Samummal. Tagadják, hogy ügyük részuk áll és azt hiszik, hogy ezzel javítot­tak rajt. (Lásd a „Reform“ mai levelét.) A elérus közlönye a „Magyar Állam“ őszintébb. Ez a következőket írja: „Hollós László e hét elején tartá körútját a kerületben, s kivált a két főhe­lyen, Kapuvárott és Fertő-Szt.-Miklóson nagy tüntetéssel jön fogadva a balpárt ré­széről. Hollós ért hozzá, hogyan kell a né­pet fényes ígéretekkel elvakítani, s a Deák­pártot népszerűtleníteni. Még előbb erős jobboldaliaknak fejét is annyira megzavar­ta, hogy fejüket egészen elvesztették. Jó volna, ha e kerület községeit az „Őszinte szó­zat“ fölrázná édes merengésükből, s ajánljuk is az illetőknek, kivált a lelkész uraknak a jó ügy érdekében, minthogy a választás napja jan. 19-re van kitűzve, haladéktalanul rendel­jenek meg fönnebbi füzetekből minél több in­gyen példányt kiosztás végett híveik ré­szére. Csak ez lehet ellenmérge az édes mé­regnek, melylyel Hollós úr hallgatóit elká­­bitotta.“ Ebből már érthet a ki egyátalán érteni akar.* Dunaföldvár, jun. 10. A választási mozgalmak szülte pártvi­szály nálunk is oly éles jelleget öltött már, hogy társadalmunk minden rétege legmé­lyebben érdekelve van általa. A visszaélé­sek — mint máshol — sajnálatunkra ná­lunk is napirenden vannak. A szegszárdi bizottság részrehajló eljárása ismeretes. Vakmerőségre csak a jobboldal által nyíl­tan űzött vesztegetés mérkőzhetik vele. A kormánypárti követjelölt nevében egy kor­tes nyíltan ígért subventiót a helybeli izra­elita községnek, ha pártjára áll. Reméljük azonban, hogy ez ép oly keveset fog izrae­lita polgártársainkon, mint saját papjuknak a szószékről űzött korteskedése. F. hó 8-án tartott prédikácziójában ez a jó ember ugyanis azzal az elkoptatott korteseszköz­zel, hogy „a jobbpárton van az intelligen­­cia, tehát a zsidóságnak is oda kell sza­vazni“, igyekezett Lónyay dicsőségét öreg­bíteni,­­ de hasztalan. Még legbuzgóbb hívei is megbotránkoztak a szószék ilyen lealjasításán és csak kárhoztatólag szólnak a papról, ki­állásával visszaélve a béke he­lyett a viszály magvait szórja felekezetébe, mely pártkülönbség nélkül fizeti őt. Mind­ennek daczára mondhatjuk, hogy az igazi intelligentia szabadelvű s nálunk egy szó­val egy lélekkel azt hangoztatja: Éljen a szabadelvű nemzeti párt! Éljen Simon­tsits Béla! Schillinger Bernát. * Azt a koholmányt tette közzé az „Ung. Lloyd“, hogy Andorffi a budai Il-ik választó­kerület ellenzéki jelöltje visszalé­pett. Ez nem egyéb rut hazugságnál. An­­dorffinak nincs semmi oka visszalépésre, mert megválasztatása bizonyos. * Választási határnaput újabban a kö­vetkezők tűzettek ki: Szeged jun. 20. Sza­­kolcza jun. 22. Békés-Csaba jun. 24. So­­mogy megye jun. 25. Háromszék jun. 28, 29, 30. Doboka megye (alsó kerülete) június 29. Maros-Vásárhely, Liptó megye, Békés kerület jul. 1. Dobokamegye (felső kerü­lete) juh 3.* Ráday Gedeon több választókerület jobboldali jelöltje lemondott osztálytaná­csosi állásáról, engedélyokmányban előírt időben törté­­nendik. A részvényekre való minden további be­fizetés csak Waring testvérek kivonatára történik, s az ő beleegyezésük nélkül semmi esetre sem történhetik meg. A további befi­zetések kevesebbet nem tehetnek, mint a részvénytőke 10%-ka. Ha az újabb befizetések szüksége fenfo­­rogván, az anglo-osztrák­ bank előnyösebb­nek látná azok teljesítését elhalasztani, ez elodázás az alakuló társulat által meg fog engedtetni azon feltétel alatt, hogy azért a felelősséget elvállalja s a tenni szándékolt befizetéssel egyenlő előleget adand pénztá­rából, hogy az építés az elodázott befizetés folytán semmi esetre se legyen megakadá­lyozva. Az ily körülmények folytán az anglo­­osztrák­ bank által tett előlegezésért a Wa­ring testvérek ama összeg kamatjának meg­felelő összeget fizetik neki, melyet a részvé­nyek után kellett volna befizetni, ha a befi­zetés előlegképen csakugyan megtörtént volna. IV. Waring testvérek kötelezik magukat az épitést s szállítást olyképen befejezni, hogy az egyes vonalrészek az egyezmény szerint a magyar kormány által megsza­bott időben a forgalomnak átadathatnak és pedig: a) a nagyvárad-kolozsvári vonal 1869. decz. végén; b) a károlyváros-tövis-gerend-vásárhelyi s a tövis-kapus-segesvári vonal 1870. de­­czember 1.; c) a kapus-szebeni vonal 1871. deczem­­ber 1.; d) a kolozsvár-gerendi s segesvár-brassói vonal 1872. okt. 1. Ha bármi okból az egyik vagy másik vo­nal a fentebb említett határidőben a forga­lomnak nem volna átadható, Waring testvé­rek kötelezték az ezen vonalrészek kiegé­szítése folytán szükségessé vált kibocsáj­tandó részvények után az intercalaris ka­matokat, mint kárpótlást továbbra is fizetni, és pedig azon időpontig, míg ama vonalré­szek a közlekedésnek át nem adathatnak. Ha a Waring testvérek az építést a ki­kötött idő előtt bevégeznék s az egyes vo­nalrészeken a közlekedés előbb megkezdőd­hetnek, mint az kikötve volt, ez esetben a vállalkozók az előbb megkezdett üzlet elő­nyéből oly módon részesülnek, hogy a rész­vények aránylagos része a forgalom meg­kezdése napjától a társulat terhére esik. Határozottan ki van kötve s meg van ál­lapítva, hogy eltekintve a Waring testvérek által elvállalt kötelezettségektől, az építést az engedélyokmányban előirt határidőben bevégezni, az 1868. nov. 4-ki engedélyok­mány 29. §-nak előnyei a Waring testvérek számára érvényben maradandnak és hogy ennek következtében minden politikai vagy pénzügyi válság átalában vagy csak rész­ben is érintené Magyarországot s ez érték­elését, s az ingatlanok árának csökkenését vonná maga után, a Waring testvérek ál­tal jogilag érvényesíttethetik. Az alakuló társulat kötelezve van ez esetben Waring testvéreket a magyar kor­mánynál a legerélyesebben a czélból támo­gatni, hogy a fentebb említett szerződés előnyeit számukra biztosítsák, melynek tar­tama az engedélyokmány szellemének meg­felel. Eltekintve az előbb említett határozatok megállapításaitól, hogy a Waring testvérek a forgalomnak át nem adott vonal­részekre eső tőke intercalaris kamatjait fizetni tar­toznak, s ez esetben az állam biztosítékot nem szabad igénybe venniök. V. A Waring testvérek által teljesítendő fizetéseknek havonként kell történni és pe­dig egy későbben megállapítandó bizonyít­vány szerint, melynek alapja egyértelműleg fog megállapittatni s részletes megállapo­dást kell képeznie, mely a jelen szerződés­hez fog mellékeltetni. A havi leszámolásról szóló bizonyítvány Waring testvérek részéről a következő hó­nap első két hete alatt fog előterjeszteni, s a társulat által az átadás utáni két hétben a bizonyítvány liquidáltatni fog. Mind­a mellett határozottan ki van kötve, hogy Waring testvérek az első két hétben a társulat megalakulása után mint előleget fogják kapni és pedig: 1.600.000 irtot mint visszatérítést az azon napig tett előlegezéseknek és pedig a ter­vek kiváltásáért, tanulmányozásokra stb. 2. A nagy­várad-kolozsvári vonalrész épí­tésére a szállítás összes költségeit. E második fizetésnek minden esetre oly magasra kell rúgni, hogy a Waring testvé­rek azon helyzetben legyenek, hogy az 1868. nov. 4. engedélyokmány 6 §-ából folyó kö­telezettségeknek eleget tehessenek. A második fizetésből származott előleg a bizonyítványok leszámításakor s az alaku­landó társulat közt kiegyenlítendő építésről fognak tanúskodni, az igazolási bizonyít­vány szerint le fognak vonatni. Habár a havi fizetés az előbbi 2. szakasz határozatai szerint 2/5 részvény s­s/a kötvé­nyek által történendik, mégis meg lett álla­pítva, hogy mindenkor, ha a 6. §. szerint megállapított előleges eladásokból vagy a részvényekre befizetett pénzekből oly ösz­­szeg állna rendelkezésre, a fizetések részben készpénzben fizetendők, a­mennyiben pénz volna rendelkezésre, habár ezen pénz a rész­vények utáni befizetésből vagy az eladott kötvényekből származnék is. (Folytatása követ.) MAGYAB1UJSAG£1872. JUNIUS„13. A keleti vasút ügy. A bécsi anglo-osztrák banknak a londoni Waring testvérekkel kötött szerződése. (Folytatás). III. Mintegy a Waring testvérek által el­vállalt kötelezettségeknek következetessé­­geül, mint fővállalkozók az alakulandó tár­sulat által kibocsájtandó részvények s köt­vényeket fizetés gyanánt elfogadandják, a részvénytőke elhelyezését biztosítják. Ennek folytán a Waring testvérek köte­lezik magukat legkevesebb 30%-át a kibo­csájtandó részvények névleges értékének az anglo-osztrák­ bank pénztárába fizetni vagy befizettetni, oly módon, hogy e befizetés az Pest város közgyűlése. — Junius 11-én. — Elnök Gyöngyössy Alajos h. főpol­gármester. A gyűlés 474 órakor nyittatott meg. Elnök: Mához egy hétre városunkban az országgyűlési képviselőválasztások veen­­dik kezdetüket, miért közgyűlés e napon tartható nem lesz. Kérem ennélfogva a 1. közgyűlést, határozza el, mikor kívánja e helyett a jövő közgyűlést megtartani ? Némi felszólalások után a jövő közgyűlés jún. 25. és 26-kára tűzetik ki. Következik Pest város szabályozási ter­vének folytatólagos tárgyalása, és pedig a lipótvárosi régi színháztér szabályozása. A közmunkatanács a volt régi színház, jelenleg Haas Fülöp-féle telekkel szemközti térhomlokzatot az előbbivel párhuzamba kí­vánja hozni, mely czélból azon homlokzat a harminczadutcza és József tér sarkán létező Muráty-féle ház sarkával egy vonalba tétet­vén a tér homlokzata a Harminczadutcza mellett külrebb helyeztetnék, és a Deák Ferencz utcza felőli Kaszelik-féle ház sar­ka elmetszetnék. Az igy alakult egyenkezű tért mind a közmunkatanács mind a városi tanács beépíttetni kivánják. Az e térre néző házak több tuljdonosa a beépítés ellen óvást adott be. Hosszú vita után, melyben számos szó­nok vett részt mind a beépítés ellen, mind mellette, a közmunkatanács tervezete 27 szóval 25 ellen elvettetett, azaz a tér be nem építtetik. A tér szabályozása, a beépítés nélkül egyhangúlag elfogadtatik. Ülés vége 6 1/1 órakor. KÜLFÖLD: Thiers beszéde. A köztársaság elnöke a nemzetgyűlés jú­nius 8-án tartott ülésében a védtörvényja­­vaslat tárgyalásakor az öt éves szolgálati idő védelmére s a három éves szolgálat el­len egy hosszú beszédet tartott, melynek főbb részét közöljük. Szívesen megkíméltem volna önöket — mond Thiers — e vita tovább húzódásától, de ily fontos kérdésben, melytől úgy lehet, Francziaország egész jövője függ, a kor­mány kötelessége álláspontját nyíltan kifej­teni. Ma a szolgálatidő forog kérdésben, s e körül két ellenfelem van: Trochu tábor­nok, a kinek személyem iránti baráti érzel­meit szívem mélyéből üdvözlöm ; s Raudot úr, a kitől engedelmet kell kérnem, hogy én, egyszerű polgár létemre ily katonai kér­désben felszólalok. (Derültség. Raudot ugyanis, ki maga sem katona, beszédében Thierst „nagy hadvezérnek“ mondta.) Az állam első rugói, uraim, a pénzügyek s a hadsereg. Hosszú politikai pályámban mind­kettő volt tanulmányom tárgya, s mindket­tővel gyakorlatilag is foglalkoztam, így 1840-ben, a párisi erődítmények megalapí­tásánál, s a múlt évben, midőn az volt a feladat, hogy a diadalmas fölkelés ellené­ben hadsereget teremtsünk. Ez tán elég jogczim lesz arra, hogy e kérdéshez szóljak. (Helyeslés.) Engedjék azonban meg, mielőtt a dologra térek, hogy egy megjegyzést tegyek. Fran­cziaország és Európa hallanak bennünket s nem szabad, hogy félreértsenek, mi itt foly­ton háborúról, s a háború szükségleteiről beszéltünk, de önök mindnyájan meg van­­nak győződve, hogy mi békét akarunk, oly hosszú békét, a­minő csak lehetséges; be­csületemre, az önök, az ország becsületére mondom ezt. (Helyeslés.) Mi Francziaor­­szágnak csak permanens haderőt s ez­által az állást akarjuk biztosítani, a­melyre neki a czivilisatiónak tett összehasonlíthatlan szolgálatai jogczimet adnak. (Helyeslés.) Mi újból átéljük ma, a­mit a múlt évszá­zadban Rossbach után láttunk: katonai dolgokban mindenben Poroszországot akar­juk utánozni. A nagy Frigyes kikac­agott akkor bennünket, mert jól tudta, hogy nem hadsereg szervezete, de egyéni lángesze volt az, a­mi megvert bennünket. Igaz-e, hogy most az 1842 iki törvény oka levere­­tésünknek , hogy hadseregünk régi vitézsé­gét elvesztette; hogy tiszteink nem művei­tek, hogy katonáink nem fegyelmezettek ? Én mindebből egy szót sem hiszek. Szerin­tem négy hiba követtetett el. Egy diploma­­tiai és három katonai. 1870. júl. 6-án meg­látogatott Lebouf tábornagy; azt mondta, hogy a császár tudja, miszerint én nem va­gyok barátja, de hiszi, hogy szükség ese­tén az ország jólléte szempontjából számít­hat rám. Azt feleltem neki: én nem vagyok sem barátja, sem ellensége a császárnak ; ha ő az alkotmányosság általam szüksé­gesnek ítélt mérvét megvalósítja, külpoliti­kájában némely változtatásokra hajlandó: nem lesz okom ellenzéket játszani vele szem­ben, s bár hivatalt vagy kitüntetést tőle nem is fogadhatnék el, kormányát mégis támogatni fognám. Lebouf úr erre kért, hogy védelmezzem a hadsereg 100.000 főnyi létszámának kérdésében.­­ Erre már el voltam határozva , s illető be­szédemben kifejtettem, hogy mi egy­átalán nem vagyunk , mint már akkor is emlegetni szerették, fölfegyverzett, de le­­fegyverzett nemzet. És kevés nap múltán, ju. 16-án a törvényhozó testben átalános volt a háború utáni kiáltás. Nem találok szót a nyelv jellemzésére, melyet a kor­mány a hohenzollerni jelöltség kérdésében folytatott. Daczára e kihívó hangnak, Po­roszország, Ugye igaztalan voltát belátva, visszavonta a jelöltséget, s nézetem szerint minden el lett intézve. E helyett azonban huszonnégy óra múlva azt hallom, hogy a háború el van határozva. Én össze lettem tiporva; hiába kértem a minisztereket a haza, hiába magának az uralkodó család­nak érdekében, hagyjanak fel a vállalattal, mely Francziaországot romlásba döntheti. Ez volt hát az első nagy hiba. A történe­lem nem ismer hasonlót. Még Louvois, XIV. Lajos nagy hadügyminisztere, sem volt annyira vakmerő, hogy nyolcz nap alatt há­borút indítson s mindjárt meg is kezdje. Poroszország, mely teljesen elkészülve volt, minthogy évek előtt készült Francziaország megtámadására, mégis húsz és néhány nap alatt tudott csak egész erejével a harcrtérre nyomulni, mi meg, a­kik nem is készültünk, kierőszakoltuk az ellenségeskedések rög­töni megkezdését. (Nagy hatás). Igaz hogy akkor a legnagyobb buzgal­mat fejtették ki, s eléggé csodálatos, hogy nagyon rövid alatt, 250,000 embert állítot­tak a síkra; volt 4000 (nem 9000) a mai há­borúban használható ágyusok is, de sze­mélyzet minden erőfeszítés daczára 930-hoz kérett. Nem az 1832-iki törvényben volt a hiba, hanem kizárólag a meglepetésben, egy hónap alatt, melyet alkudozások útján köny­­nyen meg lehetett volna nyerni, legalább egy millió harczképes katonát, sőt többet lehe­tett volna a harczmezőre küldeni. Itt a porosz hadsereg jó kérdésbe. Ez sem volt mint ál­lítják, 1.200.000 főnyi, a legnagyobb, Fran­­cziaországban volt szám 900,000 főre rúg. Az első napokban 400,000 emberrel állt ve­lünk szemben, itt következik a három más stratégiai hiba. — A mi 250,000 emberünk Thionvilletől a Rajnáig 50 lietnyi csatasor­ban fölállítva, rendületlenül várta az ellen­séget, s jobb szárnyak, mi­után Reichshofen­­nél egy oly ütközetet állt ki, mineknek a történelemben nincs párja, a szó szoros értel­mében elfuvatott. Most gyors határozásra volt szükség, a­miről természetesen sokkal könnyebb beszélni, mint ac­ió közben meg­valósítani : a Maas mögé kellett volna vo­nulni, Metzet és Lothringiát föladván. A császár nem tudta ezt tenni s csak maga vonult vissza, mindent a legnagyobb zűr­zavarban hagyván háta mögött. Ez a má­sodik hiba volt, a harmadik meg azon sze­rencsétlen kísérletben állt, hogy azt a falat, mely a metzi hadsereg körül öveződött, fia­tal, a­zerti meggyőzött hadsereg romjaiból és más még gyöngébb elemekből alkotott hadsereggel törni át. Trochu tábornok ta­­nuskodhatik mellettem, mily határozottan tiltakoztam én a védelmi bizottságban ezen, Metz elleni vonulás ellen. Egy bezárt had­sereg helyett, így szóltam, lesz csakhamar kettő. Hadseregünk minden kerete tönkre tétetett Sedannál és Metznél, s keret nélkül minden áldozatkészséggel, minden hazasze­retettel sem lehet hadsereget szerezni. Nem voltak kereteink, ez volt oka vezetésünknek. A Loire-nál láttam száz főnyi csapatokat, a­melyeknek csak egy hadnagyuk, s egy, legfölebb két altisztjük volt. Minden tény­leges erőnk tönkre ment mindjárt a háború elején. Nem a porosz rendszer győzte meg hát a francziát; én rögtön megnevezem önöknek a valódi győzőt. — Berlinben oly kormány uralkodott, melynek lelke egy nagy állam­férfi, egy nagy hadvezér, a­kit valóban a győzelem szervezőjének lehet mondani, s egy ügyes hadügyminiszter volt; élén egy bölcs és szilárd uralkodó állt, a ki tanácso­sai érdemeit elismerte s érvényesítésére tért adott; kiben központot találtak, s kiben Poroszország egy második Frigyest látha­tott. (Mozgás.) Nem a porosz rendszer győz­te meg a francziát, a porosz kormány győz­te meg a francziát. (Tetszés.) Ha rajtam állna, az 1832-iki törvény csak némely módosítását indítványoznám. Nyolcz contingens 100,000 fővel — a szokásos levonások mellett 714,000 főre rúg, másrészt meg az állandó létszámmal (csendőrök, tisztek, altisztek) 864,009 főre. Ostobaságnak tartom háborút kezdeni szö­vetségesek nélkül; szövetséggel meg egy ily hadsereggel egy oldalról sem lehet tar­tanunk. Illúziókban ringatják magukat az úgynevezett „fölfegyverzett nemzet“ felől; ez voltakép csak barbár népeknél gon­dolható ; a poroszoknál sem létezik az, mint nem létezett a rómaiknál ; a po­roszoknál a béke létszám csak 400.000 főre rúg. Ott, mint mindenütt, e nem­zetnek csak egy része használtatik had­szolgálatra föl; a porosz rendszer jellem­zetessége csak az önkénytesség kizárásá­ban áll s abban, hogy a magánérdeknek, s betegségeknek fölmentvények útján létezik elég. Ez az egész különbség, amelyhez még a kormányzati területek szerinti hadtestekbe osztás járul. Ennek előnyeit fejtegetve, nem tagadja, hogy van előnye is, így ennek nagy része van a Posen teljes germanizásá­­ban. Hanem az is igaz, hogy ha a lengyel határok felé lenne a háború, nem mernék ott az ottani hadtestet alkalmazni, míg Francziaország csapatai mindenütt a tűzbe vezethetők, s ezenfelül, ha egy-egy hadtest megsemmisíttetik, mint például Eyslan-nál, nem éri annak súlya egy departementet, hanem egész Francziaországot. Ezután di­­csérőleg emlékezik meg a franczia hadse­regben uralgó általános szellemről, a mű­veltség utáni vágyról, a rendszeretetről, az egységérzetéről, s az egyedül helyes tör­vényszerű engedelmességről. (Élénk tetszés balról.) Erre Thiers a bizottság ajánlja rendszert részletesen jellemzi, s végül még egyszer ajánlja az ötévi szolgálatidőt, amely azután tudvalevőleg el is fogadtatott.­­ Bittó igazságügyminiszter híresztelt kilépését a Lónyay kabi­netből az „Ellenőr“ tegnapi számában Cser­­nátony következő búcsúztatóval említi föl: Bittó miniszter úrnak nem kellene sietni Hiszen ha vár még egy kevés ideig, vele mennének társai is. Mert, hogy ez a minisztérium nem éli túl bűneinek szüretjét, arról meg van győződve a jobboldalon is minden előrelátó em­ber.-----------------­így bukott el a Peruzzi-minisztérium is Itáliában, midőn vesztegető és minden te­kintetben megromlott politikája által forra­dalmi kitörésre bőszíté a hű és hyperdynas­tikus Turint. A­mely minisztérium alatt heteken át, nap­ról napra, teljes szemérmetlenséggel garáz­­dálkodhatik az esküt szegő részrehajlás, ha­talmaskodó törvénytelenség és istentelen lélekvásárlás , az a minisztérium vagy go­nosz vagy képtelen, de semmi esetben sem tűrhető meg a közigazgatás élén, az ország sü­lyedése és végveszedelme nélkül. A­mely kormány alatt olyan vérengzés történhetik a központosított hatalom bár­mely lépcsőzetének szolgái részéről, a­mi­lyent épen most jelent —minden hazafi szív fellázítására — a Hon esti lapjának mohá­csi távirata: a minisztérium elcsapni való, mielőtt hainbélyeges jellemtelenségével pol­gárháborúba dönthetné a nemzetet.--------­ Kivonat a hivatalos lapból. Szabó János győri kanonok a tomovai czim­­zetes apátságot és Trichtl József kanonok a bozóki czimzetes prépostságot nyerte. KRÓNIKA, Pest, június 12. Jókai tiszteletére az egyetemi ifjú­ság jövő vasárnapra fáklyásmenetet rendez. A budai színkörben tegnap nagy közön­ség előtt kezdte meg vendégszereplését Bla­­h­á­n­é asszony, a nemzeti színház kedvelt népszínműénekesnője. A „kékszakálú he­rczeg“ czímü operettben játszta Boulotte szerepét s a mint kilépett tapsviharos koszorúkkal fogad­ták. A nemzeti színház színmű előadásainak összes közönsége ott volt a páholyokban, zártszékeken és a karzaton, kiki érdekkel várta e vendégszereplést, mert hisz Blahá­­néról egy időben állandó volt a lapokban az a notiz, hogy még jobb operette-erő, mint népdalénekesnő. Az igaz, hogy a budai szín­pad tegnapi vendége sok oly tulajdonnal bír, melyek sikerét az operetteben is biztosítják. Kedvez megjelenése és kecses játéka nem mindennapiak, de már erősen rezgő hang.

Next