Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)
1872-06-13 / 133. szám
ezeknek elt,... kell tenni, ezen új életviszonyokat számba kell venni, különben a társadalomban lappangó erők rendes kifejtésére, új szükségletek ébredésére gondolni se lehet, pedig épen ebben fekszik egyesegyedül minden culturális haladás csírája. Egy kormánypolitikát azonban, mely a testvérnépek közt a bizalmatlanság magvát hinti el, mely ezáltal az ország mesterséges gyengítését vonja maga után, mely hamis kiindulási pontjánál fogva a szabad fejlődést elvileg kizárja, és melyet — bár nem szívesen emelek egy egész párt ellen ily súlyos vádat, mégsem jelezhetek máskép, mint — reactionáriust, hazánk igazi szükségleteivel és érdekeivel összeegyeztetni nem tudom. Azért azt tartom, hogy kötelessége minden szabadelvű polgárnak, de különösen a román népnek, — mely semmi kormány kedvéért sem fog lemondani nemzeti fejlődéséről — mindenért, legyen az bármily csekély is, melyet az alkotmány neki nyújt, elfoglalni és minden törvényes eszközzel a mai kormánypolitikát ellenezni. Egyet azonban nem szabad felednünk, hogy azon, a román nép jogosult érdekeit mélyen sértő politikáért, — mely bár sokszor a magyar nemzet mesterséges suprematiájának nevében intéztetik ellenünk — soha a magyar nemzetet, hanem mindig csakis a kormánypártot lehet felelőssé tenni, azért politikai pártharczunknak ezen párt, de soha sem szabad a magyar nemzet ellen irányozva lennie, melylyel utóvégre is minden tekintetben solidáris érdekeink vannak. Én részemről csak egy őszinte bizalomteljes, az egyenjogúság nagy elvéből kiinduló politikától várom hazánk igazi felvirágzását. Csak ez képes megteremteni a testvérnépek azon szoros együtt tartását, melyben Magyarország egész ereje fekszik. Egy ilyen politika csak képes, de — ha Isten úgy akarja — fogja is hazánkat virágzó független szabad állammá tenni. Ezek, belpolitikai helyzetünk s különösen a kormánypolitikát illetőleg — mély meggyőződésből kifolyó, többször nyilvánított — nézeteim. Kötelességemnek tartottam ezeket ez alkalommal is tartózkodás nélkül és egész nyíltsággal elmondani. Önökön van most, t. választók, azokat helyeselni vagy nem. De bármi legyen is az előttünk álló választás eredménye, én mindig változatlan hálaérzettel fogok visszaemlékezni azon kerület 1. polgáraira, melyet szerencsém volt a lefolyt országgyűlésen képviselni. Bécs, 1872. június 12-én. Mocsonyi Sándor: Választási mozgalmak. A választások határideje közeledvén fülkéjük tisztelt elvtársainkat, hogy a választások eredményéről lapunkat minél gyorsabban tudósítsák, miután csak is így vagyunk képesek a választás eredményéről az ország minden vidékét gyorsan és szabatos összeállításban értesíteni. * A pest-belvárosi ellenzék nagyválasztmányának tegnapi értekezletén Hefy indítványára határozatba ment, hogy egy Jókai által összehívandó pestvárosi ellenzéki nagygyűlés a kormányhoz erélyes tiltakozást fog benyújtani, melyben elmondandják, hogy az, mit a kormány s pártja elkövetnek, fellázítja minden magyar ember szívét, s ha e hallatlan erőszakoskodások folytán netalán többségre jut is, az egyátalán nem lesz a nemzet hamisítatlan akarata. — Határozatba ment továbbá, hogy f. hó 15-én, azaz szombaton este 8 órakor a belvárosi ellenzék közgyűlésre fog összehivatni.* Adalék az összeírások történetéhez. Hóból, jun. 9. Legközelebb „jogegyenlőség és jogkorlátozás“ czímű czikkemben futólag megemlítem, hogy Koharics Ferencz a szigetvári választókerület összeíró küldöttségének egyik tagja, a 48-diki törvényekkel ellenkezőleg, mily önkényüleg járt el az összeírásoknál. Hóból községből két jogosult választót nem irt be; ezek közül egyik Rózán József v4 telkes polgár, kit azon okból utasított vissza, mert telekkönyvileg nem áll */* telke az ő nevén. Hát nem tudja Koharics úr! pedig mint összeirónak tudnia kellene ám, hogy a választóképességre nem a birtoknak telekkönyvezése, mert 1848-ban még telekkönyv nem is létezett, hanem az 1848-diki törvény V-ik czikkének 15-ik §-a szolgál zsinórmértékül. Ezen 15-ik §-ban pedig világosan kimondatik, hogy a választóképesek összeírására alapul szolgálnak: „az adóbeli rovásos összeírások.“ Rózán József neve pedig az „adóbeli rovásos összeírásokéban ott áll, s az adót is 4 év óta ő fizeti 1/ telek birtoka után, mint ezt a községbiró bizonyitá, mégis Koharics úr a világos törvény ellenére, Rózán Józsefet elutasitá, így utasitá el Fodor Andrást is és pedig azért, mert Fodor András, 1870-ben elhunyt atyja Fodor János után 1/i telket örökölvén, ezen örökölt birtokért testvérhuga Fodor Rákhel pert inditott, mely perindítás miatt Koharics Ferencz elütötte Fodor Andrást a választási jogtól. Híjába mondtam én alulírott, hijjába mondta Fodor András Kőharicsnak, hogy ezen peres 1/i telek birtokon kívül van még v4 telek birtoka, mely a telekkönyvben az ő nevén áll, s melyet szintén 24 év óta bir, s melytől annyi idő óta adózik, s melyért nem is pöröl Rákhel testvére, s melyről a telekkönyvi másolatot nyomban előhozandja , mind hiában ! . . Kőharicsnak tetszett ennyi világos, sőt markolható érvek daczára Fodor Andort visszautasítani. Rózán József és Fodor Adrás önállóan birt V4 telkéről, a telekkönyvi hivataltól a másolat kivétetett és a reclamatióhoz csatoltatok adó kiskönyveikkel együtt, legkisebb kétségünk sincs róla, hogy mindkettő be fog íratni, a központi választmány által a választók névsorába. Majd a központi választmány fejet csóválni és csodálkozni fog rajta, hogy mi ok indíthatta Koharicsot ily kézzel fogható bizonyítványok ellenére is, hogy Rózán Józsefet és Fodor Andrást viszszautasítsa. Láttam midőn az elutasított Rózán József arczán föltűnt a méltó harag és bosszúság lángja, mely ezt látszott mondani Koharicsnak : én évekig szolgáltam mint katona a hazát, mikor te itthon összedugtad kezedet, s most mégis te fosztasz meg engem, Isten és törvényadta polgári jogomtól. De ezen visszautasítások mellett még bántóbb volt az, hogy Koharics, mihelyt valaki az ő ellenvetéseire, választási jogát kimutatni akarta, azonnal méregbe jött, s bántó indulatos szavakban tört ki, s semmiképen sem engedte magát a kézzel markolható argumentumokkal is kapacitálni, mert hát kellenek-e kézzel foghatóbb argumentumok mint Fodor Andráséi ? Mit ő neki argumentumok!? „tessék reklamálni, tessék reklamálni,“ hangoztató ismételve egész dölyfösen, teljes hatalma érzetében. íme igy grasszálnak a törvénytudatlan apró zsarnokok a balpárti választópolgárok fölött!! Sutor ne ultra crepidam! Nagy Sándor. A csákvári kerületben a 48-as Madarász Jenő mellett Jagócsi Péterfiur is mint balközépi fellépett, ámbár 1869-ben Baján Tóth Kálmán ellen mint jobboldali próbált szerencsét. Ezen az, kiről azt híreszteltetik, hogy őt a pesti balközépi végrehajtó bizottság ajánlotta, amiről itt semmit sem tudnak, semmi esetre sem akar visszalépni, ámbár pártja a Madarászéhoz képest nagy kisebbségben van, s a jobboldali jelölt iszonyú mértékben veszteget, és így azon veszélynek teszi ki az ellenzéket, hogy meghasonlása miatt a kormánypárti jelölt fog győzni, ezáltal is azt bizonyítván, hogy nem az ellenzék diadala, hanem saját érdeke fekszik inkább szívén. Mi ennek ellenében kinyilatkoztatjuk, hogy hasonló esetben minden igazi ellenzéki embernek az a kötelessége, hogy a többségben levő ellenzéki árnyalathoz csatlakozzék, s biztosíthatjuk a csákvári kerület választóit, hogy ezt nem csak a 48-as párt, de a balközépi végrehajtó bizottság is így tanácsolja nekik.# Kapuvár, jan. 10. T. szerkesztő úr! Mint egyike azoknak, akik képviselőjelöltünket Hollós László urat körútjában kisérték, kedves kötelességemnek ismerem a szerkesztő urat e körút főbb mozzanatairól értesíteni, habár azon határt nem ismerő lelkesedésnek és örömnek, amely e körút nyomában járt, az én gyenge tollam csak óvatlan tolmácsa lehet. A kapuvári diadalnap után, melynek leírását már olvastam e lapok hasábjain, jelöltünk szakadó záporesőben érkezett kedden déli 12 óra körül kerületünk második főpontjára Fertő Sz.Miklósra. E mezőváros derék lakói már díszes bandériummal és hosszú kocsisorral várták a mezőváros határán az érkező kedves vendégeket, kik Üdvlövések és a város szélén együttlevő közönség riadó éljenei közt vonultak a főutczán végig néhai boldogemlékű Luknich Mihály háza elé, mely előtt a zászlókat tiszteletük jeléül meghajtották, innen a városházához mentünk, hol bennünket a község tekintélyes birája és az összes elöljárósága legszivélyesebben fogadott. Folyton zuhogván az eső, tér és száraz helyet kelle keresnünk, s ilyet találtunk a nagyvendéglő udvarán fölállított óriási kocsiszín alatt, hol jelöltünk az összegyűlt egyezernyi közönség előtt megtartotta másfél órát igénybevevő programmbeszédét. Milyen volt ennek hatása, azt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy vén emberek pillái megnedvesültek és a választók vállaikon vitték át jelöltünket szállóhelyére, e nevezetes községben pedig ma az esperesien kívül Diogenes lámpájával sem találni egyetlenegy kormánypárti szavazót sem. Átugrom térkímélés tekintetéből a szerdahelyi, széplaki, hegykői és endrédi látogatások leírását. Ezek a községek vannak legmélyebben sújtva a herczegi uradalom nyomása által, ennek daczára azonban jelöltünk méltányos előadásait nemcsak a legnagyobb figyelemmel meghallgatták, de elértük azt, hogy pártunk még itt is, ahol arra nem is számítottunk, igen csinos. Csupán Széplakon történt annyi, hogy midőn jelöltünk velőket átható szavakkal kibácsolta a vesztegetőket, és a nép erkölcseinek megrontóit, Simpek plébános, akit Kapuváron már a múlt követválasztás alkalmával úgy mentettek meg a nép dühétől, felszólította a népet, hogy hagyják ott a jelöltet. A nép felelete pedig az volt, hogy egytől egyig mozdulatlanul megmaradt és megéljenezte jelöltünk előadását. Szép nap volt az is, amelyet Beed nevű nagyközségben csütörtökön átéltünk. Itt híre menvén már a kapuvári eredményeknek, nagy előkészületeket tettek jelöltünk ünnepélyes fogadására. A beledi lovasság és a kocsisor már Vicza községében fogadott bennünket és a házakban nem maradt a csecsemőkön és a betegeken kívül senki. Jelöltünket egy szépen átgondolt beszéddel az ottani evang. lelkész fogadta, mire Hollós úr hét negyed óráig tartó beszédben fejtette ki politikai hitvallását. Erre közebéd következett, mely után a beledi asszonyságok küldöttsége három szép koszorúval tisztelgett jelöltünknél. — Beleden, ahol 145-re megy a szavazók száma, a jobboldalt csak híréből ismerik. Ugyan e nap meglátogattuk még Dénesfát, Czirákot, Gyórót, ahol nemcsak meghallgatták jelöltünket, de zászlait azonnal ki is tűzték. Pénteken Miháliból kiindulva legelőször Himodon állapodtunk meg. A himodiak már Gyóróig fényes bandériumot küldöttek elénk s a választók nagy része is eljött kocsikon. A fogadás szívélyessége itt sem állott a beledi mögött s jelöltünk beszéde, melyet a polgárokhoz intézett, az elismerésnek ünnepélyes kinyilvánítására kényszerítő magát a jelenlevő deákpárti kath. lelkészt is. Hasonló eredménynyel járt jelöltünk a szomszédos Hevelyen is. De mindnyájunk várakozását és reményeit messze fölülhaladta azon siker, mely jelöltünk beszédeit Csapod és Ivány községekben kisérte. Itt ugyanis a jobboldal már erősen itatott, s ennek nyomai a választóknak közönyös, inkább kiváncsi, mint lelkes magatartásán meglátszottak. Hanem azt azután öröm volt látni, amint a beszéd folytán e közönyös arczok fölmelegültek, e szemek sugárzani majd könnyezni kezdettek, s amint végül a nép, ez a megrontani megkisérlett nép úgy könyörgött egy Hollós zászlóért. De jelöltünk körútjának koronája mindenesetre a most vasárnapi volt. Déli 1 órakor történt az indulás Mihályból közel negyven kocsival és harmincz főnyi bandériummal. Baboton csatlakoztak az imposáns menethez a szárföldiek mintegy 20 főnyi lovas bandériummal és ugyanannyi kocsival. Szárföld községben taraczklövésekkel és kendőri kalapok lobogtatásával fogadta jelöltünket a piaczon összegyűlt nép. Mielőtt jelöltünk beszédét megkezdette volna, fehérbe öltözött leánykák nemzeti szalagos emlékkoszorút nyújtottak át neki alkalmi üdvözlő vers kíséretében. Itt szintén csak híréből ismerik a jobboldalt. A menet nagyszerűségét, mely községről községre nőtt,mint a lavina,legjobban mutatja azon körülmény, hogy Szárföld és Veszkény községek közt, ami 12 mfldnyi távolság, kocsi kocsit ért és a menet eleje már a veszkényi templom előtt állt, mikor az utolsó kocsi Szárföldből kiindulhatott. Elképzelhetni tehát, minő benyomást tett Kapuvár mezővárosára ez imposáns menet megjelenése. Százhúsz kocsi és 80 főnyi bandérium kísérte oda be jelöltünket másodszor. Az utczákon ünnepi díszben özönlött a nép, a zene szólt, az ablakokból virágkoszoruk röpültek jelöltünk kocsijába, s midőn a templomtéren harmadfélezernyi népségtől környezve, megköszönte e nagy kitüntetést és midőn végül a rend, a béke és nyugalom föntartására és a szenvedélyek leküzdésére kérte a népet, az éljenzés véget nem akart érni. Maguk a jobboldali tisztviselők bevallották, hogy ilyen diadalmenetet Sopronmegyében még nem láttak, ehhez csak az Eszterházy herczegé hasonlított némileg, csakhogy az 30,000 forintba, ez pedig egy árva krajczárba sem került. A választás f. hó 19-én lesz Eszterházán. Kimenetele iránt senki sincs bizonytalanságban. Jobbról iszonyú erőfeszítéssel igyekeznek ugyan életre galvanizálni a Palkovits-pártot, de ez már annyira demoralizálva van, hogy nagy része szavazni sem megy el, a bort és pecsenyét pedig annyira megunták, hogy Palkovics úr egyik főkortese minap ily szépséges nyilatkozatra fakadt : „Ezek az én marháim már se isznak, se esznek!“ r.l. * Az eszterházi kerületben folyó választási mozgalmakkal szemben a jobboldali lapok úgy szeretnének elbánni, mint a szrueta Samummal. Tagadják, hogy ügyük részuk áll és azt hiszik, hogy ezzel javítottak rajt. (Lásd a „Reform“ mai levelét.) A elérus közlönye a „Magyar Állam“ őszintébb. Ez a következőket írja: „Hollós László e hét elején tartá körútját a kerületben, s kivált a két főhelyen, Kapuvárott és Fertő-Szt.-Miklóson nagy tüntetéssel jön fogadva a balpárt részéről. Hollós ért hozzá, hogyan kell a népet fényes ígéretekkel elvakítani, s a Deákpártot népszerűtleníteni. Még előbb erős jobboldaliaknak fejét is annyira megzavarta, hogy fejüket egészen elvesztették. Jó volna, ha e kerület községeit az „Őszinte szózat“ fölrázná édes merengésükből, s ajánljuk is az illetőknek, kivált a lelkész uraknak a jó ügy érdekében, minthogy a választás napja jan. 19-re van kitűzve, haladéktalanul rendeljenek meg fönnebbi füzetekből minél több ingyen példányt kiosztás végett híveik részére. Csak ez lehet ellenmérge az édes méregnek, melylyel Hollós úr hallgatóit elkábitotta.“ Ebből már érthet a ki egyátalán érteni akar.* Dunaföldvár, jun. 10. A választási mozgalmak szülte pártviszály nálunk is oly éles jelleget öltött már, hogy társadalmunk minden rétege legmélyebben érdekelve van általa. A visszaélések — mint máshol — sajnálatunkra nálunk is napirenden vannak. A szegszárdi bizottság részrehajló eljárása ismeretes. Vakmerőségre csak a jobboldal által nyíltan űzött vesztegetés mérkőzhetik vele. A kormánypárti követjelölt nevében egy kortes nyíltan ígért subventiót a helybeli izraelita községnek, ha pártjára áll. Reméljük azonban, hogy ez ép oly keveset fog izraelita polgártársainkon, mint saját papjuknak a szószékről űzött korteskedése. F. hó 8-án tartott prédikácziójában ez a jó ember ugyanis azzal az elkoptatott korteseszközzel, hogy „a jobbpárton van az intelligencia, tehát a zsidóságnak is oda kell szavazni“, igyekezett Lónyay dicsőségét öregbíteni, de hasztalan. Még legbuzgóbb hívei is megbotránkoztak a szószék ilyen lealjasításán és csak kárhoztatólag szólnak a papról, kiállásával visszaélve a béke helyett a viszály magvait szórja felekezetébe, mely pártkülönbség nélkül fizeti őt. Mindennek daczára mondhatjuk, hogy az igazi intelligentia szabadelvű s nálunk egy szóval egy lélekkel azt hangoztatja: Éljen a szabadelvű nemzeti párt! Éljen Simontsits Béla! Schillinger Bernát. * Azt a koholmányt tette közzé az „Ung. Lloyd“, hogy Andorffi a budai Il-ik választókerület ellenzéki jelöltje visszalépett. Ez nem egyéb rut hazugságnál. Andorffinak nincs semmi oka visszalépésre, mert megválasztatása bizonyos. * Választási határnaput újabban a következők tűzettek ki: Szeged jun. 20. Szakolcza jun. 22. Békés-Csaba jun. 24. Somogy megye jun. 25. Háromszék jun. 28, 29, 30. Doboka megye (alsó kerülete) június 29. Maros-Vásárhely, Liptó megye, Békés kerület jul. 1. Dobokamegye (felső kerülete) juh 3.* Ráday Gedeon több választókerület jobboldali jelöltje lemondott osztálytanácsosi állásáról, engedélyokmányban előírt időben történendik. A részvényekre való minden további befizetés csak Waring testvérek kivonatára történik, s az ő beleegyezésük nélkül semmi esetre sem történhetik meg. A további befizetések kevesebbet nem tehetnek, mint a részvénytőke 10%-ka. Ha az újabb befizetések szüksége fenforogván, az anglo-osztrák bank előnyösebbnek látná azok teljesítését elhalasztani, ez elodázás az alakuló társulat által meg fog engedtetni azon feltétel alatt, hogy azért a felelősséget elvállalja s a tenni szándékolt befizetéssel egyenlő előleget adand pénztárából, hogy az építés az elodázott befizetés folytán semmi esetre se legyen megakadályozva. Az ily körülmények folytán az angloosztrák bank által tett előlegezésért a Waring testvérek ama összeg kamatjának megfelelő összeget fizetik neki, melyet a részvények után kellett volna befizetni, ha a befizetés előlegképen csakugyan megtörtént volna. IV. Waring testvérek kötelezik magukat az épitést s szállítást olyképen befejezni, hogy az egyes vonalrészek az egyezmény szerint a magyar kormány által megszabott időben a forgalomnak átadathatnak és pedig: a) a nagyvárad-kolozsvári vonal 1869. decz. végén; b) a károlyváros-tövis-gerend-vásárhelyi s a tövis-kapus-segesvári vonal 1870. deczember 1.; c) a kapus-szebeni vonal 1871. deczember 1.; d) a kolozsvár-gerendi s segesvár-brassói vonal 1872. okt. 1. Ha bármi okból az egyik vagy másik vonal a fentebb említett határidőben a forgalomnak nem volna átadható, Waring testvérek kötelezték az ezen vonalrészek kiegészítése folytán szükségessé vált kibocsájtandó részvények után az intercalaris kamatokat, mint kárpótlást továbbra is fizetni, és pedig azon időpontig, míg ama vonalrészek a közlekedésnek át nem adathatnak. Ha a Waring testvérek az építést a kikötött idő előtt bevégeznék s az egyes vonalrészeken a közlekedés előbb megkezdődhetnek, mint az kikötve volt, ez esetben a vállalkozók az előbb megkezdett üzlet előnyéből oly módon részesülnek, hogy a részvények aránylagos része a forgalom megkezdése napjától a társulat terhére esik. Határozottan ki van kötve s meg van állapítva, hogy eltekintve a Waring testvérek által elvállalt kötelezettségektől, az építést az engedélyokmányban előirt határidőben bevégezni, az 1868. nov. 4-ki engedélyokmány 29. §-nak előnyei a Waring testvérek számára érvényben maradandnak és hogy ennek következtében minden politikai vagy pénzügyi válság átalában vagy csak részben is érintené Magyarországot s ez értékelését, s az ingatlanok árának csökkenését vonná maga után, a Waring testvérek által jogilag érvényesíttethetik. Az alakuló társulat kötelezve van ez esetben Waring testvéreket a magyar kormánynál a legerélyesebben a czélból támogatni, hogy a fentebb említett szerződés előnyeit számukra biztosítsák, melynek tartama az engedélyokmány szellemének megfelel. Eltekintve az előbb említett határozatok megállapításaitól, hogy a Waring testvérek a forgalomnak át nem adott vonalrészekre eső tőke intercalaris kamatjait fizetni tartoznak, s ez esetben az állam biztosítékot nem szabad igénybe venniök. V. A Waring testvérek által teljesítendő fizetéseknek havonként kell történni és pedig egy későbben megállapítandó bizonyítvány szerint, melynek alapja egyértelműleg fog megállapittatni s részletes megállapodást kell képeznie, mely a jelen szerződéshez fog mellékeltetni. A havi leszámolásról szóló bizonyítvány Waring testvérek részéről a következő hónap első két hete alatt fog előterjeszteni, s a társulat által az átadás utáni két hétben a bizonyítvány liquidáltatni fog. Minda mellett határozottan ki van kötve, hogy Waring testvérek az első két hétben a társulat megalakulása után mint előleget fogják kapni és pedig: 1.600.000 irtot mint visszatérítést az azon napig tett előlegezéseknek és pedig a tervek kiváltásáért, tanulmányozásokra stb. 2. A nagyvárad-kolozsvári vonalrész építésére a szállítás összes költségeit. E második fizetésnek minden esetre oly magasra kell rúgni, hogy a Waring testvérek azon helyzetben legyenek, hogy az 1868. nov. 4. engedélyokmány 6 §-ából folyó kötelezettségeknek eleget tehessenek. A második fizetésből származott előleg a bizonyítványok leszámításakor s az alakulandó társulat közt kiegyenlítendő építésről fognak tanúskodni, az igazolási bizonyítvány szerint le fognak vonatni. Habár a havi fizetés az előbbi 2. szakasz határozatai szerint 2/5 részvény ss/a kötvények által történendik, mégis meg lett állapítva, hogy mindenkor, ha a 6. §. szerint megállapított előleges eladásokból vagy a részvényekre befizetett pénzekből oly öszszeg állna rendelkezésre, a fizetések részben készpénzben fizetendők, amennyiben pénz volna rendelkezésre, habár ezen pénz a részvények utáni befizetésből vagy az eladott kötvényekből származnék is. (Folytatása követ.) MAGYAB1UJSAG£1872. JUNIUS„13. A keleti vasút ügy. A bécsi anglo-osztrák banknak a londoni Waring testvérekkel kötött szerződése. (Folytatás). III. Mintegy a Waring testvérek által elvállalt kötelezettségeknek következetességeül, mint fővállalkozók az alakulandó társulat által kibocsájtandó részvények s kötvényeket fizetés gyanánt elfogadandják, a részvénytőke elhelyezését biztosítják. Ennek folytán a Waring testvérek kötelezik magukat legkevesebb 30%-át a kibocsájtandó részvények névleges értékének az anglo-osztrák bank pénztárába fizetni vagy befizettetni, oly módon, hogy e befizetés az Pest város közgyűlése. — Junius 11-én. — Elnök Gyöngyössy Alajos h. főpolgármester. A gyűlés 474 órakor nyittatott meg. Elnök: Mához egy hétre városunkban az országgyűlési képviselőválasztások veendik kezdetüket, miért közgyűlés e napon tartható nem lesz. Kérem ennélfogva a 1. közgyűlést, határozza el, mikor kívánja e helyett a jövő közgyűlést megtartani ? Némi felszólalások után a jövő közgyűlés jún. 25. és 26-kára tűzetik ki. Következik Pest város szabályozási tervének folytatólagos tárgyalása, és pedig a lipótvárosi régi színháztér szabályozása. A közmunkatanács a volt régi színház, jelenleg Haas Fülöp-féle telekkel szemközti térhomlokzatot az előbbivel párhuzamba kívánja hozni, mely czélból azon homlokzat a harminczadutcza és József tér sarkán létező Muráty-féle ház sarkával egy vonalba tétetvén a tér homlokzata a Harminczadutcza mellett külrebb helyeztetnék, és a Deák Ferencz utcza felőli Kaszelik-féle ház sarka elmetszetnék. Az igy alakult egyenkezű tért mind a közmunkatanács mind a városi tanács beépíttetni kivánják. Az e térre néző házak több tuljdonosa a beépítés ellen óvást adott be. Hosszú vita után, melyben számos szónok vett részt mind a beépítés ellen, mind mellette, a közmunkatanács tervezete 27 szóval 25 ellen elvettetett, azaz a tér be nem építtetik. A tér szabályozása, a beépítés nélkül egyhangúlag elfogadtatik. Ülés vége 6 1/1 órakor. KÜLFÖLD: Thiers beszéde. A köztársaság elnöke a nemzetgyűlés június 8-án tartott ülésében a védtörvényjavaslat tárgyalásakor az öt éves szolgálati idő védelmére s a három éves szolgálat ellen egy hosszú beszédet tartott, melynek főbb részét közöljük. Szívesen megkíméltem volna önöket — mond Thiers — e vita tovább húzódásától, de ily fontos kérdésben, melytől úgy lehet, Francziaország egész jövője függ, a kormány kötelessége álláspontját nyíltan kifejteni. Ma a szolgálatidő forog kérdésben, s e körül két ellenfelem van: Trochu tábornok, a kinek személyem iránti baráti érzelmeit szívem mélyéből üdvözlöm ; s Raudot úr, a kitől engedelmet kell kérnem, hogy én, egyszerű polgár létemre ily katonai kérdésben felszólalok. (Derültség. Raudot ugyanis, ki maga sem katona, beszédében Thierst „nagy hadvezérnek“ mondta.) Az állam első rugói, uraim, a pénzügyek s a hadsereg. Hosszú politikai pályámban mindkettő volt tanulmányom tárgya, s mindkettővel gyakorlatilag is foglalkoztam, így 1840-ben, a párisi erődítmények megalapításánál, s a múlt évben, midőn az volt a feladat, hogy a diadalmas fölkelés ellenében hadsereget teremtsünk. Ez tán elég jogczim lesz arra, hogy e kérdéshez szóljak. (Helyeslés.) Engedjék azonban meg, mielőtt a dologra térek, hogy egy megjegyzést tegyek. Francziaország és Európa hallanak bennünket s nem szabad, hogy félreértsenek, mi itt folyton háborúról, s a háború szükségleteiről beszéltünk, de önök mindnyájan meg vannak győződve, hogy mi békét akarunk, oly hosszú békét, aminő csak lehetséges; becsületemre, az önök, az ország becsületére mondom ezt. (Helyeslés.) Mi Francziaországnak csak permanens haderőt s ezáltal az állást akarjuk biztosítani, amelyre neki a czivilisatiónak tett összehasonlíthatlan szolgálatai jogczimet adnak. (Helyeslés.) Mi újból átéljük ma, amit a múlt évszázadban Rossbach után láttunk: katonai dolgokban mindenben Poroszországot akarjuk utánozni. A nagy Frigyes kikacagott akkor bennünket, mert jól tudta, hogy nem hadsereg szervezete, de egyéni lángesze volt az, ami megvert bennünket. Igaz-e, hogy most az 1842 iki törvény oka leveretésünknek , hogy hadseregünk régi vitézségét elvesztette; hogy tiszteink nem műveitek, hogy katonáink nem fegyelmezettek ? Én mindebből egy szót sem hiszek. Szerintem négy hiba követtetett el. Egy diplomatiai és három katonai. 1870. júl. 6-án meglátogatott Lebouf tábornagy; azt mondta, hogy a császár tudja, miszerint én nem vagyok barátja, de hiszi, hogy szükség esetén az ország jólléte szempontjából számíthat rám. Azt feleltem neki: én nem vagyok sem barátja, sem ellensége a császárnak ; ha ő az alkotmányosság általam szükségesnek ítélt mérvét megvalósítja, külpolitikájában némely változtatásokra hajlandó: nem lesz okom ellenzéket játszani vele szemben, s bár hivatalt vagy kitüntetést tőle nem is fogadhatnék el, kormányát mégis támogatni fognám. Lebouf úr erre kért, hogy védelmezzem a hadsereg 100.000 főnyi létszámának kérdésében. Erre már el voltam határozva , s illető beszédemben kifejtettem, hogy mi egyátalán nem vagyunk , mint már akkor is emlegetni szerették, fölfegyverzett, de lefegyverzett nemzet. És kevés nap múltán, ju. 16-án a törvényhozó testben átalános volt a háború utáni kiáltás. Nem találok szót a nyelv jellemzésére, melyet a kormány a hohenzollerni jelöltség kérdésében folytatott. Daczára e kihívó hangnak, Poroszország, Ugye igaztalan voltát belátva, visszavonta a jelöltséget, s nézetem szerint minden el lett intézve. E helyett azonban huszonnégy óra múlva azt hallom, hogy a háború el van határozva. Én össze lettem tiporva; hiába kértem a minisztereket a haza, hiába magának az uralkodó családnak érdekében, hagyjanak fel a vállalattal, mely Francziaországot romlásba döntheti. Ez volt hát az első nagy hiba. A történelem nem ismer hasonlót. Még Louvois, XIV. Lajos nagy hadügyminisztere, sem volt annyira vakmerő, hogy nyolcz nap alatt háborút indítson s mindjárt meg is kezdje. Poroszország, mely teljesen elkészülve volt, minthogy évek előtt készült Francziaország megtámadására, mégis húsz és néhány nap alatt tudott csak egész erejével a harcrtérre nyomulni, mi meg, akik nem is készültünk, kierőszakoltuk az ellenségeskedések rögtöni megkezdését. (Nagy hatás). Igaz hogy akkor a legnagyobb buzgalmat fejtették ki, s eléggé csodálatos, hogy nagyon rövid alatt, 250,000 embert állítottak a síkra; volt 4000 (nem 9000) a mai háborúban használható ágyusok is, de személyzet minden erőfeszítés daczára 930-hoz kérett. Nem az 1832-iki törvényben volt a hiba, hanem kizárólag a meglepetésben, egy hónap alatt, melyet alkudozások útján könynyen meg lehetett volna nyerni, legalább egy millió harczképes katonát, sőt többet lehetett volna a harczmezőre küldeni. Itt a porosz hadsereg jó kérdésbe. Ez sem volt mint állítják, 1.200.000 főnyi, a legnagyobb, Francziaországban volt szám 900,000 főre rúg. Az első napokban 400,000 emberrel állt velünk szemben, itt következik a három más stratégiai hiba. — A mi 250,000 emberünk Thionvilletől a Rajnáig 50 lietnyi csatasorban fölállítva, rendületlenül várta az ellenséget, s jobb szárnyak, miután Reichshofennél egy oly ütközetet állt ki, mineknek a történelemben nincs párja, a szó szoros értelmében elfuvatott. Most gyors határozásra volt szükség, amiről természetesen sokkal könnyebb beszélni, mint ació közben megvalósítani : a Maas mögé kellett volna vonulni, Metzet és Lothringiát föladván. A császár nem tudta ezt tenni s csak maga vonult vissza, mindent a legnagyobb zűrzavarban hagyván háta mögött. Ez a második hiba volt, a harmadik meg azon szerencsétlen kísérletben állt, hogy azt a falat, mely a metzi hadsereg körül öveződött, fiatal, azerti meggyőzött hadsereg romjaiból és más még gyöngébb elemekből alkotott hadsereggel törni át. Trochu tábornok tanuskodhatik mellettem, mily határozottan tiltakoztam én a védelmi bizottságban ezen, Metz elleni vonulás ellen. Egy bezárt hadsereg helyett, így szóltam, lesz csakhamar kettő. Hadseregünk minden kerete tönkre tétetett Sedannál és Metznél, s keret nélkül minden áldozatkészséggel, minden hazaszeretettel sem lehet hadsereget szerezni. Nem voltak kereteink, ez volt oka vezetésünknek. A Loire-nál láttam száz főnyi csapatokat, amelyeknek csak egy hadnagyuk, s egy, legfölebb két altisztjük volt. Minden tényleges erőnk tönkre ment mindjárt a háború elején. Nem a porosz rendszer győzte meg hát a francziát; én rögtön megnevezem önöknek a valódi győzőt. — Berlinben oly kormány uralkodott, melynek lelke egy nagy államférfi, egy nagy hadvezér, akit valóban a győzelem szervezőjének lehet mondani, s egy ügyes hadügyminiszter volt; élén egy bölcs és szilárd uralkodó állt, a ki tanácsosai érdemeit elismerte s érvényesítésére tért adott; kiben központot találtak, s kiben Poroszország egy második Frigyest láthatott. (Mozgás.) Nem a porosz rendszer győzte meg a francziát, a porosz kormány győzte meg a francziát. (Tetszés.) Ha rajtam állna, az 1832-iki törvény csak némely módosítását indítványoznám. Nyolcz contingens 100,000 fővel — a szokásos levonások mellett 714,000 főre rúg, másrészt meg az állandó létszámmal (csendőrök, tisztek, altisztek) 864,009 főre. Ostobaságnak tartom háborút kezdeni szövetségesek nélkül; szövetséggel meg egy ily hadsereggel egy oldalról sem lehet tartanunk. Illúziókban ringatják magukat az úgynevezett „fölfegyverzett nemzet“ felől; ez voltakép csak barbár népeknél gondolható ; a poroszoknál sem létezik az, mint nem létezett a rómaiknál ; a poroszoknál a béke létszám csak 400.000 főre rúg. Ott, mint mindenütt, e nemzetnek csak egy része használtatik hadszolgálatra föl; a porosz rendszer jellemzetessége csak az önkénytesség kizárásában áll s abban, hogy a magánérdeknek, s betegségeknek fölmentvények útján létezik elég. Ez az egész különbség, amelyhez még a kormányzati területek szerinti hadtestekbe osztás járul. Ennek előnyeit fejtegetve, nem tagadja, hogy van előnye is, így ennek nagy része van a Posen teljes germanizásában. Hanem az is igaz, hogy ha a lengyel határok felé lenne a háború, nem mernék ott az ottani hadtestet alkalmazni, míg Francziaország csapatai mindenütt a tűzbe vezethetők, s ezenfelül, ha egy-egy hadtest megsemmisíttetik, mint például Eyslan-nál, nem éri annak súlya egy departementet, hanem egész Francziaországot. Ezután dicsérőleg emlékezik meg a franczia hadseregben uralgó általános szellemről, a műveltség utáni vágyról, a rendszeretetről, az egységérzetéről, s az egyedül helyes törvényszerű engedelmességről. (Élénk tetszés balról.) Erre Thiers a bizottság ajánlja rendszert részletesen jellemzi, s végül még egyszer ajánlja az ötévi szolgálatidőt, amely azután tudvalevőleg el is fogadtatott. Bittó igazságügyminiszter híresztelt kilépését a Lónyay kabinetből az „Ellenőr“ tegnapi számában Csernátony következő búcsúztatóval említi föl: Bittó miniszter úrnak nem kellene sietni Hiszen ha vár még egy kevés ideig, vele mennének társai is. Mert, hogy ez a minisztérium nem éli túl bűneinek szüretjét, arról meg van győződve a jobboldalon is minden előrelátó ember.-----------------így bukott el a Peruzzi-minisztérium is Itáliában, midőn vesztegető és minden tekintetben megromlott politikája által forradalmi kitörésre bőszíté a hű és hyperdynastikus Turint. Amely minisztérium alatt heteken át, napról napra, teljes szemérmetlenséggel garázdálkodhatik az esküt szegő részrehajlás, hatalmaskodó törvénytelenség és istentelen lélekvásárlás , az a minisztérium vagy gonosz vagy képtelen, de semmi esetben sem tűrhető meg a közigazgatás élén, az ország sülyedése és végveszedelme nélkül. Amely kormány alatt olyan vérengzés történhetik a központosított hatalom bármely lépcsőzetének szolgái részéről, amilyent épen most jelent —minden hazafi szív fellázítására — a Hon esti lapjának mohácsi távirata: a minisztérium elcsapni való, mielőtt hainbélyeges jellemtelenségével polgárháborúba dönthetné a nemzetet.-------- Kivonat a hivatalos lapból. Szabó János győri kanonok a tomovai czimzetes apátságot és Trichtl József kanonok a bozóki czimzetes prépostságot nyerte. KRÓNIKA, Pest, június 12. Jókai tiszteletére az egyetemi ifjúság jövő vasárnapra fáklyásmenetet rendez. A budai színkörben tegnap nagy közönség előtt kezdte meg vendégszereplését Blaháné asszony, a nemzeti színház kedvelt népszínműénekesnője. A „kékszakálú herczeg“ czímü operettben játszta Boulotte szerepét s a mint kilépett tapsviharos koszorúkkal fogadták. A nemzeti színház színmű előadásainak összes közönsége ott volt a páholyokban, zártszékeken és a karzaton, kiki érdekkel várta e vendégszereplést, mert hisz Blahánéról egy időben állandó volt a lapokban az a notiz, hogy még jobb operette-erő, mint népdalénekesnő. Az igaz, hogy a budai színpad tegnapi vendége sok oly tulajdonnal bír, melyek sikerét az operetteben is biztosítják. Kedvez megjelenése és kecses játéka nem mindennapiak, de már erősen rezgő hang.