Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)

1872-06-14 / 134. szám

Péntek, SaerVesatól Iroda s Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s­z­e­lt e­m i részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. SCLttdó.K­i­ratai: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdet­­mények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. hhmhímmhi VI. évfolyam. ^— h 1872. junius 14. £Uotlapt6»l Az ■ Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre...................................20 frt — kr. Félévre . . . . .......................10 „ — „ Negyedévre...............................5 „ — „ Egy hónapra.............................. 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Sk­ciotoBi­elli : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyilt tér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, június 13. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés nem sokára szün­napokra szét fog oszlani, s mint minden ilyen alkalommal, a monarchikus pártok mozogni kezdenek. A legitimisták és bonapartisták hirlelt egyesülésére nézve ma is érkeztek hírek. Roucher, mint írják, találkozott a „majoritás“ főnökeivel, eddigi magatartá­sát, kizárólagos napóleonida hajlamait le­tagadta, s könyörgött, vegyék őt föl a szö­vetségbe, mely a „forradalom növekedő áramlata ellenében“ szükséges, hogy Fran­­cziaországban létesüljön. Nem mond ugyan le Napóleon iránt érzett egyéni rokonszen­­véről, de kijelenti, hogy ez áramlattal szem­ben minden személyes tekintetnek meg kell szűnnie, ennélfogva hát ő és politikai bará­tai készek minden eltérő nézetükről lemon­dani, ha a nagy conservativ párt őket ke­belükbe fogadja. A nagy conservativ párt azonban szerfölött hidegen fogadta a csá­szár emberének ömlengését, s semmit sem tettek, a­mi e nyilatkozattal szemben elő­zékenységnek látszhatott volna. A „Courr. de France“ jelenti: Az orleansi herczegek félhivatalosan értesítették Cham­­bord grófot, hogy családi látogatást fognak tenni nála, mihelyt a jobboldal márcziusi manifestumához csatlakozik. A nemzetgyűlés elfogadta a hadse­­regi törvény 19. §-át, mely a tanítói pályán működő ifjakat a szolgálati kötelezettség alól felmenti. A közoktatási miniszter fel­tétlenül a tanítási szabadság és a kötelező oktatás mellett nyilatkozott. A francziaországi pót­választásoknál a köztársasági párt győzött határozott nagy szótöbbséggel mindenütt (még a Nord-de­­partementban is, melyet pedig monarchico­­orleanisticus rokonszenvekkel gyanúsíta­nak),­­ kivéve a szerencsétlen, corrumpált Corsikát, mely új bonapartista taggal, Ab­­batuccival gazdagította a nemzetgyűlést. Abbatucci programmját annak idején kö­zöltük volt. Jellemzetes és figyelmet érde­mel, a­mit a „Siécle“ adalékul közöl a vá­lasztásokhoz. E szerint Nord-departement­­ban a katonaság alig számbavehető kivé­tellel — tüzérségből 101 közül 100, a gya­logságból 275 közül 250, a lillei helyőrség­ből 213 közül 200 — a köztársasági jelölt­re szavazott. Ez a bonapartistikus érzelmek nagymérvű térvesztéséről tanúskodik. Nem fölösleges tehát a „Figaro“ aggodalma, me­lyet fölebb közlünk, s mely időt kér a ka­tonaság megdolgozhatására. Az Alabama-kérdésben e hó 15-kén jő másodszor össze a genfi döntő­bíróság. — Átalános az érdeklődés, minő magatartást fog az angol kormány azon tanúsítani. Az angol alsóházban az ellenzék azt követelte, hogy az angol kormány megbízottait ne is küldje el a tárgyalásokra; a kormány vá­lasza azonban oly értelmű, hogy igen­is küld képviselőket, de csak oly feltétel alatt, ha a közvetett károk kérdése nem lesz tárgya az alkudozásoknak. A „Daily News“ Neww­ Yorkból következő sürgönyt közli tegnapi kelettel. Fish ál­lamtitkár távirati után értesítette Schenk amerikai követet, hogy az amerikai kor­mány nem járulhat sem közvetve, sem köz­vetlenül oly egyezményhez, mely szerint Anglia a függő vitás kérdést csak feltétele­sen, vagy óvás és fentartás mellett terjesz­tené a genfi választott bíróság elé. A wa­shingtoni szerződésből eredő kötelezettsé­gek kölcsönösek és nem jogosítják fel az egyik kormányt fentartásra, míg a másik a szerződés szellemét és betűjét teljesíti. Ame­rika képviselője a genfi választott bíróság­tól való visszalépés közleményét határo­zottan vissza fogja utasítani, az ilyen köz­lemény azonnal véget vetne Amerika ré­széről minden további alkudozásnak. Ame­rika nem fogná ellenezni a genfi választott bíróság elnapolását, de nem is fogná azt kí­vánni.­­ A „London­­ Gazetta“ közzé te­szi a venezuelai kormány egy rendeletét, mely szerint az Orinoco Ciudad Bolivárig a hajózás számára ismét megnyittatik, és az Orinco torkolatai melletti partrész ostrom­zára megszüntettetik. Az alsóházban Torrens következő hatá­rozati javaslatot tett: A ház azonnal fon­tolja meg, hogy a jelenleg fennálló angol­­amerikai szerződéseket miként lehetne az állandó béke és barátság biztosítása érde­kében megváltoztatni. A „Prov. Corr.“ jelenti, hogy a német császár tekintettel a birodalmi gyűlésnek valószínű befejeztetésére június 21-én Emsbe fog utazni, később Gasteinba megy és szeptember elején Berlinbe fog vissza­térni, jelen leendő az őszi hadgyakorlatokon, melyekre egy magas fejedelmi látogatást várnak. A „Nordd. Zig“ bírálva egy ultra­­montán rajnavidéki lapnak egy bécsi leve­lét, mely Poroszországot ellenséges czélok­­kal vádolja Ausztria irányában, reméli, hogy a sötétség hatalmának nem fog sike­rülni az Ausztria és Németország kormányai és népei között fenálló barátság kötelékét megtágítani. Namczanowski tábori prépost nem akarja magát alávetni a fegyelmi vizsgálatnak. A jezsuita törvény a birodalmi gyűlésben nagy aggályokkal találkozik, a centrumon kívül valamennyi párttöredékből delegáltak ültek össze, hogy megállapítsák az erre vonat­kozó módosítvány iránt teendő lépéseket. Bismark hg jövő hétfőn ide érkezik. A Luxemburggal való vasúti szerződés tegnap aláíratott. Abban kötelezi magát Németország, hogy semmit sem fog Luxem­burg semlegessége ellen merényelni és a A választások első napján. — Június 13. — A nagy harcz megindult. Élet-halál harcz; nem az egyének­re, nem a jelöltekre nézve, mert hisz ezeket előbb utóbb úgyis elsöpri az idő, hanem élet-halál harcz a magyar nemzetre nézve. Megengedjük-e, hogy elsepertes­­sék ez is, vagy akarjuk, hogy e nemzet éljen, fejlődjék és erősbüd­­jék? Ez a kérdés, polgárok , válasz­­szatok! Ha akarjátok, hogy Magyarország sorsa felett jövőre is a delegációk fejbólintásai mellett a bécsi kül- és hadügyérség döntsön — ám szavaz­zatok a jobboldalra! Ha akarjátok, hogy ipari, keres­kedelmi és összes anyagi érdekeink az osztrák nemzeti bank ál­tal szabályoztassanak — ám szavaz­zatok a jobboldalra! Ha honfiúi szivetek fel nem zúdul azon erkölcsi romlottság láttára, mely hazánkat Sodommá változtatja át —■ ám szavazzatok a jobboldalra! Ha nem bánjátok, ha sokan közü­­letek jövőre többé nem lesznek vá­lasztó­polgárok — ám adjátok utolsó szavazatotokat a jobbol­dalra ! Ha annyira kihalt belőletek a sza­badság érzete, hogy nem bánjátok ha még az utolsó védő­fegyvert is ki­facsarják kezeitekből és megkorlátol­ják a szólásszabadságot a törvény­­hozás termében — ám szavazzatok a jobboldalra! Ha akarjátok végre, hogy nemze­tünk az anyagi és politikai függés, a gyáva megtuny­ászkodás, az erkölcsi romlás útján tovább haladva nyomo­rultan elpusztuljon, elenyészszen, vagy az első európai vihar által a népek gunykaczaja közepette nyomtalanul elsöpörtessék — ám szavazzatok a jobboldalra, és kívánságaitok igen hamar teljesedni fognak. Ha mindezt nem akarjátok , ha szi­vetekben még ég a honszeretet ne­mes lángja, ha buzdulni, hevülni, lelke­sülni tudtok még hazáért és szabad­ságért, ha szeretitek az erkölcsöt és össze akarjátok tiporni a corruptió­­nak a nemzet testén rágódó férgeit — ám akkor ne hajtsatok az érdek­­hajhászok szavaira, ne engedjetek a vesztegetések csábjainak, ne riadja­tok vissza a gaz fenyegetőzésektől — hanem lépjetek bátran az urnához és szavazzatok a szabadság, egyen­lőség,­s testvériség embereire, sza­vazzatok a baloldalra! Helfy Ignácz, vasutat soha csapatszállításokra, vagy há­ború esetén élelem szállítására használni. A szerződés a hatalmasságokkal közöltetett. A belvárosi ellenzék szombaton f. hó 15-én esti 8 órakor a baloldali körben (váczi utcza 1-ső sz. első emelet jobbra) közgyűlést tart, melyre a tagokat tisztelet­tel meghívja. Pesten, junius 13-án 1872. Irányi Dániel, elnök. — A pestváros központi bizottság ma ér­tekezletet tartott, melyben elhatározta, hogy a nagy zajjal hirdetett sajtópert nem in­dítja meg a „Hon“ ellen. Szégyen a futás de hasznos,­­ azt hihette a központi bizott­ság is, és szóban levő laptársunk igen he­lyesen jegyzi meg, hogy ennél okosabb nem is telt a bizottságtól, mert az esküdtszéki tárgyalás, bármint nyilatkozzanak is az es­küdtek, az igazság földerítésével csak a bi­­zottságnak ártott volna. — A „Pesti Napló“ törvényszékeink nyomorúságos lassú eljárásáról ad bizonyít­ványt. Ugyanis a mohácsi gyilkosságról szólva, azt mondja, hogy míg a vizsgálat véget ér, addig a választási mozgalomnak is rég vége lesz s addig jó lesz e dolog kor­tes fegyvernek. Ezen könnyen lehet segí­teni. Baranyában e hó 23-án lesz a válasz­tás. Utasítsa tehát a kormány a törvényszé­ket, hogy a vizsgálatot szakadatlanul foly­tatva, mielőbb fejezze be, s miután a kor­mánypárt azt hirdeté, hogy az ő emberei ártatlanok a gyilkosságban, tessék neki ezt kideríteni, s azután korteskedjék az igaz­­sággal — ha tud. De mert az ellenkezőt nagyon jól tudják, azért bújnak most a tör­vényszék lassú eljárása mögé és egyelőre a rágalom és gyanúsítás fegyverével élnek, s majd csak akkor derítik ki a valót, midőn a meggyilkolt sírja rég magas füvel lesz benőve. Baranya megyei állapotok. Ha jól emlékszünk, a „Reform“ írta egyik közelebbi számában, a mohácsi jelenetekre reflectálva, hogy maholnap azon állapotba jutunk, hogy kívánatosabb lesz az ostromállapot, mint a jelenlegi alkotmányosnak mondott világ. Egy baranyamegyei ember, ezt egészen szíve mélyéből ismeri el. Az ostromállapotban ki­adják a paragraphusokban, hogy az utczán nem szabad járni, s nem me­gyünk az utczára, hogy 9 órakor le kell feküdni, s 9 órakor lefekszünk. Egy szóval, alkalmazkodunk a rend­szabályokhoz, melyek felett őrködik a kiküldött beamter. Baranya megyében nincs kihirdet­ve az ostromállapot, nincsenek pa­­ragraphusok az utczák sarkára füg­gesztve, és ez baj. Azt hiszszük, hogy teljes biztonságban és szabadsággal sétálhatunk az utczán, vagy szállha­tunk a fogadóba, vagy beszélgethe­tünk embertársainkkal — és rettene­tesen csalódunk. Hát ki merészelné feltételezni, hogy hatósági közegek útonálló és gyilkoló banditákként szerepelnek? Lásd a somberki, nagy nyárádi, borjádi, szekcsői és mohá­csi eseteket. Mindenütt hatósági köz­egek intézték a támadást, az úton­állást a népre, a békés polgárra. — Mindez fel lett jelentve, bepanaszolva a felsőbb hatóságnak, a minisztérium­nak : talán megtörtént a vizsgálat ? Dehogy történt. Baranya megye bi­zottmányához beadott panaszlevél, melyben egyes tisztviselője s egyéb hatósági közeg, utonállás és házmeg­támadással volt vádolva, még felol­vasásra sem tartatott érdemesnek. A bizottmány hallgatással mellőzi, mi­dőn közegei ellen, a legnagyobb bű­n­­vádat emelik. Mit mondjunk az ily bizottmányról? Reá­mutatnak a bűnre, ő behunyja szemét.A bűn pedig emelt fővel jár, s tetézi garázdálkodása hal­mazát. Oh ti Catilinák! kik össze­esküdtetek a haza és szabadság el­len, meddig jártak még emelt fővel, büntetlenül. De félre a keserűséggel. Baranya megyében rothadt állapot van, egész nyugalommal vegyük el é­s vizsgáljuk át, sine ira et odio. Baranya vármegyének bizottmányi többsége és tisztikara jobboldali. Ezt köszönhetik az ellenzék figyelmetlen­ségének és apathiáj­ának. Hát megvan. Ez pártszempontból baj, de a törvény szempontjából mind­egy, legalább ezt kell vallanunk. A törvény kiszolgáltatásában , nincs, nem lehet pártszempont, ezt valljuk mi , ellenzék, és hittük, hogy vallja Baranya megye bizottmányi többsége és tisztikara is. Mily szörnyű csaló­dás ! Hiszen Baranya vármegyében kivételes állapot uralkodik, úgyne­vezett szolgabirói önkényuralom, mely szerint minden szolgabiró já­rásának basája, ki a legiszonyúbb visszaéléseket követi el a törvény és népszabadság ellen, — sőt több: a humanitás ellen, s e basák felett nincs hatóság, nincs bíró ki meghall­gasson s elégtételt adjon, csak az Úr­isten, ki egy jobb korra, egy szebb jövőre mutatva, int türelemre. Én, ki e sorokat irom, elvárom minden hazámfiától, hogy soraimnak egyszerre hitelt ne adjon — hiszen ha magam nem tapasztaltam, szememmel nem láttam volna, én sem hinném el egyszerre, senki fiának. De a té­nyek szólnak és állanak előttünk. Minden alkotmányos érzelmű em­ber tudja és vallja azt, a miniszté­rium maga rendeletileg bocsátotta ki, hogy a választást, illetőleg a válasz­tást érdeklő szabad vélemény­nyil­vánítást korlátolni, akár ezt bármi pressióval intimidálni, megfélemlíte­ni, bűn, hazaárulási bűn, mely a legnagyobb megfenyítésre méltó. És e bűnt követik el Baranya megye szolgabirái, mert ők nemcsak a pol­gárok szabad vélemény nyilvánítá­sát korlátozzák, hanem hatósági ha­talmuk felhasználásával, barbár ön­kénynyel, durva erőszakkal megfé­lemlíteni törekszenek a népet, egész önkényszerüleg elfogatják, pandúrok­kal vérig veretik, bebörtönzik, ok nélkül, mert baloldali,s miután így megkínozták, szabadon eresztik azon útravalóval, hogyha egy szót mernek tenni, hát még csúnyábbul járnak, így bánnak azon néppel, melynek adójából dús fizetést hozva, lakmá­­roznak. Ez mind tény. Vagy tessék vizsgálat alá venni a pandúrok által megvert somberki embereket, a lan­­csuki, mohácsi bebörtönzötteket, majd elmondják , kiknek érdekében a szol­gabiró ellen a törvényszéknek be is adatott a panasz u­tán ott hever már a papírkosárban. Ez csak egy kerületben történt dolgok, tessék kép­zelni most a többi kerületeket is, mik történnek ottan! Ilyen a hatósági élet Baranyában a folyó választásokkal szemben. Még ennél vérlázi tóbb a központi bi­zottság és összeíró küldöttségek té­nyei. A megyei bizottmány jobboldali lévén, természetesen az összeíró kül­döttségek előtt nincs, nem volt tör­vény,­­ csak önkény. A jobboldali­akkal szemben az „általános szavazat­jog“ gyakoroltatott. Mindenkit beír­tak, tekintet nélkül a képességre, a­kit jobboldalinak gyanították , úgy tudták. A balodalival szemben olyan censust állítottak fel, a­milyen a körülmények szerint szükséges volt arra, hogy a jelentkező elutasíttat­­hassék. Ha az iparos beigazolt adó­könyvével ő frt 50 krt jövedelmi adót, elutasították, hogy csak 10 frt után írják be. Az 1/4 telekre, s álta­lában a birtokra telekkönyvi igazol­ványt kértek, s az illető jelentkezőnek módjában sem lévén e nem várt iga­zolványt megszerezni, mert adóköny­vére mit sem adtak, ennek folytán Baranya megyében nem százak, ha­nem ezrek fosztattak meg törvény­adta jogaiktól, az összeírók önkénye által. Nehogy azt mondja valaki, hogy ezt csak így beszélem, a­nélkül hogy tényeket mondanék, hát utasí­tok mindenkit Izsép vagy Dályok községére, hol legkevesebb 200 tel­kes gazda van, s mind jelentkezett, s az önkénykedő összeíró küldöttség beírt 40-et, mond negyvenet. Ki tud­ná elmondani sorba a neveket, nézze meg Mohácson például Gersting vagy Nagy József polgárok adókönyveit, kik elutasittattak s bámulva fog meg­győződni soraim valóságáról. így ment az összeírás egész me­gyében, igy ment Pécsett, hol 500-ra megy a jogtalanul elutasítottak szá­ma akkor, midőn a kőszénbánya munkásait, vasúti és gőzhajói szolgá­kat, széntolókat, napszámosokat mind beírták, azon reményben, hogy az il­lető felügyelők őrködni fognak, hogy ezek mind a jobboldalra szavazzanak. Még így sem sikerült annyi jobb­oldalit összeírni — mert már több nem volt — s baloldalit kihagyni, hogy a győzelmet maguknak bizto­sítva látták volna. Akkor a központi bizottmány kezdette el népszerű mű­ködését, s számítva törölt annyit a mennyit győzelmére szükségesnek vélt. Pécsett 200, a mohácsi kerületben 180, — s ilyenformán a többi kerület­ben — baloldalit törültek ki, egyszerű reklamáczióra a szavazók közül. Még most sem nyugodtak meg egészen, ál­muk még most sem biztos, hanem tet­tek egy intézkedést, melylyel a sza­vazás menetét egészen a kezükben tartják. Azt a határozatot hozta a köz­ponti bizottmány utólag, hogy min­den szavazó, szavazójegygyel jelen­het meg a választási bizottság előtt, mely Szavazójegyet most utólag kö­telessége megszerezni, minden belrt választónak. Ez felteszi koronáját a törvényszegések sorozatának, mely oly hosszúra nyúlik itt Baranya vár­megyében. Hol veszi e jogot a központi bi­zottság arra, hogy a már beírt vá­lasztó nyakára ily terhes kötelessé­get rójjon, hogy ő most utólag jár­jon ezen igazoló jegy megszerzésé­ért, mely hogy számítva, a baloldali­akra nézve mily szekírozásszerileg fog végbemenni, az képzelhető. Tud­juk, hogy Pesten például szintén ad­nak ily igazoló jegyet a beírt szava­zónak , de legalább kezébe adják ak­kor, a­mikor magát beíratja. A leg­nagyobb törvényszegést követte el a központi bizottság akkor, mikor utó­lag ily zaklató kötelességet paran­csol a választónak, melyre joga nincs a központi bizottságnak. Hogy e határozat mily gonosz ter­vekkel van összeköttetésben, azt mon­dani sem kell. A jobboldalinak házá­hoz fogják küldeni szavazójegyét, a baloldalit gyötreni fogják, míg ke­zébe adják — és ezen az utón ké­szülnek még azoktól is elvenni a sza­vazatjogot, a­kik annyi censura után beírva maradtak. Pokoli tervek szövettek, Baranya­­megye népe közvéleményének meg­hamisítása végett. Ha valaki azt véli, hogy itt a nép talán jobb és bal­oldalra szakadva küzd egymás el­len, nagy tévedésben van. Itt a nép mind baloldali, itt a baloldal küzd a hatóságok erőszakolt hatalma, s an­nak önkénye ellen, mely előtt nincs semmi szent, nincs törvény, nincs rend — csak saját önkénykedő én­je. Szükséges volna e borzasztó visz­­szaéléseket összeszedve, bocsátani a világ elébe, hogy látná, mily szá­nandó helyzet vett uralmat Baranya­megye népe felett. Fel is hívjuk a pécsi s egyéb kerületben működő el­lenzéket, szedjék össze az adatokat s egy csomóban bocsássák a világ elébe, mintegy borzasztó promemo­­riát — Baranyamegye jelenlegi ha­tósági életéről. Baranya megye derék népét pedig felhívjuk, ne csüggedjen a kitartás útján, ne csüggedjen az állhatatos- ' ságban, tegyen meg mindent, legyen körültekintő, vesse össze vállát, igye -f­kezzék megnyerni azon polgártársait, kik a népjog és szabadságnak ily­eut módon való megcsonkításán törekvő jobboldal pártján állanának, mert je­gyezzék meg, hogy „ma nekem, hol­nap neked“ — és szavazzák le közös erővel, hogy felviruljon Baranya me­gyére is a szabadság napja! . . Nyilatkozat. A Pesti Napló tegnap esti lapjában, érint­ve a „Magyar Ujság“-ban ugyancsak tegnap a mohácsi eseményeket érintő előadásomat, azt jegyzi meg, hogy „lelkiismeretlen va­gyok a történtek elbeszélésében, „hogy egy szóval sem említem, hogy a szúrásokat Szekcsőn nem a pandúrok tették, hanem a nép.“ Azt is hozzá teszi a Napló, hogy az esemény úgy történt volna, a­mint én leír­tam, nem hajlandó elhinni. Azt nem most, hanem Pécsre menve hét­főn, ott mondottam a pécsieknek, hogy ha azt mondja valaki, hogy nem hiszi, misze­rint Magyarországon ilyen történhessék, — én rendén találom; magam sem hinném, ha fájdalom­ nem magamon történt volna, s igy a szomorú tapasztalatnak, nem volnék kedvem ellenére tanúja. Ha előadásomat nem jól értette volna a Pesti Napló, ismétlem: a népből felém egy sem közeledett, hanem két pandúr rohant kocsimra, s szúrt több ízben kocsimba, mely szúrások közül egy, a mellettem ülő Balogh Károlyt fején érte , egy puska­ütés pedig a kocsis mellett ülő Balogh Miklóst sérte meg súlyosan. Úgy az itteni, mint a Mohácson tör­­tént dolgokra megjegyzem még, hogy egyet­­len jobboldali polgárnak sem történt baja; jobboldali polgárokkal nem is talál­koztunk, a kaszinó népét senki nem hábor­gatta, hiszen különben nem mulattak, s nem tánczoltak volna ott zene mellett egész éjjen át, míg a szomszéd­ fogadóban egy meggyil­kolt halálhörgése­regetteté a levegőt. Némely német lapok azon megjegyzésére, hogy én a népet ott hagytam, holott jelen­létem minden bajt elháríthatott volna, cso­dálkozásomat fejezem ki e ferde értesülés felett; különben tudnia kellene, hogy én a fogadóba érkeztemkor a néptől búcsút véve, a fogadóban levő szobában maradtam, s nem telt bele 10—15 percz, hogy a pandú­rok támadása történt — minden ok nélkül. Én nem hagytam el a népet, hiszen a mel­lettem levő szobában, előttem adta ki lel­két a szerencsétlen meggyilkolt is. A „P. N.“ értesít, hogy a vizsgálat el van rendelve, megjegyzi azonban, hogy csak a választások után fog véghez menni. Ha érde­kében van a kormánynak és a „P. N.“-nak az igazság kiderítése, mert nem tartja meg rögtön ? három nap alatt, az egész vizsgá­lat készen van, — és ezt kívánom, kérem én a kormánytól, s midőn az igazság kiderí­tése végett rögtöni vizsgálatot kérek, jog­gal követelhetem azt, hogy előadásomat lelkiismeretlennek senki ne mondja, különösen ne mondja a „Pesti Napló“ ak­kor, midőn a vizsgálat rögtönös megkezdé­sét nem tartja szükségesnek sür­getni. Ha a vizsgálat rögtön meg nem kezdetik, azon gyanút kelti fel bennem, s hiszem mindenkiben, hogy a kormány szán­dékosan halasztja — nem akarván a bor­zasztó eseményt hivatalos vizsgálattal con­­statálni. Kelt Pesten jun. 13. Szederkényi Nándor. A „Reform“ tegnapi száma egy Augias istállója. Tele van piszokkal. — Mondják, hogy Ka­as Ivor, keletázsiai utazásában undok fekélyekkel telt el, s ezek között a legundokabb vörös rüh-öt tegnap kaparta le magáról a „Reform“ szerkesztőségében. A szerkesztőség tagjai mind kiszaladtak a szobából, s így örjöngő lelkét marczangoló fekélyét, a „Reforméba rakta le, — egész kényelemmel. Szegény olvasói a „Reformé­nak, kik egy bélpoklos nyomoréknak fe­kélyein vagytok kényszerülve gyönyör­ködni ! * * . • r * a E bélpoklos nyomorék büdös lehelletét fújja felénk. Zsebkendőt tartva orrunk előtt és eczetes vizet locsolva­­ állhattunk meg előtte. Az orvosi tudomány konstatálhatná, hogy a bélpoklos nyomoréknak egész bel­seje szivével együtt rothadásnak indult. — Szánandó nyomorék! * * Ismertünk egy ilyen fajta beteget, iszo­nyuk voltak végperczei. Parxizmusában saját belének rothadt részeit emésztette. — A „Reform“ e betege, ép ily stádiumban van. Áhitatos olvasói, imádkozzatok érette! Mi pedig, eczetes vizzel megmosakodunk, e keleti fekély érintése után.­­ * * * A „Reform“ állítólag Mohácsról leve­let hoz, melyben a hazugság egy nagy hal­mazával találkozunk. Nem Mohácson kelt e levél, hanem Pesten valószínűleg egy bélpok­los nyomorék fogalmazványa, melyet nyava­lyája meglepvén — gyötrő paroxizmusában irt. Az ily betegnek természete az — mint az orvosok állítják — hogy undok feké­lyeit és nyavalyáit másokban is szeretné látni. Impertinens hazug állításait csak úgy szórja, mint aczél a szikrát. Egy igaz szavat nem mond.* * * A „Reform“ Krebszeinek különben szü­lető pocsolyáit mi nem bolygatjuk. Nem is jó, mert nagyon bűzös az, melytől illatoz­nak most is, s mely pocsolyában fogják ta­lálni elvégre is végbukásukat. Az állam hitele. Az „állam“ azonkívül, hogy az or­szág Violin maga gazdálkodik s az érezbányák nagyrészét maga kezeli, dohánykereskedést űz, melynek keze­lési költségei több mint 60 százalé­kát emésztik fel a bevételnek, holott magánkereskedők 5—6 százalékkal is kijönnek. Az „állam“ ezenkívül só­kereskedést űz s 3—4 szerte drágáb­ban adja sógazdag s pénzszegény or­szágunk polgárainak a sót, mint ad­ják magán sógyárosok például Anglia gazdag polgárainak a tengervízből gyártott tiszta sót. Az „állam“ számos más üzleteken kívül körutat és sugárutat épít, ház­helyeket vesz, kész házsorokat árusít el a fővárosban, mely adás-vevésnek beláthatlan bonyodalmai vannak. Le­het ugyan hogy olcsón vesz és drá­gán ad, mi nem volna méltó üzlet az államhoz kivált a „kibecsült“ birtoko­sok irányában, de mind­e mellett sem lehetlen, hogy a végleszámo­á­­sok alkalmával mégis az derül ki, hogy drágán vett és olcsón adott, mi viszont az állampénzekkel nem épen jó, nem igazságos gazdálkodás. Ezen üzletnél is temérdekbe kerül a sok­féle közvetítés , melyre pedig nem volna szükség, ha a főváros saját ipara s kereskedelme alapján épít­keznék. Az „állam“ továbbá vasúti engedé­lyeket is ad s biztosítja a „leendő“ bevételeket. Sőt maga is épít, vagy közvetíti az építést, rémséges deficite­ket csinál, mikép ezt a keleti pálya bukása s az évről évre nagyobb ösz­­szegekre menő biztosítéki kiadás mu­tatja, mert hiszen az állam még arra sem elég alkalmas, hogy az általa biztosított jövedelmeket kellőleg el­lenőrizze. Az „állam“ tehát a közös ügyes idő­szak beállta óta nagyban üzérkedik s üzérkedése ugyan sok szép hasznot hajt, kivált az ő embereinek, de na­gyon sok kiadásába kerül az ország lakosainak t. i. a tulajdonképeni ál­lamnak, mely drága dohánynyal, drá­ga sóval él, drágán jut lakáshoz a fő­városban és nagyon drágán kényte­len fizetni a közlekedési eszközök fel­építését, fentartását, üzletét és szeren­csétlenségeit. És van ezen „drága“ gazdálkodás­nak egy oldala, mely eddigelé kike­rülte a közfigyelmet. Ez az állam vagy inkább az ország hitele, mely ily gazdálkodás által világszerte tönkre tétetik. Kivált a közlekedési, vasúti válla­latok közvetlen érintik Európa pénz­embereit, mert a részvények nagyré-SZfi P.Z.aft­­rAzor K­nwf Trot-»

Next