Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)
1872-06-14 / 134. szám
Péntek, SaerVesatól Iroda s Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szelt em i részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. SCLttdó.Kiratai: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. hhmhímmhi VI. évfolyam. ^— h 1872. junius 14. £Uotlapt6»l Az ■ Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre...................................20 frt — kr. Félévre . . . . .......................10 „ — „ Negyedévre...............................5 „ — „ Egy hónapra.............................. 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. SkciotoBielli : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyilt tér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, június 13. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés nem sokára szünnapokra szét fog oszlani, s mint minden ilyen alkalommal, a monarchikus pártok mozogni kezdenek. A legitimisták és bonapartisták hirlelt egyesülésére nézve ma is érkeztek hírek. Roucher, mint írják, találkozott a „majoritás“ főnökeivel, eddigi magatartását, kizárólagos napóleonida hajlamait letagadta, s könyörgött, vegyék őt föl a szövetségbe, mely a „forradalom növekedő áramlata ellenében“ szükséges, hogy Francziaországban létesüljön. Nem mond ugyan le Napóleon iránt érzett egyéni rokonszenvéről, de kijelenti, hogy ez áramlattal szemben minden személyes tekintetnek meg kell szűnnie, ennélfogva hát ő és politikai barátai készek minden eltérő nézetükről lemondani, ha a nagy conservativ párt őket kebelükbe fogadja. A nagy conservativ párt azonban szerfölött hidegen fogadta a császár emberének ömlengését, s semmit sem tettek, ami e nyilatkozattal szemben előzékenységnek látszhatott volna. A „Courr. de France“ jelenti: Az orleansi herczegek félhivatalosan értesítették Chambord grófot, hogy családi látogatást fognak tenni nála, mihelyt a jobboldal márcziusi manifestumához csatlakozik. A nemzetgyűlés elfogadta a hadseregi törvény 19. §-át, mely a tanítói pályán működő ifjakat a szolgálati kötelezettség alól felmenti. A közoktatási miniszter feltétlenül a tanítási szabadság és a kötelező oktatás mellett nyilatkozott. A francziaországi pótválasztásoknál a köztársasági párt győzött határozott nagy szótöbbséggel mindenütt (még a Nord-departementban is, melyet pedig monarchicoorleanisticus rokonszenvekkel gyanúsítanak), kivéve a szerencsétlen, corrumpált Corsikát, mely új bonapartista taggal, Abbatuccival gazdagította a nemzetgyűlést. Abbatucci programmját annak idején közöltük volt. Jellemzetes és figyelmet érdemel, amit a „Siécle“ adalékul közöl a választásokhoz. E szerint Nord-departementban a katonaság alig számbavehető kivétellel — tüzérségből 101 közül 100, a gyalogságból 275 közül 250, a lillei helyőrségből 213 közül 200 — a köztársasági jelöltre szavazott. Ez a bonapartistikus érzelmek nagymérvű térvesztéséről tanúskodik. Nem fölösleges tehát a „Figaro“ aggodalma, melyet fölebb közlünk, s mely időt kér a katonaság megdolgozhatására. Az Alabama-kérdésben e hó 15-kén jő másodszor össze a genfi döntőbíróság. — Átalános az érdeklődés, minő magatartást fog az angol kormány azon tanúsítani. Az angol alsóházban az ellenzék azt követelte, hogy az angol kormány megbízottait ne is küldje el a tárgyalásokra; a kormány válasza azonban oly értelmű, hogy igenis küld képviselőket, de csak oly feltétel alatt, ha a közvetett károk kérdése nem lesz tárgya az alkudozásoknak. A „Daily News“ Neww Yorkból következő sürgönyt közli tegnapi kelettel. Fish államtitkár távirati után értesítette Schenk amerikai követet, hogy az amerikai kormány nem járulhat sem közvetve, sem közvetlenül oly egyezményhez, mely szerint Anglia a függő vitás kérdést csak feltételesen, vagy óvás és fentartás mellett terjesztené a genfi választott bíróság elé. A washingtoni szerződésből eredő kötelezettségek kölcsönösek és nem jogosítják fel az egyik kormányt fentartásra, míg a másik a szerződés szellemét és betűjét teljesíti. Amerika képviselője a genfi választott bíróságtól való visszalépés közleményét határozottan vissza fogja utasítani, az ilyen közlemény azonnal véget vetne Amerika részéről minden további alkudozásnak. Amerika nem fogná ellenezni a genfi választott bíróság elnapolását, de nem is fogná azt kívánni. A „London Gazetta“ közzé teszi a venezuelai kormány egy rendeletét, mely szerint az Orinoco Ciudad Bolivárig a hajózás számára ismét megnyittatik, és az Orinco torkolatai melletti partrész ostromzára megszüntettetik. Az alsóházban Torrens következő határozati javaslatot tett: A ház azonnal fontolja meg, hogy a jelenleg fennálló angolamerikai szerződéseket miként lehetne az állandó béke és barátság biztosítása érdekében megváltoztatni. A „Prov. Corr.“ jelenti, hogy a német császár tekintettel a birodalmi gyűlésnek valószínű befejeztetésére június 21-én Emsbe fog utazni, később Gasteinba megy és szeptember elején Berlinbe fog visszatérni, jelen leendő az őszi hadgyakorlatokon, melyekre egy magas fejedelmi látogatást várnak. A „Nordd. Zig“ bírálva egy ultramontán rajnavidéki lapnak egy bécsi levelét, mely Poroszországot ellenséges czélokkal vádolja Ausztria irányában, reméli, hogy a sötétség hatalmának nem fog sikerülni az Ausztria és Németország kormányai és népei között fenálló barátság kötelékét megtágítani. Namczanowski tábori prépost nem akarja magát alávetni a fegyelmi vizsgálatnak. A jezsuita törvény a birodalmi gyűlésben nagy aggályokkal találkozik, a centrumon kívül valamennyi párttöredékből delegáltak ültek össze, hogy megállapítsák az erre vonatkozó módosítvány iránt teendő lépéseket. Bismark hg jövő hétfőn ide érkezik. A Luxemburggal való vasúti szerződés tegnap aláíratott. Abban kötelezi magát Németország, hogy semmit sem fog Luxemburg semlegessége ellen merényelni és a A választások első napján. — Június 13. — A nagy harcz megindult. Élet-halál harcz; nem az egyénekre, nem a jelöltekre nézve, mert hisz ezeket előbb utóbb úgyis elsöpri az idő, hanem élet-halál harcz a magyar nemzetre nézve. Megengedjük-e, hogy elsepertessék ez is, vagy akarjuk, hogy e nemzet éljen, fejlődjék és erősbüdjék? Ez a kérdés, polgárok , válaszszatok! Ha akarjátok, hogy Magyarország sorsa felett jövőre is a delegációk fejbólintásai mellett a bécsi kül- és hadügyérség döntsön — ám szavazzatok a jobboldalra! Ha akarjátok, hogy ipari, kereskedelmi és összes anyagi érdekeink az osztrák nemzeti bank által szabályoztassanak — ám szavazzatok a jobboldalra! Ha honfiúi szivetek fel nem zúdul azon erkölcsi romlottság láttára, mely hazánkat Sodommá változtatja át —■ ám szavazzatok a jobboldalra! Ha nem bánjátok, ha sokan közületek jövőre többé nem lesznek választópolgárok — ám adjátok utolsó szavazatotokat a jobboldalra ! Ha annyira kihalt belőletek a szabadság érzete, hogy nem bánjátok ha még az utolsó védőfegyvert is kifacsarják kezeitekből és megkorlátolják a szólásszabadságot a törvényhozás termében — ám szavazzatok a jobboldalra! Ha akarjátok végre, hogy nemzetünk az anyagi és politikai függés, a gyáva megtunyászkodás, az erkölcsi romlás útján tovább haladva nyomorultan elpusztuljon, elenyészszen, vagy az első európai vihar által a népek gunykaczaja közepette nyomtalanul elsöpörtessék — ám szavazzatok a jobboldalra, és kívánságaitok igen hamar teljesedni fognak. Ha mindezt nem akarjátok , ha szivetekben még ég a honszeretet nemes lángja, ha buzdulni, hevülni, lelkesülni tudtok még hazáért és szabadságért, ha szeretitek az erkölcsöt és össze akarjátok tiporni a corruptiónak a nemzet testén rágódó férgeit — ám akkor ne hajtsatok az érdekhajhászok szavaira, ne engedjetek a vesztegetések csábjainak, ne riadjatok vissza a gaz fenyegetőzésektől — hanem lépjetek bátran az urnához és szavazzatok a szabadság, egyenlőség,s testvériség embereire, szavazzatok a baloldalra! Helfy Ignácz, vasutat soha csapatszállításokra, vagy háború esetén élelem szállítására használni. A szerződés a hatalmasságokkal közöltetett. A belvárosi ellenzék szombaton f. hó 15-én esti 8 órakor a baloldali körben (váczi utcza 1-ső sz. első emelet jobbra) közgyűlést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja. Pesten, junius 13-án 1872. Irányi Dániel, elnök. — A pestváros központi bizottság ma értekezletet tartott, melyben elhatározta, hogy a nagy zajjal hirdetett sajtópert nem indítja meg a „Hon“ ellen. Szégyen a futás de hasznos, azt hihette a központi bizottság is, és szóban levő laptársunk igen helyesen jegyzi meg, hogy ennél okosabb nem is telt a bizottságtól, mert az esküdtszéki tárgyalás, bármint nyilatkozzanak is az esküdtek, az igazság földerítésével csak a bizottságnak ártott volna. — A „Pesti Napló“ törvényszékeink nyomorúságos lassú eljárásáról ad bizonyítványt. Ugyanis a mohácsi gyilkosságról szólva, azt mondja, hogy míg a vizsgálat véget ér, addig a választási mozgalomnak is rég vége lesz s addig jó lesz e dolog kortes fegyvernek. Ezen könnyen lehet segíteni. Baranyában e hó 23-án lesz a választás. Utasítsa tehát a kormány a törvényszéket, hogy a vizsgálatot szakadatlanul folytatva, mielőbb fejezze be, s miután a kormánypárt azt hirdeté, hogy az ő emberei ártatlanok a gyilkosságban, tessék neki ezt kideríteni, s azután korteskedjék az igazsággal — ha tud. De mert az ellenkezőt nagyon jól tudják, azért bújnak most a törvényszék lassú eljárása mögé és egyelőre a rágalom és gyanúsítás fegyverével élnek, s majd csak akkor derítik ki a valót, midőn a meggyilkolt sírja rég magas füvel lesz benőve. Baranya megyei állapotok. Ha jól emlékszünk, a „Reform“ írta egyik közelebbi számában, a mohácsi jelenetekre reflectálva, hogy maholnap azon állapotba jutunk, hogy kívánatosabb lesz az ostromállapot, mint a jelenlegi alkotmányosnak mondott világ. Egy baranyamegyei ember, ezt egészen szíve mélyéből ismeri el. Az ostromállapotban kiadják a paragraphusokban, hogy az utczán nem szabad járni, s nem megyünk az utczára, hogy 9 órakor le kell feküdni, s 9 órakor lefekszünk. Egy szóval, alkalmazkodunk a rendszabályokhoz, melyek felett őrködik a kiküldött beamter. Baranya megyében nincs kihirdetve az ostromállapot, nincsenek paragraphusok az utczák sarkára függesztve, és ez baj. Azt hiszszük, hogy teljes biztonságban és szabadsággal sétálhatunk az utczán, vagy szállhatunk a fogadóba, vagy beszélgethetünk embertársainkkal — és rettenetesen csalódunk. Hát ki merészelné feltételezni, hogy hatósági közegek útonálló és gyilkoló banditákként szerepelnek? Lásd a somberki, nagy nyárádi, borjádi, szekcsői és mohácsi eseteket. Mindenütt hatósági közegek intézték a támadást, az útonállást a népre, a békés polgárra. — Mindez fel lett jelentve, bepanaszolva a felsőbb hatóságnak, a minisztériumnak : talán megtörtént a vizsgálat ? Dehogy történt. Baranya megye bizottmányához beadott panaszlevél, melyben egyes tisztviselője s egyéb hatósági közeg, utonállás és házmegtámadással volt vádolva, még felolvasásra sem tartatott érdemesnek. A bizottmány hallgatással mellőzi, midőn közegei ellen, a legnagyobb bűnvádat emelik. Mit mondjunk az ily bizottmányról? Reámutatnak a bűnre, ő behunyja szemét.A bűn pedig emelt fővel jár, s tetézi garázdálkodása halmazát. Oh ti Catilinák! kik összeesküdtetek a haza és szabadság ellen, meddig jártak még emelt fővel, büntetlenül. De félre a keserűséggel. Baranya megyében rothadt állapot van, egész nyugalommal vegyük el és vizsgáljuk át, sine ira et odio. Baranya vármegyének bizottmányi többsége és tisztikara jobboldali. Ezt köszönhetik az ellenzék figyelmetlenségének és apathiájának. Hát megvan. Ez pártszempontból baj, de a törvény szempontjából mindegy, legalább ezt kell vallanunk. A törvény kiszolgáltatásában , nincs, nem lehet pártszempont, ezt valljuk mi , ellenzék, és hittük, hogy vallja Baranya megye bizottmányi többsége és tisztikara is. Mily szörnyű csalódás ! Hiszen Baranya vármegyében kivételes állapot uralkodik, úgynevezett szolgabirói önkényuralom, mely szerint minden szolgabiró járásának basája, ki a legiszonyúbb visszaéléseket követi el a törvény és népszabadság ellen, — sőt több: a humanitás ellen, s e basák felett nincs hatóság, nincs bíró ki meghallgasson s elégtételt adjon, csak az Úristen, ki egy jobb korra, egy szebb jövőre mutatva, int türelemre. Én, ki e sorokat irom, elvárom minden hazámfiától, hogy soraimnak egyszerre hitelt ne adjon — hiszen ha magam nem tapasztaltam, szememmel nem láttam volna, én sem hinném el egyszerre, senki fiának. De a tények szólnak és állanak előttünk. Minden alkotmányos érzelmű ember tudja és vallja azt, a minisztérium maga rendeletileg bocsátotta ki, hogy a választást, illetőleg a választást érdeklő szabad véleménynyilvánítást korlátolni, akár ezt bármi pressióval intimidálni, megfélemlíteni, bűn, hazaárulási bűn, mely a legnagyobb megfenyítésre méltó. És e bűnt követik el Baranya megye szolgabirái, mert ők nemcsak a polgárok szabad vélemény nyilvánítását korlátozzák, hanem hatósági hatalmuk felhasználásával, barbár önkénynyel, durva erőszakkal megfélemlíteni törekszenek a népet, egész önkényszerüleg elfogatják, pandúrokkal vérig veretik, bebörtönzik, ok nélkül, mert baloldali,s miután így megkínozták, szabadon eresztik azon útravalóval, hogyha egy szót mernek tenni, hát még csúnyábbul járnak, így bánnak azon néppel, melynek adójából dús fizetést hozva, lakmároznak. Ez mind tény. Vagy tessék vizsgálat alá venni a pandúrok által megvert somberki embereket, a lancsuki, mohácsi bebörtönzötteket, majd elmondják , kiknek érdekében a szolgabiró ellen a törvényszéknek be is adatott a panasz után ott hever már a papírkosárban. Ez csak egy kerületben történt dolgok, tessék képzelni most a többi kerületeket is, mik történnek ottan! Ilyen a hatósági élet Baranyában a folyó választásokkal szemben. Még ennél vérlázi tóbb a központi bizottság és összeíró küldöttségek tényei. A megyei bizottmány jobboldali lévén, természetesen az összeíró küldöttségek előtt nincs, nem volt törvény, csak önkény. A jobboldaliakkal szemben az „általános szavazatjog“ gyakoroltatott. Mindenkit beírtak, tekintet nélkül a képességre, akit jobboldalinak gyanították , úgy tudták. A balodalival szemben olyan censust állítottak fel, amilyen a körülmények szerint szükséges volt arra, hogy a jelentkező elutasíttathassék. Ha az iparos beigazolt adókönyvével ő frt 50 krt jövedelmi adót, elutasították, hogy csak 10 frt után írják be. Az 1/4 telekre, s általában a birtokra telekkönyvi igazolványt kértek, s az illető jelentkezőnek módjában sem lévén e nem várt igazolványt megszerezni, mert adókönyvére mit sem adtak, ennek folytán Baranya megyében nem százak, hanem ezrek fosztattak meg törvényadta jogaiktól, az összeírók önkénye által. Nehogy azt mondja valaki, hogy ezt csak így beszélem, anélkül hogy tényeket mondanék, hát utasítok mindenkit Izsép vagy Dályok községére, hol legkevesebb 200 telkes gazda van, s mind jelentkezett, s az önkénykedő összeíró küldöttség beírt 40-et, mond negyvenet. Ki tudná elmondani sorba a neveket, nézze meg Mohácson például Gersting vagy Nagy József polgárok adókönyveit, kik elutasittattak s bámulva fog meggyőződni soraim valóságáról. így ment az összeírás egész megyében, igy ment Pécsett, hol 500-ra megy a jogtalanul elutasítottak száma akkor, midőn a kőszénbánya munkásait, vasúti és gőzhajói szolgákat, széntolókat, napszámosokat mind beírták, azon reményben, hogy az illető felügyelők őrködni fognak, hogy ezek mind a jobboldalra szavazzanak. Még így sem sikerült annyi jobboldalit összeírni — mert már több nem volt — s baloldalit kihagyni, hogy a győzelmet maguknak biztosítva látták volna. Akkor a központi bizottmány kezdette el népszerű működését, s számítva törölt annyit a mennyit győzelmére szükségesnek vélt. Pécsett 200, a mohácsi kerületben 180, — s ilyenformán a többi kerületben — baloldalit törültek ki, egyszerű reklamáczióra a szavazók közül. Még most sem nyugodtak meg egészen, álmuk még most sem biztos, hanem tettek egy intézkedést, melylyel a szavazás menetét egészen a kezükben tartják. Azt a határozatot hozta a központi bizottmány utólag, hogy minden szavazó, szavazójegygyel jelenhet meg a választási bizottság előtt, mely Szavazójegyet most utólag kötelessége megszerezni, minden belrt választónak. Ez felteszi koronáját a törvényszegések sorozatának, mely oly hosszúra nyúlik itt Baranya vármegyében. Hol veszi e jogot a központi bizottság arra, hogy a már beírt választó nyakára ily terhes kötelességet rójjon, hogy ő most utólag járjon ezen igazoló jegy megszerzéséért, mely hogy számítva, a baloldaliakra nézve mily szekírozásszerileg fog végbemenni, az képzelhető. Tudjuk, hogy Pesten például szintén adnak ily igazoló jegyet a beírt szavazónak , de legalább kezébe adják akkor, amikor magát beíratja. A legnagyobb törvényszegést követte el a központi bizottság akkor, mikor utólag ily zaklató kötelességet parancsol a választónak, melyre joga nincs a központi bizottságnak. Hogy e határozat mily gonosz tervekkel van összeköttetésben, azt mondani sem kell. A jobboldalinak házához fogják küldeni szavazójegyét, a baloldalit gyötreni fogják, míg kezébe adják — és ezen az utón készülnek még azoktól is elvenni a szavazatjogot, akik annyi censura után beírva maradtak. Pokoli tervek szövettek, Baranyamegye népe közvéleményének meghamisítása végett. Ha valaki azt véli, hogy itt a nép talán jobb és baloldalra szakadva küzd egymás ellen, nagy tévedésben van. Itt a nép mind baloldali, itt a baloldal küzd a hatóságok erőszakolt hatalma, s annak önkénye ellen, mely előtt nincs semmi szent, nincs törvény, nincs rend — csak saját önkénykedő énje. Szükséges volna e borzasztó viszszaéléseket összeszedve, bocsátani a világ elébe, hogy látná, mily szánandó helyzet vett uralmat Baranyamegye népe felett. Fel is hívjuk a pécsi s egyéb kerületben működő ellenzéket, szedjék össze az adatokat s egy csomóban bocsássák a világ elébe, mintegy borzasztó promemoriát — Baranyamegye jelenlegi hatósági életéről. Baranya megye derék népét pedig felhívjuk, ne csüggedjen a kitartás útján, ne csüggedjen az állhatatos- ' ságban, tegyen meg mindent, legyen körültekintő, vesse össze vállát, igye -fkezzék megnyerni azon polgártársait, kik a népjog és szabadságnak ilyeut módon való megcsonkításán törekvő jobboldal pártján állanának, mert jegyezzék meg, hogy „ma nekem, holnap neked“ — és szavazzák le közös erővel, hogy felviruljon Baranya megyére is a szabadság napja! . . Nyilatkozat. A Pesti Napló tegnap esti lapjában, érintve a „Magyar Ujság“-ban ugyancsak tegnap a mohácsi eseményeket érintő előadásomat, azt jegyzi meg, hogy „lelkiismeretlen vagyok a történtek elbeszélésében, „hogy egy szóval sem említem, hogy a szúrásokat Szekcsőn nem a pandúrok tették, hanem a nép.“ Azt is hozzá teszi a Napló, hogy az esemény úgy történt volna, amint én leírtam, nem hajlandó elhinni. Azt nem most, hanem Pécsre menve hétfőn, ott mondottam a pécsieknek, hogy ha azt mondja valaki, hogy nem hiszi, miszerint Magyarországon ilyen történhessék, — én rendén találom; magam sem hinném, ha fájdalom nem magamon történt volna, s igy a szomorú tapasztalatnak, nem volnék kedvem ellenére tanúja. Ha előadásomat nem jól értette volna a Pesti Napló, ismétlem: a népből felém egy sem közeledett, hanem két pandúr rohant kocsimra, s szúrt több ízben kocsimba, mely szúrások közül egy, a mellettem ülő Balogh Károlyt fején érte , egy puskaütés pedig a kocsis mellett ülő Balogh Miklóst sérte meg súlyosan. Úgy az itteni, mint a Mohácson történt dolgokra megjegyzem még, hogy egyetlen jobboldali polgárnak sem történt baja; jobboldali polgárokkal nem is találkoztunk, a kaszinó népét senki nem háborgatta, hiszen különben nem mulattak, s nem tánczoltak volna ott zene mellett egész éjjen át, míg a szomszéd fogadóban egy meggyilkolt halálhörgéseregetteté a levegőt. Némely német lapok azon megjegyzésére, hogy én a népet ott hagytam, holott jelenlétem minden bajt elháríthatott volna, csodálkozásomat fejezem ki e ferde értesülés felett; különben tudnia kellene, hogy én a fogadóba érkeztemkor a néptől búcsút véve, a fogadóban levő szobában maradtam, s nem telt bele 10—15 percz, hogy a pandúrok támadása történt — minden ok nélkül. Én nem hagytam el a népet, hiszen a mellettem levő szobában, előttem adta ki lelkét a szerencsétlen meggyilkolt is. A „P. N.“ értesít, hogy a vizsgálat el van rendelve, megjegyzi azonban, hogy csak a választások után fog véghez menni. Ha érdekében van a kormánynak és a „P. N.“-nak az igazság kiderítése, mert nem tartja meg rögtön ? három nap alatt, az egész vizsgálat készen van, — és ezt kívánom, kérem én a kormánytól, s midőn az igazság kiderítése végett rögtöni vizsgálatot kérek, joggal követelhetem azt, hogy előadásomat lelkiismeretlennek senki ne mondja, különösen ne mondja a „Pesti Napló“ akkor, midőn a vizsgálat rögtönös megkezdését nem tartja szükségesnek sürgetni. Ha a vizsgálat rögtön meg nem kezdetik, azon gyanút kelti fel bennem, s hiszem mindenkiben, hogy a kormány szándékosan halasztja — nem akarván a borzasztó eseményt hivatalos vizsgálattal constatálni. Kelt Pesten jun. 13. Szederkényi Nándor. A „Reform“ tegnapi száma egy Augias istállója. Tele van piszokkal. — Mondják, hogy Kaas Ivor, keletázsiai utazásában undok fekélyekkel telt el, s ezek között a legundokabb vörös rüh-öt tegnap kaparta le magáról a „Reform“ szerkesztőségében. A szerkesztőség tagjai mind kiszaladtak a szobából, s így örjöngő lelkét marczangoló fekélyét, a „Reforméba rakta le, — egész kényelemmel. Szegény olvasói a „Reforménak, kik egy bélpoklos nyomoréknak fekélyein vagytok kényszerülve gyönyörködni ! * * . • r * a E bélpoklos nyomorék büdös lehelletét fújja felénk. Zsebkendőt tartva orrunk előtt és eczetes vizet locsolva állhattunk meg előtte. Az orvosi tudomány konstatálhatná, hogy a bélpoklos nyomoréknak egész belseje szivével együtt rothadásnak indult. — Szánandó nyomorék! * * Ismertünk egy ilyen fajta beteget, iszonyuk voltak végperczei. Parxizmusában saját belének rothadt részeit emésztette. — A „Reform“ e betege, ép ily stádiumban van. Áhitatos olvasói, imádkozzatok érette! Mi pedig, eczetes vizzel megmosakodunk, e keleti fekély érintése után. * * * A „Reform“ állítólag Mohácsról levelet hoz, melyben a hazugság egy nagy halmazával találkozunk. Nem Mohácson kelt e levél, hanem Pesten valószínűleg egy bélpoklos nyomorék fogalmazványa, melyet nyavalyája meglepvén — gyötrő paroxizmusában irt. Az ily betegnek természete az — mint az orvosok állítják — hogy undok fekélyeit és nyavalyáit másokban is szeretné látni. Impertinens hazug állításait csak úgy szórja, mint aczél a szikrát. Egy igaz szavat nem mond.* * * A „Reform“ Krebszeinek különben születő pocsolyáit mi nem bolygatjuk. Nem is jó, mert nagyon bűzös az, melytől illatoznak most is, s mely pocsolyában fogják találni elvégre is végbukásukat. Az állam hitele. Az „állam“ azonkívül, hogy az ország Violin maga gazdálkodik s az érezbányák nagyrészét maga kezeli, dohánykereskedést űz, melynek kezelési költségei több mint 60 százalékát emésztik fel a bevételnek, holott magánkereskedők 5—6 százalékkal is kijönnek. Az „állam“ ezenkívül sókereskedést űz s 3—4 szerte drágábban adja sógazdag s pénzszegény országunk polgárainak a sót, mint adják magán sógyárosok például Anglia gazdag polgárainak a tengervízből gyártott tiszta sót. Az „állam“ számos más üzleteken kívül körutat és sugárutat épít, házhelyeket vesz, kész házsorokat árusít el a fővárosban, mely adás-vevésnek beláthatlan bonyodalmai vannak. Lehet ugyan hogy olcsón vesz és drágán ad, mi nem volna méltó üzlet az államhoz kivált a „kibecsült“ birtokosok irányában, de minde mellett sem lehetlen, hogy a végleszámoások alkalmával mégis az derül ki, hogy drágán vett és olcsón adott, mi viszont az állampénzekkel nem épen jó, nem igazságos gazdálkodás. Ezen üzletnél is temérdekbe kerül a sokféle közvetítés , melyre pedig nem volna szükség, ha a főváros saját ipara s kereskedelme alapján építkeznék. Az „állam“ továbbá vasúti engedélyeket is ad s biztosítja a „leendő“ bevételeket. Sőt maga is épít, vagy közvetíti az építést, rémséges deficiteket csinál, mikép ezt a keleti pálya bukása s az évről évre nagyobb öszszegekre menő biztosítéki kiadás mutatja, mert hiszen az állam még arra sem elég alkalmas, hogy az általa biztosított jövedelmeket kellőleg ellenőrizze. Az „állam“ tehát a közös ügyes időszak beállta óta nagyban üzérkedik s üzérkedése ugyan sok szép hasznot hajt, kivált az ő embereinek, de nagyon sok kiadásába kerül az ország lakosainak t. i. a tulajdonképeni államnak, mely drága dohánynyal, drága sóval él, drágán jut lakáshoz a fővárosban és nagyon drágán kénytelen fizetni a közlekedési eszközök felépítését, fentartását, üzletét és szerencsétlenségeit. És van ezen „drága“ gazdálkodásnak egy oldala, mely eddigelé kikerülte a közfigyelmet. Ez az állam vagy inkább az ország hitele, mely ily gazdálkodás által világszerte tönkre tétetik. Kivált a közlekedési, vasúti vállalatok közvetlen érintik Európa pénzembereit, mert a részvények nagyré-SZfi P.Z.aftrAzor Knwf Trot-»