Magyar Ujság, 1872. július (6. évfolyam, 149-173. szám)

1872-07-03 / 149. szám

Hová megyjünk? (A „Szombati Lapokból.“) Utols­ ’ rank bárt kiemeltünk átalános vonásokba mely törvénytelenségeket, visz­­szaéléseket és erőszakoskodásokat, melyek a folyamatban levő választások alkalmával és az azokat megelőzött összeírásoknál elkövet­tettek, és ezeknek sokaságából azon termé­szetes következtetést vontuk, hogy az ily kö­rülmények közt végrehajtott választások nem szülhetnek oly népképviseletet, mely följogo­sítva legyen a nemzet nevében törvényeket alkotni, mert az ily módon létrejött ország­gyűlés nem a nemzet többsége szabad akara­­tának kifolyása. Azóta a szekcsői és mohácsi gyilkos táma­dások mellett értesülünk a szent­gróthi, zsám­­bokréti, a verbói, rimaszécsi és rimaszombati vérengzésekről, melyeknek vagy 20 halott, kétszer annyi súlyosan és számtalan köny­­nyebben sebesült honpolgár esett áldozatul. Ezek és a törvénytelen visszaéléseknek halomra gyűjtése, melyekkel az azóta meg­ejtett választásoknál találkozunk, nem alkal­mas eszközök arra, hogy bennünket a múlt alkalommal mondott véleményünktől eltérít­senek. Mi részünkről készek vagyunk mindenkor a nemzet akaratának nyilvánulását elfogadni és az előtt meghajolni még akkor is, midőn az saját meggyőződésünkkel ellenkezik. Végre is az alkotmányosság alapelve abban rejlik, hogy a nemzet többségének akarata törvény­erőre emelkedjék. Mi tehát a nemzet szabadon nyilvánított akaratának ellenében is megtart­hatnék saját nézetünket, de azt sem előtérbe tolni, annál kevésbbé erőszakolni nem fog­nék. Megtartanók saját nézetünket, ha azt meggy­őződésünk úgy sugalja, mert ép azon joggal mint a többségnek szabadsága van sa­ját nézetéhez, épen úgy joga van a kisebb­ségnek is a magáéhoz. És ha mi a jelenleg folyamatban levő képviselő-választásokat a nemzet többsége akaratának szabad nyil­vánításaként tekinthetnők, mi részünkről nem mondjuk, hogy megnyugodnánk, de elfogad­nék azt. Nem azért nem nyugodnánk meg benne, mintha a magunk meggyőződését csal­hatatlanabbnak tartanók másénál, de nem nyugodnánk meg benne azért, mert köztünk és a jelen kormány közt nem csupán véle­­ménykülönbség áll fen, hanem mert a jelen kormány eljárását sok tekintetben olyan­nak tartjuk, melyet egy nemzet szabadon nyilvánított akaratának többsége sem szen­tesíthet. A nemzet többségének joga van magát úgy kormányoztatni, a­hogy neki tetszik, de még a legparányibb kisebbséget sincs joga arra kényszeríteni, hogy az erkölcstelenség­nek hódoljon és m­­a jelen kormányban nem csupán a közjogi kiegyezést, hanem a törvény iránti tiszteletlenséget, a hatalommali vissza­élést és a legundokabb, a legnagyobb mérvben űzött corruptiót támadjuk meg és habár kész­séggel elismerjük, hogy a nemzet többségének joga van törvényeket alkotni tetszése szerint, ezen jog nem terjedhet o­dáig, hogy a kisebb­séget az erkölcstelenség iránti hódolatra kény­szerítse. Azért nem nyugodnánk meg a nemzet többségének akaratában sem, ha az szaba­don nyilatkoznék is. De azon hallatlan vissza­élésekkel, azon erőszakoskodásokkal szemben, szemben azon páratlan mérvű vesztegetésekkel, esküszegő összeírási meghamisításokkal, me­lyek nem egyes izolált esetekben történtek, hanem rendszeresen gyakoroltattak ország­szerte majdnem mindenütt, mi ezen választá­sokat a szabad nemzet akarata nyilvánításá­­na nem tekinthetjük. Azt állítja a kormánypárti sajtó, hogy ugyanezen visszaélések baloldali törvényha­tóságokban is történtek volna. Ha igen, ak­kor annál inkább igazunk van, hogy a nem­zet akarata semmi irányban szabadon nem nyilatkozhatott és eg­gyel több ok és érv arra, hogy a megejtett választásokat törvé­nyeseknek és érvényeseknek el nem ismerjük. A­mi a vesztegetéseket illeti, ezekről biz­tosan megmondani, hogy mennyire terjedtek, csak azok volnának képesek, a­kik azokban legközelebb­iak érdekelve. Annyi minden­esetre kizár , hogy mesés összegek köl­tettek el a nép demoralisatiójára. Oly óriási összegek adattak ki ezen aljas czélra, me­lyek ha népnevelésre fordíttatnának, néhány év alatt országunkat a műveltség egészen más fokára emelnék. Alacsony, erkölcstelen, gyalázatos egy mesterség a lélekvásárlás. Kívánjuk, mint kívántuk mindig, hogy az ellen minél szigo­rúbb törvény alkottassák, de ezt nem a nem­zet akarata nyilvánulhatása érdekében kíván­juk, hanem kívánjuk az erkölcsösség érdeké­ben, mert bármennyire roszaljuk is ezen nem­telen, ezen erkölcsrontó fegyvert, azt mégis olyannak tartjuk, mely az illető egyéneket szabad akaratuktól meg nem fosztja. Kisér­­tetbe hozza ugyan őket arra nézve, hogy sa­ját meggyőződésüket megtagadva, saját lelki­ismeretük ellen cselekedjenek, de ez nem erő­szakkal, nem kényszerrel teszi és azért ezen vesztegetéseket számba nem vesszük, midőn azt tudjuk, hogy a jelen választásokat a nemzeti akarat szabad nyilvánulásának nem tekinthetjük. Nehéz és veszedelmes kórnak tartjuk azt, mely ha nagy mérvben elharapódzik a nemzeti testben, alá fogja annak jövőjét ásni és ma­gát nemzetünk lételét a legnagyobb veszély­nek kitenni, mert hisz ki fogná kétségbe vonni azt, hogy azon nép, a­melynek nagy ré­sze akár hivatalokért, czímekért és rango­kért, akár pénzért vagy italért felhatalmazza megbízottját arra, hogy őt saját jogaitól megfoszthassa, egy nagyobb összegért a csá­bító eszközök fokozata mellett nem volna ké­pes saját hazájának rés­­tét, saját lételét is áruba bocsátani? Ha pedig egy nemzet több­sége az erkölcstelenségnek ily mély fokára sü­lyedt, annak nincs jövője, arra kérlel­­hetlenül előbb-utóbb be fog következni a nemzeti halál. De mert a nemzeti élethez, mert a nemzet jövőjének biztosításához még a nemzet aka­rata ellenében is minden egyes honpolgárnak kétségbevonhatlan joga van, azért az ily er­kölcstelen eredményeket előidézhető többség nyilatkozatának sem kénytelen hódolni a ki­sebbség, sőt hazafias, erkölcsi és emberi köte­lessége azt parancsolja, hogy azokat el ne fo­gadja, és hogy azok ellen ereje és tehetsége szerint küzdjön. Kívántuk és sürgettük mi mindenkor, a vesztegetések elleni törvény meghozatalát. Ki fogja kétségbe vonni, hogy azon párt, mely ezen törvény meghozatalát megakadá­lyozta és megtagadta, erkölcstelen fegyverek­kel akart harczolni, azokat akarta saját, ter­mészetesen szintén erkölcstelen czéljainak el­érésére felhasználni. És ily eredményekkel szemben nem szabad azon megállapodásra jut­nunk, hogy megnyugvással, megelégedéssel fogadjuk a nemzeti többség akaratának nyil­vánulását még akkor is, ha azt a szabad aka­rat nyilvánulásának tekinthetnők is. Azonban a jelen választásoknál — és ez megvalljuk vigasztaló körülmény, — azok, kik a veszte­getések, a lélekvásárlás fegyverét a lehető legnagyobb mértékben felhasználták, s nem egyedül arra alapítottá­k ügyüknek diadalát. Ha reméltek is a honpolgárok közöl sokakat ezen erkölcstelen, ezen alacsony eszközök­kel megnyerhetni, az eredményt biztosítva sem­mi tekintetben még nem látták és azért folya­­modtak törvénytelenségekhez, folyamodtak erőszakhoz és megfosztván azokat hatalmi tény által a polgári jogok gyakorlásától és akaratuk nyilváníthatásától, kiknek a törvény arra jogot adott, és felruházván olyanokat ezen joggal, kikre azt a törvény ki nem ter­jesztette, meghamisították a nemzeti akarat nyilváníthatásának gépezetét úgy, hogy bármi legyen is az eredmény, azt nem lehet a nemzet szabad akaratának tekinteni, hanem azt úgy kell venni, mint a törvénytelen eszközök fel­­használásával mesterségesen előidézett ered­ményt és mi csak azt csodáljuk, hogy miután a kormánypárt az ország nagy részében ezen törvénytelen eljárásban sem mértéket, sem határt nem ismert, miért nem ment még tovább, mint a­meddig tettleg ment. Emlékezünk, midőn 1865-ben egy törvény­telen kormány látván azon sötét fellegeket, melyek bitorlott hatalma felett a külföldről emelkednek, veszélylyel fenyegetvén azon hatalmat és azon birodalmat, melyet ők szuronyokkal véltek fentarthatni, végre el­határozta magát, az év végével a magyar országgyűlést összehívni. Ezen kormánynak, mely kétségkívül törvénytelen volt, melynek hatalma habár kívülről veszélylyel fenyeget­tetek is, de belül az országban korlátlan és határtalan volt, mégis az országgyűlés össze­hívásánál első rendelete az volt, hogy a me­gyei tisztviselőket, hogy az egyenesen a kor­mány parancsaitól függő közegeit minden a választásnál gyakorolható beavatkozástól és illetéktelen befolyástól eltiltsa. Így jött létre az 1865-iki törvényhozás, melyből azután az események hatalma alatt a mostani úgyneve­zett parlamentáris kormányforma és alkot­mány fejlődött. Hasonlítsuk össze már most az u. n. pro­­visorius kormány (ezen kétségkívül alkotmány­ellenes kormány) ezen eljárását és ezen ren­deletét azon rendeletekkel és azon eljárás­sal, melyet a mostani magy. kir. felelős mi­nisztériumnak tagjai kibocsátottak a jelen­választások alkalmából és a melyet közegei országszerte gyakoroltak és folyvást gyako­rolnak és látni fogjuk azt, hogy míg ama tör­vénytelen kormány a nemzeti akaratnak sza­bad nyilvánulását óhajtotta megtudni, addig a mostani úgynevezett alkotmányos felelős minisztérium ezen akaratnak szabad nyilvánul­­hatását minden módon, még erőhatalommal is megakadályozni és megsemmisíteni tö­rekszik. Ugyan mire valók a belügyminiszternek, az igazságügyminiszternek, a királyi ügyek igazgatójának ismeretes rendeletei, ha nem arra, hogy alárendelt közegeiket, a közigaz­gatás tisztviselőit és a bírósági személyzetet arra intsék, hogy reájuk nézve a törvény ál­talános rendelkezése nem érvényes, feltéve mindig, hogy azt az uralkodó párt érdekében felhasználják ? A jobboldalnak már Andrássy miniszter­kedése idejében szokása volt azzal ijeszt­getni az ellenzéket, és az országot, hogy ha a mostani kormány megbuknék, akkor a reactió emberei, az ő conservativei fognának kor­­mányra jutni. Ez ugyan már magában véve is alkotmányellenes fenyegetés volt és ha igaz lenne, csak azt bizonyítaná, hogy nálunk al­kotmány nincsen, mert azt feltenni semmi körülmények között nem lehet, hogy az u. n.­­a conservativek a magyar képviselőházban minden politikai apostasiakat számba véve, többségre vergődhessenek, alkotmányos or­szágban pedig csak azon pártból alakulhat kormány, a­mely a képviselőház többsége ál­tal támogattatik. De ha ily kormány mégis lehetséges lett volna is, va­jon az úgynevezett conservativek múltja és előzményeik után ítélve, lehetne-e attól tartanunk, hogy a mostaninál alkotmány­ellenesebb , a törvényeket kevésbbé tisz­teletben tartó vagy reactionáriusabb kormány fogna alakulni ? Mi azt hisszük, hogy nem. Sem Apponyi, sem Vay, sem Sennyei soha tanú­bizonyságát sem adták annak, hogy a polgá­rok alkotmányos jogait, hogy az ország tör­vényeit oly kevéssé tartják tiszteletben, mint azt a jelenlegi kormány minden lépten-nyo­­mon bizonyítja. Attól sem tarthatnánk, hogy reactionáriusabb irányban fognák az országot kormányozni, mert hiszen annak politikája, a­ki a népképviselet lerontásásával, a virilisek új kiváltságos kasztjának megalkotásával kezdi, és a polgári jogok, sőt magának az or­­szágyűlési szólásszabadságnak megszorítá­sával folytatja, működése határozottan reactio­­nárius és ki volna képes megmondani, hogy hol és mikor fog ezen irányban megálla­podni ? Mi részünkről oly kormányt kívánunk az országnak, mely határozottan a szabadelvű haladás irányát kövesse, de ha már ezt nem teszi, legalább tisztelje a polgárok alkotmá­nyos jogait, tisztelje az ország törvényeit, míg azok törvények és e tekintetben bármi és bárki következzék is Lónyay úr után, a cserével semmi tekintetben nem veszthe­tünk. A változást tehát bármi legyen is az, szívesen fogjuk üdvözölni, mint olyant, mely minden, még a legroszabb eset­be­n i­s javulást fogna jelezni. Általános az országban, még pedig minden pártkülönbség nélkül a nézet, hogy úgy amint a dolgok most mennek, tovább nem marad­hatnak. Vannak, kik hangosabban, vannak. A sz.-gróthi csíny, Sz.-Gróth június végén. A sz.-gróthi választás határideje jun. 20. reg. 9 órára lévén kitűzve, mint jelenlévő választó többed magammal a választási terembe 2 percz hiján 9 órakor megjelentem, s már akkor egy bizonyos Kozák­ nevű posta­hivatalnok úr egész negédességgel úgy fogadott, hogy megkéstünk, mert az ő órájukon elmúlt 9 óra, s csak is lo­­vagias eljárásoknak tulajdonítható, hogy egy­hangúlag Batthyányi Zsigmondot ki nem kiál­tották. Végre megengedték kegyelmesen, hogy pártunk, mely az övékét legalább 400 em­berrel túlhaladta, szavazatot kérhessen, de csak is azért engedték meg, mert ily erős pártot nem gondoltak. Megkezdődvén a szavazás Besenyei Ernő elnöklete alatt, én ki folytonosan a szavazó­teremben voltam, elég alkalmam volt hajme­resztő erőlködéseket, s igazságtalanságot ta­pasztalni. Már a szavazás kezdetekor a bérencz, szavazattal nem biró zsidóság spalért képezett vörös kokárdásan díszítve a szavazó­terem ajta­­ján kívül és belől, kik is a szavazókat, kiket a kint fogadott embereik már ugyan veszte­getni megpróbáltak, de nem sikerrel, az utolsó próbára állították. Ezen bérenczek a legfeltű­nőbb szemtelenséget követték el, többször szál­líttatván fel az elnök részünkről, hogy ezen ga­rázdálkodó bérenczeket hallgattassa és távolítsa el, de hasztalan, e tekintetben a nyilvánosságra hivatkozott. Később midőn már részökre a veszteség, da­czára annak hogy minden zsidóból­ egy-egy vesztegető­s lélekvásárló kassa volt, sőt Szily Dezső bizalmi férfiúnak kocsisa is egész nap a válas­tok közt pénzeket ajánlgatott, kétség­telennek látszott. Szentgróthi zsidók leveleket hoztak be felmutatni nejeiktől küldve, hogy a balpárt emberei minden ablakjukat beverik, és oly nagy zajjal vannak, hogy tőlük aludni nem tudnak; később ismét azon hamis jelentéssel jöttek a bérenczek, hogy a balpártiak kővel dobálódnak, s midőn erről meggyőződni akar­ván kimentünk, a legnagyobb csend és rend uralkodott, leszámítva hogy a balpártiak egy ilyen bérencz mestert és zsidót, kik vesz­tegetni akartak, maguk közzül eltisztítottak. Végre más csel már nem lévén, a katonaság, melynek parancsnoka Batthyányi volt, lett utasítva, hogy a balpártiakat minél messzebb eltávolítsa a szavazó helytől, s igy azon erő­szakos eljárás által lehet talán zavart elő­idézni; ezt a katonaság teljesítette is, még pe­dig úgy , mint czélhoz vezetőnek találta.­­ Ugyanis a népünk, mintegy 1400-an lehettek, nagyobb része ült vagy feküdt a földön, mert ez már 11 órakor volt estve, midőn a katonaság egész erővel reájuk lovagol el annyira,hogy a tö­meg nem lévén képes egymástól hátrálni lábaikat taposták a lovak, s ott egy pár vá­lasztót le is gázoltak. A nép ijjedtében a zász­lókat a lovak elébe tartotta, hogy ez­által ma­gát a veszélytől megmentse, erre aztán az elnök úr kijelentette, hogy a hadnagyot is már meg­szűrték a zászlóval, s kint nagy verekedés és kődobálás lévén, a szavazást beszünteti, s mi­dőn ezen nyilatkozatot tette, azonnal a párt­felügyelők jelentették, hogy kint még hang sincs, nem hogy verekedés vagy kövek dobálása volna, de minthogy ez már előre kicsinált csel volt veszteségük esetére, az elnököt a szavazat folytatására, bár sokan és sokszor felkértük reá, bízni nem lehetett, de meglátszott abból is igazságtalan tervük, mert a jegyzőkönyv már előre készen volt, csak lemá­solták. Hogy a veszteség részükről bizonyos volt, ők jól tudták, mert midőn a szavazást félbe­hagyták, már akkorra lélek nem volt eladó, akit meg lehetett venni, megvették; szavaza­tuk pedig már 20 sem lett volna a még le nem szavazott községekben, holott a balpárt már akkor 53-mal előnyben volt, s még 400 biztos szavazata a le nem szavazott községekben volt. Leirhatatlan azon igazságtalanság, a­mit a küldöttség elkövetett ; — volt eset reá, hogy a szavazó történetesen Pály János he­lyett Pály Istvánt mondott, de azt rögtön ki­igazította, szavazatától megfosztatott, de ha részükről a fogadott legénykék Garófot mond­tak, vagy Batthyány Zsigmond helyett, Lajost, azt el nem utasították, hanem 10-en is segí­tettek a név kimondásához, Így állván az igazság és a törvények ti­szté­lé e választó­kerületünkben, a valódi választó­polgárság annyira elkeseredett, hogy komoly következéstől lehet tartani. Adja Isten, hogy ne legyen! Egy szem és fültanu. Holnap jul. 3-án választ Szász Régen. Jul. 4-én Kolozsvár, Mármaros megye. Jul. 5-én Közép-Szolnok. Jul. 8-án Doboka megye felső kerülete. Jul. 10-én Torda, Kőhalom. Julius 14- én Heves megye tiszanánai kerülete. Július 15- én Besztercze, Szatmár város. * Érsekújvár, jun. 29. (Wodiáner Albert megválaszta­tása.) Azon törvénytelenségek és visszaélé­sek, melyek országszerte a kormánypárt által használtattak és szettek létük és uralmuk fen­­tartására, az érsekujvári kerületben is egész a megbotránkozásig érezhető volt és itten sem hiányzott. A választási összeírás és az ottani zavart kapkodó eljárás igen gyanittatni engedte, mi­ként a kormánypárt félti uralmát és retteg a bukástól; fel is vettek azon jó urak boldog boldogtalant, ki jobbpártinak vallotta magát, de mi több a Surányi czukorgyárban a mun­kásokat állampapírokkal ellátva küldték sza­vazókul beíratni magukat. Érsekújvárod a gabnakereskedőknek minden házhoz tartozó hajhásza, mi több, kocsisa is elláttatott ily mó­don szavazati joggal, és mi több, a herczeg­­primás kegyességéből a komárommegyei pusz­ták cselédsége hajdúi és faragó béresei is ide teremtettek szavazni, holott az udvardi járás­ban az Ordódy pártnak is elkeltek volna; mégis oly szegény állapotba jött e jelölt, hogy csakis a választási elnöknek köszön­heti a 42 szavazat többség általi megválasz­tatását. Az elnök j­ártszavazást tartott és a piacz közepére terelte a szavazást, nagy alkalom nyilt tehát a vásárlásra, mely geschäft az es­te beálltával nagyszerűen szetett. 25 és 30 frt volt a dij, és a fogottak a szent ferenczrendű zárda ajtaján betolattak és ott tartattak. Mond­ják a jelen voltak, hogy a zárda volt Wodianer úr tanyája, a folyosók, udvar, kert tele volt boros hordókkal, és a legaljasabb ocsmány­ságra hagyta magát az eddig városunkban népszerű zárda felhasználtatni. A vásárlás va­lószínűleg kellő mennyiségben nem sikerült, így azon csínyhez is hozzáfogtak, miként több egyént a balpártból saját emberük által le­szavaztattak, de van egy eset arra is, hogy Szavazattal nem bíró szintén szavazott. Ekképen sikerült a százezret kidobott jelölt urnak 42 szavazattöbbséget kipressírozni. Drága, igen drága képviselői állás, szemközt azon páratlan ellenszenvvel, hogy a kerület 2072 szavazó polgárja képviselőjének el nem ismeri. A mű összeállításánál sok munkatárs volt; felelesgesnek tartom a hivatalosok és az érdekelt magánosok megnevezését, de érintetlenül nem hagyhatom a katholikus klérus tagjait mint főkorteseket a nyilvánoság elé hozni, hogy tetteik bevégződvén s most babérjaikon nyug­vó urak hírnevével mindenki megismerked­­hessék. Balásy Gergely nagyerétinyi plébá­nos udvarán tartotta a kortes tanyát. Szilá­gyi nagykéri plébános és a komjáthi káplán Havlicsek Vincze ezen urak méltó elismerést érdemelnek. Érsekujvárott a szavazó polgárok igen elkeseredettek, a választás vezetése alatt katonaság általi legázoltatások és bukásuk oly lehangolt helyzetbe hozta, miként az eddig köztiszteletben állott Kratky József plé­bános urnak egyházi beszédét végig sem hall­gatják, a templomot lódobogás közt odahagy­ják és kiürítik. A plébános úr többször han­goztatta, hogy ő semleges marad, és mégis Wodiáner úrra szavazott; ezen tette által sa­ját maga ellen ingerültté tette a népet. A balpárt tömörült és erős, kivált Érsekuj­várott, hol mintegy 860 szavazó sziklaként edzetten áll és nem hajól meg a bankók hul­lámainak csapdosásai alatt; és maradand ál­landóan mindaddig, mig azon megváltó el nem érkezend, ki Wodiáner uralma alól e népet feloldandja. Minden hit terjesztés, mihez azon jó urak értenek, csak ámítás és kaczagásra méltó képzelődés. Érsekujvárott pártja nem volt és nem lesz Wodiáner urnak; az itt levő hívei néhány kivételével lekötelezett, érdek­­lett és hivatalnokok. A választás ellen folya­modás fog beadatni, a nép élteti a balpártot, és viseli a vörös tollakat. Q. * A titkos szavazás Szabolcs megyében is elrendeltetett s a szavazás 5 láb hosszú s egy hüvelyk átmérőjű pálczákkal fog történni. A Választás Szabolcsban f. hó 8-án lesz. * Debreczen harmadik kerületében má­sodik szavazás történvén a Tisza-parti Mol­nár György 569 szavazattal 537 ellenében melyeket Pat­­y István nyert, megválasztatott. Erzsébetváros, junius 28. „Ohidők, oh erkölcsök“ — nem ki­áltja a nemzet bölcse Deák Ferencz, hanem mélyen hallgat és a­helyett hogy a szemei láttára és fülei hallatára lefolyt kormánypárti izgatásokat, hivatalos nyomásokat, pénzzel vesztegetéseket és katonai erőszakolásokat bár egy árva szóval rosszallaná, Istenben bi­zakodva távozik vidékre, így legalább nem lesz tanúja a fővárosi ostromállapotnak, és reméli, hogy őszre megtisztult légkörben fog kényelmeskedhetni, főleg ha a főkapitánynak sikerülendne minden baloldali embert el­­csukatni. A kormánypárti lapok a napokban fennhan­gon hirdetők, hogy a jobboldalivá lett gr. Bethlen Gábor ellenében gr. Haller Ferencz jobboldalié a győ­­z­e­l­e­m. Ezen hajmeresztő tényre minden igaz hazafi kebele felborzad, midőn látja egyfelől a szánandó könenyforgatás áldozatát gr. Beth­lenben, kit főispán Ugrón Lázár csak azért unszolt ilyen hitvallásra, hogy a kormány előtt annál kedvesebbé tehesse magát szem­ben derék fiával Ugron Gáborral, ki mint ha­tározott baloldali követjelölt szerepel, és kivel titokban csak azért kacsintgat, mert igy re­méli udvarhelyszéki főkirálybiró lehetni: — elég az, hogy az ellenzék Fehérmegyében nem elvből, hanem személyi érdekből gúnyosan föl­­áldoztatott, mely vereségnek valódi indokait lelepleztetni óhajtjuk. És ha látja másfelől egy bukott vagy inkább elcsapott főispánnak gr. Hallernek erőltetett megválasztását, ki ellen évek óta a hatóságok előtt és a sajtó terén annyi bűnös vádak emel­tettek, melyek végellátásra várnak, lehetetlen el nem borzadni az ily honatyaságra befura­kodott egyéntől, ki előtt sem a haza, sem a család szent nem lehet, de a ki minden lépten ■ nyomon aljas önérdekektől vezettetve minden áron a dicsőség ugorkafájára kiván felvergőd­­ni, csakhogy a kormányt és világot valahogy elámíthassa, mintha ő egy valódi népszerű ha­zafi lenne, ha nem ismernék. Csodálatos eljárás a kormány és pártja ré­széről, midőn hatalmát oly egyének érdekében veti latba, mint egy gr. Haller Ferencz, Jenei József, Benedek Gyula, Császár Bálint stb., kik selejtes multjukra tekintettel csak azért bújnak Deák köpenye alá, hogy magukat jö­vőre fedezhessék. De a nép már fölismerte az ily­­on boldogí­­tókat, és átlátta azon dicső törekvéseket, me­lyek a haza érdekei ürügye alatt a szennyes önérdekek istápolására felszínre jutnak,­­ csak előre a korruptióval és métely­­yel kormány­­párti körök, megtermi majdan gyümölcseit, melyből önöknek az oroszlányrész jutand; de ne feledjék, hogy a bűn büntetlen nem mara­dand, és hogy a haza elleni merényletek az átok súlyát vonandják maguk után. Fültanu.* A többséggyártás mesterségéhez az „Ellenőr“ következő két távirata szolgáltat adatokat: H u­s­z­t, jun. 30. Bir-e tudomással az igaz­­ságügyminiszter úr arról, hogy a huszti tör­vényszék némely tagja még a várnagy is, fa­lukra járva korteskednek ? Szép tisztelői a törvénynek! T­o­kaj, jan. 30. A s.-patak-debreczeni fő­ispán és komáromi kincstári igazgató, közsé­­genkint bejárva a tiszaújlaki választókerületet, a kormánypárti jelölt mellett korteskednek ígéret és fenyegetéssel, még egyébbel is. A nép mindenütt visszautasítja a szégyenletes csábításokat. Az el­enzék győzelme biztos. Letenye — Szent Gróth — Kezdi Or­ba. K. Vásárhelyről a következő táviratot vet­tük : Kézdi orbai kerületben Kovásznán a vá­lasztás 3-ik napján délután, midőn még 8 köz­ségnek 1200 nál több baloldali választója volt hátra, és a baloldali jelöltnek dr. Csehnek 1360, Tisza ministernek 1000 szavazata job­boldali választó pedig több nem volt, egy pro­vokált veszekedés következtében melyben egy katona egy választót agyon­lőtt, a választás felfüggesztetett. * Berettyó-Újfalu, jun. 27. A biharmegyei úgynevezett balközép, helye­sebben Tisza-Miskolczy párt, választó­kerüle­tünkben negyedízben is megküzdött, minden erejét öszpontosítva a 48-as párttal, be akarván bizonyítani, hogy a nép nem 48-as értelmű és értelmű. Ismét megengedte, hogy az élesdi és tenkei választó­kerületekben a kormánypárt jelöltjei jussanak eredményre, holott ha azt a pénzt és erőfeszítést azon kerületekben alkal­mazzák, elértük volna, hogy az egész megyé­ben ellenzéki képviselők választassanak. Fel­adtak két kerületet, hogy a 48-asokat lever­jék. A balközép párt elnöke s egyik vezére lép­­tettetett föl pártunk leveretésére, s az ellenpárt részéről mindazon kísérletek, vesztegetések, jogfosztogatások, — ha kívánnák ez állításunk beigazolására részletezéssel is szolgálhatunk, s az eljárást kellő világitásba helyezhetjük,— alkalmazásba hozattak, melyeket másutt a kormánypárt elkövetett az ellenzékiek irá­nyában. Daczára ezen erőkifejtésü­k, a tiszta sárréti magyar nép, mint egy ember most is felállott és összetartott ingathatlan elve védel­mére, csak az oláhokat és zsidókat sikerült el­tántorítani 48-as zászlónk alól, elpártoltak a papok, és a balközép kegyelméből fölemelke­dett hivatalnokok néhányak kivételével. Legszebb rendben jelent meg a választás napján a kitűzött kilencz órára a sárréti ma­gyar nép nagy számú lovasság kíséretében, követjelöltünkkel, a berettyó-szent-mártoni be­­rettyóhidnál szekereink csendlegények által megmotoztattak, s embereink leszállittatván, fel voltunk tartóztatva. Itt várt be az ujfalusi választó­polgárság nagy tömege, 12 fehérbe öltözött, virágokkal koszoruzott leány szava­lat dalárda és muzsikával fogadta várva várt régi képviselőjét, zászlók közepette vonult be a beláthatatlan néptömeg. A fogadtatás való­ban nagyszerű impozáns volt. Miskolczy pár­tiak csak tíz órára jöhettek be, zászlók és mu­zsika kíséretében nagy zajjal és elbizakodás­­sal. Egy negyed tizenegyre kezdődött a szava­zás és tartott éjfél után két óráig. Csanádyra szavaztak , Miskolczira szavaztak. Csanády választói tehát 17 román kivételé­vel tiszta magyarság, Miskolczy választói kö­zül 250 román, száz izraelita, a többiek papok és magyarok, összeírva volt 1600, szavazott 1322 polgár. A választás a legszebb rendben folyt le, az eredmény felett a nép öröme ha­tártalan volt, azon lelkesedést, melyet a nép kifejtett, csak látni, de leírni nem lehet. Mi sajnáljuk Miskolczy bukását, óhajtottuk volna, hogy az élesdi kerületben lépett volna föl a kormány­párti Gozman ellen, hol elválaszta­tott volna, de a balközép úgy akarta, hogy itt megbukjék, mert azt előre tudtuk. Egy 48-as. * Ártándról 7magyar 8magyar. Bedö 17román 31román. Bors 15magyar 20magyar. Bojt 44 173 99 Böszörm. 68­­99 99 Csökmő 34 991 99 Darvas 69 99 58nagy. román. Furta 85 99 20magyar. M.-Kerszt.102 99 11 11 Péterszeg 34 99 34n M.-Sass 92 9­ 9 n K.-Szántó 26 117 71 Sz. János 20n 9 11 B.Sz.Márt. 28 91 25n P.-Tóld. 6n 30 11 M.-Peterd­en 50 románok. Váncsod 30n 24 magyarok. Vekerel­en 48románok. Zsáka 16n 68 többny. román. B -Újfalu 135 79magyar. Összesen 778 Összesen 544. MAGYAR ÚJSÁG 1872 JULIUS 3. kik halkabban adnak kifejezést ebbeli néze­tüknek és aggodalommal kérdik: Hová fog ezen állapot vezetni? és ha ezen kérdésre a választ nem mindig kapjuk meg szavakban foglalva, megkapjuk rá a választ oly modorú hallgatással, mely világosan jelzi azon részt, melynek hazánk elejébe sodortatik. Igenis, mi aggodalommal látjuk, hogy a nyugtalan­ság, hogy az elégedetlenség, hogy az elke­seredés az országban mindennap növekedik és már­is oly sokra ért, hogy valóban ideje, hogy a törvény iránti tiszteletre, hogy a tiszta kezű becsületes kormányzatra visszatérjünk, mert különben túlhajtjuk a határt, és reá­­teszszü­k a nép vállaira még azon utolsó szal­maszálat is, mely alatt a keleti mese szerint a teve hátgerincze kettétörött. Választási mozgalmak. A legutóbbi választások nagy részt az ellenzék javára dőltek el. Legelsőben is H.­­M.-V­ásárhelyről emlékezünk, mely Kos­suth Lajos megválasztásával tisztelte meg magát és az országot. Békés városa Irányi Dánielt, Zilah D­e­á­k­y Lajost, Debreczen harmadik kerülete, Molnár György balközé­­pit választá 32 szótöbbséggel Patay ellenében. Jobboldaliak megválasztottak: Liptó-Szt- Miklóson Matuska Péter, Rózsahegyen Karuch József, Kolozs megye felső kerületében Lészay Lajos és Segesvárt Gáll József.

Next