Magyar Ujság, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1872-08-01 / 174. szám

MAGYAR ÚJSÁG 1872. AUGUSZTUS­ 1. Pest város közgyűlése. — Julius 31-én. — Elnök Kada Mihály alpolgármester. Haris Sándor és Weisz B. F. képviselők be­jelentik, hogy több hétre elutaznak. Olvastatott a kereskedelmi minisztérium lei­rata a halottfuvarozásnak a szabad iparok so­rába osztályozása iránt. — Tudomásul vétet­vén, miheztartás végett a főkapitányi hivatal­ Kivonat a hivatalos lapból. A szegedvárosi államreáltanoda föreáltanodává emeltetvén, igazgatóvá Vész Albert neveztetett ki. A v­allás- és köz­oktatásügyi miniszter a körmöczbá­­nyai állami föreáltanodához dr. Brezik Károlyt ren­des tanárrá nevezte ki. Gyurisán József segédlel­kész, várad-olaszi lakos, vezetéknevének „Zalányi­ra és Vén János nőszabó, pesti lakos, vezetéknevé­nek „Borsodiéra kért átváltoztatása belügyminisz­tériumi rendelettel megengedtetett. u­ tatva — ixne közöljük egész terjedelmé­ben Mocsáry ellenvéleményét: Bir-e törvényes alappal a jövő országgyűlés vagy nem — ez a kérdésnek egyik sarka. Törvényes alapon áll, a­mennyiben rendesen történt az összehívás, a­mennyiben a fenálló választási törvény szerint rendeltettek el a vá­lasztások. Ez azonban nem elég arra, hogy az országgyűlés törvényhozó képességgel bírjon, ennek teljességét csak az igazolások által kapja meg, melyek által kitűnik, vájjon helye­sen vitettek-e végbe a választások. Be kellene tehát várni az igazolás eredmé­nyét, s addig nem mondani ítéletet a felett, vájjon törvényes alapon áll-e az országgyűlés. A baj azonban ott van, hogy ismerve a deák­párt hangulatát, nem lehet abban bízni, hogy szigorúan, és általában helyesen fog eljárni az igazolásnál, hanem méltán lehet attól tartani, hogy ez alkalommal ugyanazon eljárást fogja követni, melyet maguknál a választásoknál követett. (Most tetszik ki, hogy helyesebb az angol igazolási eljárás, mely szerint nem maga a képviselőház, hanem rendes b­íróság dönt az igazolási kérdésekben ; igaz, hogy a mi bíró­ságainktól ugyanazon elfogulatlanságot várni nem lehetne.­ Van még egy más baj is. Az t. i., hogy a­mint én hiszem, nem lesz elegendő számú petitió a választások megsemmisítése végett, és pedig nem lesz azért, mivel a bal­pártiak úgy gondolkoznak, hogy minek fárad­janak, minek tegyék meg a házszabályok ál­tal kívánt nagy költekezést, midőn biztosan lehet előre látni, hogy hasztalan lesz a kérel­mezés, hasztalan lesz pedig épen azért, mert a deákpárt, mely túltette magát mindenen a vá­lasztásoknál, az igazolásoknál is ugyanazt az eljárást fogja követni. Ennyire vagyunk a túlságig vitt s kímélet­lenül kezelt többséguralom folytán. Mikor ennyire jutottak a dolgok egy ország­ban, akkor nem lehet csodálni, ha a nemzet­nek egy része eltér a rendes törvényes for­máktól, hogy magának igazságot szerezzen. Most már túl vagyunk rajta, tehát fel lehet említeni a­nélkül hogy csendháborításra izga­tás vádja alá essünk : valóságos birkatürelem az, a­mit a nép az elkövetett választási sérel­mek ellenében tanúsított. A törvénytiszteletre híres angol nép nem tűrte volna azt a sok igazságtalanságot, s igen sok helyt beverte volna az illető uraknak nem csak ablakait, de koponyáit is. Mi magunk csillapítottuk a népet s kértük mindenre, hogy legyen türelemmel, s tettük ezt önmegtagadással, mert valóban lel­­kiismeretével ellenkezik az embernek azt kö­vetelni a szabad polgártól, hogy zsebre tegyen minden sérelmet, melyért törvényes uton elég­tételt nyerni nincs kilátása. Hasonló esetben lesz a balpárt az ország­­gyűlésen is minden valószínűség szerint s tel­jesen igazolva lesz, — jogi szempontból te­kintve a dolgot — ha nem veri ugyan be a deákpárti tagok koponyáit, de eltér a rendes formákhoz való alkalmazkodástól, s megteszi azon demonstrate, hogy ott hagyja tömege­sen az országgyűlést. Hogy bevárja-e az iga­zolás kimenetelét, vagy előlegesen tegye meg,­­ az vita tárgya lehet, de nem nagy különb­ség. Czélszerűbb lenne, ha csakugyan meg kellene a dolognak lenni, de nem várni, tekin­tettel azon említett körülményre, hogy alig lesznek petitiók mindenünnét, a­hol helye volna a kérelmezésnek. Ő Nem is csodálkozom ennélfogva a fölött, hogy Simonyi Ernő második czikkében meg­haladott álláspontnak nevezi azt, mit első czikkében említ, hogy t. i. előbb constatirozni kellene az ellenzéknek, váljon csak egyes ese­tekben történt-e a választások meghamisítása, vagy a nagyobb résznél s csak a második esetben nyúlni a mandátum letételének rend­szabályához. Ezen constatirozás megvan, mert eléggé ismeretesek az idevonatkozó tények, hivatalosan constatkrozni pedig úgy sincs mó­dunkban. Az tehát, hogy igazolva volna az ellenzék, ha a kérdésben levő eszközhöz nyúlna, két­ségtelennek látszik. A kérdésnek azonban más oldala is van, az t. i. vájjon czélszerű volna-e, vájjon nem vesztene-e vele többet az ellenzék által felkarolt ügy, mint a­mennyit nyerne ? Itt azt kell szemügyre vennünk, mi lehetne a dolognak előre látható lefolyása. Két esetet említ maga S. E., azt t. i., hogy a fejedelem indíttatva érezné magát általános új választá­sok elrendelésére, vagy pedig, hogy nem­ész­séges törzs által, mely által éjnek idején körül vétettek; e körülmény száz más eset közt legvilá­­gosabban szól Livingstone bátorságáról s hu­manitásáról. Mialatt az utazók az estebéd el­költésénél voltak elfoglalva, Stanley figyel­­meztető társát, hogy az ellenség által titkosan körülvétettek. — Bizonyos ön arról? — kérdé Living­stone. — Igen — mond Stanley — e pillanatban már többen hátunk mögött vannak. Livingstone hátra tekintve, a mondottak valóságáról meggyőződött s emberei egyiké­nek meghagyta, hogy üdvözölje az ellensé­get. A­mint a murandik látták, hogy észrevé­­tettek, előrementek s az utasoktól kérdezék, hogy kik ők? Az utasok azt felelték, hogy ők fehér emberek s azután azt kérdezék a jöttek­től, hogy mit akarnak ? A benszülöttek azt fe­lelték, hogy azért jöttek, hogy az est folyamá­ban lássák a fehér embereket. A­mint a ben­szülöttek eltávoztak, Livingstone s Stanley azt gondolák, hogy jó lesz, ha arról a helyről azonnal távoznak s ladikjukba visszatértek. Azonban alighogy Stanley a ladikot a parttól ellöké, a­mint a vadtörzs emberei nagy hirte­len ismét nagy számban megjelentek s a la­dikban ülőket kövekkel s nyilakkal hevesen megtámadták. Stanley fegyverét felemelve mondá: — Doktor úr, engedje meg, hogy a táma­dókra ráijeszszek. — Nem szabad — volt Livingstone vála­sza. A veszélytől megszabadultunk s igy nem szükséges vért ontani. Habár a támadás na­gyon veszélyes volt, a nagy felfedezőt hideg­­vérűsége egy pillanatra sem hagya el. Egy más alkalommal az utazók az ember­evők vidéken Usamsiban, a Tanganyika tó éjszaki partjain voltak. Livingstone eltávo­zott, hogy szemlét tartson, mialatt Stanley s vi­lattatnék föl az országgyűlés, hanem új válasz­tások rendeltetnének a lemondás által meg­ürült helyekre s az országgyűlés folytatná mű­ködését. Az első esetben úgy lá­tszik, el volna érve a Lónyay kormány bukása , mert a mos­tani minisztérium nem írhatván alá az egyene­sen ellene irányzott feloszlatási rendeletet, ok­vetlen másnak kellene kineveztetni. Nem lehet azonban reménylem­, hogy az el­lenzék mandátum­letétele előidézze az ország­gyűlés felosztását. A deákpárt sokkal erősebben ül még a nyeregben, semhogy a fejedelem megvonja az ezen pártból kifolyó kormánytól bizodalmát s létrejönni engedje azon nagyszerű delaveut, melyet a feloszlatás indokai foglalná­nak magukban. Mert nem kell feledni, hogy az elköv­etett választási visszaélések nem egye­dül a Lónyay-minisztérium cselekvényei, ha­nem az összes párté, s a felosztás csapása nemcsak a minisztérium fejére lenne mérve, hanem az összes deákpárt fejére. A­mint is­merjük a viszonyokat, a fejedelem ezt alig volna hajlandó megtenni. Lónyay belevitte az egész pártot ebbe a dologba (nem is nehéz Katót tánczba vinni) az egész párt compromit­­tálva van Lónyayval s nem fogja elhagyni min­den valószínűség szerint. Ha mégis megtörtén­nék azonban — mi nem ismerhetjük teljesen a pártnak belviszonyait — s a deákpárt maga is meg akarná ragadni az alkalmat, hogy Ló­­nyaytól szabaduljon, még akkor is előállhatna az eset, hogy egy más deákpárti kormány alatt se tenné le a deákpárt a fegyvert s ugyanazon eljárást ismételvén az új választásoknál, ugyan­az lenne az eredmény. Nem valószínű tehát, hogy a mandátum le­tétele által el lehetne érni az országgyűlés fel­oszlatását. A másik eset állana tehát elő minden valószínűség szerint, az­t. i. hogy az ország­gyűlés folytatván működését, egyszerűen elren­deltetnék az új választás a leköszönt balpárti képviselők helyére. Quid tunc ? erre nem mond semmit Simonyi Ernő, mint azt, hogy meg lenne a balpártnak azon elégtétele, hogy kötelessé­gét teljesítette. Ezen utóbbi alternatívát azonban közelebbről kell szemügyre vennünk; micsoda helyzetbe jutnánk, miként fogadná a közvélemény? Újra megválasztatni a lelépett képviselők­nek magukat vagy más hatpártiakat — ennek nem volna értelme ; teljes abstentiót kellene kívánni a balpárti választóktól s ekkor azután az összes országgyűlés jobboldali képviselőkből állana, kik egész kedélyesen elvégezhetnék a maguk dolgát. A körül forog a kérdés, vállal­ná-e a deákpárt ezt a helyzetet, vagy pedig az ettől való visszariadás előlegesen vagy ezen helyzetnek megállása később időközben elég erős volna-e arra, hogy ők maguk óhajts­ák az új választásokat talán egy új választási törvény alapján s azon elhatározással, hogy nem fogják ismételni excessusaikat. Ha ebben bízni lehet­ne, el volna érve aczél s részemről kész volnék elvállalni minden bajt és kellemetlenséget, mely­­lyel a dolog jár. De hát ez az épen, a­mit én nem hiszek, sőt azt hiszem, a miként ismerhetni vélem a deák­­pártot, hogy habár megdöbbenne is egy kicsit, csakhamar kész volna azt mondani: isten hité­­vel! csak menjetek izgága közjogi oppositió ! hisz régóta azt óhajtjuk, hogy szűnjék meg a közjogi vita, hogy ne bolygattassék a kiegye­zési alap, hanem foglalkozzunk kizárólag bel­ügyi kérdéseinkkel. E Deákpárt sokkal inkább meg van győződve nézeteinek egyedül Üdvözítő természetéről, saját kizárólagos honboldogítási missiójáról, s a­mennyiben e tekintetben itt ott kételyek merülhetnének fel, ezek sokkal inkább ki vannak egyenlítve azon meggyőző­dés által, hogy a hatalomban ülni igen jó do­log , semhogy türhetlennek találná azon hely­zetet, hogy most már szabad a vásár minden tekintetben. Nem bízom hozzá telejességgel hogy belássa, miszerint helytelen és veszélyes dolog contumach­ozni egy pártot, mely a nem­zet valódi többségét bírja s annál kevésbbé félne, mert jól tudja, hogy a balpárt nem fogna tenni olyat, mi a haza vitális érdekeit veszé­­lyeztetné. Azzal, hogy aláássa az alkotmányos­ságot, nem gondol — ezt eddig tényekkel bi­zonyította ,s e tekintetben meglehet, még azzal, is akarná a dolgot elütni, hogy majd csinál ő maga egy új ellenzéket, nehogy ellenzék hiányozzék a parlamentben; ez ellenzékben ter­mészetesen nem lesz köszönet, de itten meg lesz­nek mentve még az alkotmányos formák is. Egyszerűen oda menne ki tehát a dolog néze­tem szerint, hogy három álló esztendeig tétlen­ségre kárhoztatná magát az ellenzék az ország­henyi ment. Nem sokára egy fiú nagy hevesen berohan a sátorba s a mennyire csak a tor­kán kifért, kiáltozá : — Uram ! uram ! adja ide a puskáját, meg akarnak bennünket támadni. Stanley a mondottak valóságáról csakha­mar meggy­őzödött; a nagy hevesen előre törő benszülöttek azt kiáltozták, hogy az utazókat meg fogják ölni. Stanley azonnal öt embert küldött Livingstone után, figyelmeztetve őt a veszélyre s hogy minél előbb jöjjön vissza. A doktor nem sokára szokott nyugodtságával s gondolataiba elmerülve visszatért s a benszü­­löttek főnökének bemutatá magát, ki ellensé­ges magatartást tanúsított s a harag vagy föl­indulás legkisebb jele nélkül egész hidegen azt kérdezé, hogy mit akarnak ? E kérdés foly­tán kiderült, hogy a főnök fia Ujijiben az arab­sok által megöletett s most azért jöttek, hogy annak halálát megboszulják. Livingstone erre kijelenté, hogy habár az igaz lehet, a­mit a meggyilkoltról mondanak, de nekik ahhoz semmi közük, mert ők nem arabsok, hanem fehér emberek. A vadak ezzel nem voltak megelégedve s míg az iránt ta­nácskoztak, hogy mit tevők legyenek, az uta­zók nagy sietve távoztak a tavon át egy biz­tosabb helyre, mintegy 25 mértföldre. Zanzibarban Stanley az amerikai konzul jelenlétében fölszólíta Kirket, hogy igazolja magát azon tette iránt, hogy Livingstonet nem támogatá. Mire Kirk azt mondá, hogy magán után senkinek sem felel, de mint britt alatt­való hivatalos utón kész a feleletre. Helyreigazítjuk a tegnapi tárczánkban mon­dottakat, hogy Stanley nem egy, hanem négy hónapot töltött Livingstone körében 1871. nov. 10-től, 1872. márcz. 14-ig. gyűlésen, a sajtó s a megyékre való politikai tekintetben most még kevés fontossággal biró működés maradván fel részére , az egyedüli tér. Ennek hátrányait kell összemérni a tervezett mandátum-letétel előnyeivel. Maga Simonyi Ernő is érezte, hogy ezen Ügynél nemcsak a quid juris, hanem a quid consilii tekintete is fenforog s azért szól egy második czikkének végén: „De különben is mit vár, mit remél a jövő országgyűlésen az ellen­zék eszközölhetni egy oly párttal szemben, mely magát oly módon és oly eszközökkel vá­lasztatta be a képviselőházba, mint a jobbol­dal ? Mi jót vél az ellenzék kieszközölhetni egy oly kormánytól, mely alkotmányellenes reactio­­nárius hajlamait a napnál világosabban kitün­tette már a múlt országgyűlésen is ? Mely rész gazdálkodásban, mely adósságcsinálásában, mely geschaertelésekben sem mértéket, sem ha­tárt sem ismer ? Mily előnyöket vél az ellenzék kivívhatni a nemzet számára? Mit akar tehát tenni a képviselőházban ? Magát folytonosan leszavaztatni és mi több, még a behozandó cloture által magát elnémíttatni ? Ez mindaz, a­mit az ellenzék várhat. És kérjük minden elfogulatlantól, várjon ily eredményekért érde­mes-e a többséggel a felelősséget megosztani ?“ Nem akarok hosszas lenni, csak egy két példával akarom jelezni, mit vár, mit remél az ellenzék a jövő országgyűlésen a nemzet szá­mára eszközölhetni. Sim­onyi Ernő tisztelt ba­rátom körmére fog verni azoknak a rosz gaz­dáknak, adósság­csinálóknak és mértéket s határt nem ismerő gseftelőknek. Ghyczy Kál­mán körmére fog verni azoknak, kik az önkor­mányzati szabadság és a tulajdon szentségének álnok ürügye alatt oly szarvakat akarnának növeszteni a papuralomnak, milyenekkel nem birt a legsötétebb századokban. Meg vagyok róla győződve, hogy föllépéseknek lesz sikere is ; ily tárgyaknál hiszem, hogy fog akadni a Deákpárt soraiban is, a­ki fusióra, coalitióra kész leend. De ha Zsedenyire maradt az ellen­zéki vezérség szerepe, akkor burjánzik és vi­rágzik habontlanul a gseb­elés, Tulszky pedig indítványozni fogja a katholikus autonómia beczikkelyezését, Andrássy és Lónyay pedig be fogják bocsáttatni a német jezsuitákat. A­mit itt egy-két kérdésre vonatkozólag említettem, igen sok más kérdésnél is elő le­hetne mutatni mint valószínű hasznos ered­ményt, ha ott lesz a balpárt az országgyűlésen. Ezt közvetlenül fogja kivívni a baloldal a nem­zet számára. De ezenkívül közvetve is tesz a nemzetnek szolgálatot az által, hogy fentartja csonkítatlanul, mint párt önmagát. Kurta szám a három — ezzel biztatták magukat a régi res­­taurationális világban a megyei kortesek, de e gyorsan élő mai világban a három év hosszú idő, három évig tétlenségben maradni — le­hetetlen hogy ne viciálja egy pártnak tevé­kenységi képességét. Les absents ont tort. A távollevőket „skartba“ teszik, elfelejtik, ki­hűl irányukban a nép ragaszkodása, másutt keres magának támaszt. Én a kormányképes­ség érdekében nem tartom szükségesnek, hogy folytonosan ki legyenek állítva az előőrsök, hogy égő kanóczczal álljunk az ágyuk mellett, nem tartom szükségesnek követni azon ascetai szabályt, hogy omnem erede diem­ u­bi diluxis­­se supremum , ha et az óra, majd ott lesz a baloldal, hogy vegye át a kormánynak fárad­ságát és felelősségét, de teljesen szétereszteni a sereget, teljesen leszerelni a hajót s ott hagy­ni rothadni egy kikötő álló vizében — ezt ismét nem tartom czélszerű­nek. S hogy egy más ha­sonlattal éljek, nem tapasztaljuk-e, hogy a mesteremberek, ha nincs dolguk, elkorhelye­­sednek ; a kőmivesek egész telén át nem csi­nálnak egyebet, mint azt, hogy isznak. A stri­­keolásnak rendesen rosz következményei szok­tak lenni magukra a munkásokra nézve. Lelke­sedésen kezdik, socialista elmélkedéseken és tüntetéseken, ispitályban, arostomban végzik igen sokan, míg a nagy rész a kereszthez má­szik. Vájjon nem tapasztalnék e mi is a stri­­keolásnak ilyenfajta rész következéseit ? Meg vagyok győződve, hogy az ellenzéki közönségre levetőleg hatna országszerte, ha visszavonulni látná a küzdtérről azokat, a­kik­től szokta hallani hangoztatni elveit, nézeteit, nem mint pium desideriumokat, hanem mint a többség nézeteivel egyenjogú, egy színvonalon álló nézeteket, melyek gyakorlati érvényesü­lést, tényleges alkalmaztatást követelnek. A közvélemény sehogy se tudna belenyugodni, hogy szabad legyen a vásár, melyben bőrére folyik az alku, igen nehezen nélkülözné azon szellemi táplálékot, melyet saját választottjai szerepléséből az országgyűlési tárgyalásoknál hozni megszokott. Mindezen tekinteteknél fogva nem tartom czélszerűnek a Simonyi Ernő által indítványo­zott mandátum­letételt. Nehezen esik megfele­lő csattanós megtorlás nélkül hagyni azon me­rényletet, melyet a kormánypárt a választások­nál a közmorál és alkotmányosság ellen elköve­tett, de ennél még nagyobb bajnak tartanám mindazt, minek bekövetkezését röviden jelez­tem. Egyszerűen zsebre nem fogja tenni az or­szággyűlésen sem az ellenzék a rajta elköve­tett csínt, s lesz benne mód, hogy a kormány­párttal megkeserültesse, a­mit elkövetett. ■ S egy észrevételt nem hallgathatok el. Ne­kem úgy látszik, hogy Simonyi Ernő maga is érzi az általa javasolt rendszabálynak incon­­venientiális elfogadtatásának nehézségeit. Kü­lönben nem tette volna, így előre vitatkozás tárgyává. Az ilyen rendszabályoknak akkor van kellő hatásuk, ha előleges meghurczolta­tás nélkül egy lélekzettel indítványoztatnak, felkaroltatnak és beütnek mint a menykőcsa­­pás. Ez már nem történhetnék meg, mert Si­monyi Ernő lapjában vita tárgyává tette, de­ákpárti lapokban is volt közölve s általánosan foglalkozik vele a közvélemény , a miért is nem tartottam feleslegesnek a fentebbi sorokban járulni a minden esetre érdekes tárgy megvi­tatásához. Ö nak mint első folyamodása iparhatóságnak kiad­t­tatik, a tanács pedig utasíttatik, tegyen ja­vaslatot, mily módon történjék gondoskodás a kórházakban bonczolt hullák és a szegények eltakarítása iránt. T­a­v­a­s­z­y Endre indítványt nyújt be, melynek értelme hogy, miután a Rókus kórház épülete a kor igényének meg nem felel és a kerepesi út forgalmának és jelentőségének emelkedése folytán oda nem illik, küldessék ki egy 9—12 tagú bizottmány, mely egy új kórház építése iránt javaslatot tegyen. Az in­dítvány napirendre fog tűzetni. Bója Gergely budapesti iskolai tanfel­ügyelő jelenti, hogy hivatalát f. hó 18-án meg­kezdte. Tudomásul vétetik, Mathiasz Móricz és Rózsa Lajos és érdektár­sai szabadalmat kértek, hogy a városi csator­nákból a Dunába vezetett anyagokat felfog­ván, szagtalan trágyává feldolgozhassák. Mind­két vállalkozó kísérlettételre utasíttatik, s en­nek kedvező sikere esetén, a tanács tárgyalá­sokat fog velük kezdeni. Ezután a gyűlés napirendre tért. Miklóssy Gyula engedélyt kért, hogy neki addig, míg az állandó népszínház létesülni fog, engedély adassék egy ideiglenes népszinháznak építé­sére és e czélból az István-téren hely jelöltes­sék részére. Az engedély megadatik, a feltéte­leknek folyamodó meghallgatása után leendő megállapitása a tanácsra bizatik. A polgári fi- és leány­tanodáknál két segéd­­tanár állomás töltendő be 800 frt évi fizetés és 120 fit lakbérrel.­­ Pályázat hirdettetik oly­­képen, hogy polgári tanodai állomásokra ké­pesítéssel biró tanárnők is folyamodhatnak. A józsefvárosi alreáltanodához a vegytani- és természettudományi tanszékre Sajóhegyi Frigyes és dr. Steiner Antal közül, kik javas­latba hozattak Sajóhegyi Frigyest, a szabadkézirajz-tanári állomásra Vidéky Já­nos választatott meg. A szöllőhegy utczában egy iskola építése elhatároztatik s az építési költség 97000 írttal jóváhatik. A városligetben a lerombolandó bimbóház pótlására építendő korcsma költségeire a szük­ségelt 166 ezer­ért megszavaztatik. Több városi szolga özvegyének nyugdíj il­letve végkielégítés szavaztatik meg. Wehner József józsefvárosi népiskolai igazgatótanár nyugdijaztatik és helyére B­a­r­c­z­e­ll Gábor, a terenczvárosi templomtéri iskolához igazgató tanárnak pedig Tamassovits Károly választatik meg. S­z­é­h­e­r Mihály indítványt tett, mely sze­rint kimondassék, hogy oly házaknak, melyek az építési vonalon kívül vagy belül esnek, és tulajdonosaik azokat a szabályozási vonalra helyezni nem akarják, a város által kisajáti­­tassanak. — Elfogadtatik. A légszesz vizsgálói állomásra kinevezett Preisz Mór hosszan tartó betegsége miatt e tisztét teljesíteni képes nem lévén, állásáról lemondott; helyére Aujeszky Lipót tanár ne­veztetik ki elő­írt fizetéssel. Román Román mezei kapitánynak, ki felfüggesztetett állásától, de visszahelyeztetett, összes tiszti fizetése és mellékjárulékai kiutal­­ványoztatnak. Weisz Be­rnát képviselő indítványa foly­tán 1869-ben a szegényügyi bizottmány külde­tett ki, hogy tegyen javaslatot az utczai kol­dulás megszüntetése iránt. E bizottmány azt indítványozza, hogy addig, míg a szegényügy törvényhozásilag rendeztetni fog, a hatóság úgy segítsen a kolduláson, hogy különösen az elhagyatott gyermekek és munkaképtelen fel­nőttek számára szeretetház állíttatván fel, az utczai koldulás betiltassák.­­ A közgyűlés elfogadván a bizottság javaslatát, utasítja azt, hogy a terv életbeléptetése végett szükséges intézkedések előkészítésére egy külön bizottsá­got hozzon javaslatba. Ezután a tisztviselőknek fizetésök rendezése végett beadott kérvénye és a­ tanácsnak véle­ménye került tárgyalás alá, de a képviselők nagy része eltávozván, az ülés határozatkép­telenség miatt berekesztetett. Ülés vége 6 órakor. KRÓNIKA, Pest, július 31. — A nemzeti színházban az első előadás — ha ugyan, mint hírlik el nem odáz­zák — aug. 8-án lesz. „Lamermoori Lucia“ terülend színre Palikadi kisasszonynyal a czímszerepben. — A „Fővárosi Lapok“ szerkesztőjét megrótta egy „beküldött“-nnk. Ezért ma az il­lető lap újdondásza pár sorral felénk fordul, mentségkép azonban csak annyit ír, hogy mi alaptalanul szoktunk támadni. Ha Vadnay úr ezzel azt akarná velünk elhitetni, hogy ő bal­oldali és baloldali szellemben szerkeszti —­ a­mit különben nem is kívánunk — sói­ disant szépirodalmi lapját, — mondhatjuk, nem térí­tett meg. A józsefvárosi választási lajstrom megmutatja, kire szavazott. Vadnay ur lapjá­nak apró s a politikát súroló hírei pedig­­teg­napi közleményénél erősebben bizonyíthatják a „Föv. Lap.“ szellemét. Még egyet. A nevezett ap újdondásra sehogy sem látszik feledketni, hogy e lapok ujdonsági rovatában is megesett amaz emberi dolog, hogy hibát követett el. Nem irigyeljük tőle azt a korlátoltságot, mely­ben gondolatai mozognak. De ha már paripá­jául választotta azt a botlást, a­melyen elle­nünk száguldott, szíveskedjék el nem feledni hogy e rovat vezetője ama pár sornyi közle­ményt mint nem tőle eredtet visszavonta. Ezt eszébe juttatva a tisztelt urnak Ígérjük, hogy a magunk részéről is készséggel fogunk vállal­kozni oly alaptalanságok írására, a­minőket vasárnapi „beküldött“-ünk tartalmazott. Jele­sen, hogy Vadnay úr a kormánypártiság szí­nét adja lapjának és hogy külföldi lapokból plagizál. Ha egyéb kell, egyébbel is szolgálunk. — A zenészeti ösztöndijak és se­gélyezésekre megszavazott 2500 forint­nyi alapból a közoktatási miniszter Gobbi Hen­rik zeneszerzőnek 400, Bartalus István zene­művésznek 300, Bartay Ede zeneszerzőnek 300, Hauser Natalia zongora­művésznőnek 400, Nyizsnyai Gusztáv zeneszerzőnek 200, Saphir József zongora­művésznek és La­­zsovszky Jusztina zongora­művésznőnek egyen­­ként 150, továbbá ifj. Huber Károly zongo­­rásznak, Baumgarten Regina művésznőnek és Hiray József hegedűművésznek fejenkint 200 forintot engedélyezett. — A bécsi burgban kísértetjárta erről az új „Presse“ ezeket írja: Eddig átal­­lottuk egy nemcsak beadott körökben nagyon elterjedt hírről tudomást venni, mert annak tartalmát nagyon is kalandosnak tartottuk. Minthogy azonban a kérdéses történetet újra meg újra elbeszélik nekünk, még­pedig igen megbízható oldalról, mégis csak szóba hozzuk: ha semmi nincs a dologban, akkor jó, de ha a hít valóságon alapul, akkor még jobb. Ugyan­­is arról beszélnek, hogy az itteni burgban több éven át kisértett a lélek, mely néhai Zsófia fő­­herczegnő alakjában, kért őrt helyének elha­gyására birt, végre harmadszor olyanra akadt, ki sans facon lelőtte. Az ily érzékenyen bűn­­hődött kísérlet állítólag a burgpapság tagja. Ha csakugyan ennyiben van a dolog, és remél­jük, hogy az „Abendpost“ erre vonatkozólag kimerítő felvilágosítást fog adni, akkor az ille­tő katona igazán nemzeti jutalmat érdemel, mert ezen tettével felderített egy cselszövényt, melyen most minden bizonynyal magas helyen is át fognak látni. Eltekintve azonban a golyó­tól, mely a szemtelen kisértetnek jutott, az otromba játék intézői szintén már azért is példás büntetést érdemelnek, mert megfeled­keztek arról, hogy a 19. században élünk és hogy felségsértést követnek el, midőn ily esz­közökkel akarnak valamely irányban sikert kivívni. Reméljük, hogy elmúltak az idők, mi­kor Szász Móricz egy hasonló kísértetet a római király hálószobájából a buzgárokba ledobott, a papság azonban ezek daczára sem vesztett semmit befolyásából. A fent elbeszélt történet­hez egyelőre nem akarunk megjegyzést csatol­ni, azonban az udvar iránti tisztelet érdekében a hivatalos lapoktól a dolognak hímeretlen fel­világí­tását kívánjuk. — Derék színművészünk Lend­­v­a­y Márton, mint örömmel jelenthetjük, hosz­­szas kínos betegségéből annyira fölüdült, hogy már künn jár és nemsokára, remélhetőleg már a színház megnyitásakor újból elfoglalhatja helyét a színpadon. — Debreczen városa ma tartotta tisztujitását. Egy esti sürgöny szerint polgár­­mesterré Kovács Lajos, főkapitánynyá Si­­monfi Imre s főjegyzővé Papp Ferencz válasz­tatott. — Kolostor, szív és revolver egy­veleg képezte tárgyát egy bűnesetnek, mely­ben a legfelsőbb törvényszék tegnap ítélt. Len­csés Etelka, pesti születésű víg leánykát vi­szonyai kolostorba kényszeriték. Eleinte a pró­baidő alatt csak elimádkozott, elböjtölgetett anélkül azonban hogy vágyait, érzelmeit, női szivét megtagadhatta volna. A vizsgálatnál, mikor apáczává kellett volna felavattatni, azt kérdezték tőle: mi czélja lehet egy jóravaló derék nőn­ek az életben, hogy isten dicsőségére szolgáljon s embertársai javát előmozdítsa? E fiatal hölgy őszintén felelt. Azt — mondá — hogy családanya legyen, és gyermekeit derék, hasznos honpolgárokká nevelje. A válasz kissé szokatlan volt egy apácza-kandidátustól és a fejedelem asszony nem gy­őzött elég keresztet hányni magára, a prépost pedig, ki a vizsgáló­­bizottság biztosaként működött, az istentelen beszédre kijelentette, hogy ily apáczára nincs szükség. Etelka tehát távozott, s ezzel hely­zete szinte elviselhetlenné lett, míg végre Nagy- Maroson mint nevelőnő lépett be egy család­hoz. A gyermekeket szorgalommal tanította, életmódja kifogástalan volt, annál inkább cso­dálkozott a gazda, mikor egy napon* csak a törvényszék elé idézték, hogy adjon felvilágo­sítást, ki és miféle egyén ez a Lencsés Etelka ? A szerencsétlen leány gyilkossági kísérlettel volt vádolva. A tényálladék a következő: A nevelőnő ifjabb Zöllner Mátyás, nagy­marosi kereskedővel ismerkedett meg és egymást sze­rették. A leány azt remélte, hogy Zöllner nőül veendi, de ez látván, hogy vagyonnal nem bir, más terveket szőtt és oly indítványokat tett a leánynak, hogy ennek minden vére arczába szökkent és közel volt az öngyilkossághoz. Zöllner azonban Etelkát mégis arra bírta, hogy egy délután meglátogató boltjában, hol a ke­reskedő régi indítványát megnyitá s mikor a le­ány rá nem állt, fekete festékkel bemocskolta képét s úgy taszította őt az utczára. A szegény leány ekkor v­égkép leverve haza ment, egy 5 csövű revolvert töltött meg, visszament Zoll­­nerhez, s a revolvert ötször sütötte reá, ha­nem csak könnyen sebesíthető meg. Erre gyilkosság-kísérleti bűnper indíttatott ellene, de a legfelső törvényszék csak könnyű testi sértés bűntettében találta bűnösnek, és ezért a kiállott vizsgálati fogságon kívül még néhány napra ítélte el. — Az egyetem orvos­i karánál a Jordan-féle utazási ösztöndíjakat két tehetsé­­séges fiatal orvos nyerte el, és pedig a nőgyó­gyászatit dr. Liebman Mór, s a gyermek­­gyógyászatit dr. W­i­t­m­a­n Lázár. — Az orsz. m. gazdasszony-egy-­­ e­t nevelő-intézeti árvaleány növendékeknek a kegyeletes úri nők szabadba kirándulást * rendeztek, mely csütörtök aug. 1-ső napján a r.­palotai kis erdőben fog megtartatni. A kik­­ a növendékek örömeiben részt akarnak venni,­­ szívesen láttatnak.­­ — Ha angolok volnánk, akadna köz­tünk ember, a ki fáradságot véve magának ki­mutatná, hogy a königgrätzi csata óta nem volt nyári idény, helyben Benedek táborsze­ról el nem mondanák , mit csinál, még pedig el nem mondanák ugyanazt, a­mit most versálnak a bécsi lapok. Gráczból jelentik: Benedek tá­borszernagy, ki tudvalevőleg több év óta itt tartózkodik, csak néhány napja lábbadt föl a súlyos betegségből, mely a 74 éves férfiút két­­ hétig az ágyhoz kötötte volt és a hadvezér­­ számos barátait komoly aggodalmakkal töl­­­­­tötte el. Baja — kolikanemű görcsrohamok —­­ azonban most már annyira javult, hogy Bene-­­­dek, ki igen rendes és egyszerű életet él, újra .

Next