Magyar Ujság, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1872-08-04 / 177. szám
egy köztársaság javára történt az európai pénzvilág e hallatlan versenyző felajánlása s hozzájárulása. Hányan voltak másfél évvel ezelőtt Európában, kik megénekelték már a „finis Gallise“-t, kik meg nem voltak győződve, hogy a francia nagy állam csak történeti emlékül vagy földtani fogalomként tartható még fenn? S ime ezen állítólag megsemmisült, a miveit világ gúny és megvetés tárgyának bélyegzett Francziaország, nem csak visszanyerte az önbizalmat, az erős hitet erejében s jövőjében : e hitet egész Európa a legeclatánsabb módon jogosultnak, alaposnak ismeri el. A nemzet pedig, mely annyi s olyan csapások után mától holnapra uj életre fel tud ébredni s életrevalóságéról meg tudta győzni a legkétkedőbb s legkevésbé érzelgős köröket a tőke köreit: ezen nemzet megalázva lehet ugyan, de ő nem vész. Bizony, a második császárság és az általa előidézett események szörnyen megkárosították e szegény országot, anyagilag, szellemileg és erkölcsileg is. De úgy látszik, idejekorán ütött még a felszabadulás órája, aminek következtében a romlás mire túl nem ment a felszínen. Fenmaradt az egészséges velő: az erkölcsi erő, az örök fiatal szellemiség, a kioltatlan hazafiság, a takarékosság s a munkaszeretet becsületes szelleme. Ezeknek köszöni Francziaország újjászületését, ennek azt az általános rokonszenvet, melyet oly nagy hamarán vissza tudott nyerni, s melyet a kölcsön sikere oly meglepőn kitüntet. S az európai rokonszenv első tárgyává lett ez a Francziaország a köztársasági alkotmány alatti A köztársaságot halmozza el a franczia és az idegen tőkevilág annyi milliárddal, minőt soha nem kölcsönözött minden királyságoknak együtt véve. Ez bizony a csodák látszólag legnagyobbika. Megszűnt-e a tőke conservatív szellemű lenni? Forradalmárrá változott-e át ? Dehogy ! Ez saját természete és a dolgok természete elleni jelenség volna. De a tapasztalás s az összehasonlítás arra kezdi őt tanítani, hogy a bel-s külbéke, a haladó vagyonosság, a fizetésképességnek biztosítékai nem a kormány formában rejlenek; hogy egy köztársaság közhasznú gazdálkodása s becsületes pénzkezelői még a kölcsönadó tőkeembernek is jobb garantiát s komolyabb előnyt nyújtanak, mint bizonyos királyságok pazarlása s nem épen tiszta kezű vezérférfiai. S igy történhetik s történik az, ami néhány évvel ezelőtt lehetetlennek látszott: van királyság, mely állítólag a legjobb, a legfényesebb virágzásnak örvend, mely szívesen fizet 8—9 % , mely, midőn néhány milliónyi kölcsönre van szüksége, mégis kényszerítve látja magát, pénzügyminiszterét és miniszterelnökét a kölcsön kikoldulása végett Bécsbe, Párisba, Londonba meneszteni, amíg ugyanazon perezben önkényt felajánlja a tőkevilág az ő milliárdjait 6%-ra a tönkre tett ország köztársasági kormányának. A három milliárdnyi kölcsön példátlan sikere sok örömet s vigaszt nyújt a kölcsönvevőnek, de ismerünk nem egy nemzetet, mely szintén sokat meríthetne e tüneményből: hasznos leczkét!A terjedék becsértékének megállapítása tekintetéből az egyeztető bizottságnak fog átadatni. Az illetékes váczi szolgabiróság részéről Robitsek és Steinernek az újpesti kikötő sziget és Duna közelében egy spodium-gyár felállításához az engedély kiadatott. Miután azonban tudva van, hogy az ilynemű gyártás nagy mennyiségű dögleletes bűzt terjeszt, s hogy a légkört fojtó ammóniák bűzzel tölti el, mely a szél irányában mérföldekre elterjed, s a hol a viz felszínével érintkezik, az által felszivatik, s igy a vizet is megfertőzteti, a miért is egészség-rendőri tekintetből kettős szempontból is veszélyes. Fel fog kéretni ennélfogva a m. kir. belügyminisztérium és a megye közönsége, miszerint ezen egészségi szempontokból annyira veszélyes gyárnak felállítását megakadályozni szíveskedjenek. Miután továbbá a fővárosi közmunkák tanácsa az 1870 évi X. t. czikk értelmében, az általános szabályozási terv megállapítása alkalmával, működési körét a Buda-Pesttel határos területre is kiterjesztheti, utasíttatott a műszaki osztály, miszerint a főváros egész környékére nézve egy részletes tervet készítsen, melyben kitüntetve legyen, hogy a város közelében, hol és minő gyárak felállítása fog megengedtetni. Ezen terv annak idejében Pest megye közönségével tanulmányozás és nyilatkozat végett közöltetni, s ezek folytán véglegesen fog megállapittatni, s jövőben előforduló eseteknél a hatóságoknál szabályként fog tekintetni, s igy a főváros egészségi ügye felmerülhető hason esetektől meg fog óvatni. Fuchs Lipótnak háza zsindely tetőzet végett a Buda város közönsége által kiszabott büntetésnek elengedése és Zeitler Jakabnak, kőbányai telke felosztásának meghosszabitása iránti felfolyamodásának hely nem adatván, a városi közönség határozatai helybenhagyattak. Kay Benedek építési kérvényét, Buda város közönsége a Gellérthegy, Naphegy és Jánoshegy utainak szabályozási terveivel kapcsolatban mutatta be, miután azonban egy ily jelentékeny szabályozásnak az általános szabályozási tervezetből leendő kiszakítása és előleges megállapítása czélszerűnek nem mutatkozik, a fővárosi közmunkák tanácsa ezen szabályozások érdemleges elintézésébe nem bocsájtkozott. Nehogy azonban Kay Benedek építési kérvénye még hosszabb időre visszatartassék, a kérelmezett engedély oly megjegyzéssel fog kiadatni, miszerint a Gellérthegy utczáinak szélessége a jelenlegi 8 ölben fog megmaradni. Pest város közönsége által a csillag utczában létesítendő kövezési és csatornázási munkálatok ellen észrevétel fel nem merült, s ezen munkálatok a bemutatott tervek alapján akadálytalanul foganatosíthatók. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak. Az első magyar sörfőző részvény társulatnak Kőbányán a jászberényi uton fekvő telkén, Schmidt Ferencznek a ferenczvárosi soroksári utczában 123/49 sz. alatt. — Fleischmann Mórnak a terézv. 2 szerecsen-utczában. — Hermann Ferencznek a kőbányai uj hegyen 34 sz. alatt.— Sinkovits Ferencznek a józsefv. névtelen utczában 793 sz. alatt. — Kocsi Henriknek a józsefv. nap-utczában 226/c sz. alatt. — Az izraelita nő-egyletnek a terézv. körút és valero-uteza sarkán 5 sz. alatt. A jegyzőkönyv hitelesítésével Sebasztiáni és Cserhalmay Ferencz tanácstag urak bízattak meg. A fővárosi közmunkák tanácsából. Szapáry Géza alelnök távolléte folytán az ülés Podmaniczky Fr. tanácstag által nyittatott meg és vezettetett. Az ülés főtárgyát a váczi és országúti boulevardon elhelyezendő lámpaoszlopok és tartók kérdése képezte. Az oszlopokat illetőleg Páriából egy minta hozatott meg, miután ez azonban a kívánalmaknak meg nem felelt, rajz után egy másik mintának készítése eszközöltetett. A lámpát illetőleg a Párából hozatott minta fogadtatott el. Az egész boulevardon körülbelül 200 lámpa oszlop és 200 lámpakos fog szükségeltetni, melyek bronziroztatni fognak. Egy lámpaoszlop hozzávető számítás szerint bronzirozással és lámpával mintegy 203 írtba, egy lámpakos pedig bronzirozás és lámpával együtt 92 írtba fogna kerülni, s így az egész boulevard világítási készlete mintegy 59.000 írtba jönne. Miután azonban a gáztársulat Pest városában az egyszerű lámpaoszlopok, lámpakar és lámpák előállítására kötelezettséggel bír, minek folytán a fenti összegből mintegy 14,400 írt viselése őt illeti, a fennemlített világítási készlet költsége e szerint 44,600 írtra olvadna le, mely összegből még a csődület alkalmával is valószínűleg megtakarítás fog létethetni. Az ekként előállítandó lámpaoszlopok, karok és lámpák annak idejében a légszesztársulattal, mindazonáltal a többi egyszerű városi készletekkel egyenlő arányban és a várossal fennálló szerződés értelmében be fognak váltatni. A fennemlített lámpaoszlopoknak előállítása irnt rövid idő alatt csődület fog kitüzetni, melynél meg fog jegyeztetni, hogy a 200 drb lámpaoszlopból 80 darabnak még ez év folytán el kellene készülnie, és pedig köteles lesz vállalkozó a felszállítás után 8 nap múlva hetenkint 10 darabot szállítani. Rosenberg Józseffel a sugárútba eső ingatlansága iránt megkötött szerződés helybenhagyatott. Az egyetem orvosi kara számára a Luczenbacher-féle üllői úti 13. és 14. számú telek szemeltetett ki, miután azonban ezen telken egy utczanyitási kötelezettség telekkönyvileg ki van tüntetve, fel fog szólíttatni Pest város közönsége, hogy miután az általános szabályozás szerint ezen utczanyitás kérdése elejtetett, amennyiben a kérdéses utczát a maga részéről sem óhajtaná kinyittatni, a fennemlített telekkönyvi megszorítás törlése iránt az engedélyt, azonban oly megszorítással adja ki, hogy a környező utczák szabályozásához szükségelt csekély terjedékért kártalanítás nem fog fizettetni. A Kecskemét városát tulajdonjogilag illető, zöldfa- és borz-utcza sarkán levő telek iránt az építési engedély akadálytalanul ki fog adatni. A zsibárus-csarnok társulattól megvett telek tulajdonosainak kérvénye folytán, a tervvázlat ki fog adatni és a tárgy a beváltandó kivonat a hivatalos lapfóél. A pénzügyminiszter Dukovics Szilárd és Vörös Sándor számvevőségi gyakornokokat a közp. számvevőséghez 111-ad oszt. számtisztekké nevezte ki. Az érsek-újvári népbank, mint önsegélyző-egylet és a rumai takarékpénztár alapszabályai a földmivelés- ipar- és kereskedelmi m. k. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. KRÓNIKA. * Pest, augusztus 3. — Több pesti polgár kérvényt szerkeszt a közgyűléshez az iránt, hogy a templomok és iskolák közelében levő kórházakat (a kérvény többeket ki is jelöl) távolíttassa el. Furcsa, hogy ez a kérvény éppen most terjesztetik be, mikor Thaisz főkapitány, ki az ily ügyek elintézésében magas fórum, szabadság időn jár. — Curiosum. Andrássy Gyula külügyminiszter Terebesre érkezvén, az azon vidéken állomásozó katonatisztek tisztelegtek nála, kiket másnapra meghit. Az ebéd alatt a tisztek a a pezsgő hatása folytán kedvet kaptak a politizálásra s azt kérdezték a gazdától, hogy váljon a béke tartós teende? Andrássy erre azt felelte, hogy kötelessége ugyan a békét a népek közt fentartani, de két évnél tovább a béke fentartása iránt nem nyújthat biztosítékot. A pesti népszínház javára tartott műkedvelői előadás (a városligeti gyermekszínházban) összesen 185 frt 80 krt jövedelmezett. Ebből kiadtak Kratochvill igazgatónak a színház átengedéséért 90 frtot, az előadás költségeire 33 frt 62 krt, így maradt a népszínházra 62 frt 18 kr. Fölülfizetés csak egy volt. Koncz István szabómester adott 2 irtot. — Színházi hírek. A nemzeti színházban hír szerint csütörtökhöz egy hétre, azaz 15-én nyitják meg az idényt, mégpedig„Faust“talállykép mégis csak hat hétig húzódott el a „megrövidített“ szünidő. — A legközelebbi műsorozatról nem sok épületes hallatszik. A színházi fáma szerint októberig, miután sem az operánál, sem a drámánál újdonságokról nem gondoskodtak, — vendégszereplésekkel igyekszik az igazgatóság némileg eleveníteni a játékrendet. — Miklósi Gyula erélylyel fog társulatának szervezéséhez, amelylyel a felépítendő ideiglenes színházban előadásokat fog tartatni. A vidék legjobb erői fel lettek szólítva ajánlataik beadására. — Lendvainé asszony Nagyváradon múlt hó utolsó napján „Tartuffe“-ben játszta ismert jó szerepét. A helybeli lapok Bercsényi alakításáról a czímszerepben is nagy elismeréssel szólnak. — A szabó egylet bizottsága az öszszes szabó munkásokhoz felhívást intéz egy, augusztus 5-én vagyis hétfőn, három dobutcza 63 sz. alatt Muderlak Vincze ur termében tartandó , általános szabó-munkás gyűlésre. A gyűlés tárgyai: I. A beteg ápolásnak az összes MAGYAR ÚJSÁG 1872 AUGUSZTUS 2. szabómunkásokra való kiterjesztése, és ennek módozatairól való tárgyalás.II.Egy munkaközvetítő iroda felállításáról való tárgyalás az ipartörvény értelmében. A gyűlés kezdete délután 4 órakor. — Rendőri kimutatásjuliushóról. A lefolyt julius hóban a pestvárosi főkapitányi hivatal által 970 egyén volt letartóztatva, ezek közül a kir. fenyitőtörvényszékhez kisértetett S 267, dologházba küldetett 53, kórházba utaltatott 66, megkeresés folytán letartóztatott s vidéki hatóságokhoz szállíttatott: 6,katonai hatóságnak adatott át: 4, rendőrileg fenyittetett: 241, vizsgálat után elbocsáttatott: 120; budai kapitánysághoz kisértetett: 15 és eltolonczoztatott 203 egyén. A főkapitányi igtatóhivatalba 600 egydarab érkezett be s mint iparhatóság által 267 iparengedély állíttatott ki. — Nagy urak látogatása mindig nevezetessé teszi a kisdedek előtt azt a napot, mely e szerencsében részesíti őket. A miniszterek pedig nagy urak. Pauler miniszter tegnap reggel megjelent a terézvárosi Fröbel kertben, hol az uj tanfolyam s a kora reggel daczára már mintegy 50—60 gyermek volt együtt. Komáromy Alajosné főkertésznő és két segédkertésznője mutatta be a kisdedek játékait és foglalatosságait, melyek minden tekintetben megfeleltek az intézet jó hírének. — Egy hozzánk beküldött panaszos levél azt állítja, hogy Kürz Antal helybeli gymnasiumi tanár a múlt évben először a Szvorényi-féle kézikönyvet jelölte, ki magyar nyelv és irodalmi kézikönyvül tanítványainak. Évközben aztán félredobatta s mint saját művéből diktált tanítványainak valamit, amit ezeknek nyakra-főre le kellett írni. Az illetők most összehasonlítva irataikat Névy költészettanával, arról győződtek meg, hogy a tanár úr nemcsak haszontalan munkát végeztetett velük, amennyiben leíratta azt, amit nyomtatásban kaphattak volna, hanem hogy a tanár úr pávatattal ékeskedett. A beküldők az utánuk jövő tanuló fiatalságnak kívánják ezt különösen figyelmébe ajánlani. A bécsi (a hivatalos lap szerint császári királyi) belügyminisztérium közlése szerint a keleti marhavész folyó évi június hó 16-tól július hó 13-ig Gácsországban a zajeszczyki járáshoz tartozó Skowiatyn, Torskie, Lesieczniki és Nowosiolka községekben és a bizczáni járáshoz tartozó Zukow és a borszezowi járási Mielnica községben uralgott. Alsó-Ausztriában Hernals községben f. hó 4-én, s Bécs birodalmi főváros VI. kerületében f. hó 8-án a keleti marhavész megszűnt, ellenben a korneuburgi kerülethez tartozó Neu Russbach községben június hó 26-án a keleti marhavész kitört, mely nap óta azonban ott újabb megbetegedési eset elő nem fordult. A többi osztrák tartományok vészmentesek . Az iskolák igazgatói kiadták „értesitvényeiket“ s ezek közül számos hozzánk is beküldetett. A pesti főreáltanoda értesítvényéből, melyet dr. Császár Károly értekezése nyit meg „a tizes számokról“, kiemeljük, hogy az intézetben 25 tanár s a 6 rendes és 4 párhuzamos osztályban 885 tanuló volt s igy daczára a józsefvárosi alreáltanoda megnyílásának, még mindig igen sok. Ney Ferencz igazgató évi jelentésében panaszkodik az ifjúságnál tapasztalt erkölcsi lazulásról, mely eddig nem mutatkozott oly nagy mérvben, mint legutóbbi iskolai évben. — A pozsonyi „királyi katholikus“ főgymnásium értesítvényében legelsőbb is a czímet kell megrónunk, annyival inkább, mert még közoktatásügyünk legfelsőbb fórumán sem akarják felismerni az anomáliát. Ha királyi, mért katholikus s viszont? Az értesítvény különben mindvégig megtartja felekezeti jellegét, híven mellékelve minden tanuló nevéhez vallását is, ha az történetesen nem katholikus.—A beszterczebányai „kath. kir.“ államfőgymnasium értesitvénye magyar-, német- és tót nyelven adatott ki. A bejegyzett tanulók száma 275 volt. — A székesfehérvári főreáltanodában 200 tanuló 14 tanártól nyert oktatást. — Pécsett két nap előtt bankjegyhamisító társaságot fogott el a rendőrség. Tíz forintosok gyártásával foglalkoztak a jó madarak, s épen kétszáz darab nyomására készültek, midőn a rendőség közbeszólt. Mulatságos sajtóhibára figyelmeztetnek, mely lapunk tegnapelőtti számában volt. Egy derék tanítóról szólva jelszavául e mondat imputáltatik neki: „Ó Buda minden előtt.“ Kérjük olvasóinkat szíveskedjenek az Ó-Budát a szélesebb „hazá“-val fölcserélni. — Új zenemű. Naszluhácz Gyula fiatal zeneszerző, kinek már több sikerült műve (így a „Válni fáj“ ábránd, Ilonka csárdás, Győri jogász mazur stb) forog a zenélő, közönség előtt, „Az első szerelem“ czimű franczia négyesre (zongorára, 2 kézre) nyit előfizetést. A zenemű aug. 11-éig fog megjelenni s előfizetési ára, mely szerzőhöz Budára Krisztinaváros városmajor utcza 295. sz. a. küldendő, példányonkint 54 kr. Gyűjtőknek tiz példány után tiszteletpéldány járt volna, hogy tervrajzunk nem foglal magában semmi újat. Az eszme, mint az a tanító-egyleteknek egymás közti szövetségében van kifejtve, annyira új, hogy a németországi tanítók az egyesülés egyedüli módozatának tüntetik föl. Húsz év óta keresték az egyesülés alakját s ime most a „Budai tanító-egyletben“ először fölmerült szövetkezési eszmében lelték fel. A 18—20 pesti tanítót tehát csakis szűkkeblűség vezérelte, nem bántja őket más, mint a „szerepvivés utáni sóvárgás“ és a „feltűnési viszketeg.“ Bizton hiszszük, hogy a pesti tanítók jobbjai nem fogják tűrni, hogy 18 pesti egyleti tag pelengérre állítsa az összes fővárosi tanítóságot, nem fogják nyugodtan elviselni, hogy az ország színe előtt épen a pesti tanítóság tétessék nevetségessé. Buda-Pest, augusztus 3-án 1872. A „Magyarországi tanitó egyletek“ szövetségének létesítésére kiküldött bizottság. A következő sorok közlésére fölkérettünk: A „Magyarországi tanitó-egyletek szövetsége“ az eddig történt bejelentések után ítélve, sikerülni fog. A csatlakozó egyletek névsora az ülést megelőzőleg a lapokban közölve lesz. Mennél örvendetesb hírek érkeznek hozzánk a haza különféle vidékeiről, annál szomorúbban hatott ránk azon körülmény, hogy a „Népnevelők pesti egyletének“ 120 tagja közül m. h. 31-én 18 ember összegyűlvén, „közgyűlésileg“ elnevezte a „Budai tanító-egylet“ kezdeményezését : jogbitorlás- és jogfosztás, meg jogcsorbításnak. Ha valaki látta felhívásunkhoz mellékelt jegyzőkönyvünket, tudni fogja, hogy mi a pesti tanító-egylet kezdeményezésére „két évig“ vártunk, hogy erre vártunk még azután is , midőn „Pécsi tanitó-egylet“ minket szólított föl a kezdeményezés megtagadására. Ámbár a felszólítás nyilvánosan történt, a pesti egylet mégsem ébredt tettre. Ezenkívül mi egy „Magyarországi tanító-egyletet“ veszélyesnek tartunk. Áldást a tanügyre csak a létező tanitó-egyletek szövetségétől várunk. Úgy látszik, a pesti 18 tanitó nem fogta fel a különbséget, amely létezik egy „Országos tanitó-egylet“ és a „Tanitóegyletek országos szövetsége“ közt, mert különben 31-ei közgyűlésekben nem mondhatták Pater Gabriel. A tárgyalásban folyó hét 30-án mindenekelőtt előző napi vallomását azzal egészíti ki, hogy ismeri ama levélke szerzőjét, mely Walzelhez intéztetett, s mely iránt dr. Glanz annyira kiváncsi, de ő nem érzi magát kötelezve megnevezésére. Dr. Glanz erre egy az Erzsébet-szerzetnél szolgáló, Pechersdorfer Katalin nevű leány kihallgatását javasolja, ki bizonyitandja hogy a karmelitáknál a templom rácsozata esténkint már hat órakor bezáratik. A törvényszék elfogadja e javaslatot s elrendeli Pechersdorfer Katalin elhivatását. Dr. Granz erre kiemeli, hogy Dunzinger Mária pater Gabriel becsületének megsértése miatt kereset alatt van; nem lehet azonban kivenni, vajon ez által, a büntetőjogi eljárást félreértve, a megesketés kérdése iránt akar e aggályokat kelteni. Dr. Dürnberger Dunzinger Mária tegnapi vallomásából ismételteti azt, amely szerint Pater Gabriel az ő leányának azt tanácsolta, hogy váljon el anyjától s vegyen föl külön szobát. „Mikor még Anna nekem erről szólt, így adja elő az anya, akkor még teljesen okos volt, s Máriaczellbe mentünk együtt, kérni az istent, s a szüzet, adja vissza neki előbbi állapotát, egyszerre csak felkiáltott: „Most már ismét vissza kell térnem páter Gábrielhez.“ Az elnök erre megjegyzi, hogy itt a búcsujárás aligha használt valami nagyon sokat. Erre Moser Anna tanú hivatik elő. Fonnyadt 36 év körüli leány ez, igen kedvezőtlen kifejezéssel. Vádló tanúja és így Pechmüller vizsgáló biró már előre megeskette. Moser Anna szolgáló a kapuczinus-utczai 17 sz. házban, ahol Dunczingerék mindaddig laktak, mig „az újságba nem kerültek.“ Akkor a ház jámbor tulajdonosnője felmondott nekik. Moser Anna gyakran ment Dunzingerékhez, mert az anyát már régebben ismerte. Gyakrabban gyónt a karmelitáknál, s gyakran Dunzinger Annával együtt is ment oda; Mater Gábrielnél azonban előbb egyszer se gyónt. Nem akart hozzá menni, mert gyónó széke „messze hátul“ volt. Dunzinger bírta először rá, hogy Gábrielnél gyónjon. Midőn először voltak együtt ott, Dunzinger Anna feloldozás nélkül elszaladt, mert Gabriel őt „ügyetlen lányzó“-nak mondta. Moser Anna is feloldozás nélkül maradt akkor, mert azt gyónta, hogy kártyát vetett, s ezért kegyetlenül kiszivatolt. Elnök : Mondta azt ön Dunzinger Annának, hogy p. Gabriel azt mondta, hogy sajnálja, hogy megbántotta. Moser Anna: Igen, ezt mondtam. Elnök: Mondta ön neki, hogy menjen még egyszer oda ? Moser Anna: Nem, ezt nem mondtam. Elnök: Júl. 26-án ön ismét Dunziger Annával ment gyónni. Hogy ön az elmenetelre rábeszélje őt, elmondta neki, hogy p. Gábriellel, mint akár az ember apjával beszél, szólhat az ember vallási és világi dologban mindenről, minden tartózkodás nélkül, így azt mondta ön, hogy ön Gábrielnek nem csak saját vétkeiről, hanem ezeket szépítendő, mások vétkeiről is beszélt, így a harmadik rend nővéreiről, akikről azt mondta állítólag ön Gábriel előtt, hogy sokan papoktól vannak egy bizonyos állapotban. Moser: Ezt nem mondtam, igazán nem mondtam. Elnök: Nekünk Dunzinger Anna így vallotta. Moser: Én nem emlékezem. Elnök: Mária menybemenetelének ünnepén önök ismét együtt voltak a carmelitáknál. Végrehajtotta-e akkor Dunzinger a főgyónást? Moser Anna: Úgy hiszem , egyszerre csak eltűnt mellőlem. Elnök: Dunzinger Mária megtiltotta leányának a főgyónást ? Moser Anna: Azt mondta, hogy a főgyónás csak bűnösöknek szükséges, az ártatlanoknak fölösleges. Pedig már én is tettem főgyónást. Most kerül a sor Moser Anna dolgában a legkényesebb pontra, arra, hogy Dunzinger Anna vallomása szerint ő vezette D. Annát másodszor Gábrielhez. Hanem ha minden eddigi vallomásaiban is föltűnő tartózkodó volt is Moser Anna, e kérdésre nézve teljesen elvesztette emlékezetét. Arra sem emlékezett, hogy Gabriel tette-e őt, vagy ő Gábrielt a megsértett gyónóra figyelmessé; arra sem, hogy ő mondta-e, hogy Pater Gabriela leányon a gyónószéken elkövetett sértést rögtön megbánta. Arra emlékszik, hogy ő még egyszer kártyát vetett, csakhogy ezt meggyónva még egyszer kidisputálhassa magát a páterrel. További vallomásaiban Moser Anna a mindenoldalú kérdések folytán elvégre elmondja, hogy ő igenis közölte Dunzinger Annával, hogy Pater Gabriel izeni, hogy sajnálja oly gyors távozását a gyónószékből, s azt izeni, jöjjön el újra. A tanú rettenetes makacs mindenütt, ahol attól tart, hogy valami legcsekélyebb roszat talál mondhatni Gábrielre, vagy általán a „főtisztelendő karmelita atyákra.“ Stereotyp felelte : „Arra nem emlékszem“, s ezt oly hangon ismételgeti, hogy a közönség mindannyiszor kaczajra fakad. Egyebek közt így nyilatkozik: Az urak fölszólítottak, hogy ha a hatodik parancs iránt kérdeztetem, a tiszta igazságot mondjam el tartózkodás nélkül. Dr. Dürnberger: Kit ért tanú ez urak alatt, kik adták önnek e tanácsot ? Moser Anna (zavarban.) Már nem tudom hogyan történt. (Mozgás.) Enök: A karmelita atyákat értette ön ? Tanú: Nem, csak eljárt a szám. (Derültség és izgatottság.) Vádló tanú szembesítését Dunzinger Annával azon indok mellett kéri elkerültetni, hogy még a tanúéhoz hasonló erős lélek is megzavartatik a kérdések ily kereszttüze által. Hammeri Mária és Terézia, továbbá Steiner Katalin tanúk állítólag hallották hogy egy idegen úr, ki Dunzinger Máriát meglátogatta, így szólt ahhoz: „Csak azt lehetne tudni, volt e tanya vele a sekrestyében, ez esetben önök még igen gazdagok lehetnének, mert a bécsiek nagyon érdeklődnek a dolog iránt. Ez úr magát a bécsi államügyészség kiküldöttjének adta ki. Were Anna is látta ez urat, akinek leírásában azonban tanuk nem egyeznek. Pechlersdorf Katalin önkényt jelentkezett mint tanú, mert az Erzsébet-testvérek házi szolgájától hallotta, hogy a tárgyalásnál Tuchner Mária a karmelita templomnak Mária napján,mikor történt bezárásáról beszélt, ő is a templomban volt 1/4 7-kor és látta, amint a sekrestyéssel a rácsozatot felnyittatta. Tanú megeskettetik. Erre ismét Dunzinger Mária megesketése lesz vita tárgya. Dr. Glanz az ellen, Dürnberger nagy hévvel a megesketés mellett szól. A törvényszék elhatározza Dunzinger Mária megesketését. Schmithné és Steiningerné tanuk a legjobbat bizonyítanak a két Dunzinger felől. Megeskettetnek. Ezzel a tanúkihallgatás véget ért, s a felolvasás következik. Semmi jelentékeny e közben nem történt. Holnap lesz a bizonyítási eljárás utolsó napja, s a felek végjavaslatai. A hírhedt botrányper további tárgyalása főfolyamában Moser Anna tanú részleteket beszél el Pederzani az idősb Dunzingernél tett látogatásáról; ő rögtön észrevette, hogy ez ismét valami újságíró, aki őt is kiírhatja az újságba. Ez idegen azt mondta, hogy Dunzingerék gazdagok lehetnek még, ha bebizonyodik az, hogy Pater Gábriel csakugyan bevitte a leányt a sekrestyébe. Dunzinger Mária előtte Pederzaninak, leánya Anna szép testéről, szép kebléről, szép ruháiról beszélt, úgy hogy ő azt gondolta, hogy lányát reá akarja kötni Pederzanira. Dunzinger Mária szerinte akkor nem is említette Gábrielt, s így a leány testére mondott dicséret nem úgy volt előadva, mint Gabriel mondása Annához. Dr. Glanz Moser Annához. Mondta ön p. Gábrielnek első gyónásakor, hogy ön Dunzinger Annát ismeri, s hogy vele együtt lakik ? Moser Anna hallgat. Elnök: Még egyszer intem önt, hogy igazat mondjon; e dolgok nem is válhatnak tulajdonkép Gabriel pater hátrányára, s ha mégis úgy ön nem oka annak. Dr. Glanz : Melyikök gyónt akkor először? Moser Anna: Én. Dr. Glanz: Akkor hát nem is kérdezhette önt e leány iránt. Mikor ment azután legközelebb oda? — Moser Anna: A következő héten. Dr. Glanz: Kérdezősködött-e akkor a lány után. Moser Anna: (vonakodva és zavarban) Nem emlékszem. (Derültség.) Dr. Glanz: Nem vette ön észre a főgyónás után, hogy Dunzinger Anna zavart volt? Moser Anna: Én semmit sem vettem észre. Dr. Dürnberger: Az ön gyónása közben nem volt soha Dunzinger Annáról szó ? Moser Anna: Nem emlékszem. Dr. Dürnberger: De lehetőnek tartja? Moser: Nem emlékszem, de lehetetlennek sem tartom. Dr. Dürnberger: Akkor az is lehetséges, hogy arról szólt önnek, hogy Dunzinger Anna első gyónásakor elszaladt. Moser Anna: Ezt nekem Dunzinger Anna mondta. Dr. Dürnberger: Ki javasolta önnek hogy itt teljesen igazat mondjon ? Tanú: Már egészen össze vagyok zavarva. (Mozgás). Elnök: Tán a karmelita atyák ? Tanu: Nem. Elnök: De hisz ön csak az imént említé, hogy „ezek az urak.“ Tanú: Csak úgy eljárt a szájam. (Derültség). Dr. Dürnberger. Nem mondá Önnek p. Gábriel: „ha a test szennyes is, azért a szív tiszta lehet?“ Tanú: (Hosszabb szünet után.) Arra nem emlékszem. Az elnök megkérdi a vádló és vádlott képviselőit, kívánják-e a tanú szembesítését Dunzinger Annával. Dr. Glanz azt hiszi, hogy nagyobb lelki erejű ember is zavarba jöhetne a kérdések e kereszttüzében, annál inkább egy oly tanú, kinek szellemi képessége annyira fejletlen s egy oly személy, aki nem rég hagyta el a tébolydát. M a rquet ülnök a tanú szavait aggályosaknak tartja, miután mindenre pompásan vissza tud emlékezni, ami p. Gábriel javára szolgálhat, hanem ha oly dolog fordul elő a mi terhelhetné, ott tanút rögtön cserbenhagyja az emlékezete. Dr. Dürnberger Mozer Annának Dunzinger Annával szembesitését feleslegesnek tartja. Dr. Glanz. (Dunzinger Máriához). Ön egy tanú előtt azt mondta egy ízben, hogy egyszer egy jezsuita ingben és lábravalóban ült a gyóntatószékben. — Tanú (Hosszabb gondolkozás után.) Igen, csak hogy az már régen volt. Nekem egy ismerős asszony, egy mészárosné beszélte volt. Hammerl Mária tanú múlt őszszel semmi változást nem vett észre Dunzinger Annán. Neki is azt mondta az idegen úr (Pederzani): „Ha a Dunzinger lány biztosan tudná, hogy a sekrestyében volt p. Gábriellel, könnyen meggazdagodhatnék.