Magyar Ujság, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1872-08-07 / 179. szám

Szerda, 1872. aug. 7. ” Előfizetési őr­t Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre ... 20 Irt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — 1 Egy hónapra . • 1 „ 70 „ Egyes szám 10 kr. k­ihird­etési d­ij­­ 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr Bélyegdij minden minden hir­­detését külön 30 kr N­y­i 111 é­r, 5 hasábos petitsor 25 kr. Basáim. Szerkesztői írottá­k Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s­z­e­lt­e­­mi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezek­től fogadtatnak el. Hint­ó-Molital­t­­ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anya­gi részét illető minden köz­lemény, n. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmé­­nye­k. ■AGYAR ÚJSA POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. Pest, augusz. 6. Politikai szemle.­ ­ A berlini fejedelmi találkozás czélja iránt kezd a homály oszlani, mely nem más, mint szövetkezés a republikánus Francziaország el­len. Az illető kormánykörök e tekintetbeni gondolkozás­módját árulja el a „Spener’sche Zeitung“ a következő nyilatkozatával: „Legközelebb valószínűleg a franczia állam tekintélye nevezetesen fog emelkedni, s ezzel a franczia diplomatia is fokozott tevékenységet fog kifejteni. Míg eddig a­zért majdnem kizá­rólagosan mi foglaltuk el, ismét versenytárssal lesz dolgunk, kire nagyon kedvező, hogy Eu­rópában a franczia hegemónia régi hagyomá­nya bár meg volt szakítva és elhomályosítva, de épen meg nem volt törve. Ily körülmények közt annál nagyobb súlyt fektetünk a fejedel­mek berlini találkozására; ez meg fogja a fran­­cziáknak mutatni, hogy az erős és ügyes kéz, mely eddig őket fékezni tudta, még mindig kész minden mozdulatokra hatásos ellenmoz­dulattal válaszolni, és ha eredményeket aka­runk látni, mindenesetre évekig, és nem hóna­pokig tartó munkára kell magukat beren­dezniük.“ A franczia nemzetgyűlés vasárnapi üléseit november 11-ig elnapolta. Az aug. 1-én tar­tott ülésben felolvasta St. Suave-Gerardin, mint bizottmányi előadó, jelentését Martel képvi­selő elnapolási indítványáról. A jelentésnek figyelemre méltó részét csak az képezi, hol azon nyilatkozatokról emlékezik meg, melye­ket a köztársaság elnöke a belpolitikára vo­natkozólag jön. „Thiers úr — így hangzik a jelentés ezen része — mindjárt kezdetben élénkséggel emlékeztetett arra, hogy ő min­dig conservatív volt, s a nyilvános életbelé­pése óta állandóan oly­­anokat képviselt, me­lyek ezen kor nagy többségének nézeteivel megegyeznek. Mi azon két pontot illeti, mely az országot és kamrát különösen érdek­li : a conservatív köztársaság kérdését, a­mint azt az elnök értelmezi s a nemzet­gyűlés idő előtti feloszlatásának ügyét, vissza kell emlékeznünk arra, hogy tizennyolc­ hó óta oly kormányzat alatt élünk, a­mely köz­társaságot képez, melyet miután tényleg elfo­gadottnak találtuk, fenn is tartottunk, de a mellett a jövő szabadságát s a nemzetgyűlés alkotmányozó jogát nyitva hagytuk. A köztár­saság elnöke nemrég a conservativ, és pedig lényegében conservativ köztársasá­got hangsúlyozta: azon törvényszerű tény­hez, melyről szólott, semmiféle újat nem tett, de a jövő szabadságát világosan fentartotta. Az elnök úr ismételve s látható gonddal tért vissza a jövőre, melyet bárminemű ad­ás­­ban megtámadni senkinek, legkevésbé pedig neki lenne joga. (Helyes­ balról, rövid szünet után a jobboldal is tapsol. Naguet közbe­szól : önök tehát csak usurpatlóval állíthat­nák vissza a monarchiát!­zal.) Nem kevésbbé határozottak voltak az elnök úr nyilatkozatai a kamra feloszlatása, és azon rendszabály ügyében, melyet a szélső pártok azon nap óta, melyen összeg­­ültünk, annyi viharos nyilat­kozatokkal szakadatlanul követeltek. A köz­társaság elnökét csak a legkisebb mérvben is ■ .­ 11 —■ — A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. augusztus 7. —■ A mostoha. Regény irt*.: Csarada JTábor. Első réti. VI. Angyal és daemon. (17. Folytatás.) I. Kellemetlen esős őszi nap van. A szél kedve szerint kering, tomból Bécs szűk utczáin. Az emberek, kiket a sors arra kárhoztatott, hogy gyalog járjanak, nem tudják mit tegyenek: ha esernyőiket kifeszítik, majd elkapja őket a szél, ha becsukják, akkor meg csontig áznak aztaláomló esőtől. Egész mulatság őket nézni, mint küzködnek e két bősz elemmel. Ily fergeteges idővel köszöntött be a taná­csos úr születés­napja, melynél nagyobb ünnep az ő naptárában nem létezett. Sok év múlt el azóta, midőn e napon utol­­szor voltunk a tanácsos termeiben, sokszor is­métlődött azóta e nap, mindannyiszor megün­nepelték tánczc­al, zenével, hangversenynyel vidáman, gondtalanul, mint már évek és évek óta mindig. Mindenki tudta, hogy ez örömnap, arra, hogy egyszersmind végzetes nap is, nem gondolt többé senki. Ki is emlékezett volna meg a szép Saroltá­ról, ki e napon betegedett meg, hogy többé föl se keljen, hogy életének legvirulóbb korában szálljon alá a hallgatag sötét sírba? Régen történt, az idő elfeledtette, ki gondolna többé arra? A tanácsosné bondok­jába nyitunk. A­merre csak tekintünk, mindenfelől fény és kényelem ezen fondorlatok bűnrészesének tekinteni, ez egyet jelentene, — mondotta ő nekünk — mint őt csaknem oly gyalázatban részesíteni, mintha monarchikus államban egy miniszter­ről azt állítanák, hogy uralkodója ellen cons­­pirál. Még ha meg volna azon joga, melylyel nem bír, hogy saját hatalomteljéből berekeszsze azon ház munkálkodását, nagyon őrizkednék ezt megtenni, mert meg van győződve, hogy a nemzetgyűlés maga fogja legjobban meghatá­rozni tudni fáradságos mandátumának vég­pontját. Ezen conservativ és gyakran ismételt nyilatkozatokkal az elnök a bordeauxi szerző­dést mindenben fentartotta.“ E jelentést s a hozzá mellékelt határozati javaslatot, a kamra vasárnap, csaknem vita nélkül elfogadta. A javaslat értelmében az ülések november 11-ig elnapoltatnak, mely időre 25 tagú bizottság adatik Thiers mellé. E bizottság tagjainak megválasztása után a kamra berekesztette munkálkodását. Az amerikai elnök­választásra nézve most már sűrűebben érkeznek a hírek. Egy, New­ Yorkban e hó 31-én tartott munkás-meeting Grant jelöltsége mellett nyilatkozott, míg Észak- Carolinában az állami választásoknál a de­mokraták győztek, a­mi igen jelentékeny nye­­resség, s Greely megválasztására nézve kedve­ző omen. A „Journa des Deb.“ a török miniszter vál­ságról a következőket írja: „Az nem egyedül egyszerű miniszter válto­zás, melynek színhelye Konstantinápoly volt; ez — mi a keleti államokban nem épen gyak­ran szokott történni — politikai változás. Mahmud pasa, ki elvesztette a kegyel­met , a legmakacsabb személyesítője volt az ó-török pártnak; ő egy más idő elveit és szokásait képviselte, s mi azt mondhatjuk — hogy ha e tendentiákat összehasonlítással ma­gyarázzuk meg — úgy kamránkban nem egy Mahmud pasa ül. Midhat pasa az új nagyve­zér, épen ellenkezőleg, a jelenkor embere, oly szellem, mely nyitva áll a reform és haladás eszméinek. Élénk viszály vola hoss­zú időn át a két férfiú közt. Mahmud Midhatban jövendő utódát látta. Midhat pasa csak nagy sokára diadalmaskodott ellenfelén, ő nagy tehetségű administrátor, szabdelvű szellem, azon jeles férfiak csoportjából, melyben Resid pasa volt a legjelentékenyebb.“ Pest, augusztus 6. (E. B.) A franczia nemzetgyűlés a Martel-féle elnapolási indítványt elfo­gadva, 3 havi szünidőre ment szét. Azon óriási siker, mely Francziaországban legutóbb a világ legmomentásusabb pénz­­műveletét koronázta, a nemzetgyűlés e stünetelési időközére is hatással lesz és kétségkívül befolyást fog gyakorolni a pár­­tok egymáshoz való viszonyára, mely az utolsó időben mármár vészé­les alakot öltött. A fényes eredmény, mely a Fran­­cziaország területének felszabadítását czélzó kölcsönt kisérte, nemcsak nagy­szerű erkölcsi bizonyítvány a miveit mosolyog felénk. Minden lépten nyomon gaz­dag, értékes tárgyak tűnnek föl, melyek figyel­münket lekötik, a kedélyt azonban hidegen hagyják, mintha nem is egy hölgy termébe, hanem inkább nagyszerű diszkútor-raktárba léptünk volna, hol minden tárgy megragad, hol azonban hiába keresnék azt a láthatlan szellemet, mely mindent megelevenít, mosoly­góvá, barátságossá varázsol, kedélyünkben pe­dig felébreszti az otthoniasság érzetét. Itt komor egykedvű minden, miként maga az úrnő, ki az egyik ablakból mélán tekint e az utczára, honnan e fergeteges idő min­den életet, minden zajt mintegy elsöpört. Az alacsony kerevetek egyikén fiatal leány­ka foglal helyet, a tanácsosáénak egyetlen egy édes gyermeke, Szeréna, az egyetlen, ki iránt el keszivben is tiszta, föláldozó és önzetlen sze­­retet rejlik. Szeréna, egyike azon hirtelen nettyszenvedé­­lyes alakoknak, melyeknél a tűz, a szempillák és a csábitó fehérségű arczszin fátyola alá rej­tőzik. Büszke és mégis oly gyöngéd, leeresz­kedő, mély és mégis oly odaengedő szeretetre méltó, minden vonásában szabályos és mégis telve szeszély és meglepővel. Szeréna a tanácsosné szemefénye, életének talán saját lelkénél is kedvesebbje, kiben, mint egy csomóban pontosulnak össze keblének min­den gyöngéd indulatai, úgy, hogy senki más­nak azokból nem juthat. Soha életében senkit nem szeretett, nem szeret, nem fog szeretni, mint Szerénát, ki midőn még szive alatt lako­­zék, lehelte át abba, azon általa eddig teljes mérvben nem is ismert érzeményt — a szeretet érzeményét. Ekkor kezdte Josefine ismerni, mi a szeretet — hiúság­, önzés nélküli áldozatkész szeretet, mely Szeréna iránt fejlődik szivében, de csak is egyedül ő iránta, mintha bizony szive igazán szikla volna, melynek terméket­len tömegén át oly hosszú idő alatt csak egy virág törhetett magának utat, egy ember szá­mára a ki letépi, a ki illatát élvezi. Szeréna megtalálta, letépte e virágot és most boldog, illatának élvezetében. A szobában jelenleg csend ural­, melyet nemzetek részéről, Francziaország né­pének és a köztársasági államformának, hanem nagy horderejű kezesség is arra nézve, hogy Francziaország rendelteté­sének visszaadatva, már most biztos léptekkel haladhat a belső rend helyre­állítása, az ország újjáteremtése felé. A francziaországi pártküzdelmek éles jellegét tekintve, nem szabad fe­lednünk, hogy az nagyrészt a mostani ideiglenes állapot következménye. Thi­ers politikája ezt nem is ismerte félre egy perc­ig sem. Ennek bizonyítványát látjuk csak legutóbb is Saint Marc Gi­­rardin, az elnapolási indítvány előadó­­jának beszédéből- A conservatitivismus e részben kényelmes, ideje azonban le­járt és száz oknál több szól a mellett, hogy a franczia kormány a most meg­levő tényleges állapotnak törvényes alapját is szerezze meg. Hogy a nemzetgyűlés mostani össze­­alkotásában ez alap megteremtésére nem alkalmas, arról a nemzetgyűlés naplója bárkit is meggyőzhet és Thiers bizonyára nem az az ember, ki e tekintetben egy csalkép hatalma alatt állana. Ha azt nem akarja, hogy Francziaországot a monarchista pártok lapdájoknak tekint­sék, ha a dynasticus üzelmek állandó színhelyévé nem akarja azt kárhoztatni, a kormányforma végleges eldöntésével nem szabad késnie. Az utolsó napok eredményében Thiers meglelheti e tö­rekvések irányadó czélzását. A jelszó, mely alatt a kormányforma végleges megállapításának történnie kell: a köz­társaság. Ha a franczia kormány ez ideig, egy­részt, hogy a bordeauxi határozat értel­mében járjon el, másrészt hogy a dy­nastikus emlékekkel se bánjék kímélet­lenebből, mint a­mennyire ideiglenes volta erre jogosítani látszott, most már az ingadozás óráit a határozott cselek­vés napjainak kell felváltani. A talaj el van rá készítve. Nagyobb bizalmi sza­vazatot Thiers, sem saját népe, sem a kül­föld részéről nem várhat soha. A nem­zetgyűlési szünidő viharmentes napjai legalkalmasabbak a még szükséges elő­készületek megtételére, és hiszszük is, hogy a novemberben újra összeülő nem­zetgyűlés a jelenlegi kormányt már olyannak fogja találni, melyet egyetlen pártnak titkosan tervezett meglepetései sem fognak megingatni. Hogy a nem­zetgyűlés legközelebbi ülésszakában, mely időpont lesz legkedvezőbb arra, hogy Thiers feloszlassa e nemzetgyű­lést, melynek mandátuma az állami ha­csak néha szakit meg a folyosókról áthangzó zaj, mely gyanítani engedi, hogy a házban valami rendkívülihez készülnek. Ha kimennénk innen, ott bizonynyal élénk sürgés-forgással, örömtől kipipirult arczokkal találkoznánk, mert hisz örömnap ez, ki ne örülne ilyenkor ? — És itt benn mégis oly néma, oly levert minden! A cselédség, az az idegen bérencz nép, kit munkája után fizetnek, szeszélyből megszidnak, olykor el is csapnak, ki ha itt nem szolgálhatna, megtalálja máshol ép oly jó kenyerét, ez a nép örül, ujjong, mert ura születés­napja virradt rá, azok pedig oda­benn, kik e napnak köszönhetik,hogy fényben úsznak és gondtalanul élnek: mélák és ked­vetlenek ! Mert ez nem csak az öröm, hanem a gyász napja is, és a szív, mely utóbbinak em­lékét feledni nem tudja, összeszorul a keserű fájdalom kínzó hatása alatt, és nem képes az örömtől dagadni. A tanácsosné mindig előre reszketett e nap­ra, mely előpostája volt Sarolta halálnapjá­nak, a midőn a tanácsosné még most is ren­desen meg szokta kapni azt az illatos kis le­­velkét, e rövid tartalommal: „megbeszulom magam.“ Azért oly szomorú, azért mereng oly bánatosan. Szeréna a kerevetről olykor feltekint any­jára, vonásain látszik, hogy habozik, hogy küzd szándékával, mintha megszólalni, mintha vigasztalni akarná, s nem meri. Ily hangulat uralg Josefine boudoi­jában, midőn az ajtó megnyílik s azon a tanácsos ur sántikál be, bot segedelmével. Ő nagysága jó kedvben lehet, mert arcza vidám, ajka, sze­mei mosolyt szórnak, mintha arra volnának hivatva, hogy midőn a nap nem süt,mosolyok­kal fényt áraszszanak maguk körül. — Hát lelkem, te még nem öltözködöl? — csodálkozik ő nagysága egészen közel lépve nejéhez. — Hisz már négy óra van, nem soká­ra itt lesznek vendégeink. — Még van idő — felelt hidegen a taná­csosné, egy elutasító kézmozdulattal, melyet azonban Dániel urnak nem maradt ideje ész­revenni, mert abban a pillanatban Szeréna falom végleges megszilárdítására nem terjed, azt most természetesen lehetet­len megvitatni, de kételkedni abban, hogy Thiers kiválóan foglalkozik e tárgygyal, az adott körülmények kö­zött annyi volna, mint Thiers megpró­bált hazagságában kételkedni. Apró megjegyzések. A jobboldali táborban tűz ütött ki. A „Re­form“ mindenáron a f a­t­­­ó­t akarja. A „Pesti Napló“ nem akarja semmi áron. A „Magyar Politika“ pedig azt akar, amit egy miniszter neki parancsol, mert mint az e tekintetben jól értesült „Reform“ ma felfedezi, a „Magyar Politika“ „a kormány által jelenté­keny fizetésben részesül.“ Hanem azért az ellenzéki sajtó mégis per­fid mikor azt állítja, hogy a magyar kor­mány bérencz tollak által támogattat­­ja magát. Egyébiránt a „Reform“ mai vezérczikkéből világosan kitűnik, hogy a szakadás nemcsak a jobboldali sajtóban van, hanem ma­gában a kormánypárt kebelében is, mely úgy látszik, két árnyalatra oszlik: Lónyay- és De­­ákpártra.Az elsőnek érzelmeit,­hanem csaló­dunk, a „Reform“, az utóbbiét a „Pesti Napló“ tolmácsolja. Majd meglássuk, mi válik belőle. Egyébiránt ugyancsak a „Reform“ ama czikkében a következő képet nyújtja az or­szág állapotáról: „Micsoda gyümölcsöket termett ezen pártélet ? A törvényhozás meg volt bénítva; a közigazgatás igen gyakran pártszempontoknak rendelte alá az igazságot; a sajtó elaljasult; a politikai diskusszió a házban is elv­esztette minden méltóságát; a hala­dás senyvedt; az értelmi néposztályokban a pártos­kodás megmételyezte a családot is és széttépte a baráti kötelékeket; a demoralisácziótól egyetlen osztály sem marad menten, de valóban ijesztő mér­veket öltött az magában a népben, vagyis azon elemben, mely a társadalom alapját képezi, s mely­nek a maga egyszerűségében a legegészségesebbnek kellene lenni; a választási jog gyakorlata egy kínos betegségbe sodorta a nemzetet s ocsmány bűnök légkörébe tolta a lelkiismeretet: ez azon állapot, melybe a ferde pártállás Magyarországot juttatta, s amelyből kiszabadulnia nem lehetene, hacsak az oko­zat oka el nem távolittatik. Utóvégre ki fog sülni, hogy azok a dühös el­lenzéki lapok mégsem mondanak oly nagyon túlzott dolgokat. Lassan-lassan a kormány­­sajtó mindegyik állításunkra rányomja a hiva­talos pecsétet. — A magyar nyugoti vasút székesfehér­­veszprémi vonalrészének műtan- rendőri bejá­rása e hó 6-án befejesztetett. Az üzlet megnyi­tási napja augusztus 9-én. ilf— Zichy Antal csak az esetben hajlandó a t­örvény előkészítő bizottság tagja lenni, ha képviselőnek is megmaradhat; ha nem, akkor a kinevezést nem fogadja el, mert nincs kedve a választáson még egyszer átesni. Miután borult atyja nyakába s gyöngéd angyali han­gon kérdé: — Sok vendégeink lesznek ma atyám ? A tanácsos atyai csókot nyomott Szeréna liliomfehér homlokára s szintoly gyöngéd sze­retetteljes hangon felelt. — Sokan, kedves gyermekem, igen sokan. — Ő is eljő ? — kérdé szerényen Sze­réna. — Kit értesz gyermekem ? Szeréna elpirult, lesüté szemét. Elszégyelte magát. — Csak mond meg leányom őszintén — sürgeté­tt atyja, Szeréna atyjára emelé nagy sötét szemeit és csak úgy félénken halkan ismétlé: — Ő. A­ki Josefinét e pillanatban szemügyre ve­szi, látnia kell, miként olvadnak át e szigorú, méla vonások a boldog örömbe. Sötét gondo­latai látszólag oszlottak szét s helyükbe gyer­meke jövő boldogságának reménye, mint tün­­dérszerü álom lépett. A tanácsos nejére tekintve, majd hamisan Szerénára pillantva, tréfás mosolylyal tudata vele, hogy nem érti. Szeréna atyja keblére borult és úgy­ igen halkan súgta meg .­— Hugo. — Ah Leonstein Hugo! — kaczagott fel a tanácsos és Josefine is nevetni kezdett — Hát mi közöd neked Hugóhoz? Talán bizony sze­reted ? — Minek tagadnám előttetek — szólt még halkabban Szeréna és arczát még inkább elrejté. — No már ki hitte volna ezt? —­ tünődék Dániel úr, de ha Szeréna látta volna azon pillantást, melyet szülei egymással váltottak, arról győződik meg, hogy az szüleinek teljes tetszésével találkozik. — De hát ha ő nem szeret téged ? vallatta tovább ő nagysága. — Oh igen felelt reszketve a leányka. — És hogyan tudod azt? — A „P. Napló“-ban egy jobboldali nem tartja feladatának a kormány vasúti gazdál­kodásából zajt ütni, de mégis kénytelen ki­mondani, hogy a várgede-füleki vasútvonal kiépítése körül észlelt tapasztalatok után, a vasútépítés botrányaira vonatkozó recrimina­tiokat nem tarthatja többé teljesen a légből kapottaknak. — Furcsa dolognak kellett tör­ténnie a várgede-füleki vasútvonal építésénél is, hogy azt már egy jobboldali ember sem nézheti békével. — A középtanodai tanáregyesü­let mai gyűlésének van két rendbeli oly ered­ménye, amelyet a nevelésügy érdekében meg­— Ő megvallotta nekem, ő megesküdött arra. Josefine ezalatt felkelt, és lassan leánya felé közeledett. Ez csak akkor vette észre, midőn már egészen közelében volt, midőn már fülébe súghatta. — A férfiak nem mondanak mindig igazat. Szeréna ekkor felemelte fejét, szemeiben két köny, mint gyémánt csillogott. Tétovázva te­kintett majd atyja,majd anyjára és szemérmes, elég érthető hangon mondá: — Miként gondolhatod azt édes mama, hogy ő nekem hazudott volna ? — Kedves leányom — felelt anyja — ha te meg vagy arról győződve, hogy szeret, és te is viszont szereted őt, részünkről mi sem akadá­lyozza boldogságtokat. Most menj azonban édes leányom öltözködni, az idő múlik, aztán tudod, hogy jó lesz még egyszer futólag meg­próbálni hangverseny darabodat, hogy kitűnő sikert arathass. Szerénának nem is maradt ideje szülei gyön­géd szeretetéért hálálkodni. Anyja megcsó­kolta homlokán, és sürgette az öltözködéshez. Szeréna mindkettőjüknek kezet csókolt és bol­dog mosolylyal ajkain, lebegve mint egy sylph, tűnt el a teremből. A tanácsosné kisérte tekintetével, még csak az ajtó be nem zárult utána, ekkor eltűnt aj­kairól az a szeretetreméltóság, mely képes fe­ledtetni az emberrel haladott korát, mely ifjú­sága egész elragadó szépségében képes őt fel­tüntetni a szemlélő előtt. Ismét a hideg kőszívű nő áll előttünk, kivel ily minőségben már volt szerencsénk többször találkozni. — Rosz hírek érkeztek. Cserépházy itt. El­­vagyunk veszve. Balázs mindent tud. — Az lehetetlen — viszont a félvállról ő nagysága és fölalá sántikálva, fütyülni kez­dett valami dallamot, ki tudná megmondani: miből ? — Ha mondom, Balázs mindent tud, a­mi akár nálunk, akár Cserépházynál történt. Szo­rül szóra mindent tud. — Ez elég baj lelkecském, hanem már most­­ ideje, hogy a toilette-hez láss, neked nem elég Zichy Antal nagyon jól tudja, hogy a képvise­lőház az ily esetekben az illetőktől mit kíván, jó volna határozottan nyilatkozni, mert külön­ben azon gyanút ébreszti, hogy a kecske és káposzta megmaradása féle elvet vallja.­­ A forró évszak beálltával ismét fölmerül­nek a cholera hirek. Mint a lapok jelentik az epidemikus bajok e legveszélyesbike jelenleg Romániában s az orosz határon már is több áldozatot követelt. Galicziában, az ottani hely­tartótanács jelentése szerint, 16 helységben 11 nap alatt 217 cholera-beteg volt, kik közül 42 meghalt. Bécsben eddigelé két cholera eset fordult elő s a kellemetlen vendég távoltartá­sára a szükséges intézkedések már megté­tettek. Pesten még eddig nem fordult elő cholera eset, s hogy a főváros lakossága ezentúl is meg legyen kimérve e pusztító bajtól, első­sor­ban is a városi egészségügyi bizottságnak kell életjelt adni magáról s megtenni mindazt, a­mivel e baj beköszöntését minél sikeresebben meg lehet akadályozni. Mindenekelőtt az egészségügyi bizottság­nak azon kell lenni, hogy a házakban kellő tisztaság legyen s a levegőt dögvészessé tevő kigőzölgések zárva tartás s fertőtelenités által elfojtassanak. A vízvezeték vizét a házakban az a czélból kirendeltek által szemmel tartatni, hogy az tiszta legyen, mert mi sem lehet ártal­masabb, mint a rothadt anyagoktól hemzsegő ivóvíz. Figyelmeztetjük az egészségügyi bizott­ságot a széna tér 7.-ik számú ház vízvezetéké­re, mely egyike a legtisztátalanabbaknak s miután a szomszéd házak vízvezetéki vize tisz­ta, az említett ház vize valószínűleg azért tar­talmaz rothadt anyagokat, mert a cső valahol elromlott s valamelyik csatorna mocskával egyesül. Ezt mielőbb meg kell csináltatni s ha az egészségügyi bizottság szigorú vizsgálat alá veszi a vízvezetéki­ vizet, Pesten az említett esethez akárhány hasonlót fog találni. Ez iránt rögtön kell intézkedni. Ez nem tűr halasztást. S a­hol vízvezeték vize rosznak találtatik, an­nak használatától a lakosokat el kell tiltani. Ha az egészségügyi tanács ideje­korán nem in­tézkedik, a késő bánat a mulasztásért a felelős­séget nem fogja róla elháríthatni.

Next