Magyar Ujság, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1872-08-07 / 179. szám
Szerda, 1872. aug. 7. ” Előfizetési őrt Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre ... 20 Irt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — 1 Egy hónapra . • 1 „ 70 „ Egyes szám 10 kr. kihirdetési dij 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr Bélyegdij minden minden hirdetését külön 30 kr Nyi 111 ér, 5 hasábos petitsor 25 kr. Basáim. Szerkesztői írották Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szeltemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Hintó-Molitalt Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. ■AGYAR ÚJSA POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. Pest, augusz. 6. Politikai szemle. A berlini fejedelmi találkozás czélja iránt kezd a homály oszlani, mely nem más, mint szövetkezés a republikánus Francziaország ellen. Az illető kormánykörök e tekintetbeni gondolkozásmódját árulja el a „Spener’sche Zeitung“ a következő nyilatkozatával: „Legközelebb valószínűleg a franczia állam tekintélye nevezetesen fog emelkedni, s ezzel a franczia diplomatia is fokozott tevékenységet fog kifejteni. Míg eddig azért majdnem kizárólagosan mi foglaltuk el, ismét versenytárssal lesz dolgunk, kire nagyon kedvező, hogy Európában a franczia hegemónia régi hagyománya bár meg volt szakítva és elhomályosítva, de épen meg nem volt törve. Ily körülmények közt annál nagyobb súlyt fektetünk a fejedelmek berlini találkozására; ez meg fogja a francziáknak mutatni, hogy az erős és ügyes kéz, mely eddig őket fékezni tudta, még mindig kész minden mozdulatokra hatásos ellenmozdulattal válaszolni, és ha eredményeket akarunk látni, mindenesetre évekig, és nem hónapokig tartó munkára kell magukat berendezniük.“ A franczia nemzetgyűlés vasárnapi üléseit november 11-ig elnapolta. Az aug. 1-én tartott ülésben felolvasta St. Suave-Gerardin, mint bizottmányi előadó, jelentését Martel képviselő elnapolási indítványáról. A jelentésnek figyelemre méltó részét csak az képezi, hol azon nyilatkozatokról emlékezik meg, melyeket a köztársaság elnöke a belpolitikára vonatkozólag jön. „Thiers úr — így hangzik a jelentés ezen része — mindjárt kezdetben élénkséggel emlékeztetett arra, hogy ő mindig conservatív volt, s a nyilvános életbelépése óta állandóan olyanokat képviselt, melyek ezen kor nagy többségének nézeteivel megegyeznek. Mi azon két pontot illeti, mely az országot és kamrát különösen érdekli : a conservatív köztársaság kérdését, amint azt az elnök értelmezi s a nemzetgyűlés idő előtti feloszlatásának ügyét, vissza kell emlékeznünk arra, hogy tizennyolc hó óta oly kormányzat alatt élünk, amely köztársaságot képez, melyet miután tényleg elfogadottnak találtuk, fenn is tartottunk, de a mellett a jövő szabadságát s a nemzetgyűlés alkotmányozó jogát nyitva hagytuk. A köztársaság elnöke nemrég a conservativ, és pedig lényegében conservativ köztársaságot hangsúlyozta: azon törvényszerű tényhez, melyről szólott, semmiféle újat nem tett, de a jövő szabadságát világosan fentartotta. Az elnök úr ismételve s látható gonddal tért vissza a jövőre, melyet bárminemű adásban megtámadni senkinek, legkevésbé pedig neki lenne joga. (Helyes balról, rövid szünet után a jobboldal is tapsol. Naguet közbeszól : önök tehát csak usurpatlóval állíthatnák vissza a monarchiát!zal.) Nem kevésbbé határozottak voltak az elnök úr nyilatkozatai a kamra feloszlatása, és azon rendszabály ügyében, melyet a szélső pártok azon nap óta, melyen összegültünk, annyi viharos nyilatkozatokkal szakadatlanul követeltek. A köztársaság elnökét csak a legkisebb mérvben is ■ . 11 —■ — A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. augusztus 7. —■ A mostoha. Regény irt*.: Csarada JTábor. Első réti. VI. Angyal és daemon. (17. Folytatás.) I. Kellemetlen esős őszi nap van. A szél kedve szerint kering, tomból Bécs szűk utczáin. Az emberek, kiket a sors arra kárhoztatott, hogy gyalog járjanak, nem tudják mit tegyenek: ha esernyőiket kifeszítik, majd elkapja őket a szél, ha becsukják, akkor meg csontig áznak aztaláomló esőtől. Egész mulatság őket nézni, mint küzködnek e két bősz elemmel. Ily fergeteges idővel köszöntött be a tanácsos úr születésnapja, melynél nagyobb ünnep az ő naptárában nem létezett. Sok év múlt el azóta, midőn e napon utolszor voltunk a tanácsos termeiben, sokszor ismétlődött azóta e nap, mindannyiszor megünnepelték tánczcal, zenével, hangversenynyel vidáman, gondtalanul, mint már évek és évek óta mindig. Mindenki tudta, hogy ez örömnap, arra, hogy egyszersmind végzetes nap is, nem gondolt többé senki. Ki is emlékezett volna meg a szép Saroltáról, ki e napon betegedett meg, hogy többé föl se keljen, hogy életének legvirulóbb korában szálljon alá a hallgatag sötét sírba? Régen történt, az idő elfeledtette, ki gondolna többé arra? A tanácsosné bondokjába nyitunk. Amerre csak tekintünk, mindenfelől fény és kényelem ezen fondorlatok bűnrészesének tekinteni, ez egyet jelentene, — mondotta ő nekünk — mint őt csaknem oly gyalázatban részesíteni, mintha monarchikus államban egy miniszterről azt állítanák, hogy uralkodója ellen conspirál. Még ha meg volna azon joga, melylyel nem bír, hogy saját hatalomteljéből berekeszsze azon ház munkálkodását, nagyon őrizkednék ezt megtenni, mert meg van győződve, hogy a nemzetgyűlés maga fogja legjobban meghatározni tudni fáradságos mandátumának végpontját. Ezen conservativ és gyakran ismételt nyilatkozatokkal az elnök a bordeauxi szerződést mindenben fentartotta.“ E jelentést s a hozzá mellékelt határozati javaslatot, a kamra vasárnap, csaknem vita nélkül elfogadta. A javaslat értelmében az ülések november 11-ig elnapoltatnak, mely időre 25 tagú bizottság adatik Thiers mellé. E bizottság tagjainak megválasztása után a kamra berekesztette munkálkodását. Az amerikai elnökválasztásra nézve most már sűrűebben érkeznek a hírek. Egy, New Yorkban e hó 31-én tartott munkás-meeting Grant jelöltsége mellett nyilatkozott, míg Észak- Carolinában az állami választásoknál a demokraták győztek, ami igen jelentékeny nyeresség, s Greely megválasztására nézve kedvező omen. A „Journa des Deb.“ a török miniszter válságról a következőket írja: „Az nem egyedül egyszerű miniszter változás, melynek színhelye Konstantinápoly volt; ez — mi a keleti államokban nem épen gyakran szokott történni — politikai változás. Mahmud pasa, ki elvesztette a kegyelmet , a legmakacsabb személyesítője volt az ó-török pártnak; ő egy más idő elveit és szokásait képviselte, s mi azt mondhatjuk — hogy ha e tendentiákat összehasonlítással magyarázzuk meg — úgy kamránkban nem egy Mahmud pasa ül. Midhat pasa az új nagyvezér, épen ellenkezőleg, a jelenkor embere, oly szellem, mely nyitva áll a reform és haladás eszméinek. Élénk viszály vola hosszú időn át a két férfiú közt. Mahmud Midhatban jövendő utódát látta. Midhat pasa csak nagy sokára diadalmaskodott ellenfelén, ő nagy tehetségű administrátor, szabdelvű szellem, azon jeles férfiak csoportjából, melyben Resid pasa volt a legjelentékenyebb.“ Pest, augusztus 6. (E. B.) A franczia nemzetgyűlés a Martel-féle elnapolási indítványt elfogadva, 3 havi szünidőre ment szét. Azon óriási siker, mely Francziaországban legutóbb a világ legmomentásusabb pénzműveletét koronázta, a nemzetgyűlés e stünetelési időközére is hatással lesz és kétségkívül befolyást fog gyakorolni a pártok egymáshoz való viszonyára, mely az utolsó időben mármár vészéles alakot öltött. A fényes eredmény, mely a Francziaország területének felszabadítását czélzó kölcsönt kisérte, nemcsak nagyszerű erkölcsi bizonyítvány a miveit mosolyog felénk. Minden lépten nyomon gazdag, értékes tárgyak tűnnek föl, melyek figyelmünket lekötik, a kedélyt azonban hidegen hagyják, mintha nem is egy hölgy termébe, hanem inkább nagyszerű diszkútor-raktárba léptünk volna, hol minden tárgy megragad, hol azonban hiába keresnék azt a láthatlan szellemet, mely mindent megelevenít, mosolygóvá, barátságossá varázsol, kedélyünkben pedig felébreszti az otthoniasság érzetét. Itt komor egykedvű minden, miként maga az úrnő, ki az egyik ablakból mélán tekint e az utczára, honnan e fergeteges idő minden életet, minden zajt mintegy elsöpört. Az alacsony kerevetek egyikén fiatal leányka foglal helyet, a tanácsosáénak egyetlen egy édes gyermeke, Szeréna, az egyetlen, ki iránt el keszivben is tiszta, föláldozó és önzetlen szeretet rejlik. Szeréna, egyike azon hirtelen nettyszenvedélyes alakoknak, melyeknél a tűz, a szempillák és a csábitó fehérségű arczszin fátyola alá rejtőzik. Büszke és mégis oly gyöngéd, leereszkedő, mély és mégis oly odaengedő szeretetre méltó, minden vonásában szabályos és mégis telve szeszély és meglepővel. Szeréna a tanácsosné szemefénye, életének talán saját lelkénél is kedvesebbje, kiben, mint egy csomóban pontosulnak össze keblének minden gyöngéd indulatai, úgy, hogy senki másnak azokból nem juthat. Soha életében senkit nem szeretett, nem szeret, nem fog szeretni, mint Szerénát, ki midőn még szive alatt lakozék, lehelte át abba, azon általa eddig teljes mérvben nem is ismert érzeményt — a szeretet érzeményét. Ekkor kezdte Josefine ismerni, mi a szeretet — hiúság, önzés nélküli áldozatkész szeretet, mely Szeréna iránt fejlődik szivében, de csak is egyedül ő iránta, mintha bizony szive igazán szikla volna, melynek terméketlen tömegén át oly hosszú idő alatt csak egy virág törhetett magának utat, egy ember számára a ki letépi, a ki illatát élvezi. Szeréna megtalálta, letépte e virágot és most boldog, illatának élvezetében. A szobában jelenleg csend ural, melyet nemzetek részéről, Francziaország népének és a köztársasági államformának, hanem nagy horderejű kezesség is arra nézve, hogy Francziaország rendeltetésének visszaadatva, már most biztos léptekkel haladhat a belső rend helyreállítása, az ország újjáteremtése felé. A francziaországi pártküzdelmek éles jellegét tekintve, nem szabad felednünk, hogy az nagyrészt a mostani ideiglenes állapot következménye. Thiers politikája ezt nem is ismerte félre egy percig sem. Ennek bizonyítványát látjuk csak legutóbb is Saint Marc Girardin, az elnapolási indítvány előadójának beszédéből- A conservatitivismus e részben kényelmes, ideje azonban lejárt és száz oknál több szól a mellett, hogy a franczia kormány a most meglevő tényleges állapotnak törvényes alapját is szerezze meg. Hogy a nemzetgyűlés mostani összealkotásában ez alap megteremtésére nem alkalmas, arról a nemzetgyűlés naplója bárkit is meggyőzhet és Thiers bizonyára nem az az ember, ki e tekintetben egy csalkép hatalma alatt állana. Ha azt nem akarja, hogy Francziaországot a monarchista pártok lapdájoknak tekintsék, ha a dynasticus üzelmek állandó színhelyévé nem akarja azt kárhoztatni, a kormányforma végleges eldöntésével nem szabad késnie. Az utolsó napok eredményében Thiers meglelheti e törekvések irányadó czélzását. A jelszó, mely alatt a kormányforma végleges megállapításának történnie kell: a köztársaság. Ha a franczia kormány ez ideig, egyrészt, hogy a bordeauxi határozat értelmében járjon el, másrészt hogy a dynastikus emlékekkel se bánjék kíméletlenebből, mint amennyire ideiglenes volta erre jogosítani látszott, most már az ingadozás óráit a határozott cselekvés napjainak kell felváltani. A talaj el van rá készítve. Nagyobb bizalmi szavazatot Thiers, sem saját népe, sem a külföld részéről nem várhat soha. A nemzetgyűlési szünidő viharmentes napjai legalkalmasabbak a még szükséges előkészületek megtételére, és hiszszük is, hogy a novemberben újra összeülő nemzetgyűlés a jelenlegi kormányt már olyannak fogja találni, melyet egyetlen pártnak titkosan tervezett meglepetései sem fognak megingatni. Hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülésszakában, mely időpont lesz legkedvezőbb arra, hogy Thiers feloszlassa e nemzetgyűlést, melynek mandátuma az állami hacsak néha szakit meg a folyosókról áthangzó zaj, mely gyanítani engedi, hogy a házban valami rendkívülihez készülnek. Ha kimennénk innen, ott bizonynyal élénk sürgés-forgással, örömtől kipipirult arczokkal találkoznánk, mert hisz örömnap ez, ki ne örülne ilyenkor ? — És itt benn mégis oly néma, oly levert minden! A cselédség, az az idegen bérencz nép, kit munkája után fizetnek, szeszélyből megszidnak, olykor el is csapnak, ki ha itt nem szolgálhatna, megtalálja máshol ép oly jó kenyerét, ez a nép örül, ujjong, mert ura születésnapja virradt rá, azok pedig odabenn, kik e napnak köszönhetik,hogy fényben úsznak és gondtalanul élnek: mélák és kedvetlenek ! Mert ez nem csak az öröm, hanem a gyász napja is, és a szív, mely utóbbinak emlékét feledni nem tudja, összeszorul a keserű fájdalom kínzó hatása alatt, és nem képes az örömtől dagadni. A tanácsosné mindig előre reszketett e napra, mely előpostája volt Sarolta halálnapjának, a midőn a tanácsosné még most is rendesen meg szokta kapni azt az illatos kis levelkét, e rövid tartalommal: „megbeszulom magam.“ Azért oly szomorú, azért mereng oly bánatosan. Szeréna a kerevetről olykor feltekint anyjára, vonásain látszik, hogy habozik, hogy küzd szándékával, mintha megszólalni, mintha vigasztalni akarná, s nem meri. Ily hangulat uralg Josefine boudoijában, midőn az ajtó megnyílik s azon a tanácsos ur sántikál be, bot segedelmével. Ő nagysága jó kedvben lehet, mert arcza vidám, ajka, szemei mosolyt szórnak, mintha arra volnának hivatva, hogy midőn a nap nem süt,mosolyokkal fényt áraszszanak maguk körül. — Hát lelkem, te még nem öltözködöl? — csodálkozik ő nagysága egészen közel lépve nejéhez. — Hisz már négy óra van, nem sokára itt lesznek vendégeink. — Még van idő — felelt hidegen a tanácsosné, egy elutasító kézmozdulattal, melyet azonban Dániel urnak nem maradt ideje észrevenni, mert abban a pillanatban Szeréna falom végleges megszilárdítására nem terjed, azt most természetesen lehetetlen megvitatni, de kételkedni abban, hogy Thiers kiválóan foglalkozik e tárgygyal, az adott körülmények között annyi volna, mint Thiers megpróbált hazagságában kételkedni. Apró megjegyzések. A jobboldali táborban tűz ütött ki. A „Reform“ mindenáron a f atót akarja. A „Pesti Napló“ nem akarja semmi áron. A „Magyar Politika“ pedig azt akar, amit egy miniszter neki parancsol, mert mint az e tekintetben jól értesült „Reform“ ma felfedezi, a „Magyar Politika“ „a kormány által jelentékeny fizetésben részesül.“ Hanem azért az ellenzéki sajtó mégis perfid mikor azt állítja, hogy a magyar kormány bérencz tollak által támogattatja magát. Egyébiránt a „Reform“ mai vezérczikkéből világosan kitűnik, hogy a szakadás nemcsak a jobboldali sajtóban van, hanem magában a kormánypárt kebelében is, mely úgy látszik, két árnyalatra oszlik: Lónyay- és Deákpártra.Az elsőnek érzelmeit,hanem csalódunk, a „Reform“, az utóbbiét a „Pesti Napló“ tolmácsolja. Majd meglássuk, mi válik belőle. Egyébiránt ugyancsak a „Reform“ ama czikkében a következő képet nyújtja az ország állapotáról: „Micsoda gyümölcsöket termett ezen pártélet ? A törvényhozás meg volt bénítva; a közigazgatás igen gyakran pártszempontoknak rendelte alá az igazságot; a sajtó elaljasult; a politikai diskusszió a házban is elvesztette minden méltóságát; a haladás senyvedt; az értelmi néposztályokban a pártoskodás megmételyezte a családot is és széttépte a baráti kötelékeket; a demoralisácziótól egyetlen osztály sem marad menten, de valóban ijesztő mérveket öltött az magában a népben, vagyis azon elemben, mely a társadalom alapját képezi, s melynek a maga egyszerűségében a legegészségesebbnek kellene lenni; a választási jog gyakorlata egy kínos betegségbe sodorta a nemzetet s ocsmány bűnök légkörébe tolta a lelkiismeretet: ez azon állapot, melybe a ferde pártállás Magyarországot juttatta, s amelyből kiszabadulnia nem lehetene, hacsak az okozat oka el nem távolittatik. Utóvégre ki fog sülni, hogy azok a dühös ellenzéki lapok mégsem mondanak oly nagyon túlzott dolgokat. Lassan-lassan a kormánysajtó mindegyik állításunkra rányomja a hivatalos pecsétet. — A magyar nyugoti vasút székesfehérveszprémi vonalrészének műtan- rendőri bejárása e hó 6-án befejesztetett. Az üzlet megnyitási napja augusztus 9-én. ilf— Zichy Antal csak az esetben hajlandó a törvény előkészítő bizottság tagja lenni, ha képviselőnek is megmaradhat; ha nem, akkor a kinevezést nem fogadja el, mert nincs kedve a választáson még egyszer átesni. Miután borult atyja nyakába s gyöngéd angyali hangon kérdé: — Sok vendégeink lesznek ma atyám ? A tanácsos atyai csókot nyomott Szeréna liliomfehér homlokára s szintoly gyöngéd szeretetteljes hangon felelt. — Sokan, kedves gyermekem, igen sokan. — Ő is eljő ? — kérdé szerényen Szeréna. — Kit értesz gyermekem ? Szeréna elpirult, lesüté szemét. Elszégyelte magát. — Csak mond meg leányom őszintén — sürgetétt atyja, Szeréna atyjára emelé nagy sötét szemeit és csak úgy félénken halkan ismétlé: — Ő. Aki Josefinét e pillanatban szemügyre veszi, látnia kell, miként olvadnak át e szigorú, méla vonások a boldog örömbe. Sötét gondolatai látszólag oszlottak szét s helyükbe gyermeke jövő boldogságának reménye, mint tündérszerü álom lépett. A tanácsos nejére tekintve, majd hamisan Szerénára pillantva, tréfás mosolylyal tudata vele, hogy nem érti. Szeréna atyja keblére borult és úgy igen halkan súgta meg .— Hugo. — Ah Leonstein Hugo! — kaczagott fel a tanácsos és Josefine is nevetni kezdett — Hát mi közöd neked Hugóhoz? Talán bizony szereted ? — Minek tagadnám előttetek — szólt még halkabban Szeréna és arczát még inkább elrejté. — No már ki hitte volna ezt? — tünődék Dániel úr, de ha Szeréna látta volna azon pillantást, melyet szülei egymással váltottak, arról győződik meg, hogy az szüleinek teljes tetszésével találkozik. — De hát ha ő nem szeret téged ? vallatta tovább ő nagysága. — Oh igen felelt reszketve a leányka. — És hogyan tudod azt? — A „P. Napló“-ban egy jobboldali nem tartja feladatának a kormány vasúti gazdálkodásából zajt ütni, de mégis kénytelen kimondani, hogy a várgede-füleki vasútvonal kiépítése körül észlelt tapasztalatok után, a vasútépítés botrányaira vonatkozó recriminatiokat nem tarthatja többé teljesen a légből kapottaknak. — Furcsa dolognak kellett történnie a várgede-füleki vasútvonal építésénél is, hogy azt már egy jobboldali ember sem nézheti békével. — A középtanodai tanáregyesület mai gyűlésének van két rendbeli oly eredménye, amelyet a nevelésügy érdekében meg— Ő megvallotta nekem, ő megesküdött arra. Josefine ezalatt felkelt, és lassan leánya felé közeledett. Ez csak akkor vette észre, midőn már egészen közelében volt, midőn már fülébe súghatta. — A férfiak nem mondanak mindig igazat. Szeréna ekkor felemelte fejét, szemeiben két köny, mint gyémánt csillogott. Tétovázva tekintett majd atyja,majd anyjára és szemérmes, elég érthető hangon mondá: — Miként gondolhatod azt édes mama, hogy ő nekem hazudott volna ? — Kedves leányom — felelt anyja — ha te meg vagy arról győződve, hogy szeret, és te is viszont szereted őt, részünkről mi sem akadályozza boldogságtokat. Most menj azonban édes leányom öltözködni, az idő múlik, aztán tudod, hogy jó lesz még egyszer futólag megpróbálni hangverseny darabodat, hogy kitűnő sikert arathass. Szerénának nem is maradt ideje szülei gyöngéd szeretetéért hálálkodni. Anyja megcsókolta homlokán, és sürgette az öltözködéshez. Szeréna mindkettőjüknek kezet csókolt és boldog mosolylyal ajkain, lebegve mint egy sylph, tűnt el a teremből. A tanácsosné kisérte tekintetével, még csak az ajtó be nem zárult utána, ekkor eltűnt ajkairól az a szeretetreméltóság, mely képes feledtetni az emberrel haladott korát, mely ifjúsága egész elragadó szépségében képes őt feltüntetni a szemlélő előtt. Ismét a hideg kőszívű nő áll előttünk, kivel ily minőségben már volt szerencsénk többször találkozni. — Rosz hírek érkeztek. Cserépházy itt. Elvagyunk veszve. Balázs mindent tud. — Az lehetetlen — viszont a félvállról ő nagysága és fölalá sántikálva, fütyülni kezdett valami dallamot, ki tudná megmondani: miből ? — Ha mondom, Balázs mindent tud, ami akár nálunk, akár Cserépházynál történt. Szorül szóra mindent tud. — Ez elég baj lelkecském, hanem már most ideje, hogy a toilette-hez láss, neked nem elég Zichy Antal nagyon jól tudja, hogy a képviselőház az ily esetekben az illetőktől mit kíván, jó volna határozottan nyilatkozni, mert különben azon gyanút ébreszti, hogy a kecske és káposzta megmaradása féle elvet vallja. A forró évszak beálltával ismét fölmerülnek a cholera hirek. Mint a lapok jelentik az epidemikus bajok e legveszélyesbike jelenleg Romániában s az orosz határon már is több áldozatot követelt. Galicziában, az ottani helytartótanács jelentése szerint, 16 helységben 11 nap alatt 217 cholera-beteg volt, kik közül 42 meghalt. Bécsben eddigelé két cholera eset fordult elő s a kellemetlen vendég távoltartására a szükséges intézkedések már megtétettek. Pesten még eddig nem fordult elő cholera eset, s hogy a főváros lakossága ezentúl is meg legyen kimérve e pusztító bajtól, elsősorban is a városi egészségügyi bizottságnak kell életjelt adni magáról s megtenni mindazt, amivel e baj beköszöntését minél sikeresebben meg lehet akadályozni. Mindenekelőtt az egészségügyi bizottságnak azon kell lenni, hogy a házakban kellő tisztaság legyen s a levegőt dögvészessé tevő kigőzölgések zárva tartás s fertőtelenités által elfojtassanak. A vízvezeték vizét a házakban az a czélból kirendeltek által szemmel tartatni, hogy az tiszta legyen, mert mi sem lehet ártalmasabb, mint a rothadt anyagoktól hemzsegő ivóvíz. Figyelmeztetjük az egészségügyi bizottságot a széna tér 7.-ik számú ház vízvezetékére, mely egyike a legtisztátalanabbaknak s miután a szomszéd házak vízvezetéki vize tiszta, az említett ház vize valószínűleg azért tartalmaz rothadt anyagokat, mert a cső valahol elromlott s valamelyik csatorna mocskával egyesül. Ezt mielőbb meg kell csináltatni s ha az egészségügyi bizottság szigorú vizsgálat alá veszi a vízvezetéki vizet, Pesten az említett esethez akárhány hasonlót fog találni. Ez iránt rögtön kell intézkedni. Ez nem tűr halasztást. S ahol vízvezeték vize rosznak találtatik, annak használatától a lakosokat el kell tiltani. Ha az egészségügyi tanács idejekorán nem intézkedik, a késő bánat a mulasztásért a felelősséget nem fogja róla elháríthatni.