Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-26 / 220. szám
Csütörtök. Szerkesztői iroda: Egyetem-uteza 4-ik szám. II. emelet. Ide intézendő a lapszellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Borraentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-uteza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 220. szám. aam VI. évfolyam. MAGYARUJ (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. r TTiMiiUraimnTr-Uni r iii in miiiiiiiiiii i iniiii■muhi iu 1872. szept. 20. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — * Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Pest, szeptember 25. Politikai szemle. Francziaországban vasárnap az első köztársaság 1792. szept. 21. évfordulója megünnepeltetett. A köztársasági lapok e nap alkalmából hosszabb czikkekben emlékeznek meg az akkori eseményekről. A „Republ. Fran.“ kiemeli, hogy ama napon Francziaországban a királyság eltöröltetettnek kimondatott, s érdekes czikkét azon megjegyzéssel végzi, hogy mind ama ravasz cselszövények üldözése, melyek által ama idő óta a monarchia restauratiója létesíttetett, azon meggyőződést keltő, hogy a republikánusok a szept. 21, 22 iki ünnepélylyel a jog, törvényesség, a népszuvorainitás ünepét ülték meg. A „Siécle“ írja: Biztos forrásból jelentik, hogy Apponyi osztrák követ Bemulatnak óvást nyújtott a nyersanyagokra vonatkozó törvény határozmányai ellen, amennyiben azok azon osztrák terményeket illetik, melyek az osztrák franczia kereskedelmi szerződésben érintve vannak. A „Journal officiel“ a legközelebb közölni fogja a haditörvényszék névsorát, mely Bazaina felett szélen nő lesz. Tréhouart tengernagy betegségéből föllábadva átvette a súlyos felelősséggel járó elnökséget. Seré de Riviéres, ki kizárólag ezen ügygyel foglalkozik, a havrei erődítési munkálatok igazgatásában Tripier hadosztálytábornok által fog helyettesíttetni. A franczia lapok szerint Rochefort Henrik egészségi állapota ismét roszakra fordult volna, s emiatt újra kegyelmi folyamodványt nyújtottak be a köztársaság elnökének, ki azt rögtön áttette a kegyelmi bizottsághoz. Rochefort tudvalevőleg már többször betegebb lett, amiért mindannyiszor megkönnyítették fogságát. Mint Oroszországból jelentik, azon görög egyesült papoknak, kik az egyesült szertartás russifkálása ellen tiltakoztak, a hatóság azon alternatívát állította föl, hogy vagy államköltségen Szibériába vagy saját költségükön külföldre száműzetésbe menjenek. Londonban f. hó 28-án lesz a lordmayor-választás. A lordmayor rendesen nov. 9-én szokott új hivatalába lépni, a választás 1546. óta mindig szept. 29-én szokott végbemenni, kivéve, ha — mint most is — e nap vasárnapra esnek, mely esetben 28-ár tartatik meg. Hírlik, hogy Sydney Waterlow lesz az új lordmayor. A svájczi nemzeti tanács oly módon vetett véget a genfi püspökségi zavaroknak, hogy azt az állami fensőség érdekében a papi beavatkozással szemben csak helyeselni lehet. Marimilod Gáspár ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy genfi papnak neveztett ki, hanem a pápától az állam beleegyezése nélkül s a genfi kantonban a kath. papságra vonatkozó és érvényben levő szabályzatok megsértésével püspöki czimet fogadott el. A nemzeti tanács a pápa ezen beavatkozása és Marmillod önfejűsége által megsértve látván az állam souverainitását és az ország törvényeit, nevezett papot. 20-ki határozatával hivatalából elmozdította, betiltván egyszersmind fizetését is (10,000 frank.) Az osztrák-magyar követség a persa udvarnál, mely követség Persiának politikai jelentősége s a nyugoti országok, különösen Ausztria-Magyarországhoz való kereskedelmi viszonyai következtében tovább betöltetlenül nem maradhat, hír szerint Zichy Konstantin konstantinápolyi attaché, dr. Schitzl Ferencz pétervári attache és valószínűleg Seillern Miksából fog megalakíttatni, áll, melyen a baloldal eddig kiadott programmnyilatkozatai állanak; amikben ezektől eltér, azok nem képeznek olynemű eltéréseket, hogy Ghyczy ennélfogva megszűnt volna tagja lenni azon pártnak, melyhez öt év óta tartozott.“ „Az én csekély vélekedésem szerint — folytatja továbbá Mocsáry — habár nem fogadhatok el sokat abból, mit G. K. előadott, nincs valami különös haeresis az ő nézeteiben ; én azt látom, hogy azok mint egyéni nézetek megférnek az összes ellenzék felfogás- és nézetkörének keretében.“ De azután ugyancsak első czikke további részében Mocsáry azon nézetének ad kifejezést, miszerint „Ghyczy maga is félni látszik még azon módosított programmnak létesítésétől is, melyet maga felállított, minek folytán lehetetlen elodázni azon feltevést, hogy G. K. a maga saját programmja kivitelét nem volna hajlandó egész erélylyel szorgalmazni, hanem megnyugszik bensejében, nem meggyőződésből, de vélt kénytelenségből az 1867-diki kiegyezés fentartásában, nem maradván egyéb, mint ideál, azon programm sem, melyet önmaga előadott.“ Kérdjük Mocsáry barátunktól: miként lehet egyfelől constatálni, hogy Ghyczy „megnyugszik az 1867-ki kiegyezés fentartásában“ — s másfelől mégis azt állítani, hogy Ghyczy nézetei „megférnek az összes (!) ellenzék felfogás- és nézetkörének keretében?“ Nem látja-e be, hogy ez valóságos fából faragott vaskarika? Hasonló ellenmondásokba esett Mocsáry Ghytzy egyéniségére s jellenlegi álláspontjára nézve. Ugyanis egyrészt azt bizonyítgatja, miként Ghyczy ezen nyilatkozata után egyetértőleg működhetik az ellenzékkel, sőt az ellenzék élén is — másfelől pedig akként jellemzi Ghyczy politikai egyéniségét, miszerint e jellemzés csak a kifejezésekben különbözik attól, melyet mi magunk róla adtunk. „Egy újabb példájával állunk szemben annak — írja Mocsáry — hogy a legnagyobb szellemek sem mentek a kedély döntő befolyásától cselekvésekben. Ennek, aggodalmasságra hajlandó lelkű idének nyomása alatt megkisérlette Ghyczy K., hogy mit engedhetne le meggyőződéséből , az amit leengedett nem annyi, hogy rá ne lehetne ismerni, a régi meg nem cenzurázott eredetire, s ő „megmarad ellenzéki állásában“. De az a baj, hogy az egészet, a ki nem javított s a kijavított példányt is eldobni látszik hajlandónak, mert nincs bizodalma. Sajnos dolog. S igen sajnáljuk, hogy ezt kell constatírozni, mint eredményt, midőn Ghyczy K. nyilatkozatát analysáljuk, de tisztában lenni szükséges okvetlenül. Ő nem fojthatta el kételyeit, aggodalmait, dixi et salvavi animam — ez utóvégre is az, a mi őt e nyilatkozatra kényszerítette“. E kegyetlen, de igaz jellemzés után M. L. azon végeredményre jut, hogy ö. t. i. Ghyczy, „tanítson, segítsen, igazítson útba; a mi pedig nála hiányzik, a jövő iránti bizalomban, hitben és erélyben, azt majd mi fogjuk kipótolni.“ E végsorokban is nagy ellenmondás rejlik. A kinek a jövő iránt nincs bizalma, kinek nincs hite a nagy elvek diadalában, az lehet ugyan fényes elméjű férfiú, becsületes hazafi — de útbaigazítást az ellenzék tőle nem kérhet. Hisz épen ez különbözteti meg nálunk a jobboldalt az ellenzéktől: imitt a szilárd bizalom s szent hit a nemzet erejében s jövőjében — amott a bizalomhiány, a kishitűség. És Mocsáry Lajos e két ellentétet össza akarja egyeztetni! Más alkalommal ki fogjuk mutatni, hogy M L. arra nézve is téved, amit a 48-as párt eljárásáról mond. Helfy Ignácz, most az országgyűlés, a választási elnök alkalmasint jobban megfontolja, miféle hadicsel alkalmazható kedves énjének bajbakeverése nélkül, s lesz oly kegyes beadni a kulcsot, s mesterkedés nélkül proklamálni az új 48-as jelölt meg nem hiúsítható diadalát. A szoboszlói lelkes polgárok mint értesülünk, példátlan béketűrés és elvhűséggel várják az új napot, s visszautasítanak meggyőződésükkel ellenkező mindennemű korteskedést. Ily férfias magatartás előtt szívesen megemeltetjük kalapunkat. — A IX. bíráló bizottság Eötvös Károlyt, a II. bizottság pedig Tavaszi Endrét végleg igazolta. Féltuczat örömhír — azok számára, akiket illet. A bécsi delegatio költségvetési bizottsága tegnap este ülést tartván, annak lefolyásáról a „P. Lloyd“ ezeket közli: Dr. Giskra az iránt interpellálta a külügyminisztert, milyenek viszonylataink Német-, Orosz-, Olasz- és Törökországhoz s milyen a kormány magatartása a római, továbbá a román zsidóüldözés és a Németországból kitolonczozott jezsuitákra vonatkozó kérdésekben ; Grocholszky pedig a lengyelkérdést illetőleg kért fölvilágosításokat. Andrássy gróf az „Ellenőr“ által számtalanszor megénekelt őszintésséggel felelt, s aki nem hiszi, hogy minden szava „készpénz“, megérdemli, hogy büntetésül Csernatony tollára kerüljön a buffet csemegéi között. A herczegi kandidátus nyiltan kijelente ugyanis, hogy a berlini találkozásnak semmi politikai jelentősége nem volt, egyetlen czélja lévén a három udvarnak egymáshozi jó viszonyát még a krimiai és königgrätzi reminiscentiáknál is szorosabbra fűzni. A mi Oroszországot illeti, különös örömmel jelenti a külügyér úr, miszerint volt alkalma teljesen meggyőződni a felől, hogy e szomszédállam nem fogja a pánszláv törekvéseket vagyis Milant és Mileticset támogatni, s miután oly nagy diplomata mondja (s mondhatja is bátran, mert hisz magától Gorcsakovtól tudja) a mi szegény hétköznapi eszünk sem merészel kételkedni, akárhogy biztatja, sőt ösztönzi erre a régi és közelmúlt minden eseménye és tapasztalata. Törökországról egész meghatva emlékezett Andrássy gróf s itt föltétlenül hiszünk neki mi is, döntő indokolásul szolgálván erre nézve a százados példabeszéd: „Solamen miseris socies habere malorum.“ A Jezsuita-kérdéshez saját szavai szerint semmi köze ; ez Lónyay és Auersperg dolga , ők lássák, hogy" rázzák le nyakukról az alkalmatlan vendégeket a nélkül, hogy egyúttal Rauscher és Haynald szövetségét is el ne veszítsék. A terjedelmes nyilatkozat, mint a „P. Lt.“ írja, nagy érdeket és örömet ébresztett, úgy annyira, hogy Rechbauer indítványára bizalmuk jeléül egyhangúlag megszavazták a rendelkezési alapra a négyszáznegyvenezer írtot. A bécsi delegátusok ezzel Lónyay grófnak is bizalmat szavaztak, miután e takaros summáiból a budai Pressbureau szintén megkapja az osztalékot, s a „Pesther Journal“-ok és „Ungarischer Lloyd“ keresztelési ajándéka alkalmasint ugyanez összegből fog kikerülni. A bécsi delegátusok nagylelkűségét a Deákpárti lapok zsebeiktől inspirált lelkesedéssel fogják valószínűleg kiemelni és méltányolni. Viszhang Mocsáry Lajos észrevételeire. Azon két czikk, melyet az „Ellenőr“ utóbbi számaiban Mocsáry Lajos tollából közzé tett, csak annál jobban tünteti ki, mennyire igazunk volt, midőn minapi czikksorozatunkban azon hamis helyzetre utaltunk, melybe Ghyczy nyilatkozata az egész balközépet juttatá; elannyira, hogy még oly szabad gondolkozásu férfiú, oly világos alméjú s routinirozott publicista mint Mocsáry Lajost, barátunk sem bírta magát e helyzet nyomása alól felszabadítani. Ghyczy Kálmán iránti tiszteletes pártjához való ragaszkodása egyfelől, másfelől az elvek szentsége s a hazaszeretetről való magas fogalma, oly ellentétekbe sodorták, miszerint nem hihetjük, hogy czikkeinek elolvasása után ő maga is észre ne vette volna. Bevezetőleg M. L. határozottan azt állítja, hogy Ghyczy K. programmja „ugyanazon alapon ”. „Csanády Sándor a berettyóújfalusi kerület választását elfogadja, a szoboszlóiról pedig lemond.“ E lakonikus rövidséggel jelenté Bittó úr a tényt az országházban. A hozzá intézett sürgöny pedig egész terjedelmében igy hangzott volt: A magy. országgyűlés m. elnökének Pesten. „Betegségem gátolván, hogy az országgyűlés jelen üléseiben résztvegyek, van szerencsém tudatni, miszerint a szoboszlói választási elnök törvényellenes eljárása folytán e kerület választása úgy is megsemmisülvén, a népképviselőséget a berettyóujfalusi kerület részére fogadom el.“ Kénytelenek vagyunk hát kiegészítni a t. elnök úr hiányos jelentését, s egyúttal köztudomásra hozni, miszerint a h.szoboszlói választási elnök megirigyelvén egyéb kollegáinak ekkor már országosan megalapított dicsőségét, a szoboszlói választás csöndes és rendes lefolyását, minden igaz ok nélkül, majd harmadfél órára önkényesen fölfüggesztette, a világon lehető legegyszerűbb és legolcsóbb módon biztosítván egy sikert, a győzelmes fél megbuktatását czélozó kérvény számára. A fogás azonban csak félig sikerült. . . . Csanády indokolt lemondása elejét veszi a megsemmisítési manoeuvernek, s ha az új választás elrendeltetik, együtt lévén :, ,í . Előfizetési felhívás a ,Magyar Újság VI. évfolyamának október—deczemberi évnegyedére. Egy évre......................16 frt. Félévre........................8 frt. Évnegyedre .... 4 frt. Egy hóra.................. 1 frt. 40 kr. A „Magyar Újság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám, intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető.4- A horvát nemzeti párti lapok szerint Zichy fiumei kormányzó van a horvát báni állomásra kiszemelve, de ez csak azon esetben fogna megtörténni, ha a revisionális tárgyalások meghiúsulnak. Vidéki hang Ghyczy Kálmán nyilatkozatára. Kiváló természeti tehetséggel megáldott egyének, kiknek képességeit tudományos műveltség és kitartó szorgalom növeli, mellette tiszta jó akarat és becsületesség jellemzi, lehetetlen, hogy kortársaik között azon állást el ne foglalják, melyen a közbizalmat elnyerve, elveik s nézeteik a nagyközönségnél irányadókká válnak. Lehetetlen, hogy az ily bizalmi magasztos állást elfoglalók eljárásai, sőt nyilvánosan elejtett egyes szavai, ne legyenek behatók azon nagy közönségre, melynek nagy része nem gondolkodik, hanem inkább kiválasztott, előtte tekintélylyé emelkedett — férfiak után indulva, azok tanait nyilvánosan elfogadja, melynek másik része gondolkozik ugyan, és a netaláni tévedéseket felfedezni is képes, de azokat nyilvánítani nincsen elegendő bátorsága egy köztiszteletben s közbecsülésben álló tekintélyes vezérférfi ellenében . —ily kitűnő férfiak sok jót tehetnek, és tettek már, nemcsak kortársaiknak, hanem a késő utódoknak is, úgy szellemi, mint anyagi tekintetben. De ha az emberiség javára szolgáló elvek, nézetek s találmányok által sok jót tehetnek, ellenben tévirányuk a téveszméik által leirhatlan sok kárt és nyomort okozhatnak. Meg van-e győződve Ghyczy Kálmán arról, hogy nyilatkozatában nem lehetnek, — nincsenek téveszmék ? Meggondolta-e Ghyczy Kálmán, midőn a középbaloldali körben f. évi szeptember hó 7-én tartott értekezleten elmondotta nyilatkozatát, mely most már a nagy közönség tulajdona, — mely most, mint a paritytyából kiszalasztott kő, visszaeshet önmagunkra, s ott sérthet bennünket, hol nem is gyanítottuk, hol legkevésbé akartuk, — hol talán a sérelem legfájdalmasabban fog mindannyiunkat találni, és mely most azok közé jutott, kik nem gondolkodnak, kik gondolkodnak ugyan, de ellene tenni nem mernek. — kik azt felhasználják saját érdekeik mellett ? Meggondolta-e Ghyczy Kálmán a nyilatkozatának Magyarország politikai pártjainak és a jelen állásában, horderejét ? Hiszem, hogy gondolkodott mindezeken, mielőtt nyilatkozatát nyilvánosságra hozta, mert ismerem higgadtságát és mindent jól megfontoló óvatosságát, serupulósusságát. De hiszem azt is, — hogy hibázhat, — hibázhat, mint minden halandó. — S minthogy ő egyike azon egyéneknek, kik a r. pápai csalhatlanság tanának nem vakon követői, nem veendi rész néven, sőt hazafiui kötelesség teljesítésének fogja tekinteni, midőn nyilatkozatára észrevételeimet megteszem. Sokan mondták már: „a politika az exigencziák tudománya.“ Sokszor egy jól felhasznált véletlen, több eredményt szült, mint százados törekvések. Igaz! Vannak azonban oly jogos követelmények, melyeket a véletlennek kitenni, bármely opportunitásnak feláldozni nem szabad. Ilyen „Magyarországnak tökéletes önállósága, függetlensége“. Ezért küzd a magyar nemzet, már századok óta. Ezt lerontani törekszik az osztrák hagyományos politika századok óta. S ami neki nem sikerült századok óta, azt nagyrészben megteremtette számára a Deák-párt félénk politikája az 1867-ki egyességben; ezt megerősíti Ghyczy Kálmán, akaratlanul bár, most a deák-párttali szövetkezés felajánlása és a 48-as párttali szövetkezés visszautasítása által. S miért történt ez utóbbi ? Történt, mert a 48-as párt az ország tökéletes önállóságát és függetlenségét követeli. Történt, mert a 48-as párt, az 1867. évi kiegyezést megváltoztatni akarja. Történt, mert a 48-as párt, a delegáczióba be nem megy és nem választ. Történt, mert a 48-as párt azon kormánynak, mely bizalmát nem birja, katonaujonczokat és adót nem ad, úgy a költségvetést sem szavazta meg. De lássuk egyenként azon okokat és opportunis nézeteket, melyek Ghyczy Kálmánt arra birták, hogy a Deák-pártnak felajánlja a szövetkezést; ellenben kimondja : a 48-as párttali szövetkezés, súlyos áldozatokat követelne. Mindenekelőtt a pragmatica sanctio elfogadásából Ghyczy K. azon következtetést vonja le, hogy az akkori osztrák absolut fejedelemmel, Magyarország olyatén szövetségre lépett, melynélfogva kérdésbe nem vonható , „hogy mindig közös, egy és ugyanazon fejedelmünknek kell lenni“, „hogy a védelem kölcsönös“, „hogy az uralkrálóház kihaltáig, Magyarország az osztrák dynasztiától el nem válhat“. A pragmatica sanctioból vont azon következtetés, „hogy mindig közös egy és ugyanazon fejedelmünknek kell lenni“ — csakis a personal uniót támogatja, ez már magában elegendő bizonyság arra, „hogy Magyarország a többi osztrák tartományokkal egyedül ő Felsége, a közös fejedelem személye által áll összeköttetésben“ — de ezt méginkább megerősíti a pragmatica sanctionak egy másik pontja, melynek idézését Ghyczy Kálmán elhagyta, — ugyanis: „hogy Magyarország mindig tökéletesen önálló s független ország legyen“ — és mely pont a „reál uniót“ tökéletesen kizárja. — Sőt még az sem bizonyítaná a „reál-uniót“, hogy közös külügyi képviseltetésünk van, őfelsége többi országaival. „A védelem kölcsönössége“ — hogy nem feltételezi okvetlen „a közös hadügyet“ azt maga Ghiczy Kálmán is állítja, azt mondva: — »hogy a védelmi kötelezettség, az illető országoknak együttműködő külön hadseregei által is sikeresen teljesíthető“. Például felhozza: — „a német császárságban a bajor, szász és würtembergi királyságoknak külön hadseregeit“, és ezt jól mondja Ghyczy Kálmán, csakhogy hibásan alkalmazza ezen állításra nézve a bizonyítékokat; — mert azért, hogy a német császár a porosz hadsereg mellett, a bajor, szász és würtembergi királyságoknak külön hadseregeit megtűri, az legkevésbé sem bizonyítja azt, — hogy az osztrák császár, egy önálló, s független Magyarország hadseregét — nem számítva a többi, például: Cseh-, Morva-, Lengyel- stb. országok külön hadseregeit, megtűrhesse. Miért? — Nem szükség részleteznem, megérti azt mindenki azon egy okból, mert a porosz hadsereg elegendő biztosítékot nyújt a német császárnak, a bajor, szász és würtembergi királyságoknak külön külön, sőt együttes hadseregeivel szemben, holott ezt az osztrák hadseregről állítani nem lehet; és ez azon ok, mely az osztrák császárság kormányát mindig visszariasztotta és jövőben is visszariasztani fogja, egy külön magyar hadsereg felállításától; pedig Ghyczy K. maga kimondja e részbeni „erős meggyőződését“, hogy a nemzet, a magyar hadsereg követelésétől soha nem álland el, és daczára ezen „erős“ meggyőződésének, daczára ezen tiszta ellenzéki állításának, mégis felajánlja a szövetséget azon Deák-pártnak, mely egy külön magyar hadsereg felállításába soha, de soha sem fog beleegyezni; még a „közös hadügyérség“ fentartása mellett sem. „Az elválhatlanság az uralkodóházkihaltáig“ igaz, hogy egyik kérdésbe nem vonható pontja a pragmatica sanctionak; nem is vonta azt kétségbe a nemzet még Ilik József császár halála után sem ; azonban a pragmatica sanctio, kétoldalú szerződés lévén, mely köttetett egyrészről a hatalmas Vlik Károly császár, másrészről a magyar nemzet között, melyben a magyar nemzet Mária Terézia örökösödési jogfolytonosságát, (filium successionis) Vlik Károly császár pedig Magyarország épségét, védelmét és a törvények megtartását biztosította; az ilyetén kétoldalú szerződés természete magával hozza azt, hogy mind a két szerződő fél annak kötelezettségeit megtartani köteles. Ezeket a pragmatica sanctio szövetségéből eredő, Ghyczy Kálmán által felhozott kötelezettségekre nézve elmondva, — felemlíti még ezen kívül Ghyczy Kálmán: „Pénzügyünk függetlenségét,“ mely alatt nem ért egyebet, mint azt, hogy önálló bankrendszerünk legyen továbbá: „államadósságunk az osztrákétól végleg elkülönözve legyen.“ Ha már szerintem kivihetetlen az: — „hogy Magyarországnak külön „magyar hadserege legyen“ — annál nehezebb annak kivitele, —hogy pénzügyünk