Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-01 / 224. szám
0................................................................. ■ ■■ 1 .. Ezután nemsokára bekövetkezett a vádak hosszú sora ez egylet ellen, s én erre nézve az egyletek könyveinek megvizsgálását tartottam legczélszerűbbnek. Erre az adatott válaszul, hogy ama könyvek és zárszámadások még nem készek, tehát meg nem tekinthetők. Erre jött Hoffmann, és Degré interpellácziója, amelyre ő egy Lazánszky nevű biztosítási titkárt, s egy belügyminiszteri számtanácsosi titkárt küldött ki, a dolgok megvizsgálására. Az a borsod-miskolczi egylet ügyeit teljesen zavartaknak mondta, de hogy hogyan lehetne ezen segíteni, az iránt nem tett javaslatot. Ekkor azonban a belügyminisztérium átadta a kiházasítási egyletek ügyét a kereskedelmi minissztériumnak. Két oldalról vádoltatom. Először, hogy miért engedélyeztem azon alapszabályok alapján a borsod-miskolczi egyletet. Erre nézve azt kell kijelentenem, hogy sem a theoria, sem praxis nem nyújthatott erre nézve nekem útmutatást. A theoria még mindig nincs tisztába a kiházasítási egyletek iránt, de másrészt a gyakorlat még csak arra utalhatott engem, hogy engedélyezzem ez egyletet, mert ugyanezen alapszabályok alapján más 12 egylet volt már Magyarországban 1867. óta engedélyezve és működésben. De másrészt a dolog érdemére nézve sem lehet a vádnak igaza, mert a borsod miskolczi kiházasító-egylet botrányai nem az általam megerősített alapszabályok folytán, hanem ezek meg nem tartása miatt következtek. A mondottak bizonyítják, hogy a kormány nem hanyagolta el felügyeleti jogát, midőn amaz interpellate jött, rég tárgyalásban voltam ez ügy iránt Bosod megye hatóságával, sőt már ez az első, sikertelen vizsgálatot végre is hajtotta. Ami végre a tegnap Simonyi Ernő úr által erre nézve mondott czélzást illeti, hogy t. i. a kormány tekintettel a választásokra halasztotta el e botrányok kiderítését, ennek csak egy értelme lehet; arra nézve pedig, állításuk alaptalanságáról meggyőződhetnének, ha megtudnák hitelesen a borsodmiskolczi hírhedt férfiak pártállását. Degré Alajos röviden válaszol. Szerinte hanyag volt a vizsgálat, mely kitüntette a kórállapotot, de hogy hogyan lehet rajta segítni, arra nézve hallgatott. Különben elég volt magukban azon alapszabályokat látni, hogy az egylet szembetűnjék. Amit a belügyminiszter a választásokra nézve mondott, arra csak azt válaszolja, hogy igenis máskép ütöttek volna ott ki a választások, ha a belügyminiszter előbb lép föl amaz egylet ellen. Ajánlja interpellációjának tárgyalásra kitűzését. (Élénk helyeslés balról.) A ház többsége azonban tudomásul veszi a miniszter válaszát. Következik a napirend : A válaszfelirati vita folytatása. Trifunácz Sándor röviden kifejtve nézeteit az általa beadott felirati javaslat mellett így fejezi be beszédét. Azon sokoldalú, sőt részletekig bocsátkozó, úgy mondva kimerítő tárgyalási mód után, melylyel az imént mondott nézetek és kívánalmak a benyújtott felirati javaslatomban taglaltatnak, szükségtelennek tartom még más újabb érvek felhozatával a t. ház türelmét tovább is fárasztani, azért megelégszem azt a t. ház becses figyelmébe ajánlani; de egyszermind arra is fölkérem, hogy — és ezt legalább Tisza Kálmán képviselő úrnak egyszersmind válaszul a múltkori ülésben tett észrevételére szívére kötni, — a felirati javaslatok megbírálásánál, az abban kifejtett nézeteket nem a szokott, kizárólag specialisticus magyar, vagy ha jobban tetszik dualisticus német-magyar, hanem egy elfogulatlan cosmopolitikus szempontból méltóztassanak szemügyre venni. Csakis így érezhetik el az, hogy a haza minden polgárai irányban egyformán részrehajlatlanok, igazságosak legyenek, csakis így biztosíthatják magukat az ellen, hogy egyszer önökhöz is valaki jogosan ne intézze azon szavakat, melyeket egy valóban szabadelvű franczia hazafi, saját honfitársaihoz mondott: „Vous voulez être libres, et vous a’ êtes pas justes.“ Schwarz Gyula: Mindenek előtt kötelességemnek tartom nyíltan és határozottan kijelenteni, hogy én,a részemről a franczia-német háború bevégzése óta, a közjogi küzdelem folytatását, legalább részemről nem tartom egyébnek, mint valódi szerencsétlenségnek (Élénk tetszésnyilatkozatok jobb felől) s e részben nyiltan bevallom solidaritásomat a ház t. többségével a közjogi alap kérdésére nézve. (Éljenzés jobb felől). E nyilatkozat után szóló áttér a beadott javaslatok birálatára s az övének ajánlásával fejezé be beszédét. Lukács Béla hosszasban fejtegeti a jobboldal eddigi tetteinek jövőre való és szándékainak üdvös voltát s azután a bizottsági javaslatra adja szavazatát. Utána Iványi Dániel szólt, de nagy hatású beszédét csak lapunk holnapi számában adhatjuk. — Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Átadom azt nyughelyül azon megnyugtató tudattal, hogy rokkantaink e tulajdona senkivel sem közös. (Zajos éljenzés.) És itt mondhatnám: élvezzétek ép erőben és egészségben e menház nyugalmát, szeretett bajtársak, s leléphetnék e helyről — a czél, melyért három éven át küzdünk a magyarok istenének segélyével, ime elérve van. De nem lehet, hogy lelkem mélyéből föl ne kiáltsak, rá mutatva ez épület homlok izatára, üdv és hála legyen honleányaink és honpolgárainknak e példányszerű áldozatkészségért,melylyel hazánk jelen helyzetében, betevő falataikat osztva meg, áldozni sietének 1848—49-iki dicsőségünk oltárán. (Éljenzés.) Üdv és hála legyen az adakozóknak, a kik lehetővé tevék, hogy az idegen láthassa ez épület homlokzatán, mikép Magyarország népében a kegyelet múltja iránt a kényuralom, s önfeleinek dúlásai alatt nem lohad, de miként a pálma a nyomás alatt, annál merészebben emeli sudarát az ég felé. És nem lehet, hogy meg ne mondjam, mikép az erkölcsi érzetében megsértett nép, ha nem hirtelen is, de megemlékező, s a kik erkölcsi érzetével játékot űzni merészeljenek, akarom szavával sziklát gördit mindanynyiszor nemzetellenes törekvéseik elébe. Ide nézzenek az épület homlokzatára, a kik 1848 — 49-ünknek még emlékét is kitörölni törekvének, láthatják, ha ugyan a kormányoknak szemei másra is valók volnának, minthogy ne lássanak, hogy egy ezeréves dicsőségteljes múltú népet zaklatni, nyomni, polgár jogaitól megfosztani, sőt a nemzet adott becsületszavát beváltatlanul hagyni egy ideig lehet, de nem lehet a hatalom minden önkénykedéseivel sem odáig vinni soha, hogy múltja iránti kegyeletét és a testvériség szent érzelmét szívéből kitépje. Íme a bizonyság,hogy való amiket mondok, e menház e homlokfelirattal. És nem lehet végre tisztelt polgártársaim, hogy meg ne mondjam önöknek, miszerint parányiságomra nézve, aki három évvel ezelőtt hazafiai és bajtársi kötelesség érzetem sugallatából az áldozathozatalra a felhívó szót hazánk leányai és polgáraihoz e menház érdekében az első emelni bátorkodom. E nap, melyen hároméves törekvésünk czélja e menház az átadom szóban imé szerényen bár, de minthogy alapja az ország népének haza szerelme, biztosan, miként a háborgó tenger sziklája emelkedik menhelyül rokkantainknak és tanúságul a jelen és jövő kornak, a nap, melyen láthatom, hogy az átadom szót az élet, rokkantaink nyugalma tényleg követi, életem egyik legszebb dicsősége. A magyarok istenének áldása szóljon e menházra és lakóira, s hazánk legnagyobb fia Kossuth Lajosnak véd szelleme legyen vélök és mindnyájunkkal. Éljen a haza! (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ezután Gáspár András honvéd tőnok meleg szavakban köszönetet mond a menház létrehozásában fáradozók tevékenységéért s kijelenti, hogy a menház az országos honvéd bizottság által átvétetett. Feleki Miklós Bajza József „Apotheosis“ czimü költeményét szavalta el, melyre több helyütt zajos éljenzésben tört ki a közönség. A szavalat után Boldog Lajos fejezé ki üdvözletét a jelenlevő Götzer Ferencz építésznek, ki a honvédmenházat építé. Pavloszky Vidats Jánost, mint a menház eszméjének megpendítőjét és végrehajtóját éltette. Az ünnepély 12 órakor ért véget. Az ünnepélyt a kormánypárti emberek s a honvédek tüntetésszerű távolmaradásuk által akarták azon jellegtől megfosztani, hogy az nem a nemzet, hanem csak egyesek ünnepélye. Hogy az aristocratia szintén nem volt képviselve, azt mondani sem kell. bár építésével megbízott bizottság tesz jelentést eddigi működéséről. Begyült összesen 6800 frt, kiadás 245 frt maradék 6555 ft; felkéri az országos honvédegyletet, hogy az emlék felállítását vegye kezeibe. A központi bizottsághoz utasittatik. Majoros István jelenti, hogy a mácsai és kisoroszi honvédekr fentartására 178 frt gyűlt be. Szintén a központi bizottsághoz tétetik át. Ezzel az egylet tisztviselői beadták a lemondásukat és következett a tiszviselők választása, melynek eredményét közölni fogjuk. — A czeglédi 3 osztályú községi polgári iskolában a beiratások határideje a folyamatban levő nagyobb mérvű átalakítás miatt ez évben október hó 12-ig hosszabbittatik meg. — Ugyaneddig tartanak a javító és felvételi vizsgálatok is. — Tájékozásul megjegyeztetik, hogy az 1870-ik évben követendő tanterv iskolaszéki intézkedés folytán a hasonfokú reáliskolai osztályok tantervével teljes összhangzatba van hozva. A községi iskolaszék. — Kecskemétről a következőket írják lapunknak : A folyó hó 27-én tartott közgyűlés alkalmával a községi tanítók fizetésének meghatározása is kérdésbe jött. Hornyik János főjegyző úr folytonosan azt mondá, hogy erre nincs alap. Van szerencsém tehát a következőkben kimutatni. 1. Azon 1300 frt. kamat, mely 1856. év óta, mindez ideig népiskolákra évenkint kifizettetett. 2. Szappanos István első tanácsnok úr hivatalos jelentése szerint : „a közlegelőből egyes gazdák által elfoglalt földek.“ 3. Azon többezer holdra menő pusztaszeri földek, melyet egyes előkelő gazdák szájbérfizetés mellett legelőül használnak. Nem volnának-e hasznosithatók, czélszerűbb kezelés mellett, ha p. o. haszonbérbe adatnának ki? 4. Ha mindezek nem elegendők, ott vannak a törvényben előirt 5% adó. — íme tehát a rejtély meg van fejtve. — Pest Pilis és Solt t. e. megyék jövő évi költségvetésének megállapítása végett folyó évi okt. 6-én d. e. 10 órakor a megyeszékházának nagy termében rendkívüli közgyűlés fog tartatni, melynek egyedüli tárgya az 1863. évi költségelőirányzat leend. „Az 1848 — 49-ki rokkant honvédeknek hálás elismerésül a nemes egyesei.“ E szavak magyarázzák meg az idegennek azon csinos egyemeletes s czélszerüen berendezett ház rendeltetését, melynek ünnepélyes átadása vasárnap reggel ment végbe. Az épület elején az ország czimere diszlik, míg az oldalrészeken összesen nyolcz megye czimere látható, azon megyéké, hol a szabadságharc legnevezetesebb csatái voltak. Az átadási ünnepélyben részt vett közönség szép számmal jelent meg fél tíz órakor indult el nemzeti zászlókkal és czéhlobogókkal a honvédmenház helyére hová megérkezve, Kossuth Lajost, Vidats Jánost és Táncsics Mihályt élteté. Vidats János az esélyről a következő beszédet tartá: Tisztelt polgártársaim! Mint az ország honvéd egyleteinek IV-ik közgyűlése által választott építési bizottság elnöke, az országos honvédgyűlés ez idei közgyűlésének határozata következtében ezennel átadom ez épületet, nevekre telekkönyvezett kizárólagos tulajdonul az 1848—49 rokkant és keresetképtelen honvédeknek. Átadom, hogy az 1848—49-ben hazánk önállósága és függetlenségéért vívott szabadságharczunkban kapott, a kényuralom dúlásai alatt nem gyógyulhatott, a nemzet közegének a most fenálló kormánynak uralma alatt nemcsak gyógyítani, de behegeszteni is elmulasztott sebeiknek fájdalmát kipihenhessék hazánk hű fiai, testvéreink, kik 1848—49-ben életüket vivék áldozatul a csatákba, és rokkantak s keresetképtelenek. Sebeik fájdalmát, hogy kipihenhessék mondám, mert hiszen lelkük nyugalmát csak 1848-iki népfelségi alkotmányunk visszaszerzésének diadal ünnepe adandhatja meg. Átadóm, mint maradandó emlékét a nemzetek élete amaz alapelvének, miszerint bár a hazáért vért, életet és mindent áldozni szent kötelesség, de a hazafiui kötelesség teljesítésének a nemzet részéről elismerése ép oly szent kötelesség. MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 1. KRÓNIKA, Pest, szeptember 80. — Régi pénzek. Egy rába-kovácsi ember a napokban kemenezéjét szétbontván, alatta egy ivókorsóban 5 fontra menő ezüst pénzt talált, mely nagyobbrészt 1508-ból való. A találó oly kevés figyelemre méltatta, hogy a falubeli gyermekek utczahosszat játszanak velük. — A protestáns egylet okt. 1-jén és 2-án d. e. 10 órakor a szénatéri reform, templomban közgyűlést tart. — A honvédegyletek országos közgyűlése, melyről térhány miatt csak ma adhatunk jelentést, szombaton volt. Gáspár András elnök megnyílván a gyűlés Kühner Ignácz jegyző a lefolyt évről szóló jelentést olvasta föl. A jelentés különösen hangsúlyozza, hogy az 1848 — 49-iki honvédeknek az erkölcsi elismerés mindeddig még meg nem adatott, továbbá a honvédek özvegyei és árvái nyudíjaztatása iránt nem történt semmi, intézkedés végül a testület pénzviszonyait illetőleg jelenti, hogy az egyletnek pénze nincs, sőt még az eddigi költségek is kölcsönből fedeztettek. Várady Gábor indítványozza, hatalmazza fel a honvédgyűlés a központi bizottmányt, hogy az országgyűlés előtt a honvédek özvegyei és árváinak nyugdíjaztatása iránt a körülményekhez képest intézkedjek maga részéről most is ahhoz ragaszkodik, hogy eziránt az országgyűlés előtt minden alkalommal lépés teendő. Az éljenzéssel fogadott indítványt a gyűlés magáévá tevén Vidács János, a honvédmenház építészeti bizottmányának elnöke tesz jelentést a menház építésének eredményéről. Begyült adakozások útján 93,336 frt, a kiadások 74,627 frtra rúgnak, igy a maradék 18,709 frt, mely összeg a ferencz-józsefvárosi takarékpénztárban van elhelyezve. Ezenkívül van még vidéki takarékpénztárakban is 6212 frt, s igy az összes rendelkezésre álló tőke 24,922 frt, s az egyesek által fölajánlott segélyösszegek. A menházban már 80 rokkantot lehet elhelyezni, kiknek évi ellátása 300 írtban van megállapítva és igy összesen 24 ezer forint szükséges e czélra. Felszólitandók tehát Magyarország lakosai egylei és testületei, hogy a honvédek ellátására ismét adakozni siettessenek. Köszönetet indítványoz Döczer F. építésznek, a ki valóban hazafias buzgalommal vezette az építést. — Ez indítvány elfogadtatván, Német Albert javasoló, hogy a menház egyik szembeszökő részén márványtábla helyeztesék el, melyre Vidats János, valamint a menház-bizottság killencz tagjának nevei, és a menház rövid története legyen bevésendő. Mint indítványozó e czélra 100 forintot ajánl fel. — Indítványa élénk éljenzéssel fogadtatott. — Erre Várady Gábor a honvédmenház teendőinek vezetésére vonatkozó nézetét adta elő, és e czélból tüzetes tervezet kidolgozását ajánlotta, mit a közgyűlés el is fogadott, kimondta elvileg azt is, hogy a menház, illetőleg az egész honvédvagyon a honvédek elhalásával a honvédek árvái felsegélésére fordítatik. Az indítvány tüzetesebb kidolgozása és megvitatása a 9-es bizottságra ruháztatik. Az aradi vértanuk siremlékére adakozás útján 45 ezer forint gyűlvén be, Káváséi ezredes indítványozza, hogy a siremlék felállításának ügyét vegye a 9-es bizottság kezébe és igyekezzék, miszerint az emlék 1873-ban elkészíttessék és lelepleztessék. Ez elfogadtatik, mire a budai honvédszék. Nemzeti színház. A „Strike“ nem tudjuk hányadszor, de fulladásig megtölte ismét vasárnap este a házat. Újabb adat arra nézve, miszerint jó repertorie és jó előadások mellett megélhet, sőt dús hasznot is fog hajtani a tervbe vett népszínház. Orczy úr kifogásait ily intézet létesülése ellen nagyon könnyű megszüntetni. Legyen a népszínház, miként a budaizestvérvállalattá a nemzetivel, zárassanak ki a népszínművek és drámai alfajok a nemzeti színház deszkáiról : rögtön elég lesz téve a színészek hiúságának, s új jövedelmi forrással szaporítva a nemzeti színház bevételei, miket a máskor pazarlásig bőkezű Orczy báró oly aggódva félt ez egyszer. Ami az előadást illeti : kifogástalan volt most is. Blaháné, Tamási, Feleki, Komáromi, Paulainé, Szigethi Imre, Nádai stb. eredmény koszoruzott nemes vetélyt fejtenek ki a darabban s összhangzatosb, kerekdedebb előadást képzelni sem lehet. Atalán drámánknál egyensúlyban vannak az erők , innen a dalmái előadásokét meghaladó harmónia. KÖZGAZDASÁG. — A nemzeti biztositó társulat szept. 26-án rendkivüli közgyűlést tartott, melyben az igazgatóság előadta, hogy e társulat vesztesége a jégkárok miatt oly nagy miszerint a végleszámolás elkerülhetlenné vált. Ennél fogva a végleszámolásra bizottság lett kinevezve. A leszámolás módozatát a a „Victoriá“-val kötött szerződés jelöli ki. — A szüret, Szigetvár vidékén nagyon roszul ütött ki. A leghiresebb turbéki és mosgai szőlőhegyeken csak egy ötödrésze lett annak, mi tavai volt. A sok eső még a szántás-vetést is akadályozza. — Az erdélyi kölesség- és tűzkármentesítő társulat közgyűlése októbe 1- én fog tartatni Kolozsvárit. — A rehnitzi s diósgyőri állam vasgyárak iránt a magy. átalános hitelbank alkudozik. — A pesti építészeti társulat e hó végén rendkivüli gyűlést fog tartani a záloglevelek kibocsátása tárgyában, mely jogáról le akar mondani, mivel ennek fentartása mellett az osztrák tőzsde nem veszi fel hivatalos jegyzékei közé. Az összekötő pálya dunai (alsó) hidi iránt következő ajánlatok érkeztek: Filleul Broky 1,851,719 frt; Castor és Hernest 2,292,800frt; Castor és Herkert 2,333,183 frt; Schneider-Creuzot 2,120,256 frt; Cilié 2,536,369 frt. Ezek közül az első kapta az engedélyt. — Négy nagy mag- és raktár fog építtetni a körút alsó részén a vámház mellett. Ezen mag- és raktárak az utcza felé erős ajtókkal láttatnak el, a Duna felé azonban nyitva lesznek. Az ajtók mellett vaspálya vonul el, az összekötő pályán érkező terhek átvitelére, a Duna part falzata pedig emelyükkel láttatik el stb. mi a teherszállítás nagy könyebbitésére for válni. O Dl a i ii z 1 e t. Pest, okt. 1. A gabonacsarnokban m. e. 20,000 mázsa búza s néhány ezer mázsa gabona adatott el következő árakon : Búza, tiszavidéki 1000 m. 85% fns 7 frt 10 kr; 500 m. 85% fns 6 frt 95 kr 1000 m. 83% fns 6 frt 80 kr; 600 m. 81 fns 6 frt 72% kr. Székesfehérmegyei 1200 m. 86 fns 7 frt; 600 m. 83% fns 6 frt 80 kr; Pestmegyei 800 m. 85' 2 fns 6 frt 85 kr. Rozs: 1200 m. 3 frt 85 kr; 600 m. 78--80 fns 3 frt 81% kr. Árpa: 1500 m. 72 fns 2 frt 85 kr; 600 m. 72 fos 2 frt 72', kr. 7 a b : 1500 m. 50 fns 1 frt 55 kr. Az értéktőzsdén: Magyar díjsorsjegyek 106. magyar hitelbank 143. országos központi takarékpénztár 119. pesti népbank 110 50, osztr. hitelrészv. 333.30, municipális bank 88, iparbank 119, budai közúti 130, Drasche-féle téglagyár 215, budai népbank 60.50, budapesti főv. 260. Valuták változatlanok. Napoleonhoz 8.75, cs. arany 5.24/2, tallér 1.63%. Nyílt tér.*) Szerkesztő úr! A bécsi „Deutsche Zeitung", egy újdonsága a magyar lapokban a czikkek és megjegyzések egész sorát vonta maga után, melyekben nevem is megemlittetett a melyeket most, miután azon lapokat, melyeknek az utóbbi hetekben tulajdonosává levék személyesen átvettem, nem hagyhatok tovább válasz nélkül. *) Az e rovatban közlöttekért nem várni felelesőséget a szerkesztő. Én egy bankkal sem állok más viszonyban, mint amelyben magánember bankárjával állani szokott. Én sem a franco-magyar, sem más bármiféle bank által nem tétettem magamat valamely irodalmi vállalat vezetőjévé; én egyszerűen megvásároltam az „Ungaricher Lloydot" és a „Neues Pester Journalt“ és az a szándékom, hogy az „Ungaricher Lloyd“ eddigi főszerkesztőjével, Rothfeld Sámuel úrral egyesülve, ez utóbbi lap szerkesztését vezetendőm. Mindhogy egy ily nagy, oly tetemes összegeket igénybe vevő vállalat üzleti vezetését — mert azt, mit eddig tettem, jelentékeny mérvben ki akarom egészíteni — egymagam nem győzném meg, két itteni úrral egy üzletemberrel s egy ügyvéddel szövetkeztem társtulajdonsokul vévén őket magam mellé. A vállalatra való üzleti felügyeletet e két úr, kiknek neve, épúgy mint az enyém, valószínűleg már a napokban törvényszékileg be fog jegyeztetni, közreműködésem mellet fogja gyakorolni. Azon jogról, hogy a vállalat journalistikai vezetésére bármi néven nevezendő befolyást gyakoroljanak, valamint arról is, hogy jogaikat bármiféle más személyre átruházhassák, azon urak szerződésileg lemondottak. E szerződés mellett, melyet mindenki nálam megtekinthet, semmi egyéb pót- vagy mellékszerződés nem létezik. Ennyit az általam vezetett vállalatról. Engedje meg szerkesztő úr, hogy még egy más pontra nézve is hasonló őszintésséggel nyilatkozzam. Én már közel 30 év óta Magyarországon lakom. Itt tartózkodásom első hónapjait kizárólag az ország vizonyai körül való tájékozásomra fordítottam. Később néhány itteni lappal léptem viszonyba. Egy ideig az „Ungarisher Lloyd“ vezérczikeinek legnagyobb részét írtam. A németfranczia háború felbontá ez összekötetést. Német születésű vagyok, hazámat a külföldön sem tagadtam meg s ezt jövőben sem szándékozón tenni. Azon magatartás, melyet Rothfeld úr az „Ungarischer Lloyd“ tulajdonosa és szerkesztője meggyőződése szerint, különösen a sedani nap után, követni jónak látott, ellentétben állót érzelmeimmel s mi megváltunk egymástól barátságos módon, mint oly férfiak, kik egymás iránt sok áldozatra készek, csak meggyőződések feláldozására nem. Azóta szórványosan, majd a „Pester Lloyd,“ majd az „Ungarischer Lloyd“ sőt még magyar nyelven megjelenő lapok számára is szolgáltattam czikkeket, melyek részint mint szerkesztőségi czikkek, részint külön jegy alatt jelentek meg , én köszönetet mondok tisztelt kollegáimnak azon szeretetreméltó s elismerő módért, melylyel közleményeimet fogadták s azokat megszerezni igyekeztek. Mellékesen egy más czélt is tűztem ki magam elé. Úgy látszott, hogy Németországban azon magatartás, melyet Magyarország, különösen pedig ennek irányadó körei a német-franczia háború alatt követtek, félremagyaráztatott. Én törekedtem e téves felfogást helyreigazitani s ez irányban a német sajtóban oly tevékenységet fejtettem ki, melyért sem valamely bank, sem valamely kormány, sőt még szerkesztőség részéről sem fogadtam el bármiféle jutalmat, mely tevékenységgel azonban tartozni véltem úgy saját hazámnak, mint azon országnak, melyben tartózkodtam. — Nehezemre esik, hogy nyilvánosan vagyok kénytelen most azt constatálni, hogy ha valamikor magyar politikusokat megtámadtam, ezt soha sem tevem külföldi, hanem mindig magyar lapokban. De a személyem ellen irányzott s egy türelmetlen no-nothingismus szellemétől sugallt támadások kényszerítenek kimondani, hogy mióta csak Magyarországon időzök, az ország érdekei és jó hirós politikusai iránt — pártkülönbség nélkül — gyakorolt lojalitás és méltányosság tekintetében soha sem hagytam magamat felülmúlni egy belföldi író által sem. Most oly joggal éltem, melyet mindenki, akár belföldi, akár idegen, gyakorolhat. Semmi sem gátol valakit abban, hogy Athenaeaum-részvényeket vásároljon s ez által a „Hon", „Pesti Napló“, „Fővárosi Lapok“ és „Bolond Miska“tulajdonosává, illetőleg társtulajdonosává váljék. Én három, már létezett német lapot vásároltam meg, s ezek kettejét egygyé olvasztatottam. Én ugyanazt akarom tenni, amit Horn úr Párisban, amit Hefn ur Olaszországban tett, s amit végre magam is már három évvel ezelőtt tettem: be akarok lépni az említett lapok egyikének szerkesztőségébe. Ahányszor a lefolyt két év alatt ily ajánlatok tétettek nekem, azokat discretióból visszautasítottam; habár magánember és senkinek lekötelezve nem valók, várni akartam addig, míg az Osztrák-Magyar monarchia viszonya Németországhoz tökéletesen tisztáztatik. E tisztázás most bekövetkezett. Németországra, egy német politikusra nézve — ebben bizonyára Magyarországon sem kétkedik egy józan politikus — ma az Osztrák- Magyar monarchiában csak egy érdek létezik : e monarchia megszilárdulása általában, a „Magyar állam“ megszilárdulása különösen. Ha még most is lettek volna kételyeim, úgy azokat teljesen eloszlatta volna azon jóakarat, melylyel tervemet az országgyűlési többség tisztelt vezére fogadta, kit arról először értesitek, s kit bizonyára politikai ellenfelei is az ország érdekeit s jó hirnevét érintő minden kérdésben tekintélynek fognak elismerni; eloszlatta volna továbbá azon barátságos előzékenység, melyet minden irányú politikai egyéniségek irányomban tanusítottak. A „Neues Pester Journal“-ban, melynek tulajdonosa lettem, s különösen az „Ungarischer Lloyd“-ban, melynek szerkesztését Rothfeld ur társaságában átveveszem, csak egyetlen egy változás állott be : a régi erőkhöz s a régi pénzeszközökhöz uj erők s uj pénzeszközök csatlakoztak. Fogadja tisztelt szerkesztő ur kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Dr Waldstein Pál: Bécsi börze, szept. 30. (Távirati tudósítás.) Hitelrészvény 331.30. Északi vasút—. Államvasut 327.— Lombardok 208.70. 1860-ki 65.30. 1864-ki 102.75. — Magyar jutalomsorsjegy 190.—. Napoleondor 874.—. Magyar hitelrészvény —. —. Galicziai 135.25. Angol Ausztriai 316. —. — Franczia-magyar. —. Tramway 328.50. — Magyar földhitelintézet. —. Felelős szerkesztő: Helfy Ignácz. Főmunkatárs: Áldor Imre.* Táviratok. Eszék, szept. 30. A „Dráva" tegnapi száma egy czikk miatt, mely Slavonia automiáját követeli — lefoglaltatott. Frank szerkesztő a főkapitány által elfogatott, a városi tanács közbenjárása következtében azonban ismét szabad lábra helyeztetett. Karlsbad, szept. 30. Tegnap este tartatott a német történeti társulat lakomája. Koch élteté a tett férfiait, Schemykal az egyetértést, dr. Unger Schmeykalt.