Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-01 / 224. szám

0­­.................................................................­­ ■ ■■ 1 .. Ezután nemsokára bekövetkezett a vádak hosszú sora ez egylet ellen, s én erre nézve az egyletek köny­veinek megvizsgálását tartottam legczélszerűbbnek. Erre az adatott válaszul, hogy ama könyvek és zárszám­adások még nem készek, tehát meg nem tekinthetők. Erre jött Hoffmann, és Degré interpellácziója, a­melyre ő egy Lazánszky nevű biztosítási titkárt, s egy belügy­miniszteri számtanácsosi titkárt küldött ki, a dolgok megvizsgálására. Az a borsod-miskolczi egylet ügyeit teljesen zavartaknak mondta, de hogy hogyan lehetne ezen segíteni, az iránt nem tett javaslatot. Ekkor azon­ban a belügyminisztérium átadta a kiházasítási egyle­tek ügyét a kereskedelmi minissztériumnak. Két oldalról vádoltatom. Először, hogy miért en­gedélyeztem azon alapszabályok alapján a borsod-mis­kolczi egyletet. Erre nézve azt kell kijelentenem, hogy sem a theoria, sem praxis nem nyújthatott erre nézve nekem útmutatást. A theoria még mindig nincs tisz­tába a kiházasítási egyletek iránt, de másrészt a gya­korlat még csak arra utalhatott engem, hogy engedé­lyezzem ez egyletet, mert ugyanezen alapszabályok alapján más 12 egylet volt már Magyarországban 1867. óta engedélyezve és működésben. De másrészt a dolog érdemére nézve sem lehet a vádnak igaza, mert a bor­sod miskolczi kiházasító-egylet botrányai nem az álta­lam m­egerősített alapszabályok folytán, hanem ezek meg nem tartása miatt következtek. A mondottak bi­zonyítják, hogy a kormány nem hanyagolta el felügye­leti jogát, midőn amaz interpellate jött, rég tárgya­lásban voltam ez ügy iránt Bosod megye hatóságával, sőt már ez az első, sikertelen vizsgálatot végre is haj­totta. A­mi végre a tegnap Simonyi Ernő úr által erre nézve mondott czélzást illeti, hogy t. i. a kormány te­kintettel a választásokra halasztotta el e botrányok ki­derítését, ennek csak egy értelme lehet; arra nézve pedig, állításuk alaptalanságáról meggyőződhetnének, ha megtudnák hitelesen a borsodmiskolczi hírhedt fér­fiak pártállását. Degré Alajos röviden válaszol. Szerinte hanyag volt a vizsgálat, mely kitüntette a kórállapotot, de hogy hogyan lehet rajta segítni, arra nézve hallgatott. Különben elég volt magukban azon alapszabályokat látni, hogy az egylet szembetűnjék. A­mit a belügymi­niszter a választásokra nézve mondott, arra csak azt válaszolja, hogy igenis máskép ütöttek volna ott ki a választások, ha a belügyminiszter előbb lép föl amaz egylet ellen. Ajánlja interpellációjának tárgyalásra kitűzését. (Élénk helyeslés balról.) A ház többsége azonban tudomásul veszi a minisz­ter válaszát. Következik a napirend : A válaszfelirati vita folytatása. Trifunácz Sándor röviden kifejtve nézeteit az általa beadott felirati javaslat mellett így fejezi be be­szédét. Azon sokoldalú, sőt részletekig bocsátkozó, úgy mondva kimerítő tárgyalási mód után, melylyel az imént mondott nézetek és kívánalmak a benyújtott felirati javaslatomban taglaltatnak, szükségtelennek tartom még más újabb érvek felhozatával a t. ház türelmét tovább is fárasztani, azért megelégszem azt a t. ház becses figyelmébe ajánlani; de egyszermind arra is fölkérem, hogy — és ezt legalább Tisza Kálmán képvi­selő úrnak egyszersmind válaszul a múltkori ülésben tett észrevételére szívére kötni, — a felirati javas­latok megbírálásánál, az abban kifejtett nézeteket nem a szokott, kizárólag specialisticus magyar, vagy ha jobban tetszik dualisticus német-magyar, hanem egy elfogulatlan cosmopolitikus szempontból méltóztassa­­nak szemügyre venni. Csakis így érezhetik el az, hogy a haza minden polgárai irányban egyformán részrehaj­­latlanok, igazságosak legyenek, csakis így biztosíthat­­ják magukat az ellen, hogy egyszer önökhöz is valaki jogosan ne intézze azon szavakat, melyeket egy való­ban szabadelvű franczia hazafi, saját honfitársaihoz mondott: „Vous voulez être libres, et vous a’ êtes pas justes.“ Schwarz Gyula: Mindenek előtt kötelessé­gemnek tartom nyíltan és határozottan kijelenteni, hogy én,a részemről a franczia-német háború bevégzése óta, a közjogi küzdelem folytatását, legalább részemről nem tartom egyébnek, mint valódi szerencsétlenségnek (Élénk tetszésnyilatkozatok jobb felől) s e részben nyil­­tan bevallom solidaritásomat a ház t. többségével a közjogi alap kérdésére nézve. (Éljenzés jobb felől). E nyilatkozat után szóló áttér a beadott javasla­tok birálatára s az övének ajánlásával fejezé be be­szédét. Lukács Béla hosszasban fejtegeti a jobboldal eddigi tetteinek jövőre való és szándékainak üdvös vol­tát s azután a bizottsági javaslatra adja szavazatát. Utána Iványi Dániel szólt, de nagy hatású beszédét csak lapunk holnapi számában adhatjuk. — Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Átadom azt nyughelyül azon megnyugtató tudat­tal, hogy rokkantaink e tulajdona senkivel sem közös. (Zajos éljenzés.) És itt mondhatnám: élvezzétek ép erőben és egész­ségben e menház nyugalmát, szeretett bajtársak, s le­léphetnék e helyről — a czél, melyért három éven át küzdünk a magyarok istenének segélyével, ime el­érve van. De nem lehet, hogy lelkem mélyéből föl ne kiált­sak, rá mutatva ez épület homlok izatára, üdv és hála legyen honleányaink és honpolgárainknak e példány­­szerű áldozatkészségért,melylyel hazánk jelen helyzeté­ben, betevő falataikat osztva meg, áldozni sietének 1848—49-iki dicsőségünk oltárán. (Éljenzés.) Üdv és hála l­egyen az adakozóknak, a kik lehetővé tevék, hogy az idegen láthassa ez épület homlokzatán, mikép Magyarország népében a kegyelet múltja iránt a kényuralom, s önfeleinek dúlásai alatt nem lohad, de miként a pálma a nyomás alatt, annál merészebben emeli sudarát az ég felé. És nem lehet, hogy meg ne mondjam, mikép az er­kölcsi érzetében megsértett nép, ha nem hirtelen is, de megemlékező, s a kik erkölcsi érzetével játékot űzni merészeljenek, akarom szavával sziklát gördit mindany­­nyiszor nemzetellenes törekvéseik elébe. Ide nézzenek az épület homlokzatára, a kik 1848 — 49-ünknek még emlékét is kitörölni törekvének, lát­hatják, ha ugyan a kormányoknak szemei másra is va­lók volnának, minthogy ne lássanak, hogy egy ezeréves dicsőségteljes múltú népet zaklatni, nyomni, polgár jo­gaitól megfosztani, sőt a nemzet adott becsületszavát beváltatlanul hagyni egy ideig lehet, de nem lehet a hatalom minden önkénykedéseivel sem odáig vinni soha, hogy múltja iránti kegyeletét és a testvériség szent ér­zelmét szívéből kitépje. Íme a bizonyság,­hogy való a­miket mondok, e menház e homlokfelirattal. És nem lehet végre tisztelt polgártársaim, hogy meg ne mondjam önöknek, miszerint parányiságomra nézve, a­ki három évvel ezelőtt hazafiai és bajtársi kö­telesség érzetem sugallatából az áldozathozatalra a fel­hívó szót hazánk leányai és polgáraihoz e menház ér­dekében az első emelni bátorkodom. E nap, melyen hároméves törekvésünk czélja e menház az átadom szóban imé szerényen bár, de minthogy alapja az ország népének haza szerelme, biz­tosan, miként a háborgó tenger sziklája emelkedik men­­helyül rokkantainknak és tanúságul a jelen és jövő kor­nak, a nap, melyen láthatom, hogy az átadom szót az élet, rokkantaink nyugalma tényleg követi, életem egyik legszebb dicsősége. A magyarok istenének áldása szóljon e menházra és lakóira, s hazánk legnagyobb fia Kossuth Lajosnak véd szelleme legyen vélök és mindnyájunkkal. Éljen a haza! (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ezután Gáspár András honvéd tőnok meleg sza­vakban köszönetet mond a menház létrehozásában fára­­dozók tevékenységéért s kijelenti, hogy a menház az országos hon­véd bizottság által átvétetett. Fele­ki Miklós Bajza József „Apotheosis“ czimü költeményét szavalta el, melyre több helyütt zajos él­jenzésben tört ki a közönség. A szavalat után Boldog Lajos fejezé ki üdvözle­tét a jelenlevő Götzer Ferencz építésznek, ki a honvéd­­menházat építé. Pavloszky Vidats Jánost, mint a men­ház eszméjének megpendítőjét és végrehajtóját éltette. Az ünnepély 12 órakor ért véget. Az ünnepélyt a kormánypárti emberek s a honvé­dek tüntetésszerű távolmaradásuk által akarták azon jellegtől megfosztani, hogy az nem a nemzet, hanem csak egyesek ünnepélye. Hogy az aristocratia szintén nem volt képviselve, azt mondani sem kell. bár építésével megbízott bizottság tesz jelentést eddigi működéséről. Begyült összesen 6800 frt, kiadás 245 frt maradék 6555 ft; felkéri az országos honvédegyletet, hogy az emlék felállítását vegye kezeibe. A központi bizottsághoz utasittatik. Majoros István jelenti, hogy a mácsai és kisoroszi honvédekr fentartására 178 frt gyűlt be. Szintén a központi bizottsághoz tétetik át. Ezzel az egylet tisztviselői beadták a lemondásukat és következett a tiszviselők választása, melynek eredmé­nyét közölni fogjuk. — A czeglédi 3 osztályú községi polgári isko­lában a beiratások határideje a folyamatban levő na­gyobb mérvű átalakítás miatt ez évben október hó 12-ig hosszabbittatik meg. — Ugyaneddig tartanak a javító és felvételi vizsgálatok is. — Tájékozásul megjegyez­tetik, hogy az 1870-ik évben követendő tanterv isko­laszéki intézkedés folytán a hasonfokú reáliskolai osz­tályok tantervével teljes összhangzatba van hozva. A községi iskolaszék. — Kecsk­e­m­étről a következőket írják lapunk­nak : A folyó hó 27-én tartott közgyűlés alkalmával a községi tanítók fizetésének meghatározása is kérdésbe jött. Hornyik János főjegyző úr folytonosan azt mondá, hogy erre nincs alap. Van szerencsém tehát a követke­zőkben kimutatni. 1. Azon 1300 frt. kamat, mely 1856. év óta, mindez ideig népiskolákra évenkint kifizette­tett. 2. Szappanos István első tanácsnok úr hivatalos jelentése szerint : „a közlegelőből egyes gazdák által elfoglalt földek.“ 3. Azon többezer holdra menő pusz­taszeri földek, melyet egyes előkelő gazdák szájbérfize­­tés mellett legelőül használnak. Nem volnának-e hasz­­nosithatók, czélszerűbb kezelés mellett, ha p. o. haszon­bérbe adatnának ki? 4. Ha mindezek nem elegendők, ott vannak a törvényben előirt 5% adó. — íme tehát a rejtély meg van fejtve. — Pest Pilis és Solt t. e. megyék jövő évi költségvetésének megállapítása végett folyó évi okt. 6-én d. e. 10 órakor a megyeszékházának nagy termé­ben rendkívüli közgyűlés fog tartatni, melynek egyedüli tárgya az 1863. évi költségelőirányzat leend. „Az 1848 — 49-ki rokkant honvédeknek hálás elismerésül a nemes egyesei.“ E szavak magyarázzák meg az idegennek azon csinos egyemeletes s czélszerüen berendezett ház ren­deltetését, melynek ünnepélyes átadása vasárnap reg­gel ment végbe. Az épület elején az ország czimere diszlik, míg az oldal­részeken összesen nyolcz megye czimere látható, azon megyéké, hol a szabadságharc­ legnevezetesebb csatái voltak. Az átadási ünnepélyben részt vett közönség szép számmal jelent meg fél tíz órakor indult el nemzeti zászlókkal és czéhlobogókkal a honvédmenház helyére hová megérkezve, Kossuth Lajost, Vidats Jánost és Táncsics Mihályt élteté. Vidats János az esélyről a következő beszédet tartá: Tisztelt polgártársaim! Mint az ország honvéd egyleteinek IV-ik közgyű­lése által választott építési bizottság elnöke, az orszá­gos honvédgyűlés ez idei közgyűlésének határozata következtében ezennel átadom ez épületet, nevekre te­­lekkönyvezett kizárólagos tulajdonul az 1848—49 rok­kant és keresetképtelen honvédeknek. Átadom, hogy az 1848—49-ben hazánk önállósága és függetlenségéért vívott szabadságharczunkban kapott, a kényuralom dúlásai alatt nem gyógyulhatott, a nem­zet közegének a most fenálló kormánynak uralma alatt nemcsak gyógyítani, de behegeszteni is elmulasztott sebeiknek fájdalmát kipihenhessék hazánk hű fiai, test­véreink, kik 1848—49-ben életüket vivék áldozatul a csatákba, és rokkantak s keresetképtelenek. Sebeik fájdalmát, hogy kipihenhessék mondám, mert hiszen lelkük nyugalmát csak 1848-iki nép­felségi alkotmányunk visszaszerzésének diadal ünnepe adand­­hatja meg. Áta­dóm, mint maradandó emlékét a nemzetek élete amaz alapelvének, miszerint bár a hazáért vért, életet és mindent áldozni szent kötelesség, de a hazafiui köte­lesség teljesítésének a nemzet részéről elismerése ép oly szent kötelesség. MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 1. KRÓNIKA, Pest, szeptember 80. — Régi pénzek. Egy rába-kovácsi ember a na­pokban kemenezéjét szétbontván, alatta egy ivókorsó­ban 5 fontra menő ezüst pénzt talált, mely nagyobb­részt 1508-ból való. A találó oly kevés figyelemre mél­tatta, hogy a falubeli gyermekek utczahosszat játsza­nak velük. — A protestáns egylet okt. 1-jén és 2-án d. e. 10 órakor a szénatéri reform, templomban köz­gyűlést tart. — A honvédegyletek országos közgyű­lése, melyről térhány miatt csak ma adhatunk jelentést, szombaton volt. Gáspár András elnök megnyílván a gyűlés Kühner Ignácz jegyző a lefolyt évről szóló je­lentést olvasta föl. A jelentés különösen hangsúlyozza, hogy az 1848 — 49-iki honvédeknek az erkölcsi elisme­rés mindeddig még meg nem adatott, továbbá a honvé­dek özvegyei és árvái nyudíjaztatása iránt nem történt semmi, intézkedés végül a testület pénzviszonyait illető­leg jelenti, hogy az egyletnek pénze nincs, sőt még az eddigi költségek is kölcsönből fedeztettek.­­ Várady Gábor indítványozza, hatalmazza fel a honvédgyűlés a központi bizottmányt, hogy az országgyűlés előtt a honvédek özvegyei és árváinak nyugdíjaztatása iránt a körülményekhez képest intézkedjek maga részéről most is ahhoz ragaszkodik, hogy eziránt az országgyűlés előtt minden alkalommal lépés teendő. Az éljenzéssel foga­dott indítványt a gyűlés magáévá tevén Vidács János, a honvédmenház építészeti bizottmányának elnöke tesz jelentést a menház építésének eredményéről. Begyült adakozások útján 93,336 frt, a kiadások 74,627 frtra rúgnak, igy a maradék 18,709 frt, mely összeg a fe­­rencz-józsefvárosi takarékpénztárban van elhelyezve. Ezenkívül van még vidéki takarékpénztárakban is 6212 frt, s igy az összes rendelkezésre álló tőke 24,922 frt, s az egyesek által fölajánlott segélyösszegek. A menház­­ban már 80 rokkantot lehet elhelyezni, kiknek évi ellá­tása 300 írtban van megállapítva és igy összesen 24 ezer forint szükséges e czélra. Felszólitandók tehát Ma­gyarország lakosai egylei és testületei, hogy a honvédek ellátására ismét adakozni siettessenek. Köszönetet indít­ványoz Döczer F. építésznek, a ki valóban hazafias buzga­lommal vezette az építést. — Ez indítvány elfogadtat­ván, Német Albert javasoló, hogy a menház egyik szembeszökő részén márványtábla helyeztesék el, melyre Vidats János, valamint a menház-bizottság killencz tagjának nevei, és a menház rövid története legyen bevésendő. Mint indítványozó e czélra 100 fo­rintot ajánl fel. — Indítványa élénk éljenzéssel fogad­tatott. — Erre Várady Gábor a honvédmenház teen­dőinek vezetésére vonatkozó nézetét adta elő, és e czélból tüzetes tervezet kidolgozását ajánlotta, mit a közgyűlés el is fogadott, kimondta elvileg azt is, hogy a menház, illetőleg az egész honvédvagyon a honvédek elhalásával a honvédek árvái felsegélésére fordítatik. Az indítvány tüzetesebb kidolgozása és megvitatása a 9-es bizottságra ruháztatik. Az aradi vértanuk sirem­­lékére adakozás útján 45 ezer forint gyűlvén be, Ká­váséi ezredes indítványozza, hogy a siremlék felállítá­sának ügyét vegye a 9-es bizottság kezébe és igyekez­zék, miszerint az emlék 1873-ban elkészíttessék és le­­lepleztessék. Ez elfogadtatik, mire a budai honvédszé­k. Nemzeti színház. A „Strike“ nem tudjuk há­nyadszor, de fulladásig megtölte ismét vasárnap este a­­ házat. Újabb adat arra nézve, miszerint jó repertorie és jó előadások mellett megélhet, sőt dús hasznot is fog hajtani a tervbe vett népszínház. Orczy úr kifogásait ily intézet létesülése ellen nagyon könnyű megszün­tetni. Legyen a népszínház, miként a budai­­­zestvér­­vállalattá a nemzetivel, zárassanak ki a népszínművek és drámai alfajok a nemzeti színház deszkáiról : rögtön elég lesz téve a színészek hiúságának, s új jövedelmi forrással szaporítva a nemzeti színház bevételei, miket a máskor pazarlásig bőkezű Orczy báró oly aggódva félt ez egyszer. A­mi az előadást illeti : kifogástalan­ volt most is. Blaháné, Tamási, Feleki, Komá­romi, Paulain­é, Szigethi Imre, Nádai stb. ered­mény koszoruzott nemes vetélyt fejtenek ki a darabban s összhangzatosb, kerekdedebb előadást képzelni sem lehet. Atalán drámánknál egyensúlyban vannak az erők , innen a dalmái előadásokét meghaladó harmónia. KÖZGAZDASÁG. — A nem­zeti biztositó társulat szept. 26-án rendkivüli közgyűlést tartott, melyben az igazgatóság előadta, hogy e társulat vesztesége a jégkárok miatt oly nagy miszerint a végleszámolás elkerülhetlenné vált. Ennél fogva a végleszámolásra bizottság lett kinevezve. A leszámolás módozatát a a „Victoriá“-val kötött szer­ződés jelöli ki. — A szüret, Szigetvár vidékén nagyon roszul ütött ki. A leghiresebb turbéki és mosgai szőlőhegyeken csak egy ötödrésze lett annak, mi tavai volt. A sok eső még a szántás-vetést is akadályozza. — Az erdélyi köles­ség- és tűz­­kármentesítő társulat közgyűlése októbe 1- én fog tartatni Ko­lozsvárit. — A rehnitzi s diósgyőri állam vasgyárak iránt a magy. átalános hitelbank alkudozik. — A pesti építészeti társulat e hó végén rend­kivüli gyűlést fog tartani a záloglevelek kibocsátása tár­gyában, mely jogáról le akar mondani, mivel ennek fen­­tartása mellett az osztrák tőzsde nem veszi fel hivata­los jegyzékei közé.­­ A­z összekötő­ pálya dunai (alsó) hidi iránt következő ajánlatok érkeztek: Filleul Broky 1,851,719 frt; Castor és Hernest 2,292,800­­frt; Castor és Herkert 2,333,183 frt; Schneider-Creuzot 2,120,256 frt; Cilié 2,536,369 frt. Ezek közül az első kapta az engedélyt. — Négy nagy mag- és rak­tár fog építtetni a körút alsó részén a vámház mellett. Ezen mag- és raktárak az utcza felé erős ajtókkal láttatnak el, a Duna felé azonban nyitva lesznek. Az ajtók mel­lett vaspálya vonul el, az összekötő pályán érkező ter­hek átvitelére, a Duna part falzata pedig emelyükkel láttatik el stb. mi a teher­szállítás nagy könyebbitésére fo­r válni. O Dl a i ii z 1 e t. Pest, okt. 1. A gabonacsarnokban m. e. 20,000 mázsa búza s néhány ezer mázsa gabona adatott el kö­vetkező árakon : Búza, tiszavidéki 1000 m. 85% fns 7 frt 10 kr; 500 m­. 85% fns 6 frt 95 kr 1000 m. 83% fns 6 frt 80 kr; 600 m. 81 fns 6 frt 72% kr. Székesf­ehérmegyei 1200 m. 86 fns 7 frt; 600 m. 83% fns 6 frt 80 kr; Pest­­megyei 800 m. 85' 2 fns 6 frt 85 kr. Rozs: 1200 m. 3 frt 85 kr; 600 m. 78--80 fns 3 frt 81% kr. Árpa: 1500 m. 72 fns 2 frt 85 kr; 600 m. 72 fos 2 frt 72'­, kr. 7 a b :­ 1500 m. 50 fns 1 frt 55 kr. Az értéktőzsdén: Magyar díjsorsjegyek 106. ma­gyar hitelbank 143. országos központi takarékpénztár 119. pesti népbank 110 50, osztr. hitelrészv. 333.30, municipális bank 88, iparbank 119, budai közúti 130, Drasche-féle téglagyár 215, budai népbank 60.50, budapesti főv. 260. Valuták változatlanok. Napo­­leonh­oz 8.75, cs. arany 5.24­/2, tallér 1.63%. Nyílt tér.*) Szerkesztő úr! A bécsi „Deutsche Zeitung", egy újdonsága a magyar lapokban a czikkek és megjegyzé­sek egész sorát vonta maga után, melyekben nevem is megemlittetett a melyeket most, miután azon lapokat, melyeknek az utóbbi hetekben tulajdonosává levék személyesen átvettem, nem hagyhatok tovább válasz nélkül. *) Az e rovatban közlöttekért nem várni felelesőséget a szerkesztő. Én egy bankkal sem állok más viszonyban, mint a­melyben magánember bankárjával állani szokott. Én sem a franco-magyar, sem más bármiféle bank által nem tétettem magamat valamely irodalmi vállalat ve­zetőjévé; én egyszerűen megvásároltam az „Ungari­­c­her Lloydot" és a „Neues Pester Journalt“ és az a szándékom, hogy az „Ungaricher Lloyd“ eddigi fő­szerkesztőjével, Rothfeld Sámuel úrral egyesülve, ez utóbbi lap szerkesztését vezetendőm. Mindhogy egy ily nagy, oly tetemes összegeket igénybe vevő vállalat üzleti vezetését — mert azt, mit eddig tettem, jelenté­keny mérvben ki akarom egészíteni — egymagam nem győzném meg, két itteni úrral egy üzletemberrel s egy ügyvéddel szövetkeztem társtulajdonsokul vévén őket magam mellé. A vállalatra való üzleti felügyele­tet e két úr, kiknek neve, épúgy mint az enyém, való­színűleg már a napokban törvényszékileg be fog je­gyeztetni, közreműködésem mellet fogja gyakorolni. Azon jogról, hogy a vállalat journalistikai vezetésére bármi néven nevezendő befolyást gyakoroljanak, vala­mint arról is, hogy jogaikat bármiféle más személyre át­ruházhassák, azon urak szerződésileg lemondottak. E szerződés mellett, melyet mindenki nálam megte­kinthet, semmi egyéb pót- vagy mellékszerződés nem létezik. Ennyit az általam vezetett vállalatról. Engedje meg szerkesztő úr, hogy még egy más pontra nézve is hasonló őszintésséggel nyilatkozzam. Én már közel 30 év óta Magyarországon lakom. Itt tartózkodásom első hónapjait kizárólag az ország vi­­zonyai körül való tájékozásomra fordítottam. Később néhány itteni lappal léptem viszonyba. Egy ideig az „Ungarisher Lloyd“ vezérczikeinek legnagyobb részét írtam. A németfranczia háború felbontá ez összeköte­tést. Német születésű vagyok, hazámat a külföldön sem tagadtam meg s ezt jövőben sem szándékozón tenni. Azon magatartás, melyet Rothfeld úr az „Unga­rischer Lloyd“ tulajdonosa és szerkesztője meggyőző­dése szerint, különösen a sedani nap után, követni jónak látott, ellentétben állót érzelmeimmel s mi meg­váltunk egymástól barátságos módon, mint oly férfiak, kik egymás iránt sok áldozatra készek, csak meggyőző­dések feláldozására nem. Azóta szórványosan, majd a „Pester Lloyd,“ majd az „Ungarischer Lloyd“ sőt még magyar nyelven megjelenő lapok számára is szolgáltat­tam czikkeket, melyek részint mint szerkesztőségi czikkek, részint külön jegy alatt jelentek meg , én köszö­netet mondok tisztelt kollegáimnak azon szeretetreméltó s elismerő módért, melylyel közleményeimet fogadták s azokat megszerezni igyekeztek. Mellékesen egy más czélt is tűztem ki magam elé. Úgy látszott, hogy Németországban azon magatartás, melyet Magyarország, különösen pedig ennek irányadó körei a német-franczia háború alatt követtek, félrema­­gyaráztatott. Én törekedtem e téves felfogást helyre­­igazitani s ez irányban a német sajtóban oly tevékeny­séget fejtettem ki, melyért sem valamely bank, sem valamely kormány, sőt még szerkesztőség részéről sem fogadtam el bármiféle jutalmat, mely tevékenységgel azonban tartozni véltem úgy saját hazámnak, mint azon országnak, melyben tartózkodtam. — Nehezemre esik, hogy nyilvánosan vagyok kénytelen most azt consta­­tálni, hogy ha valamikor magyar politikusokat megtá­madtam, ezt soha sem tevem külföldi, hanem mindig magyar lapokban. De a személyem ellen irányzott s egy türelmetlen no-nothingismus szellemétől sugallt táma­dások kényszerítenek kimondani, hogy mióta csak Ma­gyarországon időzök, az ország érdekei és jó hiró­s politikusai iránt — pártkülönbség nélkül — gyakorolt lojalitás és méltányosság tekintetében soha sem hagy­tam magamat felülmúlni egy belföldi író által sem. Most oly joggal éltem, melyet mindenki, akár bel­földi, akár idegen, gyakorolhat. Semmi sem gátol va­lakit abban, hogy Athenaeaum-részvényeket vásárol­jon s ez által a „Hon", „Pesti Napló“, „Fővárosi La­pok“ és „Bolond Miska“tulajdonosává, illetőleg társtu­lajdonosává váljék. Én három, már létezett német lapot vásároltam meg, s ezek kettejét egygyé olvasztatottam. Én ugyanazt akarom tenni, a­mit Horn úr Párisban, a­mit H­e­­­f­n ur Olaszországban tett, s a­mit végre magam is már három évvel ezelőtt tettem: be akarok lépni az említett lapok egyikének szerkesztőségébe. A­hányszor a lefolyt két év alatt ily ajánlatok tétettek nekem, azokat discretióból visszautasítottam; habár magánember és senkinek lekötelezve nem valók, várni akartam addig, míg az Osztrák-Magyar monarchia vi­szonya Németországhoz tökéletesen tisztáztatik. E tisz­tázás most bekövetkezett. Németországra, egy német politikusra nézve — ebben bizonyára Magyarországon sem kétkedik egy józan politikus — ma az Osztrák- Magyar monarchiában csak egy érdek létezik : e monar­chia megszilárdulása általában, a „Magyar állam“ megszilárdulása különösen. Ha még most is lettek volna kételyeim, úgy azokat teljesen eloszlatta volna azon jóakarat, melylyel tervemet az országgyűlési többség tisztelt vezére fogadta, kit arról először értesitek, s kit bizonyára politikai ellenfelei is az ország érdekeit s jó hirnevét érintő minden kérdésben tekintélynek fognak elismerni; eloszlatta volna továbbá azon barátságos elő­zékenység, melyet minden irányú politikai egyéniségek irányomban tanusítottak. A „Neues Pester Journal“-ban, melynek tulajdo­nosa lettem, s különösen az „Ungarischer Lloyd“-ban, melynek szerkesztését Rothfeld ur társaságában átve­­veszem, csak egyetlen egy változás állott be : a r­é­g­i erőkhöz s a régi pénzeszközökhöz uj erők s uj pénz­eszközök csatlakoztak. Fogadja tisztelt szerkesztő ur kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Dr Waldstein Pál: Bécsi börze, szept. 30. (Távirati tudósítás.) Hi­telrészvény 331.30. Északi vasút—. Államvasut 327.— Lombardok 208.70. 1860-ki 65.30. 1864-ki 102.75. — Magyar jutalomsorsjegy 190.—. Napoleondor 874.—. Magyar hitelrészvény —. —. Galicziai 135.25. Angol Ausztriai 316. —. — Franczia-magyar. —. Tramway 328.50. — Magyar földhitelintézet. —. Felelős szerkesztő: Helfy Ignácz. Főmunkatárs: Áldor Imre.*­ ­ Táviratok. Eszék, szept. 30. A „Dráva" tegnapi száma egy czikk miatt, mely Slavonia automiáját köve­teli — lefoglaltatott. Frank szerkesztő a főka­pitány által elfogatott, a városi tanács közbenjá­rása következtében azonban ismét szabad lábra helyeztetett. Karlsbad, szept. 30. Tegnap este tartatott a német történeti társulat lakomája. Koch élteté a tett férfiait, Schemykal az egyetértést, dr. Un­ger Schmeykalt.

Next