Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-18 / 239. szám

mindenik országgyűlése szorgalmazta már évtizedek óta, természetesen a történelmi jog alapján, mely ed­­digelé egyetlen mérvadó indok volt. A bécsi udvar hagyományos politikájával szemben, nem kis meglepetéssel hallottuk a múlt napokban a magyar országgyűlés jobboldaláról ennek világos meg­tagadását. „A történelmi jog és legitimitás elve már csak Magyarországban fogadtatik el, másutt világszerte repubeáltatik“, mondá Sennyey báró, nagyfontosságú beszédében. S az eszmék hatalmát jelölte ki oly ténye­zőnek, melynek áramlata ellenében hasztalan küzd a történelmi jog és legitimitás. Dalmátország visszacsatoltatását, Magyarország társországai czíme és köteléke alatt épen az ottani eszmék hatalma, a szabadelvű pártok által előidézett eszmeáramlat követeli leghangosabban, annyival in­kább, mert Dalmátország sorsának el kell dőlnie erre — vagy arra, minél előbb, mert­ Dalmátországnak nincsenek vasutai, sem kőutai. A Narenta folyó s a szép kikötők szabálytalanok. Nincs ott az egész országban nyoma sem azon korszerű in­tézményeknek, melyek nélkül mai világban a népek élete tengés, s a nemzettest gyorsan halad enyésze­tének. A tények ily állása ellenében, az osztrák kabinet­politika még mindig kérlelhetlen szigorral tartja ren­dezetlenségben Dalmátország sorsát. Mindenáron „Cislajthaniához“ csatolni, holott az ellen, hogy e szép vadonosságot az osztrákok által kiélt hegyeivel, az osztrák hivatalnokokat gyűlölő népséggel s egész szigetcsoportjával együtt Lajtántúlra áttegye: maga a természet elég világosan tiltakozik. Az osztrák kabinet, a mostani reichsrathba meg­nyerte Dalmátország öt követét, kiknek a miatt nagyon meggyűlt bajuk az otthoni szabadelvű áramlattal. Az osztrák reichsrath „alkotmányhű“ pártja eme híres öt képviselő segélyével többségre jutván —szíves elismerésül meg is szavazta Dalmátországnak a vasutak legdrágábbikát, mely azonban még eddig csak papíron létezik. Az osztrák Lloyd „Albrecht herczeg“ hajója most már rendes látogatásokat tesz Dalmátország partjain Fiumétól Kattaróig . . .­­ Ily összekötő szálak által akarják Ausztriába ke­belezni a bécsiek Dalmátországot. De mint az eddigi­­sikertelenség mutatja, mind hiában, mert az eszmék áramlata és a természet ellen nincs hatalom. Ám vonja kétségbe a bécsi kabinet a jog és legiti­mitás elvét, melyre idáig minden jogát, erejét, hatalmát alapítá. De a tények s eszmék hatalmas áramlata ellen tovább nem küzdhet a nélkül, hogy veszélyes zavart idézzen elő, melyből a múlt években csak drága áron s nagy kudarczot vallva menekülhetett. Vessen egy pil­lantást a Balkán félszigetén hullámzó eszmék áram­latára. • Most az 1868-ki­­'XX. t. sz.­revisiójával megbí­zott­­ találni Dalmátország sorsát elintézni. Ezen küldöttség feladata most Dalmátország meg­hallgatását s beleegyezését kieszközölni az említett törvény holt betűinek érvényre emelése végett, melyek 1-fő §-a így szól: ,,Magyarország s Horvát-Szlavon és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.“ megszavazta, azonban kiválasztotta a rendkívüliek ro­vatából, és a rendes szükségletbe tette át, miután ez rendes és állandó kiadást képez. A királyi bizottság megszüntettetvén, annak költ­ségei természetesen nem vétettek figyelembe. 2. czim. Erdélyi rendőrség (750 főnyi lét­számban) előirányozva van — 386.000 frt. 1972-ben 400.000 frt. A bizottság megszavazta ugyan az előirányzott összeget, de azt a rendes szükséglet rovatába tette át, mert rendőrségi költségek ugyanis állandóan elő fog­nak fordulni. Egyszersmind javasolni fogja a képviselőháznak, hogy a belügyminiszter odautasítassék: tegyen előter­jesztést az erdélyi rendőrség ügyének törvény által való szabályoztatására vonatkozólag, a­mely szerint vagy a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény illető intézkedései lépjenek életbe az erdélyi részekben is, vagy ha ez a jelen viszonyok közt lehetséges nem lenne, törvényesítessék a jelenleg fenálló intézmény , vagy pedig ezen egész ügy az országos rendőrségben nyerjen kifejezést. És így miután bár­minő megoldást nyerjen is e kérdés, a rendőrség ügye az állam rendes kiadását fogja képezni, a rendkívüliekből, mint említők, a rendes szükséglet rovatai közé tétetett át. A 3. czim az egészségügyi tanács költ­sége 10.000 forint (72-re ugyanannyi) megszavaz­tatott. A 4. czim lelenéz­és törvéntelen ágy­ból származott gyermekek tápdíjaira 41,150 frt (72-re 33,600 frt) megszavaztatott, azonban a rendkívüli szükségletből a rendesbe tétetett át. Az 5. czim a pesti önkénytes tűzoltó egylet segélyezésére 10,000 frt (72-re ugyanannyi) szintén a rendes szükségletbe vétetett át, miután azon­ban a a bizottság erre nézve módosításokat hoz javas­latba, azt hiszi, hogy 5000 frt elég lesz e czélra és ennyit megajánl. A 6. czim karhatalmi költségekre (a múltra nézve) 1.809 frt (72-ben 24.224 frt) az előirány­zat szerint megszavaztatott, nemkülönben. A 7. czim alatt a n.-szebeni tébolyda átala­kítására 8.000 frt. • A 8. czim országos zeneakadémia felállí­tásának előleges költségeire 21.000 frt előirányoztatott. Hosszabb eszmecsere után megszavaztatott olyké­­pen, hogy a zeneképezde támogatására előirányzott 15.000 frttal együtt 36.000 frt szavaztatott meg a zene­­akadémia felállítására és 1873. költségeire. A rendes szükséglet „átalános közigazgatási költ­ségeinek“ 13-ik tétele alatt „a dalmű támogatására“ e 15.000 frt levonásával, hová az eredetileg sorozva volt — 44.000 frt szavaztatott meg. A 9. czím alatt az „országos levéltár kezelési költ­ségeire“ előirányoztatott 20.000 frt megszavaztatott 17.000 frt. Az országos enquete bizottság javaslata e kérdés­ben nem lévén a bizottság előtt az országos levéltár újjászervezésére nézve, csak azon jelentés mgtekin­­tése után nyilatkozhatik a bizottság, ennélfogva áta­lányképen csak a múlt évi szükségletet szavazta meg a bizottság. A belügyminiszter az ülés folytán előterjesztette azon felvilágosításokat és kimutatásokat, melyeket tőle a bizottság az utóbbi ülésben kért, többek közt a budai országház új épületének költségei kimutatását és az elhelyezéseket. Ezután a horvát-szlavón-dalmát minisz­ter és személyzete költségvetését vette tárgyalás alá a bizottság. A tárgyaláson jelen volt a miniszter Peja­­c­s­e­v­i­c­h úr. A bizottság a költségvetést megszavazta és pedig összesen 40 000 frtot az előirányzat szerint (1872-ben 46,7000 frt volt). A tisztviselők nyugdijaira 1,125 frt (72ben ugyanennyi volt). Végül az ő felsége személye körüli mi­nisztérium költségvetése került tárgyalás alá. A minisztériumot Bar­to­s János miniszteri tanácsos képviselte. Előirányozva van a rendes szükségletben 64,854 frt (1972-ben 66,384 frt volt.) Nyugdijakra 3,933 frt van előirányozva (a múlt évben ugyanennyi volt.) A rendkívüli szükséglet 8,275 frt. (1872. 3000 frt volt.) Rendes fedezet 840 frt. A bizottság ezen költségvetést az előirányzat sze­rint változatlanul hagyta.­­ A kormánypárt egy újabb korteskedési strck­­lijéről értesít a pozsonyi „Grenzbote.“ Az eket magá­ban véve nagyon famosus , világosan rá­mutat a kulisz­­szák mögött működő kezekre. Ugyanis a kormánypárt a vág­ujhelyi választás alkalmával korteskedési kiadá­sokra az ottani takarékpénztárból három aláírással ellátott váltóra 13.000 frtort vett föl. Ez összeg termé­szetesen elfogyott az utolsó krajcrárig, erről tanúsko­dik a kormánypárt győzelme. Hanem a választás után a dologban az volt a bökkenő, hogy a váltó-aláírók nem akartak fizetni. A takarékpénztár megszeppent, a váltót protestáltatta, a dologból azonban nem akart zajt ütni. De a csodák ideje, úgy látszik, még nem járt le, s íme, valami roppant gazdag ellensége Hornnak azt a 13,000 frtot a takarékpénztárnak a napokban kifizette azon feltétel alatt, hogy a vágujhelyi kormánypárt hála fejében használja fel minden erejét Vágujhelyen Horn megbuktatására. S ha Horn mégis megválasztatik, a­mi valószínű, ki bánja meg a 13.000 frtot ? Erre a titkos jóltevő majd csak azt fogja eldanol­­hatni — több is veszett Mohácsnál. — Mint vélekednek Szegeden a királyi biztosság­ról ? erre elég világosan felelt Szeged város közgyűlése, midőn a hétfői ülésben az inditványoztatott, hogy a közgyűlés kérelmezze az orszá­gi"1'^“"*' ^ Ságnak további á­lMnl4hir­odalmi rendőrség behoza-"* taláig, leendő fentartását, s az inditvány két szavazat kivételével el­vettetett. ■»-■»»««.w- "1 „Ez eredmény pedig — írja a **Sz. Hita­dó“—»M, kifejezése Szegedváros miveit közvéleményének! És eletrén-vejlik'linnatc cikölyyi stjwtussága. A 1171 biztosság tehát Szegeden, hosszú működése utolsó óráiban, vég­leges vereséget szenvedett­ és ezt köszönheti tapintat­lan barátainak, kik a fény mellett nem látván az árnyat, egyoldalú, mondhatni, vakbuzgalmukban ez erkölcsi vereséget provokálták. — Ha valakinek eszébe jutna e tény miatt Szeged város közönségét hálátlansággal vá­dolni, akkor majd bebizonyítjuk, hogy ez nem hálát­lanság, hanem­­ igazságszolgáltatás.“ — A magyar-horvát egyezmény, illetőleg az 1868. XXX. t. czikk revisiójára kiküldött országos bizottság ma tartá alakuló ülését. Majláth Antal gróf elnöknek, Széll Kálmán jegyzőnek lett megválasztva. Az első közös ülés megtartása czéljából az elnök megbizatott, hogy az iránt a horvát bizottság elnökével tegye ma­gát érintkezésbe. — Újvidéken, a­mint azt a „Pesti Napló“-nak jelentik, a tegnapelőtti választásnál 22 órai küzdelem után K­o­n­d­o­r­o­s­sy György, a kormánypárt jelöltje 935 szavazattal a Miletics-párt jelöltje ellenében kép­viselővé választatott.­­ A magyar delegáczió okt. 18. reggel 10 órakor ülést tart. A napirend tárgya a közös hadügyi költség­­vetés tárgyalása, illetőleg a szokás szerinti megszava­zás leend. A delegátusok közül többen azon tudatban, hogy úgy is úgy fog történni minden, a­mint az már előre elvégeztetett, az ülésekre nem szoktak elmenni, s ha mégis szavazásra került a dolog, sohasem volt meg az absolut többség. Miután ma van az első őszi lóver­seny, nyilván szintén sokan fognak hiányozni,­­ az el­nöknek e tekintetben tett felszólítása aligha­nem siker­telen maradt. A delegáczió az ülés megkezdése előtt az ötös bizottságba választandó tagokat fogja kijelölni.­­ A pénzügyi bizottság szerdán tartott ülésében folytatta a belügyminiszter költségvetésének tárgya­lását. Jelen volt a belügyminiszter, továbbá Groisz mi­niszteri tanácsos és Balajthy oszt. tanácsos. Napirenden a rendkívüli szükséglet tár­gyalása volt. Az I. c­ímből a földtehermentesítési alapigazgató­­ságra Kolozsvárott előirányzott 38.960 frtot a bizottság MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 18. — Az egyetem szervezése tárgyában Trefort mi­niszter által egybehitt enquete tegnap í­rta első ülé­sét a miniszter elnöklete alatt. Jelen voltak Csengery, Hoffmann, Horváth Mihály, Kautz, Korányi Markus­­ovszky, Mészáros, Molnár Aladár, Rupp, Schwarcz Gyula, Than, Tanárky s Toldy Ferencz. A tanácskozás nem határozatok hozatala, hanem csak átalános elvek megállapítása végett jött össze s a végből jegyzőkönyvet sem vezetett. Az első kérdést illetőleg, vájjon egy átalános egye­temi törvény dolgoztassék-e ki, vagy pedig csupán a pesti egyetemet illető törvény alkottassák-e, melynek elvi megállapításai a kolozsvári egyetemre is kiterjesz­tessenek ? a többség egy átalános egyetemi törvény meg­hozatala mellett nyilatkozott, a­mi mindent magában foglalna, a­mi a belszervezetre vonatkozik. A második kérdést illetőleg, hogy mely ügyek vol­nának törvény, s melyek ismét szabályok által rende­­zendők, a bizottságban fölmerült hosszabb vitában a többség véleménye oda nyilatkozott, hogy a maradandó intézmények törvények, a viszonyok s körülményektől függők pedig szabályok által rendeztessenek. A harmadik kérdésnél, mely a fakultások számára­­ a pesti theologia facultásra vonatkozik, hoszabb vita fejlődött. Az első pontra nézve csakhamar megegyez­tek, hogy a pesti és kolozsvári egyetemen négy fakul­tása legyen és pedig az orvosi, jogi, történet-bölcsészeti mennyiségtan-természettudományok. A második pontot illetőleg Horváth azt óhajtá, hogy a pesti egyetemen a theologiai fakultás megma­­radjon s ezt hosszabb beszédben indokolt. Ugyan­ily értelemben szólt Toldy Ferencz. Schwartz és Hoffman ellene nyilatkoznak, mert a többi fakultások a theologiára nem gyakorolnak befo­lyást, ez azonban a többit befolyásolja, a­mint ez a sze­mélyi kérdéseknél az egyetemi senatusnál nyilvánul. Csengery azon nézetben van, hogy e visszaélésen mindenesetre segíteni kell. E kérdésben nem jöttek megállapodásra. A negyedik kérdésre, vájjon az egyetemen poly­­technikumi fakultás állíttassék e föl, egy­hangúlag igennel feleltek. Az ötödik kérdés, vájjon az érettségi vizsgák to­vábbra is meghagyassanak-e , ha nem, mi által pótol­tassanak, hosszabb vitára adott alkalmat, mely azonban semmi eredményre sem vezetett s e kérdés is függőben hagyatott, mig a közép­iskolák szervezete meg nem kezdődik. A többi öt pont legközelebb kerül tanácskozás alá. Kivonat a hivatalos lapból. Csergedy János kolozsvári postavezetőnek, sok évi, hű és dicséretes szolgálatai elismeréséül az ezüst érdemkereszt ado­­mányoztatott . Felsége megengedni méltóztatott, hogy gróf Bat­thyányi József a neki adományozott máltai szent János rend lo­vagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. Ő felsége a cs. ház és a külügyek közös minisztere által tett felterjesztés alapján, f. évi szept. hó 30-kán kelt legfelsőbb elhatározá­sal, a franczia köztár­saság pesti főconsulává kinevezett Guyot-Montpayroux kinevezési okleveléhez az exequaturt megadni méltóztatott. Ő Felsége, a közös külügyminiszter által tett felterjesztés folytán, 1872. szept. 30-tól kelt elhatározással a pesti orosz császári fóconsullá kine­vezett Blumer Miklós collegiumi tanácsos kinevezési okleveléhez az exequaturt megadni méltóztatott. A magyar kir. pénzügyminisz­ter a központi számvevőséghez Salamon Béla honvédfőhadnagy 10-ed osztályú, Szűcs Lajos pénzügyigazgatósági számtisztet, to­vábbá Lósy Béla és Szondy Lajos adóhivatali tiszteket s végre Kanyó Jenő számvevőségi gyakornokot III-ad oszt. számtisztekké nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Brinzey István, cs. kir. főhadnagyot m. kir. dohánygyári hivataltisztté nevezte ki. A sop­roni kir. pénzügyigazgatóság Varga József kir adóvégrehajtót a kapuvári, továbbá Decovics Sándor soproni kir. fővámhivatali dijnokot a sárvári, nemkülönben Springer Lajos és Pauly Károly kir. adóvégrehajtókat a nagy­kanizsai, illetőleg szombathelyi kir. adóhivatalokhoz VII. osztályú királyi hivatali tisztekké az utóbbi hármat ideiglenes minőségben, nevezte ki. Debreczeni István adó­hivatali gyakornokot a beszterczebányai k. pénzügyigazgatóság VII. oszt. tisztté ideiglenes minőségben a sziráki adóhivatalhoz nevezte ki. A magyar királyi belügyminiszter Bereg megyébe ke­belezett Beregszász mezővárosának megengedte, hogy rende­zett tanácsú várossá átalakulhasson. A komáromi kereskedelmi és hitelintézetnek alapszabályai a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. minisztérium által i. é. 13175. sz. a. a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. A stájerországi cs. kir. helytartóságnak újabb közlése szerint a szarvasmarha, juh és kecskék, valamint az azoktól származó nyersterményeknek Magyarország vészmentes megyéiből Stájerországba való szállítása, a fennidézett körrende­letben megnevezett belépti állomásokon felül még a radkersburgi járáshoz tartozó, ezen városnál létező Murabid (Murbrücke), va­lamint a pettaui járáshoz tartozó Kohitseh községben is megen­gedtetik. Kelt Pesten, 1872. október hó 13-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. minisztériumtól. A báttaszék-dombó­­vár-zákányi (duna-drávai) vasutvonalon fekvő Belegh- és Kapos­vár nevű vasúti állomásokon is hivatkozással a folyó évi január hó 25-én 221. szám alatt kiadott körrendeletre, a szarvasmarha fel- és lerakását a fennálló 1859. évi állatjárvány -szabályrende­letek 44. §. 6-ik pontjában foglalt feltételek szoros foganatosítása mellett megengedtetik; s a vaspályaigazgatóságok értesitése, va­lamint az e részben szükséges közhirrététel iránt is ezúttal in­tézkedés létetett. Kelt Pesten, 1872. október hó 13-án. A földmi­velés-, ipar és kereskedelmi m. k. minisztereriumtól. A magyar királyi pénzügyminisztériumnak folyó évi 77537. számú rendelete értelmében Szaár fehérmegyei község 1873. évi január hó 1-jő napjától kezdve a móri adóhivataltól elválasztatván, a vaáli adó­hivatal kerületéhez csatoltatik. KRÓNIKA. Pest, október 17. c. Gounod , Gallian czimü symfonikus szerze­ménye Brüsselben roppant sikert aratott a napokban. Az „Independance“ egész tárczát szentel a nagyszabású alkotásnak s nem győzi magasztalni fenköltségét, dalla­mosságát s ama mélységet, melylyel Gounod hazafi fáj­dalma hangjegyekben ugyanazt fejezi ki, mit sok száz év előtt betűkben Jeremiás próféta. Bizonynyal hálás s anyagilag —szellemileg egyaránt jutalmazó vállalkozás lenne, ha phylharmonikusaink a „Galliát“ is fölvennék programmjukba. Az egyoldalúság mindig — ezopf, akár Wagner, akár Beethoven nevével igyekszik azt valaki divatba hozni s ha már a színpadon öthat évig csak Wagner dalműveiből láthatunk — újat, a hangver­senyteremben szívesen tapsolnánk Gounod, Liszt és azoknak is, kiket egy idő óta csak név szerént van sze­rencsénk tisztelhetni. Richter úr és társai számára jó példával szolgál e részben a szomszédos Bécs. A Wag­­nerkultusz Herbeck sokirányú befolyása által mély gyökeret vert ott is, de azért az udvari dalszínház két kézzel kap — Aydán, a különféle egyletek meg a fran­czia és olasz figyelemreméltó zenetermékeken . .. csak nálunk uralkodik a „haut gout“ finnyás szükkörűsége­k adnak elő inkább nehéz compositiokat az erők mathe­­matikai és művészeti elégtelensége miatt — gyöngén, mint egyszerűbb, könnyedebb de műbecscsel biró dolgo­kat szabatosan és kifogástalanul. A „Bolygó hollandi“ sorsa — épen a czímszerep számára hiányozván az ar­­ratermett egyéniség — igazolni fogja ez állításunkat is. — Az országos magyar gazdaasszony egylet által, a közteleken rendezett kiállítás, oly sok csinos s mesterileg összehalmozott gyűjteménye a hölgyvilág szakma körébe vágó tárgyaknak, hogy nagy mulasztást követ el, ki e csinnal rendezett kiállí­tást meg nem szemléli. Minden egyes tárgy a nővilág szorgalmáról, s kivitel tekintetében, véghetetlen türel­méről tanúskodik, a­mit a házasság kötelékétől borzadó férfiaknak, különösen jó megnézni. A beléptidíj 20 kr., oly csekély, a­miért annyi szép tárgyat másutt nem igen lehet egy rakáson látni, s ez által alkalom van adva mindenkinek, hogy filléreivel a gazdasszony egy­let pénztárának növeléséhez járuljon, mely árva lány­kák nevelésére fordittatik. Különféle tárgyak kisorsol­­tatnak, ugyancsak a jótékony czél javára. Egy sorsjegy ára 10 kr , s ki tudna ellenállni, hogy egy pár sorsjegy áráig meg ne adóztassa magát, midőn azt a hölgy világ legszebb az egyletnek a jótékony czél iránt fáradhatat­lanul tevékeny tagjai teszik. — Az okt. 15 — 16-án tartott sorsoláson, a következő számok lettek kihúzva : 2, 228, 244, 288, 606, 609, 616, 637, 956, 1011, 1262, 1288, 1467, 1613, 1702, 1730, 1776, 1790, 1846, 1850, 1855, 1888, 1892, 1982, 1990, 2034, 2059, 2064, 2083, 2090, 2157, 2495. c. Nem kér oszlopot érezből, hogy fönma­­radjon emléke, —az a nagyszerűen nemes tett, melyet az „Ellenőr“ nyomán sietünk mi is följegyezni. Horgosi Kárász Anna urhölgy jelentékeny vagyonának nagy részét jótékony czélokra hagyta. A derék hölgyet min­denki ismerhette, ki megfordult a nemzeti színházban, melynek egyik páholyát csaknem a színház megnyitása óta nem­régiben elhunyt nővérével tartotta bérben, s minden előadáson jelen voltak. E közintézetről sem fe­ledkezett meg végrendeletében, s a nyugdíj­alap javára 1000 forintott hagyott. A nemzeti múzeum, a tud. Aka­démia, a Rókus kórház, a hasonszenvi kórház, a magyar gazdasszonyok árvaháza, a pesti Erzsébet árvaház, a pesti vak­­ok intézete, a szegények háza, mind külön­­külön 1000 frtnyi hagyományban részesülnek, vagyis összesen 11,000 frtot hagyott közintézeteknek és jóté­kony czélokra. Ez összegek egy év alatt kifizetendők. Az ingóságok eladásából felmaradó összeg a végrende­let végrehajtója által a pesti gyámhivatalnak évenkint teendő számadás mellett a pesti hazai első takarékpénz­tárban kamatoztassák, hozzácsaphatván a lipótutczai, gyár utczai, és három­ mozsár utczai házak jövedelmei mindaddig, mig ezek, — levonva a fentartási és keze­lési költségeket — az időnként tőkésítendő kamatokkal együtt százezer forintot tesznek. Ez összeg szegény ár­va tanulók segélyezésére képezend örök időkre alapít­ványt, s három egyenlő részre osztatván, Pest városi, Szeged városi és Csongrád megye székhelyén lévő gyám­­pénztárban fog kezeltetni. A kamatok négy egyenlő részre osztatván, 12 szegény, de jóviseletü és szorgal­mas árva fiuknak és leányoknak adassanak vallás kü­lönbség nélkül, de csak magyar nemzetiségbelieknek. Ez ösztöndíjat tanulmányaik bevégeztéig élvezhetik. A hagyományozó megjegyzi végrendeletében, hogy ha családját oly csapások érnék, hogy a negyed szigten le­származó utódok közt segélyre szorultak lennének, ezek­nek elsőbbségük legyen az alapítvány élvezetében, de csak úgy, ha jóviseletűek és kielégítőn tanulnak. Az alapítvány „Horgosi Kárász“ név alatt fog kezeltetni. Ha az alapul kijelölt ingatlanok tehermentesek lesznek, a hagyományozó nevét viselő rokonok, vagy Návay György utódjai öröklik, kik azonban ha addig elhalná­nak, a házak elárverezendők s értékük az alapítvány­hoz csatolandó. — A nemeslelkü végrendelkező még számos rokonának hagyott 10—10.000 frtot, cselédjei­nek pedig egy évi bérük kifizetését rendelte el. Az ala­pítvány körüli felügyelettel Légrády Imre ügyvéd urat bizta meg’. c. Bravo Orczy­ Balázsné B. Vilma, mint értesülünk, f. hó 20 kától két hétig szabadságidejét fogja használni. Mondja aztán valaki, hogy Orczy nem kitűnő intendáns! P­a­u­l­i­n­é rekedt, B­e­n­z a félig rekedt s Balázsné az egyetlen előkelő tag, kinek semmi baja, é­s a­kivel jóravaló repertorre lehetséges, s ime, az idény teljén, midőn itt az udvar, itt a dele­gátusok, itt a ménkű sok idegen — konservatóriumi növendékek kísérleteivel akarják és fogják mulattatni a publikumot . . . Mert hát Allah-Lónyay nagy és Mahomet-Orczy az ő intendánsa ! c. Benz a k. a. holnap a „Traviata“ czímszerepét fogja énekelni, még pedig olasz szöveggel. Miután a megállapított sorrendtől eltérve amúgy hirtelenében osztották oda a „Tévedt nőt“ a k.­asszonynak, szí­vesen elnézzük,hogy szerződése ellenére kivételesen nem magyar szöveggel lép a közönség elé...........Einmal ist keinmal“, mondja a német, s egyszer, de csakis egyszer adjunk igazat a sógornak is . . . — A szeptember 28-án megtartott or­szágos honvédgyűlés alkalmával a következők első megválasztva. Elnök Gáspár András, alelnök Földváry Albert, Nagy Jenő, jegyző Kühnel Ignácz . — Választ­mányi tagok: — Bobory Károly, Csíki Sándor, Dobos József, Dőry János, Degré Alajos, Paál Ernő, Paál Mihály, Kiss Miklós, Komlósy Pál, Kürthy István, Ma­kai László, Majnens István, Mednászky Sándor, Németh Albert, Nyikos Zsigmond, Niszalovszky Antal, Novák Gusztáv Patay István, Sántha Péter, Stettner Tamás, Zathmáry Mihály, Sréter Lajos, Thassi Beecz László, Tisza László, Udvarnoky Béla, Vidács János, Vidacs József, Várady Gábor, Vunsch János. — midőn e név­sort közhírül tenném egyszersmind felkérem a t. meg­választott központi bizottmányi tagokat, miszerint f. évi october hó 18-án d. u. 4 órakor Pest megyeházában KÜLFÖLD. Milan szerb fejedelem e hó 9-én tette le az esküt az ország alkotmányára a skupcsina előtt. Ez nagy ün­nepélyességgel ment, mert ez volt az első eset, hogy a szerb fejedelem ily módon az esküt létéve. Ez alkalom­mal a szerb metropolita a fejedelemhez a következő beszédet intéző­ Proclamatiódban, melyet aug. 10. (22-én) drága szerb nemzetedhez intéztél, ünnepélyesen fejedelmi szavad adtad zálogul, hogy legfőbb iparkodásod lesz méltó utódjok lenni a trónon a dicsteljes Obrenovicsok­­nak, s mint alkotmányos uralkodó kezdeni meg ural­kodásod a hazában. Az alkotmány, melyet Szerbia maga adott magá­nak,­­ melyet te elismersz és tisztelsz, azt határozza, hogy ígéretedet s a nemzetnek ünnepélyesen adott sza­vadat esküvel erősítsd, hogy valóban komolyan , az istenben való hittel, ki tőled egykor számadást fog kö­vetelni, akarod teljesíteni fényes uralkodó kötelessé­geidet az ország és a nemzet üdvére, mely sorsát reád bízta s kezedbe adta. Az esküben Isten fölhivatik tanú­jául annak, hogy minden igaz lesz, a mit mondasz és ígérsz. És isten meg nem tűri, hogy nevét könnyelműen kiejtsük. Azért uram! soha el ne feledd, a mit az esküben mondál, mire a nemzet és a haza iránt magad kötelez­ted, midőn mindezek igazságának tanújául istent hív­tad fel. Azért légy hi istenhez és igazhitű egyházához, s isten segélyével s szent egyházának áldásával sokáig fogsz az országra és a népre szerencsésen és előnyösen Szerbia, s a szerb nép felett uralkodni, melynél adja isten, hogy ép oly dicsteljes nevet szerezzél, mint elő­deid Milos és Mihály. És most fenséges fejedelem ! tedd kezedet hitünk szentségére, a szent keresztre és Krisztus evangéliu­mára, s midőn velünk együtt isten segélyét hívod, hogy magas és nehéz uralkodói kötelességedet teljesithesd, mondd el az esküt! Ezután a fejedelem jobb kezét az evangéliumra tette s következő esküt mondott el: Én IV. Obrenovics Milán Szerbia fejedelme midőn uralkodásra lépek, esküszöm a mindenható istenre s mindenre, mi előttem a világon a legszentebb és leg­drágább, a szent kereszt és és az evangélium előtt, hogy az ország alkotmányát sértetlenül fentartom, hogy annak és a törvények szellemében fogok uralkodni, s minden törekvésemben és tettemben csak a nemzet javát fogom szem előtt tartani. Midőn ez eskümet isten s a nemzet előtt ünnepélyesen kimondom, istent, kinek utolsó íté­letekor számadást teendek, tanúságul hívom, s ez eskü igazságát megerősítem a szent evangéliumnak és Jézus Krisztus megváltónk keresztjének megcsókolásával. — Isten engem úgy segéljen! Az eskületétel a kragujeváczi skuptsina teremben történt. Este a várost kivilágították, s a lakosság nagy lelkesedéssel ünnepelte első alkotmányos uralkodójá­nak eskületételi napját.

Next