Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-19 / 240. szám
Nem tudhatjuk ezt, mert, ha államadósságainkra mutatunk, a pénzügyér viszont a vasutakra, az államvagyonokra, bányákra, vagy épen a sugárútra, sőt a honvédelmi intézményre is reá mutat. ,,Ott vannak az aequivalensek“ mondja — tessék kikeresni. Ha még ez sem elég, ezek nyomán hivatkozhatik közoktatásunkra, melynek emelkedése, ha t. i. csakugyan emelkedik, százmilliókkal gazdagíthatja az országot. Mi viszont hivatkozhatunk az elpusztult, volt kiváltságos" osztály százezreire, a mindinkább kiélt termőföldrős az uralkodó drágaságra — melynek társa a nélkülözés. Az államháztartásnak azonban nem szabad e térre átvitetnie. Ezért óhajtandó, hogy szüntessenek meg valahára ama rendkívüli kiadások, melyek közül 4—5 milliót, mint „rendesen“ előfordulót maga a pénzügyér sem örömest sorolt oda. És szüntessenek meg azon átláthatlan hiteles pénzműveletek, melyeknek rendezett államháztartásban nincs helye. Mint bennünket H.-M.-Vásárhelyről értesítenek, daczára annak, hogy az ottani választókerületnek három jelöltje van, Német Albert megválasztása bizonyosnak tekinthető. A jobboldal a maga részéről legkevesebb reményt sem köt jelöltjéhez, kit inkább csak pro forma léptetett fel. Úgyszintén nincs okunk félteni barátunkat a balközép jelölttől, Teleszky től, mert azonfelül, hogy Teleszky és Németh Albert közt a választás igen könnyű , lehetetlen föltennünk, hogy azok, kik pár hóval ezelőtt Kossuth Lajosra adták szavazatukat, most épen arra szavazzanak, aki Kossuth ellen fellépni nem átallotta. Ezeknél fogva bizton reméljük, miszerint jövő kedden (a választás hétfőn 21-én lesz) azon örvendetes hírt fogjuk közölhetni olvasóinkkal, hogy a magyar országgyűlés visszanyerte egyik kitűnő tagját. Az I-ső erdélyi vaspálya. A bécsi szakférfiak feltalálták hogyan kell kamatbiztosítást nyerni a magyar országgyűlésben még akkor is, midőn az elv, hogy „kamatbiztosítást nem adunk“ — ki van mondva. Azon régi pályákat kell új vállalkozásra felszólítani, mondják, melyek már élveznek kamatbiztosítást. És minthogy a naponta élénkebb értékes áruforgalom majdnem bizonyossá tesz, hogy 15 — 20 év múlva nem leene szükség a kamatbiztosításra, engedjék el a régi vasutak a 20 éven felüli időt; kérjék ezért cserében a kamatbiztositásnak az uj vállatokra vagyis „tovább építésekre“ leendő kiterjesztését s megvan a mit óhajtottak, t. i. a mitől vonakodott az országgyűlés. Ilyforma tervezetet tesz kilátásba a „Neue freie Presse“ az l-ső erdélyi pálya számára. Az I-ső erdélyi pálya igazgatótanácsát, mint neki Pestről (?) Írják felszólította Kerkapolyi pénzügyér úr, hogy terjesztené ki szárnyait a Zsilvölgyén Krajováig, illetőleg a Krajova melletti állomásig. (Filiasch.) Magyar területen 1g4, román területen 143/4 mfld. az ut s a magyar kormány örömmel látná, ha az I-sD erdélyi pálya ezek építéséhez az engedélyt megkapná. A biztosíték iránt pedig kijelentette, hogy mindkét kormány kötelezve van az őt illető útrészlet után 5% állambiztosítékot adni. Érdekes megoldása a circuli quadraturák egyikének — ha teljesülni fog. — A magyar delegátió mai ülésében majdnem egy óráig vitáztak a fölött, hogy mint lehessen az ügyrendtől eltérni. Ugyanis az ügyrend azt rendeli, hogy csak 31 szavazattal lehet valamely kérdést eldönteni. Miután pedig rendes dolog, hogy a delegátusok nem tartják kötelességüknek teljes számban minden ülésen megjelenni, az idén is megtörtént, hogy egy kérdést a szavazás folytonos eredménytelensége folytán addig No megint benvagy bogaraidban“. ... és igy tovább, fokozott lebuj stylben. ... A derék Ervin urnak tehát csak „bogár“, hogy Csetneki az ő ideáljának és leendő nejének sirban porló édes anyját ily modorban emlegeti.. . . S a milyen a moralista: olyan a költő. Metella lebukik a lóról . . . Ervin ölben viszi a terembe s aztán föltárulnak sziveik s igy konserválnak: Ervin. Nem érez fájdalmat ? Metella. Nem. Ervin. Hála Istent (sic!) Met. Ki hozott ide ? Ervin. En. Met. Hogyan? Ervin. Fölvettem karomra s magamhoz szorítottam igy — (mutogatja). Met Csak nem akarja magát produkálni? Ervin. Édes teher volt! Met. De hogyan tehette? Ervin. Csak nem hagyhattam a gyepen ! Met. Az igaz ! stb. Elég ennyi a jóból .. . Summa summarum. Dr. Toldy István hazai és idegen reminiscentiákból összeírt egy csomó jelenetet, de nem alkotott egészet, nem színdarabot; személyeit pedig tarkabarka és széthányt s nem összevágó egymást kiegészítő és jellemmé domborodó vonásokkal tünteti föl.... Egyenként s helylyel-közzel érdekes tán a mit produkál, de szedjük össze, egyesítsük a részleteket s vegyeátások térrel rendelkező toll szerepét a concentrálásra utalt rajzon — mi lesz az eredmény? karrikatura, torzkép az aljából, s pierotto-costume száz szin és ugyanannyi foltból — tartalom és lélek nélkül. A külső siker nem fog elmaradni azért.. . Amennyi mókázást Szigethi Józseftől Caussade és Bánfalvyban látott, mind alkalmazta Toldy s ez, párosulva az utszéli frázisok ingerével, megteszi majd hatását a karzatra s kivívja a „szerző“ kiáltásokat. S ennyi aztán elég lesz, sőt sok is a pár napi munkáért, a mivel ez „uj eraberek“-et sárból és agyagból, de az isteni szikra híjával gyúrta és formálta volt a szerző. Cassius: MAGYAR ÚJSÁG 1972. OKTÓBER 19. voltak kénytelenek egyik ülésről a másikra halasztani, hogy végre is eldöntetlenül kellett elejteni. Az egész vita annyiban volt érdekes, mert a delegátusokon is meglátszott, hogy érzik, tudják, milyen haszontalanul töltik az időt. Mielőtt a napirendre, a közös hadügyi költségvetés tárgyalására tértek volna át, indítványoztatott, hogy tekintettel a nagyfontosságú országos eseményre, a mai lófuttatás alkalmából az ülés csak 12 óráig tartson s délután 5 órakor folytassák. Úgy is történt. Hogy mennyire inkább érdekli a közönséget lófuttatáa, mint a delegáció működése, ami természetes is, mutatja az, hogy maguk a delegátusok még ülésésüket is fölfüggesztik. j El lehet képzelni, hogy mily nagy figyelemmell pontossággal tárgyalják majd a közös hadügy költségeit a delegátusok, midőn a lófuttatás helyéről egyenesen a delegatió ülésébe hajtatnak, így intézik nálunk a fontos ügyeket. Különben a delegátusok e tény által maguk elismerték, hogy a delegatió intézménye egészen fölösleges. — A bankkérdéssel a magyar napi sajtó igen lanyhán foglalkozik. E körülmény annyival is inkább föltünést kelt, mert épen most volna az ideje hangoztatni a magyar bank fölállításának szükségét indokoló tényeket, visszautasítani az osztrák részről tett jogtalan követeléseket, midőn e fontos tárgy a napi kérdések első helyét foglalá el. Hogy az ellenzék miképen óhajtja a bankkérdést megoldatni, ez iránt határozott véleményét már kifejező nemcsak a sajtóban, de az országgyűlésen is, midőn a múlt ülésszak alatt a bankügyre vonatkozó Trefort-féle indítvány tárgyaltatott. Nem így a kormány s ennek pártja, mert ez ügyben is határozatlan s ingadozó. Hangoztatták ők is az önálló bank szükségességét, sőt lehetőségét is, s most, midőn kenyértörésre kerül a dolog, félénken tapogatódznak, hogy mint lehetne a kecske és a káposzta megmaradását jelző tényt szép simán keresztülvinni. E végből föltalálták a két állam közti érdek-solidaritást, továbbá azt, hogy a magyar önálló bank fölállítása a dualismus kötelékeit széttépné, s a kormánypárt által annyira félt personal-unióhoz vezetne. A „Pester Lloyd“ mai vezérczikkében azt igyekszik bebizonyítani, hogy az osztrák bank két részre oszlása ez esetek egyikét sem fogja maga után vonni. Nemcsak nem tartja veszélyesnek az osztrák érdekekre nézve, ha a Magyarország rendelkezésére bocsátott jegyek önállóan kezeltetnek egy magyar bank által a magyar kormány felügyelete alatt, hanem ezt oly természetesnek véli, hogy ha nem úgy történik, az a magyar érdekekre egyenesen káros leend. A mostani viszony, az említett lap szerint, ha az fentartható volna, nemcsak nem eredményezné a gazdászati egységet, hanem igenis Magyarországnak alárendelése az osztrák fölény alá. Elvileg tehát a bankintézet két részre osztását nem tartja lehetetlennek, s azután azt bizonyítgatja, hogy a gyakorlati kivitel tekintetében sem lehet az ellen megállható érvet fölhozni. Végül azután oda lyukad ki a ,,P. Lloyd“, hogy önálló magyar bankot az ország mégsem tudna fölállítani, mert utóvégre is a magyar bank részvényei az osztrákok kezébe kerülnének, s mégis csak azok uralkodnának. Mily szörnyű naiv okoskodás egy oly laptól, mely azt akarja magáról elhitetni, hogy a pénzügyekhez ért. Az egész okoskodás veleje pedig nem más, minthogy a magyar pénzügyminiszter álláspontja mellett kardoskodjék, mely t. i. az, hogy az osztrák bankintézet két részre osztassák. S azt mondja, hogy többet követelni ennél annyit tenne, mint a konkrét helyzet következményeivel ellentétbe jönni, kevesebbel megelégedni , saját erőink s eszközeink semmibevétele lenne. Okoskodását fenyegetéssel fejezi be, mely abból áll, ha az osztrák bank arra a követelésre nem áll rá, — nagyon is szívesen megteszi — akkor nagy dolog fog történni, mert hát a Deák-párt zömének szavazata fog a latba vettetni. A „P. Lloyd“ czikke, úgy látszik, hogy nem más, mint porhintés, azt akarván elhitetni, hogy mily előnyös a kormány követelése, melyet az osztrák bank nem akar teljesíteni, s ha megteszi, ami iránt nem lehet kételkedni, hogy azt mint vívmányt tüntessék föl. De várjon a magyar kormány tett-e lépéseket annak kitudására, hogy mások nem volnának-e hajlandók az osztrák banknál előnyösebb föltételek alatt a magyar bankot fölállítani ? Ha nem, úgy nem az ország érdekeinek előmozdítása volt a főszempont, hanem oly indok, mely a kormány eljárását határozottan elítéli. A theologiai fakultás az egyetemen továbbra is tartassék fenn — ezt mondja Hatala Péter ur, a pesti egyetem rector magnificusa a „Szabad Sajtó“ mai számában s azt azzal indokolja, hogy a papság neveltetése az állam felügyelete alatt történjék, mert csak igy fog a clerus mindinkább világi nevelést nyerni s nem fog appositiót képezni a modern civilisatió ellen. Kívánja azt is, hogy a növendék papság ne csak a theologiát, hanem más tudományokat is hallgasson. — Nagy fogyatkozásnak tartja azt is, hogy a tannyelv még mindig atin s e miatt az előadásokat a növendékek nem értik, kellőleg — A „N. F. Pr.“ értesülése szerint az osztrák nemzeti bank igazgatóinak tegnapi ülésében úgy Pipitz bankkormányzó, mint Wodianer alkormányzó az osztrákmagyar bankkérdés szabályoztatása felől elterjedt hírek alkalmából kijelentették volna, hogy eddig a bank igazgatóságával semminemű tárgyalások meg nem indíttatták, az igazgatóságnak tehát nem is volt még alanka a propositiókat tenni. A hírhedt Karmelin ellen mint Sztaniszlóból távírják, az államügyész ötévi börtönt kért megítéltetni. A vádlott védője dr. Markbreiter felmentést kért, mire a törvényszék Karmelint egészen fölmentette. Az államügyész fentartotta magának a fölebbezést; a tervszéki épületet embertömeg vette körül, a városban élénk mozgalom uralkodott. E szerint magától értetődik, hogy a vesztegetőket fölbérlők még csak a törvényszék elé sem kerülnek. A pénzügyi bizottság tegnap tartott ülésében előbb a miniszterelnökség s azután a honvédelmi minisztérium költségvetését tárgyalta. A miniszterelnökség részéről jelen volt a miniszterelnök és Reviczky Sándor tanácsos. Rendes szükséglet 329.080 frt (1872-ben ugyanannyi.) Elfogadtatott az előirányzat szerint, azon különbséggel, hogy a hátbérrovat függőben hagyatott, mert az uj szerződés megkötése iránt a tárgyalások még befejezve nincsenek. A rendkívüli szükséglet. ... 60,000 frt (1872-ben 30,000), mely a törvényelőkészítő bizottság költségeire van előirányozva, csak 30.000 főt szavaztatott meg. A miniszter ezúttal előterjeszti e bizottság szervezési tervezetét, megadván hozzá a szükséges felvilágosításokat. A pénzügyi bizottság azonban tekintettel a képviselőház múlt évi február havában hozott azon határozatára, mely szerint a kodifikáczionális munkálatokra megszavazott összeg nem valami rendszeresen szervezett hivatalnoki testület fizetésére rendeltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a törvényelőkészítő bizottság költségeinek megszavazására, minekelőtte a minisztérium ezen fölállítandó intézményre nézve a törvényhozás intézkedését ki nem kérte. A dolog jelen állásában a bizottság a kodifikácionális munkálatokra átalányt szavaz meg, s azt azon összegben állapíta meg, mint a múlt évben volt. Egyszersmind utasította a minisztert, hogy ha ilynemű intézményt akar életbe léptetni, terjeszszen ez iránt előterjesztést a képviselőház elé, míg ez meg nem történik, a bizottság mind rendszeresített testületet nem fogadhatja el. Ezután a honvédelmi költségvetés vétetett föl. Jelen volt a miniszterelnök, mint honvédelmi miniszter, Hollán Ernő államtitkár és Cserhalmay Ferencz osztálytanácsos. .Központi igazgatás czim alatt előirányoztatok 311,922 frt. (1872-ben volt 307,773 frt.) Az átalános tárgyalás befejeztetvén, ez összeg megszavaztatott azon különbséggel, hogy az egyik szakosztályfőnökségre ezredes van ugyan előirányozva, de ezen állomás tényleg alezredes által töltetvén be, alezredesi illetmény lesz a költségvetésbe fölveendő. Honvédségi intézetek czím alatt előirányoztatott 182.017 frt (72-ben 62,981 frt.) Az előirányzat megszavaztatott, a következő módosításokkal: a 3. rovatnál fegyverzeti bizottság 21,557 frt, (1872-ben volt 21,841 frt), 1.100 frt 55 fr. mint az újonnan rendszeresitendő főhadnagy fizetése levonatott: a Ludovikára vonatkozó 5 rovatra nézve a következő módosítások történtek: az igazgató illetménye tábornoki illetménynyel lévén felvéve, miután ez állomást jelenleg ezredes tölti be, a költségvetésbe ezredesi illetmény veendő fel az igazgató részére; a hivatalnoki személyzetből két számvevősegéd fizetése törültetett; a szolgai személyzetből egy ajtónálló és egy kőnyomdászsegéd fizetései töröltettek; a szolgák lakbére pedig a többi hivataloknál előforduló összeg szerint állapíttatott meg. Ujonczozási költségek czim alatt 20,000 főt irányoztatott elő (72-ben ugyanannyi), mely összeg megszavaztatott, nemkülönben Honvéd főparancsnokság czim alatt 43,546 frt (72-ben 42,432 frt) s végre megszavaztatott kerületi parancsnokságokra előirányzott összeg, összesen 257,871 frtban (72-ben 251.902 forint.) Figyelemreméltó. A „Pesti Napló“ mai számában tegnap megkezdett budget-tanulmányait folytatva a rendes bevételekre nézve azon örvendetes eredményre jut, hogy a tényleges bevétel, 5 év óta mindig meghaladta az előirányzatot, mely deficitekkel fenyegetett. „Féltünk tehát 26 és fél millió deficittől, mondja, az eredmény azonban 51 millióval meghazudtolta az előirányzatot, és a tiszta vagyonszaporodás ezen négy év végével tesz 11 milliót, a rendes bruttó bevételek pedig meghaladták a kiadásokat 24 millióval.“ Csakhogy meg van. Ne feledjük el: a tiszta vagyonszaporodás 11 millió. A baj csak az, hogy mindez a rendes bevételekbe tisztán lehet bepillantani, holott a rendkívüli bevételek, hitel- és pénzműveletek, mint épen említjük, egyiptomi sötétségbe burkolják az egész államháztartást. A rendkívüli bevételek, hitel- és pénzműveletek ugyanis megközelítik a rendes bevételek mérvét, s kétszeresen elvesztjük a réven azt, mit a vámon nyertünk volna, azáltal, hogy az adóztatás5 év alatt 51 millióval van többre előirányozva, mint mennyi a valódi szükséglet. Elvárjuk, hogy a P. N. azon örvendetes képnek, melyet kimutatásai első tekintetre nyújtanak, másik oldalát is felmutassa, t. i. a már i.e. 150 millióra menő új adósságok s költséges hitel- és pénzműveletek valódi deficziteit. Az olasz kormány részéről egy megbízott, hir szerint, azon utasítással küldetett Pestre, hogy Andrássynak a római kormánytól egy iratot adjon át, melyben a római kormány készségét fejezi ki, az idegen kormányok óhajtása szerint a szerzetesrend főnökeit még egy bizonyos ideig állásukon meghagyni, egyúttal azonban hozzá teszi, hogy a végelhatározást akkora tartja fen, midőn biztosítva lett az iránt, hogy az illető kabinetek ez engedmény által föllépésüket befejezetnek tekintik. — Somogymegye állandó bizottsága ma volt ülést tartandó, hogy a megye 1873-as budgetjét és a megye által utak építésére fölveendő egy és fél millió kölcsönt tárgyalja. Ez iránt azután a megye nov. 4-én tartandó közgyűlésen fog a jelentés előterjesztetni. Kecskemét, okt. 17. Folyó hó 16. és 17-én tartó városunk havi közgyűlését. Elnökölt a főispán úr. A különféle rendű és szinezetű tárgyak közül csak a nevelés érdekében tett intézkedést említem föl. A mely város, község talán szerencsésebb anyagi helyzete mellé, a nevelés iránt oly annyira lelkesült és ily ügybuzgó barátokkal van megáldva, mint Kecskemét, ott a jó ügy jó irányt vévén,jól oldatik meg. Hogy többet ne említsek, a községi iskola beálltával, a rendes tanítóknak 500, lakás czim alatt 200, összesen tehát 700 frt, a segédtanítóknak 400, lakás czim alatt 100, összesen 500 forintban állapíttatott meg fizetésük egyhangúlag. Sok oly ember, ki a tanítót nem akarja emanczipálni a nyomorult fizetés alól, hogy nyomorúságában ne merjen és ne birjon emberi öntudatára emelkedni, tanulhatott volna a tegnapi közgyűlésen eleget, midőn a beismerő nyilatkozatok tétettek — a tanítók fizetése iránt. Most tette le városunk a községi iskola kimondásával s fizetésük felemelésével a nevelés azon alapkövét, melyre mi tanitók ezentúl jó kedvvel építgetünk. Kibontakozunk a sötétségből, módot keresünk a világosságban, mely által az észt, az értelmet, a szivet, a tudományt fogjuk művelni, lehetőleg úgy, mint azt már a jelenkor is kívánja, hogy értelmes és okos honpolgárok neveltessenek. V. L. A magyar delegatió ülése. (Október 18.) Migláth Antal elnök az ülést megnyitván, beadatnak a szavazatok, először az Éber Nándor indítványa értelmében kiküldendő 5-ös bizottság, s a két delegatió határozatai kiegyenlítésére kiküldendő 7-es bizottság tagjaira. Ezután elnök fölteszi a kérdést a múltkor átalános szótöbbséggel el nem döntethetett Erzherzog Carl hadihajó iránt; ismét a költség megszavazása mellett 23-an, ellene 28-an nyilatkoznak, a delegátió tagjainak majoritása — 31 tag — tehát egyik nézet mellett sincs általános többség. Zichy Nándor gróf erre azt indítványozza, hogy ily esetekben a másodszori szavazás mindig az utolsó ülésre halasztasék, a mikorra a többség — a tagok valószínűleg teljes számban megjelenvén — absolut lehet. Az hosszas vitát idézett elő, melyben az ülésen jelen voltaknak majdnem fele vett részt. Végre szavazás által elhatároztatott az „E. H. Karl“ építése mellett absolut többség nem nyilatkozván, az végleg elejtettnek tekintendő. Következett a hadügyi költségvetés tárgyalása. Bujanovics Sándor mint előadó kifejté az albizottság nézeteit s azt mondja, hogy az albizottság szigorúan megvizsgált minden tételt, szigorú bírálat alá vette mindannyiunk szükségességét. Ajánlja tehát a budgetnek a javaslat értelmében átalánosságban való elfogadtatását. Zsedényi Ede mielőtt az átalánosságban való elfogadás megtörténnék, kötelességének tartja, kérdést tenni a hadügyminiszterhez az iránt, miért történt az, hogy a hadügyminiszter soha a budgethez nem alkalmazta magát. Költött többet, költött kevesebbet, de soha nem úgy, s nem akkor, amint és amikorra a delegáció azt megszavazni jónak látta. Kéri ennek okadatolását. (Helyeslés.) Benedek Sándor (a közös hadügyminiszter képviselője) röviden magyarázza a kiadásbeli eltérések okát. Félő oka a 70-ei állapotok bizonytalan volta volt, amikor senki sem tudta, mi történik holnap. Figyelmeztet arra, hogy amaz évben a hadügyminiszter által rendes állapotokra követelt összegből is pár milliót törölt a delegáció ; ha rendes viszonyokra sem tartotta a hadügyminisztérium elégségesnek a megajánlottakat, a kiadás többletre annál inkább érezhette magát utalva a bonyodalmak ama veszélyterhes napjaiban. Emlékezteti a delegátiót arra, hogy a többi eset, amelyekben a delegátiók határozatai meg nem tartottak, mind vagy jelentéktelen, vagy olyan volt, hogy a meg nem tartást sürgető szükség követelte. Ami azt illeti, hogy a hadügyminiszternek nem lesznek-e később nagyobb követelései, utal a miniszter által az albizottság s a német delegátió előtt tett abbeli nyilatkozatra, mely szerint a jelen költségvetéssel a normál békebudget maximuma elértetett, s hogy ennél magasab kiadások nem fognak kövektetni legfölebb oly esetekben, midőn azt az élelmiszereknek a hadügyminisztertől nem függő áremelkedése követelné. Ezzel a vita általános része befejeztetett, a részletes tárgyalás a d. u. 5 órakor tartandó ülése tűzetett ki. Kivonat a hivatalos lapból. Hanthó Lajos lőcsei főreáltanodai ideiglenes igazgató, ezen állomásra véglegesen kineveztetett. A királyi igazságügyminiszter: Kátay Gábor orvostudort a karczagi, Schabatka Mihály orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a magyaróvári, Hável József orvostudort, szülészmestert és k. törvényszéki börtönorvost a zombori, Bécsi János orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a szolnoki, Harmath Márton orvostudort, megyei fő- és k. törvényszéki börtönorvost a tordai, Parecz Gyula orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost az aradi, Dillnberger Emil orvostudort, városi fő- és k. törvényszéki börtönorvost a beszterczebányai, Varga Zsigmond orvostudort, megyei t. fő- és k. törvényszéki börtönorvost a székesfehérvári, Altman Leo orvostudort, megyei al- és k. törv.-széki börtönorvost a mármaros-szigeti, Lengyel Gyula orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a sepsiszt.-györgyi, Varga Géza orvostudort és kerületi orvost a hajdúböszörményi, Schossberger György orvos- és sebésztudort szülész- és szemészmestert, az újvidéki, Almai Károly orvostudort és városi főorvost a deési, Kecskeméti Lajos orvostudort és törvényszéki börtönorvost a kecskeméti, Lynacsky Pál orvos és sebésztudort és szülészmestert abecskereki, Kopp Gyula orvostudort és megyei főorvost a szilágy-somlói, Schuller Károly orvos- és sebésztudort, szülész- és szemészmestert városi fő- és kir. törvényszéki börtönorvost a medgyesi, Dózsa Ármin orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a makói, Edeskuthy Nándor orvostudor és k törvényszéki börtönorvost a lőcsei, Vári Szabó János orvostudort, megyei t. fő- és k. törvényszéki börtönorvost a pestvidéki, Ullmann Frigyes orvostudort és kir. tervszéki börtönorvost a lipteszt-miklósi, Láng Ferencz orvostudort a beregszászi és végre Papp István orvostudort hatósági fő- és k. törvényszéknél börtönorvost, a naszódi k. törvényszéknél előforduló törvényszéki orvosi teendőknek a szabályszerű dijak mellett leendő ellátásával megbízta Gróf Ráday Gábor tettleges állományú honvédgyalog-hadnagy a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása a honvédelmi minisztérium által elfogadtatott. A soproni kir. pénzügyigazgatóság Salamon Károly és Steindl Antal kir. adóvégrehajtókat a letenyei, illetőleg németujvári, nemkülönben Heimer Nándort a felső-pulyai kir. adóhivatalhoz ideiglenes VII. osztályú adótisztekké nevezte ki. Az 1871. évi nov. 2-án 9225. sz. ,a kelt kir. minisztériumi rendelethez mellékelt kimutatásban a debreczeni kir. járásbirósághoz beosztott Kis-Zelemér puszta, a hajdu-böszörményi kir. járásbirósághoz beosztott hasonnevű pusztával azonos lévén: nevezett puszta f. é. okt. hó 15-én 29701. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelettel a debreczeni kir. járásbíróságnak területköréből terültetett, és a hajdú-böszörményi kir. járásbíróságnál hagyatott meg. Kelt Pesten, 1872. okt. 15. A m. kir. igazságügyminiszteriumtól. A kolozsvári m. kir. pénzügyigazgatóság Kabos Ernő és Triff János díjtalan gyakornokokat, ösztöndíjas számgyakornokokká nevezte ki. A földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi magyar kir. minisztérium postajárati irodájában a Pesten, Új-Pesten, Rákos-Palotán, Dunakeszen (Fóth, Váczhartyán, Csömör) Budán ,Budán, Pomázon s St-Endrén lakó t. közönség használatára összeállított belföldi mértföldmutató, mely az osztrák-magyar monarchia területén lévő összes postahivatalok névjegyzékét, az illető postaigazgatóság székhelyét, minden postahely politikai beosztását, végre a fentemlített helyeken levő postahivataloknál belföldre feladott kocsipostai küldemények díjazásánál alapul szolgáló távolságot tünteti elő, a pesti magyar kir. postaigazgatóságnál 1 frt 60 kv vételár lefizetése mellett megszerezhető. A szepes-olaszi (krompachi) takarékpénztár alapszabályai f. hó 14-én 12205. sz. a. a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. A magyar királyi belügyminiszter folyó évi október 14-én 83487. szám alatt kelt rendelettel Gömör és Kis, Hont törvényesen egyesült megyékbe kebelezett Dobsina városának megengedte, hogy rendezett tanácsú várossá átalakulhasson.