Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-22 / 242. szám

tett, nem ily eredményeket, s a magyar kor­mánytól nem ily meddő közigazgatási po­litikát vártunk. A belügyérség jelen politikája, mint költség­­vetési arányaiból is láthatjuk, nem készíti elő és nem termékenyíti meg a reformok talaját. Ezt most talán már a jobboldali többség is be fogja látni, s óhajtandó, hogy a törvényhozás helyesebb utakra terelje a belügyőrséget. — A bankügyben tehát, mint hírlik, a pesti pénz­világ emberei mégis fognak életjelt adni. Eddig is mél­tán föltűnt, hogy ép­p körök hallgatnak a legmélyeb­ben. Szobához ü­tott, hogy egy meeting tartassák, mely­ a bankkérdésben nézetét elmondja; de mint állítják az alkotmányos élet e nyilvánulása bizonyos helyen kelle­metlenül fogadtatott volna s igy csak arra hajátítoták el magukat, ha nem fogják magukat lebeszéltetni hagyni, hogy az osztrák nemzeti banknak a pesti pia­­c­on követett gyönyörűséges eljárásáról emlékiratot terjesztenek a kormány elé. Ez emlékirat a leghatal­masabban fogja igazolni az önálló magyar bank fölál­­lítását.­­ A horvát ügyben kiküldött regnicolaris bizott­ságok ma déli 12 órakor ülést tartottak. A kölcsönös üdvözlés után Mazuranics indítványára a közös ülések elnökévé Majláth Antal gr., a horvát bizottság jegy­zőjévé Zsivkovics, a magyar bizottság jegyzőjévé Széll Kálmán választatott Jelen voltak, a horvátok részéről Kresticzot kivéve mindnyájan, a magyarok részéről hiányoztak Szőgyény Marich, Horváth Lajos, Tisza Kálmán. A tanácskozások magánértekezletekben fog­nak folytattatni, s a magyar országos bizottság a hor­vát bizottság részéről várja azon pontozatokat, me­lyekre nézve a tárgyalás ki fog terjesztetni.­­ A magyar delegáció által választott 5 tagból álló bizottság, mely Éber Nándor indítványa fölött volt véleményt mondandó, vájjon a tanácskozási rend megváltoztattassék-e, 3 szavazattal 2 ellenében elha­­tározó, az indítvány elvetését, s a régi mód fen­­tartását fogja ajánlani. Mint mondják, ez eredmény nagyon heves vita után lett elérve. Sőt a delegáció intéz­ményének haszontalansága oly élesen jön kimutatva, mely, ha a jobboldal közt tovább fog terjedni, az or­szág e költséges szavazógéptől meg fog szabadulni. Az eredményről Mesnil Viktor fog jelentést tenni, mi­után az előadónak választott Szögyényi a többség ellen szavazott. A delegátiók valószínűleg szerdán működésüket befejezi. __________ Pest, okt. 21. — Néhány hete már, hogy a bankügy megoldásá­nak kérdése a napi események fölszinén lebeg. A sajtó kezdőtben csak az e tárgyban fölmerült hírek registrá­­lására szorítkozott, mert minek ismételte volna, a­mi évek előtt mint kétségbevonhatlan tény lön bebizo­nyítva, s a közvélemény által helyesnek ismertetett. De csak a közel­múltban is, a kormánypárti kép­viselők nagy többsége a legutóbbi választások alatt, szintén azt ígérték választóiknak, hogy az önálló ma­gyar bank fölállítása mellett fognak küzdeni. Sőt a jelenlegi kormány tagjai közül is néhányan, valahány­szor a bankügy szóba hozatott, oly minden félrema­gyarázást kizáró módon nyilatkoztak az önálló magyar bank érdekében, hogy ezen jelenségek után mindenki némi nyugalommal tekintett azon időpont elé, midőn e kérdés szőnyegre fog hozatni, mert annyi ígéret s biz­tosítás után nem is várhatott mást senki, minthogy az illetők első kötelességüknek tartandják szavukat be­váltani. Most azonban, hogy a bankügyben a tanácskozá­sok megindultak, a kormánypárt részéről a múltban hangoztatott sok ígéret­ű biztosítás a legvastagabb ámításnak készül bizonyulni. Még eddig határozott megállapodás nem jött létre, de ha a kormánypárti lapoknak a bankügyben a na­­okban tett nyilatkozataikból következtetünk, úgy az­izonyos, hogy Magyarországnak nem lesz önálló bankja, hanem továbbra is az osztrák bank zsarnoki kényére leszünk bízva. Hogy hazánk anyagi érdekeire mily hátrányos, sőt veszélyes az osztrák nemzeti bankkal való viszonynak fentartása, ezt most újabban kimutatni akarni, ha nem is fölösleges, de kárba veszett munka volna. Hisz a káros viszony bármi módom­ fentartását épen azok bizonyították be, kik most az ellenkezőről akarják az országot meggyőzni. De bármit mondjanak is, pénz­ügyi viszonyunk nyomorúságos volta mintegy intő jel gyanánt áll előttünk mindennap, hogy óvakodjunk az osztrák banktól, mely, bármily szerződést kössünk is vele, fog utat s módot találni, hogy Magyarország ro­vására az osztrák érdekeket legyezgesse. Arról nem is akarunk szólni, hogy a keringő hírek szerint az osztrák bank emberei oly kihívólag lépnek föl, mint a győztes fél, midőn ellensége nyakára teszi a lábát. Kétségbe vonják, mintha Magyarországnak joga volna a bankügyben szabadon rendelkezni. Innen van azután, hogy oly föltételek emlegettetnek, melyek, ha elfogadtatnának, nemcsak a nemzet lenne r meggyalázva, hanem az ország érdekei hosszú időre az osztrák bank embereinek lennének prédául oda dobva. M után a bankügyben a közvélemény akarata ismeretes, mindenekelőtt is ennek nézetét akarják meg­változtatni. A kormánypárti lapok meg is kezdték az izga­tást , a bankügyét úgy tüntetik föl, melynek az 1867-ki kiegyezés értelmében kell megtörténni, mert ha nem, hát akkor, mint ők mondják, összedől az a mesterségesen fentartott egyezmény, mely újabb és újabb áldozatokat követel úgy a szabadság, mint pénz­ügyi tekinetben. De hát miért csinálták meg úgy azt az egyezményt, mely csak a hazánknak az osztrák ura­lom alá helyezése által tartható fenn? Az országgal eddig már úgy is legfőbb függetlenségi biztosítékait oda adatták, s most ráadásul adja oda az ingét is? Azon arányra nézve, hogy üzlettőkéjéből mily összeget volna az osztrák bank hajlandó Magyarország­nak átengedni, a 32:68 kvóta­arányt emlegették, s most már újabb hírek szerint a magyar kormány a 28:72 arányt is hajlandó lenne elfogadni. Lehet, hogy még lejebb is mennek, mert a dualizmus fentartása kö­veteli. Hogy a most szárnyaló fairekből mi lesz a való, mi nem, ezt legközelebb meg fogjuk tudni. S ha a kor­mány oly megállapodást fogadna is el, mely a közvéle­mény akaratának nem telel­ meg, a végszót e fontos ü­gy­ben a képvielőház fogja kimondani, s miután a­z Ausztriában, vagyis a közös ügyes kifejezés sze­rint, a birodalom másik felében, a dolgok aligha fognak valaha az alkotmányosság rendes kerék­vágásába zök­kenni. Mindaz, a­mit évek óta történni látunk, nem egyéb a kísérletek eredménytelenségénél. Hiányzik az alkotmányosság rendes processusa, mely teremt, fen­­tart, s tovább épít. Ausztriában ez nem így van. In­tézményeikben nagyon sok mozaikszerv van. A gyak­ran változó kormányok mindegyike nyomát hagyá éle­tének, de az utána következő már nem tartja czélsze­­rűnek elődje útján haladni. Választ más ösvényt. A meghozott törvény életben marad, de az új kormány más irányban haladva, nagyon gyakran a legnagyobb visszásságokat idézi elő, így például ki lett mondva a vallásszabadság, s a polgári házasság is behozatott. De nyomban az ezen törvényeket meghozott kormány helyét az ultramon­­tánok foglalják, a törvényt nem merik eltörölni, de a kivitelben minden lépten-nyomon akadályt gördítenek útjába. S ez így megy éveken át. Ily ellentétek köze­p­pette a Parlamentarismus csak játékszer, mindegyik kormány saját tetszése szerint játszik vele. E mellett pártéletről természetesen szó sincsen. Csak nemrégiben a kormánypárt vezérei, a centralisták, a saját táboruk­ból kikerült kormányt cserben hagyták, midőn az a közös hadügyminiszter által követelt létszám fölemelést az állam fentartásának biztosítékául jelentette ki s ellene szavaztak. S mi történt? az ellenzék mentette meg a kormányt, a foederalisták s klerikálisok biztosí­tották szavazatukkal a kormány életét. Ez bizonyítja, hogy Ausztriában a pártok élete nem jöhet szóba, mert az a tehetlenség netovábbja. Ily elemekből áll azon másik fél, melynek eljárása a közösség folytán sok részben hazánkra is mérvadó. Mig e viszony fenáll, addig hiú ábránd arra számitani, hogy rendezett álla­pot áll­hasson be. — A „m­agyar delegáczió tegnap d. o. ülést tartván a hadügyi költségvetést harmadszori felolvasás után végleg elfogadta. Majláth elnök ezután felhivta a hetes bizottságot, mely a két delegáczió határozatai összeegyeztetésével van megbizva, hogy kezdje meg működését s ezzel az ülés befejeztetett.­­ A pénzügyi bizottság vasárnap d. e. 11 órakor, a honvédelmi minisztérium költségvetése tárgyalásá­nak befejezése után az igazságügyminisztérium költ­ségvetésének tárgyalását kezdte meg. A honvédelmi minisztérium részéről jelen volt Lónyay Menyhért miniszter, Hol­lán Ernő állam­titkár és Cserhalmay Ferencz osztálytanácsos. A minisztérium részéről legelőször is előterjesz­tettek azon felvilágosítások, melyeket a bizottság utóbbi ülésében kért. Az élelmezési árakra nézve elismerte maga a miniszter is, hogy azok kissé magasan vannak felvéve, és belegyezett abba, hogy 30 írtba vétessék fel az évi kenyér átalány, tehát 3 frt s kerek számban 37 krral olcsóbban, mint előirányozva volt. Ennélfogva a költ­ségvetésből az előirányzott többlet töröltetett. A t­ö­rv­ény­e­k­r­e nézve szintén előterjesztettek azon adatok, melyekre az előirányzat alapotatott, s ezen adatokat a jelentésbe felvétetni határozta a bizott­ság. A minisztérium a tö­tények beszerzésénél azon szempontot tartotta szem előtt, hogy mozgósítás ese­tére a szükséges számú töltények készletben legyenek, a szükséges évi készleten felül mindig ké­szít bizonyos mennyiséget, hogy így a meghatározott idő alatt las­sanként az egész szükséglet elkészíttethessék. A­mi a múlt évben hozott határozatokat illeti, név szerint a gyakorlati időszakra, a mozgósítások ese­tén való élelmezésre vonatkozólag, ezeket a bizottság a határozatok közé felvétetni határozta. A harmadikat, t. i. a laktanya rendszert illetőleg utólag fog jelentés tétetni a minisztérium részéről. Ezután áttért a bizottság az igazságügyi miniszté­rium költségvetésére. Jelen volt Paul­er Tivadar tr. miniszter és Cse­m­­e­g­i Károly államtitkár. Az átalános vita alkalmával hosszabb élénk esz­mecsere folyt az igazsági viszonyok körül. Felhozatott, hogy az igazságügyi tárc­a költségei a múlt évben meg­haladták a 10 milliót, s e nagy költség daczára azon igények, melyeket az ország az igazság­szolgáltatás ügyében formál, kielégítve nincsenek. A bizottság te­hát komolyan felszólítja a minisztert, iparkodjék segí­teni a létező bajokon, igyekezzek elhárítani azon aka­dályokat, melyek a létező hiányok pótlását gátolják. A MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 22. kormánypárt embereinek nagy többsége az önálló ma­gyar bank létrehozását ígérte választóinak, nem sza­vazhatunk oly bank fentartása mellett, mely más név alatt az osztrák banknak csak fiókja lenne. Ha pedig minden körülmény dac­ára újabban is sikerülne az ország kezét pénzügyi tekintetben is meg­kötni, akkor a kormánypárt csakugyan elmondhatja, hogy az ország minden kívánsága teljesült ! — A „Reform­' a pénzügyi főtörvényszékről a következőket írja: „A pénzügyi törvényszék eltörlése azon reformok közé tartoznék, melyeket a pénzügyi bizottság eszkö­zölhetne. Budgetünk deficitje mellett 26,835 frt megta­­karítása érdemes arra, hogy a bizottsági tag urakat figyelmeztessük, hogy ezen évenként előforduló összeg oly kidobott pénz, a­melyet akármicsoda közczélra job­ban lehetne fordítani, mintsem hat főhivatalnok s nyolcz alsóbbrendű hivatalnok gondtalan ellátására s a bu­­reauknak egygyes szaporítására. A szakbiróságok elve és elmélete bármi hely­es, ilyenekre szükség csak ott van, a­hol dolog is van. A pénzügyi főtörvényszéknek ellenben semmi dolga. Ugyan kérdezze meg valamelyik képviselő úr a pénzügyi bizottság ülésén az igazságügy­miniszter urat, hogy hány ügydarabot végez ezen tör­vényszék egy esztendő alatt, s ki fog tűnni, hogy öten se végeznek annyit, a­mennyit egyetlen járásbíró egy félév alatt elintéz. Ha ez áll, akkor kár kiadni pénzt és megvonni másonnan a munkaerőket.­­ Bocsánatot ké­rünk, ha ezen jegyzetünk által Besze János elnök úr és hivataltársai kényelmét némileg megzavarjuk, de kötelességünk legjobb tudomásunk szerint közremű­ködni, hogy a magasabb értelemben vett jó administrá­­ció megvalósíttassék, és hiszszük, hogy az illető urak szíves készséggel fognak jó fizetésért más téren is érde­meket szerezni a haza körül.“ S hány olyan hivatal van, melyre a pénz ki van dobva, mert bizonyos egyéneknek sinecura kellett. Jó lenne lesz ezt majd a budget vita alatt megrostálni. — Az osztrák országgyűlések nov. 7 -én kezdik meg működésüket. A reichsrath ülésszaka rövid leend, csupán a budget, a választási reform s más néhány fontosabb törvényjavaslat fog tárgyalás alá kerülni. — A delegátiók, hír szerint, jövő ápril­isban fognak egybejönni. — Igyekezzék, szakértők meghívása által, a létező ba­jok kútfejeit kutatni, a kérdést behatóan tanulmá­nyozni és terjeszsze elő azon javaslatokat, melyek az orvosás eszközlésére alkalmasaknak és czélszerűeknek mutatkoznak. Ezután a részletes tárgyalásra került a sor. Központi igazgatásra előirányoztatott 251.090 főt (1872-ben volt 235.950 forint). A bizottság egyik miniszteri tanácsos fizetését a számfelettiek sorába véli iktatandónak. A 4. számtanácsos közül 1. és 1 szolga töröltetett. Az újonnan felállítandó 5 számtiszti hely elfogadtatott. Semmit érzék, előirányoztatott 172,620 frt (1872. ugyanannyi.) A bizottság az előirányzatot megsza­vazta. A szerb skuptsina választói ira­ta. A szerb skuptsina a fejedelmi leiratra következő válaszfeliratot intéze a fejedelemhez : Fenség! legkegyelmesebb urunk! A skuptsina lelkesült örömet érez a felett, hogy megérte azon napot, melyen fenséged, mint első alkot­mányos szerb fejedelem a nemzetgyűlést megnyi­totta. Ez öröm annál nagyobb, mert fenséged nagyje­lentőségű trónbeszédében kijelölte a kormány által kö­vetendő irányt, mely teljesen öszhangzó a nemzet köz­véleményével s az előhaladott kor szellemével. Örömmel konstatálhatjuk, hogy trónralépésednél az egész nemzet szeretettel és lelkesedéssel üdvözölt, és hogy ez alkalomból baráti üdvözléseket kaptál kül­földről is, mi képessé tesz arra, hogy egész figyelme­det az államélet fontos kérdéseinek megoldására for­­dítsd, mi által az országnak új erőforrásai fognak nyitni. Nagy őseid soha sem fogtak semmi fontosabb do­loghoz a nemzet megkérdezése nélkül. A skuptsina kü­lönösen örömmel hallotta azon szavakat, melyekben fönséged kifejezést ad ama nézetnek, hogy ez érintke­zést a nemzettel őseink hagyományának tekinted. Mi is szerencsés sajátságnak tartjuk, mely most annál hasz­nosabb és hatásosabb lesz, mert szentesítve van az al­kotmány által, melyre fönséged megesküdött. A skupstina osztozik fönséged azon nézetében,­­ hogy kis fejedelemségünk a reá nehezedett súlyos vi­szonyok daczára jelentékeny haladást mutathat föl. — Kétségtelen azonban, hogy még óriási munka vár re­ánk, mert törvényhozásunk még különösen nagy hiá­nyokban szenved, mi egyébiránt a fejlődés természetes következményéül tekinthető. A szerb nemzet azt várja tőled, fönség, hogy ifjú erőd és erélyes akaratod teljességével működni fogsz a művelődés oly mérvű kiterjesztésére, hogy az ismeretek a nép minden rétegébe behassanak. A véderőt pedig bizonyára oly módon fogod kifejleszteni, hogy Szerbia hivatásának megfelelni képesek legyünk. Kétségtelen, hogy a kereskedelemnek új, főleg vas­­utakra szüksége van, a munka pedig fejlődhetésének újabb biztosítékait igényli. Ipar és kereskedés a nem­zetek gazdasági életének ismertető jelei s ezért a nem­zetgazdaság ezen ágainak különös figyelmet szentel­nünk. Azonban ipar­ és kereskedés minden gondozás daczára sem virágozhatik föl, ha éltető forrásuk, a föld­­mivelés, elő nem mozdíttatik. A földmivelési iparnak a tökély oly fokát kell elérni, hogy gazdagon jutalmazza a gazda fáradalmait. Ezért örömmel hallottuk, hogy fönséged a mezőgazdaság fejlesztésének szükségességét hangsúlyozta, mi annál fontosabb, mert a nemzet legna­gyobb részének a földmivelés képezi keresetforrását. Ámbár e czélból már alapíttatott egy erdészeti és föld­mivelési iskola, egy mezőgazdasági társaság s vásárol­tattak gépek is államköltségen, mégis arra kérjük fen­ségedet, hogy semmi 88 mulasztassék el, mi a nép jólé­tének e fontos tényezőjét erősítheti, mivel ennek oly­elentékeny befolyása van nálunk az átalános haladásra. A skupstina készséggel fogja az erre vonatkozó előter­jesztéseket elfogadni. Hasonló készséggel fogja a skupstina megvizsgálni az ország igazi szükségeinek megfelelő összes előter­jesztéseket. Különösen örömmel fogja üdvözölni azokat, melyek a rend és törvény megszilárdítását és a nép jólétének emelését czélozandják. Igyekezni fogunk, hogy munkálkodásunk összhangban legyen fönséged kormányávval, mely teljes bizalmunkat birja, s melyet nehéz föladatainak megoldásában hűségesen támogatni fogunk. Fönséges ur ! A skuptsina legszentebb kötelessé­gének tartotta, hogy a kormányzóságot támogassa, mely fönséged kiski­rusága idejében az ország érdekeit , az Obrenovicsok dicsőségét tartá szem előtt. Annál inkább teljesíthettük e kötelességünket, mert a kor­mányzó urak, mély bölcseséggel és hazafisággal mindig magasan lobogtatták az Obrenovicsok zászlaját s ko­molyan és buzgón fáradoztak a haladás előmozdításán, mi által sikerült is nekik fönségednek egy minden te­kintetben előhaladott és erős országot átadni. Ez által igazolták a beléjök helyezett nagy bizalmat s kiérde­melték nemcsak a te háládat, hanem egész Szerbiáét is, melyet ezennel a nemzet nevében ünnepélyesen le­rovunk. A skupstina boldognak érzi magát, hogy alkalma van Hozzád ez őszinte szózatot intézhetni, meg lévén győződve, hogy a hírneves Obrenovicsok ivadéka tudni és akarni fog méltóan állani a szerb nép élén, megóvja a nemzet jogait kifelé és valóntja a haladást az orszá­gon belül. Éljen IV. Obrenovics Milan! Éljen a szerb nemzet! KRÓNIKA. Pest, október 21. — A kolozsvári egyetemről a következő érdekes adatokat, közli a „M. Polgár“. Ma nyitá meg Mikó Imre gróf, miniszteri biztosképen az egyetemi tanári kar alakuló gyűlését, a Lyceum nagy termében, igen nagy és díszes közönség jelenlétében. Az ünnepély fényét emelte, hogy számos nő is mejelent azon. A gró­tiszmagyarban, éljenzések közt foglalá el az elnöki üzér­két s megnyitván az ülést, Páll Sándor kir. tanácsos és tankerületi igazgató a miniszter megbízó levelét és a követendő szabályzatokat felolvasta. Erre az elnök emelkedett szellemű beszédét megkezdve közben a ta­nárokat az eskületételre szólita föl, mi megtörténvén, gr. Mikó Imre többszörösen megéljenzett beszédét vé­gezte be. — A tanári kar nevében Imreh Sándor a magyar nyelv tanára, köszönte meg az elnöklő gróf tevékenységét s kéré ki a város, hatóságok és közvéle­mény pártfogását az uj intézet részére. Evvel a nyilvá­nos ünnepély véget ért s rövid vártatva az egyes karok megkezdték külön alakulási munkálataikat, szintén gr. Mikó Imre elnöklete alatt. A választásoknak követ­kező eredménye: a jogi kar dékánná Doctor Groisz Gusz­távot, prodekánná Dr. Korbuly Imrét; az orvosi kar dékánná Dr. Czifra Ferenczet, prodekánná Dr. Gener­­sich Antalt; a bölcsészeti kar dékánná Imreh Sándort, prodekánná Szabó Károlyt, végre a mathematikai és természettudományi kar dékánná Dr. Abt Antalt, pro­­dékánná Martin Lajost választotta meg. A rektor a ren­delet szerint a jogi, a prorector a mathematikai karból lévén választandó rektorrá Berde Áron, prorektorrá Brassai Sámuel választatott meg. Gr. Mikó Imre az egyetemi tanárok eskületétele után diszebédet adott, melyen az összes egyetemi tanári kar részt vett.­­ A kolozsvári egyetem megnyitása alkalmá­ból rendezendő örömünnepély programmja a városi bizottsági gyűlésben szintén megállapittatott. Azon vélemény, mely ezen ünnepélyt országossá kívánta tenni, elejtetett, s csak a város maga fogja azt megülni. Az ünnepély azon napon fog megtartatni, mikor az előadá­sok kezdetüket veszik. — A különböző hitfelekezetü templomokban isteni tiszteletek tartatnak, világítás, a színházban díszelőadás, s bankett fog rendeztetni, s az előadások megkezdése napjáról keltezve emlékérmek adatnak ki. A város pedig 8 ifjú részére alapítványt tesz l­e. A 49- ki vértanuk emlékére Nagyváradon szombaton reggel 10 órakor gyászisteni tisztelet volt a „No”­ szerént a gör. nemegyesültek kispiaczi templo­mában. Görögkeleti szertartás szerint Román Miron püspöki helyettes, Bika Simon, Netyő Arisztid, Fassie János és Szucsa Péter esperesek segédlete mellett, tar­totta a requiemet. Az Aradnál­­ elvérzett 13 tábornok neve mellett ott láttuk gr. Batthyányi Lajos, Dragus János és Szacsvay Imre neveit is. E két utóbbi mar­­tyr­t Nagyvárad városa adta hazánknak. A templom di­­szitése egyszerű volt: kétfelől az asztal mellett kis nem­zeti zászlók, mindeniken egyszersmind román nemzeti szinü kék veres-sárga szalag; egy nagyobb gyász-zász­lón „1849. okt. 6.“ felirat jelezte a napot, mely hazánk történetébe oly sötét betűkkel van leirva. Egy feketé­vel bevont asztal állt közepén, melyen a szertartáshoz tartozó kereszteken kívül Magyarország czimere gyászba vonva volt látható. A templom minden zugában meg­telt. Jelen voltak: megyei főispán, alispán, főügyvéd s több hivatalnok; a város részéről: polgármester, számos tisztviselő. Honvédeket számosan képviselték; jelen vol­tak a jogakadémiai tanárok; tvábbá az összes ezéhek zászlóikkal; főn a karzaton Nagyvárad hölgyei, kik kö­zött nem egynek szemében csilogtak a kegyeletes visz­­szaemlékezés drága könycsepjei. — Mileticset a „P. Lt.“ távirata szerint, agy­­szélhűdés érte. Életbenmaradása kétséges. A párt ve­zére alkalmasint Szubotics lesz. — Petrik Géza ismert könyvkereskedő, csőd alá került. Bukása annál meglepőbb, mivel az általa átvett Osterlam­­n-féle üzlet egyike volt a régibb és tekintélyesb könyvkereskedéseknek.­­ A főváros szabályozására vonatkozó tervet Pest város tanácsa az építészeti bizottság észre­vételeivel és javaslataival együtt elfogadta. Az építé­szeti tanács ama véleményével szemben, hogy a város szerezze meg a gubacsi pusztához tartozó földeket az új kikötő végén, miszerint így az egész kikötő a város területére essék, a városi tanács azon nézetben van,­­ hogy a kérdéses földeket törvényhozás útján kellene a város területéhez csatolni. A szabályozási tervhez most még a városi képviselőtestület jóváhagyása szük­séges.­­ A magyar gazdasszonyok kiállításán okt. 18. 19 - 20-án a következő számok huzattak ki: 5, 121,369,481,666, 1211, 1237,1557,1274,2022, 2031, 2186, 2271, 2268, 2350, 2372, 2482, 2862, 2871, 3152,20,642,449,749, 773,1600,1856,1991, 2121, 2177, 2746, 3249, 3400, 3481, 3507, 3605, 3642, 3599, 3709, 3785, 506, 227, 839, 835, 1008, 1122, 1147. — 1173, 1358, 1438, 2184, 2744, 2757, 3389, 3560, 3675, 3668, 3726, 4062, 4201. — Gr. Esz­te­rh­ázy Mik­l­ós — da 1 cs­ar­­n­o­k i­g­a­z­g­at­óT Bácsi la­p­ok újságolják, hogy Eszter­­házy Miklós gróf a­ világ­kiállítás idejére nagyszerű dal­játékcsarnokot állit fel, melylyel pompás vendéglő is lesz összekötve. — A daljátékcsanok neve „CafFé Chantant de la Romance“ leend s benne franczia mű­­­vésznőkesmű­vészet fognak játszani. Tíz első párisi chansonetto-énekesnő és két énekes már szerződtetve van. A vállalat részére két párisi karnagy már meg van nyerve. A gróf tudvalevőleg vakmerő Ior»«, de eddg még nem vitt végbe ilyen Salto-mor­tálét. Kép­zeljük, mennyire fog arisztokratiánk bámulni, ha a Nikit mint világkiállítási daljátékcsarnok - igazgatót látandja. — Vág új helyről távírják a „Hon“-nak: Horn ellenzéki jelölt a kerület határszélén 200 bande­­rista, és végtelen kocsisor kíséretében a párt elnöke gr. Pongrácz Eduárd által fogadtatott. A házak zász­lókkal, szőnyegekkel és virágfüzérekkel vannak feldí­szítve. A nép nagy tömegekben tolong az utczákon. Mérey nyitrai polgármester és Mudrony Pozsonyból lelkesült beszédeket tartottak. Este fényes fáklyás me­net, és bankett, melyen gróf Pongrácz és Liczka lel­kész nagy tetszés közt beszéltek. — Ifj.Dumas Sán­do­r* a híres franczia iró, a bécsi Karl­sairház igazgatójával szerződést kötött ösz­­szes irói jogairól, úgy hogy a ki Fr­ancziaországon kí­vül a kontinensen Dumas-féle darabot kíván előadni, e bécsi színház igazgatójához tartozik fordulni. E szerző­désben Magyarországra vonatkozókért van nehány sor, mely­e­ke­t e­nsz'rttT.S’ mn a gy. királyságra nézve szi-­­vesen mondok le minden tiszteletdijról. Jusson az ott a szegényeknek, vagy fordittassék oly czélokra, a hol hasznot hajtanak ama nemzetnek, melyet oly nagyra becsülök s mely atyámat reám nézve felejthetetlen fo­gadtatásban részesité.“ / — Kis-Kun-Halas 14.000 lakost számláló városának ref. egyháztanácsa a legújabb időben oly Ha­tározatot hozott, melyet valóságosan középkori szük­­keblűsége miatt lehetetlen a nyilvánossággal nem kö­zölnöm. Az említett ref. egyháztanács legújabb határo­zata pedig abban áll, hogy az itteni reform, lyceumba felveendő helyben lakó izraelita tanulók számára a bel­a­­díjat kétszeresre emelte. Ezt azért tartottam a nyilvános közzétételre szükségesnek, hogy leálcrázzam azon váro­sok egyikének mérvadó értelmiségét, mely a világ előtt mindig a szabadelvűség és felvilágosodottság jellegét hordozza homlokán, de valójában még sem tudta iti a kivonat a hivatalos lapból. Balog Ferencz, az aradi ipar- és népbank könyvvezetője, aradi lakos saját, továbbá Ilermin, Augusta, Eleonora és Ferencz nevű gyermekei vezetéknevüknek „Gesztjére kért átváltozta­tása I. év 33.930. számú belügyminiszteri rendelettel megenged­te­tett. A magyar királyi belügyminiszter f évi október hó 16-án 38,556. sz. alatt kelt rendelettel Aranyosszékbe kebelezett Fel­­vincz mezővárosnak megengedte, hogy rendezett tanácsú várossá átalakulhasson. Nagy Selyk, Ladámos, Vizakna és Nagy Szeben vasúti távirdaállomások a magyar keleti vasútvonalon magánysürgö­nyök felvételére is felhatalmaztattak.

Next