Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-23 / 243. szám
trák táborba ment. Az osztrák kormány minda mellett kétévi fogságra ítélte, miért később rendesen fizetett évi kegydijjal lett megvigasztalva. Klapkának, híres aug. 3-ki (1849) kitörése alkalmával „az osztrák fekete könyv“ egy példánya szintén hatalmába esvén bámulva olvasták ott a vádlottak hosszú sorozatában Duschek neve mellett e jegyzetet, hogy — „igazolta magát“... Mivel ? állítólag azzal, hogy sikerült kimutatnia, miszerint „kémül s oly czélból szegődött csupán a forradalomhoz, hogy az osztrák kormány kezére játszsza az ország vagyonát és pénzét !“ . . . A jövő van hivatva megerősíteni vagy enyhíteni a teljesen alig megcáfolható kemény ítéletet, mely „élő halottá“ tette évek hosszú során át a hajdan népszerű és tekintélyes s szakmájában hivatott és képzett férfiút. . . . s részünkről nem praeoccuppáljuk tán a história döntő szavát, midőn a friss sir takarta hullát megkíméljük a vádtól és panasztól, sőt a rokonai és barátai fájdalmát megillető részvéttel [s veszünk tudomást a gyászesetről s midőn a távolból egy rögöt vetünk az alászálló koporsó után, engesztelő szózatunk csatlakozik hozzá: Béke poraira ]... . — Az osztrák miniszterelnök s pénzügyminiszter tegnap este Pestre érkeztek s legközelebb a bankügyben a tárgyalások meg fognak kezdetni. Ma mint hírlik este 6 órakor minisztertanács tartatik. A „P. Napló“ arról értesül, hogy az entrepol-k ügyében megállapodás jött létre s már legközelebb az országgyűlés elé az entrepot-k ügyéban törvényjavaslat fog terjesztetni; a közlekedési minisztériumban, az erre vonatkozó részletes tervek és költségvetések már elkészültek. Ezek szerint az entrepot-k a pesti parton az új vámháztól lefelé építtetnek, még pedig legelői 250.000 mázsa áru számára nyitott raktár, lentebb 250.000 m. áru számára födött raktár és ezután egy millió mázsa gabna és liszt számára emeletes raktárak. A törvény hozatala után az építkezés haladéktalanul foganatba vétetnék. c. Vívmány, melylyel nem dicsekszik a deákpárti sajtó. Nem azért, mert a 48-as párt kiválóbb egyéniségei, név szerint Irányi Dániel dajkálták az eszmét, hanem azért, mert a delegatio, udvari hirek s más ily fontos ügyek mellett tizedrendü dolgokra nem szoríthatnak időt és helyet hasábjaikon. A nevelés és a haladás pedig tizedrendü dolog , régóta az ő szemükben, fölülről adott s minduntalan ismételt nemes példák nyomán. Reánk, agyfiámitókra“ marad tehát a tisztes, föladatpiogy, körülménye- ssen tudósítsuk a közönséget azon meglepő,és gyönyörű eredményekről, miket a fölnőttek oktatási kísérlete a fővárosban „a pesti népoktatási kör“ 1871/2 évről szóló jelentése szerént aratott a múlt év folytán . . . íme: a dicsőséghirdető számok a tanulókról az egyes városrészek, a nemi különbség, foglalkozás, életkor, nemzetiség stb. alapján csoportosítva. Áttekintés: 1. Belváros: Nő 95, férfi 144. 2. Lipótváros: Nő 10, férfi 22. 3. Terézváros: Nő 861, férfi 692. 4. Józsefváros: Nő 92, férfi 125. 5. Ferenczváros: Nő 35, férfi 38 6. Városi dologház: Nő 64, férfi 105, összeg: nő 1104, férfi 1021; tavaly az egész létszám csak 1880 lévén, a növekedés 414. Származásra: pesti nő: 797, vidéki 320, külföldi 51. Pesti férfi : 626, vidéki 427, külföldi 102. Nemzetiségre: A nők közt magyar 354, német 881, tót 56, morva 3. A férfiak közt: magyar 388, német 652, tót 60, cseh 11, lengyel 10, olasz 3, morva 1, porosz 1. Korra: 10 évesig: nő 83. — 10 és 20 közt: Nő 916, férfi 884. 20 és 30 közt: nő 112, férfi 180. — 30 és 40 év közt: nő 78, férfi 38. — 40 éven túl: nő 12, férfi három. “Foglalkozásra nézve: házmesterné, szülésznő, varrónő, divatárusnő, fodrásznő, gombkötőnő, gyümölcsárusnő, himzőnő, szobalány, szolgáló, mosónő, újságkihordónő stb. A férfiak közt: czipesz, hordár, kádár, aranyműves, fényképész, órás, szobafestő, kapus, kárpitos, lakatos, nyerges, kosárkötő, paplanos, paszomántos, vésnök, kövező, mázoló, házaló, hentes, sőt a fegyházban két bohócz is stb. Kezdők : nő 335, férfi 411. Haladó: nő 769, férfi 610. Írni és olvasni és számolni megtanult a nők közöl 253, férfi 336. — Jó sikerrel tovább képeztetett: nő 744, férfi 583. Csekély eredményt tanúsított: nő 107, férfi 102. Ezeken kívül 169 fegyenct oktattatott. Befejezésül közöljük a „pesti népokt. kör“ fölhívásának zársorait. Rajta tehát, buzdítsunk és ösztönözzük mindenkit a tanulásra, a továbbképzésre, hisz tanulni soha sem szégyen, de tudatlannak lenni és a tudatlanok tanításáról nem gondoskodni, az szégyen mindnyájunkra nézve ! Legyen szabad ezek után még egyszer mindenkit komolyan felszólítanunk, kérnünk és ösztönöznünk, hogy el ne mulaszsza magát a népoktatási kör tagjául mielőbb beíratni. Ám küszöbön az új tanév, tegyék lehetségessé, hogy abban minél többen részesüljenek oktatásban, hogy egy év múlva tízszer annyi eredményt tudjunk e téren felmutatni, mint most ! Kik a „Pesti népoktatási kör“ tagjai kívánnak lenni , szíveskedjenek bármikor akár Röser Miklós pénztárnok (ország-út 4. sz.) és Gyulai Béla jegyző (nagy diófa-utcza 13. sz.), akár a kör által megbízott oktatási felügyelő uraknál: Lederer Ábrahám (vácziutcza 6. sz.) Sztojanovics István (sarkantyu-utcza 1. sz.) Máday Izidor (nádor-utcza 11. sz.) dr. Schermann Adolf (király-utcza 39. sz.) Frey József (zöldfa-utcza 11. sz.), és Tamásovits Károly (Ferenczvárosi templomtéri iskolaépületben) jelentkezni, hol az alapszabályokat is megtekinthetik. — Az egyetemi reform ügyében működő szakértekezlet a kitűzött kérdések tárgyalását f. hó 24-én délutáni 5 órakor folytatni fogja. — Alább közöljük a két delegáczió eltérő határozatainak részletes kimutatását. Ha semmi más, a megszavazott összegek közti különbségek már maguk is a legnevetségesebbnek tüntetik fel a közös gazdálkodást. Az egyik delegáczió azt mondja: erre a czélra adok ennyit, a másik azt mondja: én nem adok semmit, már most melyiknek volt igaza? s miután az egyiknek mégis csak engedni kell, tehát ezzel elismerte, hogy mikor azt a tételt megszavazta, ahhoz a dologhoz nem értett. Az ily eltérések a két birodalom közti súrlódásokat élesítik csak. Mert az engedő fél azzal menti magát, hogy én ugyan megszavaztam erre és arra a szükséges összeget, de kénytelen voltam a másik fél követelésére attól elállani, mert ha ezt nem teszem, az úgy MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 28. is absurdumig vitt közösség tarthatlansága lesz még erősebben bebizonyítva. De van még egy másik famosus oldala is ennek a közös ügyes gazdálkodásnak. • Majd mindegyik delegáció ülésszaka alatt megtörténik, hogy egy bizonyos összeg iránt nem tudnak egyetértésre jutni, ez ügyben a két delegáczió közös ülést tart. Miután pedig a közös ülésben mindkét delegáczió tagjai csak egyenlő számban lehetnek jelen, már most ha az egyik s másik delegáció tagjainak mindegyik előbbi határozata mellett szavaz, nincs meg a kívánt többség, mi történik akkor egy ily tétellel? Ki dönti el a kérdést, miután az ily esetről a közösügyes törvény nem intézkedik. Lehet, hogy ez épen a legfontosabb kérdésnél történik meg. Ezt a kérdést azután vagy függőben kell tartani vagy — absolut módon elintézni. Ily eshetőségre van most kilátás. Ugyanis a közös hadügyminisztérium a határőrvidéki posta s távirda é s egészségügyi szolgálatokra 1870-ben 311.000 forint több kiadást tett, miután akkoriban még nem lehetett tudni, hogy a határőrvidék kormányzata nem fog-e még azon évben a magyar kormány által átvétetni, és miután ez nem történt meg, az 1870-re az administratióra s a csapatok élelmezésére megszavazott 200 ezerért nem volt elég. Az osztrák kormány az elterjesztett 1870-ki zárszámadásban e tételre vonatkozólag vonakodik az indemnitást megadni, s most kérdés, ha izenetek által nem fog megoldatni, a közös ülés szavazata alá fog bocsáttatni. Miután pedig minden ilyen eset a delegáczió haszontalanságát és káros voltát bizonyítja, a delegátusok az egyik részen úgy mint a másikon könnyen rábeszélhetők, hogy ily esetekben első nézetük feladásával inkább önmagukat kompromittálják, mintsem meggyőződésük miatt a delegáczió intézményének fölöslegességét igazolják. Szilárdságot tehát a delegácziókban ne keressünk, mert az egyedüli ezés az intézmény fentartása. Ez előtt mindennek meg kell hajolni. A két delegáczió által megszavazott öszszegek közt következő különbségek fordulnak elő. A rendes szükségletnél. A magyar országos bizottság által elfogadott magasabb tételekből eredő különbségek 300,670 forintot, ellenben a kisebb tételekből eredő különbségek 371 ezer 497 frtot tesznek, összevonva tehát az összegeket, a magyar országos bizottság 70,827 frttal szavazott meg kevesebbet. Elvi különbség van a két bizottság határozatai közt a következő: az I-ső czimnél 1) a magyar orsz. biz. a katonai papok fizetéseinek emelését elfogadta , a biz. tan. biz. megtagadta, 2) az ügyelőségi hivatalnokok létszámának emelését a magy. orsz. biz. el nem fogadta, a biz. tan. biz. részben elfogadta. A II-ik czimnél a magy. orsz. biz. a hadosztályi és dandárparancsnokságoknak a kellő rangfokozatban álló tisztekkel való betöltésére 70,000 frtot szavazott meg, a bir. t. biz. semmit. A IV. czimnél a biz. tan biz. a 36. szekerész század felállítása folytán előállott nagyobb szükségletet elfogadta, a b. t. b. megtagadta. A VI. czimnél a biz. tan. biz. az élelmezési hivatalnokok létszámának felemelését elfogadta, a magyar orsz. biz. megtagadta. A XIII. czimnél a m. orsz. biz. a földrajzi intézethez beosztott 40 hadnagy illetményeinek e czimbe való felvételét elfogadta, a b. t. b. megtagadta. A XXI. czimnél a m. o. b. a pótló szerzésre előirányzott magasabb összeget elfogadta, a bir. tan. biz. megtagadta. A többi czimeknél előforduló különbségek nem birnak különös elvi jelentőséggel. A rendkívüli szükségletben következő különbségek vannak. Az I. czimnél a biz. tan. biz. e czim szükségletét összevonva czim szerint szavazta meg, s nem tétel szerint; megszavazott pedig 410,000 frtot, a m. o. b. 192 ezer 500 frtot, tehát a magyar osztr. biz. 226,500 fttal kevesebbet. A II. czimnél a 4-ik tétel alatt Póla erődítésére a b. t. biz. megszavazott 120.000 forintot, a magy. osztr. biz. semmit. A III. czimnél a 2. tétel alatt a hadszaporodási készletekre megszavazott a magy. o. b. 282.000 frtot, a b. t. b. 150.000 frtot, tehát a m. o. b. 132.000 frttal többet; ellenben e czim 3 tételénél „gyalogsági ásók, főzőedények“ stb., a b. t. b. megszavazott 200,000 frot, a m. o. b. 130,000 frtot, tehát a b. t. b. 70,000 frttal többet. A XI. czimnél a 6. tétel „Egy új lőszerraktár építésére Bécs-Ujhely közelében“ a b. t. b. megszavazott ezer frtot, a m. o. b. semmit. 9. tétel: „Istálló építésére Komáromban“ a b. t. b. megszavazott 80,000 frtot, a m. o. b. 54,000 frtot, — tehát 26,000 frttal kevesebbet. 10. tétel: „A Brukenthal-féle major“ megvételére a m. o. b. 80,000 frtot, — a b. t. b. 50,000 frtot, — tehát a m. o. b. 30,000 frttal többet. 16. tétel. „Egy emelet építése a laibachi Péter laktanyán,“ a b. t. b. megszavazott 35,000 frtot, a m. o. b. semmit. 19. tétel. „Egy fedett lovarda építése Pesten“ a m. o. b. 50,000 frtot, a b. t. b. 25,000 frtot, tehát a m. o. b. 25,000 frttal többet. A XIV. czimnél 1. tétel „várárok kiszárítása Temesvártt“ a m. o. b. 30,000 frtot, a b. t. b. 20,000 frtot, tehát a m. o. b. 10,000 frttal többet. 10. tétel „helyreállításokra a katonai fogházakban“ a m. o. b. 15,000 forintot, a b. t. b. semmit. A XVI. czimnél 2. tétel „Olmücz szt-hegyének megerősítésére“ a m. o. b. 100,000 frtot, a b. t. b. 150.000 frt, tehát a m. o. b. 50,000 forintal kevesebbet. 6. tétel, stockeraui laktanyára mindkét bizottság 200.000 frtot szavazott meg, azonban a b. t. b. fedezetül 130.000 ftig kijelölte az 1870 ben a jászberényi laktanyára megszavazott 130,000 frtot. A XVIII-dik czimnél 6. tétel „gyorsnyomdák felállítására“ a m. o. b. 25,000 frtot, a b. t. b. 10,000 ftot, tehát a m. o. b. 15,000 fttal többet. m. o biz. oszt. biz. biz. tehát a m.o. biz. Az I.czim. 2.621,281, 2.612,194.79,087, II. 99 1.840,719, 1.769,765. 70,954, III. 924.159,173,24.201,321. 4132,148, IV. 99 338,219, 291,008.+ 47,211, V. 99 1.103,068, 1.180,398.+ 2,670, VI. 99 573,635, 582,683.+ 9,038, XII. 99 2.275,939, 2.470,000.+ 94,061, XIII. 99 394,905, 358,257.+ 36,648, XVIII.czim. 16.187,348,16.265,357.+ 78,009 XIX. 99 11.323,068,11.318,968.+ 4,100, XX. 99 8 093,556, 8.151,797.+ 58,241, XXI. 99 1.400,000, 1.270,000. + 130,000, 7. tétel „utazásokra“ a magyar orsz. biz. 2000 ftot a b. t. b. semmit. A XXII. czimnél „a határőrvidéki csapatok szükségletére“ m. o. b. 1.197,507, b. t. b. 1.195,075, tehát 1 m. o. b. 2,432 frttal többet. Megszavazott ezek szerint a m. o. b. az egyes czimeknél és tételeknél többet 231,432, kevesebbet 584,500 frttal, vagyis összesen a rendkívüli szükségletre 353,068 forinttal kevesebbet. A pénzügyminiszter a pénzügyi bizottságban oda nyilatkozott volna, hogy az összes deficit fedezésére 75 millióra van szüksége. Csak 75 milliósg, uraim! és bizonyitékaígy kiálta föl reszkető ajkkal :Tényeket hát követelek!“ Lónyay gróf az országházban s bár e fölhívásra tömérdek részvény, osztalék, szelvény s más hasonló papirjószág megmozdult egyik-másik Wertheim szekrényben, a nyithatlan zárral biztosított ajtó, (mint s tetszhalottat, ha véletlenül fölébred, a sírbolt falai) — fogva tartotta őket s meggátolta, hogy segítségére jöjjenek az ellenzék által védelmezett — igazságnak !... Nos, duplán exczellencziás miniszterelnök ur!szög kiüti azért lassanként hegyét a még oly ügyesen és vastagon szőtt zsákból, s az idő, mely igaz és eldönti a mi nem az, meghozza apránként — a fönhangon követelt bizonyítékokat a — közvélemény részére, bármennyi akadályt gördít útjába a hivatalos befolyás és mesterkedés. Az, hogy aminori ad május“ halad, épen nem aggaszt bennünket ... A csiga elég lassú állat, mégis fölér a béreztetőre a legmélyebb völgyből is, s így mi is csak eljutunk kellő türelem és kitartás mellett oda, hol nem garasok és forintok, hanem milliókról hull le majd a fátyol. Íme a reményekre jogosító kezdet, vagyis a Deák párt egyik fő-fő bizalmi embere: Császár Bálintnak életrajzi kivonata az ..Ellenőre nyomán: — Cs. Bálint ur jelenben itthon ~ közöttünk időzik — hanem azért napidiját bizonyosan hozza, — és mi bámuljuk egyfelől az e világ fumigálását, másfelől pedig azon erkölcsi állapotot, amelynél fogva még egy Császár B. is — a képviselőháztól — vizsgálóbírói szerepet nyerhet, bámuljuk annyival is inkább, mert maga kormányunk is nagyon jól tudja, hogy ki ez a Császár Bálint. Ha azonban szemet hunynak rá, felnyitjuk azt mi. Bálint ur a Bach korszakban a hírhedt Kovács kapitány legalázatosabb szolgájává szegődött s jutalmul S. Szt. György város bíróságát nyerte és tartotta meg Bach és Kovács kapitány uralma alatt. Mint városbiró ellenőrt nem tűrt maga mellett, hanem a város vagyonával sáfárkodott úgy, a mint épen kedve tartotta. Abban az időben történt, hogy bizonyos erdőbéli gazdálkodás Bálint ur ellen ingerültséget keltett. Imre István egy nehányad magával föl is lépett ellene, hanem biz ezen „vakmerő“ egyéneket a Bálint ur informátiójára Kovács kapitány bezáratta. A fogság csak néhány napig tartott, de általa ezért értek — a bezáratás is csupán azért történvén — a polgárság megfélemittetett, s igy Bálint ur sáfárkodása ellen senki sem mert többé felszólalni egész 1862-ig, midőn a városi képviselő testület újból alakulván, s Kovács kapitány megszűnt a polgárságra rém — Bálint úrra pedig patrónus lenni. A képviselő testület pedig Bálint úrtól számadást követelt, ő azonban efféléről hallani sem akart, mindazonáltal egy számoltató bizottság alakult meg, és ez már az első ülésben — néhány possitió átvizsgálása után — több mint 4000 forint sikkasztásra jött rá. Bálint úr azonnal a havönre került. Hosszabb idei fogság után Bálint úrnak sikerült — akár miután módon, az egyre megy — magát szabad lábra helyeztetni. Ekkor folyamodott a vizsgáló bizottság ellen, de ennek daczára is az erdélyi gubernium a sikkasztást bebizonyítottnak találta. Az idő húzódott, halasztódott mindaddig, mig a magyar minisztérium kineveztetett. Ekkor Wenkheim belügyér úr elrendeli az elsikkasztott összegnek visszafizetését. Ebben az időben jött volt Hornigma, Bálint úr egy mesterfogást tészen mint képviselő Pesten. (Hogy a következők a részletekben épen úgy vannak-e, arról nem kezeskedhetünk, miután azt magától Bálint úrtól hallottuk egy társas körben ; a lényegről azonban jól állunk). Ugyanis — mint mondom, itt már a Bálint úr előadását viszhangozzuk, Bálint úr a Deák-klubban többeket, Zeyk Károly, Gajzágó, Kemény István, — Tóth Vilmos államtitkár voltak együtt — azon újdonsággal lep meg, hogy a baloldal a Horn megválasztatáséra 10,000 frtot szánt, mégpedig egy jobboldali helyétef akar számára megnyerni. A rémlató Kemény István elbámul s azt kérdi Bálint úrtól, hogy : Bálint tán csak nem te akarsz leköszönni? Bálint ur semmit sem felelt, hanem a méksás urakat ott hagyta. Más- vagy harmadnap Tóth Vilmosnak Bálint ur azt mondja: hozzanak már egyszer — az ő ügyében végleges ítéletet, ő nem bánja, ha ellene is, neki abba is haszna leend. Mondom — ezen részletnek hitelességéről nem állunk jót, miután azt magától Bálint úrtól hallottuk, hanem annyi tény, hogy ezután csakhamar, miután Wenkheim az executiót már elrendelte volt, Bálint ur lerándult S.Szt.-Györgyre a saját satoleseit egy bizottmánygyűlésre összehivatja; itt a többség — a minisztereket díszpolgárokká választva meg — Bálint urnak elengedi a hiányzó összeget. A kisebbség folyamodik az ellen, de az épen akkor ministerré lett Rajner Pál ur elveti a folyamodványt. Pedig azt Rajner ur is tudhatta, hogy még az összes bizottmánynak sem lehet joga a város vagyonát elajándékozni. Ennek folytán Bálint ur mégmindeddig nem csak hogy egy krajczárt sem fizetett, de még a mellett szabad lábon van és , . . . vizsgáló biró. — A osztrák delegáczió ma délben rövid ülést tartott, melyben a közös államháztartás 1870. évi zárszámadását, a mint a költségvetési bizottság előterjesztette, vita nélkül fogadta el. Fölolvastatott azonkívül a hetes bizottság jelentése a magyar delegáczió albizottságával egyetértőleg megállapított zárszámadás felett azon tételekre vonatkozólag, melyeket a magyar delegáczió már letárgyalt. A delegáczió az albizottság javaslatait vita nélkül fogadta el. A magyar delegácziónak a költségvetés még hátralevő tételeire vonatkozó üzenetei a holnapi ülésen fognak tárgyaltatni. KÜLFÖLD: Bazaine fogságban. A „Daily Telegraph“ párisi tudósítója a napokban meglátogatta Bazainet fogságában s erről a nevezett lapnak hosszú tudósítást írt. A tudósító előrebocsájtja, hogy a fogoly felügyeletében semmi sem változott, s hogy állapota, eltekintve, hogy azon seb, melyet 1870. aug. 16-án Vionville-nél kapott, s mely sok fájdalmat okoz neki, 5 hónap óta mit sem változott. Ezután a tudósító a következőket írja: Bazainet, daczára azon körülménynek, hogy öt hónap óta azon kis házban lakik, nagyon jó kedvben találtam. Azt mondá, hogy semmi panasza sincs felügyelői ellen, s hogy mindannyian most is ép úgy tisztelik, mint ha most is a rajnai hadsereg parancsnoka lenne. Kérdezem, vájjon nem fél-e a per kimenetelétől ? Erre azt viszonza, hogy ami őt illeti, semmit sem fél, de védelmét illetőleg kénytelen lesz mások tehetetlenségét, engedetlenségét, s kishitűségét s erélytelenségét földeríteni, amit jobb lett volna leplezetlenül hagyni. Amint állítja, még eddig nem lett tudtára, mily vád alatt fog a törvényszék elé állíttatni, mily vétséget tulajdonítanak neki s várjon politikai vagy katonai vétség miatt helyeztetik-e vád alá. A radikális sajtó által időről időre fölemlített azon állítás, hogy mialatt Metzben parancsnokolt több ízben találkozott Frigyes Károlylyal s több más tábornokkal. Az ilyenekre kedélyesen nevet, s ezt viszonzá : — Nos, uram, lehetségesnek tartja-e ön, ki szintén katona volt, hogy egy tiszt, ki egy nagyobb hadsereg fölött parancsnokol, mint a mely Krímben volt összpontosítva, egy körülzárolt városból ki s beosonhat, mintha valaki burgonyát akarna lopni? Nincs-e az a tiszt, ki parancsnokol, folyton számos törzstiszt, hadsegéd, tisztek s ezekben hasonlók szeme előtt ? Lehetséges lett volna-e nekem a német tisztek egyikével öszszejönnöm a nélkül, hogy azt legalább 5—6 tiszt ne tudta volna, s hogy a hír erről Metz városában ne terjedt volna el? Ama nagy seregből, melynek parancsnoka voltam, mondott-e ilyet az egyik vagy másik tiszt? Természetesen írásban érintkeztem a herczeggel; erre kényszerítve voltam, hogy az átadás föltételeit rendezzem, de soha sem láttam, míg mint fogoly magamat meg nem adtam. Azzal vádolnak, hogy kezdetben Metzből nagyobb kirohanásokat nem tevek. Ezután a parancsnoksága alatt állott néhány tiszt sürgönyét olvasta fel, melyekből világosan kitűnik, hogy a kislelküség, melyet említett, már aug. 16-dikán meg volt és pedig néhánynál közvetlen környezetében. — Igen — folytató tovább — mi több oknál fogva képtelenek voltunk egy európai háborúra, különösen oly hadsereg ellen, melynek első rendű tüzérsége volt, s melynél mindenki félebbvalójának szó nélkül engedelmeskedett a közvitéztől kezdve, ki azt téve, mit káplárja parancsolt, a tábornokig, ki a parancsnok rendeletét az utolsó betűig teljesíté. Bazaine azon véleményben van, hogy katonai, s nem politikai vétség miatt fog feleletre vonatni, s már elkészült az átalános vádra oly módon felelni, mint a kézműves, ki valamely munkát nem tudván teljesíteni, azt fogná bebizonyítani , hogy eszközei a rábízott munka teljesítésére nem voltak kielégítők. A per eredménye a németek győzelmét s a francziák megaláztatását fogja hirdetni. Kivonat a hivatalos lapból. Rumpel Ferencz Pozsega megyebeli nyugalmazott járási sebésznek, e minőségben tett sikeres szolgálatai elismeréséül az arany érdemkereszt adományoztatott. A m. kir. pénzügyminiszter Szenta Gyulát a lippai m. k. jószágigazgatóság kerületébe a lugosi m. k. erdőhivatalhoz anyagszámvivőnek nevezte ki. A magyar kir. pénzügyminiszter Timcsák Ferencz irodai segédtisztet III-ad oszt. számtiszté nevezte ki. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter Lenhossek Adolf miniszteri segédmérnököt miniszteri mérnökké, és Haasz József helyszinrajzi segédmérnököt miniszteri segédmérnökké, továbbá Újházi János I. osztályú kir. mérnököt II. oszt. kir. főmérnökké, Seiden János és Mihálovics Antal I. osztályú kir. segédmérnököket pedig II. osztályú kir. mérnökké nevezte ki. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter Thaly Emilt, m. kir. vasutépitészeti felügyelőségi mérnököt, a vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőséghez biztossá nevezte ki. A „gyéresi segélyegylet“ alapszabályai f. hó 14-án 10848. sz. alatt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium az 1872/8. tanévre Réti Jánost gazdasági szakképzés czéljából úti össztöndijjal külföldre küldte ki. Hivatalos tudósítás szerint Gácsországban folyó évi szeptember 15-től október 1-ig újabb koleraesetek merültek fel a zbarazi kerület nyolcz községében, a hussyatini kerület három községében, a skalati kerület hat községében, a czortkowi kerület hét községében, a zaleszczyki kerület hat községében, a trembowlai kerület kilencz községében, a staniszlavi kerület öt községében, a tarnopoli kerület tizennégy községében, a tulmaczi kerület hét községében, a bohorodezani kerület két községében, a brodyi kerület három községében, a kolomeai kerület egy községében, a zlaczowi kerület egy, községében, a horodenkai kerület egy községében, a przemsli kerület egy községében, végre a lembergi kerület egy községében, tehát összesen 81 községben, — ellenben a zbarazi kerület nyolcz községében, a husiatyai kerület 10 községében, a czortkowi kerület két községében, a zaleszczki kerület egy községében, a trembowlai kerület három három községében, a stanislaui kerület két községében, a borszezovi kerület két községében, a tarnopoli kerület egy községében, a dlumaczi kerület két községében, a bohordezani kerület két községében, a brodyi kerület két községében, a kosowi kerület egy községében e járvány teljesen megszűnt. Ugyanezen tudósítás szerint, 24 kerülethez tartozó 224 községben az ápolás alatt maradt 836 cholera-beteghez újabban 6105 járult és így az összes beteglétszám 6941; ebből 3635 meggyógyult, 2178 meghalt, 1130 pedig gyógykezelés alatt maradt. Lemberg egyik külvárosában is merült fel néhány szórványos cholera eset, melyek azonban nagyrészt kedvező lefolyással végződtek. Budán, 1872. évi október hó 19-én. KRÓNIKA. Pest, október 22. c. Szemesnek áll a világ! Az állatkert kalitkái lassanként üresedni kezdvén s a mi megmaradt — csak gyöngébb kiadása lévén egy — hetivásárnak a szénatéren, — nagyon természetes, hogy a látogatók száma is megapadt s azért, hogy Deák Ferencz kopott szőrű, neveletlen — — medvéjét százszor lássa vagy hogy annak a néhány elgémberedett s jobb hazába kívánkozó lusta majomnak diót és mogyorót dobáljon senki, tivált pedig családos ember nem igen szánhatta el magát a belépti díjak ismételt fizetésére. Az „osztalék“ érdekében s a részvényesek szempontjából ügyes fogás volt tehát az igazgatóságtól, hogy a publikumot „sorsjátékot“ hirdető hatalmas falragaszokkal édesgeti vissza s mig ily titulus alatt népszerű formában ad túl a mindenféle ,,au88bus“-on, mit kénytelenségből látott el koszttal és kvártélylyal máig, — másfelől két csatornán ömlik a pénz az üres kaszszába s a mulatsággal karöltve jár a nyeresség is . . . Most vasárnap szintén sokan állották körül az emelvényt, hol a számokat „hatósági ellenőrizés“ mellett egy kisfiú és kis leány húzta ki a pléh szekrényből s egyes tételek: p. o. a fekete