Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-23 / 243. szám

trák táborba ment. Az osztrák kormány mind­a mellett kétévi fogságra ítélte, miért később rendesen fizetett évi kegydijjal lett megvigasztalva. Klapkának, híres aug. 3-ki (1849) kitörése alkalmával „az osztrák fekete könyv“ egy példánya szintén hatalmába esvén bámulva olvasták ott a vádlottak hosszú sorozatában Duschek neve mellett e jegyzetet, hogy — „igazolta magát“... Mivel ? állítólag azzal, hogy sikerült kimutatnia, mi­­szerint „kémül s oly czélból szegődött csupán a forra­dalomhoz, hogy az osztrák kormány kezére játszsza az ország vagyonát és pénzét !“ . . . A jövő van hivatva megerősíteni vagy enyhíteni a teljesen alig megc­á­­folható kemény ítéletet, mely „élő halottá“ tette évek hosszú során át a hajdan népszerű és tekintélyes s szakmájában hivatott és képzett férfiút. . . . s részünk­ről nem praeoccuppáljuk tán a história döntő szavát, midőn a friss sir takarta hullát megkíméljük a vádtól és panasztól, sőt a rokonai és barátai fájdalmát megil­lető részvéttel [s veszünk tudomást a gyászesetről s mi­dőn a távolból egy rögöt vetünk az alászálló koporsó után, engesztelő szózatunk csatlakozik hozzá: Béke poraira ]... . — Az osztrák miniszterelnök s pénzügyminiszter tegnap este Pestre érkeztek s legközelebb a bankügy­ben a tárgyalások meg fognak kezdetni. Ma mint hírlik este 6 órakor minisztertanács tartatik. A „P. Napló“ arról értesül, hogy az entrepol-k ügyében megállapodás jött létre s már legközelebb az országgyűlés elé az entrepot-k ügyéban törvényjavas­lat fog terjesztetni; a közlekedési minisztériumban, az erre vonatkozó részletes tervek és költségvetések már elkészültek. Ezek szerint az entrepot-k a pesti parton az új vámháztól lefelé építtetnek, még pedig legelői 250.000 mázsa áru számára nyitott raktár, lentebb 250.000 m. áru számára födött raktár és ezután egy millió mázsa gabna és liszt számára emeletes raktárak. A törvény hozatala után az építkezés haladéktalanul foganatba vétetnék. c. Vívmány, melylyel nem dicsekszik a deákpárti sajtó. Nem azért, mert a 48-as párt kiválóbb egyéniségei, név szerint Irányi Dániel daj­kálták az eszmét, hanem­­ azért, mert a delegatio, udvari hirek s más ily fontos ügyek mellett tizedrendü­­ dolgokra nem szoríthatnak időt és helyet hasábjai­kon. A nevelés és a haladás pedig tizedrendü dolog , régóta az­­ ő szemükben, fölülről adott s minduntalan ismételt nemes példák nyomán. Reánk, a­­gyfiámi­­tókra“ marad tehát a tisztes, föladatpiogy, körülménye- s­sen tudósítsuk a közönséget azon meglepő,és gyönyörű eredményekről, miket a fölnőttek oktatási kísérlete a­­ fővárosban „a pesti népoktatási kör“ 1871/2 évről szóló jelentése szerént aratott a múlt év folytán . . . íme: a dicsőség­hirdető számok a tanulókról az egyes városrészek, a nemi különbség, foglalkozás, élet­kor, nemzetiség stb. alapján csoportosítva. Áttekintés: 1. Belváros: Nő 95, férfi 144. 2. Lipótváros: Nő 10, férfi 22. 3. Terézváros: Nő 861, férfi 692. 4. Józsefváros: Nő 92, férfi 125. 5. Ferenczváros: Nő 35, férfi 38 6. V­á­­rosi dologház: Nő 64, férfi 105, összeg: nő 1104, férfi 1021; tavaly az egész létszám csak 1880 lévén, a nö­vekedés 414. Származásra: pesti nő: 797, vidéki 320, kül­földi 51. Pesti férfi : 626, vidéki 427, külföldi 102. Nemzetiségre: A nők közt magyar 354, német 881, tót 56, morva 3. A férfiak közt: magyar 388, német 652, tót 60, cseh 11, lengyel 10, olasz 3, morva 1, porosz 1. Korra: 10 évesig: nő 83. — 10 és 20 közt: Nő 916, férfi 884. 20 és 30 közt: nő 112, férfi 180. — 30 és 40 év közt: nő 78, férfi 38. — 40 éven túl: nő 12, férfi három. “Foglalkozásra nézve: házmesterné, szülésznő, varrónő, divatárusnő, fodrásznő, gombkötőnő, gyü­mölcsárusnő, himzőnő, szobalány, szolgáló, mosónő, újságkihordónő stb. A férfiak közt: czipesz, hordár, kádár, aranyműves, fényképész, órás, szobafestő, kapus, kárpitos, lakatos,­ nyerges, kosárkötő, paplanos, paszo­­mántos, vésnök, kövező, mázoló, házaló, hentes, sőt a fegyházban két bohócz is stb. Kezdők : nő 335, férfi 411. Haladó: nő 769, férfi 610. Írni és olvasni és számolni megtanult a nők közöl 253, férfi 336. — Jó sikerrel tovább képeztetett­: nő 744, férfi 583. Csekély eredményt tanúsított: nő 107, férfi 102. Ezeken kívül 169 fegyenct oktattatott. Befejezésül közöljük a „pesti népokt. kör“ fölhí­vásának zár­sorait. Rajta tehát, buzdítsunk és ösztönözzük mindenkit a tanulásra, a tovább­képzésre, hisz tanulni soha sem szégyen, de tudatlannak lenni és a tudatlanok tanítá­sáról nem gondoskodni, az szégyen mindnyájunkra nézve ! Legyen szabad ezek után még egyszer mindenkit komolyan felszólítanunk, kérnünk és ösztönöznünk, hogy el ne mulaszsza magát a népoktatási kör tagjául mielőbb beíratni. Ám küszöbön az új tanév, tegyék le­hetségessé, hogy abban minél többen részesüljenek oktatásban, hogy egy év múlva tízszer annyi eredményt tudjunk e téren felmutatni, mint most ! Kik a „Pesti népoktatási kör“ tagjai kívánnak lenni , szíveskedjenek bármikor akár Röser Miklós pénztárnok (ország-út 4. sz.) és Gyulai Béla jegyző (nagy diófa-utcza 13. sz.), akár a kör által megbízott oktatási felügyelő uraknál: Lederer Ábrahám (váczi­­utcza 6. sz.) Sztojanovics István (sarkantyu-utcza 1. sz.) Máday Izidor (nádor-utcza 11. sz.) dr. Schermann Adolf (király-utcza 39. sz.) Frey József (zöldfa-utcza 11. sz.), és Tamásovits Károly (Ferenczvárosi templom­téri iskolaépületben) jelentkezni, hol az alapszabályo­kat is megtekinthetik. — Az egyetemi reform ügyében működő szakérte­kezlet a kitűzött kérdések tárgyalását f. hó 24-én dél­utáni 5 órakor folytatni fogja. — Alább­ közöljük a két delegáczió eltérő határo­zatainak részletes kimutatását. Ha semmi más, a meg­szavazott összegek­ közti különbségek már maguk is a legnevetségesebbnek tüntetik fel a­ közös gazdál­­kodást. Az egyik delegáczió azt mondja: erre a czélra adok ennyit, a másik azt mondja: én nem adok semmit, már most melyiknek volt igaza? s miután az egyiknek mégis csak engedni kell, tehát ezzel elismerte, hogy mikor azt a tételt megszavazta, ahhoz a dologhoz nem értett. Az ily eltérések a két birodalom közti súrlódá­sokat élesítik csak. Mert az engedő fél azzal menti ma­gát, hogy én ugyan megszavaztam erre és arra a szük­séges összeget, de kénytelen voltam a másik fél köve­telésére attól elállani, mert ha ezt nem teszem, az úgy MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 28. is absurdumig vitt közösség tarthatlansága lesz még erősebben bebizonyítva. De van még egy másik famosus oldala is ennek a közös ügyes gazdálkodásnak. • Majd mindegyik delegáció ülésszaka alatt meg­történik, hogy egy bizonyos összeg iránt nem tudnak egyetértésre jutni, ez ügyben a két delegáczió közös ülést tart. Miután pedig a közös ülésben mindkét dele­gáczió tagjai csak egyenlő számban lehetnek jelen, már most ha az egyik s másik delegác­ió tagjainak mind­egyik előbbi határozata mellett szavaz, nincs meg a kívánt többség, mi történik akkor egy ily tétellel? Ki dönti el a kérdést, miután az ily esetről a közösügyes törvény nem intézkedik. Lehet, hogy ez épen a legfon­tosabb kérdésnél történik meg. Ezt a kérdést azután vagy függőben kell tartani vagy — absolut módon el­intézni. Ily eshetőségre van most kilátás. Ugyanis a közös hadügyminisztérium a határőrvidéki posta s távirda é s egészségügyi szolgálatokra 1870-ben 311.000 forint több kiadást tett, miután akkoriban még nem lehetett tudni, hogy a határőrvidék kormányzata nem fog-e még azon évben a magyar kormány által átvétetni, é­s miután ez nem történt meg, az 1870-re az adminis­­tratióra s a csapatok élelmezésére megszavazott 200 ezer­ért nem volt elég. Az osztrák kormány az elter­jesztett 1870-ki zárszámadásban e tételre vonatkozó­lag vonakodik az indemnitást megadni, s most kérdés, ha izenetek által nem fog megoldatni, a közös ülés szavazata alá fog bocsáttatni. Miután pedig minden ilyen eset a delegáczió ha­­szontalanságát és káros voltát bizonyítja, a delegátusok az egyik részen úgy mint a másikon könnyen rábe­szélhetők, hogy ily esetekben első nézetük feladásával inkább önmagukat kompromittálják, mintsem meggyő­ződésük miatt a delegáczió intézményének fölösleges­ségét igazolják. Szilárdságot tehát a delegácziókban ne keressünk, mert az egyedüli ezés az intézmény fentar­­tása. Ez előtt mindennek meg kell hajolni. A két delegáczió által megszavazott öszszegek közt következő különbségek fordulnak elő. A rendes szükségletnél. A magyar országos bizottság által elfogadott ma­gasabb tételekből eredő különbségek 300,670 forintot, ellenben a kisebb tételekből eredő különbségek 371 ezer 497 frtot tesznek, összevonva tehát az összegeket, a magyar országos bizottság 70,827 frttal szavazott meg kevesebbet. Elvi különbség van a két bizottság határozatai közt a következő: az I-ső czimnél 1) a magyar orsz. biz. a katonai papok fizetéseinek emelését elfogadta , a biz. tan. biz. megtagadta, 2) az ügyelőségi hivatalnokok létszámának emelé­sét a magy. orsz. biz. el nem fogadta, a biz. tan. biz. részben elfogadta. A II-ik czimnél a magy. orsz. biz. a hadosztályi és dandárparancsnokságoknak a kellő rangfokozatban álló tisztekkel való betöltésére 70,000 frtot szavazott meg, a bir. t. biz. semmit. A IV. czimnél a biz. tan biz. a 36. szekerész szá­zad felállítása folytán előállott nagyobb szükségletet elfogadta, a b. t. b. megtagadta. A VI. czimnél a biz. tan. biz. az élelmezési hiva­talnokok létszámának felemelését elfogadta, a magyar orsz. biz. megtagadta. A XIII. czimnél a m. orsz. biz. a földrajzi inté­zethez beosztott 40 hadnagy illetményeinek e czimbe való felvételét elfogadta, a b. t. b. megtagadta. A XXI. czimnél a m. o. b. a pótló szerzésre elő­irányzott magasabb összeget elfogadta, a bir. tan. biz. megtagadta. A többi czimeknél előforduló különbségek nem birnak különös elvi jelentőséggel. A rendkívüli szükségletben következő különbségek vannak. Az I. czimnél a biz. tan. biz. e czim szükségletét összevonva czim szerint szavazta meg, s nem tétel sze­rint; megszavazott pedig 410,000 frtot, a m. o. b. 192 ezer 500 frtot, tehát a magyar osztr. biz. 226,500 fttal kevesebbet. A II. czimnél a 4-ik tétel alatt Póla erődítésére a b. t. biz. megszavazott 120.000 forintot, a magy. osztr. biz. semmit. A III. czimnél a 2. tétel alatt a hadszaporodási készletekre megszavazott a magy. o. b. 282.000 frtot, a b. t. b. 150.000 frtot, tehát a m. o. b. 132.000 frttal többet; ellenben e czim 3 tételénél „gyalogsági ásók, főzőedények“ stb., a b. t. b. megszavazott 200,000 frot, a m. o. b. 130,000 frtot, tehát a b. t. b. 70,000 frttal többet. A XI. czimnél a 6. tétel „Egy új lőszerraktár épí­tésére Bécs-Ujhely közelében“ a b. t. b. megszavazott ezer frtot, a m. o. b. semmit. 9. tétel: „Istálló építésére Komáromban“ a b. t. b. megszavazott 80,000 frtot, a m. o. b. 54,000 frtot, — tehát 26,000 frttal kevesebbet. 10. tétel: „A Brukenthal-féle major“ megvételére a m. o. b. 80,000 frtot, — a b. t. b. 50,000 frtot, — tehát a m. o. b. 30,000 frttal többet. 16. tétel. „Egy emelet építése a laibachi Péter laktanyán,“ a b. t. b. megszavazott 35,000 frtot, a m. o. b. semmit. 19. tétel. „Egy fedett lovarda építése Pesten“ a m. o. b. 50,000 frtot,­­ a b. t. b. 25,000 frtot, tehát a m. o. b. 25,000 frttal többet. A XIV. czimnél 1. tétel „vár­árok kiszárítása Te­­mesvártt“ a m. o. b. 30,000 frtot, a b. t. b. 20,000 frtot, tehát a m. o. b. 10,000 frttal többet. 10. tétel „helyreállításokra a katonai fogházak­ban“ a m. o. b. 15,000 forintot, a b. t. b. semmit. A XVI. czimnél 2. tétel „Olmücz szt-hegyének megerősítésére“ a m. o. b. 100,000 frtot, a b. t. b. 150.000 frt, tehát a m. o. b. 50,000 forintal keve­sebbet. 6. tétel, stockeraui laktanyára mindkét bizottság 200.000 frtot szavazott meg, azonban a b. t. b. fedeze­tül 130.000 ftig kijelölte az 1870 ben a jászberényi laktanyára megszavazott 130,000 frtot. A XVIII-dik czimnél 6. tétel „gyorsnyomdák fel­állítására“ a m. o. b. 25,000 frtot, a b. t. b. 10,000 ftot, tehát a m. o. b. 15,000 fttal többet. m. o biz. oszt. biz. biz. tehát a m.­o. biz. Az I.czim. 2.621,281, 2.612,194.7­9,087, II. 99 1.840,719, 1.769,765. 70,954, III. 9­­24.159,173,24.201,321. 4­­132,148, IV. 99 338,219, 291,008.+ 47,211, V. 99 1.103,068, 1.180,398.+ 2,670, VI. 99 573,635, 582,683.+ 9,038, XII. 99 2.275,939, 2.470,000.+ 94,061, XIII. 99 394,905, 358,257.+ 36,648, XVIII.czim. 16.187,348,16.265,357.+ 78,009 XIX. 99 11.323,068,11.318,968.+ 4,100, XX. 99 8 093,556, 8.151,797.+ 58,241, XXI. 99 1.400,000, 1.270,000. + 130,000, 7. tétel „utazásokra“ a magyar orsz. biz. 2000 ftot a b. t. b. semmit. A XXII. czimnél „a határőrvidéki csapatok szük­­ségletére“ m. o. b. 1.197,507, b. t. b. 1.195,075, tehát 1 m. o. b. 2,432 frttal többet. Megszavazott ezek szerint a m. o. b. az egyes czimeknél és tételeknél többet 231,432, kevesebbet 584,500 frttal, vagyis összesen a rendkívüli szükség­letre 353,068 forinttal kevesebbet.­­ A pénzügyminiszter a pénzügyi bizottságban oda nyilatkozott volna, hogy az összes deficit fedezésére 75 millióra van szüksége. Csak 75 milliós­g, uraim! és bizonyitéka­­így kiálta föl reszkető ajkkal :Tényeket hát követelek!“ L­ó­n­y­a­y gróf az országházban s bár e fölhívásra tö­mérdek részvény, osztalék, szelvény s más hasonló papirjószág megmozdult egyik-másik Wertheim szek­rényben, a nyithatlan zárral biztosított ajtó, (mint s tetszhalottat, ha véletlenül fölébred, a sírbolt falai) — fogva tartotta őket s meggátolta, hogy segítségére jöj­jenek az ellenzék által védelmezett — igazságnak !... Nos, duplán exczellencziás miniszterelnök ur!­szög kiüti azért lassanként hegyét a még oly ügyesen és vastagon szőtt zsákból, s az idő, mely igaz és el­dönti a mi nem az, meghozza apránként — a fönhan­­gon követelt bizonyítékokat a — közvélemény részére, bármennyi akadályt gördít útjába a hivatalos befolyás és mesterkedés. Az, hogy a­­minori ad május“ halad, épen nem aggaszt bennünket ... A csiga elég lassú állat, mégis fölér a béreztetőre a legmélyebb völgyből is, s így mi is csak eljutunk kellő türelem és kitartás mellett oda, hol nem garasok és forintok, hanem­­ milliókról hull le majd a fátyol. Íme a reményekre jogosító kezdet, vagyis a Deák párt egyik fő-fő bizalmi embere: Császár Bálintnak életrajzi kivonata az ..Ellenőre nyomán: — Cs. Bálint ur jelenben itthon ~­ közöttünk idő­zik — hanem azért napidiját bizonyosan hozza, — és mi bámuljuk egyfelől az e világ fumigálását, másfelől pedig azon erkölcsi állapotot, a­melynél fogva még egy Császár B. is — a képviselőháztól — vizsgáló­bírói sze­repet nyerhet, bámuljuk annyival is inkább, mert maga kormányunk is nagyon jól tudja, hogy ki ez a Császár Bálint. Ha azonban szemet hunynak rá, felnyitjuk azt mi. Bálint ur a Bach korszakban a hírhedt Kovács kapitány legalázatosabb szolgájává szegődött s jutal­mul S. Szt. György város bíróságát nyerte és tartotta meg Bach és Kovács kapitány uralma alatt. Mint vá­­rosbiró ellenőrt nem tűrt maga mellett, hanem a város vagyonával sáfárkodott úgy, a mint épen kedve tar­totta. Abban az időben történt, hogy bizonyos erdő­béli gazdálkodás Bálint ur ellen ingerültséget keltett. Imre István egy nehány­ad magával föl is lépett ellene, ha­nem biz ezen „vakmerő“ egyéneket a Bálint ur in­­formátiójára Kovács kapitány bezáratta. A fog­ság csak néhány napig tartott, de általa ezért értek — a bezáratás is csupán azért történvén — a pol­gárság megfélemittetett, s igy Bálint ur sáfárkodása ellen senki sem mert többé felszólalni egész 1862-ig, midőn a városi képviselő testület újból alakulván, s Kovács kapitány megszűnt a polgárságra rém — Bálint úrra pedig patrónus lenni. A képviselő testület pedig Bálint úrtól számadást követelt, ő azonban efféléről hallani sem akart, mindazon­által egy számoltató bizott­ság alakult meg, és ez már az első ülésben — néhány possitió átvizsgálása után — több mint 4000 forint sikkasztásra jött rá. Bálint úr azonnal a­ havönre került. Hosszabb idei fogság után Bálint úrnak sikerült — akár mi­után módon, az egyre megy — magát szabad lábra helyeztetni. Ekkor folyamodott a vizsgáló bizottság ellen, de ennek daczára is az erdélyi gubernium a sik­kasztást bebizonyítottnak találta. Az idő húzódott, ha­lasztódott mindaddig, mig a magyar minisztérium ki­neveztetett. Ekkor Wenkheim belügyér úr elrendeli az elsikkasztott összegnek visszafizetését. Ebben az időben jött volt Hornigma, Bálint úr egy mesterfogást tészen mint képviselő Pesten. (Hogy­ a következők a részletekben épen úgy vannak-e, arról nem kezeskedhetünk, miután azt magától Bálint úrtól hallottuk egy társas körben ; a lényegről azonban jól állunk). Ugyanis — mint mondom, itt már a Bálint úr előadását viszhangozzuk, Bálint úr a Deák-klubban többeket, Zeyk Károly, Gajzágó, Kemény István, — Tóth Vilmos államtitkár voltak együtt — azon újdon­sággal lep meg, hogy a baloldal a Horn megválaszta­­táséra 10,000 frtot szánt, még­pedig egy jobboldali­­ helyétef akar számára megnyerni. A rémlató Kemény István elbámul s azt kérdi Bálint úrtól, hogy : Bálint tán csak nem te akarsz leköszönni? Bálint ur semmit sem felelt, hanem a mék­sás ura­kat ott hagyta. Más- vagy harmadnap Tóth Vilmosnak Bálint ur azt mondja: hozzanak már egyszer — az ő ügyében végleges ítéletet, ő nem bánja, ha ellene is, neki abba is haszna leend. Mondom — ezen részletnek hitelességéről nem állunk jót, miután azt magától Bá­lint úrtól hallottuk, hanem annyi tény, hogy ezután csakhamar, miután Wenkheim az executiót már elren­delte volt, Bálint ur lerándult S.­Szt.-Györgyre a sa­ját satoleseit egy bizottmány­gyűlésre összehivatja; itt a többség — a minisztereket díszpolgárokká választva meg — Bálint urnak elengedi a hiányzó összeget. A kisebbség folyamodik az ellen, de az épen akkor minis­­terré lett Rajner Pál ur elveti a folyamodványt. Pedig azt Rajner ur is tudhatta, hogy még az összes bizott­mánynak sem lehet joga a város vagyonát elajándé­kozni. Ennek folytán Bálint ur még­­mindeddig nem csak hogy egy krajczárt sem fizetett, de még a mellett szabad láb­on van és , . . . vi­zsgáló biró. — A osztrák delegáczió ma délben rövid ülést tartott, melyben a közös államháztartás 1870. évi zár­számadását, a mint a költségvetési bizottság előterjesz­tette, vita nélkül fogadta el. Fölolvastatott azonkívül a hetes bizottság jelentése a magyar delegáczió albizott­ságával egyetértőleg megállapított zárszámadás felett azon tételekre vonatkozólag, melyeket a magyar dele­gáczió már letárgyalt. A delegáczió az albizottság javas­latait vita nélkül fogadta el. A magyar delegácziónak a költségvetés még hátra­levő tételeire vonatkozó üzenetei a holnapi ülésen fog­nak tárgyaltatni. KÜLFÖLD: Bazaine fogságban. A „D­aily Telegraph“ párisi tudósítója a napokban meglátogatta Bazainet fogságában s erről a nevezett lapnak hosszú tudósítást írt. A tudósító előre­­bocsájtja, hogy a fogoly felügyeletében semmi sem vál­tozott, s hogy állapota, eltekintve, hogy azon seb, me­lyet 1870. aug. 16-án Vionville-nél kapott, s mely sok fájdalmat okoz neki, 5 hónap óta mit sem változott. Ezután a tudósító a következőket írja: Bazainet, daczára azon körülménynek, hogy öt hó­nap óta azon kis házban lakik, nagyon jó kedvben talál­tam. Azt mondá, hogy semmi panasza sincs felügyelői ellen, s hogy mindannyian most is ép úgy tisztelik, mint ha most is a rajnai hadsereg parancsnoka lenne. Kérdezem, vájjon nem fél-e a per kimenetelétől ? Erre azt viszonza, hogy a­mi őt illeti, semmit sem fél, de védelmét illetőleg kénytelen lesz mások tehetetlen­ségét, engedetlenségét, s kis­hitűségét s erélytelensé­­gét földeríteni, a­mit jobb lett volna leplezetlenül hagyni. A­mint állítja, még eddig nem lett tudtára, mily vád alatt fog a törvényszék elé állíttatni, mily vétséget tulajdonítanak neki s várjon politikai vagy katonai vétség miatt helyeztetik-e vád alá. A radikális sajtó által időről időre fölemlített azon állítás, hogy mialatt Metzben parancsnokolt több íz­ben találkozott Frigyes Károlylyal s több más tábor­nokkal. Az ilyenekre kedélyesen nevet, s ezt viszonzá : — Nos, uram, lehetségesnek tartja-e ön, ki szin­tén katona volt, hogy egy tiszt, ki egy nagyobb had­sereg fölött parancsnokol, mint a mely Krímben volt összpontosítva, egy körülzárolt városból ki s beoson­hat, mintha valaki burgonyát akarna lopni? Nincs-e az a tiszt, ki parancsnokol, folyton számos törzstiszt, had­segéd, tisztek s ezekben hasonlók szeme előtt ? Lehet­séges lett volna-e nekem a német tisztek egyikével ösz­­szejönnöm a nélkül, hogy azt legalább 5—6 tiszt ne tudta volna, s hogy a hír erről Metz városában ne ter­jedt volna el? Ama nagy seregből, melynek parancs­noka voltam, mondott-e ilyet az egyik vagy másik tiszt? Természetesen írásban érintkeztem a herczeggel; erre kényszerítve voltam, hogy az átadás föltételeit rendez­zem, de soha sem láttam, míg mint fogoly magamat meg nem adtam. Azzal vádolnak, hogy kezdetben Metz­­ből nagyobb kirohanásokat nem tevek. Ezután a parancsnoksága alatt állott néhány tiszt sürgönyét olvasta fel, melyekből világosan kitűnik, hogy a kislelküség, melyet említett, már aug. 16-dikán meg volt és pedig néhánynál közvetlen környezetében. — Igen — folytató tovább — mi több oknál fogva képtelenek voltunk egy európai háborúra, különösen oly hadsereg ellen, melynek első rendű tüzérsége volt, s melynél mindenki félebbvalójának szó nélkül enge­delmeskedett a közvitéztől kezdve, ki azt téve, mit káp­lárja parancsolt, a tábornokig, ki a parancsnok rende­letét az utolsó betűig teljesíté. Bazaine azon véleményben van, hogy katonai, s nem politikai vétség miatt fog feleletre vonatni, s már elkészült az átalános vádra oly módon felelni, mint a kézműves, ki valamely munkát nem tudván teljesíteni, azt fogná bebizonyítani , hogy eszközei a rábízott munka teljesítésére nem voltak kielégítők. A per ered­ménye a németek győzelmét s a francziák megaláztatá­sát fogja hirdetni. Kivonat a hivatalos lapból. Rumpel Ferencz Pozsega megyebeli nyugalmazott járási se­bésznek, e minőségben tett sikeres szolgálatai elismeréséül az arany érdemkereszt adományoztatott. A m. kir. pénzügyminiszter Szenta Gyulát a lippai m. k. jószágigazgatóság kerületébe a lugosi m. k. erdőhivatalhoz anyagszámvivőnek nevezte ki. A magyar kir. pénzügyminiszter Timcsák Ferencz irodai segédtisztet III-ad oszt. számtiszté ne­vezte ki. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter Lenhossek Adolf miniszteri segédmérnököt miniszteri mérnökké, és Haasz József helyszinrajzi segédmérnököt miniszteri segédmérnökké, továbbá Újházi János I. osztályú kir. mérnököt II. oszt. kir. fő­mérnökké, Seiden János és Mihálovics Antal I. osztályú kir. se­­gédmérnököket pedig II. osztályú kir. mérnökké nevezte ki. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter Thaly Emilt, m. kir. vasutépitészeti felügyelőségi mérnököt, a vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőséghez biztossá nevezte ki. A „gyéresi segélyegylet“ alapszabályai f. hó 14-án 10848. sz. alatt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir minisz­térium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium az 1872/8. tanévre Réti Jánost gazdasági szakképzés czéljából úti össztöndijjal külföldre küldte ki. Hivatalos tudósítás szerint Gácsországban folyó évi szep­tember 15-től október 1-ig újabb koleraesetek merültek fel a zbarazi kerület nyolcz községében, a hussyatini kerület három községében, a skalati kerület hat községében, a czortkowi kerü­let hét községében, a zaleszczyki kerület hat községében, a trem­­bowlai kerület kilencz községében, a staniszlavi kerület öt köz­ségében, a tarnopoli kerület tizennégy községében, a tulmaczi kerület hét községében, a bohorodezani kerület két községében, a brodyi kerület három községében, a kolomeai kerület egy köz­ségében, a zlaczowi kerület egy, községében, a horodenkai kerü­let egy községében, a przemsli kerület egy községében, végre a lembergi kerület egy községében, tehát összesen 81 községben, — ellenben a zbarazi kerület nyolcz községében, a husiatyai ke­rület 10 községében, a czortkowi kerület két községében, a za­­leszczki kerület egy községében, a trembowlai kerület három há­rom községében, a stanislaui kerület két községében, a borsz­­ezovi kerület két községében, a tarnopoli kerület egy községé­ben, a dlumaczi kerület két községében, a bohordezani kerület két községében, a brodyi kerület két községében, a kosowi kerü­let egy községében e járvány teljesen megszűnt. Ugyanezen tu­dósítás szerint, 24 kerülethez tartozó 224 községben az ápolás alatt maradt 836 cholera-beteghez újabban 6105 járult és így az összes beteglétszám 6941; ebből 3635 meggyógyult, 2178 meg­halt, 1130 pedig gyógykezelés alatt maradt. Lemberg egyik kül­városában is merült fel néhány szórványos cholera eset, melyek azonban nagyrészt kedvező lefolyással végződtek. Budán, 1872. évi október hó 19-én. KRÓNIKA. Pest, október 22. c. Szemesnek áll a világ! Az állatkert kalit­kái lassanként üresedni kezdvén s a mi megmaradt — csak gyöngébb kiadása lévén egy — hetivásárnak a szénatéren, — nagyon természetes, hogy a látogatók száma is megapadt s azért, hogy Deák Ferencz kopott szőrű, neveletlen — — medvéjét százszor lássa vagy hogy annak a néhány elgémberedett s jobb hazába kíván­kozó lusta majomnak diót és mogyorót dobáljon­­ senki, tivált pedig családos ember nem igen szánhatta el ma­gát a belépti díjak ismételt fizetésére. Az „osztalék“ érdekében s a részvényesek szempontjából ügyes fogás volt tehát az igazgatóságtól, hogy a publikumot „sors­játékot“ hirdető hatalmas falragaszokkal édesgeti vissza s mig ily titulus alatt népszerű formában ad túl a min­denféle ,,au88b­us“-on, mit kénytelenségből látott el koszttal és kvártélylyal máig, — másfelől két csatornán ömlik a pénz az üres kaszszába s a mulatsággal kar­öltve jár a nyeresség is . . . Most vasárnap szintén so­kan állották körül az emelvényt, hol a számokat „ható­sági ellenőrizés“ mellett egy kis­fiú és kis leány húzta ki a pléh szekrényből s egyes tételek: p. o. a fekete

Next