Magyar Ujság, 1872. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1872-11-01 / 251. szám
Ahol lelkesítő s nemesítő szavak hangzanak el a lelkész ajkairól, ott a népnek emberiebb természete után útfélen észrevehető, míg a befolyását csupán vallási elfogultság szitására, az embergyűlölet és a szolgalelküség burjánoztatására használó lelkész hallgatóinál, az elfajultság s vadság, lélekrázó félszegségekben jelentkezik. A mily gondolkozásmódot fejtett ki tehát a lelkészben a papnöveldéi neveltetés, a milyen eszmékre s érzelmekre vezette az előkészületi évek során tapasztalt bánásmód s tanusított igyekezet, oly gyümölcsöket találunk azon alig művelt embertársainknál, kiknek vezetése van reá bízva. E tekintetben természetesen csakis a katholikus papságról lehet szó. A tudományok mai haladottsága, a fölvilágosulás mai terjedése mellett, csakis a katholikus papságnál találkozunk még oly szánandó vallási elfogultsággal, mely a hit kedvéért eltagadná mindazt, a mit a szorgalmas búvárok a tudásnak szereztek már meg, s mert egy vallásfelekezet lelkészeit sem nevelik oly középkori szigorral, s egyszersmind nevetségesen, mint épen a katholikusokéit, soraimban csakis ezerekre terjeszkedem ki. A papnöveldék a mai haladottsággal, homlokegyenest ellenkező intézetek, mert a szellem s a test rabságainak tenyésztői, s jelzői. Rendeltetésük gyanánt a lelkészi pályára készülő ifjaknak, a pályához illő és szükséges ismeretekkel leendő oktattatása, az emberszeretet s emberismeretben neveltetése van kimondva, s a való épen az ellenkezőt bizonyítja. Az ifjakat szellemük élénkségét elérő, ma már minden haladottabb ember által elvetett, de az illetők által tudományoknak keresztelt ábránd halmazzal foglalkoztatják, s a tudományok helyett, ókori költészettel táplálják. Olyanokkal igyekeznek át- és áthatni az iránytűvel nem bírók lelkét, melyek egyrészt akadályai a haladásnak és szabadságnak, másrészt tengernyi bünnek kutforrásai, s társadalmi hanyatlásnak indokai. A papnöveldékben még ma is azon dogmatikák és ecclesiastikák elveit dörögtetik, melyek átkoznak mindent, mi a pápák és szolgáik költötte képtelenségeknek ellent mond, szitkokkal illetik azt, a ki valamely dogmát tagadni mer. Papnöveldéink mai tanrendszere nem azon fonál, mely az ifjakat a nép vezetésére méltó lelkészekké avatja, hanem a mely egy vallási kasztnak vak követőivé alacsonyitja, s a tudományokban neveltetni szánt embert ismeretszegénységben hagyja, hacsak magánszorgalma által nem emelkedik fölül a czopfok poshatagságán. Papnöveldéink mondhatlan nagy hibájának tartom, hogy a szó szoros értelmében zárdák, honnan alig-alig léphetnek ki ifjú lakói az évi nagy szüneteken kívül. A szellem a szabadságban emelkedik legmagasabbra, a szabadság tanítja meg el becsülni mindazt, mi az embernek s a társadalomnak nemesebb részét teszi. Csak szabadság adhatja meg a léleknek a nemességet, a szívnek a tisztaságot! Csodálhatjuk-e, hogy a katholikus papságnál oly szolgalelküséget tapasztalunk után útfélen, melynek párjára csak az udvaronczok kajánsággal béllelt lelkületében akadunk? Honnan ered, hogy ha Simor megrángatja a sodronyt, az egész ecclesia militans (!) meghajol, s úgy járja a tánczot, a mint ő herczegsége fütyül? Minek tulajdonítható, hogy annyi ezer lelkész között, alig akad egy-egy, aki szavát emelni merné a coelibatus eltörlése, s a polgári házasság mellett, vagy az alpapság nyomasztó helyzete ellen? úgy hiszem, ki sem fogja tagadni, hogy a zárdái nevelésben. Ha az oda belépő ifjúban csak egy kis szikrája is van a szabadságszeretetnek, s önálló gondolkozásnak, kiirtják, mert e mellett nem teremhet oly buján a szolgalelkűség, mint amennyire a főpapság azt szükségli. A papnövendékek szellemi tápláléka csak az, mit a vén non possumus elöljárók látnak jónak, a test élelme és szórakozása csak az, mit azok vélnek ártalmatlannak, a szabad órák betöltője csak olyasmi lehet, mi a lélek szabad röptét akadályozza. — Papnövendékeink alig érintkeznek másokkal, mint növendéktársaikkal, a legélénkebb és legszorgalmasabb elme is csak lopva juthat egészséges olvasmányhoz, mert az egyházi írók és társulatok ponyvakönyveire utalják, sőt kényszerítik. Tudjuk, hogy a papnöveldékben tenni, beszélni, nézni, olvasni csak azt szabad, amit egyegy ósdi gondolkozású praefektus megenged, s ha még oly lángész tesped el a szűkkeblű s a szabad eszmék fölvilágosító hatásától remegő korlátozás miatt, ha még annyi nagyratörő elme óhajtana a tudományok mocsoktalan szentélyébe lépni, nem engedik, mert tartanak tőle, hogy nem lesz fanatikus a vallásban, mester az álnokságban, s ingathatlan a szolgalelkűségben. Az emberektől elkülönítve, a szellemiektől megfosztatva, rideg falak s bizalmatlan társak között, mivé emelődjék a nemes lélek, hová veszszen az emberi gyarlóság ? Míg a papnövendékeket szolgaságban és szolgailag nevelik, addig nem számíthatunk a haladás akadálytalan fejlődésére, addig ezernyi gát gördül népünk fölvilágosulása elé. Ama szolgai nevelésrendszer, melynek eredménye, hogy az alpapság remeg a főpapok szavainál, félve, hogy ellenmondása kevesebbé jövedelmező plébániára áthelyeztetését szülné, okozza egyszersmind a szabadelvű reformok behozatalának elodázását. Ama szolgai nevelés oka, hogy míg minden művelt állam igyekszik menekülni a középkori eszmék bilincseitől, addig nálunk még a polgári házasság érvényre emelése is máig és bizonyára még sokáig késik, a főpapoktól utasított alpapság azt hirdetvén mindenfelé, hogy a polgári házasság egyértelmű az ágyassággal, egyenlő a bujaság meggyökereztetésével, és sajnos, akadtak magukat a miveltebbek közé számitó emberek is, akik azt mondották: nem kell polgári házasság, mert akkor ma nős, holnap ismét nőtlen vagyok, s fölfordul a világ. A kath. papok zárdái és szolgai neveltetésének ezernyi hibája van még. A coelibatus a főok, tudom, de ennek koros eredményei a zárdás nevelésben gyökereznek. Nem csodálhatjuk a fásultságot mi tekintetben sem. Bár merre fordul az ifjú szív, mindenütt közöny vagy hidegség fagyasztja, s önmagába vonul, elvész a bensőben a szeretet, s helyét az önimádás foglalja el, mert nemesebb tulajdonokra még a — talán gúnyból — önképzőknek nevezett körökbeni működés sem képes fejleszteni. A szabad beszéd tilalma, a korán eltanult bizalmatlanság, az elöljáróktól való páni rettegés, elnyomják az újak legnemesebb szavait, s mert a főbbek ínyére csak az van, mi a katholikus egyházat csillogtatja, az önképző körök minden eredménye: egyoldalú dogmadicsőítések, vagy az egyházi férfiak túlcsigázott magasztalása. Míg tehát egyfelől a tanrendszer rész, másfelől az önmivelés útjai elzáratnak a növendékek elől, addig úgyszólván elérhetlen a papság szabadelvűsége, mert a mit az ifjú sziv magába szív, azt ezer eset közül egy is alig fogja változtatni később. Alapnövendékek tanrendszerét gyökerestől kellene javitani?Nesz?őfiTTfl'sffaTrn'k,Trgakl öTv'k könyvek tanulására s olvasására, melyek a vallási dolgokat tárgyalják, hanem oktattassanak a tudományok követelményeihez képest Nézetem szerint ugyan a katholikus papnövendékek legpraktikusabb nevelése lenne a protestánsokéihoz hasonló, de ez tudom még igen sokáig marad pium desiderium, főpapjaink fejei sokkal keményebbek lévén, hogy sem foghatnának rajtuk a korszellem intelmei. Az említettem tanrendszerváltoztatás könnyen valósítható, csak akarat kellene hozzá. Ha valláselfogult emberek helyett fölvilágosult férfiakra, szolgai lelkek helyett a haladás barátaira bíznák a papnövendékek nevelését, helyreállana a kath. papság iránti bizalom, s bekövetkeznék a népnek könnyebb miveltetése. Mig a mai viszonyok között marad s középkoriasságához ragaszkodni fog a kath. papság, addig mindig apadni fog az erkölcseibe helyezett bizalom, addig kívánatos marad minden befolyási, minden hatalmat kiragadni kezei közül. A mai papnevelési rendszer eredménye, hogy a kath. papságnál első az egyház, a pápa, azután jön a közjó. Könnyen vethetik ellen, mennyi alapítványt tettek és tesznek is folyvást a főpapok! Igen, tesznek, de 100 eset közül 99 bizonyosan olyan, mely által saját hatalmukat erősítik, az átkosnak bizonyult vallási fanatismust terjesztik, s vak követőik számát szaporítják. Nem kell jobb példa a péterfilléreknél. Ha mai nap, midőn annyi közczés hívja fel a honfiakat adakozásra, hogy egykori nagyjaink emlékének megőrzését legalább kőszobrokra bízzuk, vagy hogy annyira féltett nemzetiségünket legalább a deszkákon biztosítsuk s ezek mellett az ország előkelőbb papjainak pártfogása s vezetése alatt álló stb. László-társulat a pápának tud pénzeket megszavazni, vájjon nem elitélendő-e az oly tett, melyet a bukovinai csángóknak sok nógatás után adott garasokkal akarnak elfedni és szépíteni? Nem világos jele-e az ezrek megszavazása, hogy papjaink még ma is inkább foglalkoznak a pápa világi hatalma visszaállításának agyrémével, mint hazai ügyekkel ? Ily szellemet önt a kath. papságba a ma is divó papnöveldéi rendszer ! Ki ne óhajtaná tehát annak gyökeres reformáltatását ? Csak az nem, ki az ábrándot a tudománynak, az önzést a hazaszeretetnek, a jellemtelenséget a becsületnek föléje helyezi; de a ki szereti a haladást, a szabadságot, a ki hazáját föntartani óhajtja, az szerény nézetemet osztani fogja. A nyitrai papnöveldéről, mint a papnöveldék képéről, máskor. Mérey Lajos: lene hozni a gymnasiumokat a reáltanodákkal ? Nem volna-e szükséges a kétféle középtanoda alsó osztályait, lehetőleg egybekapcsolni, vagy legalább a gymnasium alsó négy osztályát a reáltanoda alsó négy osztályával összeegyeztetni. 6. Miután a törvényhozás a felső nép- és polgári iskolák felállítását elrendelte, s ezek már eddig is szép számmal keletkeztek; fentartandók-e még ezután is az alreáltanodák ? 7. Mily reformokat kellene a középtanoda tanrendszerébe, a tanítás módszerébe, a rendtartás és fegyelem gyakorlásába behozni? 8. Mily intézkedéseket kellene arra nézve tenni, hogy elegendő s kiképzett középiskolai tanáraink legyenek; különösen mikép kellene odahatni, hogy a tanárok a középtanodai oktatás minden fokán lélektani alapon nyugvó helyes módszerrel tanítsanak. 9. Fentartandók-e az érettségi vizsgálatok ? Ha igen, meghagyandók-e az azok körül követett mostani eljárás, vagy mikép változtatandó ez ? Ki kell-e a netalán újonnan szervezendő érettségi vizsgálatot a reáltanodákra is terjeszteni ? 10. Elegendő-e az állam által most gyakorolt felügyelet a nem állami középiskolák felett? Ha nem, miképen kellene ezt szabályozni ? MAGYAR ÚJSÁG 1872. NOVEMBER 1. — A közoktatásügyi miniszter a középtanodák szervezése czéljából, a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslat elveit, azonképen, mint az egyetemiét, szakértő férfiak szives közreműködésével óhajtja eleve megvitatni. E végből f. é. novemb. 6-ára szakértekezletet hívott össze, (a magy. tud. akadémia Kisfaludy-termében, délután 5 órakor) mely elé a következő kérdő pontok fognak terjesztetni: 1. A gymnasizumok jelen szervezetükben megfelelnek-e azon feladatuknak, mely szerint a magasabb műveltség megszerzésére készülő ifjúságot a tudományos pályákra, kiváltképpen az egyetemi tanulásra előkészítsék. 2. Ha e feladatuknak nem felelnek meg, miben van e fogyatkozás oka? Szervezetükben t. i. felosztásukban (nagy és kis gymnasium) és tanrendszerükben, vagy a tanerők elégtelenségében, vagy a tanárok által alkalmazott tanítási módszerben, vagy, különösen az alsóbb osztályokban, az egy osztályba szorított tanulók túlságos számában? 3. Mi annak oka, hogy gymnasiumainkban a latinnyelv oly kevés sikerrel taníttatik, s különösen honnan ered az, hogy nálunk a görög nyelv tanulása iránt oly ellenszenv uralkodik, mint sehol másutt. 4. A reáltanodák megfelelnek e feladatoknak ? ha nem miben van e fogyatkozás oka? Nem ugyanazok-e itt is a fogyatkozás okai, melyek a 2. szám alatt kérdésbe tétettek? 5. Mi reformokat kell tenni: a) a gymnasiumok, b) a reáltanodák szervezetére nézve, c) minemü szerves kapcsolatba lehetne, avagy kell A pénzügyi bizottság tegnap folytatá a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalásását s következőkben állapodott meg: Vízépítés. Előirányzat Magyarországra 2.068.767 frt. (1872-ben 1.848,530 frt.) Horvátországra 126,000. (1872-ben 347,000 frt.) A Dunánál előir. 373,000 (1872-ben ugyanannyi) megszavaztatott. A Tiszánál előir. 750,000 frt. (1872-ben ugyanannyi) megszavaztatott. A Marosnál előir. 45,000 frt (1872-ben ugyananynyi) megszavaztatott. A Körös-Berettyónál: a) A Békésen alul levő átmetszések sikeresitésére megszavazott 375,930 forintnak 1872-ben fel nem használt részlete 294,972 forint megszavaztatott, b) A gyula-békési nagy csatornánál szükséges munkálatokra előirányzat 105,795 frt. A bizottság a miniszternek azon előterjesztése folytán, mely szerint a Békés és Doboz közt létesítendő munkálatok költségeiből az ottani községek 45%-ot fedezni készek, a szükséges 55%-ot megszavazta. A Béga csatornánál előirányzott 90,000 frt (1872: 4,600 frt) megszavaztatott. A Temes folyó hajózhatóvá tételére 100,000 frt megszavaztatott. A Szamosnál 50,000 frt (1872-ben 100,000 frt). A bizottság által a miniszternek azon szóbeli felvilágosítására szavaztatott meg, hogy a tervek már készen vannak és két átmetszés már meg is kezdetett. A Vág folyó szabályozására 100,000 frt. Miután az illető társulatok a parterődítésekre vonatkozólag még meg nem alakultak, a szabályozások megkezdésére semmit sem szavaz meg a bizottság. Előmunkálatokra azonban megszavaz 20,000 frtot. Az államkezelés alatt fenálló folyamszabályozásokra előirányzott 150,000 frt megszavaztatott. Öntözés czéljából teendő műszaki tanulmányok megkezdésére 20,000 forint helyett 6000 forint szavaztatott meg. Horváth-Szlavonországban a Dunánál előb. 33,000 frt megszavaztatott. A Dráva szabályozási munkálatokra — 60,000 frt függőben hagyatott, adatok előterjesztéséig. A Szávánál előirányzott 25,000 forint megszavaztatott. A Kulpánál előirányzott 8,000 forint megszavaztatott. A bizottság tudomásul vette egyszersmind a miniszter azon jelentését, hogy a képviselőháznak a vizek szabályozási tervezetéről hozott határozatáénak eleget teend, s a vizi és száraz közlekedés ügyére, az utak és vizek szabályozására vonatkozó tvjavaslatot közelebbről a ház elé terjesztendi. Tengeri kikötők előirányzata 97,500 (1872-ben 100,800 frt.) Megszavaztatott a következő 2 tétel függőben hagyásával : 5. t. a zengi rakpart folytatására 10,000 frt. 9. t. a szinizzai rakpart meghosszabitására 17,000 frt. Különfélék. Vasúti gondnokok iskolázására 15,000 frt függőben hagyatott. Műszaki egyének kiképeztetéséhez és utazási ösztöndíjakra 20,000 frt (72-ben 30,000 frt). A minisztérium könyvtára és térképtárának gyarapítására 4000 frt (72-ben ugyanannyi). E két tételt természeténél fogva nem a rendkívüli, hanem a rendes szükségletbe tette át a bizottság. A bécsi világkiállításra felküldendő tárgyak költségeire és a kiállítás tanulmányozására 20.000 ft helyett 10.000 frt. A bánréve-nádasdi gőzmozdonyú iparvasút építésére a 72-ben még fel nem használt részlet 80.000 frt megszavaztatott. A ma reggel 10 órakor tartott ülésben a közlekedési miniszter felvilágosításokat adott a bizottságnak a tengeri kikötők előirányzatában függőben hagyott két tételre vonatkozólag. Ennek folytán a bizottság elhatározta, az első tételre vonatkozólag, hogy a zenggi rakpartnak a branyiczányi ház előtt folytatására kívánt összeget ezúttal törölni fogja, mert a 10,000 ft csak egy részét képezi a szükséges összegeknek; a bizottság a kiépítést a jövő évre halasztandónak véleményezi, úgy hogy akkor az egész kiépíttethessék. A másik tétel a sziniczai rakpart meghosszabbítására kivánt összeget 17,000 forintot, a bizottság szintén törölte. A budapesti dunarész szabályozására előirányzat 3.575,340 ft (72-ben 2 millió.) A bizottság felhívta a minisztert, adja elő tüzetes szám szerinti kimutatását annak, minő összegek fordíttattak eddigelé a dunaszabályozásra, mennyi a már utalványozott és kifizetett összeg és adja elő részletesen , hogy minő stádiumban állanak a munkálatok. A szabályozási költségekre egyébiránt 3.471.340 frtot szavazott meg a bizottság. Felügyeletre a szabályozásnál előirányozva van 104.000 frt. A bizottság 44.000 frt törlésével a múlt évi összeget 60,000 frtot szavazta. A margit-szigeti híd kiépítésének megkezdésére előirányozva van 1.500,000 frt. A bizottság az előirányzott összeget elfogadja ugyan, azonban ajánlani fogja a képviselőháznak, hogy miután az állandó híd építését törvény rendeli, utasítsa a minisztert, hogy az 1871. 10. t. sz. 9. §-a értelmében mutassa be a terveket, a költségvetést és a vállalkozókkal kötött szerződést. Vasút építészeti főfelügyelőség. Szükséglet 370.855 ft. (72-ben 238-487 ft) fedezet 370.855 ft. A bizottság mindenekelőtt világos és átlátszó kimutatást kiván, mely kitüntesse az építészeti igazgatóságra nézve foganatosított új szervezés minő pénzügyi eredményeket mutat fel, miután az sem a költségelőirányzatból, sem az KRÓNIKA. Pest, október 81. c. Memento mori! Künn a szabadban sárga levél hever a földön mindenfelé; benn a városban koszorúkat és virágokat árulnak lépten nyomon a halottaknak. . . . Zöldülő lomb és fakadó virággal jelzi ébredését, s alájuk temetkezik miután elhalt, a nagy természet . . . . S mily közel van egymáshoz a kettő . . Fülünkben cseng még, oly rövid idő választ el tőle, a a pacsirtadalt megelőző tavaszi hang: „Tessék ibolyát venni 1 márcziusi ibolyát — 10 krért !“ — pedig nem egy azok közöl, a ki árulta és a ki vette — oda költözött azóta, s ott porlik némán és mozdulatlan, a hol a tavaszi virág nem födi el, az őszi pusztulás meg nem fokozza — a gyászt és a valóság borzalmas ridegségét a temetőbe, a sir fenekén ... S mégis oly kevesen veszik észre vagy veszik komolyan e szomszédságot. . . Az úri utczában a czukrászbolt kirakatában száz és száz fiatal és vén gyerek bámulja a „heilige stritzli“-ket s azok mesterségesen csinált s létező és nem létező színekkel tarkázott rózsáit, szegfűit, nefelejtseit s egyéb diszitményeit, mig a mellette lévő virágkereskedés csak azokat állítja meg, kiknek kegyeletét próbára tette már a halál s kik anyagi körülményeik szerént egy fájdalmas sóhajjal mondanak le vagy vigaszkereső önmegtagadással veszik meg az örökzöldtől a kaméliáig jelenkező és kínálkozó csokrokat és koszorúkat, mik a fővárosban holnapután a legszegényebb hanton is hamarább fellelhetők lesznek, mint a falusi temetők zajtalan áhitata, csöndes ,könyes és sziből jövő, tehát: menybeszálló buzgó imádságai . . . Pártunknak és az elvnek, melyet képvisel, nemcsak a távolabb eső múltban, de a lefolyt évben is voltak — pótolhatlan mert a teremtő erőhöz visszatért veszteségei s nem vétünk tán egyesek kegyelete s ennek magánnyilatkozatai ellen, ha elsősorban rájuk gondolunk e perezben s koszorú és virág helyett egy nagy nemzeti czél és egy milliók boldogságát rejtő eszmének szentelt életek és tevékenységek elismerése gyanánt saját és olvasóink nevében e rövid de igaz megemlékezéssel keressük föl hamvaikat: Béke és áldás lebegjen poraik fölött mindörökkön örökké Amen ! . „.. — Hivatalos jelentés a kolerabetegség állásáról. Budán okt. 30-tól 31-ig kolerába esett 32 egyén; október 18-ától 31-ig 126 egyén. Ezekből október 31-ig meghalt 29. A járvány szolidebb természetűnek mutatkozik. — A budai katonák közül október 30-tól 31-ig beteg lett 8 ember, október 18-kától 31-ig 37 ember, ezekből meghalt október 31-ig 6 ember. — Pesten október 29-én egy újabb kolera-eset fordult elő, a járvány kezdetétől összesen 3, ezekből meghalt 1 egyén. — Kunfégegyházán, október 28-án egy halálos kimenetelű kolera-eset fordult elő. — Mármaros megyében október 27-től október 31-ig 14, a járvány kezdetétől, azaz szeptember 14 től október 31-ig 129 kolera-eset fordult elő ; ezekből meghalt október 31-ig 38 egyén. — A colera már Pest megyében is, a Fehérmegye széléhez közel fekvő Páty községben, kiütött, ahol t., Juhász István családja közül egyszerre két egyén : egy 26 éves férfi és egy 10 éves fiú betegedvén meg, ez utóbbi len a mai napon,a cholera áldozatává. — Vetter tábornok Pozsonyban nagyobb haditörténelmi munkán dolgozik. ' fre# in a B'i'wa'tT'^ruLli.go.ho terafészek a soroksári utczában. Lehetne-e ez más, mint azon f egyetlen áliami épület, mely homlokzatán nolle veile kénytelen magyar czimert hordani? Hiszen ez már úgy szokás —,nálunk. Ott van tehát ez a roppant kiterjedésű állami colonie, a műkisglohánygyár, mely egy egész kis Németország Magyarország fővárosában, élén az uralkodó Haas-familiával. Ember legyen, aki itt, e roppant üzlet vezetésénél egyetlenegy magyarul írt könyvet, magyarul kiadott rendeletet, avagy hirdetményt képes fölfedezni. Sőt még csak addig sem terjed Haas uram szemérme, hogy a kapura kifüggesztendő hirdetményeket átfordíttassa magyar nyelvre. Most is fityeg a fekete táblán három „Kundmachung“ Haas director úr aláírásával, mely hirdetményeken a magyar koronás pecsét köriraton kívül egy morzsányi nincs magyar.. Ennek a Haas-familiának szerepléséről egyébiránt igen sok furcsa dolgot hallottunk, melyekre alkalmilag viszszatérünk. Ezúttal csupán azt említjük meg, hogy Magyarországnak e nagy gyárában a Haas-figgdad magé-ilegitim ,örökösnek tekinti és jelenleg —s mintegy 20 egyenes és oldalrokon által van e gyárban képviselve, ugy, hogy ha ez intézetben valamikor netán visszaélés fogna elkövettetni — a nyomozás és vizsgálat majdnem lehetetlenné válnék a pénzügyminiszterre nézve. f — A „Pesti Népkör" helyisége mától fogva a kerepesi oldalon levő „Orient“ (kelet) növő új háromemeletes szállodának Il-dik emeletén van, ahol csakis a jövő májusig lett kibérelve a szálllás 400 forintért. — Az első gőz Sajtó Erdélyben e napokban kezdte meg, írja a „Magyar Polgár“, működését a kolozsvári lyceumi nyomdában, melynek igazgatója K. Papp Miklós. E nyomda sajtói közt van egy érdekes történeti emlék is, egy kézi sajtó, melyen 1849-ben debreczenben ápril 13 és 14-ke közötti éjjelen a Kossuth Lajos által fogalmazott függetlenségi nyilatkozatot nyomták ki. E sajtó romjaiban hevert éveken keresztül. Ez év elején K. Papp Miklós átvévén a nyomda igazgatását, egészen helyre állitá e sajtót is, s most egyike a legjobb gépeknek. A nyomdában működik még jelenleg Benkő Károly, ki a függetlenségi nyilatkozatot szedte, ki hajlott kora daczára egyike a legkitűnőbb, legszorgalmasabb munkásoknak ma is. Midőn a magyar kormány 1849-ben a kolozsvári Lyceumból a kézi sajtókat Debreczenbe parancsolta fel, együtt ment fel a nyomda személyzete is. Jelenleg csak négyen élnek közülök Benkő, Bartók Lukáts a nyomda jelenlegi provisora, Rácz István és Szabó András. A forradalom után a lyceumi nyomda kézisajtója megsemmisült, de helyébe kárpótlásul adta " TM- - indokolásból nem tűnik ki. Addig a bizottság ezen öszszeg megszavazását függőben hagyta. A végkielégítések ügyére nézve a bizottság szintén részletes kimutatást kiván, és az illetőkkel kötött szerződések előmutatását, addig a bizottság függőben hagyta e tételt. Kivonat a hivatalos lapból. Huszár Kálmán belügyminiszteri fogalmazó tiszteletbeli titkárrá neveztetett ki. A pénzügyminiszter Schlott Károlyt dohánybeváltó-hivatali kezelővé, az óbudai uradalmi ügyészi hivatalnál ideiglenesen felállított irnoki állomásra Balogh János h. ügyvédet s budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéki írnokot nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Kampl Sándor, Bacho Titusz és Nemcsics Ferencz 8-ad oszt. számtiszteket 2-ad oszt. számtisztekké nevezte ki.