Magyar Ujság, 1872. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1872-11-22 / 268. szám
Pest, november 21. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés a kormány diadalával végződött. A jobboldal a 18-ki ülésben oly vereséget szenvedett, melyet nem egyhamar fog kiheverni. A 18-ki ülésben Changarnier töb interpellácziója Gambetta grenoblei beszédére vonatkozólag volt napirenden. Az öreg tbk azt kívánta, hogy az ideiglenes kormány szakítson meg minden solidaritást egy oly emberrel, mint Gambetta, ki radikalizmusa által, ha újból kormányra kerülne, ismét veszélybe döntené Francziaországot. (Tetszés jobbról.) Lefranc belügyér tiltakozik az ellen, mintha a kormány solidaritásban állana a radikalizmussal és emlékeztet Thiersnek az állandó bizottságban Gambetta iránya ellen tartott beszédére. Thiers hasonlólag tiltakozott ezen solidaritás ellen, s kijelenté, hogy a kormánynak mindig hatalmában áll és tenni is fogja, hogy a socializmus és demagógia ellen síkra szálljon, mert Francziaországnak jelenleg derék hadserge van. Ami pedig azt illeti, hogy a kormány „ideiglenes“, erre ezt felelé Changarniernek: „Önök panaszkodnak a kormánynak ideiglenes volta fölött, állítsanak tehát egy definitív kormányformát föl, most épen kedvező rá az idő, Francziaország elfogadandja. (Élénk tetszés balról.) Erre azon indítvány, hogy a ház egyszerűen napirendre térjen, mely ellen a kormány is nyilatkozott, 495 szavazattal 132 ellen elejtetett. Ezután Benoit d’Azy azon indítványa került szavazásra, hogy a ház teljesen magáévá téve Thiers határozottan rászóló nyilatkozatát, melyet Gambetta eljárása ellen az állandó bizottságban tett, térjen napirendre. A kormány ezen indokolt napirend ellen is nyilatkozván, — ezen indítvány is 372 szavazattal 327 ellen elveztetett. Hasonló sors érte Jaurés tengernagy indítványát is. Végül Mettetal közvetítő és Gambettát csak kíméletesen érintő indítvány, mely egyszersmind a kormánynak bizalomnyilatkozat volt, fogadtatott el 267 szavazattal 117 ellenében. (A jobboldal túlnyomó nagy része nem szavazott, hanem a mérsékelt ellenzéknek hagyta a győzelmet.) Ez indítvány szerint a ház, bízva a korm erélyében és visszautasítva a Gambetta által Grenobleban felállított alapelveket, napirendre tért. Az „Agence Havas“ szerint a kormány a pillanatnyi helyzet tekintetében még nem jutott határozott megállapodásra és, ha mint látszik, a bizottságnak Kerdrel indítványára vonatkozó határozatait akarja bevárni. - Thiers tegnap este baloldali képviselőket fogadott, és kifejezte azon óhaját, hogy gyengült egészsége miatt a neki adományozott és a jobboldal üzelmei által megnehezített hatalmát letehesse. A hatalom másra ruházása, hála a csodálatosan szervezett, a törvényhez és kormányhoz híven ragaszkodó hadseregnek, minden zavar nélkül fog megtörténni, ő csak akkor fog helyén maradni, ha formaszerű bizalmi szavazatot és bizonyos reformok életbeléptetése iránt biztosítást nyer. A jobboldal folytatja ellenállását a végleges köztársaság kikiáltása ellen, de egyszersmind jelenleg visszautasít minden monarchikus combinatiót. A jobboldal, hallomás szerint, hajlandó a bordeauxi alku határain belül foganatosítandó, különös rendszabályok által Thiers hatalmát megerősíteni. — A Thiers által tegnap tartott fogadáson az „Ag. Hav.“ szerint sok képviselő volt jelen, kik ostromolták, hogy maradjon meg hivatalában. — A minisztérium a válsággal szemben szilárd, elszánt és egyetértő. A „Rappel“ Francziaország kereskedelmi és pénzügyi helyzetéről a következő adatokat közli. Az 1873-ik év 9 első hónapjában az összes be- és kivitel 5.262,172 ezer 500 frankot tett, míg az 1869. normális év megfelelő hónapjaiban csak 4.508.292,000 frankra ment, az emelkedés tehát 754.686,000 frank. Minden kiviteli czikk gyarapodott, kivéve egyedül a borokat, melyek kivitele 205 millióról 189 millióra szállt alá. Nemesérczek 329 millió értékben be-, és 179 millió értékben kivitettek. A hajózás sokat szenvedett a jan. 30-ai törvény által behozott lobogódij következtében. E miatt a franczia kikötőkbe evezett hajók száma 1869-óta 17,000-ről 15,000 re száll alá. E kilenc hó alatt beszedetett a vámokból 127.814,000 frank, indirect adókból 509.114.000 frank. Londonban tegnap este tartott nyilvános meeting elhatározta jövő vasárnap a hydeparkban nagy demonstrációt rendezni az elmozdított rendőrök javára. A maccesfieldi kereskedelmi kamara rászalta a Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződést és kritizálta az angol kormány eljárását. A bradfordi kereskedelmi kamarának egy küldöttsége holnap Párisba megy. A porosz képviselőház tegnap majdnem egyhangúlag elvetette a kerületi rendtartási javaslatnak a bizottsághoz leendő utasíttatását, minélfogva annak második olvasása a teljes ülésben fog történni. Az „Italie“ jelenti, hogy a vallási testületekre vonatkozólag beterjesztett törvényjavaslat az azok megszüntetését és jószágaik convertálását elrendelő törvényeket a római tartományra is alkalmazza, a rendfőnöki házak azonban meghagyatnak az alapítványi javak megmaradnak, de nem szaporíthatók. A rendfőnöki házak nem bírnak a polgári személyes jogaival, az elkobzott jószágok jótékony alapítványi czélokra tartatnak fenn, a nyugdíjak egy év alatt folyóvá tétetnek, a Rómában fennálló vallási testületek jószágai elidegeníthetlen járadékra változtatnak. Az olasz kamrában Lanza törvényjavaslatot terjesztett elő a börtönőri személyzetre és a közbiztonság statistikájára vonatkozólag. Lanza előadja azon rendszabályokat, melyeket a kormány az árvíz által károsultak kármenetesítése végett foganatosított. Oliva interpellációjára kijelenti Lanza, hogy a közbiztonság veszélyeztetése, különösen az emberölési esetek tetemesen csökkentek. Az igazságügyminiszter előterjeszti a vallási testületekre vonatkozó törvényjavaslatot. A kamara ezután több közigazgatási zárszámadást hagyott helyben. „A lengyelek programmja 1872. évre“ a czime azon röpiratnak, mely közelebb Posenben Kraszewszky tollából a sajtó alól kikerült. A honfitársai előtt nagyrabecsült lengyel iró azt tanácsolja, hogy a lengyelek hagyjanak fel a hiábavaló manifestumok és tüntetéskkel. Ezeknek kora már lejárt. A lengyelek politikája új fordulatot kell hogy vegyen ez évben, azt t. i., hogy a szó és beszéd mezejéről a tett mezejére lépjen. E röpirat nem ment azon utógondolattól, hogy az egységes Lengyelország újra fel fog támadni, hanem az első lengyel politikai irodalmi termény, mely az adott viszonyokkal és tényezőkkel vet számot. — A 48-as kör, ma, pénteken, nov. 22-dikén délután 5 órakor saját helyiségében, Lipót utcza 11. sz. a. értekezletet tart. Alea jaca est. A Deák-kör határozott. Lónyay Menyhértnek meg lesz a „teljes elégtétel.“ Hogy miben áll e „teljesség?“ előre megmondottuk tegnapi czikkünkben. Meg akarják változtatni a házszabályokat, persze oly módon, hogy Lónyay teljes buszút állhasson Csernátonyn, s mindazokon, kik az ő czéljait akadályozzák. Szép feladat! nemes indok! Ámde az 1848-iki törvény tiltja a házszabályok rögtöni módosítását s életbeléptetését! Se baj! Megbirkóztak ők már akárhányszor avval a 48-iki alkotmánynyal — ki fogják most tépni belőle az utolsó levelet is, de annál erősebben fognak aztán kiabálni: mi vagyunk az igazi 48-asok .Hogy_38- as Láaszabályokban ,hennetesz a, cloture, ez kétséget sem szenved, mert hisz e nélkül Lónyay gróf elégtétele nem lenne teljes. Csakhogy mig mindez meg lesz, még igen sok víz fog lefolyni a Dunán. Sok mindenfélén kell még Lónyay excellentiájának keresztül mennie, mielőtt e paradicsomi álmát teljesítve láthassa. Ezt gondolja meg jól, de nagyon jól! És — „kommt Zeit, kommt Rath.“ Facta lognuntor! A Csernátony contra Lónyay-féle pörben elmondtuk nézeteinket mi is. Higgadtan, tárgyilagosan, a tényálladék és következményeinek lelkiismeretes kifejtésével tettük ezt, s hogy ma újólag visszatérünk e tárgyra, a jobboldali sajtó örjöngő kifakadásainak kényszerű eredménye. Ugyanazon emberek, kik néhány hó előtt kongressust tartottak s a „hirlapirodalmi illem“ czimén in effigie fölakasztásra ítéltek egy fiatal irót azért, mivel a polémia hevében csacsinak nevezett egy részrehajló kritikust, ugyanezen emberek egyik része, s épen az, mely legzajosabban követelte akkor a halálos ítélet meghozatalát — a „Ref.“, „Kor.“ s más hasonszőrű lapokban oly hangon támadnak meg egyhangúlag választott országgyűlési képviselőt, hogy ehhez képest valóságos szalon modor és irály a párisi commune-korszak legaljabb irodalmi termékeinek személyekre vonatkozó vádjai és szitkozódásai ... Nem csupán a magyar, az egész világirodalomban unicum az a durvaság, melylyel Csernátonyt erkölcsileg megölni öröködnek, s minden szó és minden betű, mit tajtékzó tollaikkal a papírra vetnek, a legvakmerőbb becsületsértés oly fokozata, melynek illetékes bírája nem is az esküdtszék, hanem a fegyelmi bíróság kellene, hogy legyen . . . E támadás legalkalmasb eszköz volt arra, hogy "Csernátony" általunk sem mentett vagy leplezett parlamentáris baklövéséért „teljes búcsút“ nyerjen, s hogy az á átalános rokonszenv védpajzsa alá vegye őt e gyalázatos és féktelen merényletek ellenében, mikre elégséges okot és jogot semmi, az ismerős incidens pedig legkevésbé szolgáltathat. S ami még növeli a botrányos kitörések bűnösségét, az — hogy tettetés, komédia az egész felindulás és harag — ott sántikálván nyomában mindenütt a „cloture“-t sürgető reactionarius inditvány s ama ravasz, tehát öntudatos kísérlet,mely az ellenzék s főleg az ellenzéki sajtó nyakába igyekszik hárítani az ódiumot, mit hírlapirodalmunk ily sülyedése az elfogulatlan és tisztességes olvasóknál országszerte kelteni fog. Megvetés és undor : Íme az első benyomás, mit mi magunk éreztünk ama czikkek kénytelen átolvasása alkalmával, s nem az önvédelem szüksége, hanem a közönség iránti tisztelet bírt rá csupán, hogy kimutassuk, miszerint ama lebujokban gyűjtött jelzők és frázisok természetes és megfelelő kifejezések azon rágalmak és hazud-ságokhoz, mikkel az illetők politikai geschäftet csinálni remélnek és próbálkoznak a jelen izgalmas s a zavarosban halászni értő mindenfajta kalandoroknak fölötte kedvező néhány nap lefolyása alatt . . . „Árpád és Bor vére közt — biró csak országunk lehet!“ Így kiált föl egy helyen a becsületét védelmező Bánk bán s ez legyen most a mi biránk is oly irók és oly vádakkal szemközt, a kik és a mik — nem annyira Árpád, mint az egyéniségekben — Fra Diavolo és Bogár Miskára, a nyelvezetben pedig a dunaparti pálinkás boltok , a „dames de la balle“ czivakodásaira emlékeztetnek. * * * Egy hiba soha sem lehet indok arra, hogy hasonlót vagy még nagyobbat kövessen el bárki... A társadalmi rend illusoriussá válnék a felebbi elv s az abból folyó önbiráskodás és kihágások folytonossága miatt s igy a jobboldali sajtó legújabb önmegfeledkezését hasztalan szépítgetné a divatos szójárással, hogy ,,a milyen a mosdó, olyan a törülköző“, -- még akkor is és úgy is, ha nem lenne szemérmetlen ráfogás részéről, hogy a baloldali sajtó importálta hozzánk e lealázó polemizálási modort. A kötekedő farkast elárulja helyzete, mely a forrás közelébe esvén, eo ipso lehetetlenné teszi, hogy a bárány zavarja föl s rontsa meg finnyás ajkainak a vizet, s ha olvasóink visszaemlékeznek, mily hamar igénybe vette az állati,ügyész az esküdtszéket egyes baloldali erősebb felszólalások megtorlására, a mint legkisebb személyes jellegök volt s közelről érintettek egyik-másik kormányférfit : e körülmény egymaga eléggé megmagyarázza az óvatosságot és mérsékeltséget, melylyel az ellenzéki lapok az egyént és a tényt különválasztani s a megrovást és támadást elsősorban vagy kizárólag az utóbbi ellen intézni szeretik és szokták. Volt azonban e tartózkodásnak más, részben psychológiai alapokra visszavihető nemesebb oka is. A baloldali hírlapírók egy része, s épen a jelentésben,hangadó rész, a száműzetés iskolájából került kazapnol előkelő példák, gyakorlati megszokás s a sanyaruság és nélkülözés hatalmas mesterétől tanulták és sajátították el a ritka erényt, mely türelemmel hallgatja meg az ellenfélt, megbocsájtja a bántalmakat, érvekkel felel a személyeskedésre s egy óhaj, egy ambitó által lelkesittetvén: diadalt szerezni az elvnek és az ügynek, — nem megsemmisíteni, de megnyerni igyekszik azokat, kikkel szóváltás és eszmecsere útján mérkőzni érdemesnek tartja. . . . Ám üsse föl akármelyik jobboldali polgártársunk az ellenzéki lapok azon évfolyamait, melyek a közjogi vita első stádiumában jelentek meg.... A hazafi aggály leghevesebb nyilatkozatai sem foglalkoznak ott soha a szereplő egyénekkel, a nemzet története és törvénykönyvei kimeríthetlen forrásul kínálkozván valahányszor argumentumot kerestek az új közjogi alku és egyes pontozatai ellen, s még akkor is, mikor a kormány és a többség határtalan könnyelműsége az új rend anyagi előnyeit a közelmúlt leggyűlöltebb egyéneivel: a muszkavezetők, exfinanczák s a Bach és Schmerlig uralom legelégéresebb képviselőivel és eszközeivel osztotta meg, a 48-iki honvédeket, s a nemzet akarata folytán lemondott megyei tisztviselőket ridegen eltaszítván, ha nem hajtottak térdet fejet az oltárképpé emelt kétfejű sas előtt, még akkor is, e kétségbeejtő és vérlázító csalódás keserű órájában jobbára neveket nem idézve, s csak átalánosságban lobbantották szemére a kormánynak, hogy ily szövetségesekre támaszkodik, azon szent érzületet, a hazafiságot ingatván meg a keblekben, mely ezernyi önfeláldozás s hazamentő nagy tettekben irta fel örök dicsösségre jogosult nevét a história lapjain nemzeti múltúak jó és rész napjaiban egyformaképen. A kormány és a többség fűhöz fához kapkodott,hogy más fordulatot adjon e kényelmetlen s mind veszélyessé váló vitatkozásnak s miután e vádak és adatok közöl egyet sem lehetett megczáfolni vagy eltagadni — azzal segített magán, amivel a csapszéki politikus szokott, mikor miveltebb és tanultabb ellenfele az igazság erejével sarokba szorítja: a tárgyilagos eszmecserét személyes dulakodás és ökölharczczá változtatátt. Egy bécsi félmagyar, félnémet, de egész zsidó journalista vezérlete alatt egész csapatot szervezett és rendes zsolddal alkalmazotta végre, hogy a baloldal kiválóbb tagjait sárral dobálják, gyanúsítsák, rágalmazzák, sértegessék, s midőn a tisztességes pártközlönyök, mint a „Pesti Naplót vonakodtak szemétdombul szolgálni e gilisztái és férgek számára: külön vállalatokat alapítot s a „Borszem Jankó,“ „Esti Lap,“ „Hírmondó é s sok mindenféle czimmel a kormány pénzés egész ponyvairodalom keletkezett, mely nem csak a havi dijat, de az anyagot és szellemet is fölülről kapta s előbb a baloldali írókat és képviselőket, később ezek nejeit, szüleit, gyermekeit, vallását, származását stb. sorra vette,— a legszentebb érzelmeket kigunyolván s magát a családi élet szentségét és sérthetlenségét sem respektálván, ha a kijelölt egyén szivéhez nem vezetett más út. . . Lovagias elégtételt hiában követelt tölök a sértett fél ... . Sajtópör esetén gazdáik mindenhatósága árnyékolta őket... S példájok visszahatott az egész deákpárti sajtóra lassanként, s midőn a miniszterek és képviselők kézről-kézre adták s nem titkolt gyönyörrel olvasták és magyarázták egymásnak, ki az a Farmatring Borcsa, Bokkás Zsuzsi, Kóczos K., Tolvaj Dániel stb. a Pressbureau pedig duppladijakkal jutalmazta, mennél kegyetlenebb és élesebb volt egy-egy becsületrabló és jellemölő czikk: a nagy lapok, mint a „Ref.“ utánozni kezdék az alsóbb rendű kollegákat s Kossuth, Tisza, Ghiczy, Simonyi — stb. ugyanoly modorban, hasonló arczátlansággal lett kifigurázva, kicsúfolva, bemocskolva, mint Balla Gergely, vagy a szegedi vár foglyai, kiket az előbbiek elvtársai és bizalmi emberei gyanánt mutatott be a hazának és a külföldnek a fizetett tollak leleményessége. S a baloldali közlönyök „néma megvetése“ fokozta e zsiványhad szemtelenségét. Ha Horn Ede számokkal és a mathesis tételeivel mutatta ki, hogy „ez a vasút vagy kölcsön nagyon drága** — másnap valamennyi félhivatalos lap ily vezérczikket hozott: „Hepp hepp“ ; a „bolygó zsidó“; „Handle mint követő"; „Iczig és a miniszterek“ stb., vagy ha a népiskolák érdekében szólalt föl, a deficitet birálgatta, a negyvennyolczadiki honvédeket ajánlotta vagy az incompatibilitást sürgette s megrótta, hogy a Deákpárt matadorai kivétel nélkül 6—8 hivatalt viselnek, — valamelyik baloldali képviselő az országházban , rögtön 10—15 biográfia készült, melyben atyjának szegénysége és koldus rokonainak éhes környezete még a legenyhébb vitz és gorombaság vala s csak a kötélről golyóra ítélt bűnösök irányában használtatott. Mások, a nevesebbekre érzékenyebb döféseket mértek s ha szokottnál halványabb arczczal és földult vonásokkal látták aztán az illetőt, volt öröm és taps, s a kielégített hitvány boszu százfélekép ingerkedő gyávasága . . . S mindenki beszélte, mindenki hirdette, hogy a súgó szerepét a kormány viszi s hogy ezreket és ezreket pazarolnak a nép filléreiből azon nemtelen czélra, hogy e szellemi kopóhadat táplálják és dressirozzák s adott perezben ráuszitsák azokra, kiket a kormány gyűlöl bátorságuk, fél népszerűségük és irigyel szennytelen multjok és megvásárolhatlan jelenek miatt . . . Ki szelet vet, vihart arat . . . Csernátony viszonzása első volt, de nem lesz egyszersmind utolsó is, ha a kormány a közvéleményt ki nem békíti s magához és föladatához jobban illő fegyvereket nem választ a küzdelemhez. A cloture lekötheti egyes képviselő nyelvét, de az igazság megleli szónokát és apostolát a házon kivül is .... S jaj a kormány, jaj a hazának, ha a parlament szerepét és hivatását az utcza örökli s a szintérrel a jelszavak is fölcserélődvén és átalakulván megindul az a lavina, mely mindent elsöpör, eltemet s melynek nyomában fű nem fakad, virág nem nyilik, s midőn elolvad és megsemmisül, romoknál és csontoknál egyebet nem talál helyén a későbbi nemzedék — soha — soha!. . . WCS—-rr~ Péntek. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szem, II. emelet. [de intézendő a lap NZelletti részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, a. na. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872.novemb.22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 írt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílt tér: négy hasábos petitsor,801kr. — Nagy zajt csaptak a Deákpárt által tegnap tartott értekezlet előleges hirdetésével. Az első értekezlet elmaradt, mert Lónyay Gödöllőn mulatott. A második értekezlet azonban mégis megtartatott, noha nemcsak a várt miniszterelnök, hanem a többi miniszterek közül egyik sem jelent meg az értekezleten. Hogy tehát tegnap miért tartatott meg az értekezlet Lónyay nélkül is, amelyet előtte való nap nélküle meg nem tarthatónak mondtak, mint mondják, abban leli magyarázatát, hogy azon határozati javaslat, melyet a Deákpárt elfogadott, egyenesen a kormány köréből eredt. A kormányférfiak és különösen Lónyay elmaradása tehát csupán azon számításból történt, hogy a határozati javaslat egészen úgy tüntettessék föl, mint a Deákpárt szüleménye, így beszélik ezt az avatott körök emberei. A Deákpárt által elfogadott határozati javaslat, mely a képviselőház szombati ülésében fog benyújtatni, így hangzik: „Miután már a múlt országgyűlés lefolyta alatt a ház tanácskozási szabályai hiányosaknak bizonyultak, a november 18-kán előfordult jelenet pedig — nevezetesen a ház egyik tagja által mondott czélzatos és alaptalan gyanúsítások, — a ház méltóságát mélyen sértik és azok kellő megtorlására és hasonló esetek megelőzésére a házszabályok elegendő módot nem nyújtanak : küldjön ki a képviselőház egy kilenc tagból álló bizottságot, mely a szabályokat átvizsgálván, azok hiányainak pótlására nézve javaslatát oly időben terjeszsze a ház elé, miszerint a megváltoztatott házszabályok azoknak elfogadása után azonnal, már ezen ülésszakra kihatólag életbe léphessenek. Egyúttal a ház utasítja a miniszterelnököt: terjeszszen elő törvényjavaslatot az 1848. IV. t. ez. 15. §-ának módosításáról.“