Magyar Ujság, 1872. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1872-11-22 / 268. szám

Pest, november 21. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés a kormány diadalával végződött. A jobboldal a 18-ki ülésben oly vereséget szenvedett, melyet nem egy­hamar fog kiheverni. A 18-ki ülésben Changarnier töb interpellácziója Gam­­betta grenoblei beszédére vonatkozólag volt napirenden. Az öreg tbk azt kívánta, hogy az ideiglenes kormány szakítson meg minden solidaritást egy oly emberrel, mint Gambetta, ki radikalizmusa által, ha újból kor­mányra kerülne, ismét veszélybe döntené Francziaor­­szágot. (Tetszés jobbról.) Lefranc belügyér tiltakozik az ellen, mintha a kormány solidaritásban állana a ra­dikalizmussal és emlékeztet Thiersnek az állandó bizott­ságban Gambetta iránya ellen tartott beszédére. Thiers hasonlólag tiltakozott ezen solidaritás ellen, s kijelenté, hogy a kormánynak mindig hatalmában áll és tenni is fogja, hogy a socializmus és demagógia ellen síkra szálljon, mert Francziaországnak jelenleg derék hadserge van. A­mi pedig azt illeti, hogy a kormány „ideiglenes“, erre ezt felelé Changarniernek: „Önök panaszkodnak a kormánynak ideiglenes volta fölött, állítsanak tehát egy definitív kormányformát föl, most épen kedvező rá az idő, Francziaország elfogadandja. (Élénk tetszés balról.) Erre azon indítvány, hogy a ház egyszerűen napi­rendre térjen, mely ellen a kormány is nyilatkozott, 495 szavazattal 132 ellen elejtetett. Ezután Benoit d’Azy azon indítványa került szavazásra, hogy a ház teljesen magáévá téve Thiers határozottan rászóló nyi­latkozatát, melyet Gambetta eljárása ellen az állandó bizottságban tett, térjen napirendre. A kormány ezen indokolt napirend ellen is nyilatkozván, — ezen indít­vány is 372 szavazattal 327 ellen elveztetett. Hasonló sors érte Jaurés tengernagy indítványát is.­­ Végül Mettetal közvetítő és Gambettát csak kíméletesen érintő indítvány, mely egyszersmind a kormánynak bizalomnyilatkozat volt, fogadtatott el 267 szavazattal 117 ellenében. (A jobboldal túlnyomó nagy része nem szavazott, hanem a mérsékelt ellenzéknek hagyta a győzelmet.) Ez indítvány szerint a ház, bízva a korm­ erélyében és visszautasítva a Gambetta által Grenob­­leban felállított alapelveket, napirendre tért. Az „Agence Havas“ szerint a kormány a pillanat­nyi helyzet tekintetében még nem jutott határozott megállapodásra és, h­a mint látszik, a bizottságnak Kerdrel indítványára vonatkozó határozatait akarja bevárni. -­­ Thiers tegnap este baloldali képviselőket fogadott, és kifejezte azon óhaját, hogy gyengült egészsége miatt a neki adományozott és a jobboldal üzelmei által meg­nehezített hatalmát letehesse. A hatalom másra ruhá­­zása, hála a csodálatosan szervezett, a törvényhez és kormányhoz híven ragaszkodó hadseregnek, minden zavar nélkül fog megtörténni, ő csak akkor fog helyén maradni, ha formaszerű bizalmi szavazatot és bizonyos reformok életbeléptetése iránt biztosítást nyer. A jobb­oldal folytatja ellenállását a végleges köztársaság ki­kiáltása ellen, de egyszersmind jelenleg visszautasít minden monarchikus combinatiót. A jobboldal, hallomás szerint, hajlandó a bordeauxi alku határain belül foganatosítandó, különös rendsza­bályok által Thiers hatalmát megerősíteni. — A Thiers által tegnap tartott fogadáson az „Ag. Hav.“ szerint sok képviselő volt jelen, kik ostromolták, hogy marad­jon meg hivatalában. — A minisztérium a válsággal szemben szilárd, elszánt és egyetértő. A „Rappel“ Francziaország kereskedelmi és pénz­ügyi helyzetéről a következő adatokat közli. Az 1873-ik év 9 első hónapjában az összes be- és kivitel 5.262,172 ezer 500 frankot tett, míg az 1869. normális év megfe­lelő hónapjaiban csak 4.508.292,000 frankra ment, az emelkedés tehát 754.686,000 frank. Minden kiviteli czikk gyarapodott, kivéve egyedül a borokat, melyek kivitele 205 millióról 189 millióra szállt alá. Nemesér­­czek 329 millió értékben be-, és 179 millió értékben ki­vitettek. A hajózás sokat szenvedett a jan. 30-ai tör­vény által behozott lobogódij következtében. E miatt a franczia kikötőkbe evezett hajók száma 1869-óta 17,000-ről 15,000 re száll alá. E kilenc­ hó alatt besze­detett a vámokból 127.814,000 frank, indirect adókból 509.114.000 frank. Londonban tegnap este tartott nyilvános meeting elhatározta jövő vasárnap a hydeparkban nagy demon­­strációt rendezni az elmozdított rendőrök javára. A maccesfieldi kereskedelmi kamara rászalta a Franczia­­országgal kötött kereskedelmi szerződést és kritizálta az angol kormány eljárását. A bradfordi kereskedelmi kamarának egy küldöttsége holnap Párisba megy. A porosz képviselőház tegnap majdnem egyhan­gúlag elvetette a kerületi rendtartási javaslatnak a bi­zottsághoz leendő utasíttatását, minélfogva annak má­sodik olvasása a teljes ülésben fog történni. Az „Italie“ jelenti, hogy a vallási testületekre vo­natkozólag beterjesztett törvényjavaslat az azok meg­szüntetését és jószágaik convertálását elrendelő törvé­nyeket a római tartományra is alkalmazza, a rendfő­nöki házak azonban meghagyatnak az alapítványi javak megmaradnak, de nem szaporíthatók. A rendfőnöki házak nem bírnak a polgári személyes jogaival, az el­kobzott jószágok jótékony alapítványi czélokra tartat­nak fenn, a nyugdíjak egy év alatt folyóvá tétetnek, a Rómában fennálló vallási testületek jószágai elidegenít­­hetlen járadékra változtatnak. Az olasz kamrában Lanza törvényjavaslatot ter­jesztett elő a börtönőri személyzetre és a közbiztonság statistikájára vonatkozólag. Lanza előadja azon rend­szabályokat, melyeket a kormány az árvíz által káro­sultak kármenetesítése végett foganatosított. Oliva in­­terpellációjára kijelenti Lanza, hogy a közbiztonság ve­szélyeztetése, különösen az emberölési esetek tetemesen csökkentek.­­ Az igazságügyminiszter előterjeszti a vallási testületekre vonatkozó törvényjavaslatot. A kamara ezután több közigazgatási zárszámadást hagyott helyben. „A lengyelek programmja 1872. évre“ a czime azon röpiratnak, mely közelebb Posenben Kraszewszky tollából a sajtó alól kikerült. A honfitársai előtt nagyra­­becsült lengyel iró azt tanácsolja, hogy a lengyelek hagyjanak fel a hiábavaló manifestumok és tüntetéskkel. Ezeknek kora már lejárt. A lengyelek politikája új fordulatot kell hogy vegyen ez évben, azt t. i., hogy a szó és beszéd mezejéről a tett mezejére lépjen. E röpirat nem ment azon utógondo­lattól, hogy az egységes Lengyelország újra fel fog támadni, hanem az első lengyel politikai irodalmi termény, mely az adott viszonyokkal és tényezőkkel vet számot. — A 48-as kör, ma, pénteken, nov. 22-dikén délután 5 órakor saját helyiségében, Lipót­ utcza 11. sz. a. értekezletet tart. Alea jac­a est. A Deák-kör határozott. Lónyay Menyhértnek meg lesz a „teljes elégtétel.“ Hogy miben áll e „teljesség?“ előre megmon­dottuk tegnapi czikkünkben. Meg akarják változtatni a házszabályo­kat, persze oly módon, hogy Lónyay teljes buszút állhasson Csernátonyn, s mindazokon, kik az ő czéljait akadályozzák. Szép feladat! nemes indok! Ámde az 1848-iki törvény tiltja a házsza­bályok rögtöni módosítását s életbeléptetését! Se baj! Megbirkóztak ők már akárhányszor avval a 48-iki alkotmánynyal — ki fogják most tépni belőle az utolsó levelet is, de annál erőseb­ben fognak aztán kiabálni: mi vagyunk az igazi 48-asok­ .Hogy_38- as Láaszabályokban ,hennetesz a, cloture, ez kétséget sem szenved, mert hisz e nélkül Lónyay gróf elégtétele nem lenne t­elj­es. Csakhogy mig mindez meg lesz, még igen sok víz fog lefolyni a Dunán. Sok mindenfélén kell még Lónyay­­ excellentiájának keresztül mennie, mielőtt e paradicsomi álmát teljesítve láthassa. Ezt gondolja meg jól, de nagyon jól! És — „kommt Zeit, kommt Rath.“ Facta lognuntor! A Csernátony contra Lónyay-féle pörben el­mondtuk nézeteinket mi is. Higgadtan, tárgyila­gosan, a tényálladék és következményeinek lel­kiismeretes kifejtésével tettük ezt, s hogy ma újólag visszatérünk e tárgyra, a jobboldali sajtó örjöngő kifakadásainak kényszerű eredménye. Ugyanazon emberek, kik néhány hó előtt kongressust tartottak s a „hirlapirodalmi illem“ czimén in effigie fölakasztásra ítéltek egy fiatal irót azért, mivel a polémia hevében csacsinak ne­vezett egy részrehajló kritikust, ugyanezen em­berek egyik része, s épen az, mely legzajosabban követelte akkor a halálos ítélet meghozatalát — a „Ref.“, „Kor.“ s más hasonszőrű lapokban oly hangon támadnak meg egyhangúlag választott or­szággyűlési képviselőt, hogy ehhez képest valósá­gos szalon modor és irály a párisi commune-kor­­szak legaljabb irodalmi termékeinek személyekre vonatkozó vádjai és szitkozódásai ... Nem csupán a magyar, az egész világirodalomban unicum az a durvaság, melylyel Csernátonyt erkölcsileg megölni öröködnek, s minden szó és minden betű, mit tajtékzó tollaikkal a papírra vetnek, a legvakmerőbb becsületsértés oly fokozata, mely­nek illetékes bírája nem is az esküdtszék, hanem a fegyelmi bíróság kellene, hogy legyen . . . E támadás legalkalmasb eszköz volt arra, hogy "Csernátony" általunk sem mentett vagy leplezett parlamentáris baklövéséért „teljes bú­csút“ nyerjen, s hogy az á átalános rokonszenv védpajzsa alá vegye őt e gyalázatos és féktelen merényletek ellenében, mikre elégséges okot és jogot semmi, az ismerős incidens pedig legke­vésbé szolgáltathat. S a­mi még növeli a botrányos kitörések bű­nösségét, az — hogy tettetés, komédia az egész felindulás és harag — ott sántikálván nyomában mindenütt a „cloture“-t sürgető reactionarius inditvány s ama ravasz, tehát öntudatos kísérlet,­­mely az ellenzék s főleg az ellenzéki sajtó nya­kába igyekszik hárítani az ódiumot, mit hírlap­irodalmunk ily sülyedése az elfogulatlan és tisz­tességes olvasóknál országszerte kelteni fog. Megvetés és undor : Íme az első benyomás, mit mi magunk éreztünk ama czikkek kénytelen átolvasása alkalmával, s nem az önvédelem szük­sége, hanem a közönség iránti tisztelet bírt rá csupán, hogy kimutassuk, miszerint ama lebu­­jokban gyűjtött jelzők és frázisok természetes és megfelelő kifejezések azon rágalmak és hazud-ságokhoz, mikkel az illetők politikai geschäftet csinálni remélnek és próbálkoznak a jelen izgal­mas s a zavarosban halászni értő mindenfajta kalandoroknak fölötte kedvező néhány nap lefo­lyása alatt . . . „Árpád és Bor vére közt — biró csak orszá­gunk lehet!“ Így kiált föl egy helyen a becsüle­tét védelmező Bánk­ bán s ez legyen most a mi biránk is oly irók és oly vádakkal szemközt, a kik és a mik — nem annyira Árpád, mint az egyéniségekben — Fra Diavolo és Bogár Mis­­kára, a nyelvezetben pedig a dunaparti pálinkás boltok , a „dames de la balle“ czivakodásaira emlékeztetnek. * * * Egy hiba soha sem lehet indok arra, hogy hasonlót vagy még nagyobbat kövessen el bárki... A társadalmi rend illusoriussá válnék a felebbi elv s az abból folyó önbiráskodás és kihágások folytonossága miatt s igy a jobboldali sajtó leg­újabb önmegfeledkezését hasztalan szépítgetné a divatos szójárással, hogy ,,a milyen a mosdó, olyan a törülköző“, -- még akkor is és úgy is, ha nem lenne szemérmetlen ráfogás részéről, hogy a baloldali sajtó importálta hozzánk e lealázó polemizálási modort. A kötekedő farkast elárulja helyzete, mely a forrás közelébe esvén, eo ipso lehetetlenné teszi, hogy a bárány zavarja föl s rontsa meg finnyás ajkainak a vizet, s ha olvasóink visszaemlékez­nek, mily hamar igénybe vette az állati,ügyész az esküdtszéket egyes baloldali erősebb felszólalá­­sok megtorlására, a mint­ legkisebb személyes jellegök volt s közelről érintettek egyik-másik kormányférfit : e körülmény egymaga eléggé megmagyarázza az óvatosságot és mérsékeltsé­­get, melylyel az ellenzéki lapok az egyént és a tényt különválasztani s a megrovást és támadást első­sorban vagy kizárólag az­ utóbbi ellen in­tézni szeretik és szokták. Volt azonban e tartózkodásnak más, részben psychológiai alapokra visszavihető nemesebb oka is. A baloldali hírlapírók egy része, s épen a je­­lentésbe­n,hangadó rész, a száműzetés iskolájából került kazapnol előkelő példák, gyakorlati meg­szokás s a sanyaruság és nélkülözés hatalmas mesterétől tanulták és sajátították el a ritka erényt, mely türelemmel hallgatja meg az ellen­félt, megbocsájtja a bántalmakat, érvekkel felel a személyeskedésre s egy óhaj, egy ambitó által lelkesittetvén: diadalt szerezni az elvnek és az ügynek, — nem megsemmisíteni, de megnyerni igyekszik azokat, kikkel szóváltás és eszmecsere útján mérkőzni érdemesnek tartja. . . . Ám üsse föl akármelyik jobboldali polgártár­sunk az ellenzéki lapok azon évfolyamait, melyek a közjogi vita első stádiumában jelentek meg.... A hazafi aggály leghevesebb nyilatkozatai sem foglalkoznak ott soha a szereplő egyénekkel, a nemzet története és törvénykönyvei kimeríthet­­len forrásul kínálkozván valahányszor argumen­tumot kerestek az új közjogi alku és egyes pon­­tozatai ellen, s még akkor is, mikor a kor­mány és a többség határtalan könnyelműsége az új rend anyagi előnyeit a közelmúlt leggyűlöl­­tebb egyéneivel: a m­uszkavezetők, exfinanczák s a Bach és Schmerlig uralom legelégéresebb kép­viselőivel és eszközeivel osztotta meg, a 48-iki honvédeket, s a nemzet akarata folytán lemondott megyei tisztviselőket ridegen eltaszítván, ha nem hajtottak térdet fejet az oltárképpé emelt kétfejű sas előtt, még akkor is, e kétségbeejtő és vérlá­­zító csalódás keserű órájában jobbára neveket nem idézve, s csak átalánosságban lobbantották szemére a kormánynak, hogy ily szövetségesekre támaszkodik, azon szent érzületet, a hazafiságot ingatván meg a keblekben, mely ezernyi önfel­áldozás s hazamentő nagy tettekben irta fel örök dicsösségre jogosult nevét a história lapjain nem­zeti múltúak jó és rész napjaiban egyforma­képen. A kormány és a többség fűhöz fához kapko­dott,­hogy más fordulatot adjon e kényelmetlen s mind veszélyessé váló vitatkozásnak s miután e vádak és adatok közöl egyet sem lehetett meg­­czáfolni vagy eltagadni — azzal segített magán, a­mivel a csapszéki politikus szokott, mikor mi­­veltebb és tanultabb ellenfele az igazság erejével sarokba szorítja: a tárgyilagos eszmecserét sze­­mélyes dulakodás és ökölharczczá változtatá­tt. Egy bécsi félmagyar, félnémet, de egész zsidó journalista vezérlete alatt egész csapatot szerve­zett és rendes zsolddal alkalmazott­a végre, hogy a baloldal kiválóbb tagjait sárral dobálják, gya­núsítsák, rágalmazzák, sértegessék, s midőn a tisztességes­ pártközlönyök, mint a „Pesti Naplót vonakodtak szemétdombul szolgálni e gilisztái és férgek számára: külön vállalatokat alapítot s a „Borszem Jankó,“ „Esti Lap,“ „Hírmondó é s sok mindenféle czimmel a kormány pénzés egész ponyvairodalom keletkezett, mely nem csak a havi dijat, de az anyagot és szel­lemet is fölülről kapta s előbb a baloldali író­kat és képviselőket, később ezek nejeit, szü­leit, gyermekeit, vallását, származását stb. sorra vette,— a legszentebb érzelmeket kigunyolván s magát a családi élet szentségét és sérthetlensé­­gét sem respektálván, ha a kijelölt egyén szivé­hez nem vezetett más út. . . Lovagias elégtételt hiában követelt tölök a sértett fél ... . Sajtópör esetén gazdáik mindenhatósága árnyékolta őket... S példájok visszahatott az egész deákpárti saj­tóra lassanként, s midőn a miniszterek és képvi­selők kézről-kézre adták s nem titkolt gyönyörrel olvasták és magyarázták egymásnak, ki az a Far­­­matring Borcsa, Bokkás Zsuzsi, Kóczos K., Tolvaj Dániel stb. a Pressbureau pedig duppladijakkal jutalmazta, mennél kegyetlenebb és élesebb volt egy-egy becsületrabló és jellemölő czikk: a nagy lapok, mint a „Ref.“ utánozni kezdék az alsóbb rendű kollegákat s Kossuth, Tisza, Ghiczy, Si­­monyi — stb. ugyanoly modorban, hasonló ar­­czátlansággal lett kifigurázva, kicsúfolva, be­mocskolva, mint Balla Gergely, vagy a szegedi vár foglyai, kiket az előbbiek elvtársai és bizalmi emberei gyanánt mutatott be a hazának és a kül­földnek a fizetett tollak leleményessége. S a baloldali közlönyök „néma megvetése“ fokozta e zsiványhad szemtelenségét. Ha Horn Ede számokkal és a mathesis tételeivel mutatta ki, hogy „ez a vasút vagy kölcsön nagyon drága** — másnap valamennyi félhivatalos lap ily vezér­­czikket hozott: „Hepp hepp“ ; a „bolygó zsidó“; „Handle mint követő"; „Iczig és a miniszterek“ stb., vagy ha a népiskolák érdekében szólalt föl, a defic­itet birálgatta, a negyvennyolcza­­diki honvédeket ajánlotta vagy az incompatibi­­litást sürgette s megrótta, hogy a Deákpárt mata­dorai kivétel nélkül 6—8 hivatalt viselnek, — valamelyik baloldali képviselő az országházban , rögtön 10—15 biográfia készült, melyben atyjá­nak szegénysége és koldus rokonainak éhes kör­nyezete még a legenyhébb vitz és gorombaság vala s csak a kötélről golyóra ítélt bűnösök irányá­ban használtatott. Mások, a nevesebbekre érzéke­nyebb döféseket mértek s ha szokottnál halvá­nyabb arczczal és földult vonásokkal látták aztán az illetőt, volt öröm és taps, s a kielégített hit­vány boszu százfélekép ingerkedő gyávasága . . . S mindenki beszélte, mindenki hirdette, hogy a súgó szerepét a­­ kormány viszi s hogy ezre­ket és ezreket pazarolnak a nép filléreiből azon nemtelen czélra, hogy e szellemi kopóhadat táp­lálják és dressirozzák s adott perezben ráuszitsák azokra, kiket a kormány gyűlöl bátorságuk, fél népszerűségük és irigyel szennytelen multjok és megvásárolhatlan jelenek miatt . . . Ki szelet vet, vihart arat . . . Csernátony viszonzása első volt, de nem lesz egyszersmind utolsó is, ha a kormány­ a közvéle­ményt ki nem békíti s magához és föladatához jobban illő fegyvereket nem választ a küzdelem­hez. A cloture lekötheti egyes képviselő nyelvét, de az igazság megleli szónokát és apostolát a házon kivül is .... S jaj a kormány, jaj a ha­zának, ha a parlament szerepét és hivatását az utcza örökli s a szintérrel a jelszavak is fölcseré­lődvén és átalakulván megindul az a lavina, mely mindent elsöpör, eltemet s melynek nyomá­ban fű nem fakad, virág nem ny­ilik, s midőn elolvad és megsemmisül, romoknál és cson­toknál egyebet nem talál helyén a későbbi nem­zedék — soha — soha!. . . WCS—-rr­~­ Péntek. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szem, II. emelet. [de intézendő a lap NZelletti részét illető minden közle­­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, a. na. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872.novemb.22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy­ évre . 16 írt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílt tér: négy hasábos petitsor,801kr. — Nagy zajt csaptak a Deákpárt által tegnap tar­tott értekezlet előleges hirdetésével. Az első értekezlet elmaradt, mert Lónyay Gödöllőn mulatott. A második értekezlet azonban mégis megtartatott, noha nemcsak a várt miniszterelnök, hanem a többi miniszterek közül egyik sem jelent meg az értekezleten. Hogy tehát tegnap miért tartatott meg az érte­kezlet Lónyay nélkül is, a­melyet előtte való nap nél­küle meg nem tarthatónak mondtak, mint mondják, abban leli magyarázatát, hogy azon határozati javas­lat, melyet a Deákpárt elfogadott, egyenesen a kor­mány köréből eredt. A kormányférfiak és különösen Lónyay elmaradása tehát csupán azon számításból történt, hogy a határozati javaslat egészen úgy tüntet­­tessék föl, mint a Deákpárt szüleménye, így beszélik ezt az avatott körök emberei. A Deákpárt által elfogadott határozati javaslat, mely a képviselőház szombati ülésében fog benyújtatni, így hangzik: „Miután már a múlt országgyűlés lefolyta alatt a ház tanácskozási szabályai hiányosaknak bizonyultak, a november 18-kán előfordult jelenet pedig — neveze­tesen a ház egyik tagja által mondott czélzatos és alap­talan gyanúsítások, — a ház méltóságát mélyen sértik és azok kellő megtorlására és hasonló esetek megelőzé­sére a házszabályok elegendő módot nem nyújtanak : küldjön ki a képviselőház egy kilenc­ tagból álló bi­zottságot, mely a szabályokat átvizsgálván, azok hiá­nyainak pótlására nézve javaslatát oly időben terjesz­­sze a ház elé, miszerint a megváltoztatott házszabályok azoknak elfogadása után azonnal, már ezen ülésszakra kihatólag életbe léphessenek. Egyúttal a ház utasítja a miniszterelnököt: terjeszszen elő törvényjavaslatot az 1848. IV. t. ez. 15. §-ának módosításáról.“

Next