Magyar Ujság, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)

1872-12-01 / 276. szám

talnokaikkal is németül legyen kénytelen beszélni, ha pályáján boldogulni akar. Végtére harmadszor, ha a kultúra terén a kereske­delmet tekintjük, kénytelen a magyar kereskedő saját hazájában gfintanr­ tapasztalást tenni,­­ hogy a perli kereskedelmi akadémia, melyben az előadási nyelv a német, évenként tízezer forintnyi államsegélyben r­é­­szesíttetik és minthogy az oktatásügyi miniszter úr tár­­czája átvételekor határozottan ígérte azt, miszerint fő­­figyelmét a szaktanodák felállítására fordítandja, tehát bátor vagyok tőle kérdezni, hogy hajlandó- e a kis Hor­vátország példájára, hazánkban, melynek népessége 14- sz­er nagyobb, legalább 15 állami­ kereskedelmi­ intézet felfuttatását a jövő évi költségvetésbe felvenni és így a magyar szülőknek alkalmat nyújtani, hogy hazánk­ban az oly fontos pályára neveltethessék a fiatalságé Fromm Antal, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 30-án D. e. 10 órakor. Bittó István elnök megnyitván az ülést a jegyző­könyv hiteleszttetik. Stoll Károly Nagy-Bánya tsz. kir. bányaváros két folyamodását von be. — Az egyikben kéri az állam ellenében levő részben már utalványozott, de nem fize­tett követelése kielégítését; a másikban Komárom­­város feliratát pártolja a városi közigazgatási költ­ségek egy részének az állam által törvényhozásilag esz­közlendő fedezéséről. Matolay Etele benyújtja a felső zempléni helvét hitvallású néptanító egylet kérvényét, melyben a szi­getvári néptanító­ egylet emlékiratát magáévá teszi, és annak figyelembe , illetőleg foganatba vételéért folyamodik. Madas Károly soroksári lakosok részéről ad be kérvényt a Dunaszabályozás által szenvedett kár meg­térítése iránt, melyet a pénzügyér megtagadott. Tost Gyula Sárosmegye több községének kérvé­nyét mutatja be a bártfai adóhivatalnak Zbóróba való áthelyezése iránt. — Mind e kérvények a kérvényi bizottsághoz uta­­sittatnak. Simonyi Ernő- T. ház ! Sajnálattal látom, hogy a t. képviselő­ház tagjai oly csekély számmal vannak je­len s különösen, hogy az igen t. kormány csak egy mi­niszter által van képviselve, mert azon események kö­vetkeztében, (Halljuk!) melyek az utóbbi napokban beállottak, kötelességemnek tartom a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy a parlamentáris kormány természete, a parlamentáris szokás azt kívánja, hogy a­mikor mi­niszteri krcsis áll be, akkor a parlament ülései függesz­­tessenek fel. Én nem tudom, való-e, nem való-e azon hit, melyet tulajdonkép mindenki tud már, csak épen az, a­mit leg­inkább illetne, a parlament, hivatalosan róla nem tudósíttatott, hogy t. i. a minisztérium beadta volna lemondását. Ilyenkor a parlamenti kormányzat maga kívánja, hogy a törvényhozás működése függesztessék fel. (Hall­juk !) Igen természetes, hogy az újonnan alakulandó mi­nisztérium nem vállalhatja el a felelősséget oly törvé­nyek végrehajtása iránt, melyek az ő hozzájárulása, beleegyezése és részvétele nélkül alkottatók. Én elvártam volna, hogy ily körülmények közt a kormány réészéről létetik az az indítvány , kiírtt? Pá­rns­­sék fel a ház, hogy bizonyos határozatlan időre t. i. míg az új kormány megalakulása megtörtént, fügeszsze fel üléseit, s azután majd az elnökség útján a szokott mó­don hirdettessék ki a legközelebbi ülés. Miután ez sem tegnap, sem ma nem történt, én bátor volnék kérni az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, adjon a háznak felvilágosítást az iránt. (Derült­ség. E közben belépnek Tisza és Trefort miniszterek.) Most már három miniszter van jelen, a három miniszter közül valaki adhatna felvilágosítást az iránt, hogy vájjon csak ugyan beállott-e a kormánykrízis ? Azon esetre, ha csak­ugyan beállott, nem tartja-e a kormány szükségesnek azt, hogy felkérje a t. házat, hogy egye­lőre függeszsze fel üléseit. Pauner Tivadar igazságügyi miniszter: Simonyi Ernő képviselő úr, felszólítására csak azt bátorkodom felelni, hogy mihelyt az ügy abban a stádiumban lesz, hogy a t. háznak az iránt jelentést tenni lehessen, az meg fog történni. Minthogy jelenleg az ügy abban a stádiumban nincs, ennélfogva nem érzem magamat felhatalmazottnak, erről itten pozitív nyilatkozni.­­ Következik a napirend. A házszabályok megvizsgálására kiküldendő bizottság megválasztása. A szavazatok beadatnak. Az eredmény a legköze­lebbi ülésben fog kihirdettetni. A napirend második tárgya : a kérvények tárgyalása. Molnár Aulal előadó: a Budán 1872. ápril 14-én tartott népgyűlésnek azon kérelmét, mely szerint Buda­­város nyiltvárossá tétele és várerőditményeinek meg­szüntetése kérelmeztetek. A kérvényi bizottság ezen kérvényt tanulmányozás czéljából az összes miniszté­riumnak kiadatni véleményezi. — Elfogadtatik. A szolgálaton kívüli fegyverviselés megszünteté­sére vonatkozó kérvényt a bizottság a honvédelmi minisztériumnak ajánlja kiadatni tanulmányozás vé­gett“. (Derültség balról.) Oláh Gyula ajánlja, hogy „intézkedés végett“ tétessék át a minisztériumhoz. Várady Gábor hozzáteszi, hogy jelentéstétel kivántassék a kormánytól s ugyanezt sürgeti Madarász József is.­­ A többség mind e mellett a kérvényi bizottság véleményét fogadja el. Molnár Antal előadó olvassa a magyar országos tisztviselői kar végrehajtó bizottságának kérvényét a hivatalnoki kar szervezése és fizetésfölemelése iránt, mely használat végett a pénzügyi bizottságnak véle­ményeztetik­ kiadatai. Madarász József helyteleníti, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék, melynek úgy is sok a dolga. De meg kell rónia ama nagyobb fizetésű hivatalnoko­kat is, kik 2 - 10 ezer forintig vannak fizetve, hogy az ország 70 milliónyi deficitjét tekintetbe sem véve, most kérnek fizetésfelemelést és drágasági pótlékot. Indít­ványoz a, hogy a kérvény az irattárba tétessék s a budget-tárgyalásoknál felszólalhat érdekében, a ki pártolja. Simonyi Ernő: T. ház! A kérvénynek két fontos és egymástól igen eltérő része van. Az állami hivatal­nokok fizetésének fölemelése és az állami hivatalnokok viszonyainak szervezése és rendezése. A­mi az elsőt illeti, t. i. fizetés felemelést vagy a drágasági pótlékot, azt hiszem a kérvényi bizottság véleményezhette volna a­zt, hogy az ország e tekintetben már eleget tett.­­ Mióta ezen új constitutio beállott, mióta ezen magyar kormány fennáll, nem volt egyéb teendője, mint a hiva­talnokokat szaporítani, és fizetéseiket felemelni. (Igaz! Igaz­­ a szélső balon.) Egyet ideje volna már, hogy ezen telhetetlen piaczák is jól lakjanak és ne képzeljék azt, hogy az állam csak arra való, hogy minden zsírját kiszívják. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Arra nézve azt hiszem, a t. ház az ország érdekét tartja szem előtt, ha a kérvény ezen részét egyszerűen visszautasítja. A­mi a kérvénynek másik részét illeti az egészen más ter­mészetű dolog. A hivatalnokok viszonyainak rendezése, a hivatalnokok állásának biztosítása, egyik fő garancia arra, hogy jó hivatalnokok legyenek. Megvallom, meg­­foghatlan előttem, hogy 6 év óta miként volt képes a kormány ezen kérdést elodázni mostanáig. A hivatalno­kok állására, jóllétére nézve minden­esetre első feltétel­nek tartom azt, hogy a hivatalnok állásában biztos le­gyen. Látjuk, tapasztaljuk, tudjuk, hogy voltak hiva­talnokok a­kik 5—6 évig hivatalban vannak, szolgál­nak, egyszeregy czikket imák,ami a miniszternek nem tetszik és simplán a hivatalból kikergettetnek. Már en­gedelmet kérek, ily állásba jó hivatalnokot kapni nem lehet. A hivatalnok nem a miniszter hivatalnoka, hanem az állam hivatalnoka, felettük tehát ily módon rendel­kezni nem lehet. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Úgy van!) Ez visszaélés a hatalommal; mi nem szolgákat tartunk a minisztereknek, mi az államnak hivatalnoko­kat tartunk. A hivatalnokok állásának rendezése és biztosítása tehát nagy fontosságú kérdés ; attól van feltételezve a Magyarország,administratiója jóságának lehetősége; e nélkül lehetetlen jó végrehajtást behozni, mert lehetet­len jó hivatalnokokat kapni. Az állam nemcsak itt, ha­nem Európa szerte mindenütt anyagilag roszabbul fizeti hivatalnokait, mint minden más intézet, hanem ellensú­lyozva van ez az által, hogy állása biztosítva van, sem­mi önkénytől nem függ, törvény által van biztosítva, és másodszor nyugdíj­aztatik, miután szolgálatban bizonyos időt töltött. Ha ezen két dolog nincs biztosítva számára, akkor csak az fog menni államszolgálatba, a­ki másutt alkal­mazást nem kapott, mert másutt mindenütt a hivatal­nok jobban fizettetik. Már­pedig mikor látjuk,­­ hogy egyes miniszterek egyes hivatalnokokat elkergetnek, sőt mert ezt vagy azt teszik, még azt mondják neki, — hogy büntetésből még nyugdíjra való igényét is el­veszti, akkor bizonyosan nem igen van vágya senkinek sem államszolgálatba lépni. Mi joga van a miniszternek rendelkezni, hogy a hivatalnok vagyonát elveszítse. — Hiszen a nyugdíj vagyona, tulajdona a hivatalnoknak s ezt csak bírói ítélet által lehet tőle elvenni, ha t. i. van reá törvényes ok, de nem mivel a miniszter épen rész kedvében ilynemű rendeletet ad ki. Ily állapotok Tö­rökországban sem léteznek.­­ (Igaz, igaz­ a szélsőbal­oldalon.) Ez oly elv, melyre nézve óhajtottam volna, hogy a kérvényi bizottság különösen kiterjesztette volna figyelmét. A drágasági pótlékra nézve a kérvényt egy­szerűen elutasította volna, de a rendezésre nézve tett volna előterjesztést a háznak. Erről azonban nem szól a jelentés, hanem a pénzügyi bizottsághoz kívánja uta­­síttatni az ügyet, hogy az szervezze a hivatalokat, hogy az biztosítsa a hivatalnoknak állását, holott ez nem feladata a pénzügyi bizottságnak. Én tehát t. hát egy­ltalában nem hiszem, hogy a kérvényi bizott­ság kellő figyelembe vette volna ezen kérvényt, és így kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt a kér­vényi bizottsághoz visszautasítani a c­égből, hogy ezen kérvénynek 2 külön részére, 2 külön véleményt adjon. (Helyeslés.) Molnár Antal előadó megjegyzi, hogy a folyamo­dod is csak azt kérted, a­mit a bizottság ajánl. Horváth Gyula Simonyi javaslatát pártolja, mire a kérdés szavazás alá kerül. — A többség a kérvényi bizottság véleménye mellett nyilatkozik. — Következik Dobosi István kér­vénye, melyben 1848/9-ben kiszolgáltatott összeg meg­térítését kéri. A bizottság a pénzügyminiszterhez ajánlja utasítani. Csiky Sándor élesen megtámadja a kérvényi bi­zottságot, mely úgy látszik, el sem olvassa a hozzá in­tézett irományokat, mert íme, a kérvényező éppen azt panaszolja, hogy a pénzügyminisztériumhoz hiába for­dult és hogy csak ismételt sürgetés után nyerte azt a választ, hogy az ily fizetésekre nincs alap. Ajánlja, hogy a kérvény utasíttassék vissza a kérvényi bizott­sághoz, hogy alaposabb véleményt adjon. Szögyényi László, mint a bizottság tagja, azt mondja, hogy a bizottság második véleménye is csak úgy fogna hangozni, mint a jelenlegi.­­ A többség erre megszavazza a kérvényi bizott­ság jelentését úgy eme, mint a hátrale­ő kérvényekre nézve. Harmadik tárgy a napirenden: a fővárosok rendezéséről szóló törvjavaslat. Az 57. §. a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. Az 58. § nál Molnár György a külön­véleményt, Gullner Gyula pedig módosítványt jelent be, kérvén, hogy e szakasz függőben hagyassák a 69., 70. és 72-kel együtt, melyek a főpolgármesterre vonat­koznak. — Az 59. §, Vidliczkay felszólalása után egy styláris módosító­sál, a 61 — 62 pedig változatlanul. A 63. §-nál Matolay E. javaslatára történik irálymódo­­sítás. A 64. és 65 változatlan marad. A 66-dikban Steiger felszólalására történik az a módosítás, hogy „egy tanácsnok sem“ (t. i. bb­ szavazattal, ha a tanács ügye forog szóban) „a tanács egy tagja sem“ létezik. A fejezet hátralevő része elfogadtatik a IV. fejezetig, mely „A főpolgármesterről és a törvényhatósági kö­zegekről“ szól. . Szapáry Gyula gr. előadó kifejti a közp.­bizott­ság indokait a főpolgármesterre nézve javasolt módoza­tot illetőleg. Molnár György kisebbségi előadó különvélemény indokolására szól hosszasabban. Az összeütközés, melytől a bizottság tart, hogy a város és a kormány között támad, meg lesz — akár egyet nevez ki a kor­mány, akár hármat jelöl ki a főpolgármesteri székre. Talán egy kis tapasztalást szerezhetett már az or­szág arra nézve, hogy az a főispáni rendszer, a­melynek — egy kis módosulással, újabb kiadása kíván lenni a Buda-Pest fővárosi főpolgármesteri hivatal — mennyi hasznot csinált az országnak. Íme a főpolgármester tartozik 1) az administratió érdekében tisztújítóét tartani. 2) Tartozik legalább egy­szer scentralis széket tartani. 3) tartozik legalább egy­szer évenként a tisztviselők hivatalos eljárását meg­vizsgálni. Ezen a főispánokra bízott prefectum officiumok ele­gendők-e arra, hogy ők a végrehajtó hatalmat az ad­ministratió terén méltán képviseljék ? Minden egyéb kötelességüket a főispánok — tehát a pesti főpolgár­mester is saját szabad tetszésük szerint teljesítik, így például a közgyűlésen megjelenhetnek, ha nekik tet­szik ; a hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen a vizsgá­­­­latot elrendelhetik, s őket hivatalukból a vizsgálat tar­talma alatt felfüggeszthetik, ha nekik tetszik. — De ez nem perfectum officium, úgy hogy ha az ember figye-­­ lembe veszi ezeket, azt látja, hogy itten a tulajdonko­­r­peni czél nem az, a­mi akart lenni,­­ hanem valami más. S nem szükséges hosszasan indokolni, hogy azon czél nem lehet más, minthogy nem az állam végrehajtó hatalma, hanem az állam végrehajtó hatalmának időle­ges kezelői képviseltessenek általuk, a­mi hogy nem lehet helyes törvényhozási czél, a fölött vitatkozni fö­lösleges. Kérdi: vájjon szükséges-e ez újabb kiadás és vájjon egyátalán a városi főispánok megérdemlik-e fizetéseket ? A buda­pesti főpolgármester, úgymond, bírni fog a főispánoknak adtributumaival, de bírni fog azon kívül még egy adtributummal, azzal nevezetesen, hogy ő a fővárosok tanácsában akkor, mikor neki tetszik, elnö­kölni fog. Ha megnézzük azon §­t, a­mely szól a fővá­rosok tanácsáról, azt látjuk, hogy a fővárosok végre­hajtási közege mind az önkormányzat, mind az állami administratió tekintetében a városi tanács, tehát oly testület, a­mely testületet majd a főispánt képviselő vagy helyettesítő főpolgármester a maga tekintélyével ismét be fog árnyékolni. (Derültség.) Én nem értem te­hát, mit akart a központi bizottmány ezen főpolgármes­terből csinálni. Tisztviselőt-e, vagy valami nagyobbat! Ha tisztviselőt, akkor nem találom, hogy lenne neki oly adtributuma, melyet nem szabad nélkülözni egy tisztviselőnek sem, hogy t. i. lesz-e neki valami után módon felelőssége. A megyei és városi főispánok leg­alább képviselnek, ha nem valami helyes rendszert, de mindenesetre képviselnek annyit, mire Horn tegnap­előtt elmésen alludált, t. i. hogy bizonyos rendszernek árnyékát képviselik, de ez a főpolgármesteri intézmény még annyit sem fog. Azok a megyei főispánok legalább, a­mint az alföldi ember mondani szokta, ha nem is arra valók, hogy lássanak, valók legalább arra, hogy láttas­sanak, már t. i. a­hol láttatni akarnak, mert tapasztal­­juk, hogy van főispán, a­ki gyakran 8 napig sincs egész év alatt megyéjében. Már hogy az ilyenek mikép légy­nek képesek ma­gukat csak láttatni is, azt én nem értem. Hanem ott legalább van azon mód, hogy ha a belügyminiszter úr nem akarja, hogy láttassanak, tud rajta segíteni, mert a kormány nevezvén ki, a kormány el is mozdíthatja, hanem hogy a fővárosi polgármester ellenében, a­kit nem a kormány nevez ki, de kit, habár a kormány avaslata folytán a közgyűlés választ, minemű contro­­leriája van a kormánynak, ezt én véges elmémmel be­látni nem tudom. Tovább megyek. A főpolgármester olyanok közül választatván, kiket a kormány kandidál, nem lesz alárendelve a közgyűlésnek, hanem fölébe lesz helyezve. Már most oly hatalmat képez az államban, a­mely lefelé nem függ. Ezen fővárosi polgármester valósággal a felelősségtelenség hatalmával lesz felru­házva. És ha már most ezen felelősség nélküli főpolgár­mester a tanács testületét a maga felelősségtelenségé­­nek palástjával beárnyalja, szeretném tudni, hogy miként fogna felelős lenni azon tanácstestület is. Steiger Gyula bár elvben a különvéleményt pár­tolja következő módosítványt ajánlja: „A főpolgármes­ter a közgyűlés által kijelölendő három — de képvise­lőségre és a tanács főtisztviselőire előszabott minősít­­vénynyel biró egyén közül a főváros összes választó­joggal biró polgárai által, illető választó kerületekben eszközlendő titkos szavazás útján választatik, — a kinek választása azonban ő felsége a király hely­benhagyása elé terjesztendő. — Ha a megválasztott egyén ő felsége által meg nem erősittetik, akkor uj vá­lasztás eszközlendő, melynél azonban ő meg nem erősí­tett egyén kijelölésbe nem hozathatik és meg nem vá­lasztható.“ Szóló ezután hosszasabban indokolja e módositvá­­nyát. Ő is azon állásponton van, mint a kisebbség, de az indítványában javasolt megszorítást indokolja az, hogy az ország annyit költött a fővárosra, s így részben az ország vagyona, befektetése fölött kell őrködni. E megszorítás mellett azonban soha sem történhetik az, hogy a fővárost oly egyén administrálja, kiben nincs bizalma a város polgárságának és legfeljebb az történ­hetik meg, hogy egy egyén, kiben bizalom volt, nem erősíttetik meg, mi 100 eset között, egyszer fog elő­fordulni. Kármán Lajos közvetítő m­ódosítást ajánl, mely így szól: „A főváros élén a főpolgármester áll, ki a közgyűlés által 6 évre választatik és a király által meg­­erősíttetik. A közgyűlés által megválasztott főpolgár­mestert, ha ő felsége meg nem erősítené, akkor a köz­gyűlés újból választ, mely alkalommal azonban a király által meg nem erősített egyén választás alá nem eshetik.“ Kondorosy György hoszabb beszédben nyilatko­zik a főpolgármester kinevezése mellett. Oláh Gyula a különvéleményt pártolja. Épen nem látja be, miért akar a kormány itt következetes lenni. Ő is tiszteli a következetességet, de nem tartja indo­koltnak, hogy Pestvárosban is szükségtelen akadályok­kal nehezíttessék az önkormányzat. Házmán Ferencz szintén nem helyesli a közp.­bi­zottság szerkezetét, hanem mást sem ajánl, sem az aján­lottak közül nem nyilatkozik egy mellett sem. Beöthy Lajos : Midőn a maunicipalismus még status-rendszer volt, akkor volt és lehetett oka annak, hogy a kormány közege által magát képviseltette a törvényhatóságban ; de miután a municipiumok meg­szűntek status-rendszer lenni, megszűntek pedig a népképviseleti és parlamentáris rendszer mellett s csupán helyhatósággá alakultak át, akkor megvallom, te­hát, hogy én annak, hogy a kormány magát képviseltesse az ily helyhatósági kormányz­atban szükségét nem látom. Azt mondják a jobboldalon, hogy a régibb köz­törvényhatóságokban — most már az elnevezés is hi­bás, miután helyhatóságokká alakultak át — képvisel­tette magát a kormány. Ez rendes és szükséges volt, mert a törvényhatóságok szavazattal bírtak az ország­gyűlésen , azonban most a helyhatóságoknál mire ügyel­jen fel a kormány képviselője ? Arra talán, hogy a pe­­títió hogyan készüljön az országgyűléshez, koránt sem. A végett pedig, hogy a hivatalnokok kinevezésénél befolyjon, nincs szükség az önkormányzatnál főispán kinevezésére. Hiszen a helyhatóságok fogják tudni, kikben bízzanak meg és kikre bízzák ügyeiket. Elnök: A hétfőn 10 órakor tartandó ülésben foly­tatjuk a tárgyalást. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Böckh Já­nos osztálygeologot főgeologgá, telegdi Roth Lajos segédgeolo­got osztálygeologgá, végre Matyasovszky Jakab gyakornokot segédgeologgá nevezte ki. A pénzügyminiszter Jávorszky Jánost II. osztályú hiva­taltisztté nevezte ki. A belügyminisztériumhoz Trettina Emil II-ad, Fliegei Kál­mán és Horváth Antal pedig III-ad osztályú számtisztekké ne­veztettek ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Báttaszéky Frigyes nagy­szombati k. törvényszéki irodatisztet és csomortányi Mike Kálmán gölnitzbányai bányabiztossági írnokot irodatisz­tekké nevezte ki. A fiumei és magyar-horvát tengerparti kir. kormányzó Duimich András révbiztost révalkapitánynyá, és d’Ancona Jó­ József, Szobogna Valerian s Merláto Pál révgyakornokokat és hosszujáratu tengeri hajókapitányokat révbiztosokká nevezte ki. MAGYAR ÚJSÁG 1872. DECZEMBER 1. Kivonat a hivatalos lapból. B. Herbert-Rathkeal Gábor, gr.­­Zalusky Károly és gr. Wolkenstein Antal 2. oszt. követségi tanácsosok 1. oszt. követ­­ségi tanácsosokká neveztettek ki. A pénzügyminiszter Roszinszky János főerdészt a beszter­­czebányai jószágigazgatóság kerületébe harmadosztályú m. k. erdőmesterré, a nagybányai bányaigazgatóság kerületében 1. oszt. bánytisztté Szüszner Ferencz 2-ed oszt. bányatisztet, 2-ed oszt. bányatisztté Köss József 3. oszt. bányatisztet, és 3-ad oszt. bányatisztté Richter Gábor bányászgyakornokot, a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiához tanársegéddé Szellemy Géza bányászati gyakornokot és Angyal József bányatisztjelöl­­tet nevezte ki. KRÓNIKA, Pest, november 80. — Nagy bevétel, de még nagyobb kia­dás. A pesti korcsolyázó-egylet évi jelentése szerint a tavalyi 17,597 frt 99 kr. bevétel daczára a deficit 921 frt 58 kr. — Egy katona, akit a patkányok meg­ettek. Temesvárott egy este három katona mulatott együtt: este 10 órakor közülök kettő visszatért a lak­tanyába, a harmadik pedig bement a kávéházba, hogy kávét igyék, és sem az éjjel, sem másnap nem tért visz­­sza. Már azt hitték, hogy megszökött, midőn egy pék azt jelenté, miszerint egy sánczárokban egy katonát látott mozdulatlanul feküdni. Azonnal a helyszínére küldtek, és ott találták az eltűnt katonát halva, patká­nyok által összerágva. Azt hiszik, hogy ittas állapot­ban a sánczról leesett az árokba és az iszapban megfalt, a mi annál valószínűbb, miután arcza egészen el volt temetve az iszapban. — Szép kéregetők. Az épitendő pesti nép­színháznak igen lelkes pártfogói vannak Nagyváradon, ott ugyanis a népszínház javára tervezett reunio belépti jegyeivel három kisasszony járt házról házra. Hogy fáradozásaik folytán szép összeg gyűlt össze, azt alig szükséges említeni. Éljenek a lelkes hölgyek! — Rabló. A mátravidéket egy Vidrocsky Már­ton nevű rabló­, tartja rettegésben, ki nem rég ugrott meg egy fegyházból. — Men­ház. A kincstári munkások árvái ré­szére a pénzügyminisztérium menházat szándékozik felállítani, s e czélból sorsjátékot rendez. Egy sorsjegy ára 2 frt 50 kr. A városi tanács, melyhez 600 darab ilyen sorsjegyet küldtek, azt indítványozza, hogy azok­ból a város 100 darabot tartson meg.­­ A természettudományi társulat jövő szerdán, decz. 4-kén d. u. 5 órakor az egyetem vegy­tani intézetében (országút 42. sz.) fogja szakgyűlését tartani, melyre a természettudományok kedvelői tisz­telettel maghivatnak. Ez alkalommal Eötvös Loránd br. kísérletekkel egybekapcsolt előadást fog tartani „a fény kettős töréséről“, — Balogh Kálmán pedig a „he­­terogenesisről“ fog értekezni. — A várbeli omnibusz járatok az idén egészen meg fognak szűnni, minthogy a pénzügymi­nisztérium a társaskocsiktól határozottan megtagadott minden kedvezményt, és azok árszabályát nem akarja a többi személyszállító járművekével egyenlősíteni, a­mennyi­ben a hidrára a társaskocsiknál személyenként szedetik, ilyen körülmények közt pedig a társaskocsi­tulajdonosok még fölemelt szállítási díj mellett sem tart­hatják fen magukat. — Éji ülések. Károly­városról azt írják a ,,Nav. Nov.“ nak, hogy az ottani polgármester — angol szo­kás szerint — a városi gyűlést mindig az éji órákra szokta összehívni, mely időben a város atyái czélszerűbb­­nek látván nyugalomnak engedni át fáradt tagjaikat, mint a város ügyeivel bajlódni, természetesen soha sem elennek meg, s igy a polgármester egyedül intézkedik, a mint neki tetszik. — Maar Péter, az aradi ipar- és népbank meg­szökött, de elfogott vezértitkára a homburgi játékhelyi­ségben is igyekezett szerencsét próbálni, de ebbeli pas­sióját 1000 frt veszteséggel fizette meg. Még mintegy 3000 frtot találtak nála. Ma vagy holnap érkezik Aradra, illő kiséret mellett. — A magyar tud. akadémia. Az I-ső (nyelv és széptudományi) osztály decz. 2 án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők : I. Riedl Szende r. t. „Az irodalmi nyelv és a nyelvjárások.“ II. Hunfalvy Pál r. t. „Könyvismertetés.“ — Pesten 1872. novemb. 30-án. Gyulai Pál, osztálytitkár. — Tornaegylet. Szegeden tornaegylet van alakulóban, az előleges alaptervezet már kész, s tagok is szép számmal jelentkeztek.­­ A tervezett temesvár-orsovai vasúti vonal előmunkálatával megbízott mérnökök, mint írják, nem a kormány, hanem a tiszai vasúti társaságtól vett uta­sítás folytán hagyták abba eddigi munkájukat, és az arad-lugosi vonalat azért mérik ki, hogy a távolsági kü­lönbözet megállapittassék. — Iskola-felavatás. A d.-pataji ref. egyház f. évi október 27-én adta általa közhasználatnak, ahhoz alkalmazott valásos szertartások között, egészen szilárd anyagból épített, jól berendezett, mintegy 20,000 ftba került felekezeti népiskoláját. — Ez alkalommal népies tánczvigalom is tartatott a város nagy vendéglőjében, mely 162 forinttal gyarapitá az építkezés alatt nagyban kimerült egyházi pénztárat. — Voltak a vendégek kö­zött számosan, kik a rendes belépti dijon felül adakoz­tak ; ezek közül szabad legyen a t. olvasó-közönség előtt megnevezni, különösen a következő vidéki vendé­geket : Vidacs János országos képviselő 50 ft, Dobos Sándor, törvényszéki tanácsos 8 ft, Paskás Benjamin 5 ft, Freund Ignácz 5 ft, Hildebrand Mihály 5 ft. — Mindezen, valamint az itt meg nem nevezett kegyes adakozóknak szives köszönetet mond az egyház nevé­ben Ambrus József, fő­gondnok. — Egy lelkész a „Magyar Állam“-nak a következőket irj­a: „Kis Mihály esztergomi lakos neje nov. 20-án bajjal szült ugyanide mégis szerencsésen átesett a Veszélyen. Két nappal később, jőnek a királyi adóhivatal ügynökei, hogy az említett Kis Mihályon megvegyenek 30, mond harmincz krajczárt oszt­­ért, az 1850-ben Kis Mihály hibája nélkül történt bélyegcson­­kítás fejében. A férj, látva a végrehajtókat, tiz forinttal kezében sietett eléjük és kérte őket csak nejét kiméljék meg. Az erőszak azonban utat nyitott magának a beteg­hez s ott a szenvedő ágyneműjét ragadta meg, hogy azt róla lerántsa. A beteg erre annyira fölháborodott, hogy nekem f. hó 23-án csak sietve lehetett a halottak szent­ségeit föladnom, s ma ezen különben erőteljes asszony már el is van temetve.“ — Humanismus 1 — Sim­o­ny­i E­r­n­ő nov. 23-án a képviselőház­­ban tartott s nagy föltünést keltett beszéde külön le­nyomatban kapható a „Magyar Nyomdában!1 Ezer pél­dány ára 10 fzt. 100 példány ára 1 frt. 20 kr.

Next