Magyar Ujság, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)

1872-12-03 / 277. szám

közönség az egész deákpártot moraliter megbélyegző legújabb m­iniszterválság szégyenteljes lefolyásából; alapos volt-e, jogos volt-e a miatta emelt szemrehányás, megmutatta az ellenzék a legközelebbi parl­amenti in­cidens alkalmából tanusított históriai jelentőségű ma­gatartásával ; de hogy ráadásul most azt is lássák ol­vasóink, mily fajta emberek azok, kik a parliament mél­tóságának védelméből rendszeres üzletet csináltak , az igazsággal nem törődve s a tényeket meghamisítva zugprókátorok módjára költött vádakkal merészelték a közvélemény ítélőszéke elé hurczolni az ellenzéket: — idézzük a Lónyay bukása által 24 órára gazdátlanná, illetőleg — eladó leánynyá vált „Reform“ tegnapi számának következő sorait mindennemű változtatás nélkül: „Négyszáz ember, nagyobb része műveletlen a a komoly munkát nem kedvelő nép jár el a Sándor-ut­­czába a napidíjakat fölszedni. Kétharmadának annyi fogalma van a köztisztességről, hogy a tanácskozások­nak szavazatképeseknek kell lennie, tehát ha az elnök ülést hirdet, azon meg kell jelenni. Tanulni, dolgozni, nem oda tartozik.“ Íme : így mutatja be az országnak és a külföldnek a magyar parliamentet, az exminiszterelnök exfélhiva­­talos lapja s részünkről megjegyzés nélkül közöljük, de alkalmilag hivatkozni fogunk a fennebbi rajzra, melyet a „P. Napló“ és többi jobboldali kollégája szintén he­lyesel az által, hogy — hallgat. Qui tacet, consentit. — A főrendiház távol levő tagjai az elnökség által fölkéretnek, hogy a decz. 5-én tartandó ülésre megjelenni szíveskedjenek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése deczember 2-án. D. e. 10 órakor. Elnök Bittó István. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Elnök:T. ház! A szombati ülésben a ház bele­egyezésével, a mai ülés napirendjére a házszabályok átvizsgálására kiküldendő bizottság tagjaira beadott szavazatok eredményének kihirdetése és a főváros ren­dezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása volt kitűzve. Van szerencsém azonban jelen­teni a t. háznak, hogy időközben azon hivatalos érte­­sítést vettem, hogy a kormány beadván lemondását,­­ ő felsége ezen lemondást elfogadta. (Élénk helyeslés a baloldalon) az új kormány alakításával Szlávy József volt kereskedelmi miniszter urat bízta meg. (Élénk él­jenzés.) Egyidejűleg megbízta a volt miniszter urakat, hogy az új kormány alakításáig tárcsájukat ve­zessék. Azt hiszem a t. ház természetesnek fogja találni, hogy ily körülmények közt érdemleges tágyalásokat folytatni, ülést tartani alig lehetséges. (Helyeslés.) Azon kérdést vagyok bátor még a t. házhoz in­tézni, megengedi-e, hogy a mai ülésben a szokásos elő­terjesztéseket megtegyem, vagy pedig hagyjam a leg­közelebbi ülésre ? (Felkiáltások : A legközelebbi ülés­ben. Most!) Az előterjesztés nagyon rövid. Vladár Ervin képviselő, ki a szatálszazar­i min­dentartása mellett igazoltatott, ezen idő eltelvén, vég­leg igazolt képviselőnek jelentetett ki. Csernátony képviselő úr bemutatja dr. Cseh Ká­roly a kézdi-orbai választókerület megválasztott kép­viselőjének megbizó levelét. (Éljenzés balfelől.) Az ál­landó igazoló bizottsághoz utasittatik. Végre bemuta­tom a szokásos elnöki havi kimutatást — a függőben maradt tárgyakról. — Ki fog nyomatni és szétosz­­tatni. Végre kérem a t. házat, méltóztassák az elnökséget felhatalmazni arra, hogy a legközelebbi ülés idejét a szokott módon falragaszok és hírlapok útján közzéte­hesse. (Helyeslés.) Egyéb tárgy nem lévén, az ülést feloszlatom. ülés vége 10 óra 35 perczkor. KÜLFÖLD: a kormányválság Francziaországban Thiers üzenete a nemzetgyűléshez nem elégítette ki a versaillesi nemzetgyűlés monarchikus jobboldalát, s Kerdrel indítványára egy bizottság küldetett ki, mely a nemzetgyűlésnek jelentést tegyen Thiers üzenetére vonatkozólag. A Kerdrel-féle bizottság többsége a jobboldal tagjaiból állott, s ez nem tudott közös egyet­értésre jutni a köztársaság elnökével, minek folytán kormányválság állott be. Thiers egészen más nézetben volt, mint a bizottság többsége, s ezért egész Franczia­­országb­a, de különösen Parisban nagy volt az izga­tottság. Féltek az országban, hogy Thiers beadja le­mondását, s a jobboldal ragadja meg a kormány gyep­lőjét. November 26-kán nyújtotta be Barbie, a Kerd­rel- bizottság előadója jelentését, melyet nem fogadott el Thiers a bizottság ülésében. A gyűlés megnyitása előtt Casimir Perier, Leon de Malleville és Vitez azon fára­doztak, hogy kibékülést tudjanak teremteni a kormány és a jobboldal között, de egyik fél sem engedett. A royalisták azon nézetben voltak, hogy csak akkor jut­hatnak a kormány gyeplőjéhez, ha a teljes miniszteri felességet behozzák, míg Thiers ebbe semmiesetre sem akart beleegyezni. A november 26-ki ülés 23/4 órakor nyittatott meg a legnagyobb izgatottság között. A karzatok egészen tömve voltak, jelen volt az egész diplomácziai testület,­­ a miniszterek közül nem hiányzott senki. Barbie átalános figyelem közt lép a szószékre s elolvassa jelentését, mely mindenekelőtt azt konstatálja, hogy az nem foglal ellenséges állást Thiers ellen. Rámutat azon érdemekre, melyeket Thiers Fran­­cziaország irányában szerzett és ellenzi a nemzetgyű­lés feloszlását, szükségesnek tartván annak együtt ülé­sezését addig, míg az ország a kül- és bel- ellenségtől megszabadul. Ezek előrebocsátásával kijelenti, hogy most nem arról van szó, hogy Thiers üzenetére válasz adassák. A n­erdrel-féle bizottságnak úgy tűnt fel, hogy a kormány elhagyta pártatlan állását, és csak egy irány felé fejtetette ki hatalmát. A bizottság ugyan kiolvasta Thiers üzenetéből, hogy ő elismeri a nemzet­gyűlés konstituáló hatalmát, de a radikálisok visszaél­tek Thiers nevével úgy polémiáikban, mint pohárkö­szöntéseikben stb. és a többségnek joga és kötelessége, hogy ennek véget vessen. Sok képviselő, ki a monarchiában hitt, támogat­hatta a konservatív köztársaságot, de elveit nem ad­hatta fel. Ennélfogva nem lehet tűrni, hogy a kormány szeret nyújtson a közrend örökös ellenségeinek és a poro­ma ne örököseinek. Ezután így folytatá Barbie : „Az üzenet nem enged semmi kétséget e tekintetben. Szá­mos kollegánk kérdezi önmagától, midőn e ház azon részéről (a szélső balra mutatva) a tetszés nyilatkoza­tokat hallották, hogy elég nyílt és erős volt-e az elnök beszéde a társadalmi rend örökös ellenségeivel szemben. A mi szerencsétlen országunkban a rendetlenségnek egy egész serege van, mely sokkal nagyobb, mint másutt és különböző időben, különböző nevek alatt fordul elő. 1848-ban átalában szocziálistáknak nevezték őket, és lázadásuk elfojtatott a junius 24-iki torlaszokon. 1871. évben pedig a kommün híveinek neveztettek és ma már átalában a „radikálisok“ nevével bírnak, oly névvel, mely nem mindig ugyanegy jelentésű, de mely a leg­újabb időben a felforgatás ligájának jelzésére használ­­tatik. Czéljuk : megsemmisitni, felforgatni a létezőt, a nélkül, hogy ennek helyébe valamit épitni tudnának és akarnának. A gondolkozó radikálisok nem hisznek istenben és úgynevezett tudományos szótáraikban az embernek oly definíczióját találjuk, mely nemünket a legmélyebben alásülyeszti. E párt jelöltjei mindenütt úgy lépnek fel, hol e taktika még használ valamit, mint azon politika támaszai, melyet bensejökben gyűlölnek s mint azon férfiú szövetségesei, kit el vannak határozva feláldozni azon esetre, ha a tévútra vezetett ország valaha a hatal­mat az ő kezökbe adná. Annyi bizonyos, hogy a köztár­saság elnöke ebben nem bűnös és mi sohasem fogjuk irányában azon sértést elkövetni, hogy mondjuk, vagy higyjü­k, miszerint az ő tanában valami közös volna e gyalázatos sereggel. De az összetévesztés megtörtént és helyesnek találtuk, hogy az elnök úrnak alkalmat adjunk, miszerint a tribünön kijelentse, hogy ez össze­­tévesztésnek alapja a nevével űzött becstelen visszaélés. Thiers úr még azon feltevésre is, hogy ő egy köpeny alatt működnék a radikálisokkal, felháborodott a mi ezen nemes haragban minden ilynemű alliancenak visz­­szautasítását és minden kétértelműségnek elenyészteté­­sét akarjuk látni. Az elnök úrral tartott barátságos értekezéseinkben nem hallgathattuk el aggályainkat és kívánságainkat. Kijelentette előtte a bizottság többsége, hogy a kon­zervatív párt kénytelen a radikalizmus előhaladásának meggátlására azzal szemben egy küzdő kormányt felál­lítani, mely maga köré gyűjtse a konzervatív erőket. A mi országunkban a kormánya sokkal nagyobb ru­gója a rendpártnak, mint más országban és tétlensége ezen harczban egészen félrevezetné a közvéleményt. Ha a radikalizmus megérdemelné egy párt nevét, melyet per abusum­ adnak neki, akkor azt kívánnák a kormány­tól, hogy szegje meg a semlegességet, melyet minden pártárnyalatnak ígért, mert mindenesetre a kormány­nak szerepe az, hogy mindnyájunk fölött álljon, kik alapításához közreműködtünk. Hanem távol attól, hogy a radikalizmus egy pár­tot képezzen, az a mi szemünkben minden tisztességes pártnak ellensége.“ Ezután áttér a jelentés a Thiers által javasolt re­formokra. Elfogadja a miniszteri felelőssséget, de el­lenzi a második kamara felállítását, mely a nemzetgyű­lés végrendelete lenne. Most még nincs arról szó, hogy a monarchia vagy a köztársaság között létessék válasz­tás. A bizottságnak csak az volt a czélja, hogy a de­magóg barbárságnak ellenálljon. Végül a miniszteri fe­lelősségről szóló­­javaslat kidolgozására egy bizottságot javasol kiküldeni. A jelentés fölolvasása után Bathie kívánta, hogy az szerdára tűzessék ki napirendre, de Martel a blnvttvdg LlwvlyLvc^­iuvl» Li'lvt » A— J A**.y 03­0 wmn vn­zattal 332 ellenében, tehát 24 szótöbbséggel, csütör­tökre halasztatott a tárgyalás. Ez eredmény tehát a jobboldal első veresége. November 27-én átalánosan nagy volt az izgatott­ság egész Párisban, mert azon kis többség,mely a jobb­oldallal szemben mutatkozott a november 26-ai szava­zásnál, különfélekép magyaráztatott. Megjegyzendő,­­ hogy e szavazásban az orleansi herczegek is részt vet­­tek, s a jobboldallal szavaztak a kormány ellen. Nov. 28-án, mint a­mely nap újból ülés tartatott, nagy volt a sürgés-forgás egész Versaillesban, csak Páriából ez alkalommal mintegy 12,000 embert hozott a vasút. Párisban és Versaillesban nagyobb katonai intéz­kedések léteztek, az őrállások mindenütt kétszerezve voltak, s a katonaság a laktanyába öszpontosíttatott A nemzetgyűlés ülése elején sokat foglalkoztak Genaut Biron azon állítólagos táviratával, hogy a német csapa­tok Thiers bukása esetén újból elfoglalják a már kiürí­tett departeme-okat. Lefranc belügyminiszter több kép­viselő által kérdeztetvén ez iránt, felelé, hogy ez csak álhír. Megnyittatván az ülés Dufaure igazságügymi­niszter a kormány nevében egy indítványt nyújtott be, melynek értelmében egy 30 tagból álló bizottság kül­detnék ki, és egy oly törvényjavaslat kidolg­zásával hdatnék meg, mely a végrehajtó hatalom jogainak mértékét állapítaná meg és szabályozná a miniszteri felelősség feltételeit is. Az igazságügyminiszter beszé­dében kiemelte, hogy a köztársasági elnök üzenete ámbár előnyt ad a köztársasági kormányformának, nem tagadja a nemzetgyűlés azon jogát, hogy szabadon vá­laszthasson a kormányformára nézve. Bathie jelentése, úgymond, nem c­éloz egyebet, mint hogy kizárja a köztársasági elnököt a nemzetgyűlés tárgyalásaiban való személyes részvételből. Végül azon reményét fe­jezte ki, hogy a kiküldendő bizottság, egyetértve a kormánynyal, oly törvényjavaslatot fog beterjeszteni, mely egy erős kormányhatalom föltételeit magában foglalja. Erre az ülés fölfüggesztetett. A Kerdrel-féle bizottság meghallgatta a köztársaság elnökének érveit, ki ezután minisztertanácsot tartott. Az ülés újból m­eg­­nyittatván 6­ órakor este, mind a bizottság megma­radt jelentése mellett, mind a kormány föntartotta ja­vaslatát. Thiers a tanácskozás folytatását más­napra kívánta halasztatni, s e kívánság teljesíttetett is. Az ország minden részén nagy, és mondhatni, lázas izgatottsággal várt döntő ütközet a monarchista és republikánus képviselők közt a november 29-diki ülésben történt, mely ütközet Thiers győzelmével vég­ződött. 370 szavazattal 334 ellenében elfogadtatott a kormány által tett s Dufaure igazságügyminiszter által beterjesztett indítvány, és ezzel elvettetett a Kerdres­­féle bizottság jelentése. Thiers és a köztársaság ügye tehát 36 szavazattöbbséggel győzött. Hogy a monar­­chisták e kétségtelen vereség után mit fognak tenni, azt még most nem is képzelhetjük. Thiers a többséget Gambetta pártjának az utolsó órában hozott azon hatá­rozatának köszönheti, hogy a szavazásban, és pedig a kormány mellett, részt vegyen. Különben a nov. 29-diki ülésről a bővebb távirati tudósítás így szól: Thiers kijelenti, hogy minden kétértelműséget el akar oszlatni. Ő soha sem vonta kétségbe a nemzetgyű­lés jogait, nem indítványozza bármely kormányformá­nak is proklamáltatását, hanem a jelenlegi formának azon kormányzati feltételek megadását, melyekre a kormánynak szüksége van. Megengedi, hogy van egy rendetlenségi párt, melyre felügyelni kell; de e párt nemcsak Francziaországban van, hanem az egész Euró­pában. Elveti a socialismust, a munkaszüneteléseket helyteleníteni, s tiltakozik az atheismus ellen. Kifejti a kormánynak a szentszék iránti politikáját, s elveti a császárság által követettet, mely eszélytelen volt és dynastikus irányzatú. Nem hiszi, hogy a monarchia lehetséges volna. „Ha önök azt lehetségesnek hiszik“, mondja, „akkor döntsenek le helyemről még ma este , nem fogok akkor élükön állani, de lelkiismeretem nyu­godt lesz.“ (Balról helyeslés, jobbról mély csend.) A konservatív köztársaságot Thiers jobbnak tartja, mint a küzdő kormányt, melyet Barbie ajánlott jelentésében. Most már többé nem a miniszterfelelősségről van szó, hanem a bizalomról. Ernőül és Lucian Bran (legitimisták) a bizottság javaslatát pártolták, mire a kormány indítványa 370 szavazattal 334 ellenében elfogadtatott. A baloldal a szavazás eredményét „éljen a köztársaság !“ felkiáltás­sal fogadja. A vidékről érkezett táviratok azt konstatrálák, hogy a szavazás eredménye a megyékben átalános elégedettséget gerjesztett, s a párisi lapok is a legmele­gebb szavakkal üdvözlik az eredményt. MAGYAR ÚJSÁG 1871 DECZEMBER 3. KRÓNIKA. Pest, deczember 2. — Rendkívüli időjárásunk van, a milyenre még a legöregebb emberek sem emlékeznek. Máskor deczember 1-je zimankós, ködös szokott lenni, mig a legtöbb esetben hó­s csikorgó hideg űzte az em­bereket ilyenkor a sütött szobába, vagy a keményre fagyott jégre. Talán bizony mégis igazuk lesz azoknak, kik azt mondják, hogy a föld tengelye elhajlott s a föld forgása is megváltoztatta útját. Tegnap és ma a legszebb verőfényes tavaszi napunk volt 10—12 fok meleggel. Különös, mikor az ember a téli ruhából decz. 1-én kimelegszik. A városliget tegnap délután csak úgy zsongott a meleg által kicsalt nagy közönségtől, mint akármelyik tavaszi nap sem lehet különben látni. A vendéglők megteltek s volt tolongás, zsivaj, még a már téli elrakott asztalokat s székeket előszedték. Mintha csak ellenséges had szállta volna meg a téli álmukra bezárkózott vendéglőket. Néhány pillanat alatt a lombtalan fák alja megnépesült. Előjöttek a fogatok s a vasárnapi lovagok. Szóval: tavaszi képet láttunk deczemberben. — A gazdák ez időjárásnak nem örül­nek, sőt ha így marad, a legroszabbtól lehet tartani. Máris kaptunk leveleket a vidékről, melyekben panasz­kodva említik, hogy az enyhe időjárás miatt a vetések buján nőnek , aggódnak, hogy ha az idő meg nem vál­tozik, későbben elrothadva, ki fognak veszni. Úgy lát­szik, hogy a szánkat látogató csapások sorrendet tartanak.­­ Az 1864-ki sorjegyek mai húzásánál kihúzatott a 3574. sorozat 70. szám nyert 200,000 forintot, 3779. sorozat 40. szám nyert 25,000 frtot, 3092. sorozat 61. szám nyert 15,000 frtot, 3092. sorozat 76. szám nyert 10,­ 100 frtot; a többi kihúzott sorozatok: 478, 1928, 2308. — Horváth Marczi budai zenetársulata a napokban érkezett haza hosszabb külföldi útjáról, di­­csősséggel és egy kis pénzzel is. E társulat bejárta Né­metország és Skandinávia főbb városait, s mindenütt nagy kitüntetésben részesült, s kivált Észak-Európá­­ban, hol még soha sem hallottak magyar zenét, rendkí­vüli feltűnést okozott a szabatosság, melylyel a zenekar minden darabot hangjegy nélkül eljátszott. Dánia ki­rálya nem akarta elhinni, hogy zenészeink hallás után tanulják be darabjaikat, e ezért az udvari zenekar-igaz­gató által próbát is tétetett, ki a bandát czigány szo­kás szerint hangjegy nélkül egy zenedarabra tanította be, melyet Marcsiét már két óra múlva a legnagyobb szabatossággal el is játszottak, nem kis ámulására a je­lenvolt zen­kapacitásoknak. E zenetársulat most csak látogatóba jött haza s nemsokára New-Yorkba indul, hová szerződve van. — A h­a­t­v­a­ni­ u­t­cza nephalt-burkolatáért egy évig állt jót az illető asphaltirozó társaság. Az év most letelvén, a burkolatot a város átvette, miután azt előbb vegyes-bizottságilag megvizsgáltatta és jónak találta. — Rózsa Sándor és társainak bűnügyei, — mint a „Szegedi H.“ illetékes helyről értesül, — de az. hó közepe táján végre nyilvános tárgyalás alá fognak kerülni. — A pesti népszínház javára Kaposvárott nov. 27-kén tánczvigalmat tartottak. A rendezőség mindent elkövetett, hogy az a legfényesebben sikerül­jön , tánczoltak is, mulattak is pompásan, és az anyagi eredmény mintegy 60 frtnyi­­ deficit lett. — Adókimutatás. A pestvárosi adóhivatalba nov. hó 15-től 30 ig állami adóban 337,348 frt 23 kr., városi adóban 41,337 frt 89' t kr folyt be. — A kolera Székesfehérvárott is felütötte fejét. Három nappal­ ezelőtt a katonai kórházban merült fel az első halálos betegülés, melyet a rá következett na­pon a polgári kórházban egy más eset követett. — Kása Mihály abai adószedő felakasztotta magát. Mint hirlik, a kezelése alatt állott pénzekben tetemes hiányoknak jöttek nyomára. — Ha igaz. A cs­ói biró kidoboltatta : minden­­ lakos, mielőtt a kolerát megkapja, fél nappal jelentse­­ be, hogy a járásorvost Váczról el lehessen hozatni. — Ha e hírért ez illető biró meg talál haragudni, ne ránk, hanem a „V.“-ra haragudjék, — az verte dobra. — Tűzoltó-egylet. Nagy-Szebenben tűzoltó - egylet létrehozásán fáradoznak. — Gyula-Fehérvárt már több koleraeset for­dult elő, de halálozás még nem történt; ellenben torok­bajban ott is meghalt már néhány gyermek.­­ A nagyváradi tankerület főigazgatósága alatt álló gymnasiumokban összesen 2973 tanuló van , és pedig az aradi gymnasium 365, a belényesi 177, a nagyváradi 630, a szathmári 326, a szegedi­ 329, a te­mesvári 330, a nagybányai 199, a nagykárolyi 191, a debreczeni 61, a lugosi 106, a ra.-szigeti 153, a n.-b­is­­kereki 107 tanulót számlál. Ezekből nemzetiség szerint van 1910 magyar, 169 német, 741 román, 105 szerb; különféle 49; vallás szerint rk. 1511; gk. 518; g. n. e. 442; helvét 111; ágostai 40; és Mózes­ vallásu 352. — A kassai jog­akadémián­ál a folyó 1871/3-diki tanévre felvétetett: az I. évi tanfolyamra ny. rendes hallgató 22, magántanuló 18; a II. évi tan­folyamra ny. rendes hallgató 29, rendkívüli 3, magán­tanuló 8 ; a III. évi tanfolyamra ny. rendes hallgató 31, magántanuló 13; van tehát összesen: ny. rendes joghallgató 82, rendkivüli 3, magántanuló 39. — Samansa József szepesi püspök Almásköz­­s­gben az általa ezer frtnyi költséggel berendezett uj iskolánál segédtanítói állomást 300 frt évi fizetéssel ál­lított föl. Továbbá a czélszerűtlen iskolaépületeknek bővítése, nagyobbitása, illetőleg törvényszerű átalakí­tása czéljából Pongrácz falunak 260 frt, Zuberecznek 286 frt, Batizfalunak 250 frt, Bjelipotoknak 100 frt, Svábócznak 328 frt, Oszadának 100 frt, Zazsivának 300 frtot adományozott. — Magyar pénz és bécsi színház. Gold­­mark Károly „hazánkfia,a­kit a magyar közoktatási mi­nisztérium és­enkint segélyben részesít, hogy anyagi gondoktól menten csupán a zeneművészetnek éljen, többévi szorgalmas dolgozás után egy háromfelvonásos operát fejezett be. Czime : „A sabai királynő.“ A ma­gyar államsegélyt „hazánkfia“ azzal köszönte meg, hogy dalművét — a bécsi udvari operaházhoz nyújtotta be. Hanem azért „hazánkfia“ jövőre bizonyosan megint­ fog részesülni magyar állami segélyben! — A pestvárosi kolerabizottság utóbbi ülésében (nov. 30.) bejelentetett, hogy reggeltől estig 18 koleraeset fordult elő, és így a járvány ismét növek­vőben van. A belügyminiszter leküldi a „Neue freie Presse“ egy számát, melyben a pesti kolera-kórházak­ban a betegek iránt való bánásmód szörnyű színekkel van lefestve. Miután e czikk ugyanazonos a Jaut által egy helybeli német lapban közzétett panaszszal, a bi­zottság pedig ezt tagjai által megvizsgáltatta és a vizs­gálat eredményét közzétette, a „Presse“ rágalmazó czikke tudomásul vétetik és erről a belügyminiszter értesíttetik. A buda­pesti tanfelügyelő értesíti a bizott­ságot, hogy az uralkodó járvány miatt az iskolákban a a mellék­tanórák beszüntetendők volnának. A bizottság szintén osztja azon nézetet, hogy az ifjúság túl hosszú ideig ne időzzék a fülledt levegőjű iskolákban és minél több mozgást tehessen, és értesíti a tanfelügyelőt, hogy a tanórákat az általa tett indítvány­ értelmében oszsza be. Tárgyalás alá vétetett a buda­pesti orvos-egylet által a közegészségi évrendszabályok behozatala iránt szerkesztett javaslat. A nagybizottsághoz utasíttatik. Felemlíttetett az a megbotránkoztató körülmény, hogy a reboutban a helyiségek nem fertőtleníttetnek. Intéz­kedés fog történni, hogy e bajon segítve legyen. Abból a 60 emberből, kiket a közgyűlés a köztisztaság felügy­e­­letére fogadott fel, még eddig csak egy-kettőt láttak szolgálatot tenni, holott már 900 frtot kiadtak nekik fizetésül. Mátyás informálni fogja magát a főkapitány­nál és jelentést fog tenni a jövő hétfői gyűlésen. Panasz létezik a­miatt, hogy a vízvezetéki víz ismét szörnyű rész. Bemutatnak a Hermina téren a Hölle-féle pezsgő­gyár vízvezetéki csövéből kieresztett vizet, mely olyan, mint a híg sár, undort gerjesztő, élvezhetlen. A bizott­ság felhívja a vízvezetéki bizottmányt, hogy a csövek megvizsgálása és kitisztítása iránt annyival inkább in­tézkedjék, mert a víz városszerte romlani kezd. — „Tengeren és szárazföldön“ ezimi­ útirajzokra hirdet előfizetési felhívást Kompol­thy Tivadar fiatal tengerész hazánkfia, kinek élénk tolláv­a a lapok olvasói már több ízben találkozhattak. „Rövid időre megtérve a tengerről, — írja az útirajzok szer­zője, két év eseményeit írtam meg fenebbi czím alatt. E naplójegyzeteket részint a világtengereken, részint a külföld tengerpartvidékein való kalandozásaim köze­pett, néhány regényesen átsze­nvedett évnek emlékéül írtam.“ A mű, melyre az útirajzok­ és kalan­dokban gyönyörködő közönség figyelmét felhívjuk, 10 ivén, díszes kiállításban újév táján fog megjelenni. Érdekes!) részletei lesznek: Vihar és szélcsend. Amerikai kalan­dok. Három óra a Niagara mellett. A newyorki Morgue névtelen halottjai. Képek a tengerész­ életből. Amerikai farm­élet. Adelsbergi emlék. Tenger poesiája stb. Elő­fizetési ár 1 frt. díszpéldány 2 frt. Gyűjtőknek 10 elő­fizető után tiszteletpéldány jár. Az előfizetési pénzek dec . 31-ig a szerzőhöz küldendők Nagyváradra (fő utcza 7. sz.). Ugyancsak Kompolthy Tivadar jelenleg „Egy őrült tengerész hátrahagyott iratai“ czimű na­­gyobb művön dolgozik. — Bezárt iskolák. A zámolyi, ladoméri és ásványi népiskolák, miután a gyermekek közt a himlő erősen uralt, bezárattak. — Mikulás. Győrben egy falusi család — két idősebb asszony, egy férfi s egy 8—9 éves gyermek — ballagott az utczán. Menés közben a fiú háta mögött élénk csevegést hall, hirtelen visszatekintv e toroksza­kadva kiáltja: „a Mikulás ! a Mikulás ! a Mikulás !“ — s egyszersmind belekapaszkodik anyja kötényébe, s végre ijedtében félájultan a földre rogyott. A Mikulás pedig nem volt más, mint két hölgy leeresztett fátyol­lal, iszonyú hajtoronynyal fejeiken, s a legtarkabarkább öltözékben. A falusi nőnek eloszlottak ugyan kételyei a felől, hogy nem túlvilági lénytől ijedt halálra fia, de a fiút sem a nők, sem a körüllevők nem tudták meg­győzni a felől, hogy azok nem Mikulások, hanem nőit, még pedig kisasszonyok. A fiú csak arra kérte anyját, hogy mentse meg őt, s az anya tanácsára rákezdte a Miatyánkot. — Élet és tolvaj. Pécsett történt, hogy egy Tóth nevű polgár kertjéből a káposztát mind ellopták. Némi vigasztalásul a tolvaj egy papirszeletet hagyott hátra, melyre ezt jegyezte : „Nem tótnak teret*? a ká­­posztat* m Kivonat a hivatalos lapból. A pénzügyminiszter Dobner Rezső pénzügyi fogalmazót miniszteri fogalmazóvá, a diósgyőri bányaigazgatósághoz máso­dik számtisztté Topser Samu aranyidkai bányatisztet,­­ Szver­­teczky Ferencz apatini kincst, tisztartósági írnokot az ottani számtartósághoz ellenőrré nevezte ki. A vallás- és közoktatási miniszter Uy Bálint okleveles tor­­natanítót a zilahi állami tanítóképezdéhez ideig­, minőségben tornatanítóvá nevezte ki. Naszód vidékén Naszódon új távirdaállomás nyittatott kor­látolt napi szolgálattal. Az uralgó kolera­járvány alkalmából, az országos vásárok megtartása Zemplén megye területére nézve, a megyei alispán jelentése szerint, további intézkedésig hatóságilag betiltatott Az uralgó kolerajárvány alkalmából, a Sajó-Szent-Péteren deczember 6-án tartandó Miklós napi országos vásár megtartása a megyei alispán jelentése szerint, hatóságilag betiltatott. Nem ritkán történik, hogy a keleti marhavész által meg­lepett községekből a vészragály különféle tárgyakkal tovább hurczoltatik. Különös alkalmat szolgáltat a részben elhullott vagy e betegségben sínlödött s lebunkózott marhák bőrének ke­reskedésbe bocsátása, midőn vagy a gondatlanul fertőtlenített bőrök, vagy az azokkal bánó egyének által terjesztetik a vész. En­nélfogva újra figyelmeztetem az összes törvényhatóságokat, hogy szigorú kötelességüknek ismerjék az igy elhullott vagy lebunkó­zott marháknak minél előbbi s pedig bőröstől való elásatását. A földmivelés-, ipar és kereskedelmi m. kir. minisztériumtól. A bécsi cs. kir. belügyi miniszteriuma közlése szerint a ke­leti marhavész I. évi október 28-tól nov. 17-ig Galicziában a borszezowi és czortkowi járásokhoz tartozó Kudronec, Nowosi­­olka, Losiatz, Germakowka, Iwanic, Niwha, Okzpy, Horoszowa, Filigkowce, és Kolenaziany községekben, valamint a sokali, ro­­hatnyi és dolinai járásokhoz tartozó Liski, Bukaszawce, Marty­­now­nowy, Czenyew, Toutniki és Novoszin községekben, s a podwoloczyskai vesztegintézetben uralgott. — Morvaországban Rusztavitz és Lundenburg községekben . — Csehországban mig egyrészről Prag-Carolinenthalban a rész megszűnt, másrészről Khan községben kiütött.­­ Alsó-Ausztriában, a mistelbachi ke­rület Alsó-Themeran, a gross­enzersdorfi Waidendorf községek­ben és Bécs osztr. birodalmi főváros 8-ik kerületében uralgott. Az osztrák tengermelléken Triest környékén, Servola, Rotzel, Chiadino, Chiarbola, Bassovizza és St-Mária-Magdolna közsé­gekben s a capodistriai járás Goregni, Rance és Réka községei­ben ütött ki, s végre Dalmátiában a cattarói és ragusai kerü­let Zupa, Podostrog, Bosanka, Radovitz Cilippi Lavorno és Kru­­jovitz községekben merült fel. A többi osztrák tartományok része

Next