Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-16 / 12. szám

12. szám. ......................................... VII. évfolyam. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illeti minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, ■ kiadás körüli pa­naszok és s hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. január 16 Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . 16 írt.- kr. Fél évre . 8 »--9 Negyed évre 4 * --y Egy hónapra1 »40 » Egyes szám­o kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Az országházb­ól. A mai ülésben, miután Helfy Ignácz a 48-as párt szellemében szerkesztett határozati javaslatot adott be, mely szerint az e napokban tárgyalandó költségve­tés a jelen kormánytól, mely iránt bizalommal nem vi­seltetünk, megtagadtassék, s miután Patay István a távollevő képviselők ellen igen helyesen kelt ki, azt kívánva, hogy azok névsora, kik engedelemmel vannak távol, koronként felolvastassék, — a hadsereg és honvéd­ség lószükségleteinek fedezéséről mozgósítás esetén szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása következett, 8 folyt a 9 ik §-ig meglehetősen üres padok mellett.­ ­ Pest, január 15. Politikai szemle. Külföldi lapok azon kérdéssel foglalkoznak, hogy mi tulajdonkép czélja Suwaloff, az orosz czár hadse­géde utazásának Angliába. Egy angol és egy német lap azt a hírt közlé, hogy Suwaloff a hosszú utat a Né­­vától a Themséig azért tette meg, hogy a két uralkodó család két fiatal tagját a házasság kötelékeivel össze­fűzze , ez­által a diplomatiai barátságos viszony útját egyengesse. Az egyik hír szerint az orosz nagyherczeg Victoria királynénak még hajadon leányát, Beatrixet, szándékozik nőül venni, a másik pedig arról tud, hogy egy angol herczeg egy orosz nagyherczegnővel fogna összekelni. A legvalószínűbb, hogy e hírek egy más, sokkal fontosabbnak elpalástolása végett keltettek, a­mint ezt az angol lapok nem is késnek kimondani, hogy az, a­mi fölött Suwaloff s Granville angol külügyminiszter Ang­lia délkeleti tengerpartján Walmeban tanácskoznak, egy egész világrész sorsát illeti! Ugyanis az orosz diplomat­­a elérkezettnek látja az időt, hogy Közép-Ázsiában terjeszkedési politikáját ér­vényre j­uttathassa. Erre különösen bátorítólag véle­tett, hogy Anglia már hosszabb idő óta a külföldi moz­galmakban résztvenni minden alkalmat került. Orosz­ország terjeszkedésének okául, mint ürügyet, a polgá­­rosultság előbbre vitelét hangoztatja, s míg otthon a művelődés nagyon lassan halad, ezt részben egészen is­meretlen országokban akarja megkísérleni. Ki tudja, hogy Oroszország nem tekint-e Indiára, mint végczél­­ra, melyet meghódítani akarna. Indiának 160 millió lakosa van, s Anglia 70 ezer főből álló hadsereggel uralkodó állását mégis meg tudja tartani. Ez persze sok­kal csábítóbb Oroszországra nézve, mintsem hogy ne akarjon kísérletet tenni a Himalaya hegységen át­tekinteni. A diplomatia köreiből kiszivárgó hírek szerint Oroszország azért kívánja Anglia figyelmét Ázsia ke­leti részében lekötni, hogy valahára a keleti kérdést tetszése szerint megoldhassa, melyet, ha sikerülne Ang­liát távoltartani, tetszése szerint, Ausztria rovására ki­zsákmányolhatna. A „Times“ Közép-Ázsiára vonatkozólag közölt hosszabb czikkben azt fejtegeti, hogy Oroszország a khinai expeditióval, saját kijelentése szerint, csak ke­reskedelmi összeköttetéseit akarja kiterjeszteni, és a fogva levő orosz alattvalókat kiszabadítani, de Khinát bekebelezni nem szándékozik ; reményük, hogy Orosz­ország­­czéljának elérése után megint vissza fog vo­nulni. Bonaparte Lajos temetése Chislehurstban ma megy végbe. Ez alkalomra 23 külön vonat mintegy 23.000 embert szállított. Ezzel valószínűleg véget fog érni a lapokban a Napóleonnal való foglalkozás. A külföldi lapok Napóleonra vonatkozólag még mindig hasáb­számra hozzák a közleményeket. Ezek közt egy olasz lap megjegyzése érdemel figyelmet, mely Napóleon mű­ködésére visszapillantást vetve, ebből azt a következ­tetést vonja ki, hogy a monarchikus rendszer meginga­tásában Napóleonnak legnagyobb érdeme van. A genfi államtanács az egyházi ügyek rendezése tárgyában a következő javaslatot készíti : 1. ez. Egyedül az állam által elismert megyés püs­pök birja a törvény határai közt a jurisdictio és igazga­tás jogát. Az állam jóváhagyása nélkül generalis vica­­rius ki nem nevezhető. Ezen jóváhagyás mindenkor visz­­szavonható. 2. A cantonok kath. községei sohasem ké­pezhetik részét oly egyházmegyének, mely nem svájczi területre is kiterjed. A püspöki semmiesetre sem lakha­­tik Genfben. 3. A lelkészeket és káplánokat a választó lajstromokba beirt polgárok vál­aztják. A lelkészek el­bocsáthatók. 4. Más egyházi tag Genf cantonban a lel­kész vagy káplán hivatását be nem töltheti. 5. A tör­vények határozzák meg a költségek számát és nagysá­gát, a lelkészek és káplánok választásának s elbocsátta­­tásának módját, a hivatalba léptükkor teendő esküt,­­ a cultus szervezetét. 6. Minden községnek egyházi ta­nácsa van ; az ide vonatkozókat törvény szabályozza. 7. Az államtanácsot megilleti a placetum joga, mindazon actusra nézve, mely akár a szent­széktől, akár a püs­pöktől indul ki. 8. E törvénynyel ellenkező törvények érvénytelenek. A franczia 30-as bizottságban felolvastatott az al­bizottság javaslata, mely megegyez az eddigi közlemé­nyekkel. Thiers kijelente, hogy a javaslatot elfogadja, de néhány módosítást kiván; a felfüggesztő vétóra az egy havi határidő helyett négy havit kiván, valamint jogot igényel magának interpellációk esetén a nemzet­gyűlésben megjelenhetni. Kívánja továbbá, hogy a má­sodik kamara legalább két hóval a nemzetgyűlés fel­oszlatása előtt életbe léptessék és végül, hogy a jelen­legi végrehajtó hatalom meghatalmazása a jelenlegi nemzetgyűlés feloszlása után 6 hétre meghosszabbít­­tassék. A spanyol önkénteseket toborzó hivatalok a Na­varrában és a baszk tartományokban létező carlisták ellen tegnapelőtt nyittattak meg Madridban. Egy 500 emberből álló csapat holnap fog Cadixból elindulni.­­ Valencziában tegnap tüntetések történtek a Portori­­coban létesítendő reformok mellett.­­ A „Banque de Paris“ kötelezettségei részletéül 40 milliót befi­zetett. A belga miniszterelnök kijelente, hogy a luxem­burgi vaspálya átengedése nem fog megengedtetni. A pénzügyminiszter előterjesztő a Hollanddal kötendő szerződést, mely szerint az antwerpen-glandbachi vasút luxemburgi területen át lesz vezetendő. A „Times“-nek jelentik New­ Yorkból, hogy az államtitkárnak a cubai ügyre vonatkozólag Siklós madridi-amerikai követhez intézett sürgönye igen ud­varias hangon van szerkeztve, és az amerikai lapok ál­tal közlött erélyes kifejezések koholtaknak jelen­tetnek ki. Romániában ma az egész országban gyászisteni tiszteletek tartatnak Napóleonért, az összes sajtó ro­konszenvesen nyilatkozik az elhunyt császárról. Az udvar 15 napi gyászt rendelt el. Akinek nem inge, ne vegye magára. Volt nekem egy kedélyes, de rövidlátó öreg professorom, akin sok mindenféle deákcsinyt el­követtünk s a többi közt azt is, hogy előadásait mennél ritkábban látogattuk. Ha egyszer-másszor elővette a katalógust, a jelenlevők közöl mindig akadt bátor fiú, ki öt­hat távollévő helyett változó accentussal s hol mély, hol magas hangon kiáltá el a megnyug­tató „hic sum­“-ot, s hónapok folytak el s ekkor is csak, mint sejtek, árulás utján történt, m­ig az öreg ur észrevette a defic­itet s ama boszantó körülményt, miszerint üres padoknak hirdeti fél­százados búvárkodásainak sokoldalú eredményeit. E végzetes naptól mindig föltette a pápaszemet, s rendes exordiummá lett nála a fölkiáltás: „Mi­után ismét sokakat látok, kik nincsenek jelen, egyenként, fölszólítom azokat, kik előadásaimra jelenkeztek,“ stb. Eleinte nevettünk s föl sem vet­tük a furcsa kifejezést, — de lassanként torkára forrt nem egynek az elmaradók közöl e könnyel­műség s a második semester vége felé már oly pontosan együtt voltunk mindannyian, — hogy szinte vetekedtünk az elsőségért a megjele­nésben. . . . A magyar közvéleménynek, ha tőlünk függne — szintén ily hatalmas pápaszemet szeretnénk orra fölé illeszteni, hogy lássa — és ellenőrizze azt a roppant ürességet, mely a képviselőházban, nem fönn­­ a karzaton, hanem lenn, a nemzet vá­lasztottjainak félkört képező padsoraiban állan­dóan tátongni szokott évek óta. . . . Hasztalan kéri minden kedvező alkalommal az elnök s hasztalan nógatja minden nevezetes­ szavazás után az összes sajtó pártkülönbség nél­kül a t. képviselő urakat, hogy nagyobb szám­mal s kissé lelkiismeretesb buzgalommal járja­nak az ülésekre: intés és szemrehányás kiáltó szó a pusztában s nyomtalanul elrepül, ha ugyan el­hat oda — az érdeklettek füle mellett. . . . A jelen országgyűlésen s annak most meg­nyílt ülésszaka alatt a régi divat új és bővített kiadást fog érni, ha nem csalnak az előjelek , s az első lényeges szavazás, melynél 100 voks döntött 80 ellenében, sokat igérő kezdetül vehető e részben. Hírlik ugyan, hogy néhány képviselő, kik meg­unták ama hálátlan ha nem is dicstelen szerepet, miszerint a kollegák folytonos távollétét önfelál­dozó munkásság és fokozott tevékenységgel ők födözzék és pótolják, legközelebb fölhívni készül­nek az elnököt, közölje a házzal, mely képviselők kértek és kaptak szabadságidőt, s ha a jogosult absensek névsora hivatalosan fog így constatál­­tatni, az önkéntes portyázókra ráijeszteni s őket a kötelesség és fegyelem korlátai közé visszaszorí­tani reménykednek ; mi azonban a múltra támasz­kodva még e férfias és időszerű föllépést is hiú kísérletnek véljük s drastikusabb gyógyszert ajánlunk a megrögzött és vérré vált erkölcsi baj ellenében . . . Paccatur intra muros et extra! . . . A jobb és a baloldal egyaránt sínli a közönyt és a ha­nyagságot, melylyel tagjainak nagy része magára és oltalom nélkül hagyja az országházban a zász­lót, melynek hűséget esküdött a választások alatt élő szóval és nyomtatásban majd mindegyik, s igy a pártvezérek és körök föladata első­sorban rendezni ez ügyet s a pártszervezettel összefont tekintélyeket és befolyásukat az egyesekre egész terjedelemben s kivételt nem tűrő szigorral ér­vényesíted . . . Alkotmányos berendezésű műveit népeknél a polgári nemes ambitionak legmagasabb czélpont­­ját s a hazafias működésnek legteljesebb és leg­­méltóbb jutalmát képezi a törvényhozói díszes állás, de e jog és e ténynyel megfelelő terhek és kötelességek is párosulnak s a nyilvános pellen­gér szégyene a legenyhébb büntetés azokra nézve, kik amazt öntudatosan élvezik, a dicsőség és ha­talom csekély ára, a munka és az ü­gybuzgóság­­gal ellenben adósak maradnak a hazának és vá­lasztóiknak . . . Megengedjük, hogy vannak, kiket nem léha időtöltés s farsangi mulatozás von el és gátol képviselői hivatásuk gyakorlatában, de a változó ok nem változtat ezúttal magán az okozaton is, mivel az ő távollétöket ép úgy megérzi és meg­szenvedi a közügy, mint amazokét, ha egyénileg nem eshetnek is hasonlóan súlyos beszámítás alá... A képviselői méltóság nem oly életpálya, melyet külső körülmények varrnak az ember nya­kába s hol a kényszerűség egyszersmind mentsé­gül szolgálhat számtalanszor . . . küzdelem, ver­seny s tiszta és vétkes eszközökkel folyó tusák előzik meg és kisérik itt a győzelmet mindenütt, de legkivált a magyar népnél, s miután mindenki tudja: mire vállalkozik? mire tör? miért fárad? áldozik? pazarol ? dictiózik ? hizelg a tömeg és vezetőinek, vagy fogad mameluk alázatosságot és engedelmességet fölfelé a hatalomnak, volenti non fit injuria, s panasz és neheztelésre oka és joga még annak sincsen, ki családi körülményei, vagyoni viszonyai és magán foglalkozásainak pajzsa alá bizton menekülhetne máskülönben a mulasztásait m­gistráló szemrehányások vagy kor­holó vádak ostorcsapásai elöl. A parlament fogalma úgyis sokat vesztett újabb időben nálunk azon nimbuszból, melylyel az elmélet övezte körül, mielőtt megszületett, s Kossuth és a 48-ki nagy férfiak lángelméje és csodaalkotásai, miután megszületett! ... A ma­gyar törvényhozó testület 67-ben önmaga paza­rolta el e croesusi öörökséget, devalválván önmagát és a mindenhatónak vélt népszuverinitás eszmé­jét egyfelől, hazafias horderejét és nemzeti jelen­tőségét pedig másfelől a közösügyes szerződéssel s mint hogy a rákövetkező választások kárhoza­­tos menete és eredménye nem volt alkalmas ki­tenni a csorbát s a hazafi érdem és egyéni ké­pesség akárhány helyen háttérbe szorult s legyő­­zetett a silány vesztegetés és nyers erőszak által: mi bizony cseppet sem csodáljuk, hogy a nép bizalma megrendült, hite csökkent s tiszte­lete és ragaszkodása alább szállt oly institutio iránt, melyhez nem legjobb és legrövidebb az egyenes út, s mely hat évi akadálytalan tétele és működése alatt egyetlen nagyszabású, a jelen nemzedéket kielégítő, az utódokat pedig leköte­lező életjellel sem igazolta a közelmúlt emlékei­ből fakadt és két tizeden keresztül azokból táp­lálkozó reményeket! S hogy romba dőljön s szétomló kövei alá te­messe a politikai szabadság és anyagi fejlődés utolsó maradványait is a 48-ki alkotmány alap­ján emelt büszke épület, arról a jelen ország­­gyűlés akar — úgy látszik — gondoskodni. Mi­dőn száz vagy másfélszáz képviselő intézi a nem­zet sorsát s mit hangzatos frázisokkal hirdet, gyakorlatilag cserben hagyja mindkét fél prog­­rammját és vezérelveit azáltal, hogy a győzel­met a véletlen esélyeire bízza — utoljára oda jutunk, hogy a nép elfordul s fölöslegesnek ítél oly költséges apparátust, hol 400 ember húz fize­tést az ország pénzéből, de alig harmada e nagy csapatnak dolgozik, — s nem lelkesül többé oly eszmékért és czélokért, melyek a törvényhozási teremben ölthetnek csupán alakot és testet, de vagy nem, vagy nyomorék formában, szánalmas külső-belső constructióval —apáiktól megtagadva és elhagyatva — vánszorognak ki onnan s kisér­tenek és koldulnak közéletünk tekervényes ut­­czáinak minden szögletén és kapujánál. A hazafias aggály egész őszinteségével és melegségével kérjük a pártokat, hogy —­ múljék el tőlünk e pohár! . . . Nehány nap múlva meg­nyílik a budgetvita s egyes tételekben a legne­­mesb kultur s a leglényegesb anyagi érdekekkel ezer és ezer család keserves szerezménye, sőt existentiája fog koczkán állani ... A többség független és szabadelvű s még inkább az ellen­zék minden egyes tagjára roppant felelősség ne­hezedik e tárgyalások alkalmából s ha ki el nem vállalja s bűnös távolléttel megcsalja választóit és közvetvetve az egész országot, legyen elké­szülve a legélesb megrovásokra és arra, hogy nevét legalább mi — följegyezni s erkölcsi ha­­lálitéletét urbi et orbi — publikálni az üdvös visszahatás és siker reményével sietendünk. Cassius, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 15-én. D. e. 10 órakor. Bánó József elnök a múlt ülés jegyzőkönyvét hi­telesítteti s aztán bemutatja Zichy József gr. képvise­lői levelét. (Éljenzés jobbról.) Helfy Ignácz: T. ház! A­mint méltóztatik tudni a szőnyegen levő két törvényjavaslat tárgyalása befe­jezése után napirendre ki van tűzve a költségvetés tár­gyalása. Én ugyan magam részéről sehogysem helye­selhettem azt, hogy ily fontos tárgy, milyen a költ­ségvetés, tárgyalásra alig 4—5 nappal azután tűzessék ki, midőn a képviselők a pénzügyi bizottság jelentését kezükhöz vették, magam részéről, remény­em is, hogy a t. ház tekintetbe véve azt, hogy nem is egész 5 nap az, ami rendelkezésünkre állott, hanem csak ötöd félnap, mert a nap nagyobb részét itt kell tölteni, remény­em ennek folytán, hogy legalább 1­­­2 napi időköz fog en­gedtetni arra, hogy a képviselők, a­mennyire lehet, legalább a jelentést áttanulmányozzák. Én nem hiszem, hogy ezen idő, a­melyet a képviselők tanulmányozásra használnak fel, vesztett időnek tekintessék. Én igen­is vesztett időnek tartom azt, midőn a képviselő urak kellő tájékozás nélkül megszavaznak a nép rovására nagy összeget, de miután ez már megtörtént, én a magam és több elvtársam nevében bátor vagyok egy határozati javaslatot a t. ház elé csak azon tekintetből terjeszteni, ma, hogy kérjem a t. házat, hogy méltóz­­tassák annak kinyomatását elrendelni, úgy­hogy az a költségvetéssel egyidejűleg a ház elé kerüljön. A jelen alkalommal egy szóval se akarom a határozati javaslatot indokolni, hanem egyszerűen fel fogom olvasni azt. (Olvassa.) „Határozati javaslat. Tekintve, hogy a jelen kormány sok szomorú ta­pasztalat daczára konokul ragaszkodik az 1867-ben létrehozott közjogi alaphoz, tekintve, hogy nemcsak a mi meggyőződésünk szerint, de mint immár a tények is bizonyítják, ezen a kormánygépezetet minden lépten nyomon meg­akasztó alap fentartása mellett Magyarország fölvirág­zása lehetetlen ; tekintve, hogy míg a kormány 6 éven át azzal biz­­tatá a nemzetet, hogy a feladott jogaiért kárpótlást nyerene a gyorsan fejlődő anyagi jólétben, az ered­mény e biztatással ellenkezőleg azt mutatja, hogy rész gazdálkodásával, könnyelmű pénz- és közlekedésügyi politikájával a lehető legaggasztóbb helyzetbe döntötte az országot, tekintve, hogy valahányszor a nép képviselőinek egy része aggodalmát fejezi ki az államvagyon keze­lése, a közlekedési és pénzügyi politika iránya felett, szakértők általi vizsgálatot kér elrendeltetni, a kor­mány ugyanannyiszor a vizsgálatot ellenezte s a kife­jezett aggodalmakkal szemben az ország pénzügyi helyzetét mindig legkedvezőbb színben tünteté föl; tekintve, hogy a horvát-slavon nemzettel, vala­mint az országban lakó nem magyar ajkú nemzetisé­gekkel szemben követett, részint törvénytelen, részint eszélytelen s méltánytalan eljárás oly izgatottságot idé­zett elő, mely a hazának kárára válhatik ; tekintve, hogy a közigazgatás a nagy mérvben fo­kozott költség daczára nem javult ; tekintve, hogy a mi minden államnak létalapját képezi az igazságszolgáltatás, azon felül, hogy még most is, az új alkotmány­rendszer 6-ik évében, a szük­séges törvénykönyvek hiánya miatt a leghanyagoltabb, legzavartabb állapotban van; hogy a törvényszékek pártszempontból történt szervezése megrendíté a nép­ben az igazságszolgáltatás iránti hitet; tekintve, hogy a kormány a reformok terén a szabadság és egyenlőség szellemével ellenkező irányt követett; a korszerű re­formokat u. m. a vallásszabadságot, a polgári házassá­got stb. vagy ellenezte, vagy szándékosan halogatta; tekintve, hogy a közgazdászai élet egyik fő felté­telét, a nemzet egyik közóhaját, az önálló nemzeti bankot létrehozni nem akarja, vagy nem képes; tekintve végre, hogy míg egy részről a nép érde­kében álló legsürgősebb intézkedéseket az adórefor­mot, némely úgy a nemzetgazdás­zati elvekkel, mint a nép érzelmeivel ellenkező adónem, mint pl. a dohány­­egyedáruság eltörlését, úgy­szintén a regale megszün­tetését folyton halogatja; másrészt napról-napra súlyo­sabb terheket ró a nép vállaira . Mindezeknél fogva mi a jelen kormány iránt biza­lommal nem viseltethetvén, sőt kormányon maradását az országra nézve károsnak s veszélyesnek tartván: neki semmiféle költséget meg nem szavazhatunk s tisz­telettel fölkérjük a házat, mondja ki határozatilag, hogy a kormány által benyújtott költségvetést a rész­letes tárgyalás alapjául el nem fogadja. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen határozati ja­vaslatnak mielőbbi kinyomatását elrendelni, fentartván magamnak, hogy majd a költségvetés tárgyalása alkal­mával azt indokolhassam. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) — Kívánja a t. ház még egyszer felolvastatni (fel­kiáltások nem kívánják.) Tehát ki fog nyomatni és a képviselők közt kiosztatni. — A képviselő úr azt kívánja, hogy határozati ja­vaslata egyszerre tárgyaltassék a költségvetéssel. Bele­egyezik a t. ház? (Felkiáltások a szélsőbalon , termé­szetesen!) Tehát akkor fog tárgyaltatni. Madarász József- T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy tisztán a magam­ részéről ugyanazon nevezetes ügyben, melyben tegnap Horn képviselő úr kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, én is kö­telességemnek tartom egy kérdést intézni hozzá, nem azért, mintha a Horn úr által felhozott indokokat nem osztanám, hanem mert oly fontosnak tartom az ügyet, hogy a háznak gyakor­lására nézve is helyesnek tartom azt, hogy ez ügyben és némileg a pénz kérdéseiben, ha csak kevés különbség létezik is, mégis több kérdés intéztessék a miniszter úrhoz. Én is már január 3-án est­e értesültem azon sür­gönyökről, melyek iránt a képviselő úr tegnap kérdé­sét meg­tette. Magam tartózkodtam tegnap intézni e kérdést azért, mert vártam, hogy mindenesetre, megis­merem egy nálam a pénzügyekben sokkal szakavatot­tabb, jártasabb tegye e kérdést. A képviselő úr az ipar és kereskedelem, érdekében meg is téve. Én egyszerű földmivelő polgára lévén a hazának és most mint kép­viselő tagja az országgyűlésnek, a földmivelés érdeké­ben szükségesnek tartom e kérdésnek megtételét A nélkül tehát, hogy bővebben indokolnám a kérdése­met, hiszen azt a pénzügyminiszter úr felelete alkalmá­nál is megtehetem és habár valószínű, hogy tárgyalá­sát a t. ház többsége mint reá nézve igen kellemetlen osztrák magyar intézményt érintőt nem fogja megen­gedni, a kérdés a költségvetés tárgyalásakor is minden­esetre elő fog hozatni, és így indokolásomat én is ezen időre tartom fenn. (Helyeslés, a szélső balfelől.) A kérdintézés a következő: 1) Hitelesek-e azon okmányok, sürgönyök, mely.­ — A reichsrath a világkiállitása alatt szünetelni fog. Ez már körülbelül el van határozva. E végből na­gyon rajta vannak, hogy a delegatiók működésüket már márczius hó közepén megkezdjék, sőt ha lehet még előbb is összehívják, miután a delegatio és a reichsrath tarthatnak üléseket egy napon is.

Next