Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-16 / 12. szám
12. szám. ......................................... VII. évfolyam. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illeti minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, ■ kiadás körüli panaszok és s hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. január 16 Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 írt.- kr. Fél évre . 8 »--9 Negyed évre 4 * --y Egy hónapra1 »40 » Egyes számo kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Az országházból. A mai ülésben, miután Helfy Ignácz a 48-as párt szellemében szerkesztett határozati javaslatot adott be, mely szerint az e napokban tárgyalandó költségvetés a jelen kormánytól, mely iránt bizalommal nem viseltetünk, megtagadtassék, s miután Patay István a távollevő képviselők ellen igen helyesen kelt ki, azt kívánva, hogy azok névsora, kik engedelemmel vannak távol, koronként felolvastassék, — a hadsereg és honvédség lószükségleteinek fedezéséről mozgósítás esetén szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása következett, 8 folyt a 9 ik §-ig meglehetősen üres padok mellett. Pest, január 15. Politikai szemle. Külföldi lapok azon kérdéssel foglalkoznak, hogy mi tulajdonkép czélja Suwaloff, az orosz czár hadsegéde utazásának Angliába. Egy angol és egy német lap azt a hírt közlé, hogy Suwaloff a hosszú utat a Névától a Themséig azért tette meg, hogy a két uralkodó család két fiatal tagját a házasság kötelékeivel összefűzze , ezáltal a diplomatiai barátságos viszony útját egyengesse. Az egyik hír szerint az orosz nagyherczeg Victoria királynénak még hajadon leányát, Beatrixet, szándékozik nőül venni, a másik pedig arról tud, hogy egy angol herczeg egy orosz nagyherczegnővel fogna összekelni. A legvalószínűbb, hogy e hírek egy más, sokkal fontosabbnak elpalástolása végett keltettek, amint ezt az angol lapok nem is késnek kimondani, hogy az, ami fölött Suwaloff s Granville angol külügyminiszter Anglia délkeleti tengerpartján Walmeban tanácskoznak, egy egész világrész sorsát illeti! Ugyanis az orosz diplomata elérkezettnek látja az időt, hogy Közép-Ázsiában terjeszkedési politikáját érvényre juttathassa. Erre különösen bátorítólag véletett, hogy Anglia már hosszabb idő óta a külföldi mozgalmakban résztvenni minden alkalmat került. Oroszország terjeszkedésének okául, mint ürügyet, a polgárosultság előbbre vitelét hangoztatja, s míg otthon a művelődés nagyon lassan halad, ezt részben egészen ismeretlen országokban akarja megkísérleni. Ki tudja, hogy Oroszország nem tekint-e Indiára, mint végczélra, melyet meghódítani akarna. Indiának 160 millió lakosa van, s Anglia 70 ezer főből álló hadsereggel uralkodó állását mégis meg tudja tartani. Ez persze sokkal csábítóbb Oroszországra nézve, mintsem hogy ne akarjon kísérletet tenni a Himalaya hegységen áttekinteni. A diplomatia köreiből kiszivárgó hírek szerint Oroszország azért kívánja Anglia figyelmét Ázsia keleti részében lekötni, hogy valahára a keleti kérdést tetszése szerint megoldhassa, melyet, ha sikerülne Angliát távoltartani, tetszése szerint, Ausztria rovására kizsákmányolhatna. A „Times“ Közép-Ázsiára vonatkozólag közölt hosszabb czikkben azt fejtegeti, hogy Oroszország a khinai expeditióval, saját kijelentése szerint, csak kereskedelmi összeköttetéseit akarja kiterjeszteni, és a fogva levő orosz alattvalókat kiszabadítani, de Khinát bekebelezni nem szándékozik ; reményük, hogy Oroszországczéljának elérése után megint vissza fog vonulni. Bonaparte Lajos temetése Chislehurstban ma megy végbe. Ez alkalomra 23 külön vonat mintegy 23.000 embert szállított. Ezzel valószínűleg véget fog érni a lapokban a Napóleonnal való foglalkozás. A külföldi lapok Napóleonra vonatkozólag még mindig hasábszámra hozzák a közleményeket. Ezek közt egy olasz lap megjegyzése érdemel figyelmet, mely Napóleon működésére visszapillantást vetve, ebből azt a következtetést vonja ki, hogy a monarchikus rendszer megingatásában Napóleonnak legnagyobb érdeme van. A genfi államtanács az egyházi ügyek rendezése tárgyában a következő javaslatot készíti : 1. ez. Egyedül az állam által elismert megyés püspök birja a törvény határai közt a jurisdictio és igazgatás jogát. Az állam jóváhagyása nélkül generalis vicarius ki nem nevezhető. Ezen jóváhagyás mindenkor viszszavonható. 2. A cantonok kath. községei sohasem képezhetik részét oly egyházmegyének, mely nem svájczi területre is kiterjed. A püspöki semmiesetre sem lakhatik Genfben. 3. A lelkészeket és káplánokat a választó lajstromokba beirt polgárok válaztják. A lelkészek elbocsáthatók. 4. Más egyházi tag Genf cantonban a lelkész vagy káplán hivatását be nem töltheti. 5. A törvények határozzák meg a költségek számát és nagyságát, a lelkészek és káplánok választásának s elbocsáttatásának módját, a hivatalba léptükkor teendő esküt, a cultus szervezetét. 6. Minden községnek egyházi tanácsa van ; az ide vonatkozókat törvény szabályozza. 7. Az államtanácsot megilleti a placetum joga, mindazon actusra nézve, mely akár a szentszéktől, akár a püspöktől indul ki. 8. E törvénynyel ellenkező törvények érvénytelenek. A franczia 30-as bizottságban felolvastatott az albizottság javaslata, mely megegyez az eddigi közleményekkel. Thiers kijelente, hogy a javaslatot elfogadja, de néhány módosítást kiván; a felfüggesztő vétóra az egy havi határidő helyett négy havit kiván, valamint jogot igényel magának interpellációk esetén a nemzetgyűlésben megjelenhetni. Kívánja továbbá, hogy a második kamara legalább két hóval a nemzetgyűlés feloszlatása előtt életbe léptessék és végül, hogy a jelenlegi végrehajtó hatalom meghatalmazása a jelenlegi nemzetgyűlés feloszlása után 6 hétre meghosszabbíttassék. A spanyol önkénteseket toborzó hivatalok a Navarrában és a baszk tartományokban létező carlisták ellen tegnapelőtt nyittattak meg Madridban. Egy 500 emberből álló csapat holnap fog Cadixból elindulni. Valencziában tegnap tüntetések történtek a Portoricoban létesítendő reformok mellett. A „Banque de Paris“ kötelezettségei részletéül 40 milliót befizetett. A belga miniszterelnök kijelente, hogy a luxemburgi vaspálya átengedése nem fog megengedtetni. A pénzügyminiszter előterjesztő a Hollanddal kötendő szerződést, mely szerint az antwerpen-glandbachi vasút luxemburgi területen át lesz vezetendő. A „Times“-nek jelentik New Yorkból, hogy az államtitkárnak a cubai ügyre vonatkozólag Siklós madridi-amerikai követhez intézett sürgönye igen udvarias hangon van szerkeztve, és az amerikai lapok által közlött erélyes kifejezések koholtaknak jelentetnek ki. Romániában ma az egész országban gyászisteni tiszteletek tartatnak Napóleonért, az összes sajtó rokonszenvesen nyilatkozik az elhunyt császárról. Az udvar 15 napi gyászt rendelt el. Akinek nem inge, ne vegye magára. Volt nekem egy kedélyes, de rövidlátó öreg professorom, akin sok mindenféle deákcsinyt elkövettünk s a többi közt azt is, hogy előadásait mennél ritkábban látogattuk. Ha egyszer-másszor elővette a katalógust, a jelenlevők közöl mindig akadt bátor fiú, ki öthat távollévő helyett változó accentussal s hol mély, hol magas hangon kiáltá el a megnyugtató „hic sum“-ot, s hónapok folytak el s ekkor is csak, mint sejtek, árulás utján történt, mig az öreg ur észrevette a deficitet s ama boszantó körülményt, miszerint üres padoknak hirdeti félszázados búvárkodásainak sokoldalú eredményeit. E végzetes naptól mindig föltette a pápaszemet, s rendes exordiummá lett nála a fölkiáltás: „Miután ismét sokakat látok, kik nincsenek jelen, egyenként, fölszólítom azokat, kik előadásaimra jelenkeztek,“ stb. Eleinte nevettünk s föl sem vettük a furcsa kifejezést, — de lassanként torkára forrt nem egynek az elmaradók közöl e könnyelműség s a második semester vége felé már oly pontosan együtt voltunk mindannyian, — hogy szinte vetekedtünk az elsőségért a megjelenésben. . . . A magyar közvéleménynek, ha tőlünk függne — szintén ily hatalmas pápaszemet szeretnénk orra fölé illeszteni, hogy lássa — és ellenőrizze azt a roppant ürességet, mely a képviselőházban, nem fönn a karzaton, hanem lenn, a nemzet választottjainak félkört képező padsoraiban állandóan tátongni szokott évek óta. . . . Hasztalan kéri minden kedvező alkalommal az elnök s hasztalan nógatja minden nevezetes szavazás után az összes sajtó pártkülönbség nélkül a t. képviselő urakat, hogy nagyobb számmal s kissé lelkiismeretesb buzgalommal járjanak az ülésekre: intés és szemrehányás kiáltó szó a pusztában s nyomtalanul elrepül, ha ugyan elhat oda — az érdeklettek füle mellett. . . . A jelen országgyűlésen s annak most megnyílt ülésszaka alatt a régi divat új és bővített kiadást fog érni, ha nem csalnak az előjelek , s az első lényeges szavazás, melynél 100 voks döntött 80 ellenében, sokat igérő kezdetül vehető e részben. Hírlik ugyan, hogy néhány képviselő, kik megunták ama hálátlan ha nem is dicstelen szerepet, miszerint a kollegák folytonos távollétét önfeláldozó munkásság és fokozott tevékenységgel ők födözzék és pótolják, legközelebb fölhívni készülnek az elnököt, közölje a házzal, mely képviselők kértek és kaptak szabadságidőt, s ha a jogosult absensek névsora hivatalosan fog így constatáltatni, az önkéntes portyázókra ráijeszteni s őket a kötelesség és fegyelem korlátai közé visszaszorítani reménykednek ; mi azonban a múltra támaszkodva még e férfias és időszerű föllépést is hiú kísérletnek véljük s drastikusabb gyógyszert ajánlunk a megrögzött és vérré vált erkölcsi baj ellenében . . . Paccatur intra muros et extra! . . . A jobb és a baloldal egyaránt sínli a közönyt és a hanyagságot, melylyel tagjainak nagy része magára és oltalom nélkül hagyja az országházban a zászlót, melynek hűséget esküdött a választások alatt élő szóval és nyomtatásban majd mindegyik, s igy a pártvezérek és körök föladata elsősorban rendezni ez ügyet s a pártszervezettel összefont tekintélyeket és befolyásukat az egyesekre egész terjedelemben s kivételt nem tűrő szigorral érvényesíted . . . Alkotmányos berendezésű műveit népeknél a polgári nemes ambitionak legmagasabb czélpontját s a hazafias működésnek legteljesebb és legméltóbb jutalmát képezi a törvényhozói díszes állás, de e jog és e ténynyel megfelelő terhek és kötelességek is párosulnak s a nyilvános pellengér szégyene a legenyhébb büntetés azokra nézve, kik amazt öntudatosan élvezik, a dicsőség és hatalom csekély ára, a munka és az ügybuzgósággal ellenben adósak maradnak a hazának és választóiknak . . . Megengedjük, hogy vannak, kiket nem léha időtöltés s farsangi mulatozás von el és gátol képviselői hivatásuk gyakorlatában, de a változó ok nem változtat ezúttal magán az okozaton is, mivel az ő távollétöket ép úgy megérzi és megszenvedi a közügy, mint amazokét, ha egyénileg nem eshetnek is hasonlóan súlyos beszámítás alá... A képviselői méltóság nem oly életpálya, melyet külső körülmények varrnak az ember nyakába s hol a kényszerűség egyszersmind mentségül szolgálhat számtalanszor . . . küzdelem, verseny s tiszta és vétkes eszközökkel folyó tusák előzik meg és kisérik itt a győzelmet mindenütt, de legkivált a magyar népnél, s miután mindenki tudja: mire vállalkozik? mire tör? miért fárad? áldozik? pazarol ? dictiózik ? hizelg a tömeg és vezetőinek, vagy fogad mameluk alázatosságot és engedelmességet fölfelé a hatalomnak, volenti non fit injuria, s panasz és neheztelésre oka és joga még annak sincsen, ki családi körülményei, vagyoni viszonyai és magán foglalkozásainak pajzsa alá bizton menekülhetne máskülönben a mulasztásait mgistráló szemrehányások vagy korholó vádak ostorcsapásai elöl. A parlament fogalma úgyis sokat vesztett újabb időben nálunk azon nimbuszból, melylyel az elmélet övezte körül, mielőtt megszületett, s Kossuth és a 48-ki nagy férfiak lángelméje és csodaalkotásai, miután megszületett! ... A magyar törvényhozó testület 67-ben önmaga pazarolta el e croesusi öörökséget, devalválván önmagát és a mindenhatónak vélt népszuverinitás eszméjét egyfelől, hazafias horderejét és nemzeti jelentőségét pedig másfelől a közösügyes szerződéssel s mint hogy a rákövetkező választások kárhozatos menete és eredménye nem volt alkalmas kitenni a csorbát s a hazafi érdem és egyéni képesség akárhány helyen háttérbe szorult s legyőzetett a silány vesztegetés és nyers erőszak által: mi bizony cseppet sem csodáljuk, hogy a nép bizalma megrendült, hite csökkent s tisztelete és ragaszkodása alább szállt oly institutio iránt, melyhez nem legjobb és legrövidebb az egyenes út, s mely hat évi akadálytalan tétele és működése alatt egyetlen nagyszabású, a jelen nemzedéket kielégítő, az utódokat pedig lekötelező életjellel sem igazolta a közelmúlt emlékeiből fakadt és két tizeden keresztül azokból táplálkozó reményeket! S hogy romba dőljön s szétomló kövei alá temesse a politikai szabadság és anyagi fejlődés utolsó maradványait is a 48-ki alkotmány alapján emelt büszke épület, arról a jelen országgyűlés akar — úgy látszik — gondoskodni. Midőn száz vagy másfélszáz képviselő intézi a nemzet sorsát s mit hangzatos frázisokkal hirdet, gyakorlatilag cserben hagyja mindkét fél programmját és vezérelveit azáltal, hogy a győzelmet a véletlen esélyeire bízza — utoljára oda jutunk, hogy a nép elfordul s fölöslegesnek ítél oly költséges apparátust, hol 400 ember húz fizetést az ország pénzéből, de alig harmada e nagy csapatnak dolgozik, — s nem lelkesül többé oly eszmékért és czélokért, melyek a törvényhozási teremben ölthetnek csupán alakot és testet, de vagy nem, vagy nyomorék formában, szánalmas külső-belső constructióval —apáiktól megtagadva és elhagyatva — vánszorognak ki onnan s kisértenek és koldulnak közéletünk tekervényes utczáinak minden szögletén és kapujánál. A hazafias aggály egész őszinteségével és melegségével kérjük a pártokat, hogy — múljék el tőlünk e pohár! . . . Nehány nap múlva megnyílik a budgetvita s egyes tételekben a legnemesb kultur s a leglényegesb anyagi érdekekkel ezer és ezer család keserves szerezménye, sőt existentiája fog koczkán állani ... A többség független és szabadelvű s még inkább az ellenzék minden egyes tagjára roppant felelősség nehezedik e tárgyalások alkalmából s ha ki el nem vállalja s bűnös távolléttel megcsalja választóit és közvetvetve az egész országot, legyen elkészülve a legélesb megrovásokra és arra, hogy nevét legalább mi — följegyezni s erkölcsi halálitéletét urbi et orbi — publikálni az üdvös visszahatás és siker reményével sietendünk. Cassius, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 15-én. D. e. 10 órakor. Bánó József elnök a múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítteti s aztán bemutatja Zichy József gr. képviselői levelét. (Éljenzés jobbról.) Helfy Ignácz: T. ház! Amint méltóztatik tudni a szőnyegen levő két törvényjavaslat tárgyalása befejezése után napirendre ki van tűzve a költségvetés tárgyalása. Én ugyan magam részéről sehogysem helyeselhettem azt, hogy ily fontos tárgy, milyen a költségvetés, tárgyalásra alig 4—5 nappal azután tűzessék ki, midőn a képviselők a pénzügyi bizottság jelentését kezükhöz vették, magam részéről, reményem is, hogy a t. ház tekintetbe véve azt, hogy nem is egész 5 nap az, ami rendelkezésünkre állott, hanem csak ötöd félnap, mert a nap nagyobb részét itt kell tölteni, reményem ennek folytán, hogy legalább 12 napi időköz fog engedtetni arra, hogy a képviselők, amennyire lehet, legalább a jelentést áttanulmányozzák. Én nem hiszem, hogy ezen idő, amelyet a képviselők tanulmányozásra használnak fel, vesztett időnek tekintessék. Én igenis vesztett időnek tartom azt, midőn a képviselő urak kellő tájékozás nélkül megszavaznak a nép rovására nagy összeget, de miután ez már megtörtént, én a magam és több elvtársam nevében bátor vagyok egy határozati javaslatot a t. ház elé csak azon tekintetből terjeszteni, ma, hogy kérjem a t. házat, hogy méltóztassák annak kinyomatását elrendelni, úgyhogy az a költségvetéssel egyidejűleg a ház elé kerüljön. A jelen alkalommal egy szóval se akarom a határozati javaslatot indokolni, hanem egyszerűen fel fogom olvasni azt. (Olvassa.) „Határozati javaslat. Tekintve, hogy a jelen kormány sok szomorú tapasztalat daczára konokul ragaszkodik az 1867-ben létrehozott közjogi alaphoz, tekintve, hogy nemcsak a mi meggyőződésünk szerint, de mint immár a tények is bizonyítják, ezen a kormánygépezetet minden lépten nyomon megakasztó alap fentartása mellett Magyarország fölvirágzása lehetetlen ; tekintve, hogy míg a kormány 6 éven át azzal biztatá a nemzetet, hogy a feladott jogaiért kárpótlást nyerene a gyorsan fejlődő anyagi jólétben, az eredmény e biztatással ellenkezőleg azt mutatja, hogy rész gazdálkodásával, könnyelmű pénz- és közlekedésügyi politikájával a lehető legaggasztóbb helyzetbe döntötte az országot, tekintve, hogy valahányszor a nép képviselőinek egy része aggodalmát fejezi ki az államvagyon kezelése, a közlekedési és pénzügyi politika iránya felett, szakértők általi vizsgálatot kér elrendeltetni, a kormány ugyanannyiszor a vizsgálatot ellenezte s a kifejezett aggodalmakkal szemben az ország pénzügyi helyzetét mindig legkedvezőbb színben tünteté föl; tekintve, hogy a horvát-slavon nemzettel, valamint az országban lakó nem magyar ajkú nemzetiségekkel szemben követett, részint törvénytelen, részint eszélytelen s méltánytalan eljárás oly izgatottságot idézett elő, mely a hazának kárára válhatik ; tekintve, hogy a közigazgatás a nagy mérvben fokozott költség daczára nem javult ; tekintve, hogy a mi minden államnak létalapját képezi az igazságszolgáltatás, azon felül, hogy még most is, az új alkotmányrendszer 6-ik évében, a szükséges törvénykönyvek hiánya miatt a leghanyagoltabb, legzavartabb állapotban van; hogy a törvényszékek pártszempontból történt szervezése megrendíté a népben az igazságszolgáltatás iránti hitet; tekintve, hogy a kormány a reformok terén a szabadság és egyenlőség szellemével ellenkező irányt követett; a korszerű reformokat u. m. a vallásszabadságot, a polgári házasságot stb. vagy ellenezte, vagy szándékosan halogatta; tekintve, hogy a közgazdászai élet egyik fő feltételét, a nemzet egyik közóhaját, az önálló nemzeti bankot létrehozni nem akarja, vagy nem képes; tekintve végre, hogy míg egy részről a nép érdekében álló legsürgősebb intézkedéseket az adóreformot, némely úgy a nemzetgazdászati elvekkel, mint a nép érzelmeivel ellenkező adónem, mint pl. a dohányegyedáruság eltörlését, úgyszintén a regale megszüntetését folyton halogatja; másrészt napról-napra súlyosabb terheket ró a nép vállaira . Mindezeknél fogva mi a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltethetvén, sőt kormányon maradását az országra nézve károsnak s veszélyesnek tartván: neki semmiféle költséget meg nem szavazhatunk s tisztelettel fölkérjük a házat, mondja ki határozatilag, hogy a kormány által benyújtott költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen határozati javaslatnak mielőbbi kinyomatását elrendelni, fentartván magamnak, hogy majd a költségvetés tárgyalása alkalmával azt indokolhassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) — Kívánja a t. ház még egyszer felolvastatni (felkiáltások nem kívánják.) Tehát ki fog nyomatni és a képviselők közt kiosztatni. — A képviselő úr azt kívánja, hogy határozati javaslata egyszerre tárgyaltassék a költségvetéssel. Beleegyezik a t. ház? (Felkiáltások a szélsőbalon , természetesen!) Tehát akkor fog tárgyaltatni. Madarász József- T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy tisztán a magam részéről ugyanazon nevezetes ügyben, melyben tegnap Horn képviselő úr kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, én is kötelességemnek tartom egy kérdést intézni hozzá, nem azért, mintha a Horn úr által felhozott indokokat nem osztanám, hanem mert oly fontosnak tartom az ügyet, hogy a háznak gyakorlására nézve is helyesnek tartom azt, hogy ez ügyben és némileg a pénz kérdéseiben, ha csak kevés különbség létezik is, mégis több kérdés intéztessék a miniszter úrhoz. Én is már január 3-án este értesültem azon sürgönyökről, melyek iránt a képviselő úr tegnap kérdését megtette. Magam tartózkodtam tegnap intézni e kérdést azért, mert vártam, hogy mindenesetre, megismerem egy nálam a pénzügyekben sokkal szakavatottabb, jártasabb tegye e kérdést. A képviselő úr az ipar és kereskedelem, érdekében meg is téve. Én egyszerű földmivelő polgára lévén a hazának és most mint képviselő tagja az országgyűlésnek, a földmivelés érdekében szükségesnek tartom e kérdésnek megtételét A nélkül tehát, hogy bővebben indokolnám a kérdésemet, hiszen azt a pénzügyminiszter úr felelete alkalmánál is megtehetem és habár valószínű, hogy tárgyalását a t. ház többsége mint reá nézve igen kellemetlen osztrák magyar intézményt érintőt nem fogja megengedni, a kérdés a költségvetés tárgyalásakor is mindenesetre elő fog hozatni, és így indokolásomat én is ezen időre tartom fenn. (Helyeslés, a szélső balfelől.) A kérdintézés a következő: 1) Hitelesek-e azon okmányok, sürgönyök, mely. — A reichsrath a világkiállitása alatt szünetelni fog. Ez már körülbelül el van határozva. E végből nagyon rajta vannak, hogy a delegatiók működésüket már márczius hó közepén megkezdjék, sőt ha lehet még előbb is összehívják, miután a delegatio és a reichsrath tarthatnak üléseket egy napon is.