Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-14 / 10. szám

Kedd. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik mim, II. emelet. Ide intézendő a lap */.el­lem­i részét illeti minden közle* mény. Kéziratok s levelek viasza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szem, földszint. Ide intézendő a lap anyati részét illető minden közle­mény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás közötti pa­naszok és a hirdetmények. mai 10. szám. VII. évfolyamé¥ MAGYAR ÚJSÁG (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETG­AZDÁSZATI NAPILAP, 1873. január 14. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz­ küldve: Egy évre kr. Fél évre 8 » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Pest, január 13. Politikai szemle. Beust a Gramont által tett leleplezésekre vonatko­zólag végre mégis megszólalt. Ezzel vége van azon szóváltásnak, melyet több lap „jól értesült“ tudósítója állított, az egyik azt mondván, hogy Beust felelni fog, míg a másik azt viszonza, hogy nem felel. Beust leve­lét alább egész terjedelmében közöljük. Bonaparte Lajos halála Francziaországban a nép által a legnagyobb közönyösséggel fogadtatott, így jelzi a párisi rendőrfőnök azon hatást, melyet a volt uralkodó halála keltett. A meghalt fia a IV. Napóleon nevet vette föl. Szó volt arról, hogy az özvegy a régens­­séget proclamálni fogja, de erről egyelőre lemondott. Hogy Párisban minő hatást gyakorolt Napoleon halála, erre vonatkozólag a „Köln. Ztg.“-nak a követ­kezőket távírják : „Napoleon halálának hire itt d. u. 3 órakor jött köztudomásra, és mint a ragadó tűzvész terjedt el azon­nal egész Párisban. Csaknem mindenütt azt lehetett észrevenni, hogy e halál híte megelégedéssel fogadta­tott ; a visszaemlékezés mindazon szerencsétlenségekre, melyeket Napóleon Francziaországnak okozott, újból felélénkült; a legkíméletlenebb kifejezésekkel lehetett találkozni s csak itt-ott volt hallható egy-egy szelidebb megjegyzés. A börzén, hol a halálhírt mindjárt 8 óra után tudták meg, az értékek emelkedését eredményezte. A járadék, mely hivatalosan 53,82-vel záratott le, 54-re emelkedett, mert az ex-császár halálában egy kedvező eseményt láttak Francziaország békéjére nézve és azt hitték, hogy a helyzet egyik legnagyobb nehézsége már eltűnt. A bonapartisták azért nem hagyhattak fel ter­veikkel, mert ha már nem többé III-ik, hát akkor IV-ik Napóleont emelik pajzsra. Mindazáltal az ex-császár halála nagy csapás rájuk nézve, mert a hadsereg nem rokonszenvez a fiatal herczeggel, sem azokkal, kik a császárságon csüngtek. Versaillesban még az ülés tartalma alatt jött köz­­tudomára a halálhír és nagy sensatiot keltett. Roucher­el hajdani rendőrfőnök , Pietri tudatta a hírt. Igen valószínűnek tartják, hogy Napóleon halála szakadást fog előidézni a bon­apartistákban, mivel állí­tólag egy végrendelet van, mely Eugéniát bízza meg a bonapartisták törekvéseinek vezetésével, míg Napóleon hi és hívei erősen el vannak határozva, hogy nem fog­nak meghajolni a „spanyol nő és azon párt előtt, mely­nek élén ez utóbbi áll.“ Spanyolországban a felkelés még nem nyomatott el. Az önkéntesek, valamint a vidéki lakosság határo­zottan ellenséges állást foglalnak el a felkelők irányá­ban és erélyesen harczolnak ellenük. A legutóbbi összeütközés alkalmával Cucala, a felkelők vezére, nem számítva a helyszínéről eltávolított sebesülteket, 16 halottat, 20 sebesültet és 30 foglyot veszített. A „Post“ egy figyelemreméltó czikkben kifejti, hogy a csalatkozhatlansági dogma is egy katholika val­lást teremtett, melynek irányában az államnak csak oly kötelezettségei vannak, minek más uj vallási társulatok irányában. Minthogy a lapnak mérvadó körökhöz való viszonylatokat tulajdonítanak, a czikk feltűnést okoz. Nemzeti önbizalom és önérzet. Munka és küzdelem­­ ez a népek és nemzetek osztályrésze, épen úgy, mint­ az egyes emberé. A legelőrehaladottabb népek jólétének és szabad­ságának alaposzlopai a küzdelem véres verejté­kével vannak összeenyvezve. Csak „impavidum ferient ruinae“ — mint Horácz énekli. Az élet a küzdőké! Igen, hogy a munka és küzdelem az emberi élet közben ne csupán az állati önfentartási ösz­tönből származott legyen, hogy az a társadalom keretén belül nemes feladatává váljék az ember­nek: kell, hogy egy magasabb czél, egy maga­sabb eszme legyen vezérlő ereje a cselekvények­­nek, mely eszme: a haladás, tökéletesedés, műve­lődés , s a czél az általános jólét és szabadság el­érése. A népek történelme ily küzdelem biographi­­ája. „Nagy-Britt­ania kezdetleges korában semmi sem tűnik fel— írja Macaulay Anglia történelme előszavában — a­mi azon nagyságot jelezné, me­lyet elérni hivatva volt.“ És Anglia, a hosszas, kitartó küzdelem gyümölcsét, a nemes küzdelem jutalmát élvezi nagyságában most már. Pedig ott is megvoltak a küzdelemnek úgy fény-, mint árnyoldalai. „Látni fogják — írja az eralített történész — hogy azon áldások is, melyeket joggal nevezhetünk nagyoknak, sok­szor nem voltak a legkellemetlenebb körülmé­nyek nélkül. Látni fogják, hogy a rendszer, mely szabadságunkat a királyi hatalom túlkapásai el­len oly hatásosan védte meg, néha oly vissza­élések nemeit engedte létrejönni, melyek a kor­látlan monarchiában ismeretlenek. Látni fogják a legnagyobb visszaéléseket, az esztelenségeket ------melyek annyi bajnak voltak kutforrásai.“ Mindezt látni lehet az angol történetben — csak egyet nem: az önállósági törekvés, a nemzeti önérzet s ön­b­izal­om hany­at­­lását s rom­­­ását. Erre — úgy látszik — csak a mi történel­münknek van privilégiuma, de ennek is — csak 6 év óta. Majd ha egykoron egy lelkiismeretes történész mostani jelenünk megírásához fog, s Macaulayval elősorolja az árnyoldal részleteit, a a legsötétebb episoddal fogja megtoldani elbe­szélését, hogy ez időpont a nemzeti ön­érzet hanyatlásának is gyászos kora volt. Nem is csoda ez egyébiránt. Hiszen férfiak, kik nemesebb téren vannak hivatva szol­gálni a haza ügyét, 6 év óta nemtelen felada­tukká tették a nemzeti önérzetnek porbasujtá­­sát. 6 év óta mit hall a nemzet a jobboldaltól ? rendszeres kisebbítését, minden sikeres küzdelem életforrásának, az önérzetnek. „Hiszen mi nem vagyunk képesek járni saját lábunkon, kevesen vagyunk,­­ nem vagyunk képesek magunkban megélni, elnyel a muszka, oláh, tót, hogy lehet­nénk mi önálló állammá, se erőnk, se tehetsé­günk hozzá, — legyünk tehát Ausztria fegyver­hordozói, s a bécsi érdekek pajzstartói.“ E szép s nagy eszme variátiója cseng a nemzet fülében 6 év óta. Nem csoda, ha a nemzet szörnyű jó­akaró kuruzslóinak végre is elhiszi, hogy senk­­ugyan egy nyomorult teremtménye a földnek, hogy csakugyan — beteg. Hiszen csak most az új év reggelén, gyönyö­rűséges üdvözlet gyanánt vágta szemébe ismét a nemzetnek Deák Ferencz, hogy nagyobbak a vágyai, mint ereje. Márhogy a nagy hazafi melyik vágyakat ér­tette, azokat-e, melyeket ő csepegtetett a nemzet szivébe, t. i. az Ausztriába olvadás vágyát, vagy azokat, melyeket az ellenzék, mint a nemzettel született, soha ki nem irt­ható önérzetet ápol, t. i. a nemzeti önállóság s függetlenség vágyát? a rövid üdvözletből megérteni nem tudtuk. — De miután az ő vágya, az őt üdvözlő híveié is, való­színű , hogy ez újévi hymnusz azoknak szól, kik őt nem üdvözölték. Dicső újévi hymnusz, mely egy nemzet jogo­sult büszke önérzetét van hivatva — kigunyolni. Valóban, méltó egy államférfi ajkára, ki hivatva van Magyarországot ujjáterem­teni — Ausztriá­ban. Viszhangzott, is rögtön a„Neue Fr. Presse“-k hasábjain refrainje, a most épen napi kérdésen levő bankügy alkalmából, midőn nevezett lap hazánk tehetetlen nyomorult helyzetével gú­nyolja ki pénzügyi önállóságra való törekvését, — úgy hogy a „Pesti Napló“ is öklével törölte utána szemét. Igen, 6 éve hogy folyik a nemzeti önérz­et megsemmisítésére irányzott támadás. Minden oda van irányozva, hogy a nemzeti önállóság vágyának, még utolsó csirái is kiirtassanak. A munka részben nem is volt sikertelen, ma már mindenki láthatja az eredményt borzasztó valósá­gában. A nemzeti önbizalom és önérzet melege alvó félben van a nemzet testében­­-- a­minek napról-napra előtűnő következménye: a zilált anyagi helyzet, vége az enyészet. Megdöbbenve észleli ezt a jobboldal hazafiasabb része is, melyet a jó­hiszem és jó akarat vezérlett választott út­ján. Az ő vészkiáltásuk is elegyedik most már az események intő szózatához, mely az inaugu­­rált rendszer vészes következményeit a rész té­ny­eivel illustrálja a világ előtt. De hát mutat-e fel példát a történelem, egy életre való nemzet történelme, ahhoz hasonlót, hogy a nemzet vezérférfiai, oly rendszeresen működtek volna a nemzeti önbizalom s önérzet megsemmisítésére, mint a mi jobboldalunkon azt tapasztaltuk? kik folyton csak a tehetetlenség, az erőtlenség, a félelem és gyávaság rémképeit tárták volna nemzetek elébe az önérzet fejlesztése, az önbizalom ébresztése helyett, mely minden nemzeti nagyságnak kutforrása? A nemzet hibáit s gyengéit feltárni, azok javítására törekedni, azt tette s teszi minden államférfi. Senki sem ostorozta kérlelhetetleneb­ből népe gyengéit mint Washington, de senki sem ápolta önérzetét s önbizalmát népének lelke­sebben, mint Washington. „Mi elveszni nem engedjük a szent jogokat és szaba­dalmakat, melyeken minden polgárnak boldogsága alapul, s melyek nélkül élet, szabadság és tu­l­ajdo­n csa­k inga­dozó birtokok“. Ily szavakkal szokta e népét lelkesíteni s önállósági vágyát fokozni. Talán szebb, talán eredménydúsabb lett volna, ha Deák Ferenczczel az erőtlen vágyakról vádolta volna nemzetét ? Északamerika népe — úgy hisz­­szük — megvan elégedve saját történelmével. Megvan elégedve a jobboldal hazánk mai törté­netével? hasztalan nyitják ajkukat „igen“ mon­dásra, az események ma már kérlelhetlenül c­á­­folják erőtetett igenlésüket. Mert az események beszélnek most már he­lyettük, az eltitkolhatatlan tények igazolják nap­ról-napra igazságát mindannak, mit évekkel ez­előtt mondottunk s a vészes rendszer elmarad­­hatlan következményeinek állítottunk. A tények igazolják, hogy a népek romlásának kútfeje, önbizalma s önérzete alásülyedésében rejlik, melyre nálunk a jobboldal vezérférfiai mindenáron törekednek. E tények fejtegetését azonban, a­mennyire e lapok szűk köre engedi, majd más alkalmakra halasztjuk. Most még csak egyet akarunk elbeszélni. Min­denki tudja, hogy Lengyelországot, mindenre bókoló nagyjai által megingatott önbizalmának alásülyedése vitte az örvény szélére. Igazolja ezt Katalin orosz czárnőnek 1771-ben, Nagy Fridrich testvéréhez Henrikhez intézett megjegyzése. Az ekkoron fenforgó orosz-török viszály kiegyenlí­tése czéljából, Nagy Fridrich, Henrik testvérét küldötte Katalin czárnőhöz Szentpétervárra. Hen­rik ott mulatása közben érkezett Katalin czárné­höz a tudósítás, hogy Ausztria, némely lengyel részek átengedéséért, a lengyelekkel titkos alku­dozásban van. „Úgy látszik — mondá erre Katalin czárné Henrik herczeghez — hogy Len­gyelország mindenre kész meghajolni, s a­mit vele tes­zn­e­k, mind­ent csak tu­domásul vesz — ha az igy van, s a bécsi udvar Lengyelországból részt akar, úgy a többi szomszédok is élnek a jog­gal, hasonló részt követelni tőle.“ Ez­zel meg lett vetve Lengyelország felosztásának alapja. Ne tépjétek ki oly dicstelenül az önbizalom és önérzet szebb lapjait a nemzet kezéből, melye­ket a százados múlt küzdelme irt tele a nemze­dékeknek egy szebb jövendő reményéül. A múlt hagyománya az, s öröksége a nemzedékeknek, s ha már saját kebletekben kihalt minden mele­gítő szikra, hagyjátok azt meg a nemzedékeknek, mely bízik és reményi — hiszen igazságot mond Horácz magasztos ódája, hogy csak: „impavidum ferient ruinae“. Szederkényi Nándor: Az országháziból. Ma került szőnyegre L­ónyay gróf azon határo­zati javaslata, mely szerint a zárszámadások a pénz­ügyi bizottságnak vagy egyenesen általa teljesítendő megvizsgálás vagy a végett lennének kiadandók, hogy azoknak miként leendő megvizsgálása iránt jelentést tegyen, s ezen vizsgálat, sőt az annak eredményéről teendő jelentés tárgyalása is még a jelen ülésszak alatt történjék. Ennek ellenében G­hy­c­zy Kálmán oly ér­telmű módosítványt adott be, melyhez képest a zárszám­adások csakis a végett utasittassanak :i pénzügyi bi­zottsághoz, hogy azoknak ki által megvizsgálása iránt adjon véleményt s azon záradék is elhagyassák, m­ely­­szerint vizsgálat és tárgyalás még ezen ülésszak alatt történjék meg — ez utóbbi föltétel elhagyását avval indokolván, hogy különben azon gyanú támadhatna va­lakib)­n, hogy azért sü­rgettetett annyira, mivel egy részletes és alapos vizsgálattól tartottak. Lónyay, mi­után meglehetős hevesen visszautasította ezen lehető gyanúsítást, Ghyczy módosítását nem fogadta el, s a többség, mindamellett, hogy Ghyczynek Zsedényi ál­tal előidézett második felszólalása alatt, a balközép vezérének nézeteit helyeselni látszott, nemcsak, sőt mi­dőn Tisza K. felállt s azt nyilvánitotta, hogy ha Ghy­czy módosítványa elfogadtatik, ő nem szól, mindenün­nen felhangzott, hogy elfogadjuk,­­ a pontonkint megejtett szavazás folytán Lónyay Kat. javaslatát emelte érvényre. Ez így lett t. i. elhatározva a tegnapi Deák­­körben. Mármost hogyan lehet majd négy évi zárszám­adást néhány hét vagy pár hónap alatt alaposan át­vizsgálni , azután a házban tárgyalni — azt lássák azok, a­kik ily határozatot hoztak. Az ország sokkal inkább nyugodott volna meg az eredményben, ha kissé későbben történik is meg a vizsgálat, föltéve, hogy kellő alapossággal, mintha előbb esik meg ugyan, de elhamarkodva. De legjobban azon módja a vizsgálatnak nyugtatta volna meg a nemzetet, melyet Helfy Ignácz ajánlott, ismételve azon indítvány lényegét, melyet annak idején Simonyi Ernő terjesztett volt elő. Követ­­kezett az altisztek ellátásáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása, melyről országgyűlési tudósításunk tesz je­lentést. A közös külügyminiszérium, tekintet­tel arra, hogy költségvetésében nem talál elegendő ala­pot a monarchia konzulságai és ügynökségei folyton sza­porodó levelezési költségeinek fed­zésére, az iránti in­tézkedésre kérte fel a magyar kormányt, hogy a ma­gyarországi hatóságok a konzulságokhoz s külföldi mis­­szókhoz intézendő leveleket és szállítmányokat, ha ezek a közszolgálat érdekeit nem érintik, kellőkép bér­mentve küldjék. Ez irányban kért intézkedés megtör­tént, és a­z. évi január 1-én életbe is lépett.­­ Ennek folytán a közös külügyminiszter a monarchia összes konzulságait s ügynökségeit oda utasította, hogy az említett időponttól kezdve hozzájuk bérmentetlenül ér­kezendő küldemények jegyzékét a külügyminisztérium­hoz juttassák el, hogy ez azok alapján a költségek meg­térítéséről gondoskodhassék. E tekintetben csak azon küldemények képeznek kivételt, melyek a Dunafejede­­lemségekbe s Törökország azon részeibe szólnak, me­lyekben az osztrák-magyar monarchia saját posta­hiva­talokat tart fenn. — Fiuméban e hó 12-én volt a képviselőválasztás. Zichy József kereskedelmi miniszter lett egyhangúlag országgyűlési képviselőnek megválasztva.­­ Az ugocsamegyei főispán, Lónyayi Albert lemondása folytán keletkezett azon hit ellené­ben, mely szerint utódjául dr. Perényi Zsigmond volna kijelölve, míg az eddigi főispán Perényi helyére a kép­viselőházba választatnék, a „P. Lt.“ szerint jól értesült körökben ma azt beszélik, hogy Ugocsa számára általá­ban nem fog főispán kineveztetni, hanem ennek teen­dőit egyelőre az első alispán végezné, minthogy Ugocsa azon kisebb megyék egyike, melyek — természetesen az országgyűlés helybenhagyásával — az igazgatási költségek könnyebb viselése tekintetéből, közigazgatá­silag egymás megyével fognak egyesittetni. — Minisztertanács tartatott szombat este Budán. A horvát ügyeket tárgyalták, Mollinary ab­bnagy jelenlétében, kinek adatai döntő befolyást gyakorolnak állítólag a min. tanács határozataira. A legújabb ese­mények és hírek folytán feszült kíváncsisággal várjuk, hogy e határozatok mily természtüek és horderejűek lesznek. — A Deákkör vasárnap d. n. tartott értekezletén a költségvetés került szőnyegre, mely általánosságban a pénzügyi bizottság jelentése alapján elfogadtatott.Dézsán fölhozta, hogy a jegf­­itetőszék egy perben úgy ítélt, hogy a határőrvidék Magyarországra nézve külföld, és kiemelvén a nagy zavart, mely abból támad, hogy az ország különböző részeiben (Erdély, határőrvidék, Fiume) különböző codexek — az osztrák polg. törvény­­könyv, más és más változatokkal — vannak érvényben, míg a szorosan vett Magyarországon a régi magyar jog szerint ítélnek, kérdé az igazságügyminisztert, hajlan­dó-e e zavaron segíteni? A miniszter azt felelte, hogy a bíróságok ítéleteibe nem avatkozhatik, a­mi azonban a codexeket illeti, a büntető törvénykönyv kész, a pol­gári­­könyvre nézve még nem határozhatott. Erre esz­mecsere következett Csemegi államtitkár és a felszólaló képviselő között, az utóbbi azt ajánlván, hogy küldes­sék ki országgyűlési bizottság a polgá­rkönyv alapelvei­nek megállapítására. Csemegi azt jegyezte meg, hogy nem ismer polgá­rkönyvet, mely a külföldön tíz évnél rövidebb időköz alatt megalkottatott volna.­­ A bankügyben az értékegység iránt tör­tént megállapodást a bécsiek csakugyan úgy értelmezik mintha ez annyit tenne, hogy bankjegyet, csakis az osztrák n. banknak lenne joga kibocsátani Magyaror­szág számára. III­.: A „Pesti Napló“ azonban erélyesen tiltakozik ezen felfogás ellen e következőleg nyilatkozik a „N. fr. Presse“ félremagyarázásai ellenében : „A „P. N.“-nak a bankügyről közlött múltkori bécsi levele a bécsi lapok­ban többfélekép commentáltatik, s a „N. fr. Presse“ e nyilatkozatból azt véli kiolvashatni, hogy a magyar kormány az önálló bank felállításával meg akarja szegni ama stipulatiókat, melyek ez ügyben Budán a monarchia két felének miniszterei által köttettek. Ez okoskodásnak még értelme sincs. Ama megállapított pontok nem zár­ják ki az önálló bankot, sőt ellenkezőleg, ennek fel­állítását biztosítják. Ama megállapodások az értékegy­ségre vonatkoznak, a­mi által eleje van véve minden zavarnak, mely a monarchia két felében az önálló ma­gyar bank felállítása által beállhatna. Meg vagyunk győződve, hogy a stipulatió­kat igy fogták fel az azokat aláírt kormányférfiak, s ha az osztrák p. v. minisz­ter a dotatió kérdését másként magyarázza is, mint a magyar, nem vélünk csalódni, ha azt hiszszük, hogy leg­újabb időben a dolog érdemére nézve a nézetei­ben bi­zonyos közeledés állott be, és pedig nem a magyar fel­fogás rovására. Különben reméljük, hogy ezt nem­so­kára tények is fogják bizonyítani, s egyelőre csak arra figyelmeztetjük a bécsi lapot, hogy miután itt jegybank monop­oliumról van szó, mely egyike a legnevezetesb concessióknak, a „N. fr. Pr.“ meg fogja engedni, hogy: a­n­n­a­k, k­i­v­e­l e tekintetben a magyar állam szerződik, a magyar ország­gyűlés fogja megszabni a feltéte­leket, nem pedig a szerződő fél a magyar országgyűlésne­k.“ Napról-napra. (Január 13.) Suum cuique. Dicsérjük meg a „Pester Lloyd“-ot! Vasárnapi számában felszólal a polgári házasság mellett és helyesen érvel. A példa, melyet a polgári házasság rémlátó vagy legalább rémlátást színlelő elle­neivel szemben annak bizonyítására idéz, hogy népünk­ben a házasságnak mint állami intézménynek foganato­sítása nem fog ellenkezésre találni, valóban meglepő. Középszolnok megyében, úgymond,a polgári házas­ságot a nép már­is jogosan fennállónak tekinti és sok­szor gyakorlatilag is alkalmazza. A házasságot egyes falusi jegyzők kötik meg, a kik előtt az illető jegyesek szüleikkel megjelennek. Tanult a biró és a jegyző, mely utóbbi a falu pecsétjével ellátott okmányt ad. A házas­ság e­leméhez fordul a nép valahányszor az egyház va­lamely okból megtagadja az esketést. A házassági szer­ződés czíme: „Polgári házassági szerződés.“ Laptár­sunknak alkalma lévén egy ily szerződésbe belepillan­tani, annak szövegét ismerteti. Körülbelül így hangzik: „Én N. N. 22 éves, reform, vallású polgári becsületemre kinyilatkoztatom, hogy N.N. leány­zót igazán szeretem és szabad akaratomból, rábeszélés és kényszer nélkül fel­ségül veszem halálomig s miután ifjú korom miatt egyházi áldásban nem részesülhettem, de gazdaságom a nő gondos kezét a törvényes kor eléré­séig nem nélkülözheti, szerelemből választott nőmnek örök hűséget esküszöm és esküszöm, hogy halálom órá­jáig el nem hagyom. Isten engem úgy segéljen. Amen.“ Hasonló nyilatkozatot ad a menyasszony is, mire azután a vagyoni rendelkezések történnek. Nem kevésbé meglepő, hogy egy jegyző, ki ellen ily házassági okmány kiállítása miatt vizsgálatot in-

Next