Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-26 / 21. szám

21. szám. Vasárnap, 1873. január 26. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik száma, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, a. m. az elő­zetési pénz,a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Elő­fizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . le­írt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Ny 11 ttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Pest, január 25. Politikai szemle. Múlt hétfőn Pária több templomában miséket mondtak a meghalt Napóleonról. Zavargás sóból sem fordult elő. A párisi lakosság a tüntetésben nem vett részt. A­mint párisi lapok írják, a bonapartismus hívein kívül, élükön Gramont herczeggel, csak a félvilág volt nagy számmal képviselve. A katonák közül Mac Mahon, Canrobert, Rigault de Genouilly s még néhány tiszt jelent meg. A versaillesi monarchikus érzelmű férfiak­ból álló kegyelmi bizottság három egyént végeztetett ki, kik a párisi felkelésben részt vettek. Közel két évi fogság után is kivégeztetéseket rendelni el, oly tény, mely mindenütt méltó felháborodást kelt. A 30-as bizottság elfogadta a 2. czikket az inter­­pellációkra vonatkozó határozatát és elveti a módosít­­ványokat, melyek a nemzetgyűlés által rendkívüli ese­tekben hozandó határozatok rögtöni kihirdetését kí­vánják. A Bonaparte-család tanácskozmányáról, mely a volt császár temetése után Chislyhurstben tartatott, a ..Daily Tel.“ több részletet közöl. E szerint a „a párt és a meghalt fia vezetését Eugenia és Napoleon herczeg veszik át. Sem proclamatió, sem manifestum nem fog kibocsáttatni. Az elhunyt volt császár politikáját az öz­vegy és Napoleon hg. követni és követtetni fogják. A fiú nem veszi fel a IV. Napoleon nevet, hanem csak hí­vei fogják szívekben hordani. Ő magát egyszerűen Na­poleon Lajos herczegnek fogja nevezni, mint atyja tett, mielőtt 8 millió szavazattal Francziaország császári trónjára emeltetett. Magán­életben, valamint a külföldön „Pierrefond gróf“ nevet fog viselni. Vilmos porosz király e hó elsején egy elismerő le­velet intézett Bismarckhoz, köszönetét fejezve azon működéséért, melyet tiz év alatt tanúsított s ez alka­lommal a fekete sas rend brilliantos jelvényével aján­dékozta meg. A porosz képviselőházban egy 50,600 aláírással ellátott kérvény került a napokban tárgyalásra, mely a lengyel nyelvnek a némettel való egyenjogositását kérelmezte. — Lyskowszky képviselő panaszos hangon em­elt szót a mostani kormányrendszer ellen, mely annyira sérti a nemzeti jogegyenlőséget s a kérvény­nek, annak érdem szerinti elintézését kérte, — de a porosz képv.­ház úgy intézte el a kérvényt, hogy egy­szerűen napirendre tért. E hó 20-án Londonban Noble tanár az angol pénz­ügyi reformokról figyelemre méltó felolvasást tartott, melyben felemlítette, hogy a kormány által újabb idő­ben tett változtatások máris nagyot könnyítettek ugyan az adózók terhein, ez azonban még csak első lépés a pénzügyi reform ösvényén. Húsz év óta, úgymond, je­lentékenyen növekedett a birodalom bevétele, de ki­adása is 72°/6-kal nagyobbodott, mely utóbbi tételnél különösen nagy szerepet játszik a szárazföldi és tengeri haderő, melyre 11 millióval fordíttatik most több, mint húsz év előtt. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha Anglia teljesen lemond az interventiókról, kizárólag saját ügyeivel foglalkozik s magukra hagyja a többi nemze­­teket. (Éljenzés.) Második veszély, melytől az ango­loknak óvakodniuk kell, a túlságos centralisatió, mely csak a kiadást szaporítja s megakadályozza azt, hogy a nép önmaga intézhesse el saját ügyeit. Végül kikelt fölolvasó az adók aránytalan felosztása ellen, mely szerint 70 millió adóból, 44 a munkásosztályra van róva, m­íg a földbirtokra csak egy nehezedik. Bout­well amerikai pénzügyminiszter az 1871. évi kölcsönből 300 millió dollár kibocsátása iránt a két egyesült syndicatussal megkötötte a szerződést. A szer­ződők között vannak Rothschild, Barring és más bank­házak. Az 5 százalékos homlok kibocsátási feltételei ugyanazok, melyek a korábbi kölcsönöknél elfogadva voltak. Az új bondok legközelebb a piaczra fognak ho­zatni. — A Central-Pacific-vasut 1872. évi bevétele 13 millió dollárt tesz. Egy orosz katonai bizottság megkezdte a hadsereg újjászervezésének tárgyalását, melynek czélja az eddigi osztály­parancsnokságok helyébe a hadtesteket lép­tetni. A „Kreutz. Ztg.“ a közép-ázsiai ügyre vonatkoz­­ólag, egy bécsi levelet közöl. E levél szerint a bécsiek azt állítják, hogy külügyi hivatalunk oly nézetben van, hogy a közép-ázsiai kérdés nagy veszélyeket rejt mé­­hében, s komoly aggályokra ad okot. Ez oly állítás, melyről teljesen föltehető, hogy a tényleges helyzetnek meg nem felel. Nem lehet tagadni, hogy a barbár álla­potok, melyek a kurdok, a khivaiak, s a szomszédos törzsek közt léteznek, ott az orosz kereskedés terje­dése elé nagy akadályokat helyeznek. Itten a legkisebb okunk sincs kétkedni abban, hogy Oroszország — a­mint kijelenté — Khiva elleni expeditiójában kereske­delmi viszonyainak biztosítását tartja szem előtt. Itt egyszersmind az angol lapok élénk hangja daczára ha­tározottan azon nézetben vannak, hogy sem Anglia, sem Oroszország nem gondol arra, hogy a fennforgó differentiákat harczias actió tárgyává tegye. A két ha­talom könnyen meg fogja találni olyan megoldás kul­csát, mely mindkettőnek érdekeit megóvja. Az Attrek­­völgy átengedésének híre Perzsia részéről itt nem talál hitelve­­lési tudósításunk tájékozni fogja e részben olva­sóinkat. Csak némely fő mozzanatot akarunk abból ezúttal kiemelni, talán más alkalommal té­­rendők vissza ezen nem érdektelen tárgyra. Lónyai Menyhért kijelentvén hogy a pénz­ügyi bizottság nézeteit nagyobbrészt osztja, evvel egyetértve elismeri, hogy különösen a vas­utak építése körül rohamosan jártunk el­­ a gazdál­kodást, az óvatosságot ajánlja maga is. De ezt, úgymond nem most teszi csak, hanem tette már 1868-ban egy beszédben, a­melyre — a napnak is idézésével — hivatkozott. Ámde, tisztelt volt — miniszter úr, mi haszna ha nem követte a jó szándékot, a bölcs tanácsokat, hanem azokkal ellenkezőleg cselekedett! Pedig hogy úgy cselekedett, arra tömérdek bizonyságot lehet ám felhozni. Az sem menti ki önt a parla­ment, s nem az ország előtt, hogy — miként ma állította — ezt is amazt is ellenezte a miniszteri tanácsban. Arról az országyűlés, arról a nemzet mit sem tud, mi csak arra emlékezünk, hogy ön ajánlotta ezt is amazt is megszavazás végett, a­mi a kincstár szánalmas állapotát előidézte. Sőt az sem szolgál mentségül, sem önnek, sem a kormánynak átalában, hogy mint a minap Szlávy, ma pedig ön szemére lobban­totta, a bal­közép is, és különösen Tisza Kálmán szintén in­dítványozott olyan költségeket, melyeket az elke­rülhetetlenek közé sorozni nem lehet. Mert ha más indítványokra nem hajoltak, ezeket is visz­­szautasíthatták volna uraim. Nekünk, a 48-as pártnak hiába akarna tenni ilyen szemrehányást, mi semmiféle olyan kiadást nem szavaztunk meg, a­melyet nem valódi országos érdek s nem elke­­rülhetlen szükség parancsolt. Azért, ha az egész ház bűnrészességéről vagy mint Szlávy minisz­terelnök úr mondá: solidaritásáról tesznek eri­­ntést, mi a szélső balról igen jogosan tiltakozunk ez ellen, azt kiáltván: Mi nem! Különben Lónyai, ámbár a helyzet nem ked­vező, aggályra nem lát okot, s azt hiszi, hogy a ren­d­es költségeket lehet adófö­le­m­elés nél­kül, és csupán adóreform útján fedezni. Neve­zetesen a föld- és bélyegadóra nézve tart szüksé­gesnek javításokat. Megtakarítások azonban a rendes budgetben is lehetségesek, a többi között a minisztériumok számának kevesbítése által. Mi sem esünk még kétségbe sorsunk felett, de azt igenis szükségesnek tartjuk, hogy más rendszer lépjen életbe és más emberek vegyék kezekbe a gyeplőt, különben a­mi most még csak fenyeget: a pénzügyi romlás­­ be is fog következni. A rendkívüli költségvetésről nem szólott ez alkalommal Lónyay, a részletes vitára tartván fen magának az arra teendő észrevételeket, ha­nem a helyett egyetértésre, kézfogásra szólította fel zárszavában a pártokat. Nem tudjuk ugyan mennyire hajlandó ezen intést a megbukott miniszterelnök úr maga is kö­vetni; mi részünkről — ha nagy veszély esetén készek vagyunk is a haza üdvéért kezet fogni mindazokkal, a­kik a hazát megmenteni akarják — most a béke közepett ugyanazon hazaszeretet­­nél fogva ellenkezőleg azt tartjuk kötelességünk­nek, hogy azon pártot, mely bajainknak főoko­zója, hova előbb a hatalom polczáról leszorítsuk s az ellenzék elveit diadalra segitsük. Lónyay beszéde. Nemcsak a hivatalban levő, de a megbu­kott minisztereknek is az az előnyük van, úgy látszik, hogy akkor szólhatnak, a­mikor tetszik nekik. Alig mondotta el ugyanis tegnap Ghyczy Kálmán vádbeszédét nem csak a mostani, de a volt pénzügyminiszter ellen is, mikor ez utóbbi már ma és pedig első szóhoz jutott és védelmét előadta. Nem fogjuk a volt pénzügyminiszter, utol­jára miniszterelnököt hosszú igazolásában és közbe-közbe a balközép ellen emelt viszont vá­dolásában nyomról nyomra követni. országgyű­. A főváros szervezési ügyében kiküldött 34-es küldöttség l-fő albizottsága ma a választó és közigaz­gatási kerületek számának és határaik megállítása tár­gyában ülést tartott. A választókerületek száma 9-ben állapíttatott meg, melyek 1-től 9-ig neveztetnek el e­l-ső kör: a budai vár, Tabán és a mostani Krisztinavá­ros, 2-ik kerület neve lesz a viziváros és országút 3-ik kerület Újlak és Ó-Buda; a Tabán kiterjesztetett a lánczhídig. A kültelkek közül a Sas- és Svábhegy az első, a Zugliget és Lipótmező a második kerülethez csatoltatott. Pestre nézve 4-ik kerület a belváros, 5-ik a Lipótváros, 6-ik és 7-ik Terézváros, 8-ik a Józsefvá­ros a Kerepesi úttól a Stáczió-utcza baloldaláig, a jobb­oldal­­i Kőbányáig a Ferenczvároshoz csatoltatott, a­mely a 9-ik kerületet képezendi. A közigazgatási kerü­letek Budára nézve hárommal állapíttattak meg és ezek a választókerületekkel összevágnak. Hoszabb vita után Pestre nézve is a közigazgatási kerületek száma 6-ban állapíttatott meg, melyek a választókerületekkel összevágnak, és szinte 4—9-ig terjedő számokkal fog­nak jelöltetni. — A belügyminiszter értesítette az összes törvény­­hatóságokat, hogy az 1872-ik évi XXXVI-ik törvény­­czikk értelmében Buda és Pest szabad királyi főváro­sok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget egyesitt­ettek, s minthogy e törvény — az elnevezést illetőleg, már most életbeléptethető, ezentúl a hivatalos iratokban a törvényszerű ,,Budapest“ elnevezést hasz­nálják s községeik által is ezt használtassák. — A főrendiház hármas bizottsága ma d­­e 11 órakor tartott ülésében beható és hosszas eszmecsere után megkezdé a hadsereg és honvédség I'­aagn­egaBiejamsgn­aBswsHBtMaflWim^ .•»'■'nmwaiaiTimnTW'nin--''----­- Erdélyből a „Reform“ azon figyelmeztést veszi, hogy a Naszód vidéken fekvő s a borgói kincstári urada­lom részét képező erdőket a kormány eladta, a­nélkül, hogy az államtulajdon ezen elidegení­ése iránt a tör­vényhozás beleegyezése kikéretett volna. Bizonyságául ez állításnak írja: beküldetett szer­kesztőségünknek a „Magyarországi rendeletek tára 1872. évre“, hol is a 393. lapon 87. sz. a. foglaltatik a belügyminiszternek Naszódvidék közönségéhez intézett rendelete, az eladási szerződés foganatosítása tár­gyában. E szerződésben a pénzügyminiszter Naszódvidéke 44 volt határőrvidéki községének „örökre és megmásít­­hatlanul“ átengedi a Naszódvidéken fekvő „határőri katonai épületeket, belsőségeket, puszta telkeket és tartozmányaikat, melyek még jelenleg a kincstár birto­kában vannak, a naszódvidéki központi iskolai alapnak ; a Dosul pojeni rotundi nevű havas részt és a radnai bá­nyaterületet a naszódvidéki ösztöndijalapnak; minden jogát a ma kaszáló, erdő, legelő és havas birtokok­hoz, melyek ama vidék területén feküsznek és 1864— 1866. években az a végre kirendelt birtokrendező bi­zottság határozatai által a királyi kincstár mint volt földes­úr részére az úrbéri birtokrendezés fentartásával vagy a nélkül ki ítéltettek azon községeknek, melyek ezen birtokoknak tettleges birtokában és használatában vannak: 100,000, azaz egyszázezer írtért, mely ösz­­szeg húsz egyenlő évi részletben 7625 forintjával lesz fizetendő. A szerződés szövegéből nem vagyunk képesek meg­ítélni, mily kiterjedésű azon földek mennyisége és mily értékűek azon épületek és haszonvételek, melyek ezen adásvevés által elidegeníttettek. Divald munkájának az erdélyi kincstári erdőségekről 33-ik lapján a borgói kincstári erdők 91,000 holddal vannak kimutatva. Föl sem tehető, hogy a pénzügyminiszter ezen a négyszög mértföldnyi területet adta volna el százezer forintért, az eladás tehát valószínűleg csak bizonyos parczellákra vonatkozik, melyek azonban a szerződésben részletezve nincsenek. Erdélyi értesítőnk ugyan akként állítja elő a dol­got, mintha a naszódvidéki oláh községek az egész bor­gói uradalmat elfoglalták volna, s azon hírt is em­líti, mintha az említett községek az illető havasi erdőkre milliókra menő alkuban állanak valamely bécsi fakeres­kedő társulattal; mi azonban ez utóbbi híreknek hitelt adni vonakodunk mindaddig, míg azok pozitív alakban nem jelentkeznek, és míg a pénzügyminisztérium e kér­désben nem adott megnyugtató fölvilágositásokat. Roma locuta est! Nem a végén csattant, hanem azért csattant már az ostor a budgettárgyalások alkalmából a miniszterelnök kezében is s inkább érdemül mint hibául tudjuk be neki, hogy őszintesége folytán ez ostor vége visszakanyarodott a levegőben s igy nem az ellenzékre, hanem — saját pártja, saját híveire húzott azzal egy jókorát ő excája.... Szlávy rögtönzése, talán ép azért és csak azért, mert rögtönzés czimén jelentkezett — lényege­sen különbözött azoktól, miket az általa elfog­lalt helyről elődeitől hallottunk volt, s ha mégis úgy mutatjuk be öt, „als dritten im Bunde“ s egyebet a modornál nem dicsérhetünk, nem he­lyeselhetünk a saját vallomása és a jobboldali la­pok kommentárjai szerint „programm-beszédül“ kínálkozó hosszú nyilatkozatban: nem rajtunk és jóakaratunkon múlik. Ily programmot vagyis: Ígéretet, hitegetést, biztatást vékaszámra oszto­gatott minden nevezetes alkalommal Andrássy és Lónyay is s hogy mi lett aztán tényleg be­váltva, arra nézve jellemző kritikát képez Szlávy beszédének exordiuma....... Soha ilyen vallomást egy miniszterelnök aj­kairól! Igaz, hogy 1867-ben a közjogi szerződés gyászindulójának első tudtusai szintén azon, a magánéletben tán humánus, de a politikában s különösen magyar nemzeti szempontból erkölcs­telen szöveg fölé írattak, hogy: — „vessünk fá­­tyolt a múltra,“ ne feszegessük s legyen feledve minden, a mi húsz éven át történt, stb. csakhogy a helyzet egészen más volt akkor s mig Deák Ferencz és társai e veszedelmes és bűnös— nagy­lelkűséget? nem! könnyelműséget a bécsi kor­mány és nélkülök, sőt ellenök elkövetett ballé­pések és visszaélések számára kérték a hazai köz­véleménytől, Szlávy a második sütet lepényt uj, lényegesen uj alakban tálalja fel, midőn az elné­zés és absolutió által oly kormányt és pártot akar kisegíteni a hínárból, melynek önmaga is tagja volt s egyetlen határozata, egyetlen tette, egyetlen javaslata ellen soha egyetlenegy árva szócskával sem tiltakozott.... A fonák situatiot, melybe e jó tanács köpe­nyébe burkolt naiv kívánat miatt juthat — úgy látszik — az állítólagos improvisatio daczára ha­mar észrevette ő is,s hogy ép bőrrel meneküljön abból: egyfelől az ellenzéket igyekszik belevonni a solidaritásba, másfelől mysteriosus kifejezések­kel egy névtelen valakit ültet a vádlottak pad­jára . . . Lónyay gróf dolga kisütni: őt értette, őt vá­dolja-e Szlávy, midőn a ház határozataiért s név­­szerént, a többség által megszavazott összegekért habozás nélkül elfogadja a felelősséget — elv­ben ; a gyakorlati hová forditást illetőleg azonban már distinguálés kijelenti, hogy csak akkora részt vállal a felelősségből, amekkora őt és jelen társait egyenként és együtt, tehát a hiányzó Lónyay gróf kizárásával régibb hatáskörükhöz képest megilleti, — de a­mi az ellenzékkel s annak a múltban kifejtett munkásságával megkisérlett s kissé későn érkező fraternizálást illeti: e leeresz­kedő grátiát, a történeti hűség nevében és paran­csára kénytelenek vagyunk tisztelettel vissza­­utasítni. A 48-as párt, bár a miniszterelnök úr oly szelíd hangon és nyájas képpel közele­dett , mintha a bálteremben volna , egy quadrillera kérné föl az ellenzéket, kényte­len kijelenteni, hogy csak — vis-á-vis-je lehet, s ha a táncz folyamában egyszer-másszor kezet fog is tán véle — a múltat illetőleg mindig szemközt találja, szemközt marad, akár mint kiáltja is fe­léje a sarokból, a hová a viszonyok hatalma szo­­k­tá: a deákpárti érdek azt, hogy — h­angez!.. A mit Szlávy úr pirulva elismer végre a nemzet szine előtt, a baloldal s legkivált a 48-as pártra nézve teljes s csak azért nem örvendetes elégtétel, mert az általa annyiszor ostromolt és megrótt hivatalos baklövéseknek a nemzet, a nép itta meg a levét s az egész országgal minden egyes honpolgár is tetemes károkat szenvedett miattok mindenfelé, de némileg örvendetessé fog válni ez elégtétel s ha feledve nem lesz is: a visz­­szaemlékezés a múltra enyhülhet és enyhülni is fog, ha a Szlávy részéről körvonalakban jelzett kormányactio bekövetkezik s nem száll ismét csalétekül használható örökség gyanánt egy uj miniszterelnökre mindaz, a­mit beszéde zárso­raiban ő most közel kilátásba helyez . . . Mindenki tudhatja s az országgyűlési napló eltagadhatlanul hirdeti, hogy a családi vasutakra s a jelen és jövő defic­itnek számtalan, az ország rendes és természetes jövedelmével talán soha többé be nem tömhető forrásaira a 48-as párt egy fillért sem szavazott meg mai napig, de miután első s sok esetben egy maga sürgette az önálló magyar bankot, követelte a népnevelést, aján­lotta az adóreformot, kérte a köutakat s tett tömérdek oly hasznos és üdvös indítványt, mi­ket most Szlávy első rangú szükségek s a múl­tat terhelő mulasztások és hiányok gyanánt tan­­lószükségletének mozgósítás esetén való födözéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az­­ első § változtatás nélkül elfogadtatott, a to­vábbi tárgyalás holnap d. e. folytattatik. Jelen volt a tárgyaláson Havas Sándor miniszteri tanácsosim kívül Wenckheim Béla dr. és Szende Béla miniszter is, ki­nek megnyugtató fölvilágosításai jelentékenyen előse­gítik a tárgyalás sikerét.­­ A D­e­ák - p­árt érkezletén, mely ma 6 órakor tartatott, a közlekedési miniszter két remélhető előter­jesztése képezte a vita első tárgyát Az első a soroksári Dunaágon állott malmok tulajdonosainak kérvényezése az­ért, hogy helyükről elmozdíttattak. A kérvényi bizott­ság e kérvényre vonatkozólag hozott határozatának el­fogadása helyett a párt abban állapodott meg, hogy a kérvényezők nem üttetnek el kérvényüktől, hanem a törvény útjára utasíttatnak. Szóltak e kérdéshez: Ta­vaszi, Szőgyényi, Kerkapoly, Házmán, Giczey, Csáky T­­gr-A második a tiszavidéki vaspálya pótszerződése beczikkelyezésének kérdése volt. A miniszter előadván a pótszerződés keletkezésének történetét és a beczik­­kelyezésnek az államra nézve óhajtandó voltát, az erre vonatkozó törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Mi el­fogadtatott. Szóltak Lónyay M. gróf, Kerkapoly mi­niszter. Ezután Zsivkovics J. horvát képviselő intéz kér­dést, hosszabb beszédben hivatkozkozván a horvát ügyekre vonatkozó hírekre, melyek a hazai sajtóban és a bécsi lapokban is felmerültek, arra nézve, hogy egy minisztert akar Horvátországba küldeni, ki ott rendet csináljon s kárhoztatólag megemlítvén az isme­retes röpirati botrányt, azon kérdést intézi a miniszter­elnökhöz, hajlandó-e megnyugtató nyilatkozatot adni a horvát ügyben követendő politikára nézve, s van-e tudomása a regnikoláris deputáczió működéséről. Szlávy miniszterelnök köszönettel kiemelvén szó­nok higgadtságát, kijelenti, hogy a horvát ügyek meg­oldására nézve a legjobb szándékkal viseltetik s azon lesz, hogy e kérdés mindkét fél megnyugtatására minél előbb megoldassák, de pozitív ígéretet nem tehet addig, míg a regnikoláris deputáczió munkálkodásának ered­ménye tudva nem lesz. Ezt be kell várni. Reméli, hogy lesz eredménye, de ha nem­ lesz is, az is eredmény: ma­radtunk az 1868. 30. t.cz. által megállapított alapon. A másik kérdésre nézve jelenti, hogy tudomása szerint a magyar deputáczió hétfőn ülést fog tartani. A hirekre nézve csak azt mondja, hogy bármi tör­ténjék is, akár maradjon a jelen törvényes állapot, akár nem, eljárását csak a törvény fogja szabályozni és az leend irányadója. A költségvetésre nézve ezután kimondatott, hogy a pénzügyminisztérium költségvetése utoljára, s elő­ször a többiek a jelentés­ szerinti sorrendben tárgyal­tatnak. Végül Sennyey Pál dr. indítványozta, hogy a de­ficit fedezésére vonatkoz­ó tv.-javaslatok előbb a párt­értekezlet­el­ terjesztessenek, mit a pénzügyminiszter megígért, hétfőn azonban erről a házban bővebben fog szólni. Ezzel az értekezlet eloszlott.

Next