Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-21 / 43. szám

Péntek, 43. szám. VII. évfolyam. Szerktiztői iroda: Egy.tem-utei* 4-ik «lim, II. ea.lat. Ida InMundt > lap ...lUuil t imaét LU.ti miaMo köala­­ninj. KMratok • l.v.l.k vluu na adatnak. — Bínaaatatlaa ta­raiak eaak lm«6i kaaakttl (of adtatnak al. Kiadóhivatal: Efjratan-vtesa 4-ik Mim, földi m­mt. Ma intdaaadi a lap an­afl rdaadt ttlati miadao kW. oadajr, a. m aa alMaateal péaa, a fdladia khrlll pa­­aaaaak ia a birdatmiayak. IGYÁK ÚJSÁG (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. február 21. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Ny 11 ttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Pest» február 20. Politikai szemle. Alább közlünk két okmányt, az egyik Amadé le­mondása, a másik a cortes üzenete, melyben a lemon­dás elfogadtatik. Ez utóbbit Castellar szerkesztette, még pedig a három napi emberfölötti erőfeszítés után, melyet párthíveivel megosztott, több száz izgatott em­ber zaja közepette húsz percz alatt vetett papírra. Garibaldi, egy olasz lap híre szerint, a spanyol republikánusoktól meghívást kapott, hogy menne el Madridba. Tudvalevőleg Garibaldi évek óta Castellar­­ral baráti viszonyban áll, ki hosszabb időt töltött Cap­­rera szigetén, nemkülönben Figuerass Orense a szabad­sághősnek meghitt barátai s ez utóbbinak fia Garibal­dit a franczia hadjáratba mint első hadsegéd követé. Garibaldi a meghívásnak aligha fog eleget tenni, mert régi baja miatt gyakran gyengélkedik. A spanyol köztársaság eddig nyugalom közt foly­­tatható az átalakítás munkáját. E nyugalom nem so­kára valószínőleg meg fog zavartatni. A conservativek azzal a kivánattal léptek föl, hogy a m­ostani cortes oszlattassék föl és egy új nemzetgyűlés hi­vassák össze. Castelar emlékiratot készít, mely kifejti ama vi­szonyokat, melyek alatt a köztársaság alapíttatott. Az emlékirat kiemeli először a király önkéntes lemondá­sát, továbbá kijelenti, hogy sürgősen törvényes kor­mányt kellett létesíteni, minek folytán a cortes a jelen­legi kormányt nevezte ki. Végül az emlékirat azon biz­tosítást adja, hogy a köztársaság meg fogja óvni a ren­det és a belszabadságot, és semmiképen sem fog más országok ügyeibe avatkozni. A hadügyminiszter hitelt kér a nép felfegy­verezé­­sére, miután a rendelkezésre álló fegyverek már szét vannak osztva. A franczia 30-as bizottság elfogadta Dufaure új indítványát, mely szerint a nemzetgyűlés feloszlatása előtt a törvényhozó és végrehajtó hatalmak szervezete és átruházási módja, a második kamara létesítése és jogai, és a választási törvény fölött fog határozni; elfo­gadta továbbá Ricard módosítványát, hogy a kormány erre vonatkozólag törvényjavaslatokat terjeszszen a kamra elé. A polgári törvényszék Napóleon herczegnek Lefranc elleni perében illetéktelennek jelenté ki magát és Napóleont a költségekben elmarasztalta. A svéd országgyűlés az új egyházi törvényt tár­gyalta s e szerint a jövőben a püspökök és érsek vá­lasztásában a világiak is részt fognak venni. Elfogad­tatott azon indítvány is, hogy a bankjegyek ezután aranynyal fognak beváltatni. Dániában szintén az egyház politikai reformokkal foglalkoznak, ez a választási kerületek felosztására s a papok jobb fizetésére vonatkozik. Rendetlenség a közlekedési eszközök létesítésében. A közmunka s közlekedési miniszter úr f. hó 17-iki beszédében kereken tagadta, hogy e mi­nisztérium eddig rendszer nélkül járt volna el, vagy rendszertelenségét bevallotta,­­ a nagy vasúti szerződés sürgős benyújtásával újólag be­bizonyította volna, mert, mondja: „még 1867-ben vasúti hálózat-tervet készíttetett, s azt kiosztotta az illető minisztérium a t. ház tagjai közt és attól: „mint látható, igen csekély (?) eltérések történtek.“ Már, hogy jelentékeny eltérések történtek kivált az u. n. családi vasutakra nézve, s jelenté­­keny eltérés történt egész Dalmátországra nézve, melynek vasúti hálózata az említett tervezeten A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1878. február 20. —­­ Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forra­dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Theophile. Francziából fordította G. T. Ant. (18. Folytatás.) Sigognac báró akaratlanul is némi szégyent érzett, igy össze­tevén elegyedve e vándor szinész csapattal, kételkedett, a fogadóba be­menjen-e? annál is inkább, mivel Blazius, a Zsarnok, Mátamor és Leander, tiszte­letből, mindig elől hagyták járni. Izabella kitalálván az ifjú becsületére vonatkozó bátortalanságát, elhatáro­zott és neheztelő kis képpel közeledék feléje. — Az nem szép, báró úr — mondá — a nők irá­nyában ön tartózkodóbb és hidegebb mint József vagy Hippolyt. Nem fog engem karon fogva bevezetni e fogadóba ? Sigognac megbújtá magát, s kezét nyujtá Izabellá­nak, ki a báró karjára támasztá gyengéd ujjai végét, e kis nyomással bátorságra akarván őt buzditni, így tá­mogatva, a báró visszanyeri elhatározottságát, és dia­dalmasan lépe be a fogadóba, nem bánta, ha az egész világ reá tekint. Mert e kedélyes franczia földön az, ki szép nőt kisér, nem lehet nevetséges, csak irigyekre talál. Chirriquirri vendégei elébe lőve, fogadóját az uta­sok rendelkezésére ajánló, hosszadalmas czifra monda­tokkal, melyek Spanyolország szomszédságára mutat­tak. Bőr mellénye, mely réz csattos övvel végződött, kiemelte egész alakja erőteljes minőségét, de egyik végén felhajtott köténye, farokban levő széles kése, ellensúlyozták tekintete szilajságát, és a régi contra­bandists mellé, megnyugtató szakács alakot mutattak fel; valamint szende mosolya ellensúlyozta a hatást, melyet mély, homloka közepétől kefemódra, lenyírt haja tövéig érő sebhely tett az emberre. Ezen sebhely, mely legelébb is feltűnt, midőn Chirriquirri sapkájával ke­zében vendégeinek köszöntött, mély bemélyedés és a bőrnek viola színe miatt volt észrevehető. Ugyancsak erős embernek kellett lenni annak, ki e roppant seben át nem hagyta lelkét elreppenni; de lelke talán nem sie­tett megvizsgálni mi van a túlvilágon. Félénk és finnyás utasok talán nagyon is békés mes­terségnek találták volna a fogadósságot, ily tekintetű embernek, de mint mondták, a kék nap korcsmája az egyetlen lakható fogadó volt ezen pusztaságban. A terem, melybe Sigognac és a színészek belépé­­nek, nem volt oly pompás, mint a­hogy azt Chirriquini állította, padozata csupán vert földből állott, és a szoba közepén emelvény módra rakott nagy kövek képezték a tűzhelyet. A mennyezetben hagyott nyíláson, vas rúd ment keresztül, honnan lápoz csüngött le, melybe a ka­zánhorog volt alkalmazva. Ez képezte a kéményt, úgy hogy a terem felső ré­sze egészen eltűnt a füst ködjében, mely lassan a nyílás felé vette útját és azon kiment, ha a szél vissza nem hajtotta. E füst a fedél gerendáit nagy gyantaszerű ré­teggel borította be, mint a­minőt a régi képekben lehet látni, és ez ellentétet képezett a nem rég szép fehérre meszelt falakkal. A tűzhely körül, de csak három oldalon, hogy az egyiken a fogadós szabadon közlekedhessék üstjeihez, három fapad volt felállítva, melynek lábai néhány cse­rép vagy tégladarab segítségével voltak egyensúlyba téve ezen egyenetlen, durva, narancshéjhoz hasonló föl­dön. Itt-ott néhány faszék hevert, mely deszkácskát fentartó három rúdból állott, az egyik rúd a deszkán keresztül ment, és feljebb érvén, más keresztbe menő palctát tartott fen, mely szükség esetére támaszul szol­gálhatott volna oly embernek, ki a kényelmével nem sokat törődik. Sybarita az egészet kínzó eszköznek te­kintette volna. Az egyik szegletbe állított faláda egészítette ki e szoba bútorzatát, melynél a munka durvaságát csak az anyag durvaságához lehetett hasonlítani. Vas horgokra illesztett fenyőforgácsok világították vereses füstös fé­nyűkkel az egészet. Ezeknek füstje bizonyos magasságban, a tűzhely feletti ködhöz elegyedett. Két-három vaslábos csüngött a falon, mint megannyi pajzs, régi három, vezető hajó oldalán, ha ezen hasonlítás nem igen is nemes és hősies ilyen tárgyhoz. E vasláborok néha meg lettek világítva és vérvörös fényt vetettek vissza. Kis deszkán, félig kiürített bőrkalacs volt láható. A mennyezetről pedig vashorgon, nagy darab szalonna csüngött le ijesztően, a felszáló füst közt, felakasztott ember borzasztó alakját véve fel. Ezen csúnya fészek, a fogadós állításai d­­czára, visszataszító volt és az utas képzetében mindenféle ret­tentő képeket támaszthatott volna, ha ez nem is lett volna félénk. Attól tarthatott, hogy a fogadó ételei közt emberhúsból készült pástétomra bukkan, mely szegény magános utas rovására készült. De színészeink többen voltak, semhogy ily félelmek megszállhatták volna. Kü­lönben pedig meg voltak már edvzes kóbor életükben a legkülönösebb lakókat is megszokták. Midőn a színészek beléptek, az egyik pad végén, nyolcz, kilencz éves sovány és kisded leányka szunya­­dozott. Vállait a pad hátára támasztva, fejét mellére hajtva. Hosszú összebonyolódott hajfürtéi miatt, me­lyek lecsüggtek, vonásait nem lehete észrevenni. Vékony nyaka i­ai, mint valami megkoppasztott madáré, meg valának feszítve és mintegy alig bírták hatalmas üstö­két. Karjai kétfelől le valának eresztve, lábai, igen rövidek lévén, hogy földig érjenek, a levegőben lógtak, keresztbe téve. Orsó vékonyságával birtak, és a hideg, napfény és légváltozások miatt, tégla veres színűek valának. Sok karczolás, némely már behegedve, más még egészen friss, mutatta, hogy sokat járt a gyermek a bokrok és tüskék közt. A kicsiny, gyengéd alakú lá­bakon, szürke por­topán látszott, alkalmasint egyedüli lábbeli, melyet a gyermek valaha hordott. Öltözete igen egyszerű volt, vászon ingből állott, oly durva vászonból, hogy a csolnakok vitorlái is fino­mabból készülnek, és aragóniai módra készített sárga, pamuttal vegyített vászon szoknyából, mely valamely anyai szoknya legkevésbé kopott részéből vágatott ki alkalmasint. A különböző szinü szőrből hímzett nagy madár, mely rendesen az ily szoknyákat ékíti, a leányka szoknyájára választott részben volt, bizonyára mivel a szőrszálak inkább megóvták ott a kelmét, eze­n madár ily alakban különös tekintetű volt, mert csőre a derék­nál való becsípve és lábai az alsó szegély szélét érték, míg összerücskölt teste a ránczok által meg volt za­varva és képzelt madárhoz, vagy inkább régi byzantini mosaique-hoz hasonlított. Izabella, Szerafin és a szobaleány ezen padon fog­­lalának helyet, és hárman az alvó gyermekkel együtt, alig ellensúlyozhatták az özvegynő nehézséget, ki a pad másik végére ült. A férfiak a többi padokra telepe­dének le, köztök és Sigognac közt üres helyet hagyván tiszteletből. A tűzre vetett kevés galy­a lángot feléleszté és annak pattogása megörvendeztette az utasokat, kik egy kissé el valának fáradva a napi úttól, és tudtok nélkül a mai aria (mocsári rész­lég) befolyását érez­ték, mely ezen posványokkal körülvett helyen ural­kodott. Chirriquirri módosan közeledek hozzájok, annyi kellemmel a mennyit csak visszataszitó alakja kifejteni engedett: — Mivel szolgálnátok uraságtoknak ? Házam­ban mindent lehet találni, mit úriemberek csak kíván­hatnak. Milyen kár, hogy nem érkeztek tegnap! a leg­gyönyörűbb pisztácsos vadkan fejet készitettem el, melynek zamatja oly kitűnő, ize oly finom volt, oly jól meg vala fűszerezve, hogy szerencsétlenségre még egy kis morzsa sem maradt belőle. — Ez valóban igen fájdalmas dolog — mondá a Nyegle, száját érzékiesen nyalva e képzelt gyönyörű­ségekre — a pisztácsos vadkan fej, minden étel felett tetszik nekem, szívesen ettem volna belőle, akár csö­mörlésig. — És mit mondtak volna azon vadhús pástétom­hoz, melynek a ma reggel hozzám szállott urak, még a héját is megették, utolsó falatig, miután belsejét egé­szen elpusztitották volna kegyel­m nélkül ? — Azt mondtam volna, hogy kitűnő, Chirriquirri úr, és megdicsértem volna a hogy illik, ily szakács érde­mét, de mit használ étvágyunkat felkölteni oly csalfa ételek leírásával, melyek a jelen perezben már meg is szerepel, holott most ettől nagyon is eltérő terv­­javaslat fekszik a reichsrath előtt, azt a még ná­lunk is meglevő tervezet bizonyítja. Következetesnek tartja s tarthatja az illető miniszter ur a nagy vasúti szerződés tervezetét az 1867 iki és az­óta felmerült tervezetekkel a mennyiben mint mondá: „a nagy vasúti szerző­désben oly vonalak terveztetnek, melyek néme­lyikének tervbevételére 1871-ben határozatilag utasittatott; és nem is lehet Magyarországon oly hálózatot tervezni, melyben a nagy vasúti szer­ződésnél öszszeállított részletek főbbjei benne nem foglaltatnának.“ De nemcsak ebben áll, nemcsak a vasutak­­ban, hanem a vasutakkal öszszefüggő minden­nemű közlekedési eszközöknek kellő, okszerű egy­másután­ vagy együttes létesítésében keresendő a rendszer lényege, s itt keresendő a rendszerte­lenség nagy része. Európa műveit államaival párvonalba állítva láthatjuk, hogy­ Magyarország közlekedési igé­nyei és sajátságos talajviszonyai soha sem voltak figyelembevéve a közlekedési eszközök létesíté­sében. A kőutak, csatornák és vasutak építése Európa műveltebb államaiban ugyanis három korszakot képez, oly formán, hogy a kőutak építése már a rómaiak uralma alatt megkezdettén, lassankint a múlt század végéig majdnem teljesen befejez­tetett ; a csatornák ásása és építése a kőutak be­­fejezése előtt általában nagy erélylyel felkarol­tatok s a vasútépítések megkezdése előtt bevé­geztetett. Végre a vasutépitészet, kivált némely iparos­ államban, a közelebbi évtizedekben oly hévvel karoltatok fel, hogy az országos jelentő­ségű úthálózat már be van végezve. Ez azon természetes egymásutániság vagy rendszer, melytől eltérni lehet, de csak nagy munkaerő­s pénzáldozatok árán, mert ha legel­sőben vasutakat építünk, az ehez kellő anyago­kat csak drága pénzért, külföldről szerezhetjük be, ekkor is alig bírjuk azokat kellő hely­ekre czipelni. És ha a vasutak végre minden áron kiépíttetnek, hiányzik rajtuk a kellő forgalom, a kellő jövedelem, mint azt saját kárunkon tapasz­talhatjuk. Épen Magyarország legjelesebb területe, a magyar sík­ föld az, melyen kőutak és csatornák nélkül járni, vasutat épitni csak a legnagyobb áldozatokkal lehet, mert az egykori tengerfenék, mint azt most hónapokon át tapasztalhattuk 1—2 s több lábnyi mélységre olvadt állapotban van; i. e. 1200 négyszög mérföldnyi területen csak néhány köut, pár csatorna vonul végig: 7 — 8 millió holdföld terület az árvíz pusztításá­nak majdnem szabadon áll s vannak úgyneve­zett homoktengereink i. e. 500 négyszegmér­­földnyi területen, melyeken száraz időben is csak nagy erőfeszítés mellett lehet járni. Magyarország eme sajátságos talajviszonyai­nál fogva mondhatjuk ép oly nagy fontosságú dolog a kőutak kiépítése, mint a vasutaké­s a köz­munka és közlekedési minisztérium ép oly nagy horderejű munkát vitt volna véghez ha a „száza­dos mulasztások“ helyrepótlását nem csupán a legutóbbi, hanem épen a legelső, tudniilik a kőút- és csatornahálózat kiépítésén kezdte volna. Ezekkel arányosan , sőt némelyrészt együttesen lehetett volna felkarolni a vasútépítés ügyét, mert a kőutakhoz és vízépítkezésekhez a síkföld minden népesebb pontján találunk mun­­kaerőt, míg a vasutak csak egyes vonalakon veszik igénybe a nép munka­erejét. Magyarország sajátságos talajviszonyainál s elhagyott állapotá­nál fogva a közmunka s közlekedési miniszter a „százados mulasztások“ kellő sorrendben pótlása végett megkereshette volna talán a hadügyérsé­­get is, melynek kezében öszpontosíttatik jelenleg az ország munka­erejének legjelentékenyebb része. Más országok azon időben építették ki kő­­utaikat s a csatornákat, midőn a „nagyhatalmak“ még nem tartottak állandó nagy hadseregeket. Akkor a munka­erő megoszlott az ország terü­letén, míg most azok javarésze a fővárosi kaszár­nyákban pang. S a rendkívüli mulasztásokat csak rendkívüli erőfeszítés útján hozhatjuk helyre. Olaszországban a legszebb sikert mutatja a kőutak kiépítésénél követett azon rendszer, mi­szerint az állam­ aránylag járul az utak jelentő­ségéhez képest azok kiépítéséhez , némelyikhez csak­­ csak 1/3 részben, de mindenikhez hozzá­járul, hogy felügyelete alá vehesse s rendben tarthassa. Annyi bizonyos, hogy­ Magyarországra nézve rendszertelenség volt a kő- és víziutak el­hanyagolása mellett csakis a vasutak építését ka­rolni fel s erre fordítani a kölcsönpénzek még azon részét is, mely, mint a 60, illetőleg 85 mil­liós kölcsön a törvény szavai szerint is, nemcsak vasúti, hanem egyszersmind csatornázási munká­latokra vétetett fel. Rendszertelenség volna most újabb vasutakat építni, vagy rohamosan folytatni a már megkez­detteket, míg segélyükre nem jönnek a kő- és víziutak. A vasutakra kért rendkívüli kiadások, mint szintén a nagy vasúti üzlethez kellő 180—200 milliónyi új befektetések, különben is oly kelle­metlenül érintették egyrészt a képviselőházat, másrészt a sajtót, hogy az 1873-iki költségvetés­nél indokolásképen, csakis a már megkötött szer­ződésekből és építkezésekből folyó, múlhatlan kötelezettségeket lehet felhozni. A nagy vasúti üzlet támogatásához pedig nem talált szavakat a jobboldali sajtó; még kevésbé a bécsi, mely pedig nem szokott hallgatni, ha jelentékeny nyeremény mutatkozik a vállalkozók számára. Sőt ez utóbbiak ugyancsak kikelnek a tervezet azon pontjai ellen, melyek a nagy vasúti kölcsönből épített vasuta­kat ki akarják vonni a biztosíték kötelékei alól. És nem ok nélkül, mert, bár­mennyire kielégítő biztosítást nyújtson a törvényhozás, ennek tekin­télye sokat szenved az ily következetlen eljárás miatt. A rendszertelenség újabb bizonyítéka volna tehát, előtérbe tolni most azt, míg kivált a kő- és víziutak iránt nincs kellő megállapodás. A közmunka - közlekedési miniszter úr, ígé­rete szerint nem késhetik soká az ország összes közlekedési hálózat tervének előterjesztésével. De rendszertelenség lenne az is, ha ezzel együtt egy kellő korszerű közmunka átalakítási törvényja­vaslatot nem terjesztene elő. Figyelemmel várjuk ennélfogva a miniszter úr előterjesztését; elvárjuk, hogy a „százados mulasztások“ helyrehozásának sorrendjét vala­­hára, a természeti viszonyok által kijelölt tények alapján vegye munkába, s együttesen és ösz­­hangzatosan haladjon elő a közlekedési eszközök mindenikének létesítésében. Csakis így pótolhat­juk helyre a százados mulasztásokat. gy- Az országházból. Mielőtt a ház napirendre tért volna, egy közér­­dekű interpellációt intézett Bonca Döme az igazság­ügyminiszterhez. Azt kérdezte jelesül a képviselő úr, várjon szándékozik e a miniszter a csupán Pest városára szóló kisajátítási törvényt más városokra is kiterjesz­teni, a­mennyiben azt közegészségi és forgalmi tekinte­tek kívánatossá teszik. Mely interpellációra Paul­er úr rögtön azt felelte, hogy miután e tárgyban több vá­ros felirata folytán a belügyminiszter által is megke­restetett, ennek azt írta vissza, hogy a Pest városára szóló törvényt, mely s­zépítési tekintetekből is enged kisajátításokat, nem tartaná czélszerűnek más váro­sokra is kiterjeszteni, de igenis szükségét látja annak, hogy közegészségi és tűzrendőri okoknál fogva más községekben is lehessen kisajátítani ingatla­nokat. A kérdező a válaszban egyelőre megnyugodott, ámbár arra nem felelt a miniszter, várjon a forgalom könnyítése végett is nem tartja-e szükségesnek a kisajátításod, miután megígérte a miniszter, hogy tör­vényjavaslatot fog e tárgyban benyújtani, akkorra tartja fenn magának, hogy a forgalmi igények érdeké­ben is felszólaljon, ha azok netalán nem lennének a törvényjavaslatban méltányolva. A rövid ülés többi része a közlekedési miniszté­rium költségvetésének tárgyalására fordittatott, a­mely be is fejeztetett. Holnap a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi­nisztérium költségvetése kerül szőnyegre.­­ A „P. Napló“ szerint Tóth Vilmos belügymi­niszter tegnap formálisan is benyújta lemondását Szlávy miniszterelnökhöz. Több lap azon hire, mintha gróf Szapáry Gyula belügyminiszternek már kineveztetett volna, természetesen korai. — Deák Ferencz Tóth Vilmoshoz levelet irt, mely­ben mély részvételét jelentvén ki Tóth Vilmos beteg­sége fölött, a maga részéről is azon kivánatot fej­ezte ki, hogy Tóth Vilmosnak, egészségi állapota megen­gedné a lemondás visszavételét. Tóth Vilmos e levélre sem felelhetett mást, mint hogy az egészsége iránti te­kintet a fárasztó miniszteri munkáktól való fölmenté­sét teszi szükségessé.­­ A magyar-horvát bizottság magyar albizottsá­gának ma d. u. mutatja be Széll Kálmán az általa ki­dolgozott munkálatot a horvát financziális követelmé­nyekről. Valószínű, hogy mielőtt a bizottság együttes ülést tart, a magyar és horvát tagok bizalmas magán­értekezletekre gyűlnek össsze.

Next