Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-07 / 31. szám
czifra uniformist három hónapig viselt henczegő urfiig, valamelyik akár magán-, akár köztanácskozási helyeken vitába ereszkedik egy baloldali jámbor emberrel, s midőn már minden érv, minden fegyver kihűlt s kiveretett kezéből, rendesen mint talizmánhoz folyamodik akkor, ezen bűvös erővel bírni hitt szavakhoz : „barátom ! én megengedek mindent, mit az ellenzék akar, de azt csak nem tagadhatjátok el, hogy Magyarország Austria nélkül fen nem állhat !“ Ekkor aztán mint buzgó muzulmán mellére kulcsolt kezekkel kelet felé fordul, porig hajtja fejét , elmormogja csendesen ajkain a nagy próféta nevét, ki őt a hivők seregével együtt ezen szajkó hangokra betanitá. A mostani költségvetési vitánál Szlávy miniszterelnök úr is, űzetve mint felvert róka az ellenzék falkája által, ezen talizmánnak képzelt bokor mellé vonult szorongatott helyzetében, s felkiáltott: ,,Ha Austria megszűnik létezni, e helyen mit most mi büszkén vallunk Magyarországnak, létezhetik majd egy boldogabb ivadék, de az nem lesz magyar.“ — Midőn ezen minden belső értéket nélkülöző, férfiatlan, betanult frázist Madarász József a megsértett hazafius érzelem komoly hangján visszatorolta, a ház elnöke czélszerűnek s jónak vélte őt rendreutasitani. Ezen, szerintem jogtalan, eljárást a kormánypárt riadó illennel üdvözölte. — Szegény hazám! — Ha az aradi, ha az ónodi, ha a debreczeni országgyűlések nagyszerű eseményei nem tanúskodnak is apáink túlságos politikai mérsékeltségéről: a pesti jelen nemzetgyűlés és elnökének hasonló kirohanásai, más véleményre térítik a magyar nemzet lojalitása iránt kétkedő modern nemzetek véleményét. Még ha igaz volna is, ha már meghatott volna változhatatlanul a sors könyvében rólunk a végzetes ítélet, egy önbecsületére valamit adó nemzet azt magáról, kivált oly helyről, mint azt Szlávy úr Deák Ferencz után téve, soha nem nyilváníthatja. Hogy Austria — mint Austria — Magyarország nélkül fen nem állhat, ez azt hiszem könnyebben bebizonyítható igazság. Mégis azért Metternichtől, Auerspergtől kezdve Kuranda Ignáczig akadt-e valaha csak egy német sógor is Alsó- és Felső-Austriában, ki ezen tételt nyíltan hangoztatta volna. A Száva és Dráva sovány völgyein s hegyein lakó horvátok közül Jellassichtól s Strossmayertől kezdve le a legutolsó határőrig mutasson nekem a honboldogitó deák-párt csak egy lelket, ki hazafiai legnemesb feladatának tartaná, után-útfélen hirdetni, hogy: „Horvátország Austria vagy Magyarország nélkül fen nem állhat?“ Izland éhező, de a magyarnál mindenesetre jobb sorsot élvező népe közül, a nagy O-Conneltől kezdve, le a legutolsó titkos féri egylet szolgaszemélyzetéig, — mutasson a deák-párt csak egy embert, ki így merne hazája képviselőházában a hatalom irányában hizelegni: „Tenger övezte szegény kis hazám, a hatalmas Anglia pártfogása nélkül egy napig sem állhatna fel!“ Szóval, mutasson nekem a deák-párti mameluk-sereg, az egész föld golyóbisán, magán kívül még egy más olyan politikai nagy pártot, mely a más kegyelméből való tengődhetés, a mástól való függés, szóval a szolgaság után való törekvés dicstelen krédóját tűzte fel kecsegtető jel gyanánt vezérzászlójára ? Én is megadom magamat s circumspectus auctoritástok előtt hódolatra hajtom meg fejemet, ha ily nemzetet mutattok. De nem mutattok, Istenemre mondom, széles e világon nem tudtok mutatni! És még mi van, a mivel nevelitek hazafiui bűnötök súlyosságát? — az, hogy az ellenzéket, mely ezen hitvány és nyomorult elvet nem osztja, — mindig készen vagytok a hatalom előtt, a birodalmi egység szétbontására való törekvés szándékával gyanúsítani. S miután az észt és értelmet nállatok kétségbe nem vonom, itt csak a rosz akarat lehet a tanácsadó. Mert az ellenzéknek azon lelke mélyében gyökerezett meggyőződéséből, hogy Magyarországot s a magyar nemzetet Austria nélkül is fenállhatónak hiszi és vallja, nem magyarázható ki azon következtetés szükségképen, hogy „Magyarország Austriával meg nem élhet,“ — hanem legfeljebb az, hogy „jól rendezett viszonyok közt szívesen Austriával is, ha akarja; — Austria nélkül is, ha kell, ha t. i. úgy hozzák az európai események.“ A Kossuth által kimondott incompatibilitási elv az ellenzék programmjában nincs, de a kizárólag unica salvifica Austria sincs, s azért, az én meggyőződésem szerint, ki azt hiszi, vagy még inkább az, aki nem is hiszi és mégis fennen hirdeti, „hogy a magyar nemzet Austria nélkül fen nem állhat“ — az lehet különben becsületes ember, de magyar soha. AkJ (Tolcsva, febr. 3.) Mezőssy László: járni magát. Legalább a székelyföldön lejárta. És pedig örökre! Tessék az udvarhelyszéki választást megnézni! A múlt választás alkalmával ötvenezerenként küldték a pénzt a német pártnak s akkor volt is csakugyan annyi sikere, hogy legalább a párt életjelt adott magáról — bár csúfosan megbukott. De most az uj választás alkalmával, mikor Pesten megtagadták a pénzt s nem kívánták a kortesek zsebeit megtömni, ime, most még annyi ambitio sincs az egész udvarhelyszéki „német párt“-ban, hogy bár szemszúrásból, jelöltet léptessen fel, hanem egyenesen stricked a kormánynyal szemben, megmutatandó, hogy ha „nincs pénz, nincs becsület“. Ekkora arctulcsapást még a kormány nem kapott, választással szemben. Megköszönheti bizalommal kedves embereinek Udvarhelyszéken. Ezért Török Albertet kell megbüntetni! Megérdemli, hogy büntetésül kineveztessék Csíkszeredát tervszéki ügyésznek! Várjuk is minden perczen — amint már múlt levelemben irtam. Megérkezése napján harangzúgás jelzi eljövetelét. A harangozókat mind megfogadtuk ez alkalomra, még magát a pálfalvit is aki készséggel vállalkozott a kitüntető szerepre, mert legalább lesz egy mozzanat, amit megénekelhessen a „Kolozsvári Közlöny“ hasábjain, mint annak „rendes levelezője.“ Hála a sorsnak! Mióta nálunk a kormánypártot, vagyis a német pártot a harangozók, kántorok és papok vették kegyes, szent pártfogásuk alá, azóta egészen biztosítva van a mi pártunk is minden kellemetlen viszontagságtól. A pálfalvi harangozó a jobboldal legönzetlenebb szószólója és hirlapi levelezője s tőle félünk mi is leginkább mint baloldaliak, mert mindegyre az isten ostorával fenyeget valamelyik jobboldali lap vidéki levelei közt. Hanem majd csak kiálljuk valahogy az ijedségeket is ! Tigris. Eredeti levelek. Csik-Szereda, febr. 1. A „Magyar Ujság“-ban Madár Imre úr kinyilatkoztató, hogy az előbbi levelemben róla felhozott állításaim „alaptalanok.“ Sajnosan bár, de mégis tudomásul venném ezen nyilatkozatát, hogyha már annyira meg nem szoktuk volna tőle a hasonló nyilatkozatokat. Neki úgy látszik minden héten van valami „alaptalannak“ nyilvánítni valója a hírlapokban. Annyira megszokta ezt a szót „alaptalan“, hogy mindenre csak löki oda, anélkül, hogy meggondolná. Azonban reményem, hogy ebbe mégsem értette bele ama passust, melyben önt „renegát jobboldalinak neveztem? Az lehetetlen, hogy ön annyira balegyenek tartja máig is az egész széket, hogy mi azt hinnők önről, hogy ön a baloldali? Oh tempóra ! Oh mores! Vagy ön annyira doctrinár férfiúnak képzeli magát, hogy még saját jó maga sem tud tisztába jönni a felől, hogy melyik oldalra tartozik ? Ez egy kissé együgyűség. Pedig mi oh mennyire tudjuk, hogy a főjegyző úr egyedül ül a trónon közigazgatási hivatalnokaink közt — mint jobboldali, másként — a főispán jobbkeze, vagy még másként, — a főispán dictators. De hagyjuk ezt. Mit érdekli a „Magyar Újság“ olvasó közönségét a Madár úr dolga ? Ezt a néhány szót is csak a Madár úr megnyugtatására írtam s kérem, nyugodjék is meg benne, mert én sokkal kisebb fontosságot tulajdonítok a dolognak, hogy sem kész volnék még tovább is folytatni e banda-bandát önnel szemben. Csak arra kérem mély alázatossággal — már olyannal t. i. milyennel baloldali ember jobboldalit kérhet, hogy ezután az „alaptalan“-okat egy kissé ossza szűkebben, mert van még valami alapos önön kívül a világon. A sorozás a múlt napokban folyt le. Az eredmény 67-ki alkotmányunkhoz (!) hív. A közös hadseregbe kivontató létszám kitelt. Ennek ki is kell telnie, mert nem azért van az a közös ügy, hogy mi ne tartoznánk katonával annak, akinek nem tartozunk. Hanem a honvédséghez alig maradt néhány. Ezt így hozza magával a paritás. A pragmatica sanctio azt teszi Deák Ferencz szerint, hogy mi életre-halálra hűséges alattvalói legyünk Ausztriának. Ez a bölcs politika! Mely hála nemzetünk önérzetes józanságának, csakugyan lekezdte MAGYAR ÚJSÁG 1878. FEBRUÁR 7. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 6-án. D. e. 10 órakor. Bittó István elnök megnyitván az ülést, bejelenti Pancsova város feliratát a feloszlatott német határőrvidéki ezred kerületének, — székhelylyel Pancsován — megyévé alakítása iránt. Veszprém megye kérvényét a katona beszállásolási ügy szabályozása iránt. Továbbá jelenti, hogy Karassay István orosházkerületi képviselő súlyos családi okokból 4 heti szabadságot kér. (Megadatik.) Dimitrievics Milos a feloszlatott német bánsági határőrezred Szeskerini és Albrechtsdorf községeinek kérvényét mutatja be, melyben kérik, hogy a törvényhatóság székhelye Pancsovára tétessék. Perczel Béla benyújtja Dolova község azon kérvényét, mely szerint a törvényhatóság székhelyévé Pancsova jelöltessék ki. Csáky Tivadar gr. két interpellációt intéz a kormányelnökhöz és a belügyérhez : Szándékozik-e a megyék czélszerű beosztása iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé oly időben, hogy az igazságügyi miniszter által a törvény értelmében beterjesztendő bíróságok végleges szervezésére vonatkozó javaslattal együtt tárgyaltathassék? Továbbá, szándékozik-e, és mikor törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé az iránt, hogy a városi főispánok megszüntettessenek és azoknak törvény szerinti teendői addig, mig a közigazgatás máskép nem szerveztetik, a megyei főispánok által végeztessenek ? Vidacs János több Pest-bel-ferencz- és józsefvárosi lakos kérvényét adja be az iránt, hogy a mészárosutcza nyílásánál tervezett aldunai híd kiépítése tekintetében minél rövidebb idő alatt a döntő horderejű intézkedés történjék. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság nevében beadja jelentését a számszéki előterjesztések, továbbá a legutóbb hozzá utasított kérvények tárgyában. Következik a napirend: a költségvetés folytatólagos részletes tárgyalása. Molnár György csak arra kíván utalni, hogy a belügyminiszter költségvetésében a megyei, városi és községi közmunkák elvéről és azok alkalmazási módjáról nem talál semmit. Szóló hosszasabban ismerteti az eziránt fölmerülő bajokat sürgeti, hogy a belügyminiszter ez ügyet mielőbb törvényjavaslat tárgyává tegye. Zsedényi Ede előadó a belügyi budgetre nézve figyelmeztet, hogy erre a háznak már van határozata, csakhogy ez a közlekedési miniszterre van bízva. Nehrebeczky Sándor mint a belügyminiszter képviselője szólal fel és Péchy Tamásnak tegnapi állításainak igyekszik élét venni. A közigazgatás rész voltáért főkép a belügyminiszter rovatik meg, noha nagyrészt oly dolgok hozatnak fel, melyek más tárczára tartoznak. A belügyminiszter nem fogadhatja el az állítást, hogy a közigazgatás jelenleg roszabb, mint azelőtt, csak azt, hogy nem javult eléggé. Az a kérdés: a rendszer vagy a végrehajtás-e ennek az oka. (Felkiáltások : Mind a kettő.) A rendszert nem lehet kárhoztatni, mert annyi bizonyos, hogy a régi nem volt jó. Újat kellett tehát teremteni és ez még nincs kipróbálva. De hiányoznak még a kellő adminisztratív erők, nemkülönben a részvét, harmadik okula pedig politikai viszonyokat hozza fel. Az anyagi erő megszerzésére a belügyminiszter a törvényhatóságok kikerekítése czéljából még a jövő budget előtt fog javaslatot benyújtani. A belügyminiszter ellen centralistikus törekvés miatt emelt vádakra a törvényre hivatkozik, melynek határait a miniszter nem lépte túl. Gullner Gyula az előtte szóló beszédére tesz észrevételeket, a közigazgatás minden rendezése bárhol is, csak két alapeszme szerint történhetik, vagy centralisticus központosító irányban, vagy mi ennek ellentéte az önkormányzatiban. Mindegyiknek megvan előnye és hátránya, de kétségtelen, hogy az államhatalom nyomása az önkormányzati jogra csak azon határig engedhető meg, meddig az állameszme követeli, ezentúl azonban az állam központosító hatalmának minden befolyása az önkormányzati jogra nem tekinthető egyébnek, mint a polgári szabadság illetéktelen korlátozásának. A mi közigazgatásunk szerencsétlen keveréke a centralisticus és decentralisticus intézkedéseknek, és épen abban fekszik talán a bajnak főoka, hogy mindkettőnek hiányaival bővelkedik, de előnyeinek egyikével sem bír, és fekszik főképen abban, hogy akik a rendezést kezükbe veszik, megfeledkeznek arról, miszerint melyik irány, melyik rendszer felel meg és áll öszhangzásban az illető nemzet és ország művelődési állapotával, anemzet múltjával, szokásaival és hagyományaival. Szóló nem fogadhatná el mentségül még ha állna is, hogy nem a belügyminiszter, hanem a törvény oka a centralistikus iránynak, mert e törvények hozatalában a kormánynak fő része van. Zeyk Károly államtitkár a miniszter nevében jelenti, hogy az a minisztérium egy osztályát megszüntetni kívánja, marad tehát csak 12 osztály, s enélfogvan a személyes járandóságok összege egy osztálytanácsosi fizetéssel kisebb lesz. (Helyeslyés). — Erre a személyes járandóságok czimén 270.904 főt megszavaztatik s aztán a bizottság jelentése vita nélkül elfogadtatik a megyék, kerületek stb. közigazgatási kiadásait illető tételig. Bakcsi Ferencz a királyföld rendezésére vonatkozólag törvényjavaslat beterjesztését sürget, mit egy államtitkár megígér. Oláh Gyula határozati javaslatot ad be, mely szerint utasítja a ház a belügyminisztériumot, hogy a jászkun kerületi árvaszéknek költségvetését mutassa be, hogy a szabályszerű tárgyalás végett a pénzügyi bizottságnak kiadassák. — A többség elfogadja e határozati javaslatot és Nikolics Sándor, Brennerberg Mór és Zsedényi előadó rövid felszólalása után e fejezetet függőben hagyja, míg a pénzügyi bizottság az erre vonatkozó törvényjavaslatról jelentést tesz. — Következik a főispánok, főkapitányok stb. illető tétel. Csáky Tivadar gr. e határozati javaslatot terjeszti be: „Utasítsa a ház a belügyminisztert, hogy törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé az iránt, hogy a városi főispánok megszüntettessenek és azoknak törvényszerű teendői addig, míg a közigazgatás másként nem szerveztetik, a megyei főispánokra ruháztassék.“ (Balfelől helyeslés.) Molnár György szintén kívánja a városi főispánok megszüntetését, de törvényt határozati javaslattal megdönteni alkotmányellenes. Tisza Kálmán csak első részét fogadja el a határozati javaslatnak, mely a kormányt előterjesztés létételére utasítja. A többire nézve a ház fog intézkedni. Deák Ferencz ajánlja, hogy most a költségvetésben határozzon a ház azon hivatalnokok fizetéséről, kik mindaddig megmaradnak, míg a törvény nem változik ; arra pedig, hogy a törvény változtassák meg, arra külön indítványt adjon be az, aki azt meg akarja változtatni, de itt annak nincsen helye. Szlávy József miniszterelnök csatlakozik Deák Ferencz nézetéhez. A javaslattal szemben a háznak más határozata nem lehet, mint hogy az rend szerint napirendre tűzessék. A ház erre megszavazza a szóban levő tételt, valamint a következőt is, melylyel a határőrvidék közigazgatására történik előirányzat. A következő tételek kapcsában a pénzügyi bizottság utasíttatni ajánlja a kormányt a közegészségügyet illető törvényjavaslat beadására. Oláh Gyula közegészségügyünk bajait ismerteti és a hibát főkép abban látja, hogy a belügyminiszter nem gondoskodik arról, mikép a városok a nagyobb és kisebb községek külön-külön határozottan kötelezve legyenek arra, hogy az egészségügy tekintetében mit tegyenek. Míg ez nem történik, nem lehet kívánni, hogy pl. azon kisebb községek, amelyekben egyetlen egy orvos, tehát egyetlen egy szakértő van, oly helyes intézkedéseket állapítsanak meg, amelyeket a belügyminisztérium, amelynek az országos egészségügyi tanács támogatása áll rendelkezésére, ekkoráig nem hozott létre. Patrubány Gergely szintén szükségesnek tartja a közegészségügy rendezését, de figyelmezteti a házat, hogy ha ebbe belekapunk, nagyon sok pénzre lesz szükség. Cseh Károly a baj okát a belügyminisztériura egészségügyi osztályában látja, melynek tagjai sem tudományos képzettséggel, sem elég lelkiismeretességgel nem birnak. Indokolja e vádját azokkal, mit a kolera járvány alkalmával, továbbá a székelyföldön uralgó roncsoló toroklobra nézve tapasztalt kötelességmulasztással. Ráolvassa ezután az egészségügyi osztályra a hazai orvosokhoz és gyógyszerészekhez menesztett szabályzatból a tudatlanságot. Máttyás Arisztid csak azt kívánja, hogy a benyújtandó törvényjavaslat kellő időben bocsáttassák a bírálat alá. — A ház erre megszavazza pénzügyi bizottság által előirányzott 750.000 frtot és a himlőojtás tételére tért, melyre nézve Patrubány Gergely fejté ki nézeteit az oltás helyességéről. — A tárgyalás a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésben fog folytattatni. A főrendiház ülése febr. 6-án. (D. e. 11 órakor.) Majláth György elnök az ülést megnyitva, jelenti a tegnapi szavazás eredményét. Megválasztatott a vasúti bizottságba Zichy Bódog gr., a mentelmi bizotttságba Győry László gr., az igazoló bizottságba Almássy György gr., a naplóhitelesítési bizottságba Jósika Kálmán. Ezután olvastatik a hármas bizottság jelentése a hadsereg és a honvédség lószükségletének mozgósítás esetében való fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Keglevich Béla b. a törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadhatja el a tárgyalás alapjául, s pedig ép azon három oknál fogva nem, melyeket a törvényjavaslathoz mellékelt indokolás szerint a minisztérium a törvény mellett vélt felhozhatni. E három ok elsejeként a lótenyésztés érdekét említi fel. Szóló úgy van meggyőződve, hogy ép az érdek tiltja leginkább a törvényjavaslat elfogadását. Ha figyelembe vétetik, hogy a hazai lótulajdonosokban már különben is mennyi hajlam mutatkozik lovaiknak idő előtt nehéz munkára alkalmazására, e hajlam a törvény említett intézkedése által csak fokoztatni fog azon kívánság által, a jószágot még azon kor elérte előtt is lehetőleg kihasználni. De a törvényjavaslat a helyes lótenyésztés ezen fontos tényezőjére sem volt tekintettel, mert a telivér kanczákra nézve, amelyeknek úgyis annyira szűkiben vagyunk, sem tett kivételt, s mindez a második indokul felhozott nemzetgazdászati szempontba is ütközik. De nem éretik el a törvényjavaslat által a harmadik czélul kitűzött s a kérdés súlypontját képező gyors mozgósítás sem, mert a mi közlekedési eszközeink jelen állapotában, azon apparátus, melyet a törvényjavaslat kíván életbe léptetni, oly nehézkesnek fog bizonyulni, hogy a czél e tekintetben is tévesztettnek mondható. Vay Miklós b., Eötvös Dénes, Majthényi László és Gyürky Ábrahám a törvényjavaslatot pártolják, melynek védelmére szól Szende Béla honvédelmi miniszter is. Keglevich István gr. nem oszthatja a honvédelmi miniszter által is hangsúlyozott tételt, hogy mert Poroszországban oly fényesen sikerült az intézmény behozatala, azért az nálunk is czélszerű lesz. A mi viszonyaink egészen különbözők, Poroszország s általában Németország nem tenyészt kellő mennyiségű lovat, hanem e részben a külföldre is szorul, míg nálunk megfordítva, sokkal több a ló, mint saját szükségletünk fedezésére szükséges, s így nálunk a czélt háború esetében a kiviteli tilalom által is el lehetne érni. Miután végül Wenkheim Béla úr. ajánlja a javaslatot, a törvényjavaslat átalánosságban a többség által elfogadtatik és a részletes tárgyalás a holnapi 11 órakor kezdődő ülésre halasztatik. A főrendiház ülése feb. 5-én. Délelőtt 11 órakor. Majláth György elnök az ülést megnyitván, a képviselőház jegyzője átnyújtja a Baja és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogát illető törvényjavaslatot, mely a jogügyi bizottsághoz utasíttatik. A vasúti, a mentelmi, az igazoló s naplóbíráló bizottság hiányzó tagjaira beadatván a szavazatok, napirendre került a telepítvényekről szóló törvényjavaslat. Olvastatik a jogügyi bizottság jelentése, amely a képviselő- és főrendiház köztiönálló ismert elvikülönbséget adja elő. A most következett vitában Cziráky, Kálnoky, Vay Miklós, Pauler igazságügyér, Eötvös Dénes és Rhédey Lajos vettek részt, mire szavazás útján a főrendiház kimondja, hogy a határozott időre kötött szerződésű telepítvényekre nézve föntartja eddigi álláspontját, azonban bizalom teljesen bevár a képviselőház részéről oly javaslatot, mely a kormány által előadott közvetítő eszmét megtestesíti. A részletes tárgyalás folytán a törvényjavaslat a bizottság módosításai szerint fogadtatott el. Majthényi László, hangsúlyozván a főrendiház mentelmi jogának fontosságát, kérdi az igazságügyminisztert, hogy van-e tudomása arról, hogy a miskolczi törvényszék Pallavicini Zsigmond őrgróf ellen a felsőház megkeresése nélkül bűnvádi keresetet indított? és ha van tudomása, szándékozik-e intézkedni, hogy a főrendi tagok mentelmi joga tiszteletben tartassák ? Pauler Tivadar igazságügyminiszter kijelenti, hogy az eset csak most jut tudomására, s hogy megteszi azon intézkedést, mely még egy részt a bíróságoknak függetlenségét, úgy másrészt az országgyűlési tagok mentelmi jogát megóvni alkalma. Majthényi László b. meg van elégedve a válaszszák Napirenden következik a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat. Általánosságában elfogadtatván. Pongrácz Károly gr. indítványozza, hogy azon altisztek, kik a 4. és 5. §-ban kijelölt állomást nem nyerték meg, 120 főt évi váró dijjal jutalmaztassanak, akár tettleges szolgálatukat folytatják, akár nem. Váró dijt nyert altisztek, ha még 12 évet töltenek tettleges szolgálatban, összesen tehát 24 évig szolgáltak, évi 200 főt nyugdíjban részesíttessenek. Szende és Wenckheim felszólalása után az eredeti szerkezet változatlanul fogadtatott el. Elnök kijelentvén, hogy a holnap 11 órakor tartandó ülésben a hadsereg és a honvédség jó szükségletének fedezéséről szóló törvényjavaslat fog tárgyaltatni, az ülést két órakor bezárja. Kivonat a hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási magyar miniszter előterjesztése folytán Boncz Ferencz, közalapítványi aligazgató, a nevezett minisztériumhoz osztálytanácsossá, dr. Bakody Tivadar, a pesti közkórház főorvosa, a hasonszenvi különös kór-és gyógytan nyilvános rendkívüli tanárává a szabályszerű illetményekkel a a pesti egyetemnél, dr. Bókas János királyi tanácsos, a pesti egyetemen a gyermekgyógyászat rendkívüli tanára, húsz évi buzgó és sikeres tudományos működése elismeréséül, egyetemi nyilvános rendes tanárrá a szabályszerű illetményekkel neveztetett ki. Barcsay Ákos cs kir. kamarás és országgyűlési képviselőnek megengedtetett, hogy a török császári III-ik osztályú Medjidie-rend díszjeleit elfogadhassa és viselhesse. A m. kir. pénzügyminiszter Trexler Ferencz I-fő oszt. számtisztet a zágrábi kir. orsz. pénzügyigazgatóság számvevő osztályához számtanácsossá s dr. Lotuis Ferenczet és Kugler Jánost kir. kincstári ügyészekké, Labasits Mátét és Fabijanec Jánost ügyészi segédekké nevezte ki. Az igazságügyminiszter f. évi január hó 29-én 4135. szám alatt kelt rendelvényével Weisz Lipót orvos tudort a karánsebesi kir. törvényszékhez börtön- és törvényszéki orvossá nevezte ki. A vallás- és közoktatatási miniszter Túry Imre okleveles rajztanárt a bajai állami tanítóképezdéhez rajz- és szépírástanítóvá ideiglenes minőségben nevezte ki. A fiumei k. tengerészeti hatóság a kereskedelmi tengerészeihez a következőket nevezte ki hajókapitányokká: Margetich Ferenczet Krassizzából, Modercin Cosmet Portoréból, hajóhadgyá pedig: Bonetich Jánost Buccariból. A nagyszebeni m. pénzügyigazgatóság Abos Sándor adóhivatali gyakornokot, Roszkozni Nándor pézügyőrségi szemlészt és Kovács Gyula cs. k. tartalékoshadnagyot VII-ik osztályú adótisztekké nevezte ki. A belügyminiszter úrtól a közönség tájékozása végett a következő értesítést vette a hivatalos lap: Az 1872. évi 36. t. sz. értelmében Buda, Pest sz. k. városok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget „Budapest“ főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek. A fővárosnak „Budapest“ névvel való megjelölése e törvénynél fogva nemcsak használandó, hanem a törvényhatósági egyesítés végrehajtása előtt alkalmazható is lévén, a belügyminiszter a törvényhatóságokat f. évi január hó 20-án 250. sz. a. kelt körrendeletével ily értelemben utasította. Időközben a belügyminiszter részint sajtó útján, részint magán-úton azon aggodalomról értesült, hogy a „Budapest“ elnevezés használata a még most önálló Buda, vagy Pest városának szóló hivatalos, úgy a magánlevelek kézbesítése körül zavarokra szolgáltathat alkalmat. Ennek elhárítása czéljából f. hó 1-én 375. sz. a kelt ujabbi körintézményében figyelmeztette a belügyminiszter a törvényhatóságokat, hogy a „Budapest“ szó a főváros elnevezésére használandó, de nem használható még most a fővárosi tvhatóságra is, mert az 1872. évi 36-ik t. sz. értelmében egyesítendő Buda, Pest sz. k. városok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget egy törvényhatóságot csak a szervezés teljes befejezte után fognak képezni, addig pedig jelen területük- s önállóságukban megmaradván, a hivatalos érintkezés velük az eddigi szokás és elnevezés szerint eszközlendő. Ami már most a „Budapest“ szónak a hivatalos és magánlevelek borítékáni alkalmazását illeti, az, — habár a fővárosban még a külön városok szerint különálló postahivatalok léteznek is, — a helyes és gyors kézbesítésre nézve akadályul szintén nem szolgálhat, ha a „Budpest“ czím mellett az eddigi városok helynevei is kitétetnek, vagy ha a „Budapest“ szó alá oda iratik az illető városrész, például: Budapesten, (vár, vagy Terézváros.) Ily megkülönböztetés minden nagy városra nézve gyakorlatban van, úgy Budapestre nézve is gyakorlatban kell lenni akkor is, midőn a főváros szervezése s egyesítése teljesen befejezve, s az kerületekre osztva leend. A hivatalos küldemények ekkénti czímzésére a törvényhatóságok a fennebb érintett közintézménynyel szintén utasíttattak. Egyébiránt mint minden átmeneti intézkedésnél, úgy a főváros egyesítésénél is fordulnak elő kisebb nagyobb nehézségek, melyek megoldását — tekintettel arra, hogy a törvény végrehajtandó, — nem elodázni, hanem mentül előbb leküzdeni kell. Egy kis figyelem az egyesek, testületek vagy hatóságok részéről a fővárosba küldendő iratok címzésénél, és az érintkezés minden zavar nélkül eszközölhető lesz.