Magyar Ujság, 1873. március (7. évfolyam, 50-74. szám)

1873-03-02 / 51. szám

„ Figyelmeztetés MAGYAR UJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük február hó végével lejár, — tisztelettel felkérjük, (hogy a la­pok küldetésében felakadás ne történjék), szíveskedje­nek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési feltételek márczius 1-től kezdve: Tíz hóra (márcz.—decz.) ... 13 frt 40 kr. Hat hóra (márcz.- -aug.) ... 8 frt — kr. Négy hóra (márcz.— június) . . 5 frt 40 kr. Három hóra (márcz.—május) . . 4 frt — kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Hecke­nast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egye­tem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta- utalvány­nyal eszközölhető. Pest, feburár 1873. A kiadó-hivatal. 5­. szám. VII. évfolyam. Vasárnap. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet Ide intézendő a lap Mellem! részét illeti minden költe­mény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, a. m. az előizetési pénz, a kiadás közöli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1873. márczius 2. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­­ben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — * Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyíl­ttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Pest, marezins I. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés múlt csütörtökön meg­kezdte a 30-as bizottság jelentésének tárgyalását. A tárgyalás folyamáról a távirda sovány híreinél részle­tesebb tudósítások még nem érkeztek. A 30-as bizott­ság jelentésével szemben Marcel Barthe a köztársa­sági baloldal részéről a tárgyalás folyamában követ­kező ellenjavaslatot fog beterjeszteni: „1. ez. A nemzetgyűlés két kamarából áll: egy képviselőházból és egy senatusból (vagy revisia-kama­­rából.) A képviselőházban terjesztetnek be legelőbb a törvényjavaslatok és határozati javaslatok. Egyedül a képviselőháznak van joga mandátuma letelte előtt ön­magát feloszlatni. A senatusnak feladata a képviselő­ház által elfogadott minden törvényt és határozatot fe­lülvizsgálni. Ha azt tartja, hogy valamely törvényja­vaslatot vagy határozatot visszavenni, vagy módosítni kell, küldessék vissza az előterjesztés a képviselőház­nak, mely azt bizonyos idő alatt újra tárgyalás alá ve­szi. Az új tárgyalás alkalmával az előterjesztés végle­gesen megállapíttatik. 2. ez. A köztársaság elnökét az egyesült két kamara választja egy bizonyos időre, mely 5 évet túl nem haladhat. Az elnök újra választ­ható. 3. ez. Állíttassék fel egy alelnökség, vagyis oly közeg, mely a köztársasági elnök akadályoztatása, ha­lála vagy visszalépése esetében a végrehajtó hatalom functióit vigye. 4. ez. A jelenlegi nemzetgyűlés ér­vényben marad azon napig, melyben az új kamarák összeülnek. Thiers urnak, mint a köztársaság elnöké­nek hatalma azon napig tart, melyben őt az uj népkép­viselet vagy újra megválasztja vagy leteszi. 5. ez. A választási törvény revisió alá kerül, oly czélból, hogy a választó azonossága megállapittassék és a választások meghamisításának eleje vétessék. Azonban az általános szavazatjog sértetlenül fentartatik és a választási lajst­romba való beiktatásra megkívánt lakás­tartam egy éven túl nem terjedhet. 6. ez. A nemzetgyűlés nem oszlik fel addig, mig a fentnevezett kérdésekben nem intézkedett. A kormány terjeszsze be a nemzetgyűlés­nek a megfelelő törvényjavaslatokat. 7. ez. A köztár­saság elnökének viszonya a nemzetgyűléshez a leendő két kamara összeállításáig következőleg szabályozta­­tik. (Itt következnek aztán a 30-as bizottság tör­vényjavaslatának­­ első czikkei némi módosításokkal.) Gambetta a 30-as bizottság javaslatait gyerme­kesek­ és veszélyeseknek mondja, és tagadja, hogy a nemzetgyűlésnek alkotmányozó hatalma volna. Az or­szág a nemzetgyűlés feloszlatását kívánja Broglie után, ki a kormánynyal egyetértőleg megállapított ja­vaslatokat pártoló, kijelente Thiers, hogy a kormány a részletes vitában fog nyilatkozni. Az átalános vita be­rekesztése iránti indítvány elvettetett. Az „Union“ közzéteszi Don Carlos fivérének, Al­­fonsnak proklamációját a spanyol hadsereghez, mely­ben ez felszólíttatik, hogy a carlistákkal egyesüljön. Az átlépő tiszteknek a proklamatióban magasabb rang igértetik. A carlisták hadiereje 35000 emberből állana. A párisi spanyol követ a franczia kormánynál a spanyol határok roszul érzése miatt emelt panaszt. Don Carlos és kísérete 14 szekéren nappal mentek át a ha­táron mielőtt arról a hatóság értesült volna. Castelar a következő levelet intézett Arthur Ar­nold nevű londoni barátjának Madridból febr. 19-én : „Nagy örömmel vettem f. hó 13-iki levelében ki­fejezett jó kívánságait. Nagyon örülök azt tudni, hogy kormányunk Anglia minden osztályának rokonszenvét bírja s biztosítom önt, hogy a kormány mindent el fog követni e bizalom fentartására és megérdemlésére. A köztársaság az események rendíthetlen logikája követ­keztében jött létre és c­élunk, gondos eljárás által azt fentartani. Utolsó forradalmunk óta a népjog legna­gyobb részét kivívtuk. Ma már azt csak fejlesztenünk és egy békés köztársaság formájába kell öntenünk. Hogy ezt tehessük, benn zavartalan rendre és a külföld rokonszenvére van szükségünk és én biztos vagyok benne, hogy a czél elérésénél nem fogja ön tőlem jó barátságát megtagadni. Őszintén üdvözlöm önt, kedves barátom, Emilio Castelar.“ A jezsuitákról szóló törvény végrehajtása iránt a német birodalmi kanc­ellárság által eszközlött statis­­tikai nyomozásokból kiderül, hogy Poroszországban, Elgase és Lotharingiában létezett telepek mind felosz­tottak, ellenben fenáll még 11 különböző rokon rend és congregatio számos teleppel és sok taggal. Az angol parlament február 24-iki ülésében Card­­well hadügyminiszteri titkár indokolta az idei hadügyi budgetet, melynek előirányzata 14.416,400 font sterling, mi a múlt évhez képest 408,000 font megtakarítást tün­tet fel s ha az élelmiszerek, takarmány és ruházat ára megtartotta volna normális magasságát, a megtakarítás még 400,000 fontal nagyobb lehetett volna. Kifejté ezután, hogy ez előirányzat 452,754 főnyi katonaságra van felvéve, noha a rendes britt hadsereg most csak 150,004 emberből áll. Majd az ujonczozás és szabad­ságolás körül felmerült panaszokra térvén át, megje­gyezte, hogy nem áll oly roszul a dolog, mint sokan gyanítják és 24,000 újonct vonatik be évenkint, hogy a hadsereg felebbi létszámát folyton kiegészítse. A mili­tia 129,000 főre megy. Az önkénytesekről sajnálattal jegyezte meg, hogy ezeknek száma újabb időben jelen­tékenyen csökkent. Ezután egy „katonai mérnökkari főnök“ kinevezését hozta indítványba, e főnök fizetését 1200 fontban irányozta elő. Végül nagy érdekeltség között felemlítette, hogy a britt közkatona napizsoldja jelenleg 1 shilling és 2 penny, mihez még naponkint „sörpénzül“ 1 penny jár, ebből levonatik élelmezésre 4% peny s maradt tiszta napi zsold 10’/­ penny, mi a mi pénzünk szerint körülbelül 42 krnak felel meg, a titkár szerint a jelen körülmények között e fizetés cse­kély s a ház átalános helyeslése közt indítványozza, hogy a közkatonák tiszta napi zsoldja minden levoná­son felül egy shillingben állapíttassák meg. Törvényjavaslat a pesti kir. tábla terüle­tén létező törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás ideiglenes sza­bályozásáról. Ez a czime azon törvényjavaslatnak, melyet Pauler magy. kir. igazságügyminiszter Budapest 1878. január 13. kerettel a képviselőháznak be­nyújtott. . Vegyük bírálat alá, csakúgy nagyjából és egy politikai lap keretébe illő rövidséggel. Akármilyen jó lenne e törvényjavaslat, un­­dort keltene az emberben, mert ideiglenes. A miniszter nem foglalkozván a gyakorlati jog­téren, nem is sejtheti, mennyire megunta Magyar­­országban a jogász az 1850. év óta minduntalan változó ideiglenes törvényeket. De ha már a végleges megállapodás olyan nehezen készül, s ha már ideiglenes szabályok alkotásával kell megelégednünk, akkor megnyug­tató lenne még, ha az a végleges törvény előhír­nöke gyanánt tekintethetnék, ha legalább sejtetni engedné, milyen reformokat fog tartalmazni a végleges törvény. Azonban, hizelgek a miniszter­nek azon nyilatkozattal, miszerint ezen ideiglenes törvényjavaslat nem előhírnöke a végleges tör­vényjavaslatnak , mert ezen ideiglenes törvény­­javaslat inkább visszafelé vezet a Backkorszakba, ugyanis nem egyéb mint igen rövid, de csonka kivonata az 1853. évi július 29-én kiadott ideig­lenes büntető perrendtartásnak, melynél jobb ki­vonatot iskolai feladványképen a leggyöngébb joghallgató is készíthetett volna. Főbb hibái, hogy nélkülözi az esküdtszéki intézményt a kö­zönséges eljárásban , csupán kivételesen a sajtó ügyekben tartja fenn — a G-ik §. szerint, a bizo­nyítékok bizonyító erejét a bíróság állapítja meg, tehát eltörli az e részben fenálló tényleges tör­vényt és törvényerőre emelkedett szokást, tágas rész nyilván a bírói önkénynek. Persze­ a büntető perrendtartásnak legnehe­zebb része a bizonyítékokról szóló fejezet. A tör­vényjavaslat készítője úgy látszik, nehéz munká­nak tartotta az 1853. július 29-iki ideiglenes perrendtartásnak ezen részéből is kivonatot ké­szíteni. Hibája még ezen javaslatnak, hogy csak a törvényszékek által követendő eljárásra szorítko­zik, a kihágások fölött bíráskodó járásbíróságok, a felebbezési bíróságok részére egyetlen egy árva­­-t sem tartalmaz. De a legnagyobb hibája az, hogy nem követte a korábbi magyar büntető törvényhozás szelle­mét, hanem eltiporja azon biztosítékokat, melye­ket a korábbi hazai törvények a személyszabad­ság oltalmára nyújtottak. Ugyanis Werbőczy H. J. K. 1. Rész 9. czime, az 1618. 14. czik, 1622: 2. 1638: 1. 1659: 1. czik­­kekben foglalt koronázási diplomák, az 1681: 10. 1715:7. és 1723: 5. tvczikkek szerint a felségsér­tés (crimen laesae Majestatis) hazaárulás (crimen penduellionis) és a közönséges büntettek eseteit kivéve, milyenek a szándékos gyilkosság, helysé­gek felgyújtása, tolvajlás, rablás, utonállás, erő­szakos paráznaság, senki le nem tartóztathatik, mielőtt törvényesen elitélve lenne. A rablók és közönséges gonosztevők (Male factores publici) letartóztathatásáról és fogságba vetéséről az 1618, 66, 1625, 13, 1655, 38, 1687, 14, törvénye­ikk kellőkép intézkednek. Igaz, hogy ezen törvényhelyek csak a neme­sek szabadságáról gondoskodnak, de tekintve az 1848-iki átalakulást, e törvényeket inkább az ország minden polgárára ki kellett volna terjeszteni, a­helyett, hogy a szóban forgó tör­vény­javaslat ezen nemesi szabadságot is leront­ja, s minden személy különbség és az el­követett bűntettre való tekintet nélkül a 20-ik §-ban megengedi a közbiztonsági közegek­nek, hogy a bűntett elkövetésének gyanújá­val terhelt egyént letartóztathassák azon eset­ben, mit könnyű ráfogni, ha alaposan lehet tar­tani attól, hogy megszökik. A 21. §. szerint csak 3 nap letelte után köte­les a közbiztonsági közeg a letartóztatottat a já­rásbíróság elé vezettetni, tehát 3 napig gyö­nyörködhetik foglyában. A 26-ik §. szerint a vizsgáló bíró jogosítva van a bűntett elkövetésének gyanújával terhelt egyén letartóztatását, vagy elfogatását elren­delni; az igaz, hogy a 27-ik §. szerint tartozik a vizsgáló bíró a letartóztatottnak kihallgatása után 24 óra alatt határozatilag kimondani, hogy a letartóztatást nem találja megszüntetendőnek, s ezen határozat ellen a letartóztatott a törvény­székhez folyamodhatik; csak az a baj, hogy a vizsgáló­bírónak nincs határidő szabva, mely alatt a letartóztatottat kihallgatni köteles. Te­hát fogházban feledheti akár pár hétig kihallga­­tatlanul. Ezen törvényjavaslat fevezelője nem vigyá­zott az 1853. évi július 29-én kelt ideiglenes per­­rendtartás 152. és 153. §-aira, melyek szerint a letartóztatást eszközlő közbiztonsági közeg vagy járásbíróság köteles a letartóztatottat azonnal kihallgatni, és ha a további letartóztatásra ala­pos ok nem forogna fenn, azonnal szabad lábra bocsátani, különben 48 óra alatt a vizsgáló bíró­ságnak átadni, mely a hozzá kísértet 24 óra alatt kihallgatni van kötelezve. A szóban forgó törvényjavaslat szerint meg­történhetik, hogy a jövő követválasztási moz­galmak alkalmával a követjelöltet, ki a néphez beszél, a netalán jelenlevő szolgabíró, vagy épen a csendbiztos elfogatja, ráfogván, hogy lázitott, vagy hogy ezt egy hallgató feljelentette, és így a lázítási bűntett elkövetésének gyanújával ter­­heltetik, letartóztatva tarthatja 3 napig, akkor átadja a járásbirónak, ki letartóztatva tartja egy hónapig kihallgatás nélkül, azután kihallgatva látja, hogy bűntett elkövetésének nyoma sin­csen, szabad lábra bocsátja, kivált ha addig a követválasztás megtörtént és a letartóztatva volt egyén megbukott. Hol van azután az elégtétel ? Valóban óhajtandó lenne, hogy a képviselő­házban legalább egyetlen egy §. módosítvány adassák be, mely vagy az eddig fenálló, a ne­mesi szabadságot oltalmazó törvényt az ország nem nemes lakóira is kiterjeszsze és ekként a személyes szabadságot az önkényes elfogatások és letartóztatások ellen biztosítsa, vagy szigorú büntetést javasoljon azon közbiztonsági közegek, járásbíróságok és vizsgáló bírák ellen, kik vala­kinek jogtalan letartóztatása miatt bűnösöknek nyilvánulnak. Jövő czikkemben bátorkodom e részben szövegezéseket ajánlani. És most e czik­­ket azzal zárom be, hogy a törvényjavaslatot, bármily hiányai vannak is, elfogadásra ajánlom, mert mégis valamivel jobb a semminél, a birói önkénynek még is vet némi korlátokat. Dietrich Ignácz: Az országházitól. A népiskolákban használt s Magyarországot Ausz­triával együtt ábrázoló térképek ügye ma folytatólag tárgyaltatván, — ez ügyben Horánszky, Nagy György, — Horváth Gyula és Madarász József szólaltak föl, úgy a minisztériumot általában, mint különösen annak megbízottját Gönczy Pált teg­napi nyilatkozatáért megróva. Madarász határozati ja­vaslatot is nyújtott be, mely szerint ezen térképek el­­tiltandók lennének. Ellenkező szellemben Csengery Antal nyilatkozott, a 67-ei közös ügyes egyezményből igyekezvén a térképek helyességét bizonyítani. S mi­után Győrffy Gy. indítványa ellenére, melyben Ma­darász is megnyugodott, a hat­ javaslat rögtön eldön­tetni határoztatott a jobboldal által, s 20 tag név sze­rinti szavazást kivánt, az eredmény az lett, hogy a ja­vaslat 140 szóval 76 ellen elvettetett. Új győzelem a közösügyesek javára. Nincs mivel dicsekedjenek. — A jobboldali lapok egynémelyike, különösen a „Reform,“ „P. Napló“ és „P. Lloyd“ oly modorban támadják meg a 48-as pártnak s általában az összes el­lenzéknek tagjait, máskor az egész testületet, — mely modor sem miveit embereknek nem szokása, sem mivel a közönségnek ínyére nincsen és nem lehet. Mi eddig számba se vettük ezen durvaságokat, azt tartván, hogy azok által nem azok veszítenek, a kik ellen szóratnak, hanem inkább a kik azokat használni nem átallják. — Sőt ezentúl sem fogjuk követni ellenfeleink modorát, mert azért hogy valaki sárral dobál, mi nem hajtunk le s nem piszkoljuk be kezünket, hogy ilyennel dobjuk vissza őket. De arról igenis értesítjük, hogy soknak közülünk türelme fogytán van s annálfogva nem va­gyunk hajlandók ily mocskolódásokat tovább szótlanul tűrni. — Az adótörvények ellen, a­mennyiben adóeme­lést czéloznak, a jobboldalon is ellenszenv nyilatkozik. Különösen a horvátok, szászok és némely felvidéki kép­viselők nem hajlandók fokozott adót vinni haza válasz­tóiknak. De azért nem állunk jót ezen urak állhatatos­ságáért, ha netalán kabinet­kérdést talál csinálni ezen javaslatokból a kormány.­­ A képviselőház mai ülésében a pártok előleges megegyezése folytán megválasztottak: a p. v. bizottságba a jobboldal részéről : Falk M. Muzslay, Prileszky. Az ellenzék részéről : Móricz Pál, Molnár György, Simo­­nyi Ernő. A 15-ös bizottságba Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Paczolay, Hoffmann, Szilágyi Dezső, Eötvös Károly, Bésán M., Perczel Béla és Madas Károly. Az ellenzék részéről : Győrffy, Horánszky, Mato­­lay, Vidliczkay és Lázár Ádám. A jobboldali lapok rászólják azt, hogy Iványi Kat. javaslata a vallás­szabadság és polg. házasság iránt a költségvetés alkalmával s igy kellő vita nélkül fogad­tatott el. Ez ellen megjegyezzük m­ör azt, hogy Irányi a maga javaslatát a szavazás előtt harmadnapon adta be, s igy volt idő az e feletti gondolkozásra még azoknak is, a­kik ezen kérdés iránt még nem voltak tisztában. K­or, hogy ugyane tárgyban a múlt országgyűlés uta­sította volt a minisztert törvényjavaslat beadására, mi­nek következtében be is adott ilyent Eötvös József, s az az osztályokhoz is lett utasítva. S bár ezen javaslat csak a vallásszabadságról szólott, annak egyik §-sa mégis a polg. házasságot is elvben kimondotta, a­meny­nyiben így szólott. A polg. házasságról külön törvény rendelkezik. Egyébiránt hogy a ház maga sem kívánja a költ­ségvetés tárgyalásából más rokon természetű indítvá­nyok kizárását, azt ma is megmutatta, a­mikor is, da­czára Bittó elnök ellenkező figyelmeztetésének, elhatá­rozta, hogy Madarász Józsefnek a térképekre vonat­kozó indítványa rögtön döntessék el, a­helyett, hogy kinyomatván, később tűzetnék napirendre.­­ A VIII. bíráló bizottság ma reggel hirdette ki a Horn Ede választása ellen beadott kérvény iránti ha­tározatát, mely megfelelt az iránta ápolt reményünknek. A bizottság 3 szóval 2 ellen Horn Ede választását vég­leg igazolta, s a kérvény elvettetett. Bécsi levelezőnktől tegnapi dátummal következő sorokat veszszük. Az alkotmányhű párt elhatározta, a delegatióba Giskrát nem kandidálni többé, daczára annak, hogy a kiegyezés óta folyton és minden delegatiónak volt tagja. (Giskra nem is választatott be a delegatióba. Szerk.) Ez az első lépés, melylyel az alkotmányhű párt a cor­­ruptio embereinek megvetését akarja nyilvánosan tud­­tul adni. Erről a themáról írok önöknek legközelebb még igen érdekes dolgokat. — Dr. Herbst ugyan bevá­­lasztatik a delegatióba, de a választást el nem fogadja, mert — saját szavait idézem — „okos ember a hadügy­miniszter gorombaságait el nem tűrheti.“ Az oszták de­legátiónak egyátalában az idén nagyon szomorú, sze­gényes kinézése lesz. — Akármit mondjon a „Pesther Lloyd“ a bankügyi alkudozások ma roszabbul állanak, mint a budai protokollum aláírásakor. („Hon“) — Somssich Pál megtámadtatván a „Reform“ által azért, hogy Irányi indítványának rögtöni eldönté­sét kívánta, s így — a nevezett vélemény szerint — an­nak elfogadását „okozta“, erre nézve következő levelet intézett a jobboldali közeghez: Budapest, febr. 28. Igen tisztelt szerkesztő úr! Az emberek agyában és szívében biztosan csak is­ten olvashat! — Midőn emberek kisértik meg ezt, rend­szerint tévednek. — így járt a „Reform“ országgyűlési tudósítója is. Úgy vagyok, s úgy voltam a tegnapi ülésben is meggyőződve, hogy Iványi Dánielnek határozati javas­latában foglalt két fontos kérdés — a vallásszabadság és polgári házasság felett, rég tisztában kell lenni min­den gondolkozó főnek: a haza határain belül és kívül, szóval és írásban egyaránt bőven meg lőnek vitatva e kérdések, úgy­hogy hitem szerint az, kinek ezek megol­dásának szüksége vagy szükségtelensége felett mai na­pig sincs határozott nézete, az alig fog valaha ilyennel bírni. Továbbá bár láttam, hogy csekély számú, de mégis határozatképességű a ház, és a pártok aránya a jelen­levők közt igen megüti azon arányt, melyben azok egy­máshoz teljes számúlag állanak, úgy hittem, miként helyesen nyilatkozhatik ezen annyiszor megbeszélt, megolvasott, tehát teljesen ismert kérdések fölött azon­nal, s nem szükséges ezeket újabb ismét 2—3, talán több napokat is elrabló discussió tárgyává tenni; ezen indokokn­ál fogva szavaztam a rögtöni felvételre, s meg vagyok arról győződve, hogy mint tegnap, úgy fogott volna a ház e tárgy felett nyilatkozni egy hosszú dis­­cussió után is. Azon megjegyzésére a „Reform“ országgyűlési tudósítójának, hogy én és többen nem szavaztunk a ha­tározati javaslat elfogadása mellett, részemről ennek igen egyszerű oka az, mert én azt óhajtottam volna, hogy a kormány ezen fontos kérdések megoldására ve­zető lépéseket saját ösztönéből, minden pressió nélkül tegye meg, mit az illető szakminiszter úrtól reményleni nekem úgy, mint az egész háznak méltán lehet. A józan conservatismusnak nem lehet feladata az idő menetét megállítani, és a kor méltányos követelmé­nyeinek fejlődését megakadályozni akarni; — ez a reactió dolga a józan conservatismus hazafias kötelessé­geinek öntudatával feladatának ismeri a rohamos, éret-

Next