Magyar Ujság, 1873. március (7. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-02 / 51. szám
„ Figyelmeztetés MAGYAR UJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük február hó végével lejár, — tisztelettel felkérjük, (hogy a lapok küldetésében felakadás ne történjék), szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési feltételek márczius 1-től kezdve: Tíz hóra (márcz.—decz.) ... 13 frt 40 kr. Hat hóra (márcz.- -aug.) ... 8 frt — kr. Négy hóra (márcz.— június) . . 5 frt 40 kr. Három hóra (márcz.—május) . . 4 frt — kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta- utalványnyal eszközölhető. Pest, feburár 1873. A kiadó-hivatal. 5. szám. VII. évfolyam. Vasárnap. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet Ide intézendő a lap Mellem! részét illeti minden költemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, a. m. az előizetési pénz, a kiadás közöli panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1873. márczius 2. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — * Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Pest, marezins I. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés múlt csütörtökön megkezdte a 30-as bizottság jelentésének tárgyalását. A tárgyalás folyamáról a távirda sovány híreinél részletesebb tudósítások még nem érkeztek. A 30-as bizottság jelentésével szemben Marcel Barthe a köztársasági baloldal részéről a tárgyalás folyamában következő ellenjavaslatot fog beterjeszteni: „1. ez. A nemzetgyűlés két kamarából áll: egy képviselőházból és egy senatusból (vagy revisia-kamarából.) A képviselőházban terjesztetnek be legelőbb a törvényjavaslatok és határozati javaslatok. Egyedül a képviselőháznak van joga mandátuma letelte előtt önmagát feloszlatni. A senatusnak feladata a képviselőház által elfogadott minden törvényt és határozatot felülvizsgálni. Ha azt tartja, hogy valamely törvényjavaslatot vagy határozatot visszavenni, vagy módosítni kell, küldessék vissza az előterjesztés a képviselőháznak, mely azt bizonyos idő alatt újra tárgyalás alá veszi. Az új tárgyalás alkalmával az előterjesztés véglegesen megállapíttatik. 2. ez. A köztársaság elnökét az egyesült két kamara választja egy bizonyos időre, mely 5 évet túl nem haladhat. Az elnök újra választható. 3. ez. Állíttassék fel egy alelnökség, vagyis oly közeg, mely a köztársasági elnök akadályoztatása, halála vagy visszalépése esetében a végrehajtó hatalom functióit vigye. 4. ez. A jelenlegi nemzetgyűlés érvényben marad azon napig, melyben az új kamarák összeülnek. Thiers urnak, mint a köztársaság elnökének hatalma azon napig tart, melyben őt az uj népképviselet vagy újra megválasztja vagy leteszi. 5. ez. A választási törvény revisió alá kerül, oly czélból, hogy a választó azonossága megállapittassék és a választások meghamisításának eleje vétessék. Azonban az általános szavazatjog sértetlenül fentartatik és a választási lajstromba való beiktatásra megkívánt lakástartam egy éven túl nem terjedhet. 6. ez. A nemzetgyűlés nem oszlik fel addig, mig a fentnevezett kérdésekben nem intézkedett. A kormány terjeszsze be a nemzetgyűlésnek a megfelelő törvényjavaslatokat. 7. ez. A köztársaság elnökének viszonya a nemzetgyűléshez a leendő két kamara összeállításáig következőleg szabályoztatik. (Itt következnek aztán a 30-as bizottság törvényjavaslatának első czikkei némi módosításokkal.) Gambetta a 30-as bizottság javaslatait gyermekesek és veszélyeseknek mondja, és tagadja, hogy a nemzetgyűlésnek alkotmányozó hatalma volna. Az ország a nemzetgyűlés feloszlatását kívánja Broglie után, ki a kormánynyal egyetértőleg megállapított javaslatokat pártoló, kijelente Thiers, hogy a kormány a részletes vitában fog nyilatkozni. Az átalános vita berekesztése iránti indítvány elvettetett. Az „Union“ közzéteszi Don Carlos fivérének, Alfonsnak proklamációját a spanyol hadsereghez, melyben ez felszólíttatik, hogy a carlistákkal egyesüljön. Az átlépő tiszteknek a proklamatióban magasabb rang igértetik. A carlisták hadiereje 35000 emberből állana. A párisi spanyol követ a franczia kormánynál a spanyol határok roszul érzése miatt emelt panaszt. Don Carlos és kísérete 14 szekéren nappal mentek át a határon mielőtt arról a hatóság értesült volna. Castelar a következő levelet intézett Arthur Arnold nevű londoni barátjának Madridból febr. 19-én : „Nagy örömmel vettem f. hó 13-iki levelében kifejezett jó kívánságait. Nagyon örülök azt tudni, hogy kormányunk Anglia minden osztályának rokonszenvét bírja s biztosítom önt, hogy a kormány mindent el fog követni e bizalom fentartására és megérdemlésére. A köztársaság az események rendíthetlen logikája következtében jött létre és célunk, gondos eljárás által azt fentartani. Utolsó forradalmunk óta a népjog legnagyobb részét kivívtuk. Ma már azt csak fejlesztenünk és egy békés köztársaság formájába kell öntenünk. Hogy ezt tehessük, benn zavartalan rendre és a külföld rokonszenvére van szükségünk és én biztos vagyok benne, hogy a czél elérésénél nem fogja ön tőlem jó barátságát megtagadni. Őszintén üdvözlöm önt, kedves barátom, Emilio Castelar.“ A jezsuitákról szóló törvény végrehajtása iránt a német birodalmi kancellárság által eszközlött statistikai nyomozásokból kiderül, hogy Poroszországban, Elgase és Lotharingiában létezett telepek mind felosztottak, ellenben fenáll még 11 különböző rokon rend és congregatio számos teleppel és sok taggal. Az angol parlament február 24-iki ülésében Cardwell hadügyminiszteri titkár indokolta az idei hadügyi budgetet, melynek előirányzata 14.416,400 font sterling, mi a múlt évhez képest 408,000 font megtakarítást tüntet fel s ha az élelmiszerek, takarmány és ruházat ára megtartotta volna normális magasságát, a megtakarítás még 400,000 fontal nagyobb lehetett volna. Kifejté ezután, hogy ez előirányzat 452,754 főnyi katonaságra van felvéve, noha a rendes britt hadsereg most csak 150,004 emberből áll. Majd az ujonczozás és szabadságolás körül felmerült panaszokra térvén át, megjegyezte, hogy nem áll oly roszul a dolog, mint sokan gyanítják és 24,000 újonct vonatik be évenkint, hogy a hadsereg felebbi létszámát folyton kiegészítse. A militia 129,000 főre megy. Az önkénytesekről sajnálattal jegyezte meg, hogy ezeknek száma újabb időben jelentékenyen csökkent. Ezután egy „katonai mérnökkari főnök“ kinevezését hozta indítványba, e főnök fizetését 1200 fontban irányozta elő. Végül nagy érdekeltség között felemlítette, hogy a britt közkatona napizsoldja jelenleg 1 shilling és 2 penny, mihez még naponkint „sörpénzül“ 1 penny jár, ebből levonatik élelmezésre 4% peny s maradt tiszta napi zsold 10’/ penny, mi a mi pénzünk szerint körülbelül 42 krnak felel meg, a titkár szerint a jelen körülmények között e fizetés csekély s a ház átalános helyeslése közt indítványozza, hogy a közkatonák tiszta napi zsoldja minden levonáson felül egy shillingben állapíttassák meg. Törvényjavaslat a pesti kir. tábla területén létező törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozásáról. Ez a czime azon törvényjavaslatnak, melyet Pauler magy. kir. igazságügyminiszter Budapest 1878. január 13. kerettel a képviselőháznak benyújtott. . Vegyük bírálat alá, csakúgy nagyjából és egy politikai lap keretébe illő rövidséggel. Akármilyen jó lenne e törvényjavaslat, undort keltene az emberben, mert ideiglenes. A miniszter nem foglalkozván a gyakorlati jogtéren, nem is sejtheti, mennyire megunta Magyarországban a jogász az 1850. év óta minduntalan változó ideiglenes törvényeket. De ha már a végleges megállapodás olyan nehezen készül, s ha már ideiglenes szabályok alkotásával kell megelégednünk, akkor megnyugtató lenne még, ha az a végleges törvény előhírnöke gyanánt tekintethetnék, ha legalább sejtetni engedné, milyen reformokat fog tartalmazni a végleges törvény. Azonban, hizelgek a miniszternek azon nyilatkozattal, miszerint ezen ideiglenes törvényjavaslat nem előhírnöke a végleges törvényjavaslatnak , mert ezen ideiglenes törvényjavaslat inkább visszafelé vezet a Backkorszakba, ugyanis nem egyéb mint igen rövid, de csonka kivonata az 1853. évi július 29-én kiadott ideiglenes büntető perrendtartásnak, melynél jobb kivonatot iskolai feladványképen a leggyöngébb joghallgató is készíthetett volna. Főbb hibái, hogy nélkülözi az esküdtszéki intézményt a közönséges eljárásban , csupán kivételesen a sajtó ügyekben tartja fenn — a G-ik §. szerint, a bizonyítékok bizonyító erejét a bíróság állapítja meg, tehát eltörli az e részben fenálló tényleges törvényt és törvényerőre emelkedett szokást, tágas rész nyilván a bírói önkénynek. Persze a büntető perrendtartásnak legnehezebb része a bizonyítékokról szóló fejezet. A törvényjavaslat készítője úgy látszik, nehéz munkának tartotta az 1853. július 29-iki ideiglenes perrendtartásnak ezen részéből is kivonatot készíteni. Hibája még ezen javaslatnak, hogy csak a törvényszékek által követendő eljárásra szorítkozik, a kihágások fölött bíráskodó járásbíróságok, a felebbezési bíróságok részére egyetlen egy árva-t sem tartalmaz. De a legnagyobb hibája az, hogy nem követte a korábbi magyar büntető törvényhozás szellemét, hanem eltiporja azon biztosítékokat, melyeket a korábbi hazai törvények a személyszabadság oltalmára nyújtottak. Ugyanis Werbőczy H. J. K. 1. Rész 9. czime, az 1618. 14. czik, 1622: 2. 1638: 1. 1659: 1. czikkekben foglalt koronázási diplomák, az 1681: 10. 1715:7. és 1723: 5. tvczikkek szerint a felségsértés (crimen laesae Majestatis) hazaárulás (crimen penduellionis) és a közönséges büntettek eseteit kivéve, milyenek a szándékos gyilkosság, helységek felgyújtása, tolvajlás, rablás, utonállás, erőszakos paráznaság, senki le nem tartóztathatik, mielőtt törvényesen elitélve lenne. A rablók és közönséges gonosztevők (Male factores publici) letartóztathatásáról és fogságba vetéséről az 1618, 66, 1625, 13, 1655, 38, 1687, 14, törvényeikk kellőkép intézkednek. Igaz, hogy ezen törvényhelyek csak a nemesek szabadságáról gondoskodnak, de tekintve az 1848-iki átalakulást, e törvényeket inkább az ország minden polgárára ki kellett volna terjeszteni, ahelyett, hogy a szóban forgó törvényjavaslat ezen nemesi szabadságot is lerontja, s minden személy különbség és az elkövetett bűntettre való tekintet nélkül a 20-ik §-ban megengedi a közbiztonsági közegeknek, hogy a bűntett elkövetésének gyanújával terhelt egyént letartóztathassák azon esetben, mit könnyű ráfogni, ha alaposan lehet tartani attól, hogy megszökik. A 21. §. szerint csak 3 nap letelte után köteles a közbiztonsági közeg a letartóztatottat a járásbíróság elé vezettetni, tehát 3 napig gyönyörködhetik foglyában. A 26-ik §. szerint a vizsgáló bíró jogosítva van a bűntett elkövetésének gyanújával terhelt egyén letartóztatását, vagy elfogatását elrendelni; az igaz, hogy a 27-ik §. szerint tartozik a vizsgáló bíró a letartóztatottnak kihallgatása után 24 óra alatt határozatilag kimondani, hogy a letartóztatást nem találja megszüntetendőnek, s ezen határozat ellen a letartóztatott a törvényszékhez folyamodhatik; csak az a baj, hogy a vizsgálóbírónak nincs határidő szabva, mely alatt a letartóztatottat kihallgatni köteles. Tehát fogházban feledheti akár pár hétig kihallgatatlanul. Ezen törvényjavaslat fevezelője nem vigyázott az 1853. évi július 29-én kelt ideiglenes perrendtartás 152. és 153. §-aira, melyek szerint a letartóztatást eszközlő közbiztonsági közeg vagy járásbíróság köteles a letartóztatottat azonnal kihallgatni, és ha a további letartóztatásra alapos ok nem forogna fenn, azonnal szabad lábra bocsátani, különben 48 óra alatt a vizsgáló bíróságnak átadni, mely a hozzá kísértet 24 óra alatt kihallgatni van kötelezve. A szóban forgó törvényjavaslat szerint megtörténhetik, hogy a jövő követválasztási mozgalmak alkalmával a követjelöltet, ki a néphez beszél, a netalán jelenlevő szolgabíró, vagy épen a csendbiztos elfogatja, ráfogván, hogy lázitott, vagy hogy ezt egy hallgató feljelentette, és így a lázítási bűntett elkövetésének gyanújával terheltetik, letartóztatva tarthatja 3 napig, akkor átadja a járásbirónak, ki letartóztatva tartja egy hónapig kihallgatás nélkül, azután kihallgatva látja, hogy bűntett elkövetésének nyoma sincsen, szabad lábra bocsátja, kivált ha addig a követválasztás megtörtént és a letartóztatva volt egyén megbukott. Hol van azután az elégtétel ? Valóban óhajtandó lenne, hogy a képviselőházban legalább egyetlen egy §. módosítvány adassák be, mely vagy az eddig fenálló, a nemesi szabadságot oltalmazó törvényt az ország nem nemes lakóira is kiterjeszsze és ekként a személyes szabadságot az önkényes elfogatások és letartóztatások ellen biztosítsa, vagy szigorú büntetést javasoljon azon közbiztonsági közegek, járásbíróságok és vizsgáló bírák ellen, kik valakinek jogtalan letartóztatása miatt bűnösöknek nyilvánulnak. Jövő czikkemben bátorkodom e részben szövegezéseket ajánlani. És most e czikket azzal zárom be, hogy a törvényjavaslatot, bármily hiányai vannak is, elfogadásra ajánlom, mert mégis valamivel jobb a semminél, a birói önkénynek még is vet némi korlátokat. Dietrich Ignácz: Az országházitól. A népiskolákban használt s Magyarországot Ausztriával együtt ábrázoló térképek ügye ma folytatólag tárgyaltatván, — ez ügyben Horánszky, Nagy György, — Horváth Gyula és Madarász József szólaltak föl, úgy a minisztériumot általában, mint különösen annak megbízottját Gönczy Pált tegnapi nyilatkozatáért megróva. Madarász határozati javaslatot is nyújtott be, mely szerint ezen térképek eltiltandók lennének. Ellenkező szellemben Csengery Antal nyilatkozott, a 67-ei közös ügyes egyezményből igyekezvén a térképek helyességét bizonyítani. S miután Győrffy Gy. indítványa ellenére, melyben Madarász is megnyugodott, a hat javaslat rögtön eldöntetni határoztatott a jobboldal által, s 20 tag név szerinti szavazást kivánt, az eredmény az lett, hogy a javaslat 140 szóval 76 ellen elvettetett. Új győzelem a közösügyesek javára. Nincs mivel dicsekedjenek. — A jobboldali lapok egynémelyike, különösen a „Reform,“ „P. Napló“ és „P. Lloyd“ oly modorban támadják meg a 48-as pártnak s általában az összes ellenzéknek tagjait, máskor az egész testületet, — mely modor sem miveit embereknek nem szokása, sem mivel a közönségnek ínyére nincsen és nem lehet. Mi eddig számba se vettük ezen durvaságokat, azt tartván, hogy azok által nem azok veszítenek, a kik ellen szóratnak, hanem inkább a kik azokat használni nem átallják. — Sőt ezentúl sem fogjuk követni ellenfeleink modorát, mert azért hogy valaki sárral dobál, mi nem hajtunk le s nem piszkoljuk be kezünket, hogy ilyennel dobjuk vissza őket. De arról igenis értesítjük, hogy soknak közülünk türelme fogytán van s annálfogva nem vagyunk hajlandók ily mocskolódásokat tovább szótlanul tűrni. — Az adótörvények ellen, amennyiben adóemelést czéloznak, a jobboldalon is ellenszenv nyilatkozik. Különösen a horvátok, szászok és némely felvidéki képviselők nem hajlandók fokozott adót vinni haza választóiknak. De azért nem állunk jót ezen urak állhatatosságáért, ha netalán kabinetkérdést talál csinálni ezen javaslatokból a kormány. A képviselőház mai ülésében a pártok előleges megegyezése folytán megválasztottak: a p. v. bizottságba a jobboldal részéről : Falk M. Muzslay, Prileszky. Az ellenzék részéről : Móricz Pál, Molnár György, Simonyi Ernő. A 15-ös bizottságba Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Paczolay, Hoffmann, Szilágyi Dezső, Eötvös Károly, Bésán M., Perczel Béla és Madas Károly. Az ellenzék részéről : Győrffy, Horánszky, Matolay, Vidliczkay és Lázár Ádám. A jobboldali lapok rászólják azt, hogy Iványi Kat. javaslata a vallásszabadság és polg. házasság iránt a költségvetés alkalmával s igy kellő vita nélkül fogadtatott el. Ez ellen megjegyezzük mör azt, hogy Irányi a maga javaslatát a szavazás előtt harmadnapon adta be, s igy volt idő az e feletti gondolkozásra még azoknak is, akik ezen kérdés iránt még nem voltak tisztában. Kor, hogy ugyane tárgyban a múlt országgyűlés utasította volt a minisztert törvényjavaslat beadására, minek következtében be is adott ilyent Eötvös József, s az az osztályokhoz is lett utasítva. S bár ezen javaslat csak a vallásszabadságról szólott, annak egyik §-sa mégis a polg. házasságot is elvben kimondotta, amenynyiben így szólott. A polg. házasságról külön törvény rendelkezik. Egyébiránt hogy a ház maga sem kívánja a költségvetés tárgyalásából más rokon természetű indítványok kizárását, azt ma is megmutatta, amikor is, daczára Bittó elnök ellenkező figyelmeztetésének, elhatározta, hogy Madarász Józsefnek a térképekre vonatkozó indítványa rögtön döntessék el, ahelyett, hogy kinyomatván, később tűzetnék napirendre. A VIII. bíráló bizottság ma reggel hirdette ki a Horn Ede választása ellen beadott kérvény iránti határozatát, mely megfelelt az iránta ápolt reményünknek. A bizottság 3 szóval 2 ellen Horn Ede választását végleg igazolta, s a kérvény elvettetett. Bécsi levelezőnktől tegnapi dátummal következő sorokat veszszük. Az alkotmányhű párt elhatározta, a delegatióba Giskrát nem kandidálni többé, daczára annak, hogy a kiegyezés óta folyton és minden delegatiónak volt tagja. (Giskra nem is választatott be a delegatióba. Szerk.) Ez az első lépés, melylyel az alkotmányhű párt a corruptio embereinek megvetését akarja nyilvánosan tudtul adni. Erről a themáról írok önöknek legközelebb még igen érdekes dolgokat. — Dr. Herbst ugyan beválasztatik a delegatióba, de a választást el nem fogadja, mert — saját szavait idézem — „okos ember a hadügyminiszter gorombaságait el nem tűrheti.“ Az oszták delegátiónak egyátalában az idén nagyon szomorú, szegényes kinézése lesz. — Akármit mondjon a „Pesther Lloyd“ a bankügyi alkudozások ma roszabbul állanak, mint a budai protokollum aláírásakor. („Hon“) — Somssich Pál megtámadtatván a „Reform“ által azért, hogy Irányi indítványának rögtöni eldöntését kívánta, s így — a nevezett vélemény szerint — annak elfogadását „okozta“, erre nézve következő levelet intézett a jobboldali közeghez: Budapest, febr. 28. Igen tisztelt szerkesztő úr! Az emberek agyában és szívében biztosan csak isten olvashat! — Midőn emberek kisértik meg ezt, rendszerint tévednek. — így járt a „Reform“ országgyűlési tudósítója is. Úgy vagyok, s úgy voltam a tegnapi ülésben is meggyőződve, hogy Iványi Dánielnek határozati javaslatában foglalt két fontos kérdés — a vallásszabadság és polgári házasság felett, rég tisztában kell lenni minden gondolkozó főnek: a haza határain belül és kívül, szóval és írásban egyaránt bőven meg lőnek vitatva e kérdések, úgyhogy hitem szerint az, kinek ezek megoldásának szüksége vagy szükségtelensége felett mai napig sincs határozott nézete, az alig fog valaha ilyennel bírni. Továbbá bár láttam, hogy csekély számú, de mégis határozatképességű a ház, és a pártok aránya a jelenlevők közt igen megüti azon arányt, melyben azok egymáshoz teljes számúlag állanak, úgy hittem, miként helyesen nyilatkozhatik ezen annyiszor megbeszélt, megolvasott, tehát teljesen ismert kérdések fölött azonnal, s nem szükséges ezeket újabb ismét 2—3, talán több napokat is elrabló discussió tárgyává tenni; ezen indokoknál fogva szavaztam a rögtöni felvételre, s meg vagyok arról győződve, hogy mint tegnap, úgy fogott volna a ház e tárgy felett nyilatkozni egy hosszú discussió után is. Azon megjegyzésére a „Reform“ országgyűlési tudósítójának, hogy én és többen nem szavaztunk a határozati javaslat elfogadása mellett, részemről ennek igen egyszerű oka az, mert én azt óhajtottam volna, hogy a kormány ezen fontos kérdések megoldására vezető lépéseket saját ösztönéből, minden pressió nélkül tegye meg, mit az illető szakminiszter úrtól reményleni nekem úgy, mint az egész háznak méltán lehet. A józan conservatismusnak nem lehet feladata az idő menetét megállítani, és a kor méltányos követelményeinek fejlődését megakadályozni akarni; — ez a reactió dolga a józan conservatismus hazafias kötelességeinek öntudatával feladatának ismeri a rohamos, éret-