Magyar Ujság, 1873. március (7. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-28 / 72. szám
Péntek. Szerkeszti iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap ezelletti részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utca 4-ik szon, földszint. Ida intézendő a lap anyagi remit illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz,a kiadás körüi panaszok és a hirdetmények. 12. szám, VII. évfolyam. VAR ÚJSÁG (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1973.márcz. 28. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évra . 16 fkr. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 10 » Egyes szám 4 k Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Figyelmeztetés „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t.cz. olvasóinkat, kiknek előfizetésük márczius hó végével lejár, tisztelettel felkérjük, (hogy a lapok küldetésében fenakadás ne történjék), szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési feltételek április 1-től kezdve: Évnegyedre (apr.—jun) ... 4 frt — kr. Félévre (april—szept.) .... 8 frt — kr. Háromnegyedéire (apr.—decz.) . 12 frt — kr. Egy hóra ...................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, márczius 1873. A kiadó-hivatal, már eddig is tették, hovatovább mindinkább fogják beismerni. E mérséklet megfelelt a német nép érzületének s ezért mi itt a birodalmi kanczellárnak nyilvános köszönettel tartozunk. (Élénk tetszés. — Bismarck meghajtja magát.) Richter Jenő csatlakozik az előtte szóló utóbbi szavaihoz, de határozott feleletet kér az iránt, hogy léteznek-e, vagy nem az úgynevezett „apró dotatiók“ . és Mire Delbrück azt feleli, hogy nem léteznek. Richter Jenő : De hiszen a birodalmi kanczellár félhivatalos sajtója elismerte azt, sőt még részleteket is közölt. Bismarck : Határozottan tagadja, hogy léteznének ily dotatiók, valamint azt is, hogy általa inspirált sajtó volna az országban. Azért pedig, amit egyik másik lap ír, nem lehet felelős, mert ahhoz nagyon el van foglalva. Hát állítottam-e én valaha hivatalosan valótlanságot? (Álalános nagy derültség. — Bismarck maga is nevet a nevetőkkel.) Végre a ház elfogadja a szerződést és Bismarck köszönetet mond a kamarának az iránta kifejezett bizalom és háláért. A román kamara 52 szóval 23 ellen megszavazta az államjószágok eladása által fedezendő 100 millió frank kölcsönt. --------—— ■ • • Pest, márc zus 27. Politikai szemle. Spanyolországból a legkülönfélébb hírek érkeznek. Miniszterválság, katonalázadás, a karlista lázadók borzalmának folytatása, összeesküvés. Ezt így össze-vissza jelentik a távirati tudósítások. Úgy látszik, hogy Castellar már megsokalta a dolgot s erélyesen sürgeti, hogy a katonaságnál a fegyelem helyreállittassék s ha fölszólalásának nem volna sikere, lemondását helyezi kilátásba. Hogy mindez hová vezet, ezt könnyű kitalálni, mert úgy látszik, hogy a spanyolok, minden áron a polgárháborúba akarják az országot sodorni. A Párisból jelentett socialistikus összeesküvésnek, mint utólag jelentik, semmi fontossága nincs. Midőn Olozogának a Figueras aláírásával ellátott levelet mutatták, azt hamisnak mondá. Az angol alsóházban Disraeli ismét megkísérte a kormánynak vereséget okozni és indítványozd amabili elvetését, mely szerint más hitüek az anglikán sirkertekben jövőre eltemethetők lesznek. Hosszabb vita után azonban a bili elfogadtatott. Bernstorff a londoni német nagykövet meghalt. A franczia kormány előterjesztő a nemzetgyűlésben az 1874-re szóló költségvetést. E hir szerint a kiadások 2523 milliót tesznek szemben az 1873. budget kiadásával, melyek 2874 m. mentek. Bevétel 2526 m., tehát 3 millió llió felesleg. A pénzügyminiszter javaslatba hozza, hogy a földadó 17 centime-mal, a személy, ingóság, ajtó és ablakadó pedig 13 centimemal emeltessék. Ezen adófelemelésből származandó bevétel 39 millióra van előirányozva. Az úgynevezett liquidationalis költség következő tételeket foglal magában: 400 millió a hadi készlet helyreállítására és az élelmezésre, 74 millió a német csapatok eltartására, 275 millió különböző kárpótlásokra, összesen 750 millió. A miniszter számítása szerint ez adósság 5 év alat 1 30 millióra fog alászállni, mely összeg a függő adósság útján lesz törlesztendő. Jelenleg az össszes függő adósság, ideszámítva az 1872. évi budget 140 millión, 1 hiánylatát is, 847 milliót tesz ki. Az „Opinione“ szerint a kamara bizottsága a vallásos testületekről szóló törvényjavaslat tárgyában jelentését elkészíté s az még a húsvéti ünnepek előtt elő fog terjesztetni. Olaszországban némi aggodalmat kelt a franczia terület fölszabadítása, azt vélik, hogy a francziák ismét az olaszok ellen fogják fegyvereiket fordítani. A német kormány most nagy gondot fordít a tengeri haderő kifejtésére. Az 1867. törvény, mely a tengeri erő fejlesztését tárgyazza, e czélra 1877-ik évig 972 millió tallért rendelt fordíttatni. Legújabban egyszerre 86.386,910 tallért fognak rá költeni, tehát az előbbihez képest az emelkedés 76.886,910 tallérra rúg. Pánczélhajót készítenek: 8 fregatteot, 6 corvettet, 7 monitort, 2 battériat, azonkívül 71 különféle hajót. A hajók építése kizárólag a belföldi ipar közreműködésével történnek, részint a kormány hajóműtelepein, részint magánvállalkozók gyáraiban. Érdekes az emlékirat néhány statistikai adata. A tengeri haderő költségvetése 1873-ra Francziaországban 39.173,553 tallérral, Oroszországban 29.631,353 tallérral (32,/,%-kal több, mint eddig.) Németországban 9.422,125 tallérral (13°/0- kal több, mint 1872 ben;) van előirányozva. Anglia csaknem nyolcszor, Francziaország csaknem ötször, Oroszország majdnem háromszor fordít annyit, mint Németország. A német franczia szerződést a német birodalmi gyűlés f. hó 24-ei ülésében tárgyalta. Az első szónok volt Bamberger. „Alig két éve — úgymond — hogy legelőbb foglalkoztunk a hadi kárpótlás kérdésével. Ez idő megmutatta, hogy Németország nem kívánt olyant, ami Francziaországra nézve teljesíthetlen lett volna, öt milliárd! — mily könnyű e szót kimondani, de ép oly bajos az operatio, annyira, hogy Európa valamennyi piacra szenvedett alatta. A pénzérték nagyon alászállott — az élelmiszerek megdrágultak. Lasker szintén hangsúlyozza a pontos és correct kimutatások mielőbbi beterjesztését. Ezután kiemeli Bismarck érdemeit a szerződés megkötésénél. Azt hiszem — úgymond továbbá —, hogy e szerződés nagyon elő fogja mozdítani Francziaországgal való viszonyaink javulását. (Helyeslés.) Bölcs mérséklettel a franczia kormánynak nagy és messze terjedő kedvezmények létettek , s azt hiszem, hogy a franczia pártok s mint ezt A képviselőim proponil, a főrendi pedig disponit! Régen történt, el is feledték már sokan, hogy Horváth Boldizsár, igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, a telepítvényesek jogviszonyainak rendezése iránt. Ennek értelmében a szerződéseknek örök és meg nem szabott, vagy rövidebb és numerice körülírt időre szóló tartama szerint a megváltást előbbiek részére föltétlenül, utóbbiakra nézve azonban csak oly módon vélte megengedhetőnek, hogy a belsőség egészen, a külsőségből pedig 10 hold jusson egy-egy telepítvényesnek, természetesen a mai becsértékkel azonos vételáron. Az ellenzék a 10 holdat keveselvén, tizenötöt indítványozott, de a többség a miniszterrel tartott s az ő javaslatát fogadta el. A határozatot a jegyző díszruhában vitte át a főrendiházhoz, mely kevés napok múlva hasonló gyalogpostával , de egyszersmind azzal a csekély módosítással küldte vissza, hogy ájtatos jellemének megfelelő vastag keresztekkel czifrázta föl, mik megannyi jelvényei voltak és síremlékei egy-egy illő szertartás és indulás áldással eltemetett paragrafusnak !... A többi közt a 10 holdból e nagy és kisméltóságaik szintén csak a zérusnak kegyelmeztek, a reális mennyiséget képviselő előszámot ellenben irgalmatlanul kitörölték. Időközben Horváth Boldizsár — ,,a földosztó" — hivataláról leköszönt, a méltóságos urak nem csekély örömére. Utóda, Bittónak igen igen jó leczke volt a fölebbi történet s hogy le ne bukfenczezzen ugyanazon létrán, melyen a magasba jutott — uj törvényjavaslatot készített, mely szerint a külsőségből egy talpalatnyi föld sem illette volna a telepitvényest. Ily drákói szigor azonban még a deákpártnak sem tetszett ... a 9 osztály és a központi bizottság ajánlatára pártunknak az előbbi megállapodáshoz ragaszkodó férfias magatartása daczára a külsőség 4 holdra lett alászállitva s e jámbor újítás, emendatio in pejus még az előbbin is túltevő reverentiával vitetett át a muzeum régi nevekkel és egykorú fölfogással és szellemmel ékeskedő vendégeinek magas gyülekezetébe. De ime a tárczacsere utján Bittó megüresült karszékébe került uj igazságügyér Pauler proprio motu vagyis saját szokáséra, s a képviselőház határozatának ellenére segítségére sietett a méksás uraknak, oly módosítást ajánlva nekik, mely szerint csak szabad egyezkedés útján szerezhessenek a telepítvényesek külső birtokot, s ha az nem sikerül, keressenek földet a kincstári pusztákon. S ez a múzeumban készséggel elfogadtatván, miután a képviselőházi deákpárt kicsiben és nagyban mintaképe a politikai következetességnek, 98 szóval 96 ellen ez is elfogadta és helyeselte átalánosságbann a módosítást, mely a külsőség dolgában a törvény betűinek áldásos nagylelkűségétől a földbirtokosok egyéni belátásának és jóakaratának áldástalan fórumához utasítja a telepítvényeseket . . . A tulajdonjog magasztos elvét a summum jus summa injuria kárhozatos alakjában védik, támogatják és érvényesítik tehát azok, kik a kisajátítás privilégiumát sugár és vasútépítéseknél kegyetlen könnyelműség és részrehajlással alkalmazták számtalanszor, nem községek és családok, s elhunyt és jövendő generátiók iránti nemes méltányosságból, hanem puszta luxus vagy gesaftelés czímén. Lesznek egyesek, lesznek bizonyára a földbirtokosok között, kik a kérlelhetlen jogot nem fogják kizsákmányolni s a vörösbőrü indiánok módjára megnyuzni azokat, kiket Pauler és pártja a mágnások és püspökök parancsára megkötözött kézzel dob oda önkényeknek, — de hogy a többségtől mi várható: nemcsak a tófalusi konkrét eset s másutt fölmerült néhány pendantja hirdeti, de a főrendiház gonosz makacssága is, melynek erkölcsi azaz hogy erkölcstelen alapja és végczélja mi lenne, ha nem az érintett eljárás lehetőségét fentartani igyekvő s igy lélekben már kész és hajlandó számítások ? . . . S gyáva szépitgetés s önmagát és másokat áltató szenteskedés, hogy a miniszter a földesúri brutalitás ellensúlyozására a kincstári pusztákat kínálja a földönfutóknak. A nép nem úgy érez, mint ama gazdagok, kik százezreiket külföldön szokták és szeretik elpazarolni . . . Nemes és dicső ragaszkodás köti és vonzza a szegény embert a hajlékhoz, hol született, a községhez hol nevelkedett, a temetőhöz, hol szülei porladoznak a templomhoz, melynek boltívei alatt imádkozni tanult vagy oltárlépcseinél nevét adta szive választottja, s e szent szövetség szülötteinek, —s azok kiknek jelszava: a varietas, kik könnyen s mosolyogva cserélnek el mindent s fokozott gyönyörökbe fojtják, ha fájó veszteség, csalódás vagy keserűség éri őket, azok nem értik és kaczagják a paraszt sentimentalismust, mely egy fának az udvaron, egy lóczának a kapu előtt, s más ily haszontalanságnak megfizethetlen becset tulajdonit s könyben úszó szemekkel búcsúzik el tőlük, mikor a balsors reszkető kezeibe nyomja a vándorbotot — s ily szempontok, s a humanitásnak a fölsorolt viszonyokat is számba vevő tekintetei nem fogják meglágyítani és lefegyverezni haragjukat, ha pörbe keverednek a telepítvényesekkel, kiknek önérzete vagyanyagi helyzete a rájuk diktálandó föltételeket teljesítni nem vállalkozik vagy képtelen lesz. Íme: a tegnapi szavazás egyik árnyoldala, melylyel vetekedik sötétség és ártalmasságban a másik : ama politikailag szomorú valóság, hogy — a fölsőház nem puszta czim, de — hatalom, oly hatalom, melylyel nem mer összetűzni a Deákpárt, s melynek a liberális áramlatot és törekvéseket nem csupán föltartóztatni és megakasztani, de teljesen meggátolni, sőt ellenkezőkkel helyettesíteni is elég ereje, befolyása és bátorsága vagyon . . . Hiú reményeszerént, hogy ily gyülekezet jelen elemeinek korlátlan uralkodását megingató vagy háttérbe szorító bármi reformba beleegyezzék s mivel ezt a kormány és pártja szintén sejtik, a nemzet egyik régi óhaját s fejlődésünk egyik legfő rugóját, a fölsőház szabadelvű reformját a mostani többség — százat teszünk egy elleni — nem fogja szóba és szőnyegre hozni, bár mint sürgesse az ellenzék, a korszellem és a közvélemény !□ Az országházból. A képviselőház szőnyegén ma három tárgy fordult meg. Először az „indemnity“ vagyis az adók és egyéb jövedelmek szedhetésére valamint a kiadások megtételére egy újabb holnapra a kormány által kért felhatalmazás, mely Csanády Sándor erélyes felszólalása ellen és után, a többség által, melyhez néhány balközépi is csatlakozott, — elfogadtatott. Azután b. Orbán Balázs képviselőnek ügye vétetett elő, a kit az udvarhelyi törvényszék egy hullónak (szolgabirónak) állítólagos rágalmazása miatt kiadatni kért. E kérelem helytelenségét azonban igen alaposan kimutatván Matolay Etele s miután hasonló értelemben nyilatkoztak még Bartha Miklós, Lázár Ádám, Csernátony, Almásy Sándor és Csiky Sándor — ellenben a mentelmi bizottságnak a kiadatást tanácsló jelentése mellett csakis ezen bizottság előadója Hódossy Imre és elnöke Hoffmann Pál kardoskodtak — a ház nagy többsége a kiadatást megtagadta. A harmadik tárgyat az egyházi és iskolai alapok és alapítványok kérdése képezte. Melyre nézve Ghyczy Kálmán azt indítványozta, hogy azok jogi természetének megvizsgálására bizottság küldessék ki, miként az már a múlt országgyűlésen is történt, egyszersmind pedig a vallás- és közoktatási miniszter utasíttassék, hogy az általa kezelt ezen lapok és alapítványok hovafordítási tételeit az országos költségvetésbe foglalja, úgy azonban, hogy azok megállapításáról a törvényhozás az alapok rendeltetésére is tekintettel legyen. Ide ment ki Csiky Sándor indítványa is, míg ellenben Hoffmann Pál csakis a bizottság megválasztását kívánta, ennek munkálata beadásáig illetőleg elfogadásáig, az alapok kezelése a mostani állapotban hagyatván, azaz a miniszter, egy katholikusokból álló bizottsággal egyetértőig készítvén el a költségvetést, melyet a király, mint legfőbb kegyúr megerősíteni szokott. Ezen indítványokhoz legelőbb is Tréfort szólott, meglehetős gyengén, ajánlva a Hoffmann határozati javaslatának elfogadását. Utána szót emelt Ghyczy Kálmán alaposan kifejtve indítványát , megczáfolva a miniszter által tett ellenvetéseket. Következtek Hoffmann Pál és Csiky Sándor mindenik saját javaslatát indokolván. Legtüzetesebben igyekeztek czáfolni Ghyczyt, Bartal György és Lonassich Pál, arra hivatkozván, hogy valamint a protestánsok szabadon kezelhetik a maguk alapítványait, úgy a viszonyosság elvénél fogva a katholikusok alapítványainak kezelésébe sem folyhat be a nem katholikus jellegű országgyűlés. Ez érvelésre Gullner Gyula és végül újra Ghyczy K. azt válaszolták, hogy miután az 1848. III. t. sz. ezen alapok kezelését is a minisztériumra ruházta által, s egyúttal ennek felelősségét mondta ki, nem lehet, hogy ezen alapok kezelése ki legyen véve a törvényhozás ellenőrzése alól. Mindazáltal a többség nem Ghyczy, hanem Hoffmann Pál határozati javaslatát fogadta el, a jobboldal mint egy ember szavazván, a szintén egyértelmű ellenzék ellen. A kérdés föltevésekor nagy derültséget szült Somssich Pál ezredes — akarjuk mondani képviselő úr felkiáltása: „Vigyázz!“ melyet elvtársaihoz hangosan intézett, mire valaki azt a megjegyzést tette, hogy mégis jó magyar ember, különben igy kiáltott volna, hogy „Habt Acht!“ . A „Jogtudományi Közlönyéből veszszük át a következőket : „Curiosum. Az újonnan szervezett pancsovai kir. tervszék a pesti kir. ítélőtáblától leérkezett ítéletet azon megkereséssel küldötte vissza , hogy a magyar nyelven szerkesztett ítéletet németül közölje, mert az egész törvényszéknél senki sem ért magyarul!“ „Börtönlátogatás. A kir. főügyész úrnál tett látogatás alkalmával, felhívására, tehát egészen váratlanul megleptük a pest-vidéki kir. törvényszék fogházát. Ismerve viszonyainkat nem valami vérmes reményekkel telien, léptünk a megyeház udvarának közepén, kőfallal körülvéve két egymással szembe levő és egy ezeket összekötő szárnyban, 2 emeletben mintegy 58 szobával épült fogházba. Hogy az építkezés nem a panoptikus mód, hanem inkább labyrinthus stílusban van tartva,azt kivétel nélkül mindannyi országos, és így még annál inkább mondhatjuk a törvényszéki fogházakról; észszerűen tehát nem is szólhatunk valamely rendszer mellett vagy ellen, hanem leszállítjuk a bírálat igényeit az emberi élethez megkivántató legszükségesebb elemekre, t. i. levegő, világosság, tisztaság s egyéb az egészség fentartására megkivántató kívánalmakra. Hogy ez irányban sem tápláltunk vérmes reményeket, azt nemcsak korábbi időben, vagyis a kir. ügyészség szervezetét megelőző időben szerzett tapasztalatunk okozta, hanem az országos közegészségi tanácsnak 1873. évi jan. 23-án tartott üléséről az „Orvosi Hetilap“ 12-ik számában közlött jegyzőkönyvnek tartalma, melynek 3-ik pontja szerint: „Grósz Lajos és Patrubány Gerő kiküldött tanácsosok jelentést tesznek úgy a pesti kir. törvényszék börtöneinek mint a börtönkórháznak szomoru állapotáról és a rabok egy részének Balassa-Gyarmaitra szállítását mielőbb eszközlendőnek vélik.“ Ha kételyünk lett volna az iránt, hogy e jelentés nem a pestvidéki, hanem a pest-városi kir. törvényszék fogházairól szól, — e kételyt eloszlatta volna szemléletünk, mert a megtekintett fogházat , annak kórodaját szomorú állapotúnak legkevésbbé sem mondhatjuk, — természetesen az adott viszonyok közt. Mi is távol vagyunk attól, hogy megelégedést nyilvánítsunk az épületnek földszinti részében levő sötét szobák fölött, noha a rend és tisztaság mintaszerűnek mondható; de képzeljen az olvasó egy 3—4 öl hosszú, 2—3 öl széles, alacson, nem épen világos folyosóra nyitószobát, melybe a világosságnak az ajtón fölül alkalmazott 6—7 hüvelynyi magas és vasrácsozattal ellátott ablakon kell behatolnia! Vannak ugyan e fogháznak ablaknélküli sötét vermei is, de azok, dicsérettel legyen említve, lakva nem voltak, habár talán időlegesen fegyelmi büntetésül használtatnak. Az emeletekben levő szobák példás rend és tisztaság mellett világosak és a légkör azokban oly egészséges, hogy a legfokozottabb igényeket is kielégíthetik, mert a lakók száma a szobák területéhez kellő arányban áll. A fekhelyek egymástól különállók, jól tömött szalmazsákkal, vánkossal és pokróczczal ellátva, a kórházban pedig azonfölül ágy és pokrócz tiszta lepedővel van borítva. Az egészségi állapotot feltűnően kedvezőnek találtuk, mert a tüdővész és tüdőgümőkór, mint szomorú, de szükségképens következménye a börtöni egészségtelen levegőnek, sőt a többnyire nagy számban előforduló azon csekélyebb betegségek, mint: görvély, szemléb, bőrketeg stb., melyek a tisztátalanságról tesznek szomorú bizonyságot, de kórházban egyetlen esetben sem volt észlelhető! A kórházon kívüli rabok pedig csekély kivétellel oly egészséges jó színben vannak, mely különösen téli idény folyama alatt meglepő. Az étkezés minősége iránt intézett kérdésünkre csak kivételesen nyilvánult elégedetlenség, és ez esetben is nem épen bizalmat gerjesztő oly egyének részéről, kiknek arczkifejezése gyanítani engedé, hogy időről-időre a börtönbe, mint hónukba szoktak visszatérni. A nők pedig a kérdésre oly műértői kifogással éltek, mely őket jogi értelemben vett classikus tanukként elfogadni nem engedi. — Szabály lévén, hogy minden rab bejövetelekor megfürösztessék, e czélból az épület földszinti részében egy fütdetlen kamara van berendezve, melynek talajzata valószínűleg egészségi szempontból, kövek és téglákkal van homoluan kirakva; három, a földhöz erősített csapnélküli kád képezi a szükséges bútorzatot. Hogy e berendezés nemcsak az orientális kényelemnek, hanem az egészség fentartására irányzott kívánalmaknak sem felel meg, az talán bővebb tanulmányozást alig igényel. Áttérve a börtönisme szellemi részére, arról csak igen keveset mondhatunk, mert javitásra semmi sem történik. Azt, hogy a r. kath. rabok külön kápolnában minden vasárnap élvezik a sz. misét és lelkészi oktatásban részeltetnek, javító hatással biró eszköznek alig tekinthető; második javitó eszköz a munka volna, mely e fogházban egy közös szabóműhelyben űzetik és mindenesetre jobb a semminél. Határozottan rostólnunk kell azonban, hogy a foglyok nincsenek elítéltek és vizsgálatiak szerint osztályozva, amit nemcsak az igazság és méltányosság kívánna meg, mert semmiféle emberi törvény nem bírhat azon hatalommal, hogy egy ártatlant, gonoszok társaságához lánczolván, erőszak