Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1873-05-28 / 122. szám
szük magunknak azon kérdést, várjon meg van-e az új nemzedékben azon lelkesedés, kitartó munkásság és áldozatkészség, mely a Széchenyi korszak kezdetét jellemző. Azon időben azok, kik régi nagy neveket viseltek és nagy vagyon felett rendelkeztek, érezték ezen állásnak nemcsak előnyeit, de az azzal járó kötelességeket is. Korlátolt volt ugyan a hatáskör, melyben akkor mozogni lehetett, a kezdeményezés és annak némi csekély eredményei is sokkal föltűnőbbek voltak, mint jelenleg. A szűk mederbe szorított hegyi folyó küzd az útjában álló szíriekkel és távolra hirdeti, habár kis téren, kiviveit győzelmes előhaladását. Azóta a kis hegyi folyóból a sikon elterülő mély és széles medrü folyam lett és ennélfogva haladása nem oly zajosan történik. Ma már a haza fiainak nemcsak nehány nemesje, de az egész nemzet van hivatva nagy eredmények kivívására és biztosítására egyesülni. Azonban ki ne érezné szükségét annak, hogy most mindenki tartozik meghozni a kellő áldozatokat és megtenni kötelességét a haza érdekében. Különösen azok, kik anyagi helyzetüknél, állásuknál és nevüknél fogva hazafiús kötelességek teljesítésére mindenekelőtt hivatva vannak, tegyék meg kötelességüket egész odaadással és következetesen, legyen azon kör, melyben működnek, szűk, avagy széles, és akkor velük fog menni a nemzet és vezetések alatt a nagy tágas tér mellett, melyre hatásuk kiterjedhet, egy új korszaknak lesznek teremtői : a nemzeti megerősödés korszakának. Ezen törekvésben a magyar tudományos akadémiának nagy és szép feladat jutott a tudományokat magyar nyelven művelni és terjeszteni, és ezáltal, mint egyik nevezetes tényező működni oda, hogy a számra nézve kis nemzetnek megszerezze azon hatalmat, melyet a tudomány nyújt. A mai korban csak azon nemzet állhat fönn, mely a műveltség színvonalára emelkedni törekszik és a műveltség magasabb fokát el is éri. De kellő sikere az akadémia ebbeli törekvéseinek csak úgy lehet, ha ezen munkásságában csatlakoznak hozzá az ország minden vidékein azok, kik — legyenek bár többen vagy kevesen — a tudomány egyikmásik ágában munkálkodni magukat képeseknek érzik, és a rokon érzelműeket maguk körül gyűjtve, mozdítják elő a tudományos ismeretek és műveltség általános terjesztését. Ha van valami, ami minden felett áll, amiben egyesülnie kellene minden hazafias kebelnek, ami előtt el kellene némulnia minden más érzésnek vagy személyes érdeknek, ez bizonyára azon cél, hogy a szent István koronája alatt egyesült területen nemcsak mint politikai nemzetiség megéljünk írott törvényekre támaszkodván, melyeknek lapjait bármily határozottak és szentek legyenek is azok, az első vihar foszlányokra tépheti — hanem sajnáljunk és gyarapodjunk azon erkölcsi súly által, melyet a műveltség és a tudomány fensőbbségétől nyerhetünk. Ezt megszerezni, biztosítani nem egy pap, nem egy év, sőt nem is egy évtized munkája. De kell, hogy mindaz, ki magát magyarnak érzi, nemzedékről nemzedékre elveszettnek tartsa azon napot, melyen e czélra munkálni feledett; érezze mindenki, minő erőt ad az összetartás, s jussanak eszébe a költő azon igaz szavai: „A porszemet, mely csak magában áll, Elfujja egy kis szellő, egy lehellet; De hogy ha összeolvad, összenő, ha A porszemekből szikla alakul; A fergeteg sem ingathatja meg. Lónyay M. ezen beszéde után, Arany János akadémiai főtitkár az 1872—3-diki év működéséről szóló jelentést olvasta föl, miszerint a magyar tudományos akadémia 1872-ki máj. 26-ikától 1873-ki május 25-ig 29 osztálygyűlést, 16 összes ülést, összesen 45 ülést tartott. Ezután elősorolta az akadémia állandó tudományos bizottságainak munkálkodását u. m. 1. A nyelvtudományi bizottságét. 2. A történelmi bizottság gyűjtéseit és kiadásait. 3. Az archaologiai bizottság teendői, mondja, megváltoztak, mióta a „magyarországi műemlékek ideiglenes országos bizottsága“ létre jött. Az akadémia bizottságának fennmaradt az emlékek és régészeti tárgyaknak megismertetése a nagy közönséggel; kiadásait tehát folytatja, jelesül az „archaelogiai értesítőt,“ melynek VIII-dik kötete foly; a „Közleményeket,“ melyekből a IX. köt. I-ső füzete jelent meg; és a „magyarországi régészeti emlékeket.“ 4. A statisztikai és nemzetgazdasági bizottság „Közleményeinek“ VIII. kötet II dik füzete jelent meg. 5. A mathematikai és természettudományi bizottság fő feladata lévén az ország természettudományi megismertetése, az erre vonatkozó adatok gyűjtése, rendezése és közzététele, e szempontból, több szakember ajánlatát elfogadva, természetrajzi utazásokat segített elő, másrészt a már meglevő anyag kiadását határozta el. Ezután fölolvastattak a nagygyűlés által eldöntött jutalmazások, a történt választások és az új jutalomtételekről szóló jelentések. Zichy Antal lev. tag Fáy András elhunyt tiszt. tag felett emlékbeszédet olvasott föl. Stoczek József r. tag „Újabb nyomozások a szinképi elemzés terén“ cz. értekezést olvasott föl. Toldy Ferencz r. tag „Visszatekintés a nyomdászat négyszázados történetére Magyarországon“ czímű értekezést olvasott föl. A világ, — úgymond - 1840-ben ünnepelte a legkiválóbb mesterség, a nyomdászat föltalálásának négyszázados emlékét. Értekező azután azon nehézségeket rajzolja, melyek e műveltség terjedése ellen hazánkban gördültek. A XVI. században az első magyar nyomda Sárváron állíttatott föl Nádasdy Tamás költségein. E nyomdában jelent meg Sylvester magyar grammatikája 1539-ben és Sylvester magyar új testamentuma 1541-ben. Erdélyben sokkal nagyobb tevékenység fejlődött ki a nyomdászat terén. Brassóban Honter állított föl nyomdát 1533-ban, Kolozsvárott pedig Heltai Gáspár tudós és iró Hoflgrest György társaságában a máig virágzó ref. nyomdát állította föl és a magyar kiadványok egész sorozata által irodalmunkan nevét megörökítette. A XVI. század folytán számos állandó és vándor nyomda keletkezett, fontosságra nézve azonban mindnyáját a debreczeni múlta felül, a kiállítás csínjára nézve e században csak a Bártfán keletkezett nyomda vetekedhetett a debreczenivel; azonban ez 1672. óta szünetelt és csak a múlt században ment át a kassai jezsuiták birtokába. Az összes eddigi állandó és vándor nyomdák a Protestantismus szolgálatában állottak, a katholikusok Bécsben voltak kénytelenek nyomatni, ennélfogva Telegdi esztergomi prépost a bécsi jezsuiták nyomdáját megvásárolta és Nagy-Szombatban állította föl azt a katholikusok használatára, így állott a magyar nyomdászat ügye a XVII. század elején. Ekkor az ellen-reformatio ez ügynek uj lendületet adott. E század folytán 15 új nyomda keletkezett, de csak a pozsonyi, kassai és csíki volt a katholikusoké, a többi mind protestáns érdekeknek szolgált. E korszakban a nyomdászat technikailag, mint átalában egész Európában — nagyon sülyedt, csak a rosnyói, debreczeni és váradi (Szenczy vezetése alatt) tesz dicséretes kivételt. Tóthfalusi Kiss Miklós — a magyar Elzevir — 1702-ben Erdélyben keresett nyomdászat működése számára tért. A XVIII. század folytán a magyar nyomdák száma 45-re emelkedett, azonban a zaklató censura az irodalmat csirájában elfojtotta és ennek következtében a nyomdászat nagyon sülyedt. A jelen század elején a Lederer család adott lendületet a magyar nyomdászatnak, de, értekező szerint, az mai nap sem versenyezhet ízlés dolgában a külfölddel. Végül megismertetvén az eddigi legszebb magyar nyomdai termékeket (Andrássy Manó gr. utazása, Nádor codex, Erzsébet-legenda, gr. Forray Iván utazási albuma, Rosti Pál amerikai útja, Nádor-emlék, Márk krónikája) előadását azzal az óhajtással fejezte be, vajha a magyar közönség pártfogása folytán sikerülne a magyar nyomdászatnak a tökély azon fokát elérni, hogy a külfölddel versenyezhessen ! Lón vay Menyhért gróf megköszönvén a közönség részvétét, az akadémia közülését befejezettnek nyilatkoztatta ki. A magyar tag. akadémia összes ülése május 26-ki. Az elnöki széket Csengery Antal másodelnök foglalta el. Arany János főtitkár jelenti, hogy Balla Károly levelező tag e hó 16-án meghalt. Fölhivatik a III. osztály az emlékbeszéd tartására. A főtitkár továbbá jelenti, hogy a gr. Nádasdy pályázatra két pályamű érkezett. 1. Enikő. Elbeszélő költemény. 2. Munkács amazónjai. Történeti költői elbeszélés 10 énekben. — A jeligés levelek az elnök és az akadémia pecsétjével lepecsételtettek; a pályamunkák pedig az I. osztálynak bírálat végett kiadattak. A vallás- és közutatásügyi miniszter jelenti, hogy az országgyűlés által megszavazott segélyösszeg folyóvá tétetett, továbbá a cs. és k. közös külügyminiszter értesítése nyomán jelenti, hogy Trinchera nápolyi levéltárnoknak műve, mely a magyar történelemre nézve sok érdekest tartalmz, Bécsben ki lesz állítva, felhívja tehát az akadémiát annak átvizsgálására. Buda tanácsa, meghivatván az akadémai közgyűlésre, jelenti, hogy képviseltetésére küldöttséget nevezett ki. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a washingtoni minisztérium könyvküldeményét az akadémiának átküldi. A harmadik osztály értekezlete indítványozza, hogy a meteorologok congressusán a magyar állam dr. Schenz Guido központi meteoológiai igazgató által képviseltessék; az akadémia az osztály indítványát elfogadta. Liebig Justus fölött az emlékbeszéd megtartásával Than Károly r. tag bízatott meg. Liebig nagy hírnevének megfelelőleg ez emlékbeszéd egyik ünnepélyes közülés alkalmával fog megtartatni. A vallás- és közoktatási miniszter azon kérdésére, vájjon a hosszúhetényi óriási fa külön gondoztassék-e, a III. osztály azt válaszolja, hogy természettudományi szempontból nincsen ok e fa külön gondozására, ennél fogva a II. osztály fog felszólítatni véleményadás végett az iránt, vájjon történeti szempontból nem érdemes-e e fa gondozása? A nyelvtudományi bizottság Baranyinak a magyar írás egyszerűsítéséről írt művét átvizsgálván, a benne foglalt indítványokat nem tartja oly természetűeknek, melyek a magyar írást egyszerűsítenék. Kubinyi Ferencz tiszt. tag, összes irodalmi munkásságának kivonatát küldi be az akadémiának. Egy urhölgy b. Jósika Miklós Fehérváry Miklóshoz intézett leveleit az akadémiának azon föltétel alatt ajánlja, hogy azok 1900-ig fölbontatlanul őriztessenek. Lugosi József r. tag egy régbb kéziratot küldött be. A Fáy-alapítványi pályázat csak 1875-iki decz. 31-én telt volna le, azonban a pályakérdés fontosságánál fogva (A jegybankról) az első hazai takarékpénztár a 3000 forintos pályadijat már 1874. június 31-én adja ki. Végül a főtitkár bejelenti a beérkezett nyomtatványokat. Ülés vége 6 órakor, szék eljárását és tehette ezt annál inkább, mivel a bűnvádi eljárás hiányában a bírák bölcsességétől függ minden. Még ha bírálata következtében arra az ítéletre jutott volna, hogy a bíróság nem volt bölcs, még akkor sem rágalmazott volna. Azután kimutatja, mennyire nem lehetett hivatása neki az állami hatalom által kinevezett bírói testületet rágalmazni. Egyszersmind örömét fejezi ki, hogy a nyitrai törvényszék most ily érzékenységet tanúsít, mert reméli, hogy ez méltányosságot fog szülni benne azok irányában is, kik fölött bíráskodik. Hogy a szóban levő bűnügyi tárgyalásnál nem járt el így . Hogy vádlott bírálata nem tartalmaz rágalmat, ennek bebizonyítására az akkori tárgyalás menetéből idéz egyet mást. Füzesséry Géza vádlott ügyvéde csak pár szóval kívánja ez előadást kisérni. Páratlannak nevezi vádló törvényszéke a főügyérség részéről, hogy a bevádolt czikkből egyes passusokat szakított ki, melyek csak bírálatot tartalmaznak, ellenben a felhozott tények közül egyet sem érint a végből, hogy a vádlott tanúvallomásokkal bizonyíthatná azok igazságát. Megtámadja a közvádló ama felfogását, hogy hallatlan sértés a magyar kormány által kinevezett bírákat a Bach és Schmerling idejebeliekkel összehasonlítani. A közvádló ezután viszonbeszédet tart, s több irományt, miniszteri rendelet olvas fel, melyek a verbói dolgokra vonatkoznak, mint amelyek szerinte alkalmasak a titokszerűség megvilágítására, amelylyel vádlott e dologról szólt. Füzessáry Géza védőügyvéd ellenzi az irományok felolvasását, miután azok előbb nem közöltettek. A törvényszék e tárgyban visszavonulva ítélt s az okmányok felolvasását megengedhetőnek nyilvánitá. Tizenkét órakor, midőn tudósításunkat befejezzük, a közvádló még szól. Esküdtszéki tárgyalás — a közvádló Mezey Lajos ellen. — Budapest, máj. 27. Elnök: Mirth Antal. Birák: Frenreisz és Mattasovsky. Jegyző: Krenedics Gyula. Vádló: Löw Tóbiás, kir. főügyészi helyettes. Vádlott: Mérey Lajos személyesen van jelen. Védője Füzeséry Géza. Az esküdtszék a következő tagokkal alakult meg : Stauffer József, Hofer Vidor, Vlassek Ede, Steiner Lajos, Pozsonyi Antal, dr. Wagner Géza, Kovács Pál, dr. Funk Kálmán, Virág Ferencz, Eberring Gusztáv, Prokesch Antal és Érchegyi Ferencz. A vád tárgyát a „Magyar Újság“ ez évi január 8-ki számában „A verbói vérengzés a nyitrai fenyítő törvényszék előtt“ czím alatt megjelent czikk képezi, melynek több tételében a közvádló rágalmazást látott a törvényszékkel szemben. A tárgyalás kezdetén a vádirat felolvasása után felolvastatik Irányi Dánielnek, mint a „Magyar Újság“ szerkesztőjének egy nyilatkozata, melyben kijelenti, hogy a hozzá közlés végett beküldött czikk több kifejezését úgy a lap, mint az író érdkében ő szelidette. Füzesséry Géza mint védőügyvéd erre felhívja az esküdtszék figyelmét, miután többek között a „sértő“ kitétel, melyet a törvényszék ellenében használt mint a kéziratból kitűnik, nem vádlottól eredt. A bizonyítási eljárás befejezése után, mely tanuk hiányában igen rövid volt, a közvádló tartja vádbeszédét. Lajositó körülményül kiemeli, hogy itt a rágalmazott fél bíróság, vagyis oly testület, mely élet-halál fölött ítél s melyek állása is szükségessé teszi ez esetben a vád emelését. A főügyészi helyettes ezután egyenként taglalja a vétségeit pontokat és miután hosszasabban szólt a veszedelemről, melybe a társadalom jut, ha bírósági testületek megtorlatlanul rágalmaztatnak, vádlott elitélését kérte az esküdtszéktől. Mérey Lajos hosszabb és szépen előadott beszédben védelmezte magát a rágalmazás vádja ellen. Az incriminált pontokat sorban véve bebizonyítja, miképp csak bírálat alá vette a nyitrai fenyítő törvény KÜLFÖLD. T fa i e r s i e h a é d e. Francziaország történetében a nemzetgyűlés eseményteljes május 24-ei ülésében történtek mint nagy horderejű tények lesznek följegyezve. Ez ülésből közöljük Thiers beszédét egész terjedelmében. Az ülés reggel egy negyeddel kilencz óra után kezdődött. A képviselők padja és a karzatok zsúfolásig tömvék. A köztársaság elnöke sir csendben megy a szószékre s a következő beszédet monda : A nemzetgyűlés szíves lévén engem meghallgatni, nem fog csodálkozni, hogy én e helyre lépek. Ha vanki a kamrának a tegnap elítélt politika iránt számadással tartozik, ez én vagyok. Társaimat minden felelősségtől nem foszthatom meg, mely befolyásukra vonatkozik, de ha az egész felelősség nem is hárul reám, ha nem bűnös, a főbűnös én vagyok. Ezt a kamra s az ország elől nyíltan elismerem. Igen, én nem rettenek vissza a felelősségtől s a becsületes lelkiismeret s egy engedlmes polgár büszkeségével jövök magamat igazolni. (Zajos helyeslés balfelől. Mozgás jobb felől.) Az elnök inti a kamrát, hogy a félbeszakítástól tartózkodjék. Ezután Thiers így folytatja : Ismétlem, nézetem szerint a támadások személyemet illetik. Azt hiszem, okosabb s gyakorlatibb lett volna a támadással még öt hétig ürni, mert öt hét alatt az idegen megszállva tartás meg fog szűnni, mindamellett az elleneim által kitűzött határnapot habozás nélkül elfogadtam , de követelem, hogy ne tulajdonítsanak nekem oly magatartást, mely az enyémnek nem mondható. Volt rá eset, hogy miniszterek tárczájukhoz az utolsó pillanatig ragaszkodtak , nem teszek nekik e miatt szemrehányást, mert értem ama férfiak büszkeségét, kik nézeteiket minden áron érvényre akarták juttatni. Én azonban nem vagyok oly helyzetben, nem vagyok miniszter, ki az uralkodást rendkívüli viszonyok közt kívánja s ki azt meghosszabbítani igyekszik. E kamra viszonyai nem állnak arányban az ország viszonyaival, innen van az itt uralkodó teljes ziláltság. Máris mutatkoznak a feloszlás jelei, melyek elégségesek a nagy viszály előidézésére : az egyik rész kivánja a respublikát, a másik a monarchiát. Különös volna, ha egy oly országban, mint a mienk, hol a monarchia évszázadokon át uralkodott, nem volnának többé hívei, ez esetben nem szabad csodálkozni, ha a köztársaság hívei ez államformát ama pillanatban midőn a demokratia mindent eláraszt, hazánkra nézve egyedül üdvös szervezetnek tekintik. E ziláltság nyomása alatt élünk s a mint e kérdés megérintetik, a kamra azonnal majdnem hasonló számú töredékekre oszlik, amint a legutóbbi választáskor történt, midőn két tiszteletreméltó férfiúról St. Martell Lancyról volt szó. Ez egyoldalú föloszlás azonban nem az egyedüli, a nemzetgyűlés ez oldalán (a jobboldalra mutat) csupa conservativeket találok, de egyúttal három különböző dynastia híveit. Tán a túloldalon csupán egy köztársaság van ? Nem. Vannak ott férfiak, kik a köztársaság életfeltétele iránt valódi érzékkel bírnak, kik a szabadállamnak a zaj helyett megnyugtató jelentőséget kívánnak tulajdonítani. (Helyeslés balfelől) A köztársaság a magasabb rétegekben kétségkívül előítélettel s aggodalommal találkozik, de a tömegben a köztársaság roppant nagy többséggel bír. (Élénk éljenzés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) Ha tévedek, ha a többség önök mellett van, mitől félnek tehát ? (Nagy zaj.) A köztársaságiak mellett, kik elég eszélyesek fölfogni, hogy a köztársaságnak megnyugtató hatást kell gyakorolni, ezek mellett, kik elégeszélyesek, a szabadállamban a vezetést conservativ kezekre bizni, vannak mások, kik másképen gondolkoznak s a republikánus ügyet rosz színben tüntetik föl, mert a helyett, hogy türelmesek lennének s az igazolást az időtől várnák, a köztársaságot kizárólag a köztársaságiakra akarják bizni s e mellett nyugtalanító nézeteket nyilvánítanak. E pártok mindegyike engem arra szólit föl, hogy az ő útjain haladjak. Fogadják köszönetemet mindazok, kik fölhívásaikkal megtiszteltek, de kérem őket, gondolják meg, hogy nekem a másik szintén tisztelt párt részéről hasonló ajánlatok tétettek, s hogy a többiek hasonló igényeket támasztanak s hasonló szám fölött rendelkeznek. Én és társaim a szerint irányoztuk magunkat, az ország nem akar pártkormányt, hanem oly kormányzat után vágyik, mely a rendetlenség ellenében kérlelhetlen szigorral lép föl, mely azonban a küzdelem után békülékenynek s engedékenynek tudja magát mutatni. Egy ily politika követéséhez bátorság kívántatik. Én nem tartok a történet ítéletétől. A communenal szembe szállunk. Midőn nekem akkoriban azt mondták, hogy tartózkodjam a vérontástól, azt felelem : Mindegy s ha a vér patakként folyna, a hadseregnek Párisba be kell menni. S a hadsereg Párisba benyomult s e nagy fölkelést legyőztük s a rend győzedelmeskedett. Ezután két kölcsönt létesítettünk, melyek a történelemben példátlanok s biztosítottuk az ország területének végleges fölszabadítását. Mig egész Európa pénzválságban szenved, a világot fizetéseink pontossága által bámulatra ragadjuk. Négy milliárd le van fizetve, az ötödikre a napokban történik az el - részletfizetés s a további fizetések biztosítva vannak. Mialatt Francziaország ily életjelt tanúsított, tekintélyét mindinkább visszanyerte. Egész Európa Francziaországra tekint s tiszteli kormányát. Ha mi hadseregünket ismét visszaállítjuk, amit én nem tagadok, ezen senki sem csodálakozik ; mi fegyverzünk, mert az európai koncertben a benünket megillető helyet el akarjuk foglalni, nem azért, mintha háborút akarnánk. Európa hisz szavunknak. Ma egészben és nagyban az országban rend uralkodik, kifelé Francziaország elég hatalmas, hogy fegyverzéseit ne titkolja, s hogy szövetségesekre ne számíthasson. Hitelünk solid; a börze csak alárendelt varitatióknak van alávetve s a paniquetól megmentve marad. Mindezt pártpolitikájukkal, „harczoló kormányukkal“ nem érhették volna el. De azt mondják, hogy hol van az erkölcsi kormány. Igen, ezt nehéz helyreállítani, de aki azt emlegeti, az leginkább megzavarja. (Helyeslés balfelől.) Önök azt mondják, hogy nem monarchisták, hanem csak conservativek. Hisz mi is conservativek vagyunk s csodálkoznom kell, ha oly emberek, kik nálamnál fiatalabbak s még semmit sem tettek, irányomban e szóval büszkélkednek. Még tegnap azt mondták, hogy nem találunk hitelre, ha conservateknek mondjuk magunkat; engedjék meg nekem most önöknek azt mondani, hogy ha önök azt mondják, hogy nem monarchisták, senki sem fogja elhinni. (Helyeslés balfelől és a karzaton.) Egy hang: A Szajna prefectus tetszőleg tapsolt . Ki vele. Calmen Szajna, prefectus a karzaton elrejtőzik. Audiffret-Pasquier : A karzatokat ki kell üríteni. Az elnök csendet kér. Thiers tovább folytatja . Előbbi nézeteimet nem titkolom el s bebizonyíthatom, hogy sokkal conservatívabb vagyok, mint azok, kik itt félben szakítanak. Ha a baloldal támogatásában részesülök, ez azért van, mert szavamhoz hű maradtam. A bölcsész teljes nyugalommal vizsgálhatja, vájjon ez vagy amaz kormányforma jobb-e. De ha a kormány élén vagyunk, a dolog egészen másképen áll. Az ideiglenesség veszélyes, miután mindegyik pártnak szabad tért enged ; az egyik rész erőszakoskodása a másikét vonja maga után. Igyekeztünk a jövőt minél tovább nyitva hagyni, ha azonban a kellő pillanatban azt mondjuk önöknek, hogy a provisoriumal meg kell szűnni, ez még korántsem árulás. Mint a monarchia régi híve, nem tartózkodom kijelenteni, hogy a monarchia nálunk lehetetlen. Ezt önök is bevallják, hogy nem a monarchia, hanem a conservativ ügye mellett harczolnak. Csak egy trón van, s hárman akarnak rá ülni. — (Zaj jobb felől). Ha a mostani kormány félreismertetik és gyaláztatik, ennek a provisorium az oka. Sajnálom, hogy két minisztertől meg kellett válnom, de egy egységes minisztériumra volt szükség s azért választottam oly férfiakat, kik a fődologban elveimet osztják. Az alkotmányos törvényekkel kezünket nyújtjuk önöknek; ezt csak azok figyelmes elolvasása után fogják megérteni. Elodázhatlan volt a végleges kormányforma megalakítását indítványozni. Az általános szavazatjogot nem lehet fölforgatni. Egy időben egész erélylyel ellene küzdöttem, most uralma kétségbevonhatlan; lehet azonban tisztítani és erkölcsösíteni; a két kamararendszert okvetlenül be kell hozni. A történelem nem ismer példát, hogy egy ország sorsa folyton egy gyűlésre lett volna bízva. Előreláthattuk a népképviselet és végrehajtó hatalom közötti összeütközéseket, melyek közül már több befejezett tény. A harminczas törvény határozatai önítéletem minden oldalát sértették és az óhajtott béke kedvéért mégis alájuk vetem magamat. Sajnálattal látom, hogy előzékenységem hasztalan volt. A jobboldalon hallani sem akarnak előterjesztésünkről, mert más valamiről szól, mintsem a monarchiáról; a baloldalon pedig elvetik, mert ezen háztól megtagadnak minden souverain jogot , állítják, hogy csupán a jövő nemzetgyűlés jogos a köztársaságot megalakítani. Mi ellenben hiszszük, hogy mi, midőn a konservativ respublika megalakítása végett ezen tervjavaslatot önök elé terjesztjük, tulajdonkép konservative járunk el. Az utóbbi választások közel sem oly nyugtalanítók, mint híreszteltük. Részleges választások mindig kedvezőtlenek a conservativ pártra; átalános választásoknál már inkább érvényre emelkednének a mérsékeltebb nézetek. A konzervatív jelöltek megbuktak, mert a közvélemény nektek monarchiatikus hátsó gondolatokat tulajdonított. Ha a köztársaság létezése valahára kétségen kívül létezik, akkor a választások nem fognak szélsőségekbe rohanni. Ezen meggyőződés alapján terjesztettük önök elé törvényjavaslatunkat. Ha még ez is hatálytalan marad, akkor nincs hely, csak a dictatura számára, s hogy ez hova vezet? felesleg mondanom. A dictaturával Francziaország 1825-ben még dicsőségesen bukott, de 1870-ben! A nagy férfiak dictaturája, dicsőségteljesen tesz bennünket tönkra, a kicsinyeké azonban silányan. (Tetszés.) Anyagilag százszorta jobb állunk mint állnak a győztesek. Némely német város a közelebbi napokban olynemű nyugtalanságok színhelye volt, mi nálunk elő nem fordulhat. Tegnap ugyancsak kíméletlen dolgokat mondtak a kormánynak s pedig szánalmas hangon, mely minket meglephet. Szónok nekem rész véget jövendölt; azt monda, hogy én mint nevetség tárgya bukom meg s a radicalismus védőneze volnék. Köszönöm barátságos intelmeit: neki megbocsátok. Ő is védencz; de egyszersmind oly kegyvédnek örvend, mit atyja, a nemes Broglie herczeg irtózattal utasított volna viszsza; az ő védszelleme a császárság. (Dörgő éljenzés balról s a jobboldalon nyugtalanság.) Az ülés 11 */4 órakor felfüggesztetik s 2 órakor folytatva lesz. MAGYAR ÚJSÁG 1873. MÁJUS 128. Diac Hahón tábornagy. Mac Mahon (Marie Edmo Patrie Maurice gragentai herczeg, Francziaország tábornagya, Ír családból származott, mely a Stuartok elűzése után Francziaországba menekült; született 1804-iki jun. 13-án Sullyba Autun mellett. Előbb papnak akarták nevelni, azonban a versaillesi katonai iskolába jött és 1825-ben a saint-cyri katonai akadémiában folytatta tanulmányait, honnan 1830-ban mint alhadnagy a seregbe lé