Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-28 / 122. szám

szük magunknak azon kérdést, várjon meg van-e az új nemzedékben azon lelkesedés, kitartó munkásság és áldozatkészség, mely a Széchenyi korszak kezdetét jel­lemző. Azon időben azok, kik régi nagy neveket visel­tek és nagy vagyon felett rendelkeztek, érezték ezen állásnak nemcsak előnyeit, de az azzal járó kötelessége­ket is. Korlátolt volt ugyan a hatáskör, melyben akkor mozogni lehetett, a kezdeményezés és annak némi cse­kély eredményei is sokkal föltűnőbbek voltak, mint je­lenleg. A szűk mederbe szorított hegyi folyó küzd az útjában álló szíriekkel és távolra hirdeti, habár kis té­ren, kiviveit győzelmes előhaladását. Azóta a kis he­gyi folyóból a sikon elterülő mély és széles medrü fo­lyam lett és ennélfogva haladása nem oly zajosan tör­ténik. Ma már a haza fiainak nemcsak nehány nemes­je, de az egész nemzet van hivatva nagy eredmények kiví­vására és biztosítására egyesülni. Azonban ki ne érezné szükségét annak, hogy most mindenki tartozik meg­hozni a kellő áldozatokat és megtenni kötelességét a haza érdekében. Különösen azok, kik anyagi helyze­tüknél, állásuknál és nevüknél fogva hazafiús köteles­ségek teljesítésére mindenekelőtt hivatva vannak, te­gyék meg kötelességüket egész odaadással és követke­zetesen, legyen azon kör, melyben működnek, szűk, avagy széles, és akkor velük fog menni a nemzet és ve­zetések alatt a nagy tágas tér mellett, melyre hatásuk kiterjedhet, egy új korszaknak lesznek teremtői : a nemzeti megerősödés korszakának. Ezen törekvésben a magyar tudományos akadé­miának nagy és szép feladat jutott a tudományokat magyar nyelven művelni és terjeszteni, és ez­által, mint egyik nevezetes tényező működni oda, hogy a számra nézve kis nemzetnek megszerezze azon hatalmat, me­lyet a tudomány nyújt. A mai korban csak azon nem­zet állhat fönn, mely a műveltség színvonalára emel­kedni törekszik és a műveltség magasabb fokát el is éri. De kellő sikere az akadémia ebbeli törekvéseinek csak úgy lehet, ha ezen munkásságában csatlakoznak hozzá az ország minden vidékein azok, kik — legye­nek bár többen vagy kevesen — a tudomány egyik­­másik ágában munkálkodni magukat képeseknek ér­zik, és a rokon érzelműeket maguk körül gyűjtve, moz­dítják elő a tudományos ismeretek és műveltség általá­nos terjesztését. Ha van valami, a­mi minden felett áll, a­miben egyesülnie kellene minden hazafias kebelnek, a­mi előtt el kellene némulnia minden más érzésnek vagy személyes érdeknek, ez bizonyára azon c­él, hogy a szent István koronája alatt egyesült területen nem­csak mint politikai nemzetiség megéljünk írott törvé­nyekre támaszkodván, melyeknek lapjait bármily hatá­rozottak és szentek legyenek is azok, az első vihar fosz­lányokra tépheti — hanem sajnáljunk és gyarapod­junk azon erkölcsi súly által, melyet a műveltség és a tudomány fensőbbségétől nyerhetünk. Ezt megszerezni, biztosítani nem egy pap, nem egy év, sőt nem is egy évtized munkája. De kell, hogy mind­az, ki magát magyarnak érzi, nemzedékről nem­zedékre elveszettnek tartsa azon napot, melyen e czélra munkálni feledett; érezze mindenki, minő erőt ad az összetartás, s jussanak eszébe a költő azon igaz szavai: „A porszemet, mely csak magában áll, Elfujja egy kis szellő, egy lehellet; De hogy ha összeolvad, összenő, ha A porszemekből szikla alakul; A fergeteg sem ingathatja meg. Lónyay M. ezen beszéde után, Arany János akadémiai főtitkár az 1872—3-diki év működéséről szóló jelentést olvasta föl, miszerint a magyar tudományos akadémia 1872-ki máj. 26-ikától 1873-ki május 25-ig 29 osztály­gyűlést, 16 összes ülést, összesen 45 ülést tartott. Ezután elősorolta az aka­démia állandó tudományos bizottságainak munkálko­dását u. m. 1. A nyelvtudományi bizottságét. 2. A történelmi bizottság gyűjtéseit és kiadásait. 3. Az archaologiai bizottság teendői, mondja, meg­változtak, mióta a „magyarországi műemlékek ideigle­nes országos bizottsága“ létre jött. Az akadémia bizott­ságának fennmaradt az emlékek és régészeti tárgyak­nak megismertetése a nagy közönséggel; kiadásait te­hát folytatja, jelesül az „archaelogiai értesítőt,“ mely­nek VIII-dik kötete foly; a „Közleményeket,“ melyek­ből a IX. köt. I-ső füzete jelent meg; és a „magyaror­szági régészeti emlékeket.“ 4. A statisztikai és nemzetgazdasági bizottság „Közleményeinek“ VIII. kötet II dik füzete je­lent meg. 5. A mathematikai és természettudományi bizott­ság fő feladata lévén az ország természettudományi megismertetése, az erre vonatkozó adatok gyűjtése, rendezése és közzététele, e szempontból, több szakem­ber ajánlatát elfogadva, természetrajzi utazásokat segí­tett elő, másrészt a már meglevő anyag kiadását hatá­rozta el. Ezután fölolvastattak a nagy­gyűlés által eldön­tött jutalmazások­, a történt választások­ és az új juta­lomtételekről szóló jelentések. Zichy Antal lev. tag Fáy András elhunyt tiszt. tag felett emlékbeszédet olvasott föl. Stoczek József r. tag „Újabb nyomozások a szinképi elemzés terén“ cz. értekezést olvasott föl. Toldy Ferencz r. tag „Visszatekintés a nyomdá­szat négyszázados történetére Magyarországon“ czímű értekezést olvasott föl. A világ, — úgymond - 1840-ben ünnepelte a legkiválóbb mesterség, a nyomdászat föltalálásának négyszázados emlékét. Értekező azután azon nehézsé­geket rajzolja, melyek e műveltség terjedése ellen ha­zánkban gördültek. A XVI. században az első magyar nyomda Sár­váron állíttatott föl Nádasdy Tamás költségein.­­ E nyomdában jelent meg Sylvester magyar grammati­kája 1539-ben és Sylvester magyar új testamentuma 1541-ben. Erdélyben sokkal nagyobb tevékenység fejlődött ki a nyomdászat terén. Brassóban Honter állított föl nyomdát 1533-ban, Kolozsvárott pedig Heltai Gáspár tudós és iró Hoflgrest György társaságában a máig vi­rágzó ref. nyomdát állította föl és a magyar kiadvá­nyok egész sorozata által irodalmunkan nevét meg­­örökítette. A XVI. század folytán számos állandó és vándor nyomda keletkezett, fontosságra nézve azonban mind­nyáját a debreczeni múlta felül, a kiállítás csínjára nézve e században csak a Bártfán keletkezett nyomda vetekedhetett a debreczenivel; azonban ez 1672. óta szünetelt és csak a múlt században ment át a kassai je­zsuiták birtokába. Az összes eddigi állandó és vándor nyomdák a Protestantismus szolgálatában állottak, a katholikusok Bécsben voltak kénytelenek nyomatni, ennélfogva Te­­legdi esztergomi prépost a bécsi jezsuiták nyomdáját megvásárolta és Nagy-Szombatban állította föl azt a katholikusok használatára, így állott a magyar nyomdászat ügye a XVII. század elején. Ekkor az ellen-reformatio ez ügynek uj lendületet adott. E század folytán 15 új nyomda ke­letkezett, de csak a pozsonyi, kassai és csíki volt a ka­­tholikusoké, a többi mind protestáns érdekeknek szol­gált. E korszakban a nyomdászat technikailag, mint átalában egész Európában — nagyon sülyedt, csak a rosnyói, debreczeni és váradi (Szenczy vezetése alatt) tesz dicséretes kivételt. Tóthfalusi Kiss Miklós — a magyar Elzevir — 1702-ben Erdélyben keresett nyom­dászat­ működése számára tért. A XVIII. század folytán a magyar nyomdák szá­ma 45-re emelkedett, azonban a zaklató censura az iro­dalmat csirájában elfojtotta és ennek következtében a nyomdászat nagyon sülyedt. A jelen század elején a­ Lederer család adott len­dületet a magyar nyomdászatnak, de, értekező szerint, az mai nap sem versenyezhet ízlés dolgában a kül­földdel. Végül megismertetvén az eddigi legszebb ma­gyar nyomdai termékeket (Andrássy Manó gr. uta­zása, Nádor codex, Erzsébet-legenda, gr. Forray Iván utazási albuma, Rosti Pál amerikai útja, Nádor-emlék, Márk krónikája) előadását azzal az óhajtással fejezte be, vajha a magyar közönség pártfogása folytán sike­rülne a magyar nyomdászatnak a tökély azon fokát el­érni, hogy a külfölddel versenyezhessen ! Lón vay Menyhért gróf megköszönvén a közön­­ség részvétét, az akadémia közülését befejezettnek nyi­latkoztatta ki. A magyar tag. akadémia összes ülése május 26-ki. Az elnöki széket Csengery Antal másodelnök foglalta el. Arany János főtitkár jelenti, hogy Ball­a Ká­roly levelező tag e hó 16-án meghalt. Fölhivatik a III. osztály az emlékbeszéd tartására. A főtitkár továbbá jelenti, hogy a gr. Nádasdy pályázatra két pályamű érkezett. 1. Enikő. Elbe­szélő költemény. 2. Munkács amaz­ónjai. Történeti köl­tői elbeszélés 10 énekben. — A jeligés levelek az elnök és az akadémia pecsétjével lepecsételtettek; a pálya­munkák pedig az I. osztálynak bírálat végett ki­adattak. A vallás- és köz­utatásügyi miniszter jelenti, hogy az országgyűlés által megszavazott segélyösszeg folyóvá tétetett, továbbá a cs. és k. közös külügyminiszter ér­tesítése nyomán jelenti, hogy Trinchera nápolyi levél­­tárnoknak műve, mely a magyar történelemre nézve sok érdekest tartalm­z, Bécsben ki lesz állítva, felhívja tehát az akadémiát annak átvizsgálására. Buda tanácsa, meghivatván az akadémai közgyű­lésre, jelenti, hogy képviseltetésére küldöttséget neve­zett ki. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a washingtoni minisztérium könyvküldeményét az aka­démiának átküldi. A harmadik osztály értekezlete indítványozza, hogy a meteorologok congressusán a magyar állam dr. S­c­h­e­n­z­­ Guido központi meteo­ológiai igaz­gató által képviseltessék; az akadémia az osztály indít­ványát elfogadta. Liebig Justus fölött az emlékbeszéd meg­tartásával Than Károly r. tag bízatott meg. Liebig nagy hírnevének megfelelőleg ez emlék­beszéd egyik ünnepélyes közülés alkalmával fog megtartatni. A vallás- és közoktatási miniszter azon kérdésére, vájjon a hosszú­hetényi óriási fa külön gondoztassék-e, a III. osztály azt válaszolja, hogy természettudományi szempontból nincsen ok e fa külön gondozására, ennél fogva a II. osztály fog felszólí­tatni véleményadás vé­gett az iránt, vájjon történeti szempontból nem érde­­mes-e e fa gondozása? A nyelvtudományi bizottság Baranyi­nak a magyar írás egyszerűsítéséről írt művét átvizsgálván, a benne foglalt indítványokat nem tartja oly természe­­tűeknek, melyek a magyar írást egyszerűsítenék. Kubinyi Ferencz tiszt. tag, összes irodalmi munkásságának kivonatát küldi be az akadémiának. Egy urhölgy b. Jósika Miklós Fehérváry Miklós­hoz intézett leveleit az akadémiának azon föltétel alatt ajánlja, hogy azok 1900-ig fölbontatlanul őriztes­senek. Lugosi József r. tag egy régbb kéziratot kül­dött be. A Fáy-alapítványi pályázat csak 1875-iki decz. 31-én telt volna le, azonban a pályakérdés fontosságá­nál fogva (A jegybankról) az első hazai takarékpénz­tár a 3000 forintos pályadijat már 1874. június 31-én adja ki. Végül a főtitkár bejelenti a beérkezett nyomtat­ványokat. Ülés vége 6 órakor, szék eljárását és tehette ezt annál inkább, mivel a bűn­vádi eljárás hiányában a bírák bölcsességétől függ min­den. Még ha bírálata következtében arra az ítéletre jutott volna, hogy a bíróság nem volt bölcs, még akkor sem rágalmazott volna. Azután kimutatja, mennyire nem lehetett hivatása neki az állami hatalom által kinevezett bírói testületet rágalmazni. Egyszersmind örömét fejezi ki, hogy a nyitrai törvényszék most ily érzékenységet tanúsít, mert reméli, hogy ez méltá­nyosságot fog szülni benne azok irányában is, kik fö­lött bíráskodik. Hogy a szóban levő bűnügyi tárgya­lásnál nem járt el így . Hogy vádlott bírálata nem tar­talmaz rágalmat, ennek bebizonyítására az akkori tár­gyalás menetéből idéz egyet mást. Füzesséry Géza vádlott ügyvéde csak pár szóval kívánja ez előadást kisérni. Páratlannak nevezi vádló törvényszék­e a főügyérség részéről, hogy a be­vádolt czikkből egyes passusokat szakított ki, melyek csak bírálatot tartalmaznak, ellenben a felhozott tények közül egyet sem érint a végből, hogy a vádlott tanú­vallomásokkal bizonyíthatná azok igazságát. Megtá­madja a közvádló ama felfogását, hogy hallatlan sértés a magyar kormány által kinevezett bírákat a Bach és Schmerling idejebeliekkel összehasonlítani. A közvádló ezután viszonbeszédet tart, s több irományt, miniszteri rendelet olvas fel, melyek a verbói dolgokra vonatkoznak, mint a­melyek szerinte alkal­masak a titokszerűség megvilágítására, a­melylyel vád­lott e dologról szólt. F­üzessáry Géza védő­ügyvéd ellenzi az iromá­nyok felolvasását, miután azok előbb nem közöltettek. A törvényszék e tárgyban visszavonulva ítélt s az okmányok felolvasását megengedhetőnek nyilvánitá. Tizenkét órakor, midőn tudósításunkat befejezzük, a közvádló még szól.­ ­ Esküdtszéki tárgyalás — a közvádló M­e­zey Laj­o­s ellen. — Buda­pest, máj. 27. Elnök: Mirth Antal. Birák: Frenreisz és Mattasovsky. Jegyző: Krenedics Gyula. Vádló: Löw Tóbiás, kir. főügyészi helyettes. Vádlott: Mérey Lajos személyesen van jelen. Vé­dője Füzes­éry Géza. Az esküdtszék a következő tagokkal alakult meg : Stauffer József, Hofer Vidor, Vlassek Ede, Steiner La­jos, Pozsonyi Antal, dr. Wagner Géz­a, Kovács Pál, dr. Funk Kálmán, Virág Ferencz, Eberring Gusztáv, Pro­­kesch Antal és Érchegyi Ferencz. A vád tárgyát a „Magyar Újság“ ez évi január 8-ki számában „A verbói vérengzés a nyitrai fenyítő törvényszék előtt“ czím alatt megjelent czikk képezi, melynek több tételében a közvádló rágalmazást látott a törvényszékkel szemben. A tárgyalás kezdetén a vádirat felolvasása után felolvastatik Irányi Dánielnek, mint a „Magyar Újság“ szerkesztőjének egy nyilatkozata, melyben kijelenti, hogy a hozzá közlés végett beküldött czikk több kifeje­zését úgy a lap, mint az író érd­kében ő szelidette. Füzesséry Géza mint védő­ügyvéd erre felhívja az es­küdtszék figyelmét, miután többek között a „sértő“ kitétel, melyet a törvényszék ellenében használt mint a kéziratból kitűnik, nem vádlottól eredt. A bizonyítási eljárás befejezése után, mely tanuk hiányában igen rövid volt, a közvádló tartja vádbeszé­dét. Lajositó körülményül kiemeli, hogy itt a rágal­mazott fél bíróság, vagyis oly testület, mely élet-halál fölött ítél s melyek állása is szükségessé teszi ez eset­ben a vád emelését. A főügyészi helyettes ezután egyen­­ként taglalja a vétségeit pontokat és miután hosszasab­ban szólt a veszedelemről, melybe a társadalom jut, ha bírósági testületek megtorlatlanul rágalmaztatnak, vád­lott elitélését kérte az esküdtszéktől. Mérey Lajos hosszabb és szépen előadott beszédben védelmezte magát a rágalmazás vádja ellen. Az incriminált pontokat sorban véve bebizonyítja, mi­kép­p csak bírálat alá vette a nyitrai fenyítő törvény­ KÜLFÖLD. T fa i e r s i­ e h a é d e. Francziaország történetében a nemzetgyűlés ese­­ményteljes május 24-ei ülésében történtek mint nagy horderejű tények lesznek följegyezve. Ez ülésből kö­zöljük Thiers beszédét egész terjedelmében. Az ülés reggel egy negyeddel kilencz óra után kezdődött. A képviselők padj­a és a karzatok zsúfolásig t­ömvék. A köztársaság elnöke sir­ csendben megy a szószékre s a következő beszédet monda : A nemzetgyűlés szíves lévén engem meghallgatni, nem fog csodálkozni, hogy én e helyre lépek. Ha van­ki a kamrának a tegnap elítélt politika iránt számadással tartozik, ez én vagyok. Társaimat minden felelősségtől nem foszthatom meg, mely befo­lyásukra vonatkozik, de ha az egész felelősség nem is hárul reám, ha ne­m bűnös, a főbűnös én vagyok. Ezt a kamra s az ország elő­l nyíltan elismerem. Igen, én nem rettenek vissza a felelősségtől s a becsületes lelki­ismeret s egy enged­lm­es polgár büszkeségével jövök magamat igazolni. (Zajos helyeslés balfelől. Mozgás jobb felől.) Az elnök inti a kamrát, hogy a félbeszakítástól tartózkodjék. Ezután Thiers így folytatja : Ismétlem, nézetem szerint a támadások személye­met illetik. Azt hiszem, okosabb s gyakorlatibb lett volna a támadással még öt hétig ü­rni, mert öt hét alatt az idegen megszállva tartás meg fog szűnni, mindamel­lett az elleneim által kitűzött határnapot habozás nél­kül elfogadtam , de követelem, hogy ne tulajdonítsanak nekem oly magatartást, mely az enyémnek nem mond­ható. Volt rá eset, hogy miniszterek tárczájukhoz az utolsó pillanatig ragaszkodtak , nem teszek nekik e miatt szemrehányást, mert értem ama férfiak büszke­ségét, kik nézeteiket minden áron érvényre akarták juttatni. Én azonban nem vagyok oly helyzetben, nem vagyok miniszter, ki az uralkodást rendkívüli viszo­nyok közt kívánja s ki azt meghosszabbítani igyekszik. E kamra viszonyai nem állnak arányban az ország viszonyaival, innen van az itt uralkodó teljes ziláltság. Máris mutatkoznak a feloszlás jelei, melyek elégsége­sek a nagy viszály előidézésére : az egyik rész kivánja a respublikát, a másik a monarchiát. Különös volna, ha egy oly országban, mint a mienk, hol a monarchia évszázadokon át uralkodott, nem vol­nának többé hívei, ez esetben nem szabad csodálkozni, ha a köztársaság hívei ez államformát ama pillanatban midőn a demokratia mindent eláraszt, hazánkra nézve egyedül üdvös szervezetnek tekintik. E ziláltság nyomása alatt élünk s a mint e kérdés megérintetik, a kamra azonnal majdnem hasonló számú töredékekre oszlik, amint a legutóbbi választáskor tör­tént, midőn két tiszteletreméltó férfiúról St. Martel­l Lancyról volt szó. Ez egyoldalú föloszlás azonban nem az egyedüli, a nemzetgyűlés ez oldalán (a jobboldalra mutat) csupa conservativeket találok, de egyúttal három különböző dynastia híveit. Tán a túloldalon csupán egy köztársaság van ? Nem. Vannak ott férfiak, kik a köztársaság életfeltétele iránt valódi érzékkel bírnak, kik a szabadállamnak a zaj helyett megnyugtató jelentőséget kívánnak tulajdo­nítani. (Helyeslés balfelől) A köztársaság a magasabb rétegekben kétségkívül előítélettel s aggodalommal találkozik, de a tömegben a köztársaság roppant nagy többséggel bír. (Élénk éljen­zés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) Ha tévedek, ha a többség önök mellett van, mitől félnek tehát ? (Nagy zaj.) A köztársaságiak mellett, kik elég eszélyesek föl­fogni, hogy a köztársaságnak megnyugtató hatást kell gyakorolni, ezek mellett, kik elég­eszélyesek, a szabad­államban a vezetést conservativ kezekre bizni, vannak mások, kik másképen gondolkoznak s a republikánus ügyet rosz színben tüntetik föl, mert a helyett, hogy türelmesek lennének s az igazolást az időtől várnák, a köztársaságot kizárólag a köztársaságiakra akarják bizni s e mellett nyugtalanító nézeteket nyilvánítanak. E pártok mindegyike engem arra szólit föl, hogy az ő útjain haladjak. Fogadják köszönetemet mind­azok, kik fölhívá­saikkal megtiszteltek, de kérem őket, gondolják meg, hogy nekem a másik szintén tisztelt párt részéről ha­sonló ajánlatok tétettek, s hogy a többiek hasonló igé­nyeket támasztanak s hasonló szám fölött rendel­keznek. Én és társaim a szerint irányoztuk magunkat, az ország nem akar pártkormányt, hanem oly kormányzat után vágyik, mely a rendetlenség ellenében kérlelhet­­len szigorral lép föl, mely azonban a küzdelem után békülékenynek s engedékenynek tudja magát mutatni. Egy ily politika követéséhez bátorság kívántatik. Én nem tartok a történet ítéletétől. A commune­­nal szembe szállunk. Midőn nekem akkoriban azt mond­ták, hogy tartózkodjam a vérontástól, azt felelem : Mindegy s ha a vér patakként folyna, a hadseregnek Párisba be kell menni. S a hadsereg Párisba benyo­mult s e nagy fölkelést legyőztük s a rend győzedel­meskedett. Ezután két kölcsönt létesítettünk, melyek a tör­ténelemben példátlanok s biztosítottuk az ország terü­letének végleges fölszabadítását. Mig egész Európa pénzválságban szenved, a világot fizetéseink pontossága által bámulatra ragadjuk. Négy milliárd le van fizetve, az ötödikre a napokban történik az el - részletfizetés s a további fizetések biztosítva vannak. Mialatt Franczia­­ország ily életjelt tanúsított, tekintélyét mindinkább visszanyerte. Egész Európa Francziaországra tekint s tiszteli kormányát. Ha mi hadseregünket ismét vissza­állítjuk, a­mit én nem tagadok, ezen senki sem csodála­kozik ; mi fegyverzünk, mert az európai koncertben a benünket megillető helyet el akarjuk foglalni, nem azért, mintha háborút akarnánk. Európa hisz sza­vunknak. Ma egészben és nagyban az országban rend ural­kodik, kifelé Francziaország elég hatalmas, hogy fegy­verzéseit ne titkolja, s hogy szövetségesekre ne szá­míthasson. Hitelünk solid; a börze csak alárendelt va­­ritatióknak van alávetve s a paniquetól megmentve marad. Mindezt párt­politikájukkal, „harczoló kormá­nyukkal“ nem érhették volna el. De azt mondják, hogy hol van az erkölcsi kor­mány. Igen, ezt nehéz helyreállítani, de a­ki azt emle­geti, az leginkább megzavarja. (Helyeslés balfelől.) Önök azt mondják, hogy nem monarchisták, ha­nem csak conservativek. Hisz mi is conservativek va­gyunk s csodálkoznom kell, ha oly emberek, kik nálam­­nál fiatalabbak s még semmit sem tettek, irányomban e szóval büszkélkednek. Még tegnap azt mondták, hogy nem találunk hi­telre, ha conservat­eknek mondjuk magunkat; enged­jék meg nekem­ most önöknek azt mondani, hogy ha önök azt mondják, hogy nem monarchisták, sen­ki sem fogja elhinni. (Helyeslés balfelől és a karzaton.) Egy hang: A Szajna prefectus tetszőleg tapsolt . Ki vele. Calmen Szajna, prefectus a karzaton elrej­tőzik. Audiffret-Pasquier : A karzatokat ki kell üríteni. Az elnök csendet kér. Thiers tovább folytatja . Előbbi nézeteimet nem titkolom el s bebizonyíthatom, hogy sokkal conserva­­tívabb vagyok, mint azok, kik itt félben szakítanak. Ha a baloldal támogatásában részesülök, ez azért van, mert szavamhoz hű maradtam. A bölcsész teljes nyugalommal vizsgálhatja, vájjon ez vagy amaz kormányforma jobb-e. De ha a kormány élén vagyunk, a dolog egészen másképen áll. Az ideig­­­lenesség veszélyes, miután mindegyik pártnak szabad tért enged ; az egyik rész erőszakoskodása a másikét vonja maga után. Igyekeztünk a jövőt minél tovább nyitva hagyni, ha azonban a kellő pillanatban azt mondjuk önöknek, hogy a provisoriu­ma­l meg kell szűnni, ez még ko­rántsem árulás. Mint a monarchia régi híve, nem tartózkodom ki­jelenteni, hogy a monarchia nálunk lehetetlen. Ezt önök is bevallják, hogy nem a monarchia, hanem a conserva­tiv ügye mellett harczolnak. Csak egy trón van, s hárman akarnak rá ülni. — (Zaj jobb felől). Ha a mostani kormány félreismertetik és gyaláz­­tatik, ennek a provisorium az oka. Sajnálom, hogy két minisztertől meg kellett vál­nom, de egy egységes minisztériumra volt szükség s azért választottam oly férfiakat, kik a fődologban el­veimet osztják. Az alkotmányos törvényekkel kezünket nyújtjuk önöknek; ezt csak azok figyelmes elolvasása után fog­ják megérteni. Elodázhatlan volt a végleges kormányform­a meg­alakítását indítványozni. Az általános szavazatjogot nem lehet fölforgatni. Egy időben egész erélylyel el­lene küzdöttem, most uralma kétségbevonhatlan; lehet azonban tisztítani és erkölcsösíteni; a két kamararend­szert okvetlenül be kell hozni. A történelem nem ismer példát, hogy egy ország sorsa folyton egy gyűlésre lett volna bízva. Előreláthattuk a népképviselet és végrehajtó hata­lom közötti összeütközéseket, melyek közül már több befejezett tény. A harminczas törvény határozatai ön­­ítéletem minden oldalát sértették és az óhajtott béke kedvéért mégis alájuk vetem magamat. Sajnálattal lá­tom, hogy előzékenységem hasztalan volt. A jobbolda­lon hallani sem akarnak előterjesztésünkről, mert más valamiről szól, mintsem a monarchiáról; a baloldalon pedig elvetik, mert ezen háztól megtagadnak minden souverain jogot , állítják, hogy csupán a jövő nemzet­gyűlés jogos a köztársaságot megalakítani. Mi ellenben hiszszük, hogy mi, midőn a konserva­­tiv­ respublika megalakítása végett ezen tervjavaslatot önök elé terjesztjük, tulajdonkép konservative já­runk el. Az utóbbi választások közel sem oly nyugtalaní­tók, mint híreszteltük. Részleges választások mindig kedvezőtlenek a conservativ pártra; átalános válasz­tásoknál már inkább érvényre emelkednének a mérsé­keltebb nézetek. A konzervatív jelöltek megbuktak, mert a közvélemény nektek monarchiatikus hátsó gon­dolatokat tulajdonított. Ha a köztársaság létezése valahára kétségen kívül létezik, akkor a választások nem fognak szélsőségekbe rohanni. Ezen meggyőződés alapján terjesztettük önök elé törvényjavaslatunkat. Ha még ez is hatálytalan ma­rad, akkor nincs hely, csak a dictatura számára, s hogy ez hova vezet? felesleg mondanom. A dictaturával Francziaország 1825-ben még di­csőségesen bukott, de 1870-ben! A nagy férfiak dictaturája, dicsőségteljesen tesz bennünket tönkra, a kicsinyeké azonban silányan. (Tetszés.) Anyagilag százszorta jobb állunk mint állnak a győztesek. Némely német város a közelebbi napokban olynemű nyugtalanságok színhelye volt, mi nálunk elő nem fordulhat. Tegnap ugyancsak kíméletlen dolgokat mondtak a kormánynak s pedig szánalmas hangon, mely minket meglephet. Szónok nekem rész véget jövendölt; azt monda, hogy én mint nevetség tárgya bukom meg s a radicalismus védő­neze volnék. Köszönöm barátságos intelmeit: neki megbocsátok. Ő is védencz; de egy­szersmind oly kegy­védnek örvend, mit atyja, a nemes Broglie herczeg irtózattal utasított volna viszsza; az ő védszelleme a császárság. (Dörgő éljenzés balról s a jobboldalon nyugtalanság.) Az ülés 11 */4 órakor felfüg­­gesztetik s 2 órakor folytatva lesz. MAGYAR ÚJSÁG 1873. MÁJUS 128. Diac Hahón tábornagy. Mac Mahon (Marie Edmo Patri­e Maurice gr­­agentai herczeg, Francziaország tábornagya, Ír csa­ládból származott, mely a Stuartok elűzése után Fran­­cziaországba menekült; született 1804-iki jun. 13-án Sullyba Autun mellett. Előbb papnak akarták nevelni, azonban a versaillesi katonai iskolába jött és 1825-ben a saint-cyri katonai akadémiában folytatta tanulmá­nyait, honnan 1830-ban mint alhadnagy a seregbe lé­

Next