Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1873-05-30 / 124. szám
Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok-tere 1-fő szám. II. emelet. Ide intézendő a lapseleval részét illető minden közle* méniy. Kéziratok a levelek vissza nem illatnak. — Bérmentetlen levülek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-ntor* 4-ik szám, fuldsirat. lile intéseudt s lap aDjragi rcssdi illett minden kSals mény, a. m. ai el&Bsstdsl pens, a kiadás körüli panaszok ás a Mr drtruénytk. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ........................... I ................ II Ilii HUSI.......... Ilii Vil. évfolyam. PPMHlHHimSamsssszsmah£ms&m JOTSJUtyu 30. Előfizetési ár: Vidékre pesten Vf. y h Ívben házhoz küldve: Egy évre . 18 Vt. — kr Fél évre . 8 * — » Negyed évr? i v Egy hónapra 1 »Egyes számn 1 k. . Hirdetési dij: kilencz hasábos petit«« egyszeri hirdetése 12 fr. többszöri 9 kr. Bélyagdij minden hirdetésért külön 80 kr. Vyllttér: n'gy ”»«■,' a pel ív sor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR DJ SAG“ czimű politikai és nemzetgazdászeti napilap tárgyában.Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május—junius) . . . 2 írt 80 kr. Három hóra (május—julius) • . 4 frt — kr. öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. Pest, majn 8 29. Külföldi szemle. Francziaországban a közhangulat megnyugtató. Ezt jelentik a tudósitások. Parisban, valamint a többi nagyobb városokban a rend sehol sem zavartatott meg. Nagyobb mérvű izgatottság csak Lyonban mutatkozott. Erről a „Salut Public“-nek ezeket írják: „A lyoni radikal körökben élénk izgatottság uralt tegnap óta. A pártvezéreknél egymást érték az értekezletek, melyeket számosan látogattak az est folyamában. A legkevésbé békés határozatok hozattak ezen értekezleteken, és daczára a mérsékeltebbek figyelmeztetéseinek, kik arra utaltak, mily oktalanság volna bármiféle tekintetben kísérletekbe bocsátkozni a jelen pillanatban, midőn a kormánybiztos lévén a rendelkezésére álló erő iránt, azonnal elfojthat minden legcsekélyebb mozgalmat, a túlzók nézete jutott túlsúlyra. Ha az assemblée legkisebb változtatást próbálna tenni az alkotmányon, elhatároztatott az erélyes tiltakozás és a tényleges ellenszegülés. E hírek daczára azonban mi azt hiszszük, hogy nem forog fen veszedelem, mert hiszen az emberek nem igen szoktak kísérletekbe ereszkedni akkor, ha teljesen biztosak arról, hogy az első mocrczanásra elgázoltatnak, és hogy csak nyugalom és türelem által érhető el a siker.“ A „Rep. Frang.“ a párisi helyzetet ekként jellemzi: „A franczia republikánusok, illetőleg a nemzet nagy többsége, miként ezt Thiers mai napi beszédében kifejtette, parancsoló kötelességükül ismerik megmaradni a törvényesség útján, mert hiszen a törvényesség megilleti azon kormányt, mely ezt fentartja. A legszigorúbban értelmezett törvényesség ellen intézett bármily csekélynek látszó támadás, bármily eltérés annak ösvényéről, a legmegbocsáthatlanabb hibák egyike volna.“ „Ha nehéznek is látszik köztünk azoknak, kik türelmetlenebbek, hevesebbek megmaradni ezen után, alá kell vetnünk magunkat e szükségességnek, megkettőztetvén a fegyelem és egyetértés szellemét. Csak a törvényesség útja áll előttünk nyitva, és itt az alkalom megmutatni, hogy egész erélylyel s lelkesedéssel használjuk fel ezt oly egyetértéssel és kitartással, mely zavarba hozza elleneinket. Egy új korszak nyílt meg előttünk, a rendszeres, békés ellenzék korszaka, amely azonban kérlelhetlen, mely nem alkuszik sem elvek, sem bármily csekély kérdések felett, melyek által jogaink érintethetnének.“ Páriából az ottani helyzetekre vonatkozólag egy börze hírnél egyéb a múlt éjjel nem érkezett. Eszerint a nemzetgyűlésben indítványok fognak létetni a köztársaság kikiáltása és Mac-Mahonnak a köztársaság elnökévé öt évre leendő kineveztetése végett. A németországi lapok megnyugtatással fogadták a franczia kormányváltozást. A félhivatalos „Prov. Corr.“ a francziaországi eseményeket fejtegetve, ezeket mondja úgy látszik, hogy a Francziaországban felállított új kormány a külföldhöz való viszonyokat, név szerint a Németország irányábani szerződéses kötelezettség teljesítését nem érinti. A német kormánytól távol van a szándék, hogy ezen szomszéd ország politikájába avatkozzék. A német kormány viszonyát a franczia kormány magatartása, név szerint a szerződési kötelezettségekre vonatkozólag, ezeknek teljesítése fogja meghatározni. Az első jelzésekből azt lehet következtetni, hogy az új kormány e tekintetben tisztán csak az eddigi politikát fogja követni. Azon feltevést véve fontolóra, hogy Francziaország most a vallásfelekezeti tekinteteknek befolyást engedene saját külpolitikájára, kételkedni lehet, hogy ama tekintetek Francziaországnak külpolitikai állására vonatkozólag bármi módon is érvényesíthetnék magukat. Egyébiránt Németország minden körülmények közt biztos megnyugvással tekinthet a franczia viszonyok új fejlődésére. Francziaország külügyi politikájába, a német lapok állítása szerint, a külhatalmak addig nem fognak avatkozni, míg Francziaország tartózkodik Spanyol- és Olaszország ügyeibe avatkozni. Broglie, a franczia új külügyminiszter a küludvarokkal hivatalosan tegnapelőtt tudatta a kormányváltozást. Mac-Mahon szándékát illetőleg még semmi sem hallatszik. Thiers képviselői állását megtartja, hogy bukását parlamenti útón megbeszálja. Az athénei és belga franczia követek után Fournier, a római udvarnál levő követ is lemondott. Azt hiszik azonban, hogy lemondása nem fog elfogadtatni. Párisban elterjedt hír szerint Broglie a bonapartistáknak egy újabb örömöt fog szerezni. Ugyanis mint mondják, Bazaine szabadon fog bocsájtatni s Metz feladási ügyét elaltatni hagyják megtorlás nélkül. E hó 24-től a madridi hivatalos táviratok a köztársaság és a carlista csapatok közti összeütközést helyeztek kilátásba. Ez azonban mindeddig elmaradt. Valószínű, hogy a cataloniai fővezér a fölkelést akarja előbb szervezni, hogy ennek segítségével a fölkelőket két pontról megtámadja. A spanyol republikánusok hír szerint arra törekszenek, hogy Esparterót a köztársaság elnökségének elfogadására bírják. A német birodalmi gyűlésben tegnapelőtt terjesztetett elő a költségvetés s ez alkalommal Dellernek vázolta Németország pénzügyi helyzetét, hogy milyen lett az a francziák által fizetett hadi kárpótlás által. E szerint Francziaország eddigelé contributio fejében 4 milliárdot s kamatokban 278 millió 9 százezer frankot fizetett, s az előbbire még egy milliárddal szept. elseig kamatokra 22 millió frankkal tartozik. Az összes tartozás 1,413,406,706 tallért tesz. Ez összeghez jön a különféle contrbutio czimeken befolyt 68 millió 500 ezer tallér, melyből az elsasz-lothringi vasutakért Francziaországnak fizetett összeg levonatvan, az összes tartozás 1 millió 395 ezer tallérra rúg. Ebből levonatik egy és fél milliárd, mely az országgyűlés által fedezendő költségekre fentartatott s így az elosztandó öszszegből éjszak Németországra esik 591,223,278 s Dél- Németországra 143,662,771 tallér. A déli államok eddigelé 10 millióval többet kaptak, mint a mennyi őket a contributióból arány szerint illeté. Magyarország tekintélye a hitelválság közepette. A bécsi tőzsdei hitelválság áldozatai Magyarországon napról napra szaporodnak s nem tudnánk megmondani, mikor fogják elérni ne továbbjukat. A soproni hitelbank és a soproni ipar s kereskedelmi bank bukása miatt : „a lakosság nagyrésze a legnagyobb izgatottságban van, tönkre van téve, mondják s az ország azon jelentékenyebb városaiban, melyek a bécsi pénzintézetekkel szorosabb öszszefüggésben vannak, hasonló kintelek mutatkoznak. Pesten a tegnap tartatott kereskedelmi értekezleten némelyek tömeges fellépést, tömeges demonstrációt hoztak szóba, mely által a kormány vagy az országgyűlés erélyest fellépésre szorittatnék. Átalános a panasz Pesten és Bécsben az osztrák n. bank ellen, mint mely nem felel meg feladatainak, bevezteti bankjegyeit, nem segélyezi, csak a nagyobb intézeteket,melyek aztán uzsoráskodnak s megtörik a kisebb intézeteket, a magánembereket, a középosztályt. A „P. Lt.“ tegnapi távirata szerint : „az osztrák n. bank leszámítolása a múlt héten csak Vio a zálog (lombard) üzlet 35/16 millióval növekedett s viszont a bankjegyforgalom 2 millióval keresbedett“, holott a magyar kormányférfiak minduntalan szaladgálnak Bécsbe s kérve-kérik az osztrák pénzügyért, hogy járuljon az osztrák nemzeti bank színe elé s bírja reá ezt fiókjai dotatiója felemelésére. Az osztrák n. bank igazgatósága már meg is ígérte, hogy néhány százezer irtót küld Temesvárra s Debreczenbe és i. e. 2 milliót Pestre, amivel azonban a pesti nagyközönség épen nincs megelégedve, mert az csakis a nagyobb pénzintézetek javára szolgál. Meggyőződhetett erről a magy. kir. pénzügyminiszter úr is, midőn tegnap a kereskedői értekezletből hozzá rohanó küldöttségnek azt válaszolá, hogy: a kormány fel fogja használni belől^rX.Xi '•“*"'7----------**'“A ~ «nfX^ntnk koll A hitelben részesüljenek és a középosztály méltányos igényei kielégittessenek. Ugyan, kérjük a tisztelt magy. kir. pénzügyminiszter urat, ne áltassa a közönséget azzal, mintha befolyását az osztrák nemzeti banknál valaha oda fokozhatná, hogy az ígéreteinek, kötelezettségeinek, már csupán azon készség iránti hálából is, melylyel a magyar kormány s országgyűlés a bank-akta, a bank kötelezettségének felfüggesztését keresztül vitte — eleget tenne. Nemcsak az osztrák n. banknál, hanem a bécsi nagyobb pénzintézeteknél is halomszámra hevernek a bankjegyek. A Nfr. Pr. számítása szerint csupán ez utóbbiaknál 50 millióért hever, míg viszont az osztrák n. bank alapkötelezettségei alól feloldatván, már egy hét előtt küldhetett volna Magyarország számára nem 2—3, hanem 20 — 30 milliót. Magyarország hitele meg van támadva, a pénzforgalom a legrendetlenebbé vált, az adó nem folyhat be kellően, az adás-vevés minimumára szállt alá, a birtokos, termelő osztály nélkülözi a napi kiadásokhoz kellő összeget s a magy. kir. kormány tagjainak legfőbb gondja Bécsbe szaladgálni, s mert az osztrák részvénytársulat a magyar kormány ellenében függetlenségét teljesen megőrizte, a bécsi kormányférfiakat kérelmezni és szorgalmazni, hogy eszközöljenek ki valahára némi „segélyt“ Magyarország számára. Ezen eljárás, ezen látás-futás által Magyarországnak nemcsak hitele, de tekintélye is olyannyira alásülyedt, minőhöz a történelem aligha mutat hasonlót még az anyaországok és gyarmataik között is, s csodálnunk lehet, hogy a külföldi pénztőzsérek ezt látva,tömegestől nem küldék vissza adósságleveleinket, sőt a pénzügymini niszter úr az 1874-iki deficitek fedezése tekintetéből, bécsi lapok szerint, újabbkölcsönöket tervez. Már kérjük szépen, a pénzügyminiszter urat: elég lett volna ennyi az adósságcsinálásból s most , első gondja kell hogy legyen a magy kir. pénzügyminiszternek az ország hitele s tekintélye megőrzése. A magy. kir. pénzügyminiszter az ország tekintélyét s hitelét nemhogy megőrzené, sőt kockáztatja a hitelválság közepette követett eljárással s oly színben tünteti elő Magyarországot, mintha ennek az osztrák n. bank követelését teljesitnie kötelessége lett volna, mig viszont az osztrák n. banknak szabad tetszésére bízatott továbbra is megvonni Magyarországtól a hitelt s fizetési forgalmi eszközöket Magyarország hitelének s tekintélyének megóvása czéljából más eljárást kivánuunk a magy. kir. pénzügyminisztertől s elvárjuk, hogy ha szivét nem indítják is meg az ország főbb városaiban napról-napra nagyobb mérvben mutatkozó válságok, ne feledkezzék meg azon állás méltóságáról, melyen az ország nevében beszélhet és intézkedhetik. Ne feledkezzék meg Magyarország elidegeníthetlen jogairól, melyek az ország hitelének s tekintélyének egy osztrák részvénytársulattal szemben leendő megőrzésére a mostani alkotmány korlátai közt is elég hatálylyal kell, hogy bírjanak. — K.— — A Deák-körnek tegnap délelőtt 11 órakor tartott konferencziája a határőrvidék polgárosítására vonatkozólag beterjesztett törvényjavaslatokkal foglalkozott. Szlávy miniszterelnök előadja a határőrvidék polgárosítása kérdésének előzményeit. Az ügyet még Andrássy gr. vette miniszerelnök korában kezeibe, s előkészítették már akkor a polgárosítás keresztülvitelének módozatait. Ő felsége, mint a határőrvidék teljhatalmú ura, 1871. június 8-án bocsátotta ki e tárgyban az első rendeletet. A törvényhozás jelenleg a polgárosításra vonatkozólag három irányban van hivatva intézkedni. Törvénybe igazása által a határőrök polgári állapotát , a vagyonjogi viszonyait biztosító intézkedéseknek, mind az ott fönálló házközösségek törvényesítése és a határőrök ezredei szolgalmainak megváltása, továbbá kiterjesztése által a magyar törvényeknek a határőrvidékre is; és végre a polgárosítás keresztülvitelére szükséges közigazgatási s törvényhozási képviseleti szervezés tekintetében. Deák Ferencz érdekes visszapillantást vet a határőrvidék történelmi múltjára; egy évszázad óta vannak katonai kormány alatt annak lakosai; három generáczió tűnt el azóta, a a jelenlegi nemzedékre nézve egészen idegenek az alkotmányos fogalmak. A határőrvidék A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1878. május 30. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irt* Gander Théophile Franciából fordította G. T. Ant. (62. Folytatás.) így e perlekedő,párbajtvivő, csatázó században, — melyben mindenki verekedve járt a vívó akadémiákba, hogy a titkos fogásokat és döféseket elsajátíthassa. — bárónk, ki soha sem hagyta volt el romladozó kastélyát és ki legfeljebb csak egy-egy sovány nyúl ellen csatázott Miraut kíséretében, korszakának egyik legkitűnőbb vivója volt, a nélkül, hogy azt csak aerditette volna. Talán nem tudott oly kellemes állásokat, kihívó büszke mozdulatokat véghez vinni, mint ez vagy amaz hírneves főnemes, de ugyan ügyes lett volna az a vívó, ki védelme daczára megsérthette volna. Meg lévén magával s kardjával elégedve, ezt maga mellé helyező ágyához és nem sokára mélyen elaludt a legnagyobb nyugodtsággal, épen úgy, mintha nem bízta volna meg Bruyères marquis-t, hogy kihívja nevében a hatalmas Vallombreuse herczeget. Izabella azonban be nem hunyhata szemeit egész éjjel; jól érezte, hogy Sigognac nem fogja a dolgot abban hagyni, és remegett barátja miatt, ezen vita következéseitől , mégis eszébe se jutott, hogy fellépjen a két ellenfél közt, e párbajt megakadályozandó. Az ily becsületbeli kérdések akkori időben szentek voltak, a nők nem is igyekeztek azokat hátráltatni vagy félbenszakítani siránkozásaik által. Kilencz óra felé, a marquis, tetőtől talpig készen lévén, Sigognac szobájába irányzó lépteit, vele a párbaj föltételei felett értekezendő. A báró kívánta, hogy magával vigye a régi okmányokat, a régi kutyabőrre irt okiratokat, melyeken nagy spanyolviaszpecsétek csüngtek selyem zsinórokon, az összetörődött királyi aláirásokkal ellátott okleveleket, melyeken a ténta már megsárgult volt, a családfát, szóval minden adatot, mely a Sigognac-ok nemességét bizonyitotta, nehogy a herczeg, azon ürügy alatt, hogy a mondottakat el nem hiheti, el ne fogadja a kihívást. E híres papírok, melyeknek elolvashatlan góth ívása egy benedekrendünek apaszemét és tudományát igényelte volna, hajdan bior, de most tökéletesen szinehagyott selyemdarabba volt takarva a legnagyobb gonddal. Azt lehetett volna hinni, hogy a zászlónak volt egy darabja, mely alatt hajdan a szaraczénok ellen vezette Sigognac Palaméda száz lándzsását. — Nem hiszem — mondda marquis — hogy szükség volna ez alkalommal bizonyítványokat vinni, elég lesz becsületszavam, melyben soha senki sem kételkedett. Azonban mert lehetséges, hogy Vallombreuse herczeg, oktalalan megvetésből, vagy bolond elhittségből önben mégis csak Fracasse kapitányt akarná látni, Hérode által fizetett bohóczot és mást nem, elhozatom iasom által ezen okmányokat is, szükség esetére. — Tegyen belátása szerint, okosságában nem kételkedem, önre bízom becsületemet. — Nem lesz veszélyben nálam, legyen arról meggyőződve, — felesé Bruyeres marquis. Győzelmet fogunk vívni ezen gőgös herczegen, kinek sértő modorát már eléggé meguntam. De elég a szabóból most már cselekedni kell. A szó asszonynak való, a cselekedet a férfias, a becsület lúgja csak vérből készülhet, mint mondja a spanyol közmondás. Erre a marquis behivá inalát, átadd neki az iratokat és elhagyá a fogadót, hogy a vallembreuse-i kastélyban teljesíthesse megbízását. Még éjszaka volt a herczegnél, ki csak igen későn alhatott volt el nagy bosszúsága és izgatottsága miatt. Mikor tehát Bruyères marquis megmondd a komornoknak, hogy jelentse be, a legény kimereszté szemeit rettenetes kívánságra. Felkölteni a herczeget! Bemenni hozzá mielőtt csengetett volna! Inkább az oroszlán vagy tigris kalitkájába behatni. — A herczeg még mikor jókedvűen feküdt le sem volt nyájas felébredésekor. — Uraságod talán jobban tenné, ha várakozni méltóztatnék — telelé az inas, remegve ily vakmerőség gondolatára is, vagy talán később méltóztatnék visszajönni. Urunk még nem hivott be és nem merem magamra venni .......... — Jelentse be Bruyères marquis-t — kiáltá Zerline pártfogója haragra gyuladó hangon,—vagy bedöföm ez ajtót és magam jelentem be magam, rögtön kell urával beszélnem, fontos, becsületbe vágó ügyben. — Ah! uraságod párbaj miatt jön ? — mondd a komornok hirtelen megszelídülve, miért nem mondta előbb? Azonnal bejelentem: tegnap a herczeg oly kegyetlen rész kedvű volt lefekvésekor, hogy nagy megelégedésére lesz ma vitára és küzdelemre felébredni. E szavakra határozott léptekkel indult az inas ura szobája felé, kérvén a marquis-t, lenne szives pár perczig még várakozni. Az ajtó kinyitásával és betevésével okozott zajra, Vallombreuse, ki csak fél szemmel aludt, rögtön felébredt, oly nagyot ugorva ágyában, hogy az ágyra recsegett belé, felült és keresett maga körül valamit, mit inasa fejéhez vághasson. — Az ördög vigye el azt a hármas csacsit, ki félbeszakasztja álmomat — kiált a felindult hangon. Nem parancsoltam-e meg, hogy be ne merészeljen jönni, mig nem hivom? Lakolni fog ezért. Már hogy alhassam el újra ? Azt hittem, hogy az igenis gyengéd Corisanda látogat meg. — Méltóságod tehet velem a mit tetszik — felelé az inas mély tisztelettel — de ha áthágni merészeltem parancsait, ezt bizonyára nem tettem igenis fontos ok nélkül. Bruyéres marquis van itt, ki a mint értettem, a becsületet érdeklő dolgokról akar méltóságoddal beszélni.Tudom,hogy herczegséged ilyenkor soha sem rejtődzik el és az eféle látogatásokat akár mikor elfogadja. — Bruyeres marquis! — gondolkozok a herczeg — volt-e vele valami vitám ? Nem emlékszem, hisz már jó rég nem is beszéltem vele. Talán azt hiszi, hogy el akarom tőle csalni Zerline-jét. A szerelmesek mindig azt képzelik, hogy mindenki el akarja rabolni kedv ■seiket. Na de mindegy. Picard, add ide reggeli öltönyömet és ereszd le ágyam függönyeit,hogy semmi rendetlenség se tűnjék föl. Nem kell várakoztatni azt a derék marquis-t. Az inas a legpompásabb velenczei reggeli köntöst nyújtó urának, melynek arany alapján nagy fekete bársonyszerű virágok voltak. Vallombreuse megszokta csípőjén köntöse két zsinórját, hogy jól kitűnjék karcsú termete, leült egy karszékbe, egykedvű gondtalan kifejezést von elő — s most ereszd be a marquis-t — mondá inasának. — Bruyères marquis ur! — kiáltá Picard az ajtó két szárnyát kitárván. — Jó napot marquis ur — szólt az ifjú Vallombreuse herczeg , félig felemelkedvén karszékéről. Isten hozta, bár miért jön is. Picard, hozzon egy széket a marquisnak. Bocsásson meg, hogy e rendetlen szobában fogadom és e reggeli pongyolában, ne vegye ezt udvariatlanságnak, hanem sietség jelének. — ön bocsássa meg — viszonzá a marquis — azon, lehet mondani vad makacsságot, melylyel álmát megzavartam, de oly megbízással jövök önhöz, mely becsületes emberek közt semmi késedelmet nem tűr. — Valóban? nagymértékben fölingerlő kíváncsiságomat, — felesé Vallombreuse, — nem képzelhetem mi lehet e sietős dolog. — Alkalmasint herczegséged már elfelejtett néhány, tegnap este történt eseményt. Oly kicsiny részletek nem arra valók, hogy emlékébe vésve maradjanak. Tehát ha megengedi, segíteni fogom emlékező tehetségét. A színésznők öltöző termében, ön tegnap este különös figyelemre méltatott egy ifjú leányt, ki az ártatlan szerepeket játszó, Izabellát, gondolom. És, tréfából alkalmasint, mit különben magában véve nem tartok szemrehányásra méltónak, szépítő tapaszt akart mellére ragasztani. Ez eljárás, melyet nem bírálok, igen