Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-30 / 124. szám

Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok-tere 1-fő szám. II. emelet. Ide intézendő a lap­­seleval részét illető minden közle* m­éniy. Kéziratok a levelek vissza nem illatnak. — Bérmentetlen le­­vülek csak ismerős kezektől fogad­tatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-ntor* 4-ik szám, fu­ldsirat. lile intéseudt s lap aDjragi rcssdi illett minden kSals mény, a. m. ai el&Bsstdsl pens, a kiadás körüli pa­naszok ás a Mr drtruénytk. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ........................... I ................ II Ilii HUSI.......... Ilii Vil. évfolyam. PPMHlHHimSamsssszsmah£ms&m JOTSJUtyu 30. Előfizetési ár: Vidékre pesten Vf. y h Ív­ben házhoz küldve: Egy évre . 18 Vt. — kr Fél évre . 8 * — » Negyed évr? i­­ v Egy hónapra 1 »­­Egyes számn 1 k. . Hirdetési dij: kilencz hasábos petit«« egyszeri hirdetése 12 fr. többszöri 9 kr. Bélyagdij minden hirdetésért kü­lön 80 kr. Vyllttér: n­'gy ”»«■,' a pel ív sor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR DJ SAG“ czimű politikai és nemzetgazdászeti napilap tárgyában.­­Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május—junius) . . . 2 írt 80 kr. H­árom hóra (május—julius) • . 4 frt — kr. öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalvány­­nyal eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. Pest, m­a­j­n 8 29. Külföldi szemle. Francziaországban a közhangulat megnyugtató. Ezt jelentik a tudósitások. Parisban, valamint a többi nagyobb városokban a rend sehol sem zavartatott meg. Nagyobb m­ér­v­ű izgatottság csak Lyonban mutatko­zott. Erről a „Salut Public“-nek ezeket írják: „A lyoni radikal körökben élénk izgatottság uralt tegnap óta. A pártvezéreknél egymást érték az érte­kezletek, melyeket számosan látogattak az est folya­mában. A legkevésbé békés határozatok hozattak ezen értekezleteken, és daczára a mérsékeltebbek figyelmez­tetéseinek, kik arra utaltak, mily oktalanság volna bár­miféle tekintetben kísérletekbe bocsátkozni a jelen pil­lanatban, midőn a kormánybiztos lévén a rendelkezé­sére álló erő iránt, azonnal elfojthat minden legcseké­lyebb mozgalmat, a túlzók nézete jutott túlsúlyra. Ha az assemblée legkisebb változtatást próbálna tenni az alkotmányon, elhatároztatott az erélyes tiltakozás és a tényleges ellenszegülés. E hírek daczára azonban mi azt hiszszük, hogy nem forog fen veszedelem, mert hi­szen az emberek nem igen szoktak kísérletekbe eresz­kedni akkor, ha teljesen biztosak arról, hogy az első mocrczanásra elgázoltatnak, és hogy csak nyugalom és türelem által érhető el a siker.“ A „Rep. Frang.“ a párisi helyzetet ekként jel­lemzi: „A franczia republikánusok, illetőleg a nemzet nagy többsége, miként ezt Thiers mai napi beszédében kifejtette, parancsoló kötelességükül ismerik megma­radni a törvényesség útján, mert hiszen a törvényesség megilleti azon kormányt, mely ezt fentartja. A legszi­gorúbban értelmezett törvényesség ellen intézett bár­mily csekélynek látszó támadás, bármily eltérés annak ösvényéről,­­ a legmegbocsáthatlanabb hibák egyike volna.“ „Ha nehéznek is látszik köztünk azoknak, kik tü­relmetlenebbek, hevesebbek megmaradni ezen után, alá kell vetnünk magunkat e szükségességnek, megkettőz­­tetvén a fegyelem és egyetértés szellemét. Csak a tör­vényesség útja áll előttünk nyitva, és itt az alkalom megmutatni, hogy egész erélylyel s lelkesedéssel hasz­náljuk fel ezt oly egyetértéssel és kitartással, mely za­varba hozza elleneinket. Egy új korszak nyílt meg előt­tünk, a rendszeres, békés ellenzék korszaka, a­mely azonban kérlelhetlen, mely nem alkuszik sem elvek, sem bármily csekély kérdések felett, melyek által jo­gaink érintethetnének.“ Páriából az ottani helyzetekre vonatkozólag egy börze hírnél egyéb a múlt éjjel nem érkezett. Eszerint a nemzetgyűlésben indítványok fognak létetni a köz­társaság kikiáltása és Mac-Mahonnak a köztársaság el­nökévé öt évre leendő kineveztetése végett. A németországi lapok megnyugtatással fogadták a franczia kormány­változást. A félhivatalos „Prov. Corr.“ a francziaországi eseményeket fejtegetve, ezeket mondja úgy látszik, hogy a Francziaországban felállított új kormány a külföldhöz való viszonyokat, név szerint a Németország irányábani szerződéses kötelezettség tel­jesítését nem érinti. A német kormánytól távol van a szándék, hogy ezen szomszéd ország politikájába avat­kozzék. A német kormány viszonyát a franczia kor­mány magatartása, név szerint a szerződési kötelezett­ségekre vonatkozólag, ezeknek teljesítése fogja meg­határozni. Az első jelzésekből azt lehet következtetni, hogy az új kormány e tekintetben tisztán csak az eddigi po­litikát fogja követni.­­ Azon feltevést véve fontolóra, hogy Francziaország most a vallásfelekezeti tekintetek­nek befolyást engedene saját külpolitikájára, kétel­kedni lehet, hogy ama tekintetek Francziaországnak külpolitikai állására vonatkozólag bármi módon is ér­vényesíthetnék magukat. Egyébiránt Németország min­den körülmények közt biztos megnyugvással tekinthet a franczia viszonyok új fejlődésére. Francziaország külügyi politikájába, a német lapok állítása szerint, a külhatalmak addig nem fognak avat­kozni, míg Francziaország tartózkodik Spanyol- és Olaszország ügyeibe avatkozni. Broglie, a franczia új külügyminiszter a küludvarok­­kal hivatalosan tegnapelőtt tudatta a kormányvál­tozást. Mac-Mahon szándékát illetőleg még sem­mi­ sem hallatszik. Thiers képviselői állását megtartja, hogy bukását parlamenti útón megbeszálja. Az athénei és belga franczia követek után Four­nier, a római udvarnál levő követ is lemondott. Azt hiszik azonban, hogy lemondása nem fog elfogadtatni. Párisban elterjedt hír szerint Broglie a bonapar­­tistáknak egy újabb örömöt fog szerezni. Ugyanis mint mondják, Bazaine szabadon fog bocsájtatni s Metz fel­adási ügyét elaltatni hagyják megtorlás nélkül. E hó 24-től a madridi hivatalos táviratok a köz­társaság és a carlista csapatok közti összeütközést he­lyeztek kilátásba. Ez azonban mindeddig elmaradt. Va­lószínű, hogy a cataloniai fővezér a fölkelést akarja előbb szervezni, hogy ennek segítségével a f­ölkelőket két pontról megtámadja. A spanyol republikánusok hír szerint arra törek­szenek, hogy Esparterót a köztársaság elnökségének elfogadására bírják. A német birodalmi gyűlésben tegnapelőtt terjesz­tetett elő a költségvetés s ez alkalommal Dellernek vá­zolta Németország pénzügyi helyzetét, hogy milyen lett az a francziák által fizetett hadi kárpótlás által. E szerint Francziaország eddigelé contributio fejében 4 milliárdot s kamatokban 278 millió 9 száz­ezer frankot fizetett, s az előbbire még egy milliárddal s­­zept. el­­seig kamatokra 22 millió frankkal tartozik. Az összes tartozás 1,413,406,706 tallért tesz. Ez összeghez jön a különféle contrbutio czimeken befolyt 68 millió 500 ezer tallér, melyből az elsasz-lothringi vasutakért Fran­cziaországnak fizetett összeg levonatvan, az összes tar­tozás 1 millió 395 ezer tallérra rúg. Ebből levonatik egy és fél milliárd, mely az országgyűlés által fede­zendő költségekre fentartatott s így az elosztandó ösz­­szegből éjszak Németországra esik 591,223,278 s Dél- Németországra 143,662,771 tallér. A déli államok ed­digelé 10 millióval többet kaptak, mint a mennyi őket a contributióból arány szerint illeté. Magyarország tekintélye a hitelválság közepette. A bécsi tőzsde­i hitelválság áldozatai Ma­gyarországon napról napra szaporodnak s nem tudnánk megmondani, mikor fogják elérni ne továbbjukat. A soproni hitelbank és a soproni ipar s keres­kedelmi bank bukása miatt : „a lakosság nagy­része a legnagyobb izgatottságban van, tönkre van téve, mondják s az ország azon jelentéke­nyebb városaiban, melyek a bécsi pénzintézetek­kel szorosabb öszszefüggésben vannak, hasonló kintelek mutatkoznak. Pesten a tegnap tartatott kereskedelmi érte­kezleten némelyek tömeges fellépést, tömeges demonstrációt hoztak szóba, mely által a kormány vagy az országgyűlés erélyest fellépésre szorit­­tatnék. Átalános a panasz Pesten és Bécsben az osz­trák n. bank ellen, mint mely nem felel meg fel­adatainak, bevezteti bankjegyeit, nem segélyezi, csak a nagyobb intézeteket,melyek aztán uzsorás­kodnak s megtörik a kisebb intézeteket, a magán­embereket, a középosztályt. A „P. Lt.“ tegnapi távirata szerint : „az osz­trák n. bank leszámítolása a múlt héten csak Vio a zálog (lombard) üzlet 35/16 millióval növe­kedett s viszont a bankjegyforgalom 2 millióval keresbedett“, holott a magyar kormányférfiak minduntalan szaladgálnak Bécsbe s kérve-kérik az osztrák pénzügyért, hogy járuljon az osztrák nemzeti­ bank színe elé s bírja reá ezt fiókjai do­­tatiója felemelésére. Az osztrák n. bank igazgatósága már meg is ígérte, hogy néhány százezer irtót küld Temes­várra s Debreczenbe és i. e. 2 milliót Pestre, a­mivel azonban a pesti nagyközönség épen nincs megelégedve, mert az csakis a nagyobb pénzinté­zetek javára szolgál. Meggyőződhetett erről a magy. kir. pénzügy­­mi­niszter úr is, midőn tegnap a kereskedői érte­kezletből hozzá rohanó küldöttségnek azt vála­­szolá, hogy: a kormány fel fogja használni belő­l^rX.Xi '•“*"'7----------**'“A ~ «nfX^ntnk­ k­oll A hitelben részesüljenek és a közép­osztály méltá­nyos igényei kielégittessenek. Ugyan, kérjük a tisztelt magy. kir. pénzügy­­miniszter urat, ne áltassa a közönséget azzal, mintha befolyását az osztrák nemzeti banknál valaha oda fokozhatná, hogy az ígéreteinek, kö­telezettségeinek, már csupán azon készség iránti hálából is, melylyel a magyar kormány s ország­gyűlés a bank-akta, a bank kötelezettségének fel­függesztését keresztül vitte — eleget tenne. Nemcsak az osztrák n. banknál, hanem a bécsi nagyobb pénzintézeteknél is halomszámra hever­nek a bankjegyek. A Nfr. Pr. szám­ítása szerint csu­pán ez utóbbiaknál 50 millió­ért hever, míg vi­szont az osztrák n. bank alapkötelezettségei alól feloldatván, már egy hét előtt küldhetett volna Magyarország számára nem 2—3, hanem 20 — 30 milliót. Magyarország hitele meg van­ támadva, a pénzforgalom a legrendetlenebbé vált, az adó nem folyhat be kellően, az adás-vevés minimu­mára szállt alá, a birtokos, termelő osztály nél­külözi a napi kiadásokhoz kellő összeget s a magy. kir. kormány tagjainak legfőbb gondja Bécsbe szaladgálni, s mert az osztrák részvény­társulat a magyar kormány ellenében független­ségét teljesen megőrizte, a bécsi kormányférfia­kat kérelmezni és szorgalmazni, hogy eszközölje­nek ki valahára némi „segélyt“ Magyarország számára. Ezen eljárás, ezen látás-futás által Magyaror­szágnak nemcsak hitele, de tekintélye is oly­annyira alásülyedt, minőhöz a történelem aligha mutat hasonlót még az anyaországok és gyarma­taik között is, s csodálnunk lehet, hogy a kü­l­­­­földi pénztőzsérek ezt látva,tömegestől nem kül­­­­dék vissza adósságleveleinket, sőt a pénzügy­min­i niszter úr az 1874-iki defic­itek fedezése tekinte­­­­téből, bécsi lapok szerint, újabb­­kölcsönöket­­ tervez. Már kérjük szépen, a pénzügyminiszter urat: elég lett volna ennyi az adósságcsinálásból s most , első gondja kell hogy legyen a magy kir. pénz­­­­ügyminiszternek az ország hitele s tekintélye­­ megőrzése. A magy. kir. pénzügyminiszter az ország te­kintélyét s hitelét nemhogy megőrzené, sőt­­ koc­káztatja a hitelválság közepette követett el­járással s oly színben tünteti elő Magyarországot,­­ mintha ennek az osztrák n. bank követelését tel­­jesitnie kötelessége lett volna, mig viszont az osztrák n. banknak szabad tetszésére bízatott to­vábbra is megvonni Magyarországtól a hitelt s fizetési forgalmi eszközöket Magyarország hitelének s tekintélyének meg­óvása czéljából más eljárást kivánuunk a magy. kir.­­ pénzügyminisztertől s elvárjuk, hogy ha szivét nem indítják is meg az ország főbb városaiban napról-napra nagyobb mérvben mutatkozó vál­ságok, ne feledkezzék meg azon állás méltóságá­ról, melyen az ország nevében beszélhet és intéz­kedhetik. Ne feledkezzék meg Magyarország el­­idegeníthetlen jogairól, melyek az ország hitelé­nek s tekintélyének egy osztrák részvénytársu­­­­lattal szemben leendő megőrzésére a mostani al­­­­kotmány korlátai közt is elég hatálylyal kell, hogy bírjanak. — K.— — A Deák-körnek tegnap délelőtt 11 órakor tartott konferencziája a határőrvidék polgárosítására vonatkozólag beterjesztett törvényjavaslatokkal foglal­kozott. Szlávy miniszterelnök előadja a határőrvidék pol­gárosítása kérdésének előzményeit. Az ügyet még An­­drássy gr. vette minisz­erelnök korában kezeibe, s elő­készítették már akkor a polgárosítás keresztülvitelének módozatait. Ő felsége, mint a határőrvidék teljhatalmú­­ ura, 1871. június 8-án bocsátotta ki e tárgyban az első­­ rendeletet. A törvényhozás jelenleg a polgárosításra vonatkozólag három irányban van hivatva intézkedni. Törvénybe igazása által a határőrök polgári állapotát , a vagyonjogi viszonyait biztosító intézkedéseknek, mind­­ az ott fönálló házközösségek törvényesítése és a hat­ár­­­­őrök ezredei szolgalmainak megváltása, továbbá kiter­­j­­esztése által a magyar törvényeknek a határőrvidékre is; és végre a polgárosítás keresztülvitelére szükséges közigazgatási s törvényhozási képviseleti szervezés te­kintetében. Deák Ferencz érdekes visszapillantást vet a határ­­­­őrvidék történelmi múltjára; egy évszázad óta vannak katonai kormány alatt annak lakosai; három generáczió tűnt el azóta, a a jelenlegi nemzedékre nézve egészen idegenek az alkotmányos fogalmak. A határőrvidék A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1878. május 30. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forra­dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irt* Gander Théophile Franciából fordította G. T. Ant. (62. Folytatás.) így e perlekedő,párbajtvivő, csatázó században, — melyben mindenki verekedve járt a vívó akadémiákba, hogy a titkos fogásokat és döféseket elsajátíthassa. — bárónk, ki soha sem hagyta volt el romladozó kastélyát és ki legfeljebb csak egy-egy sovány nyúl ellen csatá­zott Miraut kíséretében, korszakának egyik legkitű­nőbb vivója volt, a nélkül, hogy azt csak aerditette volna. Talán nem tudott oly kellemes állásokat, kihívó büszke mozdulatokat véghez vinni, mint ez vagy amaz hírneves főnemes, de ugyan ügyes lett volna az a vívó, ki védelme daczára megsérthette volna. Meg lévén magával s kardjával elégedve, ezt maga mellé helyező ágyához és nem sokára mélyen elaludt a legnagyobb nyugodtsággal, épen úgy, mintha nem bízta volna meg Bruyères marquis-t, hogy kihívja ne­vében a hatalmas Vallombreuse herczeget. Izabella azonban be nem hunyhata szemeit egész éjjel; jól érezte, hogy Sigognac nem fogja a dolgot abban hagyni, és remegett barátja miatt, ezen vita kö­vetkezéseitől , mégis eszébe se jutott, hogy fellépjen a két ellenfél közt, e párbajt megakadályozandó. Az ily becsületbeli kérdések akkori időben szentek voltak, a nők nem is igyekeztek azokat hátráltatni vagy félben­­szakítani siránkozásaik által. Kilencz óra felé, a marquis, tetőtől talpig készen lévén, Sigognac szobájába irányzó lépteit, vele a pár­baj föltételei felett értekezendő. A báró kívánta, hogy magával vigye a régi okmányokat, a régi kutyabőrre irt okiratokat, melyeken nagy spanyolviaszpecsétek csüngtek selyem zsinórokon, az összetörődött királyi aláirásokkal ellátott okleveleket, melyeken a ténta már megsárgult volt, a családfát, szóval minden adatot, mely a Sigognac-ok nemességét bizonyitotta, nehogy a herczeg, azon ürügy alatt, hogy a mondottakat el nem hiheti, el ne fogadja a kihívást. E híres papírok, me­lyeknek elolvashatlan góth ívása egy benedekrendünek apaszemét és tudományát igényelte volna, hajdan bi­­or, de most tökéletesen szinehagyott selyem­darabba volt takarva a legnagyobb gonddal. Azt lehetett volna hinni, hogy a zászlónak volt egy darabja, mely alatt hajdan a szaraczénok ellen vezette Sigognac Palam­éda száz lándzsását. — Nem hiszem — mondd­a marquis — hogy szük­ség volna ez alkalommal bizonyítványokat vinni, elég lesz becsületszavam, melyben soha senki sem kételke­dett. Azonban mert lehetséges, hogy Vallombreuse her­czeg, oktalalan megvetésből, vagy bolond elhittségből önben mégis csak Fracasse kapitányt akarná látni, Hérode által fizetett bohóczot és mást nem, elhozatom i­asom által ezen okmányokat is, szükség esetére. — Tegyen belátása szerint, okosságában nem kétel­kedem, önre bízom becsületemet. — Nem lesz veszélyben nálam, legyen arról meg­győződve, — felesé Bruyeres marquis. Győzelmet fo­gunk vívni ezen gőgös herczegen, kinek sértő modorát már eléggé meguntam. De elég a szabóból most már cselekedni kell. A szó asszonynak való, a cselekedet a férfias, a becsület lúgja csak vérből készülhet, mint mondja a spanyol közmondás. Erre a marquis behivá inalát, átadd neki az irato­kat és elhagyá a fogadót, hogy a vallembreuse-i kas­télyban teljesíthesse megbízását. Még éjszaka volt a herczegnél, ki csak igen későn alhatott volt el nagy bosszúsága és izgatottsága miatt. Mikor tehát Bruyères marquis megmondd a komornok­­nak, hogy jelentse be, a legény kimereszté szemeit ret­tenetes kívánságra. Felkölteni a herczeget! Bemenni hozzá mielőtt csengetett volna! Inkább az oroszlán vagy tigris kalitkájába behatni. — A herczeg még mikor jókedvűen feküdt le sem volt nyájas felébre­désekor. — Uraságod talán jobban tenné, ha várakozni méltóztatnék — telelé az inas, remegve ily vakmerőség gondolatára is, vagy talán később méltóztatnék vissza­jönni. Urunk még nem hivott be és nem merem ma­gamra venni .......... — Jelentse be Bruyères marquis-t — kiáltá Zer­­line pártfogója haragra gyuladó hangon,—vagy bedöföm ez ajtót és magam jelentem be magam, rögtön kell urával beszélnem, fontos, becsületbe vágó ügyben. — Ah! uraságod párbaj miatt jön ? — mondd a komornok hirtelen megszelídülve, miért nem mondta előbb? Azonnal bejelentem: tegnap a herczeg oly ke­gyetlen rész kedvű volt lefekvésekor, hogy nagy meg­elégedésére lesz ma vitára és küzdelemre felébredni. E szavakra határozott léptekkel indult az inas ura szobája felé, kérvén a marquis-t, lenne szives pár perczig még várakozni. Az ajtó kinyitásával és betevésével okozott zajra, Vallombreuse, ki csak fél szemmel aludt, rögtön feléb­redt, oly nagyot ugorva ágyában, hogy az ágyra recse­gett belé, felült és keresett maga körül valamit, mit inasa fejéhez vághasson. — Az ördög vigye el azt a hármas csacsit, ki fél­beszakasztja álmomat — kiált a felindult hangon. Nem parancsoltam-e meg, hogy be ne merészeljen jönni, mig nem hivom? Lakolni fog ezért. Már hogy alhassam el újra ? Azt hittem, hogy az igenis gyengéd Corisanda látogat meg. — Méltóságod tehet velem a mit tetszik — felelé az inas mély tisztelettel — de ha áthágni merészeltem parancsait, ezt bizonyára nem tettem igenis fontos ok nélkül. Bruyéres marquis van itt, ki a mint értettem, a becsületet érdeklő dolgokról akar méltóságoddal be­­szélni.Tudom,hogy herczegséged ilyenkor soha sem rej­­tődzik el és az eféle látogatásokat akár mikor elfogadja. — Bruyeres marquis! — gondolkozok a herczeg — volt-e vele valami vitám ? Nem emlékszem, hisz már jó rég nem is beszéltem vele. Talán azt hiszi, hogy el akarom tőle csalni Zerline-jét. A szerelmesek mindig azt képzelik, hogy mindenki el akarja rabolni kedv ■­­seiket. Na de mindegy. Picard, add ide reggeli öltö­nyömet és ereszd le ágyam függönyeit,hogy semmi ren­detlenség se tűnjék föl. Nem kell várakoztatni azt a de­rék marquis-t. Az inas a legpompásabb velenczei reggeli köntöst nyújtó urának, melynek arany alapján nagy fekete bár­­sonyszerű virágok voltak. Vallombreuse megszok­ta csípőjén köntöse két zsinórját, hogy jól kitűnjék karcsú termete, leült egy karszékbe, egykedvű gondtalan ki­fejezést von elő — s most ereszd be a marquis-t — mondá inasának. — Bruyères marquis ur! — kiáltá Picard az ajtó két szárnyát kitárván. — Jó napot marquis ur — szólt az ifjú Vallom­breuse herczeg , félig felemelkedvén karszékéről. Isten hozta, bár miért jön is. Picard, hozzon egy széket a marquisnak. Bocsásson meg, hogy e rendetlen szobá­ban fogadom és e reggeli pongyolában, ne vegye ezt udvariatlanságnak, hanem sietség jelének. — ön bocsássa meg — viszonzá a marquis — azon, lehet mondani vad makacsságot, melylyel álmát megzavartam, de oly megbízással jövök önhöz, mely becsületes emberek közt semmi késedelmet nem tűr. — Valóban? nagymértékben föl­ingerlő kíváncsi­ságomat, — felesé Vallombreuse, — nem képzelhetem mi lehet e sietős dolog. — Alkalmasint herczegséged már elfelejtett né­hány, tegnap este történt eseményt. Oly kicsiny részle­tek nem arra valók, hogy emlékébe vésve maradjanak. Tehát ha megengedi, segíteni fogom emlékező tehetsé­gét. A színésznők öltöző termében, ön tegnap este kü­lönös figyelemre méltatott egy ifjú leányt, ki az ártat­lan szerepeket játszó, Izabellát, gondolom. És, tréfából alkalmasint, mit különben magában véve nem tartok szemrehányásra méltónak, szépítő tapaszt akart mel­lére ragasztani. Ez eljárás, melyet nem bírálok, igen

Next