Magyar Ujság, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-01 / 149. szám
Kedd. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. ide intézendő a lap szellemül részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen tevelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetera-atoz* 4-ik szám, feloszlat. ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlémény, a. m. az előfizetési pénz,a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 140. szám. VII. évfolyam. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDASZATI NAPILAP. 1873. Julius J. Előfizetési ár: Vidékre , ostsa va jy issl?ben főárboz. kidldvo: Egy évre 16 frt Fél évre . 8 * Negyed évre 4 » Egy aóní’ ra 1 ♦ E.tye* számk Hirdetési dij: kil. kes, hasábos»ntum egyszeri hirdetése 12 kr. tíibbosör 9 kr. Bélyegdij minden Mrdetér&t külön 80 kr. VvIktA* • néhetr SiSlálAI Előfizetési fölhívás JUllTii IMG" czimu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkét, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelette felkérjük: szileskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek julius 1-től kezdve: Évnegyedre (julius —szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius—decz.) ■ • • • 8 frt kr. Három évnegyedre (juh—márc.) 12 frt kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hrlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast Gr.) intézendők. « sz erke-»«tőség. Pest, Juntas 30. Külföldi szemle. Mint már említve volt, a franczia republikánusok e hó 25-ét mint Hoche tábornok születésének évforforduló napját tüntetéssel akarták megünnepelni, de a hatóság a lakoma megtartását eltiltá. Ennek daczára 25-én egy kis kör gyűlt egybe egy magánháznál. Ez alkalommal Gambetta egy hosszabb beszédet mond át, melyet a „Répub. Franc.“ egész terjedelmében közöl. E beszéd annyiban bir fontossággal, mert máj. 24-ke óta ez az első nyilatkozat azon párt részéről, melynek élén Gambetta áll s bizonyos tekintetben programmot tartalmaz. Grambotta legelsőben is a Slocno-lakoma jelentőségét magyarázá meg, melyben ez alkalommal oly kevesen vesznek részt, mert ezt a hatalom emberei így akarják. ,,Mi nekünk, kik itt összegyűltünk s kik távol vannak, szemben azon inkább bohó, mint borzasztó válsággal, melyet át kell élnünk, meggyőződésünk erősítésére és reményünk szilárdítására van szükségünk.“ Szóló ezután meleg szavakban szól Hoche emlékéről s születés helyéről Versailles-ról, inti pártját, hogy az izgatás vádjára ne adjon alkalmat , azután így folytatja: Most, inkább mint valaha szükséges az általános nevelés két rendszerét egymással szembe állítani, mert e nagy és borzasztó válság ellenében minden más eltűnik. Az emberiség két nagy táborra látszik szakadni: az egyikben vannak azok, kik egy igazolhatatlan vallási tételnek föltétlenül hitelt adnak, a másikban vannak azok, akik a szabad kutatást s az emberi ayitóságot igénybe veszik. E nagy küzdelem ellenében nagyon kicsinyesnek tűnik fel azon két vagy három család érdeke, kik országunkban kormányra jutni igényt tartanak. Az ész harczol az elnyomatás ellen. A múlt kísértete ismét föltámadt, hogy Franczaországot igájába görnyeszsze. (Fölkiáltások : Soha! Francziaorzág soha sem fog ebbe beleegyezni.) Igazuk van, mikor azt kiáltják, hogy „soha,“ mert Francziaországban mindenütt, a Középtenger partjain ép úgy mint a csatornánál, a szegény gunyhójában ép úgy, mint a gazdag palotájában, a klerikálisamé elleni fölháborodás hangját lehet hallani, mert a klerikalismus Francziaországra nézve a régi uralomhoz való visszatérés, Francziaország pedig e régi uralmat borzalommal és örökre lerázta. Sok változás történt a személyekben — mond tovább— de nem az ügyben. Francziaország akaratát nem változtatta meg, a törvényes állapot ugyanaz maradt, a szövetséges monarchisták közt a szakadás még nagyobb lett, mert hiszen a vadászatot megelőző nap meg van az egyetértés, de midőn a vad el van ejtve, akkor torzsalkodnak a zsákmány fölött, mert mindegyik a zsíros falatot akarja. (Nagy derültség.) Legyünk komolyak. Valóságban semmi sem változott, a hatalom más kezekbe ment át, de a változás a köztársaság nevében hajtatott végre — négy trónkövetelő orra előtt — (derültség) s a nyugalom nem lett megzavarva. — Miért ? Mert a hatalom nem volt személyi, mert birtokosát megváltoztathatá, de nevét nem s mert e név elég, hogy a tiszteletet s a törvény előtti tiszteletet biztosítsa. Végül barátait felszólítja, hogy a köztársaság eszméinek érvényre juttatásában legyenek kitartók. Francziaországból Brüsselbe menekülnek azok, kik személyük biztonságát illetőleg nem bíznak a „fekete köztársaságban.“ Roncs a betiltott „Corsaire“ három szerkesztői már Brüsselbe vannak s még többeket várnak oda. A franczia kormány ultramontán jellegét illetőleg az „Independ.“ „a klerikális Francziaország s Európa“ feliratú cikket közül, mely mint fölhívás sok tekintetben nagy fontossággal bir. A belga lap azt mondja, hogy a pápa világi hatalmának visszaállítása jelenleg lehetetlen. Broglie és Ernőul terve azonban mégis arra céloz. Ez urak az ultramontanismus számára Francziaországban biztos helyet akarnak készíteni, s ezáltal egyelőre a római expeditiót fölöslegessé kívánják tenni. A Vatikán, már-már nem egyéb szószéknél s a párt legnagyobb szónoka a pápa, Francziacziaország van kiszemelve az egyház nézeteinak végrehajtására. Európának joga van a francziaországi eseményeket komolyan fontolóra venni s azoktól őrizkedni. A czikk végül elismeri, hogy Francziaországnak joga van saját házát egy nagy kapuczinus zárdává átalakítani, az ország kormányának azonban ez esetben meg kell elégednie szövetségessel, mert ma már egy hatalomnak sem juthat eszébe a jelenlegi franczia kormányróval szövetségre lépni. Belcastel, a klerikális franczia képviselő, ki Cornelis de Witt-el múlt kedden a temetési ügyben az elfogadott napirendet indítványozó, a „Frangais“-ban egy levelet tett közzé, melyben a lapok magyarázatai ellenében a lelkiismereti szabadság érdekében tiltakozik. Belcaster azt mondja, hogy a napirend a lelkiismereti szabadságot nem proclamálta, hanem csak constatálta, hogy ez elvekről nincs szó. Belcaster ez alkalommal mint a syllabust pártoló ultramontánok közege szól. Nagyon kétségesnek tartják, váljon a minisztérium e nyilatkozat ellenében továbbra is hallgathat. Az olasz kabinet megalakítása nagy nehézségekbe ütközik. Minghetti a pénzügyi tárczával Maurogonatot kínálta meg. Ezenkívül Minghetti a közmunka-, bel-és igazságügyi tárcza átvétele végett Spaventa, Cantella s Viglianival tanácskozott. Franczia lapok szerint a madridi alkotmánybizottság a tizennégy állam fővárosának megállapításához fogott, melyek, beleértve a külországiakat is, fogják képezni a spanyol szövetséges köztársaságot. Eszerint Madrid kerületével semlegesítetnék, a tíz kilométernyi térségen lévő falvakkal együtt. Új-Castilia fővárosa Toledo lenne; Ó-Castiliáé Burgos; Galiczia s Asturiáé Pontosvedra ; Estremaduráé Trujillo,Felső-Andalusiáé Granada; Alsó-Andalusiáé Xeres; Valencia s Murciáé Alicante ; Cataloniáé Barcelona; Aragóniáé Caspe; a bask és navarrai tartományoké Vittoria; a baleári szigeteké Palma; a canari szigeteké Santa Cruz; Puerto-Ricoé San Juan. Cubáról nincs említés téve. Ezt sokan arra magyarázzák, hogy végre is a spanyolok hajlandók lennének e szigetet a fölkelőknek eladni, ha az Egyesült Államok az e czélból fölveendő kölcsönösszeget biztosítják. Az amerikai lapok e kérdést újból szellőztetik. Mint mondják Santa Cruznak az a szándéka, az országot vasutaitól megfosztani s ez okból legújabban Hernaninál a vasúti alagút egy részét fölvetteté. Galicia Orcase kerületében újabban zavargások fordultak elő. Salmeron, a volt igazság- és vallásügyi miniszter ugyanis a spanyolországi összes templomok becslését elrendeli, hogy, amint vélik, az olyan templomok, melyek fölöslegesek, később a kincstár javára eladassanak. A tudatlan lakosság a papság izgatásafolytán „viva la religion“ kiáltással a becslésnek ellenodosult a több unat ír roiuilarbe gyűlt vetszus hogy a papság tanácsára a becslőket elevenen eltemessék. A katonaság a mozgalmat elnyomta s a lázadók közül mintegy 40-en agyonlövettek s vagy 100-an megsebesittettek. A kormány a becslést fölfüggesztető. Budapest, mint. 30-an. A jobboldali lapok sőt egy magát ellenzékinek tartó is, tele vannak Deák Ferencz dicsőítésével a szombati napon mondott beszéde miatt. Igen sok igazat és helyest mondott a jobboldal vezére kétségtelenül, s mi legnagyobbrészt egyet is értünk vele; de azon kívül, hogy egyet — mégpedig a legfontosabbat — nem említett meg beszédében t. i. a teljes vallásszabadság iránt alkotandó törvényt , lehetetlen azt nem kérdeznünk tőle : hát miért nem mondotta ezt tisztelt képviselő és pártvezér úr ezelőtt hat esztendővel, vagy legalább akkor, mikor a baloldaliak, számtalan alkalommal, mind azt sürgették, amit ön most indítványoz? Avagy eddig nem volt mind arra szükség és ez csak mai napság merült fel? Hát nem hallotta-e tőlünk, ki tudná hányszor, előadatni, hogy polgártársaink közül többen külfödre kénytelenek kimenni, hogy szívek választottjával, ha ez nem keresztyén vagy megfordítva ha ők nem keresztyének, összekölhessenek? S nem hallotta azt, hogy az ilyen házasságokból származó gyermekeket a magyar kormány és bíróságok nem ismerik el törvényeseknek? Hát a nazarénusok üldöztetéséről nem hallott ön semmit, ami ellen szintúgy számtalan panasz hozatott fel úgy a házban, mint a napilapokban, s mindamellett a vallás teljes szabadságát még ezúttal sem követelte. S nem tudja-e talán, hogy a kath. autonómia elhalasztása mily károsan hat a katholikus egyház beléletére! És végre, az állam és egyház közötti viszony rendezésének szükségét nem érezte-e már akkor, mikor a székesfehérvári püspök a kir. tetszvényjog megsértésével a vatikáni zsinat határozatát kihirdette? S ha mindezt nem tudta, nem látta akkor, mikor minden más közönséges ember tudta és látta, ugyan kérdjük : kir-e az, kit a „haza bölcsének“ neveznek, ezen czimre valamelyes igénynyel, bir-e a kormánypárt vezetésére szükséges képességgel ? Akkor ismerni meg valaminek a szükségét, mikor az, hogy úgy mondjuk, már torkunkra forrt, s többé teljességgel el nem halasztható, ahhoz ugyan nem nagy előrelátás, nem nagy bölcseség kívántatik. És ez az első megjegyzés amit tenni akartunk. A másik az, hogy a szavaktól gyakran még igen messze esnek a tettek, s hozzá nem is egészen szoktak a szavaknak megfelelni ha egyszer valóban létesülnek is. Még akkor válik majd el, hogy milyen lesz mindaz, aminek szükségét Deák hangoztatta, amikor a kormány és a kiküldendő bizottság elő fogja adni, s mi majd csak akkor fogjuk dicsérni a napot, amikor leáldozik. Addig csak hadd tapsoljanak a jobboldalon és a balközépen, mert hát Deák beszédét szomszédaink is megéljenezték, meg a végét is, mindamellett, hogy ekkor ismételte, hogy a 'balközép határozati javaslatát nem fogadja el. No de hát ez csak egy kis meggondolatlanság s egyéb semmi. Oly szép szavakat hangoztatott s különben a jobboldal vezére, hogy az ember ugyebár könnyen elfelejthette, hogy tulajdonképen ellenfél szól, s hozzá még saját javaslatunkat is megtámadta. Ami egyébiránt a bizottmány kiküldését illeti, azt részünkről mi is pártoljuk, csak hogy azt óhajtjuk, hogy az most mindjárt választassák meg, ne pedig a jövő őszszel. Azok az indokok, melyeket Deák hozott fel az elhalasztás mellett, nem alaposak. Először is nem áll, mintha kevesen lettek volna szombaton jelen, sőt oly tele volt a ház, mint csak ritkán szokott lenni. Másodszor, ha nem dolgoznék is a bizottság a szünidő alatt, legalább készülnének annak tagjai az őszszes megnyitandó tárgyalásra. Mert hiába, az egyház és állam közötti viszony rendezése oly fontos kérdés, hogy ahhoz csak úgy ex tripode hozzászólni nem lehet. Sokat kell erről és tüzetesen nemcsak gondolkodni, hanem olvasni is, különösen a külföld ide vonatkozó törvényeit is, erre pedig a nyári szünnapok a legalkalmatosabbak. Márpedig ily tüzetes készülődést csak attól várhatunk, aki bizonyos benne, hogy a kérdés megoldása neki is feladatául fűzetett, vagyis, hogy ő is tagja a bizottságnak. A legfőbb ítélőszék jan. 27-én tartott ülésében fegyelmi ítéletet mondott az ügyiratok túlságos hátraléka miatt. A marosvásárhelyi kht. tábla ugyanis egyik kerületi tudósítója az ügyiratok menthetlen tömegű hátraléka miatt fegyelmi tüntetést szabott ki, mely a legfőbb itélőszékhez lett terjesztve s melyet ez helybenhagyott.Az elvégezetlen hátralékoknak az elvégzett ügyiratokhoz kellő aránya iránt az 1871. VIII. t. ez. ' *u j 1 élj . 1» \juv o kulipo v Autóit. v - Titi — A vaskapu szabályozásának ügye, mint a „P. Lt.“ értesül, egy nagy lépést tett előre, a mennyiben gróf Ludolf, az osztrák és magyar monarchia képviselője és a török porta közt előleges szerződés köttetett. A vaskapu ügyét az 1855 iki párisi szerződés 15. és 17. cikkei veték fel legelőbb. Az első czikkben meg van tiltva a parti államoknak, hogy bárminemű vámot szedjenek, hogy ez által kárpótolják magukat a költségekért ; a második czikkben egy vegyes bizottság volt kiküldve a közlekedés akadályainak elhárítására. De ez ugyan semmit sem tett. Ez állapoton az 1871-iki londoni conferentia változtatott, mert ez az ügyet csakis a pártállamokra bizta és ezeknek a vámszért is megengedte. De mindeddig Románia, Szerbia és Törökország féltékenysége miatt ez ügy nem haladt előre. Most sikerült a portát megnyerni és így remélni lehet, hogy ez ügyben is fog valahára valami történni. A porta legutóbbi aggodalma volt, hogy ha a Duna Orsovánál szabályozva lesz , akkor Widdinnél lesz áradás, de ez aggodalom alaptalanságát néhány havi technikai vizsgálat után be lehet bizonyítani. Most már a szabályozás végrehajtása és módozatai felett végképen lehet határozni. ” A vasúti bizottság a vasúti szabadjegyek dolgában e következő határozati javaslatot vendi a ház elé: „A közmunka és közlekedési miniszter oda utasíttatik, hogy a vasúti szabadjegyekkel eddig észlelt viszszaéléseket meggátlandó, az ezek engedélyezésénél a következő elvekből induljon ki, melyek szigorú megtartására, saját felelősségének terhe alatt, az állambiztosítást igénybe vevő és az állam tulajdonát képező vaspályák igazgatóságait kötelezze, úgymint: 1) Magánembreknek magán ügyekben tett utazására semmi szín és ürügy alatt szabadjegyek ki nem szolgáltathatók. A szabadjegyek átruházása külön fegyelmi eljárás alá vonható. 2) Az állam és köztörvényhatósági tisztviselők, kik úti átalányt élveznek, hivatalos utazásaikra sem nyerhetnek szabadjegyeket. Ezen intézkedés által érintetlen hagyatnak a német vasúti szövetség (Verein deutscher Eisenbahn- Verwaltungen) szerződésileg biztosított jegyei, vagy amelyeket a magyar-oszták vasúti társaságok egymás tisztviselői részére üzletük érdekében kölcsönösen kicserélnek, továbbá a társulatok engedély-okmányai által meghatározott posta- és távirdai személyzet az 1867-ik évi vám- és kereskedelmi szövetség nyolczadik czikkében elfogadott 1851-ik évi november hó 16-án kelt legfölsőbb rendelet 88. §-a által meghatározott közigazgatási, rendőri és az államfelügyelet érdekében utazó államtisztviselők részéről használtak és végre a hivatalos kiküldetésben lévő közegészségügyi, azonkívül a kulturális és humanitási tekintetekből indokolt egyes utazásokra szóló szabadjegyek kiadásai, valamint az illetőségi helyükre szállított jelonetek és tolonctek szállításai. Végül utasíttatik a közmunka és közlekedési miniszter, hogy a szabadjegyeknek más személyekre leendő átruházását tiltsa be, és hogy ezen szabályokat a lehető legrövidebb idő alatt foganatosítsa.“ — A vallásalap részére, mint a „N. fr. Pr.“ írja, a magyar kormány másfél millió ára földbirtokot vett meg a Bank-Vereintől a Langrand-féle uradalmakból. Az árt kifizette osztrák állampapirosokban. — A horvát kiegyezés befejezte tett, s csak formai elintézésre vár ; a „Ilon“ következőkről tudósít : A törvényjavaslatban legvitásabb pont a pénzügyi kérdés azon része volt, hogy a határőrvidék polgárosítása esetén és Horvátországhoz csatolása után is 45% maradjon-e meg Horvátország beiigazítási költségeire annak összes jövedelmeiből ? A horvátok már most 47°/0-ot kívántak a törvénybe fölvétetni. A magyarok jegyzőkönyvi biztosítékot ígértek, hogy a polgárosítás után, amennyiben a közigazgatási szükség és jövedelem közt aránytalanság állana be, azt módosítják. A horvátok törvényben kívánták ezt kimondatni. Végre Csengery formulázása szerint ezt törvényben fogalmazták, mégpedig úgy, hogy Horvátország jövedelmeiből (Bellovárral együtt) annak közigazgatási szükségeire 45% marad; ha pedig a határőrvidék többi részének polgárosítása után, a valódi közigazgatási szükség alapján kitűnik, hogy ezután Horvátország jobban lenne terhelve, akkor még 1877. előtt a törvény 70. §-a szerint történik a módosítás vagyis közös alkudozás útján. De ha Horvátország a közös (osztrák magyar s magyar-horvát) költségekhez mindenesetre 6 93 kulcs szerint tartozik járulni 1877-ig. X kamatbiztositéki számvevőség. Az állam költségvetés alkalmával a kamatbiztositéki számvevőség költsége tárgyaltatván, ezen hivatal eljárása és szerkezete ellen panaszok hozattak fel, melyek hatáskörének lényeges megszorítását vonhatják maguk után. E tárgyalás alkalmával a közlekedési miniszter úr kijelente, hogy a számvevőség egész szervezetét kívánja megváltoztatni . Ígérte, hogy e..iránt törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Ezt annál inkább figyelemmel várjuk, mert épen e lapok felelős szerkesztője volt az, ki a kamatbiztositéki számvevőség eszméjét a házban először szóba hozta, mert intézménynek hér mennyire panasz hozatik is most fel ellene : hasznos és szükségesvoltát kivált ellenőrzési s nyilvántartási szempontokból kétségbe sem lehet vonni s hatáskörét nem lenne czélszerű megszorítani. A panaszok jelentékenyebb része az érdeklett vasúttársulatok részéről merült fel, mert mondák : a számvevőség kitörli mindazon tételeket, melyek a költségvetési törvényben megállapított fejezeteknek, czimeknek és rovatoknak meg nem felelnek, vagy az engedélyezett összeget túllépik; kitörli még azon esetekben is, ha ezeket a közlekedésügyi miniszter úr saját felelősségére utalványozta vagy elfogadhatónak kijelentette, de akaratát, intézkedését a számvevőséggel nem tudatta, midőn aztán a törlések a miniszter urat boszantják, holott csak tőle függött, hogy azoknak elejét vegye. A panaszok forrása e szerint egyrészt az engedélyezési rendszer és az egyes engedélyek hiányaiban, másrészt a számvevőség iránt követett eljárás egyoldalúságában keresendő. Az engedélyezési rendszer egyik fő hibája például, hogy az engedélyekben a forgalmi tőkékről szó sincs. „Azon pillanatban, amint kész a vasút, átadják azt az igazgatóságnak 6 heti készlettel, semmi egyébbel, gondoskodjék ő a többiről. Úgy él tehát minden vasúttársulat, mint az, akinek mindenért greiszlerhez kell járnia. Ennek nincs és nem is lehet elégséges készlete szénben és olajban, sínekben és slipperekben; egyálalán mindenütt megakad, az utolsó pillanatban kell venni, mert ha előbb szerződik s készletről gondoskodik, a kamatbiztosító számvevőség szépen kitörli, azt mondván, hogy ez nem járja, mert nem a mostani forgalomra tartozik, hanem talán csak a jövőre“ , mondó panaszképen épen egy jobboldali képviselő s azzal fejezte be szavait, hogy : „Mindezen kérdések sokkal többe kerülnek, mint mennyit a kamatbiztosítéki számvevőség meggazdálkodott, azon kisszerű törlesztések által, melyekben gyönyörűségét találja. Ennélfogva kéri a házat, hogy a kamatbiztosítéki számvevőség hatáskörét ne terjeszsze ki, s gondoljon az adminisztráczió reformjára is“. Márpedig a kamatbiztosítéki számvevőség nem tehet arról, ha a vasúti társaságok, kellő forgalmi tőke hiányában, nem használhatják fel a kedvező alkalmakat s a fogyasztási anyagokat drágán vásárolják, mert évnegyedenként megállapított költségeikhez pontosan kell alkalmazkodniok. A kamatbiztositéki számvevőségnek nem hibája, hanem érdeme az, hogy az előirányzathoz tartja magát s e hivatalt eme munkálkodásában megszorítani annyit tenne, mint ellenörködési hivatásától, kötelessége teljesítésétől megfosztani, holott az ellenörködés nagyon szükséges dolog mind a vasúti vállalkozók, mind a közledési minisztérium irányában. Szükség van ezen hivatal pontos működésére kivált pénzügyi te-