Magyar Ujság, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-10 / 157. szám
szükséglete arányát Ausztria irányában kifejezné a 30 : 70-es quóta. Nem áll már csak azért sem, mert Ausztriában, hol az ipari kereskedelem fejlettebb, hol több pénz- és hitelintézet, többféle fizetési, többféle leszámítolási eszköz és eljárás van divatban mint nálunk , a kevesebb mennyiség is gyorsabban forog, többször megfordul mint nálunk, hol a termelő gazda, terményt úgysem vesz egymástól, hanem pénzét az iparosnak, többnyire osztrák iparczikkekért, adja s a fizetési eszközök , pénzjegyek, értékjegyek, utalványok stb. kevesebbek s a leszámítoló intézetek még csak most alakultak s átalában az áru és érték forgalom közel sem oly élénk, mint Ausztriában. Hát ugyan Bécs városa minő jogon, minő elvek alapján élvez az osztrák n. banktól oly mérvű hitelt, minővel Magyarország nem dicsekedhetik ? Bizonyára nem a quotához járulása alapján, nem a közteherviselés elvén, hanem mondjuk , az ipari kereskedelem fejlettebb mérvénél fogva, melynek köpenye alatt azonban ott szerepel a tőzsdeüzlet, a szédelgés és a kormány mindenféle szükséglete. Mi a közgazdasági tevékenységet illeti: ha ezt vennénk Magyarország pénzszükséglete alapjául, csak azt kellene felhoznunk, hogy ime, Magyarországjó részig sincs felszerelve jó gépekkel és eszközökkel Nyugat-Európa államaihoz képest , ha a tudományos gazdák által megállapított arányokat (a földbirtok értékének 12 — 15 százalékát veszszük alapul — csupán mezei gazdaságunk felszereléséhez 400—500 millió forint kellene, és ismét ennyi kellene azon gyárak építéséhez s felszereléséhez, melyek terményeinket, szövetanyagainkat stb. feldolgoznák, hogy igényeinket fedezhessük, holott Ausztria mezőgazdasága már ha nem is oly mérvben, de kétszerre, háromszorta több százalékig fel van szerelve . Ausztria ipara már ha nem is egészen, de nagy részben képes kielégíteni lakossága igényeit, nem úgy mint Magyarország. Midőn tehát a pénzügyminiszter úr azt mutogatta, hogy Magyarország pénzszükséglete már idestova (s az osztrák n. bank kegyeiből pár nap múlva ki lesz) elégítve: veszélyes távtartókat hintett el, melyek sem elméletileg, de mint a köznapi tapasztalat mutatja, gyakorlatilag sem igazolhatók. Tanácsa, hogy óvakodjunk több hitelt venni igénybe, mert: „a kölcsönöket majd vissza is kell ám fizetni“ — s azon rövid mondata, miszerint szükségleteink kellő mérvű kielégítése: „a jövő dolga“ — s általában a jegybank ügyben tanúsított eljárása, semmittevése, vagy húzás és halasztása nagyon sajnosan igazolják, hogy a pénzügyminiszter vagy nem érti s érzi Magyarország valódi szükségleteit, vagy ami közelebb áll a valósághoz, nem mer oly lépést tenni, mely azok kielégítésére vezetne. A függés Bécstől ez ügynél is kézzelfogható, köröket, melyekkel a népnevelés szent ügyét előmozdítani s az emberiség mivelődését, e sok tekintetben még parlagon fekvő talajt, czélszerűbben megmunkálni lehessen ! Fehértemplom derék polgársága és tanító kara mindent elkövet, hogy a gyűlés tanulságos, hasznos és ünnepélyes legyen. A város semmi fáradságot, semmi költséget nem kímél, csakhogy kellemetessé tegye számatokra az itt tartózkodást. Tanszerkiállításról a legjobban gondoskodunk. Résztvevői jegyek 50 kr. beküldése mellett, Fehértemplomban, a 7-ik délmagyarországi tanítógyűlés számára kiküldött helyi bizottságnál kaphatók. Azon urak, kik a közebédnél jelen kívánnak lenni, még 1 frt 30 kr. beküldésére kéretnek. Bejelentéseknél kérjük határozottan kijelenteni, kivántatik-e szabad szállás vagy nem? Végre hogy kívánalmaknak kellő mértékben elégtételhessék, kérjük a bejelentéseket gyorsan eszközölni. Bejelentéseket július végéig elfogad a helyi bizottság elnöksége, valamint örömest felel minden a tanítógyűlésre vonatkozó tudakozódásra. Ami az utazási kedvezményeket illeti, arról bővebben fognak szólani a lapok. Isten velünk ! viszontlátásra Fehértemplomban. Fehértemplom julius hó 6-án 1873. A helyi bizottság nevében Vodicka Gotfried polg. isk. igazgató és a helyi bizottság elnöke. Ogonovsky Ferencz magyar királyi polgári iskolai tan. és a helyi bizottság titkára. — A lemberg-csernovicz-lassyi vasút ügye Banhaus osztrák kereskedelmi miniszter azon elhatározása folytán, hogy az összes erre vonatkozó iratokat a fenyítő törvényszékhez tette át, legközelebb új stádiumba lépett. A „Neue Freie Presse“-nek, mely a vasút főigazgatójával Offenheim úrral mindig igen gyöngéd viszonyban állt, és a fordulat sehogy sincs ínyére , azt állítja, hogy a kereskedelmi minisztérium néhány nap múlva hivatalosan ki fogja jelenteni, hogy az irományoknak a fenyítő törvényszékhez való áttételével nem bizonyos egyének perbe fogatását szándékolta, hanem csak egész átalánosságban teljesíti törvényszerű kötelességét. Hogy egyébiránt minő szép dolgok történtek a vasútnál, arra maga a „N. Freie Presse“ is érdekes adatokat közöl. A kormány a lemberg-szucsavai vonal állapotának megvizsgálására hivatalos szakembereket küldött ki, kik jelentésekben azt mondják, hogy a vasút állapota oly rosz, hogy legalább 50 objektumot újra kell építeni, mi négy millió frtba kerülend, a jelentés ezért Brastan építészeti vállalkozót s Offenheim főigazgatót teszi felelőssé, mert a főigazgató a vállalkozótól provisiot kapott s mindkettőnek az volt közös érdekük, hogy az épités minél kevesebbe kerüljön. Ennek folytán az összes hidak úgy készitvék, hogy az egyik már pár év előtt összeomlott s a többiekre hasonló sors várakozik. Továbbá a talpfák, melyek mindegyike után Offenheim ur 40 — 50 kmnyi hasznot húzott, a legroszabb faanyagból készítvék. Ily csúfos dolgokkal szemben a tisztességesebb lapok, mint a „Presse“, a „Deutsche Ztg.“ a „Wanderer“ és mások osztatlan helyesléssel fogadják a bűnvádi eljárás megindítását. A „Presse“ különösen azok ellen szólal föl, kik a kérdésből politikai tőkét akarnak a mostani kormány ellen csinálni. Kiemelni, hogy ez a vasút nem az utóbbi hónapok alkotása s bármit fog majd a vizsgálat kisütni, a mostani kormánynak csak becsületére szolgáland, hogy a bonyodalmas ügy tisztázását a rendes igazságszolgáltatáshoz utasította. A „Wanderer“, mely most a foederalis zászló alatt küzd, természetesen az ellenkező szempontból nézi a dolgot s azt mondja, hogy az egész botránynak a mostani kormányrendszer az oka. Az a rendszer, melynek uralma alatt ily dolgok jönnek napfényre, legalább is beteg s radikális gyógyításra szorult. A „Deutsche Ztg.“ ismét a „Presse“ álláspontjából nézi a dolgot s azt mondja, hogy a mostani corruptio a szomorú ötvenes évek maradványa, s hogy e baj a társadalom minden rétegébe, sőt a parlamentbe is elhatott. Orvoslásának legjobb eszköze az, melyet a kormány választott, midőn a fennforgó ügyben a netaláni bűnrészesség kiderítését pártok fölötti igazságszolgáltatásra bizza. — A tanitók- 63 a tanügy barátaihoz. A „Délmagyarországi tanitóegylet“ ez idei nagygyűlését augusztus 4., 5. és 6-án Fehértemplomban (magyar határőrvidék) tartja. A bánáti határőrvidék édes hazánk Magyarországhoz csatoltatván, valahára lehetségessé vált nekünk a veletek való testvériesülés ünnepét megülni. Jörtek tehát számosan, mutassátok meg, hogy a ti szivetek is ép oly forrón dobog elénk, mint a miénk felétek ! Fölbonthatlan lesz a szövetség, melyet itt kötni fogunk ; mert csak veletek egyesülten akarjuk a jövőben fölkeresni azon esz MAGYAR ÚJSÁG 1873. JULIUS 10. Ellennyilatkozat, Gondol Dániel m. osztálytanácsosnak ezen lap idei 147. számában kiadott nyilatkozatára kötelességemnek tartottam kijelenteni. Miszerint maga is beismeri, hogy a Bruza-féle bűnper az ő nézete alapján eleveníttetvén fel, ennek befolyásából daczára az elsőbirósági elmarasztalásnak s a gyanúsok elsőbiróságilag felmentettek. Ezen hivatalos ténnyel szemben Gondolnak minden repekedő mentegetőzése annál inkább alaptalannak tűnik fel, mivel azon puszta ráfogását, mintha én őtet bűnrészességgel vádoltam volna, megcáfolja a jan. hó 21-ei napló, melyből ha ezen tárgybeli felszólalásom a lapok által hiven és minden pártszenvedély nélkül közöltetett volna, bármikor szabadon meggyőződhetik. Hogy mennyiben alaposak azon szemtelen gyanugítások, melyeket ellene általam idézett röpiratból merítettem, azt tessék a megrendelt hivatalos vizsgálat nyomán bevárni, mely épen a Gondol meggondolatlan vakmerőségét fogja kideríteni, kinek tanácsára és közbenjárására képes volt az elsőbíróság ártatlanokat elfogatni és elítélni. Mint képviselő, kinek sem vagyok felelős szavaimért sőt kötelességem minden a nyilvánosság terén felmerülő rész hírt épen a közkormányzat érdekében a kormány figyelmébe ajánlani, hogy a rágalmazó és rágalmazott egyaránt vegye jutalmát vagy büntetését, e részben nem szükség az illetőnek jelen lenni, mint ez a híres Csemeghy féle ügyben is volt az eset,majd kérdőre vonja a miniszter s tisztára moshatja magát. Szövetkeztem az igazsággal, nem pedig Gondol által úgy látszik jól ismert gonosztevőkkel, kinek mint látom az fáj leginkább, miért hogy azok saját nézete szerint el nem ítéltettek; épen azért minden alaptalan sértegetéseit mint aljas rágalmat egyszerűen visszautasítván, szintén kérem ezen összefüggő ellennyilatkozatnak a lapok által fölvételét. Budapest, jul. 1. 1873. Lázár Ádám, országgy. népképviselő. Különvélemény földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat 1-iő, 2-ik és 3-ikc §-ára vonatkozólag. Alólirottak nem fogadják el a fent említett törvényjavaslat 2-ik és 3-ik §-ában foglalt azon intézkedést, amely által a földadó összege már ezen törvényben és pedig az eddiginél nagyobb mennyiségben megállapíttatni és azután 20 évre annak változhatlansága kimondatni czéloztatik. Tekintettel a gazdászati ipar érdekére szükségesnek és méltányosnak tartják azt, hogy az egész országra nézve kimunkálandó tiszta jövedelmi fokozatok az egyes földrészleteket illetőleg se a művelési ág, se az osztályzat alapján hosszabb idő leteltéig ne változtassanak, hogy így a szorgalmas és ügyes gazda előtt legyen idő, amely alatt befektetései és fáradsága eredményét élvezhesse anélkül, hogy a kincstár azonnal reá tegye kezét; az pedig, ki elhanyagolja birtokát, már ezáltal is kárt tesz közgazdászaii szempontból az államnak, ne vegyen még jutalmat is hanyagságáért abban, hogy elhanyagolt birtoka időközben más mivelési ágba vagy más osztályba soroztatván, kevesebb adót fizessen. Eziránt tehát intézkedni is kívánnak az 1-ső §-ban, hol ki kellene mondatni annak, hogy a földnek jelen törvény értelmében kinyomozott tiszta jövedelme a 75-ik §. a) pontja esetének kivételével nem változhat, mindaddig, míg az ország egész területére nézve új becslés nem eszközöltetik. De azt, hogy ennél tovább menve, maga a fizetendő adó összege ezen törvényben már előre meghatároztassék , hogy az 20 évre állandósítva tétessék ki, tekintet nélkül a kivánt összeg nagyságára sem fogadhatják el, azt pedig, hogy az adó összege így mellékesen, mintegy elrejtve, néhány millióval emeltessék is, úgy tekintik, mint a különben is helytelen eljárás tetőzését. A dolog természetében fekszik, hogy ha valamely adótárgyat, illetőleg az államban létező adótárgyak valamelyikét egészben, a belőle eredő jövedelem alapján megadóztatni akarjuk, elsősorban azt szükséges tudni, mennyi az abból befolyható jövedelem, mert csak azután lehet önmagára ezen egy adótárgyra nézve is megítélni, mily összege az adónak az, mely nem leen, arra túlságosan terhelő. De a különböző adónemek között szükséges arányosságnak oly fontos, s a pénzügyminiszter úr által is annyira hangsúlyozott tekintete is ezt követeli, mert csak ha ismeretes a jövedelem összege, amelyre egyik vagy másik adó kivettetik, lehet az állam ismert szükségletei által igényelt adóöszszeget köztük arányosan megosztani. Azon, a gyakorlati kivitel szempontjából merített érvek, melyeket a javaslatba tett eljárás védelmére a pénzügyminiszter úr indokolásában felhoz, egyáltalában nem bírnak oly fontossággal, hogy azt, szemben alapjában helytelen voltával igazolhatnák. Az irány, lehetőleg alacsonyan mutatni ki a jövedelmet, s ezáltal igyekezni az adót kisebbíteni, megvan minden egyes adózóban és megvan az adózók minden egyes osztályában. Igyekezni fog ez érvényesíteni magát, akár tétezik ki előre az adó összege, akár nem, ellensúlyozására pedig egyformán fog hatni az állam közegeinek adott befolyás mindkét esetben, épen úgy, mint azon legsikeresebb correctivum is, mely az adózó osztály minden egyes tagjának érdekévé teszi, hogy a többi tagok tiszta jövedelme szemben az övével túlságig alacsonyan ne állapíttassák meg. Nem az érdekli az adózót, minő %-ban van adója megállapítva, hanem az, hogy minő nagy annak öszszege, és az adók arányosításánál kedvezőbb lévén, valamely adózó osztályra nézve, ha adója szemben tiszta jövedelmével nagy százalékot mutat, tudva, hogy akár legyen ma kimondva, akár nem, az adónak összege, néhány percent különbséggel minő lesz az, s számítva arra, hogy még a jövőben is lehetnek adóemelések és arányosítások, ha egy és ugyanazon összeget meg kell is már fizetnie, jobban fogja szeretni, ha az jövedelmének nagyobb százaléka képen mutattatik ki, de viszont épen, mert tudja, hogy akár mondassák ki ma az országos földadónak összege, akár nem, a földnek egy nagy,a jelenleginél bizonynyal nem kisebb adóterhet kellend hazánkban hordoznia, tudja és érzi azt is mindenki, hogy a mások jövedelme nagyon alant becsültetvén, azok igaztalanul kevés adót fizetnek, neki annál többet fog keilend fizetnie, és így egyik esetben nem kevésbé fennálland a másoknál eszközölt becsű feletti őrködésnek érdeke, mint a másikban. Hogy egyes adók nagysága évenként vagy csak nagyon sűrűn is ne változzék, nagyon kívánatos, sőt szükséges, de bármely adónemet húsz évre megkötni sem nem igazságos, sem nem lehetséges. Az adónak nem szabad többnek lennie, mint amennyi az állam érdekének szempontjából okvetlenül szükséges és viszont ezen okvetlen rendes szükségeket fedeznie kell. Igazságtalan lenne tehát megállapítni, hogy az adózók valamelyik osztályának adója kisebb nem lehet 20 évig, habár az állam szükségletei ezt engedvén, a többieké kisebbedett, vagy hogy nem lehet nagyobb, habár az állam elutasíthatlan szükségletei folytán a többi osztályok adója emeltetett is. De lehetetlen is ez. Nincs módjában egy törvényhozásnak sem 20 évre lekötni úgy utódait, hogy bárminő viszonyok jöjjenek a hazára, az adózók egyik nagy osztályától több adót ne kívánhassanak, és épen ezért nem nyújthat ezen tétel semmi biztosítékot a földbirtokos osztálynak, mely talán ezáltal arra akar indíttatni, hogy az adónak tervbe vett mondhatni lappangó felemelését csendes vérrel nézze és szenvedje. Óhajtjuk, törekedni is kell mindenkinek arra, hogy az ország egyik adózó osztálya is, nagyobb, újabb terhekkel meg ne rovassák, azt pedig, ami most czéloztatik, hogy egyik osztálynak adója az úgy is oly terhes földadó magában így mellesleg felemeltetik, határozottan elutasítjuk, de midőn senki sem tudhatja a jövendőt, a törvényhozásnak ez irányban 20 évre szóló biztosítást adni nem lehet és nem szabad, mert ha bekövetkezhetik, az iránt biztosítékot senki sem adhat, hogy az államnak nagyobb összegekre lesz szüksége, a földbirtokos-osztálynak is akár egyenesen, akár valamely mellékes után részesülnie kellene e terhekben s a csalódás abban, mit most a törvényhozás ígért, méltó elkeseredést, és a bizalom elenyésztét eredményezheti csupán. Összefoglalva a fennebbieket, elfogadhatatlanak tartjuk, hogy álalában adóösszeg állapíttassák meg, a föld tiszta jövedelmének kimunkálása előtt, elfogadhatlannak, hogy az így megállapított adóösszeg 20 évre, mint olyan, mely sem kisebb sem nagyobb nem lehet, megállapítassék, elfogadhatatlannak végre, hogy a különben is oly terhes földadó most újabban fölemeltessék, és épen ezért indítványozzuk, hogy a törvényjavaslat első három §-a helyett a következő szerkezet tétessék : 1. §. A földbirtok arányos megadóztatása czéljából, a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme, ezen törvény rendeletei szerint újból kinyomoztatatik, és általános földadókataster készíttetik. A földbirtoknak ezen törvény értelmében kinyomozott tiszta jövedelme, — kivéve a 75. §. a) pontjának esetét, — sem egyes vidékekre, sem egyes földrészletekre nézve nem jöhet változás alá mindaddig, míg az ország egész területét illetőleg újabb becslés és kiszámítás nem eszközöltetik. 2. §. A földadó az új kataster elkészültétől fogva minden földrészletre a tiszta jövedelem ugyanazon százalékában vettetik ki. 3. §. A határőrvidéki részeknek a földtehermentesítési járulék tekintetében fennálló mentessége fentartatik. Tisza Kálmán s. k., Horváth Elek s. k., Földváry Mihály s. k., Vállyi János s. k., Péchy Tamás s. k.lentés, hogy a híres méntelep felállításához már hozzáfogtak, miután a kormány már utalványozta az e czélra rég esedékes 120000 forintot. Bizonyságul szolgálhat arra nézve, hogy a Szlávy-kabinet már nem kegyeskedik a fusionistákkal szemben.-„Körözvény. Budapest sz. k. városa terézvárosi részéből az egészségügyi bizottság nyomtalanul eltűnt. Ismertető jelei: nagyot hall és lassan jár. A kézrekerítő jutalmul számot tarthat arra, hogy a majdanj életre hivandó tisztasági bizottságnál — talál munkát többet is mint végezhet ! Budapest stb.“ M i n t 1 e n f é 1 e. jÉpP ■*' " ! — Julius 9-én. — Az állhatatosságot nem lehet elvitatni a főváros közönségétől. Amit egyszer fejébe vesz, ahoz szívósan ragaszkodik. Papolhat neki a jobb ízlés, ő megmarad előítélete mellett és bántatlanul halad a saját útján. Sok, nagyon sok illustratiónk volna e szavakhoz, de csak az állatkertről szólunk, mely közhelyeink egyik legszebbike s mégis mindnyájok között a legelhagyatottabb. Az üde lég, az árnyék, a lomb s a haszonnal járó mulatság gyéren szórt üdülési pontjainkon talán sehol sincs meg oly mértékben, de azért az állatkert ma is csak oly mostohagyermeke a fővárosi közönség kirándulási vágyának, mint volt évek előtt. Mi sem természetesebb, mint hogy a kerttársulat ezek mellett minden évben deficitekkel küzd, melyeken az igazgatóság minden jóakarata megtörik. Vájjon megváltoznak-e a viszonyok a sugárút kiépülésével, mely a járókelő embereket közelebbi szomszédságába hozza az oroszlánoknak, medvéknek és vidráknak? Annyi kétségen kívüli dolog, hogy az állatkert feladatáról igen helytelen a felfogás sok helyen az országban. Berecz lemondása folytán nemrégiben pályázatot hirdettek az igazgatói állásra. A lapok alig tudatták az igazgatóság megürültét már is tucat számra jelenkeztek a pályázók mindenfelől, úgy hogy eddigelé a folyamodványok száma meghaladja a kétszázat. S mit gondolnak, kik versenyeznek ? Amint értesültünk, számbavehető ember alig öt. A többi amaz irigylésre méltó osztályba tartozik, melynek tagjai „mindenre alkalmas,és a harangöntéshez ép úgy ért, mint a csillagászathoz és nem volna roszabb billard-marqueur, mint állatkerti igazgató. Nők is folyamodtak a tisztségre. Ezek egyike azzal támogatja ajánlkozását, hogy már gyermekkora óta nagy hajlandósággal viseltetik az állatok iránt s kivált — a madarakat kedveli. Ez aztán a szakismeret! De ne gáncsoskodjunk. Közönségünk részvétlensége mellett még az is dicséretes, ha valaki az állatkert ügye iránt nem is tanúsít egyebet mint hajlandóságot. ( Az „Ellenőr“ fusió hire! közt valószínűleg első elven lesz olvasható a Debreczenből érkezett az a jó ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, julius 9. — A kisegítő egylet jul. 8-kán tartá alakuló közgyűlését Woninger elnöklete alatt. Elnök jelenti, hogy a kormány a benyújtott alapszabály javaslatot némi csekély módosítással jóváhagyta. A közgyűlés e módosításokat egyhangúlag elfogadta. Ezután hivatalosan bejelentetett az osztrák nemzeti bank által felajánlott 6 millió dotatió. A felhasználás módozatairól később fog a végrehajtó bizottság értesíttetni. A végrehajtó bizottságba megválasztottak. Rebly, Kohen, Kerstinger, Gretschel, Koppay, Hajós Lukács, Uhl, Ullman H., Weisz, Weninger. — A kolera Pest körül uralkodik, de azért a fertőtlenítés iránt semmiféle intézkedéseket nem látunk. Lehet, hogy vannak rendeletek, de hogy nem hajtatnak végre, arról biztosítjuk az egészségi bizottságot. Tessék csak akármelyik vendégfogadóba vagy kávéházba benézni, a magánházakról nem is szólva. Majd ha a járvány itt is kitör, lesz sürgős forgás elég, csakhogy a bajt nem utólag enyhíteni, hanem a — mennyire emberileg lehet — megelőzni kellene. Az illető urak azonban részint fürdőre mentek, részint a virilisták kiszemelésén s a baloldalnak — a pártatlanság látszatának némi megóvása mellett — kijátszásán törik inkább a fejeket, semhogy olyasmire, mint a közegészség, ráérnének gondolni. — A fiumei katonai akadémiában a jövő tanévvel több fizető félfizető és egészen ingyenes hely jó üresedésbe. Ingyenes helyre katona-, honvédtisztek és államtisztviselők fiai, fél fizető helyre magasabb államtisztviselők fiai tarthatnak igényt; fizető növendékekül az osztrák-magyar monarchia minden polgárának fia vétetik föl, ha a föltételeknek megfelel. A 13-ik évet betöltött, de a 15-ik évet még túl nem haladt folyamodóknak, a katonai szolgálatra alkalmasaknak kell lenniök a kivánt előtanulmányok a befejezett alreáltanoda vagy algymnasium. A keresztlevél- és oltási bizonyitványnyal ellátott kellően felszerelt folyamodványok augustus 10-ikig nyújtandók be a cs. és k. hadügyminisztériumnál. Egy fizető növendékért 550 frt 25 kr dij jár. — Miklósy színkörében közelebb Szigligeti Feri k. a., érdemdús drámaköltőnk széptehetségű leánya lép föl. Pénteken a „Londoni koldusokéban, hétfőn a „Fokról fokra“ czimü színműben, szerdán pedig Szigeti „Kisértet“ czimü népszínművében fog játszani. — Hét hagyma miatt állót tegnap a pestvidéki fenyítő törvényszék előtt 12 bolgár. A török szultán ez alattvalói valódi török módon kegyetlenkedtek egy molnár legényen, és e miatt el is marasztaltattak. A tényállás a következő. Gróf Károlyi István káposztásmegyeri birtokán török alattvalók (bolgárok) kertész gazdaságot folytatnak, de mivel nagyon lopták termesztményeiket, Dimitrievics kertész két őrt állított ki, kik az arra menő Balogh József molnár legényt, azon ürügy alatt, hogy hagymát lopott, a gunyhóba hurczolták, ott lábainál fogva szegre akasztották és kapanyéllel talpát egész éjen át verdesték, de arczát és testének egyébb tagját sem kímélték. Reggel Baloghot szabadon bocsátották, de ez nem tudott menni. A bolgárok megijedtek és maguk vitték foglyukat a gödöllői járásbírósághoz, de corpus delicti gyanánt 7 darab hagymát is hoztak, melyet az állítólag lopott volna. A mai végtárgyalás alkalmával dr. Szabó János törvényszéki orvos az orvosi látleletet fölülvizsgálván, azt a véleményt mondotta ki, hogy Balogh sebei egyenként úgy mint összesen csak könnyűek voltak. — A törvényszék a főtetteseket egy-egy havi börtönre ítélte. — Budán annyira nem keresik a női cselédet az ottani cselédhivatalnál, hogy az illető hivatalfőnök nem tudja mitevő legyen a sok előjegyzésbe vett nőcseléddel, kik folytontonosan ostromolják hely után. Czélszerű volna Pestre adni kölcsön néhányat, minthogy itt anynyira keresik a nőcselédeket, hogy ép ellenkezőleg a hivatal erről az oldalról ostromoltatik. — Dr. Arányi Lajos, az egyetem nyugalmazott tanára, régi, 1000 forintos alapítványát 3000 frtra emelte. Ennek kamatait fele részben a kórboncztanban kitűnt tanulók kapják, másik részét pedig pályadijnak tűzik ki kórszövettani munkára. — A lipótvárosi választók közgyűlése múlt vasárnap csekély részvét miatt meg nem tartathatván, utóbbi közgyűlés szombaton jul. 12-én d. u. 4 órakor a vigadó kis termében fog megtartatni. Az ideiglenes választmány megbizásából: Oszwald Sándor, választmányi jegyző. Angol lapok azt írták, hogy a kolera Bécsben nagy mértékben dühöng, mire a külügyministérium a követség utján, minden angol laphoz táviratot intézett, melyben e hírt alaptalannak jelenti ki. Bécsben a múlt héten 17 kolera-eset fordult elő, s kivonat a hivatalos lapból. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter Bodnár Zsigmond pesti k. főreáltanodai rendes tanárt, a magyar nyelv és irodalomból egyetemi magántanárrá lett képesittetése folytán, ezen minőségben, dr Hidegh Kálmán pesti kir. főreáltanodai rendes tanárt a zsirnemü testek vegytanából egyetemi magántanárrá lett képesíttetése folytán, ezen minőségben megerősítette. A vallás- és közoktatási miniszter dr. Mihályi Jánost, Máramaros megye tiszti főügyészét a máramaros-szigeti bírói államviszgálati bizottság tagjává nevezte ki. A császári és királyi közös külügyminiszter saját számvevő osztálya főnök-helyettesének, Riedel Henrik számtisztnek, a nevezett osztályban rendszeresített számtanácsosi állást adományozta. A m. k igazságügyminiszter az aradi kir. ügyészség kiküldött osztályánál fogházfelügyelői minőségben alkalmazva volt Vetró Ferencz kiszolgált cs. és kir. huszárőrmestert, a hódmezővásárhelyi kir. ügyészség börtönéhez fogház felügyelővé nevezte ki. A közmunka és közlekedési magy. kir. miniszter László Elek közi miniszteri dijnokot, a kamatbiztositéki számvevőséghez írnokká nevezte ki. Az 1873. évi XI. t. sz. által Hódmezővásárhely városa törvényhatósági joggal ruháztatván fel, ennek kormányzatát a város főispánja idei junius 15-én átvette, és a város törvényhatósági jogainak gyakorlatát ugyan azon a napon megkezdvén, azon kötelékből, melyben Csongrádmegye hatóságával állott, kilépett és közvetlen a m. kir. minisztérium alá helyeztetett.