Magyar Ujság, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-10 / 157. szám

s­zükséglete arányát Ausztria irányában kifejezné a 30 : 70-es quóta. Nem áll már csak azért sem, mert Ausztriában, hol az ipar­i kereskedelem fejlettebb, hol több pénz- és hitelintézet, többféle fizetési, többféle leszámítolási eszköz és eljárás van di­vatban mint nálunk , a kevesebb mennyi­ség is gyorsabban forog, többször megfordul mint nálunk, hol a termelő gazda, terményt úgysem vesz egymástól, hanem pénzét az iparos­nak, többnyire osztrák iparczikkekért, adja s a fizetési eszközök , pénzjegyek, értékjegyek, utal­ványok stb. kevesebbek s a leszámítoló intézetek még csak most alakultak s átalában az áru és érték forgalom közel sem oly élénk, mint Ausz­triában. H­át ugyan Bécs városa minő jogon, minő elvek alapján élvez az osztrák n. banktól oly mérvű hitelt, minővel Magyarország nem dicse­kedhetik ? Bizonyára nem a quotához járulása alapján, nem a közteherviselés elvén, hanem mondjuk , az ipar­i kereskedelem fejlettebb mér­vénél fogva, melynek köpenye alatt azonban ott szerepel a tőzsdeüzlet, a szédelgés és a kormány mindenféle szükséglete. M­i a közgazdasági tevékenységet illeti: ha ezt vennénk Magyarország pénzszükséglete alap­jául, csak azt kellene felhoznunk, hogy ime, Magyarország­­jó részig sincs felszerelve jó gé­pekkel és eszközökkel Nyugat-Európa államai­hoz képest , ha a tudományos gazdák által meg­állapított arányokat (a földbirtok értékének 12 — 15 százalékát­ veszszü­k alapul — csupán me­zei gazdaságunk felszereléséhez 400—500 millió forint kellene, és ismét ennyi kellene azon gyá­rak építéséhez s felszereléséhez, melyek termé­nyeinket, szövetanyagainkat stb. feldolgoznák, hogy igényeinket fedezhessük, holott Ausztria mezőgazdasága már ha nem is oly mérvben, de kétszerre, háromszorta több százalékig fel van szerelve . Ausztria ipara már ha nem is egészen, de nagy részben képes kielégíteni lakossága igé­nyeit, nem úgy mint Magyarország. M­időn tehát a pénzügyminiszter úr azt mu­togatta,­­ hogy Magyarország pénzszükséglete már ide­s­tova (s az osztrák n. bank kegyeiből pár nap múlva ki lesz) elégítve: veszélyes táv­tartókat hintett el, melyek sem elméletileg, de mint a köznapi tapasztalat mutatja, gyakorlati­lag sem igazolhatók. Tanácsa, hogy óvakodjunk több hitelt venni igénybe, mert: „a kölcsönöket majd vissza is kell ám fizetni“ — s azon rövid mondata, miszerint szükségleteink kellő mérvű kielégítése: „a jövő dolga“ — s általában a jegy­bank ügyben tanúsított eljárása, semmittevése, vagy húzás és halasztása nagyon sajnosan igazol­ják, hogy a pénzügyminiszter vagy nem érti s érzi Magyarország valódi szükségleteit, vagy a­mi közelebb áll a valósághoz, nem mer oly lépést tenni, mely azok kielégítésére vezetne. A függés Bécstől ez ügynél is kézzelfogható, köröket, melyekkel a népnevelés szent ügyét előmozdí­tani s az emberiség mivelődését, e sok tekintetben még parlagon fekvő talajt, czélszerűbben megmun­kálni lehessen ! Fehértemplom derék polgársága és ta­­nító­ kara mindent elkövet, hogy a gyűlés tanulságos, hasznos és ünnepélyes legyen. A város semmi fáradsá­got, semmi költséget nem kímél, csakhogy kellemetessé tegye számatokra az itt tartózkodást. Tanszerkiállítás­­ról a legjobban gondoskodunk. Résztvevői jegyek 50 kr. beküldése mellett, Fehértemplomban, a 7-ik délma­gyarországi tanítógyűlés számára kiküldött helyi bi­zottságnál kaphatók. Azon urak, kik a közebédnél jelen kívánnak lenni, még 1 frt 30 kr. beküldésére kéretnek. Bejelentéseknél kérjük határozottan kijelenteni, kiván­­tatik-e szabad szállás vagy nem? Végre hogy kívánal­maknak kellő mértékben elégtételhessék, kérjük a be­jelentéseket gyorsan eszközölni. Bejelentéseket július végéig elfogad a helyi bizottság elnöksége, valamint örömest felel minden a tanítógyűlésre vonatkozó tuda­kozódásra. A­mi az utazási kedvezményeket illeti, ar­ról bővebben fognak szólani a lapok. Isten velünk ! vi­szontlátásra Fehértemplomban. Fehértemplom julius hó 6-án 1873. A helyi bizottság nevében Vodicka Got­­fried polg. isk. igazgató és a helyi bizottság elnöke. Ogonovsky Ferencz magyar királyi polgári iskolai tan. és a helyi bizottság titkára. — A lemberg-csernovicz-lassyi vasút ügye Ban­­haus osztrák kereskedelmi miniszter azon elhatározása folytán, hogy az összes erre vonatkozó iratokat a fe­­nyítő törvényszékhez tette át, legközelebb új stá­diumba lépett. A „Neue Freie Presse“-nek, mely a vasút főigazgatójával Offenheim úrral mindig igen gyöngéd viszonyban állt, és a fordulat sehogy sincs ínyére , azt állítja, hogy a kereskedelmi minisztérium néhány nap múlva hivatalosan ki fogja jelenteni, hogy az irományoknak a fenyítő törvényszékhez való áttéte­lével nem bizonyos egyének perbe fogatását szándé­kolta, hanem csak egész átalánosságban teljesíti tör­vényszerű kötelességét. Hogy egyébiránt minő szép dolgok történtek a vasútnál, arra maga a „N. Freie Presse“ is érdekes adatokat közöl. A kormány a lemberg-szucsavai vonal állapotának megvizsgálására hivatalos szakembereket küldött ki, kik jelentésekben azt mondják, hogy a vasút állapota oly rosz, hogy legalább 50 objektumot újra kell építeni, mi négy millió frtba kerülend, a jelentés ezért Brastan építészeti vállalkozót s Offenheim főigaz­gatót teszi felelőssé, mert a főigazgató a vállalkozótól provisiot kapott s mindkettőnek az volt közös érdekük, hogy az épités minél kevesebbe kerüljön. Ennek folytán az összes hidak úgy készitvék, hogy az egyik már pár év előtt összeomlott s a többiekre hasonló sors vá­rakozik. Továbbá a talpfák, melyek mindegyike után Offen­heim ur 40 — 50 kmnyi hasznot húzott, a legroszabb fa­anyagból készítvék. Ily csúfos dolgokkal szemben a tisztességesebb lapok, mint a „Presse“, a „Deutsche Ztg.“ a „Wanderer“ és mások osztatlan helyesléssel fo­gadják a bűnvádi eljárás megindítását. A „Presse“ kü­lönösen azok ellen szólal föl, kik a kérdésből politikai tőkét akarnak a mostani kormány ellen csinálni. Ki­emelni, hogy ez a vasút nem az utóbbi hónapok alko­tása s bármit fog majd a vizsgálat kisütni, a mostani kormánynak csak becsületére szolgáland, hogy a bonyo­dalmas ügy tisztázását a rendes igazságszolgáltatás­hoz utasította. A „Wanderer“, mely most a foederalis zászló alatt küzd, természetesen az ellenkező szempont­ból nézi a dolgot s azt mondja, hogy az egész botrány­nak a mostani kormányrendszer az oka. Az a rendszer, melynek uralma alatt ily dolgok jönnek napfényre, legalább is beteg s radikális gyógyí­tásra szorult. A „Deutsche Ztg.“ ismét a „Presse“ ál­láspontjából nézi a dolgot s azt mondja, hogy a mostani corruptio a szomorú ötvenes évek maradványa, s hogy e baj a társadalom minden rétegébe, sőt a parlamentbe is elhatott. Orvoslásának legjobb eszköze az, melyet a kormány választott, midőn a fennforgó ügyben a neta­­láni bűnrészesség kiderítését pártok fölötti igazságszol­gáltatásra bizza. — A tanitók- 63 a tanügy barátaihoz. A „Dél­magyarországi tanitóegylet“ ez idei nagygyűlését augusztus 4., 5. és 6-án Fehértemplomban (ma­gyar határőrvidék) tartja. A bánáti határőrvidék édes hazánk Magyarországhoz csatoltatván, vala­­hára lehetségessé vált nekünk a veletek való testvériesülés ünnepét m­egülni. Jörtek tehát számosan, mutassátok meg, hogy a ti szivetek is ép oly forrón do­bog e­lénk, mint a miénk felétek ! Fölbonthatlan lesz a szövetség, melyet itt kötni fogunk ; mert csak vele­tek egyesülten akarjuk a jövőben fölkeresni azon esz­ MAGYAR ÚJSÁG 1873. JULIUS 10. Ellennyilatkozat, Gondol Dániel m. osztálytanácsosnak ezen lap idei 147. számában kiadott nyilatkozatára kötelességemnek tartottam kijelenteni. Miszerint maga is beismeri, hogy a Bruza-féle bűnper az ő nézete alapján eleveníttetvén fel, ennek befolyásából daczára az elsőbirósági elmarasztalásnak s a gyanúsok elsőbiróságilag felmentettek. Ezen hivatalos ténnyel szemben Gondolnak minden rep­ekedő mentegetőzése annál inkább alaptalannak tű­nik fel, mivel azon puszta ráf­ogását, mintha én őtet bűnrészességgel vádoltam volna, megc­áfolja a jan. hó 21-ei napló, melyből ha ezen tárgybeli felszólalásom a lapok által hiven és minden pártszenvedély nél­kül közöltetett volna, bármikor szabadon meggyőződ­hetik. Hogy mennyiben alaposak azon szemtelen gyanu­­gítások, melyeket ellene általam idézett röpiratból me­rítettem, azt tessék a megrendelt hivatalos vizsgálat nyomán bevárni, mely épen a Gondol meggondolatlan vakmerőségét fogja kideríteni, kinek tanácsára és köz­benjárására képes volt az elsőbíróság ártatlanokat elfo­gatni és elítélni. Mint képviselő, kinek sem vagyok felelős szavaim­ért sőt kötelességem minden a nyilvánosság terén fel­merülő rész hírt épen a közkormányzat érdekében a kormány figyelmébe ajánlani, hogy a rágalmazó és rá­galmazott egyaránt vegye jutalmát vagy büntetését, e részben nem szükség az illetőnek jelen lenni, mint ez a híres Csemeghy féle ügyben is volt az eset,majd kérdőre vonja a miniszter s tisztára moshatja magát. Szövetkeztem az igazsággal, nem pedig Gondol által úgy látszik jól ismert gonosztevőkkel, kinek mint látom az fáj leginkább, miért hogy azok saját nézete szerint el nem ítéltettek; épen azért minden alaptalan sértegetéseit mint aljas rágalmat egyszerűen visszauta­­sítván, szintén kérem ezen összefüggő ellennyilatkozat­nak a lapok által fölvételét. Budapest, jul. 1. 1873. Lázár Ádám, országgy. népképviselő. Különvélemény földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat 1-iő, 2-ik és 3-ikc §-ára vonatkozólag. Alólirottak nem fogadják el a fent említett tör­vényjavaslat 2-ik és 3-ik §-ában foglalt azon intézke­dést, amely által a földadó összege már ezen törvény­ben és pedig az eddiginél nagyobb mennyiségben meg­­állapíttatni és azután 20 évre annak változhatlansága kimondatni czéloztatik. Tekintettel a gazdászati ipar érdekére szükséges­nek és méltányosnak tartják azt, hogy az egész or­szágra nézve kimunkálandó tiszta jövedelmi fokozatok az egyes földrészleteket illetőleg se a művelési ág, se az osztályzat alapján hosszabb idő leteltéig ne változ­tassanak, hogy így a szorgalmas és ügyes gazda előtt legyen idő, a­mely alatt befektetései és fáradsága ered­ményét élvezhesse anélkül, hogy a kincstár azonnal reá tegye kezét; az pedig, ki elhanyagolja birtokát, már ezáltal is kárt tesz közgazdászaii szempontból az ál­lamnak, ne vegyen még jutalmat is hanyagságáért ab­ban, hogy elhanyagolt birtoka időközben más mive­lési ágba vagy más osztályba soroztatván, kevesebb adót fizessen. Eziránt tehát intézkedni is kívánnak az 1-ső §-ban, hol ki kellene mondatni annak, hogy a földnek jelen törvény értelmében kinyomozott tiszta jövedelme a 75-ik §. a) pontja esetének kivételével nem változ­hat, mindaddig, míg az ország egész területére nézve új becslés nem eszközöltetik. De azt, hogy ennél tovább menve, maga a fize­tendő adó összege ezen törvényben már előre meghatá­rozta­ssék , hogy az 20 évre állandósítva tétessék ki, tekintet nélkül a kivánt összeg nagyságára sem fogadhatják el, azt pedig, hogy az adó összege így mellékesen, mint­egy elrejtve, néhány millióval emeltessék is, úgy tekin­tik, mint a különben is helytelen eljárás tetőzését. A dolog természetében fekszik, hogy ha valamely adótárgyat, illetőleg az államban létező adótárgyak valamelyikét egészben, a belőle eredő jövedelem alap­ján megadóztatni akarjuk, első­sorban azt szükséges tudni, mennyi az abból befolyható jövedelem, mert csak azután lehet önmagára ezen egy adótárgyra nézve is megítélni, mily összege az adónak az, mely nem leen, arra túlságosan terhelő. De a különböző adó­nemek között szükséges arányosságnak oly fontos, s a pénzügyminiszter úr által is annyira hangsúlyozott tekintete is ezt követeli, mert csak ha ismeretes a jövedelem összege, amelyre egyik vagy másik adó kivettetik, lehet az állam ismert szükségletei által igényelt adóöszszeget köztük arányo­san megosztani. Azon, a gyakorlati kivitel szempontjából merített érvek, melyeket a javaslatba tett eljárás védelmére a pénzügyminiszter úr indokolásában felhoz, egyáltalá­ban nem bírnak oly fontossággal, hogy azt, szemben alapjában helytelen voltával igazolhatnák. Az irány, lehetőleg alacsonyan mutatni ki a jöve­delmet, s ezáltal igyekezni az adót kisebbíteni, megvan minden egyes adózóban és megvan az adózók minden egyes osztályában. Igyekezni fog ez érvényesíteni ma­gát, akár tétezik ki előre az adó összege, akár nem, el­lensúlyozására pedig egyformán fog hatni az állam kö­zegeinek adott befolyás mindkét esetben, épen úgy, mint azon legsikeresebb correctivum is, mely az adózó osztály minden egyes tagjának érdekévé teszi, hogy a többi tagok tiszta jövedelme szemben az övével túl­­ságig alacsonyan ne állapíttassák meg. Nem az érdekli az adózót, minő %-ban van adója megállapítva, hanem az, hogy minő nagy annak ösz­­szege, és az adók arányosításánál kedvezőbb lévén, va­lamely adózó osztályra nézve, ha adója szemben tiszta jövedelmével nagy százalékot mutat, tudva, hogy akár legyen ma kimondva, akár nem, az adónak összege, né­hány perc­ent különbséggel minő lesz az, s számítva arra, hogy még a jövőben is lehetnek adóemelések és arányosítások, ha egy és ugyanazon összeget meg kell is már fizetnie, jobban fogja szeretni, ha az jövedelmének nagyobb százaléka képen mutattatik ki, de viszont épen, mert tudja, hogy akár mondassák ki ma az országos föld­adónak összege, akár nem, a földnek egy nagy,a jelenle­ginél bizonynyal nem kisebb adóterhet kellend hazánk­ban hordoznia, tudja és érzi azt is mindenki, hogy a mások jövedelme nagyon alant becsültetvén, azok igaz­­talanul kevés adót fizetnek, neki annál többet fog kei­lend fizetnie, és így egyik esetben nem kevésbé fennál­­land a másoknál eszközölt becsű feletti őrködésnek ér­deke, mint a másikban. Hogy egyes adók nagysága évenként vagy csak nagyon sűrűn is ne változzék, nagyon kívánatos, sőt szükséges, de bármely adónemet húsz évre megkötni sem nem igazságos, sem nem lehetséges. Az adónak nem szabad többnek lennie, mint a­mennyi az állam érdekének szempontjából okvetlenül szükséges és viszont ezen okvetlen rendes szükségeket fedeznie kell. Igazságtalan lenne tehát megállapítni, hogy az adózók valamelyik osztályának adója kisebb nem lehet 20 évig, habár az állam szükségletei ezt engedvén, a többieké kisebbedett, vagy hogy nem lehet nagyobb, habár az állam elutasíthatlan szükségletei folytán a többi osztályok adója emeltetett is. De lehetetlen is ez. Nincs módjában egy törvényhozásnak sem 20 évre lekötni úgy utódait, hogy bárminő viszonyok jöjjenek a hazára, az adózók egyik nagy osztályától több adót ne kívánhassanak, és épen ezért nem nyújthat ezen té­tel semmi biztosítékot a földbirtokos osztálynak, mely talán ez­által arra akar indíttatni,­­ hogy az adónak tervbe vett mondhatni lappangó felemelését csendes vérrel nézze és szenvedje. Óhajtjuk, törekedni is kell mindenkinek arra, hogy az ország egyik adózó osztálya is, nagyobb, újabb ter­hekkel meg ne rovassák, azt pedig, ami most czélozta­­tik, hogy egyik osztálynak adója az úgy is oly terhes földadó magában így mellesleg felemeltetik, határozot­tan elutasítjuk, de midőn senki sem tudhatja a jöven­dőt, a törvényhozásnak ez irányban 20 évre szóló bizto­sítást adni nem lehet és nem szabad, mert ha bekövet­­kezhetik, az iránt biztosítékot senki sem adhat,­­ hogy az államnak nagyobb összegekre lesz szüksége, a föld­birtokos-osztálynak is akár egyenesen, akár valamely mellékes után részesülnie kellene e terhekben s a csa­lódás abban, mit most a törvény­hozás ígért, méltó el­keseredést, és a bizalom elenyésztét eredményezheti csupán. Összefoglalva a fennebbieket, elfogadhatatlan­ak tartjuk, hogy álalában adóösszeg állapíttassák meg, a föld tiszta jövedelmének kimunkálása előtt, elfogad­­hatlannak, hogy az így megállapított adóösszeg 20 évre, mint olyan, mely sem kisebb sem nagyobb nem lehet, megállapítassék, elfogadhatatlannak végre, hogy a különben is oly terhes földadó most újabban fölemel­tessék, és épen ezért indítványozzuk, hogy a törvény­­javaslat első három §-a helyett a következő szerkezet tétessék : 1. §. A földbirtok arányos megadóztatása czéljá­­ból, a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme, ezen törvény rendeletei szerint új­ból kinyomoztatatik, és általános földadókataster ké­szíttetik. A földbirtoknak ezen törvény értelmében kinyo­mozott tiszta jövedelme, — kivéve a 75. §. a) pontjá­nak esetét, — sem egyes vidékekre, sem egyes föld­részletekre nézve nem jöhet változás alá mindaddig, míg az ország egész területét illetőleg újabb becslés és kiszámítás nem eszközöltetik. 2. §. A földadó az új kataster elkészültétől fogva minden földrészletre a tiszta jövedelem ugyanazon szá­zalékában vettetik ki. 3. §. A határőrvidéki részeknek a földtehermen­­tesítési járulék tekintetében fennálló mentessége fen­­tartatik. Tisza Kálmán s. k., Horváth Elek s. k., Földváry Mihály s. k., Vállyi János s. k., Péchy Tamás s. k.­lentés, hogy a híres méntelep felállításához már hoz­záfogtak, miután a kormány már utalványozta az e czélra rég esedékes 120000 forintot. Bizonyságul szol­gálhat arra nézve, hogy a Szlávy-kabinet már nem ke­­gyeskedik a fusionistákkal szemben.­­-­„Körözvény. Budapest sz. k. városa terézvárosi részéből az egészségügyi bizottság nyomtalanul eltűnt. Ismertető jelei: nagyot hall és lassan jár. A kézrekerítő jutalmul számot tarthat arra, hogy a maj­dan­­j életre hivandó tisztasági bizottságnál — talál munkát többet is mint végezhet ! Budapest stb.“ M i n t 1 e n­ f é 1 e. jÉpP ■*' " ! — Julius 9-én. — Az állhatatosságot nem lehet elvitatni a főváros közönségétől. A­mit egyszer fejébe vesz, ahoz szívósan ragaszkodik. Papolhat neki a jobb ízlés,­­ ő megma­rad előítélete mellett és bántatlanul halad a saját útján. Sok, nagyon sok illustratiónk volna e szavakhoz, de csak az állatkertről szólunk, mely közhelyeink egyik legszebbike s mégis mindnyájok között a legel­­hagyatottabb. Az üde lég, az árnyék, a lomb s a haszon­nal járó mulatság gyéren szórt üdülési pontjainkon ta­lán sehol sincs meg oly mértékben, de azért az állat­kert ma is csak oly mostohagyermeke a fővárosi közön­ség kirándulási vágyának, mint volt évek előtt. Mi sem természetesebb, mint hogy a kerttársulat ezek mellett minden évben defic­itekkel küzd, melyeken az igazgatóság minden jóakarata megtörik. Vájjon meg­változnak-e a viszonyok a sugárút kiépülésével, mely a járó­kelő embereket közelebbi szomszédságába hozza az oroszlánoknak, medvéknek és vidráknak? Annyi két­ségen kívüli dolog, hogy az állatkert feladatáról igen helytelen a felfogás sok helyen az országban. Berecz lemondása folytán nem­régiben pályázatot hirdettek az igazgatói állásra. A lapok alig tudatták az igazgatóság megürültét már is tuc­at számra jelenkez­­tek a pályázók mindenfelől, úgy hogy eddigelé a folya­modványok száma meghaladja a kétszázat. S mit gon­dolnak, kik versenyeznek ? A­mint értesültünk, számba­­vehető ember alig öt. A többi amaz irigylésre méltó osztályba tartozik, melynek tagjai „mindenre alkal­mas,é­s a harangöntéshez ép úgy ért, mint a csillagá­szathoz és nem volna roszabb billard-marqueur, mint állatkerti igazgató. Nők is folyamodtak a tisztségre. Ezek egyike azzal támogatja ajánlkozását, hogy már gyermekkora óta nagy hajlandósággal viseltetik az állatok iránt s kivált — a madarakat kedveli. Ez aztán a szakismeret! De ne gáncsoskodjunk. Közönségünk részvétlensége mellett még az is dicsére­tes, ha valaki az állatkert ügye iránt nem is tanúsít egyebet mint­­ hajlandóságot. ( Az „Ellenőr“ fusió hire! közt valószínűleg első elven lesz olvasható a Debreczenből érkezett az a jó­ ÚJDONSÁGOK. Bu­da-Pest, julius 9. — A k­isegítő egylet jul. 8-kán tartá alakuló közgyűlését Woninger elnöklete alatt. Elnök jelenti, hogy a kormány a benyújtott alapszabály javaslatot némi csekély módosítással jóváhagyta. A közgyűlés e módosításokat egyhangúlag elfogadta. Ezután hivata­losan bejelentetett az osztrák nemzeti bank által fel­ajánlott 6 millió dotatió. A felhasználás módozatairól később fog a végrehajtó bizottság értesíttetni. A végre­hajtó bizottságba megválasztottak. Rebly, Kohen, Ker­­stinger, Gretschel, Koppay, Hajós Lukács, Uhl, Ullman H., Weisz, Weninger. — A kolera Pest körül uralkodik, de azért a fertőtlenítés iránt semmiféle intézkedéseket nem lá­tunk. Lehet, hogy vannak rendeletek, de hogy nem hajtatnak végre, arról biztosítjuk az egészségi bizott­ságot. Tessék csak akármelyik vendégfogadóba vagy kávéházba benézni, a magán­házakról nem is szólva. Majd ha a járvány itt is kitör, lesz sürgős forgás elég, csakhogy a bajt nem utólag enyhíteni, hanem a — mennyire emberileg lehet — megelőzni kellene. Az il­lető urak azonban részint fürdőre mentek, részint a vi­rilisták kiszemelésén s a baloldalnak — a pártatlanság látszatának némi megóvása mellett — kijátszásán törik inkább a fejeket, semhogy olyasmire, mint a köz­egészség, rá­érnének gondolni. — A fiumei katonai akadémiában a jövő tanévvel több fizető félfizető és egészen ingyenes hely jó üresedésbe. Ingyenes helyre katona-, honvéd­tisztek és államtisztviselők fiai, fél fizető helyre maga­­s­abb államtisztviselők fiai tarthatnak igényt; fizető növendékekül az osztrák-magyar monarchia minden polgárának fia vétetik föl, ha a föltételeknek megfelel. A 13-ik évet betöltött, de a 15-ik évet még túl nem haladt folyamodóknak, a katonai szolgálatra alkalma­saknak kell lenniök a kivánt előtanulmányok a befeje­zett alreáltanoda vagy algymnasium. A keresztlevél- és oltási bizonyitványnyal ellátott kellően felszerelt folya­modványok augustus 10-ikig nyújtandók be a cs. és k. hadügyminisztériumnál. Egy fizető növendékért 550 frt 25 kr dij jár. — Miklósy színkörében közelebb Szigli­geti Feri k. a., érdemdús drámaköltőnk széptehetségű leánya lép föl. Pénteken a „Londoni koldusokéban, hétfőn a „Fokról fokra“ czimü színműben, szerdán pe­dig Szigeti „Kisértet“ czimü népszínművében fog ját­szani. — Hét hagyma miatt állót tegnap a pest­vidéki fenyítő törvényszék előtt 12 bolgár. A török szultán ez alattvalói valódi török módon kegyetlenked­­tek egy molnár legényen, és e miatt el is marasztaltat­­tak. A tényállás a következő. Gróf Károlyi István ká­posztás­megyeri birtokán török alattvalók (bolgárok) kertész gazdaságot folytatnak, de mivel nagyon lopták termesztményeiket, Dimitrievics kertész két őrt állított ki, kik az arra menő Balogh József molnár legényt, azon ürügy alatt, hogy hagymát lopott, a gunyhóba hurczolták, ott lábainál fogva szegre akasztották és ka­panyéllel talpát egész éjen át verdesték, de arczát és testének egyébb tagj­át sem kímélték. Reggel Baloghot szabadon bocsátották, de ez nem tudott menni. A bol­gárok megijedtek és maguk vitték foglyukat a gödöllői járásbírósághoz, de corpus delicti gyanánt 7 darab hagymát is hoztak, melyet az állítólag lopott volna. A mai végtárgyalás alkalmával dr. Szabó János törvény­­széki orvos az orvosi látleletet fölülvizsgálván, azt a vé­leményt mondotta ki, hogy Balogh sebei egyenként úgy mint összesen csak könnyűek voltak. — A tör­vényszék a főtetteseket egy-egy havi börtönre ítélte. — Budán annyira nem keresik a női cselédet az ottani cselédhivatalnál, hogy az illető hivatalfőnök nem tudja mitevő legyen a sok előjegyzésbe vett nőcseléddel, kik folytontonosan ostromolják hely után. Czélszerű volna Pestre adni kölcsön néhányat, minthogy itt any­­nyira keresik a nőcselédeket, hogy ép ellenkezőleg a hi­vatal erről az oldalról ostromoltatik. — D­r. A­rá­ny­i L­ajo­s, az egyetem nyugal­mazott tanára, régi, 1000 forintos alapítványát 3000 frtra emelte. Ennek kamatait fele részben a kórboncz­­tanban kitűnt tanulók kapják, másik részét pedig pá­­lyadijnak tűzik ki kórszövettani munkára. — A lipótvárosi választók közgyűlése múlt vasárnap csekély részvét miatt meg nem tartat­hatván, utóbbi közgyűlés szombaton jul. 12-én d. u. 4 órakor a vigadó kis termében fog megtartatni. Az ideiglenes választmány megbizásából: Oszwald Sán­dor, választmányi jegyző.­­ Angol lapok azt írták, hogy a kolera Bécs­­ben nagy mértékben dühöng, mire a külügyministérium a követség utján, minden angol laphoz táviratot inté­zett, melyben e hírt alaptalannak jelenti ki. Bécsben a múlt héten 17 kolera-eset fordult elő, s kivonat a hivatalos lapból. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter Bodnár Zsig­­mond pesti k. főreáltanodai rendes tanárt, a magyar nyelv és iro­dalomból egyetemi magántanárrá lett képesittetése folytán, ezen minőségben, dr Hidegh Kálmán pesti kir. főreáltanodai rendes tanárt a zsirnemü testek vegytanából egyetemi magántanárrá lett képesíttetése folytán, ezen minőségben megerősítette. A vallás- és közoktatási miniszter dr. Mihályi Jánost, Má­­ramaros megye tiszti főügyészét a máramaros-szigeti bírói állam­­viszgálati bizottság tagjává nevezte ki. A császári és királyi közös külügyminiszter saját számvevő osztálya főnök-helyettesének, Riedel Henrik számtisztnek, a nevezett osztályban rendszeresített számtanácsosi állást ado­mányozta. A m. k igazságügyminiszter az aradi kir. ügyészség ki­küldött osztályánál fogházfelügyelői minőségben alkalmazva volt Vetró Ferencz kiszolgált cs. és kir. huszárőrmestert, a hód­mező­vásárhelyi kir. ügyészség börtönéhez fogház felügyelővé nevezte ki. A közmunka és közlekedési magy. kir. miniszter László Elek közi miniszteri dijnokot, a kamatbiztositéki számvevőség­hez írnokká nevezte ki. Az 1873. évi XI. t. sz. által Hódmezővásárhely város­a törvényhatósági joggal ruháztatván fel, ennek kormányzatát a vá­ros főispánja idei junius 15-én átvette, és a város törvényhatósági jogainak gyakorlatát ugyan azon a napon megkezdvén, azon kö­telékből, melyben Csongrádmegye hatóságával állott, kilépett és közvetlen a m. kir. minisztérium alá helyeztetett.

Next