Magyar Ujság, 1873. augusztus (7. évfolyam, 176-200. szám)

1873-08-01 / 176. szám

176. szám. Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-ső szám II. emelet. ide intecendó a lap­i sell, in re as ét­elet?) mindem köste­mény. iDésiratok 8 levelek vioesa non adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős keséktől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: figyelem-ntoca 4-ik­us­ földszint. Ida Intézendő­­ lap ,nyári rázzal illető minden köde arány, a. m. az «l£Aa«tá.l pánz,a kiadás körüli p. pazzok ás a hirdetmények POLITIKAI (GYORSPOSTA) ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1873. Auguszt. 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve ■ Egy évra . 16 frt. » Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » -- » Egy hónapra 1 » 4.0 * Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésé­t kttle» 80 kr. Nyílttér: négy peticsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR UJSAG“ czimu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésük,­­ mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek julius 1-től kezdve: Évnegyedre (julius—szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius—decz.) . . . . 8 frt — kr. Három évnegyedre (juh — márc.) 12 frt — kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. Pest, j ii 1 i­i­­s 31. Külföldi szemle. A versaillesi monarchisták, mint Párisból távírják, egy oly terven törik a fejüket, miáltal a republikát a monarchiával felcserélhetnék. Az elnapolást megelőző napokon titkos értekezleteket tartottak, hogy a restau­­rationale­s terv iránt megegyezzenek. A Francziaország­­ban jelenleg uralkodó ultramontán áramlatnak meg­­felelőleg meg akarják nyerni a pápa támogatását, hogy a fusióba, melyet Chambord gróf még most ellenez, melynek azonban az orbeani herczegek már meg vannak nyerve, a frohsdorfi Henriket is belevonják. A terv abban áll, hogy a kamra a szünnapok után összejővén, kikiáltja a monarchiát, a trón azonban egyelőre betöl­tetlen marad. Monarchia Mac-Mahon ideiglenes kor­mányzóságával, ez lenne a megoldás. A parlamenti többség és a kormány köreiben nagy izgatottságot szült a főtanácsnokok utólagos választá­sának eredménye. Beauvais-ban, úgyszintén Frouville­­ban a republikánus jelöltek nagy többséggel győztek. Rousselle megválasztása Beauvais-ban Aumale her­­czegre nézve személyes vereségnek vehető, míg Cor­­diers megválasztása Frouville-ben Thiers személyes győzelmének tekinthető, mivel Cordier benső baráti viszonyban áll. A bonapartista párt vezérei tegnapelőtt Saint- Gratienben Napoleon herczeg elnöklete alatt értekez­letet tartottak, mely alkalommal a herczeg azon szán­dékát nyilvánító, a franczia hadseregbe való fölvételét az államtanács elé vinni. Pinard, az egykori belügymi­niszter egy emlékiratot fog közzé tenni, melyben a her­czeg követelése, melynek Mac-Mahon egy általában nem akar eleget tenni, támogatatni fog. Bazaine nagyon meg lett lepve, midőn hirét vette, hogy pörbe fog fogatni. Barátjai azt állitják, hogy a marsall a kormánytól azt az ígéretet vette, hogy ke­­gyelmezési indítvány fog létetni. A MAGYAR UJSAG T­AKI ZAJA. — Pest, 1878. augusztus 1. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forra­­dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. II-dik KÖTET. XIII. Kettős támadás. (87. Folytatás.) — Leonarda asszony, valóban bizonyos erről ? le­hetséges-e, hogy így szeplőtlenül éljenek együtt a kó­bor színész élet szabadságában, együtt lévén, asztalnál az ismétlésekkor ? Akkor angyaloknak kellene lenniök. — Isabella minden bizonyára angyal. A­mi pedig Sigognacot illeti, vakon engedelmeskedik kedvesének, és minden áldozatot megtesz érte. — Ha úgy áll a dolog — mondá Vallombreuse — mit tehet ön értem ? Igyekezzék, keressen valami jó el­­lenállhatlan hadi cselt k­italálni, mely győztessé tegyen; tudja, hogy az arany és ezüst nekem semmibe sem kerül. S ezt mondva, fehér nőies kezeit egy Benvenuto Cellini által dolgozott serlegbe téve, mely aranynyal volt tele. E sok szép pénz láttára az öreg asszony sze­mei lángoltak, néhány perczig mély gondolatokba merült. Vallombreuse türelmetlenül várta a hallgatás ered­ményét, végre Leonardo így szólalt meg : — Mivel beleegyezését megnyerni nem lehet, nél­külözhetjük azt, hanem egy hamis kulcs és jó adag altató elég volna erre. — Pfuj, azt nem i­s— felelé a herczeg undorodás­­sal — annyira le nem sz­állanék alá soha, egy nőt álmá­ban megcsalni, ki aztán felébredve jobban gyűlölne, mint valaha, és meg is vetne. Nem, nem! — Herczegségednek igaza van — viszont­ Leo­narda — magam is undorodom e sötét módoktól és csak azért ajánlottam, mivel egyebet már nem tudtam. De hát miért nem udvarol ön egyszerűen Izabellának. Hisz ön szép, mint Adonis és gazdag, hatalmas, min­dennel bir, mi egy nőt megnyerhet ? — Bizony isten, e vén asszonynak igaza van — kiálta fel a herczeg, megelégedéssel pillantván le két amor által feltartott velenczei tükörbe. Izabella hiá­­ban hideg, és erényes, nem vak, és a természet nem volt oly mostoha hozzám, hogy külsőm épen visszata­­szító lenne. Legalább olyan leszek reá nézve, mint egy szép kép, vagy szobor, melyet az ember bámul ha nem is szeret. És aztán oly szavakat fogok neki mondani, melyeknek a nők nem szoktak ellenállni, oly tekintetek kíséretében, melyek a szív ridegségét felolvasztják, és melyeknek tüze, dicsekvés nélkül legyen mondva, a legkegyetlenebb udvari hölgyeket is megnyert. Külön­ben e színésznő büszke, és egy herczeg üldözése csak hízeleghet neki. Előmenetelében egész erőmből fogom segíteni, hírnevet szerzek neki. Csoda lesz aztán, ha még gondolni fog arra a kis Sigognac-ra, kitől meg­­menekszem. — Herczegséged nem parancsol egyebet - mondá Leonarda felállva, és tiszteletteljesen várva. — Nem — felesé Vallombreuse — elmehet, de előbb vegye el ezt (egy maroknyi aranyat nyújtott neki) nem tehet arról, ha csapatjában kérlelhetlen szépség van. A vén asszony megköszöné a herczeg nagylelkű­ségét és hátrafelé ment az ajtóig igen ügyesen, a­hogy a szinpadon szokta volt. Ott megfordult és csakhamar eltűnt a lépcsőkön. Vallombreuse magára maradva ina­sának csengetett, hogy az őt felöltöztesse. — Na Picard! — kiáltá a herczeg vidáman — múld felül magadat, szebb akarok lenni, mint Buckin­gham, midőn austriai Annát kivánta elbűvölni, gondolj ki nekem ellenállhatlan öltözetet. Ha eredmény nél­kül térek vissza szépségvadászatomból, pórul jársz, — mert semmi elrejtendő testi hibám nincs. — Herczegséged hasonlíthatlan szépség — felesé Picard, öltözetésében — csak azon kell igyekezni, hogy természetes kellem­e kitessék. Ha méltóságod oly ke­gyes a tükör elébe ülni és néhány perczig mozdulatlan maradni, úgy kikészítem, hogy sehol se fog kérlelhet­­lenre akadni. — Ezeket mondva Picard göndöritő vasat tőn olajgyümölcs maggal és hamuval betakart tüzes parázsra, ezüst edénybe. Midőn elég meleg volt, el­­kezdé ura finom ében haját göndöríteni. Midőn Vallombrense feje készen jön és bajusza finom illatú kenőc­csel meg jön kenve, Cupido­­ve alakjára, a komornok kissé hátra állott, és megelége­detten bámulta, mint a festő, ki utolsó ecsetvonást te­­szen legkedvesebb képén. — Melyik öltözetét hozzam elő ma herczegeéged­­nek? Hogyha ki merném mondani véleményemet annak, kinek nincs reá szüksége, azt tanácsolnám fölségednek, hogy vegye fel fekete bársony öltözetét, mely fekete atlaszszal van ékitve, és egyszerű Raguza himzésü gal­lérét. Az arany, ezüst, fehér atlaszok, és más gazdag holmik, elvonhatnák a figyelmet, melynek egyedül fön­­séged nemes arczára kell összpontosulnia, soha ellen­­állhatlanabb nem volt, a fekete szín még jobban kieme­­lendi érdekes halványságát, mely még sebétől maradt meg. — A kópénak jó ízlése van és úgy tud hizelegni mint egy udvaroncz — mormogá magában Wallom­breuse — igen, a fekete jól fog nekem állani ! Izabel­lára úgy sincs a fénynek semmi hatása. Picard — foly­tató hangosan — hozza el fekete mellényemet és nad­rágomat, valamint borított aczél kardomat. Mondja meg egyszersmind la Raméenak, hogy fogassa be a négy per lovat a hintóba, gyorsan. Egy negyed óra múlva künn kell hogy legyek. Picard eltűnt, hogy ura parancsát teljesítse. Val­lombreuse öltözködése után fel s alá járt szobájában, kocsijára várva, s valahányszor a tükör előtt el­ment, kérdő tekintetet vetett rá, de az a tükrök szokása elle­nére, mindig kedvező választ adott. — Annak a leánynak ugyancsak büszkének és hi­degnek kellene lennie, ha végre nem lenne szerelmes belém, minden erénye és Sigognac-kal való majomsága daczára. Igenis, szép kincsem, az ön megvetése nem sokáig fog dicsőségemből hiányozni, mert tudja meg, kis színésznőm, semmi sem állhat ellent egy Wallom­­breuse-nek. Jelszavam: „Frango nec frangor!“ Egy inas jelenté, hogy a kocsi elő állott. A Tour­­nolles utczától fogva, hol Vallombreuse lakott, a Dau­phine utczáig, a távolság csekély, s a négy tüzes mek­­lemburgi ló hamar átment azon. Vallombreuse nagyház­­beli gőgös kocsija minden kocsi és hintón túl tevén. Bár­mennyire bízott is a herczeg magában, nem tart­hatta magát vissza bizonyos nyugtalanságtól, mely nála ugyan ritka volt. Bizonytalan volt, hogyan fog fogadtatni Izabella által és szive sebesebben vert, mint rendszerint. Érzései különfélék voltak, a szerelem és gyűlölet közt változtak, a­mint a színésznőt szelídnek vagy kérlelhetlennek képzelte. Midőn a pompás aranyos hintó a négy nemes ló ál­tal húzva, berobogott a Dauphine utcza fogadójába, s a sok Vallombreuse egyenruhája inas leszökött az ajtót kinyitandó, a fogadós nemcsak hogy leszaladt, de le­gördült a lépcsőn, sapkáját kezébe tartva, megtudandó, mit kiván ez a királyi vendég. De bárhogy sietett, Vallombreuse a hintóból csak kiszökött, s már a lépcső felé indult sebesen, midőn a a vendéglős leért, oly mélyen meghajtván magát, hogy fejét szinte a herczeg térdéhez csapta. Az ifjú herczeg rezgő határozott hangjával, mely neki szenvedélyes perczeiben szokásos volt, igy szóllott : — Izabella kisasszony itt lakik ? Szeretném őt látni. Odahaza van? Nem szükség őt látogatásomról ér­tesíteni, csak küldjön velem egy szolgát, hogy ajtajáig vezessen. A fogadós addig csak tiszteletteljes hajlongások­­kal felelt, ekkor így szólalt meg : —Engedje meg nekem azon szerencsét, hogy fönsé­­gedet magam vezethessem; ily megtiszteltetés nem való szolgának. Alig érdemes reá a vendéglő ura. — A mint tetszik — felesé Vallombreuse— döly­­fös egykedvűséggel — de siessünk. Már minden ablak­ban kiváncsi fejek mutatkoznak, hogy engem nézzenek, mintha a török szultán lennék. — Előre megyek tehát, hogy az utat mutassam — mondá a vendéglős két kezében tartva szivéhez szorí­tott sapkáját. (Folytatása következik.) A versaillesi nemzetgyűlés tegnapelőtt nagy sietve megszavazván az Anglia és Belgiummal kötött új ke­reskedelmi szerződéseket, elnapolta magát. Az ülés végén Broglie Mac-Mahon következő üzenetét ol­­vasá föl: Minthogy a nemzetgyűlés elhatározta, hogy mun­kálataiban szünetelni fog, aggodalom nélkül eloszolhat. Biztosíthatom önöket, hogy távollétük alatt semmi sem fogja a köznyugalmat veszélyeztetni. A nemzetgyűlés törvényes tekintélye mindenhol tiszteletben fog tar­tatni. Őrködni fogok e fölött az önök soraiból válasz­tott minisztériummal együtt. Szerencsésnek tartom ma­gamat, hogy a minisztériumot az önök bizalmával meg­tisztelve látom. A kormány és nemzetgyűlés közötti oly igen kívánatos egyetértés szerencsés következményei­ben máris érezhető volt. Ezen egyetértésnek eredmé­nye, hogy fontos törvények szinte vita nélkül megsza­vaztathattak. Ezek közt első helyen áll az, mely az or­szág védelmét biztosítja s a hadsereget véglegesen szervezi, és a­melyet önök múltkor helyeslésükkel üd­vözöltek. Ha ismét összegyűlnek, egy nagy, türelmetlenül várt esemény teljesült, az idegen megszállás megszűnt. A keleti megyék, melyek oly nemesen teljesítették kö­telezettségüket a haza iránt, minthogy a háború első áldozatai lettek s a békének utolsó zálogai, végre ők is felszabadulnak a hősiesen elviselt kisértés alól. Fran­czia területen nem fogunk többé más hadsereget látni, mint a franczia hadsereget, ezen megbecsülhetlen jóté­temény mindnyájunk hataszeretetének közös műve. Elődöm szerencsés alkudozások által hatalmasan hozzá­járult annak elősegítéséhez. Önök őt ezen feladatnál segítettték, mert soha sem hiányzott neki önök támogatása, ha arról volt szó, fen­­tartani amaz okos és szilárd politikát, mely megengedte, hogy a közjólét szerencsétlenségeink nyomát gyorsan kitörölje. Végre is főleg munkás lakosságunk az, mely a felszabadulás óráját siettető azon buzgalom által, melylyel a legsúlyosabb terheket is magára vállalta. — Francziaország ezen ünnepélyes napon elismerését ki fogja jelenteni mindazoknak, kik őt szolgálták ; de ha­zafias örömének kifejezésében meg fogja tartani a méltó­ság illő mértékét s helytelenítene oly z­ajos tüntetése­ket, melyek kevéssé felelnének meg az emlékeknek, hogy mily kínos áldozatokba került ezen béke. Ezen oly drágán megvásárolt béke első feszükség­­letünk , a szilárd elhatározásunk azt föntartani, önmagának teljesen visszaadva Francziaország még inkább mint azelőtt az őszinte barátság viszonyát fogja föntartani valamennyi idegen hatalomhoz. Ezen érzelmek általunk viszonoztatnak, ennek naponként ve­szem formális biztosításait. Gyümölcse ez azon bölcs magatartásnak, melyet a nemzetgyűlés, elfeledve a benső véleménykülönbségeket és csak a haza közérde­keire gondolva, több ízben egyhangúlag tanúsított. — Önök helyeselni fogják, ha e magatartáshoz ragaszko­dom. (Élénk helyeslés.) Ezzel az ülésszak elnapoltatott. Az üzenetben a „Republika“ szó egy szóval sem em­­líttetik. A Courbot ellen indított per a Vondome szobor ledöntése miatt ma fog tárgyaltatni, a legutóbbi tárgya­lás Courbet ügyvéde jelen nem léte miatt halasztatott el. Mindenesetre érdekes tudni, hogy a pert Courbet ellen a republikánus Lefrant fogja vinni, míg a com­mune egykori tagját és a szobor lerontóját a bonapar­tista ügyvéd, Lachaud fogja védelmezni. Courbet, mint commune tag, már­is hat havi büntetést szenve­dett , de a jelenlegi per polgári per a károk megté­rítése iránt, s az egyedüli communista lévén, kinek van ennyi vagyona, hogy a pereskedést kifizesse. Mindamel­lett nem látszik valószínűnek, hogy Courbet a szobor ledöntése miatt elmarasztaltassék, minthogy mint com­munista azért záratott csupán hat havi börtönbe, mert azt adta elő a haditörvényszék előtt, hogy ő csupán mint művész és azért kívánta a szobor elmozdíttatását, hogy az más alkalmasabb helyen állíttassék föl. Az Oroszország és Khiva közt létrejött békeszer­ződés főbb pontjai következők : 1) Khiva khánságra 2.000,000 ezüst rubel hadi sarct vettetik, melyből 1.200,000 rubel magára Khivára, 800,000 rubel a Khi­­vától délre nomadizáló turkomán Jomund törzsre esik, melynek középpontját Karava város képezi. A sarcz lefizetése két év alatt megy végbe. A jomudok részéről járó fizetésekért a khán kezességet vállal. 2) A hadi sarcz fizetésének biztosítása végett annak teljes törlesz­téséig az orosz csapatok következő pontokat tartanak megszállva : a) Surab­an kis várat az Amu-Darja jobb partján ; a hely 3000 lakossal bir; itt átjárás is van a folyamon ; b) Kungradot az Amu balpartján, mely vá­rosnak 5000 lakosa van; b 3) az orosz csapatok ellátásáról itt tartózkodásuk egész idejére a helyi hatóság köteles gondoskodni. — 4) A halálbün­tetés Khivában örök időkre eltöröltetik. — 5) Khiva khánság a khán független állama marad. — 6) A khánság természetes határa az Amu Darja lesz. A khivaiak az Amu Darja jobb partján levő minden bir­tokát Bokhara kapja kárpótlásul azon szolgálatokért, melyeket a hadjáratban az oroszoknak tett. 7) Az orosz csapatok elvonulása Khiva székvárosából f. évi aug. 15-én megy végbe. A hadis kzez lefizetésének Khiva pénzügyeire való tekintetekből rendeltek oly hosszú határidőt. A khánság évi jövedelme orosz lapok szerint összesen csak 400 ezer rubelre megy. A halálbüntetés eltörlése valóságos áldás az ottani lakosságra, miután Khivában eddig a halálbüntetés igen gyakori és bor­zasztó kínzások és kegyetlenkedések közt szokott vég­rehajtatni. Az orosz hadjáratról a következő adatokat távira­tozzék egy angol lapnak. Az orosz csapatok egész Khiváig 707 versenyi utat nyolc­vannégy nap alatt tettek. Útközben állomásozásokra és erődítésekre negy­venöt nap fordíttatott, miáltal a tényleges menetre negyvennégy nap esik. Átlag egy napra tizenhat verst esik, a leghosszabb menet 40, a legrövidebb 61/a vers­iót tett. Constatáltatott, hogy az Amudaria folyam medrét változtatni szokta s sokkal inkább keleti irány­ban folyik, mint a földabroszok jelölik. A khivai khán­ság oázisait az oroszok nagy gonddal szándékoznak felméretni. Madridi lapok tudósítása szerint a „Frigyes Ká­roly“ hajó egy másik lázadó hajót is üldözőbe vett.­­ A „Vigilante“ tisztjei és legénysége szabadságon a száraz­földön volt, midőn a „Vittoria“ Cartagenaból Alican­­teba jött s vonakodott a fölkeléshez csatlakozni. A tisz­tek Madridba mentek. 22-én reggel a „Vittoria“ három lobogóval, a spanyol, a háromszínű és vörössel (az an­gol nagy amerikai Price Samu­a parancsnoka) még az alicanti öbölben volt, midőn a „Frigyes Károly“ az öbölbe érkezett. Ez utóbbi parancsnoka táviratozott Madridba a német követségnek, hogy a spanyol fre­­gatte-ot kalózhajónak tekintse-e. Ez alatt a „Frigyes Károly“ készült a támadásra. Erre a „Vittoria“ távo­zott s a „Frigyes Károly“ által üldözve Torreviejaba ment. Csak ott mutatá a spanyol lobogót, hogy a küz­delmet kikerülje. Az olasz igazságügyminiszter utasítást bocsátott a királyi ügyészekhez, melyben körülményes szabályok állíttatnak föl azon esetben követendő eljárásra nézve, ha netán a pápa valamelyik encyclikája sérelmet tartal­mazna az állam vagy az uralkodó személye iránt. A la­pok, melyek az ily encyclikát vagy allocutiót hoznak, el fognak koboztatni, míg a papok, kik a szószékről olvas­nák föl a tilos okmányokat, szigorú felelősségre fognak vonatni a törvényszegés miatt. Ausztriában a választási mozgalom semmi érdekes fölemlítésre valót sem nyújt. Dalmatiában a három párt­töredék a választásnál külön fog küzdeni, mert az egyetértés nemzetiségi féltékenység miatt nem jöhe­tett létre. Fálasz Csernátony „Miről van szó“? czimű czikkére. *) I. Ámbár Csernátony Irányi Dániel tisztelt barátomhoz intézi a szót azon czikkeiben, me­lyekben a dolog érdeméhez akar szólani, sza­badságot veszek magamnak én is elmondani egyetmást válaszul, s teszem ezt annyival in­kább, hogy ugyan­ezen tárgyakról bőven váltott velem szót maga Csernátony a múlt év második felében. Kerülni fogom a feleselést, igyekezni fogok Csernátony hat czikkének tartalmát aként con­­densálni ,­­ hogy csak a fődologgal foglal­kozzam. Én a folyamatban levő vita kezdete óta arra törekedtem folytonosan, hogy kimutassam, mi­szerint a balközép egy része eltért a baloldal programmjától, ennek tisztába hozatalát tartván mindenekelőtt szükségesnek a jelen pillanatban. S elvárva Csernátony részéről netalán téves fel­fogásomnak lehető helyreigazítását, azon felhí­vást intéztem hozzá, hogy magyarázza meg s in­dokolja a programaitól való eltérés szükséges voltát. Hasonló kérdést intézett hozzá Irányi Dániel. Ezen kérdésre adja meg Cernátony a fe­leletet utolsó czikksorozatában. Feleletül előadja ismét azon nézetét, hogy a baloldal vállalhat kormányt az 1867-iki alapon is. Ennek indokolására pedig azt mondja, hogy roppantra nőtt anyagi bajaink végromlással fe­nyegetnek, mit összetett kézzel nézni a balol­dalnak nem szabad, hanem fel kell ajánlani te­vékenységét a bajoknak elhárítására. Ez képezi okoskodásának velejét. Nem tagadhatjuk meg Csernátonytól a jogot beszélni, a­miről neki tetszik, de az, a­mit fel­hord, nem felelet az általunk elébe tett kér­désre. Nem arról van most szó, kell-e kormány­zást vállalni a baloldalnak vagy nem; nem lé­vén többségre közel kilátása, az most jóformán *) Kérem a t. szerkesztőséget, legyen szíves föl­venni azon értelemzavaró sajtóhibák kiigazítását, me­lyek július 27-én megjelent czikkemnek egyik helyén előfordulnak. E helyett: „Valamint fentartjuk magunknak azon jogot, concedáljuk önöknek azt, hogy ha megváltozott meg­győződésük, a szerint cselekedjenek. A következetlen­ség színében fogunk állani természetesen, mert ellenmondásba esünk mindazzal, a­mit mondot­tunk hat éven át, de mondhatjuk azt, hogy saját következetességünk megóvása czéljából nem akarják megrontani a hazát“. E helyett a következőknek kel­lene állaniok : „Valamint fentartjuk magunknak ezen jogot, concedáljuk önöknek azt, hogy ha megváltozott meg­győződésük, a szerint cselekedjenek. A következetlen­ség színében fognak állani természetesen, mert ellenmondásba esnek mind­azzal a­mit mondot­tak hat éven át, de mondhatják azt, hogy saját következetességök megóvása czéljából nem akarják megrontani a hazát“. Július 6-án megjelent czikkem elején huzalkodás nyomatott kaperás­­kodás helyett; ez is értelemzavaró volt, a „huzalko­dás“ szó nem állván logikai összefüggésben a töb­bivel.

Next