Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-17 / 213. szám

213 szám. mtsm szerda. VII. évfolyam. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere l-sfl szám. II. emelet. ide intésondó a lap azell.ai) réacét l­etó minden kösle­­mény. HLésiratok a levelek viac.aa na» adatnak. — Bérmentetlen !«• vaiek ceak iametóa keeeWt fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Sg)-e:«r.-ato*» 4-ik ti»­­fín­dszint. Id. Intd.endö . lap an­afi részét Ulető minden Kü­ile­m­ény, a. m. »» clillittési pen»., kiadás körfill pe­ns..olt és . hirdetm.nyek. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Szept. 17. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy haig­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 .rt. » Fél évre 8 » ■ * Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes »ám A kr. Hirdetési dij: kilenc« hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többssű­ri 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílt tér: négy hssíbos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYARUJSÁG“ , czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek szeptember 1-től kezdve: Két hóra (szept.—október) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (szept. —novemb.) . 4 frt — kr. Négy hóra (szept.—decz.) . . . 5 frt 40 kr. Egy hóra.....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: I» «» »­­. szeptember 10. Külföldi szemle. Páriában a közvélemény Guibert érsek pásztori leve­lével foglalkozik. A kormány az állandó bizottság ülésén Broglie által kijelentett, hogy a papi pásztori levelek miatt nem vonatkozik felelősségre s az ellen semmit sem tehet. A „Journ. des Deb.“ e nézetet éle­sen megtámadja s idézi a büntető törvénykönyv néhány szakaszát, melyek Broglie állítását megczáfolják. Az állandó bizottság ülésében szőnyegre került párisi érsek körlevele folytán támadt felszólalások rész­letes tudósítását a következőkben közöljük : Noel Parfait : Barátaim nevében egy egyszerű és rövid kérdést intézek a kormányhoz, teljes tudatában, hogy kellemetlen térre lépek. A politikai s vallási tün­tetések közt, melyek néhány nap óta oly zajjal és kor­látlansággal űzetnek, van néhány, mely joggal aggaszt­hatja a közérzületet. A püspöki levelekről szólók, me­lyekben a politika nagyobb szerepet játszik, mint a vallás. Mindenekfelett pedig a párisi érsek utolsó kör­leveléről szólok. E levél oly mérvben ellenséges Olasz­ország iránt, melynek kormánya barátja Francziaország­­nak,hogy az olasz kormány kötelességének hitte azt eltil­tani. Mi ebben valóságos veszedelmet látunk hazánkra s kérdjük, mit tett a kormány ez ultramontán dühön­gés hatálytalanítására. Broglie: Válaszom szintén rövid és egyszerű. Az okmányok, melyekről szó van, távol állnak a kor­mánytól, s mi befolyással sincsenek politikájára. Tudva van, hogy e politika május 24-ke óta mindig igen nyil­vánosan volt intézve, s körüliratott kétszer elnöki üze­netben, egyszer egy diplomátiai köztudósítványban. Érzelmeink teljesen ismervek, barátságosak azok min­den idegen hatalom iránt. Következéskép a levél, me­­lyet Noel­ Parfait említett, tőlünk teljesen idegen. Nincs miért bírálgassuk természetét, fontosságát. Ha politikánk ellen támadást tartalmaz is, bennünket nem alterál semminő tekintetben. Noé Parfait: A mi­niszter válasza kielégít engem. Broglie: Politi­kánkat jóváhagyták az elnök üzenetei s a nemzet­gyűlés helyeslése. M­a­h­y : Mi olybá veszszük Broglie úr szavait, mint a körlevél közvetett helytelenítését. — (Több hang: Nem, nem­. A körlevél nem tartozik a kormányra !) Rochefoucauld: Broglie csak egy­szerűen azt mondta, hogy a kormány távol áll a dolog­tól. — Furcsa azonban a liberálisok részéről a táma­dás az érsekek szólásszabadsága ellen. Ezzel az inci­dens befejeztetik. A „Répub. Fran.“ e tárgyban a következően nyi­latkozik : „A külügyminiszter határozottan kijelenté, hogy csak az általa rendes alakban kiállított körleve­lekért vállalhat felelősséget. E felelet Francziaországra nézve ügyes lehet, de Európát kielégíti-e? Mi ezt nem merjük állítani. Alapjában nyilván­való dolog, hogy a kormány szövetségtársai, a klerikálisok által leplezet­lenül a közönség elé állíttatik. Hiába igyekszik ezt tagadni. Tudva van, hogy az erkölcsi rend kabinetje csak a klerikálisok szenvedélyességéből él, melyet az országban, ha nem is élesztett föl, de fölbátoritá és táplálta. E minisztérium saját vallomása szerint sem nem royalistikus, sem nem republikánus, tehát kleriká­lis. Ez képezi látszólagos erejét s ez hozta többségre, csak ma akarja alattomosan ügyét az érsekétől elvá­lasztani. Ez azonban nem elég az ország támogatását megnyerni. A klerikálisok gyanúsítani fogják s az or­szág bizalmatlansága még­sem fog megszűnni. A hely­zet bizonytalan marad s a párisi érsek újabb viszályt nagyon kedvezőtlen időben kezdett, melyre a kabinet­nek nem volt szüksége, s mely minden aggodalmat iga­zol, melyet politikánk vezetése benn és künn egy iránt támaszt.“ A svájczi nemzeti tanács felülvizsgáló bizottsága jelenleg a szövetség felülvizsgálati javaslata felett vi­tatkozik, melyet a szövetségtanács tett át hozzá. Egy ma érkezett távirat e részben a következőket jelenti: a revisionális bizottság a revisiójavaslat 55. czikkét, mely a jogegységet tárgyalja, a szövetségi tanács javas­lata szerint elfogadta. A szövetséget illeti meg a tör­vényhozás a személy cselekvési képesség, a szerződési, a kereskedelmi, a váltójog, a sürgetési per és a csődjog tekintetében. A szövetség törvényhozása kiterjeszthető a polgári és a büntetőjog és a büntető törvénykezés többi részeire is. A 65. czikk következőleg fogadtatott el: A jezuita-rend és a vele rokon rendek Svájczban be nem fogadhatók és tagjai az egyházban és iskolában való működéstől eltiltatnak. — E tilalom a többi egy­házi rendekre is kiterjeszthető; uj klastromok alapitsa meg van tiltva. Szintúgy az eltörölt klastromok és szer­zetek újra felállítása. A szövetségi és cantoni hatósá­goknak szabad bebocsáttatásuk van az egyházi szerze­tek klastromaiba és házaiba. A fenálló klastromok és szerzetek növendéket vagy új tagokat nem vehetnek föl többé. Ezzel egyúttal meg volna adva a halálos csa­pás az ultramontanismusnak, mely Svájcz szabad leve­gőjét nem rég megfertőztetéssel fenyegette s a polgár­ságot két nagy pártra szakasztotta. A cortes többsége ülésén, melyről közelebbről szólottunk, a többség Salmeron minisztériumának elis­merést és köszönetet szavaz és felkéri Senor Don Emi­lio Castelart, hogy minisztériumot alkosson, előre is biztosítván száméra mindazon jogokat és hatalmat , melyre szüksége leend. Erre Castelar a következő feltételeket szabta ki : A megkegyelmezés előjoga kizárólagosan a végrehajtó hatalmat illeti. A republikánusok bizalmatlansága azon katonák iránt, kik a köztársaságnak nem szolgáltak, szűnjék meg és semmi akadály sem forog fen jövőre ezek alkalmazásában. Teljhatalom, hogy a hadsereget, mely a nagy carlista háborúban 220.000 emberből ál­lott, megerősíthesse. A polgári őrség az uj törvény sze­rint: polgári rendőrség minden szabadelvű párt embe­reiből ; egy fél millió fegyver beszerzése e katonaság számára. Egy 4—500 milliónyi kölcsön, akár mint — kényszerkölcsön, vagy más módon, mely kizárólag csak a carlista háborúra fordítandó. Hatalom, melynek ere­jénél fogva az alkotmányos garantiát felfüggesztheti és az arguntiamentokat és követségeket feloszthassa, me­lyek közvetve vagy közvetlenül a karlistáknak támoga­tói. Végül azt mondja, hogy e feltételek egyike se ta­­gadtassék meg. A gyűlés azokat teljesen és szó szerént elfogadta. A hivatalos „Russkij Invalid“ Kaufmann tábor­noktól egy igen részletes jelentést közöl az orosz meg­szálló hadsereg által a hadisarc­ot fizetni vonakodó jomud-turkománok ellen folyó évi július havában vívott harczokról. A jomudok hadereje 6000 lovasból s 4000 gyalogból állott, kik vitéz és bátor ellenállás után le­gy­őzetvén, halottakban 800 embert vesztettek. A se­besültek száma nagy, de határozatlan. A több napi tusákban az oroszok részéről 7 gyalog és 8 lovasszázad, 8 ágyú, 2 gólyaszóró s egy röppentyűs üteg vett részt. A jelentő tábornok elismeri, hogy ezen csatákban, me­lyek a chazavati csatorna mentében fordultak elő, a turkománok többnyire ember ember (!) ellen életha­lálra harczoltak, s Közép-Ázsiában még soha egy ben­­szülött faj sem tanúsított oly bátorságot, kitartást és erélyt, mint épen ők. Az oroszok vesztesége, amint már annak idejében a táviratok nyomán jelentve volt, halot­takban és sebesültekben 52 embert tesz. Több lap állításával szemben az „Ag. Stefani“ azt erősíti, hogy a párisi érsek pásztorlevele miatt diplo­matikai nyilatkozatok sem az olasz kormány által nem kérettek, sem a franczia kormány részéről nem adattak. Alaptalan ama hír, hogy a kormány a király utazását indokoló jegyzéket intézett volna a hatalmakhoz. Az osztrák vám és vasúti díjak.­ ­ Azon jó (?) akaróinktól, kik a közvélemény­nyel el akarják hitetni, hogy „önrendelkezési jo­gunkat“ visszanyertük Ausztriától; a vetőmag és élelmezés kérdésében ismét csak azt kérdez­hetjük : hát hol van? Mert nem lehet szüksége­sebb egy államra nézve önrendelkezési jogának gyakorlatba vétele, mint akkor, midőn a földnek kellő vetőmag s a népnek kellő élelem beszerzé­séről van szó. Nem lehet kiáltóbb s szégyenitőbb bizonyítéka az önállás hiányának, illetőleg az alárendeltség mérvének, mint azon állapot, mely­ben most Magyarország kinlódik az osztrák sza­badalmazott vasút (megannyi pénzszivattyú) társulatok, az osztrák kormányférfiak és pénz­emberek irányában, mert Magyarország nem intézkedhetik az élelmezési akadályok elhárí­tásában. Nemzetközi összeköttetéseink hiányai miatt a gabonaneműek hazánkban annyira megdrá­gultak, hogy ha pénzünk volna ily áron vásá­rolni de kivált a rozsot, mely a 10­ évi átlagos árat már 71—72 százalékkal meghaladja : ide­­özönlenék nemcsak Oroszországból és Galicziá­­ból, hanem Északamerikából is az eladható fe­lesleg. De arról, hogy ily áron se vásárolhassuk be a kellő vetőmagot s élelmiszert szomszédaink­tól, eltilt az osztrák védvám s eltiltanak az osz­trák vasutak díjtételei, holott már az orosz kor­mány is leszállította a gabonaviteli dijakat 0-6 kr. m­érföldenkint és vámmázsánkint. Az osztrák vaspályákon a viteldij mérföldön­­kint és mázsánkint több mint 1 kr, átalában 2,3 szórta drágább mint Európa más államai­ban; a vám pedig mázsánkint 46 kr. s mit tehet Magyarország, mit tehet a magyar kormány és törvényhozás ezen akadályok elhárítására nézve ? E kérdésre a feleletet megtaláljuk a bécsi lapokban. Magyarország nem intézkedhetik önszükség­lete kielégítése tárgyában. Hanem : kérelmeznie kell az osztrák kormánynál és az osztrák vasúti vállalatoknál. A bécsi kereskedők oly előzékenyek, hogy lát­ván, miszerint önmagunk tehetlenségre vagyunk kárhoztatva, most már gondoskodni kezdenek rólunk. A bécsi termény- és liszttőzsde elnöksége ugyanis mint tegnap részletesebben említettük, megkezdte működését a kereskedelmi akadályok elhárítására nézve s figyelmezteti a kormányt, hogy : Az ínséggel és drágasággal szemben a vasút-igazgatóság formális joga is megszűnik, hogy a közönség igényeivel elutasító magatartást tanúsítsanak, miután még az engedélyokmá­nyokban is, a Károly Lajos vaspályánál úgy,mint a lemberg-czernoviczi vaspályánál fen van tartva a kormány joga, hogy hasonló esetben az élelmi­szerek szállítási díját a legkisebb díjtétel felére szállíthassa.“ A bécsi kormány azonban ez ügyben minded­dig egy lépést sem tett. A vitelbér leszállítását tulajdonkép az orosz kormány — értsük meg jól : az orosz kormány kezdte, mely egyességre lépett némely osztrák pályatársulattal u. m. az „Erzsébet“ és a „Ferdinánd“ északi pálya igaz­gatóságával az iránt, hogy ez az orosz terménye­ket oly olcsón szállítsa, mint szállítja az orosz és szállítják a nyugat-európaiak. Ezen egység sze­rint azon kereskedők, kik eme pályákon át orosz­­gabinát visznek — Dél-Németországba vagy — Schweiczba, egy-egy kocsi után 90 frt. visszafi­zetést kapnak. Az osztrák kormány azonban ezt összetett kezekkel nézi, sőt dicsekszik egyik hivatalos lap­jában, a prágai „Abendblatteban“, hogy az adó­jövedelmek kielégítőleg folynak be; hogy a kor­mány még nem nyúlt azon hitelhez, mely a defi­­c­itek fedezetére utalványoztatott stb, s így az „államkincstári érdekek“ nem igénylik, hogy­­ rendkívüli lépéseket tegyen ezen különben rend­kívüli viszonyok közt, stb. Elhiszszük, hogy az osztrák kormány jöve­delmei elég bőségesek még most is, s hogy ő a gondoskodást csakis önmagára nézve tartja szükségesnek vagy nem szükségesnek. De eddigi hivatalos kimutatások szerint magában Ausztriá­ban is 16—17 millió mázsányi rozs hiányzik. Ennyivel termett kevesebb a „rendesénél, ho­lott a rendes termés is átalában kevesebb az elégnél s nem csoda, ha a kormány tétlensége miatt már a bécsi kormánylapok is feljajdulnak. Azt is elhiszszük, hogy a bécsi kormány elébb fog lépéseket tenni a vasúti díjak leszállí­tásában mint a magyar kormány, sőt az osztrák urak talán már majd csakis a kész „viselt dol­gokat“ fogják a magyar országgyűlés „helyben­hagyása“ elé terjeszteni. Hanem ezt aztán ne mondja senki önrendel­kezési jognak.A­ki rendelkezik az Ausztria és az osztrák kormány. A magyar törvényhozás pedig csak engedelmeskedni fog ha majd hozzájáru­­land a vám- és vasúti díjak leszállításához. És­pedig hihetőleg oly későn, hogy akkor már beál­­lanak a szállítási akadályok, mert hiszen a ma­gyar országgyűlést a nemzet érdekében össze­hozni , a félbeszakított üléseket folytatni jobbol­dali lapok szerint az országgyűlési képviselők­nek, vagy az alsóházi elnöknek nem áll jogában s a kormány úgy látszik nem akar „felsőbb­ he­lyen“ kopogtatni ez ügyben. Pedig a magyar kormány nem dicsekedhetik azzal, hogy e válságos idő semmi befolyással sem volna „az államkincstári érdekekre“ — s talán még nem feledkezett meg saját önfentar­­tási gondjai miatt a népek élelmezési kérdései­ről, a mindinkább szükséges vetőmagról s az élelmezési szükségletekről, melyek akadályainak elhárítását a kormánytól, önfentartása érdeke is követeli. A magyar kormány német hivatalos lapjá­nak tegnap esti számában a magyar kormány ez ügybeni tevékenységére nézve következőket ol­vastuk: „Egy tegnap délben tartott miniszteri tanácsban, Zichy József gr. kereskedelmi minisz­ter szóba hozta s a mostani rendkívüli körülmé­nyekkel indokolta a gabona behozatali vám idő­közönkénti megszüntetését. A minisztertanács a kereskedelmi miniszter nézetéhez csatlakozott s elhatározta a vám időközönkénti megszünte­tését. Miután azonban ehhez az osztrák minisz­térium beleegyezése szükségeltetik, a kereske­delmi miniszter holnap Bécsbe megy, hogy a kellő rendszabályok keresztülvitelében az ottani minisztériummal egyesüljön.“­­ Ennyire terjed a mi önállásunk, t. i. a mi ön­­­rendelkezési jogunk és csak „isten-csodája“ leend­­ia ily mérvben összebékáztatván Ausztriával, melynek szüksége nem látszik égetőnek, önma­gunkon csak egy részben is segíteni képesek leendőnk. —..— Mint kormány­körökből kiszivárgott hirek után rebesgetik, a kormány az uj kölcsönt megkötötte. Hogy mily nagy az összeg, erről hallgat a hír; a kamat nagysága azonban a mellett bizonyít, hogy mennyire tönkre van téve az ország hitele. Azt is mondják, hogy a kormány a vetőmag és a netáni inség enyhítése czél­­jából nagy mennyiségű búza és burgonya vásárlásra a szerződést már szintén megkötötte. — A gör. kel. román egyházi congresusból ő felsé­géhez következő tartalmú felirat intéztetett: A magyarországi és erdélyi görög keleti román egyház szeretett fia és első főpapja, báró Saguna An­drás elvesztésével előbb mint sem óhajtotta volna, ju­tott azon igen fontos feladat teljesítéséhez, hogy Felsé­ged által legkegyelmesebben engedett, az ország tör­vénye, jelesül az 1868. évi IX. t. czik által rendezett önkormányzatának legfőbb jogával éljen, azaz nemzeti egyházi congressusa utján teljes függetlenséggel vá­­laszsza meg érsekét és metropolitáját. Választó congressusnak, — a mint Felséged maga idejében legkegyelmesebben tudomásul venni méltóz­­tatott — folyó évi szeptember 7-én, augusztus 26-án a szerint, itt Nagy-Szebenben törvényesen egybegyülvén, az előkészület formáinak és ünnepélyességeinek, — a­mint a szervezési szabályzat 157. §-ában el vannak so­rolva, a mondott napon és ennek előestéjén való pontos teljesitése után a tegnapi napon 1873. évi szeptember 8-án (augusztus 27-én) végleg megalakult ; azután pe­dig a rendnek és a szervezési szabályzat idézett 157. §-ában folytatólag foglalt minden intézkedésnek meg­tartásával áttért magára a választás cselekvényére, a­melynek eredménye, — az •/• mind eredeti román nyelv­ben, mind pedig jegyzői hivatalunk által eszközlött for­dításban, mély tisztelettel idezárt jegyzőkönyvi kivo­nat szerint — az jon, hogy a megüresedett székbe 108 szavazatból 78 szavazatnyi nevezetes többséggel arad­­egyházmegyei igen érdemes püspök Ivach­oviciu Proco­­piu­s méltósága választatott meg érseknek és metropo­­litának nagy örömünkre és vigasztalásunkra. Ennélfogva fiúi hódolattal és Felséged iránti leg­­teljesb bizalommal terjesztjük elő alázatos kérelmünket: méltóztassék Felséged, az egyház­szervezési szabály­zatban ilyen esetre fentartott felségjognak megfelelő­­leg legkegyelmesebben megerősíteni szóban forgó vá­lasztásunkat. Kelt a magyarországi és erdélyi görög keleti ro­mán egyház választó congressusának Nagy-Szebenben, 1873-ik évi szeptember 9-én (augusztus 28-án) tartott ülésében. Felségednek hű alattvalói: Metianu Já­nos, elnöklő biztos. B­é­g­á­n Mihály, a congressus fő­jegyzője.­­ Legyen egyforma igazság. A számos bukások közt, melyek a közel­múltban bekövetkeztek s nemcsak az érdekeltek, de általában a nagy­közönség indignatióját föl­­kelték, kétségkívül első helyen áll a ferencz- és józsefvárosi takarékpénztár és a pesti népbank bukása. Nehogy valaki e felszólalásunkat félremagya­rázza, előre is határozottan kijelentjük, hogy midőn valakinek az ügye a törvényszék előtt van, azt az alatt védeni vagy bármi adatok alap­ján még inkább pelengérre állítani nem tartjuk sem a sajtó hivatásával sem méltóságával össze­­egyeztethetőnek. Igenis, azt mondjuk, a­ki bű­nös, érje utol a törvény keze, legyen az bár­ki. E tekintetben egyenlő szigort követelünk minden­ki irányába, de igazságot is. Nálunk a sajtó egy darab idő óta azt vette szo­kásul, hogy a törvényszék dolgaiba avatkozik s bizonyos ügyeket a közönség elé hurcrol mielőtt a törvényszék kimondott ítélete folytán azt sza­bad s ille volna. Minden áron keresik a botrányt, nem törődve azzal, hogy az előre kikürtölt dol­gok gyakran későbben megc­áfoltatnak ugyan, de már akkor egyesek hírnevén s becsületén ej­tett foltot a valódi tényállás közlésénél egészen lemosni nem lehet. Ilyet tenni Nyugat-Európa rendezett államaiban nem szabad. A botránykeresés vagy ártani akarásra nézve két eclatans példa van előttünk. — A pesti nép­bank megbukott. Hogy mi idézte elő a bukást, s vannak-e s kik a vétkesek abban, ezt kideríteni a törvényszék dolga. A vádlevél - t ta­nács ellen a fenyitó vizsgálat megtétele irány be van adva s nem lehet benne kétség, hogy az ille­tők e tekintetben szigorúan s lelkiismeretesen eljárni fognak. A sajtó u­tán ennél több nem is lett a közönség tudomására hozva. Nagyon he­lyesen. A másik esetnél, a ferencz- és józsefvárosi takarékpénztár ügyénél már másképen jártak el. Itt daczára annak, hogy ez intézet m­é­r­l­e­g­e még nincs elkészítve, daczára annak, hogy a részvényesek vasárnap tartott összejöve­telén a jegyző ismételve s határozottan kijelenté, hogy a bizottság jelentése csak „combinatió alapján, áttekintésül és tájékozásul készült s ezen jelentés alapján lett a vádlevél szer­kesztve“, mindennek daczára a fővárosi magyar és német lapok a jelentés ezen számadatait mint hiteleseket s a vádlevelet is kivonatban köztik. Már most kérdezzük a magyar és német la­pok szerkesztőit, hogy lehet-e a sajtó feladata oly ügyet a közönség elé czipelni, mely kizáró­lag a törvényszék elé tartozik, s melynek adatai hivatalosan megállapítva nincsenek? Hisz ha már ennyire vagyunk, akkor közöljenek előre minden vádlevelet, mely fenyitó ügyben a tör­vényszékhez benyújtatott. Ha a társadalmi ren­det s a törvényszékek tekintélyét tönkre akarják tenni, ez után nagyon hamar el fogják érni. Nem akarunk recriminálni, de nem lehet hallgatással mellőzni, hogy föl ne említsük,hogy a keleti vasút, a borsod-miskolczi kiházasító !

Next