Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-17 / 213. szám
213 szám. mtsm szerda. VII. évfolyam. Szerkesztői iroda: Barátok tere l-sfl szám. II. emelet. ide intésondó a lap azell.ai) réacét letó minden köslemény. HLésiratok a levelek viac.aa na» adatnak. — Bérmentetlen !«• vaiek ceak iametóa keeeWt fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Sg)-e:«r.-ato*» 4-ik ti»fíndszint. Id. Intd.endö . lap anafi részét Ulető minden Küilemény, a. m. »» clillittési pen»., kiadás körfill pens..olt és . hirdetm.nyek. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Szept. 17. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy haigben házhoz küldve: Egy évre . 16 .rt. » Fél évre 8 » ■ * Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes »ám A kr. Hirdetési dij: kilenc« hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többssűri 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílt tér: négy hssíbos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYARUJSÁG“ , czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek szeptember 1-től kezdve: Két hóra (szept.—október) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (szept. —novemb.) . 4 frt — kr. Négy hóra (szept.—decz.) . . . 5 frt 40 kr. Egy hóra.....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: I» «» ». szeptember 10. Külföldi szemle. Páriában a közvélemény Guibert érsek pásztori levelével foglalkozik. A kormány az állandó bizottság ülésén Broglie által kijelentett, hogy a papi pásztori levelek miatt nem vonatkozik felelősségre s az ellen semmit sem tehet. A „Journ. des Deb.“ e nézetet élesen megtámadja s idézi a büntető törvénykönyv néhány szakaszát, melyek Broglie állítását megczáfolják. Az állandó bizottság ülésében szőnyegre került párisi érsek körlevele folytán támadt felszólalások részletes tudósítását a következőkben közöljük : Noel Parfait : Barátaim nevében egy egyszerű és rövid kérdést intézek a kormányhoz, teljes tudatában, hogy kellemetlen térre lépek. A politikai s vallási tüntetések közt, melyek néhány nap óta oly zajjal és korlátlansággal űzetnek, van néhány, mely joggal aggaszthatja a közérzületet. A püspöki levelekről szólók, melyekben a politika nagyobb szerepet játszik, mint a vallás. Mindenekfelett pedig a párisi érsek utolsó körleveléről szólok. E levél oly mérvben ellenséges Olaszország iránt, melynek kormánya barátja Francziaországnak,hogy az olasz kormány kötelességének hitte azt eltiltani. Mi ebben valóságos veszedelmet látunk hazánkra s kérdjük, mit tett a kormány ez ultramontán dühöngés hatálytalanítására. Broglie: Válaszom szintén rövid és egyszerű. Az okmányok, melyekről szó van, távol állnak a kormánytól, s mi befolyással sincsenek politikájára. Tudva van, hogy e politika május 24-ke óta mindig igen nyilvánosan volt intézve, s körüliratott kétszer elnöki üzenetben, egyszer egy diplomátiai köztudósítványban. Érzelmeink teljesen ismervek, barátságosak azok minden idegen hatalom iránt. Következéskép a levél, melyet Noel Parfait említett, tőlünk teljesen idegen. Nincs miért bírálgassuk természetét, fontosságát. Ha politikánk ellen támadást tartalmaz is, bennünket nem alterál semminő tekintetben. Noé Parfait: A miniszter válasza kielégít engem. Broglie: Politikánkat jóváhagyták az elnök üzenetei s a nemzetgyűlés helyeslése. Mahy : Mi olybá veszszük Broglie úr szavait, mint a körlevél közvetett helytelenítését. — (Több hang: Nem, nem. A körlevél nem tartozik a kormányra !) Rochefoucauld: Broglie csak egyszerűen azt mondta, hogy a kormány távol áll a dologtól. — Furcsa azonban a liberálisok részéről a támadás az érsekek szólásszabadsága ellen. Ezzel az incidens befejeztetik. A „Répub. Fran.“ e tárgyban a következően nyilatkozik : „A külügyminiszter határozottan kijelenté, hogy csak az általa rendes alakban kiállított körlevelekért vállalhat felelősséget. E felelet Francziaországra nézve ügyes lehet, de Európát kielégíti-e? Mi ezt nem merjük állítani. Alapjában nyilvánvaló dolog, hogy a kormány szövetségtársai, a klerikálisok által leplezetlenül a közönség elé állíttatik. Hiába igyekszik ezt tagadni. Tudva van, hogy az erkölcsi rend kabinetje csak a klerikálisok szenvedélyességéből él, melyet az országban, ha nem is élesztett föl, de fölbátoritá és táplálta. E minisztérium saját vallomása szerint sem nem royalistikus, sem nem republikánus, tehát klerikális. Ez képezi látszólagos erejét s ez hozta többségre, csak ma akarja alattomosan ügyét az érsekétől elválasztani. Ez azonban nem elég az ország támogatását megnyerni. A klerikálisok gyanúsítani fogják s az ország bizalmatlansága mégsem fog megszűnni. A helyzet bizonytalan marad s a párisi érsek újabb viszályt nagyon kedvezőtlen időben kezdett, melyre a kabinetnek nem volt szüksége, s mely minden aggodalmat igazol, melyet politikánk vezetése benn és künn egy iránt támaszt.“ A svájczi nemzeti tanács felülvizsgáló bizottsága jelenleg a szövetség felülvizsgálati javaslata felett vitatkozik, melyet a szövetségtanács tett át hozzá. Egy ma érkezett távirat e részben a következőket jelenti: a revisionális bizottság a revisiójavaslat 55. czikkét, mely a jogegységet tárgyalja, a szövetségi tanács javaslata szerint elfogadta. A szövetséget illeti meg a törvényhozás a személy cselekvési képesség, a szerződési, a kereskedelmi, a váltójog, a sürgetési per és a csődjog tekintetében. A szövetség törvényhozása kiterjeszthető a polgári és a büntetőjog és a büntető törvénykezés többi részeire is. A 65. czikk következőleg fogadtatott el: A jezuita-rend és a vele rokon rendek Svájczban be nem fogadhatók és tagjai az egyházban és iskolában való működéstől eltiltatnak. — E tilalom a többi egyházi rendekre is kiterjeszthető; uj klastromok alapitsa meg van tiltva. Szintúgy az eltörölt klastromok és szerzetek újra felállítása. A szövetségi és cantoni hatóságoknak szabad bebocsáttatásuk van az egyházi szerzetek klastromaiba és házaiba. A fenálló klastromok és szerzetek növendéket vagy új tagokat nem vehetnek föl többé. Ezzel egyúttal meg volna adva a halálos csapás az ultramontanismusnak, mely Svájcz szabad levegőjét nem rég megfertőztetéssel fenyegette s a polgárságot két nagy pártra szakasztotta. A cortes többsége ülésén, melyről közelebbről szólottunk, a többség Salmeron minisztériumának elismerést és köszönetet szavaz és felkéri Senor Don Emilio Castelart, hogy minisztériumot alkosson, előre is biztosítván száméra mindazon jogokat és hatalmat , melyre szüksége leend. Erre Castelar a következő feltételeket szabta ki : A megkegyelmezés előjoga kizárólagosan a végrehajtó hatalmat illeti. A republikánusok bizalmatlansága azon katonák iránt, kik a köztársaságnak nem szolgáltak, szűnjék meg és semmi akadály sem forog fen jövőre ezek alkalmazásában. Teljhatalom, hogy a hadsereget, mely a nagy carlista háborúban 220.000 emberből állott, megerősíthesse. A polgári őrség az uj törvény szerint: polgári rendőrség minden szabadelvű párt embereiből ; egy fél millió fegyver beszerzése e katonaság számára. Egy 4—500 milliónyi kölcsön, akár mint — kényszerkölcsön, vagy más módon, mely kizárólag csak a carlista háborúra fordítandó. Hatalom, melynek erejénél fogva az alkotmányos garantiát felfüggesztheti és az arguntiamentokat és követségeket feloszthassa, melyek közvetve vagy közvetlenül a karlistáknak támogatói. Végül azt mondja, hogy e feltételek egyike se tagadtassék meg. A gyűlés azokat teljesen és szó szerént elfogadta. A hivatalos „Russkij Invalid“ Kaufmann tábornoktól egy igen részletes jelentést közöl az orosz megszálló hadsereg által a hadisarcot fizetni vonakodó jomud-turkománok ellen folyó évi július havában vívott harczokról. A jomudok hadereje 6000 lovasból s 4000 gyalogból állott, kik vitéz és bátor ellenállás után legyőzetvén, halottakban 800 embert vesztettek. A sebesültek száma nagy, de határozatlan. A több napi tusákban az oroszok részéről 7 gyalog és 8 lovasszázad, 8 ágyú, 2 gólyaszóró s egy röppentyűs üteg vett részt. A jelentő tábornok elismeri, hogy ezen csatákban, melyek a chazavati csatorna mentében fordultak elő, a turkománok többnyire ember ember (!) ellen élethalálra harczoltak, s Közép-Ázsiában még soha egy benszülött faj sem tanúsított oly bátorságot, kitartást és erélyt, mint épen ők. Az oroszok vesztesége, amint már annak idejében a táviratok nyomán jelentve volt, halottakban és sebesültekben 52 embert tesz. Több lap állításával szemben az „Ag. Stefani“ azt erősíti, hogy a párisi érsek pásztorlevele miatt diplomatikai nyilatkozatok sem az olasz kormány által nem kérettek, sem a franczia kormány részéről nem adattak. Alaptalan ama hír, hogy a kormány a király utazását indokoló jegyzéket intézett volna a hatalmakhoz. Az osztrák vám és vasúti díjak. Azon jó (?) akaróinktól, kik a közvéleménynyel el akarják hitetni, hogy „önrendelkezési jogunkat“ visszanyertük Ausztriától; a vetőmag és élelmezés kérdésében ismét csak azt kérdezhetjük : hát hol van? Mert nem lehet szükségesebb egy államra nézve önrendelkezési jogának gyakorlatba vétele, mint akkor, midőn a földnek kellő vetőmag s a népnek kellő élelem beszerzéséről van szó. Nem lehet kiáltóbb s szégyenitőbb bizonyítéka az önállás hiányának, illetőleg az alárendeltség mérvének, mint azon állapot, melyben most Magyarország kinlódik az osztrák szabadalmazott vasút (megannyi pénzszivattyú) társulatok, az osztrák kormányférfiak és pénzemberek irányában, mert Magyarország nem intézkedhetik az élelmezési akadályok elhárításában. Nemzetközi összeköttetéseink hiányai miatt a gabonaneműek hazánkban annyira megdrágultak, hogy ha pénzünk volna ily áron vásárolni de kivált a rozsot, mely a 10 évi átlagos árat már 71—72 százalékkal meghaladja : ideözönlenék nemcsak Oroszországból és Galicziából, hanem Északamerikából is az eladható felesleg. De arról, hogy ily áron se vásárolhassuk be a kellő vetőmagot s élelmiszert szomszédainktól, eltilt az osztrák védvám s eltiltanak az osztrák vasutak díjtételei, holott már az orosz kormány is leszállította a gabonaviteli dijakat 0-6 kr. mérföldenkint és vámmázsánkint. Az osztrák vaspályákon a viteldij mérföldönkint és mázsánkint több mint 1 kr, átalában 2,3 szórta drágább mint Európa más államaiban; a vám pedig mázsánkint 46 kr. s mit tehet Magyarország, mit tehet a magyar kormány és törvényhozás ezen akadályok elhárítására nézve ? E kérdésre a feleletet megtaláljuk a bécsi lapokban. Magyarország nem intézkedhetik önszükséglete kielégítése tárgyában. Hanem : kérelmeznie kell az osztrák kormánynál és az osztrák vasúti vállalatoknál. A bécsi kereskedők oly előzékenyek, hogy látván, miszerint önmagunk tehetlenségre vagyunk kárhoztatva, most már gondoskodni kezdenek rólunk. A bécsi termény- és liszttőzsde elnöksége ugyanis mint tegnap részletesebben említettük, megkezdte működését a kereskedelmi akadályok elhárítására nézve s figyelmezteti a kormányt, hogy : Az ínséggel és drágasággal szemben a vasút-igazgatóság formális joga is megszűnik, hogy a közönség igényeivel elutasító magatartást tanúsítsanak, miután még az engedélyokmányokban is, a Károly Lajos vaspályánál úgy,mint a lemberg-czernoviczi vaspályánál fen van tartva a kormány joga, hogy hasonló esetben az élelmiszerek szállítási díját a legkisebb díjtétel felére szállíthassa.“ A bécsi kormány azonban ez ügyben mindeddig egy lépést sem tett. A vitelbér leszállítását tulajdonkép az orosz kormány — értsük meg jól : az orosz kormány kezdte, mely egyességre lépett némely osztrák pályatársulattal u. m. az „Erzsébet“ és a „Ferdinánd“ északi pálya igazgatóságával az iránt, hogy ez az orosz terményeket oly olcsón szállítsa, mint szállítja az orosz és szállítják a nyugat-európaiak. Ezen egység szerint azon kereskedők, kik eme pályákon át oroszgabinát visznek — Dél-Németországba vagy — Schweiczba, egy-egy kocsi után 90 frt. visszafizetést kapnak. Az osztrák kormány azonban ezt összetett kezekkel nézi, sőt dicsekszik egyik hivatalos lapjában, a prágai „Abendblatteban“, hogy az adójövedelmek kielégítőleg folynak be; hogy a kormány még nem nyúlt azon hitelhez, mely a deficitek fedezetére utalványoztatott stb, s így az „államkincstári érdekek“ nem igénylik, hogy rendkívüli lépéseket tegyen ezen különben rendkívüli viszonyok közt, stb. Elhiszszük, hogy az osztrák kormány jövedelmei elég bőségesek még most is, s hogy ő a gondoskodást csakis önmagára nézve tartja szükségesnek vagy nem szükségesnek. De eddigi hivatalos kimutatások szerint magában Ausztriában is 16—17 millió mázsányi rozs hiányzik. Ennyivel termett kevesebb a „rendesénél, holott a rendes termés is átalában kevesebb az elégnél s nem csoda, ha a kormány tétlensége miatt már a bécsi kormánylapok is feljajdulnak. Azt is elhiszszük, hogy a bécsi kormány elébb fog lépéseket tenni a vasúti díjak leszállításában mint a magyar kormány, sőt az osztrák urak talán már majd csakis a kész „viselt dolgokat“ fogják a magyar országgyűlés „helybenhagyása“ elé terjeszteni. Hanem ezt aztán ne mondja senki önrendelkezési jognak.Aki rendelkezik az Ausztria és az osztrák kormány. A magyar törvényhozás pedig csak engedelmeskedni fog ha majd hozzájáruland a vám- és vasúti díjak leszállításához. Éspedig hihetőleg oly későn, hogy akkor már beállanak a szállítási akadályok, mert hiszen a magyar országgyűlést a nemzet érdekében összehozni , a félbeszakított üléseket folytatni jobboldali lapok szerint az országgyűlési képviselőknek, vagy az alsóházi elnöknek nem áll jogában s a kormány úgy látszik nem akar „felsőbb helyen“ kopogtatni ez ügyben. Pedig a magyar kormány nem dicsekedhetik azzal, hogy e válságos idő semmi befolyással sem volna „az államkincstári érdekekre“ — s talán még nem feledkezett meg saját önfentartási gondjai miatt a népek élelmezési kérdéseiről, a mindinkább szükséges vetőmagról s az élelmezési szükségletekről, melyek akadályainak elhárítását a kormánytól, önfentartása érdeke is követeli. A magyar kormány német hivatalos lapjának tegnap esti számában a magyar kormány ez ügybeni tevékenységére nézve következőket olvastuk: „Egy tegnap délben tartott miniszteri tanácsban, Zichy József gr. kereskedelmi miniszter szóba hozta s a mostani rendkívüli körülményekkel indokolta a gabona behozatali vám időközönkénti megszüntetését. A minisztertanács a kereskedelmi miniszter nézetéhez csatlakozott s elhatározta a vám időközönkénti megszüntetését. Miután azonban ehhez az osztrák minisztérium beleegyezése szükségeltetik, a kereskedelmi miniszter holnap Bécsbe megy, hogy a kellő rendszabályok keresztülvitelében az ottani minisztériummal egyesüljön.“ Ennyire terjed a mi önállásunk, t. i. a mi önrendelkezési jogunk és csak „isten-csodája“ leendia ily mérvben összebékáztatván Ausztriával, melynek szüksége nem látszik égetőnek, önmagunkon csak egy részben is segíteni képesek leendőnk. —..— Mint kormánykörökből kiszivárgott hirek után rebesgetik, a kormány az uj kölcsönt megkötötte. Hogy mily nagy az összeg, erről hallgat a hír; a kamat nagysága azonban a mellett bizonyít, hogy mennyire tönkre van téve az ország hitele. Azt is mondják, hogy a kormány a vetőmag és a netáni inség enyhítése czéljából nagy mennyiségű búza és burgonya vásárlásra a szerződést már szintén megkötötte. — A gör. kel. román egyházi congresusból ő felségéhez következő tartalmú felirat intéztetett: A magyarországi és erdélyi görög keleti román egyház szeretett fia és első főpapja, báró Saguna András elvesztésével előbb mint sem óhajtotta volna, jutott azon igen fontos feladat teljesítéséhez, hogy Felséged által legkegyelmesebben engedett, az ország törvénye, jelesül az 1868. évi IX. t. czik által rendezett önkormányzatának legfőbb jogával éljen, azaz nemzeti egyházi congressusa utján teljes függetlenséggel válaszsza meg érsekét és metropolitáját. Választó congressusnak, — a mint Felséged maga idejében legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott — folyó évi szeptember 7-én, augusztus 26-án a szerint, itt Nagy-Szebenben törvényesen egybegyülvén, az előkészület formáinak és ünnepélyességeinek, — amint a szervezési szabályzat 157. §-ában el vannak sorolva, a mondott napon és ennek előestéjén való pontos teljesitése után a tegnapi napon 1873. évi szeptember 8-án (augusztus 27-én) végleg megalakult ; azután pedig a rendnek és a szervezési szabályzat idézett 157. §-ában folytatólag foglalt minden intézkedésnek megtartásával áttért magára a választás cselekvényére, amelynek eredménye, — az •/• mind eredeti román nyelvben, mind pedig jegyzői hivatalunk által eszközlött fordításban, mély tisztelettel idezárt jegyzőkönyvi kivonat szerint — az jon, hogy a megüresedett székbe 108 szavazatból 78 szavazatnyi nevezetes többséggel aradegyházmegyei igen érdemes püspök Ivachoviciu Procopius méltósága választatott meg érseknek és metropolitának nagy örömünkre és vigasztalásunkra. Ennélfogva fiúi hódolattal és Felséged iránti legteljesb bizalommal terjesztjük elő alázatos kérelmünket: méltóztassék Felséged, az egyházszervezési szabályzatban ilyen esetre fentartott felségjognak megfelelőleg legkegyelmesebben megerősíteni szóban forgó választásunkat. Kelt a magyarországi és erdélyi görög keleti román egyház választó congressusának Nagy-Szebenben, 1873-ik évi szeptember 9-én (augusztus 28-án) tartott ülésében. Felségednek hű alattvalói: Metianu János, elnöklő biztos. Bégán Mihály, a congressus főjegyzője. Legyen egyforma igazság. A számos bukások közt, melyek a közelmúltban bekövetkeztek s nemcsak az érdekeltek, de általában a nagyközönség indignatióját fölkelték, kétségkívül első helyen áll a ferencz- és józsefvárosi takarékpénztár és a pesti népbank bukása. Nehogy valaki e felszólalásunkat félremagyarázza, előre is határozottan kijelentjük, hogy midőn valakinek az ügye a törvényszék előtt van, azt az alatt védeni vagy bármi adatok alapján még inkább pelengérre állítani nem tartjuk sem a sajtó hivatásával sem méltóságával összeegyeztethetőnek. Igenis, azt mondjuk, aki bűnös, érje utol a törvény keze, legyen az bárki. E tekintetben egyenlő szigort követelünk mindenki irányába, de igazságot is. Nálunk a sajtó egy darab idő óta azt vette szokásul, hogy a törvényszék dolgaiba avatkozik s bizonyos ügyeket a közönség elé hurcrol mielőtt a törvényszék kimondott ítélete folytán azt szabad s ille volna. Minden áron keresik a botrányt, nem törődve azzal, hogy az előre kikürtölt dolgok gyakran későbben megcáfoltatnak ugyan, de már akkor egyesek hírnevén s becsületén ejtett foltot a valódi tényállás közlésénél egészen lemosni nem lehet. Ilyet tenni Nyugat-Európa rendezett államaiban nem szabad. A botránykeresés vagy ártani akarásra nézve két eclatans példa van előttünk. — A pesti népbank megbukott. Hogy mi idézte elő a bukást, s vannak-e s kik a vétkesek abban, ezt kideríteni a törvényszék dolga. A vádlevél - t tanács ellen a fenyitó vizsgálat megtétele irány be van adva s nem lehet benne kétség, hogy az illetők e tekintetben szigorúan s lelkiismeretesen eljárni fognak. A sajtó után ennél több nem is lett a közönség tudomására hozva. Nagyon helyesen. A másik esetnél, a ferencz- és józsefvárosi takarékpénztár ügyénél már másképen jártak el. Itt daczára annak, hogy ez intézet mérlege még nincs elkészítve, daczára annak, hogy a részvényesek vasárnap tartott összejövetelén a jegyző ismételve s határozottan kijelenté, hogy a bizottság jelentése csak „combinatió alapján, áttekintésül és tájékozásul készült s ezen jelentés alapján lett a vádlevél szerkesztve“, mindennek daczára a fővárosi magyar és német lapok a jelentés ezen számadatait mint hiteleseket s a vádlevelet is kivonatban köztik. Már most kérdezzük a magyar és német lapok szerkesztőit, hogy lehet-e a sajtó feladata oly ügyet a közönség elé czipelni, mely kizárólag a törvényszék elé tartozik, s melynek adatai hivatalosan megállapítva nincsenek? Hisz ha már ennyire vagyunk, akkor közöljenek előre minden vádlevelet, mely fenyitó ügyben a törvényszékhez benyújtatott. Ha a társadalmi rendet s a törvényszékek tekintélyét tönkre akarják tenni, ez után nagyon hamar el fogják érni. Nem akarunk recriminálni, de nem lehet hallgatással mellőzni, hogy föl ne említsük,hogy a keleti vasút, a borsod-miskolczi kiházasító !