Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-19 / 215. szám
Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1 -sA szám. II. amoSm. de intésendó a Up »1*11. ml étiét illető mutileu . ko-.lemíny. Kétintok a levelek gvik.fci» jib adatnak. — Bórmen.»mii ie▼•lek caak ismerős k«»«h M fogadtatnak el Kiadó-hivatal: Efjetem-ntosa 4-ik «á-;, földszint. Ide Intésendó ■ lap anyaitrásaát illeti minden küaltmény, n. m. an eligaet.es pénz,« kiadáa körült pannanok d e a hirdetmény.k. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 219. szám. VII. évi olyan» 1873. Szept. 19. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 18 írt. — » Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 8 kr. Hirdetési díj: kilenc« hasábos petítior egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bályogdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek szeptember 1-től kezdve: Két hóra (szept.—október) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (szept. —novemb.) . 4 frt— kr. Négy hóra (szept.—decz.) . . . 5 frt 40 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Peat, szeptember 18. Külföldi szemle. Az olasz király Bécsbe érkezett. A vendég fogadtatása fényes volt s különösen a nép által az utczákon lelkesülten üdvözöltetett. Mint bécsi lapok írják, e zajos fogadtatás bizonyos egyéniségeknél föltűnt, ami pedig abban leli magyarázatát, hogy a bécsiek rokonszenvüket azon uralkodó iránt siettek kifejezni, ki országában a szabadelvű intézmények életbeléptetését tartja uralkodói feladatának. Az ultramontánok az általános lelkesültséget tüntetéseikkel meg akarták zavarni. A klerikálisok lapja a „Vaterlandi, gyászkeretben " jelent meg, ami a rendőrségnek annyira szemet szúrt, hogy a lapot lefoglalták. A főpapság pedig elhatározta, hogy e hó 20-án a Róma bevételekor elesett pápai katonákért requiemet tartanak. Mint mondják e tüntetés bizonyos helyen kedvezőtlenül fogadtatnék s e végből azt hiszik, hogy a főpapság még egyszer meggondolja, hogy a tüntetéssel magára vonja e a haragot, melyet csak nekik lenne okuk megbánni. A külföldi sajtóban az olasz király utazása különféleképen kommentáltatott. Most a hivatalos ,Opiniones még egyszer szükségesnek tartja a király utazásának czélját elmondani, midőn a többek közt így szól : „Olaszországnak a jelen pillanatban nincs oka a szó szoros értelmében véd- és daczszövetségeket keresni; önmagának vissza van adva s függetlenségét fentartva akarja látni. De a barátság kötelékének nagy értéke van s vétkes könnyelműség lenne annak összekötését elhanyagolni már csak azért sem, mert megkönnyítik a további összeköttetéseket, melyeket jövendőbeli komoly eshetőségek szükségessé tehetnek. S bizonyos egyezmények nemcsak lehetségesek most, hanem szükséges is. Bizonyos kérdések és bizonyos politikai feladatokra vonatkozólag az eszméket összhangzásba hozni, együttes magatartást eszközölni azon esetre, hogy ha nemzetközi fontosságú események lépnének előtérbe s azon czélból, hogy más eshetőségek megelőztessenek, ezek mind olyan kérdések, melyek a figyelmet megérdemlik, s melyek annak idejében a német birodalom, az osztrák-magyar monarchia s az olasz királyság közt megoldásra jöhetnek.“ Francziaországból semmi újabb hir nem érkezett. Hogy jelenleg a fusio ügye miként áll, azt senki sem tudja. A „Frank. Ztg.“ párisi tudósítója ezeket írja : „Frohsdorfban az alkudozások semmi eredményre sem vezettek; a„joy“ ragaszkodik azon joghoz, egy chartát octrogálni s minden más ezzel ellenkező kísérletet viszszautasit. Falloux s Guizot semmit sem tudtak végezni, így tesz tönkre minden reményt, melyet a párisi gróffal való kibékülése a royalistikus táborban keltett. — Hogy más véleményre térjen, Rómának kellene megszólalni, de Róma hallgat. A nemzetgyűlés szünetelése daczára a képviselők nagy tevékenységet fejtenek ki. A jobbközép több tagja elhatározta, a jobboldalt magatartásából kiszorítani s tőle két pontra nézve határozott feleletet kivonni. Az első az alkotmányra s a nemzetgyűlés által való tárgyalásra, a második a háromszinű zászlóra vonatkozik. A jobbközép nem akar sem az utóbbiról lemondani, sem az octrovált chartát vagy az absolutismust elfogadni. Ennek ellenében az „Union“ azt mondja, hogy lehetetlen az alkotmányt tárgyalni, mielőtt V. Henrik a trónt el nem foglalta. Gladstone abbeli reménye, melynek pár héttel azelőtt adott kifejezést választói előtt, hogy a liberális párt győzelmesen fog felülkerekedni a legközelebbi választásoknál már másod ízben meghazudtoltatott. Cambell ezredes és conservatívpárti 178 szavazattal győzött Renfrewshireben a liberális jelölt ellenében. E választás, mely a kormányhoz eddig mindig hű Skóczia egyik választói kerületében történt s anélkül, hogy a liberális jelölt jelleme ellen a legkisebb kifogást lehetne tenni, mutatja, hogy Skócziában is azon szélel, mint Anglia más részeiben. Ez ismételt vereségek, miket Gladstone a legközelebbi választásoknál szenvedett, nem javítált meg a makacs premier magába vetett bizalmát. Ellenkezőleg, épen most készül, azon reményben, hogy a választók rokonszenvét vissza fogja nyerhetni, egy Izlandban teendő nagyobb körútra. E lépését a fémeknek annyiszor kért s eddig még mindig megtagadott kegyelmezése előzné meg , s valóban ez egyedüli mód volna az izlandiakat ügyének megnyerni. Manning érsek, ki mint a párisi érsek — szintén a bibornoki kalap jelöttje, a legújabb időben semmi alkalmat sem mulaszt el, hogy magáról valamit hallasson. A legutóbbi alkalom erre egy nagy katholikus templom beszentelése volt, melyet a dominikánusok 15,000 font sterlingen építtettek. Mint szokás, a beszentelés lakomával ületett meg, mely alkalommal a nevezett érsek úr azon nyilatkozatot téve, hogy a pápa egészségi állapota semmi kívánni valót sem hagy; továbbá megjegyzé, hogy csak akkor, ha majd a mai pápa élete meg fog sirattatni, fog kitűnni, hogy uralkodása egyik©vala a legfényesebb és leggyümölcshozóbbaknak, és hogy hatalma oly érvénynyel terjedett ki az egész egyház felett, mint eddig egy pápáé sem. A „Times“ érdekes adatokat szolgáltat azon benszülöttekből alkotott haderőre nézve, melylyel Anglia hadjáratát az alantiak ellen megkezdeni akarja. E szerint az angol kormány összesen 10,000 benszülött férfiből álló csapattal rendelkezik. Mi az angol csapatok szomorú sorsát illeti, — mondja az idézett lap — ez legnagyobbrészt túlzás; a különböző hideglázak korántsem oly veszélyesek s nem okoznak oly pusztításokat, mint eddig állíttatott. Mindenesetre azonban a parthoz érkezett angol csapatok mindaddig nem fogják elhagyni hajóikat, míg szárazon nem leend minden elkészítve arra, hogy a csapatok partraszállva, tüstént megkezdhessék előnyomulásukat az ország belsejébe az alanti zultán fővárosa felé, mert a tulajdonképi veszély a tétlenségben s kivált a nedves és mocsáros talajon való táborozásban áll. A city-lap reményei azonban hirtelen csalatkoztak; alig hogy e rózsaszínű kilátásokat közzéteve a „Times“, híreket vett Nyugat-Afrikából, melyek jelentik, hogy az angol csapatok között betegségek pusztítanak ; a benszülöttek megtagadják az engedelmességet ; egy brit szemlészcsapat hirtelen megtámadtatok és sokan megsebesíttetek. Az új hadireform szerint az orosz gyalogtüzérség 232 üteggel, 2256 ágyúval és 5640 tüzérségi kocsival fog birni. E szerint jövőben minden ezer gyalogra három ágyú esik, mindeddig csupán kettő esett ugyanezen számarányra. Továbbá behozatott azon reform, mely szerint, annak biztos kitudása végett, hogy tényleg mily haderővel rendelkezik Oroszország, időre-időre az egyes kerületekben nem vártan s előleges értesítés nélkül be fognak szállíttatni a szabadságon levő hadkötelezettek s két heti hadigyakorlat fog velük tartatni. Hasonló kísérletek már eddig is több vidéken létettek és pedig igen kielégitő eredménynyel. Az ókatholikus gyűlés Constanzban szeptember 12-én megnyílt. Az ülést Fieser államügyész nyitá meg. Javaslatára közfelkiáltással Schulte választatott elnöknek. Alelnökké: Cornelius tanár Münchenből és Keller Aorauból választattak meg az elnök javaslatára. Schulte egyetértésre és józanságra inté a gyűlést és figyelmeztető arra, hogy a constanzi zsinat a reformkérdéseket azért nem oldá meg, mert sikerült az egyetértést megzavarni; amint a régi constanzi zsinat az egyháznak fejet adott, úgy ad most egyetértő választással a német ó-katholikusoknak egy püspököt. Schulte jelentést tesz továbbá az előterjesztésekről és kéri, hogy engedjék meg a többi felekezetek képviselőinek, hogy az indítványok tárgyalása után beszélhessenek. Ezt elfogadják. A lincolni püspök a hozzá intézett felhívásra latin költeménynyel, a sorosi és teendési érsek német levélben válaszolt. Az „evangélikus szövetség“ amerikai ága meghívta a New-Yorkban tartandó gyűlésre a congressust, hogy 3 képviselővel képviseltesse magát azon. De ez nem történhetvén meg, csak köszönetet mondottak a meghívásért. Schulte referál a Kölnben választott úgynevezett püspöki bizottság működéséről és jelenti, hogy a berlini alkudozásoknál a bizottság egy betűt sem adott fel azon szabadságból, mely az egyházat megilleti. Bismarck és Falk miniszter a legjobb akaratot tanúsították és helyesen fogják fel az ó-katholikus mozgalom jelentőségét, úgy hogy ő meg van győződve, hogy a választandó püspököt a kormány minden akadály nélkül meg fogja erősíteni. Csak azt ígérte meg a kormánynak, hogy „grata persona“ fog választatni, hogy ez az államtörvényeket tiszteletben tartsa és a királynak tegye le a szokásos hűségi esküt. Schulte jelenti tovább, hogy a kölni határozatokat egy promemoriával átadta a porosz, badeni, és hesseni kormányoknak, és ez a congressusi okmányokkal kinyomva lesz. Jelenti, hogy a június 4-én szervezett synodalis képviseletben minden kérdésben teljesen egyetértés van: úgy a püspök, mint a többnyire világi elemekből választott képviselet közt és hogy a községek bizalommal viseltetnek a képviselet iránt, így az ókatholikusok külső kényszer nélkül tárták fenn az egyházi rendet. Schulte jelenti továbbá, hogy Poroszországban már 22 teljesen szervezett egyházközség van 4200 belit férfival (11 ezer lélekből.) Bajországban van 32 község és egylet 13000 lélekkel. Badenben 27 egylet 9000 lélekkel, továbbá van néhány egylet Hessenben és Birkenfeldben. Tehát mindenesetre van 50,000 ókatholikus bejegyezve. A múlt évben több pap átállott és a püspök állami elismerése után még több fog átállani. Schulte végül megjegyzi, hogy az ókatholicismus 3 rövid év alatt nagyobb haladást tett, mint a reformatio a 16-dik században ugyanennyi idő alatt. Ezután az előterjesztések tárgyalásához fogtak. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1878. szeptember 19. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Theophile. Franciából fordította G. T. Ant II-dik KÖTET. XX. Chiquita szerelmi vallomása. (117. Folytatás.) A torony órája hetet ütött. A kivégzés nyolc órára volt kitűzve. Jacquemin Lampourde tehát, midőn meghalta az órát, igy szólt Malartic-hoz: — Látod, még lett volna időnk egy palack bort inni, de mindig oly türelmetlen vagy és izgatott. Hát ha visszamennénk a megkoronázott retekhez ? Unalmas itt állani. Érdemes-e annyit várni, hogy egy szerencsétlent kerékbe törni lássunk ! Ezen büntetés közönséges és ízetlen. Ha még valami újat látnánk, valami jó kínos kivégzést, olvasztott ólommal, vagy tüzes vassal, akkor nem mondom, hogy művészeti szeretetből nem maradnék, de ezért, nincs miért. — Igazságtalan vagy a kerékbetörés iránt—felelé nyomatékosan Malartic — a kerékbetörésnek is van jó — oldala. — Az ízlések felett nem lehet vitatkozni. Mindenki szenvedélye által van elragadtatva, ahogy mondta egy latin író, kinek nevét elfelejtettem, csak a nagy kapitányokét szoktam eszembe tartani. A kerékbetörés tetszik neked, nem vitatkozom veled és itt maradok egész végig, de ismerd el, hogy jó éles damaszk kard által végbevitt felvétel sokkal több ügyességet, erélyt, szemmértéket igényel; ez az igazi nemes látvány. — Az igaz, de igen hamar elvégződik, az csak egy villámlás, aztán a felvétel csak a nemeseket illeti. — A közönséges halandók büntetései közt a kerékbetörés sokkal jobban tetszik nekem a közönséges akasztásnál, mely csak az alsóbb rendű gonosztevőknek való. Ágoston több mint közönséges rabló. Igazságosak voltak irányában. — Te mindig pártoltad azt az Ágostont, bizonyosan Chiquita miatt, ki tetszett neked; én nem bámulom azt a rablót, úgy mint te, inkább a nagy utakra és hegyszorosokba való, mint miveit városba. A mesterség finomságait nem is gyanítja. Modora paraszt. A legkisebb akadályra előveszi kését és meggondolás nélkül öl. A gordiusi csomót nem ketté vágni, de megoldani kell, bármit mondott is Nagy Sándor. Azonkívül a kardot épen nem használja, az nem nemes. — Ágoston fegyvere a navaja, az szülőföldének fegyvere, nem tanult vivni, mint mi, éveken át. De azért ő bátor, eredeti, fegyvere sem megvetendő. Húsz lépésnyire megtalálja ellenét, ki szó nélkül rogy le. Sajnálom, hogy pályája oly hamar van félbenszakasztva. Sokra ment volna, valóságos oroszlán volt. — Én csak az akadémiai módot pártolom felelé Lampourde. Valahányszor valakit megtámadok, megérintem előbb emberemet vállánál, és időt hagyok neki, hogy védelembe helyezze magát. — Az párbaj és nem gyilkolás. Gyilkos nem vagyok. Az igaz, hogy rendkívüli ügyességemnek nagy hasznát veszem, kardom majdnem győzhetetlen, de jól tudni, az nem csalni. Az is igaz, hogy elszedem a halott óráját, erszényét és köpenyét, de azt mások is megtennék helyettem. Minthogy fáradtam, illő, hogy én kapjam érte a jutalmat. Bármit is mondj, e kés nekem visszataszítónak tetszik, nem városba való, csak parasztok ellen jó. — Oh te a szabályok rabja vagy, azokból nem engedsz semmit, mégis jó néha egy kis rendkivüli is. — Igen, ha az jobb, tudományosabb. De ezen vadság nekem sehogy sem tetszik, s különben a vér Ágostont részeggé teszi, s akkor meggondolás nélkül öl. A ki a gyilkolás szédítő serlegéből inni akar, annak nem szabad gyenge fejűnek lenni. Lásd, azon házba, hová Ágoston utoljára berontott kirablás végett, megölte a férjet, ki felébredt, és az asszonyt, ki aludt, ez szükségtelen volt és kevéssé udvarias. A nőket csak akkor kell megölni, ha kiabálnak, akkor is jobb szájokat bekötni, mert ha aztán az embert megfogják , e kegyetlenségek elérzékenyítik a bírákat, s az ember szörnyetegnek látszik. — Oly bölcsen beszélsz, mint Szent János — viszontó Malartic — semmit sem vethetek ellen, de mi lesz a szegény Chiquitából ? Amíg a két vivő így beszélgetett, a Szajna part felől egy hintó érkezett a piaczra, de a tömeg miatt nem haladhatott előre. A lovak kapáltak, néha a nézők csizmáit megérintvén, mi az inasokkal haragos párbeszédekre szolgált alkalmuk A gyalogosok szívesen felrohantak volna a hintóra, de az annak ajtajára festett herczegi czimer féken tartotta őket, bár ezek semmit sem szoktak tisztelni. Haladni lehetetlenen, agyon kellett volna nyomni a sokaságot, és a sokaság itt otthon volt, nem hagyta volna ezt tenni. — Bizonyosan valami kivégzést várnak — mondá egy szépen öltözött ifjú, más szerényebb külsejűnek, ki mellette ült a hintóban. Vigye el az ördög az együgyüt, ki épen ma akasztatja föl magát, nem várhatott volna holnapig ? — Higgye el — felelt a barát, — hogy ő szeretné azt legjobban, e körülmény reá nézve még keservesebb, mint reánk nézve. — Nincs egyéb hátra, édes Sigognac, mint, hogy türelmesen várjunk és fejünket másfelé fordítsuk, ha e látvány igen borzasztó lenne reánk nézve, ami bajosan lesz az ; szent Ágoston is kinyitá szemeit a czircusban, midőn a nagy kiabálást hallá, pedig feltette magában, hogy behúzva tartja egész végig. — Bizonyára már aligha kell sokáig várnunk — felesé Sigognac — nézzen oda Vallombreuse, amott jön az elitélt szekere. Csakugyan néhány íjász kíséretében közeledett a vesztőhely felé a sovány ló által húzott szekér. Keresztbe tett deszkán ült Ágoston, fehér szakáin kapuczinus mellett, ki sárga réz keresztet közelitett ajkaihoz. A rabló feje körül kendő volt tekerve, melynek összekötött vége hátán lecsüngött. Durvavászoning és régi szőrnadrág volt egyetlen öltözete. A hóhér jogánál fogva már elvette volt öltözetét, és csak e rongyokat hagyta rajta. (Folytatása következik.) Több világosságot! Szemben az ország legtöbb vidékeiről érkező magán jellegű tudósításokkal a pesti piacon gyűjtött adatok azt látszanak bizonyítani, hogy Magyarország gabonatermése a jelen évben kivált búzára nézve nem silány, sőt egy a legjobbak közül, mert a pesti piacra a közelebb lefolyt 6 hét alatt összesen két millió és 18,354 mázsa gabona és pedig csupán búza egy millió s 235,045 mázsa érkezett, holott a múlt évben átalában csak egy millió s 856,654 m. gabona, búza pedig csak egy millió és 42,555 mázsa érkezett s igy ez idén búza 200 mázsányival több hozatott a pesti piaczra mint a múlt év hasonló szakában. Eme hivatalos tudósítások szerint a közelebb múlt hat hét alatt, búza 90,000 mázsányival több érkezett a pesti piaczra mint a kitűnő bövséges 1867-ik évben, ugyanezen időszak alatt. Kétséget sem szenved, hogy a pesti piacz most már nem mérvadó Magyarország gabonakereskedésére nézve, mert a gabonakereskedelem súlypontja Pestbudáról, hol számára lakhelyek nincsenek, mindinkább Bécsbe vonul át, hol számára kikötők s lakhelyek építtettek s hol a „differential tariffa erejénél fogva nagy kedvezményben részesül azon termelő, ki gabonáját Pestbuda kikerülésével küldi. És most már az északi (Pest, Rutska, Oderberg) s nyugati (Pest, Győr, Grácz) pályák is átadatván a forgalomnak . Magyarország kivitelének egész mérvét nem ítélhetjük meg csupán a pesti piacz forgalmából. Magyarország kivitele tehát még több, még nagyobb mérvű, mint mint a pesti piacz forgalmából, a helybeli szükségletek levonása után kideríthető volna. S hogy kivált a búzatermés országszerte jelentékeny volt, azt szintén bizonyítják a kormány által gyűjtött adatok, miszerint több mint 12 millió hold földön (Pest-, Heves-, Székesfehér-, Temes-, Békés-, Torontál-, Csongrádi Csanád megyékben) a közép termés holdankint S10—9—9 10 osztrák mérőre megy. A kivitel ezen óriási mérve azonban nem szolgálhat zsinórmértékül a termés mennyiségének megítélésében, mint nem szolgálhat az említett megyék termésének mérve zsinórmértékül az ország összes termésének és szükségletének megítéléséhez. Ezért mondjuk csupán látszólagosnak a hivatalos adatokból merített kedvező kilátásokat. És mondhatjuk annyival inkább mert a „P. N.“ közelebbi félhivatalos nyilatkozata szerint, mely hihetőleg a most már teljes folyamban levő öszszeírás folytán hozatott tudomásra : „Az aratási viszonyok felette kedvezőtlenek ugyan, hanem a burgonya, és tengeri termés eredménye még biztosan belátható nem lévén, a lehető legroszabb esetben is alig 7—8 vármegye lesz olyan, hol egészben vagy részben a nép bizonyos osztályát esetleg segélyezni kellene.* * Hiszen 1863-ban is alig 7—8 vármegye volt olyan, hol egészben vagy részben a nép bizonyos osztályát esetleg segélyezni kellett s nem egyeztethetjük össze a dolog ily állását a „P. N.“ azon folytatólagos megjegyzésével miszerint: „Az előintézkedések erre nézve is megkezdődtek, a tényleges foganatosítás azonban a tél beállta előtt szükségesnek nem mutatkozik.“ — Mert a hol 7—8 vármegye egyszerre sújtva van, ott a vetőmagban is hiányt szenvednek a lakosok, melyről pedig már most kellene gondoskodni. S köztudomású dolog, hogy némely megyében máris nagymérvben mutatkozik az ínség . Temes megye már erélyesen hozzálátott ennek enyhítéséhez. Ily ellenkező adatok s tudósítások merülnek fel az ország közjövedelmeinek befolyásáról s be nem folyásáról, illetőleg a deficzit és a deficzit által igénylett államkölcsön mérvéről és szükségességéről. Ennyire tájékozatlan nemzetgazdászat s államháztartás csak oly „provincziában“ lehet, mely valamely nagyhatalomnak alá van vetve, hogy népei kiaknázhassák, anélkül, hogy ezen sérelmes kiaknázás mérvét kellően megítélhetné — adatok hiányában. Szoros összefüggésben lévén nemzetgazdászatunk és államháztartásunk, méltán kívánhatjuk a kormánytól, hogy ezek viszonyairól több világosságot nyújtson mint nyújtott eddig. A „Hon” következőleg állítja egybe a legszükségesb intézkedéseket. Jogunk van a kor-