Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-19 / 215. szám

Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1 -sA szám. II. amoSm. de intésendó a Up »1*11. ml étiét illető mutileu . ko-.le­­míny. Kétintok a levelek gvik.fci» jib adatnak. — Bórmen.»m­ii ie­­▼•lek caak ismerős k«»«h M fogadtatnak el Kiadó-hivatal: Efjetem-ntosa 4-ik «á-;, földszint. Ide Intésendó ■ lap anyait­rásaát illeti minden küalt­­mény, n. m. an eligaet.es pénz,« kiadáa kör­ült pa­nnanok d e a hirdetmény.k. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 219. szám. VII. évi olyan» 1873. Szept. 19. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . 18 írt. — » Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 8 kr. Hirdetési díj: kilenc« hasábos petítior egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bályogdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJ­SÁG“ czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek szeptember 1-től kezdve: Két hóra (szept.—október) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (szept. —novemb.) . 4 frt— kr. Négy hóra (szept.—decz.) . . . 5 frt 40 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Peat, szeptem­be­r 18. Külföldi szemle. Az olasz király Bécsbe érkezett. A vendég fogad­tatása fényes volt s különösen a nép által az utczákon lelkesülten üdvözöltetett. Mint bécsi lapok írják, e za­jos fogadtatás bizonyos egyéniségeknél föltűnt, a­mi pedig abban leli magyarázatát, hogy a bécsiek rokon­­szenvüket azon uralkodó iránt siettek kifejezni, ki or­szágában a szabadelvű intézmények életbeléptetését tartja uralkodói feladatának. Az ultramontánok az ál­talános lelkesültséget tüntetéseikkel meg akarták za­varni. A klerikálisok lapja a „Vaterlandi, gyászkeretben " jelent meg, a­mi a rendőrségnek annyira szemet szúrt, hogy a lapot lefoglalták. A főpapság pedig elhatározta, hogy e hó 20-án a Róma bevételekor elesett pápai ka­tonákért requiemet tartanak. Mint mondják e tüntetés bizonyos helyen kedvezőtlenül fogadtatnék s e végből azt hiszik, hogy a főpapság még egyszer meggondolja, hogy a tüntetéssel magára vonja e a haragot, melyet csak nekik lenne okuk megbánni. A külföldi sajtóban az olasz király utazása külön­féleképen kommentáltatott. Most a hivatalos ,Opiniones még egyszer szükségesnek tartja a király utazásának czélját elmondani, midőn a többek közt így szól : „Olaszországnak a jelen pillanatban nincs oka a szó szoros értelmében véd- és daczszövetségeket keresni; önmagának vissza van adva s függetlenségét fentartva akarja látni. De a barátság kötelékének nagy értéke van s vétkes könnyelműség lenne annak összekötését elhanyagolni már csak azért sem, mert megkönnyítik a további összeköttetéseket, melyeket jövendőbeli ko­moly eshetőségek szükségessé tehetnek. S bizonyos egyezmények nemcsak lehetségesek most, hanem szük­séges is. Bizonyos kérdések és bizonyos politikai fel­adatokra vonatkozólag az eszméket összhangzásba hozni, együttes magatartást eszközölni azon esetre, hogy ha nemzetközi fontosságú események lépnének előtérbe s azon czélból, hogy más eshetőségek megelőz­­tessenek, ezek mind olyan kérdések, melyek a figyelmet megérdemlik, s melyek annak idejében a német biro­dalom, az osztrák-magyar monarchia s az olasz király­ság közt megoldásra jöhetnek.“ Francziaországból semmi újabb hir nem érkezett. Hogy jelenleg a fusio ügye miként áll, azt senki sem tudja. A „Frank. Ztg.“ párisi tudósítója ezeket írja : „Frohsdorfban az alkudozások semmi eredményre sem vezettek; a„joy“ ragaszkodik azon joghoz, egy chartát octrogálni s minden más ezzel ellenkező kísérletet visz­­szautasit. Falloux s Guizot semmit sem tudtak végezni, így tesz tönkre minden reményt, melyet a párisi gróf­fal való kibékülése a royalistikus táborban keltett. — Hogy más véleményre térjen, Rómának kellene meg­szólalni, de Róma hallgat. A nemzetgyűlés szünetelése daczára a képviselők nagy tevékenységet fejtenek ki. A jobbközép több tagja elhatározta, a jobboldalt magatartásából kiszorítani s tőle két pontra nézve határozott feleletet kivonni. Az első az alkotmányra s a nemzetgyűlés által való tár­gyalásra, a második a háromszinű zászlóra vonatkozik. A jobbközép nem akar sem az utóbbiról lemondani, sem az octrovált chartát vagy az absolutismust elfo­gadni. Ennek ellenében az „Union“ azt mondja, hogy lehetetlen az alkotmányt tárgyalni, mielőtt V. Henrik a trónt el nem foglalta. Gladstone abbeli reménye, melynek pár héttel az­előtt adott kifejezést választói előtt, hogy a liberális párt győzelmesen fog felülkerekedni a legközelebbi vá­lasztásoknál már másod ízben meghazudtoltatott. Cambell ezredes és conservatívpárti 178 szavazattal győzött Renfrewshireben a liberális jelölt ellenében. E választás, mely a kormányhoz eddig mindig hű Skóczia egyik választói kerületében történt s anélkül, hogy a liberális jelölt jelleme ellen a legkisebb kifogást lehetne tenni, mutatja, hogy Skócziában is azon szél­el, mint Anglia más részeiben. Ez ismételt vereségek, miket Gladstone a legközelebbi választásoknál szenvedett, nem javítált meg a makacs premier magába vetett bi­zalmát. Ellenkezőleg, épen most készül, azon remény­ben, hogy a választók rokonszenvét vissza fogja nyer­hetni, egy Izlandban teendő nagyobb körútra. E lépé­sét a fémeknek annyiszor kért s eddig még mindig megtagadott kegyelmezése előzné meg , s valóban ez egyedüli mód volna az izlandiakat ügyének meg­nyerni. Manning érsek, ki mint a párisi érsek — szintén a bibornoki kalap jelöttje, a legújabb időben semmi alkalmat sem mulaszt el, hogy magáról valamit hallas­son. A legutóbbi alkalom erre egy nagy katholikus templom beszentelése volt, melyet a dominikánusok 15,000 font sterlingen építtettek. Mint szokás, a be­­szentelés lakomával ületett meg, mely alkalommal a nevezett érsek úr azon nyilatkozatot téve, hogy a pápa egészségi állapota semmi kívánni valót sem hagy; to­vábbá megjegyzé, hogy csak akkor, ha majd a mai pápa élete meg fog sirattatni, fog kitűnni, hogy uralko­dása egyik©­­vala a legfényesebb és leggyümölcshozób­­­baknak, és hogy hatalma oly érvénynyel terjedett ki az egész egyház felett, mint eddig egy pápáé sem. A „Times“ érdekes adatokat szolgáltat azon ben­­szülöttekből alkotott haderőre nézve, melylyel Anglia hadjáratát az alantiak ellen megkezdeni akarja. E sze­rint az angol kormány összesen 10,000 benszülött fér­fiből álló csapattal rendelkezik. Mi az angol csapatok szomorú sorsát illeti, — mondja az idézett lap — ez legnagyobbrészt túlzás; a különböző hideglázak koránt­sem oly veszélyesek s nem okoznak oly pusztításokat, mint eddig állíttatott. Mindenesetre azonban a parthoz érkezett angol csapatok mindaddig nem fogják elhagyni hajóikat, míg szárazon nem leend minden elkészítve arra, hogy a csapatok partraszállva, tüstént megkezd­hessék előnyomulásukat az ország belsejébe az alanti zultán fővárosa felé, mert a tulajdonképi veszély a tét­lenségben s kivált a nedves és mocsáros talajon való táborozásban áll. A city-lap reményei azonban hirtelen csalatkoztak; alig hogy e rózsaszínű kilátásokat közzé­­teve a „Times“, híreket vett Nyugat-Afrikából, melyek jelentik, hogy az angol csapatok között betegségek pusztítanak ; a benszülöttek megtagadják az engedel­mességet ; egy brit szemlészcsapat hirtelen megtámad­tatok és sokan megsebesíttetek. Az új hadi­reform szerint az orosz gyalog­tüzér­ség 232 üteggel, 2256 ágyúval és 5640 tüzérségi kocsi­val fog birni. E szerint jövőben minden ezer gyalogra három ágyú esik, mindeddig csupán kettő esett ugyan­ezen számarányra. Továbbá behozatott azon reform, mely szerint, annak biztos kitudása végett, hogy tény­­leg mily haderővel rendelkezik Oroszország, időre-időre az egyes kerületekben nem vártan s előleges értesítés nélkül be fognak szállíttatni a szabadságon levő hadkö­telezettek s két heti hadigyakorlat fog velük tartatni. Hasonló kísérletek már eddig is több vidéken létettek és pedig igen kielégitő eredménynyel. Az ókatholikus gyűlés Constanzban szeptember 12-én megnyílt. Az ülést Fieser államügyész nyitá meg. Javaslatára közfelkiáltással Schulte választatott elnöknek. Alelnökké: Cornelius tanár Münchenből és Keller Aorauból választattak meg az elnök javaslatára. Schulte egyetértésre és józanságra inté a gyűlést és figyelmeztető arra, hogy a constanzi zsinat a reform­kérdéseket azért nem oldá meg, mert sikerült az egyet­értést megzavarni; a­mint a régi constanzi zsinat az egyháznak fejet adott, úgy ad most egyetértő válasz­tással a német ó-katholikusoknak egy püspököt. Schulte jelentést tesz továbbá az előterjesztésekről és kéri, hogy engedjék meg a többi felekezetek képviselőinek, hogy az indítványok tárgyalása után beszélhessenek. Ezt elfogadják. A lincolni püspök a hozzá intézett felhívásra latin költeménynyel, a sorosi és teendési érsek német levél­ben válaszolt. Az „evangélikus szövetség“ amerikai ága meghívta a New-Yorkban tartandó gyűlésre a con­­gressust, hogy 3 képviselővel képviseltesse magát azon. De ez nem történhetvén meg, csak köszönetet mondot­tak a meghívásért. Schulte referál a Kölnben választott úgynevezett püspöki bizottság működéséről és jelenti, hogy a ber­lini alkudozásoknál a bizottság egy betűt sem adott fel azon szabadságból, mely az egyházat megilleti. Bis­marck és Falk miniszter a legjobb akaratot tanúsították és helyesen fogják fel az ó-katholikus mozgalom jelen­tőségét, úgy hogy ő meg van győződve, hogy a válasz­tandó püspököt a kormány minden akadály nélkül meg fogja erősíteni. Csak azt ígérte meg a kormánynak, hogy „grata persona“ fog választatni, hogy ez az ál­lamtörvényeket tiszteletben tartsa és a királynak tegye le a szokásos hűségi esküt. Schulte jelenti tovább, hogy a kölni határozatokat egy promemoriával átadta a porosz, badeni, és hesseni kormányoknak, és ez a congressusi okmányokkal ki­nyomva lesz. Jelenti, hogy a június 4-én szervezett synodalis képviseletben minden kérdésben teljesen egyetértés van: úgy a püspök, mint a többnyire világi elemekből választott képviselet közt és hogy a községek bizalommal viseltetnek a képviselet iránt, így az ókatholikusok külső kényszer nélkül tárták fenn az egyházi rendet. Schulte jelenti továbbá, hogy Poroszország­ban már 22 teljesen szervezett egyházközség van 4200 belit férfival (11 ezer lélekből.) Bajországban van 32 község és egylet 13000 lélekkel. Badenben 27 egylet 9000 lélekkel, továbbá van néhány egylet Hessenben és Birkenfeldben. Tehát mindenesetre van 50,000 ókatholikus bejegyezve. A múlt évben több pap átál­lott és a püspök állami elismerése után még több fog átállani. Schulte végül megjegyzi, hogy az ókatholicis­­mus 3 rövid év alatt nagyobb haladást tett, mint a re­formatio a 16-dik században ugyanennyi idő alatt. Ez­után az előterjesztések tárgyalásához fogtak. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1878. szeptember 19. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forra­dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Theophile. Franciából fordította G. T. Ant II-dik KÖTET. XX. Chiquita szerelmi vallomása. (117. Folytatás.) A torony órája hetet ütött. A kivégzés nyolc­ órára volt kitűzve. Jacquemin Lampourde tehát, midőn meghalta az órát, igy szólt Malartic-hoz: — Látod, még lett volna időnk egy palac­k bort inni, de mindig oly türelmetlen vagy és izgatott. Hát ha visszamennénk a megkoronázott retekhez ? Unalmas itt állani. Érdemes-e annyit várni, hogy egy szeren­­csétlent kerékbe törni lássunk ! Ezen büntetés közön­séges és ízetlen. Ha még valami újat látnánk, valami jó kínos kivégzést, olvasztott ólommal, vagy tüzes vas­sal, akkor nem mondom, hogy művészeti szeretetből nem maradnék, de ezért, nincs miért. — Igazságtalan vagy a kerékbetörés iránt—­felelé nyomatékosan Malartic — a kerékbetörésnek is van jó — oldala. — Az ízlések felett nem lehet vitatkozni. Min­denki szenvedélye által van elragadtatva, a­hogy mondta egy latin író, kinek nevét elfelejtettem, csak a nagy kapitányokét szoktam eszembe tartani. A kerék­betörés tetszik neked, nem vitatkozom veled és itt ma­radok egész végig, de ismerd el, hogy jó éles damaszk kard által végbevitt fel­vétel sokkal több ügyességet, erélyt, szemmértéket igényel; ez az igazi nemes lát­vány. — Az igaz, de igen hamar elvégződik, az csak egy villámlás, aztán a felvétel csak a nemeseket illeti. — A közönséges halandók büntetései közt a kerékbe­törés sokkal jobban tetszik nekem a közönséges akasz­tásnál, mely csak az alsóbb rendű gonosztevőknek való. Ágoston több mint közönséges rabló. Igazságosak voltak irányában. — Te mindig pártoltad azt az Ágostont, bizonyo­san Chiquita miatt, ki tetszett neked; én nem bámulom azt a rablót, úgy mint te, inkább a nagy utakra és hegyszorosokba való, mint miveit városba. A mesterség finomságait nem is gyanítja. Modora paraszt. A legki­sebb akadályra előveszi kését és meggondolás nél­kül öl. A gordiusi csomót nem ketté vágni, de megol­dani kell, bár­mit mondott is Nagy Sándor. Azonkívül a kardot épen nem használja, az nem nemes. — Ágoston fegyvere a navaja, az szülőföldének fegyvere, nem tanult vivni, mint mi, éveken át. De azért ő bátor, eredeti, fegyvere sem megve­tendő. Húsz lépésnyire megtalálja ellenét, ki szó nélkül rogy le. Sajnálom, hogy pályája oly hamar van félben­­szakasztva. Sokra ment volna, valóságos oroszlán volt. — Én csak az akadémiai módot pártolom felelé Lampourde. Valahányszor valakit megtámadok, meg­érintem előbb emberemet vállánál, és időt hagyok neki, hogy védelembe helyezze magát. — Az párbaj és nem gyilkolás. Gyilkos nem vagyok. Az igaz, hogy rendkí­vüli ügyességemnek nagy hasznát veszem, kardom majdnem győzhetetlen, de jól tudni, az nem csalni. Az is igaz, hogy elszedem a halott óráját, erszényét és kö­penyét, de azt mások is megtennék helyettem. Mint­hogy fáradtam, illő, hogy én kapjam érte a jutalmat. Bár­mit is mondj, e kés nekem visszataszítónak tetszik, nem városba való, csak parasztok ellen jó. — Oh te a szabályok rabja vagy, azokból nem en­gedsz semmit, mégis jó néha egy kis rendkivüli is. — Igen, ha az jobb, tudományosabb. De ezen vad­ság nekem sehogy sem tetszik, s különben a vér Ágos­tont részeggé teszi, s akkor meggondolás nélkül öl. A ki a gyilkolás szédítő serlegéből inni akar, annak nem szabad gyenge fejűnek lenni. Lásd, azon házba, hová Ágoston utoljára berontott kirablás végett, megölte a férjet, ki felébredt, és az asszonyt, ki aludt, ez szük­ségtelen volt és kevéssé udvarias. A nőket csak akkor kell megölni, ha kiabálnak, akkor is jobb szájokat bekötni, mert ha aztán az embert megfogják , e kegyetlenségek elérzékenyítik a bírákat, s az ember szörnyetegnek látszik. — Oly bölcsen beszélsz, mint Szent János — vi­­szontó Malartic — semmit sem vethetek ellen, de mi lesz a szegény Chiquitából ? A­míg a két vivő így beszélgetett, a Szajna part felől egy hintó érkezett a piaczra, de a tömeg miatt nem haladhatott előre. A lovak kapáltak, néha a nézők csizmáit megérintvén, mi az inasokkal haragos párbe­szédekre szolgált alkalmuk A gyalogosok szívese­n felrohantak volna a hin­­tóra, de az annak ajtajára festett herczegi czimer féken tartotta őket, bár ezek semmit sem szoktak tisztelni. Haladni lehetetlen­­en, agyon kellett volna nyomni a sokaságot, és a sokaság itt otthon volt, nem hagyta volna ezt tenni. — Bizonyosan valami kivégzést várnak — mondá egy szépen öltözött ifjú, más szerényebb külsejűnek, ki mellette ült a hintóban. Vigye el az ördög az együgyüt, ki épen ma akasztatja föl magát, nem várhatott volna holnapig ? — Higgye el — felelt a barát, — hogy ő szeretné azt legjobban, e körülmény reá nézve még keservesebb, mint reánk nézve. — Nincs egyéb hátra, édes Sigognac, mint, hogy türelmesen várjunk és fejünket másfelé fordítsuk, ha e látvány igen borzasztó lenne reánk nézve, a­mi bajo­san lesz az ; szent Ágoston is kinyitá szemeit a czircus­­ban, midőn a nagy kiabálást hallá, pedig fel­tette ma­gában, hogy behúzva tartja egész végig. — Bizonyára már aligha kell sokáig várnunk — felesé Sigognac — nézzen oda Vallombreuse, amott jön az elitélt szekere. Csakugyan néhány íjász kíséretében közeledett a vesztőhely felé a sovány ló által húzott szekér. Ke­resztbe tett deszkán ült Ágoston, fehér szakáin kapu­­czinus mellett, ki sárga réz keresztet közelitett ajkai­hoz. A rabló feje körül kendő volt tekerve, melynek összekötött vége hátán lecsüngött. Durva­­vászoning és régi szőrnadrág volt egyetlen öltözete. A hóhér jo­gánál fogva már elvette volt öltözetét, és csak e ron­gyokat hagyta rajta. (Folytatása következik.) Több világosságot! Szemben az ország legtöbb vidékeiről érkező magán jellegű tudósításokkal a pesti piac­on gyűjtött adatok azt látszanak bizonyítani, hogy Magyarország gabonatermése a jelen évben ki­vált búzára nézve nem silány, sőt egy a legjob­bak közül, mert a pesti piac­ra a közelebb le­folyt 6 hét alatt összesen két millió és 18,354 mázsa gabona és pedig csupán búza egy millió s 235,045 mázsa érkezett, holott a múlt évben áta­­lában csak egy millió s 856,654 m. gabona, búza pedig csak egy millió és 42,555 mázsa ér­kezett s igy ez idén búza 200 mázsányival több hozatott a pesti piaczra mint a múlt év hasonló szakában. Eme hivatalos tudósítások szerint a közelebb múlt hat­ hét alatt, búza 90,000 mázsányival több érkezett a pesti piaczra mint a kitűnő böv­séges 1867-ik évben, ugyanezen időszak alatt. Kétséget sem szenved, hogy a pesti piacz most már nem mérvadó Magyarország gabona­­kereskedésére nézve, mert a gabonakereskede­lem súlypontja Pestbudáról, hol számára lakhe­­lyek nincsenek, mindinkább Bécsbe vonul át, hol számára kikötők s lakhelyek építtettek s hol a „differential tariffa­ erejénél fogva nagy kedvez­ményben részesül azon termelő, ki gabonáját Pestbuda kikerülésével küldi. És most már az­­ északi (Pest, Rutska, Oderberg) s nyugati (Pest,­­ Győr, Grácz) pályák is átadatván a forgalomnak . Magyarország kivitelének egész mérvét nem ítélhetjük meg csupán a pesti piacz forgalmából. Magyarország kivitele tehát még több, még nagyobb mérvű, mint mint a pesti piacz forgal­mából, a helybeli szükségletek levonása után ki­deríthető volna. S hogy kivált a búzatermés or­szágszerte jelentékeny volt, azt szintén bizonyít­ják a kormány által gyűjtött adatok, miszerint több mint 12 millió hold földön (Pest-, Heves-, Székesfehér-, Temes-, Békés-, Torontál-, Cson­grádi Csanád megyékben) a közép termés hol­­dankint S10—9—9 10 osztrák mérőre megy. A kivitel ezen óriási mérve azonban nem szolgálhat zsinórmértékül a termés mennyiségé­nek megítélésében, mint nem szolgálhat az emlí­tett megyék termésének mérve zsinórmértékül az ország összes termésének és szükségletének megítéléséhez. Ezért mondjuk csupán látszólagosnak a hiva­talos adatokból merített kedvező kilátásokat. És mondhatjuk annyival inkább mert a „P. N.“ kö­zelebbi félhivatalos nyilatkozata szerint, mely hihetőleg a most már teljes folyamban levő ösz­­szeírás folytán hozatott tudomásra : „Az aratási viszonyok felette kedvezőtlenek ugyan, hanem a burgonya, és tengeri termés eredménye még biz­tosan belátható nem lévén, a lehető legroszabb esetben is alig 7—8 vármegye lesz olyan, hol egészben vagy részben a nép bizonyos osztályát esetleg segélyezni kel­lene.* * Hiszen 1863-ban is alig 7—8 vármegye volt olyan, hol egészben vagy részben a nép bizonyos osztályát esetleg segélyezni kellett s nem egyez­tethetjük össze a dolog ily állását a „P. N.“ azon folytatólagos megjegyzésével miszerint: „Az előintézkedések erre nézve is megkez­dődtek, a tényleges foganatosítás azonban a tél beállta előtt szükségesnek nem mutatkozik.“ — Mert a hol 7—8 vármegye egyszerre sújtva van, ott a vetőmagban is hiányt szenvednek a lako­sok, melyről pedig már most kellene gondos­kodni. S köztudomású dolog, hogy némely me­gyében már­is nagymérvben mutatkozik az ínség . Temes megye már erélyesen hozzálátott ennek enyhítéséhez. Ily ellenkező adatok s tudósítások merülnek fel az ország közjövedelmeinek befolyásáról s be nem folyásáról, illetőleg a deficzit és a deficzit által igénylett államkölcsön mérvéről és szüksé­gességéről.­­ Ennyire tájékozatlan nemzetgazdászat s ál­lamháztartás csak oly „provincziában“ lehet, mely valamely nagyhatalomnak alá van vetve, hogy népei kiaknázhassák, anélkül, hogy ezen sérelmes kiaknázás mérvét kellően megítélhetné — adatok hiányában. Szoros összefüggésben lévén nemzetgazdá­­szatunk és államháztartásunk, méltán kívánhat­juk a kormánytól, hogy ezek viszonyairól több világosságot nyújtson mint nyújtott eddig. A „Hon” következőleg állítja egybe a leg­­szükségesb intézkedéseket. Jogunk van a kor-

Next