Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-10 / 233. szám

„ideig óráig“ elfogadandónak vélik. Hiszen az 1867­­ iki kiegyezés sem más mint eme „Unter­­werfung“-nak jól leplezett, de jelentékeny mérve. S most már baloldali emberektől is hallunk oly forma politikát pengetni, hogy: miután „min­dent“ úgysem nyerhetünk meg, elégedjünk meg ha legalább némely könnyebbülést eszközölhe­tünk stb. Nem tartjuk ugy­an lehetőnek, hogy valaha többségre emelkedjék a bécsiek azon vágya, mi­szerint ők a császárságot Magyarországban is óhajtanák kikiáltatni, mert hiszen az volna aztán az igazi őszinte feláldozás, de a kormány eddigi nyilatkozataiból s azon szorultságból, melybe az osztrák nemzeti bank fojtogató kezei közt jutott (mely kétségkívül főtényező abban, hogy a ma­gyar kormány se nagy se kis kölcsönt ne kap­jon, a magyar állampapírok s a törvényhozás által biztosított vállalatok papírjai értéke pedig napról-napra alább nyomassá k­­épen nem tart­juk lehetlennek, hogy jobboldalról nem­sokára hallani fogunk olyan javaslatokat, melyek tar­talma oda megy ki,hogy: béküljünk ki valahára a n. bankkal őszintén; terjeszszük ki s erősítsük meg kiváltságait Magyarországra, mondjunk le a nemzeti bank eszméjéről s mint már hallottuk is ráadáskép Fiuméról és a honvédségről stb. Íme, az önfeláldozás politikája, melyen már ugyancsak előrehaladtunk, jó­formán sehol sem enged megállapodást ha ezt „őszintén“ elfogad­juk. Lehet e politikát csekélységeken kezdeni, holott a kiegyezkedők a nagyján kezdték, lehet oly színezettel ruházni fel, mintha azt a béke őszinte érdeke kívánná. Lehet számtalan sophismával tá­mogatni. A vége azonban nem, más mint az „ön­­feláldozás“ — miből már elég lett volna a kóstoló. Az önfeláldozás politikája évről-évre több terhet ró az országra s mindinkább megnehezíti ennek viselését már csak azért is, mert azon szi­ves segédkezések, melyeket osztrák szomszédaink egy, a szó teljes értelmében osztrák gyarmat irányában talán valóban megtennének, mindun­talan továbbra halad s csakis Magyarország ál­lami s nemzeti jogainak és sajátságainak teljes feláldozása által volna kiérdemelhető. Könnyű dolog tehát választani a „vagy —vagy“ közt, melynek utóbbija, t. i. az elosztrákositás, ta­lán valahára csakugyan kedvezőbb közgazdasági s pénzügyi viszonyokat hozna a „magyar pro­­vincziának.“ Könnyű dolog belátnia a kormánynak és or­­szággyűlési többségnek, hogy ha közgazdasági s pénzügyi nyomorainkon valóban segítni akar, ezután ne ez önfeláldozás, hanem a visszaszerzés politikáját kell követnie. Minél nagyobb mérvű önállással bírnánk, annál inkább meg lettünk volna kimérve most is bécsi romlott viszonyok behatásától s az osztrák n. bank nyomásától — ezt kommentár nélkül is láthatjuk. S óhajtjuk, hogy ezt belássa valahára az országgyűlési többség is. —y— — Dsávolszky röpiratára annyit mond előlegesen a mai Ellenőrben Csernátony — persze csak az „Ap­róságok“ között, — hogy Csávolszky még fiatal em­ber s igy nincs joga megbírálni egy huszonöt évi poli­tikai múlttal biró férfiút. Nem tudjuk fog-e s mit felelni ezen illetékesség elleni kifogásra az ifjú író, de annyi bizonyos, hogy nem igen kellene magát megerőltetnie, hogy azt a kö­zönség ítélőszéke által elvettesse. Avagy mióta nem igaz az, a­mit ifjú ember mond, csupán azért, mert ifjú mondja? s különösen midőn az ifjú embernek még csak magának sem kell érvelnie, hanem elég az „ötven“ éves embert a „49“ évessel, tehát önmagával levernie. S miért nem jutott ezen is-Belépésemkor gyöngéd, hálás mosolyat fogadott, s kis kezével egy közel székre mutatott, hogy üljek le . ..... -- „Ön tehát orvos? — kérdé azután halkan . . . . „Az vagyok — felelém határozottan. — Szabad tudnom mióta érzi kegyed roszul magát ?“ „Tegnap óta!“ „Kérem a kezét . . . szóltam homlokomat erősen ránczba szedve, a mi az orvosi szakképettség nélkülöz­­hetlen kelléke, s órámra tekintve, a melyet szerencsét­lenségre épen elfelejtettem fölhúzni, — elkezdek ma­gamban csöndesen számlálni: „husz-harmincz-negyven­­ötven stb . . . “ A vérkeringés valóban rendetlen, itt láznak kell lenni, csak arra vagyok kiváncsi, hol ? Méltóztassék nagysádnak kissé fölülni helyében, s engedje meg, hogy fülemet egy perezre szivére helyezzem.“ A szép asszony fölüli helyében, s nehogy ez ter­hére essék, karját gyöngéden vállamra tettem .... Szive elég gyorsan dobogott, csak úgy mint az enyém, de egyéb simptomákat fölfedezni képtelen adalék.......... — „Uram — szólt betegem, a betegek félénken bizalmas hangján, — azt hiszem, hogy nekem a fejem fáj.“ — „Akkor ezer bocsánat — felelém nevetne — mert én csak szívbajokhoz értek, csak azokat tudom orvosolni“ A szép asszony egy perczig megütközni látszott nyilatkozatomon, a másik perc­ben azonban szintén ne­vetett. „Tehát ön csakugyan nem orvos? kérdő tréfás szemrehányással. — „Valóban nem vagyok az.“ ' - - „Lám — lám — gondoltam.“ — „Ah és mégis elfogadta ajánlatomat.“ — „Miért ne? Bíztam önben, hogy mégis . .. s azt hiszem bizalmammal nem fog visszaélni. ígérje meg ezt nekem — szólt a szép beteg és miután szemeit még egyszer édesen lehunyta, kis fehér kezét barátságosan felém nyújtá. „Ígérem — esküszöm — stb.!“ — S egy forró csókot lehelltem a kedves ujjakra. És az­óta a legbol­dogabb halandó vagyok az egész három pipacs utczá­­ban, — boldogságomat csak néha-néha zavarja egy sajátságos körülmény, a melynek birtokába csak leg­közelebb jutottam. — A szép asszonynak Pesttől távol — férje van ... Ne de nem tesz semmit! Castor. — Az uj kölcsön tárgyában a „P. Lloyd.“ azt irja, hogy abban a stádiumban van, melyben ez előtt jelezte volt. T. i. az osztrák hitelbank Mayrhofer, Wiener, Winterstein személyében egy bizottságot küldött ki to­vábbi alkudozásra és jelentéstételre. E bizottság a Rotschild házzal, a darmstadti bankkal és Sinával egy­felől, és másfelől a magyar pénzügyminiszterrel össze­köttetésbe tette magát és késznek nyilatkozott arra, hogy az 1874-ki budget fedezésére szükséges 74 millió­ról gondoskodik, de csak azon feltétel alatt, ha a lon­doni és berlini szövetséges firmák, mint a többi kölcsö­nöknél, úgy ennél is, (mely névszerinti értékben 110 milliót tesz) részt vesznek abban. De az angol házak a mostani pénzviszonyokat nem tárták kedvezőknek és e kérdést néhány héttel elodázni akarták. Ebbe a bécsi consortium bele­egyezett. De hogy egyelőre is fedez­hesse a magyar pénzügyminiszter a folyó szükségeket, a consortium 5 milliót előlegezett, a hitelintézet maga pedig egy másik előleget nyújtott, hogy az elzálogosí­tott állami értékeket ki lehessen váltani. Az előbb em­lített előleg segélyével kifizette az állam a kamatbizto­­sítással ellátott vasutaknak a hiányzó kamatokat, a második előleg pedig az Amsterdamban elzálogosított 12 ezer darab tiszai részvény kiváltására fog fordittatni és másfél milliónyi értékig az első vasúti kölcsön köt­vényei fognak kiváltatni, így a „Pester Lloyd.“ Szépen vagyunk ! MAGYAR ÚJSÁG 1878. OKTÓBER 10. letékességi hiány akkor eszébe Csernátonynak, mikor ugyanaz a Csávolszky Deák s a miniszterek tet­teit az „Ellenőrben“ bírálgatta? Hiszen Deák Fe­­rencz több mint ötven éves, politikai múltja is ré­gibb mint a Csernátonyé, maga Csávolszky Lajos pedig ezelőtt két három évvel még fiatalabb volt mint mainapság. A­vagy maga Csernátony nem szintén fiatal, — fiatalabb még mint ma Csávolszky — volt-e 48-ban, a­mikor pedig a „Marczius 15“-ben ugyancsak ítélt mindenki felett, ha mindjárt hetven éves volt is, és félszázados politikai múlttal bírt. Az meglehet, hogy 24 év múlva —ne adja Isten s reméljük is hogy nem — Csá­volszky is megtagadja mostani elveit, de hát akkor ő is meg fogja érdemelni a kárhoztató ítéletet, épen úgy, mint ma Csernátony. Különben legyen meggyőződve Cserná­tony, hogy nemcsak a „hevesvérű“ ifjú, hanem a szintúgy 25 évi politikai múlttal bíró higgadt emberek is elítélik azt, a­ki fehérnek állítja ma, a­mit nem ifjú korában, hanem még egy esztendővel ezelőtt feketének állított. Egyébiránt elvárjuk a további feleletet, melyet Csernátony igér, s melyre hihetőleg nem mi leszünk hivatva válaszolni, hanem a röpirat szerzője maga. — Atzél Péter úr vasárnapi nyilatkozatát nem hagyhatjuk minden megjegyzés nélkül, miután egy oly indítvány foglaltatik benne, a­melyet teljességgel nem osztunk. Ama indítvány szerint ugyanis, minthogy ed­dig csak 41,839 forint 45 krajcrár áll készen az aradi vértanúk emlékének fölállítására, tehát ez összeg erejéig a szobor helyett építsünk inkább mauzóleumot vagy kápolnát.. . Semmiesetre! A kápolna vagy mauzóleum csak hideg és hangtalan gyászt fejez ki, azon hamvak iránt, miket magába rejt; — a mi bizony kevés, édes kevés elégtétel lenne amaz égrekiáltó tet­tért, mely hatalmának gőgös féktelenségében nemze­tünk jeleseit, a szabadság dicső hőseit nyomorult tolva­jok módjára a bitóra hurczolta, és édes-kevés hála el­ismerés maguk ama hősök iránt, kikről csak most hu­szonnégy év után akarunk igazán megemlékezni. A kápolna ellen persze bizonyos „loyalis“ clique elvnek, s az osztrák soldatesca csiklandós oldalait legyezgető szolgálat­készségnek legkevésbé volna kifogása, sőt meglehet örülnének is rajta, hogy a dolog ily sima megoldást nyert, de igen­is van kifogása a közvéle­ménynek, nemzeti igazság- és kötelesség­érzetnek. Emeljünk szobrot, fényest és ragyogót, méltót hozzáj­uk és magunkhoz, mert ez illik legjobban, ez illik egyedül ama férfiak halhatatlan dicsőségéhez vagy­­ ne emeljünk semmit. Ha pedig nem gyűlt be még elég nagy összeg, várjunk mindaddig míg begyül, de sietségünkben ne compromitáljuk kisszerűséggel azt a­mi nagy, a­mi dicsőségében határtalan! — A „P. Lt.“ tegnapi híre ellenében a főpolgár­mesteri állomást illetőleg ma ezt mondja : „Mint meg­bízható forrásból értesülünk, a főpolgármesteri candi­­datió sorozata a miniszteri tanácsban még nem állapít­tatott meg. Különben az ajánlási névsorba Házmán Ferencz ur mindenesetre felvétetik. Ennélfogva azon hírek, mintha Házmán ur máshol alkalm­­aztatnék, alap­talanná válnak.“ — A hivatalos lap nem hivatalos részében a „M. P.“ nyomán Kolozsvárról forgalomba jött pénzügyi hí­rekről ez mondatik : A kolozsvári vámhivatal soha sem volt úrbéri s más magyar papírok szelvényeinek, vagy a csendőrség költségeinek kifizetésével megbízva, és a tisztviselők közül is az ottani vámhivatalnokok járandóságait fizeti ki. A nevezett vámhivatal e szerint nem volt, nem is lehetett pénzzavarban. Másrészt azonban igaz, hogy a kolozsvári pénzügy­igazgatóság az ottani adóhivatal részére September hóban 100.000 frtnyi ellátmányt kért, a­mi egyelőre megtagadtatott. Megtagadtatok pedig azért, mert most, az adóbefizetés legjobb időszakában, épen a ke­vésbé sújtott Erdélyben, a pénzügyigazgatóságoktól jogosan lehet és kell követelni, hogy — ha már a köz­pontba fölöslegeket nem szállítanak — bevételeikből legalább saját kiadásaikat fedezzék. Kétszeresen áll ez ott, hol a katonai szükségletek fedezéséről sem kell gondoskodni. Ennélfogva utasíttatott a kolozsvári pénzügyigaz­gatóság, hogy az ottani adóhivatal pénzszükségletét kerületének bevételeiből, az adók erélyes behajtása ál­tal iparkodjék fedezni, s ha ez nem sikerülne, azonnal távirati úton kérjen ellátmányt. Ily távirati kérelem a pénzügyminisztériumhoz nem érkezett, valószínű tehát, hogy a kolozsvári adó­hivatal kiadásait saját bevételeiből képes volt fedezni.­­ A municipiumok kikerekítésére vonatkozó tör­vényjavaslatról azt hallja a „Pester Lloyd“, hogy a megyék és városi kerületek lényegesen csak Erdélyben lesznek apasztva és módosítva. Magyarországon csak néhány vármegye lesz módosítva, így pl. Torna-, Ugo­­csa-, Csanád-, Bars megye és a jászkerület lesz egye­sítve a szomszéd megyékkel. E törvényjavaslat, mely a következő második ülésszak felét fogja igénybe venni, nem lesz az új választási törvénynyel összeköt­tetésben előterjesztve, hanem külön beterjesztve és tárgyalva.­­ A magyar kormánynak a honvédség kérdésé­ben elfoglalt álláspontját illetőleg a „Nordd. Alig. Ztg.“-nak Budapestről állítólag hiteles forrásból a kö­vetkezőket írják : „Igaz, hogy a honvédség átalakítása (tán megszüntetése ?) évenkint­ tíz, sőt jövőre tizenöt millióval könnyebítené meg a magyar költségvetést, mely körülmény jelenlegi pénzügyi viszonyaink között beható megfontolást érdemel a kormány részéről. Mindazon­által ez ügyben még egyéb tekintetek is veendők figyelembe, még pedig olyanok, melyek nem egyedül Magyarországot, hanem az egész monar­chia érdekeit érintik. Az önálló magyar honvédség fel­állítása az 1867-iki kiegyezés létrejöttekor a Deákpárt által kikötött alapfeltétel volt. Ez utóbbi azon nézetet valló, hogy a közös hadsereg szervezetét nem szabad megtámadni, de másrészt, hogy a közvéleménynek a nemzeti véderő tekintetében nyilvánuló igényeit is tel­jesíteni kell, így jött létre az egyezség egy önálló nem­zeti honvédség felállítása iránt. Ez tehát a kiegyezés egyik sarkpontját képezi, és szervezetének minden vál­toztatása csak a magyar országgyűlés által történhetik, és ha az egész kiegyezési művet hozatnék összekötte­tésbe, azonnal újra felszítaná az államjogi viszályt mind az országgyűlésen, mind az országban. A pártok nem gondolnának többé a reformok létesítésével, hanem egymás ellen fordulnának. A parlamenti viszály, mely Lónyay visszalépésével lecsillapíttatott, újra kiütne. A Szlávy-minisztérium semmi áron meg nem enged­heti, hogy a pártok kibékítésével elért vívmányok pénzügyi tekintetekből feldöntessenek, és hogy a szélső­baloldalnak oly pont kínálkozzék, melyet emeltg­ül használhasson az egész rendszer felforgatására. A ma­gyar kormány ragaszkodik azon gondolathoz, hogy a kiegyezési törvény módosítását, ezért­ minden discussió elől kitérjen, minthogy az ilyen csak az összállam gyengítésére vezetne. Szlávy miniszterelnök alapelve : meggátolni azt, hogy a kiegyezés bármi irányban meg­­ingattassék. A honvédségi kérdést a kormány ezen szempontból ítéli meg és azért határozottan állíthatjuk, hogy a jelen körülmények között a honvédségi intézmény módosí­tásáról bármily irányban szó sem lehet. ----1IIW■ ■ — Egerből írják a „P. N.“-nak : A Bartakovics Béla egri érsekért tartott gyász isteni tisztelet nagy mérvű egyházi ünnepély volt. Jelen voltak azon : a herczegprimás, a kalocsai érsek, a rozsnyói, fehérvári, beszterczebányai s kassai püspökök, valamint gr. Sza­­páry belügyminiszter. A herczegprimást ünnepélyesen fogadták. — A város nevében a polgármester üdvözlé, mire a primás feltünőleg röviden válaszolt. Az érseki lakba szállván, a káptalan nevében Danielik püspök la­tin nyelven tartott a prímáshoz üdvözlő beszédet, mire a prímás szintén latinul válaszolt. A gyász­isteni tisz­telet kedden, e hó 7-én reggel 9 órától délutáni 1 és fél óráig tartott, ezután pedig az ékesen szóló kalocsai érsek mondott másfél óráig tartó emlékbeszédet. Úgy­nevezett egyházi értekezletek, mineket a lapok ez al­kalomra kilátásba helyeztek, nem tartottak.­­ Haynald érsek beszéde azonban az egyházi szószékről hirdetett programra jelentőségével bír, s az hadüzenetnek te­kinthető a jog­állam ellenében. Haynald beszédének egyik súlypontja az, hogy a vallást államalkotó elvnek decretálja, s ebből kifolyólag különösen ostorozza a polgári házasságot, mely — szerinte — az egyesekre úgy, mint az családra, s a nemzetre úgy, mint az ál­lamra egyaránt veszélyes. Végül meg kell említenem, hogy sem Samassa egri érsek, ki még el sem foglalta új főpapi helyét, sem Schlauch szathmári püspök ez ünne­pélyeken nem voltak jelen. Eredeti levelek: Marosvásárhely, okt. 4-én. Városunkban két fontos­ társadalmi mozzanat ér­demel figyelmet; egyik a lövész­torna egy­üsz helyiségének az Elba-szigeten fölállíthatására a városi hatóság által adott engedély, mely tárgy már 6 év óta lévén függőben és a volt képviselet által ismételve el­­utasittatván, most biztosan nézhetünk a létesítés elébe és igen óhajtandó, hogy az egylet minden tevékenysé­gét fejtse ki ezen elodáz­atlan szükséges intézetnek mielőbbi életbeléptetésére. Reméljük is, hogy már nem sokáig fog késni a tervrajz és költségelőirányzat elkészítésével a munkálatot is foganatba fog vétetni. Má­sik az e­g­y­e­n­l­ő­s­é­g­i­ k­ö­r újabb 3 évre elhatározott fentartása oly móddal, hogy jövőre az alapító tagok részvénydíja a könyvtár illetékkel együtt 5 frt kötelez­vény mellett, míg ellenben az 1 éves tagok dija 6 frt előre, vagy félévenkint kötelezvény mellett fizetendő. Ezen jóra való olvasó és társalgó egylet 6 év óta oly tömeges pártolásnak örvendett, hogy teljes reményünk van, miszerint jövőre is a polgárság még nagyobb számmal fog beállani, s ez­által az önművelődést elő­mozdítani, mert csak így lehet kilátás arra, hogy a pol­gári szabadság és népjogok érdekébeni lelkes küzdelme által a társadalomban méltó helyet foglalhat. A kolera, szaktermés és pénzválság nyomai váro­sunkban annyira érezhetők, hogy valóban komoly ag­godalom lepte meg az illetőket a kétes jövő iránt, mely a kormány 7 évi rész sárfárkodása miatt bekövet­kezendő, csodálatos, hogy a kormány ily válságos kö­rülmények között csaknem összedugott kézzel nézi az eseményeket, — és sem takarék-magtárokról, sem ön­álló pénzforrásról nem gondoskodik, — épen azért vá­rosunkban az önálló magyar jegybank felállítása czél­­jából kérvények iratnak alá a hongyüléshez intézve, mely annyi sürgetések után valahára csak tenni fog valamit arra nézve, hogy a nemzet jogos kívánalma va­­lósíttassék, és az osztrák nemzeti bank egyeduralma alól hazánk megszabaduljon, mely állami létünkre és nemzet­gazdászati viszonyainkra lidércz nyomást gya­korolván csak tengődni de fölvirulni nem enged. — Bár bizony az országgyűlést mielőbb összehívnák, hogy gyorsan és érdemlegesen intézkedjék, mig nem késő. Egy székely. Pestváros közgyűlése. Budapest, okt. 8-án. Az ülés gyéren látogatott. Rendes időben Kada Mihály alpolgármester nyitja meg. Felolvastatik a belügyminiszter két leirata. Mind­kettő a fővárosi rendőrségre vonatkozik. Az egyikben felhivatik a város, adjon kimutatást arról, hogy az ál­lam által átveendő rendőrség részére mily helyiségeket engedhetne át. A másikban azt kívánja a miniszter, hogy a város állítsa össze azon adatokat, melyek alap­ján azon összeg, melylyel a főváros a rendőrség költsé­géhez hozzájárulna, megállapítttatik. Bizottság küldetik ki mindkét ügyben. Királyi Pál elnöklete alatt a múlt közgyűlé­sen bizottságot küldöttek ki, annak javasolása vé­gett, miként járuljon a város a Liszt jubilaeum fényé­nek emeléséhez. A bizottság azt ajánlja, hogy a redoute termei Krisztus oratóriumának előadására ingyen engedtes­senek át. A magyar szegény sorsú zeneakadémiai tanuló részére, kik magukat a magyar zene művelésében ki­tüntetik, három 200 forintos ösztöndíj alapittassék, melyeket életében kizárólagos joggal Liszt fog oda­ítélni. Az ünnepélyen a város nagy küldöttséggel kép­viseltesse magát, a költségek fedezéséhez pedig 1500 frtal járuljon. Weisz Bernát Ferencz nem az országos zeneaka­démiát, hanem nemzeti zenedét kívánja figyelembe vé­tetni. 34 éve már, hogy fennáll s növendékeit nem kel­lene az ösztöndíjakra való pályázattól kizárni. Osztas­sák fel a 600 főt négy ösztöndíjra s kettő adassék ki a zenedének. Helytelennek találja, hogy a város gazda­szerepet vállal olyan vendégek irányában, kiket nem hívott meg, 500 ftot javasol meg szavaztatni 1500 he­lyett. A terem átadását eszközölje az ünnepély-bizott­ság. Tavaszi a bizottság javaslata mellett van. Hiszi, hogy a zenede be fog olvadni a zeneakadémiába. A 150 frtos ösztöndíjat kevesli. A vigadótermet átadandónak, az 1500 frtot a város saját érdekében megszavazandó­­nak véli. Aul József az ínségről beszél, s miután az a télen még fokozódni fog, elvetendőnek tartja a ja­vaslatot. Királyi Pál figyelmezteti a közgyűlést, hogy elha­tározta, miszerint a Liszt ünnepélyen képviseltetni fogja magát. Ez tehát olyan elv, melyet megtámadni nem lehet. Liszt nemcsak nagy művész, hanem kitűnő emberbarát is, ki zongorájával sok nyomort enyhített, sok könyvt szárított. A javaslatot kéri elfogadtatni, mert mellőzésével a főváros nem lenne méltó sem nevére sem Liszt Ferenczre (Élénk hosszan tartó él­jenzés.) A javaslat elfogadtatik. A népszínház iránti szerződés jóváhagyatott. A népszínház építésére vonatkozó közmunkatanácsi terv elfogadtatik. Az artézi kút fúrására havonként to­vábbra is 1000 főt szavaztatik meg. Kivonat a hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter K­u­n­tz­­ Antal közalapitványi erdőrendezőségi gyakornokot padragi erdészszé nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter ifj. A­k­a­n­t­i­s­z Istvánt és b. Rudnyánszky Józsefet fogalmazó­ gyakornokokká nevezte ki. A magyar kir. belügyminiszter számvevőségéhez Dubasievits Nándor gyakornok III. oszt. szám­­liszté neveztetett ki. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a pesti kir. egyetemi orvoskari tanártestület azon javaslatát, hogy az eddigi különféle fokozatok megszüntetése mel­let, egy orvostudori fok és oklevél állíttassák ki, vala­mint, hogy a szigorlatok lehetőleg gyakorlatiak is le­gyenek s némelyek közülök már a tanfolyam ideje alatt tartassanak meg, elvileg jóváhagyta, s addig is, mig az uj szigorlati rend szabályszerűen megállapittatnék és közzététetnék, annak mielőbbi életbeléptetése, s az ille­tők tájékozása végett kijelentette, hogy az már a I. 1873—4-ki tanévvel az orvosi pályára lépő hallgatókra nézve teljesen érvényes leend. Ennélfogva felhívta a pesti és kolozsvári kir. egye­temnek orvostanári testületeit, hogy erre a jelentkező hallgatókat figyelmeztessék s megfelelő uton és módon nevezetesen azt tegyék közzé, hogy a I. 1873—4-ki tanévvel az orvosi pályára lépő növendékek a tervezett orvosi szigorlatokhoz megkivántató elővizsgálatokat az állattanból, ásványtanból és növénytanból az orvoskari dékán és az illető tudományok tanárrai előtt már a má­sodik félév befejezése után fogják tehetni, tartozván e végett kimutatni az egyetemre felvételüknek alapjául szolgáló érettségi bizonyítványt, vagy ha külországiak, azon okmányt, melynek alapján mint rendes orvostan­hallgatók egyetemre fölvetettek, továbbá, hogy vala­mely egyetemen senkitett minőségben már egy évet töltöttek. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 9. — A főváros tis­zti kar a jövő hónapban meg­alakul. A tájékoztató bizottság már a választási na­pokra is megállapodott. A főpolgármestert okt. 27-én, polgármestert 30-án, alpolgármestereket nov. 1-én, a ta­nácsnokokat 3 án, főszámvevőt, főügyészt, igazgatót, főorvost, főlevéltárnokot és főjegyzőt 4-én, tanácsjegy­zőket 5-én és a kerületi elöljárókat 6-án akarják meg­választani. — „A fővárosi iparosok körében“ Kelety Károly min. oszt. tanácsos úr „Az ipar és az iparosok a társadalomban“ czimű felolvasást fog tar­tani f. hó 9-én este 8 órakor. — Az állatkertben vasárnap nagy kö­zönség jelenléte mellett mintegy ötven állatot sorsol­tak ki, köztük szarvastehenet, majmot, papagályt és különféle éneklő madarakat. Még két vasárnap, f. hó 12-én és 19-én lesz ily sorshúzás.­­ A csa­lhatat­l­ansága a péterfilléreket és egyéb szent garaskákat azon legcsalhatatlanabb re­ményben tette le az amerikai bankokba, hogy azok ott a legjobb helyen vannak. —Most azonban, hogy a ten­geren túl is kiütött a pénzkrízis, nagy az ijedtség a Va­tikánban. — Bártfán a műtörténelmi és régészeti szem­pontból híres templomra — Miskolczy Viktor tervei szerint — két góth stylü tornyocskát építettek. Az újí­tás a mint írják egészen helyes és megfelelő a régi épít­ménynek.­­ Mint Zágrábból távírják, Ferkics, az ellen­zék szélső­ pártjához tartozó képviselő ez állásáról le­mondott, mert nem tartja lelkiismeretével összeegyez­­tethetőnek, hogy a mostani kormány ellenében ellenzé­ket képezzen. Hir szerint Makanecz is le akar mondani. — A szegedi bukott hitel- és zálogintézet volt igazgatójának, Herzlnek ügyében a szabadkai törvény­szék fog ítélni, mint delegált bíróság, a mint a „P. Lt.“ irja. — Nagyváradon azon házat, hol Nagy Sán­dor lakott ifjúkorában egy emlékkel jelölték meg, mely­nek ünnepélyes leleplezése f. hó 11-én délelőtt lesz, s az alkalmi beszédet Stark Antal városi főjegyző fogja mondani. — P. Nagy Mihály színtársulata közelebb­ről Székely-Kereszturon ütötte fel Thália­ sátorát, és tagjai közül Tőkés Emilia és Nagy Pali, úgy Tóth Jenő és Osváth mint szorgalmas és kitűnő szereplők kiemelendők, kik az itteni lelkes közönségnek több élvezetes estét szereztek. — Innen Sz.-Udvarhelyre mennek.

Next