Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-10 / 233. szám
„ideig óráig“ elfogadandónak vélik. Hiszen az 1867 iki kiegyezés sem más mint eme „Unterwerfung“-nak jól leplezett, de jelentékeny mérve. S most már baloldali emberektől is hallunk oly forma politikát pengetni, hogy: miután „mindent“ úgysem nyerhetünk meg, elégedjünk meg ha legalább némely könnyebbülést eszközölhetünk stb. Nem tartjuk ugyan lehetőnek, hogy valaha többségre emelkedjék a bécsiek azon vágya, miszerint ők a császárságot Magyarországban is óhajtanák kikiáltatni, mert hiszen az volna aztán az igazi őszinte feláldozás, de a kormány eddigi nyilatkozataiból s azon szorultságból, melybe az osztrák nemzeti bank fojtogató kezei közt jutott (mely kétségkívül főtényező abban, hogy a magyar kormány se nagy se kis kölcsönt ne kapjon, a magyar állampapírok s a törvényhozás által biztosított vállalatok papírjai értéke pedig napról-napra alább nyomassá képen nem tartjuk lehetlennek, hogy jobboldalról nemsokára hallani fogunk olyan javaslatokat, melyek tartalma oda megy ki,hogy: béküljünk ki valahára a n. bankkal őszintén; terjeszszük ki s erősítsük meg kiváltságait Magyarországra, mondjunk le a nemzeti bank eszméjéről s mint már hallottuk is ráadáskép Fiuméról és a honvédségről stb. Íme, az önfeláldozás politikája, melyen már ugyancsak előrehaladtunk, jóformán sehol sem enged megállapodást ha ezt „őszintén“ elfogadjuk. Lehet e politikát csekélységeken kezdeni, holott a kiegyezkedők a nagyján kezdték, lehet oly színezettel ruházni fel, mintha azt a béke őszinte érdeke kívánná. Lehet számtalan sophismával támogatni. A vége azonban nem, más mint az „önfeláldozás“ — miből már elég lett volna a kóstoló. Az önfeláldozás politikája évről-évre több terhet ró az országra s mindinkább megnehezíti ennek viselését már csak azért is, mert azon szives segédkezések, melyeket osztrák szomszédaink egy, a szó teljes értelmében osztrák gyarmat irányában talán valóban megtennének, minduntalan továbbra halad s csakis Magyarország állami s nemzeti jogainak és sajátságainak teljes feláldozása által volna kiérdemelhető. Könnyű dolog tehát választani a „vagy —vagy“ közt, melynek utóbbija, t. i. az elosztrákositás, talán valahára csakugyan kedvezőbb közgazdasági s pénzügyi viszonyokat hozna a „magyar provincziának.“ Könnyű dolog belátnia a kormánynak és országgyűlési többségnek, hogy ha közgazdasági s pénzügyi nyomorainkon valóban segítni akar, ezután ne ez önfeláldozás, hanem a visszaszerzés politikáját kell követnie. Minél nagyobb mérvű önállással bírnánk, annál inkább meg lettünk volna kimérve most is bécsi romlott viszonyok behatásától s az osztrák n. bank nyomásától — ezt kommentár nélkül is láthatjuk. S óhajtjuk, hogy ezt belássa valahára az országgyűlési többség is. —y— — Dsávolszky röpiratára annyit mond előlegesen a mai Ellenőrben Csernátony — persze csak az „Apróságok“ között, — hogy Csávolszky még fiatal ember s igy nincs joga megbírálni egy huszonöt évi politikai múlttal biró férfiút. Nem tudjuk fog-e s mit felelni ezen illetékesség elleni kifogásra az ifjú író, de annyi bizonyos, hogy nem igen kellene magát megerőltetnie, hogy azt a közönség ítélőszéke által elvettesse. Avagy mióta nem igaz az, amit ifjú ember mond, csupán azért, mert ifjú mondja? s különösen midőn az ifjú embernek még csak magának sem kell érvelnie, hanem elég az „ötven“ éves embert a „49“ évessel, tehát önmagával levernie. S miért nem jutott ezen is-Belépésemkor gyöngéd, hálás mosolyat fogadott, s kis kezével egy közel székre mutatott, hogy üljek le . ..... -- „Ön tehát orvos? — kérdé azután halkan . . . . „Az vagyok — felelém határozottan. — Szabad tudnom mióta érzi kegyed roszul magát ?“ „Tegnap óta!“ „Kérem a kezét . . . szóltam homlokomat erősen ránczba szedve, a mi az orvosi szakképettség nélkülözhetlen kelléke, s órámra tekintve, a melyet szerencsétlenségre épen elfelejtettem fölhúzni, — elkezdek magamban csöndesen számlálni: „husz-harmincz-negyvenötven stb . . . “ A vérkeringés valóban rendetlen, itt láznak kell lenni, csak arra vagyok kiváncsi, hol ? Méltóztassék nagysádnak kissé fölülni helyében, s engedje meg, hogy fülemet egy perezre szivére helyezzem.“ A szép asszony fölüli helyében, s nehogy ez terhére essék, karját gyöngéden vállamra tettem .... Szive elég gyorsan dobogott, csak úgy mint az enyém, de egyéb simptomákat fölfedezni képtelen adalék.......... — „Uram — szólt betegem, a betegek félénken bizalmas hangján, — azt hiszem, hogy nekem a fejem fáj.“ — „Akkor ezer bocsánat — felelém nevetne — mert én csak szívbajokhoz értek, csak azokat tudom orvosolni“ A szép asszony egy perczig megütközni látszott nyilatkozatomon, a másik percben azonban szintén nevetett. „Tehát ön csakugyan nem orvos? kérdő tréfás szemrehányással. — „Valóban nem vagyok az.“ ' - - „Lám — lám — gondoltam.“ — „Ah és mégis elfogadta ajánlatomat.“ — „Miért ne? Bíztam önben, hogy mégis . .. s azt hiszem bizalmammal nem fog visszaélni. ígérje meg ezt nekem — szólt a szép beteg és miután szemeit még egyszer édesen lehunyta, kis fehér kezét barátságosan felém nyújtá. „Ígérem — esküszöm — stb.!“ — S egy forró csókot lehelltem a kedves ujjakra. És azóta a legboldogabb halandó vagyok az egész három pipacs utczában, — boldogságomat csak néha-néha zavarja egy sajátságos körülmény, a melynek birtokába csak legközelebb jutottam. — A szép asszonynak Pesttől távol — férje van ... Ne de nem tesz semmit! Castor. — Az uj kölcsön tárgyában a „P. Lloyd.“ azt irja, hogy abban a stádiumban van, melyben ez előtt jelezte volt. T. i. az osztrák hitelbank Mayrhofer, Wiener, Winterstein személyében egy bizottságot küldött ki további alkudozásra és jelentéstételre. E bizottság a Rotschild házzal, a darmstadti bankkal és Sinával egyfelől, és másfelől a magyar pénzügyminiszterrel összeköttetésbe tette magát és késznek nyilatkozott arra, hogy az 1874-ki budget fedezésére szükséges 74 millióról gondoskodik, de csak azon feltétel alatt, ha a londoni és berlini szövetséges firmák, mint a többi kölcsönöknél, úgy ennél is, (mely névszerinti értékben 110 milliót tesz) részt vesznek abban. De az angol házak a mostani pénzviszonyokat nem tárták kedvezőknek és e kérdést néhány héttel elodázni akarták. Ebbe a bécsi consortium beleegyezett. De hogy egyelőre is fedezhesse a magyar pénzügyminiszter a folyó szükségeket, a consortium 5 milliót előlegezett, a hitelintézet maga pedig egy másik előleget nyújtott, hogy az elzálogosított állami értékeket ki lehessen váltani. Az előbb említett előleg segélyével kifizette az állam a kamatbiztosítással ellátott vasutaknak a hiányzó kamatokat, a második előleg pedig az Amsterdamban elzálogosított 12 ezer darab tiszai részvény kiváltására fog fordittatni és másfél milliónyi értékig az első vasúti kölcsön kötvényei fognak kiváltatni, így a „Pester Lloyd.“ Szépen vagyunk ! MAGYAR ÚJSÁG 1878. OKTÓBER 10. letékességi hiány akkor eszébe Csernátonynak, mikor ugyanaz a Csávolszky Deák s a miniszterek tetteit az „Ellenőrben“ bírálgatta? Hiszen Deák Ferencz több mint ötven éves, politikai múltja is régibb mint a Csernátonyé, maga Csávolszky Lajos pedig ezelőtt két három évvel még fiatalabb volt mint mainapság. Avagy maga Csernátony nem szintén fiatal, — fiatalabb még mint ma Csávolszky — volt-e 48-ban, amikor pedig a „Marczius 15“-ben ugyancsak ítélt mindenki felett, ha mindjárt hetven éves volt is, és félszázados politikai múlttal bírt. Az meglehet, hogy 24 év múlva —ne adja Isten s reméljük is hogy nem — Csávolszky is megtagadja mostani elveit, de hát akkor ő is meg fogja érdemelni a kárhoztató ítéletet, épen úgy, mint ma Csernátony. Különben legyen meggyőződve Csernátony, hogy nemcsak a „hevesvérű“ ifjú, hanem a szintúgy 25 évi politikai múlttal bíró higgadt emberek is elítélik azt, aki fehérnek állítja ma, amit nem ifjú korában, hanem még egy esztendővel ezelőtt feketének állított. Egyébiránt elvárjuk a további feleletet, melyet Csernátony igér, s melyre hihetőleg nem mi leszünk hivatva válaszolni, hanem a röpirat szerzője maga. — Atzél Péter úr vasárnapi nyilatkozatát nem hagyhatjuk minden megjegyzés nélkül, miután egy oly indítvány foglaltatik benne, amelyet teljességgel nem osztunk. Ama indítvány szerint ugyanis, minthogy eddig csak 41,839 forint 45 krajcrár áll készen az aradi vértanúk emlékének fölállítására, tehát ez összeg erejéig a szobor helyett építsünk inkább mauzóleumot vagy kápolnát.. . Semmiesetre! A kápolna vagy mauzóleum csak hideg és hangtalan gyászt fejez ki, azon hamvak iránt, miket magába rejt; — a mi bizony kevés, édes kevés elégtétel lenne amaz égrekiáltó tettért, mely hatalmának gőgös féktelenségében nemzetünk jeleseit, a szabadság dicső hőseit nyomorult tolvajok módjára a bitóra hurczolta, és édes-kevés hála elismerés maguk ama hősök iránt, kikről csak most huszonnégy év után akarunk igazán megemlékezni. A kápolna ellen persze bizonyos „loyalis“ clique elvnek, s az osztrák soldatesca csiklandós oldalait legyezgető szolgálatkészségnek legkevésbé volna kifogása, sőt meglehet örülnének is rajta, hogy a dolog ily sima megoldást nyert, de igenis van kifogása a közvéleménynek, nemzeti igazság- és kötelességérzetnek. Emeljünk szobrot, fényest és ragyogót, méltót hozzájuk és magunkhoz, mert ez illik legjobban, ez illik egyedül ama férfiak halhatatlan dicsőségéhez vagy ne emeljünk semmit. Ha pedig nem gyűlt be még elég nagy összeg, várjunk mindaddig míg begyül, de sietségünkben ne compromitáljuk kisszerűséggel azt ami nagy, ami dicsőségében határtalan! — A „P. Lt.“ tegnapi híre ellenében a főpolgármesteri állomást illetőleg ma ezt mondja : „Mint megbízható forrásból értesülünk, a főpolgármesteri candidatió sorozata a miniszteri tanácsban még nem állapíttatott meg. Különben az ajánlási névsorba Házmán Ferencz ur mindenesetre felvétetik. Ennélfogva azon hírek, mintha Házmán ur máshol alkalmaztatnék, alaptalanná válnak.“ — A hivatalos lap nem hivatalos részében a „M. P.“ nyomán Kolozsvárról forgalomba jött pénzügyi hírekről ez mondatik : A kolozsvári vámhivatal soha sem volt úrbéri s más magyar papírok szelvényeinek, vagy a csendőrség költségeinek kifizetésével megbízva, és a tisztviselők közül is az ottani vámhivatalnokok járandóságait fizeti ki. A nevezett vámhivatal e szerint nem volt, nem is lehetett pénzzavarban. Másrészt azonban igaz, hogy a kolozsvári pénzügyigazgatóság az ottani adóhivatal részére September hóban 100.000 frtnyi ellátmányt kért, ami egyelőre megtagadtatott. Megtagadtatok pedig azért, mert most, az adóbefizetés legjobb időszakában, épen a kevésbé sújtott Erdélyben, a pénzügyigazgatóságoktól jogosan lehet és kell követelni, hogy — ha már a központba fölöslegeket nem szállítanak — bevételeikből legalább saját kiadásaikat fedezzék. Kétszeresen áll ez ott, hol a katonai szükségletek fedezéséről sem kell gondoskodni. Ennélfogva utasíttatott a kolozsvári pénzügyigazgatóság, hogy az ottani adóhivatal pénzszükségletét kerületének bevételeiből, az adók erélyes behajtása által iparkodjék fedezni, s ha ez nem sikerülne, azonnal távirati úton kérjen ellátmányt. Ily távirati kérelem a pénzügyminisztériumhoz nem érkezett, valószínű tehát, hogy a kolozsvári adóhivatal kiadásait saját bevételeiből képes volt fedezni. A municipiumok kikerekítésére vonatkozó törvényjavaslatról azt hallja a „Pester Lloyd“, hogy a megyék és városi kerületek lényegesen csak Erdélyben lesznek apasztva és módosítva. Magyarországon csak néhány vármegye lesz módosítva, így pl. Torna-, Ugocsa-, Csanád-, Bars megye és a jászkerület lesz egyesítve a szomszéd megyékkel. E törvényjavaslat, mely a következő második ülésszak felét fogja igénybe venni, nem lesz az új választási törvénynyel összeköttetésben előterjesztve, hanem külön beterjesztve és tárgyalva. A magyar kormánynak a honvédség kérdésében elfoglalt álláspontját illetőleg a „Nordd. Alig. Ztg.“-nak Budapestről állítólag hiteles forrásból a következőket írják : „Igaz, hogy a honvédség átalakítása (tán megszüntetése ?) évenkint tíz, sőt jövőre tizenöt millióval könnyebítené meg a magyar költségvetést, mely körülmény jelenlegi pénzügyi viszonyaink között beható megfontolást érdemel a kormány részéről. Mindazonáltal ez ügyben még egyéb tekintetek is veendők figyelembe, még pedig olyanok, melyek nem egyedül Magyarországot, hanem az egész monarchia érdekeit érintik. Az önálló magyar honvédség felállítása az 1867-iki kiegyezés létrejöttekor a Deákpárt által kikötött alapfeltétel volt. Ez utóbbi azon nézetet valló, hogy a közös hadsereg szervezetét nem szabad megtámadni, de másrészt, hogy a közvéleménynek a nemzeti véderő tekintetében nyilvánuló igényeit is teljesíteni kell, így jött létre az egyezség egy önálló nemzeti honvédség felállítása iránt. Ez tehát a kiegyezés egyik sarkpontját képezi, és szervezetének minden változtatása csak a magyar országgyűlés által történhetik, és ha az egész kiegyezési művet hozatnék összeköttetésbe, azonnal újra felszítaná az államjogi viszályt mind az országgyűlésen, mind az országban. A pártok nem gondolnának többé a reformok létesítésével, hanem egymás ellen fordulnának. A parlamenti viszály, mely Lónyay visszalépésével lecsillapíttatott, újra kiütne. A Szlávy-minisztérium semmi áron meg nem engedheti, hogy a pártok kibékítésével elért vívmányok pénzügyi tekintetekből feldöntessenek, és hogy a szélsőbaloldalnak oly pont kínálkozzék, melyet emeltgül használhasson az egész rendszer felforgatására. A magyar kormány ragaszkodik azon gondolathoz, hogy a kiegyezési törvény módosítását, ezért minden discussió elől kitérjen, minthogy az ilyen csak az összállam gyengítésére vezetne. Szlávy miniszterelnök alapelve : meggátolni azt, hogy a kiegyezés bármi irányban megingattassék. A honvédségi kérdést a kormány ezen szempontból ítéli meg és azért határozottan állíthatjuk, hogy a jelen körülmények között a honvédségi intézmény módosításáról bármily irányban szó sem lehet. ----1IIW■ ■ — Egerből írják a „P. N.“-nak : A Bartakovics Béla egri érsekért tartott gyász isteni tisztelet nagy mérvű egyházi ünnepély volt. Jelen voltak azon : a herczegprimás, a kalocsai érsek, a rozsnyói, fehérvári, beszterczebányai s kassai püspökök, valamint gr. Szapáry belügyminiszter. A herczegprimást ünnepélyesen fogadták. — A város nevében a polgármester üdvözlé, mire a primás feltünőleg röviden válaszolt. Az érseki lakba szállván, a káptalan nevében Danielik püspök latin nyelven tartott a prímáshoz üdvözlő beszédet, mire a prímás szintén latinul válaszolt. A gyászisteni tisztelet kedden, e hó 7-én reggel 9 órától délutáni 1 és fél óráig tartott, ezután pedig az ékesen szóló kalocsai érsek mondott másfél óráig tartó emlékbeszédet. Úgynevezett egyházi értekezletek, mineket a lapok ez alkalomra kilátásba helyeztek, nem tartottak. Haynald érsek beszéde azonban az egyházi szószékről hirdetett programra jelentőségével bír, s az hadüzenetnek tekinthető a jogállam ellenében. Haynald beszédének egyik súlypontja az, hogy a vallást államalkotó elvnek decretálja, s ebből kifolyólag különösen ostorozza a polgári házasságot, mely — szerinte — az egyesekre úgy, mint az családra, s a nemzetre úgy, mint az államra egyaránt veszélyes. Végül meg kell említenem, hogy sem Samassa egri érsek, ki még el sem foglalta új főpapi helyét, sem Schlauch szathmári püspök ez ünnepélyeken nem voltak jelen. Eredeti levelek: Marosvásárhely, okt. 4-én. Városunkban két fontos társadalmi mozzanat érdemel figyelmet; egyik a lövésztorna együsz helyiségének az Elba-szigeten fölállíthatására a városi hatóság által adott engedély, mely tárgy már 6 év óta lévén függőben és a volt képviselet által ismételve elutasittatván, most biztosan nézhetünk a létesítés elébe és igen óhajtandó, hogy az egylet minden tevékenységét fejtse ki ezen elodázatlan szükséges intézetnek mielőbbi életbeléptetésére. Reméljük is, hogy már nem sokáig fog késni a tervrajz és költségelőirányzat elkészítésével a munkálatot is foganatba fog vétetni. Másik az egyenlőségi kör újabb 3 évre elhatározott fentartása oly móddal, hogy jövőre az alapító tagok részvénydíja a könyvtár illetékkel együtt 5 frt kötelezvény mellett, míg ellenben az 1 éves tagok dija 6 frt előre, vagy félévenkint kötelezvény mellett fizetendő. Ezen jóra való olvasó és társalgó egylet 6 év óta oly tömeges pártolásnak örvendett, hogy teljes reményünk van, miszerint jövőre is a polgárság még nagyobb számmal fog beállani, s ezáltal az önművelődést előmozdítani, mert csak így lehet kilátás arra, hogy a polgári szabadság és népjogok érdekébeni lelkes küzdelme által a társadalomban méltó helyet foglalhat. A kolera, szaktermés és pénzválság nyomai városunkban annyira érezhetők, hogy valóban komoly aggodalom lepte meg az illetőket a kétes jövő iránt, mely a kormány 7 évi rész sárfárkodása miatt bekövetkezendő, csodálatos, hogy a kormány ily válságos körülmények között csaknem összedugott kézzel nézi az eseményeket, — és sem takarék-magtárokról, sem önálló pénzforrásról nem gondoskodik, — épen azért városunkban az önálló magyar jegybank felállítása czéljából kérvények iratnak alá a hongyüléshez intézve, mely annyi sürgetések után valahára csak tenni fog valamit arra nézve, hogy a nemzet jogos kívánalma valósíttassék, és az osztrák nemzeti bank egyeduralma alól hazánk megszabaduljon, mely állami létünkre és nemzetgazdászati viszonyainkra lidércz nyomást gyakorolván csak tengődni de fölvirulni nem enged. — Bár bizony az országgyűlést mielőbb összehívnák, hogy gyorsan és érdemlegesen intézkedjék, mig nem késő. Egy székely. Pestváros közgyűlése. Budapest, okt. 8-án. Az ülés gyéren látogatott. Rendes időben Kada Mihály alpolgármester nyitja meg. Felolvastatik a belügyminiszter két leirata. Mindkettő a fővárosi rendőrségre vonatkozik. Az egyikben felhivatik a város, adjon kimutatást arról, hogy az állam által átveendő rendőrség részére mily helyiségeket engedhetne át. A másikban azt kívánja a miniszter, hogy a város állítsa össze azon adatokat, melyek alapján azon összeg, melylyel a főváros a rendőrség költségéhez hozzájárulna, megállapítttatik. Bizottság küldetik ki mindkét ügyben. Királyi Pál elnöklete alatt a múlt közgyűlésen bizottságot küldöttek ki, annak javasolása végett, miként járuljon a város a Liszt jubilaeum fényének emeléséhez. A bizottság azt ajánlja, hogy a redoute termei Krisztus oratóriumának előadására ingyen engedtessenek át. A magyar szegény sorsú zeneakadémiai tanuló részére, kik magukat a magyar zene művelésében kitüntetik, három 200 forintos ösztöndíj alapittassék, melyeket életében kizárólagos joggal Liszt fog odaítélni. Az ünnepélyen a város nagy küldöttséggel képviseltesse magát, a költségek fedezéséhez pedig 1500 frtal járuljon. Weisz Bernát Ferencz nem az országos zeneakadémiát, hanem nemzeti zenedét kívánja figyelembe vétetni. 34 éve már, hogy fennáll s növendékeit nem kellene az ösztöndíjakra való pályázattól kizárni. Osztassák fel a 600 főt négy ösztöndíjra s kettő adassék ki a zenedének. Helytelennek találja, hogy a város gazdaszerepet vállal olyan vendégek irányában, kiket nem hívott meg, 500 ftot javasol meg szavaztatni 1500 helyett. A terem átadását eszközölje az ünnepély-bizottság. Tavaszi a bizottság javaslata mellett van. Hiszi, hogy a zenede be fog olvadni a zeneakadémiába. A 150 frtos ösztöndíjat kevesli. A vigadótermet átadandónak, az 1500 frtot a város saját érdekében megszavazandónak véli. Aul József az ínségről beszél, s miután az a télen még fokozódni fog, elvetendőnek tartja a javaslatot. Királyi Pál figyelmezteti a közgyűlést, hogy elhatározta, miszerint a Liszt ünnepélyen képviseltetni fogja magát. Ez tehát olyan elv, melyet megtámadni nem lehet. Liszt nemcsak nagy művész, hanem kitűnő emberbarát is, ki zongorájával sok nyomort enyhített, sok könyvt szárított. A javaslatot kéri elfogadtatni, mert mellőzésével a főváros nem lenne méltó sem nevére sem Liszt Ferenczre (Élénk hosszan tartó éljenzés.) A javaslat elfogadtatik. A népszínház iránti szerződés jóváhagyatott. A népszínház építésére vonatkozó közmunkatanácsi terv elfogadtatik. Az artézi kút fúrására havonként továbbra is 1000 főt szavaztatik meg. Kivonat a hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter Kuntz Antal közalapitványi erdőrendezőségi gyakornokot padragi erdészszé nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter ifj. Akantisz Istvánt és b. Rudnyánszky Józsefet fogalmazó gyakornokokká nevezte ki. A magyar kir. belügyminiszter számvevőségéhez Dubasievits Nándor gyakornok III. oszt. számliszté neveztetett ki. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a pesti kir. egyetemi orvoskari tanártestület azon javaslatát, hogy az eddigi különféle fokozatok megszüntetése mellet, egy orvostudori fok és oklevél állíttassák ki, valamint, hogy a szigorlatok lehetőleg gyakorlatiak is legyenek s némelyek közülök már a tanfolyam ideje alatt tartassanak meg, elvileg jóváhagyta, s addig is, mig az uj szigorlati rend szabályszerűen megállapittatnék és közzététetnék, annak mielőbbi életbeléptetése, s az illetők tájékozása végett kijelentette, hogy az már a I. 1873—4-ki tanévvel az orvosi pályára lépő hallgatókra nézve teljesen érvényes leend. Ennélfogva felhívta a pesti és kolozsvári kir. egyetemnek orvostanári testületeit, hogy erre a jelentkező hallgatókat figyelmeztessék s megfelelő uton és módon nevezetesen azt tegyék közzé, hogy a I. 1873—4-ki tanévvel az orvosi pályára lépő növendékek a tervezett orvosi szigorlatokhoz megkivántató elővizsgálatokat az állattanból, ásványtanból és növénytanból az orvoskari dékán és az illető tudományok tanárrai előtt már a második félév befejezése után fogják tehetni, tartozván e végett kimutatni az egyetemre felvételüknek alapjául szolgáló érettségi bizonyítványt, vagy ha külországiak, azon okmányt, melynek alapján mint rendes orvostanhallgatók egyetemre fölvetettek, továbbá, hogy valamely egyetemen senkitett minőségben már egy évet töltöttek. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 9. — A főváros tiszti kar a jövő hónapban megalakul. A tájékoztató bizottság már a választási napokra is megállapodott. A főpolgármestert okt. 27-én, polgármestert 30-án, alpolgármestereket nov. 1-én, a tanácsnokokat 3 án, főszámvevőt, főügyészt, igazgatót, főorvost, főlevéltárnokot és főjegyzőt 4-én, tanácsjegyzőket 5-én és a kerületi elöljárókat 6-án akarják megválasztani. — „A fővárosi iparosok körében“ Kelety Károly min. oszt. tanácsos úr „Az ipar és az iparosok a társadalomban“ czimű felolvasást fog tartani f. hó 9-én este 8 órakor. — Az állatkertben vasárnap nagy közönség jelenléte mellett mintegy ötven állatot sorsoltak ki, köztük szarvastehenet, majmot, papagályt és különféle éneklő madarakat. Még két vasárnap, f. hó 12-én és 19-én lesz ily sorshúzás. A csalhatatlansága a péterfilléreket és egyéb szent garaskákat azon legcsalhatatlanabb reményben tette le az amerikai bankokba, hogy azok ott a legjobb helyen vannak. —Most azonban, hogy a tengeren túl is kiütött a pénzkrízis, nagy az ijedtség a Vatikánban. — Bártfán a műtörténelmi és régészeti szempontból híres templomra — Miskolczy Viktor tervei szerint — két góth stylü tornyocskát építettek. Az újítás a mint írják egészen helyes és megfelelő a régi építménynek. Mint Zágrábból távírják, Ferkics, az ellenzék szélső pártjához tartozó képviselő ez állásáról lemondott, mert nem tartja lelkiismeretével összeegyeztethetőnek, hogy a mostani kormány ellenében ellenzéket képezzen. Hir szerint Makanecz is le akar mondani. — A szegedi bukott hitel- és zálogintézet volt igazgatójának, Herzlnek ügyében a szabadkai törvényszék fog ítélni, mint delegált bíróság, a mint a „P. Lt.“ irja. — Nagyváradon azon házat, hol Nagy Sándor lakott ifjúkorában egy emlékkel jelölték meg, melynek ünnepélyes leleplezése f. hó 11-én délelőtt lesz, s az alkalmi beszédet Stark Antal városi főjegyző fogja mondani. — P. Nagy Mihály színtársulata közelebbről Székely-Kereszturon ütötte fel Thália sátorát, és tagjai közül Tőkés Emilia és Nagy Pali, úgy Tóth Jenő és Osváth mint szorgalmas és kitűnő szereplők kiemelendők, kik az itteni lelkes közönségnek több élvezetes estét szereztek. — Innen Sz.-Udvarhelyre mennek.