Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-22 / 243. szám
243. szám. VII. évfolyam. Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Okt. 32. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 11 frt— kr Fél évre 8.’ -- V Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6. r. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenk előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek október 1-től kezdve: Két hóra (október—nov.) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (október - decz.) . 4 frt 2 kr. Egy hóra............................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhatók és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Pest, október 21. Külföldi szemle. Francziaországban a monarchia kikiáltásának lehetősége mindinkább előtérbe tolatik. A jobboldal és a jobbközép a szalzburgi egyezmény által meg vannak nyugtatva. E szerint a nemzetgyűlés Chambord grófot föltétel és minden korlátozás nélkül fogná királynak kikiáltani s erre a király megbízná a kamrát az alkotmány kidolgozásával, mely Francziaország és a monarchia közti viszony uj alapja lenne. E jezsuita kisegítő eszköz által lehetővé akarják tenni, hogy a trónkövetelő elveihez hű maradjon. Szóval , Francziaországnak, mint az „Univers“ megjegyzi, vezekleni kell, mint az orleanisták tevék, azaz a kereszthez csúszni. Ekkor Chambord gróf, ki „nem alkudozik a koronára“ meg fogja mutatni, hogy „korának embere“ és „szereti a szabadságot.“ Ha „a baloldal royalistái,“ amint az „Univers“ a jobbközépieket nevezi, e föltételeket viszszautasítják, „akkor nem lesz király.“ A jobbközépiek azonban nagyon engedékenyeknek mutatják magukat s a monarchiát minden áron mielőbb ki akarják kiáltani. E végből az állandó bizottság csütörtöki ülésében a nemzetgyűlés e hó 27-re leendő öszszehívása fogna indítványoztatok A királycsinálók ez által egy csapással két bajtól akarnak megszabadulni, egyrészről megakadályozni, hogy az ellenzéki pártok, melyek okt. 23 és 27-ke közt szándékoznak összejövetelt tartani, egy közös monarchiaellenes programm iránt megállapodásra ne juthassanak, s másrészről meghiúsítani, hogy a republikánus párt ama pótválasztások által, melyeknek törvény szerint nov. elején kellene megtörténni, ne nyerjen újabb megerősítést a kamrában. E taktikát nagyon is indokoltnak tartják, miután a republika és monarchia közti küzdelemben csak néhány szavazat lesz a döntő. A királycsinálók táborában 18 — 20 szavazat többségre számítanak. Menyiben igazolt a remény, azt az események fogják megmutatni. Megjegyzendő azonban, hogy az I,Independ.“ szerint eddigelé a jobbközépből tizenkét képviselő írásban a monarchia ellen nyilatkozott s hogy az a harmincz bonapartista, kik Roucher vezetése alatt állnak, szintén kijelentették, hogy a royalista restauratió ellen szavaznak. Ily körülmények közt nem igen lehet átlátni, hogy mint fogna a monarchia restauratiója tárgyában teendő indítvány többséget nyerni. Hogy minden pártfegyelem daczára egyik másik képviselő egyéniségének compromittálásával is a monarchistákkal fog szavazni, ezt nagyon valószínűnek tartják, mert Versaillesben a királycsinálók óriási összegeket ígérnek egy szavazatért. Amint a „Times“- nek Párisból távírják, a kormány reméli, hogy az ország a kamra határozatát, vagyis a restauratiót, minden szó nélkül fogja fogadni. Ellenben más tudósítások azt erősítik, hogy a vidéken a kedélyek elkeseredettsége s izgatottsága folyton fokozódik. Páris, mondják, ezúttal nyugodt fog maradni, e helyett azonban a megyékben a fölkelés általánosan ki fogna törni. Savoyában már is voltak nyugtalanságok s a királyság kikáltása esetében Svájczhoz akarnak csatlakozni. Hogy a pórnép mint gondolkozik, azt a következő eset eléggé jellemzi: Midőn ugyanis Gambetta a déli vidéken utazott, egy pór küldöttség ment hozzá, hogy a restaurátió iránt nézeteit kitudja. Távozáskor a küldöttség egyik tagja így szólott: Gambetta úr, legyen rajta, hogy e csapástól nem sokára megszabaduljunk, mert különben a császárt kell elhívnunk, hogy a királytól megszabadítson bennünket. A carlisták egy toborzó ügynököt Írországba küldöttek, hogy a trónkövető ügyének harczolókat megnyerjen. Az illető Corkbandiszegyenruhában fölolvasást tartott, mely alkalommal a karlisták ügyét egyedüli mentő eszközül tünteti föl a communismus ellenében. Az élénk ellentüntetés sem maradt el, s a szóló több izben, „éljen a spanyol köztársaság ! „éljen Castellár!“ kiáltásokkal szakíttatott félbe. Ezt nagy zavar követé. A carlista őrnagy nem folytatható fölolvasását s a jelenvoltak a legnagyobbb zsivaj közt oszoltak szét. A belgrádi „Vidovban“ a török külügyminiszter által az európai udvarokhoz a bosnyák ügyben intézett emlékirat alkalmából nem régen egy czikket hozott, melyben szerző arra figyelmeztette a keleti keresztyéneket, hogy — miután az európai hatalmaktól nem várható tettleges segély — ők maguk kötelesek sorsuk javulásáról gondoskodni annál inkább, mert életképes vitéz nemzetek mindig követhetnek „cselekvő politikát.“ A „Bierzev, Viedom.“ ismertetve ezen czikket, kérdi belgrádi társától, várjon nyílt felkelést tanácsol-e a törökországi keresztyéneknek ? Az orosz czikkíró nézete szerint sokkal helyesebb volna, még egy időre elhalasztani a döntő cselekvényeket, mint oly szervezetlen és szakadozott, összefüggés nélküli felkelést elkezdeni, mely a hatalmak támogatása nélkül bizonyosan elnyomatnék. Hir szerint az oroszok az Amu-Darja jobb partján Khivától 80, Buhharától pedig 200 versztnyi távolságban Alexandro-Petrovszk nevű várost szándékoznak alapítani, melynek a pétervári sajtó kereskedelmi tekintetben igen fényes jövőt jósol. Hírlik az is, hogy az orosz megszáló hadsereg a többi khivai tartományokat augusztus hó 24-én kezdte kiüríteni. A turkestani hadoszlop az Amu-Darján Khanki városánál kelt át, s bizonytalan időre Sa-Abad-Vali városában foglalt állást, ahol egy állandó erődre alkalmas helynek feltalálásáig, ideiglenes várművek emeltetnek. A „Birzev Wiedomosti“ a bekebelezés tényét következő nyilatkozattal hozza köztudomásra : „így tehát Oroszország hatalma ezentúl a történeti Oxus partjain szilárd gyökeret ver, s ezen nagy folyam az Arai tengertől kezdve az Amu első forrásainál fekvő legtávolabb khánságokba is elhat az orosz műveltség, ipar és tudomány. A fegyver műve után a béke munkája következik. Ignatijev konstantinápolyi orosz követ a múltkor Odessába rándult s ott a tiszteletére rendezett lakomán fennen magasztalta az orosz-török barátságot, s az oroszok keleti politikáját panszlavisztikus tendentiával gyanúsító híresztelést megcáfolni igyekezett, polititikai dilettánsoknak nevezvén az efféle hírek kovácsait. Áttért aztán azon szempontra, amelyből mai napság az európai nyugat Törökország helyzetét és Oroszországnak ahhoz való viszonyait tekinti: „az európai nyugat már most józanabbul méltányolja az oroszok keleti politikáját, mivel belátta, hogy az nem hódító, hanem békeszerető és önzéstelen. Ez a czár bölcseségének gyümölcse. Ámbár még most is lehet olvasni mindenféle haszontalan iratokat, úgy mint: „Les vues ambitieuses de la Russie en Orient“ — „Russian machinations in the East“, és kivált ha a panszlávismusról van szó, melyet mindenki saját kedve és szeszélye szériát magyaráz ; de mégis ritkábbak lettek efféle alaptalan vádolások. Lehet azonban még a kinek tetszik Oroszországot rágalmakkal elhalmozni, de hála istennek: Oroszország elég hatalmas és rágalomtól nem fél. Ami Törökországhoz való viszonyainkat illeti, azok a legbarátságosabbak s mindaddig olyanok maradnak, míg a török kormány élén oly ember nem fog állani, aki az elfogult véleményeket jóváhagyja és helyesli. Ami a szláv barátainkat illeti, azokkal rokonszenvezünk, anélkül, hogy valaki az által kárt szenvedne. Mindenkinek a magáét kívánjuk, senkinek roszat és igaztalant. Mi meg nem sértünk senkit, de magunkat sem hagyjuk megsérteni. Az isteni gondviselés úgy rendelte, hogy Törökország Oroszország szomszédja legyen, és semmi ellenségnek nem fog sikerülni a két szomszéd közt fenálló barátságot felzavarni. A porosz közoktatási miniszter mindinkább kénytelen átlátni, hogy a kötelező polgári házasság behozatala nélkül nem képes boldogulni. Különösen a poseni tartományban az oly községekben, hol a törvénynyel ellenkező papság alkalmaztatott, a zavar roppant nagy. Ennek következtében Falk a poseni kormány- és végrehajtó hatóságot egy ülésre hívta össze, hogy a polgári házasság kérdésének viszonyáról tanácskozzanak. E tanácskozás egyhangú eredménye azon határozat volt, hogy a polgári házasság mielőbbi életbe léptetése sür- ez állam hitele. A magyar vasúti kölcsön, mely f. év márczius hó végén 102 frton felül kerestetett, most 93 írtért kináltatik; a magy. sorsolási kölcsön, mely az előbbinél még kapósabb volt, most 78—79 írttal jegyeztetik; a földtehermentesítési papírok 81-ről 73 —74-re, a bordézsma váltság 75-ről 67 — 68-ra szállott alá; a gömöri államvasúti záloglevelek épen nem is fordulnak elő, az állam által épített vagy biztosított vasutak értékpapírjai nem jegyeztetnek a tőzsdén s kivált a magy. keleti vasút részvényei értékük nagy részét elveszítették, a galicziai vasút viszonyai pedig nagyon kezdenek hasonlítani emehez, sőt majd mindenik vasút- építő társaság mozog már, hogy tetemes követelésekkel lepje meg a kormányt — mi aztán az állam hitelét épen nem emeli. Az állam hitelének saját tőzsdénkén és a külföldi tőzsdéken még nagyobb mérvű sülyedése ellenében a „P. N.“ következő megnyugtató hírt bocsátja világba : „A pénzügyminisztériumban több kimutatás készült el, melyek az állam összes hitelműveleteire vonatkoznak ; az országgyűlés elé fognak terjesztetni. E kimutatások, az azokat kisérő exposé a legmeggyőzőbben fogják bizonyítani, mondja, hogy összes államháztartásunk — (mint ez különben magától értetődik, de egyes alaptalan hírek ellenében tán nem fölösleges constatálni) — szigoran a budget-törvény alapján mozog, hogy az oly kedvezőtlen viszonyok daczára, csak annyi lebegő adósságra volt szükség, amennyi a budgettörvényben előirányozva van.“ A „P. N.“ eme hi szerinti ígérete helyett inkább szeretnénk a pénzügyminisztérium kimutatását, mint azt a jelen év első s második negyedéről már kaptuk és közlöttük, az év harmadik negyedéről is közzétenni. Az állampénztáraknál pénztárilag teljesített tiszta államkiadások és az ott eszközölt tényleges tiszta állambevételek összeállítása s a múlt évnegyedekkel öszszehasonlítása leghívebben kimutathatja a mérleg sülyedését vagy emelkedését; leginkább megnyugtathatnák tehát ezek az állam azon ellenséges pénzembereit, kik az állam adóssági leveleit s az állam által biztosított vállalatok értékpapírjait csakis azért képesek napról napra alább nyomni, mert az eddigi és a mostanában szerencsétlenül kísérleti államhitelműveletek nem oly színben tüntetik fel a kormány gazdálkodását, hogy abban teljesen megbízni lehetne. Elhiszszük, hogy a kormány még nem lépte túl a költségvetési törvényekben megállapított határokat. De gondoljuk meg csak, hogy a közelebbi 3—4 hó az, melyben az aratás, nyomtatás, cséplés összes eredményei raktároktatnak s az eladhatók i. e. 9/10 részben elárusittatnak. Az államkincstár eddigi bevételei is mutatják, hogy a 3-ik évnegyed legkedvezőbb, és a kedvezőbb viszonyok kiterjednek még a 4-ik évnegyed nehány első hetére is. De aztán? Azután beáll a dermedtség országszerte. Beáll kivált most, midőn csakis a nagyobb birtokosok s bérlők voltak képesek némi terményrészleteket eladni, s a kisebb birtokosok és zsellérek ezután nagyrészt, mint fogyasztók fognak szerepelni. Elhiszszük tehát, hogy a magyar kormány egészen az országgyűlés összejöttéig képes leenii, az adóvégrehajtások fokozása mellett, kiadásait vagy deficiteit a kijelölt korlátok közt tartani. Hanem hát azután, hogyan fog a budget alapján mozogni, hacsak a törvényhozás a kiadásokat meg nem tizedeli. A kormány előtt ugyanis az ő óriási kiadásai mind nélkülözhetlenek. Nélkülözhetvén a bécsi udvari fény s pompa a titkos kiadásokkal együtt, így szintén az államhivatalnokok serege, valamint az u. n. közös hadsereg költsége és sok más, mi ugyan csak semmi hasznot nem hajt s nem javítja sem igazságszolgáltatási, sem közgazdasági, sem társadalmi, sem közművelődési viszonyainkat. És ha eddig, a még kedvezőknek nevezhető évnegyedekben az évnegyedi 50—54 millióért kiadás fedezésére ismét csak 23—28, vagy bár a legkedvezőbb évnegyedre tegyük 30—38 millióért folyik be, mi pedig már a lehetőséget is túlhaladja, hol van még azon óriási összeg, mely a deficitek fedezésére szükségeltetnék. Eddig az osztrák miniszterek feladata volt, most az osztrák állam terheinek nagy része Magyarországra tétetvén át, a magyar miniszterek feladata, hogy megváltoztassák a számok törvényeit s lehetővé tegyék, mint egykor mondva volt p. o. azt, hogy a kincstár 5 írtból kiadjon 25 írtot és mégis maradjon nekie 30 írtja. Ezt követelik a mostani viszonyok; ezt követelik az 1867-iki egyezményből folyó kötelezettségek. Pedig mindhiában! Bármily nagy számmester legyen Kerkapoly úr, ily pénzügyi műveletet ha netalán papiroson létesitni képes, de a közgyakorlati életben keresztül nem vihet. S hihető, hogy a tőzsdei számtudósok bizalma ezért hanyatlik a magyar állampapírok irányában. Nem annyira a pillanatnyi állapot, nem az, hogy a magyar kormány eddig meglehetős pontosan beválthatta kötelezettségeit, hanem az általános jövedelmi források mérlegelése s ezeknek a kiadásokkal szembeállítása idézi elő azon bizalmatlanságot, mely ellen a kormány, mely azonban a lehetlent lehetővé nem teheti, minden erejével küzd. S előbb-utóbb ki fog derülni, hogy a küzdelem hasztalan, mert az elvállalt terhek túlhaladják a teherviselési képességet — hacsak a közösügyes kötelékek, melyek keresetképességünket gátolják — fel nem oldatnak.K.— megoldásával kiválólag foglalkoznak, biztos záloga annak, hogy a készülő munkálatok az óhajtott czélnak meg fognak felelni. — A pénzügyminisztériumban, amint a „P. N.“ hallja szorgalmasan dolgoznak az administrate reorganisatióján, különösen nagy érdekkel várják azon utasításokat, amelyeket a pénzügyminiszter, a pénztári, a vámügyi kezelésre és az adóhivatalok hatáskörének szabályozására nézve összeállított. — E terjedelmes munkálatok egy része már sajtó alatt van. Ezzel együtt dolgoznak a pénzügyigazgatósági és adóhivatali kerületek kikerekítésén is, amitől nemcsak megtakarítást, hanem az administratiónak jobbá és egyöntetűvé tételét is várják. Valóban kívánatos, hogy e tekintetben is történjék valami. Erdélyben egy-egy adóhivatal sokszor két-három megye, szék, vidék területén fekszik, sőt Magyarországon is többször megesik, hogy községek például földadójuk egy részét az egyik, másik részét a másik megyében fekvő s különböző pénzügyigazgatóságok alá tartozó adóhivataloknál fizetik. Egyébiránt nemcsak a szabályzatok tökélyesbítésén, szóval az ügykör praecizírozásán, és a területi beosztáson dolgoznak, hanem a szolgálati viszonyok, s az előléptetés módozatai s feltételei is tanácskozások tárgyát képezni. Madarassy helyettes államtitkár és Márffy miniszteri tanácsos ismert szakképzettsége, kik e kérdések . A főpolgármesteri állomásra a kormány részéről a következő jelöltek állíttattak föl: Ráth Károly , a királyi tábla alelnöke, Házmán Ferencz, budai főpolgármester és dr. Havas Sándor belügyminiszteri tanácsos. A belügyminiszter javaslata ez értelemben terjesztetett a király elé, és a legfelsőbb elhatározás minden pillanatban várható. Az új fővárosi képviselet első közgyűlése, mely a főpolgármestert fogja megválasztani, biztos értesülésünk szerint nem jövő csütörtökön, hanem csak szombaton fog megtartatni. A fővárosi biráló választmány tegnap d. e.tartott ülésében felolvastatott az igazoló választmány jegyzőkönyve, melyben az elvi megállapodásait fölterjeszti. A biráló választmány, ugyanazon érvek nyomán, melyeket vasárnapi lapunkban fölhoztunk, miután az igazoló bizottság eddig oly határozatot még nem hozott, amely ellen valaki a bíráló választmány, mint felebbviteli bírósághoz fölfolyamodott volna, és határozathozatalára tárgy nem létezvén, egyszerűen tudomásul vette a jegyzőkönyv tartalmát. A választmány rövid eszmecsere után befejezte az ülést, és csak akkor fog ismét összegyűlni, mikor az igazoló bizottság valamely mandátumot esetleg megsemmisítvén, folyamodás érkezik hozzá. A „Ref.“ arról értesül, hogy alaptalan a „L. C.“-nek állítólag hiteles forrásból mentett azon közleménye, mely szerint a kormány a magyar és erdélyi volt udvari kanczelláriák bécsi két palotáját eladni szándékozik. Mindaddig, míg el nem töröltetik az ő felsége mellett levő minisztérium, amelynek fönmaradásáért ma már ugyan senki sem buzog, és amíg fönáll a delegácziók intézménye, nem igen lehet szó, legalább a magyar volt kanczellária épületének eladásáról. — Itt vannak ugyanis az ő felsége mellett levő minisztérium hivatalhelyiségei és — ami fontosabb — itt magyar területen, amennyiben a terület exterritorizálva van — tartja üléseit a mi delegácziónk. Másként áll a dolog az erdélyi volt kanczellária épületére nézve, a mely tágasabb is amannál és a melyen a „Krach“ bekövetkezte előtt kellett és lehetett is volna jó áron túladni, mig ma, mikor a telkek értéke Bécsben oly nevezetesen alászállott, az eladás nem ajánlatos. Mivel azonban itt vannak a magyar miniszterelnöknek és az ő felsége mellett levő miniszternek pompás lakóhelyiségei, továbbá itt lakik minden miniszterünk, amikor Bécsben dolguk van, nem valószínű, hogy akár csak az erdélyi volt kancellária házának eladásával is komolyan foglalkozik kormányunk. — Buda főváros utolsó közgyűlése (okt. 20.) Több kevésbé érdekes tárgy letárgyalása után Házmán polgármester röviden körvonalazva következő beszédet tartott a képviselőkhöz, melyet azok fönállva hallgattak végig : „Miután alkalmasint utolsó összejövetelünk a mai, alkalmat veszek működésünkre visszapillantani. Körülbelül hat éve működünk együtt, a pályánk rögös és nehéz volt, de nagyobb volt önérzetünk. Gyakran eltértünk az állam és községet éltető térről, de azért nem akadályozott bennünket semmi, hogy egy czélra, a főváros boldogságára törekedjünk. Midőn 1867-ik évben átvettük a közigazgatást, mindenki csüggedett, csak mi nem, mert tudtuk, hogy elegendő erőnk van a jövőt biztosítani. Úgy voltunk vele, mint a földműves , ki újra meg újra kezdi a munkát, s nem csügged, míg a czélt el nem éri. Átvettünk fél millió függő és más tetemes adósságot, mely nem elődeink , hanem az akkori rendszer hibája volt, mely terjesztette a bizalmatlanságot. Ma a lebegő adósság egy hatodrészig törlesztve van, a függő adósság felére olvadott, a sorsjátékra százhúszezer forint van. A kiadás tetemesen szaporodott ugyan, de gondoskodtunk árváink és betegeinkről, a nevelési ügyre, melyre 1867-ben 15 ezer forintot fordítottak, mi ma 75 ezer forintot fordítunk s van tartalékalapunk, mely még több iskola fölépítését engedi. A mindenható megáldotta bennünk az erényt, önérzettel léphetünk vissza, mert e várost hűség, szorgalom és odaadással szolgáltuk. Engedjék meg, hogy a magam és a tanács nevében hálámat fejezzem ki és elnézését minden intézkedésünkben s legyenek meggyőződve, hogy bárhová vessen bennünket a sors keze, egy emlék marad keblünkben a rokonérzet s a czél, t. i. a király, a haza és a főváros érdeke!“ A képviselő-testület ezen beszédet lelkes éljenekkel fogadta s szétoszlott, hogy maholnap elfoglalja helyét a Duna másik partján. Általánosan föltűnik, hogy Haynald kalocsai érsek úr beszéde, melyet Egerben, néhai Bartakovics Béla halála évfordulóján tartott, makacsul késik valahol az éji homályban. Olvasóink emlékezhetnek reá, hogy amaz évforduló előtt írtuk, miszerint Egerben a kegyeletes alkalomra a püspökök összegyülekezvén, értekezletet is fognak tartani, hogy a fönforgó egyházi kérdések körül kölcsönösen tájékoztató szót váltsanak. Alig mentek azonban szét a püspök urak Egerből, a mi közleményünk ellen azonnal két oldalról is jött a cáfolat. Először írták a „Magyar Állam“-nak Kalocsáról, hogy Egerben semmiféle értekezlet nem tartatott; azután írták Esztergomból a „Magyar Politikának, hogy „formális“ értekezlet nem volt. A püpök uraknak erre — az ebéd későn végződvén, a vacsora pedig korán kezdődvén — nem is igen maradhatott ideje : igy demonstrálta a „M. Pol.“ a maga hírét. A szó „formális“ nekünk által gyanusabb volt, mert hivatásának látszott a figyelmet a „nem formális“ tanácskozásokról, melyek tudomásunk szerint tartottak elvonni. Szerencsénkre minekutána az a lap, mely Esztergomból az is, mely Kalocsáról inspiráltatik.