Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-23 / 244. szám

a—N­ 1..^. .. - 1 - ■ ■ - • ) k­f I 1^ - ■ — A honvédkörök megnyugtatása végett írhat­juk, hogy az őszi előléptetéseket nem fogják áthelyezé­sekkel megzavarni, miután a közös hadsereg tiszti ka­rában úgy sincs meg az arány a magyar és osztrák elem között, mely Magyarországot hadjutalékánál fogva megilletné. Ez aránynak fenállását pedig már magának a hadseregnek közös természete is kívánatossá tenné. Sajnos, hogy a dolog nincs így, de ezentúl legalább fen akarják tartani a lehetőséget, hogy így lehessen. Mon­danunk sem kell, hogy itt a kormány iránya egybevág a közlemény régi óhajával. („Ellenőr“) — Pancsováról a „P. L.“ f. hó 20-ról kö­vetkező tudósítást hozta: Alig hogy figyelmessé tette s az „Omladina“ üzelmeire a hatóságot a kormány, azon­nal mutatkozni kezdenek következményei. Bekics elfo­jtása Pavlovics szerkesztő elillanását hozta maga után. Bicskereken a központi bizottság az „Omladina“ által javaslott választási összeírást elvetette s két erélyes de­ákpárti egyént küldött ki az összeírásra. A határőrvi­déki szolgabirák mára a megyei határozatok átvételére egybehivattak. — A vizsgáló bizottság, mely a nemzeti színház számadásairól a belügyminisztériumnak jelentést fog tenni, ki van nevezve. Tagjai Bérczik Árpád, Halbauer kereskedő úr, Feleky Miklós, Odry Lehel és egy bel­ügyminiszteri számtanácsos. Az 5-tagú bizottság az enquête-munkálat s a belügyminiszteri szabályrendelet azon §-a értelmében neveztetett ki, mely elrendeli,hogy a szinház számadásai minden évben vizsgáltassanak meg egy ily bizottság által. — Ő felsége még f. é. szeptember hóban kelt el­határozásával a m. kir. honvédelmi minszternek a hon­védségi Ludovika-akadémia ideiglenes szervezetének és szabályzatának megváltoztatására vonatkozó előter­jesztését jóváhagyta. Ezen út s most már véglegesen megállapított szervezetből közöljük a következőket, föntartván magunknak, hogy esetleg észrevételeinkkel visszatérjünk rá. A Ludovica-akadémiában három tanfolyam állít­­tatik föl és pedig 1. Előkészítő tanfolyam, melybe egyelőre 250 hon­véd rendeltetik be, kik 8 heti újonezoktatás után csa­patparancsnokságuk által a tisztté képzésre alkalma­saknak nyilváníttatnak, és a gymnázium vagy reálta­noda első négy osztáját jó eredménynyel­­bevégezték, vagy pedig az előírt felvételi vizsgát sikerrel letették. Az ezen tanfolyamban előadandó tantárgyak követke­zők. A) katonai tantárgyak: a) katonai irálytan ; b) a honvédség szervezete és gazdászati kezelése (a század­kezelési teendőkig bezárólag); c) tereprajz; d) fegy­vertan; e) szolgálati szabályzat (a honvédnek bezáró­­lag az őrmesteri rangfokozatig terjedő kötelességei); f) oktatási és gyakorlati szabályzat. B) Az általános műveltségre vonatkozó tantárgyak és pedig: a) meny­­nyiségtan; b) egyetemes földrajz; c) Magyarország története a jelenkorig. C) Nyelvismeretek a) magyar nyelvtan a horvát, és horvát nyelvtan, a magyar tanon­­czok számára ; b) német nyelvtan. 2) Általános tisztképző tanfolyam, melybe az elő­készítő tanfolyamot jó eredménynyel végzett tanon­­czok és a 8 heti ujonczoktatásban részesült az­on hon­védek vétetnek föl, kik a gymnázium 8, illetőleg a re­áltanoda 6 osztályát sikerrel végezték és az előkészítő tanfolyamban előadott katonai tantárgyakból a vizsgát jó eredménynyel leteszik. E tanfolyam tantárgyai kö­vetkezők : A) Katonai tantárgyak: a) Szolgálati sza­bályát bezárólag a századosi teendőkig; b) katonai iránytan ; c) hadseregszervezés; d) harcrtéri szolgálat; e) fegyvertan; f) tereptan és ábrázolás; g) utászszolgá­lat ; b) oktatási és gyakorlati szabályzat. B) Az átalá­­nos műveltségre vonatkozó tantárgyak: a) Természet­­tan ; b) földrajz (Közép-Európa földrajza, különös tekintettel a vízhálózatra és hegységekre); c) egyete­mes világtörténelem. C) Nyelvismeretek: a) Magyar nyelv a horvát, és horvát nyelv a magyar tanonczok számára; b) német irálytan. 3. Tiszti tanfolyam, melybe egyelőre 25 önként jelentkező, és pedig a mennyiben lehetséges, 20 gya­logsági és 5 lovassági tiszt vezényeltetik, kik a tiszt­képző tanfolyamot jó eredménynyel végezték, és mint tisztek legalább két évig rendes csapatszolgálatot tel­jesítettek; fölvétethetnek azonban oly tisztek is, kik a tisztképző tanfolyamot ugyan nem végezték el, de a fölvétel czéljából az érintett tanfolyam összes tantár­gyaiból vizsgát tesznek. E tanfolyam tantárgyai : A) katonai tantárgyak : a) szolgálati szabályzat; b) harcrászat; c) fegyvertan ; d) erődítészet; e) terep­tan és rajz; f) oktatási és gyakorlati szabályzat egész terjedelmében; g) segédtiszti szolgálat; h) Magyaror­szág katonai földleírása. B) Nyelvismeretek : a) német, b) franczia nyelv. Az előkészítő tanfolyam dec­ember 10 étől a kö­vetkező év július végéig, a tisztképző és tiszti tanfo­lyam pedig november 1-étől a következő év június vé­géig tart. A végvizsgák augusztus hóban tartatnak, szeptember hóban az őszi gyakorlatok idejére pedig a hallgatók rangjuknak megfelelő alkalmazásban szolgá­lattételre a csapatokhoz beosztatnak. Az említet tanfolyamok előadásain a rendes hall­gatókon kívül saját költségükön más tettleges vagy szabadságolt állománybeli tisztek és hadapródok is részt vehetnek mint rendkívüli hallgatók, és­pedig ha csak egyik vagy másik tantárgyat kívánják hallgatni az intézeti igazgatóság engedélye mellett; ha azonban egyik vagy másik tanfolyam összes előadásaiban akarnak részt venni, eziránt a honvédelmi miniszterhez kell folyam­odniuk. Az ily rendkívüli hallgatók, ha a tiszti vagy tisztképző tanfolyamban a vizsgát jeles eredménynyel tették le, igényt tarthatnak soronkívüli előléptetésre. A szervezet VII. fejezete bővebben szól a tanmód­ról és a tanrendszerről s utasítja a tanárokat, hogy a hallgatóknak ne csak elméleti, hanem gyakorlati ki­­képeztetésére is gondot fordítsanak s egy­úttal az ok­tatásnál s a vizsgáknál követendő eljárásra nézve az igazgatóság és tanári személyzet számára külön részle­tes utasítást helyez kilátásba. A VIII. fejezet a tanári személyzetről szól s ki­jelenti, hogy miután a kedvező eredmény biztosítékát egyedül a tanárok kellő képzettsége nyújthatja, a ta­nárok kiszemelésére különös gond fordítandó ; továbbá, hogy egyes tantárgyak előadásával, alkalmas honvéd­tisztek hiányában, polgári állású tanárok is meg fognak bízatni. Az akadémia összes ügyeinek rendezése s az a fölötti felügyelet a honvédelmi minisztert illeti, az ok­tatás s a rendes szolgálat fölötti felügyeletet, valamint törvénykezési ügyekben a bírói felsőbbségi jogot a hon­védség főparancsnoka gyakorolja. Az akadémia egy tábornok vagy magasabb rangú törzstiszt igazgatása alatt áll, kit is ezen minőségben az aligazgató (törzstiszt) és egy alantas segédtiszt támo­d Bukaresti levelezőnktől, írja a „Reform“, a tö­­rök-oláh konfliktusra vonatkozólag, melyről a minap az augsburgi lap után megemlékeztünk, a következő, nem kis érdekű levelet veszszük : Bukarest, október 16. „A kamarának megvan azon joga, hogy elhatá­rozza, miszerint Románia adóját a török portánál tőké­ben kifizesse, s ezzel mindenféle alattvalósági viszonyt Törökországhoz szétszakítson.“ Ezen szavakat intézte a román külügyminiszter Boerescu az ország egy igen előkelő képviselőjéhez. Románia most valóban Törökországtól való eman­­czipácziójának előestéjén áll. A terv már három év óta létezik, s most következő körülmény által a legközelebb jövőbe van helyezve. Írtam már arról, hogy rosz benyomást tett Kon­stantinápolyban a „vazall-fejedelem“-nek Bécsben tör­tént megtisztelő fogadtatása. Minthogy most a Boszpo­­rus partján nem virágzanak a politikus fők , la Rasid, Fuad és Khozrev pasa, a szultán udvarán szabadon ej­tik ki a legszenvendélyesebb szót is, és oly politikát követnek, mely majdnem méltatlan ez elnevezésre. A török kabinet egy, államférfiaknál megenged­hetetlen fölhevülésben elhatározza, hogy egy nagy­­vezéri levelet intézend Károly fejedelemhez, mely­ben ő fensége a legilletlenebb kifejezésekkel vazal­­lusi állására figyelmeztettetik, és „kötelességének el­mulasztása“ miatt elég nyers módon megdorgáltatik. Ámbár eddig a képviselők körében többet nem tudhat­tak e levél tartalmáról, mindazáltal oly indiskréczió kö­vetkeztében, melyről itt bővebben nem akarok s nem szabad szólni, annyit megtudtak belőle, hogy abban az a fenyegetés is előfordul, hogy a Berat jogát elvonják majd a fejedelemtől, mert e jog csak azon kötelesség kifolyása, melyet a szultán Hohenzollern herczegre ru­házott. Igaz, hogy ez a theoria nélkülöz minden logi­kát, azonban mindazonáltal, vagy talán épen ezért, nagy hatása lesz az ily beszédnek. Egy Románia iránt barátságos hatalom azt tanácsolta, hogy a fejedelem ne fogadja el a levelet, s igy akadályozza meg az összeüt­közést, másrészt időt engedvén a portának is, hogy meggondolatlan tettét még egyszer fontolóra vegye. Még mielőtt a porta ráért volna, hogy a levelet átnyúj­­tassa, Ghika tábornok, a mi konstantinápolyi köve­tünk, Bukarestbe és Sinaiba sietett, hol elhatározták, hogy a jóakaró nagyhatalom tanácsát követni fogják. Ghika ezután visszatért állomására és várta a jöven­dőket. Egy napon azonban fölhitták, hogy a nagyvezír előtt megjelenjen. Ekkor a két államférfiú között követ­kező párbeszéd fejlődött ki: Nagyvezir: Szíveskedjék, tábornok úr, ezen tőlem származó levelet ő fenségéhez Károly fejedelem­hez juttatni. Ghika: Előbb azon udvarias kérdést intézném exczellencziádhoz, mit tartalmaz e levél ? Nag­y ve­z­ér: Nem foghatom föl e kérdés okát. Ghika: Úgy cselekszem, exczellenczia, a­mint rendelték. Exczellencziád igen jól tudja, hogy Romá­nia alkotmányos ország, hol a fejedelem „régne, mais no gouverne pas.“ Ha a levél diplomácziai üzletekre vonatkoznék, a fejedelem kormányához kellene intézve lennie. Ha másnemű, alig működhetném közre eljutta­tásában, ha tartalmát nem ismerem. Nagyvezir: A sok évi gyakorlat ezen érvelés­nek homlokegyenest ellenmond. Kuza fejedelem gyak­ran kapott a nagyvezirtől „teszkere“-ket. Chika : Károly fejedelem állása más. Nagyvezir: Figyelmeztetem önt, tábornok úr, ama nehéz felelősségre, melyet e magaviseletével föl­vállal. Ghika: Ismétlem exczellencziád előtt, hogy in­­strukczióimhoz hívem cselekszem. Ez a párbeszéd veleje. A tábornok távozott, a le­vél pedig a nagyvezír keze közt maradt. A porta azóta nem tett lépést, azonban kétségkívül áll, hogy „nagy akc­ió“ t tervez. A török diplomáczia oly hadjáratra készül, melynek fegyverzörrenés lehet a vége. Sőt az is lehet, hogy a szultán ünnepélyesen semmisnek fogja nyilatkoztatni a Beratot, főkáptalanommal tartott tanácskozmányok és megálla­podások folytán czélirányosnak, sőt szükségesnek ta­láltam egy külön hivatalt felállítani és szervezni, mely­nek személyzete minden egyéb hivatali teendőktől men­ten egész erejét, tehetségét és idejét kizárólag a nép­oktatás s nevelés fontos ügyének szentelhesse, teendői közé sorozván leginkább a köv­etkezőket: 1 or. Az összes nyilvános és magán népiskolák fölött éber fel­ügyeletet, ellenőrködést gyakorolni, és az egész népok­tatási ügyet kellőkép nyilvántartani. 2­ ér. Az egyes népiskolákat — valahányszor ez lehetséges és szüksé­gesnek mutatkozik meglátogatni, hogy személyesen meggyőződjék arról, vájjon a néptanodák az egyes plé­bániákban megfelelnek-e minden tekintetben az 1868. évi népoktatási törvény követelményeinek, vagy sem? különösen: a) Vannak-e minden egyes plébániában elegendő és kellőleg fölszerelt tantermek ? b) Előadat­­nak-e kellő mértékben a törvény által előírt tantárgyak az általam előszabott tankönyvek nyomán? c) Jár­nak-e a tanköteles gyermekek iskolába ? és a törvény által meghatározott szorgalmi idő pontosan meg­­tartatik-e ? d) Teljesítik-e a községek, iskolaszé­kek , tanodaigazgatók, hitelemzők s tanítók köte­lességeiket? Amely elszámlált irányokba a netán szükségeseknek mutatkozó előintézkedések haladékta­lanul megteendők lesznek. 3-or. Működésének eredmé­nyéről időnkint az érseki hatóságnak kimerítő jelen­tést bemutatni. 4 er. Az érseki hatósághoz beérke­zendő és az elemi tanügy ágához tartozó minden beadványokat, az egyházmegyei körrendeletek által előírt hivatalos jelentéseket, rovatos kimutatásokat, kormányi­átiratokat előlegesen tanulmányozni, indo­kolt nézetével illető helyen előadni, és az érseki ható­ság határozatainak foganatosítását eszközölteni. 5-ször. A közös népiskolákat és állami tanító­képezdéket a val­lásoktatás tekintetéből éber figyelemmel kísérni.­­ 6-szor. A tanitók által évenkint megtartatni szokott kerületi értekezleteken — a hol és mikor lehetséges — megjelenni s azokat vezetni. 7 szer. A tanítókat a tanügy érdekében — valahányszor czélirányosnak mutatkozik — tanácskozmányra egybehivni, és a tanító egyletek ügyét támogatni s elősegíteni. Szóval érseki megyém összes népoktatási ügyét felelősség terhe mellett gon­dozni és ellenőrizni. Ezen beállított hivatal áll: egy érseki m­gyei tanfelügyelőből és egy melléje rendelt se­gédből. Ezek folytán fr. Schreyer János kanonok és papnöveldéi igazgató urat, ki egyéb teendőkkel is eléggé elfoglalva vagyon, az egyházmegyei tanfelügye­lői állomástól mai napon köszönetem nyilvánítása mel­lett fölmentvén, helyébe mélt. és ft. Kubinszky Mihály pápai praelatus és kanonok urat neveztem ki; melléje pedig segédül­t. Pálich János zombori káplánt rendel­tem. Miért is a t. ez. lelkészkedő papságot s az összes népiskolai közegeket ezennel hivatalosan fölhivom, hogy az ügy fontosságától, mélyen áthatva, mondott uraknak sikeres működésére buzgó közreműködések, és hathatós támogatásuk által elősegíteni igyekezzenek. Jelen körrendeletén tartalma az egyes kath. néptaní­tókkal, és iskolaszékekkel is az illető plébánia hivata­lok utján közlendő lesz. Budapesten, az országgyűlés tartama alatt, 1873. május hó 28. Lajos a. k. érsek. — A polgári házasság — Oroszországban. Sz. -Pé­­tervárról írják a „J. des Debats“-nak : A polgári há­zasság kérdése élénken foglalkoztatja az illetékes kö­röket Oroszországban. A házasság felbonthat­lanságá­nak kérdése, mely az orosz nemzeti credo egyik fő a legtiszteltebb alapelvét képezte ez ideig, úgy látszik, teljesen el fog esni s minden oldalról a házasság fel­bonthatóságának elvét hangsúlyozzák. A mozgalom, mely e tekintetben megindult, már­is határozott elveket hozott felszínre s a kormány egy törvényjavaslatot dolgozott ki, mely szerint jövőre teljesen a polgári törvényszékek hatáskörébe adatnék át a házasságügyi bíráskodás, a­mennyiben az az elvá­lás kérdését illeti. Ellenben a házassági kötelék érvé­nyének megítélése az egyházi bíróságoknak tartatnék fenn. Oroszországban sokkal nagyobb megszorítások­nak van alávetve az eljegyzés , illetőleg házasságkö­ts, mint másutt. Az unokatestvérek, valamint a nagybátya és uno­katestvérek között, tehát még harmadfokon is, tiltva van a házasság s csak különös engedély alapján köt­hető meg. Két testvér és két nővér, vagy a sógor és sógorasszony között szintén nem köttethetik házasság. A görög egyház hí­vei legfelebb háromszor házasod­hatnak, a papok pedig legfölebb egy ízben léphetnek házasságra. Az új javaslat szerint a polgári bíróságok a házassági perekben a ténykérdést fogják megállapí­tani, míg az egyházi törvényszékek hivatása a törvé­nyek alkalmazása lesz. Az orosz sajtó átalában örömmel fogadta a javas­latot, s azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ezen uj intézkedés gyakorlati tekintetben is meg fogja hozni a kivánt eredményeket. MAGYAR ÚJSÁG 1873. OKTÓBER 23. gat. A tisztképző és az előkészitő tanfolyam parancs­nokságával századosok bízatnak meg, kik a fegyelmi jogot hallgatóik fölött azon terjedelemben gyakorolják, mint a századparancsnokok. Az orvosi szolgálati teen­dőkre egy honvédfőorvos állandóan rendszeresittetik. Az igazgatót, aligazgatót s a polgári állású taná­rokat, valamint a netán tanárokul alkalmazandó törzs­tiszteket a honvédelmi miniszter előterjesztésére ő fel­sége, a százados s alantas tiszteket pedig a honvédelmi miniszter nevezi ki. A­mi a tanári fizetéseket illeti, az igazgató, aligaz­gató és tanárokul kinevezett tisztek rendes illetékükön felül pótdíjban is részesülnek, a polgári állású tanárok pedig a honvédelmi miniszter által esetről esetre megál­lapított évi átalányban részesülnek. A tanmód és tanrendszer fölötti felügyeletet a ta­nári bizottság gyakorolja, mely az igazgató elnöklete alatt, az aligazgatóból és a tanári testületnek 6 rangra nézve legidősb tanárából áll, a­mennyiben azonban az ügy természete megköveteli, a bizottságba, a hadbíró, illetőleg az orvos is meghívandók. A tanári bizottság feladata a hallgatók viselete és előmenetelére az egész tanfolyam alatt felügyelni, s a hallgatókról ez irányban szerkesztett kimutatásait vizsgák alkalmával a vizsgáló bizottság elé terjeszteni. A vizsgák az e végre alakult vizsgáló bizottság előtt teendők le, melynek tagjai egy kerületi parancs­nok, mint elnök, az akadémia igazgatója, két dandár­parancsnok s az illető tantárgyak tanárai. Az elnököt és dandárparancsnokokat e végből a honvédség főpa­rancsnoka jelöli ki. A vizsga két részből áll, u. m. szóbeli és írásbeli vizsgából. A vizsgáló bizottság külön jegyzőkönyvet vezet, melyben nemcsak a végvizsgánál mutatkozó ered­mény, hanem a tanári bizottság által előterjesztett ada­tok is pontosan kitüntetendők. A szervezet XVI. fejezete az intézet gazdasági ügyeinek kezelése iránt intézkedik; végre a XVII. fe­jezet az intézet igazgatójának kötelességévé teszi, hogy az akadémia gazdasági , egyéb ügyének állásáról, a hallgatók előmeneteléről, a tanári bizottság által veze­tett jegyzőkönyvek csatolása mellett a honvédelmi mi­niszterhez minden tanév végén kimerítő jelentést ter­­jeszszen föl. — Haynald érsek körlevele: „Főpásztori gond­jaim és teendőim egyik legfontosabb ágát képezvén az elemi tanítás, nevelés ügye, érseki megyém összes nép­iskolai állapotának nemcsak kellő nyilvántartása és a fokozódott korigényeknek megfelelő felvirágoztatása, hanem egyszersmint a változott viszonyok folytán ne­tán szükséges megvédése tekintetéből is főtisztelendő . Az országos gyűjtemények tárgyá­ban összehívott miniszteri enquete­m. hó 2- án délelőtt 10 órakor a múzeum igazgatójánál összeülvén, a követ­kező tárgyakkal foglalkozott: Trefort közoktatási mi­niszter készségét jelenti ki az iránt, hogy a többi orsz. gyűjteményt is, valamint a kormány építőmes­terét a bizottság rendelkezésére bocsátja. Egyszersmind bemutatja dr­ .Jurányi Lajost, mint a füvészkert igaz­gatóját, a növénytani gyűjtemények egyesítésének kér­dései fölvilágosítására. Jurányi helyesli a gyűjtemé­nyek egyesítését a füvészkertben, de a helyiség szük vol­­tára hivatkozik. Az értekezlet elvárja az iránti részle­tes jelentését. A bizottság Pulszky indítványára elha­tározta a múzeumban levő pomológiai gyűjteménynek a gazdasági gyűjteménybe áthelyezését. Egy új kép­csarnok építését, mely az egyesített két képtárat befogadja, az értekezlet­eb­ben elfogadja, de közeli kilátása arra nincs. Addig is azonban ajánlja a nemzeti múzeum régi (classicus) képeinek az Eszterházy féle gyűjteménybe áthelyezését; innen az újabbaknak a nemzeti múzeumba áthozatalát, hol e szerint a modern és nemzeti festészet lenne képviselve. Óhajtandónak tartja a rézmetszetek és kézrajzok és szakkönyvtár egyesítését is egy külön őr alatt. Hangsúlyozza mind­két épület teljes biztosítását. A képek restauratiójára az igazgató 4000 forintnyi összeget sürget. A geológiai intézet gyűjteményes áthelyezése a nemzeti múzeumba élénk vita után, melyben Pulszky, Haynald és Szath­­máry vettek részt, elfogadtatott. Helyiségéül egy a múzeum belső udvarán állitandó csarnok jelöltetvén ki. Ellenben elveti a bizottság az igazgató azon vélemé­nyét, hogy az új képcsarnok a múzeum kert hátsó ré­szére építtessék. KÜLFÖLD. Bazaine père. Versailles, okt. 17. A hallgatóság napról napra nagyobb számú. Már 11 órakor, azaz a tárgyalás kezdete előtt 2 órával min­den hely el volt foglalva. A palota előtt roppant számú csendőr alig képes fent­artani a rendet a még nagyobb számú tömeg között. A teremben sok képviselőt is lehet látni, ezek kö­zött az állandó bizottság tagjait. Az a hír terjedt el, hogy a haditörvényszék azt határozta volna, hogy ha a nemzetgyűlés nov. 5-én összeül, — azután üléseit mindig 9 órakor reggel fogj­a megkezdeni. A törvényszék Aumale­ng és Chabaud- Latour javaslatára hozta e határozatot. Pontban egy órakor megnyittatván az ülés, a jegyző felolvasta a hiányzott tanúk neveit, — mire Chasseloup Laubat és Guillemai­ azonnal jelentkeztek. Elnök : Én önt, tábornagy úr, ki fogom kérdezni ama kísér­letek iránt, melyeket a nemzeti védelem kor­mányával való összeköttetés és érintkezés­­végett tett. September 15-én és oc­. 21-én ön sürgönyöket kül­dött a hadügyminiszternek, melyekben felvilágosíto­tt az ön helyzetéről és értesítéseket kért tőle az esemé­nyekről, melyek Francziaországban végbe mentek. Ön ugyan azt állítja, hogy még más sürgönyöket is küldött a kormánynak, de azoknak ma már s­emi nyoma. Megrendelte volt ön Bourbakn­ak, hogy újságokat írjon a nemzeti védelem kormányának ? Bazaine: Nem. Bourbaki tábornoknak nem volt más megbízatása, minthogy a törvényes kormány pa­rancsait vegye. Elnök: Midőn ön biztosíta Bourbaki tánokot, hogy a gárda nem fog harczba keveredni, ez azt mu­tatja, hogy ön annak visszatérésére számított. Meg­hagyta-e ön neki, hogy az ország bensejéről önnek híreket hozzon ? Bazaine: Nem, mert nem tudhattam, ha várjon visszajöhet-e? Elnök: Minő közleményeket kapott ön a nem­zeti védelem kormányától ? Bazaine: Semmifélét. El­nö­k : A haditanács meghallgatta az ön fele­leteit, de meghallgatandja a tanukat is, kik az ellen­kezőket állítják. Önnek tudomással kellett bírni okt. 27-én a kormány ama rendeletéről, mely a választók összehívását elodázta — e rendelet megjelent a „Cour­­rier de la Moselle“-ben. Bazaine: Nem lehet egy lapra támaszkodni. Elnök: Az instructio által constatálva van, hogy Thionvilleben 13 millió adag volt készen. Erről kel­lett, hogy ön értesülve legyen? Bazaine: Nem értesültem, elnök úr. Elnök: Azonban az instructio azt is kiderítette, hogy egy Keser nevű munkás Metzbe ment s hogy ön október hóban azt mondá egy törzskari tisztnek, hogy Thionvillebe akar menni, a­hol az ön tudomása szerint nagy mennyiségű élelmi készlet volt felhalmozva. Bazaine: Nem emlékszem e beszélgetésre. Elnök: Legyen bármint is, Boyer tábornok visz­­szaérkezése után ön arról értesült, hogy európai inter­­ventió van készülőben. Nem tartotta ön kötelességé­nek, hogy erélyes hadműveletek által ennek segítsé­gére legyen, kivált, miután meggyőződhetett az ön ál­ta­l clulsöcölt apróbb h«rf«rr»Ubown, hogy­­ még mindig jó szellem lelkesíti? Bazaine: Azt tartottam, hogy nem szabad sem­mit koczkára tennem. E. Ön alkudozni kezdett s nem látja-e be, hogy ez esetre is jobb lett volna az actio, mint a tétlenség ? B. Nem. E. Szept. 29-én következő sürgönyt kapott ön Ferriéresből : Elfogadja-e Bazaine tanagy Metz feladá­sára vonatkozó ama feltételeket, melyeket Regnier úr át fog hozni ? Ön aztán erre azt felelte Stiehle tánok­­nak a német hadsereg vezérkari főnökének, hogy haj­landó a capitulatiora katonai tisztesség mellett. Mit ért ön ez alatt? B. Elvonulhatni az összes hadkészlettel. E. Hát még mit?­­ B. Hogy az ország rendelke­zésére állíttassunk. E. A „katonai tisztesség“ kifejezés sohasem volt pontosan körülírva, s midőn ön kimondá a borzasztó „capitulatio“ szót, Bismarck úrnak fegyvert adott kezébe. B. Ez csak taktika volt részemről, hogy ez által ki tudjam az ellenség valódi szándékát. E. Kár, hogy ez alkalommal a „capitulatio“ szót használta. Egyébiránt ön semmit sem kötött ki határo­zottan és pontosan. B. Ezt nem is tehettem, mert csak magamtól kér­hettem tanácsot. Reám nézve egy törvényes kormány volt, a másikat pedig insurrectionális hatalomnak tekin­tettem. E. Kénytelen vagyok még egyszer figyelmeztetni önt, hogy ez által koczkára tette Metzet, melynek pedig külön kormánya volt. B. E kormány a katonai szabályok szerint az én parancsom alatt állott; egyébiránt e hely sem tarthatta fen magát egyedül. E. De végre is, mit akart ön tenni ? Minő ered­ményeket várt az alkudozásoktól? B. Reméltem, hogy a ország érdekében a hadse­regre nézve előnyös feltételeket köttetek ki. E. Kérem, magyarázza ki magát szabatosan. B. A hadseregnek el kellett vonulnia és pedig egy semleges területre, hol a veszélyeztetett társadalmi rend védelmére állott volna. E. És hitte ön, hogy kivívhatja az ellenségtől egy oly fontosságú hadsereg neutralisatióját, mint az öné volt. B. Ily feltételt javasolni, nehéznek látszott nekem. E. Nem vette ön fontolóra a szerencsétlen tényt, hogy a rajnai hadsereg immobilisatiója által lehet­­s­ges lesz még 200,000 németnek az ország kencéjébe hatolni ? B. Számot kellett vetnem a körülményekkel. E. Feltéve, hogy az ön serege semleges területre léphetett volna, és felhívást kapott volna, hogy a ve­szélyeztetett társadalmi rend védelmére siessen, a­mit ön annál inkább lehetségesnek tartott, mivel a nemzeti védelem kormányát insurrectionális hatalomnak tekin­tette, e parancsot, hogy az improvisált katonák ellen síkra szálljon, kik akkor a haza földét védelmezték, csak a német kormánytól kaphatta, — meggondolta-e ön e borzasztó eshetőséget. Bazaine: Ily szerepre nem vállalkoztunk volna. — Egyébiránt csak azt értettem ez alatt, hogy a had­sereg az ország rendelkezésére álljon és a veszélyezte­tett rend felett őrködjék. Elnök: Általában meg kell jegyeznem önnek tanagy úr, hogy mindezek csak másod­sorban hathattak önre elhatározólag, s mindenekelőtt azon gondolattól kellett hogy lelkesüljön, hogy az ellenállásban, melyet az ország az ellenséggel szemben kifejtett, részt vegyen.

Next