Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-23 / 244. szám
a—N 1..^. .. - 1 - ■ ■ - • ) kf I 1^ - ■ — A honvédkörök megnyugtatása végett írhatjuk, hogy az őszi előléptetéseket nem fogják áthelyezésekkel megzavarni, miután a közös hadsereg tiszti karában úgy sincs meg az arány a magyar és osztrák elem között, mely Magyarországot hadjutalékánál fogva megilletné. Ez aránynak fenállását pedig már magának a hadseregnek közös természete is kívánatossá tenné. Sajnos, hogy a dolog nincs így, de ezentúl legalább fen akarják tartani a lehetőséget, hogy így lehessen. Mondanunk sem kell, hogy itt a kormány iránya egybevág a közlemény régi óhajával. („Ellenőr“) — Pancsováról a „P. L.“ f. hó 20-ról következő tudósítást hozta: Alig hogy figyelmessé tette s az „Omladina“ üzelmeire a hatóságot a kormány, azonnal mutatkozni kezdenek következményei. Bekics elfojtása Pavlovics szerkesztő elillanását hozta maga után. Bicskereken a központi bizottság az „Omladina“ által javaslott választási összeírást elvetette s két erélyes deákpárti egyént küldött ki az összeírásra. A határőrvidéki szolgabirák mára a megyei határozatok átvételére egybehivattak. — A vizsgáló bizottság, mely a nemzeti színház számadásairól a belügyminisztériumnak jelentést fog tenni, ki van nevezve. Tagjai Bérczik Árpád, Halbauer kereskedő úr, Feleky Miklós, Odry Lehel és egy belügyminiszteri számtanácsos. Az 5-tagú bizottság az enquête-munkálat s a belügyminiszteri szabályrendelet azon §-a értelmében neveztetett ki, mely elrendeli,hogy a szinház számadásai minden évben vizsgáltassanak meg egy ily bizottság által. — Ő felsége még f. é. szeptember hóban kelt elhatározásával a m. kir. honvédelmi minszternek a honvédségi Ludovika-akadémia ideiglenes szervezetének és szabályzatának megváltoztatására vonatkozó előterjesztését jóváhagyta. Ezen út s most már véglegesen megállapított szervezetből közöljük a következőket, föntartván magunknak, hogy esetleg észrevételeinkkel visszatérjünk rá. A Ludovica-akadémiában három tanfolyam állíttatik föl és pedig 1. Előkészítő tanfolyam, melybe egyelőre 250 honvéd rendeltetik be, kik 8 heti újonezoktatás után csapatparancsnokságuk által a tisztté képzésre alkalmasaknak nyilváníttatnak, és a gymnázium vagy reáltanoda első négy osztáját jó eredménynyelbevégezték, vagy pedig az előírt felvételi vizsgát sikerrel letették. Az ezen tanfolyamban előadandó tantárgyak következők. A) katonai tantárgyak: a) katonai irálytan ; b) a honvédség szervezete és gazdászati kezelése (a századkezelési teendőkig bezárólag); c) tereprajz; d) fegyvertan; e) szolgálati szabályzat (a honvédnek bezárólag az őrmesteri rangfokozatig terjedő kötelességei); f) oktatási és gyakorlati szabályzat. B) Az általános műveltségre vonatkozó tantárgyak és pedig: a) menynyiségtan; b) egyetemes földrajz; c) Magyarország története a jelenkorig. C) Nyelvismeretek a) magyar nyelvtan a horvát, és horvát nyelvtan, a magyar tanonczok számára ; b) német nyelvtan. 2) Általános tisztképző tanfolyam, melybe az előkészítő tanfolyamot jó eredménynyel végzett tanonczok és a 8 heti ujonczoktatásban részesült azon honvédek vétetnek föl, kik a gymnázium 8, illetőleg a reáltanoda 6 osztályát sikerrel végezték és az előkészítő tanfolyamban előadott katonai tantárgyakból a vizsgát jó eredménynyel leteszik. E tanfolyam tantárgyai következők : A) Katonai tantárgyak: a) Szolgálati szabályát bezárólag a századosi teendőkig; b) katonai iránytan ; c) hadseregszervezés; d) harcrtéri szolgálat; e) fegyvertan; f) tereptan és ábrázolás; g) utászszolgálat ; b) oktatási és gyakorlati szabályzat. B) Az átalános műveltségre vonatkozó tantárgyak: a) Természettan ; b) földrajz (Közép-Európa földrajza, különös tekintettel a vízhálózatra és hegységekre); c) egyetemes világtörténelem. C) Nyelvismeretek: a) Magyar nyelv a horvát, és horvát nyelv a magyar tanonczok számára; b) német irálytan. 3. Tiszti tanfolyam, melybe egyelőre 25 önként jelentkező, és pedig a mennyiben lehetséges, 20 gyalogsági és 5 lovassági tiszt vezényeltetik, kik a tisztképző tanfolyamot jó eredménynyel végezték, és mint tisztek legalább két évig rendes csapatszolgálatot teljesítettek; fölvétethetnek azonban oly tisztek is, kik a tisztképző tanfolyamot ugyan nem végezték el, de a fölvétel czéljából az érintett tanfolyam összes tantárgyaiból vizsgát tesznek. E tanfolyam tantárgyai : A) katonai tantárgyak : a) szolgálati szabályzat; b) harcrászat; c) fegyvertan ; d) erődítészet; e) tereptan és rajz; f) oktatási és gyakorlati szabályzat egész terjedelmében; g) segédtiszti szolgálat; h) Magyarország katonai földleírása. B) Nyelvismeretek : a) német, b) franczia nyelv. Az előkészítő tanfolyam december 10 étől a következő év július végéig, a tisztképző és tiszti tanfolyam pedig november 1-étől a következő év június végéig tart. A végvizsgák augusztus hóban tartatnak, szeptember hóban az őszi gyakorlatok idejére pedig a hallgatók rangjuknak megfelelő alkalmazásban szolgálattételre a csapatokhoz beosztatnak. Az említet tanfolyamok előadásain a rendes hallgatókon kívül saját költségükön más tettleges vagy szabadságolt állománybeli tisztek és hadapródok is részt vehetnek mint rendkívüli hallgatók, éspedig ha csak egyik vagy másik tantárgyat kívánják hallgatni az intézeti igazgatóság engedélye mellett; ha azonban egyik vagy másik tanfolyam összes előadásaiban akarnak részt venni, eziránt a honvédelmi miniszterhez kell folyamodniuk. Az ily rendkívüli hallgatók, ha a tiszti vagy tisztképző tanfolyamban a vizsgát jeles eredménynyel tették le, igényt tarthatnak soronkívüli előléptetésre. A szervezet VII. fejezete bővebben szól a tanmódról és a tanrendszerről s utasítja a tanárokat, hogy a hallgatóknak ne csak elméleti, hanem gyakorlati kiképeztetésére is gondot fordítsanak s egyúttal az oktatásnál s a vizsgáknál követendő eljárásra nézve az igazgatóság és tanári személyzet számára külön részletes utasítást helyez kilátásba. A VIII. fejezet a tanári személyzetről szól s kijelenti, hogy miután a kedvező eredmény biztosítékát egyedül a tanárok kellő képzettsége nyújthatja, a tanárok kiszemelésére különös gond fordítandó ; továbbá, hogy egyes tantárgyak előadásával, alkalmas honvédtisztek hiányában, polgári állású tanárok is meg fognak bízatni. Az akadémia összes ügyeinek rendezése s az a fölötti felügyelet a honvédelmi minisztert illeti, az oktatás s a rendes szolgálat fölötti felügyeletet, valamint törvénykezési ügyekben a bírói felsőbbségi jogot a honvédség főparancsnoka gyakorolja. Az akadémia egy tábornok vagy magasabb rangú törzstiszt igazgatása alatt áll, kit is ezen minőségben az aligazgató (törzstiszt) és egy alantas segédtiszt támod Bukaresti levelezőnktől, írja a „Reform“, a török-oláh konfliktusra vonatkozólag, melyről a minap az augsburgi lap után megemlékeztünk, a következő, nem kis érdekű levelet veszszük : Bukarest, október 16. „A kamarának megvan azon joga, hogy elhatározza, miszerint Románia adóját a török portánál tőkében kifizesse, s ezzel mindenféle alattvalósági viszonyt Törökországhoz szétszakítson.“ Ezen szavakat intézte a román külügyminiszter Boerescu az ország egy igen előkelő képviselőjéhez. Románia most valóban Törökországtól való emanczipácziójának előestéjén áll. A terv már három év óta létezik, s most következő körülmény által a legközelebb jövőbe van helyezve. Írtam már arról, hogy rosz benyomást tett Konstantinápolyban a „vazall-fejedelem“-nek Bécsben történt megtisztelő fogadtatása. Minthogy most a Boszporus partján nem virágzanak a politikus fők , la Rasid, Fuad és Khozrev pasa, a szultán udvarán szabadon ejtik ki a legszenvendélyesebb szót is, és oly politikát követnek, mely majdnem méltatlan ez elnevezésre. A török kabinet egy, államférfiaknál megengedhetetlen fölhevülésben elhatározza, hogy egy nagyvezéri levelet intézend Károly fejedelemhez, melyben ő fensége a legilletlenebb kifejezésekkel vazallusi állására figyelmeztettetik, és „kötelességének elmulasztása“ miatt elég nyers módon megdorgáltatik. Ámbár eddig a képviselők körében többet nem tudhattak e levél tartalmáról, mindazáltal oly indiskréczió következtében, melyről itt bővebben nem akarok s nem szabad szólni, annyit megtudtak belőle, hogy abban az a fenyegetés is előfordul, hogy a Berat jogát elvonják majd a fejedelemtől, mert e jog csak azon kötelesség kifolyása, melyet a szultán Hohenzollern herczegre ruházott. Igaz, hogy ez a theoria nélkülöz minden logikát, azonban mindazonáltal, vagy talán épen ezért, nagy hatása lesz az ily beszédnek. Egy Románia iránt barátságos hatalom azt tanácsolta, hogy a fejedelem ne fogadja el a levelet, s igy akadályozza meg az összeütközést, másrészt időt engedvén a portának is, hogy meggondolatlan tettét még egyszer fontolóra vegye. Még mielőtt a porta ráért volna, hogy a levelet átnyújtassa, Ghika tábornok, a mi konstantinápolyi követünk, Bukarestbe és Sinaiba sietett, hol elhatározták, hogy a jóakaró nagyhatalom tanácsát követni fogják. Ghika ezután visszatért állomására és várta a jövendőket. Egy napon azonban fölhitták, hogy a nagyvezír előtt megjelenjen. Ekkor a két államférfiú között következő párbeszéd fejlődött ki: Nagyvezir: Szíveskedjék, tábornok úr, ezen tőlem származó levelet ő fenségéhez Károly fejedelemhez juttatni. Ghika: Előbb azon udvarias kérdést intézném exczellencziádhoz, mit tartalmaz e levél ? Nagy vezér: Nem foghatom föl e kérdés okát. Ghika: Úgy cselekszem, exczellenczia, amint rendelték. Exczellencziád igen jól tudja, hogy Románia alkotmányos ország, hol a fejedelem „régne, mais no gouverne pas.“ Ha a levél diplomácziai üzletekre vonatkoznék, a fejedelem kormányához kellene intézve lennie. Ha másnemű, alig működhetném közre eljuttatásában, ha tartalmát nem ismerem. Nagyvezir: A sok évi gyakorlat ezen érvelésnek homlokegyenest ellenmond. Kuza fejedelem gyakran kapott a nagyvezirtől „teszkere“-ket. Chika : Károly fejedelem állása más. Nagyvezir: Figyelmeztetem önt, tábornok úr, ama nehéz felelősségre, melyet e magaviseletével fölvállal. Ghika: Ismétlem exczellencziád előtt, hogy instrukczióimhoz hívem cselekszem. Ez a párbeszéd veleje. A tábornok távozott, a levél pedig a nagyvezír keze közt maradt. A porta azóta nem tett lépést, azonban kétségkívül áll, hogy „nagy akció“ t tervez. A török diplomáczia oly hadjáratra készül, melynek fegyverzörrenés lehet a vége. Sőt az is lehet, hogy a szultán ünnepélyesen semmisnek fogja nyilatkoztatni a Beratot, főkáptalanommal tartott tanácskozmányok és megállapodások folytán czélirányosnak, sőt szükségesnek találtam egy külön hivatalt felállítani és szervezni, melynek személyzete minden egyéb hivatali teendőktől menten egész erejét, tehetségét és idejét kizárólag a népoktatás s nevelés fontos ügyének szentelhesse, teendői közé sorozván leginkább a következőket: 1 or. Az összes nyilvános és magán népiskolák fölött éber felügyeletet, ellenőrködést gyakorolni, és az egész népoktatási ügyet kellőkép nyilvántartani. 2 ér. Az egyes népiskolákat — valahányszor ez lehetséges és szükségesnek mutatkozik meglátogatni, hogy személyesen meggyőződjék arról, vájjon a néptanodák az egyes plébániákban megfelelnek-e minden tekintetben az 1868. évi népoktatási törvény követelményeinek, vagy sem? különösen: a) Vannak-e minden egyes plébániában elegendő és kellőleg fölszerelt tantermek ? b) Előadatnak-e kellő mértékben a törvény által előírt tantárgyak az általam előszabott tankönyvek nyomán? c) Járnak-e a tanköteles gyermekek iskolába ? és a törvény által meghatározott szorgalmi idő pontosan megtartatik-e ? d) Teljesítik-e a községek, iskolaszékek , tanodaigazgatók, hitelemzők s tanítók kötelességeiket? Amely elszámlált irányokba a netán szükségeseknek mutatkozó előintézkedések haladéktalanul megteendők lesznek. 3-or. Működésének eredményéről időnkint az érseki hatóságnak kimerítő jelentést bemutatni. 4 er. Az érseki hatósághoz beérkezendő és az elemi tanügy ágához tartozó minden beadványokat, az egyházmegyei körrendeletek által előírt hivatalos jelentéseket, rovatos kimutatásokat, kormányiátiratokat előlegesen tanulmányozni, indokolt nézetével illető helyen előadni, és az érseki hatóság határozatainak foganatosítását eszközölteni. 5-ször. A közös népiskolákat és állami tanítóképezdéket a vallásoktatás tekintetéből éber figyelemmel kísérni. 6-szor. A tanitók által évenkint megtartatni szokott kerületi értekezleteken — a hol és mikor lehetséges — megjelenni s azokat vezetni. 7 szer. A tanítókat a tanügy érdekében — valahányszor czélirányosnak mutatkozik — tanácskozmányra egybehivni, és a tanító egyletek ügyét támogatni s elősegíteni. Szóval érseki megyém összes népoktatási ügyét felelősség terhe mellett gondozni és ellenőrizni. Ezen beállított hivatal áll: egy érseki mgyei tanfelügyelőből és egy melléje rendelt segédből. Ezek folytán fr. Schreyer János kanonok és papnöveldéi igazgató urat, ki egyéb teendőkkel is eléggé elfoglalva vagyon, az egyházmegyei tanfelügyelői állomástól mai napon köszönetem nyilvánítása mellett fölmentvén, helyébe mélt. és ft. Kubinszky Mihály pápai praelatus és kanonok urat neveztem ki; melléje pedig segédült. Pálich János zombori káplánt rendeltem. Miért is a t. ez. lelkészkedő papságot s az összes népiskolai közegeket ezennel hivatalosan fölhivom, hogy az ügy fontosságától, mélyen áthatva, mondott uraknak sikeres működésére buzgó közreműködések, és hathatós támogatásuk által elősegíteni igyekezzenek. Jelen körrendeletén tartalma az egyes kath. néptanítókkal, és iskolaszékekkel is az illető plébánia hivatalok utján közlendő lesz. Budapesten, az országgyűlés tartama alatt, 1873. május hó 28. Lajos a. k. érsek. — A polgári házasság — Oroszországban. Sz. -Pétervárról írják a „J. des Debats“-nak : A polgári házasság kérdése élénken foglalkoztatja az illetékes köröket Oroszországban. A házasság felbonthatlanságának kérdése, mely az orosz nemzeti credo egyik fő a legtiszteltebb alapelvét képezte ez ideig, úgy látszik, teljesen el fog esni s minden oldalról a házasság felbonthatóságának elvét hangsúlyozzák. A mozgalom, mely e tekintetben megindult, máris határozott elveket hozott felszínre s a kormány egy törvényjavaslatot dolgozott ki, mely szerint jövőre teljesen a polgári törvényszékek hatáskörébe adatnék át a házasságügyi bíráskodás, amennyiben az az elválás kérdését illeti. Ellenben a házassági kötelék érvényének megítélése az egyházi bíróságoknak tartatnék fenn. Oroszországban sokkal nagyobb megszorításoknak van alávetve az eljegyzés , illetőleg házasságköts, mint másutt. Az unokatestvérek, valamint a nagybátya és unokatestvérek között, tehát még harmadfokon is, tiltva van a házasság s csak különös engedély alapján köthető meg. Két testvér és két nővér, vagy a sógor és sógorasszony között szintén nem köttethetik házasság. A görög egyház hívei legfelebb háromszor házasodhatnak, a papok pedig legfölebb egy ízben léphetnek házasságra. Az új javaslat szerint a polgári bíróságok a házassági perekben a ténykérdést fogják megállapítani, míg az egyházi törvényszékek hivatása a törvények alkalmazása lesz. Az orosz sajtó átalában örömmel fogadta a javaslatot, s azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ezen uj intézkedés gyakorlati tekintetben is meg fogja hozni a kivánt eredményeket. MAGYAR ÚJSÁG 1873. OKTÓBER 23. gat. A tisztképző és az előkészitő tanfolyam parancsnokságával századosok bízatnak meg, kik a fegyelmi jogot hallgatóik fölött azon terjedelemben gyakorolják, mint a századparancsnokok. Az orvosi szolgálati teendőkre egy honvédfőorvos állandóan rendszeresittetik. Az igazgatót, aligazgatót s a polgári állású tanárokat, valamint a netán tanárokul alkalmazandó törzstiszteket a honvédelmi miniszter előterjesztésére ő felsége, a százados s alantas tiszteket pedig a honvédelmi miniszter nevezi ki. Ami a tanári fizetéseket illeti, az igazgató, aligazgató és tanárokul kinevezett tisztek rendes illetékükön felül pótdíjban is részesülnek, a polgári állású tanárok pedig a honvédelmi miniszter által esetről esetre megállapított évi átalányban részesülnek. A tanmód és tanrendszer fölötti felügyeletet a tanári bizottság gyakorolja, mely az igazgató elnöklete alatt, az aligazgatóból és a tanári testületnek 6 rangra nézve legidősb tanárából áll, amennyiben azonban az ügy természete megköveteli, a bizottságba, a hadbíró, illetőleg az orvos is meghívandók. A tanári bizottság feladata a hallgatók viselete és előmenetelére az egész tanfolyam alatt felügyelni, s a hallgatókról ez irányban szerkesztett kimutatásait vizsgák alkalmával a vizsgáló bizottság elé terjeszteni. A vizsgák az e végre alakult vizsgáló bizottság előtt teendők le, melynek tagjai egy kerületi parancsnok, mint elnök, az akadémia igazgatója, két dandárparancsnok s az illető tantárgyak tanárai. Az elnököt és dandárparancsnokokat e végből a honvédség főparancsnoka jelöli ki. A vizsga két részből áll, u. m. szóbeli és írásbeli vizsgából. A vizsgáló bizottság külön jegyzőkönyvet vezet, melyben nemcsak a végvizsgánál mutatkozó eredmény, hanem a tanári bizottság által előterjesztett adatok is pontosan kitüntetendők. A szervezet XVI. fejezete az intézet gazdasági ügyeinek kezelése iránt intézkedik; végre a XVII. fejezet az intézet igazgatójának kötelességévé teszi, hogy az akadémia gazdasági , egyéb ügyének állásáról, a hallgatók előmeneteléről, a tanári bizottság által vezetett jegyzőkönyvek csatolása mellett a honvédelmi miniszterhez minden tanév végén kimerítő jelentést terjeszszen föl. — Haynald érsek körlevele: „Főpásztori gondjaim és teendőim egyik legfontosabb ágát képezvén az elemi tanítás, nevelés ügye, érseki megyém összes népiskolai állapotának nemcsak kellő nyilvántartása és a fokozódott korigényeknek megfelelő felvirágoztatása, hanem egyszersmint a változott viszonyok folytán netán szükséges megvédése tekintetéből is főtisztelendő . Az országos gyűjtemények tárgyában összehívott miniszteri enquetem. hó 2- án délelőtt 10 órakor a múzeum igazgatójánál összeülvén, a következő tárgyakkal foglalkozott: Trefort közoktatási miniszter készségét jelenti ki az iránt, hogy a többi orsz. gyűjteményt is, valamint a kormány építőmesterét a bizottság rendelkezésére bocsátja. Egyszersmind bemutatja dr .Jurányi Lajost, mint a füvészkert igazgatóját, a növénytani gyűjtemények egyesítésének kérdései fölvilágosítására. Jurányi helyesli a gyűjtemények egyesítését a füvészkertben, de a helyiség szük voltára hivatkozik. Az értekezlet elvárja az iránti részletes jelentését. A bizottság Pulszky indítványára elhatározta a múzeumban levő pomológiai gyűjteménynek a gazdasági gyűjteménybe áthelyezését. Egy új képcsarnok építését, mely az egyesített két képtárat befogadja, az értekezletebben elfogadja, de közeli kilátása arra nincs. Addig is azonban ajánlja a nemzeti múzeum régi (classicus) képeinek az Eszterházy féle gyűjteménybe áthelyezését; innen az újabbaknak a nemzeti múzeumba áthozatalát, hol e szerint a modern és nemzeti festészet lenne képviselve. Óhajtandónak tartja a rézmetszetek és kézrajzok és szakkönyvtár egyesítését is egy külön őr alatt. Hangsúlyozza mindkét épület teljes biztosítását. A képek restauratiójára az igazgató 4000 forintnyi összeget sürget. A geológiai intézet gyűjteményes áthelyezése a nemzeti múzeumba élénk vita után, melyben Pulszky, Haynald és Szathmáry vettek részt, elfogadtatott. Helyiségéül egy a múzeum belső udvarán állitandó csarnok jelöltetvén ki. Ellenben elveti a bizottság az igazgató azon véleményét, hogy az új képcsarnok a múzeum kert hátsó részére építtessék. KÜLFÖLD. Bazaine père. Versailles, okt. 17. A hallgatóság napról napra nagyobb számú. Már 11 órakor, azaz a tárgyalás kezdete előtt 2 órával minden hely el volt foglalva. A palota előtt roppant számú csendőr alig képes fentartani a rendet a még nagyobb számú tömeg között. A teremben sok képviselőt is lehet látni, ezek között az állandó bizottság tagjait. Az a hír terjedt el, hogy a haditörvényszék azt határozta volna, hogy ha a nemzetgyűlés nov. 5-én összeül, — azután üléseit mindig 9 órakor reggel fogja megkezdeni. A törvényszék Aumaleng és Chabaud- Latour javaslatára hozta e határozatot. Pontban egy órakor megnyittatván az ülés, a jegyző felolvasta a hiányzott tanúk neveit, — mire Chasseloup Laubat és Guillemai azonnal jelentkeztek. Elnök : Én önt, tábornagy úr, ki fogom kérdezni ama kísérletek iránt, melyeket a nemzeti védelem kormányával való összeköttetés és érintkezésvégett tett. September 15-én és oc. 21-én ön sürgönyöket küldött a hadügyminiszternek, melyekben felvilágosított az ön helyzetéről és értesítéseket kért tőle az eseményekről, melyek Francziaországban végbe mentek. Ön ugyan azt állítja, hogy még más sürgönyöket is küldött a kormánynak, de azoknak ma már semi nyoma. Megrendelte volt ön Bourbaknak, hogy újságokat írjon a nemzeti védelem kormányának ? Bazaine: Nem. Bourbaki tábornoknak nem volt más megbízatása, minthogy a törvényes kormány parancsait vegye. Elnök: Midőn ön biztosíta Bourbaki tánokot, hogy a gárda nem fog harczba keveredni, ez azt mutatja, hogy ön annak visszatérésére számított. Meghagyta-e ön neki, hogy az ország bensejéről önnek híreket hozzon ? Bazaine: Nem, mert nem tudhattam, ha várjon visszajöhet-e? Elnök: Minő közleményeket kapott ön a nemzeti védelem kormányától ? Bazaine: Semmifélét. Elnök : A haditanács meghallgatta az ön feleleteit, de meghallgatandja a tanukat is, kik az ellenkezőket állítják. Önnek tudomással kellett bírni okt. 27-én a kormány ama rendeletéről, mely a választók összehívását elodázta — e rendelet megjelent a „Courrier de la Moselle“-ben. Bazaine: Nem lehet egy lapra támaszkodni. Elnök: Az instructio által constatálva van, hogy Thionvilleben 13 millió adag volt készen. Erről kellett, hogy ön értesülve legyen? Bazaine: Nem értesültem, elnök úr. Elnök: Azonban az instructio azt is kiderítette, hogy egy Keser nevű munkás Metzbe ment s hogy ön október hóban azt mondá egy törzskari tisztnek, hogy Thionvillebe akar menni, ahol az ön tudomása szerint nagy mennyiségű élelmi készlet volt felhalmozva. Bazaine: Nem emlékszem e beszélgetésre. Elnök: Legyen bármint is, Boyer tábornok viszszaérkezése után ön arról értesült, hogy európai interventió van készülőben. Nem tartotta ön kötelességének, hogy erélyes hadműveletek által ennek segítségére legyen, kivált, miután meggyőződhetett az ön által clulsöcölt apróbb h«rf«rr»Ubown, hogy még mindig jó szellem lelkesíti? Bazaine: Azt tartottam, hogy nem szabad semmit koczkára tennem. E. Ön alkudozni kezdett s nem látja-e be, hogy ez esetre is jobb lett volna az actio, mint a tétlenség ? B. Nem. E. Szept. 29-én következő sürgönyt kapott ön Ferriéresből : Elfogadja-e Bazaine tanagy Metz feladására vonatkozó ama feltételeket, melyeket Regnier úr át fog hozni ? Ön aztán erre azt felelte Stiehle tánoknak a német hadsereg vezérkari főnökének, hogy hajlandó a capitulatiora katonai tisztesség mellett. Mit ért ön ez alatt? B. Elvonulhatni az összes hadkészlettel. E. Hát még mit? B. Hogy az ország rendelkezésére állíttassunk. E. A „katonai tisztesség“ kifejezés sohasem volt pontosan körülírva, s midőn ön kimondá a borzasztó „capitulatio“ szót, Bismarck úrnak fegyvert adott kezébe. B. Ez csak taktika volt részemről, hogy ez által ki tudjam az ellenség valódi szándékát. E. Kár, hogy ez alkalommal a „capitulatio“ szót használta. Egyébiránt ön semmit sem kötött ki határozottan és pontosan. B. Ezt nem is tehettem, mert csak magamtól kérhettem tanácsot. Reám nézve egy törvényes kormány volt, a másikat pedig insurrectionális hatalomnak tekintettem. E. Kénytelen vagyok még egyszer figyelmeztetni önt, hogy ez által koczkára tette Metzet, melynek pedig külön kormánya volt. B. E kormány a katonai szabályok szerint az én parancsom alatt állott; egyébiránt e hely sem tarthatta fen magát egyedül. E. De végre is, mit akart ön tenni ? Minő eredményeket várt az alkudozásoktól? B. Reméltem, hogy a ország érdekében a hadseregre nézve előnyös feltételeket köttetek ki. E. Kérem, magyarázza ki magát szabatosan. B. A hadseregnek el kellett vonulnia és pedig egy semleges területre, hol a veszélyeztetett társadalmi rend védelmére állott volna. E. És hitte ön, hogy kivívhatja az ellenségtől egy oly fontosságú hadsereg neutralisatióját, mint az öné volt. B. Ily feltételt javasolni, nehéznek látszott nekem. E. Nem vette ön fontolóra a szerencsétlen tényt, hogy a rajnai hadsereg immobilisatiója által lehetsges lesz még 200,000 németnek az ország kencéjébe hatolni ? B. Számot kellett vetnem a körülményekkel. E. Feltéve, hogy az ön serege semleges területre léphetett volna, és felhívást kapott volna, hogy a veszélyeztetett társadalmi rend védelmére siessen, amit ön annál inkább lehetségesnek tartott, mivel a nemzeti védelem kormányát insurrectionális hatalomnak tekintette, e parancsot, hogy az improvisált katonák ellen síkra szálljon, kik akkor a haza földét védelmezték, csak a német kormánytól kaphatta, — meggondolta-e ön e borzasztó eshetőséget. Bazaine: Ily szerepre nem vállalkoztunk volna. — Egyébiránt csak azt értettem ez alatt, hogy a hadsereg az ország rendelkezésére álljon és a veszélyeztetett rend felett őrködjék. Elnök: Általában meg kell jegyeznem önnek tanagy úr, hogy mindezek csak másodsorban hathattak önre elhatározólag, s mindenekelőtt azon gondolattól kellett hogy lelkesüljön, hogy az ellenállásban, melyet az ország az ellenséggel szemben kifejtett, részt vegyen.