Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-01 / 252. szám
252 szám VII. évfolyam. Szombat. Szerkesztői iroda: Bánatok-tere 1-ső szám. II. emelet. Ide Intézendő a tan szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás közöli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. HOMSZ S87.. Nov. I. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ című politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek deczember 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) Fgy hóra ....2 frt 80 kr. 1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczólazerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szán. a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Pest, október 31. Külföldi szemle A franczia republikánusok a többséget a magok részére bizonyosnak tartják s a monarchia ellenes számot a bonapartistákkal együtt 365—371-re teszik. E győzelmi biztosság, mely a kormányt arra bírta újabb erőszakos intézkedéseket tenni. A lyoni községtanács Mac-Mahon egy rendelete által föloszlattatott s egy községi bizottság által helyettettetett. Hasonló sors vár a többi nagyobb városokra is, miután a kormány a kamra összejövetelekor egy törvjavaslatot akar előterjeszteni, mely által az eddigi községi autonómia elnyomatik s a 10 ezer lakossal biró városokban a maire kinevezése a kormányra bizatik. A küszöbön levő kamra megnyitása alkalmára a kormány nagyszerű katonai intézkedéseket helyezett kilátásba. A párisi és versaillesi helyőrség megerősittetett s mint mondják, a kamra megnyitásakor a két főváros közt katonasor fog fölállíttatni. Páriából távírják, a Broglie kabinetben a szakadás mindinkább előtérbe lép. Daczára az ,,Agence Havasinak a hadügyminiszter, du Barail visszalépésére vonatkozólag tett cáfolatának, bizonyos, hogy a tábornok el van határozata tárczájáról lemondani. Barrail sógora ezt több képviselővel személyesen tudatta. A miniszterek az üzenet szerkezetére nézve sem tudnak megegyezni. Három miniszter azon van, hogy Mac-Mahon abban semlegességének adjon kifejezést. Ducrot tábornok a lelke azon katonai intézkedéseknek, melyek tekintettel a royalista restauratió kísérletre nézve létetnek. E tábornoknak Aumale herczeg is négy milliót bocsájtott rendelkezésére a Rotschild háznál. A corruptio a hihetetlenséggel határos mérvet ölt, Rampen gróf a, szószékről szándékozik kijelenteni, hogy őt a monarchisták meg akarták vesztegetni. Eddigelé a bonapartita csoportozatból 25 képviselő nyilatkozott a királyság visszaállítása ellen. Mac- Mahon a bonapartisták magatartása következtében nagyon izgatott s ezek egyike ellenében azon fenyegetést nyilvánító, hogy személyesen föllép a szószékre, hogy a kamrát a monarchia és az anarchia közti választásra fölszólítsa. Bellemare tábornok a hadügyminiszterhez intézett levelében kijelenti, hogy az esetben, ha a monarchia kimondatik, tovább nem fog szolgálni. A hadügyminiszter e levelet lemondásnak vette s Bollemare tábornokot a dandárparancsnokságtól fölmenté. Amint az „Indenpendance“ nak Párisból írják, royalista körökben szó van arról, hogy az esetben, ha a monarchia nem fogna kimondatni, a köztársaság elnökségére Aumale herczeget állítják föl jelöltnek. Az ország déli részében a royalista sajtó a rémuralommal izgat. Chambord bevonulására a díszkocsi csakugyan megrendeltetett, úgyszintén a liliomokkal átszőtt szőnyegek is. Párisból 27-ről a franczia helyőrségek nagyobb részénél a monarchikus restauratiót illető hangulatról ezeket írják : „A royalista összeesküvők a hadseregről korántsem bizonyosak annyira, amint ezt állítják s különösen mióta az a tudósítás, hogy a háromszinü zászló liliommal fog elláttatni, a laktanyákban a boszuság s harag zivatarát felkeltő, mely e szavakban nyert kifejezést: „Nous, ne voulons pas de panaises sur la tricolore.“ (Nem akarunk poloskákat a nemzeti szinti zászlón.) Abból, ami tudomásomra jutott, korántsem akarom azt következtetni, hogy a hadsereg az adott pillanatban a restauratiónak ellent álljon, de ha a jobboldal, amennyiben parlamenti sakkhúzása nem sikerülne , államcsinyhoz nyúlna, amihez elég kedve van, ez esetben a hadseregben nagy mozgalom támadna, sőt egyes ezredek határozottan megtagadnák az engedelmességet.“ A jobboldal rendszabályok fölött töri a fejét, ez nem szenved kétséget. Ha a szavazatok vásárlása által csakugyan keresztül viszi a monarchia elfogadtatását a kamrában, ennek életbeléptetése az országban a republikánusok tömeges száműzése nélkül valóságos képtelenség. Nem hiában szól oly hetykén az orleanisták hivatalos közlönye a „Jour, de Paris“, hangja azért oly kihívó s a polgárháborút oly módon emlegeti, mint midőn Angliában a kakasviadalokról beszélnek. Az orleanisták tudják, hogy vérnek kell folyni, idézzék elő bár ezt meserségesen, ürügynek kell lenni a tömeges számkivetések végrehajtására. Azok, kik azt képzelik, hogy Francziaország zsörtölösködve s morogva végre is bele fog nyugodni a legitimista restauratióba, mint annak idejében decz. 2-ra utána császárságba, ezek egy fontos körülményt szem elől tévesztenek : a helyzet akkoriban épen ellenkezője volt a mostaninak. Asíkföld, áthatva a napóleoni legendáktól, teljesen bonapartista volt, míg ma, az összeesküvők saját állításai szerint, csak a gyűlölet és átok szavaival szól azon kormányról, melyet rá akarnak erőszakolni. Tartózkodni kell tehát ily módon a múltból következtetést vonni, mely jelenleg egyátalán nem lehet mérvadó. A közvélemény nyomása a conservatív köztársaság javára oly erős, a balközép erélyes föllépése oly hatást tett, hogy a köztársaságot ma megmentettnek , a royalista összeesküvést meghiúsultnak lehet tekinteni, ha a bonapartisták szavazatáról bizonyosak lennének. Sajnos, hogy ez emberek adott szavában nem lehet bízni. A spanyol lázadók, mint a „Times“-nek Cartagenából 23-ról távírják, a kikötőbe négy elkobzott hajót vittek, de két elfoglalt vitorlás hajót a kikötőn kívül hagytak. A hajók szállítmányát 500 ezer font sterlingre becsülik. Egy más kirándulást emlegetnek, melyet Barcelonába szándékoznak tenni. Cartagenából a lázadók kitörést intéztek 26-án, mely azonban egyetlen lövés nélkül dugába dőlt. Az este érkezett franczia lapok táviratai nagy meghasonlásról beszélnek, mely a lázadók főnökeit egymással tökéletes hadilábra helyezte. Galvez, Contresas, Barcia és Dabako főnökök mind megannyi külön párt s külön törekvés vezéreiül tekinthetők, ami az ostromlóknak nem csekély előnyére szolgál. Az angol ultramontánok egy uj lapot inditanak meg, melynek „Monitor“ lesz a czíme. Múlt szombaton Oakeley kanonok érdekes egyházi beszédet tartott Irlingtonban St. John róm. kath. templomában. Örömét nyilvánította a felett, hogy a nép komolyan foglalkozik a vallás kérdéseivel. Ennek a következménye az lesz, hogy lassanként megszűnik az állam patronátusa a vallások felett, s minden felekezet a saját erejére lesz utalva. Az államegyházak fenállása sem lehet már hosszú idejű. Nem mondhatnám — jegyző meg a szónok — hogy ez valami nagy örömre szolgálna, mert az államegyház — minden ismeretes hibái mellett — gátja volt a hitetlenség áramlatának. Ha az egyház (érti az anglicánt) megszűnik államegyház lenni, egy része beolvad a katholikus egyházba, a másik része pedig a nationalismusnak hódol meg.“ Az angolok és törökök közt viszály van készülőben. A törökök ugyanis Laheyt elfoglalással fenyegetik, mint egy Adoni távirat az angol lapoknak jelenti. Valami 1000 főnyi csapatot vezettek Lahey felé. Az angolok nem engedik s ötszáz emberből álló csapatot küldöttek Edwards ezredes vezénylete alatt a helyszínére, hogy a török megszállást megakadályozza. A dán ellenzék az napon, melyen a kamra föloszlattatott, a választókhoz egy nyilatkozatot intézett, mely igy szól: „Választók! A kormány és folkothing közötti viszály a kamarából önöket vitetett át. A kormány azon követeléssel lépett fel, hogy a népet a folkothing ellenére kormányozza. Mi azt tartjuk a néppel, hogy ily kormány ellenkezik az alkotmány betűjével és szellemével. Nagy küzdelem ez, mely erőt és kitartást igényel, ennek eredménye elhatározó befolyással lesz a szabadságra Dániában. Ha győz a kormány, az alkotmány meg van bénítva. Ha győz a folkothing akkor a népszerű szabadsági fejlődésünk megsemmisítésére irányzott egyik legveszedelmesebb kísérlet meg van semmisítve. Legyetek mindnyájan helyetteken a választás napján! Egyfelől áll a miniszteri mindenhatóság, mely a népszabadság fejlődését a népélet minden ütemében meg akarja fojtani, másfelől az alkotmány által biztosított önkormányzat, mely nélkül gyümölcstelen a szabadság. Mi megóvtuk a kamarában a nép jogát, most óvják meg önök is ugyanazt!“ A jobboldali képviselők szintén nyilatkozatban szóltak választóikhoz, melyben azt kérik, hogy a választók megfontolva a komoly helyzetet, oly férfiakat válaszszanak be a folkothingbe, kik e felfogást osztják s nem ragaszkodnak továbbra is makacsul egy egyoldalú pártállásponthoz, miáltal a fejlődés gátolva s igy tán a haza és szabadság veszélyeztetve volna. Az uj választások nov. 24-re vannak kiírva s az agitatio már megindult. Mindkét párt roppant erőfeszítést fejt ki, úgy hogy alig lesz egyetlen egy választó kerület, melyben nem két ellentétes nézetű lesz felléptetve. Ausztriában még ma van az utolsó választás. A választások eredménye után a pártcsoportozatok ezek : Felső-Ausztria választott 11 alkotmánybüt és 6 autonomistát, Morvaország 27 alkotmánybüt és 9 foederalistát, Silézia 9 alkotmánybüt és 1 foederalistát, Karinthia 9 alkotmányhüt, Tirol 11 alkotmányhüt és 7 autonomistát, Voralberg 1 alkotmányhüt és 2 autonomistát, Görz, Istria és Triest 3—3 alkotmányhüt és 1—1 foederalistát, Bukovina 7 alkotmányhüt és 2 foederalistát, Csehország 35 alkotmányhüt és 34 foederalistát, Galiczia 20 alkotmányhüt és 22 foederalistát, Alsó-Ausztria 28 alkotmányhüt és 1 autonomistát, Stiria 11 alkotmányhüt és 7 autonomistát, Krajna 4 alkotmányhüt és 4 foederalistát, Dalmatia 5 alkotmányhüt és 3 foederalistát. Együtt 191 alkotmányhüt és 103 foederalistát. Ez összeállítás e hó 28-án kelt. Ekkor még választandó volt (és azóta nagy részt megválasztatott) 31 alkotmányhű és 21 foederalista, így tehát van 222 alkotmányhű és 124 foederalista követ. tengeri kigyója, meg-megjelenik, sokan látják s mikor rákerül a sor, hogy másoknak is megmutassák, egyszerre sem a látni akaró, sem a mutatással kérkedő nem lát semmit. így történt ez most is, amint a bosnyák ügy szőnyegre jutott. A diplomatia rögtön résen állt az ütött zaj következtében, melylyel a lapok tele kürtölték a világot s már nagy komolysággal fontolgatták, hogy nem-e a banjalukai események azok, melyek az évtizedek óta várt keleti kérdést végre is a megoldáshoz vezetik. Még eddig semmi jel sem mutatkozik, mi a várakozás fölkeltésén túl a bonyodalom kitörésére engedne következtetni, sőt egy e hó 29-kén kelt londoni távirat értesítése szerint a porta Anglia ajánlatára kész az osztrák részről tett követeléseknek engedni és eleget tenni. Ezzel elvonult a felhő, melynek vélt komorsága a megijedni akarókat pillanatra megrémítette. Mint tudva van, a boszniai viszály ügye úgy keletkezett, hogy Aszim pasa, a bosnyákországi kormányzó, a tartományban élő keresztyéneket üldözőbe vette, megtiltotta nekik, hogy sem a magyar, sem a szerb határt nem szabad átlépniük s midőn e dolgoknak hire ment s az osztrák magyar közös külügyérségnek is tudomására jutott, Aszim pasa, a keresztyéneket azzal fenyegette, hogy addig börtönben tartandja őket, míg aláírásukkal ellátott bizonyítványt nem adnak neki, mely szerint Dragantcsits banjalukai alkonsul őket a török hatóság ellen fölbujtogatta. A török kormány sietett ez ügyben egy emlékirat felében nyilatkozni, melyben az állíttatik, hogy a török kormány Aszim pasát azonnal elmozdítani akarta állomásáról, de Theodorovits osztrák-magyar főkonsul kívánságára továbbra is meghagyta helyén. Az osztrák-magyar közös külügyőrséget kedvetlenül érintő az emlékiratnak mondott közlemény tartalma, nemkülönben azon eljárás, hogy a török kormány a szokás ellenére, mellőzve a közös külügyérséget, a kettőjüket illető ügyet a világ dobjára ütötte. Ennek daczára a közös külügyér amint egyrészt erélyesen föllépett a keresztyének ügyében, és úgy jegyzékében került mindent, mi komolyabb bonyodalmakra okul szolgálhatott volna. E lépésnek alapul szolgált azon egyezmény, mely szerint a Duna fejedelemségekben lakó keresztyének a párisi szerződést aláírt hatalmak védnöksége alá helyeztettek. Ami a bosnyák ügyet illeti ezt mi két szempontból veszszük bírálat alá : az egyik a nemzetközi, a másik a hazai szempont. A nemzetközi szempontot illetőleg, habár a be nem avatkozás elvét a gyakorlatban is fentartatni kívánjuk, az osztrák-magyar ügynököknek s illetőleg Andrássy külügyérnek az egyezmény alapján joguk volt a bosnyák-ügyben fölszólalni, s hogy ezt tették, e részbeni eljárásuk, mert igaz ügyben léptek föl, csak méltányolással találkozhatik. Nem helyeselnénk azonban semmi olyan lépést, mely komoly bonyodalmakra szolgáltathatna alkalmat, a béke fentartása, ha valaha, most lévén hazánknak legfőbb érdeke. Ami pedig a szorosan magyar szempontot illeti, e részben is a mi déli szlávjainkkal rokonfaju török alattvalóknak minden igazságtalan üldözés elleni védelme, helyeslést érdemel, ezáltal is remélvén elérni azt, hogy az állami érdekeink ellen úgy onnan kivülről, mint innen belülről folytatott izgatás éle meg fog tompulni. Igazság legyen a vezérelv, az eljárást pedig erély és mérséklet vezesse egyaránt. (Tehe.) is a kaszában hever! Úti figura docet, pesti kisegítőegylet! A „Tagespresse“ értesülése eltérő.E lap szerint 60 millió államjegy kibocsátásáról van szó, ebből 20 milliót kapna Magyarország, 30 milliót az osztrák ipar- és kereskedelem és 10 milliót a bécsi Baubankok. Jellemzőnek tartjuk azt, hogy a „Presse“ határozottan a bankjegy-szaporítás mellett tör lándzsát. Felhozza azt, hogy ha 1862-ben 427 millió jegyforgalommal 532 millió kereskedelmi forgalommal, 112 volt az agio és 1872-ben 987 millió forgalommal 691 milliónyi jegyforgalom mellett 107 volt az agio — az nincs összefüggésben a jegyforgalommal, mert a disagio alapja az állam hitele ott, hol kényszerforgalom van és nem a jegy forgalom. Hiszi e lap, hogy a kormány és a birodalmi gyűlés többsége is a jegy forgalom szaporítása mellett van és hogy az „kölcsönző pénztárak“ segítségével lesz a kereskedelemnek és iparnak rendelkezésére bocsátva. Az új osztrák parlamentben van 228 alkotmányhű és 125 ellenzéki képviselő, de ha a csehek a birodalmi gyűlésben nem jelennek meg, csak 83 lesz az ellenzék száma. Ha csehek nem jelennek meg, mi valószínű, helyükön a 43 lengyel lesz. Ezekkel szemben az alkotmányt Galiczia részéről 15 ruthen és 4 zsidó védelmezi. A lengyelekhez legközelebb állanak a „jogi“ párt néven ismeretes autonomisták. 28-an ezek Tirolból, Voralbergből, Alsó-Ausztriából, Salzburgból, Sziriából és Krajnából jöttek. Többnyire klerikálisok. Ide tartozik: Hohenwart és Pater Greuter is, valamint Petrine báró és honfitársa Hormuzaki Galicziából. A régi alkotmányhű osztrák párt híveiből 105 jelenik meg az új parlamentben, vezére dr. Herbst. E párt jobbszárnyát az alkotmányhű nagybirtokosok 57 követe képezi. Ezek együtt 162 képviselőt tesznek. A balszárnyat a „fiatalok“ képezik 45 számmal. Ezek mögött van a bécsi és 2—3 alsó-ausztriai „demokrata“ követ. A bécsi és pesti börzék a kormány interventiójának hírét, a jelen viszonyok között lényegesnek mondható áremelkedéssel fogadták s a lapok találgatják e minden bizonynyal várható interventió részleteit. Mint már tegnap is megjegyeztük, kétséget sem szenved, hogy — a törvényhozások hozzájárultával — az értékjegyek fognak szaporíttatni s ha a bécsi lapoknak majdnem egyhangú tudósítása való, a bankjegyek szaporítása helyeztetik kilátásba, s a szaporított bankjegymennyiség a kormányok közbenjárása által jutna a kereskedelem és ipar javára. Hogy a magyar kormány e rendszabályhoz hozzájárult-e megegyezésével, arról nincs tudomásunk. Mint gondolja azonban valaki azt, hogy a bankjegyek szaporítt issanak, de a bankkérdés azért függőben hagyassák : ennek elgondolására — bevalljuk — egy csomó illuzió vagy tettetés szükséges. P. N. — A választási törvényjavaslat tervezete, mint már volt alkalmunk megjegyezni, kész s valószínű, hogy a kormány a törvényjavaslat tárgyában az országgyűlés összeültével, meghallgatja egyes kiválóbb képviselők véleményét s csak azután terjeszti e javaslatot az országgyűlés elé. A javaslat igen terjedelmesen és több lényeges pontban különbözik a múlt országgyűlésen „agyonbeszélt“ javaslattól. Az egyik főbb különbség az, hogy a javaslat a választók összeírása s a választás körül felmerülő minden vitás kérdés eldöntését a bíróságokra bízza, s további különbség, hogy igen részletes határozatokat tartalmaz a választások körül fölmerülhető visszaélések és vesztegetések megtorlására. A javaslat előreláthatólag kedvező fogadtatásban részesül. („P. N.“) — A magyar kölcsön. Tegnapi hirünk kiegészítéséül megjegyezhetjük, hogy mint hiteles helyről értesülünk, a kölcsön összege 75 millió, s a kölcsönt adó társaságnak fentartatik az optio további 75 millióra, mely kölcsönökkel a törvényileg elrendelt összes beruházások fedezhetők. (P. N.) A bosnyák-ügy. Midőn héke-korban azon ország csoportozat egyikében vagy másikában, melyet a Dunafejedelemségek elnevezése alatt ismerünk, egy vagy más körülmény diplomatiai jegyzékváltásra vagy épen komolyabb jellegű súrlódásra ad okot, rögtön előtérbe állíttatik a „keleti kérdés“ megoldásának rémképe. A keleti kérdés a politikai világ . Milyen legyen a kormányok részéről a segély a pénzpiacznak? Ez volt Bécsben a miniszterek tanácskozásának és Pesten a hírlapok találgatásának tárgya. A „Pesti Napló“ azon eredeti ötletét, hogy osztrák államjegyeket kell kibocsátani a törvényes határig — szépen „ad absurdum“ viszi a „P. Lloyd“, midőn emlékezteti laptársát, hogy az államjegyek és sóutalványok összege kölcsönösen egészíti ki egymást 100 millióra és így e maximum (igen csekély eltéréssel) mindig el van érve, tehát itt segélyre nem sok fogantyú van. E helyett a „Tageblatt“-ban felmerült és a „Pester Lloyd“ által nagyon felkarolva van azon eszme, hogy a bankjegyeket kell szaporítani. Állítólag ez a terv kormánykörökből ered és az új jegykibocsátásból Magyarország 40%-ban részesülne. Ezzel szemben a „N. Fr. Presse“ azt jegyzi meg, hogy a jegyszaporítás a bizalmatlanságot csak növelné és az új jegyeket sem lehetne ingyen adni, azért is csak kamatot kell fizetni. Csekély eszközökkel is lehet segíteni, ha azok jól vannak felhasználva. De kifejezi hitét, hogy oly tervek lesznek foganatbavéve, melyek által a valuta nem módosul. Mi is azt hisszük, hogy az osztrák állampapír szaporítás ép oly szerencsétlen eszme, amily sikertelen lenne az osztrák bank jegyeinek szaporítása. Hisz a mostani üzleteljárás mellett még a már kész segélypénzt Pancsováról okt. 30-tól távírják a „P. Ll.“nak. Tegnap a szent-iváni botrány főrendezőit, két néptanítót a volt titeli ezredből az itteni fogházba kisérték. Szent-Ivánban ugyanis az omladinisták egy deákpárti papot bezártak a templomba, hogy szakállát lenyirják, mit azonban egy hivatalnok a katonák segélyével megakadályozott. Ekkor a deákpártiak és omladinisták közt verekedésre került a dolog. Itt, Pancsován a főbb utczákon és piaczokon a házak falai be vannak írva kifakadásokkal Magyarország, a magyar kormány, sőt a monarcha irányában is ; egyik ház falán az áll: „Éljen Miletics császár.“ — Úgy értesülünk, hogy a közlekedési minisztérium kebelében folyt tárgyalások alkalmával elvileg eldöntetett, hogy a jelenlegi vasútépítészeti főfelügyelőség, továbbá a kamatbiztosítéki számvevőség egyesíttetni fog a létező vasúti és hajózási főfelügyelőséggel, mely ekként négy osztályra szakadna, úgymint: 1 vasútépítés, 2. vasútüzlet, 3. számviteli és 4. hajózási osztály. A kamatbiztosítéki számvevőség beolvadása közvetlenül megtörténnék, míg a vasútépítészeti igazgatóság egyelőre csak koordinált állást foglalna el a vasúti főfelügyelősséggel („Ref.“)