Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-01 / 252. szám

252 szám VII. évfolyam. Szombat. Szerkesztői iroda: Bánatok-tere 1-ső szám. II. emelet. Ide Intézendő a tan szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m­. az előfizetési pénz, a kiadás közöli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. HOMSZ S87.­. Nov. I. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ cím­ű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek deczember 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) F­gy hóra ....2 frt 80 kr. 1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczólazerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szán. a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Pest, október 31. Külföldi szemle A franczia republikánusok a többséget a magok részére bizonyosnak tartják s a monarchia ellenes szá­mot a bonapartistákkal együtt 365—371-re teszik. E győzelmi biztosság, mely a kormányt arra bírta újabb erőszakos intézkedéseket tenni. A lyoni községtanács Mac-Mahon egy rendelete által föloszlattatott s egy községi bizottság által helyette­­ttetett. Hasonló sors vár a többi nagyobb városokra is, miután a kormány a kamra összejövetelekor egy törv­­javaslatot akar előter­jeszteni, mely által az eddigi községi autonómia elnyo­­matik s a 10 ezer lakossal biró városokban a maire kine­vezése a kormányra bizatik. A küszöbön levő kamra megnyitása alkalmára a kormány nagyszerű katonai intézkedéseket helyezett kilátásba. A párisi és ver­­saillesi helyőrség megerősittetett s mint mondják, a kamra megnyitásakor a két főváros közt katonasor fog fölállíttatni. Páriából távírják, a Broglie kabinetben a szakadás mindinkább előtérbe lép. Daczára az ,,Agence Havasi­nak a hadügyminiszter, du Barail visszalépésére vonat­kozólag tett c­áfolatának, bizonyos, hogy a tábornok el van határozata tárczájáról lemondani. Barrail sógora ezt több képviselővel személyesen tudatta. A minisz­terek az üzenet szerkezetére nézve sem tudnak meg­egyezni. Három miniszter azon van, hogy Mac-Mahon abban semlegességének adjon kifejezést. Ducrot tábornok a lelke azon katonai intézkedé­seknek, melyek tekintettel a royalista restauratió kí­sérletre nézve létetnek. E tábornoknak Aumale her­­czeg is négy milliót bocsájtott rendelkezésére a Rot­­schild háznál. A corruptio a hihetetlenséggel határos mérvet ölt, Rampen gróf a, szószékről szándékozik ki­jelenteni, hogy őt a monarchisták meg akarták veszte­getni. Eddigelé a bonapartita csoportozatból 25 képvi­selő nyilatkozott a királyság visszaállítása ellen. Mac- Mahon a bonapartisták magatartása következtében nagyon izgatott s ezek egyike ellenében azon fenyege­tést nyilvánító, hogy személyesen föllép a szószékre, hogy a kamrát a monarchia és az anarchia közti válasz­tásra fölszólítsa. Bellemare tábornok a hadügyminiszterhez intézett levelében kijelenti, hogy az esetben, ha a monarchia kimondatik, tovább nem fog szolgálni. A hadügymi­niszter e levelet lemondásnak vette s Bollemare tábor­nokot a dandárparancsnokságtól fölmenté. A­mint az „Indenpendance“ nak Párisból írják, royalista körökben szó van arról, hogy az esetben, ha a monarchia nem fogna kimondatni, a köztársaság elnök­ségére Aumale herczeget állítják föl jelöltnek. Az or­szág déli részében a royalista sajtó a rémuralommal izgat. Chambord bevonulására a díszkocsi csakugyan megrendeltetett, úgyszintén a liliomokkal átszőtt sző­nyegek is. Párisból 27-ről a franczia helyőrségek nagyobb részénél a monarchikus restauratiót illető hangulatról ezeket írják : „A royalista összeesküvők a hadseregről korántsem bizonyosak annyira, amint ezt állítják s kü­lönösen mióta az a tudósítás, hogy a háromszinü zászló liliommal fog elláttatni, a laktanyákban a boszuság s harag zivatarát felkeltő, mely e szavakban nyert kife­­­jezést: „Nous, ne voulons pas de panaises sur la tri­­colore.“ (Nem akarunk poloskákat a nemzeti szinti zászlón.) Abból, a­mi tudomásomra jutott, korántsem akarom azt következtetni, hogy a hadsereg az adott pillanatban a restauratiónak ellent álljon, de ha a jobb­oldal, amennyiben parlamenti sakkhúzása nem sike­rülne , állam­csinyhoz nyúlna, a­mihez elég kedve van, ez esetben a hadseregben nagy mozgalom támadna, sőt egyes ezredek határozottan megtagadnák az engedel­mességet.“ A jobboldal rendszabályok fölött töri a fejét, ez nem szenved kétséget. Ha a szavazatok vásárlása által csakugyan keresztül viszi a monarchia elfogadtatását a kamrában, ennek életbeléptetése az országban a repub­likánusok tömeges száműzése nélkül valóságos képte­lenség. Nem hiában szól oly hetykén az orleanisták hi­vatalos közlönye a „Jour, de Paris“, hangja azért oly kihívó s a polgárháborút oly módon emlegeti, mint mi­dőn Angliában a kakasviadalokról beszélnek. Az orle­anisták tudják, hogy vérnek kell folyni, idézzék elő bár ezt mes­erségesen, ürügynek kell lenni a tömeges szám­kivetések végrehajtására. Azok, kik azt képzelik, hogy Francziaország zsörtölösködve s morogva végre is bele fog nyugodni a legitimista restauratióba, mint annak idejében decz. 2-ra utána császárságba, ezek egy fon­tos körülményt szem elől tévesztenek : a helyzet akko­riban épen ellenkezője volt a mostaninak. Asíkföld, át­hatva a napóleoni legendáktól, teljesen bonapartista volt, míg ma, az összeesküvők saját állításai szerint, csak a gyűlölet és átok szavaival szól azon kormányról, melyet rá akarnak erőszakolni. Tartózkodni kell tehát ily módon a múltból következtetést vonni, mely jelen­leg egyátalán nem lehet mérvadó. A közvélemény nyomása a conservatív köztársaság javára oly erős, a balközép erélyes föllépése oly hatást tett, hogy a köztársaságot ma megmentettnek , a roya­lista összeesküvést meghiúsultnak lehet tekinteni, ha a bonapartisták szavazatáról bizonyosak lennének. Saj­nos, hogy ez emberek adott szavában nem lehet bízni. A spanyol lázadók, mint a „Times“-nek Carta­­genából 23-ról távírják, a kikötőbe négy elkobzott ha­jót vittek, de két elfoglalt vitorlás hajót a kikötőn kí­vül hagytak. A hajók szállítmányát 500 ezer font ster­lingre becsülik. Egy más kirándulást emlegetnek, me­lyet Barcelonába szándékoznak tenni. Cartagenából a lázadók kitörést intéztek 26-án, mely azonban egyetlen lövés nélkül dugába dőlt. Az este érkezett franczia lapok táviratai nagy meghason­­lásról beszélnek, mely a lázadók főnökeit egymással tökéletes hadilábra helyezte. Galvez, Contresas, Barcia és Dabako főnökök mind meg­annyi külön párt s külön törekvés vezéreiül tekinthetők, ami az ostromlóknak nem csekély előnyére szolgál. Az angol ultramontánok egy uj lapot inditanak meg, melynek „Monitor“ lesz a czíme. Múlt szombaton Oakeley kanonok érdekes egyházi beszédet tartott Irlingtonban St. John róm. kath. tem­plomában. Örömét nyilvánította a felett, hogy a nép komolyan foglalkozik a vallás kérdéseivel. Ennek a kö­vetkezménye az lesz, hogy lassanként megszűnik az ál­lam patronátusa a vallások felett, s minden felekezet a saját erejére lesz utalva. Az államegyházak fenállása sem lehet már hosszú idejű. Nem mondhatnám — jegy­ző meg a szónok — hogy ez valami nagy örömre szolgálna, mert az államegyház — minden ismeretes hibái mellett — gátja volt a hitetlenség áramlatának. Ha az egyház (érti az anglicánt) megszűnik államegy­ház lenni, egy része beolvad a katholikus egyházba, a másik része pedig a nationalismusnak hódol meg.“ Az angolok és törökök közt viszály van készülő­ben. A törökök ugyanis Laheyt elfoglalással fenyegetik, mint egy Adoni távirat az angol lapoknak jelenti. Va­lami 1000 főnyi csapatot vezettek Lahey felé. Az ango­lok nem engedik s öt­száz emberből álló csapatot kül­döttek Edwards ezredes vezénylete alatt a helyszínére, hogy a török megszállást megakadályozza. A dán ellenzék az napon, melyen a kamra fölosz­lattatott, a választókhoz egy nyilatkozatot intézett, mely igy szól: „Választók! A kormány és folkothing közötti vi­szály a kamarából önöket vitetett át. A kormány azon követeléssel lépett fel, hogy a népet a folkothing elle­nére kormányozza. Mi azt tartjuk a néppel, hogy ily kormány ellenkezik az alkotmány betűjével és szelle­mével. Nagy küzdelem ez, mely erőt és kitartást igé­nyel, ennek eredménye elhatározó befolyással lesz a szabadságra Dániában. Ha győz a kormány, az alkot­mány meg van bénítva. Ha győz a folkothing akkor a népszerű szabadsági fejlődésünk megsemmisítésére irányzott egyik legveszedelmesebb kísérlet meg van semmisítve. Legyetek mindnyájan helyetteken a válasz­tás napján! Egy­felől áll a miniszteri mindenhatóság, mely a népszabadság fejlődését a népélet minden ütemé­­ben meg akarja fojtani, másfelől az alkotmány által biz­tosított önkormányzat, mely nélkül gyümölcstelen a szabadság. Mi megóvtuk a kamarában a nép jogát, most óvják meg önök is ugyanazt!“ A jobboldali képviselők szintén nyilatkozatban szóltak választóikhoz, melyben azt kérik, hogy a válasz­tók megfontolva a komoly helyzetet, oly férfiakat vá­­laszszanak be a folkothingbe, kik e felfogást osztják s nem ragaszkodnak továbbra is makacsul egy egyoldalú pártállásponthoz, miáltal a fejlődés gátolva s igy tán a haza és szabadság veszélyeztetve volna. Az uj választások nov. 24-re vannak kiírva s az agitatio már megindult. Mindkét párt roppant erőfe­szítést fejt ki, úgy hogy alig lesz egyetlen egy vál­asztó kerület, melyben nem két ellentétes nézetű lesz fel­­léptetve. Ausztriában még ma van az utolsó választás. A választások eredménye után a pártcsoportozatok ezek : Felső-Ausztria választott 11 alkotmánybüt és 6 auto­­nomistát, Morvaország 27 alkotmánybüt és 9 foedera­­listát, Silézia 9 alkotmánybüt és 1 foederalistát, Ka­­rinthia 9 alkotmányhüt, Tirol 11 alkotmányhüt és 7 autonomistát, Voralberg 1 alkotmányhüt és 2 autono­­mistát, Görz, Istria és Triest 3—3 alkotmányhüt és 1—1 foederalistát, Bukovina 7 alkotmányhüt és 2 foe­­deralistát, Csehország 35 alkotmányhüt és 34 foederal­istát, Galiczia 20 alkotmányhüt és 22 foederalistát, Alsó-Ausz­tria 28 alkotmányhüt és 1 autonomistát, Sti­­ria 11 alkotmányhüt és 7 autonomistát, K­raj­na 4 al­kotmányhüt és 4 foederalistát, Dalmatia 5 alkotmány­hüt és 3 foederalistát. Együtt 191 alkotmányhüt és 103 foederalistát. Ez összeállítás e hó 28-án kelt. Ek­kor még választandó volt (és azóta nagy részt megvá­lasztatott) 31 alkotmányhű és 21 foederalista, így te­hát van 222 alkotmányhű és 124 foederalista követ. tengeri kigyója, meg-megjelenik, sokan látják s mikor rákerül a sor, hogy másoknak is megmu­tassák, egyszerre sem a látni akaró, sem a muta­tással kérkedő nem lát semmit. így történt ez most is, a­mint a bosnyák­ ügy szőnyegre jutott. A diplomatia rögtön résen állt az ütött zaj következtében, melylyel a lapok tele kürtölték a világot s már nagy komolysággal fontolgatták, hogy nem-e a banjalukai esemé­nyek azok, melyek az évtizedek óta várt keleti kérdést végre is a megoldáshoz vezetik. Még eddig semmi jel sem mutatkozik, mi a várakozás fölkeltésén túl a bonyodalom kitöré­sére engedne következtetni, sőt egy e hó 29-kén kelt londoni távirat értesítése szerint a porta Anglia ajánlatára kész az osztrák rész­ről tett követeléseknek engedni és eleget tenni. Ezzel elvonult a felhő, melynek vélt komor­sága a megijedni akarókat pillanatra megrémí­tette. Mint tudva van, a boszniai viszály ügye úgy keletkezett, hogy Aszim pasa, a bosnyákországi kormányzó, a tartományban élő keresztyéneket üldözőbe vette, megtiltotta nekik, hogy sem a magyar, sem a szerb határt nem szabad átlép­niük s midőn e dolgoknak hire ment s az osz­trák magyar közös külügyérségnek is tudomá­sára jutott, Aszim pasa, a keresztyéneket azzal fenyegette, hogy addig börtönben tartandja őket, míg aláírásukkal ellátott bizonyítványt nem ad­nak neki, mely szerint Dragantcsits banjalukai alkonsul őket a török hatóság ellen fölbujto­­gatta. A török kormány siet­ett ez ügyben egy emlék­irat felében nyilatkozni, melyben az állíttatik, hogy a török kormány Aszim pasát azonnal el­mozdítani akarta állomásáról, de Theodorovits osztrák-magyar főkonsul kívánságára továbbra is meghagyta helyén. Az osztrák-magyar közös külügyőrséget kedvetlenül érintő az emlékirat­nak mondott közlemény tartalma, nemkülönben azon eljárás, hogy a török kormány a szokás el­lenére, mellőzve a közös külügyérséget, a kettő­jüket illető ügyet a világ dobjára ütötte. Ennek daczára a közös külügyér a­mint egy­részt erélyesen föllépett a keresztyének ügyé­ben, és úgy jegyzékében került mindent, mi komolyabb bonyodalmakra okul szolgálhatott volna. E lépésnek alapul szolgált azon egyezmény, mely szerint a Duna fejedelemségekben lakó ke­resztyének a párisi szerződést aláírt hatalmak védnöksége alá helyeztettek. A­mi a bosnyák ügyet illeti ezt mi két szem­pontból veszszük bírálat alá : az egyik a nemzet­közi, a másik a hazai szempont. A nemzetközi szempontot illetőleg, habár a be nem avatkozás elvét a gyakorlatban is fentar­­tatni kívánjuk, az osztrák-magyar ügynököknek s illetőleg Andrássy külügyérnek az egyez­mény alapján joguk volt a bosnyák-ügyben föl­szólalni, s hogy ezt tették, e részbeni eljárásuk, mert igaz ügyben léptek föl, csak méltányolással találkozhatik. Nem helyeselnénk azonban semmi olyan lé­pést, mely komoly bonyodalmakra szolgáltat­hatna alkalmat, a béke fentartása, ha valaha, most lévén hazánknak legfőbb érdeke. A­mi pedig a szorosan magyar szempon­tot illeti, e részben is a mi déli szlávjainkkal rokonfaju török alattvalóknak minden igazság­talan üldözés elleni védelme, helyeslést érde­mel, ez­által is remélvén elérni azt, hogy az állami érdekeink ellen úgy onnan kivülről, mint innen belülről folytatott izgatás éle meg fog tompulni. Igazság legyen a vezérelv, az eljárást pedig erély és mérséklet vezesse egyaránt. (Teh­e.) is a kaszában hever! Úti figura docet, pesti kisegítő­egylet! A „Tagespresse“ értesülése eltérő.E lap szerint 60 millió államjegy kibocsátásáról van szó, ebből 20 mil­liót kapna Magyarország, 30 milliót az osztrák ipar- és kereskedelem és 10 milliót a bécsi Baubankok. Jellemzőnek tartjuk azt, hogy a „Presse“ határo­zottan a bankjegy-szaporítás mellett tör lándzsát. Fel­hozza azt, hogy ha 1862-ben 427 millió jegyforgalom­­mal 532 millió kereskedelmi forgalommal, 112 volt az agio és 1872-ben 987 millió forgalommal 691 millió­nyi jegyforgalom mellett 107 volt az agio — az nincs összefüggésben a jegyforgalommal, mert a disagio alapja az állam hitele ott, hol kényszerforgalom van és nem a jegy forgalom. Hiszi e lap, hogy a kormány és a birodalmi gyűlés többsége is a jegy forgalom szaporí­tása mellett van és hogy az „kölcsönző pénztárak“ se­gítségével lesz a kereskedelemnek és iparnak rendelke­zésére bocsátva.­­ Az új osztrák parlamentben­ van 228 alkot­mányhű és 125 ellenzéki képviselő, de ha a csehek a birodalmi gyűlésben nem jelennek meg, csak 83 lesz az ellenzék száma. Ha csehek nem jelennek meg, mi való­színű, helyükön a 43 lengyel lesz. Ezekkel szemben az alkotmányt Galiczia részéről 15 ruthen és 4 zsidó vé­delmezi. A lengyelekhez legközelebb állanak a „jogi“ párt néven ismeretes autonomisták. 28-an ezek Tirol­ból, Voralbergből, Alsó-Ausztriából, Salzburgból, Szi­­riából és Krajnából jöttek. Többnyire klerikálisok. Ide tartozik: Hohenwart és Pater Greuter is, valamint Petrine báró és honfitársa Hormuzaki Galicziából. A régi alkotmányhű osztrák párt híveiből 105 je­lenik meg az új parlamentben, vezére dr. Herbst. E párt jobbszárnyát az alkotmányhű nagy­birtokosok 57 követe képezi. Ezek együtt 162 képviselőt tesznek. A balszárnyat a „fiatalok“ képezik 45 számmal. Ezek mögött van a bécsi és 2—3 alsó-ausztriai „demokrata“ követ. A bécsi és pesti börzék a kormány inter­­ventiójának hírét, a jelen viszonyok között lényeges­nek mondható áremelkedéssel fogadták s a lapok ta­lálgatják e minden bizonynyal várható interventió rész­leteit. Mint már tegnap is megjegyeztük, kétséget sem szenved, hogy — a törvényhozások hozzájárultával — az értékjegyek fognak szaporíttatni s ha a bécsi lapok­nak majdnem egyhangú tudósítása való, a bankjegyek szaporítása helyeztetik kilátásba, s a szaporított bank­jegymennyiség a kormányok közbenjárása által jutna a kereskedelem és ipar javára. Hogy a magyar kormány e rendszabályhoz hoz­zájárult-e megegyezésével, arról nincs tudomásunk. Mint gondolja azonban valaki azt, hogy a bankjegyek szaporítt issanak, de a bankkérdés azért függőben ha­gyassák : ennek elgondolására — bevalljuk — egy csomó illuzió vagy tettetés szükséges. P. N. — A választási törvényjavaslat tervezete, mint már volt alkalmunk megjegyezni, kész s valószínű, hogy a kormány a törvényjavaslat tárgyában az országgyűlés összeültével, meghallgatja egyes kiválóbb képviselők véleményét s csak azután terjeszti e javaslatot az or­­szággyűlés elé. A javaslat igen terjedelmes­en és több lényeges pontban különbözik a múlt országgyűlésen „agyonbeszélt“ javaslattól. Az egyik főbb különbség az, hogy a javaslat a választók összeírása s a választás körül felmerülő minden vitás kérdés eldöntését a bíró­ságokra bízza, s további különbség, hogy igen részletes határozatokat tartalmaz a választások körül fölmerül­hető visszaélések és vesztegetések megtorlására. A ja­vaslat előreláthatólag kedvező fogadtatásban részesül. („P. N.“) — A magyar kölcsön. Tegnapi hirünk kiegészíté­séül megjegyezhetjük, hogy mint hiteles helyről érte­sülünk, a kölcsön összege 75 millió, s a kölcsönt adó társaságnak fentartatik az optio további 75 millióra, mely kölcsönökkel a törvényileg elrendelt összes beru­házások fedezhetők. (P. N.) A bosnyák-ü­gy. Midőn héke-korban azon ország csoportozat egyikében vagy másikában, melyet a Dunafejede­­lemségek elnevezése alatt ismerünk, egy vagy más körülmény diplomatiai jegyzékváltásra vagy épen komolyabb jellegű súrlódásra ad okot, rög­tön előtérbe állíttatik a „keleti kérdés“ megoldá­sának rémképe. A keleti kérdés a politikai világ . Milyen legyen a kormányok részéről a segély a pénzpiacznak? Ez volt Bécsben a miniszterek tanács­kozásának és Pesten a hírlapok találgatásának tárgya. A „Pesti Napló“ azon eredeti ötletét, hogy osztrák államjegyeket kell kibocsátani a törvényes határig — szépen „ad absurdum“ viszi a „P. Lloyd“, midőn em­lékezteti laptársát, hogy az államjegyek és sóutalvá­nyok összege kölcsönösen egészíti ki egymást 100 mil­lióra és így e maximum (igen csekély eltéréssel) min­dig el van érve, tehát itt segélyre nem sok fogan­tyú van. E helyett a „Tageblatt“-ban felmerült és a „Pes­ter Lloyd“ által nagyon felkarolva van azon eszme, hogy a bankjegyeket kell szaporítani. Állítólag ez a terv kormánykörökből ered és az új jegykibocsátásból Magyarország 40%-ban részesülne. Ezzel szemben a „N. Fr. Presse“ azt jegyzi meg, hogy a jegy­szaporítás a bizalmatlanságot csak növelné és az új jegyeket sem lehetne ingyen adni, azért is csak kamatot kell fizetni. Csekély eszközökkel is lehet segíteni, ha azok jól van­nak felhasználva. De kifejezi hitét, hogy oly tervek lesznek foganatbavéve, melyek által a valuta nem mó­dosul. Mi is azt hisszük, hogy az osztrák állampapír szaporítás ép oly szerencsétlen eszme, a­mily sikertelen­­ lenne az osztrák bank jegyeinek szaporítása. Hisz a­­ mostani üzleteljárás mellett még a már kész segélypénz­t Pancsováról okt. 30-tól távírják a „P. Ll.“­­nak. Tegnap a szent-iváni botrány főrendezőit, két nép­tanítót a volt titeli ezredből az itteni fogházba kisér­ték. Szent-Ivánban ugyanis az omladinisták egy deák­­párti papot bezártak a templomba, hogy szakállát lenyirják, mit azonban egy hivatalnok a katonák segé­lyével megakadályozott. Ekkor a deákpártiak és omla­dinisták közt verekedésre került a dolog. Itt, Pancso­­ván a főbb utczákon és piaczokon a házak falai be van­nak írva kifakadásokkal Magyarország, a magyar kor­mány, sőt a monarcha irányában is ; egyik ház falán az áll: „Éljen Miletics császár.“ — Úgy értesülünk, hogy a közlekedési miniszté­rium kebelében folyt tárgyalások alkalmával elvileg el­döntetett, hogy a jelenlegi vasútépítészeti főfelügyelő­ség, továbbá a kamatbiztosítéki számvevőség egyesít­­tetni fog a létező vasúti és hajózási főfelügyelőség­gel, mely ekként négy osztályra szakadna, úgymint: 1 vasútépítés, 2. vasútüzlet, 3. számviteli és 4. hajózási osztály. A kamatbiztosítéki számvevőség beolvadása közvetlenül megtörténnék, míg a vasútépítészeti igaz­gatóság egyelőre csak koordinált állást foglalna el a vasúti főfelügyelősséggel („Ref.“)

Next