Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-26 / 272. szám
2 VI. szám. VII. évfolyam. Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám. II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyag részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDASZATI NAPILAP, 1873. Nov. 26. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . »6 írt. — kr Fél évre * » — * Ne tryed évre 4 * — * Egy hónapra ! » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. sigiszter : négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR UJSÁG“ című politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek december 1-től kezdve: Három hóra ...............................4 frt 1 kr. Két hóra.........................................3 frt 80 kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Budapest, november 25. Külföldi szemle. A versaillesi kamra a szerdán éjjel tartott ülés után, működését néhány napra fölfüggesztő,s csak tegnap fogott ismét a munkához. Napirendre ki volt tűzve Leon Saynak a pótválasztások elhalasztására vonatkozó interpellációja. A tegnapi táviratok azt jelentették, hogy Leon Say interpellációját fentartja.A Broglie minisztérium, noha lemondását már beadta, a támadás ellenében zárt sort képezend. Broglienak a dolgok mostani helyzetében könnyű lesz felelni; egyszerűen utalni fog a nagy többségre, mely a hatalmi meghosszabbítást megszavazta s így politikáját helyesli. Ez ülés után fog a miniszteri kérdés elintéztetni. Az általános nézet szerint Broglie, Magne és Desseilligny megmaradnak a kabinetben. Amint most kitűnik, Mac Mahon hatalmának meghosszabbításával a végleges állapot nem lett megteremtve, mert a pártok eddigi törekvéseikhez továbbra is ragaszkodnak. A legitimisták Chambord grófnak, Dampierre kastélyban való időzését fölhasználták, hogy hódolataikat újólag kifejezzék. Changanier, ki az orleanisták vezérei közé számítható, kijelenté, hogy az ellenség megverésére csak a kellő pillanatot várja; a többi orleanista cselszövők, minden törekvésüket oda irányozzák, hogy Chambordot lemondásra bírják, s a bonapartisták azon vannak, hogy minél több emberüket hivatalba juttassák. A republikánus párt magatartása a legkülönösebb, mert míg a többi pártok a dolgok új rendjével nincsenek megelégedve, ezek megelégedésüket fejezik ki, amennyiben végre is a köztársaság fentartatott s azon reménynyel biztatják magukat, hogy a legközelebbi kamra a hét évi hatalmat aligha fogja megerősíteni. A franczia lapok a helyzetről írva, ezek közt a „Republ. Fran.“ azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a monarchisták, akarva nem akarva, kénytelenek lesznek a köztársaság megszilárdításán munkálni. „Gyakran felvettetett a vita folyamában a kérdés : honnan eredt a hatalommeghosszabbítás eszméje? Onnan, hogy a királyság helyreállítása hirtelen lehetetlennek bizonyult. Nem csinálhatnak monarchiát, és köztársaságot csinálni nem akarnak, csináltak tehát ideiglenes hatalmat, mely alatt azonban, hogy a monarchia lesz az ország államformája, senki sem merné állítani. Ha nem monarchia, akkor hát respublica lesz az. És így, ha az ideiglenes hatalom hét évi fenállása alatt, e hatalom megszilárdítását, biztosítását fogják munkálni: ez a köztársaság megszilárdítása, biztosítása lesz.“ A „Licele“ pedig arra inti a köztársaság híveit, hogy minden provocatióra nyugodtan maradjanak, s azt hiszi, hogy a suffrage universel békés és törvényes pressiójának nem fog a kormány sokáig büntetlenül ellenszegülhetni. Emlékeztet, hogy a mai napság egyedül lehetséges kormányforma a köztársaság, s hiszi, hogy a respublica végleges diadalának pillanata mégis el fog érkezni. A „Bien Public“ rosznak tartja a helyzetet, de csak pillanatnyi rosznak , s azt hiszi, hogy a hosszú és szomorú provisoriumra való kárhoztatás poharát nem fogja az ország utolsó cseppig kiüríteni. „A hatalommeghosszabbítása a maga valóságában nem az, aminek mutatkozik. Baj ugyan magában véve, de benne van a baj orvossága is. A hatalom nem állandóbb azért, mert azzá decretálták. Az új helyzet legnagyobb veszélye — írja továbbá — abban rejlik, hogy az új hatalom természete ismeretlen. Azonban sokkal homogénebb többség kellene arra, hogy valami elhatározót mérjen az ország közvéleménye ellen.“ A „Temps“ számba veszi azon deliriumszerű ujjongást, melylyel a kormánypárti sajtó a diadalt üdvözli. Azt mondja, hogyha e sajtó ujjongásának,a pillanatnyi örömittaságon kívül, valami mélyebben rejlő jogosultsága volna, a helyzet valóban kétségbeejtő lenne, mert az ittas képzelődés játékainak eddigelé semmiben nem látja komolyabb indokát, s tudja, hogy milyen configuratio eredményezte a diadalt: terhesnek, sőt veszélyesnek igen, de kétségbeejtőnek nem találja a helyzetet. Az olasz képviselőház határozatképtelensége miatt nem tud megalakulni. A múlt héten három napra kénytelen volt felfüggeszteni a szervezkedés munkáját, s a kormány és elnökség mozgásba hozott minden távírót a késedelmező képviselők beszólítására. Háromnapi táviratozás után végre összegyűlt 211 képviselő az ötszázból. E példátlan hanyagság az összes sajtót megbotránkoztatja. Hevesen kikelnek a lapok a kötelességükről megfeledkező képviselők ellen s a szigor és a gúny egyenlően sújtja és ostorozza e hanyagságot. „Valóságos botrány, ez — írja az „Italie“ — sajnálatra méltó viszhangja lesz Európában és kizsákmányolásával bizonyára nem fognak késni Olaszország ellenségei. A baj orvoslása elkerülhetetlen és sürgős. Ha a választók maguk nem vonják kérdőre képviselőiket a példátlan hagyagságért, tegyen róla a ház mihelyest határozatképes számmal lesz. Ha pedig a ház határozatának sem lesz eredménye, akkor tegyen róla a kormány s terjeszsze e kérdést a választó ország elé, azaz oszlassa fel a képviselőházat s írja ki az új választásokat. A bajon segíteni minden áron kell, ha mindjárt a legkíméletlenebb eszközök által is, s ez eszközt a közmegbotránkozás benyomása alatt kell érvényesíteni. Tudjuk, hogy kíméletlen hangon szólunk a képviselőkről , kik a közbecsülés és az ország tiszteletének tárgyai kellene hogy legyenek , de mindennek van határa. A képviselők utóvégre is csak mandatáriusok. Mögöttük a mandátum vagyis az egész nemzet áll.“ Az ily erélyes felszólalásoknak már van némi eredménye. A képviselőház november 19-ei ülésén Gyula képviselő következő törvényjavaslatot nyújtott be: „Az olyan képviselő, aki öt országos ülésről rendes szabadság, vagy igazoló ok nélkül elmarad, képviselői mandátumáról lemondottnak tekintetik. Az elnökség constatálja a távollétet, s bejelenti a lemondást.“ A belügyminiszter pedig a megyefőnökök útján szólítja fel a képviselőket megjelenésre, míg a képviselőház elnöksége hivatalból közzététette a távollevők névsorát. Valóságos currontatio. — E rendszabályoknak aztán lett annyi hatása, hogy azóta a ház jegyzőit is meg lehet választani. Egy pár képviselő kimaradása azonban még mindig megakaszthatja a ház működését. így történt, hogy e választás után másnapra ismét határozatképtelen volt a ház. A kormány válsághoz. A kormányválság beállt félig : ahelyt, hogy egész mérvet öltött s a rendszerváltoztatásra, a már tehetlenné vált deákpárt uralmának megszüntetésére, az államháztartás gyökeres átalakítására s igy egyszersmind a közös ügyes költségek újabb berendezésére s tetemes leszállítására vezetett volna. Kerkapolyi Károly pénzügyminiszter s Tisza Lajos köziminiszter urak esnek áldozatául a kényszerhelyzetnek. Kerkapoly lemondása f. hó 21-étől keltezve, mondjuk, a szombati minisztertanácsban lett ő felsége elé terjesztve; Tisza Lajos pedig mint annak idejében említettük, régebben lemondván, most csak megújította lemondását. A pénzügyi s közlekedésügyi miniszterek kiadása teszi az államháztartás legnagyobb részét; e két tárca körül keletkeztek a legnagyobb fokozások, befektetések és deficitek. Ezeket áldozza tehát most fel a deákpárt az ö telhetlen Molochjának azon reményben, hogy annak étvágya ezáltal ki leend elégítve. Pedig a deákpárt Molochja a közösügyes rendszer, a túlságos kormányzás, illetőleg centralisatió és bureaucratia s túlságos befektetések és indokolhatlan kiadások rendszere nem leend kielégítve még az összes kormány áldozatul adásával sem. Nem csupán az említett minisztereknek hanem az egész minisztériumnak le kellett volna, le kellene köszönnie, hogy a kormányválság az országra nézve üdvös legyen. Sőt, minthogy a mostani kormányférfiak téves számításaik, hibás politikájuk támpontját mindig a deákkörben, a deákpártban találták, a deákpártnak önmagának kell valahára belátnia, hogy álláspontja tarthatlan. Deák Ferencznek önmagának is be kell valahára látnia, hogy az általa nagy jó reményekkel inaugurált alap a sülyedés, a romlás alapja anyagi és erkölcsi szempontokból, mely magát teljesen lejárta, mely tehát más alappal cserélendő fel ha akarjuk, hogy Magyarország a sinlödő tengélet dísztelen halálával ne múljék ki a „megifjodott“ Ausztria mellett, mely 1867. óta hazánk élettápját sokkal nagyobb mérvben szívja s emészti fel mint tette azelőtt. Azon pénzügyi műveleteket, azon óriási „befektetéseket“ ugyanis, melyek a pénzügyi s közlekedési minisztérium állását tarthatlanná tették, előlegesen mindig a Deák-kör, a Deákpárt tagjai s a törvényhozásban ismét — noha itt már nem egyszer a balközéppel együtt — a Deák-párt szónokai és szavazói emelték érvényre: Így kívánta ezt az 1867-ben nagylábra állított államháztartás. S azzal, hogy most a pénzügyminiszter azt mondja, vagy fogja mondani, hogy beleegyezik a pénzügyi bizottság által is javaslott revisióba, beleegyezik némely tetemes kiadás alábbszállításába stb. még nincs vége a pénzügyi nyomornak, melyet a Deák-párt az ő politikájával s államháztartási rendszerével megállapított. Nemcsak saját benső kiadásaink növekedtek túlságosan, de a külső, közös ügyes költségek is elviselhetlen mérvre lettek szabva 1867-ben s azóta évről-évre fokozódtak. Az államháztartási költségvetés revisiójának tehát nemcsak a magyar országgyűlés, hanem a delegátiók körébe tartozó kiadások alábbszállítását is magában kellene foglalnia. Fizetjük az állósított adósságok után a magas quotát rendületlenül, holott Ausztria a szelvények megadóztatása által 20°/o költségkímélést eszközölt a kamatok fizetésénél. Viseljük a függő adósságok utáni terheket, holott az osztrák n. bank és kormány az osztrák sóbánya jegyek forgalmának vezetése által odavitte a dolgot, hogy Ausztria e czímű kiadásai némely évben teljesen megszűntek . Fizetjük továbbá a közös ügyes szárazföldi és tengeri hadseregek szintén szaporodó költségeit, holott az átalános békét minduntalan hangoztatják az egymást látogató fejedelmek anélkül, hogy a 35 — 40 milliónyi áldozat, a beszállásolási terhek fejében legalább biztosaknak érezhetnék magunkat egy nagy háború esetére. Nem igazolta a jóhiszeműek e részbeni számítgatásait eddigelé a történelem sem, így állván dolgaink, a mostani miniszterválságtól nem remélhetünk gyökeres javulást államháztartásunkra nézve. A kívánt súlyegyen e bevételek és kiadások közt távol, elérhetlen ,,prum desiderium“ marad mindaddig, míg a válság ki nem terjed az egész kormányra és deákpártra s illetőleg azon rendszerre, azon alapra, melyet ez hat év előtt tett le s jelölt ki egyedül üdvözítő alapnak. Minél tovább haladunk e pályán, annál nagyobb válságot idéz elő a kormányzat rendszere országszerte, s annál nehezebb leend azon sérelmeket, károkat, zavarokat enyhíteni: minél merevebben fog ragaszkodni a kormány s Deákpárt eddigi álláspontjához — habár minden évben egy két minisztert dobna is politikája engesztelő áldozatául. — Az országos statistikai tanács folyó hó 21-én a magyar tudományos akadémia épületében, az 1875-ik évben Magyarország fővárosában tartandó nemzetközi statistikai congressus tárgyában, Ribáry József m.k. belügyminiszteri tanácsos elnökké választatván, rendes ülést tartott, melyben Keleti Károly miniszteri tanácsos és az országos magyar királyi stat. hivatal főnöke mint előadó ajánlatára a Budapesten 1875-ik évben tartandó IX. nemzetközi congressus ügyében szerkesztett emlékirat, valamint az előmunkálatok mikénti beosztása tárgyában készített programmjavaslat felolvastatván és tárgyaltatván, határoztatott, hogy az előmunkálatok a nemzetközi statistikai congressus számára, valamint a memorandumok készítésére ajánlkozóknak elfogadása, illetőleg munkatársaknak és szaktudósoknak választása — elvileg elfogadtatnak ugyan, azonban a congressus általános teendője, valamint a szakmunkák felosztása, úgy a további teendők könnyebb tájékoztatása végett, a most felolvasott emlékirat és programm minden egyes tanácsi taggal nyomtatásban közöltessék. A szervező- vagy előkészítő-bizottság (commission organisatrice) kinevezése, illetőleg az ajánlat megtételére egy 5 tagból álló bizottság választatott, mely Ribáry József, Keleti Károly és Havas Sándor miniszteri tanácsosokból, Dr. Kautz Gyula és Hunglvy János egyetemi tanárokból és Kőrösy József a városi statistikai hivatal főnökéből állván, egyúttal feladatául fűzetett, hogy névsort állítson össze ne csak azon ajánlkozó munkatársaktól, kik a memorandum szerkesztéséhez hozzájárulnak, hanem határozná meg az előkészítő bizottság tagjainak számát és jelölje ki azokat, kik a miniszter úr kinevezése alá volnának terjesztendők, végre, készítse elő azon munkálat rövid vázlatát is, mely általában a Budapesten tartandó nemzetközi statistikai congressus teendőjét képezendi, eleget tehessen kötelezettségeinek. — Keres azonban más módot is; kérdi, nem lehetne-e legalább a kölcsön hátralevő '/3-át a gr. Lónyay M. most megjelent munkája által ajánlott módon szerezni be, s az elsőért csak megfelelő részét kötni le az államjavaknak ? Kerkapoly: A kölcsön súlyos feltételei folytán okosabb volt rövid időre szorítkozni, mert ez nem állandó kölcsön, csak a megélhetés eszköze, amíg rendbe hozhatjuk magunkat. A jelzálogkölcsönben nincs semmi megalázó, s a hitelintézet zálogleveleit se kaphattuk volna másként; ő is jobban szerette volna ezeket, ha bizonyosan tudja, hogy pénzt kaphat azokra, de a bank nem léphet közvetlenül az állammal ily üzletbe, s különben is a papírpénz ily nagymérvű szaporítása az érezfedezet szaporítása nélkül még drágábbá tehetné a kölcsönt. Justh József: Vagy megszavazzuk a kölcsönt, vagy kockáztatjuk az állam becsületét, ő tehát megszavazza, de nem vállal felelősséget e kényszerhelyzetért ; sajnálja, hogy nem hivatott előbb össze az országgyűlés, mely talán más módot talált volna. Az eddigi gazdálkodást tovább nem folytathatjuk, reméli, hogy e kölcsön utolsó lesz. Széll Kálmán: A kölcsön elfogadása az ország fizetésképessége fentartásának kérdése; ami a revistót illeti, rendkívüli helyzetben rendkívüli eszközök szükségesek, a pénzügyi bizottság meghajolt annak szüksége előtt, hogy új irány, a takarékosságé, inauguráltassék; ha nem is leen, rendkívül nagy a megtakarítás, de mégis fontos elvi jelentőséggel fog bírni. — meggyőződése szerint nincs ebben bizalmatlanság a kormány iránt, mert a változott viszonyokat lehetetlen, hogy a kormány is ne vegye figyelembe. Póy a J. elfogadja a kölcsönt, s csodálkozik, hogy a revistó ellen épen Prileszky szólal fel, aki mindig takarékosságra intett. Prileszky ismétli, hogy nem lát abban segítséget , a rendszert kell megváltoztatnunk, erre nézve pedig úgyis részletes előterjesztést teend a pénzügyi bizottság. Horváth Boldizsár : Amíg valaki más módot nem ajánl, vagy két kölcsön közt nem választhatunk, lehetetlen nem szavazni e kölcsönre s megakasztani az állam gépezetét. A revissiótól nem vár nagyobb megtakarítást; nem szereti, hogy a p. bizottság — és nem a kormány — hozza azt javaslatba; nem óhajtja, hogy a kormány kezeiből kiragadtassák a kezdeményezés. Zsedényi Ede. A kiadások túlságos megszavazásának okát abban látja, hogy két év óta a parlament, sőt a pénzügyi bizottság sem ismerte tisztán a helyzetet. Midőn ő egyes tételek ellen felszólalt, kinevették, most a tények adnak neki igazat. Egyébiránt a bizottság a miniszterrel egyetértőleg járt el. Kerkapoly természetesnek találja a kormány hozzájárulását a revisióhoz ; a kormány maga már előbb kezdeményezte a leszállítást a pénzügyminisztérium budgetjében, a p. bizottság csak tovább ment, kiterjeszkedvén a többi minisztériumokra is. Bajnak tartaná azonban, ha minutiosus lenne e revisió, s soká vesztegetnék vele a drága időt ahelyett, hogy a jövőről gondoskodnánk. Wahrmann a revisió szükségét ép oly világosnak tartja, mint a kölcsönét. A lebegő adósságok rendszerét egészen mellőznünk kel, e nélkül pedig a jövő év első felében a megállapított kiadásokat nem lehetne fedezni, s a kötendő kölcsön is újabb terhet ró reánk ; alkotmányellenes lenne az, haa miniszterek határoznák meg, hogy mely kiadások mellőztessenek. Szávy miniszterelnök : A kormány nem tett ellenvetést a revízióra; a rendes kiadások közt ugyan inkább csak 1874. után lesz lehető nagyobb megtakarítás, de a rendkívülieknél igen is tehetni nem ugyan megtakarításokat, mint inkább változtatásokat, p. a közlekedési építkezések helyett ínséges vidékeken eszközlendő munkákkal. Justhnak válaszolja, hogy mi haszna lehetett volna az országgyűlés egybehívásának, midőn még a kormány sem noi-féle javaslattal nem bírt? Bujanovics L. elfogadja ugyan a kölcsönt, de kérdi, miért szerepel a törvényjavaslatban a 153 millió, midőn a kölcsön csak ez összes feléről szól ? Kerkapoly lehetőnek tart oly időpontot, midőn az államjavak alapján , ha a jelen kölcsönt refundálni akarjuk, csakugyan 153 millió adósságunk leendőeinek második felére nézve azonban, úgy a consortium, mint bárki más irányában egészen szabad a törvényhozás keze. Az értekezlet elfogadja mindkét részét a pénzügyi bizottság jelentésének. Végül Pólya J. intéz kérdést a pénzügyminiszterhez az Ínség ügyében. Kerkapoly késznek nyilatkozik a lehetőség határain belül mindent megtenni. — A magyar büntető törvénykönyvnek tervezete, mint halljuk, alkalmasint már e hét folytán kikerül a sajtó alól. Értesüléseink szerint, mondja „Reform“, a tervezetet egyelőre egy szűkebb miniszteriális szaktanácskozmány reendi tárgyalás alá. A deákkörnek vasárnap esti 6 órakor tartott értekezletén a kölcsön törvényjavaslatra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentés vétetett tanácskozás alá. Kerkapoly pénzügyminiszter tagadhatlanul súlyosaknak mondja ugyan a kölcsön feltételeit, de a pénzügyieknél is kevésbé vigasztaló közgazdasági viszonyaink közt kedvezőbbeket nem lehet kieszközölni. A kölcsönt „egyszerűen és ridegen“ szükség kérdésének nevezi, s az ország érdekében kéri megszavazását még e hó folytán. Prileszky a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltak által igazolva látja a kölcsönt, kérdi: nem ellenzi-e a kormány az 1874-ki budget revisiójára a pénzügyi bizottság által kért felhatalmazást, ő nem hajlandó ezt megadni, mert a kormány úgyis megteendi a lehető megtakarításokat. Gr. Wass Samunak aggodalmai vannak a kölcsönre nézve; igen terhesnek tartja, hogy oly rövid időre köttetik, s a nemzetre nézve lealázónak, hogy az összes államjavak minden megnevezés nélkül leköttetnek. Szerinte inkább földhitelintézettel kellett volna kölcsönre lépni,e annak zálogleveleire venni fel pénzt a nemzeti banktól. Tarnóczy G. Ha nincs más mód, elfogadja a kölcsönt, nem akarván megakadályozni, hogy az állam . A komáromi képviselőválasztásra nézve a „Pester Lloyd“-nak a következőket írják: Egy ép most tartott választási előértekezleten, melyen a jobboldal nem kevésbé, mint a bal tekintélyesen volt képviselve néhány mindkét párt részéről jött hatásos nyilatkozat után egyhangú határozatba ment, hogy a decz. 6-ik választáson Ghyczy Kálmán programmja alapján egyhangúlag meg fog választatni. Ezután egy hat tagból álló küldöttség menesztetett Ghyczyhez, mely a conferentia határozatait vele tudatta. — A kormányválság részleteihez a„P. Lt.“ következőket mondja: A pénzügyminiszteri állomás betöltése iránt még semmi bizonyos. Ezen miniszteri tárcsával Széll Kálmán lett megkínálva, ki ezt el nem fogadta, mert mondá: kétkedik abban, hogy a kitűzött nehéz feladások megoldásához jelen körülmények közt az ő tehetségei elegendők volnának. Közlekedési miniszter egyelőre nem is neveztetik ki, mert a miniszteri tárczák újra lesznek beosztva, mihez pedig forma szerinti törvények szükségesek. Míg az történnék, a kereskedelmi tárcza mellett ideiglenesen vinni fogja a közlekedési ügyeket is.