Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)

1873-12-03 / 278. szám

pártban kifejlett mozgalmat az adott körülmények közt egészen természetesnek találja; nem volnánk méltók képviselői állásunkra, s valóban fájdalmas jelenség lenne, ha nem gondolkozunk való módokról a jelent­kező bajok elhárítására. S a kormánynak is még meg­nyugvással kellett volna szemlélni e mozgalmat. A kér­dés most az, mi módon lehet bajainkon segíteni? Jelen­leg csak a Szlávy-kormányt tartja posszibilisnek, s kész azt „tüskén-bokron“ követni, ha férfias erélyt fejtend ki, ha őszinte leend irányunkban, s ha azt látandja, hogy eszméi az ország javát czélozandják. Csengery Antal az értekezlet feszült figyelme­t ismételve hangoztatott helyeslései közt egy nagy be­szédet tartott. Előrebocsátó, hogy gyöngélkedő álla­pota miatt nem rendelkezik elég erővel, hogy nézeteit úgy adhassa elő, a­mint óhajtaná. Az őszinteség —­­úgymond — kötelességünk most úgy önmagunk, mint a kormány irányában Rekriminácziókkal nézete szerint nem lehet megtartani egy távozni készülő kormányt. Alig indultak meg a válságról szállongó hírek, s máris föltárult mindnyájunk előtt egész fenyegető mivoltában a veszély. Azon párt, a mely békés után hozta létre azt, a­miatt az 1848/9 év fegyverrel nem tudót kivívni, azon pontra jutott, hogy a jelen kormány visszaléptével épen az okok miatt, melyek a visszalépést előidézték — a pártból más kormányt alakítni alig lehetséges. Nem követeljük ugyan magunknak a hazafiság kizárólagos monopóliumát, de mégis ha kezeinkből kiejtjük a kor­mány gyeplőjét, ugyan melyik párt fogja azt ismét föl­vehetni? A helyzet tehát rendkívül komoly, s köteles­ségünkké teszi az okok őszinte megvizsgálását, ha or­voslást akarunk. Nem sejti hosszasan, mi része van a helyzetben azon fájdalmas körülményeknek, hogy még mindig betegeskedik pártunk bölcs vezére, kinek inté­sei mindig létrehozták pártunkban a szükséges egysé­get. (Az értekezlet lelkes éljenzéssel hangoztatja Deák Ferencz nevét.) Soha sem ringatta magát csalódás­ban az iránt, hogy a párt kebelében e válságnak előbb utóbb be kell következnie. E párt különböző elemek­ből alakult, a­melyek eddig is folytonos tranzakc­iót tettek szükségessé. S e körülménynek megvolt úgy jó, mint rósz oldala; jó volt az, hogy föntarta a párt egy­ségét ; rész, hogy nem lehet­ mindig elegendő gyorsa­ságot fejtenünk ki az alkotásban. Fölötte sajnálja azonban, hogy épen most kelle bekövetkezni a zászló­­bontogatásnak, hogy az elvi töredékek épen most érzik magukat önálló szereplésre hivatottaknak. Ebben rej­lik a jelen helyzet egyik oka, a másik bizonyos szemé­lyi tekintetekben keresendő, a­melyek jogos vagy jogo­sulatlan voltát egyébiránt nem akarja most vitatni. Mindezek kétségkívül igen nehézzé teszik a jelen kor­mány helyzetét, de azzá tennék bármely más kormá­nyét is. — Erős kormányt kívánunk — s szóló meg­van győződve arról, hogy egy nemzetnek nincs oly szüksége erős kormányra, mint épen nekünk, — de ily kormány csak kompakt pártnak támogatása mellett áll-­ hat fen. Gyökeres orvoslást nem nyújthat egyéb, csak parlamentáris pártviszonyainknak javulása, csak a pár­toknak elvi programm alapján alakulása. — A múlt nyáron történt jelenségek s közelebbről a parlament egyik kiváló tagjának nyilatkozata mán — kit bizo­nyára örömmel fogunk ismét a parlimen­tben szem­lélni, — hitte, hogy közelebb állunk pártviszonyaink­nak e javulásához, mint a legközelebbi napok eseménye után tapasztalnia kellett. Mert egyfelől azt mondani, hogy a pártok bizonyos nagy czéloknak megoldására elveiknek feladása nélkül egyesülhetnek, s másfelől nem ismerni el ily nagy czél gyanánt az állam fizetés­képességének föntartását, valóban nem alkalmas mód az elvi egyesülés eszméjének megérlelésére ; ily előz­mény után részünkről minden közeledő lépés a mentő kéz után kapkodásnak, abdikácziónak látszanék. (Élénk helyeslés.) Ily körülmények közt magunkban, pártunk­ban kell keresnünk a jobbra fordulás eszközét. Az elvi töredékek, a­­ meglehet jogosult ambícziók gon­dolják meg, hogy igenis idézhetnek most válságot elő, de ez­által nem fogják az ország érdekét előmozdítani. Helyzetünkben legroszabb tanácsadó a szenvedély. Hányszor intett bennünket vezérünk, hogy tanuljuk jobban szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeinket. A Deák-párt eddig nem követelte tagjaitól azon párt­fegyelmet, a­mely véleményelleneseinknél uralkodott, de mégis maga Deák is hányszor vetette alá ellen­kező nézetét a többségnek, azon szempontból indulván ki, hogy nézete érvényesítésének pillanatnyi elhalasz­tása kisebb veszélylyel jár, mint a pártkötelék fölbon­tása. Miután tehát e pillanatban gyökeres orvoslást nem várhatunk, s miután más kormánynak a párt ke­belében való alakítása nem lehetséges, szólítsuk föl a kormányelnököt arra, hogy a jelen válságos helyzet­ben tartsa meg állását. (Élénk helyeslés.) Még ha le­hetséges volna is, még­sem volna tanácsos más kor­mánynak alakulnia most, midőn nem tanulmányozni, hanem cselekedni kell. (Helyeslés.) Ha mindezeket be­látjuk, kötelességünk, még ha elvi áldozatokba kerül is, kompaktul támogatnánk a jelen kormányt, külön­ben azon­­ a Parlamentarismus történetében eddig hallatlan példát szolgáltatjuk a világnak, hogy miként bukott meg egy nagy többségben levő párt — saját él­hetetlensége miatt! (Élénk helyeslés.) Horváth Boldizsár hozzájárul Csengery indít­ványához, meglehet némely meggyőződésének árán, de mert nem akarja legfőbb elvét veszélyeztetni. Nem or­vosoljuk ugyan ez által gyökeresen a bajt, nem is áll ez most módunkban, de legalább ne tegyük a bajt akuttá, míg el nem jő a gyökeres orvoslásnak ideje. Két hivatása van a Deák pártnak: a közjogi alap vé­delme s az országnak reorganizálása; mihelyt elvetjük bármelyiket, a párt is azonnal szétmállik. A­mely kor­mány ezeknek megfelel, annak számára mindig bizto­sítva leend a Deák párt kompakt egysége. A parlamen­tarizmus jelen válságos helyzetében kötelességünk fen­­tartani a jelen kormányt. Steiger Gyula sok tekintetben egyetért Cs­i­­gery indítványával, de alig hiszi, hogy a kormány egyes tárczáit czélszerű­bben is be ne lehetne tölteni. Ha az egész kormány úgy marad, a­mint van, ez által nem­ leend se az ország, se a párt megnyugtatva, ez a pártban levő szakadást és differencziákat nem­ oszla­­tandja el. Szóló nem hajlandó a kormányt tüskén bok­ron követni, hanem ismerni kívánná előbb a program­­mot, melynek alapján kormányozni akar. A kormány mindig csak a beterjesztendő törvényjavaslatok c­ímét szokta elősorolni, de soha azoknak alapelveit. Tegyük meg ugyan, a­mit Csengery indítványoz, de akként, hogy kérdjük meg a miniszterektől, miszerint hazafia­san elszánván magukat hivataluk folytatására, mit szándékoznak tenni, hogy az országot kimentsék az ör­vényből? Mert azt például csakugyan nem lehet tőlünk kívánni, hogy az eddigi vasúti politikát, a­mely­ leg­alább is felerészben okozója volt jelenlegi bajainknak, ezután is kövessük. Megrója a kormánynak azon eljá­rását is, hogy gyakran terjesztett egyes törvényjavasla­tokat a törvényhozás elé,mielőtt előlegesen tájékozva lett volna a párt nézetei felől. A párt kebelében ural­kodó nagy türelmetlenség sem alkalmas eszköz a sza­­kadás áthidalására ; ha nem is vagyunk — úgymond — mindnyájan bölcsek, mindenki megvárhatja, hogy legalább jóakarata ne vonassák kétségbe. A fölhívást a párt részéről csakis a miniszterelnök irányában akarja létetni. Bánó József ismétli, hogy ő is ugyanazon föl­é­­teleket tartotta fön, mint előtte szóló, s hogy a kor­mány alatt a Szlávy-kabinetet ,,in capito“ értette. Csengery Antal megjegyzi, hogy adta annyi jelét önállóságának, miszerint nem érdemlette meg a kormány tüskén-bokron való követésének szemrehá­nyását ; épen az ellenkezőt szokták szemére hányni, főleg mint a pénzügyi bizottság tagjának. De a pártértekezlet valamibe belenyugodni, s aztán a házban bizalmatlan­ságot tanúsítani a kormány iránt: ez nem járja. (Élénk helyeslés.) Viszonyainknál fogva nem várhatjuk, hogy a kormány most terjeszsze elő minden egyes kérdésre nézve irányelveit; átalában ne rekrimináljunk, hanem annak idején vitassunk meg itt a pártértekezleten min­den egyes kérdést. Egy miniszteri aspiránstól igenis le­het programmot követelni , de nem egy menekülni akaró minisztertől. Tarnóczy Gusztáv : A válságot nem lehet ha­talomszóval megszüntetni, ő egyébiránt kész a kor­mány támogatására. ,,ha annak programmja megegye­zik az ő programmjával.“ Gróf Forgách Antal nem szokta felszólalá­saival igénybe venni a pártértekezlet türelmét, de e válságos perezben kötelességének tartja szólani. A Deák-párt különböző el­veket egyesít kebelében ; egyesültek ezen elemek a közjogi alap elfogadásában, s a párt föntartására. Ez utóbbi most a kérdés; vélemé­nye szerint a jelen helyzetben csak a Szlávy-kor­­mány tarthatja meg a Deák-pártot az országnak. Künn a hazában egyetlen más zászló sem fogná a Deák-pártot összetart­­ztani. Elfogadja Csengery indít­ványát. Szilágyi Dezső: Az a kérdés, hogy egy nagy többséggel rendelkező párt képtelennek mutassa-e ma­gát a kormányzásra ? Csengery indítványa szerint a kabinetnek megszavazandó bizalom csak a kormány el­nökét illeti „per eminentiam.“ Most nem az forog kér­désben, hogy elvi szétválás alapján csoportosuljunk, s nem a válságos viszonyok, s a képviselőház túlolda­lánál tapasztalt ellenséges magatartás nem teszik-e kö­telességünké a kormánynak szilárd támogatását ? Meg­győződése szerint erkölcsi bukás lenne a pártra nézve — a kiegyezés iránti ragaszkodást is megingatná az országban — annak ünnepélyes bevallása, hogy a párt nem képes a jelen bonyodalmakból kibontakozni. Szin­tén hozzájárul C­engery indítványához. Tóth Vilmos hasonlóképen a legpraktikusabb, ak­i leginkább czélhoz vezetőnek találja ez indítványt, a­mely nézete szerint szintén nem foglalja magában min­dennek föltétlen elfogadását, hanem csak azt, misze­rint bizalommal viseltetünk Szlávy kormánya iránt s elvárjuk tőle, hogy oly törvényjavaslatokat terjesztene elő, melyek találkoznak a párt nézeteivel.­­ Just József megvárná azoktól, kik a párthoz tartó­­knak állítják magukat, hogy a képviselőházban ne szava­zzanak ellenünk. Zsivkovics a horvát képviselők nevében kije­lenti Csengery indítványának elfogadását. Elnök a tabi­kos helyeslés közt kimondja, misze­rint a­­ párt egyhangúlag bizalmát nyilvánítja­ Szlávy József miniszterelnök iránt s fölkéri őt, tartsa meg to­vábbra is jelen állását.“ Az értekezlet megbízza P­er­cze­l Béla elnököt e határozatnak a mi­niszterelnökkel való közlésére. Az esti értekezleten P­e­r­c­z­e­l Béla elnök jelente az értekezletnek, miszerint Szlávy József kormány­elnök meghatottan értesült a párt határozatáról s a legközelebbi napok valamelyikén a pártértekezlet előtt nyilatkozni fog. -------------------------------­ben nem. Megszoktam különböztetni, keresztény és nem keresztény erkölcstant.“ A többség az indítványt,­elveti. Hoffmann Pál azt ajánlja,­­ hogy a hit- és erkölcs­tan a hitfelekezetükre bizalmék , de az ne legyen köte­lező tantárgy. Ez ellen többen szólanak, érdekesnek tartjuk ide­igtatni Tisza Kálmán nyilatkozatát. „Nekem m­ind­­egy — úgymond körülbelül , hogy akárki akármit hisz, de a vallástalanságot dekretálni nem akarom. Meglehet, hogy ez elmaradott álláspont, de az én ál­láspontom.*"Tisza K. azt sem akarná, hogy az állami intézetek elveszítsék hitelüket, pedig elveszítenék, mi­helyt a közönség azokat vallástalanoknak tartaná. Mol­nár Aladár azt indítványozza, hogy a hit- és erkölcstan tanításának óráit s helyiségét, a hitfelekezetek meghal­­gatásával, a miniszter állami­tea­­ meg és ismételt szava­zás után ez fogadtatott el. Az eredeti szerkezet mellett csak négy tag szava­zott. Folytattatván a vita, Schwarcz Gyula a kö­vetkező §§-nál az előkészítő osztály eltörlését ajánlja. Ez hosszabb vitát keltett, mely m­a azzal ért véget, hogy a bizottság többsége az előkészítő osztály elvetése és a fölvételi vizsgálat mellett nyilatkozott." A formulá­­zás a legközelebbi ülésben döntetik el, mely holnap­után, a képviselőház ülése után tartozik. MAGYAR ÚJSÁG 1873. DECZEMBER 3. — A helyzetről, mondja a „P. N.“, melyet esti la­punkban részletesen jellemeztünk a „Pester Lloyd“ kö­vetkezőleg nyilatkozik : „Mint hiszszük, a miniszterel­nök elhatározása egyedül attól fog függni, várjon sike­­rülend­e­n ki alkalmas pénzügyminisztert találni, a­mi ugyan e pillanatig meg nem történt. A tegnapi pártér­tekezlet eredménye természetesen azonnal közölhetett Deák Ferenczel is, ki a fölött na­gyon megörült. Deák Ferencz ez alkalommal azon óhaját fi­­­ze ki, hogy Ker­­kapoly úr legalább a legközelebbi időre ne távoznék el innen, hanem épen e súlyos viszonyokkal szemben azon­nal sorba álljon, és fényes tehetségével, valamint csodá­latos dialectikájával folytatná a harczot a régi zászlóért. Kerkapoly úrnak ez an­nál könyebben esnék, minthogy a pénzügyminiszter nemcsak utolsó beszédével telje­sen megnyerte párttagjai szívét, hanem minisztertársai­val legjobb egyetértésben lép ki a kabin­etből, s azt to­vábbra is minden erejéből támogatni ígérte. Kerkapoly és Tisza lemondásának elfogadása iránt kételkedni nem lehet, ő felsége már tegnapelőtt ez értelemben ny­ilatko­zott­ volna. Hivatalos fölmentésük azonban valószínűleg csak a király visszatérése után, és utódjaik kinevezte­­tésével egyidejűleg fog közzététetni. E publicatio, az eddigi hírek szerint, a párt által egyszerűen tudomásul fog vétetni, ellenben az eddigi pénzügymnk számára, mi­kor első ízben megint mint egyszerű képviselő fog a pártértekezleten megjelenni, nagyszerű ovatiót, akarnak készíteni. —v ^ ,VTt*1315- ■ — A képviselőház tanügyi bizottsága tegnap este tartott ülésében folytatta a középtanodai törvényjavaslat megvitatását. Mindenkelőtt a görög nyelv kérdése dön­tette el, szavazat­többséggel kötelező tantárgygyá je­lentetvén ki Hogy mily osztályban kezdessék a görög taníttatni, a felett a bizottság későbben határoz, midőn a miniszter által szétosztatni ígért tanterv a bsz. tagjai­nak kezében lesz. Ugyanez indoknál fogva az 5. 7. §§. függőben hagyattuk. A 8. §-nál Molnár Aladár azt indítványozza, hogy a­kik a nem kötelező tantárgyakra jelentkeztek, a­zok köteleztessenek e tantárgyakat végig hallgatni. Nem fogadtatott el. Pulszky Ágost azt ajánlja, hogy az elvállalandó összes tanórák maximuma állapittassák meg, későbbre halasztatott, midőn a tan­órákról lesz szó. — Az eredeti szerkezet jön elfogadva. A 9. §. igy hangzik : „Az egyes tantárgyakban elérendő czélt időről időre a közoktatásügyi miniszter határozza meg, a hit és erkölcstan kivételével melyek tanítása iránt az illető egyházi hatóság intézkedik. E §. hosszas élénk vitára adott alkalmat. Várad­i Gá­bor e §. első alineájára nézve azt ajánlja, hogy a mi­niszter a 45. §.-ban elrendelt s minden harmadik évben összeülendő tanári értekezlet meghallgatásával intéz­kedjék. A miniszternek az ellen nincs észrevétele, a többség azonban mellőzi. Tisza Kálmán a mellett van, hogy a tantárgyakban elérendő mértéket a tör­vényhozás határozza meg­. A többség nem fogadja el. Végül marad az első alinea eredeti szövege. A második alineánál, mely a hit és erkölcstan tanításáról szól, több indítvány léte­tett. S­z­i­l­á­d­y Áron egy általános erkölcstant akar taníttatni, mely nincsen hitfelekezetekhez kötve. Ti­sza Kálmán, Trefort s többen ezt nem helyeslik. Tisza e kérdésben körülbelül igy nyilatkozott: „Phi­­losophice áll az, hogy csak egy erkölcstan van; az élet­ Csan­ady Sándor képviselő beszéde a képv. ház nov. 20-diki esti ülésben. T. képviselőház! Nem volt szándékom felszólalni ez alkalommal és nem vettem volna igénybe a t. ház türelmét, ha ezelőtt néhány perc­c­el Kemény Mihály képviselő úr gyanúsítólag nem mondotta volna, hogy megvárta volna tőlünk az 1848-as párt tagjaitól, hogy felszólaljunk Kosztics Lázár képviselő úr mai nap tör­tént nyilatkozatára. Csodálk­ozásomat kell kifejeznem a képviselő úr e gyanúsítása ellenében, mert hiszen azt, hogy melyik párthoz tartozik valaki és mily elvek mellett küzd, nem onnan kell megítélni, hogy mily helyről szólal fel, ha­nem igen­is eljárásából, tetteiből és nyilatkozataiból. (Helyeslés.) Azt hisze­m, uraim, pedig miként a legközelebbi napokban, a midőn nézetem és meggyőződésem szerint az alkotmányos fogalmak és törvényeink ellenére Fe­­rencz József ő felsége uralkodás évfordulójának ünne­pét, mint 25 éves magyar királyét— akarták öttök megünnepelni, akkor Miletics Szvetozár képviselő úr nem velünk, a 48-as párttal, hanem önökkel, a balkö­zép párttal szavazott. (Derültség jobbfelől. Mozgás a balközépen.) Egyébiránt csak örömömet fejezem ki ez alkalom­mal, hogy Kemény Mihály képviselő úr alkalmat nyúj­tott nekem, kinyilatkoztatni azt, hogy Miletics Szve­tozár úr és azok, kik vele egy czélra küzdöttek, soha sem tartozott azon párthoz, melynek tagja lehetni sze­rencsémnek tartom. (Fölkiáltások a szélsőbalon : Igaz ! Úgy van!) soha semmiféle körülmények közt velünk még magántanácskozmányban sem vett részt. (Helyes­lés a szélső­baloldalon.) Ezzel tartoztam saját magunk­nak azon alaptalan gyanúsítás ellen, melylyel a képvi­selő úr jónak látott bennünket megtámadni. (Helyeslés.) Ha már 1. képviselőház felszólaltam, kell, hogy ez alkalommal a szőnyegen levő kérdéshez is hozzá­szóljak Az 1872. évi XXXIII. trvczikk 54 milliónyi köl­csönt bocsátott a jelenlegi kormány rendelkezésére.. Máig még alig száradt meg Kerkápoly Károly pénz­ügyminiszter ur tintája, a legközelebb általa felvett kölcsön kötelezvényén, (derültség) alig jutott kezéhez azon összeg, és már a legközelebbi napokban egy újabb kölcsön megkötésére vonatkozó törvényjavaslatot ter­jesztett a ház elé. Kölcsön megszavaztatását kéri a t. miniszter úr most, a mostani körülmények közt, midőn a jelenlegi mostoha kormányrendszer következtében a haza népe a reá háramló magas adóterheket alig képes elviselni. Kölcsönt kér megszavaztatni most, midőn leginkább a kölcsönök kamatai következtében felemelt és már elviselhetlenné vált adók miatt a haza polgárai­nak igavonó barmainak élelemszerei árvereztetnek el azok miatt. Kölcsönt kér megszavaztatni a t. miniszter úr, nem azért, hogy az ínséggel küzdő népen segítsen, mert hiszen, ha ez lett volna c­élja, nem szavaztatta volna le Nikolich képviselő úrnak e napokban tett ne­­meskeblű indítványát, mely szerint kérte kimondatni, hogy a nemzet szegényeitől a vetőmag adóvégrehajtás útján ne vétessék el, sőt kötelessége lett volna a kor­mánynak gondoskodni arról, hogy a vetőmag hiánya miatt az e hazában levő földek nagy része, a jövő re­ménye, bevetetlenül ne maradjon. (Helyeslés a szélső­balon.) Kölcsönt kér igenis a kormány azért, hogy foly­tathassa megkezdett pazarlását, a gschiiftelést; köl­csönt kér a kormány azért, hogy fizethesse, jutalmaz­hassa a hazaárulókat, a Bach és Schmerling korszak lovagjait. (Élénk mozgás jobbfelől.) Kölcsönt kér a kormány igenis azért, hogy bizonyos vasútvonalakat kiépíthessen, melyeknek kiépítése csak kárára fog lenni az államnak. Hogy ezen kötelezettségeinek — mert ő azoknak tartja — eleget tehessen, egy oly drága, nagy kamatú kölcsönt köt, hogy alig van állam Euró­pában, kivéve Törökországot mely állam nagyobb ka­matra kötött volna kölcsönt, mint a­mily kölcsönt akar a pénzügyminiszter megkötni jelenleg. Ha nem említem is­­, képviselőház, hogy e köl­csön el annyira drága, hogy hozzáfogható kölcsön alig található Európa bármely államában, mert 10 VnVo-ot fog fizetni a kormány érette, már magában azon kö­rülmény, hogy ezen kölcsönt öt év alatt aranyban, ezüstben kell visszafizetni, hogy ezen kölcsön biztosítá­sára az állam összes vagyona leköttetik és az által az ország hitele a jövőre nézve megsemmisíttetik; ele­gendő ok arra nézve, hogy ezen kölcsön megtagadása mellett nyilatkozzam. Valóban csodálkozásomat kell kifejeznem a jelen­legi kormány gondatlan gazdálkodásának eljárása felett. Nekem úgy tűnik fel ez eljárás, mintha tervszerű­ig akarnák e­szközölni azt, hogy a haza, nemzetünk mind szellemileg, mind anyagilag megsemmisüljön. Egy kormánynak feladata, kötelessége, ha ugyan a nemzet jólétét szívén hordja, oda működni, hogy alattvalói adósságokkal ne terheltessenek; feladata, kö­telessége oda működni, hogy adósságot adósságra ne halmozzon, hanem anyagi jólétet eszközöljön. Kérdem én, várjon a jelenlegi kormánynak volt-e egyetlenegy törvényjavaslata, mely a nemzet, a haza jólétének eszközlésére c­élzott ? Egy kormánynak uraim feladata,kötelessége azt megvizsgálni: minő okok, minő akadályok azok, a­melyek egy állam anyagi fel­virágzását gátolják; kötelessége elhárítani a gátló aka­dályokat. Ha pontosan kutatjuk az időszakot, melyben Ma­gyarországnak államadósságai keletkeztek, és az oko­kat, melyek azokat előidézték, arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy az 1867-dik évtől kezdve keletkez­tek a Magyarországot, a magyar nemzetet annyira ter­helő adósságok, pedig uraim ! tudjuk, hogy a legrégibb időtől fogva isulásoknak volt kitéve a haza,­­a nemzet ; tudjuk, hogy a sötétség közép­századaiban török-tatár csapatok dúltak el hazába­n. De elvonultuk után az ön­álló független Magyarország kormányának sikerült be­­hegeszteni a vérző sebeket, mert minden igyekezetét arra fordította, hogy a magyar nemzet anyagi és szel­lemi jólétét nevelje. Tudjuk, hogy legközelebb a gyalá­zatos világosi árulás következtében is dúlta hazánkat az osztrák és muszka had, és hogy a világosi fegyver­­letétel után sok szenvedése volt e hazának. Zsarnoki kormány uralkodott e hazában, de legalább a kormány­zata nem hozta hazánkat oly szomorú helyzetbe. Igen­is uraim! midőn önök itt a jobboldalon az 1767-ik évi közösügyi kiegyezkedés következtében a kormányt elfoglaltak, a­nélkül, hogy visszaadták volna hazánk önállóságát és függetlenségét, első tettük volt az osztrák államadósságok egy részének e­lfogadása által hazánkat oly szomorú helyzetbe taszítani, a­mely helyzetnek tulajdonítom én a jelenlegi szomorú pénz­ügyi állapotokat. Nem akarom én te haz­ menteni a kormány hibás eljárásait, de ha minden oldalról ez ideig a jelenlegi kormány hanyag­ kezelésének tulajdonították a jelen­legi rész­pénzügyi viszonyokat, én kinyilatkoztatom egész őszinteséggel, hogy azt nem egészen a kormány­nak tulajdonítom, hanem igenis kimondtam már e he­lyen több alkalommal, hogy hazánk minden bajainak kütforrásául a közös ügyes egyezkedést ismerem. (He­lyes szélső bal felől.) Ebből keletkeztek az államadóságok, és ezeknek áldozata lesz hazánk előbb utóbb szellemileg és anya­gilag. (Úgy van­ a­zélső baloldalon.) Nem vettem volna te­hát ez alkalommal fáradsá­got arra, hogy azon közös ügyes közjogi viszonyokat fel­említsem, ha fel nem hivott volna engem arra Horváth Boldizsár képviselő­társamnak be­zéde, mely dics­­fénynyel akarta körülvenni az 1867-ik évi vívmá­nyokat. Kérdem én, mivel tudja Horváth Boldizsár kép­viselőtársam bebizonyítani azt, hogy azon zászló, mely alatt küzdöttek. (Felkiáltások : Eláll !) Nem fog elál­­lani, hiába mondják önök. (Halljuk !) Kérdem én, mivel képes Horváth Boldizsár képvi­selő úr bebizonyítani azt, hogy a párt, melynek tagja lehetni büszkeségének mondta az imént, a szabadság­, az egyenlőség zászlója alatt küzdött? Hiszen uraim önök a nemzet önállóságával, függetlenségével, a nem­zet szabadságát semmisítették meg; önök uraim a viri­­lis szavazatok behozatala által a jogegyenlőségét csap­ták arczul. (Felkiáltások: A dologra!) A dologra van ez igenis, mert én nem a rész kezelésnek tulajdonítom a jelen szomorú helyzetet, hanem igenis tulajdonítom azon közjogi alapnak, melyen kormányoztak önök, te­hát a dologra tartozik. Miután te­hát­ arra nézve, hogy szeretett hazám jelenlegi kellemetlen helyzetéből kiszabaduljon, nélkü­­lözhetlen szükség az, hogy önálló, független hadügy­­gyel és kereskedelemmel bírjon; s miután a t. minisz­ter urak, tudom mikép ezen eszmék létesítésének leg­­nagyobb ellenségei, én a kormány tagjai irányában bizalommal nem viseltetem, nem akarok részökre pénzt eszközül megszavazni arra, hogy bűnös kormányzatu­kat tovább folytathassák, és most ezen kölcsönt ha­zámra nézve károsnak, lealázónak tartom, e kölcsön elfogadása ellen nyilatkozom. Kérem a t. házat, méltóztassék a Simonyi Ernő t. képviselő­társam által előterjesztett, általam is aláírt határozati javaslatot­ elfogadni. (Helyeslés a szélső­bal­oldalon.) ORSZÁGGYŰLÉS. Az országgyűlés decz. 1. (Póttudósítás.) Horn Ede miután elmondta, hogy a kölcsön meg­szavazása erőszakolt és és helytelen volt a kormány ré­széről, mert már most tehát csak pár nap múlva is, már sokkal olcsóbban lehetne pénzt kapni, mert a kamat az angol pénzpiac­on tetemesen leszállott, elnök figyel­meztetésére, hogy a napirendnél maradjon, indítványt tesz, hogy­ a kormány utasíttassék a kérvények s különösen a bankkérvények még ez évben való elin­tézése iránt. Móricz Pál pártolja Horn indítványát, mert a ház, de maga az ellenzék is elég sokáig várt türelmesen, s hitte, hogy a kormány valahára megtartja ígéretét, s előlép egy javaslattal. De most már az idő lejárt, s a kormánynak nyilatkozni kell. (Helyeslés balról.) Szlávy miniszterelnök nem vitatkozik, mert a bankügy tárgyalása nincs napirenden. Tisza Kálmán elismeri , hogy a bankkérdés megoldása nem a mai ülés tárgya, de a Horn indítvá­nya nem is erre, de arra vonatkozik, hogy a kormány terjeszsze elő véleményét és teendő lépéseit, hogy tudja meg az ország, minő állást foglal el a minisztérium e kérdéssel szemben, s akar-e eleget tenni a közvéle­ménynek vagy sem,­ s hogy egyáltaljában ígéretein­k van-e valami alapja? Csengery Antal nem találja szükségesnek a kor­mányt utasítani, miután már a kormány kijelentette, hogy még ez ülésszak alatt előterjesztést fog tenni. Horn indítványa, úgymond, kényszerhelyzetbe hozza a kormányt. Pechg Tamás a házszabályokhoz szól. Simonyi Ernő : T. ház! Igen sajnálom, hogy Csengery J. képviselő úr beszédét csak csekély részben voltam képes hallani. Azon megjegyzésére, hogy a t. ház indítványom folytán határozott, azt akarom meg­jegyezni, hogy hiszen indítványomat a t. ház tárgyalás alá sem vette, s miután tárgyalás alá nem vette, felette nem is határozhatott, s így a házszabályokban kijelölt eset arra egyáltalán nem vonatkozhatik. Mi azon ellenvetést illeti, hogy a pénzügyminisz­ter úr ígéretet tett, hogy ez ülésszak folytán nem csu­pán előterjesztést, hanem határozott pontozatokat is fog előterjeszteni, más részről pedig, hogy ha elfogadjuk a Horn képviselő úr által beadott indítványt, kényszer­­helyzetbe jut a kormány; erre kénytelen vagyok azt felelni, hogy a pénzügyminiszter úr a bankügyben már sok ígéretet tett, de ezek közül egyet sem váltott be. A t. ház jól méltóztatik emlékezni, hogy a bankkérdés tüzetesen 1869-ben Jókai képviselő indítványa folytán került a ház elé. A t. ház akkor egy országos bizottságot küldött ki a bankügy megvizsgálására, ezen bizottság előtt állott azon ügy két évig, míg a ház elé került. Arra, hogy 2 évig halasztatott az intézkedés, a pénzügyminiszter úr áltul felhozta azt, hogy három nappal későbben adtam be a különvéleményt, mint azt várta volna, azonban tárgyalás alá került. Két évvel ezelőtt a t. ház méltóz­­tatott egy határozatot hozni, melyben egyenesen utasítja a pénzügyminisztert, hogy ezen ügyben minél hama­rabb intézkedjék. A két év elmúlt és mi sem történt. A miniszter úr megígérte, hogy igenis intézkedni fog, és arra kérte a házat, hogy fogadja el akkor Trefort képviselő úr által benyújtott indítványt, s a ház ateg­

Next