Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)
1873-12-03 / 278. szám
pártban kifejlett mozgalmat az adott körülmények közt egészen természetesnek találja; nem volnánk méltók képviselői állásunkra, s valóban fájdalmas jelenség lenne, ha nem gondolkozunk való módokról a jelentkező bajok elhárítására. S a kormánynak is még megnyugvással kellett volna szemlélni e mozgalmat. A kérdés most az, mi módon lehet bajainkon segíteni? Jelenleg csak a Szlávy-kormányt tartja posszibilisnek, s kész azt „tüskén-bokron“ követni, ha férfias erélyt fejtend ki, ha őszinte leend irányunkban, s ha azt látandja, hogy eszméi az ország javát czélozandják. Csengery Antal az értekezlet feszült figyelmet ismételve hangoztatott helyeslései közt egy nagy beszédet tartott. Előrebocsátó, hogy gyöngélkedő állapota miatt nem rendelkezik elég erővel, hogy nézeteit úgy adhassa elő, amint óhajtaná. Az őszinteség —úgymond — kötelességünk most úgy önmagunk, mint a kormány irányában Rekriminácziókkal nézete szerint nem lehet megtartani egy távozni készülő kormányt. Alig indultak meg a válságról szállongó hírek, s máris föltárult mindnyájunk előtt egész fenyegető mivoltában a veszély. Azon párt, a mely békés után hozta létre azt, amiatt az 1848/9 év fegyverrel nem tudót kivívni, azon pontra jutott, hogy a jelen kormány visszaléptével épen az okok miatt, melyek a visszalépést előidézték — a pártból más kormányt alakítni alig lehetséges. Nem követeljük ugyan magunknak a hazafiság kizárólagos monopóliumát, de mégis ha kezeinkből kiejtjük a kormány gyeplőjét, ugyan melyik párt fogja azt ismét fölvehetni? A helyzet tehát rendkívül komoly, s kötelességünkké teszi az okok őszinte megvizsgálását, ha orvoslást akarunk. Nem sejti hosszasan, mi része van a helyzetben azon fájdalmas körülményeknek, hogy még mindig betegeskedik pártunk bölcs vezére, kinek intései mindig létrehozták pártunkban a szükséges egységet. (Az értekezlet lelkes éljenzéssel hangoztatja Deák Ferencz nevét.) Soha sem ringatta magát csalódásban az iránt, hogy a párt kebelében e válságnak előbb utóbb be kell következnie. E párt különböző elemekből alakult, amelyek eddig is folytonos tranzakciót tettek szükségessé. S e körülménynek megvolt úgy jó, mint rósz oldala; jó volt az, hogy föntarta a párt egységét ; rész, hogy nem lehet mindig elegendő gyorsaságot fejtenünk ki az alkotásban. Fölötte sajnálja azonban, hogy épen most kelle bekövetkezni a zászlóbontogatásnak, hogy az elvi töredékek épen most érzik magukat önálló szereplésre hivatottaknak. Ebben rejlik a jelen helyzet egyik oka, a másik bizonyos személyi tekintetekben keresendő, amelyek jogos vagy jogosulatlan voltát egyébiránt nem akarja most vitatni. Mindezek kétségkívül igen nehézzé teszik a jelen kormány helyzetét, de azzá tennék bármely más kormányét is. — Erős kormányt kívánunk — s szóló megvan győződve arról, hogy egy nemzetnek nincs oly szüksége erős kormányra, mint épen nekünk, — de ily kormány csak kompakt pártnak támogatása mellett áll- hat fen. Gyökeres orvoslást nem nyújthat egyéb, csak parlamentáris pártviszonyainknak javulása, csak a pártoknak elvi programm alapján alakulása. — A múlt nyáron történt jelenségek s közelebbről a parlament egyik kiváló tagjának nyilatkozata mán — kit bizonyára örömmel fogunk ismét a parlimentben szemlélni, — hitte, hogy közelebb állunk pártviszonyainknak e javulásához, mint a legközelebbi napok eseménye után tapasztalnia kellett. Mert egyfelől azt mondani, hogy a pártok bizonyos nagy czéloknak megoldására elveiknek feladása nélkül egyesülhetnek, s másfelől nem ismerni el ily nagy czél gyanánt az állam fizetésképességének föntartását, valóban nem alkalmas mód az elvi egyesülés eszméjének megérlelésére ; ily előzmény után részünkről minden közeledő lépés a mentő kéz után kapkodásnak, abdikácziónak látszanék. (Élénk helyeslés.) Ily körülmények közt magunkban, pártunkban kell keresnünk a jobbra fordulás eszközét. Az elvi töredékek, a meglehet jogosult ambícziók gondolják meg, hogy igenis idézhetnek most válságot elő, de ezáltal nem fogják az ország érdekét előmozdítani. Helyzetünkben legroszabb tanácsadó a szenvedély. Hányszor intett bennünket vezérünk, hogy tanuljuk jobban szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeinket. A Deák-párt eddig nem követelte tagjaitól azon pártfegyelmet, amely véleményelleneseinknél uralkodott, de mégis maga Deák is hányszor vetette alá ellenkező nézetét a többségnek, azon szempontból indulván ki, hogy nézete érvényesítésének pillanatnyi elhalasztása kisebb veszélylyel jár, mint a pártkötelék fölbontása. Miután tehát e pillanatban gyökeres orvoslást nem várhatunk, s miután más kormánynak a párt kebelében való alakítása nem lehetséges, szólítsuk föl a kormányelnököt arra, hogy a jelen válságos helyzetben tartsa meg állását. (Élénk helyeslés.) Még ha lehetséges volna is, mégsem volna tanácsos más kormánynak alakulnia most, midőn nem tanulmányozni, hanem cselekedni kell. (Helyeslés.) Ha mindezeket belátjuk, kötelességünk, még ha elvi áldozatokba kerül is, kompaktul támogatnánk a jelen kormányt, különben azon a Parlamentarismus történetében eddig hallatlan példát szolgáltatjuk a világnak, hogy miként bukott meg egy nagy többségben levő párt — saját élhetetlensége miatt! (Élénk helyeslés.) Horváth Boldizsár hozzájárul Csengery indítványához, meglehet némely meggyőződésének árán, de mert nem akarja legfőbb elvét veszélyeztetni. Nem orvosoljuk ugyan ez által gyökeresen a bajt, nem is áll ez most módunkban, de legalább ne tegyük a bajt akuttá, míg el nem jő a gyökeres orvoslásnak ideje. Két hivatása van a Deák pártnak: a közjogi alap védelme s az országnak reorganizálása; mihelyt elvetjük bármelyiket, a párt is azonnal szétmállik. Amely kormány ezeknek megfelel, annak számára mindig biztosítva leend a Deák párt kompakt egysége. A parlamentarizmus jelen válságos helyzetében kötelességünk fentartani a jelen kormányt. Steiger Gyula sok tekintetben egyetért Csigery indítványával, de alig hiszi, hogy a kormány egyes tárczáit czélszerűbben is be ne lehetne tölteni. Ha az egész kormány úgy marad, amint van, ez által nem leend se az ország, se a párt megnyugtatva, ez a pártban levő szakadást és differencziákat nem oszlatandja el. Szóló nem hajlandó a kormányt tüskén bokron követni, hanem ismerni kívánná előbb a programmot, melynek alapján kormányozni akar. A kormány mindig csak a beterjesztendő törvényjavaslatok címét szokta elősorolni, de soha azoknak alapelveit. Tegyük meg ugyan, amit Csengery indítványoz, de akként, hogy kérdjük meg a miniszterektől, miszerint hazafiasan elszánván magukat hivataluk folytatására, mit szándékoznak tenni, hogy az országot kimentsék az örvényből? Mert azt például csakugyan nem lehet tőlünk kívánni, hogy az eddigi vasúti politikát, amely legalább is felerészben okozója volt jelenlegi bajainknak, ezután is kövessük. Megrója a kormánynak azon eljárását is, hogy gyakran terjesztett egyes törvényjavaslatokat a törvényhozás elé,mielőtt előlegesen tájékozva lett volna a párt nézetei felől. A párt kebelében uralkodó nagy türelmetlenség sem alkalmas eszköz a szakadás áthidalására ; ha nem is vagyunk — úgymond — mindnyájan bölcsek, mindenki megvárhatja, hogy legalább jóakarata ne vonassák kétségbe. A fölhívást a párt részéről csakis a miniszterelnök irányában akarja létetni. Bánó József ismétli, hogy ő is ugyanazon fölételeket tartotta fön, mint előtte szóló, s hogy a kormány alatt a Szlávy-kabinetet ,,in capito“ értette. Csengery Antal megjegyzi, hogy adta annyi jelét önállóságának, miszerint nem érdemlette meg a kormány tüskén-bokron való követésének szemrehányását ; épen az ellenkezőt szokták szemére hányni, főleg mint a pénzügyi bizottság tagjának. De a pártértekezlet valamibe belenyugodni, s aztán a házban bizalmatlanságot tanúsítani a kormány iránt: ez nem járja. (Élénk helyeslés.) Viszonyainknál fogva nem várhatjuk, hogy a kormány most terjeszsze elő minden egyes kérdésre nézve irányelveit; átalában ne rekrimináljunk, hanem annak idején vitassunk meg itt a pártértekezleten minden egyes kérdést. Egy miniszteri aspiránstól igenis lehet programmot követelni , de nem egy menekülni akaró minisztertől. Tarnóczy Gusztáv : A válságot nem lehet hatalomszóval megszüntetni, ő egyébiránt kész a kormány támogatására. ,,ha annak programmja megegyezik az ő programmjával.“ Gróf Forgách Antal nem szokta felszólalásaival igénybe venni a pártértekezlet türelmét, de e válságos perezben kötelességének tartja szólani. A Deák-párt különböző elveket egyesít kebelében ; egyesültek ezen elemek a közjogi alap elfogadásában, s a párt föntartására. Ez utóbbi most a kérdés; véleménye szerint a jelen helyzetben csak a Szlávy-kormány tarthatja meg a Deák-pártot az országnak. Künn a hazában egyetlen más zászló sem fogná a Deák-pártot összetartztani. Elfogadja Csengery indítványát. Szilágyi Dezső: Az a kérdés, hogy egy nagy többséggel rendelkező párt képtelennek mutassa-e magát a kormányzásra ? Csengery indítványa szerint a kabinetnek megszavazandó bizalom csak a kormány elnökét illeti „per eminentiam.“ Most nem az forog kérdésben, hogy elvi szétválás alapján csoportosuljunk, s nem a válságos viszonyok, s a képviselőház túloldalánál tapasztalt ellenséges magatartás nem teszik-e kötelességünké a kormánynak szilárd támogatását ? Meggyőződése szerint erkölcsi bukás lenne a pártra nézve — a kiegyezés iránti ragaszkodást is megingatná az országban — annak ünnepélyes bevallása, hogy a párt nem képes a jelen bonyodalmakból kibontakozni. Szintén hozzájárul Cengery indítványához. Tóth Vilmos hasonlóképen a legpraktikusabb, aki leginkább czélhoz vezetőnek találja ez indítványt, amely nézete szerint szintén nem foglalja magában mindennek föltétlen elfogadását, hanem csak azt, miszerint bizalommal viseltetünk Szlávy kormánya iránt s elvárjuk tőle, hogy oly törvényjavaslatokat terjesztene elő, melyek találkoznak a párt nézeteivel. Just József megvárná azoktól, kik a párthoz tartóknak állítják magukat, hogy a képviselőházban ne szavazzanak ellenünk. Zsivkovics a horvát képviselők nevében kijelenti Csengery indítványának elfogadását. Elnök a tabikos helyeslés közt kimondja, miszerint a párt egyhangúlag bizalmát nyilvánítja Szlávy József miniszterelnök iránt s fölkéri őt, tartsa meg továbbra is jelen állását.“ Az értekezlet megbízza Perczel Béla elnököt e határozatnak a miniszterelnökkel való közlésére. Az esti értekezleten Perczel Béla elnök jelente az értekezletnek, miszerint Szlávy József kormányelnök meghatottan értesült a párt határozatáról s a legközelebbi napok valamelyikén a pártértekezlet előtt nyilatkozni fog. -------------------------------ben nem. Megszoktam különböztetni, keresztény és nem keresztény erkölcstant.“ A többség az indítványt,elveti. Hoffmann Pál azt ajánlja, hogy a hit- és erkölcstan a hitfelekezetükre bizalmék , de az ne legyen kötelező tantárgy. Ez ellen többen szólanak, érdekesnek tartjuk ideigtatni Tisza Kálmán nyilatkozatát. „Nekem mindegy — úgymond körülbelül , hogy akárki akármit hisz, de a vallástalanságot dekretálni nem akarom. Meglehet, hogy ez elmaradott álláspont, de az én álláspontom.*"Tisza K. azt sem akarná, hogy az állami intézetek elveszítsék hitelüket, pedig elveszítenék, mihelyt a közönség azokat vallástalanoknak tartaná. Molnár Aladár azt indítványozza, hogy a hit- és erkölcstan tanításának óráit s helyiségét, a hitfelekezetek meghalgatásával, a miniszter államitea meg és ismételt szavazás után ez fogadtatott el. Az eredeti szerkezet mellett csak négy tag szavazott. Folytattatván a vita, Schwarcz Gyula a következő §§-nál az előkészítő osztály eltörlését ajánlja. Ez hosszabb vitát keltett, mely ma azzal ért véget, hogy a bizottság többsége az előkészítő osztály elvetése és a fölvételi vizsgálat mellett nyilatkozott." A formulázás a legközelebbi ülésben döntetik el, mely holnapután, a képviselőház ülése után tartozik. MAGYAR ÚJSÁG 1873. DECZEMBER 3. — A helyzetről, mondja a „P. N.“, melyet esti lapunkban részletesen jellemeztünk a „Pester Lloyd“ következőleg nyilatkozik : „Mint hiszszük, a miniszterelnök elhatározása egyedül attól fog függni, várjon sikerülenden ki alkalmas pénzügyminisztert találni, ami ugyan e pillanatig meg nem történt. A tegnapi pártértekezlet eredménye természetesen azonnal közölhetett Deák Ferenczel is, ki a fölött nagyon megörült. Deák Ferencz ez alkalommal azon óhaját fize ki, hogy Kerkapoly úr legalább a legközelebbi időre ne távoznék el innen, hanem épen e súlyos viszonyokkal szemben azonnal sorba álljon, és fényes tehetségével, valamint csodálatos dialectikájával folytatná a harczot a régi zászlóért. Kerkapoly úrnak ez annál könyebben esnék, minthogy a pénzügyminiszter nemcsak utolsó beszédével teljesen megnyerte párttagjai szívét, hanem minisztertársaival legjobb egyetértésben lép ki a kabinetből, s azt továbbra is minden erejéből támogatni ígérte. Kerkapoly és Tisza lemondásának elfogadása iránt kételkedni nem lehet, ő felsége már tegnapelőtt ez értelemben nyilatkozott volna. Hivatalos fölmentésük azonban valószínűleg csak a király visszatérése után, és utódjaik kineveztetésével egyidejűleg fog közzététetni. E publicatio, az eddigi hírek szerint, a párt által egyszerűen tudomásul fog vétetni, ellenben az eddigi pénzügymnk számára, mikor első ízben megint mint egyszerű képviselő fog a pártértekezleten megjelenni, nagyszerű ovatiót, akarnak készíteni. —v ^ ,VTt*1315- ■ — A képviselőház tanügyi bizottsága tegnap este tartott ülésében folytatta a középtanodai törvényjavaslat megvitatását. Mindenkelőtt a görög nyelv kérdése döntette el, szavazattöbbséggel kötelező tantárgygyá jelentetvén ki Hogy mily osztályban kezdessék a görög taníttatni, a felett a bizottság későbben határoz, midőn a miniszter által szétosztatni ígért tanterv a bsz. tagjainak kezében lesz. Ugyanez indoknál fogva az 5. 7. §§. függőben hagyattuk. A 8. §-nál Molnár Aladár azt indítványozza, hogy akik a nem kötelező tantárgyakra jelentkeztek, azok köteleztessenek e tantárgyakat végig hallgatni. Nem fogadtatott el. Pulszky Ágost azt ajánlja, hogy az elvállalandó összes tanórák maximuma állapittassák meg, későbbre halasztatott, midőn a tanórákról lesz szó. — Az eredeti szerkezet jön elfogadva. A 9. §. igy hangzik : „Az egyes tantárgyakban elérendő czélt időről időre a közoktatásügyi miniszter határozza meg, a hit és erkölcstan kivételével melyek tanítása iránt az illető egyházi hatóság intézkedik. E §. hosszas élénk vitára adott alkalmat. Váradi Gábor e §. első alineájára nézve azt ajánlja, hogy a miniszter a 45. §.-ban elrendelt s minden harmadik évben összeülendő tanári értekezlet meghallgatásával intézkedjék. A miniszternek az ellen nincs észrevétele, a többség azonban mellőzi. Tisza Kálmán a mellett van, hogy a tantárgyakban elérendő mértéket a törvényhozás határozza meg. A többség nem fogadja el. Végül marad az első alinea eredeti szövege. A második alineánál, mely a hit és erkölcstan tanításáról szól, több indítvány létetett. Szilády Áron egy általános erkölcstant akar taníttatni, mely nincsen hitfelekezetekhez kötve. Tisza Kálmán, Trefort s többen ezt nem helyeslik. Tisza e kérdésben körülbelül igy nyilatkozott: „Philosophice áll az, hogy csak egy erkölcstan van; az élet Csanady Sándor képviselő beszéde a képv. ház nov. 20-diki esti ülésben. T. képviselőház! Nem volt szándékom felszólalni ez alkalommal és nem vettem volna igénybe a t. ház türelmét, ha ezelőtt néhány perccel Kemény Mihály képviselő úr gyanúsítólag nem mondotta volna, hogy megvárta volna tőlünk az 1848-as párt tagjaitól, hogy felszólaljunk Kosztics Lázár képviselő úr mai nap történt nyilatkozatára. Csodálkozásomat kell kifejeznem a képviselő úr e gyanúsítása ellenében, mert hiszen azt, hogy melyik párthoz tartozik valaki és mily elvek mellett küzd, nem onnan kell megítélni, hogy mily helyről szólal fel, hanem igenis eljárásából, tetteiből és nyilatkozataiból. (Helyeslés.) Azt hiszem, uraim, pedig miként a legközelebbi napokban, a midőn nézetem és meggyőződésem szerint az alkotmányos fogalmak és törvényeink ellenére Ferencz József ő felsége uralkodás évfordulójának ünnepét, mint 25 éves magyar királyét— akarták öttök megünnepelni, akkor Miletics Szvetozár képviselő úr nem velünk, a 48-as párttal, hanem önökkel, a balközép párttal szavazott. (Derültség jobbfelől. Mozgás a balközépen.) Egyébiránt csak örömömet fejezem ki ez alkalommal, hogy Kemény Mihály képviselő úr alkalmat nyújtott nekem, kinyilatkoztatni azt, hogy Miletics Szvetozár úr és azok, kik vele egy czélra küzdöttek, soha sem tartozott azon párthoz, melynek tagja lehetni szerencsémnek tartom. (Fölkiáltások a szélsőbalon : Igaz ! Úgy van!) soha semmiféle körülmények közt velünk még magántanácskozmányban sem vett részt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel tartoztam saját magunknak azon alaptalan gyanúsítás ellen, melylyel a képviselő úr jónak látott bennünket megtámadni. (Helyeslés.) Ha már 1. képviselőház felszólaltam, kell, hogy ez alkalommal a szőnyegen levő kérdéshez is hozzászóljak Az 1872. évi XXXIII. trvczikk 54 milliónyi kölcsönt bocsátott a jelenlegi kormány rendelkezésére.. Máig még alig száradt meg Kerkápoly Károly pénzügyminiszter ur tintája, a legközelebb általa felvett kölcsön kötelezvényén, (derültség) alig jutott kezéhez azon összeg, és már a legközelebbi napokban egy újabb kölcsön megkötésére vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett a ház elé. Kölcsön megszavaztatását kéri a t. miniszter úr most, a mostani körülmények közt, midőn a jelenlegi mostoha kormányrendszer következtében a haza népe a reá háramló magas adóterheket alig képes elviselni. Kölcsönt kér megszavaztatni most, midőn leginkább a kölcsönök kamatai következtében felemelt és már elviselhetlenné vált adók miatt a haza polgárainak igavonó barmainak élelemszerei árvereztetnek el azok miatt. Kölcsönt kér megszavaztatni a t. miniszter úr, nem azért, hogy az ínséggel küzdő népen segítsen, mert hiszen, ha ez lett volna célja, nem szavaztatta volna le Nikolich képviselő úrnak e napokban tett nemeskeblű indítványát, mely szerint kérte kimondatni, hogy a nemzet szegényeitől a vetőmag adóvégrehajtás útján ne vétessék el, sőt kötelessége lett volna a kormánynak gondoskodni arról, hogy a vetőmag hiánya miatt az e hazában levő földek nagy része, a jövő reménye, bevetetlenül ne maradjon. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kölcsönt kér igenis a kormány azért, hogy folytathassa megkezdett pazarlását, a gschiiftelést; kölcsönt kér a kormány azért, hogy fizethesse, jutalmazhassa a hazaárulókat, a Bach és Schmerling korszak lovagjait. (Élénk mozgás jobbfelől.) Kölcsönt kér a kormány igenis azért, hogy bizonyos vasútvonalakat kiépíthessen, melyeknek kiépítése csak kárára fog lenni az államnak. Hogy ezen kötelezettségeinek — mert ő azoknak tartja — eleget tehessen, egy oly drága, nagy kamatú kölcsönt köt, hogy alig van állam Európában, kivéve Törökországot mely állam nagyobb kamatra kötött volna kölcsönt, mint amily kölcsönt akar a pénzügyminiszter megkötni jelenleg. Ha nem említem is, képviselőház, hogy e kölcsön el annyira drága, hogy hozzáfogható kölcsön alig található Európa bármely államában, mert 10 VnVo-ot fog fizetni a kormány érette, már magában azon körülmény, hogy ezen kölcsönt öt év alatt aranyban, ezüstben kell visszafizetni, hogy ezen kölcsön biztosítására az állam összes vagyona leköttetik és az által az ország hitele a jövőre nézve megsemmisíttetik; elegendő ok arra nézve, hogy ezen kölcsön megtagadása mellett nyilatkozzam. Valóban csodálkozásomat kell kifejeznem a jelenlegi kormány gondatlan gazdálkodásának eljárása felett. Nekem úgy tűnik fel ez eljárás, mintha tervszerűig akarnák eszközölni azt, hogy a haza, nemzetünk mind szellemileg, mind anyagilag megsemmisüljön. Egy kormánynak feladata, kötelessége, ha ugyan a nemzet jólétét szívén hordja, oda működni, hogy alattvalói adósságokkal ne terheltessenek; feladata, kötelessége oda működni, hogy adósságot adósságra ne halmozzon, hanem anyagi jólétet eszközöljön. Kérdem én, várjon a jelenlegi kormánynak volt-e egyetlenegy törvényjavaslata, mely a nemzet, a haza jólétének eszközlésére célzott ? Egy kormánynak uraim feladata,kötelessége azt megvizsgálni: minő okok, minő akadályok azok, amelyek egy állam anyagi felvirágzását gátolják; kötelessége elhárítani a gátló akadályokat. Ha pontosan kutatjuk az időszakot, melyben Magyarországnak államadósságai keletkeztek, és az okokat, melyek azokat előidézték, arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy az 1867-dik évtől kezdve keletkeztek a Magyarországot, a magyar nemzetet annyira terhelő adósságok, pedig uraim ! tudjuk, hogy a legrégibb időtől fogva isulásoknak volt kitéve a haza,a nemzet ; tudjuk, hogy a sötétség középszázadaiban török-tatár csapatok dúltak el hazában. De elvonultuk után az önálló független Magyarország kormányának sikerült behegeszteni a vérző sebeket, mert minden igyekezetét arra fordította, hogy a magyar nemzet anyagi és szellemi jólétét nevelje. Tudjuk, hogy legközelebb a gyalázatos világosi árulás következtében is dúlta hazánkat az osztrák és muszka had, és hogy a világosi fegyverletétel után sok szenvedése volt e hazának. Zsarnoki kormány uralkodott e hazában, de legalább a kormányzata nem hozta hazánkat oly szomorú helyzetbe. Igenis uraim! midőn önök itt a jobboldalon az 1767-ik évi közösügyi kiegyezkedés következtében a kormányt elfoglaltak, anélkül, hogy visszaadták volna hazánk önállóságát és függetlenségét, első tettük volt az osztrák államadósságok egy részének elfogadása által hazánkat oly szomorú helyzetbe taszítani, amely helyzetnek tulajdonítom én a jelenlegi szomorú pénzügyi állapotokat. Nem akarom én te haz menteni a kormány hibás eljárásait, de ha minden oldalról ez ideig a jelenlegi kormány hanyag kezelésének tulajdonították a jelenlegi részpénzügyi viszonyokat, én kinyilatkoztatom egész őszinteséggel, hogy azt nem egészen a kormánynak tulajdonítom, hanem igenis kimondtam már e helyen több alkalommal, hogy hazánk minden bajainak kütforrásául a közös ügyes egyezkedést ismerem. (Helyes szélső bal felől.) Ebből keletkeztek az államadóságok, és ezeknek áldozata lesz hazánk előbb utóbb szellemileg és anyagilag. (Úgy van azélső baloldalon.) Nem vettem volna tehát ez alkalommal fáradságot arra, hogy azon közös ügyes közjogi viszonyokat felemlítsem, ha fel nem hivott volna engem arra Horváth Boldizsár képviselőtársamnak bezéde, mely dicsfénynyel akarta körülvenni az 1867-ik évi vívmányokat. Kérdem én, mivel tudja Horváth Boldizsár képviselőtársam bebizonyítani azt, hogy azon zászló, mely alatt küzdöttek. (Felkiáltások : Eláll !) Nem fog elállani, hiába mondják önök. (Halljuk !) Kérdem én, mivel képes Horváth Boldizsár képviselő úr bebizonyítani azt, hogy a párt, melynek tagja lehetni büszkeségének mondta az imént, a szabadság, az egyenlőség zászlója alatt küzdött? Hiszen uraim önök a nemzet önállóságával, függetlenségével, a nemzet szabadságát semmisítették meg; önök uraim a virilis szavazatok behozatala által a jogegyenlőségét csapták arczul. (Felkiáltások: A dologra!) A dologra van ez igenis, mert én nem a rész kezelésnek tulajdonítom a jelen szomorú helyzetet, hanem igenis tulajdonítom azon közjogi alapnak, melyen kormányoztak önök, tehát a dologra tartozik. Miután tehát arra nézve, hogy szeretett hazám jelenlegi kellemetlen helyzetéből kiszabaduljon, nélkülözhetlen szükség az, hogy önálló, független hadügygyel és kereskedelemmel bírjon; s miután a t. miniszter urak, tudom mikép ezen eszmék létesítésének legnagyobb ellenségei, én a kormány tagjai irányában bizalommal nem viseltetem, nem akarok részökre pénzt eszközül megszavazni arra, hogy bűnös kormányzatukat tovább folytathassák, és most ezen kölcsönt hazámra nézve károsnak, lealázónak tartom, e kölcsön elfogadása ellen nyilatkozom. Kérem a t. házat, méltóztassék a Simonyi Ernő t. képviselőtársam által előterjesztett, általam is aláírt határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ORSZÁGGYŰLÉS. Az országgyűlés decz. 1. (Póttudósítás.) Horn Ede miután elmondta, hogy a kölcsön megszavazása erőszakolt és és helytelen volt a kormány részéről, mert már most tehát csak pár nap múlva is, már sokkal olcsóbban lehetne pénzt kapni, mert a kamat az angol pénzpiacon tetemesen leszállott, elnök figyelmeztetésére, hogy a napirendnél maradjon, indítványt tesz, hogy a kormány utasíttassék a kérvények s különösen a bankkérvények még ez évben való elintézése iránt. Móricz Pál pártolja Horn indítványát, mert a ház, de maga az ellenzék is elég sokáig várt türelmesen, s hitte, hogy a kormány valahára megtartja ígéretét, s előlép egy javaslattal. De most már az idő lejárt, s a kormánynak nyilatkozni kell. (Helyeslés balról.) Szlávy miniszterelnök nem vitatkozik, mert a bankügy tárgyalása nincs napirenden. Tisza Kálmán elismeri , hogy a bankkérdés megoldása nem a mai ülés tárgya, de a Horn indítványa nem is erre, de arra vonatkozik, hogy a kormány terjeszsze elő véleményét és teendő lépéseit, hogy tudja meg az ország, minő állást foglal el a minisztérium e kérdéssel szemben, s akar-e eleget tenni a közvéleménynek vagy sem, s hogy egyáltaljában ígéreteink van-e valami alapja? Csengery Antal nem találja szükségesnek a kormányt utasítani, miután már a kormány kijelentette, hogy még ez ülésszak alatt előterjesztést fog tenni. Horn indítványa, úgymond, kényszerhelyzetbe hozza a kormányt. Pechg Tamás a házszabályokhoz szól. Simonyi Ernő : T. ház! Igen sajnálom, hogy Csengery J. képviselő úr beszédét csak csekély részben voltam képes hallani. Azon megjegyzésére, hogy a t. ház indítványom folytán határozott, azt akarom megjegyezni, hogy hiszen indítványomat a t. ház tárgyalás alá sem vette, s miután tárgyalás alá nem vette, felette nem is határozhatott, s így a házszabályokban kijelölt eset arra egyáltalán nem vonatkozhatik. Mi azon ellenvetést illeti, hogy a pénzügyminiszter úr ígéretet tett, hogy ez ülésszak folytán nem csupán előterjesztést, hanem határozott pontozatokat is fog előterjeszteni, más részről pedig, hogy ha elfogadjuk a Horn képviselő úr által beadott indítványt, kényszerhelyzetbe jut a kormány; erre kénytelen vagyok azt felelni, hogy a pénzügyminiszter úr a bankügyben már sok ígéretet tett, de ezek közül egyet sem váltott be. A t. ház jól méltóztatik emlékezni, hogy a bankkérdés tüzetesen 1869-ben Jókai képviselő indítványa folytán került a ház elé. A t. ház akkor egy országos bizottságot küldött ki a bankügy megvizsgálására, ezen bizottság előtt állott azon ügy két évig, míg a ház elé került. Arra, hogy 2 évig halasztatott az intézkedés, a pénzügyminiszter úr áltul felhozta azt, hogy három nappal későbben adtam be a különvéleményt, mint azt várta volna, azonban tárgyalás alá került. Két évvel ezelőtt a t. ház méltóztatott egy határozatot hozni, melyben egyenesen utasítja a pénzügyminisztert, hogy ezen ügyben minél hamarabb intézkedjék. A két év elmúlt és mi sem történt. A miniszter úr megígérte, hogy igenis intézkedni fog, és arra kérte a házat, hogy fogadja el akkor Trefort képviselő úr által benyújtott indítványt, s a ház ateg