Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-14 / 10. szám

— A képv. ház jogügyi bizottsága jan. 15-dikén, csütörtökön, d. e. 10 órakor kezdi meg tanácskozásait. Először is a közjegyzőségről szóló tvjavaslatot fogja tárgyalni. -----«aeEamMBSro—-----­Az egyesült magy. gőzhajózási társulat legutóbbi közgyűlését a kormány, az igazságügyminisztérium, a pénzügyi jogigazgatóság és a budapesti kereskedelmi iparkamra véleménye alapján törvényesnek jelentette ki és helybenhagyta a végleszámolásra vonatkozó ha­tározatot. Az „U. C.“ szerint, a p.ü. jogigazgatóság vé­leménye volt e tekintetben döntő, s ez gyakorolt lénye­ges befolyást gr. Zichy miniszter elhatározására. — Doda képviselő programmjáról a ,,P‘ Naplódban egy czikk jelent meg, melyből kiemeljük a következendőket: „A helybeli kormánypárt Doda Trajan nyugalmazott tábornokot, a decz. 8-ki választói gyülekezeten, azon programm alapján kiáltotta ki je­löltjének, melyet ő akkori beszédében katonás rövidség­gel, s ennélfogva félremagyarázhatlanul előadott, s me­lyet azután több hazai lap, nevezetesen pedig a ,,Temesi Lapoknak“-nak decz. 12. száma, hiven és szószzerint közölt. Hogy ezen, általam szerkesztett közlemény telje­sen hiv és mintegy szószerinti vala, azt mind a mennyi ez ügyre vonatkozólag egyidejűleg megjelent egyéb közlemények igazolják s azt Doda úr nehány nappal az emlitett gyülekezet után lakásomon elismerte. Daczára ezen minden kételyen felüli világos pro­gramainak azonban, ma (9-én) délután, Doda úrnak az említett deczember 8-ai gyülekezeten tartott programm­­beszédének egy csak ma megjelent lenyomata jutott ke­zeinkhez, mely több tekintetben az előttünk decz. 8-án tartott programm­beszédtől eltér, nevezetesen, annak a nemzetiségi kérdésre vonatkozó §-ok pontjában oly pramissák és kifejezések foglaltatnak, melyek az épen emlitett ülésen fel nem emlittettek, s melyek alapján, ha Doda úr azokat az alkalommal csakugyan felemlíti vala, őt a „Deák“-párt semmiesetre jelöltjének ki nem kiált­hatta volna. Miután tehát, daczára annak, hogy ezen ma nap­világot látott nyomtatott, sajátságos s a maga nemében egyedü­linek mondható programmbeszéd, Doda ur aláírá­sával van ellátva, nem hihetem, hogy az Doda ur tudtá­val s akaratával jelent meg s azt ő irta volna alá , és minthogy abban az állíttatik, hogy én Doda urat, ezen beszéde után kiáltottam volna ki jelöltünknek, kényte­len vagyok, a dec­ember 8-kán jelen volt tisztelt v­á­­lasztókra való hivatkozással, ezennel, kijelenteni, hogy én Doda urat ezen csak ma napvilágra jutott állítólagos beszéde alapján, jelöltünknek ki nem kiáltottam és hogy a Doda úr által decz. 8-án tartott programmbeszéd, a ma kezeinkhez jutottal nem azonos. Paulovics Ignác?. — A magyar-gácsországi vasut-ügyben a bécsi „Presse“ előleges nyilatkozatot tesz, melyben tiltako­zik azon felfogás ellen, mintha a magyar-gácsországi vasút ügye a keleti vasútügyhöz hasonló bonyodalom­ban volna. A kormányzó tanács, mondja, megígérte a részvényeseknek, hogy értesíteni fogja azon engedmé­nyekről január hó folytán, melyeket a magyar és osz­trák kormánytól kieszközölt. Ezek czélja, mint­ tudjuk, a függő adóságokkal fedezett túlkiadásokat a vasúti jö­vedelem mérföldenkénti biztosításának fokozása által fedezni , illetőleg az állam vállaira áttenni. Itt azon­ban mondja nevezett lap, egészen más viszonyok van­nak mint a keleti vasútnál s biztatja a vasúti ügynöksé­get, ne engedjen magára nyomást eszközölni a külső hasonlatosság ürügyei alatt. Egyébiránt, mondja, köze­lebb bővebben kifejti ezen tárgyat. Eredeti levelek, Zenta, január 25-én 1874. Tekintetes szerkesztőség! A „Magyar Újság e­l­ső számában közzé tett le­velében Garcis József mérnök úr, az adóvégrehajtói intézmény főhibáját mind a polgárokra, mind az or­szágra nézve igen helyesen s megc­áfolhatlanul konsta­tálja, mert csakugyan nem áll egészen az, a­mi az or­szágházban is felhozatott, miszerint: a polgárokban kere­sik a hibát, az adóhátralékra nézve. Tudok esetet jövedelmi adó kivetéseknél, miszerint két egyén ugyanazon osztályba­n vétetett fel, holott köztudomás szerint gyiknek évi jövedelme alig 60 írt, míg a másiknak 1000 írtnál is több. Kérdem, micsoda kedvvel fizesse előbbi adóját, de ki kell fizetnie, mert e földön hiában keres igazságot, ki van mondva, hogy fizess. Ehhez járul még azon két­ségbeejtő helyzet, hogy sok adó mellett még remény sincs, hogy egy vagy talán két-három év múlva kevesle­­bedik az adó, mert a vidéki ember csak lesi a lapokban, milyen terhes, s hány millió kölcsönre szavaztatott újra a törvény. Azon édes szavaknak pedig, mit gyakran a kor­mánypadokról hallhatunk, hogy jövőre így lesz, úgy lesz, nincs többé hite, mert azt a nótát már régen haljuk hanem a tett mindig meghazudtolta. Oly eljárások is történnek nálunk, hogy a végre­hajtási díjt, a kit ki kell fizetni, akár volt jog végrehaj­tásra, akár nem; de szolgáljon itt legközelebbi eset a napirenden lévő visszaélésekről. Nevezetesen az 1868-iki törvény értelmében gróf Lónyay Menyhért akkori pénzügy­minister úr rendeletére a debreczeni pénzügyigazgatósági 8 évi házadó-men­­tességben részesittette a.­kállai házamra nézve, s utasit­­tatott az adóhivatal, hogy 1875-ig nevezett házam után adót ne vessen ki. Daczára ezen rendeletnek az adóhivatal 71—72-ik évre házadót vetett (73-ra már nem vetett) nevezett ház után ream, és mielőtt értesített volna, mint távol­levőt, hogy fizessek neki, ment a bérlőmnek, s ezen úgy is jogtalanul követett adóban annak bútorait foglalta le. Na persze maga utján elintéztem a dolgot, nehogy bútorát elárverezzék, vagy ő legyen kénytelen fizetni. De tőlem követelik a nevezett adót, mit szintén majd elintézek, mert 1 fillért sem fizetek 75 végig. Ezúttal csak azt kérdem : hogy volna az embernek kedve ilyen eljárások után fizetni? Sőt munkakedvét is elveszti, tudva azt, hogy az adózó polgárokat terhelő törvények úgy nőnek, mint a gomba, panasznak helye nincs, ha utolsó csizmáját adja el az adófizető, de a­mit rá vetnek azt ki kell fizetni. Egy curiosumot még rövideden elmondok : Fu­t­a­­k­o­n igen jó dohány terem, és ha a pipás emberek egy kicsit szűz dohányt akarnak színi, hát hoznak onnat, minden teketória nélkül, mert egy ház (mit a hátán egy ember elbír) dohány szabott ára­t írt a finánczok­­tól. Ezért t. i. a határig elkísérik, hogy senki se bántsa, ha kevesebbet fizet, akkor csak a város végéig kisérik azután magának tulajdonítsa, ha elfogják. Bltzmann Ferencz, építész. Hazánk képe 1873. végén. Székelyföld, január 4-én 1874. Az alig lejárt ó-évről az uj évre átlépve és boldo­gabb jövőt kívánva, szabad legyen intő és buzdító ta­núságul egy képet karczolni. Az 1867. XII. t .sz. által megteremtett közös ügyes kiegyezéssel nemcsak hazánk függetlensége döntetett meg, sőt az önálló pénz-, had-, kereskedelem- és kül­­ügyeknek a delegác­iók és közös miniszterek által min­den felelősség nélküli kezelése politikailag, erkölcsileg és anyagilag már­is annyira kizsákmányolta nemzetünk életerejét, hogy ha valaha, úgy ma bátran felkiáltha­tunk : Isten csodája, hogy még áll hazánk ! Hazai álapotaink fájdalom épen nemzeti kormá­nyunk alatt annyira lesülyedtek, hogy ennek szomorú bizonyítékául elég legyen azt felhozni, miként a leg­utálatosabb önkényuralom csaknem rabszolgai korából az alkotmányos átalakulásra átmenve, az államkincstárt mondhatni százen vettük át, és mi már alig­­ mond hét évi önkormányzat után 72 milliónál több hiány, és 250 milliónál több sajátlag kötött államadósság terheli vállainkat. Korunkban a teljes rendszertelenség miatt bizo­nyos önzés és könnyelműség által lüktetett romlottság és szédelgés kapott lábra, mely sokakban épen akkor zsibbasztá el, nem mondjuk megfojta a tetterőt, midőn hazánknak és nemzetünknek legsürgősb szüksége volt, hogy mindenki kötelmeit hiven és önfeláldozólag telje­sítse, e helyett azonban a szabad kéz és szabad vásár oly mérvben kezdettek szerepelni, hogy a közérdekek fölébe a magánérdekek emelkedvén, már jelenleg a tiszta hazafiság és megvesztegethetlen becsületesség mint ritka tulajdonok kereshetők. Eddigi államháztartásunkban sok oly fölösleges és így terhes kiadások szerepelnek, melyeket még rendes viszonyok között is­ alig­ vagyunk képesek megbízni, ha csak saját jólétünk tényezőiről, nemzeti erőnk és közművelődésünk korszerű fejlesztéséről és anyagi ér­dekeink lendítéséről le nem mondunk, ilyen akadályok többek között drága kir. udvartartásunk, költséges ál­landó hadseregünk, közös államadósságaink stb., me­lyeknek saját körülményeinkhez mért, mások majmolá­­sát kizáró rendezése életfeladatnak látszik. Valamint az előbbi, az 1874-ki államköltségveté­­sek előirányzatai az érvényesnek ismert 1848 : III. t. ez. 37. §■ a ellenére a nélkül terjesztettek elő, hogy az előbbi számadások országgyűlésileg m­egvizsgáltattak, illetőleg jóváhagyattak volna, a­mely mulasztások da­czára a kormány és többsége még sem irtózott a lég­várak körébe emelkedve pazmit, mondhatni minden józan számítás nélkül költekezni. A kormány rész gazdálkodására mutat már csak azon kirívó körülmény is, hogy legutolsó költségveté­sében előadott kívánalmaitól eltérőleg a pénzügyi­bizottság által csaknem 15 milliónyi törlés tétetvén, a kormány ezzel is megelégedett, mi eléggé bizonyítja azon könnyelmű pazarlást, melylyel az állam jövedel­­meit kezelni merészli. Az ország szomorú pénzügyi helyzetén legbizto­sabban csak úgy segíthetni, ha a baj gyökere, a közös­ügyes állapot kiirtatik, és helyébe az ország független­sége visszaállittatik, illetőleg a közügyek vezetésétől a jelenlegi kormányférfiak eltávollíttasán, minden hi­­vatlan tanácsadók sugallatától távol egy valódi szabad­­delvű és független nemzeti kormány állittatik be, mely kötelezve és hivatva is legyen: a szabadság, egyenlőség és testvériség alapelveire fektetendő intézmények által hazánkat újrateremteni, nemzetünket megmenteni. A hongyűlés elnapolása előtt gőzerővel egy 21-es bizottságot választott meg, mely a józanabb és függet­lenebb politika szem előtt tartásával az államháztartás egyensúlyát helyreállítandó általános reformjavaslatok­nak tervezetére lenne hivatva,­­ de ismerve a szerep­lőket, a kormány- és pártválságokat, úgy főleg az önfen­­tartási ösztönt, mely sokakat szenvedélyes makacsságra szokott elragadni, bizony valami vérmes reményt nem táplálunk a kitűzött czélnak megfelelő javaslatok iránt; annyit azonban bizonyosnak hiszünk, hogy a sok excel­­lencziás urak nyomatékos befolyással lesznek arra, mi­ként a 7 év óta ugyanazon egy rendszertelenség prog­­rammján működött kormány irányában a múltakért, és jövőre is annál feltétlenebb bizalom nyilváníttassék, mivel az új kölcsönből elegendő pénz lévén, annak el­­gazdálkodására nincs miért másokat beállítani,­­ ha­nem csak majdan, midőn a húsos fazekak kiürülnek, és üres kincstárnak egy bolond minisztert foghatnak. Csak ne legyen késő ! Egy székely. KÜLFÖLD. A pápai uj alkotmány. A „K. Z.“ a mint említve volt, a következő beve­zetéssel közli a pápai uj alkotmányt: „Apostolicae sedis munus“ 1873 május 28-ikán. Ez által az egész eddigi, ős pápaválasztás eltöröltetik, úgy hogy joggal kérdheti az ember: az-e, vagy az új katholikus egyház-e ez? Csak azt jegyezzük még meg, hogy ez azon okmány , melyről a világ hirként régóta beszélt, s melynek létét az illetők egyszerűen eltagadták, mert annak cziméül „Praesente cadavere“ idéztetett. „Pius pápa, az isten szolgája, örök emlékezetül. A szt. szék hivatásának és fölötelességének tart­juk annak jelen és jövő sérthetetlenségéről gondos­kodni. Miután elleneink merészsége mindent megkísért, hogy szt. tekintélyünk szabad gyakorlatán csorbát ejt­sen, isten segélyével és kegyelmével őrködni fogunk mindenképen a fölött, hogy azt szentül és csorbítat­lanul fentartsuk. És nehogy károsuljon halálunk után, ha netalán a választógyűlés megakadályozása, vagy megzavarása czéloztatnék, kényszerítve érezzük ma­gunkat követőnknek választását illetőleg a következő­ket elrendelni. Azok után, mik oly emberek részéről történtek, kik a korszellem által vezéreltetve, a katho­likus vallás ellenségei és a legmagasabb állásokat el­foglalják, mindenre el lehetünk készülve. Talán már most is arról gondolkoznak titokban, hogy járjanak el alattomban és nyilvánosan, hogy leg­közelebb vagy egyáltalán ne választassák pápa, vagy pedig olyan választassák, a­ki gonosz terveiket elő fogja mozdítani. Ezért követjük boldog emlékezetű elő­dünket, VI. Pius pápát, ki szintén nagy aggodalomban forgott és nem állt el attól, hogy segítségére ne jöjjön a keresztyén köztársaságnak; szándékunk az egyház jelen és jövőbeli veszélyei ellen tőlünk telhetőleg előre is gondoskodni. Miután látjuk, hogy napról-napra új és nagy ne­hézségek támadnak, bevalljuk, hogy a helyzet új korlá­tozásokat igényel. Ezen és más okokból jelen irat tar­talmával arról akarunk gondoskodni, hogy halálunk után könnyű módon, kellő gyorsasággal választassák római pontifex, és hogy azon szertartások és ünnepi szokások megtartásával menjen az végbe, a­melyekkel egy ily fontos ügy véghezvitetni szokott. Ezért tehát saját elhatározásunk és apostoli teljha­talmunknál fogva a megtartandó választói gyülekezetre nézve megszüntetjük mindazon törvényeket, melyek a megejtendő választási tény helyére vonatkozólag hozat­tak és melyek szerint a választás ott ejtendő meg, ahol a pontifex meghalt; megszüntetjük továbbá azon tör­vényeket, melyek azon szertartások és szokásokat ille­tik, a­melyek egyáltalán nem tartoznak a canoni válasz­tás teljessége és lényegéhez. Jól tudjuk ugyan, hogy elő van írva, hogy e törvények, a­mennyiben akadályok, veszélyek nem forognak fenn, vagy pedig csak távolról fenyegetnek, nagy okossággal és méltósággal követtes­­senek; hogy különösen elő van ez írva az „Ubipericu­­lum constitutioban,“ melyet X. Lil. Gergely adott a lyoni zsinaton, V. Kelemennek „Ne Romani“ alkotmá­nyában, mely szintén egyetemes zsinaton hirdettetett ki Vienneben 1311-ben, továbbá VI. Kelemennek „Licet in constitutione“ czimű 1351-iki, IV. Piusnak „In eli­­gendis“ ez. 1562-iki, XV. Gergelynek „Aeterni Patrii“ és „Decet Romanum Pontificem“ ez. 1621-iki, végül pedig VIII. Orbánnak „Ad Romani Pontificis“ czimű 1797-iki constitutuiban. De miután a viszonyok úgy megváltoztak, hogy azon ravasz emberek részéről, kik részben katholikusoknak akarják magukat neveztetni, vagy kik az eretnekek táborához tartoznak, mindentől lehet tartani: testvéreinket, a szent római székesegyház bíbornokait föloldjuk azon eskü alól, mely által megfo­gadták, hogy mindazt, a­mi a nevezett consitutiókban foglaltatik, ápolni és őrizni fogják, s őket ezennel föl­­oldottaknak jelentjük ki ez eskü alól. És ez ne csupán azon választási gyűlésre nézve legyen érvénynyel, a­mely közvetlenül halálunk után fog megejtetni, hanem az utána következőknél is, ha megesnék, hogy szent Péter székén való utódunk vagy idejekorai kimúlás, vagy más oknál fogva nem volna azon helyzetben, hogy a következő választásról külön constitutióban gondoskodjék. Miután tudjuk, hogy apostoli constitutiókban, ne­vezetesen IV. Pálnak „Quum secundum“ czimű consti­­tutiójában a legszigoruban tiltatik a pápa életében, en­nek tudta nélkül, utódjának választása fölött értekezni, a sz.­egyház bibornokait feloldjuk ez alól és szabadsá­gukra hagyjuk, hogy életünk idején előre is megfontol­ják mindazt, a­mi alkalmas arra, hogy az ügy szentsége a czélszerű sietséggel összhangba hozassák. Eszerint büntetlenül értekezhetnek a jövő válasz­tási ad­ás napjának megállapítása vagy megszüntetése, szóval mindazon ügyek felett, amik a legfőbb pontifex idején való szabad választását veszik czélba. Ami a helyet illeti, ahova a választói gyűlés egybehívandó, an­nak, a­kire kimúlásunk után szokás szerint ez a jog tar­tozik, szabadságában áll a választást, ha az, mit tőle tartunk is, Rómában nem volna szabadon megtartható, a monacói fejedelem­ségben, vagy egy franczia városban, vagy Máltában tartassák meg, vagy akárhol, ahol meg­­van azon teljes szabadság, mely a szent mű befejeztéhez okvetlenül szükséges. De azt mi is előírjuk, ép úgy mint elődeink, hogy addig, míg a mindenhatónak türelmes kegyelme ben­­nünket életben hagy, a szent római egyház bíbornokai­­nak nincs megengedve, összejöveteleket vagy tanács­kozásokat tartani azon személyt illetőleg, a­ki legkö­zelebb pápává lesz választandó. Amennyiben az ügy a legnagyobb fontosságú, mi­velhogy a legfőbb pontifexnek idején való megválasz­tásától függ a katholikus egyház egysége és nyugalma, apostoli tekintélyünknél fogva a sz. római egyház ösz­­szes bibornokainak és mindegyiknek külön-külön a szent engedelem igénybevétele mellett, az excommuni­­catio büntetésének terhe alatt meghagyjuk, hogy e con­­stitutiónknak engedelmeskedjenek, és mindent, a mi benne foglaltatik, serényen kövessék és készséggel vi­gyék végbe. Boldog emlékű VI. Pius elődünknek, a legyőzhet­­len bátor pontifexnek „Quum Nos superiori anno“ czima constitutiójában foglalt e szavakkal végezzük : Az irgalmas isten szivére a szent lélek iránt való sziveinkbe öntött szeretetre, azon eskünek szentsé­gére, a­­melylyel a bibornokok szent gyülekezetébe befogadottak mindegyike arra kötelezte magát, hogy Krisztus egyházát vérig fogja oltalmazni és védel­mezni, arra intjük valamennyit együttvéve és mind­egyiket külön, hogy a keresztyén hit e nagy veszélyé­ben a személyes indokokat mellőzni fogja az isten di­­csőitése, az egyház nyugalma érdekében és készség­gel egyetértőleg, azon egy gondra fog súlyt fektetni, hogy Péter hajója ne nagyon soká hányattassák ily viharok által, a vezető és kormányzó hiányában ne legyen kénytelen ingadozni, hogy az egész katholikus föld, miután mindenfelől annyi farkas ront a bárá­nyokra, személyi tekinteteknél fogva ne soká nélkü­lözze pásztorát és őrzőjét,­ akitől megóvathatik és meg­­védelmeztethetik. Arról legyenek meggyőződve, hogy bár hűségüket bebizonyították, midőn Krisztusért egész türelemmel és elnézéssel annyi és oly nagy bána­tot szenvedtek el, hűségüknek még sem adhatják fé­nyesebb bizonyítékát, mint ha egyetértő buzgalomban a pontifex gyors megválasztása által megmutatják, hogy elhatározták, hogy saját előnyeik mellőztével pusztán az egyház nyugalmára, a keresztyén nyáj üdvére, az összes földkerekség veszedelmére fordítják figyelmüket. (Következnek az apostoli iroda szokásos curialis meg­erősítései.) Kelt Szent Péternél, Rómában, az ur 1873. évé­ben május 28-án, pontificatusunk 28-ik évében. Kivonat a hivatalos lapból. Dr. T­o­­­d­y Ferencz, a budapesti egyetemi könyv­tár igazgatója ezen hivatalától saját kérelmére felmen­tetett és helyébe dr. Horváth Árpád egyetemi tanár és könyvtári első úr a nevezett könyvtár igazgatójává a rendszeresitett illetményekkel kineveztetett. A vallás- és közoktatási mn. kir. miniszter a szinyér­­váraljai állami elemi népiskolához Sztarcsevics János bajai és Fekete Demeter belényesi néptaní­tókat egyelőre ideiglenes minőségben tanítókká ne­vezte ki. A kir. igazságügyminiszter Incze Pál erdélyi helyszínelési főbiztost a belényesi kir. törvényszékhez telekkönyvvezetővé nevezte ki. Kisfaludy János pécsi törvényszéki bírósági végrehajtót a dárdai kir. járásbirósághoz helyezte át. A győri m. k. pénzügyigazgatóság Ferenczy Károly és Huth Antal m. kir. VII. osztályú adóhiva­tali tiszteket VI. osztályú adótisztekké nevezte ki. külügyminiszteren kivül gróf Bellegarde altábornagy és első főhadsegéd és tekintélyes katonai környezet. A külügyminisztert K. Hoffmann osztályfőnök és Schwegel udvari tanácsos fogják követni, mely utóbbi a kereskedelempolitikai szak előadója. A király Pé­­terváron kívül valószínűleg Moszkvát is meg fogja láto­gatni. Ignatieff tábornok, ki Konstantinápolyból több havi szabadságra Pétervárra ment, ott alkalmasint ta­lálkozni fog Andrássy gróffal. --A felnőttek oktatására vonatkozólag a vizivárosi államfőreáltanoda igazgatója tudomásra hozza, hogy ez intézetben a téli hónapokon át esti elő­adások fognak tartatni, még­pedig következő rendben: Hétfőn, 6—7 óráig a természettanból. Előadások a hangtan köréből, különös tekintettel a zene hangtani elméletére: magyarul Heller Ágoston tanár. 7—8-ig. A germánok művelődéstörténetének vázlatos ismer­tetése: magyarul Tiber Ágoston tanár. Kedden este 6 — 7-ig. Az újabbkori felfödözések a sarkvidékeken, Afrikában és Ausztráliában különös tekintettel a felfödözött tájak természeti és művelődési viszo­nyaira: magyarul Dr. Brózik Károly tanár. 7—8-ig Vázlatok a magyar nemzet történetéből: magyarul Csizmazia Vilmos tanár. Szerdán 6 —7-ig a vegytanból. Képek a föld fejlődésének történetéből: németül Staub Móricz tanár. Csütörtökön 6—7-ig a vegytanból. A körletben előforduló néhány érdekes­ anyagról: né­metül Dr. Say Móricz kir. igazgató. Pénteken 6 —7-ig a vegytanból, mint csütörtökön; magyarul dr. Say Móricz igazgató. Ugyanakkor a természettanból, mint hétfőn; németül Heller Ágoston tanár. Szomba­ton 6—7-ig mint szerdán; magyarul Staub Móricz tanár. A vegytani előadások a földszinti, a többiek pe­dig a második emeleti tanteremben fognak tartatni. Az előadások egészen díjmentesek. Az első előadás hét­főn, január 12-én fog tartatni. A vegytani előadá­sok megkezdése az előadónak teljes fölépüléseig, pár hétre elhalasztatik. — Egy helybli pénztőzsér Sz. egy dé­va­ványai kereskedőnek, ki egyszersmind földbirto­kos, három váltóra 5000 frtot adott kölcsön, az egyik váltó 3000, a másik kettő mindenik 1000 ftra szólván. Lejáratkor az adós a 3000 ftra két ezeret fizetvén, ezen részletfizetés a váltó hátán az adós és hitelező aláírásá­val elismertetett s egyszersmind a hátralevő összegre a határidő meghosszabbittatott. Midőn ezen határidő megérkezett, az adós Pestre indult, hogy tartozását le­­zóvja. Útközben Sz.-nak atyjával Félegyházán találkoz­ván, ez azt mondá neki, hogy épen hozzá volt me­nendő Dévaványára a pénzért, mire az adós a pénzt át­adta neki, ez pedig ígérte, hogy a váltókat le fogja küldeni. A helyett azonban nagy csodálkozására Sz. be­perelte a dévaványai kereskedőt, miután a részletfizetést és meghosszabbítást tartalmazó darabot­­3 a váltóról levágta volna. Azonban tárgyaláskor Sz. elismerte a történt fizetést s alperes fölmentetett. De evvel szegény még csak egy bajon volt túl. Történt ugyanis, hogy felperes ügy­véd M. M. 5 mond öt forintért, amely még járt neki, biztosítási v­é­g­r­e­h­aj­t­á­s­t kért a legalább kétszáz ezer forintig álló dévaványai keres­kedő és földbirtokos ellen s a törvényszék (a pesti kir. váltótörvényszék) tévedésből nem öt, hanem öt ezer frt erejéig rendelte azt el, s e végett a mezőtúri járás­bíróságot­ kereste meg. Ez pedig rögtön kiküldvén egy végrehajtót, ez azonkívül hogy, még pedig vásár ide­jén, a kereskedőnek boltját bezárta, marháját is a telelő helyről elhajtatta. Képzelhetni a szegény kereskedő helyzetét, ki a nélkül hogy adós lenne, ily zaklatás és kárnak látta magát kitéve, a bolt bezárása hitelén is tetemes csorbát ütvén. Feljött tehát Pestre a hol végre sikerült is neki az időközben úgy is felderült hi­bát annyiban jóvá tétetni, hogy a törvényszék a végre­hajtást táviratilag megszüntette. Úgy halljuk azonban, hogy az ekkér kárt vallott kereskedő kártérítési kerese­tet szándékozik indítani, főleg a törvényszék, de maga felperes ellen is, mivelhogy ez, noha látta, hogy a biz­tosítás nem a kért 5 frt, hanem a kifizetett s nem kért öt­ezer frt erejéig rendeltetett el, a törvényszéket a té­vedésre még sem figyelmeztette. — Egy főnyeremény története. A lapo­kat közelebb az a hír járta be, amely szerint a helybeli Fuchs-féle váltóüzlet a salzburgi sorsjegyek legutóbbi húzásán 40,000 frtot nyert. Ezen főnyereménynek azon­ban — mint azt ezen ügyben érdeklett felek állítják —, sajátságos története v­­n. Ugyanis Laurenz János soroksári asztalos és kiskereskedő a nevezett váltóüz­letben nem rég több sorsjegyet vásárolt, többi közt a 77800. számú salzburgi sorsjegyet, mely a folyó hó 5-én történt húzásnál csakugyan megnyerte a 40,000 frtnyi főnyereményt. Múlt csütörtökön Fuchs Vilmos, dr. Mandel Pál ügyvéd két segéde kíséretében, kiment Soroksárra Laurenzhoz, előmutattatá magának a rész­­letjegyet és egyszerűen kivette Laurenz kezéből, azt mondva neki, hogy az értéktelen, mert több részlet nem volt befizetve. Ezzel tíz forintot nyomott Laurenz markába és eltávozott. A 10 forint szeget ütött Laurenz fejében úgy, hogy elment ügynökéhez, aki fölvilágosí­totta, hogy sorsjegye alkalmasint nyert valamit, mert különben nem adtak volna az „értéktelen“ részletjegy­ért 10 frtot. L. erre Fuchshoz ment, ki ügyvédéhez vezette őt, és ott egy írást tett eléje hogy írja alá, kap érte 100 frtot. L. el sem olvasta az iratot, hanem csak aláírta, mire ismét 50 frtot kapott. Az iratban az volt foglalva, hogy miután nem fizette le­ rendesen a részleteket, lemond minden nyereményről, a­mely sors­­jegyére eshetnek, hogy a lemondásáért kapott 100 frtot, és még gratulál is Fuchsnak a nyereményhez. A 100 frt még jobban élesztette L. gyanúját, úgy, hogy ügy­nöke tanácsára följelentette a dolgot a rendőrségnél. Ez azonnal megindítá a nyomozást, s megtudta, hogy Fuchs Bécsbe utazott, hogy a sorsjegyet leszámítoltassa. Azonnal táviratoztak Bécsbe a rendőrséghez, akadá­lyozza meg a leszámítolást. Mandel, ki erről értesült, azt sürgönyző védene­ének, hogy a sorsjegygyel jöjjön vissza. Fuchs Vilmost szombat este egy csendbiztos megvárta, meg lévén neki hagyva, hogy Fuchstól ve­gye el a sorsjegyet. Mandel is kiment a vasúthoz, azt mondva, hogy támogatni fogja a csendbiztost. Midőn a vonat megérkezett Mandel a csendbiztosnak egy iratot adott kezébe, melyen az volt írva, hogy F.-tól minden tüntetés nélkül kérje el a sorsjegyet. Mig a biztos az iratot olvasta, azalatt F. már ki is szállt és el is hagyta a pályaudvart. Erre a csendbiztos Mandellel keresték Fuchsot lakásán, de minthogy ott nem találták meg, elmentek Mandel lakására, ahol csakugyan megtalálták. A biztos elvette tőle a sorsjegyet és beadta a kapitány­ságnál, a­mely a bünfenyitő tvszéknél tüzetes jelentést tett a dolog állásáról. Ez esetre vonatkozólag Mandel úr hozzánk is beküldött nyilatkozatban a tényállást úgy adja elő, hogy L. a 10 ftot a tett befizetés kárpótlá­sául, a 150 frtot pedig ajándékul kapta Fuchstól, s az egész dologban mi törvényellenest sem látott és nincs is. — A pesti „központi ellenzéki köru l. 1874. évi január hó 18-ik napján (vasárnap) délután 3 órakor rendes közgyűlést tart. Tárgyai: Az elnökség és az igazgató választmány megválasztása, az évi számadások felülvizsgálása, és több, a közgyűlés elé terjeszteni határozott s az ellenzéket érdeklő javaslat­nak végleges eldöntése. M­AGY­AR ÚJSÁG 1874. JANUÁR 14. ÚJDONSÁGOK. Budapest, január 13. — O felsége szentpétervári útjára vonatkozó­lag azt hírlik, hogy az a korábbi megállapodások el­lenében nem február 14-ére, hanem már 8-ára van ki­tűzve. Ő felsége kíséretében lesznek gr. Andrássy

Next