Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-14 / 10. szám
— A képv. ház jogügyi bizottsága jan. 15-dikén, csütörtökön, d. e. 10 órakor kezdi meg tanácskozásait. Először is a közjegyzőségről szóló tvjavaslatot fogja tárgyalni. -----«aeEamMBSro—-----Az egyesült magy. gőzhajózási társulat legutóbbi közgyűlését a kormány, az igazságügyminisztérium, a pénzügyi jogigazgatóság és a budapesti kereskedelmi iparkamra véleménye alapján törvényesnek jelentette ki és helybenhagyta a végleszámolásra vonatkozó határozatot. Az „U. C.“ szerint, a p.ü. jogigazgatóság véleménye volt e tekintetben döntő, s ez gyakorolt lényeges befolyást gr. Zichy miniszter elhatározására. — Doda képviselő programmjáról a ,,P‘ Naplódban egy czikk jelent meg, melyből kiemeljük a következendőket: „A helybeli kormánypárt Doda Trajan nyugalmazott tábornokot, a decz. 8-ki választói gyülekezeten, azon programm alapján kiáltotta ki jelöltjének, melyet ő akkori beszédében katonás rövidséggel, s ennélfogva félremagyarázhatlanul előadott, s melyet azután több hazai lap, nevezetesen pedig a ,,Temesi Lapoknak“-nak decz. 12. száma, hiven és szószzerint közölt. Hogy ezen, általam szerkesztett közlemény teljesen hiv és mintegy szószerinti vala, azt mind a mennyi ez ügyre vonatkozólag egyidejűleg megjelent egyéb közlemények igazolják s azt Doda úr nehány nappal az emlitett gyülekezet után lakásomon elismerte. Daczára ezen minden kételyen felüli világos programainak azonban, ma (9-én) délután, Doda úrnak az említett deczember 8-ai gyülekezeten tartott programmbeszédének egy csak ma megjelent lenyomata jutott kezeinkhez, mely több tekintetben az előttünk decz. 8-án tartott programmbeszédtől eltér, nevezetesen, annak a nemzetiségi kérdésre vonatkozó §-ok pontjában oly pramissák és kifejezések foglaltatnak, melyek az épen emlitett ülésen fel nem emlittettek, s melyek alapján, ha Doda úr azokat az alkalommal csakugyan felemlíti vala, őt a „Deák“-párt semmiesetre jelöltjének ki nem kiálthatta volna. Miután tehát, daczára annak, hogy ezen ma napvilágot látott nyomtatott, sajátságos s a maga nemében egyedülinek mondható programmbeszéd, Doda ur aláírásával van ellátva, nem hihetem, hogy az Doda ur tudtával s akaratával jelent meg s azt ő irta volna alá , és minthogy abban az állíttatik, hogy én Doda urat, ezen beszéde után kiáltottam volna ki jelöltünknek, kénytelen vagyok, a december 8-kán jelen volt tisztelt választókra való hivatkozással, ezennel, kijelenteni, hogy én Doda urat ezen csak ma napvilágra jutott állítólagos beszéde alapján, jelöltünknek ki nem kiáltottam és hogy a Doda úr által decz. 8-án tartott programmbeszéd, a ma kezeinkhez jutottal nem azonos. Paulovics Ignác?. — A magyar-gácsországi vasut-ügyben a bécsi „Presse“ előleges nyilatkozatot tesz, melyben tiltakozik azon felfogás ellen, mintha a magyar-gácsországi vasút ügye a keleti vasútügyhöz hasonló bonyodalomban volna. A kormányzó tanács, mondja, megígérte a részvényeseknek, hogy értesíteni fogja azon engedményekről január hó folytán, melyeket a magyar és osztrák kormánytól kieszközölt. Ezek czélja, mint tudjuk, a függő adóságokkal fedezett túlkiadásokat a vasúti jövedelem mérföldenkénti biztosításának fokozása által fedezni , illetőleg az állam vállaira áttenni. Itt azonban mondja nevezett lap, egészen más viszonyok vannak mint a keleti vasútnál s biztatja a vasúti ügynökséget, ne engedjen magára nyomást eszközölni a külső hasonlatosság ürügyei alatt. Egyébiránt, mondja, közelebb bővebben kifejti ezen tárgyat. Eredeti levelek, Zenta, január 25-én 1874. Tekintetes szerkesztőség! A „Magyar Újság első számában közzé tett levelében Garcis József mérnök úr, az adóvégrehajtói intézmény főhibáját mind a polgárokra, mind az országra nézve igen helyesen s megcáfolhatlanul konstatálja, mert csakugyan nem áll egészen az, ami az országházban is felhozatott, miszerint: a polgárokban keresik a hibát, az adóhátralékra nézve. Tudok esetet jövedelmi adó kivetéseknél, miszerint két egyén ugyanazon osztályban vétetett fel, holott köztudomás szerint gyiknek évi jövedelme alig 60 írt, míg a másiknak 1000 írtnál is több. Kérdem, micsoda kedvvel fizesse előbbi adóját, de ki kell fizetnie, mert e földön hiában keres igazságot, ki van mondva, hogy fizess. Ehhez járul még azon kétségbeejtő helyzet, hogy sok adó mellett még remény sincs, hogy egy vagy talán két-három év múlva keveslebedik az adó, mert a vidéki ember csak lesi a lapokban, milyen terhes, s hány millió kölcsönre szavaztatott újra a törvény. Azon édes szavaknak pedig, mit gyakran a kormánypadokról hallhatunk, hogy jövőre így lesz, úgy lesz, nincs többé hite, mert azt a nótát már régen haljuk hanem a tett mindig meghazudtolta. Oly eljárások is történnek nálunk, hogy a végrehajtási díjt, a kit ki kell fizetni, akár volt jog végrehajtásra, akár nem; de szolgáljon itt legközelebbi eset a napirenden lévő visszaélésekről. Nevezetesen az 1868-iki törvény értelmében gróf Lónyay Menyhért akkori pénzügyminister úr rendeletére a debreczeni pénzügyigazgatósági 8 évi házadó-mentességben részesittette a.kállai házamra nézve, s utasittatott az adóhivatal, hogy 1875-ig nevezett házam után adót ne vessen ki. Daczára ezen rendeletnek az adóhivatal 71—72-ik évre házadót vetett (73-ra már nem vetett) nevezett ház után ream, és mielőtt értesített volna, mint távollevőt, hogy fizessek neki, ment a bérlőmnek, s ezen úgy is jogtalanul követett adóban annak bútorait foglalta le. Na persze maga utján elintéztem a dolgot, nehogy bútorát elárverezzék, vagy ő legyen kénytelen fizetni. De tőlem követelik a nevezett adót, mit szintén majd elintézek, mert 1 fillért sem fizetek 75 végig. Ezúttal csak azt kérdem : hogy volna az embernek kedve ilyen eljárások után fizetni? Sőt munkakedvét is elveszti, tudva azt, hogy az adózó polgárokat terhelő törvények úgy nőnek, mint a gomba, panasznak helye nincs, ha utolsó csizmáját adja el az adófizető, de amit rá vetnek azt ki kell fizetni. Egy curiosumot még rövideden elmondok : Futakon igen jó dohány terem, és ha a pipás emberek egy kicsit szűz dohányt akarnak színi, hát hoznak onnat, minden teketória nélkül, mert egy ház (mit a hátán egy ember elbír) dohány szabott árat írt a finánczoktól. Ezért t. i. a határig elkísérik, hogy senki se bántsa, ha kevesebbet fizet, akkor csak a város végéig kisérik azután magának tulajdonítsa, ha elfogják. Bltzmann Ferencz, építész. Hazánk képe 1873. végén. Székelyföld, január 4-én 1874. Az alig lejárt ó-évről az uj évre átlépve és boldogabb jövőt kívánva, szabad legyen intő és buzdító tanúságul egy képet karczolni. Az 1867. XII. t .sz. által megteremtett közös ügyes kiegyezéssel nemcsak hazánk függetlensége döntetett meg, sőt az önálló pénz-, had-, kereskedelem- és külügyeknek a delegációk és közös miniszterek által minden felelősség nélküli kezelése politikailag, erkölcsileg és anyagilag máris annyira kizsákmányolta nemzetünk életerejét, hogy ha valaha, úgy ma bátran felkiálthatunk : Isten csodája, hogy még áll hazánk ! Hazai álapotaink fájdalom épen nemzeti kormányunk alatt annyira lesülyedtek, hogy ennek szomorú bizonyítékául elég legyen azt felhozni, miként a legutálatosabb önkényuralom csaknem rabszolgai korából az alkotmányos átalakulásra átmenve, az államkincstárt mondhatni százen vettük át, és mi már alig mond hét évi önkormányzat után 72 milliónál több hiány, és 250 milliónál több sajátlag kötött államadósság terheli vállainkat. Korunkban a teljes rendszertelenség miatt bizonyos önzés és könnyelműség által lüktetett romlottság és szédelgés kapott lábra, mely sokakban épen akkor zsibbasztá el, nem mondjuk megfojta a tetterőt, midőn hazánknak és nemzetünknek legsürgősb szüksége volt, hogy mindenki kötelmeit hiven és önfeláldozólag teljesítse, e helyett azonban a szabad kéz és szabad vásár oly mérvben kezdettek szerepelni, hogy a közérdekek fölébe a magánérdekek emelkedvén, már jelenleg a tiszta hazafiság és megvesztegethetlen becsületesség mint ritka tulajdonok kereshetők. Eddigi államháztartásunkban sok oly fölösleges és így terhes kiadások szerepelnek, melyeket még rendes viszonyok között is alig vagyunk képesek megbízni, ha csak saját jólétünk tényezőiről, nemzeti erőnk és közművelődésünk korszerű fejlesztéséről és anyagi érdekeink lendítéséről le nem mondunk, ilyen akadályok többek között drága kir. udvartartásunk, költséges állandó hadseregünk, közös államadósságaink stb., melyeknek saját körülményeinkhez mért, mások majmolását kizáró rendezése életfeladatnak látszik. Valamint az előbbi, az 1874-ki államköltségvetések előirányzatai az érvényesnek ismert 1848 : III. t. ez. 37. §■ a ellenére a nélkül terjesztettek elő, hogy az előbbi számadások országgyűlésileg megvizsgáltattak, illetőleg jóváhagyattak volna, amely mulasztások daczára a kormány és többsége még sem irtózott a légvárak körébe emelkedve pazmit, mondhatni minden józan számítás nélkül költekezni. A kormány rész gazdálkodására mutat már csak azon kirívó körülmény is, hogy legutolsó költségvetésében előadott kívánalmaitól eltérőleg a pénzügyibizottság által csaknem 15 milliónyi törlés tétetvén, a kormány ezzel is megelégedett, mi eléggé bizonyítja azon könnyelmű pazarlást, melylyel az állam jövedelmeit kezelni merészli. Az ország szomorú pénzügyi helyzetén legbiztosabban csak úgy segíthetni, ha a baj gyökere, a közösügyes állapot kiirtatik, és helyébe az ország függetlensége visszaállittatik, illetőleg a közügyek vezetésétől a jelenlegi kormányférfiak eltávollíttasán, minden hivatlan tanácsadók sugallatától távol egy valódi szabaddelvű és független nemzeti kormány állittatik be, mely kötelezve és hivatva is legyen: a szabadság, egyenlőség és testvériség alapelveire fektetendő intézmények által hazánkat újrateremteni, nemzetünket megmenteni. A hongyűlés elnapolása előtt gőzerővel egy 21-es bizottságot választott meg, mely a józanabb és függetlenebb politika szem előtt tartásával az államháztartás egyensúlyát helyreállítandó általános reformjavaslatoknak tervezetére lenne hivatva, de ismerve a szereplőket, a kormány- és pártválságokat, úgy főleg az önfentartási ösztönt, mely sokakat szenvedélyes makacsságra szokott elragadni, bizony valami vérmes reményt nem táplálunk a kitűzött czélnak megfelelő javaslatok iránt; annyit azonban bizonyosnak hiszünk, hogy a sok excellencziás urak nyomatékos befolyással lesznek arra, miként a 7 év óta ugyanazon egy rendszertelenség programmján működött kormány irányában a múltakért, és jövőre is annál feltétlenebb bizalom nyilváníttassék, mivel az új kölcsönből elegendő pénz lévén, annak elgazdálkodására nincs miért másokat beállítani, hanem csak majdan, midőn a húsos fazekak kiürülnek, és üres kincstárnak egy bolond minisztert foghatnak. Csak ne legyen késő ! Egy székely. KÜLFÖLD. A pápai uj alkotmány. A „K. Z.“ a mint említve volt, a következő bevezetéssel közli a pápai uj alkotmányt: „Apostolicae sedis munus“ 1873 május 28-ikán. Ez által az egész eddigi, ős pápaválasztás eltöröltetik, úgy hogy joggal kérdheti az ember: az-e, vagy az új katholikus egyház-e ez? Csak azt jegyezzük még meg, hogy ez azon okmány , melyről a világ hirként régóta beszélt, s melynek létét az illetők egyszerűen eltagadták, mert annak cziméül „Praesente cadavere“ idéztetett. „Pius pápa, az isten szolgája, örök emlékezetül. A szt. szék hivatásának és fölötelességének tartjuk annak jelen és jövő sérthetetlenségéről gondoskodni. Miután elleneink merészsége mindent megkísért, hogy szt. tekintélyünk szabad gyakorlatán csorbát ejtsen, isten segélyével és kegyelmével őrködni fogunk mindenképen a fölött, hogy azt szentül és csorbítatlanul fentartsuk. És nehogy károsuljon halálunk után, ha netalán a választógyűlés megakadályozása, vagy megzavarása czéloztatnék, kényszerítve érezzük magunkat követőnknek választását illetőleg a következőket elrendelni. Azok után, mik oly emberek részéről történtek, kik a korszellem által vezéreltetve, a katholikus vallás ellenségei és a legmagasabb állásokat elfoglalják, mindenre el lehetünk készülve. Talán már most is arról gondolkoznak titokban, hogy járjanak el alattomban és nyilvánosan, hogy legközelebb vagy egyáltalán ne választassák pápa, vagy pedig olyan választassák, aki gonosz terveiket elő fogja mozdítani. Ezért követjük boldog emlékezetű elődünket, VI. Pius pápát, ki szintén nagy aggodalomban forgott és nem állt el attól, hogy segítségére ne jöjjön a keresztyén köztársaságnak; szándékunk az egyház jelen és jövőbeli veszélyei ellen tőlünk telhetőleg előre is gondoskodni. Miután látjuk, hogy napról-napra új és nagy nehézségek támadnak, bevalljuk, hogy a helyzet új korlátozásokat igényel. Ezen és más okokból jelen irat tartalmával arról akarunk gondoskodni, hogy halálunk után könnyű módon, kellő gyorsasággal választassák római pontifex, és hogy azon szertartások és ünnepi szokások megtartásával menjen az végbe, amelyekkel egy ily fontos ügy véghezvitetni szokott. Ezért tehát saját elhatározásunk és apostoli teljhatalmunknál fogva a megtartandó választói gyülekezetre nézve megszüntetjük mindazon törvényeket, melyek a megejtendő választási tény helyére vonatkozólag hozattak és melyek szerint a választás ott ejtendő meg, ahol a pontifex meghalt; megszüntetjük továbbá azon törvényeket, melyek azon szertartások és szokásokat illetik, amelyek egyáltalán nem tartoznak a canoni választás teljessége és lényegéhez. Jól tudjuk ugyan, hogy elő van írva, hogy e törvények, amennyiben akadályok, veszélyek nem forognak fenn, vagy pedig csak távolról fenyegetnek, nagy okossággal és méltósággal követtessenek; hogy különösen elő van ez írva az „Ubipericulum constitutioban,“ melyet X. Lil. Gergely adott a lyoni zsinaton, V. Kelemennek „Ne Romani“ alkotmányában, mely szintén egyetemes zsinaton hirdettetett ki Vienneben 1311-ben, továbbá VI. Kelemennek „Licet in constitutione“ czimű 1351-iki, IV. Piusnak „In eligendis“ ez. 1562-iki, XV. Gergelynek „Aeterni Patrii“ és „Decet Romanum Pontificem“ ez. 1621-iki, végül pedig VIII. Orbánnak „Ad Romani Pontificis“ czimű 1797-iki constitutuiban. De miután a viszonyok úgy megváltoztak, hogy azon ravasz emberek részéről, kik részben katholikusoknak akarják magukat neveztetni, vagy kik az eretnekek táborához tartoznak, mindentől lehet tartani: testvéreinket, a szent római székesegyház bíbornokait föloldjuk azon eskü alól, mely által megfogadták, hogy mindazt, ami a nevezett consitutiókban foglaltatik, ápolni és őrizni fogják, s őket ezennel föloldottaknak jelentjük ki ez eskü alól. És ez ne csupán azon választási gyűlésre nézve legyen érvénynyel, amely közvetlenül halálunk után fog megejtetni, hanem az utána következőknél is, ha megesnék, hogy szent Péter székén való utódunk vagy idejekorai kimúlás, vagy más oknál fogva nem volna azon helyzetben, hogy a következő választásról külön constitutióban gondoskodjék. Miután tudjuk, hogy apostoli constitutiókban, nevezetesen IV. Pálnak „Quum secundum“ czimű constitutiójában a legszigoruban tiltatik a pápa életében, ennek tudta nélkül, utódjának választása fölött értekezni, a sz.egyház bibornokait feloldjuk ez alól és szabadságukra hagyjuk, hogy életünk idején előre is megfontolják mindazt, ami alkalmas arra, hogy az ügy szentsége a czélszerű sietséggel összhangba hozassák. Eszerint büntetlenül értekezhetnek a jövő választási adás napjának megállapítása vagy megszüntetése, szóval mindazon ügyek felett, amik a legfőbb pontifex idején való szabad választását veszik czélba. Ami a helyet illeti, ahova a választói gyűlés egybehívandó, annak, akire kimúlásunk után szokás szerint ez a jog tartozik, szabadságában áll a választást, ha az, mit tőle tartunk is, Rómában nem volna szabadon megtartható, a monacói fejedelemségben, vagy egy franczia városban, vagy Máltában tartassák meg, vagy akárhol, ahol megvan azon teljes szabadság, mely a szent mű befejeztéhez okvetlenül szükséges. De azt mi is előírjuk, ép úgy mint elődeink, hogy addig, míg a mindenhatónak türelmes kegyelme bennünket életben hagy, a szent római egyház bíbornokainak nincs megengedve, összejöveteleket vagy tanácskozásokat tartani azon személyt illetőleg, aki legközelebb pápává lesz választandó. Amennyiben az ügy a legnagyobb fontosságú, mivelhogy a legfőbb pontifexnek idején való megválasztásától függ a katholikus egyház egysége és nyugalma, apostoli tekintélyünknél fogva a sz. római egyház öszszes bibornokainak és mindegyiknek külön-külön a szent engedelem igénybevétele mellett, az excommunicatio büntetésének terhe alatt meghagyjuk, hogy e constitutiónknak engedelmeskedjenek, és mindent, a mi benne foglaltatik, serényen kövessék és készséggel vigyék végbe. Boldog emlékű VI. Pius elődünknek, a legyőzhetlen bátor pontifexnek „Quum Nos superiori anno“ czima constitutiójában foglalt e szavakkal végezzük : Az irgalmas isten szivére a szent lélek iránt való sziveinkbe öntött szeretetre, azon eskünek szentségére, amelylyel a bibornokok szent gyülekezetébe befogadottak mindegyike arra kötelezte magát, hogy Krisztus egyházát vérig fogja oltalmazni és védelmezni, arra intjük valamennyit együttvéve és mindegyiket külön, hogy a keresztyén hit e nagy veszélyében a személyes indokokat mellőzni fogja az isten dicsőitése, az egyház nyugalma érdekében és készséggel egyetértőleg, azon egy gondra fog súlyt fektetni, hogy Péter hajója ne nagyon soká hányattassák ily viharok által, a vezető és kormányzó hiányában ne legyen kénytelen ingadozni, hogy az egész katholikus föld, miután mindenfelől annyi farkas ront a bárányokra, személyi tekinteteknél fogva ne soká nélkülözze pásztorát és őrzőjét, akitől megóvathatik és megvédelmeztethetik. Arról legyenek meggyőződve, hogy bár hűségüket bebizonyították, midőn Krisztusért egész türelemmel és elnézéssel annyi és oly nagy bánatot szenvedtek el, hűségüknek még sem adhatják fényesebb bizonyítékát, mint ha egyetértő buzgalomban a pontifex gyors megválasztása által megmutatják, hogy elhatározták, hogy saját előnyeik mellőztével pusztán az egyház nyugalmára, a keresztyén nyáj üdvére, az összes földkerekség veszedelmére fordítják figyelmüket. (Következnek az apostoli iroda szokásos curialis megerősítései.) Kelt Szent Péternél, Rómában, az ur 1873. évében május 28-án, pontificatusunk 28-ik évében. Kivonat a hivatalos lapból. Dr. Tody Ferencz, a budapesti egyetemi könyvtár igazgatója ezen hivatalától saját kérelmére felmentetett és helyébe dr. Horváth Árpád egyetemi tanár és könyvtári első úr a nevezett könyvtár igazgatójává a rendszeresitett illetményekkel kineveztetett. A vallás- és közoktatási mn. kir. miniszter a szinyérváraljai állami elemi népiskolához Sztarcsevics János bajai és Fekete Demeter belényesi néptanítókat egyelőre ideiglenes minőségben tanítókká nevezte ki. A kir. igazságügyminiszter Incze Pál erdélyi helyszínelési főbiztost a belényesi kir. törvényszékhez telekkönyvvezetővé nevezte ki. Kisfaludy János pécsi törvényszéki bírósági végrehajtót a dárdai kir. járásbirósághoz helyezte át. A győri m. k. pénzügyigazgatóság Ferenczy Károly és Huth Antal m. kir. VII. osztályú adóhivatali tiszteket VI. osztályú adótisztekké nevezte ki. külügyminiszteren kivül gróf Bellegarde altábornagy és első főhadsegéd és tekintélyes katonai környezet. A külügyminisztert K. Hoffmann osztályfőnök és Schwegel udvari tanácsos fogják követni, mely utóbbi a kereskedelempolitikai szak előadója. A király Péterváron kívül valószínűleg Moszkvát is meg fogja látogatni. Ignatieff tábornok, ki Konstantinápolyból több havi szabadságra Pétervárra ment, ott alkalmasint találkozni fog Andrássy gróffal. --A felnőttek oktatására vonatkozólag a vizivárosi államfőreáltanoda igazgatója tudomásra hozza, hogy ez intézetben a téli hónapokon át esti előadások fognak tartatni, mégpedig következő rendben: Hétfőn, 6—7 óráig a természettanból. Előadások a hangtan köréből, különös tekintettel a zene hangtani elméletére: magyarul Heller Ágoston tanár. 7—8-ig. A germánok művelődéstörténetének vázlatos ismertetése: magyarul Tiber Ágoston tanár. Kedden este 6 — 7-ig. Az újabbkori felfödözések a sarkvidékeken, Afrikában és Ausztráliában különös tekintettel a felfödözött tájak természeti és művelődési viszonyaira: magyarul Dr. Brózik Károly tanár. 7—8-ig Vázlatok a magyar nemzet történetéből: magyarul Csizmazia Vilmos tanár. Szerdán 6 —7-ig a vegytanból. Képek a föld fejlődésének történetéből: németül Staub Móricz tanár. Csütörtökön 6—7-ig a vegytanból. A körletben előforduló néhány érdekes anyagról: németül Dr. Say Móricz kir. igazgató. Pénteken 6 —7-ig a vegytanból, mint csütörtökön; magyarul dr. Say Móricz igazgató. Ugyanakkor a természettanból, mint hétfőn; németül Heller Ágoston tanár. Szombaton 6—7-ig mint szerdán; magyarul Staub Móricz tanár. A vegytani előadások a földszinti, a többiek pedig a második emeleti tanteremben fognak tartatni. Az előadások egészen díjmentesek. Az első előadás hétfőn, január 12-én fog tartatni. A vegytani előadások megkezdése az előadónak teljes fölépüléseig, pár hétre elhalasztatik. — Egy helybli pénztőzsér Sz. egy dévaványai kereskedőnek, ki egyszersmind földbirtokos, három váltóra 5000 frtot adott kölcsön, az egyik váltó 3000, a másik kettő mindenik 1000 ftra szólván. Lejáratkor az adós a 3000 ftra két ezeret fizetvén, ezen részletfizetés a váltó hátán az adós és hitelező aláírásával elismertetett s egyszersmind a hátralevő összegre a határidő meghosszabbittatott. Midőn ezen határidő megérkezett, az adós Pestre indult, hogy tartozását lezóvja. Útközben Sz.-nak atyjával Félegyházán találkozván, ez azt mondá neki, hogy épen hozzá volt menendő Dévaványára a pénzért, mire az adós a pénzt átadta neki, ez pedig ígérte, hogy a váltókat le fogja küldeni. A helyett azonban nagy csodálkozására Sz. beperelte a dévaványai kereskedőt, miután a részletfizetést és meghosszabbítást tartalmazó darabot3 a váltóról levágta volna. Azonban tárgyaláskor Sz. elismerte a történt fizetést s alperes fölmentetett. De evvel szegény még csak egy bajon volt túl. Történt ugyanis, hogy felperes ügyvéd M. M. 5 mond öt forintért, amely még járt neki, biztosítási végrehajtást kért a legalább kétszáz ezer forintig álló dévaványai kereskedő és földbirtokos ellen s a törvényszék (a pesti kir. váltótörvényszék) tévedésből nem öt, hanem öt ezer frt erejéig rendelte azt el, s e végett a mezőtúri járásbíróságot kereste meg. Ez pedig rögtön kiküldvén egy végrehajtót, ez azonkívül hogy, még pedig vásár idején, a kereskedőnek boltját bezárta, marháját is a telelő helyről elhajtatta. Képzelhetni a szegény kereskedő helyzetét, ki a nélkül hogy adós lenne, ily zaklatás és kárnak látta magát kitéve, a bolt bezárása hitelén is tetemes csorbát ütvén. Feljött tehát Pestre a hol végre sikerült is neki az időközben úgy is felderült hibát annyiban jóvá tétetni, hogy a törvényszék a végrehajtást táviratilag megszüntette. Úgy halljuk azonban, hogy az ekkér kárt vallott kereskedő kártérítési keresetet szándékozik indítani, főleg a törvényszék, de maga felperes ellen is, mivelhogy ez, noha látta, hogy a biztosítás nem a kért 5 frt, hanem a kifizetett s nem kért ötezer frt erejéig rendeltetett el, a törvényszéket a tévedésre még sem figyelmeztette. — Egy főnyeremény története. A lapokat közelebb az a hír járta be, amely szerint a helybeli Fuchs-féle váltóüzlet a salzburgi sorsjegyek legutóbbi húzásán 40,000 frtot nyert. Ezen főnyereménynek azonban — mint azt ezen ügyben érdeklett felek állítják —, sajátságos története vn. Ugyanis Laurenz János soroksári asztalos és kiskereskedő a nevezett váltóüzletben nem rég több sorsjegyet vásárolt, többi közt a 77800. számú salzburgi sorsjegyet, mely a folyó hó 5-én történt húzásnál csakugyan megnyerte a 40,000 frtnyi főnyereményt. Múlt csütörtökön Fuchs Vilmos, dr. Mandel Pál ügyvéd két segéde kíséretében, kiment Soroksárra Laurenzhoz, előmutattatá magának a részletjegyet és egyszerűen kivette Laurenz kezéből, azt mondva neki, hogy az értéktelen, mert több részlet nem volt befizetve. Ezzel tíz forintot nyomott Laurenz markába és eltávozott. A 10 forint szeget ütött Laurenz fejében úgy, hogy elment ügynökéhez, aki fölvilágosította, hogy sorsjegye alkalmasint nyert valamit, mert különben nem adtak volna az „értéktelen“ részletjegyért 10 frtot. L. erre Fuchshoz ment, ki ügyvédéhez vezette őt, és ott egy írást tett eléje hogy írja alá, kap érte 100 frtot. L. el sem olvasta az iratot, hanem csak aláírta, mire ismét 50 frtot kapott. Az iratban az volt foglalva, hogy miután nem fizette le rendesen a részleteket, lemond minden nyereményről, amely sorsjegyére eshetnek, hogy a lemondásáért kapott 100 frtot, és még gratulál is Fuchsnak a nyereményhez. A 100 frt még jobban élesztette L. gyanúját, úgy, hogy ügynöke tanácsára följelentette a dolgot a rendőrségnél. Ez azonnal megindítá a nyomozást, s megtudta, hogy Fuchs Bécsbe utazott, hogy a sorsjegyet leszámítoltassa. Azonnal táviratoztak Bécsbe a rendőrséghez, akadályozza meg a leszámítolást. Mandel, ki erről értesült, azt sürgönyző védeneének, hogy a sorsjegygyel jöjjön vissza. Fuchs Vilmost szombat este egy csendbiztos megvárta, meg lévén neki hagyva, hogy Fuchstól vegye el a sorsjegyet. Mandel is kiment a vasúthoz, azt mondva, hogy támogatni fogja a csendbiztost. Midőn a vonat megérkezett Mandel a csendbiztosnak egy iratot adott kezébe, melyen az volt írva, hogy F.-tól minden tüntetés nélkül kérje el a sorsjegyet. Mig a biztos az iratot olvasta, azalatt F. már ki is szállt és el is hagyta a pályaudvart. Erre a csendbiztos Mandellel keresték Fuchsot lakásán, de minthogy ott nem találták meg, elmentek Mandel lakására, ahol csakugyan megtalálták. A biztos elvette tőle a sorsjegyet és beadta a kapitányságnál, amely a bünfenyitő tvszéknél tüzetes jelentést tett a dolog állásáról. Ez esetre vonatkozólag Mandel úr hozzánk is beküldött nyilatkozatban a tényállást úgy adja elő, hogy L. a 10 ftot a tett befizetés kárpótlásául, a 150 frtot pedig ajándékul kapta Fuchstól, s az egész dologban mi törvényellenest sem látott és nincs is. — A pesti „központi ellenzéki köru l. 1874. évi január hó 18-ik napján (vasárnap) délután 3 órakor rendes közgyűlést tart. Tárgyai: Az elnökség és az igazgató választmány megválasztása, az évi számadások felülvizsgálása, és több, a közgyűlés elé terjeszteni határozott s az ellenzéket érdeklő javaslatnak végleges eldöntése. MAGYAR ÚJSÁG 1874. JANUÁR 14. ÚJDONSÁGOK. Budapest, január 13. — O felsége szentpétervári útjára vonatkozólag azt hírlik, hogy az a korábbi megállapodások ellenében nem február 14-ére, hanem már 8-ára van kitűzve. Ő felsége kíséretében lesznek gr. Andrássy