Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-16 / 12. szám

~~7^ “ CC Péntek. 13. szám. JM yt*&- :"7 w-TFFT—f - J • , - _______ . JM 1 7 / Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-ső szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok „ levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő­­a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Vill. évfolyam. 1874. Jan. 16. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre­­ 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás JUHAI AJSlf czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük az év végével lejárt, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitani, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen küzlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek január 1-től kezdve: Egész évre ...............................16 frt — kr. Fél évre.........................................8 frt — kr. .Negyed évre...............................4 frt — kr. Két hóra ....................................2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hir­­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Budapest, január 15. Külföldi szemle. A franczia nemzetgyűlés 278 szavazattal 316 el­len elfogadta a maire-törvényt a részletes tárgyalás alapjául és titkos szavazással 356 szóval 292 ellen el­vetette a baloldalnak az első czikknél előterjesztett azon indítványát, hogy a fennálló maire-törvényen ne eszközöltessék semmi változtatás. Az „Indépendance“-nak jelentik Versaillesból: Roucher kedden Thiers-el hosszabb értekezletet tar­tott. Thiers nem hiszi a kabinetet fentarthatónak, elkerülhetlennek tartja a kamara feloszlatását. A „Nord“-nak Párisból jelentik. Bismark herczeg felszó­lította a kormányt, hogy az „Univers“ és ,,Monde“ hírlapokat szüntesse be. Attól tartanak, hogy Olaszor­szággal nehézségek lesznek. A franczia nemzetgyűlés 12-iki üléséről a részle­tes tudósítás előttünk fekszik. Ez ülésben ért véget a miniszterválság. Az érdeklődés a közönség és képvi­selők részéről igen nagy volt. Az ülés lefolyásának főbb pontjai ezek : Elnök jelenti, hogy Kerdrel képv, a kormányt a miniszterválság ügyében interpellálni akarja. A ház elhatározza, hogy az interpellációt azonnal tárgyalás alá veszi. Kérdres: Az államfő hatalmának rendezése óta a miniszterválságok sokat vesztettek ugyan jelentősé­gükből, de azért a folyó napi ügyek rendes elintézése szempontjából mégis figyelmet érdemelnek. E válságo­kat tehát ki kell kerülni, a kamra ne legyen túlságo­san igénylő, a kormány pedig ne legyen nagyon érzé­keny. A­mint nem illik a hatalomba kapaszkodni, úgy azt hamar megunni sem szabad. A hatalmat nem ön­magáért, hanem azon jóért szeretjük, melyet vele al­kothatunk. A minisztérium nagyon érzékeny volt. (Zaj), nézze meg csak ezen padokat, melyek ma épen ugy tömvek, a mily üresek voltak jun. 8-dikán. — Nem a többség, hanem a véletlenül alakult többség volt ak­kor a kormány ellen. Broglie herczeg: Röviden elmondja,hogy a kor­mány egy fontos kérdésben, melynek megoldását ő ha­­laszthatlannak nyilvánitá, vereséget szenvedett. Ez által közte és a többség közt az egyetértés megszakítatott. Erre a kormánynak kötelessége volt lemondását be­nyújtani. Elnök Kerdvel és társai következő napirend­­indítványt terjesztettek elő: „A nemzetgyűlés tekintve hogy a minisztérium nem veszített a bizalomból, napi­rendre tér.“ Raoul­ Duval: Mielőtt a kormány előbbi ál­lásába visszahelyeztetik, szükséges tudni, nem fog-e csakhamar a mostanihoz hasonló esemény beállani. (Mozgás.) Azt kérdem magamtól, szabad-e a kormány élén azon embereket hagyni, kik az ország egyik párt­jának élén állanak. (Ifjabb zaj és mozgás.) A régi pár­tok képtelenek az országnak ama jövőt biztosítani, mely után annyira áhitozik. (Zaj.) A tábornagy septen­átu­­sával állunk szemben ; e hatalomnak valóságnak kell lennie és olyan kormányra van szükségünk, mely elég erős annak tiszteletet szerezni. (Tetszés.) Utógondolatok nélkül kell tehát kormányozni s az iránt hitet kell az országban ébreszteni, ha tekintélyes, talán az ország érdekéből követelt rendszabályt kíván­nak, nem szabad kétségnek fenforognia az iránt, hogy azt csakugyan az ország szükséglete követeli. — Le­het-e föltétlenül bízni önökben, kik résztvettek az ok­tóberi monarchikus mozgalomban ? Én azt hiszem, hogy mindenekelőtt az kívánatos, hogy ama férfiak, kik a tá­bornagy tanácsosai, a hét éves hatalmat, nem pedig ezt vagy azt a pártot képviseljék. (Mozgás.) Ha önök a mostani kormányt fentartják, az ilyenféle válságok is­métlődését nem fogják meggátolni. Vannak képviselők, kik a maire-törvény elnapo­lása mellett szavaztak, míg a pártok felett álló minisz­tériumtól azt meg nem tagadták volna , de most nem akarták 36,000 franczia polgármester kinevezését egy politikai párt kezébe tenni. (Zaj.) A következő napi­rendet ajánlom : „A nemzetgyűlés, mely azt óhajtja, hogy a tekintély, melyet Mac-Mahon tábornagyra ru­házott s melyet számára meg akar óvni, az ügyek vite­lében pártkérdés által meg ne ingattassék, azzonal na­pirendre tér.“ Picard Ernő:A kormány a rendet akarja fen­­tartani s a fenálló kormányform­át mégis ideiglenesnek mondja. Nincs-e Francziaországban elismert kormány­forma ? Jelentse ki a minisztertanács alelnöke, hogy Francziaországnak kormány­formája a köztársaság. (Z is.) Ezt kivánja a közvélemény a kormánytól. Bámu­lattal láttam, hogy a formaszerű monarchikus összees­küvés után a miniszterek, kik benne részt vettek, ama kormány tagjai maradtak, noha vagy ellene működtek, vagy azt roszul védelmezék. Broglie herczeg: A két előttem szóló képvi­selő Mac-Mahon hatalmának meghosszabbítását védte. Én és társaim szintén védtük azt. Azokat, kik a tör­vényt alkoták, nem kell azzal gyanúsítani, hogy azt meg akarnák szüntetni. Raoul­­Duval : A minisztertanács alelnöke nem oszlatta el kételyeimet Akarják-e önök, igen vagy nem, hogy Mac-Mahon hatalma hét évig tartson, s nem félnek-e attól, hogy az alkotmányozó törvények tárgyalásakor monarchicus restauratió-tervet fognak előterjeszteni (Zaj.) Önök a conservatív érdek védel­mére kívánják a bizalmi szavazatot, de míg önök a mostani politikát követik, ezen érdekek nem lesznek biztosítva. Ezután, mint már tudva van, elfogadtatott a napi­rend, mely a kormánynak bizalmat szavaz. Bonaparte Lajos özvegyének levele, melyről teg­nap tettünk emlitést s melyet a troycai püspökhöz inté­zett a gyászmise megtartásának meg nem engedéséért, így hangzik : „Monseigneur ! Arról értesítnek engem, de én meg nem akarom hinni, hogy Ön eltiltotta egyházmegyéjé­ben a gyászmiséket, melyeket III. Napóleon császár lelki üdvéért akartak tartani. Nem hihetem, mert az egy­ház soha sem tagadta meg az imádságot a holtakért. A jótékonyság és felebaráti szeretet szelleme azon láncz, mely mindnyájunkat egymáshoz fűz, gazdagot, szegényt, szerencsést, szerencsétlent , élőt és halottat ! Nem, ön nem tagadhatta meg, hogy az alamizsna-intézet alapí­tójáért egy utolsó ima tartassék ! Nem, ön, ki tiltako­zik a polgári temetkezések ellen, mert megfosztják a ke­resztyént az egyház imáitól, nem tagadhatja meg az­ imát, melyre ön kéretett! Végre nem feledkezhetett ön meg azon esküről sem, melyet annak kezébe tett le, a­ki ma már nincs többé ! Ha mind az­által másként állna a do­log, emlékeztetem a püspöki eskü formulára : „Vegye isten számon tőlem ez esküt !“ A spanyol külügyminiszter a jan. 3-ai kormány­változást a következő jegyzékben adta tudtul a külha­­talmaknak : Madrid, 1874. jan. 5. Exclád! Azon események következtében, melyek f. hó 3-án reggel a fővárosban lefolytak s melyeket exclád már ismer, a köztársaság végrehajtó hatalma következőleg alakult meg. (Itt elmondatik a már rég óta rsmért miniszteri névsor.) A végrehajtó hatalom fentartja magának, hogy a barátságos hatalmaknak alaposan kifejtse azon okokat, melyek a Madrid első katonai hatóságaitól kiindult elhatározást szükségessé tették, midőn —a kamrák által Castelar minisztériuma iránt kifejezett bizalmatlansági szavazat után — a sza­badságot s a társadalmi rendet a legnagyobb veszély fenyegette. Az ország közvéleménye örömmel üdvözölte ez intézkedést, melylyel a vitéz hadsereg a társadalom és a haza minden érdekének védelmére ideje­korán közbelépett a nélkül, hogy a katonai hatalom s a fővá­rosnak mindenkor eszélyes lakossága közt a legkisebb viszály is keletkezett volna. Midőn exoláddal a végre­hajtó hatalom megalakulását tudatom , van szeren­csém kitűnő tiszteletemet kijelenteni. Praxedes M. S a g a s t a. Berlinből jelentik, hogy eddig hivatalosan 360 vá­lasztási eredmény van tudva 383 közül­ megválasztatott t. i. 130 nemzeti szabadelvű, 83 középpárti, 35 haladó­párti, 30 tagja a német birodalmi pártnak, 17 conser­vativ, 8 szabadelvű tagja a birodalmi pártnak, 11 len­gyel, 6 sociáldemokrata, 3 partiailarista és 1 dán; 36 kerületben szűkebb választás lesz szükséges. A mi­niszterek közül eddig Falk és Achenbach vannak meg­­fosztva. A bécsi „Correspodenzbureau“ jelenti: Azon hí­rekkel szemben, melyek szerint a katholikus hatalmak a római kúriánál az új pápai alkotmány miatt— állító­lag — közös lépéseket tettek volna, megerősíthetjük, hogy a külföldi sajtó által közzétett, s a pápaválasz­tásra vonatkozó okmány hitelességének kérdését nem tekintve, itt egy oly lépésben való részvétről annál ke­vésbé lehet szó, miután a bécsi kabinet már hosszabb idő előtt a Vatikánban épen nem kétértelmű óvást tett, a pápaválasztásra vonatkozólag eddig érvényben volt constitutiók minden változtatása ellen, valamint nem mulasztotta el a quirinálban is rámutatni, hogy a netáni conclave legteljesebb függetlensége mily szükséges, hogy a katholikus világban utólagos zavarok elkerül­­tessenek. Antonelli hir szerint súlyosan beteg , e miatt a Vatikánban nagy a nyugtalanság. A porta egy külföldi gyárban Románia számára készült ágyúnaszádot nem akar a Bosporuson át­eresz­teni, noha ezt már előbb megígérte. Románia Berlinben hi­vatalos követséget állított föl, emiatt a porta erélyes tiltakozást küldött Berlinbe. Románia ellen nagy az izgatottság. Az orosz általános hadkötelezettségről császári manifestum tétetett közzé, melyben a császár a nemzet ragaszkodásához fordul és a reform keresztülvitele czél­­jából a békepolitika folytatását ígéri. Jövedelem és költség. Államháztartásunk viszonyait nagyon nehe­zen érthetővé tették a közelebbi költségvetések, melyekben a kormány mintegy keresve a nagy­számokat 240 — 250 millió bevételről beszélt, melyet azonban mindig tetemesen meghaladt a kiadás. A nagyszámok közt feltalálhatta, ki bővebben vizsgálgatta ama költségvetéseket,hogy egyrészt az óriási bevételekben igen sok oly tétel szere­pel, mely magához az „üzlethez“ vagyis jövedel­­meztetéshez nélkülözhetlen, minek például az államvagyonokra , monopóliumok fentartására, bányaü­zletekre, pénzverésre, lótenyésztésre, pos­tára stb teendő kiadások, melyeket tehát nem nevezhetünk „jövedeleminek ; másrészt viszont a kiadások közt számos oly tétel van, mely ré­szint a közös ügyes kiegyezés miatt, részint ha­tározott kö­telezettségek következtében nem vál­toztatható, nem szállítható alább, míg eziránt, illetőleg az ország közjoga­i kötelezettségei iránt, a törvényhozás máskép nem határoz. Bővebb vizsgálódás nélkül is tudhatja, lát­hatja bárki, hogy eme „változ­atlanok“ gyanánt megszavazott kiadások rendesen felemésztették az ország egész tiszta jövedelmét s az ország évek óta csupán kölcsönökből fedezi saját költ­ségeit, melyek pedig a „százados mulasztások“ következtében nagyon megszaporodtak. Mi, mennyi ama bevételekből a valódi jöve­delem ? Mi és mennyi az mit Magyarország ál­lamháztartásában évről évre, hosszabb időkre méltán változhatlanok gyanánt lehetne tekin­teni? Ez iránt maga a kormány sem volt tisztá­ban, sőt szerette mert palástolhatta vele bajait m­ig lehetett. Most azonban már eljött azon idő­pont, melyben tisztában kell lennünk nem any­­nyira a bevétel és kiadás, mint inkább a jövede­lem és költség határozott tételeivel, mert az adósságcsinálás, a befektetés, a különféle hitel­műveletek vagy mellékes jövedelmek (közös aktívák, államvagyonok eladása stb ) korszaká­nak vége. A „Pester Lloyd“ hasábjain Horn Ede kísér­letet tesz a jövedelem és költség mérlegének meghatározása iránt s részletes, okadatolt szá­mítások után oda jut, miszerint Magyarország évi jövedelme nem több mint 140 millió­ért. Ez valamivel több, mert hiszen a földterher­­mentesítés költségeihez kellő bevételek is szere­pelnek benne, több mint mennyire mi is számít­­gattuk. De feltéve, hogy az államvagyonok keze­lése, a monopóliumok eltörlése, az adórendszer gyökeres reformja vagy legalább kijavítása által Magyarország ezen összeg erejéig lenne képes tiszta jövedelmét, (mely tíz év előtt csak felényi volt­ felfokozni, sajnálnunk kell, hogy­­ eme je­lentékeny összeg értékét majdnem teljesen deval­válja Horn Ede úr azon kiadásokkal, melyeket ő változhatlanoknak nevez, holott változhatlan kiadások vagyis a normál államháztartás leal­­kudhatlan kiadásai szerintünk csak azok, melyek egyrészt az állam léte fentartásához, fejlődése biztosításához nélkü­lözhetlenek, másrészt mások iránt szabadon vállalt kötelezettségek. A változhatlan kiadások összegét ugyanis H. E. az nem kevésb mint 122.376,809 frtra teszi, miszerint Magyarországnak s illetőleg a magyar törvényhozásnak csak mintegy 17 millió­ért ma­radna rendelkezése alatt. Már kérjük szépen, szép, lovagias eljárás le­het egy ország részéről, ha ez az ő terhetlen gyarló szomszédja vagy inkább annak pazar, pénzszomjas kormánya s a bécsi politika kedvé­ért számos milliókat áldoz. Elismerjük, hogy némi áldozatot kell s lehet is hoznunk a szerencsétlen politikai események következtében. De, ugyan kérdjük: minő államháztartást lehet berendezni 6 ezer négyszögmérföld területen 14—15 millió lakos számára 17 —18 millióból? S nem ezen or­szág élhetlenségét, tehetlenségét, sőt életképte­lenségét tenné-e kétség kívül egy oly kormány és törvényhozás, mely az ország szükségletének ki­elégítésére 17 — 18 milliónál többet fordítani ké­pes nem volna? Pedig Horn az utóbbi czikkében még ezen 17 millióból is levon némely jelenleg nélkülöz­­hetlennek nevezett kiadást, u. m. a vámház, a közvasút, gömöri, s károlyváros-fiumei vasutak, a margitszigeti vámhíd s fővárosi Duna szabály­zása némely költségeit, miszerint ezen még nem régen is híres gazdag ország tiszta, illetőleg, a törvényhozás szabad rendelkezése alá eső jöve­delme nem volna több mint 4 millió. Hogyan lehetne ily viszonyok közt szó arról, hogy Magyarország „szabad ország“ vagy hogy saját vagyona felett szabadon, rendelkezik ? Ho­gyan tarthatnánk ekkor lépést Európa műveit államaival? vagy mikép hozhatnánk helyre a százados mulasztásokat? mikép emelhetnénk közművelődésünket? mit adhatnánk a közigaz­gatásra, közegészségre, igazságszolgáltatásra, közlekedésre stb., melyeket pedig csak nem ró­­hatjuk mind egy fillérig az újonnan alkotandó vármegyékre ?! Nem is épen igy áll a dolog. Magyarország­nak lehet annyi jövedelme, mennyi önfentartá­­sához s fejlődése biztosításához nélkülözhetlen, csak ne tegyük Ausztria provincziájává; ne tart­suk változás alá, kérdés alá nem eshetőknek azon kiadásokat, melyeket az 1867-diki szerződés reánk rótt. Sok megkímélni valót találhatunk beligaz­gatásunk körében is; sokat megkímélhetünk azon kiadásokból, melyek most az államjavakra, bányákra, monopóliumokra stb. iratnak elő —­ ha ezek kezelési rendszerét megváltoztatjuk. Meghalad 50 milliót (Horn E. ur szerint most 55.498.658 frt) Magyarország belkormány­­zati szükséglete. Nem mondjuk, hogy ebből is jelentékeny összeget megtakarítni ne lehetne, sőt évek óta jelezgetjük a hibákat, melyek e megta­karítás ellen elkövettettek. Hanem fő dolog,hogy belszükségletünk fedezése végett ne legyünk külföldi uzsorásokra utalva, hanem fedezzük azt saját jövedelmeinkből. Hogy pedig valódi szük­ségleteink a fenemlített 140 millió jövedelemből más kiadásokkal együttesen is fedezhetők azt nem kell bizonyítgatnunk. El kell tehát választanunk a bevételekből, az üzleti költségeket, tisztáznunk kell a jövedelmet s ezekhez kell alkalmaznunk elsőrendben a költ­ségeket, kezünkbe véve az egész állam­háztar­tást, a kül-, had-, pénz-, hitel- és kereskedelmi ügyekkel együtt. Ez azon egyszerű vezérelv, melynek alkal­mazását most már határozottan parancsolják körülményeink. Ez , illetőleg a financzia szorult helyzete szabja most meg a politikai alakuláso­kat. A számok törvényét meg nem változtathat­juk, Magyarország jövedelmét sem áltatással, sem varázslás által nem fokozhatjuk tetszésünk szerint. Ezeknek engedelmeskednünk kell tehát ha létezni akarunk, vagyis a 67-ben megállapí­tott államháztartási rendszert csak akkor fogad­hatná el őszintén az ország, ha saját állami lété­ről lemondani s Ausztriába végkép beolvadni akarna — mit megakadályoztatnunk hazafias kötelesség.­­ — A mai hivatalos lap a következő sorokat közli: „A helybeli napi­lapok egyikében közelebb egy czikk jelent meg, melynek iránya nem volt más, mint megin­gatni azon bizalmat, melylyel a közönség a m. kir. felső bíróságok iránt eddig méltán viseltetik. — A megtáma­dás alapjául azon körülmény hozatott fel, hogy ugy a m. k. curia, mint a pesti kir. Ítélő tábla biráinak nagy része el van adósodva, állami illetményeik le vannak foglalva és igy állásuk nem lévén független, képtele­nek bírói hivatásuknak elfogulatlanul megfelelni. Ez állításokkal szemben biztos adatok alapján közölhetjük hogy a m­. kir. curia közül csak egynek, a kir. tábla a bi­­rái közül pedig mindössze ötnek vannak tiszti illetmé­nyei lefoglalva. Tekintve azon körülményt, hogy Bu­dapesten székelő kir. felső bíróságoknál összesen 207 biró van alkalmazásban és hogy ezek közül mindössze hatnak illetményei vannak bíróilag lefoglalva, ez arány­ból aligha lesz elfogulatlanul azon következtetés von­ható, hogy e bíróságok erkölcsi függetlensége koc­káz­­tatva lenne.. Nem hiszszük, hogy a sajtó valóban nemes hivatásának megfelelne, ha biztos adatok hiányában felső bíróságaink iránt a honpolgárok bizalmát megin­gatni, s e bíróságok jó hírnevét és ezzel együtt állami tekintélyünket a külföld előtt lerontani iparkodik. Ezen hivatalos közleményre lehetetlen egy pár megjegyzést nem tennünk. Mi is szükségesnek tartjuk, hogy a birák és bíró­ságok iránt bizalom létezzék és azoknak tekintélye ok nélkül ne csorbíttassék. De vájjon képesek-e az olyan c­áfolatok (?) mint a fentebbi, a megingatott bizodal­mát helyreállítani ? Avagy nem elég-e az, hogy a kir. táblánál öt, a legfőbb ítélőszéknél pedig egy olyan biró van, a­kinek összes fizetése havonkénti 25 frtot tesz, s a­ki —­ pedig van ilyen is — miután egyéb vagyona nincs, ennyiből kénytelen Pesten családostól megélni. Hat ilyen biró is elég ám a bizalom s tekintély meg­ingatására, mert egy az ezen hat biró is dönt szavaza­tával, más meg — s ez még fontosabb — ezek is elő­adók, s a többi birák az ő előadásuk után kénytelenek elindulni. Mi nem mondjuk azért, hogy ezen birák nem teljesítik lélekismeretesen birói tisztüket, mert azt be­bizonyítani nem vagyunk képesek, de hogy ily anyagi helyzetű birák iránt a nagy közönség bizalommal vi­seltessék, azt alig lehet tőle várni. A mi véleményünk szerint vagy ki kell venni a birák fizetését a lefoglal­­tathatás alól, vagy ha lefoglaltatik s az illető rövid idő alatt nem hozza rendbe dolgát, fegyelmi uton le kell őt köszöntetni. — A semmitő és legfőbb itélőszéknél a 33. §. ér­telmében megválasztottak a fegyelmi tanácsba : Dapsy Vilmos, Purcariu János, Blaskovich Kálmán, Somossy Ignácz, Haris György, Dimits Emil, póttagok : Hege­dűs Pál, Karap Ferencz, Németh János, Balásy Antal, Cserneczky József, Szucsics Károly. A 34. §. értelmé­ben rendes tagok : Fogarasi János, Heresek Ignácz, Lassel Ágost, Monaszterly Sándor ; póttagok : Faur János, Zu­vie József, Marchalko Leo, Dr. Suhay Imre. — Az állam és egyház közt való viszonyok szabá­lyozására kiküldött bizottság f. hó 16-án, pénteken d. e. 11 órakor a képviselőházban ülést tart.­­ A „Középpárt“ tegnap c­áfolta meg azon hírt, mintha Ghyczy a középpárt értekezletén a megyék ki­­kerekítéséről szóló miniszteri javaslat mellett nyilat­­kozott volna. Ellenkezőleg : ellene nyilatkozott.

Next