Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-16 / 12. szám
~~7^ “ CC Péntek. 13. szám. JM yt*&- :"7 w-TFFT—f - J • , - _______ . JM 1 7 / Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok „ levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendőa lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Vill. évfolyam. 1874. Jan. 16. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás JUHAI AJSlf czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük az év végével lejárt, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitani, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen küzlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek január 1-től kezdve: Egész évre ...............................16 frt — kr. Fél évre.........................................8 frt — kr. .Negyed évre...............................4 frt — kr. Két hóra ....................................2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hirlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Budapest, január 15. Külföldi szemle. A franczia nemzetgyűlés 278 szavazattal 316 ellen elfogadta a maire-törvényt a részletes tárgyalás alapjául és titkos szavazással 356 szóval 292 ellen elvetette a baloldalnak az első czikknél előterjesztett azon indítványát, hogy a fennálló maire-törvényen ne eszközöltessék semmi változtatás. Az „Indépendance“-nak jelentik Versaillesból: Roucher kedden Thiers-el hosszabb értekezletet tartott. Thiers nem hiszi a kabinetet fentarthatónak, elkerülhetlennek tartja a kamara feloszlatását. A „Nord“-nak Párisból jelentik. Bismark herczeg felszólította a kormányt, hogy az „Univers“ és ,,Monde“ hírlapokat szüntesse be. Attól tartanak, hogy Olaszországgal nehézségek lesznek. A franczia nemzetgyűlés 12-iki üléséről a részletes tudósítás előttünk fekszik. Ez ülésben ért véget a miniszterválság. Az érdeklődés a közönség és képviselők részéről igen nagy volt. Az ülés lefolyásának főbb pontjai ezek : Elnök jelenti, hogy Kerdrel képv, a kormányt a miniszterválság ügyében interpellálni akarja. A ház elhatározza, hogy az interpellációt azonnal tárgyalás alá veszi. Kérdres: Az államfő hatalmának rendezése óta a miniszterválságok sokat vesztettek ugyan jelentőségükből, de azért a folyó napi ügyek rendes elintézése szempontjából mégis figyelmet érdemelnek. E válságokat tehát ki kell kerülni, a kamra ne legyen túlságosan igénylő, a kormány pedig ne legyen nagyon érzékeny. Amint nem illik a hatalomba kapaszkodni, úgy azt hamar megunni sem szabad. A hatalmat nem önmagáért, hanem azon jóért szeretjük, melyet vele alkothatunk. A minisztérium nagyon érzékeny volt. (Zaj), nézze meg csak ezen padokat, melyek ma épen ugy tömvek, a mily üresek voltak jun. 8-dikán. — Nem a többség, hanem a véletlenül alakult többség volt akkor a kormány ellen. Broglie herczeg: Röviden elmondja,hogy a kormány egy fontos kérdésben, melynek megoldását ő halaszthatlannak nyilvánitá, vereséget szenvedett. Ez által közte és a többség közt az egyetértés megszakítatott. Erre a kormánynak kötelessége volt lemondását benyújtani. Elnök Kerdvel és társai következő napirendindítványt terjesztettek elő: „A nemzetgyűlés tekintve hogy a minisztérium nem veszített a bizalomból, napirendre tér.“ Raoul Duval: Mielőtt a kormány előbbi állásába visszahelyeztetik, szükséges tudni, nem fog-e csakhamar a mostanihoz hasonló esemény beállani. (Mozgás.) Azt kérdem magamtól, szabad-e a kormány élén azon embereket hagyni, kik az ország egyik pártjának élén állanak. (Ifjabb zaj és mozgás.) A régi pártok képtelenek az országnak ama jövőt biztosítani, mely után annyira áhitozik. (Zaj.) A tábornagy septenátusával állunk szemben ; e hatalomnak valóságnak kell lennie és olyan kormányra van szükségünk, mely elég erős annak tiszteletet szerezni. (Tetszés.) Utógondolatok nélkül kell tehát kormányozni s az iránt hitet kell az országban ébreszteni, ha tekintélyes, talán az ország érdekéből követelt rendszabályt kívánnak, nem szabad kétségnek fenforognia az iránt, hogy azt csakugyan az ország szükséglete követeli. — Lehet-e föltétlenül bízni önökben, kik résztvettek az októberi monarchikus mozgalomban ? Én azt hiszem, hogy mindenekelőtt az kívánatos, hogy ama férfiak, kik a tábornagy tanácsosai, a hét éves hatalmat, nem pedig ezt vagy azt a pártot képviseljék. (Mozgás.) Ha önök a mostani kormányt fentartják, az ilyenféle válságok ismétlődését nem fogják meggátolni. Vannak képviselők, kik a maire-törvény elnapolása mellett szavaztak, míg a pártok felett álló minisztériumtól azt meg nem tagadták volna , de most nem akarták 36,000 franczia polgármester kinevezését egy politikai párt kezébe tenni. (Zaj.) A következő napirendet ajánlom : „A nemzetgyűlés, mely azt óhajtja, hogy a tekintély, melyet Mac-Mahon tábornagyra ruházott s melyet számára meg akar óvni, az ügyek vitelében pártkérdés által meg ne ingattassék, azzonal napirendre tér.“ Picard Ernő:A kormány a rendet akarja fentartani s a fenálló kormányformát mégis ideiglenesnek mondja. Nincs-e Francziaországban elismert kormányforma ? Jelentse ki a minisztertanács alelnöke, hogy Francziaországnak kormányformája a köztársaság. (Z is.) Ezt kivánja a közvélemény a kormánytól. Bámulattal láttam, hogy a formaszerű monarchikus összeesküvés után a miniszterek, kik benne részt vettek, ama kormány tagjai maradtak, noha vagy ellene működtek, vagy azt roszul védelmezék. Broglie herczeg: A két előttem szóló képviselő Mac-Mahon hatalmának meghosszabbítását védte. Én és társaim szintén védtük azt. Azokat, kik a törvényt alkoták, nem kell azzal gyanúsítani, hogy azt meg akarnák szüntetni. RaoulDuval : A minisztertanács alelnöke nem oszlatta el kételyeimet Akarják-e önök, igen vagy nem, hogy Mac-Mahon hatalma hét évig tartson, s nem félnek-e attól, hogy az alkotmányozó törvények tárgyalásakor monarchicus restauratió-tervet fognak előterjeszteni (Zaj.) Önök a conservatív érdek védelmére kívánják a bizalmi szavazatot, de míg önök a mostani politikát követik, ezen érdekek nem lesznek biztosítva. Ezután, mint már tudva van, elfogadtatott a napirend, mely a kormánynak bizalmat szavaz. Bonaparte Lajos özvegyének levele, melyről tegnap tettünk emlitést s melyet a troycai püspökhöz intézett a gyászmise megtartásának meg nem engedéséért, így hangzik : „Monseigneur ! Arról értesítnek engem, de én meg nem akarom hinni, hogy Ön eltiltotta egyházmegyéjében a gyászmiséket, melyeket III. Napóleon császár lelki üdvéért akartak tartani. Nem hihetem, mert az egyház soha sem tagadta meg az imádságot a holtakért. A jótékonyság és felebaráti szeretet szelleme azon láncz, mely mindnyájunkat egymáshoz fűz, gazdagot, szegényt, szerencsést, szerencsétlent , élőt és halottat ! Nem, ön nem tagadhatta meg, hogy az alamizsna-intézet alapítójáért egy utolsó ima tartassék ! Nem, ön, ki tiltakozik a polgári temetkezések ellen, mert megfosztják a keresztyént az egyház imáitól, nem tagadhatja meg az imát, melyre ön kéretett! Végre nem feledkezhetett ön meg azon esküről sem, melyet annak kezébe tett le, aki ma már nincs többé ! Ha mind azáltal másként állna a dolog, emlékeztetem a püspöki eskü formulára : „Vegye isten számon tőlem ez esküt !“ A spanyol külügyminiszter a jan. 3-ai kormányváltozást a következő jegyzékben adta tudtul a külhatalmaknak : Madrid, 1874. jan. 5. Exclád! Azon események következtében, melyek f. hó 3-án reggel a fővárosban lefolytak s melyeket exclád már ismer, a köztársaság végrehajtó hatalma következőleg alakult meg. (Itt elmondatik a már rég óta rsmért miniszteri névsor.) A végrehajtó hatalom fentartja magának, hogy a barátságos hatalmaknak alaposan kifejtse azon okokat, melyek a Madrid első katonai hatóságaitól kiindult elhatározást szükségessé tették, midőn —a kamrák által Castelar minisztériuma iránt kifejezett bizalmatlansági szavazat után — a szabadságot s a társadalmi rendet a legnagyobb veszély fenyegette. Az ország közvéleménye örömmel üdvözölte ez intézkedést, melylyel a vitéz hadsereg a társadalom és a haza minden érdekének védelmére idejekorán közbelépett a nélkül, hogy a katonai hatalom s a fővárosnak mindenkor eszélyes lakossága közt a legkisebb viszály is keletkezett volna. Midőn exoláddal a végrehajtó hatalom megalakulását tudatom , van szerencsém kitűnő tiszteletemet kijelenteni. Praxedes M. S a g a s t a. Berlinből jelentik, hogy eddig hivatalosan 360 választási eredmény van tudva 383 közül megválasztatott t. i. 130 nemzeti szabadelvű, 83 középpárti, 35 haladópárti, 30 tagja a német birodalmi pártnak, 17 conservativ, 8 szabadelvű tagja a birodalmi pártnak, 11 lengyel, 6 sociáldemokrata, 3 partiailarista és 1 dán; 36 kerületben szűkebb választás lesz szükséges. A miniszterek közül eddig Falk és Achenbach vannak megfosztva. A bécsi „Correspodenzbureau“ jelenti: Azon hírekkel szemben, melyek szerint a katholikus hatalmak a római kúriánál az új pápai alkotmány miatt— állítólag — közös lépéseket tettek volna, megerősíthetjük, hogy a külföldi sajtó által közzétett, s a pápaválasztásra vonatkozó okmány hitelességének kérdését nem tekintve, itt egy oly lépésben való részvétről annál kevésbé lehet szó, miután a bécsi kabinet már hosszabb idő előtt a Vatikánban épen nem kétértelmű óvást tett, a pápaválasztásra vonatkozólag eddig érvényben volt constitutiók minden változtatása ellen, valamint nem mulasztotta el a quirinálban is rámutatni, hogy a netáni conclave legteljesebb függetlensége mily szükséges, hogy a katholikus világban utólagos zavarok elkerültessenek. Antonelli hir szerint súlyosan beteg , e miatt a Vatikánban nagy a nyugtalanság. A porta egy külföldi gyárban Románia számára készült ágyúnaszádot nem akar a Bosporuson átereszteni, noha ezt már előbb megígérte. Románia Berlinben hivatalos követséget állított föl, emiatt a porta erélyes tiltakozást küldött Berlinbe. Románia ellen nagy az izgatottság. Az orosz általános hadkötelezettségről császári manifestum tétetett közzé, melyben a császár a nemzet ragaszkodásához fordul és a reform keresztülvitele czéljából a békepolitika folytatását ígéri. Jövedelem és költség. Államháztartásunk viszonyait nagyon nehezen érthetővé tették a közelebbi költségvetések, melyekben a kormány mintegy keresve a nagyszámokat 240 — 250 millió bevételről beszélt, melyet azonban mindig tetemesen meghaladt a kiadás. A nagyszámok közt feltalálhatta, ki bővebben vizsgálgatta ama költségvetéseket,hogy egyrészt az óriási bevételekben igen sok oly tétel szerepel, mely magához az „üzlethez“ vagyis jövedelmeztetéshez nélkülözhetlen, minek például az államvagyonokra , monopóliumok fentartására, bányaüzletekre, pénzverésre, lótenyésztésre, postára stb teendő kiadások, melyeket tehát nem nevezhetünk „jövedeleminek ; másrészt viszont a kiadások közt számos oly tétel van, mely részint a közös ügyes kiegyezés miatt, részint határozott kötelezettségek következtében nem változtatható, nem szállítható alább, míg eziránt, illetőleg az ország közjogai kötelezettségei iránt, a törvényhozás máskép nem határoz. Bővebb vizsgálódás nélkül is tudhatja, láthatja bárki, hogy eme „változatlanok“ gyanánt megszavazott kiadások rendesen felemésztették az ország egész tiszta jövedelmét s az ország évek óta csupán kölcsönökből fedezi saját költségeit, melyek pedig a „százados mulasztások“ következtében nagyon megszaporodtak. Mi, mennyi ama bevételekből a valódi jövedelem ? Mi és mennyi az mit Magyarország államháztartásában évről évre, hosszabb időkre méltán változhatlanok gyanánt lehetne tekinteni? Ez iránt maga a kormány sem volt tisztában, sőt szerette mert palástolhatta vele bajait mig lehetett. Most azonban már eljött azon időpont, melyben tisztában kell lennünk nem anynyira a bevétel és kiadás, mint inkább a jövedelem és költség határozott tételeivel, mert az adósságcsinálás, a befektetés, a különféle hitelműveletek vagy mellékes jövedelmek (közös aktívák, államvagyonok eladása stb ) korszakának vége. A „Pester Lloyd“ hasábjain Horn Ede kísérletet tesz a jövedelem és költség mérlegének meghatározása iránt s részletes, okadatolt számítások után oda jut, miszerint Magyarország évi jövedelme nem több mint 140 millióért. Ez valamivel több, mert hiszen a földterhermentesítés költségeihez kellő bevételek is szerepelnek benne, több mint mennyire mi is számítgattuk. De feltéve, hogy az államvagyonok kezelése, a monopóliumok eltörlése, az adórendszer gyökeres reformja vagy legalább kijavítása által Magyarország ezen összeg erejéig lenne képes tiszta jövedelmét, (mely tíz év előtt csak felényi volt felfokozni, sajnálnunk kell, hogy eme jelentékeny összeg értékét majdnem teljesen devalválja Horn Ede úr azon kiadásokkal, melyeket ő változhatlanoknak nevez, holott változhatlan kiadások vagyis a normál államháztartás lealkudhatlan kiadásai szerintünk csak azok, melyek egyrészt az állam léte fentartásához, fejlődése biztosításához nélkülözhetlenek, másrészt mások iránt szabadon vállalt kötelezettségek. A változhatlan kiadások összegét ugyanis H. E. az nem kevésb mint 122.376,809 frtra teszi, miszerint Magyarországnak s illetőleg a magyar törvényhozásnak csak mintegy 17 millióért maradna rendelkezése alatt. Már kérjük szépen, szép, lovagias eljárás lehet egy ország részéről, ha ez az ő terhetlen gyarló szomszédja vagy inkább annak pazar, pénzszomjas kormánya s a bécsi politika kedvéért számos milliókat áldoz. Elismerjük, hogy némi áldozatot kell s lehet is hoznunk a szerencsétlen politikai események következtében. De, ugyan kérdjük: minő államháztartást lehet berendezni 6 ezer négyszögmérföld területen 14—15 millió lakos számára 17 —18 millióból? S nem ezen ország élhetlenségét, tehetlenségét, sőt életképtelenségét tenné-e kétség kívül egy oly kormány és törvényhozás, mely az ország szükségletének kielégítésére 17 — 18 milliónál többet fordítani képes nem volna? Pedig Horn az utóbbi czikkében még ezen 17 millióból is levon némely jelenleg nélkülözhetlennek nevezett kiadást, u. m. a vámház, a közvasút, gömöri, s károlyváros-fiumei vasutak, a margitszigeti vámhíd s fővárosi Duna szabályzása némely költségeit, miszerint ezen még nem régen is híres gazdag ország tiszta, illetőleg, a törvényhozás szabad rendelkezése alá eső jövedelme nem volna több mint 4 millió. Hogyan lehetne ily viszonyok közt szó arról, hogy Magyarország „szabad ország“ vagy hogy saját vagyona felett szabadon, rendelkezik ? Hogyan tarthatnánk ekkor lépést Európa műveit államaival? vagy mikép hozhatnánk helyre a százados mulasztásokat? mikép emelhetnénk közművelődésünket? mit adhatnánk a közigazgatásra, közegészségre, igazságszolgáltatásra, közlekedésre stb., melyeket pedig csak nem róhatjuk mind egy fillérig az újonnan alkotandó vármegyékre ?! Nem is épen igy áll a dolog. Magyarországnak lehet annyi jövedelme, mennyi önfentartásához s fejlődése biztosításához nélkülözhetlen, csak ne tegyük Ausztria provincziájává; ne tartsuk változás alá, kérdés alá nem eshetőknek azon kiadásokat, melyeket az 1867-diki szerződés reánk rótt. Sok megkímélni valót találhatunk beligazgatásunk körében is; sokat megkímélhetünk azon kiadásokból, melyek most az államjavakra, bányákra, monopóliumokra stb. iratnak elő — ha ezek kezelési rendszerét megváltoztatjuk. Meghalad 50 milliót (Horn E. ur szerint most 55.498.658 frt) Magyarország belkormányzati szükséglete. Nem mondjuk, hogy ebből is jelentékeny összeget megtakarítni ne lehetne, sőt évek óta jelezgetjük a hibákat, melyek e megtakarítás ellen elkövettettek. Hanem fő dolog,hogy belszükségletünk fedezése végett ne legyünk külföldi uzsorásokra utalva, hanem fedezzük azt saját jövedelmeinkből. Hogy pedig valódi szükségleteink a fenemlített 140 millió jövedelemből más kiadásokkal együttesen is fedezhetők azt nem kell bizonyítgatnunk. El kell tehát választanunk a bevételekből, az üzleti költségeket, tisztáznunk kell a jövedelmet s ezekhez kell alkalmaznunk elsőrendben a költségeket, kezünkbe véve az egész államháztartást, a kül-, had-, pénz-, hitel- és kereskedelmi ügyekkel együtt. Ez azon egyszerű vezérelv, melynek alkalmazását most már határozottan parancsolják körülményeink. Ez , illetőleg a financzia szorult helyzete szabja most meg a politikai alakulásokat. A számok törvényét meg nem változtathatjuk, Magyarország jövedelmét sem áltatással, sem varázslás által nem fokozhatjuk tetszésünk szerint. Ezeknek engedelmeskednünk kell tehát ha létezni akarunk, vagyis a 67-ben megállapított államháztartási rendszert csak akkor fogadhatná el őszintén az ország, ha saját állami létéről lemondani s Ausztriába végkép beolvadni akarna — mit megakadályoztatnunk hazafias kötelesség. — A mai hivatalos lap a következő sorokat közli: „A helybeli napilapok egyikében közelebb egy czikk jelent meg, melynek iránya nem volt más, mint megingatni azon bizalmat, melylyel a közönség a m. kir. felső bíróságok iránt eddig méltán viseltetik. — A megtámadás alapjául azon körülmény hozatott fel, hogy ugy a m. k. curia, mint a pesti kir. Ítélő tábla biráinak nagy része el van adósodva, állami illetményeik le vannak foglalva és igy állásuk nem lévén független, képtelenek bírói hivatásuknak elfogulatlanul megfelelni. Ez állításokkal szemben biztos adatok alapján közölhetjük hogy a m. kir. curia közül csak egynek, a kir. tábla a birái közül pedig mindössze ötnek vannak tiszti illetményei lefoglalva. Tekintve azon körülményt, hogy Budapesten székelő kir. felső bíróságoknál összesen 207 biró van alkalmazásban és hogy ezek közül mindössze hatnak illetményei vannak bíróilag lefoglalva, ez arányból aligha lesz elfogulatlanul azon következtetés vonható, hogy e bíróságok erkölcsi függetlensége kockáztatva lenne.. Nem hiszszük, hogy a sajtó valóban nemes hivatásának megfelelne, ha biztos adatok hiányában felső bíróságaink iránt a honpolgárok bizalmát megingatni, s e bíróságok jó hírnevét és ezzel együtt állami tekintélyünket a külföld előtt lerontani iparkodik. Ezen hivatalos közleményre lehetetlen egy pár megjegyzést nem tennünk. Mi is szükségesnek tartjuk, hogy a birák és bíróságok iránt bizalom létezzék és azoknak tekintélye ok nélkül ne csorbíttassék. De vájjon képesek-e az olyan cáfolatok (?) mint a fentebbi, a megingatott bizodalmát helyreállítani ? Avagy nem elég-e az, hogy a kir. táblánál öt, a legfőbb ítélőszéknél pedig egy olyan biró van, akinek összes fizetése havonkénti 25 frtot tesz, s aki — pedig van ilyen is — miután egyéb vagyona nincs, ennyiből kénytelen Pesten családostól megélni. Hat ilyen biró is elég ám a bizalom s tekintély megingatására, mert egy az ezen hat biró is dönt szavazatával, más meg — s ez még fontosabb — ezek is előadók, s a többi birák az ő előadásuk után kénytelenek elindulni. Mi nem mondjuk azért, hogy ezen birák nem teljesítik lélekismeretesen birói tisztüket, mert azt bebizonyítani nem vagyunk képesek, de hogy ily anyagi helyzetű birák iránt a nagy közönség bizalommal viseltessék, azt alig lehet tőle várni. A mi véleményünk szerint vagy ki kell venni a birák fizetését a lefoglaltathatás alól, vagy ha lefoglaltatik s az illető rövid idő alatt nem hozza rendbe dolgát, fegyelmi uton le kell őt köszöntetni. — A semmitő és legfőbb itélőszéknél a 33. §. értelmében megválasztottak a fegyelmi tanácsba : Dapsy Vilmos, Purcariu János, Blaskovich Kálmán, Somossy Ignácz, Haris György, Dimits Emil, póttagok : Hegedűs Pál, Karap Ferencz, Németh János, Balásy Antal, Cserneczky József, Szucsics Károly. A 34. §. értelmében rendes tagok : Fogarasi János, Heresek Ignácz, Lassel Ágost, Monaszterly Sándor ; póttagok : Faur János, Zuvie József, Marchalko Leo, Dr. Suhay Imre. — Az állam és egyház közt való viszonyok szabályozására kiküldött bizottság f. hó 16-án, pénteken d. e. 11 órakor a képviselőházban ülést tart. A „Középpárt“ tegnap cáfolta meg azon hírt, mintha Ghyczy a középpárt értekezletén a megyék kikerekítéséről szóló miniszteri javaslat mellett nyilatkozott volna. Ellenkezőleg : ellene nyilatkozott.